A tudás. Központi téma. amiért még az ajatollah is regisztrál a facebookon. szövegszerű képekképszerű. egy afgán kalandjai európában.

Átírás

1 közélet amiért még az ajatollah is regisztrál a facebookon MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia 2009/2010 tudomány szövegszerű képekképszerű szövegek kultúra egy afgán kalandjai európában irodalom mintamókus Szakmai terjesztésű lap életmód modern kori kincskeresés család szotyola és szilvamag sport vadászó őseink nyomán Központi téma A tudás

2 Impresszum A PRESSzó a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia végzős újságíró hallgatóinak lapja Kiadja: MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia, 1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A. Tel/fax: (+36-1) Megjelenik a Bálint György Alapítvány támogatásával Adversus solem ne loquitur * Szakmai tanácsadás: dr. Földes Anna 2 presszó * 2009/2010 Sokoldalú partner Főszerkesztő: Mandrik Edina Olvasószerkesztő: Todor-Soó Katalin Szerkesztők: Braun Anna (Közélet) Tolmácsi Tünde (Tudomány) Szabados Melinda (Kultúra) Koncsikné Káli Andrea (Irodalom) Varga Lilla (Életmód) Dandé Melinda (Család) Mészáros Judit (Sport) Művészeti vezető: Dobosy Anikó aniko@dobosy.com Tördelő és képszerkesztő: Nagyné Poczai Melinda melinda.poczai@gmail.com Címlapfotó: Nagyné Poczai Melinda Illusztrációk: Kugler András andras.kugler@gmail.com Miközben azon töprengtem, hogy milyen frappáns előszót lehetne írni egy olyan újsághoz, aminek központi témájául a tudást választottam, eszembe jutott, hogyan is jutottunk el odáig, hogy már azon gondolkodhatom, mi kerüljön az első oldalra. Egy szóval jellemezve: nehezen. A nehézséget elsősorban a demokratikus keretek okozták, mert a csaknem 60 ember újságírók és fotósok munkáját koordinálni, őket partnerként kezelve, majdnem lehetetlen feladatnak tűnt. Az internet nagyban megkönnyítette a kommunikációt: a megosztott táblázatok és az megfizethetetlen kincsnek bizonyult. Az utolsó simításokat stílusosan egy kávézóban végeztük az olv. szerk.-kel, míg végül az anyag teljesen összeállt. Utolsó simítások (Mandrik Edina és Todor-Soó Katalin) Hogy miért a tudás lett az újság vezérfonala? A szó jelentésének sokszínűsége miatt: mert nem csak ismeret vagy képesség megszerzését és birtoklását jelenti, hanem a felismerni, a felidézni és alkalmazni tudást is, legyen szó akár filozófiáról, táncról vagy vadászatról. A felismerni tudás számomra azt jelenti, hogy minél többet tudunk, annál inkább rálátunk arra, hogy a megszerzett tudásunk igen kevés és mennyi megszerzendő áll még előttünk. Minél több és több az információ, annál nagyobb a veszélye, hogy ebben a rengetegben nem ismerjük majd fel a valódi értékeket. Fotó: Nagyné Poczai Melinda 2009/2010 * presszó 3 A HVG Press, mint grafi kai stúdió már 18 évvel ezelôtt rangot vívott ki magának a piacon. Felhalmozott tapasz tala taink, kiemelkedô IT hátterünk és kivételes munka kultúránk mel lett különeges digitális nyomdai szolgáltatásaink is hosszú évek óta ügyfeleink rendel ke zé sére állnak. A ránk jellemzô ügy félközpontú szem lé let, amely többek között a személy re sza bott árkép zésben is megmutatkozik, mára már komplex kom mu nikációs ügynökséggé formálta cégünket. Kommunikációját átfogó, kreatív koncepciónkra alapozhatja Nyomdai munkák koordinációját ránk bízhatja Plakátjait, szórólapjait, hirdetéseit meg is tervezzük Precíz, zökkenőmentes nyomdai előkészítést és kivitelezést garantálunk Digitális nyomdánk kis példányszámok esetén is színvonalas, gazdaságos megoldás Cím: 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: press@hvg.hu Internet: A MÚOSZ BGYUA 2009/2010 fotóriporter hallgatóinak munkái. A fotóriporterek elérhetőségéről az info@press-szo.hu címen kapható információ. Nagyné Poczai Melinda Online kiadvány: info@press-szo.hu Online kiadvány tervezés és programozás : Mandrik Edina edina@mandrik.hu Nyomda: HVG Press Kft. press@hvg.hu A felidézni tudás olyan képessége az embernek, amely nélkül a megszerzett ismeret vagy képesség semmit sem ér. Mert ezt nem elég birtokolni, elő is kell hívni azt a megfelelő pillanatban a helyes gondolatmenettel. És végül: az alkalmazni tudás. Végignézve az írásokat, elmondhatom, hogy mi már tudunk valamit. Tudjuk, hogy újságot írni felelősség, hogy az írott szónak olyan súlya van, amelyet el kell bírnia a nyomdafestéknek. Kell is hogy súlya legyen, mert egyébként tartalmatlan, gondolattalan betűhalmaz hullna az olvasóra. Bízom benne, hogy a lap elolvasásával és a rendszeresen frissülő online kiadással mi is hozzájárulunk tudásához! *Ne vitatkozz azzal, ami világos, mint a nap. (Erasmus) Mandrik Edina

3 Még a borsón is szépet álmodom 6 Lidércek a napon 33 Hitetlen látomás 7 Szemedben 34 Megértés 35 A politika mint hivatás 11 Élet a multiknál 12 Az érdekes emberekért érdemes élni 13 Kóbor Andrea, andrea.kobor@gmail.com Tolmácsi Tünde, tolmacsi_tunde@hotmail.com Tóth Marianna, toth.mariana@gmail.com Vadász Éva, vadaszeva@gmail.com Tudomány Szövegszerű képek - képszerű szövegek 14 Egér a marson? 16 Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél 18 Kovács Zsuzsanna, vakcina81@gmail.com Mandrik Edina, edina@mandrik.hu Tolmácsi Tünde, tolmacsi_tunde@hotmail.com A semmisség semmisége Barnás Márton, barnas.marton@gmail.com 21 Láthatatlan, mégis láttam 22 Használati útmutató az ÉLET nevű útvesztőhöz 23 Vigye el az ördög 24 Egy afgán kalandjai Európában 26 Rejtjelek Fekete Felícia, feketefelicia@hotmail.com Keindl Olívia, keindl.olivia@gmail.com Nagy Borbála, borinagy@fre .hu Szabados Melinda, melinda.szabados@gmail.com Todor-Soó Katalin, tskati@yahoo.com Tóth Zsófia, tothzsofi0409@gmail.com Irodalom New Age az egyetemen 30 Kócbaba 31 Bánosi Eszter, banosieszter@gmail.com Braun Anna, braun.anna81@gmail.com Bliccelő gácsér 32 Dicstelen bemutatás 32 MintaMókus 33 Emlékezet 33 Tóth Marianna, toth.mariana@gmail.com Vadász Éva, vadaszeva@gmail.com Schnetz Zoltán Imre, schnetz.zoltan@t-online.hu Molnár-Lamos Krisztina, krisztina.mk@gmail.com 36 Szexepil-e a tudás? 37 Ökológiai lábnyom a tiéd mekkora? 38 Agykontroll - orvoslás vagy kuruzslás? 40 Gondoltam, már tárgy 41 Ha nagy leszek, yuppie leszek 42 Halál koreográfia szerint 44 A divatról nem divatosan 46 A B-terv 47 A B-terv Gábriel Győző, gabriel.gyozo@gmail.com Varga Lilla, vargalilla@gumicukor.info Koncsikné Káli Andrea, koncsik.kali.andrea@gmail.com Kovács Enikő, eny88@citromail.hu Kenessey Tamara, kenessey.tamara@gmail.com Krajcsó Linda, linda.krajcso@gmail.com 20 Amiről nem tudunk semmit Modern kori kincskeresés a természetben Lator Anna, l.annaluca@gmail.com Fazakas Szeréna, szerena_sue@yahoo.com Barnás Márton, barnas.marton@gmail.com Todor-Soó Katalin, tskati@yahoo.com Család Az élet útjain 48 Szotyola és szilvamag 50 Négy lábon, négy fal között 52 Dandé Melinda, dandemelinda@gmail.com Molnár-Lamos Krisztina, krisztina.mk@gmail.com Nagyné Poczai Melinda, melinda.poczai@gmail.com Sport Tudnánk? Tudnánk! 54 Őseink nyomán 55 Hogyan tanul a magyar úszóválogatott? 56 Interjú lelkem tükrével 58 Mészáros Judit, m.jucus9@gmail.com Farkas Bertram, farkasb@vadaszlap.hu Takács Kitti, takacs.kitti3@gmail.com Mészáros Judit, m.jucus9@gmail.com 2009/2010 * presszó 5 Kultúra Életmód Amiért még az ajatollah is regisztrál a Facebookon dr. Jung Katalin Szilvia, cathey85@gmail.com dühös ember Schnetz Zoltán Imre, schnetz.zoltan@t-online.hu * 2009/ dr. Jung Katalin Szilvia, cathey85@gmail.com 48 In medias res publica Kenessey Tamara, kenessey.tamara@gmail.com 52 Braun Anna, braun.anna81@gmail.com Barnás Márton, barnas.marton@gmail.com 46 Bánosi Eszter, banosieszter@gmail.com 4 presszó 26 Közélet 38 tartalom

4 közélet A pácban mindenki benne van. 6 presszó * 2009/2010 Bánosi Eszter Még a borsón is szépet álmodom Már megint úgy elmerültél álomképeidben, Csak az elefánt ormánya van hátra: a papírt fentről lefelé hajtani, az ormány háromszögrészét felfelé horpasztani, gyorsan és gondosan hajtani, az élekre nagyon ügyelni. Végül a fülek is a helyükre kerülnek. A rózsaszín elefánt a többi origami figura, a béka, a sas és a hattyú sorába áll. Judit irodai asztalán japán kása és üveggyöngyökkel, műanyag gömböcskékkel és csövecskékkel teli tasakok, színes gyöngyfigurák, damil szálak is sorakoznak a jegyzettömbök és összefirkált papírlapok között. Zsolti origamizásban jobb nála, de az utóbbi héten felhagyott a hajtogatással, és inkább színes jegyzettömbökre firkál képbe rejtett szavakat. Valójában egy bizonyos mondat egyértelmű jelentését színesíti különböző tipográfiai megoldásokkal: I hate my job. Hogy a rádbízott marha kárba ment A dolgozók teljesítményét egy falba épített monitor jelzi, amit sosem lehet kikapcsolni. A telekép különböző statisztikákat, diagrammokat és sávokat mutat az elért ügyfelek számáról, az eredményes biztosítási üzletkötésről, melyet penetrációnak hívnak. A kötési hatásfoknak meg kell haladnia a 30%-ot, ellenkező esetben a munkavállaló elbúcsúzhat a teljesítménybérétől. Akár a munkáját is elveszítheti. A vezetőség számára azonban elképzelhetetlen, hogy egy ügyfelet nem lehet meggyőzni a szolgáltatás hasznosságáról, ahogy ők mondják, a nagyon szép termékről. Még az egyetemen, egy könyvtári leltározás során a kezembe akadt Kovács Imre Kossuth-díjas olvasztár: Hogyan emeltem teljesítményemet című könyve mondja Zsolti, aki már hat hónapja dolgozik call center operátorként. Akkor ez az egész Fotó: Kovács Szabolcs olyan komikusnak és távolinak tűnt, most viszont úgy látom, hogy a világ még mindig a munkaverseny, a termelékenység növelése, a nyereségorientáltság fogalmai körül forog, minden egyéb emberi motiváció elhalványulni látszik. A főnökség persze azt sulykolja, higgyünk a szolgáltatásban, mert az megváltoztatja az ügyfelek életét, de mi csak azt csináljuk, hogy lényeges információk direkt elhallgatásával emberek zsebéből vesszük ki a pénzt, és tömködjük meg vele a cég büdzséjét. A dolgozók többsége frissdiplomás, nincs lehetősége továbblépni. Van olyan is, aki viszont itt akar karriert befutni. Ők valahogy megszerették a céget. A monitor közben erős változásokat mutat, valaki a 30%-os határ alá esett. Ha továbbra is a szint alatt marad, nemcsak ő, hanem a csapata sem kap a hétre elég jutalékot. Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni. Judit a harmadik hónap után sem tudta megszokni a headsetből a fülébe sípoló telefoncsörgést, mely szinte az agykérgéig hatolt. A monitor vibrálása már nem zavarta annyira, hiszen betéve tudta a scriptet és a kifogáskezelést. Hat óra alatt körülbelül száz hívást indított el, és egészen furcsa tudatállapotba került az értékesítési forgatókönyv mantraszerű ismételgetésével. Az origamizás is egyre jobban ment, de két napja közölte a vezetőség, nem foglalkozhatnak egyéb melléktevékenységgekkel, mert ezek csökkentik a hatékonyságot és a koncentrációs képességet. Más problémák is felmerültek: a visszahallgatások azt mutatják, hogy a hívásban töltött ideje is csökkent. A héten felröppent egy olyan hír, hogy valaki belülről bomlasztja a csoportot, rossz véleménnyel van a cégről, nem ért egyet a szigorításokkal és a vezetőség hozzáállásával. Nem csapatjátékos. Mindenki pontosan tudja, kiről van szó. Zsoltit fogják behívni a Szobába. Jó kommunikációs- és kapcsolatteremtő készség, jó stressztűrő-képesség, szorgalom és pozitív beállítottság, teljesítményorientáltság és pro-aktivitás, versenyképes jutalékrendszeres fizetés, fiatalos, lelkes csapat, dinamikus multinacionális környezet. olvassa Zsolti az álláshirdetéseket. Egyelőre filmezni akar, és befejezi a félbe hagyott vallástörténeti szakdolgozatát, melyet a hindu Ganésáról, az elefántfejű istenségről írt. A köztes időkben pedig aludni fog, pihenni, és sokat álmodni. A józan ész mítosza Braun Anna A józan ész tesz bennünket emberré, vallotta a francia filozófus, a gondolkodást az igazságkeresés legfőbb eszközévé ( cogito ergo sum ) emelő Descartes, aki a tudáselmélet kristályköveiből palotát építő Michel de Montaigne és az etika kérdéseit boncolgató Benedictus de Spinoza asztal és gondolattársaságában megváltoztatta az egész európai fejlődéseszmét. Hitetlen látomás Azaz: miért pont a szemednek akarsz hinni? Az értelem koráig, azaz a felvilágosodásig föl sem merült, hogy lehetséges (racionális) volna a tudást az empíriával helyettesíteni, a létezőt a láthatóval magyarázni netán összetéveszteni. A premodern társadalmak alapja a közös hit- és mítoszvilág, az istenek s emberek összegabalyodó, egymásból értelmet és okot nyerő élete volt. Az európai kultúra a 17. században indult el kilencedik kereszteshadjáratára, csak a korábbival éppen ellenkező irányba: a misszió ezúttal a tudás felszabadítása volt a hit fogságából. Az eszközök: a szkepticizmus, azaz a kérdezés és az empíria, vagyis a tapasztalás. A hit és tudás egységének szétforgácsolása csak és kizárólag az általunk, európaiak által oly modernnek, civilizáltnak tartott nyugati (európai) kultúrára jellemző valamiért nem akaródzott átvenniük a nem agyoncivilizáltaknak. Az okok kibontása meghaladja ezen írás kereteit, de felvetődik a kérdés, hogyha minden más vallási irányzatban kéz a kézben jár hit és tudás kissé demagóg módon fordítva: szeretet és megismerés, akkor a franciák lázadása nem pusztán egy egyházpolitika-ellenes akció volt-e? Egy olyan, az egyetemes anyaszentegyház elleni lázadás, ami pusztán a vallási hatalom, a papok túlterjedő és ekkorra már igencsak erkölcstelen uralkodásának megdöntésére irányult. A fürdővízzel kiöntötték a gyereket Fotó: Braun Anna (Hamvas Béla: Karnevál) Az európai kultúra és társadalom jó időre meghasonlott: az egyház hatalmát csak Isten spirituális fennsőbbségének (létének) tagadásával lehetett megszűntetni. Miközben az isteni törvények társadalomszervező erejét nem lehetett olyan egyszerűen kihajítani az ablakon nem maradt más, neki kellett látni az alkotmányozásnak, olyan szent pillérekre kellett helyezni a nemzetállami-állami közösségeket, amelyek segítenek érteni és szabályozni közös életünket. Így váltak szükségszerűen az ideológiák, az egyén szabadságába és képességeibe, az önmegvalósításba, vagy épp a közös cselekedet erejébe vetett hitek - vallást pótló rendezőelvvé. Így lett a (poszt)modern ember vallása az ateizmus: korunk embere az isteni lámpást elcsente az oltárról és egyszerűen hazavitte, feledve, hogy a vallás egyik legfontosabb sarokköve persze a hit, de a hit nem értelmezhető közösség, közös mítosz nélkül. Megérkezett tehát a közös mítosz: a józan ész. Az én józan eszem, a te józan eszed, az ő józan esze. S amit nem tudunk megélni ami egy keleti gondolkodó arcára jóindulatú mosolyt csal az az individuális tudás kiterjesztése és megosztása. Profánul megfogalmazva: az individuális öröm kiterjesztésének megtapasztalása. Darwin, Freud és Marx A psziché ópiumot kereső körútján árusokba botlik: Darwin a fejlődést, Freud a lélektant, Marx pedig a közösséget adja, drágán. Ahogyan Hamvas Béla írja a Patmoszban (1961), a modern ember provizóriumok között él, ötletek, kérdések és elméletek határozzák meg tudatát. Körülbelül három elmélete van: a darwinizmus, a freudiz- 2009/2010 * presszó 7

