Erős kísértés. Barbara Boswell

Átírás

1 Caleb Strong, a város rossz negyedéből származó bajkeverő, de hihetetlenül vonzó férfi, akiről egy olyan asszony, mint Cheyenne Whitney Merrit nem is álmodna. Ő egy finom család "jó kislánya", aki a "megfelelő fiúval" kötött házasságban fiatalon özveggyé lett, és aki nem tud nemet mondani, amikor Caleb hatalmas motorbiciklijén becserkészi, sőt ráveszi, hogy semmivel nem törődve felüljön mögé. A komisz férfi szűnni nem akaró, tüzes sóvárgást kelt benne. Mikor Caleb szája forró, éhes csókkal csap le rá, az asszony égető örömöt érez, a fiú meglepetve tapasztalja, hogy egy vadmacskát tart a karjaiban, egy nőt, akinek lelke van, aki még azt is megkockáztatja, hogy szerelmét bevallja. Caleb Strong valaha bosszút esküdött a város ellen, mert tönkretette a családját, és őt is elűzte, de Cheyenne iránti érzelme arra készteti, hogy kiutat keressen. Vajon be tudja-e bizonyítani Cheyenne, hogy szerelme elég erős ahhoz, hogy a férfi kétségeit és a város haragját túlélje? Barbara Boswell Erős kísértés Budapest, 1992

2 A mű eredeti címe Barbara Boswell: Strong Temptation Bantam Books, New York, 1991 Barbara Boswell, 1991 Fordította: Bősze Veronika Hungarian translation: Bősze Veronika, 1992 ISBN: ISSN: X Kiadta a TXT Kulturális és Szolgáltató Kft Budapest, Pf. 16 A kiadásért felel a Kft. igazgatója Szedte és nyomta az Alföldi Nyomda A nyomdai megrendelés törzsszáma Készült Debrecenben, az évben Felelős vezető: György Géza A kötet tartanban részt vett a Maecenas International Kft. Műszaki szerkesztő: Balla Judit A borító Varga Tamás festményének felhasználásával Zelenyiánszky Zoltán munkája Megjelent: 7 (A/5) ív terjedelemben 073-p-9294

3 3. Miután túljutott az árvásházi kemény időkön, aztán egy kislány tanítója lett, aki egy Rochester nevű emberrel a bolond feleségével élt, aki a padlásszobába volt bezárva, de igazából nem volt az ő gyerekük. A ház leégett és a bolond nő meghalt. Rochester úr vak volt, de boldogan vette feleségül Jane-t. Cheyenne letette a dolgozatot, és ujjai hegyével megdörzsölte a homlokát. Megigazította az asztali lámpát, és úgy nézett körül a hálószobában, mintha valamilyen menekülési lehetőséget keresne. Ez volt az ő élete: újabb iskolaév és újabb másodikos osztály, akiknek az angolt tanítja. Csüggedten nézett az íróasztalon felhalmozott dolgozatokra. A legijesztőbb az volt, hogy Heather Lane, eme torz kritika szerzője, tavalyi osztályának egyik legjobb tanulója, és ami még ennél is rosszabb, Heather dolgozata az eddig elolvasott tíz közül a legsikerültebb: mondatai kerekek és a szabatosság jelei is felfedezhetők bennük. Cheyenne arra a korábban olvasott dolgozatra gondolt, amely egyetlen körmondatból állt. Egy másikban annyi helyesírási hiba hemzsegett, hogy a szavakat alig lehetett megfejteni. Nyilvánvaló, hogy a whitneyville-i másodikosok írásbeli készségeinek kifinomításához komoly segítség szükséges, és ez a feladat tanítónőjükre, Cheyenne Whitney Merritre vár. Cheyenne? Egy sötét szemű, tizenéves lány, aki gubancos vörös hajfürtjeit vastag copfba fogta össze, nézett be várakozásteljesen a hálószoba ajtaján. Gyere be, Joni Lynn mondta Cheyenne a lányra mosolyogva. Remélem, nem zavarok. Joni Lynn egy géppel írt papírlappal a kezében belépett a szobába. Arra gondoltam, hogy nem néznéd-e át kis szünetet tartva nagyot nyelt a főiskolai esszémet. Örömmel. Cheyenne elvette a papírt és olvasni kezdett. Arcát büszke mosoly öntötte el. Mint minden, amit Joni Lynn írt, ez az esszé is csaknem tökéletes volt, olyan, amilyenről bármelyik angoltanár vagy főiskolai felvételi bizottság álmodozni szokott. Eredeti ötletek gördülékenyen kifejezve, a szóválasztás remek, nyelvtanilag hibátlan. Ezt a dolgozatot igazán öröm volt olvasni. Ez csodálatos, Joni Lynn állapította meg Cheyenne a lányra mosolyogva. Egy tanárt, ha szerencsés, egész életében talán egyszer éri az a csoda, hogy olyan kivételes tehetségű tanítványa akad, mint Joni Lynn Strong. És mert idén szeptemberben még csak a negyedik angoltanári évadját kezdi meg a whitneyville-i középiskolában, Cheyenne igazán kivételezettnek érezhette magát, hogy máris találkozott Joni Lynn-nel. A lány tehetsége azonnal kitűnt abból a dolgozatból, amit két évvel ezelőtt, másodikos korában adott be. Munkái ékszerként tündököltek a többi, nyelvtani borzalmakat rejtő, giccses iromány között. Cheyenne elpirult zavarában, amikor visszagondolt rá, hogy legalább háromszor ellenőrizte a dolgozat felső sarkában Joni Lynn vezetéknevét, megbizonyosodandó, hogy helyesen olvasta. Joni Lynn igazán Strong lenne? Cheyenne megdöbbent a váratlan felfedezéstől. Az ember nem várt kiemelkedő írói tehetséget a Strongoktól. Igazság szerint a Strongoktól senki nem várt mást, mint bajt. 3

4 Mivel Cheyenne a georgiai Whitneyville-ben nőtt fel, igencsak járatos volt a Strongok tudományában. Hívták őket a fehér proletár -tól a sátánivadék -ig mindennek. Úgy hírlik, hogy az első Strongok a városban jenkik voltak, akik William Tecumseh Sherman tábornok istenverte földpolitikája következtében kerültek oda. A fáma szerint azért küldték őket, hogy Whitneyville háború okozta bajait még inkább fokozzák. Egy kevésbé harcias változat szerint vérbosszútól tartva, egy Appalache-hegységbeli búvóhelyről menekültek oda. Bárhonnan származtak is, a Strong klán még mindig az út rossz oldalán élt, lent a folyóparton, egy csomó rozoga faházban, amelyek szinte szétrázódtak, ha elrobogott a vonat. Nem mintha Cheyenne vagy bármelyik jó házból való úrilány valaha is közelről mert volna egy pillantást is vetni rájuk. Mindegyiküket abban a tudatban nevelték, hogy a Strongoktól minden kitelik és ők komolyan vették a fenyegetést. A legendák, a Strongok legújabb kalandjainak erősen eltúlzott változataitól táplálva, tovább éltek. Cheyenne gyakran a mesélők művészi fantáziájának tulajdonította őket, és nem sokat törődött a Strongokkal, Whitneyville többi törvénytisztelő polgára azonban továbbra is óvta leszármazottait az egyre szaporodó létszámú, degenerált Strongoktól. Mikor a múlt évben Cheyenne meghívta Joni Lynnt, hogy babysitterként, anyasegítőként és kifutólányként nála lakjon, mindenki megdöbbent. Egy Strongot akarsz befogadni? kérdezte tőle hitetlenkedve Tricia Vance Harper, a barátnője. A hangsúly, amellyel kiejtette a nevet, semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a családot mérgező hulladékkal tartja egyenértékűnek. Ha egy Strongot beengedsz a házadba mondta Willie, a whitneyville-i ABC-áruház tulajdonosa, nemsokára az egész ház tele lesz velük. És soha nem szabadulsz meg tőlük. Úgy beszélt, mintha csótányokról lenne szó. Egy Strong? Itt a mi utcánkban? harsogtak Mayfieldsék, Cheyenne szemben lakó szomszédai. Az ingatlanok ára az egész környéken zuhanni fog. Cheyenne azonban mindig is önfejű volt. Látva a Joni Lynnben rejlő lehetőségeket, jól megismerve őt a második osztályban, nem hagyta magát eltántorítani. Célja pedig hármas: kimenteni Joni Lynnt a Strongok közül, olyan környezetet teremtve számára, amit a tehetséges lány megérdemel, és elérni, hogy olyan, nagyhírű egyetemre kerüljön, ahol adottságait csiszolni és teljes mértékben hasznosítani tudja. Joni Lynn elszántan készült, hogy vigye valamire, sikeres élete legyen, és Cheyenne eltökélte, hogy ez sikerülni is fog neki. Így aztán a múlt szeptemberben, várostörténelmi eseményként, egy Strong beköltözött Whitneyville legöregebb, legelőkelőbb utcájába, a Silver Creek 100-ba. A szörnyű jóslatok ellenére a környékbeli ingatlanárak nem változtak, és Joni Lynnen kívül más Strong nem bukkant föl a környéken. Cheyenne háztartásában béke uralkodott. A szomszédok is hozzászoktak a látványhoz, hogy Joni Lynn sétáltatja Peppyt, a család kutyáját, és ő viszi a kis Brittany és Jeffrey Merritet a whitneyville-i újságos bódéhoz a képes gyerekújságért. Az egész városban te vagy az egyetlen, akinek ez sikerülhetett, Cheyenne mondogatta Tricia irigységgel vegyes csodálattal. Az, hogy téged Whitneynek hívnak, feljogosít arra, hogy olyan dolgokat művelj, amiért másokat azonnal kiközösítene a város. Csak egy Whitney képes rá, hogy befogadjon egy Strongot úgy, hogy mégse zárják ki teljesen a társaságból, és ne úgy kezeljék, mintha közülük való volna. A te társadalmi helyzeted tényleg megingathatatlan. 4

