Koncz Attila: Az ökoturizmus lehetőségei az Ócsai Tájvédelmi Körzetben

Átírás

1 Koncz Attila: Az ökoturizmus lehetőségei az Ócsai Tájvédelmi Körzetben Székesfehérvár Kodolányi János Főiskola Idegenforgalmi szak

2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 3 ÁLTALÁNOS LEÍRÁS 4 A RAMSARI EGYEZMÉNY 8 NÖVÉNYTANI ÉRTÉKEK 11 KULTURÁLIS EMLÉKEK 16 ÓCSA ÁLLATVILÁGA 24 TURIZMUS 41 ÖKOTURIZMUS 45 VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK 52 UTÓSZÓ 53 FORRÁS 55 MELLÉKLETEK 56 2.

3 Bevezetés A mai rohanó életben egyre többen vágynak a természetbe, mert a napi munkák fáradalma mellett az embereket a környezetszennyezés, a tömegiszony, a zajártalmak és a négy fal közé zártság is fárasztja. Így szabadidejében mindenki próbál olyan területre utazni, ahol mindezen hatásoknak nincs kitéve, sőt ezen hatások ellenkezőit élvezheti. Van akiknek maga a természet az, ami a mai világból hiányzik, és szeretné, ha a még megmaradt természetes környezetben minél több időt tölthetne el, és gyermekeit is szeretné a természet szeretetére nevelni. Egyre több díszállat kereskedés jelenik meg, egyre különlegesebb fajokat lehet vásárolni, ami azt jelenti, hogy az ember vonzódik a természethez, erős megismerési ösztön motiválja ezen a téren. Minél kevesebb van egy állatfajból, annál keresettebb, annál nagyobb az értéke, mint minden általában a közgazdaságtan törvényei szerint. Manapság amikor a természetes 3.

4 környezet is fogyóban van, az ilyen területeknek is egyre nagyobb lesz az értékük, egyre nagyobb figyelmet fognak kapni. Korábban egészen egyszerű, mindennapi dolognak számított egy-egy erdei kirándulás, egy vízi túra. Ha a régi értelmező szótárban megkeressük a turizmus szót, akkor egy részről a következő definíciót olvashatjuk:_"turisztika, természetjárás". Ma már nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel azon a kevés még természet közeli állapotban maradt területen, igen komoly negatív hatást fejt ki az ellenőrizetlen turizmus, arról nem is beszélve, hogy ezen területek nagy része különféle védelem alatt áll, amelyek további meghatározott része nem látogatható. Ha gazdasági szempontból próbáljuk megközelíteni az ökoturizmust, akkor azt kell kiemelni, hogy a területre érkező turista megfizeti a természet értékeinek látványát, és ezzel elősegíti az ott található környezet fennmaradását. Erre nagyszerű példa jó néhány afrikai nemzeti park, de hogy ne kalandozzunk messzire, itt van a mi Bugaci pusztánk, amely szintén nemzeti parki terület, és nagyon jó támogatottságot élvezhet az által, hogy jelentős a látogatottsága és az abból befolyó bevétel. Azt is látni kell, hogy a dolognak van egy olyan oldala is, mely szerint a turista diszkrecionális jövedelmét nem átlagos fogyasztási cikkekre költi (pl.:videókazetta, motorcsónak, fürdőköpeny, modernebb felszerelések), hanem lényegében véve a természetbe invesztálja. Az is igaz, hogy sokszor a turizmus átcsap féktelen pénzszerző vállalkozásba, de bizonyítottan az ökoturizmus saját alapjait semmisíti meg abban az esetben, hogyha az alapvető vonzerőt - a természeti környezetet - károsítja, szétrombolja. Általános leírás Az ócsai terület értékeire már a 2. világháború előtt Kaán Károly ( o) is felhívta a közvélemény és a természetvédő kollégák figyelmét. A haladó szellemű erdészeti államtitkár, a magyar természetvédelem tudományos alapjainak lerakója, 1931-ben megjelent Természetvédelem és a 4.