5 közélet 8 presszó * 2009/2010 mus és a marxizmus. A darwinizmussal az a baj, hogy már a 18. században Bertrand Russell megmagyarázta, miért hibás a közgazdasági tételeket a fejlődéstanra vetíteni, s hogy a természet nem ökonomikus (célracionális), hanem a legnagyobb hasznot (boldogságot, bőséget) keresi. Hamvas persze okkal s joggal kikezdi Freudot és Marxot is, akik szerinte nem akartak mást, csak a puhahúsú polgárságot kényelmében megzavarni, elérni, hogy a tisztesen unatkozók orcáján végre a pír rózsái nyíladozzanak. A Karnevál írója szerint az igazság bármennyire kínzó is valamiféle megkönnyebbülést hoz. De Freud módszere a pszichopatát nem gyógyítja meg, hanem a belső nehézségek iránt érzéketlen idiótát konstruál, amely sokkal kevésbé normális, mint amilyen a beteg volt. Marx társadalmi elmélete a szociális zavarokat nem rendezi, hanem olyan közösséget kíván teremteni, amely a természetes bonyodalmakról tudomást sem szerez. Elégedetlen elégtelenség Civilizációnk nagy empíria-központúságában gyökeredző amnéziájában egyszerűen elfelejtette, hogy még a descartes-i rendszer is eljutott a megmagyarázhatatlan létezőig, s ezt a szubsztanciát még a franciák is Istennek nevezték. Isten eszméje velünk született (idea innata), ami független a külvilágtól, ezért a legnagyobb fokú bizonyosság illeti meg, amiből következik annak igazságossága is. Ezért a genius malignus hipotézise is összeomlik: Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét írja Descartes. Maradt tehát a szükségképpen fragmentált józan ész mítosza, az igazoló Egység nélkül, az igazságkeresés, a megtalálás illúziója nélkül, a ráció, az ismeretek hajszolása a valódi tudás, bölcsesség birtoklása nélkül. S az európai ember életét egy látszólag szekularizált, de a valóságban az isteni karizmát a demokratikus intézményekhez tapasztó államban, közös mítoszok nélküli közösségek labirintusában, saját centrumát keresve, bolyongva, boldogságot kutatva, önsegítve, okkul-va vagy épp hiszterizálva és fanatizálva, megvezetve vagy megvilágosodva, elégedetlen él. dr. Jung Katalin Szilvia In medias res publica február 1-e, a Parlament Felsőházi nagyterme zsúfolásig telve a magyar közélet számos képviselőjével: politikusokkal, irodalmárokkal, művészekkel valamint érdeklődő civilekkel. Az országgyűlés e régi második kamarája ezúttal tehát nem arisztokrata követelésektől hangos bár elképzelhető, hogy nemsokára újra az lesz? A körvonalazódó tervek egy negyedik Köztársaságról, egy új Alkotmányról, s a Parlament ismételten kétkamarássá alakításáról feltétlenül arra indítanak, hogy megvizsgáljuk a korábbi és jelenlegi állami berendezkedésünk, jogintézményeink helyzetét. Az apropó február 1-e, a Bibó István Társaság megemlékezése a II. Magyar Köztársaság kikiáltásának 64. évfordulója alkalmából. A Tanácsköztársaság rövid próbálkozását követően, a második világháború után királyságból ismét köztársasággá lettünk. De mit jelent ma ez a fogalom? A res publica közügyeket, a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti, melyet a polgárok, képviselőik és a Köztársasági elnök együttesen gyakorol. Sokan a demokrácia fogalmát is ide sorolják, tévesen azonban hívja fel a figyelmet Vitányi Iván nyitóbeszédében. Az utóbbi feltételezi az általános, titkos és egyenlő választójogot, mely egyben a szabadság garanciája is. A köz elválaszt, de egyszersmind össze is köt. Egy köztársaságnak a polgár szavazatán kívül, annak résztvevő szavára és felelősségvállalására is szüksége van. Az 1989-es rendszerváltástól kezdődően nyílt először lehetősége Magyarországnak, hogy mindezt megteremthesse. Az elmúlt húsz év azonban azt mutatta, hogy a szabadság túlhangsúlyozása elhomályosította az egyetértésre való törekvést s az együttműködést. A megemlékezés valamennyi felszólalója: Vitányi Iván, Bajnai Gordon, Kuncze Gábor, Debreczeni József és Majtényi László egyetértett abban, hogy egy modern demokráciában van egy limes, amelyen belül kell maradnia a demokratikus közép irányzatainak, s a szélsőségeset, az autokráciát, a tekintélyelvűt ki kell rekesztenie köreiből. Vitányi szerint nálunk ez a közép még nem elég erős, a res publica éthoszát, erkölcsét erősítenünk kell. Debreczeni József Magyarország történelmének három sorsfordító pontját említette: Szent István államalapítását, melynek során európaivá váltunk; a sztálini diktatúrát, mely ismét egy ázsiai zsákutcába kényszerített bennünket; s a rendszerváltást, amikor visszanyertük szabadságunkat. Az úton fontos állomás volt az es szabadságharc, mely ledöntötte a feudális maradványokat, s megteremtette a polgári jogegyenlőséget. Olyan nagyszerű személyiségek közreműködésével, mint Kossuth Lajos, aki életének 92 éve alatt, folyamatosan és soha szűnni nem akaró energiával és elszántsággal munkálkodott hazája függetlenségén. Az ország szuverenitása szempontjából is mérföldkő az 1989-es rendszerváltás, hiszen ekkor adatott meg először, hogy nem idegen hatalmakkal szemben kellett fellépnünk, hanem magunk dönthettünk életünkről emelte ki Kuncze Gábor, aki szerint ehhez képest ma megint azt látjuk, hogy mások akarják megmondani, miben higgyünk. Sokan visszaélnek a demokráciával hangoztatják éppen azok, akik erkölcsileg a leggyengébbnek bizonyultak. Kuncze elvetné a húsz évvel ezelőtti eszméket, s arra szólít, hogy önmagunkban fedezzük fel azt az európait, akiben van erkölcsi tartás, egyéni és közösségi felelősségvállalás. Szerinte a demokrácia érdekében a szabadságot korlátozók szabadságát kell korlátozni! - nem a szabadságot önmagában. Paul Lendvai terminusával élve az elhibázott rendszerváltás óta számos nagy formátumú politikus dolgozott az orszá- gért: ők azonban sokszor megmaradtak humánusnak, miközben hiányzott mögülük a kivitelező apparátus, a bátorság. Gondoljuk végig, Kossuth Lajosnál nyomát sem találjuk cinizmusnak, kegyetlenségnek, hazugságnak vagy lelketlenségnek. Nem egyéni célok vezérelték: elérni a nemzeti önrendelkezést, az állam függetlenségét, Erdélylyel való egyesülést, a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismerését. Hihetetlen műveltsége és szónoki képességeinek köszönhetően alakja nemcsak Magyarországon, hanem későbbi száműzetésében, Amerikában és Angliában is hódított. Uraim! Így áll e perczben a nemzet az Önök kezében; és Isten kezökbe adta a mai határozattal e nemzet életét, de kezökbe adta a nemzet halálát is mondta az 1848-as szabadságharcot megelőzően tartott, most különösen aktuális beszédében. A res publica megerősítését Bajnai Gordon 2010-ben ismét a demokratikus intézmények stabilizálásában és viselkedésünk megváltoztatásában látja, mint egyetlen lehetséges utat ahhoz, hogy egy nyugatiasan működő hardware-en ne egy keleties software fusson. Intézményrendszerünk legfőbb foglalata pedig a Magyar Köztársaság Alkotmánya, melynek Göncz Árpádot idézve szellemi és lelki összetevői vannak. Az Alkotmány közös hitünk és meggyőződésünk. Éppen ezért a századokon át jelen lévő történelmi Alkotmányunkat követően megszületett kartális dokumentum megőrzése az egymás iránti tisztelet feltétele, közös felelősségük és érdekünk. Tűnhet úgy, hogy az alkotmány tartalmát túlnyomóan technokrata szabályok alkotják, s kívánhatunk új alkotmányt, sőt új, IV. Köztársaságot is. De valóban megéri-e a politikai versengés miatt szakítani minden eddig elért sikerrel? Egy köztársaságnak a polgár szavazatán kívül, annak résztvevő szavára és felelősségvállalására is szüksége van. Az Alkotmánybíróság megszüntetése, s beolvasztása az Legfelsőbb Bíróságba nem ajánlott a serdülő Magyar Köztársaság esetében mondja Bajnai. E fórum függetlenségére, valamint az igazságszolgáltatás jogintézmények feletti pártatlan őrködésére, stabilitásra, a parlament kiegyensúlyozott működésére van szükség. De a köztársaság intézményei és eszméi mellett annak sikeréhez legalább annyira fontos a demokratikus viselkedés, állítja Bajnai, aki szerint paternalista gondoskodásra váró, pesszimista és passzív hozzáállással eleve reménytelen bármiféle változás. Viselkedésbeli reformoknál szem előtt kell tartanunk Ralph Darrendorf ( , szociológus, filozófus, politológus és liberális politikus a szerk.) szavait: egy forradalom előkészítéséhez elég lehet hat hónap, a piacgazdaság megszilárdításához hat év, de a társadalom megváltozásához hatvan év sem biztos, hogy elég figyelmeztetett Bajnai. Ennek egyharmadán túl vagyunk, előrelépés nem történt: továbbra is bezárkózunk, és a tolerancia szikrája sincs meg bennünk. Ma már megvalósult a szabadság, az autonómia, melyet idegen hatalmak soha el nem vehetnek tőlünk, ugyanakkor belső csatáinkat még egyre vívjuk: politikai versengések, korrupció és populista felhangok irányítanak bennünket fogalmazott a kormányfő, aki szerint a megújulás akadálya a részérdekek ütközése, a közös érdek érvényesítésének hiánya, aminek orvosolása demokráciában a polgárok feladata. A jog- és az esélyegyenlőség csökkenésével a köztársaság is hanyatlik és gyengül; a helyzet ugyanaz, ha a fasiszta gondolatok a parlamentben röppennek fel, vagy egyenruhában az utcán hangoztatják őket, illetve ugyanilyen egyenruhában épp az EP-ben üldögélnek. Nem szabad hagynunk, hogy a műveltség útja Grillparzer ( , drámaíró a szerk.) epigrammája szerint alakuljon: Előbb jő a humanitás, aztán a nacionalitás, s végül a bestialitás. Fotó: Nagyné Poczai Melinda 2009/2010 * presszó 9

6 10 presszó * 2009/2010 közélet Schnetz 750 Zoltán Imre dühös ember Van az a vicc, hogy hány szőke nő kell egy villanykörte kicseréléséhez, amire a válasz: öt. Nem áll szándékomban megbántani, vagy személyiségi jogaikban megsérteni a szőkéket és a nőket, tisztelem és szeretem őket. Ha a viccet átfogalmazzuk, mondjuk úgy: Hány választópolgár kell egy terrorcselekménnyel vádolt személy kijuttatásához a börtönből? akkor már annyira nem is találom viccesnek, holott ugyanazon az emberi butaságon csattan a poén: hétszázötven. Csak ennyi kopogtatócédulát kell öszszeszednie Budaházy Györgynek, hogy képviselőjelöltként indulhasson a választásokon, ezzel egyidejűleg megilletné a mentelmi jog és a vele szembeni eljárások felfüggesztése. Gyakran hallani, hogy politikai fogoly, a rendszer üldözöttje, igazmagyar harcostárs. Nem vagyunk egy kis fogalmi tévedésben? Stančić Mihajlo ( igazmagyarok kedvéért: Táncsics Mihály) politikai fogoly volt, akit sajtóvétség, valamint izgatás vádjával ítéltek el. Nem rongálás, bűnszervezetben elkövetett terrorcselekmény vagy emberölés előkészülete miatt. Olaszországban Cicciolina is lehetett képviselő, de ugye tudjuk, az olaszok vidám és vicces emberek. Vajon ha Budaházy György képviselőként a Parlamentbe jut, ugyanolyan őszinte lesz a mosolyunk? Magyarok vagyunk, legyünk büszkék erre, dobogjon az őszinte magyar szív a mellünkben, de legyen helyén az eszünk is. A választójog felelősség, még ha nem is érezzük mindig annak. Vegyük komolyan magunkat, hogy az elkövetkező négy évben is dicsérhessük, szidhassuk képviselőinket, nevessünk velük, vagy éppenséggel rajtuk, és ne a világ tegye ugyanezt velünk. Fotó: Fülöp Máté Kóbor Andrea Amiért még az ajatollah is regisztrál a Facebookon Interjú egy iráni ellenzékivel A Közép-Európai Egyetem (CEU) előtt találkozom Bakhtyar Lotfival, az iráni származású szociológushallgatóval. Alig mutatkozunk be, máris csörög a mobilja. Miközben bekísér, anyanyelvén telefonál. Percek után teszi le, szabadkozik. Mostanában nem könnyű kapcsolatba lépni Iránban élő családtagjaival. A kormány néha még a telefonvonalakat is korlátozza. Innen indul a beszélgetés, melynek során interjúalanyom számos Iránnal kapcsolatos szerinte jellemzően európai elképzelésemet megcáfolja. Miért döntöttél úgy, hogy tavaly szeptemberben eljössz Iránból és itt, a CEU-n fogsz tanulni? Iránban szereztem építész diplomát, majd egy évet Törökországban tanultam, ott hallottam erről az egyetemről. A CEU kapcsolatban áll a Soros György által alapított Open Society Institute-tal, ez az intézet demokráciaépítéssel foglalkozik. Az iráni kormány fellépett ellene, és amit a rezsim üldöz, az számomra érdekes. A júniusi választásokra hazamentem, három hónapon át részt vettem a tüntetéseken, majd Magyarországra jöttem. Az ellenzéki Zöld Mozgalom résztvevőjeként nem bánod, hogy nem vagy most Iránban? Nem, mert azt gondolom, hogy itt sokkal hatékonyabb vagyok. Vannak barátaim, ismerőseim és biztonságban érzem magam. Szabadon internetezhetek. Iránban a kormány szándékosan csökkenti az internet sebességét, hogy ne lehessen fel- és letölteni, nehezítik a kommunikációt. Erős a cenzúra, az újságírók félnek szabadon írni, ez az internetre is igaz. A kormány figyeli a webet, a bloggereket felelősségre vonják. A nyugati lapok mégis arról írnak, hogy Iránban információs forradalom zajlik, a közösségi portálok, mint a Facebook és a Twitter fontos szerepet játszanak az ellenzéki mozgalomban. Iránban tavaly, a június 12-i választások után másodszorra is Mahmúd Ahmadinezsád elnök alakíthatott kormányt. A másik esélyes elnökjelölt, a mérsékelt reformer Mir Hosszein Múszavi vezette ellenzék azt állította, hogy a hatalom meghamisította a voksolást. Ezért az utcára vonultak, tömeges tüntetéseket szerveztek. A kormány fegyverrel lépett fel ellenük. A demokratikus értékekért harcoló reformer tüntetéssorozat neve Zöld Mozgalom, kezdetben Múszavi híveiből, egyetemistákból állt, később kiszélesedett a kör. A nyári tüntetések decemberben újjáéledtek, legutóbb február 11-én, az Iráni Iszlám Köztársaság 31. évfordulóján került sor fegyveres összetűzésre. Valóban fontosak ezek az oldalak, de nem annyira, mint ahogy a média beállítja. Egyesek arra használják az iráni eseményeket, hogy reklámozzák saját cégüket. Ilyen például a Twitter. A Facebook sokkal népszerűbb, a Youtube-on a videókat terjesztik az ellenállók. A kormány álfelhasználókat regisztrál az oldalakon, így tudja ellenőrizni az ellenzékieket. Ugyanakkor az internet hozzáférés az országban csupán 15 százalék körüli. Ezért a külföldi televíziók és a rádiók sokkal fontosabb szerepet játszanak az információszerzésben. Mindkét fő csatornát, a BBC Persian-t és a Voice of America Persian-t betiltotta a vezetés, de saját antennák segítségével jóval többen hozzájutnak, mint az internethez. Működő demokráciáért, az emberi jogok érvényesüléséért, szólás-, gyülekezés- és sajtószabadságért harcoltok. A tényleges vezetés viszont a főpapokból álló Őrök Tanácsa, illetve Ali Hamenei ajatollah kezében van. Ilyen körülmények között hogyan lehet érvényesíteni a céljaitokat az Iráni Iszlám Köztársaságban? Az ország nem iszlám, csak a rezsim iszlám. Megfigyeléseim szerint az emberek szekularizált államot szeretnének. Nyilván vannak csoportok, akik támogatják a jelenlegi hatalmat, de a többség a három évtizedes teokratikus elnyomás után az egész rendszert meg akarja változtatni. Forradalom lesz? Hívhatod mozgalomnak, forradalomnak, mindegy, a lényeg a rezsim megváltoztatása. De semmiképpen sem beszélhetünk kollektív forradalomról, vagy nagy forradalmi eszmékről, mint a szocializmus, csak kisebb csoportok esetében. A Zöld Mozgalom különleges. Egyrészt nincsenek vezetők, másrészt, már nincs lehetőség egy kelet-európai mintájú békés átmenetre. Kétezer ellenálló ül börtönben, nemrég kivégeztek kettőt közülük, sokan meghaltak a harcokban. De minél erőszakosabb a vezetés, annál erősebbé válik a mozgalom. Hogyan egyeztethető ez össze ez az ország hagyományaival, kultúrájával? Gondolok itt például a vallás kiemelt szerepére. Ez nagyon fontos kérdés. Ha eljönnél Iránba, nagyon meglepődnél. Az emberek muszlimok, de sokan nem gyakorolják a vallásukat. Iránban az emberek ugyanúgy szórakoznak, mint itt, kapcsolatban élnek, és ugyan tilos, de házibulikat is rendeznek. Olyan demokráciát szeretnénk, amelyikben a hívők szabadon gyakorolhatják vallásukat, pártot alapíthatnak, de az állami vezetésből kiszorul az iszlám. Mi lett volna, ha Múszavi, az ellenzéki elnökjelölt nyeri a választásokat? Múszavi a jelenlegi rendszer része, az iszlám vezetésen belül ő képviseli a demokratikus vonalat. Én a Zöld Mozgalomhoz tartozom és nem Múszavihoz, mi iráni köztársaságot akarunk iszlám köztársaság helyett. Ő a legtöbb zöldnek csak ürügy, amelyen keresztül az ellenállásukat fejezhetik ki. Ha ő nyer, az Iszlám Köztársaság biztosan még legalább egy évtizeden keresztül megmaradt volna. Ahmadinezsád kormányalakításával viszont a mozgalom sikeres lesz, már nincs visszaút. A beszélgetés végén megkérem, hogy írja le a pontos nevét, nehogy eltévesszem. Felírja az általam már ismert nevet, és hozzáteszi, hogy ezt használja a Facebookon. Felvetem, hogy kellene egy fénykép róla az interjú mellé. Ekkor elkomorodik, megkérdezi, hogy nagyon fontos-e. Csak mert itt is figyelhetik az iráni hatóságok. Tolmácsi Tünde A politika mint hivatás Újonnan megalakult főiskolánk előalkalmassági vizsgát hirdet a Politika mint hivatás szakra jelentkezők számára. Gondosan válogatott kérdéseink az ifjú aspiránsok elhivatottságát és alkalmasságát tesztelik. 1) Egy barátja felhívja, a segítségét kéri. Ön azonban csak akkor tud segíteni, ha fontos ülését elhalasztja. Hány szóban válaszol a barátjának? a) 1 5 szóban b) szóban c) szóban 2) Mennyire támogatja Önt a családja politikusi pályaválasztásában? a) kevésbé b) nagyon c) már leadták a szavazatukat, de azokat újra kell számolni 3) Melyik kijelentéssel ért egyet? A plakátokon szereplő politikusok: a) túlméretezettek b) meggyőzőek c) könnyen eltávolíthatóak 4) Melyik parlamenti felszólalást tartja érdemlegesnek? a) Egyetértek a képviselőúrral, mert b) Nem értek egyet a képviselőúrral, mert c) Mondjon le! Eredmény: a) Ön merő tévedésből a rossz terembe ment be, voltaképpen a Tisztesség mint hivatás előalkalmassági vizsgájára jött. b) Ön az Oktatási Minisztérium beépített embere, és az előalkalmassági vizsga lezajlásának tisztaságát vizsgálja. c) Ön csalt, és leleste a mellette ülő vizsgázó válaszait, de ez végeredményében úgy sem változtat a vizsgája teljesítményén, hiszen az apukája ismeri az igazgatót, és már réges-régen felvették a főiskolára. A teszt csak ürügy. 2009/2010 * presszó 11