5 Cheyenne persze tiltakozott, de tudta, hogy barátnőjének valószínűleg igaza van. Lánykori neve félelmetes tiszteletet keltett a városban. Noha most néhai férje, Evan Merrit nevét használta, mindig Whitneynek, azon Edward Whitney egyenes leszármazottjának tekintették, aki az 1830-as években a várost megalapította. Tényleg azt hiszed, hogy elég jó, Cheyenne? Joni Lynn aggódó hangja felriasztotta Cheyenne-t az ábrándozásból. Felállt és gyorsan átkarolta a lányt. Az elég jónál sokkal jobb, Joni Lynn. A te tanulmányi eredményeiddel és jegyeiddel az ország bármelyik egyetemére bekerülhetsz. Joni Lynn arca kipirult az örömtől. A családom olyan izgatott, hogy egyetemre megyek mondta halkan. Ez a megjegyzés meglepte Cheyenne-t. Joni Lynn sohasem beszélt a családjáról, bár Cheyenne tudta, hogy rendszeresen meglátogatja őket. Azt akarom, hogy büszkék legyének rám tette hozzá komolyan Joni Lynn. Cheyenne titokban arra gondolt, hogy a Strongokat boldoggá tenni nem is lehet valami nehéz feladat. Az is megteszi, ha nem kerülnek börtönbe. Persze ezt nem kötötte Joni Lynn orrára. Értékelte a családi összetartást. Ebben a pillanatban Peppy, skót juhászkutya-spániel keverék kutyájuk rontott be a szobába, szájában tartva a pórázt. Reményteljesen nyüszítve hol Joni Lynnre, hol Cheyenne-re pillantott, akik jót nevettek a buzgóságán. Kiviszem sétálni. Szükségem van egy kis friss levegőre, hogy kitisztuljon a fejem ezek után bökött fájdalmas grimasszal a bűnös iskolai dolgozatok felé. Szegény Jane Eyre megint kihúzza a gyufát? találgatta Joni Lynn. Mintha az élet nem lett volna elég kemény a számára. Cheyenne, hozzáerősítve a kutya nyakörvéhez a pórázt, hagyta magát kivezetni a szobából, majd le a széles középső lépcsőn. Mindjárt itthon leszek szólt oda Joni Lynn-nek. Meleg, tiszta szeptemberi este volt, az égen ezrével ragyogtak a fényes csillagok. Peppy állandóan rángatta a pórázt, ahogy megpróbált végigrohanni a járdán. Tudta, hogy az egy-két sarokkal lejjebb lévő üres, fásított telek felé tartanak, amit a környék összes többi kutyája is látogatott. Ahogy a kutya után sietett, Cheyenne egy motorkerékpár vibráló hangját hallotta. Egy motorbicikli a Silver Creek utcában? tűnődött el meglepetten. Lehetetlen. Úgy döntött, hogy a zaj csak a több utcával lentebbi Shiloh Drive felől jöhet. Úgy hallotta, hogy az egyik Wilson fiú beszerzett egy kis Hondát. A félreeső Silver Creek utca olyan csendes volt, hogy különösen éjjel a távoli hangok is gyakran ide hallatszottak. A zaj egyre hangosabb lett és a zúgás arra a megállapításra késztette, hogy a motorkerékpár mégiscsak a Silver Creek utcában robog. Összeráncolta a szemöldökét. Ha ez a fülsiketítő lárma felébreszti az utcai hálószobában alvó Brittanyt és Jeffreyt, akkor holnap lesz egy-két szava Tommy Wilsonhoz az iskolában, és írat vele egy házi dolgozatot a decibelekről meg a zajártalomról. A dübörgés egyre közelebbről hallatszott, de furcsa módon halkulni kezdett. Cheyenne-nek szüksége volt pár másodpercre, hogy rájöjjön, miért. Ahogy végre felfogta, a szíve gyorsabban kezdett dobogni, szinte dörömbölt a mellkasában. A motorkerékpár lelassított, motorja üresben járt. Lassan, közvetlenül mögötte haladt végig az utcán, őt követi? Peppy mindezzel semmit sem törődött. Magasra tartott farokkal, peckesen sétált, látszott, 5

6 hogy élvezi a szabad levegőt. A motor utolérte őket és mellettük gurult. Cheyenne mereven előrenézve, se jobbra, se balra nem pillantva folytatta a sétát, és igyekezett Peppyhez hasonlóan tudomást sem venni a gépről. Nicsak, nicsak, ki is van itt? Egy férfi hangja volt, rekedtes, mély és határozottan gunyoros. Hiszen, aki itt sétálgat, az városunk hercegnője, Cheyenne Whitney kisasszony személyesen. Cheyenne lábai felmondták a szolgálatot, és hirtelen megtorpant. Úgy állt, mint a cövek, ahhoz sem volt bátorsága, hogy megmozduljon, megszólaljon vagy éppen lélegzetet vegyen. Peppy tiltakozásul rángatni kezdte a pórázt. Élvezi az esti levegőt, Cheyenne kisasszony? dorombolt a mély férfihang. A kérdés félreérthetetlen paródiája volt a városi dzsentri társaságban szokásos, modoros udvariaskodásnak. Akarata ellenére Cheyenne elfordította a fejét, hogy megnézze kit is? Támadójának nem hívhatta. Még nem. Térdei remegni kezdtek, és nagyokat nyelt. Ideges pillantása először arra a szörnyű fekete masinára esett, amin a férfi ült: egy hatalmas Harley-Davidsonra, ami ha találkozik Tommy Wilson kis Hondájával és keresztülhajt rajta, abból nem marad semmi. Fekete farmerbe préselt, nagyon erős combot látott és egy kopott csizmát a pedálon. Lassan felemelte a tekintetét a motoros lapos hasára, széles övcsatjára, kisportolt mellkasára, erős vállaira. A férfi fekete pólóinget viselt, és meztelen karjai éppoly kemények, izmosak voltak, mint a teste többi része. Egy gyors pillantással felfedezte a felkarján a támadni készülő kobrát ábrázoló tetoválást. A trikó ujja ugyan félig eltakarta, de ezt a tetoválást bárhol felismerte volna. Caleb Strong! kiáltott fel, még mielőtt az arcára pillantott volna. Ő volt az egyetlen, aki tetovált volt az ismerősei közül, és ezt a képzőművészeti alkotást nehéz lett volna elfelejteni: a tetovált kobra testén egy másik kobra rajza látszott, fenyegetően kimutatva méregfogait. Maga emlékszik rám? kérdezte Caleb. Kihívó mosolya legalább olyan veszélyesnek tűnt, mint karján a kobrák. Ez megtisztelő, Whitney kisasszony. Tágra nyílt szemekkel tekintett rá. Öregebbnek tűnt, mint mikor legutoljára látta. Persze ez tizennégy évvel korábban történt, amikor ő tizennégy éves volt, elsőéves a whitneyville-i középiskolában, a fiú pedig 18 éves szenior. A Strongok közül kevesen maradtak meg az iskolában a befejező évig, de Caleb igen. Teljesítményét azonban tönkretette azzal, hogy az érettségi előtt pár hónappal otthagyta az iskolát és a várost is. Pletykáltak arról, hogy Elfordította a tekintetét. A Strongokról mindig keringtek pletykák, amiket sohasem erősítettek meg, de nem is cáfoltak. A feledésbe merülőket pedig újabbak helyettesítették. Megköszörülte a torkát. Most Cheyenne Merritnek hívnak. Szerette volna, ha nem remeg a hangja. Ja, persze. Hallottam, hogy férjhez mentél. Merrit, huh? Mintha a férfit szórakoztatta volna a válasz. Egy itteni fiú. Nagyon megfelelő választás. Egy Whitneynek egy Merrithez kell férjhez mennie. A Dél arisztokratikus vérvonalát tisztán kell megőrizni. Meghalt jegyezte meg Cheyenne védekezően. Tekintetét le nem vette volna a járdáról, és átkozta magát hirtelen kifakadásáért. Hova lett a rá annyira jellemző magabiztos fellépés? 6