5 természeti értékek című művében javasolta többek között a Kiskunsági területeken Ócsa-Dabas-Sári térségére azt, hogy itt természetvédelmi terület létesüljön. Ezen javaslatok alapján szerkesztették meg a Kiskunsági Nemzeti Park területeinek összeállítását. A nagy tudós a természetvédelem fontosságáról általában a következőket írta: "...Az idők során ugyanis reá eszmélt az ember, hogy nemcsak az emberi alkotások múltjából, de az őstermészet emlékeiből is kívánatos bizonyos olyan részeket fenntartani, amelyek legalább egy darabon a haza földjének lehetőleg eredeti, érintetlen és így meg nem bolygatott állapotát mutatják be......amelyek eredeti mivoltukban a természet pótolhatatlan alkotásai, vagy remekbe teremtett látványosan szép tájképi részletei..." A mai Ócsai Tájvédelmi Körzet területére tett javaslata a következőképpen hangzik: "...Külön flóra-rezerváció lenne kívánatos az Ócsától Alsó-Dabasig, Csengődtől Kiskőrösig húzódó és illetve Kecel mellett a községi erdőben lévő mocsári kőriserdők és zsombéklápokból...". A Tájvédelmi Körzetet végül is Szeptember 9.-én hozták létre, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 3/1975.OTVH számú határozatával. Területe 3575 hektár. Közigazgatásilag Pest megyében, egy összefüggő területen fekszik, Dabas, Inárcs és Ócsa községek határain belül. 5.

6 A tájvédelmi körzet rendeltetése ( idézet a határozatból ): - "Őrizze meg a táj jelentős természeti értékeit, mocsár-és láperdőket, turjánokat és réteket, ezeknek az élőhelyeknek a természetes növénytársulásait és állatvilágát. Biztosítsa a védett madarak háborítatlan fészkelését és vonulását. - Őrizze meg a táj kulturális értékeit; az ócsai Öregfalu régi műemlék jellegű házait, az öreghegyi nyeregtetős, ollóágas pincesort, a temetőt, a temető régi faragott fejfás részét. - Biztosítsa a tudományos kutatásokhoz szükséges természeti feltételeket. - A természeti értékek oktatási, ismeretterjesztési célú bemutatásával a természetben történő élményszerzéssel és felüdüléssel egybekötve- szolgálja a közművelődést. - Szolgálja a természeti és kultúrértékek megismerésére irányuló turizmust és idegenforgalmat, segítse elő a szabadidő kulturált felhasználását. - Környezetvédelmi mintaterületként szolgálja természeti környezetünk védelmét..." Azt hiszem, hogy ezek a célok mára nem avultak el, hanem inkább még időszerűbbnek mondhatók mint megfogalmazásukkor. A Tájvédelmi Körzet létrehozásában Sára János - aki a területen hosszú ideig a természetvédelmi tevékenységet irányította - komoly szerepet játszott. A vele való beszélgetés során tudtam meg, hogy milyen változások történtek a területen, és az is kiderült, hogy a tájvédelem igen jótékony hatással volt és van az itt található természeti és kulturális értékekre. Budapesthez közel, délkeleti irányban, alig 25 km-es távolságra fekszik a már 22 éve létesült Ócsai Tájvédelmi Körzet. Területe 3576 hektár, magterülete hektár ( Öregturján, Nagyturján, Rókás erdő ) fokozottan 6.

7 védett, zárt területek. A terület részletes térképe az 1-es számú mellékletben található. Egy része a Ramsari Egyezmény listájára is felkerült, ami külön kiemeli e táj értékes voltát, hiszen hazánkban eddig mindössze 13 ilyen terület található. A nemzetközi egyezmény értelmében védett rész megközelíti az 11oo hektárt. A Tájvédelmi Körzetet északról Ócsa, északnyugatról Alsónémedi, délről Dabas és északkeletről Inárcs települések határolják. Pontosabb behatárolást a 2-es számú mellékletben lévő áttekintő térkép szemléltet. Az Egykori és jelenlegi Duna-medret kísérő hajdani lápterületek ma már kicsire zsugorodott maradványfoltja Ócsa-Dabas-Inárcs turjánvidéke. Az ősi vegetáció fenntartója a víz, ezért a vízrendezés / Duna-völgyi-főcsatorna /, a tőzeg és fakitermelés nem kedvezett a terület fennmaradásának. A mélyen fekvő területek vizes jellege még jól látható, a magasabb területeken azonban erős kiszáradás tapasztalható. Ez a száradási folyamat ma is játszódik, ezt érzésem szerint nagyban fokozza az egész évben működő kavicsbánya tavi homokkitermelés. 7.