7 közélet 12 presszó * 2009/2010 Egy televíziós kábelszolgáltató Sokszor feszült volt a munkahelyi légkör az 1500 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatnál ismeri el Kovács Fruzsina, a cég volt telesales operátora. Általános probléma, hogy a vezetőség nem követi nyomon, hogy az alkalmazott pontosan mit is dolgozik, nincsenek napi kapcsolatban egymással. Fruzsinától megtudtam, nem volt ez másként náluk sem. Jól kijöttem a munkatársakkal, ezért maradtam két évig a cégnél, a közösség annyira összekovácsolódott, hogy a mai napig tartom velük a kapcsolatot derül ki Fruzsina lelkes beszámolójából. A multiknál nagyon nagy hajtás van és sokszor jutalékos rendszerben dolgoztatnak, de a fél életemet elkérik a pénzért cserébe válaszol Kovács Fruzsina, arra a kérdésre, hogy mindent figyelembe véve menne-e vagy sem még egyszer multinacionális vállalathoz dolgozni. Fruzsina úgy véli, hogy ha a cég nem kötelezné három műszakra dolgozóit, nem fásulnának bele olyan hamar a munkába. Arra a kérdésemre, hogy mi volt a legfőbb oka annak, hogy eljött, azt válaszolta, hogy egy másik helyen nyugalmasabb körülményeket és nagyobb jövedelmet ajánlottak. Érdekes esetként elmesélte, ami ugyan nem vele, hanem egy kedves kollégájával történt meg: a főnöke rábízott egy olyan feladatot, ami az ő (a főnök) feladata lett volna. Miután elkészült vele, úgy tálalta a vezetőségnek, mintha ő oldotta volna meg. Hazánk egyik legnagyobb mobiltelefon-társasága Hasonló állapotok uralkodnak a 750 fővel működő mobiltelefon-társaságnál is. Az azonos pozícióban dolgozó Horváth Klára, volt telemarketinges ügyintéző, ezzekkel egészítette ki a fent olvasottakat: A multiknál, nem a tudást nézik, kizárólag akkor tudsz érvényesülni, ha jól tudsz helyezkedni, és a személyes kapcsolataidat felhasználni jellemezte egy-két kollégája magatartását szomorúan Klári. A multiknál robotok kellenek, akik érzelemmentesen pénzt szereznek, csak a felvételnél nézik, ki vagy, és honnan jöttél, azután nem vagy többé személyiség. Tóth Marianna Élet a multiknál Öt multinacionális cég magyarországi leányvállalatának dolgozói segítenek megválaszolni a kérdést: milyen ma nagyvállalatoknál dolgozni Magyarországon? Megtudhatjuk, igazak-e a munkavállalók kizsákmányolásával kapcsolatos hírek, a megalázó bánásmód, az etikátlan vezetői magatartás és az alkalmazottak jogtalan megkülönbözetése. Ellenben a kis vállalatoknál meglátnak téged, mint embert, a saját értékeidet és a teljesítményedet is, viszont a felelősség is sokkal nagyobb. Talán egy középvállalatnál dolgoznék legszívesebben határozta meg egyszerre Klári a multik cégfilozófiáját, és adott választ arra, hogy kis- vagy nagyvállalatnál dolgozna-e mostantól szívesebben. Arra a kérdésre pedig, hogy mi kellett volna ahhoz, hogy a cég megtartsa őt, így felelt: Talán több tréningre és odafigyelésre lett volna szükség, meg némi emberszámba vételre, pozitív visszajelzésekre a munkámmal kapcsolatosan, sűrűbb beszélgetésekre, motiválásra. Igen, azt hiszem nem is kellett volna több fogalmazta meg őszinte válaszát Klári. Egy világhírű bankhálózat magyarországi leányvállalata Nincs dolgozói megelégedettség a világszinten fős óriáscégnél sem. Év végi értékelésemkor a vezető azt mondta, nem emlékszik, milyen folyamatokat is hoztam át osztja meg sérelmeit Kelemen Csilla, adminisztrátor. Mindenki alulértékeltnek érzi magát, fásult és kiábrándult tolmácsolja kollégái érzéseit is. A válságra hivatkozva nincs fizetésemelés, miközben nem nyilvánosan léptetik eló az érdekembereket nyilatkozta csalódottan a bank alkalmazottja. Multiknál leszűrt tapasztalatai alapján egy-két hasznos jótanáccsal is szolgál Csilla: tűnj mindig határozottnak, és építs kapcsolatokat, sose beszélj magánéletedről, anyagi helyzetedről! Manapság nem az számít, hogy bizonyíts, hanem jó időben, a megfelelő emberekhez fordulj! Sose mutasd ki valódi énedet! Mindezek ellenére Csilla úgy gondolja, a jövőben is csak multihoz menne, karrierépítés céljából. Hazánk másik legnagyobb mobiltelefon-szolgáltatója Nagyító alá venni a másik nagy mobiltelefontársaságot Kende Dávid segít, aki hét évig szoftverfejlesztőként dolgozott a cégnél. Eleinte Dávid is nagyon lelkes volt, egy idő után azonban neki is hiányzott a vezetői elismerés. A velem egy szinten lévő kollégák (a hangyák) többször mondták, hogy ügyes vagyok, de felsőbb szintről senki, pedig nem vár nagy dolgot az ember, egy félmondat is sokat jelent, ha megfelelő hangsúllyal mondják. Ami jó a multiban, hogy kényelmes, nagyon jó az infrastruktúra, bejelentett, jó fizetés, ezek miatt sokszor szanatóriumnak hívjuk. Ami rossz, hogy az ember bele tud szürkülni. Kis cégekről hallottam, hogy a maximumot kihajtják az emberből, így az jobban fejlődik ismerteti a multinacionális vállalatok előnyeit és hátrányait Dávid. Multinacionális szoftverfejlesztő cég magyarországi leányvállalata Lokálisan 400 főt, globális szinten embert foglalkoztató cégről szintén Kende Dávid ad értékes információkat. Itt jobban érzem magam, mint az előző munkahelyemen, ebben szerepet játszik, hogy jó projektekben dolgozhatok, és a közvetlen vezetőim adnak visszajelzést. Még nem fásultam bele, ennek fő oka, hogy fél éve egy új, és izgalmas projekten dolgozom számol be lelkesen új munkahelyéről Dávid. A társaság nagyon jó, hasonló korú és érdeklődésű emberekkel vagyok körülvéve. Sokan futunk, így közösen járunk futóversenyekre, ami nekünk a legjobb csapatépítés jellemzi boldogan a munkahelyi atmoszférát Dávid....csak a felvételnél nézik, ki vagy, és honnan jöttél, azután nem vagy többé személyiség. Van, aki állandóan online társasjátékozik, inkább nem is zavarják, mert csak ront a munkán, ha dolgozik. Csak azt tudom elképzelni, hogy a vezetőnk, nem akar csökkenő csapatot, s ezért nem rúgja ki. Egy másik srác állandóan a siklóernyőzéssel foglalkozik, s keveset is van benn, de semmi retorzió. Egy harmadikról azt sem tudjuk, mit csinál, még a projektje tagjai sem -mesél Dávid azokról a munkatársakról, akik kihasználják a multik adta lehetőséget, hogy megbújhassanak a munka elől a kollegáik háta mögött. Végszóként Dávid egy nem mindennapi történettel zárja a beszélgetést, rávilágítva, mi mindenre is alkalmas még egy multinacionális munkahelyi környezet: Kedvenc sztorim a bibliaszakkör, amit péntekenként 13 órakor tartanak, vicces, hogy mi mindenre van az embereknek ideje munkaidőben. Vadász Éva - Fényképészként kezdte az ELTE Öszszehasonlító Élettani Tanszékén. Hogyan lesz egy fényképészből könyvszerető? Mi vonzotta a könyvek világa felé? - Az ELTE-n fényképészként nem kellett megszakadni a munkában, volt bőven szabadidőm. Az Élettani Tanszék a Múzeum körúton volt, és én rendszeresen bejártam az antikváriumokba. Akkoriban még lehetett vásárolni a kirakatból. Így kezdődött a vonzalom. Az árak még nem voltak ilyen hihetetlenül magasak, fizetésből lehetett könyvet gyűjteni. Ez ma lehetetlen, a magas árak miatt már nincs olyan könnyű dolga annak, aki ilyesmivel próbálkozik. A folyamat természetes, hiszen a háború felkavarta az állóvizet, egy ilyen történelmi esemény sok mindent átértékel. A háborúnak és a háború utáni időknek megvoltak a haszonélvezői. Nem sokan. Jóval több a vesztes, de ami a könyveket illeti, hihetetlen volt a kínálat. Nekünk nem ért véget a háború negyvenötben, a rendszerváltásig is eltartott talán. - Mi kellett ahhoz 1977-ben, hogy valaki engedélyt kapjon egy magánantikvárium megnyitásához? től kezdtek aukciókat szervezni, ez elsősorban Hoffmann Ferenc érdeme. Ő verekedte ki. Amellett, hogy pártkatona volt, kitűnő üzleti érzékkel is rendelkezett ben ismertem meg a feleségemet, Glóriát, aki az Állami Könyvterjesztő Vállalat Antikvár osztályán dolgozott, az árverési részlegen. Még abban az évben meg is nyitottuk antikváriumunkat a Balzac utcában. Engedélyt persze csak úgy lehetett kapni, ha az ember rendelkezett üzlethelyiséggel. Az érdekes emberekért érdemes élni Mosolygós ősz úr a sakktáblája mögött szivarozik. Körülötte könyvek a polcokon, az asztalon, fotelekben, székeken, a kalaptartón. A Madách téri második emeleti antikvárium a könyvek ódon fellegvára. Borda Lajos a vár ura, könyvritkaságok kereskedője, a könyvgyűjtők és könyvészek nagy örege. Zebegényi online antikváriuma mellett futtatja ezt a belvárosi lakásantikváriumot, ahol a gyűjtők igazi ínyencségekre bukkanhatnak. Ám üzlethelyiséghez csak akkor lehetett hozzájutni, ha volt már nyitási engedély. Ez butaság, de egyszerre adtuk be a kérelmeket, és valószínűleg szerencsénk volt. Azelőtt is volt pár magánantikvárium Budapesten, Forgách Béláé a Corvin téren, Lőrincz Ernőé a Várban, valamint Gruber Hugóné Budai Tékája a Kiss János altábornagy utcában. Ki tudja, ki miért kapott engedélyt. - Mi volt az elképzelés? - Színvonalas, klubszerű boltot akartunk létrehozni, ahol jól érezheti magát, aki betér. A gyerekünk volt a Balzac utcai bolt. Akkor még bizonyos szövegek megszerzése problémát jelentett. Nem lehetett kapni például Márait, olyan irodalmat, amelyik nem a megfelelő politikai beállítottság szellemében íródott, nem voltak másológépek. Egészen más ára volt, és kockázatokkal járt egy-egy emigrációban megjelent mű hazahozatala, eladása. De voltak olyanok, akik próbálták ezeket is gyűjteni, és olyasmit olvasni, amit nem okvetlenül a pártpolitika határoz meg. Sokan könyvtárként használták a boltunkat. Megvásároltak könyveket, és elolvasás után becserélték. Kellemes dolog volt, de később kezdett ellaposodni. Így aztán válaszút elé kerültünk, hogy Fotó: Vadász Éva belevágunk-e egy nagy antikváriumba, vagy megmaradunk a családi vállalkozás szintjén. Lehet, hogy azt kellett volna tenni, hiszen a jövő az interneté. A Múzeum körúti üzletek biztosan megmaradnak, de egyre kevesebben fognak utcai üzletet fenntartani. Csak saját helyiségben van lehetőség jó bolt kialakítására úgy, hogy meg is éljen, jól is érezze benne magát az ember, és mégse csak használtkönyvkereskedőnek mondhassa magát. A zebegényi boltunk javarészt már online működik. - Az antikvárium mellett könyvkiadással és gyűjtéssel is foglalkozik. Hogyan válik valaki gyűjtővé? - Mindenki tartozik valahová, mindenki jön valahonnan, mindenkit hívnak valahogy, így aztán elkezdi a történelmet, a helytörténetét, a családtörténetét kutatni. A kutatás által meg lehet gyökerezni, vagy ezekből lehet valamerre tovább mozdulni. El lehet indulni visszafelé az évszázadokban. A gyűjtő megismeri, megszereti azt a századot, amelyet kutat. Egyfajta spontán műveltségre, jártasságra tesz szert anélkül, hogy a tanulás keserve megterhelné. Nálam is így kezdődött. Gyűjtöttem, böngésztem. Mára az internettel inkább technokrata jellegűvé vált a gyűjtés; a könyv nagyobb érték, mint a festmény! Egyre kevesebb valódi bibliofil van. Nem igazán vannak divatirányzatok a gyűjtésében. De ha valakinek van pénze, megveszi és megtanulja tárolni is a könyvet. - Mit jelent önnek a könyvgyűjtés? - Az, hogy kinek mit jelent egy könyv, személyes történet. A könyvvadászat izgalmas, rejtelmekkel teli és szentimentális tevékenység. Megfogom a nyomtatványt, és megszagolom. Ez az első fontos kapcsolat a könyvvel. Az sem hagy hidegen, hogy rajtahagyom az ujjaim lenyomatát. Szeretem a könyvet és továbbviszem, haza hozzám. Olyan ez talán, mint amikor apám öreg kabátját viselem. Aki szereti, tiszteli a könyvet, és tudatosan gyűjti, az megismerkedik a könyvet körülvevő világgal, tanul a szerzőről, a kiadóról, az illusztrátorról, szellemi kapcsolatba kerül ez által rég meghalt emberekkel, intellektuálisan gazdagodik. A jelentősége határozza meg a könyv árát és érintését. Egy igazi gyűjtő hálás, ha egy könyvritkaságot tarthat a kezében. Tudja, miért veszi meg a könyvet, miért jelentős a könyv. Érdekes emberek a könyvgyűjtők, mert ők is érdeklődnek az érdekes emberek iránt, és az érdekes emberekért érdemes élni. 2009/2010 * presszó 13

8 tudomány Szerző: Kovács Zsuzsanna Szövegszerű képek - képszerű szövegek Tudás, tanulás. Szavak, melyeket gyerekkorunktól hallunk szüleinktől, tanárainktól talán túl sokszor is. De mi van e szavak mögött? Mikor értjük meg lényegüket, mikor válnak számunkra valóban fontossá? Abban a pillanatban, ahogy alkalmazni tudjuk őket? A felismerés öröme, hogy mennyi mindent kezdhetünk a megszerzett ismeretekkel, doppingol, hajt, bátorságot ad az önálló gondolkodáshoz. A tudást megszerezni legyen az könnyű vagy nehéz, nem ez az igazi feladat: jól használni azt! Az utóbbi évtizedekben a képek és szövegek közötti kapcsolatok felfedése, és azok vizsgálata reneszánszát éli. Ezt mutatja Mieke Bal: Túl a szó-kép oppozíción című tanulmánya is: Verbalitás és vizualitás integrációja benne van a levegőben. [ ] Kultúrakutatás, a vizuális poétika, a szó és kép viszonyát firtató stúdiumok és az összehasonlító művészetek területén folyó programok mind olyan kísérletekről tanúskodnak, melyek egy másik terület bevonásával próbálják újraéleszteni a művészettörténetet. E vizsgálatok, programok haszna, a különböző diszciplínák párbeszédének feltárása nem csupán az értelmezők számára jelent új kihívást, hanem ez által a tudományterületek kölcsönösen gazdagítják és segítik egymást. Az erre irányuló vizsgálatok Magyarországon is elterjedtek. A Szegedi Tudományegyetemen többek között Cserjés Katalin docens tart kép és irodalom kapcsolatával foglalkozó szemináriumot, mely nem merül ki abban, hogy négy fal között albumokat nézegetve és szövegeket bogarászva tölthet el a hallgató egy félévet; a múzeumlátogatás és a falon lógó képek elemzése sokkal ösztönzőbben hat a diákokra. A tudást így megszerezni sokkal élvezetesebb, mint tanulmányok tömegét memorizálni. A szakirodalom ismerete ott is követelmény, de hasonlóan a szövegértés folyamatához, melyről már volt szó, az alkalmazás az, ami igazán izgalmas, és kihívást jelenthet a tanuló számára. Így próbára teheti előzetesen elsajátított tudását a gyakorlatban is. A tükörbenézés nem pusztán hiúsági kérdés, olyat is megpillanthatunk benne, amit eddig sosem vettünk észre. Fotó: Fülöp Máté 14 presszó * 2009/2010 De térjünk még vissza a szavakhoz. Honnan tudjuk, mit jelent egy kifejezés? Szocializációnk része, hogy megtanuljuk a szavakhoz hozzárendelni jelentésüket. Nyelvünk önkényes jelekből áll, jel és jelentés között csak a konvenció, megállapodás hozza létre a kapcsolatot ellentétben az index- és az ikon típusú jelekkel, amelyek érintkezésen illetve hasonlóságon alapulnak. Szövegolvasás közben tehát az előzetesen megszerzett tudásunk segít az értelmezésben. Fokozottan igaz ez az intertextuális kapcsolatok felfedezésére. Roland Barthes ezt írja a szövegközi kapcsolatokról:,, minden textus intertextus; változó szinteken, többé vagy kevésbé felismerhető formában más szövegek is jelen vannak benne; a megelőző vagy a környezetét alkotó kultúra szövegei; minden szöveg hajdani idézetekből álló szövedék. Minden szövegnek a nyelv az alapja ezért törvényszerű, hogy ezek a kapcsolatok létrejöjjenek. Nem nyújtja ugyanazt az élményt például egy Esterházy-szöveg olvasása, ha nem ismerjük fel benne a más művekre vagy eseményekre való utalást, a vendégszövegeket, újraírásokat. Ez az olvasásmód tehát megköveteli az előzetes tudást. Minél több szövegközi kapcsolatot találunk, értelmezésünk tere annál jobban kitágulhat, akár játékként is felfogható, amelyben az olvasó-értelmező összerakja a mozaikdarabkákat, és ha ez sikerül, ő nevet a végén! Az intertextualizálás nem a posztmodern paradigma találmánya, minden korban megvolt a maga szerepe. Magyarországon a hetvenes években fedezték fel újra, és ekkor tették az írók, költők írásművészetük részévé. A kép nem jelként, hanem jelenlétként mutatja önmagát, a szó ezzel szemben önkényes jel, az emberi akarat terméke. Talán szokatlannak tűnő eljárás, de régi hagyománya van a szövegek és képek közötti kapcsolatok vizsgálatának is. Már az Iliászban található olyan szövegrészlet, amely eg y képet ír le érzékletesen: Akhilleusz pajzsának díszítését művészien és részletesen jeleníti meg a szerző. W. J. Thomas Mitchell Mi a kép? című tanulmányában a kultúra történetét részben a nyelvi és képi jelek közötti versengésként definiálja. A kép nem jelként, hanem jelenlétként mutatja önmagát (mintha a valóságot képezné le), a szó ezzel szemben ahogy a cikk elején is utaltam rá önkényes jel, az emberi akarat terméke. Hogyan tud ennek ellenére mégis együttműködni, kapcsolatba lépni egymással szó és kép, hogyan szerveződik a szöveg egy festmény megjelenítése által, illetve fordítva? Ottlik Géza Iskola a határon című regényében pontosan ezt követhetjük nyomon. Ha egy kép megjelenik egy szövegben, biztos, hogy nem véletlen. Esetünkben ez a kép Velasquez festménye, a Las Meninas (Udvarhölgyek). A kép hátterében lévő tükör olyat mutat meg, amit egyébként nem láthatnánk, mert a festményen nem szerepel: a királyi párt. Az értelmezés központi fogalma a mise en abyme, ez kicsinyítő tükröt jelent. Ottlik a festmény mintájára szerkeszti meg szövegét (erről részletes elemzés olvasható Szegedy-Maszák Mihály Ottlik Géza című könyvében). A festményen megjelenik az alkotó önarcképe a szövegben ennek megfeleltethető Medve Gábor (a könyv egyik főszereplője, az egyik elbeszélő) kézirata. A képen a tükör a nem hozzáférhetőt jeleníti meg, a regényben ez Medve szökésének története, melyet Both Benedek (a másik elbeszélő) nem mondhat el belső nézőpontból, mivel nincs jelen az eseménynél. A mise en abyme eljárás itt tehát valami addig láthatatlant mutat meg, itt a tükör nem kicsinyít, hanem kitágítja a teret és ezzel együtt az értelmezés lehetőségeit is. 2009/2010 * presszó 15