7 Legmélyebb együttérzésem a gyászoló özvegynek. Caleb elég udvariasan mondta, de hangjából kicsendült a finom irónia. Mintha csak tudta volna Nem, ez lehetetlen, nyugtatta meg magát. Ezt senki nem tudta, még a legközelebbi barátai sem. És különösen Caleb Strong nem, aki évekkel ezelőtt itthagyta a várost. Nem is tudtam, hogy visszajöttél Whitneyville-be mondta idegesen, csakhogy elterelje a beszélgetést Evan Merritről, a házasságukról és férje korai haláláról. Szemével Peppyt kereste, aki a járdáról lepottyanva keservesen nyüszíteni kezdett. Caleb megvonta a vállát. Igen, hát itt vagyok. Azt látom. Valamilyen udvarias társalgási témát keresett. Megnősültél? Érezte, hogy elpirul, és zavarában egyik lábáról a másikra állt. Ez igazán elég természetes kérdés volt, gondolta. Akkor meg miért pirultam el? És miért nem szűnik meg ez a nevetséges idegesség? Még életében nem töltötte el ilyen nyugtalanság. Nem. Nem vagyok nős. A férfi érzéki szája körül gúnyos mosoly jelent meg. A szent házasélet nekem mindig rettenetesnek tűnt. Valamiféle börtönnek vagy még annál is roszszabbnak. Ha a börtönben jól viseli magát az ember, akkor ott legalább elengednek valamit a büntetésből. Igen. Arcára halvány társasági mosolyt erőltetve Cheyenne azon tűnődött, hogy mit is jelenthetett ez a börtönre való utalás. Lehet, hogy ő is börtönlakó volt? Hát akkor légy üdvözölve újra Whitneyville-ben. Életében ez volt a leghosszabb beszélgetése Caleb Stronggal, ötlött eszébe. Abban az évben, amikor együtt jártak a whitneyville-i középiskolába, találkozásaik igencsak rövidre sikerültek. De határozottan emlékezetesre. Még a visszaemlékezéstől is nyelni kényszerült. Minden évben visszajövök meglátogatni a családot eresztett meg Caleb egy krokodilmosolyt. Érkezésemet és elutazásomat persze nem hozza le a whitneyville-i hivatalos újság. Cheyenne a whitneyville-i hetilap Érkezések Elutazások rovatára gondolt, amelyben híven közölték, ha a város vezető polgárai nyaralni mentek vagy ha az egykori rezidensek, netán hozzátartozóik, hazalátogattak. Még nem fordult elő, hogy ebben a rovatban egy Strongról említést tettek volna. Az az igazság tette hozzá Caleb, hogy a múlt nyáron hazalátogattam Whitneyville-be egy rövid időre. Valamivel azelőtt, hogy Crystal nővérem lányát magadhoz vetted. Cheyenne megmerevedett. Crystal Strong Joni Lynn mamája és Caleb egy évvel idősebb nővére volt. Tizenhat éves korában hagyta ott az iskolát, hogy házasságon kívüli gyerekét megszülje. Joni Lynn sohasem beszélt az apjáról, annál gyakrabban ejtett pár keresetlen szót egy bizonyos mostohaapáról. A múlt nyáron sokszor találkoztam a nővéreddel az iskolában mondta Cheyenne tapogatózva. Joni Lynn tehetségéről, lehetőségeiről és arról beszélgettek, hogy a lány hozzá költözhetne. Lelki szemei előtt megjelent Crystal Strong alakja. Bár mindig fáradtnak és csüggedtnek tűnt, csinos lányára hasonlított még mindig. Az asszony elmondta, hogy elvált, és három kisebb gyereke van, akik közül az egyik megrögzött iskolakerülő, ádáz harcban az iskola vezetőivel. Crystal először meglepődött, sőt kicsit gyanakodott is, hogy Cheyenne segíteni akar Joni Lynn-nek, de végül is megengedte, hogy hozzá költözzön. 7

8 Azért jöttél, hogy meglátogasd Joni Lynnt? kérdezte Cheyenne szorongva. Ez volt az első eset, hogy egy Strong látogatóba jött, és nem lehetett tudni, hogy mit jelent a jövőre nézve. Csak nem azért jött, hogy visszavigye a lányt a Strongokhoz, a jövő nélküli jövőbe? Csak meglátogathatom az unokahúgomat, nem? Vagy mielőtt eme fölszentelt helyre betehetném a lábam, előbb erkölcsi bizonyítványt kell beszereznem? Könnyed, csipkelődő hangnemben beszélt, de a hideg gunyorosság is kicsengett belőle. Hát persze felelte Cheyenne. Azaz persze, hogy nem. Te jó ég, melyik kérdésre is válaszolok? Zavartan hátralépett, és újból kipirult az arca. Tanítványai biztos nem ismernék fel ebben a megzavarodott fiatal nőben a magabiztos, rendíthetetlen nyugalmú Merrit aszszonyt. A városban senki nem hinné el, hogy a kiegyensúlyozott és tökéletes Cheyenne Whitney Merritnek akár egyetlen olyan pillanata is lenne, amikor nem ura önmagának. Nos, akkor mire is gondol pontosan, Merrit asszony? kérdezte Caleb vontatottan. Cheyenne lopva rápillantott. Még inkább zavarba jött látva, hogy a férfi felhúzott sötét szemöldökével, gúnyos mosollyal az arcán, őt méregeti. Nemcsak gúnyosan, hanem kihívóan is. Ámbár lehet, hogy csak magabiztosan, noha ezzel a jelzővel a városban senki nem illetné a Strongokat. Kalózos, talán ez a legmegfelelőbb jelző. És szexi. Nagyon szexi. Cheyenne-nek hirtelen kiszáradt a szája. Lehet ugyan, hogy a Strongok antiszociálisak, de az is biztos, hogy jóképűek és vonzóak, ami természetesen csak fokozta a feléjük irányuló ellenszenvet a városban. Ha a Strongok külső megjelenése nem lenne vonzó, akkor nem lennének olyan veszélyesek a közösség erősen befolyásolható fiataljai számára, szólt a hagyományos okoskodás. És eme gondolatmenet szerint Caleb Strong mindig is határozottan veszedelmesnek minősíttetett. Egy közeli utcai lámpa fénye megvilágította kemény arcélét, szép vonásait. Napszítta, sötétszőke haját rövidebbre vágatta, mint a középiskolában, szája szép formájú, alsó ajka érzékien telt. Barnára sült bőre kiemelte kék szemét és olyan tisztává tette, mint a nyári égbolt. Ezek a szemek sütnek, vibráló erővel hívnak, kényszerítenek, izgatnak. Cheyenne-en feszes, majdnem fájdalmas izgalom vett erőt. Sok évvel ezelőtt egy kora októberi napon, hazafelé tartva egy iskolai összejövetelről, ezekbe a kék szemekbe nézett. Még most is maga elé tudja idézni a jelenetet, és ott látja magát rövid, kék-fehér szoknyában, bő pulóverben, haja kétoldalt copfba fogva, kék-fehér szalagokkal átkötve. Sietett, hogy hazaérjen, mielőtt az utolsó napsugár is eltűnik a kora esti égről. Hogy az utat lerövidítse, átvágott egy kisebb közön. Caleb egy fekete motort bőgetve talán azt, amin most ül? szinte a semmiből előtűnve, csikorogva megállt mellette. Ha az ember hihet a szemének és a fülének mondta vontatott, gúnyos hangján, akkor ez a kis Whitney kisasszony, amint éppen meglátogatja a nyomornegyedeket. Cheyenne arra is emlékezett, hogy amikor rácsodálkozott szégyenteljesen hosszú hajára, barátságtalan, érzéki szájára és a szája szögletében lógó cigarettára, a szíve gyorsabban kezdett dobogni. Farmer és fehér garbó volt rajta. Ahogy sebességbe tette a motort, karján megfeszültek az izmok és a kobrás tetoválás mintha életre kelt volna. Valamit motyogott, hogy lekéste a hazaszállító fuvart, és most siet, hogy még sötétedés előtt hazaérjen. Közben elképzelte, hogy a fiú milyennek láthatja: szemérmes, tisztességes, jó kislánynak, akit sohasem szorítana oda az öltözőszekrénye ajtajához, hogy a zuhanyozó gőzében ölelgesse, mint az olyan fajtát, amilyen Penny Sherwood, aki miatt három napra kitiltották az iskolából. 8