8 A sajátos turjánvidék kialakulását a Duna segítette elő. Az egykor víz alatt lévő terület feltöltődött, és rajta különösen változatos élővilág alakult ki. A növénytársulások fejlődése és térbeli elhelyezkedése edafikus jellegű, tehát a talaj vízellátottságától, oxigéntartalmától, és a tőzegesedés mértékétől függ. Így itt megfigyelhető az a növénytársulás-fejlődési sorozat, amely a nyílt víztől, a nádasokon, zsombékos mocsár és lápréteken át az erdőtársulásig vezet. Ez a diverzitás nem csak a kutatókat, a tanulni vágyókat vonzza, hanem az ökoturistákat, vagyis a természetet kedvelő embereket. A táj arculata, láperdei, különleges és szép látványt nyújtó virágai, ritka madarai komoly vonzerőt jelentenek minden természetszerető ember számára. A Ramsari egyezmény A vizes területeket pár évtizede még haszontalan, szúnyogok és más kellemetlen állatok élőhelyeként tartották nyilván, melyek lecsapolása, kiszárítása vagy feltöltése nagy fejlődésnek számított. Közben csökkentek a talajvíztartalékok, ami öntözést tett szükségessé, tönkrementek a partvonalak, ami további emberi beavatkozást igényelt, felgyülemlettek a szennyező anyagok, amit költséges beruházásokkal sem sikerült megnyugtatóan megoldani, ezenkívül sok növény és állatfaj /közöttük vízimadarak / tűnt el vagy jutott a kipusztulás szélére. A vizes területek védelmére kelő egyének és szervezetek hamar felismerték azt, hogy eredményesen csak nemzetközi összefogással lehet sikereket elérni. A vizes területek sok esetben határokon átnyúló rendszerek, amelyek mennyisége és minősége a más országból érkező vizektől függ. Az évente kétszer vonuló vízimadarak útjuk során több országon repülnek át, ahol megfelelő vizes területekre van szükségük a táplálkozáshoz, pihenéshez, szaporodáshoz. Alig több mint negyedszázaddal ezelőtt, február 2.-án, Irán Ramsar nevű városában fogadta el és írta alá 18 ország képviselője a *nemzetközi fontosságú vizes területekről, különösen 8.

9 mint vízimadarak élőhelyéről szóló egyezmény* szövegét. Mára már a világ 94 országa vált részesévé. Magyarország 1979-ben csatlakozott. Az egyezmény a vizes élőhelyek teljes biológiai sokféleségének megőrzését célozza és értelemszerűen érinti mindazokat az emberi közösségeket, amelyek függnek az ilyen területek nyújtotta halászati, legeltetési, fakitermelési, szállítási, vízellátási, ökoturisztikai lehetőségektől. A vizes területek kiemelt ökológiai fontosságát a következő szempontok indokolják: természetes szivacsként viselkednek az áradások és aszályok esetén, hidrológiai szabályozó funkciót töltve be szabályozzák a talajvíz szintjét felfogják, megszűrik a szennyező anyagokat csökkentik az eróziót, pl. viharok és áradások okozta károkat visszatartják a tápanyagokat, az üledéket igen produktívak, élőhelyet biztosítanak rengeteg madár-, hal-, kétéltű- hüllő és emlősfaj. illetve növényfaj számára. 9.

10 Magyarország eddig 13 ilyen területet jelentett be, ezek a következők: Szaporca, Velence-Dinnyés, Kardoskút, Kisbalaton, Mártély, Kiskunság, Pusztaszer, Hortobágy, Ócsa, Tatai Öreg-tó, Fertő-tó, Bodrogzug, Balaton / összterület hektár /. A listára való felvétel ökológiai, hidrológiai, botanikai, zoológiai, limnológiai kritériumokon alapszik. A fent említett területek jó része már nemzeti parki védettséget élvez, a többi terület is szigorúan védett. Léteznek azonban ezeken a területeken is olyan problémák, amelyeket megfelelő figyelemfelkeltés és anyagi keret biztosításával meg lehetne oldani. Nyilván ezeken a területeken nem lehet mezőgazdaságot vagy ipart telepíteni / vagy a környezetet egyéb módon kihasználni /. Nagyon jó lehetőségek vannak azonban az ökoturizmus, a biogazdálkodás, az ősi háziállatok fenntartása és az oktatás terén. Fontos megjegyezni azt is, hogy e Ramsári védelem önmagában nem elég, mivel a területnek csak kis részét fedi, itt pedig egy szervesen összefüggő egységről van szó. Több példából is lehet látni azt hogy önmagában egy terület védelme sokszor nem hozza meg a terület tényleges biztonságát. Ha megjelennek a természetvédelemmel ellenkező keresleti tényezők, és elég erős vagy kiszámíthatatlan a fellépésük, akkor óriási károkat okozhatnak. Itt van például az afrikai elefánt ügye: világhírű probléma az, hogy mennyi állatot elpusztítottak míg nem hoztak komoly intézkedéseket a faj védelmére. Ez azért volt, mert a szegény afrikai lakosság egyik "kézzel fogható" jövedelemszerzése volt az elefánt agyarának eladása. Kiderült azonban az is, hogy az a 25O-3OO ezer turista, aki Kenyába látogat évente, nem venné jó néven, ha nem láthatna elefántokat. Sőt kérdőíves statisztikai felmérések során az is kiderült, hogy hajlandók lennének akár egy kicsit többet fizetni egy afrikai szafariért, ha továbbra is láthatnák e csodálatos óriást. Ha mindössze 3 %-kal emelnék a tarifát, akkor ez a plusz bevétel ugyanannyi lenne, mint az elefántcsont kereskedelemből származó bevételek. Azt hiszem hogy egy ilyen mérvű árszínvonal emelés nem hozna jelentős változást a keresleti oldalon. Sőt ha az ügynek ez propagandaforrásává válna, akkor egész komoly reklám 10.