9 tudomány Fotó: Fülöp Máté Szerző: Mandrik Edina Egér a Marson? Körkép a hazai tudományos ismeretterjesztésről Kicsit olyan ez a kor, mint a könyvnyomtatás feltalálását követő évszázad. Itt egy csodálatos lehetőség, és lázasan keressük, mi mindenre lehet majd használni. Van, amire hamar rá fogunk jönni, és lesznek olyan újdonságok mint a nyomtatás történetében a pornóújságok, amikre talán fél évezrednél is többet kell majd várni. - mondta az internetről Bodó Balázs, médiakutató. (HVG, február 13.) tudnak beszámolni, illetve milyen kutatás van éppen folyamatban. A kivételek közé tartozik például a KFKI RMKI (Részecske- és Magkutató Intézet): a külföldi szaklapokat megelőzve a magyar sajtóban, az index.hu hasábjain jelenhetett meg először az a hír, hogy az ELTE és a KFKI RMKI három kutatóját érte az a megtiszteltetés, hogy először publikálhattak 2,36 teraelektronvolton történt ütközéseket az LHC-ben (Large Hadron Collider - Nagy Hadronütköztető). Általában nem ez a jellemző tendencia: az idegen nyelvű szakfolyóiratokhoz - Nature, New Scientist sokszor hamarabb jutnak el a hazai tudományos élet hírei, mint a hazai orgánumokhoz. Varga Miklós, IPM 16 presszó * 2009/2010 A tudományos ismeretterjesztés már kezdi kiaknázni a csodálatos lehetőségben, azaz a világhálóban és a web2-n alapuló szolgáltatásokban blogokban, közösségi hálókban és ezek keverékeiben rejlő potenciált, de az útkeresés még csak most kezdődött el. A webnaplókban is megjelenő, sokszor ellenőrizetlen forrásból származó Fotó: Fülöp Máté Stöckert Gábor, index.hu tudományos (ál)hírek csak kárt okoznak. De még ha a blog hiteles forrásnak is számít, mert egy elismert és neves kutató vezeti, a leírtak kontextusba helyezése, elemzése elmarad és az olvasó nem, vagy félreérti a tudományos eredmény vagy felfedezés valódi jelentőségét. A gyerekcipőt tehát még nem nőtte ki ez a terület, de közelít a felnőttkor felé. Az egyik legnagyobb hazai hírportál, az index.hu már több éve felismerte, hogy az olvasók bevonása a tartalomkészítésbe előnyös mindkét fél számára. Nincs ez másként a tudományos rovatnál sem, amely tematikus csillagászattal, régészettel, űrkutatással foglalkozó webnaplókkal működik együtt. Az ellenőrzött, specifikus blogok bevonása teszi ki a rovat tartalomszolgáltatásának egy részét, hogy a tudományos hírek minél szélesebb skáláját tudják nyújtani olvasóiknak. Stöckert Gábor rovatvezető-helyettes szerint a tudományos újságírói szakma egyébként is nehéz helyzetben van. A háromdiplomás újságíró szerint fizikailag képtelenség, hogy valaki ugyanúgy értsen a biokémiához, mint a pszichológiához vagy akár a geográfiához, hiszen az egyes tudományágak már olyan speciális ismereteket igényelnek, hogy önmagában egy-egy terület megismerése, kutatása is egy emberöltőnyit tehet ki. A tudományos újságírók többsége általában egy természettudományos területre lát rá, egyébként pedig az egyes diszciplinák szakértőit kérdezik meg egy-egy téma megírásakor. A tudósokat nemcsak forrásként, de szaklektorként is igénybe vesszük, ha rákényszerülünk. A másik problémát abban látja Stöckert, hogy a hazai kutatóintézetek közül többen rosszul kommunikálnak a sajtó képviselőivel. Pontosabban egyáltalán nem kommunikálnak, jobbára az újságíró kérdezi meg időnként, milyen sikerekről Tudományos (ál)hírekkel nemcsak a blogokban, hanem meglepő módon az index.hu tudomány rovatában is találkozhatunk, brit tudósok cimkével elszeparálva a fajsúlyos cikkektől. Itt olyan kutatási eredmények szerepelnek, amik teljesen feleslegesek vagy nem viszik előre az emberiséget, bár olykor módszertanilag kifogástalanul, kettős vakteszttel és óriási mintán igazolják mindezt. Így sikerült már bizonyítékot találni arra, hogy a szürke a depresszió színe, vagy ha valaki sokat unatkozik, hamarabb meghal, illetve hogy a fagyasztott zöldség jobb, mint a friss. Ezeket a komolytalan, rövid szöszszeneteket valójában csak szórakoztatási céllal publikálják, viszont Stöckert tapasztalata szerint az olvasottságot jelentősen növelik az olyan tudományos hírek, mint például Megvan a tökéletes feleség képlete vagy A boldog házasság megvéd az agyi katasztrófától. A brit tudósokkal megy szembe Szegő Iván Miklós, a hvg.hu tudomány rovatának munkatársa, aki kerüli az ilyen típusú híreket és címeket. Szerinte az olvasók már kezdenek immunissá válni a bulváros címekre, és korrekt információkat szeretnének nem ezek feltupírozását, hiszen érdemi címadással is lehet szép kattintási eredményeket elérni. A tudományos ismeretterjesztés problémáját elsősorban az olvasói szokásokban látja: Ha az online közösséget rá lehetne arra venni, hogy ne csak a hangzatos címek alapján, hanem a leadet is elolvasva kattintsanak, hamarabb kiderülne, tartalmaz-e számukra értékes információt Ha az online közösséget rá lehetne arra venni, hogy ne csak a hangzatos címek alapján, hanem a leadet is elolvasva kattintsanak, hamarabb kiderülne, tartalmaz-e számukra értékes információt egy cikk. Szegő Iván Miklós, hvg.hu egy cikk. Trendként azt látja az elsősorban történelemtudománnyal foglalkozó újságíró, hogy van igény az interneten is a hosszabb, elemző munkákra és igényes cikkekre, így a jövőben még több ilyen cikket olvashatunk majd a hvg.hu virtuális oldalain. Varga Miklós, az Interpress Magazin (IPM) főszerkesztője nem fogyaszt hazai online tartalmat, így a hazai tudományos ismeretterjesztés helyzetéről csak a print kiadványokon keresztül tájékozódik. A véleménye sommás a világhálón magyarul elérhető tartalmakról, ami szerinte tele van álhírekkel és pontatlan információkkal, ezért az IPM online jelenlétének erősítése a nyomtatott kiadványtól független szerkesztőséggel nem is szerepel a tervei között. A jelentős külföldi online tudományos szaklapokat rendszeresen olvasó főszerkesztő elmondta, hogy nincs hitelessége az interneten elérhető tartalmaknak, mert szemben a nyomtatott kiadványokkal, amikben még egy hónap múlva is ott maradnak a megbízható információk, a világhálóról ugyanez nem mondható el. A nyomtatott kiadvány értéket ad az olvasó kezébe, nem csak egy csali címet, amire kattintva egy felületes, vagy tartalom nélküli cikkhez juthat el. Az ismeretterjesztéssel foglalkozó nyomtatott lapok egyik problémáját szerinte a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) okozza. Ez a szervezet olyan kiadványokat támogat, amik önmagukban nem életképesek, ezáltal torzítják a piacot és veszik el a hirdetőket olyan újságok elől, amik egyébként piacképesek és közérdeklődésre tartanak számot. A magyar kiadványokat tekintve a rendszerváltást követően egyfajta minőségromlást is tapasztalt a főszerkesztő. Ennek ellenére ezeket az újságokat is támogatja az NKA, amiknél a patinás múlt már rég nem párosul olyan belbeccsel, ami ezt magyarázná. A piacot a világgazdasági válság is szűkíti, így a támogatások felülvizsgálatában látja a kiutat ebből a helyzetből. Az útkeresésre fél évezrednyi időnk nincs: csak abban bízhatunk, hogy a tudományos ismeretterjesztés mihamarabb megtalálja a maga pornóújságját, hogy mindannyiunk számára élvezetes és hiteles cikkek szülessenek. 2009/2010 * presszó 17

10 tudomány Tolmácsi Tünde Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél Ha meggyújtok egy gyertyát, hőenergiát állítok elő. Ha elejtek egy labdát, az egyenletesen gyorsul a Föld felé. Ha nagyítót tartok egy fehér lap fölé, amivel befogom a nap sugarait, a papírlap meggyullad. Önök kipróbálták már ezeket? Itt látszólag az a probléma, hogy akár igaznak tekintjük a mondatot, akár hamisnak ellentmondásra jutunk. Nem lehet igaz a mondat, hiszen akkor pont önmaga ellenkezőjét állítaná, ám hamis sem lehet, mert akkor igazat állítana. Ez tehát egy olyan kijelentő mondat, amely se nem igaz, se nem hamis. Azaz valóban nem lehet eldönteni a mondat igazságtartalmát. ahhoz, hogy az igazolás működjön. Sőt mi több, az derül ki, hogy ez mindig így van, azaz minden abszolút igazolás lehetetlen. Ez legjobban a matematikai bizonyításokon mutatható be. A modern matematika a geometria mintájára épül, azaz axiómákból és következtetési szabályokból áll, vagyis alap-igazságokból Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy utánjárás és A matematika alapigazságai, axiómái ugyanis bizonyítás nélkül elfogadott tételek. Ha úgy tetszik: el kell hinnünk őket. Valamit tehát mindig el kell fogadnunk, valamit mindig hinnünk kell, ahhoz, hogy elinduljunk. Úgy tűnik, bele kell nyugodnunk abba, hogy sohasem tudhatunk mindent, 18 presszó * 2009/2010 Gyermekként sok mindent kipróbálunk. Ifjoncként kíváncsiságunk még annyira hajt bennünket, hogy szinte éhesek vagyunk a tapasztalatra. Ahogyan aztán lassan felcseperedünk, az iskola veszi át a szerepet az új ismeretek iránti szomjunk csitításában. Azt is mondhatnánk, hogy a különböző tanórákon szinte tölcséren keresztül nyomják a fejünkbe az adatokat. Azonban majdnem kivétel nélkül csak a fizika- és a kémiaórákon találkozunk kísérletezési lehetőséggel. is. Általában nincs gondunk azzal, amit tőlük, általuk tanulunk. Ebben reménykedünk akkor is, amikor bizalomból elfogadjuk a véleményüket. A bizalom azonban csak az egyik alapja a tudásnak. Különösen világossá válik ez akkor, ha meginog. De akkor hogy is van ez: tudásunk túlnyomó százaléka bizalmon alapszik? A tudás iránti vágyunk többnyire a hittel, a bizalommal vagy a (meg)szokással kezdődik? Vajon mit hiszünk el és miért? Biztosak lehetünk abban, hogy Pápua Új-Guinea valóban ott található, ahol gondoljuk? bizonyításokat, nem a bizalmon alapszik és mivoltának köszönhetően nem is tud nem logikus lenni. Ezt tükrözi a következő példa is: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A szél nem fúj. Igaz-e ekkor, hogy nem zörög a haraszt? Ezt általában igaznak tartják, sőt igazolni is lehet feltéve, ha elfogadjuk, hogy mindössze egyetlen módon zöröghet a haraszt: nevezetesen, ha fúj a szél. Mondjuk ezt másként. Az biztos, hogy sokféleképpen fújhat a szél. Fújhat, ha süt a nap, fújhat, ha esik az eső, satöbbi. Logikus tehát azt hinni, hogy ugyanilyen sokféleképpen nem fújhat a szél. Nem fúj a szél, ha szélcsend van. Nem fúj a szél, ha a szobában vagyok, satöbbi. A fenti példák azt hivatottak megmutatni, hogy az abszolút igazolás sok esetben valóban lehetetlen, És ha szó szerint vesszük a dolgot, az igazolás feladatát nem teljesítettük. El kellett fogadnunk ugyanis valamit (alaptétel) kísérletek nélkül fogadjuk el azt, amit tanítanak, mondanak nekünk. és megengedett bizonyítási lépésekből. De ha valaki az axiómákat nem tekinti eleve helyesnek, vagy valamiért nem akarja az előírt szabályokat alkalmazni, akkor a tételek igazságát sem fogja tudni igazolni. más szóval nincs feltétel nélküli vagy abszolút tudás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegy, mit fogadunk el. A logika éppen ebben van a segítségünkre. Fotó: Komlósi Szilvia 2009/2010 * presszó 19 Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy utánjárás és kísérletek nélkül fogadjuk el azt, amit tanítanak, mondanak nekünk. Így már gyermekként megkezdjük pályafutásunkat a tények másod- vagy sokadkézből való elfogadásában. A helyzet felnőttkorban sem lesz más. Rendszerint ismeretterjesztő vagy kvízműsorokat nézünk, könyveket olvasunk, és elhisszük azt, amit látunk és olvasunk. De voltaképpen nem is tehetnénk mást, hiszen az élet véges, és kedvünk sincs mindenben kételkedni, arról nem is beszélve, hogy nem tudnánk mindennek saját magunk utána járni. Társadalmunk e bevett szokás fenntartása végett nagyon hatékonyan szabályozza azt, hogy kiben bízzunk meg, és kiben nem, mit higgyünk el, és mit nem. Olyan tekintélyeket állít elénk, akikben az esetek többségében nem kételkedünk. Ilyen lehet a szülő, a tanár, de lehet maga a tudomány Elhisszük azt, hogy a hagyomány szerint Attila idejében halász lakott Szegeden? Elhisszük azt, hogy van fogtündér? Biztosak lehetünk abban, hogy Pápua Új-Guinea valóban ott található, ahol gondoljuk? Úgy tűnik, hogy a tudás bizonyosságára, a tudásunk megalapozottságára vonatkozó kérdés végül is az igazságról és annak forrásairól szól. Ezért elengedhetetlen, hogy az igazsággal szoros összefüggésben álló fogalmat, az igazolás fogalmát is megvizsgáljuk. Amíg ugyanis tekintélyeket követünk, az ő szavaikat igazolás nélkül elfogadjuk. Amint azonban elengedjük a kezüket, látszólag magunkra maradunk.látszólag, mert teljesen elveszettek sohasem leszünk, hiszen birtokában vagyunk egy csodaszernek. Ez a csodaszer pedig a logika. A logika szépsége, erénye abban rejlik, hogy megelőzi a tapasztalatot, nem igényel valódi Abból, hogy nem fúj a szél, arra következtetni, hogy nem zörög a haraszt, csak akkor lehet, ha tudomásul vesszük, hogy a ha fúj,... zörög a haraszt -tal ezt a sok egyéb lehetőséget mind kizárjuk. Ekkor persze triviálisan igaz, hogy ha nem fúj a szél, akkor nem zörög a haraszt. A negatív visszakövetkeztetésre használt alapvetés, és a ha, akkor kifejezés szokásos logikai értelmezése éppen ezt az értelmezést tételezi fel, amit sokan nem is értenek, annyira mélyen rejtett benne egy sereg ki nem mondott feltételezés. Többnyire elfogadjuk ezt a konvenciót anélkül, hogy sokat tudnánk az alapjairól. A logika azonban erre is konkrét választ ad. A végeredményből leolvasható lesz egy lehetséges megoldás, miszerint a szél nem fúj, de a haraszt mégis zörög. Most menjünk azonban egy lépéssel tovább, és vizsgáljuk meg egy bonyolultabb mondat igazságtartalmát: Ez a

11 kultúra 20 presszó * 2009/2010 Barnás Márton A semmisség semmisége Charles Bukowski íróról Bukowski nem volt az a hétköznapi, megszokott, tulajdonképpen kispályás írófejedelem. Nem lehetett őt az amerikai irodalom egyetlen csoportjába sem csak úgy besorolni. Kilógott a 20. század amerikai irodalmából, nem tartozott ő egyik csoporthoz sem (pedig írásait verseit, novelláit, könyveit olvasva kiváló beatalkotó lett volna), s nem is akart sehová sem tartozni. A saját életéből viszont egyáltalán nem lógott ki. A saját életének abszolút főszereplője volt, s ő tulajdonképpen a szokásos piájához, valamint az épp aktuális nőjéhez akart tartozni (mert egyébként keményen alkoholizált, s intenzíven nőzött író-hősünk). Bukowski az élete, s írásai miatt a társadalom perifériájára szorult. Az igazi író talán valóban mindent feláldoz műveiért, még az emberségét, igazi önmagát is. Fotó: Fülöp Máté Nem mondhatom, nem írhatom azt, hogy Charles Bukowski a 20. század legnagyobb írója. Azt sem, hogy a 20. század legnagyobb amerikai írója. Nem írhatom azt, hogy a legnagyobb, mert nem az. S mivel 1994-ben eltávozott az élők sorából, esélye sincs arra, hogy a jövőben a legnagyobb íróvá küzdje fel, írja magát. Azt viszont meglehetős biztonsággal írhatom, hogy Bukowski a 20. század egyik legnagyobb írója, s az egyik legzseniálisabb amerikai író, aki valaha is létezett, írt. Bukowski ezt tette. A társadalom lecsúszott emberkéiről, véglényeiről, figuráiról írt kínzó őszinteséggel. Csakhogy ő maga is ehhez a társadalmi réteghez tartozott. Így akarta. Ezt a sorsot választotta magának, bár tudta, hogy akármikor választhatott volna magának másik sorsot. Sohasem lett volna késő. Bukowski úgy írt, ahogy élt. Gondolhatjuk (alkotásait olvasva mindenképp), hogy nem lehetett egyszerű azt az életet élni, amit ő élt. Gondoljunk bele abba, hogy akkor mekkora tett volt (ugyebár a szó is lehet tett) ezt az életet ilyen színvonalon megírni, az olvasóközönség elé tárni. S a leírtakat vállalni. Önmaga, valamint az olvasói előtt. Bár nem valószínű, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított neki, nekünk. Mindenesetre minden tettünknek, minden szavunknak van, lesz következménye, amit vállalni kell. Magyarországon a Cartaphilus Könyvkiadó óriási érdeme, hogy Bukowski könyvei a kezünkbe kerülhetnek, olvashatjuk lebilincselő, megbotránkoztató szavait. A legújabb mű, melyet magyar nyelven olvashatunk tőle, nálunk tavaly (2009) jelent meg (Bukowski egyébként 1973-ban írta...), A semmitől délre című novelláskötet (a zseniális fordítás megint Pritz Péter érdeme), ami huszonkilenc történetet tartalmaz. Hadd idézzek írásom végén, Bukowski Dr. Náci című novellájából: Na most, nekem elég sok problémám van, és valószínűleg a legtöbbjét magamnak köszönhetem. Annak, hogy nőzök, szerencsejátékokat űzök, és ellenséges érzelmeket táplálok embercsoportokkal szemben, és minél nagyobb az a csoport, annál hevesebb az érzelem. Azt mondják rám, hogy negatív vagyok, komor és barátságtalan. Nos, ő (volt) Charles Bukowski. Tessék olvasni! Fekete Felícia A z első részben Goran Bregovic szép balkán zenéjét halljuk, egy fiú egyedül táncol, boldog és szerelmes. Barátai csatlakoznak hozzá, és leginkább egy legénybúcsú jut eszünkbe a táncukról. Erőteljes, vad, vidám tesztoszteron-tánc. Majd megjelennek a lányok, és mindenki egymásra talál, közösen örülnek az életnek. Ezután a halált látjuk, a Monarchiát idéző katonai zubbonyban, és sorra holtan esnek össze a párok. Az utolsó képben az új életet ünnepelhetjük, de ehhez előbb meg kellett halnunk. El kell veszítenünk magunkat, hogy megtaláljuk egymást és önmagunkat ismét. A menyegző bemutatja, mennyi minden kell a házassághoz: szerelem, a közösség összetartó ereje és a halál. A halál-motívum még erősebben hat a nézőre ebben a balkáni miliőben. Az előadás első része után egy nagyon erőteljes, életigenlő csak azért is érzés tölti el az embert, a lüktető balkáni zenére előadott táncot nézve. Mert a létezés szépsége a változások és a feladás árán valósul meg. A francia lélek nagyban különbözik a balkánitól és ez Debussy Jeux című művében is visszaköszön. A szerelem döntés és versengés, hol nekünk kell vagy lehet választanunk, hol mi osztozunk valakin. A klasszikus francia szerelmi háromszög. A versengés játék, egy mérkőzés melynek a végén győztest Amiről nem tudunk semmit A Szerelem, szerelem című táncelőadás három zeneszerző és egy koreográfus elképzelése a tiltott témáról, amiről végül is még mindig nem tudunk semmit, bár már igen sokan feldolgozták. Markó Iván is megpróbálja a lehetetlent, Ravel, Debussy és Bregovic segítségével. hirdetnek. Mindez franciás könnyedséggel végiggondolva, de a tények attól még tények maradnak. Semmi mély filozófia vagy misztikus egymásra találás. Nyerjen a jobbik. A lágy és érzékeny zene ugyanakkor arra késztet, hogy ne vegyük a szerelmet sem olyan komolyan, hiszen az is csak egy játék. Vagy nem? A legkisebb dolog, amit megteszünk vagy nem teszünk meg a szerelemben, befolyásolja a végeredményt. Vagy lehet, hogy a végeredményt egyáltalán nem befolyásolják a tetteink? Nem tudjuk, mert a szerelemről nem tudunk semmit. Szerb Antal szerint a szerelemről jobb, ha nem is beszélünk. Jó írók rangjukon alul valónak tartják, hogy ezekhez a témákhoz hozzányúljanak csak a silányaknak és a legjobbaknak szabad. Ravel, Bolero. Sokak szerint a zeneirodalom legerotikusabb műve, maga a megtestesült vágy, amivel úgy látszik, Markó Iván is egyetért. A vágy megjelenítését egy férfi táncossal a középpontban képzelte el. A többi táncosnak az iránta érzett rajongását vagy emésztő epekedését láthatjuk: vágyat a vágy iránt. A főszereplő tánca életerővel teli, a zenéből süt az életigenlés, és éppen ez az, amire leginkább áhítoznak az őt körülvevő emberek. A főhős választ a többiek közül, egyszer egyiket, egyszer a másikat, e szerint egy ember egyszerre vagy egymás után érezhet vágyat több másik iránt. Hogy ez az állandóan megújuló, mindig más felé irányuló vágy hogyan kapcsolódik az előadás első részének beteljesült szerelméhez, és szerelem-e egyáltalán, azt nehéz eldönteni. Goran Bregovic (1950-) dél-szláv zeneszerző. Claude Achille Debussy ( ) francia zeneszerző Joseph-Maurice Ravel ( ) francia zeneszerző Markó Iván (1947- ) táncos, koreográfus A szerelem fenti három értelmezése arrafelé is terelhetné a gondolatainkat, hogy ez nagyban kultúrafüggő. A tradicionális balkáni társadalomban minden érzelemnek megvan a maga helye, és az igaz szerelem mélyen gyökerezik a kultúrájukban. A francia gondolkodást ugyan átszövi a szerelem keresése, de a beteljesülés távolról sem a házassággal kezdődik, vagy ér véget. A forró Spanyolországban pedig maga a vágy az, ami a végsőkig felfokozott és hangsúlyos. Nem csak a különböző kultúrák, de minden egyes ember máshogy érzi és magyarázza az érzelmeit, ha erről a racionális érvekkel nehezen magyarázható jelenségről van szó. A konkrét szexuális vágyat könnyebben meg tudjuk különböztetni a vágyakozástól, amiről később sokszor azt gondoljuk: nem volt más, mint képzelgés. Az erős, tiszta vágyat egy spanyol akár már az igaz szerelemnek gondolja, és azt is érzi és mondja, ettől persze már azzá is válhat. Hogy tényleg szerelmesek vagyunk-e ilyenkor, azt persze nem tudjunk, és később is csak jó esetben derül ki az érzelmek igazi súlya - ha kiderül egyáltalán De hát honnan is tudhatnánk, mikor a szerelemről nem tudunk semmit? A Bolero koreográfiája még azt az állapotot mutatja, amikor tombol a vágy, nem amikor már számot kell vetnünk az érzelmeinkkel. A vágy-szerelem körforgás egész életünk során jelen van, és állandóan elölről kezdődik, tehát a Szerelem, szerelem a néző számára mindig aktuális. 2009/2010 * presszó 21

