Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés PAIN AT HOME: U.S. MORTGAGE CRISIS RIVALS S&L, TECH-STOCK MELTDOWNS TOLL OF ECONOMIC SHOCKS COULD LINGER FOR YEARS AMID GLOBAL CREDIT CRUNCH; MUCH MORE COMPLEX VESZÉLYES MOBILITÁS Készítette: Szerencsi Andrea Budapest, 2008

2 Tartalomjegyzék 1. Értekezés 4. oldal 2. Az eredeti angol szöveg.6. oldal 3. A magyar fordítás.12. oldal 4. Az eredeti magyar szöveg.19. oldal 5. Az angol fordítás oldal 6. Felhasznált irodalom.25. oldal 3

3 1. Értekezés Szakdolgozati témáim kiválasztásakor olyan szövegeket kerestem, amelyek nemcsak fordítási szempontból jelentenek kihívást számomra, hanem amelyek témái túlmutatnak az aktualitás szintjén és nagy valószínűséggel meghatározzák az elkövetkezendő évek eseményeit. Így esett választásom a Wall Street Journal egyik december 11-én megjelent cikkére, amely az USA jelzáloghitel válság kialakulásának okait és világgazdasági hatásait elemzi az 1980-as évek takarékszövetkezeti válságával és a dot-com buborék kipukkadását követő es válsággal összehasonlítva. Azért választottam ezt a szöveget, mert így a fordítás során betekintést nyerhettem egy izgalmas és meglehetősen összetett szakterületbe, megismerkedhettem szakkifejezéseivel és azok magyar megfelelőivel. Az alábbiakban ismertetem a szöveg fordítása során felmerült, számomra legtöbb tanulsággal szolgáló problémákat. A bevezető részben az asset szót ( the bedrock asset ), vagyontárgynak fordítottam, mert arra törekedtem, hogy megtartsam a bevezető kevésbé szakmai, mint inkább köznyelvi stílusát. A cikk egyéb helyein viszont a közgazdaságtanban bevett szakkifejezést, az eszköz szót használtam. A now its value has become the biggest question mark hanging over the global economy and financial system mondat fordítása során a képzavar elkerülése végett inkább összevonási műveletet alkalmaztam, és a forrásnyelv általános jelentésű ige+konkrét jelentésű főnév kapcsolatát (have become the biggest question mark) egyetlen konkrét igével (megkérdőjeleződött) helyettesítettem, s a forrásnyelv képes tartalmát a sötét árnyékként vetül kifejezéssel igyekeztem kompenzálni. A második bekezdés struktúráját átalakítottam a fordításban. A logikai tagolást meghagytam ( A háttérben egyrészt, illetve Másrészt ), de a forrásnyelvi szöveggel ellentétben ( two long accepted beliefs and one newer one, the prevailing logic, the more recent twist ) csak egyszer tértem ki rá. Úgy ítéltem meg, hogy mivel a cikk szerkezetének egésze egyébként sem követ egy tételes felsorolást/sorrendet, talán fontosabb a szöveg gördülékeny olvashatósága, könnyen érthetősége. Ugyanebben a bekezdésben a fordításban megtartottam a Wall Street elnevezést, hiszen ez ma már köznyelvi szinonimája a New York-i tőzsdének. Hasonlóképpen jártam el a Fed-del, illetve a SIV, CDO elnevezésekkel, mert a gazdasági szakemberek, akikhez ez a cikk 4