9 A hírhedt és vérforraló jelenetnek találkozásuk előtt pár héttel volt szemtanúja, amikor tornaórára tartott, és a látvány még hetekkel, hónapokkal később is kísértette. Sőt még ma is képes felidézni ezeket az emlékeket. Életében nem látott még ilyen érzéki jelenetet. Még a moziban sem. Penny Sherwood Calebhez tapadt, karjával átölelte, egyik lábát a fiú csípője köré fűzte, aki kezével végigdörzsölte az egész testét. Szájukat egymásra szorították. Mélységesen megdöbbentő volt, és mégis különös érzéseket keltett benne, amelyeket felfogni sem tudott. Tudta, hogy bűnös érzések voltak, de olyan gyönyörűséget okoztak, hogy nem akarta elűzni őket. Hazavigyelek? kérdezte a tizenéves fiú természetes hangon, és ő elkábult ettől az ajánlattól. Pár bénító pillanatig kísértésbe is esett de milyen kísértésbe!, hogy felmásszon az ördögi fekete masina hátsó ülésére. Persze nem ült fel rá. Rendhagyó sugallatait legyűrve, fejét megrázva udvariasan visszautasította az ajánlatot. Végül is ő rendes kislány, egy Whitney, aki nem kockáztathatja a jó hírnevét azzal, hogy felül Caleb Strong motorkerékpárjára, és átkarolva a csípőjét végigszáguldozik Whitneyville utcáin. Félsz? gúnyolódott a fiú. Ő felszegte a fejét és azt mondta, hogy nem, egyszerűen csak sétálni szeretne. Caleb sokatmondóan felnevetett és végigkísérte a sikátoron egészen addig, amíg ki nem értek a főutcára. Legközelebb a hosszabb úton menj haza, és hanyagold el a mellékutcákat tanácsolta. Különben megeshet, hogy összefutsz a csúf, gonosz motorbiciklis farkassal, aki kirángat a biztonságos kis világodból. Aztán már ott sem volt, csak a motorzúgással keveredett a nevetése. És most itt vannak megint, tizennégy évvel később. Ahogy pillantásuk találkozott, különös szédülés futott végig Cheyenne-en. A fiú szemei áthatóan, izzó belső feszültséget árasztva fénylettek. Úgy érezte, mintha átlátna rajta, áthatolna azon a védőburkon, ami sohasem engedte meg, hogy ezt a megbízható, jó kislányt valaki kicibálja a maga biztonságos kis világából. Meghívsz, hogy meglátogassam az unokahúgomat? A férfi hangja megtörte a bénító varázslatot. Vagy inkább úgy intézzem, hogy Crystalnál találkozzam vele? Végül is tekintettel kell lenned a szomszédokra. Biztosan halálra rémítette őket, hogy egy Strong lakik az utcában. Ha közülük többen is feltűnnek itt, teljesen begolyóznak. A könnyed gúnnyal ejtett szavak olyan közel jártak az igazsághoz, hogy Cheyenne belepirult. Eléggé nyersen beszélsz jegyezte meg fojtott hangon. Ez igaz. A mézesmázos beszédet hagyom az olyan hölgyeknek, mint amilyen te vagy, Cheyenne kisasszony. Olyan ideges volt, hogy kiejtette a kezéből a kutya pórázát. Mindenki csodálatosnak tartja Joni Lynnt mondta, csak hogy olyan témát találjon, amivel a beszélgetést biztonságosabb vizekre terelheti. A fiú felnevetett. Akkor biztosan azt hiszik, hogy elcserélték a szülészeten, vagy valami ilyesmit. Egy tökéletesen tiszteletre méltó és igazi whitneyville-i család most aztán zavarban van és gyötrődik az elcserélt Strong ivadék miatt, aki, amióta csak hazahozták a kórházból, képtelen alkalmaz- 9

10 kodni a környezetéhez. Az, hogy Joni Lynn nem Strong származék, mindjárt meg is magyarázza a Strongokra annyira nem jellemző tulajdonságait, nem? Cheyenne összerezzent. Hihetetlen, de alig két héttel ezelőtt Martha Mayfield fejtett ki hasonló teóriát. A Mayfieldek számára könnyebb volt ebben a mesében hinni, mint hogy egy Strong tehetséges, törekvő, becsületes és csinos is legyen. Peppy éppen ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy a továbbhaladást kiharcolandó, rántson egyet a pórázon. Semmi ellenállásra nem talált, mert Cheyenne még nem kapta fel a leejtett póráz másik végét. Peppy diadalmasan vakkantott egyet és nekiiramodott, kihasználva váratlan szabadulása minden előnyét. Peppy, gyere vissza! kiabálta Cheyenne. Nézte, ahogy a kutya végigsöpört az utcán. Hangja felerősödött, most már parancsolni akart. De a kutya túláradó örömében rá sem hederített. Úgy elpucolt, hogy vissza sem nézett. Peppy meglógott jegyezte meg Caleb. Még soha nem volt kinn egyedül, este mondta idegesen Cheyenne. Egyszer nappal meglépett, és órákba telt, amíg megtaláltuk. Végül egy szomszédunk telefonált, hogy a Hatos úton látták, ahol oda-vissza cikázott az úttesten. Háromszor majdnem el is ütötték! Úgy látszik, a szabadság az agyára ment. Pontosan ez történt Bill unokatestvéremmel, amikor először jött ki a börtönből. Úgy megvadult, hogy huszonnégy órán belül újra sitten volt. Cheyenne úgy érezte, valami más világba csöppent. Még sohasem hallott valakit ilyen könnyedén beszélni egy börtönviselt rokon dolgairól, de valójában nem is volt olyan ismerőse, akinek valakije börtönben lett volna. Caleb lehetetlenül kék szemének felvillanásából megértette, hogy ez szándékos megjegyzés volt: őt akarta megbotránkoztatni vele. Úgy beszélt és olyasmit mondott, amit egy magafajta nő szinte elvár egy ilyen alaktól. Talán jó lenne, ha most elmennék becserkészni a jó öreg Peppyt folytatta a férfi önelégült mosollyal. Elkapom és hazaviszem. A kutyagulyás igazán jó falat. Nekünk, Strongoknak, ez a kedvenc ételünk. Cheyenne most már tudta, hogy Caleb gúnyolódik rajta és a városban a Strongokról kialakult könyörtelenül rossz véleményen. Ugyan, hagyd már abba! kérte komolyan. Egy pillanatra sem hiszem el, hogy a Strongok kutyát esznek! Vagy úgy, tehát a hölgy felvilágosodott állampolgár és liberális nézeteket vall. De mondja, asszonyom, megengedné, hogy a fia vagy a lánya egy Stronggal járjon? Tekintve, hogy a lányom hatéves és a fiam csak öt, a kérdés értelmetlen. Igazán jól fogalmazott kitérő válasz, Cheyenne kisasszony. Tetőtől talpig jólnevelt hölgy vagy. És bizonyára túl jólnevelt és túl óvatos ahhoz, hogy megkockáztasd, hogy felmássz mögém a motorra és elmenjünk megkeresni a kutyádat. A férfi komisz, öntudatos mosolyával gúnyt űzött belőle, mintha csak biztosan tudná, hogy úgy sem meri elfogadni a felé sugárzó kihívást. Elfogadom kedves felajánlásodat, hogy megkeressük Peppyt mondta, és egy bizonytalan lépést tett a szörnyű masina felé. 10

11 11. Caleb lágyan felnevetett. Ez aztán a meglepetés, Cheyenne kisasszony. Rámutatott az utasülésre. Szállj fel. Cheyenne végignézett kék virágmintás Laura Ashley-ingruhájának leomló szoknyáján. Most először elbizonytalanodott. Húzd fel a szoknyád, és kapaszkodj fel siettette rábeszélő, csábító suttogással a férfi. Megrázkódott. A kígyó is ilyen hangon beszélhetett, amikor rávette Évát, hogy harapjon már egyet abból a szépen fénylő almából. Talán jobb lenne, ha mégsem szólalt meg rekedt, mély hangon, pedig megköszörülte a torkát. Caleb keze előtűnt valahonnan és megragadta a csuklóját. De te szeretnéd, nem igaz, Cheyenne? szólította meg ugyanazzal a dallamos, igéző hanglejtéssel. Ahogy a nevét hangsúlyozta, valami bizalmasságot sejtetett, és a lány szédülten fedezte fel, hogy elhagyta a csúfolódó, távolságtartó kisasszony megszólítást is. Érezte a csuklóját átfogó ujjak erejét. Caleb mozdulata közelebb hozta őket egymáshoz, és Cheyenne-t megcsapta a másik testéből kiáramló meleg. Még pár centiméter és megérintik egymást. N-nem kell valamiféle sisakot felvenni, ha motorozik az ember? kérdezte magas, sipító hangon, ami még csak nem is hasonlított a megszokott tónushoz. Vettem két bukósisakot a gyerekeknek, mert Brittany Jeffrey ragaszkodik hozzá, hogy felvegye, ha biciklizni megy. Persze még egyikük sem tanult meg rendesen biciklizni, csak háromkerekűvel. Mindig így gügyörészel, ha ideges vagy? érdeklődött Caleb élvezettől csillogó szemekkel. Nem gügyögök és nem vagyok ideges vágott közbe gyorsan, zavartól kipirosodott arccal. Dehogynem. Felkavartalak, nem igaz, Cheyenne? Mit lehet erre felelni, tűnődött és elátkozta buta viselkedését. Kínosan tudatában volt, hogy úgy viselkedik, mint egy ideges, Viktória korabeli vénkisasszony, aki egy életerős fiatalember társaságában mindig a kipárolgások hatása alá kerül. Pillantását mintha vonzotta volna Caleb Strong. Az aztán biztos, hogy életerős. Ha igazán Viktória korabeli öreglány lenne, már régen hanyatt kellett volna esnie! Elismerem, hogy nem kellemes számomra az ilyenfajta beszélgetés hebegte. Még önmagának is ódivatúnak és mesterkéltnek tűnt. Caleb gonoszul felnevetett. Menjünk tovább egy lépéssel, édesem. Te soha nem éreznéd magád nyugodtnak, ha egy Stronggal beszélgetnél. Joni Lynn-nel igazán könnyedén tudok társalogni, és ő is Strong, nemdebár? Akkor Joni Lynn kivétel vágta rá Caleb. Keress valami gyors kifogást és siess haza a biztonságba, súgta a józan esze. Még sosem vett részt ilyen kötekedő szópárbajban. A középiskolai évek alatt négy éven át csak Evannel járt, aztán még négy évig, amíg el nem végezték a Georgiai Egyetemet. Egy héttel a diplomaosztás után ment hozzá feleségül. Azóta, hogy négy és fél évvel ezelőtt meghalt, csak alka- 11