12 kultúra Fotó: Börcsök Mihály Keindl Olívia Láthatatlan, mégis láttam Amikor az érzékeid vezetnek... Nagy Borbála Használati útmutató az ÉLET nevű útvesztőhöz 22 presszó * 2009/2010 Tíz éve már átéltem azt a különleges élményt Egerben, ami most vár rám. Mégis nagyon izgulok. Nem éreztem még hasonlót egy kiállítás megtekintése előtt sem. Az interneten foglaltam a jegyeket, ezért amint belépünk az E-klub ajtaján, már kérdezik is a nevem, és egy kedves hölgy átnyújtja a két papírjegyet. Bekísérnek egy terembe, amely kiállítás és várakozó is. Körbenézek, nem ismerős a látvány. Talán annak idején más volt az egész, nem tudom. A falakon híres vakokról információt nyújtó táblák, valamint a Braille-írás feltalálójának, a francia Louis Braille-nek rövid életrajza, és az írás eredetének története látható. Egy látássérült fiatal lány szólít minket, megnézhetjük azokat az eszközöket, amelyek a vakok és gyengénlátók segítségére szolgálnak. Beszélő számítógép, tojáskiszedő, hagymapucoló, írógép, nagyító. Elmagyarázza írásuk logikáját is, elsőre nem sikerül megértenem, de addig pásztázom az apró pontokat az ábécé betűi alatt, míg rá nem jövök. Várni kell egy picit, csúszik a csoport. Párommal leülünk a különböző, vakok által is játszható játékokat tartalmazó asztalhoz malmozni. Egyre izgatottabb vagyok, mit fogok odabenn érezni?! Félelmet, nyugalmat, kíváncsiságot? A bejáratnál minket fogadó hölgy jön be, és arra kér, ha van szemüvegünk, tegyük a pultra, táskáinkat helyezzük el a megőrzőben, és csak aprópénzt vigyünk magunkkal. A kíváncsiság mindenkin úrrá lesz, mintha egy méhraj zsongása hallatszana a teremben, pedig csak tízfős a csoport. Egy ajtó elé vezetnek minket, ahol elmondják az utasításokat, hogyan tegyük kezeinket, ha nekimennénk valaminek, és természetesen szóljunk nyugodtan, ha ki akarnánk jönni. Bízz vakon! olvastam annak idején honlapjukon. Próbálok, mert anélkül nem lehet... Belépünk, az ajtó becsukódik mögöttünk, és minden fény odakinn marad. Alig veszek levegőt, fürkészem a sötétséget. Megszólal egy kedves, csilingelő hang. Megnyugszom. Üdvözöl minket, bemutatkozik. Látni nem látjuk. Különös érzésem van, nagyon különös. Mosolygok ettől a boldogságérzéstől. Elindulunk, egyenesen, bár nem vagyok egészen biztos benne, hogy jó az irány. Nem segít senki, magamra vagyok utalva. Balra és jobbra, a fal mellett tárgyak találhatók, azokat kellene felismernünk. Beleütközöm valamiféle nagy állatba, egy műtehén az. Nekem jön egy fiatalember, kérdezi, én vagyok-e. Persze, hogy nem engem keres. Nagy nevetés, mozgolódás. Mindenki élvezi a játékot. Eljutunk a következő helyszínig. Egy fahídon megyünk át, madárcsicsergés, fák balra és jobbra. Érzem a fák erezetét, fantasztikus élmény. Azelőtt sohasem tudtam, hogy milyen is egy fa igazából. Beleütközöm egy házikó csatornájába. Belépünk az ajtón. Jobbra egy kis asztal, a falon lámpás, kiterített állatszőr. Közben neki-nekimegyünk egymásnak, nevetgélünk. A hangulat fokozódik, a jókedv határtalan. Messze elillant már a másik teremben érezhető szorongás. Kilépünk egy zajos utcára, balra tartunk, egy kukát tapintok, majd egy oszlopot, autók száguldoznak körülöttünk. Félelmetes, mégis izgalmas. Egy kerékpár, egy parkoló autó, majd át kell mennünk a zebrán. Te jó ég, de hogyan? A csilingelő hangú vezetőnk biztat minket, hogy csak bátran, de olyan igazinak tűnik minden. Végül sikerül átmennem, és megnyugodnom egy zöldségesnél. A következő helyszín egy múzeum. Lelkesen tapogatom a szobrokat, de nem ismerem fel az elsőt, sőt, a másodikat sem. A harmadik már könnyebb, az utolsó ismerős. Ennyit a tudásról, hiszen én csak akkor ismerem fel, ha látom azokat. Vezetőnk elsorolja, hogy melyik szobor kit ábrázol, és kikéri magának, hogy ő nem lát, amikor az egyik csoporttag megkérdezi, hogy honnan tudja, hogy milyenek, amikor még sohasem látta őket. Én is látok, csak tapintással mondja kedvesen. Átérünk egy lakásba, ahol a konyhában megtalálom és szagolgatom a fűszereket. Már nem is vágyom annyira arra, hogy lássam is, amit érzek. Végül az utolsó helyiség: egy bár. Finom kávéillat fogad bennünket. Nagy nehezen felülök a bárszékre, és kérek egy kávét. Párom az aprót tapintgatja, melyik lehet a kétszázas. De vezetőnk segít, elveszi tőle a pénzt, és pillanatok alatt vissza is ad. Megpihenünk egy kanapén, elmerengek, miközben egy lány ütközik a térdembe, kérdi, hogy merre van a másik kanapé. Nyugalom lesz úrrá rajtam, ahogyan kortyolgatom a habos feketét. Körülöttem nyüzsgés, mint egy presszóban. Jól érzem magam, így is, hogy nem látok semmit. Nagy szavaknak gondoltam a honlapon lévő kijelentést, miszerint megváltozik az életünk, ha eljövünk erre a kiállításra. Azok is, de igazak. Tíz éve már megtapasztaltam ezt a világot. Kinyíltak az érzékszerveim: erősebb lett a hallásom, a szaglásom, a kezemet használtam arra, hogy lássak. Most is ugyanazt érzem, mint annak idején: úgy maradnék még, csak egy picit, hogy még jobban elsajátíthassam azt a tudást, ami a vakoknak van. Nem sajnálattal, szorongással vagy rossz érzésekkel jövök ki a bárból, hanem ellenkezőleg: nyugalommal, boldogsággal, és megfogadom, hogy ajánlom majd mindenkinek ezt az interaktív utazást a láthatatlan világba, ahol a tapintás, a hangok és az illatok nyomán kell eligazodni. Csak egyet sajnálok: hogy nem ismerhetem meg mérhetetlenül kedves, csilingelő hangú vezetőnket. Általános jellemzők Az ÉLET kezdetét cégünk az abszolutóriumtól datálja. Az útvesztőbe való belépés előfeltétele egy (különleges helyzet esetén kettő, esetleg három) szakdolgozat megírása, leadása, megvédése, valamint a diploma átvétele. Jelen cég nem garantálja, hogy a fentebb felsoroltak véghezvitele nem ütközhet akadályokba. A megszerezhető tudást korlátozzuk, és túl sok tanegység elvégzése esetén extra költségeket számolunk fel, melynek befizetése csekk bemutatásával igazolandó. Csekk hiánya esetén a diploma nem adható ki. Az esetleges könyvtári tartozások egyenlítendők, erről szintén igazolás felmutatásával győződünk meg. Ha az ügyfél több diplomát kíván szerezni, az intézeti könyvtárak mindannyiszor körbejárandók, igazolások aláírandók, bemutatandók. Az ügyfél hitele kétségekbe ütközhet bármilyen dokumentum meg nem léte esetén. A hitelesség igazolására a számítógépes rendszerben tárolt adatok nem használhatók fel. A szakdolgozat leadására számtalan munkanap (kedd és csütörtök, hétfő délelőtt, péntek délután, és ebédidő kivételével) és további számtalan, a sorban kitöltendő igazoló dokumentum áll rendelkezésére. További teendők A diploma átvételétől kezdve az ügyfél további sorsáért felelősséget nem vállalunk. Ajánlunk bejelentett munkahelyet éhbérért, melyre az ügyfél diplomája nem feltétlenül alkalmas. Diploma letagadása bizonyos esetekben kifejezetten ajánlott. Önéletrajzok szétküldése segíthet, ám a siker nem garantált. Előre jelzéseink szerint az ügyfél tíz önéletrajz elküldése után számíthat egy, maximum két visszautasító válaszra, de húsz önéletrajz szétküldése esetén a pozitív válasz lehetősége is fennáll. A pozitív válasz következményei: feltehetően két, esetleg három, maximum négy interjú. A megjelenés előfeltétele a továbbiaknak, kivéve, ha az ügyfél különleges kapcsolatokkal rendelkezik, és ezeket hasznosítani is tudja. A kapcsolatok azonban nem garantálnak feltétlen sikert, használatuk egyéni felelősségre történik. A sikeres és hasznosítható kapcsolatok esetén a fentiektől a cég eltekint. A kapcsolatokkal nem rendelkező ügyfél saját lábra állását nem garantáljuk. Ha ez az ügyfél önerejéből mégis megtörténik, további javallatok követendők. Javallatok Bejelentett munkahelyre történő belépéskor ajánlott a szerződés alapos átolvasása, de ez nem feltétlenül szükséges, hiszen az ügyfél úgyis aláírja, nem lévén jobb lehetősége. Munkába lépéskor elkeseredni nem ajánlott, mert nem biztos, hogy a jövőben jobb lesz. A főnök panaszainak és kifogásainak, esetleges tanácsainak és viccelődéseinek fül melletti eleresztése javasolt, mert feltehetőleg alulképzettségét próbálja fentebb nevezett módokon leplezni. Szerződés megkötése után magánnyugdíjpénztárba belépés kötelező, a belépés sikeressége azonban nem garantált. Érdemes ötször, különleges helyzetben akár hatszor is próbálkozni. Fentiek meglepődésre nem, utánajárásra annál inkább okot szolgáltatnak. Az ügyet feladni nem javallott. Egyéb A munkából származó éhbér kiegészíthető egyéb (illegális) keresettel, ám ez az ügyfél felelősségére, és féltve őrzött szabadidejének felhasználá sával történik. A fentebb leírtak betartása azonban erősen javallott, máskülönben az ügyfél betegség esetén tehetetlen, nyugdíjazása során pedig pénztelen marad. A nyugdíjból való megélés lehetőségéért a cég nem vállal felelősséget.panasz esetén lépjen kapcsolatba telefonos ügyfélszolgálatunkkal. A telefon felvételét és ügyének megoldását garantálni azonban nem tudjuk. Megjegyzés A fentiek sikertelensége esetén lehetőség van az útvesztő elhagyására. Érdemes ellátogatni külföldre. A cég értesülései szerint azonban odaát sincs kolbászból a kerítés. Fotó: Nagy Máté 2009/2010 * presszó 23

13 kultúra Szabados Melinda Vigye el az ördög feljavítása. nem egyszerű átírást végeztek, hanem különösen a színes filmek esetében a filmek operatőreinek irányításával fényelték össze az egyenlőtlenül fakuló kellékeket, hogy az eredeti elképzelést indokolt esetben alkalmazzák, mert a filmhibák helyett a digitális beavatkozás nyomai látszanak a képen, például cakkosodnak a kontúrok. A technikai állapot rekonstruálása a folyamat Forrás: filmarchive.hu, Filmsite.org Gyermekkoromban imádtam nagyszüleim padlásán játszani. Igazi kincseket találtunk testvéremmel, az idősek által limlomnak titulált, ám számunkra akkor értékesnek tűnő tárgyak között. Beleolvashattunk ott elfelejtett naplóba, kiegészíthettük Gazdálkodj okosan társasjátékunkat a fellelt régi pénzérmékkel, de régi filmszalagokat is ropogtathattunk az ujjainkkal. A felújítási munkák költségesek és aprólékos, alapos munkavégzést igényelnek, azonban érdemesek ezek a filmek arra, hogy megőrizzük unokáink számára is. 24 presszó * 2009/2010 Igen ropogtathattuk, hiszen fogalmunk sem volt arról milyen kincseket tartunk a kezünkben. Azt hittük, érdekes, de használhatatlan tárgyak. Régi filmek voltak, melyeket talán most újra élvezhetnénk, a XXI. század fejlett digitalizálási technológiának köszönhetően. Napjainkban egy régi film technikai felújítása bár még mindig szenzáció számba megy fontos feladat lett, hiszen ezek az alkotások hozzátartoznak kulturális örökségünkhöz, nemzeti tudatunkhoz, múltunkhoz. kezükbe kerülő kópiákat, hanem a digitális kor technikai vívmányait kihasználva dolgoznak a magyarországi filmművészet korai időszakában készített filmek felújításán. Az 1989-es filmszemlén az Archívum bemutatta Máriássy Félix stílusteremtő filmjét, az 1958-ban készült Csempészeket, ami megdöbbentő hatással volt a filmes szakmára. A film korábbi selejt állapotát tekintve a bemutató bravúrnak számított. Ekkor hozták létre a régi filmek felújítására a Magyar Film Múltja és Jövője Alapítványt. A másik rendkívül nagy horderejű munkájuk a magyar film nemzetközi elismertségét megalapozó Körhinta hangjának kockánkénti felújítása volt. A régi filmek digitalizálási munkálatainak első lépése a technikai és tartalmi szempont alapján történő kiválasztás. Az adott filmek filmtörténeti értéke mellett a film- és médiaoktatásban, az irodalom- és történelemoktatásban való felhasználhatóságuk is lényeges. Napjainkban egy régi film technikai felújítása bár még mindig szenzáció számba megy fontos feladat lett, hiszen ezek az alkotások hozzátartoznak kulturális örökségünkhöz, nemzeti tudatunkhoz, múltunkhoz. közelítő fény- és színhatás elektronikára alkalmazva érvényesülhessen. Ebben a munkában együtt dolgoztak neves rendezőkkel, mint például Sára Sándor, Koltai Lajos, Hildebrand István, Ragályi Elemér. Az elektronikus átírás folyamán egy karckiszedő szoftver alkalmazásával lehetőség nyílt a függőleges irányú filmhibák kiszedésére, mérséklésére is. Azonban minden ilyen jellegű beavatkozás a képélesség rovására megy, tehát csak egyik legfontosabb része. Az eredeti hangot számos esetben kellett speciális hangátíró berendezéssel számítógépbe táplálni, és digitális tisztítási eljárással hallhatóvá tenni. A végeredményt végül visszaírják filmszalagra. Az Archívum tervei között szerepel a nyolcvanas évek kiemelkedő játékfilmjei, a második világháborút megelőző időszak legmaradandóbb művei, az időközben felújított, kimagasló dokumentumfilmek és dokumentarista játékfilmek, valamint a Balázs Béla Stúdióban készített kísérleti rövidés dokumentumfilmek digitalizálása. A felújítási munkák költségesek és aprólékos, alapos munkavégzést igényelnek, azonban érdemesek ezek a filmek arra, hogy megőrizzük unokáink számára is. Dédnagyanyám sem tudta kié a sok fénykép, szalag, de nem is törődött vele... Csak annyit mondana... vigye el az ördög. Fotó: Balázs Norbert 2009/2010 * presszó 25 A Lumièr testvérek egykor mókásnak tűnő találmányából napjainkra az egyik legbefolyásosabb hatalom, a hetedik művészeti ág lett. A már több ezer évvel ezelőtt kialakult optikai fény-árny játékok, mágikus lámpások, vizuális trükkök, melyek ámulatba ejtették eleinket, napjainkra nemcsak szórakoztató funkcióval bíró birodalommá nőtték ki magukat, de fontos kordokumentációként is szolgálnak. Szerencsére a Magyar Nemzeti Filmarchívumnál felkészült szakemberek dolgoznak, akik nem kezdik el morzsolgatni a A csapat egyik legnagyobb lépése az első színes magyar játékfilm, az es Ludas Matyi digitális restaurálása volt, mely egész Európában hatalmas hírnevet szerzett a szakembereknek. A képet és a hangot is beszkennelték, digitálisan feldolgozták, és az így kijavított anyagot mentették vissza felvételi filmnegatívra. Erről készültek aztán a régi hangjukat, színüket viszszanyert filmkópiák. A negatív már az ötvenes években elveszítette színét és eredeti hangját, és még az egyes jeleneteken belül is hatalmas munka volt a különböző fényerősségű elemek A válogatás egyik fontos szempontja a különböző filmművészeti áramlatokat elindító, a nyelvi kifejezésmódot megújító filmek reprezentálása is. A digitalizálás folyamata során a kiválasztott filmek archivált, leghosszabb forgalmazott verzióját, annak lágy, folyadék alatt kopírozott negatívját, vagy lágy, ún. duppozitívját, kontrasztos, felújított hangkellékkel, vagy a film eredeti mágnesszalagos hangfelvételét tartalmazó digitális hangátiratával használták fel. A megfelelően kezelt és megtisztított felületen