4 elsősorban szól, pontosan tudják, hogy az USA Jegybankjáról/Központi Bankjáról, illetve ún. strukturált befektetési alapokról valamint adósságfedezetű kötvényekről van szó. A cikkben előfordul néhány olyan kifejezés is, amelyek pontos megértéséhez, és lefordításához nélkülözhetetlen ennek a szakterületnek, illetve a jelzáloghitel ügyleteknek és szókincsének az ismerete. A banks will likely to hold back on all kinds of lending mondatrészletben a hold back on all kinds of lending kifejezésre a magyar szaknyelv általában visszafogják a hitelezést kifejezést használja. A To make matters worse, payments on more than $500 billion in mortgages will reset in 2008 mondatban a reset ige szerepel, ami arra utal, hogy a jelzáloghiteleknél teljesen bevett eljárás az, hogy a hitelt felvevők kezdetben kedvezményes kamatot fizetnek, és hogy ez a kamat pár év után megemelkedik. Emiatt a mondatot, jelentését bővítve és magyarázva, így fordítottam: A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy 2008-ban több mint 500 milliárd dollárnyi jelzáloghitel kamata emelkedik egy előre rögzített magasabb szintre. A Rising defaults can actually be good for some highly rated slices, which get paid off faster as a result mondatban a get paid off faster kifejezés magyar szaknyelvi megfelelője a gyorsabban törlesztenek. A magyar nyelvű szöveg, a Piac és Profit márciusi számában megjelent Veszélyes mobilitás című cikk az EU 25 tagállamában az utóbbi években megnövekedett közúti árufuvarozás problémájával foglalkozik. A szerző rámutat arra, hogy noha az áruk és személyek szabad mozgása az EU versenyképességének és a tagállamok gazdasági fejlődésének alapvető feltétele, környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági szempontokból az EU a Marco Polo I-II. program keretében a vasúti és vízi úthálózatok fejlesztését támogatva kívánja visszaszorítani a közúti árufuvarozást. A fordításban a legnagyobb nehézséget az Európai Unióra jellemző hivatalos stílus, és néhol az emiatt bonyolult mondatszerkezetek angol nyelvre való átültetése jelentette. Mivel az Uniós vagy azzal kapcsolatos hivatalos szövegek terminológiájukban szigorúan kötöttek, meg kellett találnom a magyar szakkifejezések Uniós angol megfelelőit. Ebben nagy segítségemre volt az Európai Bizottság hivatalos honlapján olvasható 2006-os rendelet a Marco Polo program létrehozásáról, illetve a cikkben hivatkozásként említett Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért szervezet honlapján hozzáférhető Mobility 2001 (Mobilitás 2001) című tanulmány. 5

5 2. Az eredeti angol szöveg Source: The Wall Street Journal, 11th December, 2007, pp Pain at home: U.S. mortgage crisis rivals S&L, tech-stock meltdowns Toll of economic shocks could linger for years amid global credit crunch; much more complex By Greg Ip, Mark Whitehouse and Aaron Lucchetti The home has long been the bedrock asset of most American families. Now, its value has become the biggest question mark hanging over the global economy and financial system. Over the past decade, Wall Street built a market for more than $2 trillion in securities sold globally and backed by loans to U.S. homeowners on two long-accepted beliefs and one newer one. The prevailing logic: The value of the American home would never fall nationwide, and people would almost always make their mortgage payments. The more recent twist: Packaging mortgage loans and turning them into securities would make the global economy more resilient if anything went wrong. In matter of months, though, much of the promise of the new financial architecture together with its underlying assumptions - has proved to be a mirage. As house prices fall and homeowners default on mortgages at troubling rates, the pain has spread far and wide. An examination of the resulting crisis shows it is comparable to some of the biggest financial disasters of the past half-century. So far, the potential losses look manageable compared with the savings-and-loan crisis of the 1980s and the tech-stock crash of But the housing debacle could yet take years to work out, thanks to the sheer complexity of it. Until the mess is cleaned up, investors will remain jittery and banks will likely hold back on all kinds of lending a credit crunch that is already damping global growth and could tip the U.S. economy into recession. To ease the pain, the Federal Reserve has cut short-term interest rates twice and is expected to cut them further today. The administration of George W. Bush also has pressed for private-sector curative measures. First, it urged big banks to create a new entity to buy some mortgage-linked securities that don t have a ready market now. And a plan finalized last week calls for freezing interest payments on perhaps hundreds of thousands of qualifying homeowners whose mortgage notes are set to rise. Both ideas are controversial. They are 6