12 lomszerűen találkozott férfiakkal, és csak olyan úriemberekkel, akik tiszteletben tartották, hogy ő született Whitney és egy Merrit özvegye. Az ilyen úriemberek biztos nem kötekednek és nem biztatják arra, hogy húzza fel a szoknyáját, és másszon egy motorbiciklire! Ha nem határozod el magad hamarosan mondta Caleb, akkor a kutyád nemsokára a megyehatáron is túl lesz. Hüvelykujjával lassan, kimérten simogatta csuklójának belsejét, amitől a lány érezte, amint minden idegszálába hőség árad. Vajon érzi-e a férfi, hogy a pulzusa háromszorosára gyorsult? Érezte. Caleb Strong igencsak járatos volt a nők szexuális reakcióiban, Cheyenne pedig túl tapasztalatlan ahhoz, hogy palástolja őket. A fiú ironikusan mosolygott. Cheyenne izgatott volt, nem bízott benne, de mégis vonzódott hozzá. Caleb pillantása lassan végigsiklott rajta. Milyen meglepő. Milyen átkozottul mulatságos! A mesterkélt Cheyenne Whitney izgalomba jön egy jöttment Caleb Strongtól! Ami még ennél is jobban meglepte, ő is tagadhatatlanul vonzódott a lányhoz. A földbirtokos arisztokrata hölgyek határozottan nem voltak az esetei, ő és a családja is túl sok megvetést, visszautasítást és sérelmet szenvedtek el ezektől a jéghideg mintapéldányoktól, akik az utolsó helyen álltak a szexuális kívánságlistáján. De ha Cheyenne-re nézett, ellenállhatatlan, hamuszőke, alabástrombőrű, klasszikusan magas arccsontú, tökéletes orrú, duzzogó ajkú aszszonyt látott maga előtt. Pillantása elidőzött ezeken az ajkakon és hőhullám futott át az ágyékán. Neki aztán nem olyan vékony vonalú, csücsöri szája van, mint a legtöbb arisztokratának. Te jó ég, de sok mindent tudna csinálni egy ilyen csókra álló szájjal. És mit tudna az a száj művelni ővele Újból összenéztek, és meglepődve fedezte fel a lány nagy, mogyoróbarna szemeiben égő tüzet. Teljes ellentétben a finomkodó stílussal, ruhája formátlan vonalú volt és fodros szalagot viselt, hogy vállig érő haját távol tartsa az arcától. Eleresztette a kezét, de Cheyenne nem mozdult. Újabb meglepetés. Egy whitneyville-i úrinőtől igazán elvárható lenne, hogy ha egy Strong hozzáér, úgy ugorjon el mellőle, mint egy leforrázott macska. Felötlött benne, hogy igazából nem is ismeri Cheyenne Whitney Merritet, de tudni már jóval azelőtt tudott róla, mielőtt útjaik a középiskolában összefutottak. A városban mindenki ismerte Whitneyéket. A család volt Whitneyville nem hivatalos szentképe. Cheyenne Whitney volt a legcsinosabb lány az iskolában, de ő sohasem epekedett utána, még az sem jutott eszébe, hogy randevúra hívja. Akkoriban nagy lázadó és bajkeverő volt, de nem ostoba. Felmérte, hogy egyetlen tisztességes és rangos úrilány sem engedne közel magához egy olyan fiút, mint ő. Nagyon korán megtanulta, hogy mit jelent Strongnak lenni Whitneyville-ben. Egyszer már felajánlottam neked, hogy elviszlek motoron mondta váratlanul. Még évekkel ezelőtt, az iskolában. Észrevette, ahogy a lány szemei tágra nyílnak a csodálkozástól. De persze te biztosan nem emlékszel erre. De emlékszem. Azt hittem, hogy te nem fogsz. Azt mondtad, hogy nem. És én tökéletesen egyetértettem veled. Te helyeselted? nézett zavartan a fiúra. Hát persze. Neked, mint a Whitneyville-i Előkelő Családok tagjának, tartani kellett a nívót. Meg lettem volna botránkozva és csalódtam volna, ha te méltatlan lettél volna hozzájuk. 12

13 Cheyenne beharapta az alsó ajkát. Nem tudott mit mondani. Már megint vele és a várossal szórakozik, és neki nincs elég fürge agya ahhoz, hogy valami szellemességgel vágjon vissza. Szerencsére nem úgy tűnt, mintha Caleb ilyesmire várt volna. Nos, meg akarod keresni a kutyádat vagy nem? kérdezte a férfi nem is palástolt türelmetlenséggel. Vagy közömbösséggel. Mindegy neki, hogy elmegyek-e vele vagy nem, gondolta Cheyenne. Ez valahogy szíven ütötte. Ő arra készül, hogy megtegye élete első vad és egyéniségével ellentétes lépését, és Calebet ez még csak nem is érdekli. Lehet, hogy éppen ez adott hozzá bátorságot, hogy térdig felhúzva a szoknyáját, fölkászálódjon a motor széles, hátsó bőrülésére. Pamutszoknyájának terjedelmes redőit gyorsan úgy rendezte, hogy csak meztelen lábikrái lóbálództak a motor két oldalán. Caleb leplezetlenül bámulta őket. És tetszett, amit látott. Cheyenne lábkörmei meglepően élénk rózsaszínűre voltak festve és a lába lapos sarkú, pántos sarujában kifejezetten szexis volt. A férfi pillantása végigsiklott a lány lábán és megállapította, hogy őzbokájú, formás, kemény a lábikrája, a bőre pedig, mint az elefántcsont. Próbálta maga elé képzelni a bő, kék virágmintás szoknya alatt rejtőző fehér, puha, telt combokat, ahogy szétnyílnak, neki nyílnak szét Az egész testét elöntő buja forróság megdöbbentette: azt hitte, hogy már régen túl van azon, hogy így tűzbe jöjjön. Köhintett. Ez persze erőltetett volt, de jó szolgálatot tett, mert elleplezte önkéntelen sóhaját. Fogódzkodj! parancsolta Caleb és felpörgette a motort. A gép megugrott. Cheyenne rémülten felkiáltott és ösztönösen a fiúba kapaszkodott, az meg gyorsított és végigrobogtak az utcán. Anélkül, hogy eljutott volna a tudatáig, mit tesz, addig csúszott előre az ülésen, amíg szorosan a fiúhoz nem préselte magát. Combjai átölelték Caleb csípőjét, karjaival a derekába kapaszkodott, szorosan hozzátapadt. Izmos, kemény háta meleget árasztott, ő pedig behunyt szemmel beletemette az arcát. Soha életében nem félt ennyire. Olyan volt, mintha repülnének. Üdítő érzés volt, de félelmetes is. Egyszerre volt beteg és boldog. Ordítani volt kedve, de hogy sírva vagy nevetve, fogalma sem volt róla. Ha a kalandvágyókat egytől tízig osztályoznák és az az autóversenyző kapna tízest, akinek hobbija az ejtőernyőzés, akkor Cheyenne mínusz egyet kapna. Caleb ahhoz a sötét, fás telekhez irányította a motort, ahová Cheyenne és Peppy eredetileg tartott. Mivel a Silver patak a telek közepén futott keresztül, árterületnek nyilvánították, és bár a legszebb lakónegyed közepén feküdt, építkezésre alkalmatlannak nyilvánították. Ha szökött kutya lennék, itt állnék meg legelőször mondta a férfi és lefékezett. Itt nézzünk körül. A motor ugyan megállt, de Cheyenne nem lazított a fogásán, és nem mozdult. Úgy ragadt a fiúhoz, mint a tapéta a falhoz. Caleb hátrafordult és ránézett. Minden rendben? Egyáltalán nem volt rendben. A rémülettől megnémult Cheyenne képtelen volt megmerevedett végtagjait megmozdítani. A száguldás mámora! állapította meg Caleb. Ahhoz semmi nem hasonlítható. Kihámozta magát a lány kérlelhetetlen szorításából, leszállt és megállt a motor mellett. Látta, hogy Cheyenne szeme üveges a félelemtől. 13