14 kultúra 26 presszó * 2009/2010 Hogy él egy afgán származású fiatal ma Magyarországon? Őrzi-e a hagyományokat, lehetséges ez egyáltalán? Ezek, és még nagyon sok más kérdés jutott eszembe, amikor először hallottam Mirwais Jananról. Nem volt nehéz meggyőzni, hogy találkozzunk, és meséljen nekem. Nagyjából megbeszéltük a családot, a vallást, a tálibokat, a nőket Budapest egyik romkocsmájában, a Szimpla Kertben. Jé, tálib a főcím! mondja a huszonnégy éves joghallgató, Mirwais, ahogy a laptopon meglátja, mi van az Index.hu címlapján. Fotó: Kirilly Gergő Todor-Soó Katalin Egy afgán kalandjai Európában - Elolvasnád? Ráérünk. Á, most nem. Annyi Afganisztán-hírt olvasok nap mint nap, hogy elég, sokszor besokallok már. Négyévesen kerültem ki, és azóta még nem voltam otthon. Szóval valahol csak egy érdeklődő bölcsész vagyok ben költözött ide a családod. Afgán vagy magyar család vagytok? Ez nehéz kérdés. Jön Keletről egy család, ők megőrzik a keleti hagyományokat azoknak minden szigorúságával együtt, itt a szabad Európában. Ez szerintem Európa legnagyobb kihívása, hogy valamilyen módon jól bánjon velünk, többiekkel. Kanadában például olyan taxissal találkoztam, aki Indiában jogász volt, ott viszont már csak taxisnak volt jó. Ez azért szégyen. Nálunk a családmodell másképp alakul. Európában kevesen tudják felfogni a szülők iránti feltétlen tiszteletet. A vérünkben van. Soha semmilyen európai hagyomány vagy európai szokás nem tudja kiölni belőlem azt, hogy az apámat és az anyámat úgy tiszteljem, mint kvázi isteneket. Poén szinten megy a zrika a szüleimmel, de soha nem mernék visszaszólni. A muszlim világban a család elsősorban gazdasági közösség, amiből, ha mindkét fél intelligens, szépen kialakulhat egy értékközösség. Lásd az én szüleimet. Őket gyakorlatilag egymáshoz adták, és huszonhat éve boldog házasságban élnek. Európában a család gazdasági- és értékközösség, és mégis annyi a válás, a csonka család, sok gyerek egyedül marad. Ilyen az iszlám világban nincs! Az iszlám világ nem ismeri a válást, és én ezt tisztelem. Mert a gyereknek van egy apamodellje meg egy anya-modellje. Ez nem azt jelenti, hogy csak ebben a modellben hiszek. Én hiszek abban, hogy melegek is fogadhatnak örökbe, inkább legyen két apám, mint egy alkoholista -alapon. De a szüleim például ezt nem fogadják el, mert nem ebben szocializálódtak. - Hogyan látod magad pár év múlva? Az esküvőre gondolsz, hogy szüleim választanak-e nekem? Nagyon sokáig harcoltam ez ellen. Hogy engedheti meg a szabad Európa, hogy a szülők válasszanak? De idővel rájöttem, hogy a szerelem csak egy múló állapot, ami után következik egy sokkal fontosabb, a szeretet. Azt viszont rohadt nehéz megtanulni, hogy hogyan kell békét kötni a másikkal, szeretni a másikat. És egyáltalán együtt lenni vele évtizedeken keresztül. Szerelmesnek lenni rohadt egyszerű. A szüleimmel kompromisszumot kötöttünk: ha a választottal tetszünk egymásnak, kapunk egy átmeneti időt, egy évet, ameddig mindkét fél visszaléphet. Milyen elvárásaid vannak? Hát legyen minimum egy érettségije, és igénye a továbbtanulásra. Afganisztánban ez nem jellemző, ezért az a lány, aki hozzám jöhetne, ritka mint a fehér holló. És legyen szép. Mégiscsak ez lesz az a lány, akivel harminc-negyven évet le kell élnem. Elsősorban a szüleim miatt vagyok házasságpárti. Tartozom annyival nekik, hogy megházasodjam. Azt el tudnád képzelni, hogy több feleséged legyen? Nem. Elég egy! A négy feleséget azért találták ki, hogy ne legyen válás. Hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy legyen egy apjuk és egy anyjuk. A hozott hagyományokat továbbviszed majd a saját családodba? Nehéz lesz, akkor is, ha magyar feleségem lesz, akkor is, ha afgán. Itt élek húsz éve, afgánnak és magyarnak is tekintem magam. Ki tudja, hogy mi fog megerősödni? Lehet, hogy a szélsőséges énem, és robbantgatni fogok? Azért ezt nem tudom elképzelni, én európainak tartom magam. Nem is magyarnak: európainak. Minden szempontból. Szerintem minden magyarnak így kellene gondolkoznia. Milyen anyanyelvre tanítanád a gyerekeid? Afganisztánban a pastu meg a dari a két legjelentősebb nyelv. Én pastun vagyok, egyébként a tálibok is ebből a törzsből származnak. Sőt, abba a törzsszövetségbe tartozom, ahova maga Omar molla, a tálibok vezére is Igen, és itt ülök, a liberális romkocsmák csimborasszójában. Azért az nehéz lesz, hogy afgánul is tanítsam a gyerekeimet, mert sokat felejtettem. Nem beszélek úgy afgánul, mint magyarul. Milyen vallásúnak nevelnéd a gyereked? Nem lesz keresztény... Mivel istenhívő vagyok, szeretném a gyermekemet is arra nevelni. Legyen hívő, utána majd rájön, hogy talán a muzulmán vallás a legjobb. Mennyire vagy vallásos? Én muzulmán vallású vagyok, az alapokat betartom, este, mielőtt lefekszem, elmondom, hogy nincs más isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája. Az adománynak nem is kellene vallási előírásnak lennie. Stb. De nem tartom be a ramadánt, ami idén augusztusra esik. Szerintem az nem ember, aki egy hónapig képes nem enni. Afganisztánban ilyenkor negyven-negyvenöt fok van. És vizet sem szabad inni. Napkeltétől napnyugtáig! A szex is tilos. Szerintem nem az a vallás, hogy iszom-e alkoholt vagy nem. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy megőrzöd saját magadban azt, hogy te vallásos vagy, hívő vagy, de nem kell a külvilágnak azt feltétlenül megmutatnod. Nem imádkozom naponta ötször, de tudom az imát. Szóval azt nem mondhatják rólam, hogy nem tudok imádkozni, de napközben például dolgozom. Úgy neveltek engem, hogy legyek istenhívő, legyek a feltétlen tiszteletben hinni tudó ember, de a gyakorlatban ezt úgy mutassam meg, hogy normálisan viselkedek az emberekkel. Jobb kézzel nyúlunk az ételhez, van saját imaszőnyegünk. De nem állnak tevék a kertben, nincs Szahara a szobában, nem vízipipázik mindenki. Van vízipipa, de nem fekszenek betépve az emberek. Érződik a keleti varázs, de mégis európai. És általában ez jellemzi a többi itt élő afgánt is. Szerveződtök afgán vagy iszlám közösségként? Nagyjából három-négyszáz afgán van Magyarországon, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Milyen formában? Különböző bulikat tartunk. Például március 21-én van az afgán újév. Arra egy nagyszabású bulit szerveznek mindig, régi idők nagy afgán énekeseit hívják meg, akik ugyancsak emigránsok, Amerikában élnek. Tánc van, alkohol viszont nincs. Mennyire kulturális ez a közösség? Az afgán kultúra hatása nagyon erős. Hogy tudna-e itt működni? A lehetőség meglenne, csak nincs egy kiemelkedő személyiség, aki ezt megszervezze. Maga az iszlám közösség összetartó. Az utóbbi években egyre több magyar, keresztény tér át az iszlám vallásra. Az egy tévhit, hogy az iszlám a terroristák vallása. A legnagyobb kritikusa én vagyok, de annyiban meg kell védenem, hogy ez a legbékésebb vallás az összes között. Különben az egyház politikai szervezet, a vallás pedig az ő marketingje. Hagyják meg nekem, hogy higgyek istenben. És ne pofázzanak bele. Zavar, ha egy muzulmán egy összejövetelen megkérdezi, hogy én miért nem imádkozom? Én megkérdezem tőle, hogy imádkozik-e, vagy hogy miért imádkozik? A muzulmánok többsége nem érti ezt, rá akarják erőltetni a másikra a hitet. Nagyon nyitott vagy. Úgy gondolod, így lenne ez akkor is, ha Afganisztánban nevelkedtél volna? Arra kíváncsi vagyok, hogy milyen lett(em) volna, ha Afganisztánban nőttem volna fel. Vajon akkor is ilyen liberális lennék? Az itteni afgánok mindegyike diplomás ember, de akik tényleges értelmiségi munkát folytatnak, azok az én szüleim. Szóval én ezt nekik köszönhetem, meg persze az iskolának, egyetemnek, haveroknak. Visszamennél? Sokan biztatnak, hogy menjek. Én 1990-ben jöttem ide, négyévesen. Itt van az összes barátom, a lakhelyem, a családom, mindenem itt van. Vajon ők komolyan gondolják, hogy 2009/2010 * presszó 27

15 kultúra Szerzõk: Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor 28 presszó * 2009/2010 én visszamegyek Afganisztánba? Nem, külföldi értelmiségiként fogom segíteni Afganisztánt. Elsősorban a saját és a családom életét akarom javítani. Ezzel már segítettem valamit az afgánokon. Én nem mennék vissza. Egyébként Magyarország nagy hibája, hogy nincs külföldi értelmisége. Fél évet éltem Torontóban, ott sok magyarral találkoztam. Gyakorlatilag ugyanaz a pártpolitikai leképeződés van, mint Magyarországon, és ezt gusztustalannak tartom. Ez nem külföldi értelmiségi feladat és funkció. Szerintem. Ezt szoktam mondani az itteni afgánoknak is. Vannak közöttük, akik szerint Afganisztán adta a világot. Ha ennyire rossz Európa, tessék, vissza lehet menni. Ott van egy ország, amit föl lehet építeni. Nagyon egyszerű két-háromemeletes házakban, forró teát iszogatva beszélgetni, miközben az otthon maradt családtagok -15 fokban egy vályogházban élnek. Én nem megyek vissza, de el is fogadom Európa hagyományait. Az identitástudatodban ez a kettősség szétfeszít vagy összefonódik? Összefonódik. Szerintem jó dolog, hogy megtanultam a tiszteletet, ami az ottani közösség egyik legfontosabb értéke. Ha bejön egy idősebb afgán férfi, feltétel nélkül kezet csókolok neki, ha nem is ismerem. Ez a megbecsülés öregként nekem is jólesne. Hiszem azt is, hogy minden ember alapvetően liberális. Ezt viszont Európától kaptam meg. Itt mindenki szabad, ez a lehetőségek kontinense (persze Amerika után). Én hiszek az európai értékekben, és az Európai Unió intézményeiben is. A mi egyszer azt jelenti, hogy magyarok, máskor azt, hogy afgánok. Zsidók és kőkemény cionisták társaságában iszogatok csütörtök este, péntek este szélsőjobbosokkal. Persze bizonyos csoportokban jobban érzem magam, de mindenkit elfogadok, ha vannak észérvei. A szélsőségeket is. Maga a liberalizmus is egy szélsőség: megengedek mindenkinek mindent, és azt mondom, hogy szélesítsük ki a jogaikat. Az afgánoknak is ezt mondom: lehet nagy elánnal szidni Amerikát, de akkor mutassunk fel észérveket. Fotó: Kirilly Gergő Az előbb mondtad: tévhit, hogy az iszlám a terroristák vallása. Vannak még olyan tévhiteink szerinted, amiket eloszlatnál? Igen, például ez nagyon fontos: a tálib nem egy népcsoport. A tálib koránolvasót és korántanulót jelent arabul. A tálibok többsége a pastunok közül került ki, de tadzsikok is lehetnek. Te is lehetsz tálib az Iszlám szerint, mint magyar. Én is lehetnék. A tálib eredetileg vallási, filozófiai iskola, nem egy politikai csoport. Később lett azzá. A Korán könyvnélküli megtanulása volt a cél, és az, hogy a muszlim hitet mindenhol terjesszék. Erős titkosszolgálati támogatással akkor még a CIA is támogatta őket hatalomra kerültek. És a diktatúra mindenhol diktatúra. Sokan még ma is félnek, nők nem mernek kimenni egyszerű csadorba, inkább burkát viselnek az utcán. Félnek, hogy visszajönnek a tálibok, és megölik őket. Kabulban, a fővárosban ma már a kormány uralkodik, de tíz kilométerrel arrébb, vidéken, még mindig a tálib befolyás az erősebb. Ahogy újra hallgatom, és papírra vetem a szavait, egyre inkább úgy tűnik, hogy van neki egy mesevilága, egyfajta mentsvára, de nem ez a jó szó. Egy olyan világa, amibe egyrészt beletartozik, az odatartozása teszi mássá közöttünk, másrészt meg kilóg belőle. Mint a harmónia állapota a mese kezdetén, ahonnan a főhős kiszakíttatik. De ez a mese nem hagyományos. Posztmodern? ( Posztmegnyílta kamindenfélehatárok?) Nem tudom, csak azt látom, a szerkezet gyökeresen megváltozott. A főhős próbatételei nem arra irányulnak, hogy beavatottként majd visszamenjen a Harmónia Földjére, ugyanazt a rendet állítsa helyre, ami a kezdetekkor volt, hanem arra, hogy a kibillentettségben tudjon önazonos személyiség maradni. Kíváncsi vagyok, mi lesz majd vele. Tóth Zsófia Az egyén motivációit, céljait, vágyait feltérképező Rejtjelek 1. című könyvet követte az azonos címet viselő második rész, mely az emberi viselkedés mögött megbúvó rejtett jeleknek a megfejtéséhez kínál gyakorlati technikákat. Ehhez nem a klasszikus értelemben vett szaktudás, inkább jó megfigyelőképesség és némi emberismeret szükséges. Gondoltuk volna, hogy amint két ember kapcsolatba lép egymással, rögtön megkezdődik közöttük valamiféle erőrangsor kialakulása? Aki feljebb kerül, élete minden területén jelzi fölényét, legyen az az íróasztala, testtartása vagy egy egyszerű kézfogás. Mi mindent árulunk el magunkról tudat alatt? könyvajánló A Kapitány Ágnes Kapitány Gábor antropológus szerzőpáros Rejtjelek 2. című könyve azt ígéri, hogy olvasása után más szemmel látjuk majd a világot. Másként nézünk a lakásunkra, a főnökünk irodájára, feltűnnek a szüleinktől átvett szófordulatok. Többéves kutatómunka eredménye ez az alkotás, mely széles körben vizsgálja az emberi viselkedést, a kulturális rétegződést, illetve a falu és város közti alapvető különbségeket. Elolvasásával olyan tudás birtokába jutunk, amely segít megérteni a bonyolult világot, amiben élünk. Miután elolvastuk az arról szóló részt, ledőlnek a falu várossal, illetve város vidékkel kapcsolatos előítéleteink. A könyv nagy előnye, hogy nem foglal állást egyik mellett sem, így pártatlan szemlélőként pillanthatunk be mindkét életformába. Az emberek vásárlási szokásaiból, beszédstílusából, rendezvényeken való megjelenéséből következtethetünk arra, hogy az illető az elit, a középosztály vagy az alsó réteghez tartozik. Sőt, erre irodalmi alkotások olvasgatásából is rájöhetünk. Címe: Rejtjelek 2. Fejezetek a mindennapi élet antropológiájából Kiadója: Kossuth Könyvkiadó Bár az értékrendszerünket tudatosan alakítjuk ki az alapján, hogy mit tarunk helyesnek és mit nem, az már sokkal inkább tudatalatti, hogy mi mindenben válik ez láthatóvá. Így árulja el rólunk a lakásunk berendezése, elhelyezkedése, a munkánk és a jeles napok megünneplése is, hogy inkább hagyományőrző-szokáskövető vagy polgári-individuális értékeket képviselünk. A legizgalmasabb rész a Nevelés szavakkal címet viseli. Rengeteg tipikus szófordulatot tartalmaz, amiket az előbb említett két értékcsoporthoz kapcsol. A tapasztalatok szerint a gyerekkorunkban szüleinktől oly sokszor hallott és esetleg utált kifejezéseket felnőttként mi is ugyanúgy használjuk. Más mondatok jellemeznek egy hagyományos értékrendszert képviselő szülőt, mint azt, akinek az egyén fontosabb a közösségnél. Végül kiderül, hogy mindezen tudás birtokában miként manipulálhatjuk környezetünket, és hogyan befolyásolnak minket az üzletekben, a reklámokban és a filmekben. Fotó: Gémes Ildikó 2009/2010 * presszó 29

16 irodalom 30 presszó * 2009/2010 Bánosi Eszter New Age az egyetemen Részlet Dr. Kovács Balambérnak, aki a Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Karán a Nyelvtörténeti Tanszék tanszékvezetője, A szóetimológia újszerű megközelítései című előadásából. az emberek, akik még nincsenek az éberség azon Azok fokán, amely feltárná előttük a végső valóságot, a fénylő kozmosz összefüggésekkel teli, isteni természetét, nem ismerik fel, hogy az emberi kéz valamennyi produktuma mily fenséges tulajdonságokkal bír. Ilyen felsőbb erők ihlette tárgy a Hűtőgép, melynek neve etimológiai szempontból rengeteg titkot tartogat számunkra. Nézzük meg szinonimáit, majd vizsgáljuk meg alaposan, mely fonéma vagy morféma utal leginkább eme tárgy szakrális természetére. A Hűtőgépet nevezhetjük frizsidernek, hűtőszekrénynek, jégszekrénynek, sőt régebben hűtővitrinnek is hívták. A hűtőszekrény szavunkban megtalálható az én, mely első látásra az egóra utal. Az egó az élet minden területén korlátoz minket, a földhözkötöttséget szimbolizálja, ezért nem hordozhat pozitív tartalmat. Ám ha kiegészítjük az én szót egy f-fel meg egy y-nal, rögvest a fényt kapjuk, mely az isteni teljességet hivatott jelölni. Megállapítottuk tehát, hogy a szekrény szavunkban rejtetten, de mégis ott lappang az isteni fény. Sőt, ha tovább haladunk e gondolatmenet fonalán, akkor felfedezhető benne a rény szavunk, mely az erény XIX. századi archaikus alakja. A szekrény előtagját tehát a szek-et vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy az előfordul a székesegyház szavunkban is egy kis hangelváltozással. Azt hiszem, e jelenség további boncolgatására nincs szükség: szekrény szavunk az isteni, abszolút lényeget foglalja magába. Milyen csodálatos! Csupa szakrális tulajdonság, mely fontos alkotóeleme a Hűtőnek. Vizsgáljuk most meg a hűtőt. Bizonyított tény, hogy ősmagyar eredetű szó. A hűtő az Ő tőle kifejezésből ered, mely a XIII. században kezdett elváltozni először az északkeleti nyelvterületeken. Zártabbá válással az ő/ö hangból ü lett (Űtőle), majd a XIV. század vége táján lekopott az e hang (Űtől). Később, a XVI. században tűnt el a szóvégi l a nyelv gazdaságosságra való törekvése miatt (Űtő). A h hang keletkezése azzal a vallási áhítattal magyarázható, melyet a XVI. századi hindu vallási szekták gyűlésein éreztek a hívők az őrségi és göcseji nyelvterületeken. A sok oh felkiáltást tartalmazó mantra ismételgetése egy hosszan ejtett h hangot eredményezett, mely a XX. század derekán hozzátapadt az Űtő tőhöz. Így keletkezett tehát a hűtő. A frizsider szavunk portugál hatásra utal. Dzsamba Hanata Asvari, egy kisalföldi történész-guru (és mellesleg bölcs mesterem) A galego-portugál buddhista szekták megjelenése Magyarhonban című tanulmányának köszönhetően fény derült e szó eredetére is. A frio szó hideget jelent, amely első pillantásra ugyan ellentétben áll a fény és a meleg képzetével, mégis alaposabb kutatások kimutatták, hogy e hideg igazából egyenlő a meleggel, hiszen a hő hatására a jég életet adó vízzé válik. A frio szó további vizsgálata bizonyítja a hűtőgép emelkedett, univerzális jelentését. A portugál frio ugyanis az angol freeből ( szabadság ), valamint a fentebb említett vallásos áhítat eredményezte oh sóhajból keletkezett. Oh, minő földöntúli, vonatkozásnélküli lényeg, a dolgok esszenciája, egy szakrális komplexum ez a hűtőgép! Fotó: Markovics Balázs És ha a kedves hallgató még mindig kételkedne e objektum szent minőségében, hadd tárjam fel legmérvadóbb bizonyítékomat. A gép tartalmazza az ép szót, mely egyértelműen a tökéletesség, a tisztaság, tehát az isteni teljesség jelentésével ruházza azt fel. Sőt, ha még egy ség képzővel is ellátjuk, felfedezzük az ég szót, mely az isteni princípiumra utal. Értekezésem elején említett vitrin kifejezésben pedig tetten érhető az in, amely az angol nyelvben -ban, -ben prepozícióként ismert. In utero (anyaméhben), mondja a szakrális latin nyelv. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Hűtő mindenki számára egy védelmet nyújtó anyaméhként funkcionál, hiszen óvja ételünket, energiát, táplálékot ad nekünk. Ám ő is energiát kap az áramot adó vezetéktől, mely köldökzsinórként lóg ki a Hűtő fehér testéből. Kölcsönös függésben vannak tehát egymással, mégis mintha a zsinór magasabb szférába tartozna, hiszen Hűtő nincs Zsinór nélkül, de Zsinór van Hűtő nélkül, sőt: a vezeték más kegytárgyakhoz is kapcsolódhat, mint például a Rádió, a Tv és így tovább. Következő előadásunkban a Zsinór, energiavezeték szakrális funkcióiról lesz szó Dr. Muhamed Tótfalusi Ábrahám Szitthárta szakrobiológus, költő interpretálásában. Braun Anna Kócbaba Z sipp-zsupp, felhőn ülök ma reggel. Pillekönnyen habozok a földek felett. Nem látom, mi folyik lent, nem látom, hogy futkosnak az emberek. Kenderzsupp, felhőpamacsok a fülemben. Nem hallom, nem hallom, mit mondtok nekem. Felhőszivacsok a lelkemben, fúródnak, vonaglanak, rezegnek a sejtekben. Nem érzem, nem kérem, amit adnátok. Nekem. Nekem már mindegy is. Amíg itt ezen a fehérszürke repülőszőnyegen fekhetek. Nincs tudni mit. Az agyam is vándorol, fújja a szél, elillan, ha keresem. Most a szívem mögé bújt, a tarkóm alá, a csigolyáim közé, most épp a torkomban dobog. Dobol az agyam, barázdálja a garatom. Nem törhet ki, felhőfogam zárja, csikland, nem engedem. Kihányom.Nem az agyam volt. Felhőgombócot okádok. Ha megázik. Lóbálom. Lóbálom lassan, figyelem a lábam. A lábam ujjait, mezítelen görbülését gerincemnek. Kiszáradok. Kalimpálok, harangnyelv vagyok vasárnap délben. Összekondulok, elindultok felém. Jöttök, összekulcsolt kézzel, álszent arccal imádkoztok. Ajándékot is hoztok. Repülőgépre szálltok, vastengert húztok ing helyett. Heringek, közösen pácolódtok, tüsszentek, toporzékolok, zökken a gép. Tüszszentek még egyszer, végre távolodtok. Narancsot hoztatok és apró zenedobozt, műanyag cumisüveget és műanyag kócot. Műhajat és műszempillát, nejloninget és szivacsbabát. Meghámozom a gépnarancsot. Egyenként szálltok ki, fel, felém. Emberléggömbök, szállingóztok. Hagyjátok a felhőm! Tűnjetek. Nem látok, nem hallok. Kiabáltok. Már Fotó: Bödör Adrián csak tátogtok. Csukák vagytok, csalit dobok, kapjátok be! Lassan, nagyon lassan, komikusan rángatóztok. Szőnyegemből labdacsot gyúrok. Markomban tartom, kicsit gyúrom, aztán elhajítom. Arcotokon robban szét a pára, csorog. Mit csináltok? Most minek sírtok? Elfordulok. Felfordultok. Lóbálom magam, bim-bam, bam-bán, harangozom. Minden koccanásra szétpukkadtok. Egy, meg még egy, még több, még valaki. Sorvadt dühömben oszlásnak indultok. Kér valaki egy kis vajat? Vértelen húsommal szolgálok. Harapj bele! Viszket a szemed a homoktól. Kiszikkadok. Porrá válok. Most nem, most erős vagyok. Ereimben felhő csorog. Szikrázom és áttetszem. Ha meglátnál, ha körberajzolnál tekinteteteddel, ha látnám, hogy látsz, ha tudnám, hogy vagy, ha odakaphatnék hozzád, ha megfognál létezéseddel, ha belémlehellnél, ha megtalálnál. Akkor nem te lennél. Hamut szórok. Vasalok. A gőzben olvad a szőnyeg, csusszan a vas, forralom a vizet. Főzök teát. Kérsz? Megmasszírozlak inkább. Mid fáj? Tenyerem alatt a hátad. Meghasad. Széthullik ez az egész. Nem vagyok. Így hát senki sincsen. Kidobjuk. Felülök. Felhőn fekve fénytelen tekintetem rád vetem. Felülök. Ülve védekezem. Nem, nem te úszol ide. Valaki jön, valaki rám néz. Megvetem, felhőgolyót szórok, szétluggatom. Lemorzsolom saját tudós-seregem. Érted. Megmutatom, elmentem vadászni, meglőttem, hazavittem, megsütöttem. Kéred? Vagy megegyem? Ne ülj már olyan szótlan. Itt van mindenki, asztalra raktam, kivasaltam, csak neked, le is ejtheted, nem baj, majd felveszem. Hullák, halottak, tetemek. Utánad. Utánam. Felhőbe szorul szívem. Kifacsar. Itt jó, itt most jó nélküled. Kizsebeltél. Elloptad a tekintetem. 2009/2010 * presszó 31