6 hailed by some as well-conceived financial first aid and criticized by others as inadequate or an impediment to crisis resolution. Veteran financiers see in the current episode a pattern consistent with classic financial manias: Investors enthusiasm for an asset in this case U.S. houses drove up prices, attracted more capital and lifted prices to levels that preordained a fall. Home prices rose sharply elsewhere, too, including the U.K., parts of continental Europe and Australia. Old fogies like me expected the bust to come earlier than it did, says George Soros, the 77-yearold chairman of Soros Fund Management. A lot of us got tired waiting for it. The ultimate extent of the crisis will depend largely on how steeply the price of the average American home falls. That will play a pivotal role in determining how many people are at risk of foreclosure as payments on adjustable-rate mortgages tick upward and in the size of losses on securities backed by those loans. It will also affect the size of the hit that consumers sustain to their spending power. House prices are down by 0.5% to 10% now, depending on the measure used. If they fell 30% -what it would take to restore their historic relationship to inflation, rents and incomes - $6 trillion of housing wealth would be wiped out. Measured against the size of the U.S. economy, that is less than the losses in the stock market between 2000 and Initial guesses at total losses on subprime and similar mortgages range from $150 billion to $400 billion. The latter figure would equal about 3% of U.S. annual economic output. That is similar to the losses suffered by S&Ls and commercial banks between 1986 and But it is less than half the scale of Japanese bank losses in the wake of that country s burst stock and real-estate bubbles. The current crisis, though, differs in crucial ways from the recent tech-stock burst and the S&L crisis. For one, it centers on assets, most people have bought with borrowed money. On average, mortgage debt amounts to nearly half the value of houses. In recent years, easy credit has allowed many to borrow as much as the full value of their homes, making them more leveraged than any hedge fund. AS prices fall, people who find themselves owing more than their homes are worth are much more likely to renege on their mortgages, leaving lenders to sell the foreclosed houses at a loss. To make matters worse, payments on more than $500 billion in mortgages will reset in 2008, mostly to higher rates. 7

7 Banks are far less exposed to serious damage than during the 1980s. Nonetheless, the shift of loans from banks to markets has created a staggering complexity that threatens to prolong the crisis. During the Latin American debit crisis, the Fed and U.S. Treasury were able to prod a few hundred banks to renegotiate billions of dollars in debt owed by a few dozen developing countries. You had uncertainty in valuation, but it was more straightforward: You know how big the debt is, you know who has it, a relatively small group, says Mr. Volcker. This is much more complex. Mortgages today are dispersed among banks as well as more than 11,000 investment pools, each of which may have hundreds, if not thousands, of investors. Many of those pools have been further repackaged into specialized funds known as structured investment vehicles and collateralized debt obligations, or SIVs and CDOs each of which have their own investors. That makes determining who owns the securities, what they are worth and the nature of the underlying collateral a tricky process. David Barse of Third Avenue Management LLC, a New York investment firm specializing in distressed companies, is steering clear of CDOs for now. He says he would need to hire new experts just to figure how much they are worth. We don t have the analytical systems to break them down, he says. Indeed, coming up with a value for a CDO entails analyzing more than 100 separate securities, each of which contains several thousands of loans a feat that, if done on any scale, can require millions of dollars in computing power alone. Recent deals, such as a hedge fund s purchase of the mortgage portfolio of E*Trade Financial Corp., suggest markets are starting to sort things out. But many investors are hanging back, prolonging the uncertainty over markets and the economy. Housing fits a pattern Mr. Soros has observed since he entered the investment business in the 1960s. Economic fundamentals, he posits, are supposed to determine asset prices. But often a flood of capital makes an asset s fundamentals seem sounder than they really are, attracting even more capital. Eventually, you reach a turning point, he says, where the value of the collateral begins to decline, which reduces the willingness to lend, which reinforces the fall in the values of the collateral. There usually has to be a flaw in people s perceptions to set a boom-bust sequence into motion, Mr. Soros says. In the case of housing, he says, it was the assumption that, because home prices fall nationwide only in severe economic slump, a diversified portfolio of U.S. mortgages made for a very safe investment. 8