14 Én utálom a sebesség mámorát szólalt meg a lány. Megrázkódott. Annyira izgalmas számomra, mint egy szívroham. Akkor az Angol Parkban sem szórakozhatsz valami jól állapította meg szárazon Caleb és csípőjét átkarolva leemelte a lányt a motorról. Cheyenne azon vette észre magát, hogy a fiú karjába kapaszkodik. Lábai mintha gumiból lennének. Szeretném megcsókolni a földet mondta erőltetett mosollyal, mint a pápa, amikor leszáll a repülőgépről. Lehet, hogy elsőre kicsit talán túl gyorsan hajtottam adta meg magát Caleb. Kezét nem vette le a lány csípőjéről, sőt szétterpesztette az ujjait, hogy átfogják Cheyenne testét a mellei alól egészen a csípője ívéig. Lehet, hogy a kanyarok is túl gyorsak voltak egy kezdő számára. Hosszan egymásra néztek. Cheyenne nézett félre először. Pillantása a fiú kezére vándorolt. Bizsergető látvány volt. Emlékeztette magát, hogy ideje lenne lélegzetet venni. Legközelebb már élvezni fogod mondta Caleb. Erős, hosszú ujjaival könnyedén simogatni kezdte a lányt, aki azon tűnődött, hogy ezek a jelentéktelen szavak miért hangzottak olyan elsöprően szexinek. Kiszáradt száját a nyelve hegyével nedvesítette meg. Erotikus feszültséggel teli csend vette körül őket. Cheyenne csak nézte a fiút, nem tudta levenni róla a szemét. Eddig csak motoron ülve látta, és fogalma sem volt róla, hogy ilyen magas. Legalább 190 centire nőtt, szinte toronynak tűnt az ő 162 centije mellett. Hátra kellett hajtania a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Olyan kicsinek, nőiesnek és szexinek érezte magát, mint még soha életében. Az érzései felzaklatták. Nem volt álmodozó iskoláslány, akit kielégítenek a romantikus képzelődések, és mégsem tudott ellépni mellőle vagy a szorítását meglazítani. Caleb arcát lassú, érzéki mosoly öntötte el. A mindentudó felvillanás a szemében elárulta, hogy teljesen tisztában van vele, hogy milyen hatással van a lányra, tud arról az egyre növekvő fájdalomról, amit a vágyakozás keltett benne. Cheyenne-t a homlokától a lábujja hegyéig forróság öntötte el, és az az ideges sóvárgás, ami felgyűlt benne, erősebb volt, mint az a szégyenérzés, hogy a férfi tudja, hogy vágyat ébreszt benne. Caleb lehajtotta a fejét úgy, hogy ajkuk csak pár centire volt egymástól. Akarod, hogy? kérdezte mély, férfias hangién. Cheyenne megremegett. Erre nem tudok mit válaszolni hebegte és felnézett. Caleb elmosolyodott. Ez nem találós kérdés, szívem. Azt sem tudom, hogy miért kérdezted? kiáltotta bosszúsan. Arra célzol, hogy egy úriember nem mindig kérdez először? Hmm. Ezt megjegyzem arra az alkalomra, lm legközelebb annak álcázom magam. Elengedte a lányt és hátralépett. Ide, Fido kiáltott. Gyere, barátocskám füttyentett. Egy pillanattal ezelőtt még szorosan mellette állt és majdnem megcsókolta, ő pedig itt áll felkorbácsolt érzékei erejétől remegve. Csak játszott vele? Ha legközelebb úriembernek álcázom magam ezt mondta. Egész idő alatt gúnyt űzött belőle! Megalázottnak érezte magát. A kutyát Peppynek hívják közölte kimérten. Sietve ellépett a férfi mellől, a fák közé futott, hogy elrejtse kibuggyanó könnyeit. Rekedt hangon Peppy nevét kiáltozta. 14

15 Játékos ugatás volt a válasz, és Peppy szilajul rohant feléjük. Peppy Cheyenne leguggolt és kitárta feléje a karjait. Gyere ide, Peppy! Jó kisfiú! Peppy közelebb jött, de amikor Cheyenne a póráz után kapott, elugrott. Egy pillanattal később újra ott volt, de nem hagyta magát megfogni. Azt hiszi, hogy jó játék mondta Caleb, ahogy megállt mellette. Cheyenne nem válaszolta Peppyre nézett és tovább csalogatta. A kutya pár lépésnyire közel engedte magához, de ahogy a lány a póráz után nyúlt, boldog ugatásba kezdve újra kereket oldott. Peppy a tökfejű pszichopata mulatott Caleb. Az biztos, hogy sohasem találtam volna ki, hogy ez a te kutyád. Hozzád a kimondhatatlan nevű, pedigrés zsebkutyák illenek. Tudod, akiknek külön frizurát csinálnak és csicsás szalagot kötnek a nyakába. És száz dollárba kerülnek tette hozzá Cheyenne velősen. Peppyt hathetes korában vettük, öt dollárért a sintértől és jobban nem is szerethetnénk. Egy gyakorlatias gazdag lány, hmm? Dicséretes, Merrit asszony. Az utolsó hét évben másként sem hívták, csak Merrit asszonynak, de eddig egyszer sem ment az idegeire. De Caleb Strongtól hallani ezen a gúnyos, vontatott hangon, elviselhetetlen volt. És ez a gazdag lány vádaskodása Ökölbe szorította a kezét. Ezzel a megjegyzésével nem is járhatott volna távolabb az igazságtól. Noha a Whitney név jó csengésű maradt, nagyapjának és apjának néhány szerencsétlen beruházása csaknem semmivé tette az egykor csodálatos birtokot. Nem örökölt semmi mást, csak a Silver Creek-i házat, amit még a nagypapája nagypapája építtetett. Evannek nem volt életbiztosítása, és a többi, felső középosztályba tartozó, de nem vagyonos Merrit anyagilag nem támogatta. Ahhoz, hogy a családját fenn tudja tartani, szükség volt a whitneyville-i középiskolában kapott tanári állásra. Ezerdolláros, pedigrés kutyák nem szerepeltek a terveiben. Voltak olyan időszakok, amikor a napi szükségletek kielégítése is gondot okozott nemcsak az ő, hanem a gyerekek számára is. Nem óhajtotta anyagi helyzetét Caleb Strong előtt vázolni, habár biztos nagyon szórakoztatná, hogy a van -ból nincs lett. És az a legkevesebb, hogy olyan megjegyzést tenne, amire élete végéig emlékezne. Újra a kutya felé fordult és addig hívogatta, amíg újból előtűnt. Peppynek roppantul tetszett a játék, olyan közel ment Cheyenne-hez, hogy az a póráz után kapjon, és akkor diadalmas ugatással megugrott. Ez így nem mehet egész éjjel sóhajtott föl Caleb türelmetlenül. Cheyenne nem válaszolt. Egyenes derékkal, mereven állva pásztázta szemével a sötét ligetet a kutyája után. A férfit nem rettentette vissza a lány némasága. Hé, van egy ötletem. Próbáljunk a házőrző ösztöneire hatni. Én elkaplak, így. Megfogta a lány vállát, megfordította és magához szorította. Most ellenkezzél. Igen. Pontosan így. És hívd a kutyát. A védő ösztönei erőt vesznek rajta, iderohan, hogy megmentsen, és akkor elkapjuk. Engedj el kiáltotta Cheyenne, vadul birkózva. Au! Ne olyan vadul! Erre igazán nem volt szükség! Ne rugdalózz és ne karmolj! Túljátszod a dolgot. Csak el kellene játszanod Nem a kutya miatt csinálom pihegte, folytatva a birkózást, de Caleb nem lazított a szorításán. Igazán mondom. Engedj el! Nem tűröm el, hogy még egyszer bolondot csinálj belőlem! 15