17 irodalom 32 presszó * 2009/2010 Tóth Marianna Bliccelő gácsér A minap egy hálás ügyfelem érkezett be az irodába. Messziről kiszúrom, ahogy egy feltűnően nagy, fehér reklámszatyorral nyílegyenesen felém tart. Csillogó szemekkel megáll asztalom előtt és leteszi elém a már említett szatyrot: Egy kis ajándék mondja mosolyogva. Riadtan veszem észre, hogy a szatyor mozog, baljós sejtelemmel, óvatosan belekémlelek, mire ijedtemben majdnem el is dobom: bentről egy liba tekint vissza rám. Nem tudnám megmondani, hogy ott és akkor ki nézett butábban: a liba vagy én. Mindenesetre a köszönöm helyett egy ostoba és kétségbeesett kiáltás hagyja el a számat: De hiszen ez él! Hát persze, hogy él reagálja le diadalittasan a már számomranemisolyankedvesügyfél. És tolla is van! még mindig én. Hát az van neki hagyja jóvá beleértő bólintással a volt libatulajdonos. Mit csináljak én most vele? kérdezem félig magamtól félig tőle hangosan, mint nem is olyan boldog újdonsült libatulajdonos. Hát azt mesélte a múltkor, hogy szokott főzni, gondoltam, megcsinálja pörköltnek estére a párjának hangzik el a még mindig felfoghatatlan magyarázat. Na jó, hát az igaz, hogy főzni éppen tudok, de soha az életben nem lennék képes elvágni egy állat torkát és a kopasztás, a hideg kiráz tőle, egyenesen undorítónak találom nyafogok most már egyre ingerültebben. De hát akkor milyen vidéki kislány maga? kérdezi megjátszott felháborodással az én Kiemeltem. Ja, hát kérem én egy fős kisvárosból származom, nem tanyáról válaszolom félig sértetten. Öt méternél közelebbről akkor láttam utoljára libát, nyomatékosítom, mikor nagyim tömte kukoricával. Még ma is élénken él bennem a nem túl bizarr kép, ahogy fel-le jár a keze a liba nyakán, miközben az majdnem megfullad. Erről végre eszembe jut a kézenfekvő megoldás, fel is hívom azt, aki segíthet: Nagyi, mit szólnál egy libához?...vonaton ülök Kiskunfélegyháza felé, mellettem gágogó utazótáska. Lelkiszemeim előtt megjelenik, amint a kaller belépve a fülkébe a táskámra mutat, és mérgesen kérdezi: na és a libának van jegye? Vadász Éva Dicstelen Tudom, hogy megtanultam a szövegemet. Tudom, hogy nem fogok belesülni. Végül is csak kis közönség előtt konferálok majd és a kezemben lesz a szöveg. Tudom, hogy képes vagyok kimondani az új amerikai nagykövetasszony nevét. Megtanultam. Eleni Tsakopoulos Kounalakis. Jó bonyolult, de ki tudom mondani. Legalább negyvenszer elismételtem. Hangosan és fejben is. Ha álmomból felriadok, halkan kezdem és mosolyogva fejezem be, mert mindig sikerül, Eleni Cakopulosz Kunalakisz. Tudom. A tudás maga a hatalom. Jól látom? Francis Bacon cinkos félmosollyal az arcán azt mondja, hogy hatalmam lesz a közönségben ülő káposztafejek felett. Átveszem a félmosolyt. Eleni Cakopulosz Kunalakisz magyarul és Eleni Tsakoupulos Kounalakis angolul. Micsoda szerencse, hogy nincs nagy különbség, csak a hangok ejtésére kell majd figyelni. Már úgy mondom a nevét, mintha ismerném őt. Fiatal szimpatikus nő. A férje Markos Tsakopoulos Kounalakis, csak hogy még egyszer, utoljára halljam ezt a nem is olyan kacifántos nevet a fejemben. bemutatás Jajj gyerekek, minek vállaltam ezt el? Hogy én kétszázötven ember elé kiálljak a Játékszínben, ráadásul angolul? És még ez a kimondhatatlan név is itt van előttem. Tudom, hogy semmit sem tudok. Szokratész a görög filozófia atyja, nehézfegyverzetű gyalogosként kezdte. Eleni Cakopulosz Kunalakisz görög ingatlanmágnásként indult Amerikában, most nagykövet Pesten. Ha az egészet elfelejtem, akkor is a kezemben a szöveg, a nagykövet asszony neve pedig rajta, nyomtatott nagybetűkkel, fonetikusan, aláhúzva. Wittgenstein a földre néz és azt dohogja Az tud beszélni, aki reménykedni tud és viszont. Reménykedem Wittgenstein! Naná, hogy menni fog! A kulisszák mögött már nem gondolok rá. A fejemben a tudás, a kezemben a papír. Arra koncentrálok, hogy ne hunyorogjak a reflektorok vakító fényétől, és nehogy elsírjam magam a holokauszt emléknap programpontjainak konferálása közben. Az izraeli külügyminiszter is gyújt gyertyát. A neve sima ügy, Avigdor Lieberman. A magyar miniszterek nevei és titulusai is flottul mennek, nem is tudhatnék jobban angolul. Olyan vagyok, mintha a színpadra születtem volna. Bacon is egy káposztafej. Nem remeg a hangom, se a kezem és tessék, elbízom magam. Elmondom Ban Ki Mun ENSZ főtitkár üzenetét és a színpadra szólítom a nagykövetasszonyt. Eleni Cukapalisz, jajj. Na mégegyszer! Eleni Cakopulosz Kalinihtasz, édes jóanyám, ez azért történik, mert nem kőre léptem én? Eleni Cakopulosz Kunalakisz. A reflektorok elsötétednek, a nagykövet asszony komoly, Bacon félmosolya keserű biggyedéssé alakul át az arcomon. Amikor a túlélők gyertyagyújtását jelentem be, elcsuklik a hangom. Függöny le, a büfébe senki nem megy. Éjjel Bacon, Szókratész és Wittgenstein ülnek az ágyam szélén. A tudásról diskurálnak, a tudáshoz vezető útról, a tanulásról, amely rögös út némelyeknek, másoknak utazás. Azt mondják az utazásom a lényeg, ami egy óriási pörgés, felszökell és megcsíp egy összetéveszthetetlen érzéssel és ezért az érzésért érdemes felkelni korán. Reggel a rádió hangjára ébredek, a bemondó a holokauszt emléknap eseményeinél tart. A megjelentek felsorolásánál, hát kinek a nevénél akad el? Úttörő lettem, igaz csak egy évig, de az lehettem. Aztán jött a NAGY- BETŰS Szabadság, a Demokrácia, ahol nincs betiltó kormány, nincs karhatalom, kolbászból van a kerítés, semmi sem tilos, és mindent szabad. Igen. Kivonult Szása, aki sírva ment haza, mert szeretett itt lenni. Továrisikonyec! Gyerek voltam még. Szerettem szakkörre járni, madarászni, kirándulni. Számos állat és növény latin nevére emlékszem, tudok olyan csomót kötni, amit még én se bogozok ki. Nincs több kisdobos, nincs több úttörő, viszont vannak cserkészek, és van piacgazdaság, és van van Szabadság. Demokratikusak a választások, elmehetünk szavazni, és nem csak karácsonykor van banán a boltban. Mindenki tanulhat, szerezzünk diplomát, a Munkás-Paraszt Hatalom véget ért, nem jár már senkinek Emlékérem. Építsünk szebb és jobb jövőt, legyünk vállalkozók, nem kell maszekolni titokban, mert már azt is szabad! Demokrácia! Milyen élvezetes kimondani! Szabadság Gyerünk, markoljunk fel pár macskakövet, és dobjuk a rendőrre, mert ő nem ember, ő büdös kormánybérenc, és nekünk ezt is szabad. Égjen porig a Televízió, én tüntető vagyok, nem garázda! Büszkén mutatom az arcom, elődeim az ötvenhatosok. Ha kell, a lángoló rendőrautóra állva kiáltom világgá a véleményem ájjáóóó gyúúcsáány takaroggy éjjáóóó... bajnokalookiii!!! A hazám a mindenem, tüntetek a Kossuth téren érte, dolgozni most nem megyek, ez fontosabb, a fű meg majd úgyis kinő. Pénz lesz mindenre; ha én lennék hatalmon, betiltanám a rendőrséget, és lenne ingyen kenyér. Schnetz Zoltán Imre MintaMókus Szeretem hazámat, és békében akarok élni. Örömet szerzek családomnak és közösségemnek. Szorgalmasan tanulok. Segítem és tisztelem társaimat és az idősebbeket. Őrzöm egészségem és védem a természetet. Úgy élek, hogy úttörő lehessek. Szabadság! Tiszta Amerika, végre ideért a Nyugat, mert mi már itt voltunk ősidők óta, Igazmagyarként léptettünk be fehér ló hátán, és leestünk róla. Ha a Nyugat ember lenne, megállna mellettem egy pillanatra, és elnéző mosollyal ennyit mondana: Tudod, Zoltán, Szabad ország Szabad embere azt tehet, amit szabad. Érted, ugye? majd a földön ülve nézhetnénk, ahogy a Nyugat elmegy mellettünk. Molnár-Lamos Krisztina Emlékezet Kincsként őrzött tudásodban, sokféle, sokszínű folyóként, tengerbe torkolló üzenet, a magasba törő eszmélet, és maga az emlékezet. Mint a folyók, odakint! A sárga Gangesz, kék Duna a Szajna barna zöldje, színes vizek hangulata mind, a csordogáló és hömpölygő jelen. És váratlan érkezések, kiszámíthatatlan áradás a jövő. De csak a parton van a víznek kapaszkodó! A múltat, ami formálta őt, a medrében őrzi minden folyó, mélyen az iszapba vájva, a feledhetetlen felszín alatt. Az összes sóhajnak, minden szótagnak célja van! Őrizd a szavakat, védd a tudást, óvd, ami tapasztalat! Barnás Márton Lidércek a napon megállék a kanyargó Tiszánál mintha ezt már megírta volna valaki aki úgy hasonlít rám van lelke meg két füle közt a feje de mit tegyek ha egyszer én is ott álltam (?) szóval így történt hogy láthattam egy kompot mint egyfajta Kharón vállalható ladikját csak pénz nincs amivel kifizethetném rosszabbik önmagam vagy épp lefizethetném úgynevezett lelkem adja vissza nekem jobbik énem s ne jöjjön arcomba mikor még nem állok rá készen mert még nem vagyok pláne nem úgy ahogy valaki megálmodott ettől még az vagyok akinek tudom magam ha egyáltalán jól tudom szavaimban feltámad a madame egyszer-egyszer szívem szögesdrót választja el tőlem s majd ha elfogad engem meghatározom tartalmát feljogosítom dobbanását míg a folyóval szemezek és mikor nem is tud róla pláne rólam meglesem mivel az egyik holtágban húzódik az ég s a határ pontosan ott ahol nevén nevezhetem néha nejem * Első megjelenés: Magánbirodalom 2009 című antológia, Budapest, Littera Nova Kiadó, /2010 * presszó 33

18 irodalom 34 presszó * 2009/2010 Kenessey Tamara Szemedben,,...de most még nézlek egy darabig, aztán...elmesélem hogy leszünk. Egy félhomályos estén, a nyári levegőtől és sok közös tulajdonságunktól részegen mondasz valamit, amitől rád nézek, és nem tudom többé elengedni a tekinteted. Tétova leszek, te is, de csak játszunk az úttal ami egymás szájához vezet. Majd mámorosan összezavarodunk, nem értjük hogy nem vettük eddig észre, és rádöbbenünk, hogy már másnap találkoznunk kell újra. Egész este mosolygunk, alig tudod elengedni a kezem, kinyitod nekem az ajtót, és megjegyzed, hogy mennyire tetszik a nevetőgödör az arcom jobb felén. Hazakísérsz, megint, de úriember vagy, az ajtóban elköszönsz. Mindketten repülni tudnánk a boldogságtól. Pár nap múlva újra látjuk egymást, azt a furcsa képet nézegeted rólam a munkahelyeden. Titokban csináltad, amikor etettem azt a kis feketerigót. Négyszer öltözöm át, hogy biztosan tetsszek neked. Annyiszor találkozunk, ahányszor csak lehet, de ez sem elég. Virágcsokorral vársz az irodám előtt, a kolléganőim napokon át áradoznak a lovagias modorodról meg a szexis félmosolyodról. Jegyeket veszek a kedvenc zenekarod koncertjére, és elmegyek veled meccset nézni, pedig sosem szerettem a focit. A barátaid hátbaveregetnek, hogy végre egy,,jófej csajjal keversz. Fél éve vagyunk együtt, mikor átvirrasztom veled az éjszakát a kórházban a mandulaműtéted után. Hazajössz velem a szüleimhez, anyámat a kedvességeddel, apámat az intelligenciáddal és a jövőképeddel veszed le a lábáról. Aztán beköszönt a tél. Rengeteget dolgozol, csak hétvégéken látjuk egymást, és nem bánom, ha inkább a barátaiddal sörözöl. Új fehérneműket veszek,mert az összeset láttad már, és vázába teszem a szárított rózsákat amiket az első hónapunk végén kaptam tőled. Egyszercsak megtörténik. Elfelejtesz felhívni, hogy lemondd a randevúnkat, pedig mióta vártuk azt a darabot a színházban, én véletlenül letörlöm a videókazettát a várva-várt meccseddel. Mikor kiakadok ezen, a haverjaid hisztis perszónának titulálnak. Túlóráznom kell az évfordulónkon, te azt hiszed minden más fontosabb nálad. Nem jössz el anyám születésnapjára, mert egy új haverod legénybúcsúját ünnepled. Fáradtnak, üresnek érzem magam, te gyakran vagy egykedvű. Nincs türelmünk, minden apróságon vitatkozunk, vagy keserűen hallgatunk. Egy szürke reggelen halott feketerigót találok az ablakom alatt, kimérten közlöd, hogy beszélnünk kell. Átsírom az éjszakát, vigasztalsz, elküldlek, de nem tudok elszakadni az ölelésedből. Másnap felhívlak, valami féljó indokkal, hogy hallhassam a hangod, este áthozod a nálad maradt ruháimat. Hiába beszéljük meg, hogy nem kellene találkoznunk, időről időre egymásba botlunk,,,véletlenül. Mi lett volna ha megmaradunk barátoknak, vagy most lennénk azok? De késő már, sosem leszünk közömbösek. A neved hallatán gombócba rándul a gyomrom, te sehol sem találod azt a nevetőgödröt. Örökké hálásak leszünk egymásért. Alig várom, hogy megszólíts. Fotó: Nagyné Poczai Melinda Sétáltam az utcán. Leesett elém egy levél. Fújni kezdte a szél. Felkapta, felröpítette a postaládára. Ott elengedte. Kézbe akartam venni, de a postaláda nyílásában hirtelen eltűnt. Kinyitottam, belenéztem, nem volt sehol. Nem értettem, s kezem idegesen motoszkált a láda mélyén. Hiába kapirgáltam, nem érinthettem semmit. Körülöttem feltámadt a vihar és százával szálldostak a barna, arany, zöld, sárga levelek, de azt az egy narancsos, furcsán erezettet akartam. Kétségbeesve álltam ott. Nem tudtam mozdulni. Eleredt az eső, de arcom már nedves volt. Hajam patakokban csorgott végig a hátamon. Nem volt kabátom. Lenéztem a lábamra. Zoknim átázva tapadt a fűbe. Nem éreztem semmit. Odajött hozzám valaki. Megkérdezte, nem láttam-e a postást, mert már egy hete vár bizonyos fontos sürgönyöket. Közbeszólt a szomszéd, hogy bizony ő is sokat boszszankodott, mert valahol elkallódott egy távirat, amelyben unokaöccse születéséről adtak hírt. Egy autó állt meg a ház előtt. Fekete volt, nem lehetett belelátni. Kinyílt az ajtaja, de nem szállt ki belőle senki sem. A két panaszos odament és belenézett. Bent egészen sötét volt minden. Mégis kirajzolódni látszott egy súlyos, nehéz, ládaszerű test. Kíváncsiságukban szinte belevetették magukat a csomagtartóba, fényt akartak deríteni erre a bosszantóan különös dologra. Ketten sem bírták leemelni a ládát, kevesek voltak hozzá. Órákig próbálkoztak, majd dühtől vörös szemekkel hátrahagyták a dobozt. Fotó: Kugler András Nem tudom meddig álltam ott, meddig esett még. Furcsa fény volt az utcán, nem volt este, de már alkonyodott. Narancsba hajló, vöröses fény látszódott, mely hirtelen tűnt föl, de olyan erővel világított át mindent, melyről tudhatod, szűnni nem fog, beléd lát, látja mindened, tud rólad és jelez neked. Szirénák hasították széjjel a csöndet, őrült, fülsiketítő durvasággal. Körös-körül villózó lámpák, jajveszékelő hangok. A szakaszos, kék fények megtörték a fekete autó komorságát, de vészjósló, életveszélyt sejtető hangulatot árasztottak. Az autó körül megannyi ember gyűlt össze, arcukon azonban nyoma sem volt aggodalomnak, félelemnek, inkább csak türelmetlenség látszott rajtuk. Egy-két dühös kiáltás, értetlenkedő rikoltás után tehetetlenségükben hamarosan szétszéledtek. A fények visszatértek körém. Még mindig hangtalan szorongattam az üres postaládát. Álltamban egy labda ütközött a fejemnek, melyet egy csapat gyerek követett nagy sietve. Lázas céltudatossággal vetették magukat a játék után, egymást sem kímélve próbálták megszerezni, s mikor sikerült őrült lelkesedéssel rúgtak belé. A fejem zsongott, de nem fájt, nem ott fájt. Ismét egyedül. Én és a leveleim. A levél, ami nem akar megjönni. Ütemes kopogás az úton, lánccsörgés, fennhéjázó kacajok, két miniszoknya. Nők. Egymást kérdezgették, vajon tetszenek-e majd aznap este. A ládám előtt megállt az egyik, rápakolta súlyos táskáját, melyből felismerhetetlenül sok kis apró dolog került elő. Miután a látvány dr. Jung Katalin Szilvia Megértés elnyerte tetszését, szapora kopogások közepette elhagyták a helyszínt. Kezem görcsösen nekifeszült az elrozsdásodott kallantyúnak. Mögöttem is feszegettek egy reteszt. A férfi dühödten döngette a kerítést. Az asszony a másik oldalon állt, s azt ordította tűnjön el, mert ő többé be nem engedi. A nőtől kissé távolabb, kisfiuk egy ideig némán nézte őket. Elfordította a fejét. Körülnézett. Hirtelen ráncigálni kezdte anyja ruháját. Beszélni még nem tudott, de érezte, hogy valami szokatlan van körülötte. Nem értette, de tudta, hogy meg kell mutatnia. A nő rá sem nézett, tovább szidta a férjét. A gyermek félni kezdett, majd könnyekkel a szemében elszaladt. A férfi nagy sokára eloldalgott, felesége pedig szeretettel ölelte át lábához szaladó kutyáját. Álltamban meginogtam. Kezemből eltűnt minden erő, már szorítani sem bírtam vele többé. Üres tekintettel rámeredtem a fekete autóra. Feltéptem a kilincsét, és legördítettem a láda fedelét. Tele volt levéllel. Mind erezett volt. Oldalaik sűrűn teleírva. Kikaptam egyet, olvasni kezdtem, aztán még egyet és még egyet. Felhívások, képeslapok, meghagyások, idézések, személyes levelek, vallomások, önéletrajzok, bizonyítványok, számlák és felszólítások. Szemem eleredt, megtelt mindennel. Órákig feküdtem így, arcomon százával a fekete tintás sorok, bélyegnyomok. Mire hajnal lett, narancsos fényű, a levelek eltűntek. A láda még mindig ott feküdt a fekete autóban. Fedele pontosan ráillesztve, lezárva. Akár a postaláda kallantyúja. 2009/2010 * presszó 35