11 lehetne. Az elefánt megvédése azonban nem gazdasági, hanem etikai kérdés kellene hogy legyen. Tapasztalhatjuk azonban hogy a mai világban a folyamatok nagy részét anyagi érdekek mozgatják, és ezt tudomásul kell venni. Akkor juthatunk el a megfelelő tervezéshez és kivitelezéshez, ha nem csak anyagiakban, hanem morálisan is gondolkozunk. A védett területeken is bármilyen tevékenységet folytatni csak az adott táj megfelelő ismerésével és tiszteletével lehet. A fenntartható fejlesztés elve mellett ezek a területek is ily módon önfenntartókká válhatnának, így jövőbeni létezésük biztosított lehetne. Növénytani értékek A tájvédelmi körzet növényvilága máig is igen jelentős, és a diverz élőhelynek megfelelően változatos. A csatornarendszer és a tőzegkitermeléssel kialakult nyílt vízfelületek fajszegény növénytársulások élettere. Ezen élőhelyeken főleg a víz alá merülő fajok jellemzőek, például a nagyhínár, a süllőhínár és a békaszőlőfajok. Helyenként tömeges és nagy vízfelületeket borit a víz színén úszó békaliliom és békatutaj. A nádas növényzet csak az ősi vízfolyások, csatornák mentén található, ezenkívül az északi területen ahol korábban a tőzegbányászat folyt, mára erős nádterjeszkedést figyelhetünk meg. A mélyebben kotort részeken nyílt vízfelületek maradtak, amely kedvező élőhelyet biztosit sok vízimadárnak. 11.

12 Látványuk is nagyon szép, olyan mint amikor az ember az erdőben barangolva egy tisztásra ér. Nem véletlen hogy az állatok is ezeket a változatos részeket kedvelik. Egy ilyen öböl szélén láttam egyszer egy fekete színű vízisiklót, amely nagy élmény volt számomra. A nádat helyenként a vízi harmatkása helyettesíti. A nád helyenkénti aratása és értékesítése a tájvédelmi körzet gazdálkodásának bevételei. Az ősi vízfolyások menti, kevésbé zárt erdőkben húzódó nádasok jellegzetes jégkorszaki maradványnövénye a lápi csalán és a lápi békabuzogány. A lápi csalán a nagy csalánhoz hasonló, de a levél két pálhája széles és összenőtt. A zsombékos a nádas feltöltődésének természetes folyamataként, esetleg emberi tevékenység hatására kialakuló fajszegény, de a turjánvidék jellegzetes tájképi eleme. A zsombéksás és a pangóbb vizű helyeken a rostos tövű sás alkotja a zsombékost. A zsombéksás gyakran hatalmas, oszlopos zsombékost alkot. A szárazabb területek felé átmenetben a zsombéksás nem alkot zsombékokat, hanem egyszintű magas-sásos rétek fejlődnek ki. A magas-sásos mocsárrétek 12.