8 Robert Shiller, a Yale University economist who has made a career out of studying bubbles, says the latest bear market in stocks may have also made houses more appealing. A 2003 survey of home buyers he conducted with a colleague found 10 times as many said the stock market s collapse encouraged them to buy a home as said it discouraged them. Their thinking, Mr. Shiller says, went like this: I m fed up with the stock market, I had so many promises of high returns and my broker and the accountants were deceiving us. But homes have always gone up in value, and it gives me great satisfaction to own a home and I can see it every day. At first, home prices rose for good reason. With the economy in recession, the Fed slashed interest rates in 2001 and kept them low until mid That, plus an influx of foreign savings to the U.S., kept mortgage rates low. Former fed Chairman Alan Greenspan frequently argued there could be no housing bubble. The high cost and inconvenience of moving are significant impediments to speculative trading development of price bubbles, he said in late But rising home prices may have given both buyers and lenders a false sense of the market s stability and security. When the Fed began to raise interest rates in 2004, mortgage rates also began to climb. Initially, home prices kept rising as buyers turned to mortgages with low initial payments, assuming they could sell or refinance before the mortgage rate adjusted higher. Borrowers who had trouble making payments could easily buy more time by refinancing into bigger loans, thanks to higher prices. That kept defaults low and encouraged ratings concerns to continue blessing securities backed by such mortgages with high ratings. At the end of 2006, the value of all homes in the U.S., excluding rentals, peaked at 153% of gross domestic product (or about $21 trillion) the highest level in the last six decades. By Sept. 30, that had edged down to 150% of GDP as home prices began to drop. With huge inventories of unsold homes soon to swell with foreclosed properties, that is likely to continue. Falling home prices make consumers poorer and less ready to spend, and they make it harder to borrow against home values even if consumers are current on their payments. 9

9 The pressure on homeowners is only part of the picture. A potentially bigger issue is the impact of this bad debt on banks and investors and their continued willingness to lend to consumers and businesses. Mortgage securities typically consist of 10 or more different slices from highly rated slices for conservative investors all the way down to low-rated, riskier slices for investors looking for bigger returns. Each slice has its own set of rules governing when and how investors will get paid or suffer losses. Rising defaults can actually be good for some highly rated slices, which get paid off faster as a result. Many lower-rated slices, though, pay back the original investment only after three years, and only on the condition that defaults remain low. That means the value of a security issued in 2006 stands to be a big question mark until The complexity of mortgage-backed-securities is making banks more vulnerable to losses than expected. It turns out banks didn t manage to shed so much of the risk of lending by packaging mortgage loans into securities and selling them to investors. Instead, they kept a large portion of the risk in various forms, including pieces of the CDOs they helped bring to market. They also sometimes struck deals to provide emergency funding to SIVs and managers of CDOs obligations that weren t always clearly spelled out in their financial statements. Such agreements with CDO vehicles led to much of the $8 billion to $11 billion in writedowns that Citigroup Inc. says it expects to suffer in the current quarter. Banks also are wary of lending to one another. They are trying to keep as much cash as possible as a cushion against potential losses, and they are worried that their counterparts could go belly up. As a result, they have been charging each other much higher interest rates. Those rates, in turn, affect monthly payments on millions of credit cards and mortgages in Europe and the U.S. Asset prices stop falling when markets conclude that all the bad news has been factored in. At that point, so-called vulture investors pounce. But most are holding back because they think banks and SIVs could yet be forced to sell more of their holdings of subprime-backed securities into a market with few buyers. TCW Group, a Los Angeles asset-, management firm, raised about $1.5 billion over the summer in anticipation of finding distressed opportunities in the mortgage market. But Jeffrey Gundlach, chief investment officer, says he has invested less than a quarter of those 10