19 36 presszó * 2009/2010 életmód Gábriel Győző Régen is jártak az emberek kirándulni, hatalmas papírtérképekkel keresték az utat, a turistaösvényeket az erdőben. A történelmi emlékek, várromok, a természet szépségei, vagy egyéb nevezetességek felkeresése útikönyvek segítségével történt. Mára mindez teljesen új dimenzióba helyeződött át. A digitális kor eszközeinek felhasználásával, a technika segítségével éli reneszánszát a természetjárás, a túrázás és az elfelejtett helyek felkeresésének mozgalma. Miről is van szó? Az eredetileg katonai célra fejlesztett GPS (Global Positioning System) műholdak jeleit ma már a civilek is használhatják. Ezzel működik az autós navigáció, és ugyanezzel a túrázós GPS készülékek is. Huszonnégy műhold kering folyamatosan a Föld körül, ezek küldik a jelet, amelyből ha legalább hatot érzékel a készülékünk, 5-10 méteres pontossággal képes meghatározni a pozíciónkat. Fordulj jobbra vagy fordulj balra mindezt a készülékünk a műholdjelek alapján tudja megmondani. Ehhez kellenek a várostérképek, amelyeket az ezzel foglalkozó cégek árulnak, és folyamatosan frissítenek. A szabadon elérhető műholdjeleknek egy másik felhasználási területe is kialakult: a túrázók mozgalma fedezte fel magának a helymeghatározás ezen egyszerűbb módját. Mára egész termékcsoportok épülnek a túrázók és sportolók igényeinek kielégítésére. Innen ered a geocaching, azaz a műholdas kincskeresés. A geocaching jóvoltából új lendületet kapott a túrázás és az ország felfedezése. Sokakat a természetjárás önmagában nem köti le, de a Modern kori kincskeresés a természetben A technikai vívmányoknak köszönhetően egyre tökéletesebb gépekkel vagyunk körülvéve. Gyakorlatilag fél életünket a számítógép előtt töltjük, így egyre inkább elszakadunk a természettől. A geocaching, a modern kori kincskeresés egy olyan izgalmas kalandtúra, ami élvezetes módon hozza össze a technikát a természettel. A kincskeresés során érdekes helyekre juthatunk el, és ráadásként megkapjuk a felfedezés örömét is. Fotó: Seres Lehel technikával kombinálva viszont már hajlandóak felállni a számítógép elől. A kincskeresés lényege, hogy a valamilyen szempontból érdekes helyszínen (történelmi emlék, természeti szépség stb.) valaki elrejt egy ládát, amit csak a célirányosan azt kereső fedezhet fel a koordináták segítségével. A koordinátákat a mozgalom honlapján lehet megtalálni, és a találatot a ládába rejtett jelszóval igazoljuk vissza a honlapon. A regisztrált résztvevők között egy nem túl komolyan vett verseny zajlik. A tét: minél több ládát megtalálni. Ezek általában műanyag konyhai dobozok, amelyekben kisebb ë ajándékok is találhatóak. A fő szabály, hogy ha kiveszünk belőlük valamit, tenni is kell a helyére egy apróságot. A kincskeresés ezen részét főleg a gyerekek élvezik, a felnőttek számára inkább a felfedezés izgalma és a testmozgás a motiváció. Mindig érdekes lapozgatni a ládában található logbook -ot (találati napló) is, ami a dobozt előttünk megtalálók adatait tartalmazza. Ma már Magyarország teljes digitális turistatérképe ingyen elérhető a lelkes résztvevők jóvoltából. Ezek a térképek tényleg úgy készültek, hogy a résztvevők gyalog bejárták az országot, és az adatokat digitálisan rögzítették. Mi ez, ha nem a civil mozgalom diadala? Ma az országban több mint 2600 láda található (meg), világszinten ez a szám majdnem eléri az egymilliót. A regisztrált kincskeresők száma Magyarországon meghaladja a tizenkétezret. Ha azt feltételezzük, hogy egy négyfős családban csak egy ember regisztrált, elmondhatjuk, hogy legalább negyven-ötvenezren keresik rendszeresen a kincseket. Mit tudsz? Manapság sok tulajdonság vonzó. A jó megjelenés, egy jó autó, a jó humor és még sorolhatnám. Vajon a tudás is olyan érték, amit szem előtt tartunk párválasztáskor? Igaz, a párválasztás már nem csak hagyományos jelentéssel bír. Hiszen vannak, akik csak alkalmi párt választanak, legyen az egy üzleti vacsorán való részvétel, vagy alkalmasint egyéjszakás kaland. Az utóbbi esetben nem igazán számít, kinek hány diplomája van, mivel nem a tudományos csevejen lesz a hangsúly. Viszont ha élettársat, hosszú távú kapcsolatot keresünk, akkor igenis fontos, hogy a kiszemelt áldozatunknak is legyen egy almája. Csak így tudunk vele kommunikálni, megvitatni dolgokat. A tudás is relatív, hiszen van, akinek az érdeklődési köre sokoldalú, másnak viszont egy adott témára összpontosul. Gyakran halljuk, hogy egy ember milyen nagy tudású. Ilyen esetekben egy deres homlokú, pici bácsikára gondolunk, aki csak néha-néha bukkan föl a vaskos könyvek tengeréből. Az ismeretek összegyűjtéséhez bizony idő kell, ám az internet korában már mindenféle tudományba bele lehet kóstolni. Mindenki saját maga dönti el, hogy mekkora tudással rendelkezzen a jövendőbeli párja, hogy intellektuálisan is összeillők legyenek. Elég kellemetlen, ha az egyik fél egy számára alapvető témáról ódákat képes zengeni, de a kedvesének halvány gondolatfoszlánya sincs, hogy eszik-e vagy isszák a dolgot. Ezekben az esetekben visszahőkölünk, hogy hogyan lehet valaki ilyen buta, hogy még ezt sem tudja. Pedig elképzelhető, hogy egy periférikus kérdést boncolgatunk, amit csak néhányan ismernek. Számunkra mégis elég ennyi, hogy átgondoljuk a partner jövőbeli sorsát. Tehát a tudás igenis számít. Okos+buta=? Varga Lilla Szexepil-e a tudás? Létezik egy fajta matematikai szerelmi képlet, az okos-buta kapcsolatokról, íme: okos férfi+okos nő=szerelem, okos férfi+buta nő=viszony, buta férfi+okos nő=házasság, buta férfi+buta nő=terhesség. Természetesen ez nincs mindig így, ám való igaz, hogy meg lehet figyelni, miként is alakulnak a viszonyok azonos illetve különböző intelligenciájú személyek között. Az okos nőktől általában félnek a férfiak, hiszen mégiscsak ők a teremtés koronái és a mindentudók, ezért nem érzik jól magukat, ha a társuk jobban elbeszélget a főnökkel egy banketten, mint ők. Olyankor veszélyeztetve érzik a pozíciójukat, de természetesen ezt nem mutatják ki. Ilyen esetekben vagy büszkék lesznek imádott nőjükre (azok a hímegyedek, akik nem ijednek meg egy IQ-bajnok nőtől), vagy a Sajnálom ez nem fog menni, legyünk barátok mondattal hozakodnak elő. Az adott kijelentés elhangzása után a nő listát fog készíteni magában, hogy vajon miért is lett vége a kapcsolatnak, és rajta lesz, hogy: Ez a férfi egy ügyefogyott alak. Biztosan zavarta, hogy én okos, határozott egyéniség vagyok, míg ő egy épkézláb mondatot nem tudott összerakni. Nevetséges. Azonban egy éles elméjű férfi nagyon kívánatos egy okos nő számára, mert fel tud rá nézni, jólesik, ha a drágája olyat mond, amit ő még nem is hallott. Potenciális férj-, és apajelöltként fog rá tekinteni, mert hasonlóan okos gyermekeket szeretne szülni. Az okos nő nem ijed meg az értelmes, okos férfitől, sőt: egyfajta kihívásnak is tekinti a vele való kapcsolatot. Lehet vele agypárbajozni, komolyabb diskurzusokat folytatni, műveltségi játékokat játszani. És ha az úriembernek fontos a hölgy, akkor néha véletlenül veszíteni fog a mérkőzéseken. Mivel a nők szeretik, ha tanultnak tartják őket. Tudományosan bizonyított Mért tapasztaljuk azt, hogy egy kevésbé dekoratív, alacsonyabb IQ-val rendelkező hölgynek, Vilmosherceg-kategóriájú udvarlója van, míg egy szépségkirálynőnek csak az udvari lovászfiú jut? Többféle oka van, de most csak az intelligenciahányadossal való összefüggést vizsgáljuk. Három skóciai és egy angol város egyetemének tudósai négy évtizeden át vizsgálták kilencszáz férfi és nő intelligenciáját és párkapcsolataik alakulását. A kutatók kiderítették, hogy a magas IQ-val rendelkező hölgyek 35 %-kal kisebb valószínűséggel találnak maguknak férjet, mint a náluk kevésbé eszes társaik. A 160-as IQ-t elérő férfiak 60 %-a ugyancsak pár nélkül maradt. A brit tudósok szerint egyébként a 100-as IQ tekinthető átlagosnak. A Journal of Personality and Individual Preferences című szakmai kiadványban közzétett tanulmány szerint mindez nem jelenti azt, hogy minden nő, aki férjhez megy, ostoba, és minden esetben az az okos férfi, aki az örök agglegények klubjába vált tagságit. A Sunday Times Paul Brown pszichológus véleményét idézi, aki szerint egyszerűen arról van szó, hogy a teremtés koronái manapság nem túl izgalmasak, inkább egysíkúak az oldalbordáik számára. Emellett egy másik kutató azt állapította meg, hogy büszke hímegyedeink félnek a karakánabb, okosabb dámáktól. Egyes csoportok azon véleményen vannak, hogy korunk autója sebesen száguld, mégpedig azért, mert a nőuralom lépett a gázpedálra. Lehet, hogy tényleg átvesszük a hatalmat? A képzettségi illetve továbbtanulási statisztikák azt mutatják, hogy az okos hölgyek egyre magasabbra tipegnek tűsarkúikban a ranglétrákon felfelé. Nos, ha már bizonyított tény is, és tapasztaljuk is a képletek eredményeit, akkor lehet, nem csak kitaláció. A tudás hatalom szokták volt mondani, és ez így is van, a hatalom pedig vonzó lehet. Csak vigyázni kell vele, legfőképpen a párkapcsolatban, főleg, ha a duó női részlegében magasabb az IQ. Mert ezzel nem elüldözni akarjuk a férfit hanem közös nevezőre szeretnénk hozni a behelyettesítésre váró szerelmi képletet. Aminek az eredménye: boldogság. Fotó: Nagyné Poczai Melinda 2009/2010 * presszó 37

20 életmód Fotó: Fekete Réka Koncsikné Káli Andrea Ökológiai lábnyom a tiéd mekkora? Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Antoine de Saint-Exupéry Akkor tehetünk legtöbbet környezetünkért, ha tanulunk a bölcs öregektől, és felhagyunk pazarló szokásainkkal, illetve ha tudatosan éljük mindennapjainkat. Így lesz a tanulás és a tapasztalás útján a tudásból tenni akarás, és végül talán a bolygónk is fellélegezhet. 38 presszó * 2009/2010 Mostanában trendi a környezetvédelemről beszélni, hogy ki mennyire környezettudatos a mindennapjaiban. Főleg, ha celebek állnak a zöld gondolatok mellé, ők lesznek a környezetvédelem nagykövetei, akik hirdetik a fenntarthatóság igéjét mindenkinek, aki útjukba kerül. Ha nem teszünk valamit, a globális felmelegedés jól alánk fog gyújtani, főhetünk saját fogyasztásunk levében, ha tetszik, ha nem. És ilyenkor az emberiséget és saját, valamint leszármazottai jövőjét féltő emberekben megszólal a lelkiismeret hangja, tenni kellene valamit a bolygónkért, hogy mutathassunk zöld réteket a dédunokáinknak is. Ha palackozott vizet iszol: Igen ám, de mit? A félelmet keltő kijelentések a Föld állapotáról, a sarkvidéki jégtáblák lehetséges olvadásáról, a tengerek vízszintjének emelkedéséről csak borzolják stresszes életünket, és nem adnak megfelelő fegyvert kezünkbe, hogy harcoljunk például az esőerdőkért. Sőt, egy új kifejezéssel mérik földlakói alkalmasságunkat, ez pedig nem más, mint az ökológiai lábnyom. Amelyet nem cipőnk, hanem életmódunk hagy anyabolygónk homokjában. Az ökológiai lábnyom egy mérőszám, ami megmutatja, hogy egy embernek a Föld mekkora területére van szüksége életmódja fenntartásához, tehát a természetre gyakorolt hatásunkat méri. Bármilyen fogyasztási egységre ki lehet számolni, így lehet ökológiai lábnyoma egy országnak is, nem csak neked. Számítások szerint lakosonként hozzávetőlegesen 1,8 ha állna mindenki rendelkezésére, jelen pillanatban azonban ökológiai lábnyomunk átlagosan 2,2 hektár, és egyre csak nő. Nem sok számítás kell hozzá, hogy lássuk, ez így nem mehet tovább. Amikor a klímaváltozás, az üvegházhatású gázok kibocsátása elleni személyes felelősség kerül szóba, mindenki valami óriási dologra gondol. Nem is jut Válassz visszaváltható palackot, üveget! Spórolj a hulladékkal, válaszd a nagyobb kiszerelést! Használd újra a palackot és töltsd meg csapvízzel, hasonló, sőt, sokszor jobb a minősége, mint az ásványvíznek. Látogasd meg a Hozzád legközelebb eső ivócsarnokot! eszünkbe, hogy egy kis odafigyeléssel és apró lépésekkel is képesek vagyunk tenni valamit a Föld megmentéséért, vagy legalábbis a helyzet további romlása ellen. Pedig mint minden, a környezettudatos gondolkodás és életmód is igazán pofonegyszerű, ahogy szomszédom mondaná: Józan paraszti ész kell csak hozzá, barátocskám. És ez az életmód a jelen (válságos) gazdasági helyzetben még jobban a mi malmunkra hajtja a vizet, mert főleg takarékosságra ösztönző megoldásokat tartalmaz. Jól tudták ezt a régiek, akik (mai kifejezéssel élve) fenntartható módon építkeztek, élték mindennapjaikat és nevelték gyermekeiket. A legkörnyezettudatosabbak a vidéken lakó, sokszor a természet javaiból élők voltak, itt nem volt divat a pazarlás, mindennek megvolt a helye és az ideje. Gondoljunk csak a tornácos házakra: nem véletlenül került a házak elé az árkádos elem, fő funkciója a nyári perzselő meleg visszaszorítása volt. Jelenleg a tornác funkcióját felváltották a légkondik és a ventillátorok, amik nagy étvággyal fogyasztják az áramot. A városiasodás járult hozzá ahhoz is, hogy beálljunk a fogyasztói társadalom szlogenjét hirdetők sorába. Tudatosan házunk táján! Fogmosáskor, borotválkozáskor csak akkor folyjon víz, amikor használjuk is. Ez a művelet 2 liternyi vizet kíván, ellenkező esetben akár litert is. A mosógépet féladaggal ne indítsuk, típustól függően akár 115 liter vizet is elhasznál mosásonként. Az agresszív és mérgekkel és vegyi anyagokkal teli tisztítószerek helyett használjuk az alábbi egyszerű tisztítószereket: zsíros edények: mosószóda, forró víz foltos fémedények: citromlé tűzhelytisztítás: szódabikarbóna, fogkrém hűtő szagtalanítása: ecet, szódabikarbóna eldugult lefolyó: szódabikarbóna, ecet Vásárolj, vásárolj, vásárolj buzdítanak a reklámok, és azon kapjuk magunkat, hogy kosarunkba kerülnek olyan termékek, amelyekre nincs is szükségünk. Ráadásul legalább háromféle csomagolóanyagban pompáznak, és biztosan a tengerentúlról érkeztek hazánkba repülőn, több tonna szén-dioxidot juttatva ezáltal a légkörbe. Ha magunkra ismerünk a sorokból, itt az idő a változtatásra. Nem kell szégyenkezni, ha ökológiai lábnyomunk az elmúlt években többet nőtt, mint egy kisgyermek cipőmérete, viszont oda kell figyelnünk az átlagos hétköznapi tevékenységeinkre, mert nekünk már nehezebb dolgunk van, mint a bölcs öregeinknek. Mi már hozzászoktunk a gyorsabb, könnyebb megoldásokhoz, mert ez a sietség jellemez minket az életünk legtöbb területén. Pedig a környezettudatos gondolkodás és cselekvés időt igénylő művelet, legalábbis az elején. Mert ott kezdődik, hogy megnézzük, mit vásárolunk, és leszünk annyira igényesek, hogy az egyes termékek hozzávalóinak és árának feltérképezésén túl arra is figyelünk, honnan érkezett, hazai-e, menynyi csomagolóanyagba van burkolva. Tudatosan keressük majd a hazai márkákat, és elővesszük nagymamánk csodakönyvét, melyből újra megtudhatjuk, hogy mennyi mindenre jó az ecet és a szódabikarbóna, nemcsak salátaöntetként és piskótapuffasztóként használhatók, hanem kiváló folteltávolítók, szagtalanítók, és természetes lebomlásuk miatt nem szennyezik vizeinket, és a vizeken keresztül újra magunkat. Már azzal is csökkenthetjük az éves szinten Gellérthegy-méretű hulladékkupacunkat, és 46-os ökolábnyomunkat, ha legalább a műanyagot és a papírt külön gyűjtjük, és hetente egyszer elsétálunk a legközelebbi szelektív szigethez. Érdemes megismerkednünk a városi komposztálás lehetőségeivel is, sőt arra is figyelhetünk, hogy elromlott, elavult vagy lecserélésre ítéltetett műszaki eszközeinket ne a kukákba dobjuk, hanem vigyük el oda, ahonnan az újat vesszük. Ugyanis ott megfelelően ártalmatlanítják. Ezek is veszélyes hulladékok, akárcsak a gyógyszerek és a kimerült elemek, akkumulátorok. Előbbieket a gyógyszertárakban, utóbbiakat pedig a hulladékgyűjtő udvarokon adhatjuk le. Pénztárcánkra is gondolhatunk, amikor lekapcsoljuk, lecsavarjuk, letekerjük. Mármint a TV stand-by kapcsolóját, a feleslegesen égetett villanyt és a radiátort. Például. De ezen kívül számtalan ötlettel sok-sok aprósággal vigyázhatunk kék égitestünkre, amely helyet adott nekünk önmagunk megvalósításához. Szereljük le autónkról a tetőcsomagtartót, amikor nincs rá szükségünk! Ezzel az egyszerű lépéssel 15-40%-üzemanyag takarítható meg. Egy átlagos munkábajáró évente kb. 250 kg CO2-kibocsátást kerülhet el, ha az év nagy részében autó helyett a biciklit választja. Szerezz be, vagy varrj pamutszatyrot a bevásárláshoz! Előnyük a környezet kímélésén túl, hogy az ételek nem füllednek úgy be, mint a nejlonszatyrokban. A pamutszatyor mosógépben mosható, és nejlon társaival ellentétben évekig szolgálja a háztartásod. Az utakra, járdára szórt só rendkívül káros - nemcsak a cipődet teszi tönkre, de rossz a fáknak, kisebesíti a kutyák tappancsait, rongálja az autók karosszériáját stb. Só helyett használj homokot, fahamut, fűrészport! 2009/2010 * presszó 39