13 növényzetében az uralkodó sásfajok a mocsári sás és a parti sás mellett számos mocsárréti elem is megjelenik, mint például a boglárkafélék, a lecsüngő virágú fekete nadálytő, és a kétlaki macskagyökér. A lápréti növényzet legjellegzetesebb társulása a csátés láprét, melynek egyik jellemző növénye a kormos csáté. Ez a növénytársulás esik legtöbbször a növénykitermelés áldozatául, mert itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag. Ebben a társulásban fordul elő a mostanában terjedő félben lévő téli sás, mely a legrégibb mocsarak utolsó képviselője. Vizes talajon, szivárgó talajvíz mellett alakul ki a szittyós láprét, amelyeken néhol tömegesen fordul elő a széles levelű gyapjúsás.karcsú, magas termetű növény, a virágokban számos serte van, amelyek éréskor meghosszabbodva a füzérekből fehér gyapjúpamatként lógnak ki. Kora tavasszal pompás látványt nyújt a hófehér pamacsokkal díszített növény. E társulás messziről felismerhető a nagy szittyó sötétzöld gyepéről. A másik láprét társulásra a kékperje megjelenése és a nagyobb terméshozam jellemző. Fennmaradását a kaszálás biztosítja, mert egyébként megtelepszik benne a rekettyefűz, és így megindulna a beerdősülés folyamata. A félgömb alakú rekettyebokrokkal tarkított kékperjés lápréti kaszálók a vidék vonzó tájképi elemei. A társulásban sok ritka bennszülött és 13.

14 maradványfaj tenyészik. Itt él a Jávorka fényperje, mely nagy flórakutatónk, Jávorka Sándorról kapta nevét. Ősszel virít az encián színű, karcsú, magas növény, a kornicstárnics. Szárának csúcsán egy vagy kevés, nagy virág ül. A fokozott lecsapolás a talaj kiszáradásával a sótartalom növekedéséhez vezet. A talaj szárazabbá válását a sziki csenkesz, a sótartalom fokozódását a sziki útifű megjelenése jelzi. Ezeken a helyeken már erősen lecsökken a szénatermelés mennyisége is. A kékperjés rétek változatosságát az uralkodó növények alkotta típusok jelentik. Ezek a társulások növényfajokban gazdagok. Itt él a jégkori maradványnövények egyike, a halványkék, illatos virágú csengettyűvirág és sok orchideafaj. Az orchideák hazánk legszebb, vagy legalábbis legkedveltebb növényei. A területen megtalálható fajok a következők: hússzínű ujjaskosbor, mocsári kosbor, poloskaszagú kosbor, ezenkívül a vitézvirág, a bugjos szegfű, a szibériai és a korcs nőszirom. Érdekesség, hogy az orchideafajok zöme a trópusi és a szubtrópusi területen él, ahol sok faj a fákon összegyűlt korhadékon telepszik meg. A nálunk előforduló orchideák mindegyike viszont talajlakó. A nagyon apró orchideamag csirázásához mykorrhizma-gombának kell a magba hatolnia. Néha ez évekig nem következik be, és ezért fordulhat elő, hogy egy- 14.

15 egy kipusztultnak vélt faj évek elteltével ismét megjelenik egy-egy területen. Nagy károkat okozhat a túlszaporodottvaddisznóállomány, mivel élelem után kutatva kitúrhatja a növények hagymáit. A hazai orchideáknak egy speciális ellensége is akad, mégpedig a nyugat európai botanikusok csoportjai. Illegálisan szervezett utazások keretein belül próbálják elvenni tőlünk azt amit ők már kipusztítottak. A jóérzésű ökoturisták a virágzó növények látványával, vagy esetleg egy szép fotóval is megelégszenek. Az érzékeny gyepek kezelésében nagy szerepet tölthetnének be az őshonos háziállatok, amelyek sajnos ócsáról hiányoznak. Az ősi erdőtípusok közül legértékesebb az égerláp a magyar kőrissel. Aljnövényzetében jellemző a helyenként tömeges tőzegpáfrány és a széles pajzsika előfordulása. Az év túlnyomó részében a víz borította kőrises égerlápban a fák töve támasztógyökeres. Tömeges, típusalkotó fajok a mocsári sás, a vízi nőszirom és a szálkás pajzsika. 15.