10 assets so far. The 2007 capital markets are littered with corpses of the people who thought [subprime bonds] were a good buy at 90, 80, 70, 50, 40, 30 and 20 cents on the dollar, says Mr. Gundlach, a mortgage expert since the 1980s. He looks at 50 depressed mortgage bonds for every one he buys. In spite of the gloom, the economy may avoid recession. Housing makes up a much smaller share of the economy than business investment, which dragged the U.S. into recession in Also, the rest of the world is stronger than in 2001, boosting U.S. exports. For the entire U.S. economy to contract would probably require a broad decline in consumer spending, which hasn t happened since And, while financial problems are serious, they aren t at least yet- on a par with those of the 1980s, when many major banks would have been insolvent had they valued their Third World loans accurately. There is, indeed, a possibility that the opacity of today s mortgage securities means markets may be factoring in far larger losses than will actually occur. Though the Fed is still worried about inflation, it has plenty of room to cushion the economy with additional interest-rate cuts. But after years of living off the debt-financed increases in the value of their homes, U.S. consumers are uncharted territory. A lot of people, including me, have been saying that the country has been spending more than it s been producing, and that will have to come to an end, says Mr. Volcker. The question is: Does it come to an end with a bang or whimper? - Kelly Evans contributed to this article. 11

11 3. A magyar fordítás Otthon gond van: Az USA jelzáloghitel válság vetekszik a takarékszövetkezeti válsággal és a dot-com buborékkal A gazdasági megrázkódtatásból adódó veszteségek évekig globális hitelválságot okozhatnak; Ez a mostani jóval komplexebb A lakóingatlan hosszú időn keresztül a legértékállóbb vagyontárgynak számított a legtöbb amerikai család számára. Mára az értéke megkérdőjeleződött és sötét árnyékként vetül a világgazdaságra és a nemzetközi pénzügyi rendszerre. Az elmúlt tíz évben a Wall Street-en több mint kétezer milliárd dollár értékben kereskedtek olyan értékpapírokkal, amelyek mögött az amerikai lakástulajdonosoknak folyósított hitelek álltak fedezetként. A háttérben egyrészt az a meggyőződés húzódott meg, miszerint az amerikai ingatlanok értéke soha nem fog csökkenni országszerte, illetve, hogy az emberek majdnem mindig fizetni fogják a jelzáloghitelek részleteit. Másrészt az az újabb keletű elgondolás, amely szerint a jelzáloghitelek értékpapírosításával a világgazdaság rugalmasabban reagál az esetleges kedvezőtlen folyamatokkal szemben. Azonban néhány hónap alatt ez az új pénzügyi - ingatlan konstrukció az alapjául szolgáló összes feltételezéssel együtt ingatagnak bizonyult. A lakásárak zuhanásával és a törlesztő részleteket fizetni nem képes lakástulajdonosok számának ijesztő növekedésével a probléma egyre szélesebb rétegeket érint. A kialakult helyzetet vizsgálva úgy tűnik, hogy az az utóbbi 50 év legnagyobb pénzügyi válságaihoz hasonlítható. Mindeddig kezelhetőnek tűnnek a potenciális veszteségek az 1980-as évek takarékszövetkezeti válságához (Savings and Loan Crisis vagy S&L crisis) valamint a dotcom buborék kipukkadását követő es válsághoz képest. Ugyanakkor - pusztán összetettsége miatt- évekig is eltarthat még, mire a mostani lakáshitel-válság rendeződik. Addig viszont a befektetők óvatosan kivárnak, a bankok pedig valószínűleg visszafogják a hitelezést. Az eredmény: hitelválság, amely már most gyengíti a világgazdaságot, és amely recesszióba taszíthatja az USA gazdaságát. 12