16 A férfi ügyes, gyors mozdulattal erős testéhez szorította a lányt, hatalmas markában a háta mögött tartva fogta a kezeit. Másik kezével satuszerű szorítással a tarkóját markolta. Izmos combját a lány lábai közé nyomva teljesen megbénította. Engedj el! ismételte Cheyenne és tekergőzve igyekezett kiszabadítani magát. A hozzádörzsölődő puha testet érezve, Calebet hirtelen újból tüzes vágyakozás öntötte el. A szűnni nem akaró szabadulási kísérletek csak fokozták ezt az érzést. Ha nem hagyod azonnal abba, azt kell hinnem, hogy a következményekért vállalod a felelősséget morogta összeszorított fogai között. Minek a következményeit? kérdezte Cheyenne, folytatva a küzdelmet szabadulásáért. Caleb képtelen volt leplezni felizgatott érzékeit. Ennek. És csípőjét kihívóan a lányéhoz szorította. Izgalmának teljes merevségét érezve Cheyenne azonnal lecsendesedett, szinte megbénult. Egy hosszú, feszültségtől terhes pillanaton keresztül némán néztek egymásra. Aztán Caleb megkérdezte: Mit értettél azon, hogy még egyszer bolondot csinálok belőled? Te is nagyon jól tudod. A lány hangja nem volt olyan rideg, mint ahogy szerette volna. A férfi valamit változtatott a fogásán, de kemény izgalma kitartóan tapadt Cheyenne legvédetlenebb, legpuhább testrészéhez. A lány fájdalmasan tudatában volt, hogy mellei a férfi izmos melléhez tapadnak. Mellbimbói megmerevedtek és bizseregni kezdtek. Én nem játszom szópárbajokat, hölgyem. Ha kérdezek valamit, azért teszem, mert nem ismerem a választ. Akarattal megaláztál! kiáltotta Cheyenne, és maga is csodálkozott a kifakadásán. Sikerült újból kizökkenteni választékos tartásából. Megint azt kottyantotta ki, amit gondolt ahelyett, hogy flegmán, hanyagul válaszolt volna. Mit csináltam én? Mikor? nézett rá Caleb. Csak nem lehet ilyen korlátolt? Cheyenne úgy érezte, hogy a férfi újból gúnyolódik vele és dühös lett. Azt kérdezted tőlem, hogy akarom-e? A saját szavaival akarta megbántani, de azonnal szerette volna visszaszívni őket. Ha azt akarta volna, hogy még jobban megalázza magát, jobb munkát nem is végezhetett volna, gondolta elkeseredetten. Igen, azt kérdeztem, na és? Kegyetlen, számító vagy és szándékosan meg akartál alázni. Végre kimondta, ha jó, ha rossz. Most aztán engedj el végre! Caleb nem mozdult. Te azt hitted, hogy az egészet azért csináltam, hogy megalázzalak ismételte. Ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna, hölgyem. Én nem így gyűjtöm az élvezeteket. Ne hívj hölgyem -nek! Előkelő hölgy módjára mély levegőt vett és jeges hangon hozzátette: Ha azonnal nem engedsz el, én Akkor mit csinálsz? Caleb mérges zavarodottsága feloldódott és szeme, mosolya újra csábítóra vált. A hűséges kiskutyádat hívod segítségül? Sajnálom, kicsikém, de ez nem fog menni. Úgy sejtem, hogy Peppy még nem látott egy Lassie filmet sem, és nem tudja, hogy most meg kellene hogy rohamozzon engem, hogy kiszabadítson téged. Inkább arról beszélgessünk, ami igazából a bögyödet nyomja. 16

17 Ami az én bögyömet nyomja kiáltott fel Cheyenne, a bögyömet szót, amit angoltanárnő létére sohasem használt volna, erősen kihangsúlyozva az az, hogy még mindig Neandervölgyi módon tartasz fogva, pedig én nem akarok mást, mint megkeresni a kutyámat és hazamenni. Ez minden, amit akarsz, nono Igen. És azért golyóztál be, mert lefogtalak, nem pedig azért, mert nem csókoltalak meg, amikor szeretted volna? Cheyenne újból küzdeni kezdett a szabadságáért. Várj egy pillanatot, te kis vadmacska. Caleb olyasféle hangot adott, ami egy rekedt csuklás és a mély nyögés keverékének tűnt. Nem akartalak szándékosan megalázni. A pokolba is, neked is tudnod kellett, hogy én legalább annyira kívánlak, mint te engem. A lánynak nem tetszett, amit hallott. Én nem akarlak téged! Ezt ebben a városban mindenki elhinné jegyezte meg Caleb keserű gúnnyal. Ha azt állítanám Whitneyville-ben bárkinek, hogy az emelkedett Cheyenne Whitney azt kívánta, hogy egy Strong megcsókolja egy sötét telek mélyén, egy árva lélek sem hinne nekem, beleértve a Strongokat, a saját családomat is! A lány felnézett rá. Miről beszélsz? Én csak azt akartam, hogy biztos legyél benne, hogy tényleg akarsz valamit tőlem. Mit gondolsz, melyikünket tartóztatták volna le, ha amikor hozzám érsz, akkor jössz rá, hogy téged most meg fognak erőszakolni, és kiabálni kezdesz? Ahogy eleresztette a csuklóit és a tarkóját, meglepetésére a lány nem menekült el azonnal. Mintha észre sem vette volna, hogy szabad. De ha észrevette is, nem tett semmit. Ott maradt állva a férfi előtt, testük még mindig egymáshoz tapadt. Mikor lenézett és meglátta a komoly, könnybe lábadt szemeket, Caleb érzései is felbolydultak. Letartóztatni? ismételte meg Cheyenne lélegzetét visszafojtva. Kezei bénán lóbálództak az oldala mellett. Aztán tétován, anélkül hogy gondolkodni mert volna azon, hogy mit tesz, könnyedén a férfi mellére támasztotta őket. Caleb abban a szempillanatban ismét magához ölelte, de most már nem kényszerítő erővel. Cheyenne a háta közepén érezte az összekulcsolt kezek hevét. Érzéki melegség gerjedt benne. A férfi közelsége által keltett érzéseken kívül nehéz volt másra is koncentrálnia, de kényszerítette magát, hogy a szavakra is odafigyeljen. Igen, letartóztatni mondta Caleb. És nem tartozik a kedvenc szórakozásaim közé, hogy egy börtöncellában hagyom magam véresre veretni, mert ez a sorsa a városi söpredéknek, ha megfeledkezik helyzetéről és túl közel merészkedik a whitneyville-i hölgyekhez. Meleg, párás este Volt. Cheyenne mégis megremegett. Ez igazi Déli kitaláció ellenkezett. Itt nem történnek ilyen dolgok. A te társadalmi köreidben senkivel. De még most, a kilencvenes években is megesik egyesekkel. Az unokaöcsém, Rusty sem hitte el, amíg hat hónappal ezelőtt meg nem esett vele. Mi történt vele? 17

18 Lily Thurman történt vele. A lány tavaszi szünetre hazajött az egyetemről és kikezdett Rustyval. Akkoriban az unokaöcsém a Wheaton benzinkútnál dolgozott, és titokban találkozgattak egymással. Cheyenne nagyon is jól emlékezett Lily Thurmanra, iskolatársára a whitneyville-i középiskolában. Csinos, okos, a szurkolócsapat tagja és a város legfelső köreihez tartozik. Próbált Rusty Strongra is visszaemlékezni, de ne nem voltak emlékei róla. Amelyik Strong nem volt bajkeverő, az szinte láthatatlan volt a közösség számára. Szegény Rusty rázta meg Caleb a fejét. Teljesen beleesett Lilybe, és ez elfeledtette vele a Whitneyville-i Eső Parancsolatot: tudd a helyed, és ne mozdulj el onnan, pláne, ha Strongnak hívnak. Ami pedig történt, az az ősi, Kegyelem Nélküli Város című forgatókönyv. Egyik este Rusty és Lily a patak melletti ligetben parkolt, amikor a lány barátai az egyetemről, pár rekesz sörrel felszerelkezve, berobogtak. Az a liget a mi gyerekkorunk óta nem változott semmit. Az ital és a szex tanyája. Cheyenne nyelt egyet. Soha a hírhedt liget közelébe sem ment, és serdülő korában sem az ivás, sem a szex nem érdekelte. Eszébe jutott, hogy noha most már jó sokkal túl van a törvényes korhatáron, mégsem adta át magát egyik szenvedélynek sem. Mit csinált Rusty és Lily, amikor a többiek megérkeztek? kérdezte, mert nagyon is jól tudta, hogy Lily Thurman jó hírnevének nem igazán tett volna jót, ha egy Stronggal látják. Mit is tehet egy olyan finom kislány, mint Lily, ha egy Stronggal kompromittáló helyzetben találják? kérdezte Caleb. Hangja keményebb lett, és kék szeme olyan hideggé vált, mint a sarki tél. Természetesen segítségért kiabált, és azt állította, hogy erőszakkal hozták ide és bántalmazták. Jaj, nem! kapkodott levegő után Cheyenne. Ezt nem tehette! Rustyt becsukták mondta Caleb zordonan. Ott töltötte a tizenkilencedik születésnapját. Három napig nem látogathatta meg senki, aztán pedig egyenesen a kórházba vitték. A hivatalos jelentésben az állt, hogy sérüléseit akkor szerezte, amikor ellenállt a letartóztatásnak. Piszok hazugság volt. Lily kívánságára a cellájában verték félholtra. Ez rettenetes! kiáltotta Cheyenne. Megdöbbentette a brutalitás, az égbekiáltó igazságtalanság. A Kegyelem Nélküli Város, valóban. Próbált visszaemlékezni valamire, bármire, amit Rusty Strong hat hónappal ezelőtti letartóztatásáról hallott, de nem jutott eszébe semmi. A Strongok különböző börtönbe utalásainak nem volt különösebb hírértéke, sőt még pletykaértéke sem, így aztán könnyen lehetséges, hogy ez a történet nem forgott közszájon. De egy olyan esemény, ami Lily Thurmant, annak az ügyvédnek a lányát, akinek a családja generációkon keresztül Whitneyville-ben élt, érinti, az már más eset. Arról ő is biztosan hallott volna. De senki, még Joni Lynn sem szólt róla egy szót sem. Az egész ügyet szólalt meg Caleb, mintha csak a gondolataiban olvasna, a letartóztatást is beleértve, elhallgatták, ahogy Rusty kórházba kerülését is. Végül is a vádat elejtették. Nem akarhatjuk, hogy az édes kis Lily nevét a sárba tapossák, ugyebár? tette hozzá keserűen. De mi történt Rustyval? Hamis vád alapján tartóztatták le, becsukták, megverték. Nem tudott volna vádat emeltetni ellenük, beperelni őket vagy valamit tenni? Hát persze, kislány. Majd ha a disznók repülni fognak nevetett fel nyersen Caleb. Rusty egy Strong, világos? Ebben a városban a Strongok másodosztályú állampolgárok. Ezt te is éppen olyan jól tudod, mint én. 18