16 A szárazabb erdőtípusokat a hamvas szeder jelzi. Levelei hármasak, rendszerint karéjosak és alul is zöldek. A nyílt vízfelületeket helyenként teljesen beboritja a békaliliom. A magasabb fekvésű területeken áramló vagy oxigénben gazdagabb, szivárgó talajvizű termőhelyeken fejlődtek ki a ligeterdők. Az eredeti lombkoronaszinten szil, kőris, tölgy alkotja, a cserjeszint gazdag. Ebben a társulásban fordul elő sok hegyvidéki elterjedésű, de itt maradványfaj jellegű lágyszárú növény. Említést érdemelnek a következő fajok. éles-mosófű, vitézkosbor, nádi boglárka, pongyolaharangvirág, mocsári orbáncfű, nagy békakorsó, keleti békakorsó, keskeny levelű ezerjófű, csinos ezerjófű, fehér tündérrózsa (amely a kiszáradás miatt eltűnőben van, pedig igen vonzó látvány), északi galaj, réti galaj, stb. 198o-ban Sára János felfedezte az ócsai úszólápokat. Nemcsak újabb úszólápterület ez az eddig egyetlen előfordulási helynek gondolt Velencei-tó mellett, de attól lényegesen eltérő tulajdonságú úszólápokról van szó. Az úszólápok vizsgálata nemcsak növény és állatföldrajzi vonatkozásban jelentős, sok adattal gazdagíthatják a kutatások, a geológusok, ökológusok, sőt a néprajzkutatók, történészek ismeretanyagát is. Kulturális emlékek Az Ócsára vonatkozó első történeti anyag 1240-ből maradt fenn, ekkor Benedek Ócsai prépost bizonyságot tesz egy birtok üggyel kapcsolatban. A falunak szép számú lakossága lehetett, mert 1272-ben az olcsai egyház tagjaival népesítették be az érdi szigetet. A török uralom alatt 1559-ben mint 41 portás falu szerepel. Amikor 1690-ben összeírták Pest megye lakosságát, a török uralom eredményeként a hét városon kívül mindössze 52 lakott település volt és közöttük szerepelt Ócsa is. A kuruc szabadságharc idején Ócsának 16.

17 fontos szerepe volt évi július 1-jén Ócsáról hirdette meg Rákóczi Ferenc a Rákosi mezőre tervezett kuruc országgyűlést. Pestet nem sikerült elfoglalnia, így csüggedt seregével északnak indult. A XVIII. Században a Grassalkovichokkal való sógorság révén a Beleznay-család szerezte meg Ócsát és környékét. A község folyamatosnak tekinthető települése még a XIX. Század folyamán is az eredeti kertes, két beltelkes települési formát őrizte meg. Ennek az a lényege, hogy a gazdasági épületek ill. azok egy része nem azon a telken található, ahol a lakóház van. Az istállók övezete a falu szélén külön telken helyezkedett el. A két beltelkes rendszer a magyar települési struktúra jellegzetes eleme volt, leggyakrabban az Alföld északi felén fordult elő. A lakóházak a közép magyar alföldi háztípusnak megfelelően szoba, pitvaros konyha, szoba vagy kamra elrendezésben épültek. A falazat vert fal, vályog fal, de gyakori a tégla falazat is. A házat náddal vagy csádéval fedték és tapasztott sövény vagy fakéményes szabad tüzelővel és alföldi jellegű búbos kemencével építették. A XIX. Században megjelent az ollóágas, majd a torokgerendás tetőszerkezet. A tapasztott fonott sövénykéményeket a vályogból vagy téglából falazott szabad kémények, majd a zárt kémények váltották föl. 17.

18 Az egykor tapasztott fonott oromzatokat a mintás deszkázatú, majd a falazott oromfalak követik, melyeken megjelentek a XX. században a barokkos és klasszicista jellegű díszítések. Az öreg falú központjában található Premontrei prépostság XIII. század első felében épült temploma, mely románkori építészetünk legértékesebb alkotásai közé tartozik. A kolostor a templom északi oldalán volt, ma ebből nem áll semmi. Bejárat nélküli nyugati homlokzatán toronypár látható, melyet az 192o-as években magasítottak. A templom háromhajós bazilika, melynek külső falát vakolatlan faragott kövek borítják. Kelet felől a hajóval azonos magasságú keresztház és szentélynégyzet tömbjéhez önálló főszentély és alacsonyabb mellékszentélyek csatlakoznak. A nyugati homlokzat a legegyszerűbb, a templom déli oldalán a fő hajónak a torony és kereszthajó közötti szakaszán három félkörös ablak, a nyugati ablak felett állat és emberfejes konzolokon nyugvó, kilenc ívből álló ívsoros párkány maradványai találhatóak. A templom belsejét váltakozó 18.

19 nyolcszögű és gazdagabb hengeres tagozású növény díszű fejezetes pillérek osztják három hajóra. A bimbós, leveles oszlopfők, indás gyámkövek, a déli kapu díszítményei hazai kőfaragó mesterek munkái. A belső - korábbi járószint visszaállításával- visszanyerte eredeti térarányait, így a szintsüllyesztés nyomán az oszloplábazatok kiegészítése és bemutatása is lehetővé vált. A hajókat fa sikkmennyezet fedi, melybe rejtett világítás került. A sekrestyék keresztboltozata román kori. A főszentélyben látható összefüggő falképeggyüttest 19oo-ban tárták fel, a többszöri restaurálás sokat rontott hitelességén. A XIII. század végén készült falképeket a legújabb technikák segítségével sikerült magas színvonalon bemutatni. A keleti falon Mária megkoronázása látható, amelyet két oldalról a 12 apostol alakja vesz körül. A szentély négyezetét az apszistól elválasztó hevederíven Szent Miklós és Szent György alakja van. A szentélynégyezet északi falán a Szent László és Szent Margit legenda töredékes alakjai, illetve a délin az Utolsó Ítélet részlete egészíti ki a falkép ciklust. A szentélyben látható gótikus szentségtartót csak a falképek sérülésének árán tudták elhelyezni a XV. században. A török időkben rövid ideig mecsetként szolgáló templom óta a református egyházé. Ebben az 19.