19 Ez természetesen igaz volt. Cheyenne nem tudta pontosan körülírni azt az érzést, ami elfogta, de kínosan hasonlított a bűntudathoz. Vagy talán inkább szégyen volt? És te azt hitted, hogy valami olyasmit fogok csinálni, mint Lily? suttogta. A férfi megvonta a vállát és nem felelt. Mert én sohasem csináltam volna ilyet tette hozzá a lány hevesen. Azt hiszem, ezt rögtön tudtam mondta Caleb nyugodtan. Az pedig, hogy nem fogtad mindjárt Lily pártját és nem szavaztál látatlanul Rusty bűnösségére, többé-kevésbé igazol engem. Markába fogta a lány állát, majd a torkára csúsztatta ujjait. Ahogy őszinteségtől fénylő, kifejező szemébe nézett, arra gondolt, hogy milyen fiatal, milyen bájos és előkelő, milyen édes és milyen sebezhető. Kívánta. Nem volna szabad, nem akarta, de mégis. Zavartan mosolygott. Sohasem vonzódtam a whitneyville-i előkelő hölgyekhez szólalt meg, akkor sem, amikor még lázadozó, bajt kereső fiatal csikó voltam. Gondolom, mindig elég nő akadt, akik boldogan megtették, amit kívántál tőlük. Minek vesződnél a beképzelt whitneyville-i sznobokkal jegyezte meg Cheyenne reszketős nevetéssel. Egész életében talán ez volt a legmerészebb mondat, ami kicsúszott a száján. Caleb halkan felnevetett. Valahogy így lehetett. Egyszerre a Penny Sherwooddal lejátszódott forró jelenet jutott Cheyenne eszébe. Ráadásul az iskolában! Hogy az iskolán kívüli szexuális élete milyen lehetett, elképzelni sem merte. És vajon most milyen?! A férfi hüvelykujja lustán fel-le simogatta a lány nyakát. Másik kezével a gerincén zongorázott. És egyszer csak mormogta itt találom magam az erdő közepén a város hercegnőjével, aki ráadásul özvegy! Zord arccal megrázta a fejét. Lehet, Rusty unokaöcsémnél is nagyobb hülye vagyok? Én nem hiszem felelte Cheyenne behízelgően hangon, és te sem. Borzongások futottak végig rajta. Hátrahajtotta a fejét, hogy jobban érezze a simogatást. Altestében erővel tekergett a vágyakozás, amilyet még soha érzett. Száján akarta érezni a férfi száját, hogy megízlelje. Ellenállhatatlanul vágyott rá. Caleb tovább simogatta a nyakát és a hátát, de meg sem kísérelte, hogy megcsókolja. Hőség öntötte el. A lány egyszerre érezte magát erőtlennek és feszültnek, ujjaival a férfi ingét markolta. Caleb mosolygott és lehajtotta a fejét. Ajkát a szájához dörzsölte, lassan, érzékien. Akarod? Igen sóhajtott fel megkönnyebbülten Cheyenne, azt sem tudva, hogy milyen kérdésre válaszolt. És nem érdekelte. Karjaival átölelte a férfi nyakát. 19

20 20. Caleb szája keményen, forrón és éhesen tapadt a lányéra. Az érzéki támadás hatására Cheyenne ajkai szétnyíltak, így a férfi nyelve szabadon kutathatott a szájában, lélegzetelállító izgalmat keltve. A lány remegve kapaszkodott a férfiba, feje úgy szédült, mintha egy forgó-pörgő ringlispílben ülne. Huszonnyolc éves, férjezett, kétgyermekes anya létére még sohasem csókolt ilyen mély, viharos, követelőző vággyal. Nem emlékezett rá, hogy valaha is érzett volna ilyen éhséget, tüzet, mint ami most egész bensőjét égette. A férfiból áradó forróság és érezhető vágyakozása szinte fizikai fájdalommal töltötte el, és a kihívásra testének minden porcikájával válaszolt. Melleit teltnek, érettnek érezte, lábai között mézes melegség ömlött el. Semmivel sem törődve, csípőjét az ősi ritmusban, kihívóan ringatva szorította magát a férfihoz, így gerjesztve magukat még nagyobb szenvedélyre. Viharos csókjuk egyre hosszabbá, mélyebbé, nedvesebbé vált, nyelvük érzékien csiklandozta egymást. Caleb kutató keze felfedezte a bő ruha alá rejtett test minden ívét, körbejárták a lány alakját. Ujjai először karcsú derekát simogatták, onnan a csípőjére siklottak, majd megmarkolták Cheyenne kemény, gömbölyű fenekét. A kalapálóan lüktető, leküzdhetetlen vágy kizárt mindent, minden értelmes gondolatot. A férfi markába fogta a lány kellemesen telt melleit, melyek nagyobbak voltak, mint amit az alaktalan ruha elárult. Cheyenne felnyögött, mikor Caleb hüvelykujjával megdörzsölte mellbimbóit, és megvonaglott, ahogy a simogatást folytatta. Érezni lehetett a kemény mellbimbók nyomását a fogva tartó ruhán. A férfi látni, ízlelni szerette volna őket. Levette a száját a lányéról, és miközben mindketten levegő után kapkodtak, megcsókolta a homlokát, az arcát, a füleit. Cheyenne a nyaka hajlatán érezte Caleb ajkait, majd nyelve hegyét és egy gyengéd harapást. A gyönyörűségesen szúró fájdalomra kis felkiáltással reagált, de aztán minden beleveszett a szenvedély kavargó, homályos ködébe. A fenébe, bárcsak meztelenek lennénk mormogta Caleb. Kielégületlennek érezte magát, hogy nem érhet hozzá úgy, ahogy szeretne, hogy nem láthatja, hogy nem feküdhet mellé. Bárcsak ágyban lennének! Kimondta, amit én is érzek, állapította meg Cheyenne. Olyan gondolatok voltak ezek, amilyenek eddig soha nem merültek fel benne. Mindig is azt hitte magáról, hogy mert gátlásos és visszafojtott, soha nem lesznek olyan érzelmei, amelyek ilyen vágyakat keltenek. Már régen beletörődött, hogy frigid, képtelen a szenvedélyességre. Meglepő és izgalmas felfedezés volt, hogy megállapítása tévesnek bizonyult. Caleb melléhez nyomta a homlokát, karjait a fiú csízére csúsztatta. Képtelen volt elengedni, noha tudta, hogy minden illemszabály és tisztességtudat ezt követelné tőle. Szemeit behunyva rájött, hogy az, amit tenni akart, még soha nem került ilyen éles ellentétbe azzal, amit tennie kellene, ő volt az a jó kislány, a tiszta úrinő, aki mindig azt tette, ami illett. Caleb csodálkozott, hogy mennyi gyengédséget érez a karjai között reszkető lány iránt. Önkéntelenül megsimogatta selymes haját és megcsókolta a feje búbját. Cheyenne összefüggéstelen szavakat mormolva még jobban hozzábújt. Hosszú évek óta először, Caleb zavarban 20