20 időben a templom jórészt fedetlenül volt. Kitűnő hangú orgonáját egyre többen ismerik meg, nem csupán a templom koncertjeinek résztvevői, hanem a sikeres hanglemez felvételek hallgatói is. A templomot a közelmúltban 1986 és 1995 között állították helyre, így most tökéletes állapotban várja a híveket és a látogatókat. A XVIII. század végén Mária Terézia rendeletének megfelelően a temetőket a templomok mellől a települések szélére helyezték át. Így került a Bodzsár család kertjeinek helyére 1778-ban külön részbe a református és külön részbe a katolikus egyház temetője. Az un. régi református temető egy része tartozik a tájvédelmi körzethez, ahol a régi temetkezési szokásokat őrző, fából készített mintegy 500 sírjelet, a kopjafákat kívánják megőrizni. A sírjeleket több fejfa faragó falusi mester ember készítette, de az is előfordult, hogy a családok egy-egy ügyes kezű tagja maga faragta a fejfákat. A feltételezések szerint a fejfa alakja, nagysága, az alkalmazott díszítőelemek szimbolikusak. Kifejezik az elhunyt korát, családi állapotát, nemét, vagyoni helyzetét, stb. Néprajzkutatások szerint a férfi fejfa általában élére állított csillag, a női viszont kockaalakban végződik. Feltételezhető, hogy a magasabb fejfa férfinak, az alacsonyabb nőnek állít emléket. A gyermekek kisebbre és vékonyabbra faragott fejfája szüleik sírjele mellé bújik. A további néprajzi kutatásoknak sok bizonytalan feltételezésre kell választ találni. Ezzel egyidejűleg nagyon fontos és sürgős feladat a pusztuló fejfák megmentése, konzerválása. A népi építkezés sajátos emlékeit őrzi a homokterület és a turjánvidék találkozásánál az Öreg-hegy szőlőiben elhelyezkedő nyeregtetős, ollóágas, 95 pincéből álló pincesor. A pincék keskeny szalagparcellákon helyezkednek el. A pincék egyszerűek, a földbe vájt, nagy lejtésű gádoron és a központi előtéren az úgynevezett sípon keresztül lehet megközelíteni. Vannak egyágú pincék, ahol egy anyapince létezik, de általában az anyapincéhez fiókpincék is csatlakoznak. Az Öreg-hegyre látogatók erről saját szemükkel is meggyőződhetnek, mert szíves szóval invitálják őket a pincetulajdonosok. Egy 20.

21 kis borkóstoló mellett sok szó esik a régi szokásokról, a régi mesterségekről, a falu történetéről és az ócsai szüretekről. Ócsán a szüretnek nem csak hagyománya, de regulája is volt. A szőlőbe kora reggel érkező vendégeket szalonnával, fekete retekkel, rozskenyérrel és forralt musttal várta a házigazda. Az ebédre készített birkagulyás maradékát vacsoraként fogyasztották el. Este muzsikaszó mellett poharazgattak a szüretelők, a mulatság néha reggelig is eltartott. 21.

22 Az Öreg-hegy másik épülettípusához tartoznak az egysejtű, náddal fedett kunyhók. Számuk nagyon megfogyatkozott, feltételezhető, hogy egykor a borfeldolgozás miatt létesítették ezeket. A Természetvédelmi hivatal tulajdonát képző kunyhóban a hagyományos paraszti szőlőművelés eszközeit őrzik. Többek között itt látható egy 1864-ből való barokkos díszítésű, gazdagon faragott prés maradványa és egyéb eszközei. A kulturális turizmus fogadóbázisa az Ócsai Tájház. Ez a Természetvédelmi Igazgatóság épülete mellett található. A Tájház mellett található további két épület a turisták fogadására, az egyikben zajlanak a kézműves foglalkozások, a másikban búbos kemence és gyékényágy található. Ennek kéményén gólyafészek is látható. A Tájház épülete egy öreg parasztház, amely egy összekötő helyiségből és két szobából áll. Az egyik szoba lakószobának van berendezve, a másikban találhatók a kiadványok és ajándéktárgyak, amiket meg lehet vásárolni és haza lehet vinni emlékbe. Az épületben gazdag számú kiáltott 22.

23 tárgy található, olyan eszközök, amelyeket a környékbeli emberek használtak az iparosodás és a tömegtermelés előtt. Nekem legjobban a cséphadaró tetszett, melyet a középkorban fegyverként is használtak. Ezek a kulturális emlékek mind azt mutatják be számunkra, hogy miképpen tudta az itt élő ember létfenntartását úgy megoldani, hogy közben a környezetében nem okozott maradandó károkat, így azt leszármazottai is ugyanúgy tudták használni mint ő maga. Láthatjuk, hogy egy ilyen területen a megélhetésnek milyen széles skáláját kínálja a természet, mégpedig olyan módon, hogy azzal nem termelünk hulladékot, nem pazaroljuk el környezetünket. Vannak sajnos olyan emlékek is, amelyeket már nem sikerült megőrizni a jövő nemzedék számára, bár bízom abban hogy ezeket lehetne még rekonstruálni. Gondolok itt például az őshonos háziállatok tartásához kapcsolódó hagyományokra, melyek sok más aspektusból is kedvezőek lennének úgy az ökoturizmus mint a természetvédelem terén. Nagy lehetőségeket nyújthatna az ökoturizmus a népi mesterségek iránti érdeklődés fellendítéséhez. Kulturális programokban való részvételre nagyon jó lehetőséget nyújt a minden év tavaszának végén megrendezett Ócsai Kulturális napok elnevezésű rendezvénysorozat. Ezen a programsorozaton hagyományőrző térzenei együttes, néptánc gála, népi mesterségek bemutatása, fotókiállítás, műemléktemplomi koncert várják a rendezvényen résztvevőket. Természetesen ezeken kívül még rengeteg egyéb színes program kerül megrendezésre, amelyek szórakozási és ismeretgyarapítási lehetőségeket biztosítanak. Az ócsai kultúrát és hagyományokat a következő társaságok karolják fel: Egressy Gábor KHT, amely az önkormányzat által biztosított szabadidőközpontot üzemelteti. Itt olyan foglalkozásokon lehet részt venni, mint a néptánc, népdalkör, korábban citeraoktatás, de van ásványgyűjtő szakkör és néprajzi gyűjtemény is. 23.

24 Tárnics BT, amely a kulturális turizmussal foglalkozik. Erről a turizmus fejezetben bővebben beszámolok. Kosbor Kézműves Műhely Egyesület, amely lényegében véve a Tárnics BT testvéreként, avval jó harmóniában működik, de természetesen nem vállalkozás jellegű a tevékenysége. Ezeken kívül még több ócsai egyesület működik, amelyek kisebb-nagyobb mértékben foglalkoznak kulturális ügyekkel. Ócsa állatvilága A Tájvédelmi Körzetben található különböző adottságokkal bíró élőhelyek a változatos növényvilág mellett igen sokoldalú állatvilágnak adnak életteret. A víz jelenléte állatok sokaságát vonzza a területre, ugyanakkor a szárazabb területek megint más fajok megélhetését biztosítja A terület korábbi természeti adottságai mellett a zavartalanság miatt volt nagyszerű élőhely a rejtőzködő életmódú állatok számára. A leírások szerint a század elején még fészkelt a területen a tavi cankó, Európa egyik legritkább madara. A lecsapolásokig megtalálható volt még a törpe vízicsibe, a gólyatöcs, a szárazabb részeken pedig a Madártani Egyesület címermadara a túzok. Sára János szerint időnként még fel-feltűnik egy-egy példány. És ki tudja hány olyan állat élt még itt, amelyet nem fedeztek fel, vagy nem említettek a korabeli írások. A gerinctelen fajok közül meg kell említeni a szárazföldi ászkarákot, mely hazánkban reliktumfaj, jelenlegi elterjedési területe Észak-Európa. A Polydesmus schassburgensis nevű ikerszelvényes csak Erdélyből és Ócsáról ismert. A Monotarsobius baloghi Európa északi részeinek magashegységeiben gyakori, de itt a terület háborítatlan növényzetű részén tömegesen fordul elő. Magyarország legnagyobb méretű szénalepkéje, az ezüstsávos szénalepke csak itt, az Öregturjánban fordul elő az országban. Egy 1971-es publikáció szerint Európában még Franciaországban, Svájcban és Belgiumban található meg.. 24.