12 A válság enyhítésére a Fed már kétszer csökkentette a rövid lejáratú hitelek kamatlábait és várhatóan ugyanezt teszi a mai napon is. George W. Bush kormánya a magánszférát sürgeti, hogy orvosolja a problémákat. Elsőként azt várja a nagy bankoktól, hogy hozzanak létre egy szervezetet, amely olyan jelzálog fedezetű értékpapírokat vásárol, amelyek iránt jelenleg nincs nagy kereslet a piacon. Egy másik, a múlt héten kidolgozott terve a kamatok további emelésének befagyasztására szólít fel annak a feltehetőleg több százezer, erre jogosult lakástulajdonos érdekében, akiknek a jelzáloghitel törlesztő részleteik emelkednének. Mindkét javaslat ellentmondásos: vannak, akik jól átgondolt, pénzügyi gyorssegélyként üdvözlik, míg mások kritizálják és alkalmatlannak vagy egyenesen a válságkezelés útjába álló akadálynak vélik. Tapasztalt pénzügyi szakemberek a most zajló folyamatokat a hagyományos befektetési láz sémájával állítják párhuzamba: valamely eszköz iránti befektetési kedv jelen esetben az amerikai lakóingatlanok iránt feltornázta az árakat, még több tőkét vonzott, és olyan magasságokba emelte az árakat, amely után csakis bukás következhetett. A lakóingatlanok ára máshol is meredeken emelkedett, így az Egyesült Királyságban és néhány más európai országban, valamint Ausztráliában. Az olyan öreg rókák, mint én, jóval korábbra várták a válság bekövetkeztét mondta a 77 éves Soros György, a SOROS Alapítvány elnöke, majd hozzátette: Sokan alig győztük kivárni. A válság végső mértéke nagyban attól függ, milyen meredeken fog esni az átlag amerikai lakóingatlanok ára. Ez fogja döntően meghatározni, hogy a változó kamatozású jelzáloghitelek törlesztő részleteinek emelkedésével hány embert fenyeget háza elárverezésének veszélye, és az olyan értékpapírokból származó veszteségek mértékét, amelyek mögött jelzáloghitelek állnak. De emellett hatással lesz arra is, hogy milyen mértékben fog csökkenni a fogyasztók vásárló ereje. A lakóingatlanok ára az alkalmazott számításoktól függően mára 0,5-10%-kal csökkent. Ha ez az érték elérné a 30%-ot, visszaállna az ingatlanoknak az inflációval, a bérleti díjakkal és a jövedelmekkel való történelmi összefonódásából adódó reális értéke 6 ezer milliárd dollár értékű ingatlanvagyon veszteséggel. Az Egyesült Államok gazdaságának méretéhez viszonyítva ez kevesebb, mint a tőzsdén elszenvedett veszteségek között. Az első becslések szerint a másodlagos és ehhez hasonló jelzáloghitelekből származó veszteségek milliárd dollárra tehetőek. Ez utóbbi összeg az Egyesült Államok éves gazdasági teljesítményének körülbelül 3%-ával egyenlő, így nagyságrendileg hasonló a takarékszövetkezeteket (S&L) valamint a kereskedelmi bankokat 1986 és 1995 között ért veszteségekhez. A japán részvény- és 13

13 ingatlanbuborékok kipukkanása nyomán keletkezett japán banki veszteségeknek viszont kevesebb, mint a fele. Ez a mostani válság alapvetően mégis más, mint a közelmúltban a dot-com buborék vagy a takarékszövetkezeti válság (S&L crisis). Részben azért, mert olyan eszközök körül csoportosul, melyeket az emberek hitelből vásároltak. A jelzálog átlagban a lakóingatlan értékének a felét terheli, az utóbbi években viszont a könnyen felvehető hiteleknek köszönhetően sokan a házuk értékének egészét terhelték jelzáloggal, s ezzel jóval nagyobb kockázatot vállaltak, mint amilyennel bármely fedezeti alap jár. Azok, akik az árak esésével azon kapják magukat, hogy tartozásuk meghaladja lakóingatlanuk értékét, nagy valószínűséggel fizetésképtelenné válnak, s ez azt vonja maga után, hogy a hitelezők a jelzálogjog érvényesítésekor veszteséggel tudják csak értékesíteni a lakóingatlanokat. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy 2008-ban több mint 500 milliárd dollárnyi jelzáloghitel kamata emelkedik egy előre rögzített magasabb szintre. A bankok az 1980-as évekhez képest jóval kevésbé vannak kockázatnak kitéve. Mégis a hiteleknek a bankoktól az értékpapírpiacra való bevezetése olyan elképesztően komplex helyzetet teremtett, amely a válság elhúzódásával fenyeget. A dél-amerikai hitelválság idején a Fednek és a Pénzügyminisztériumnak sikerült meggyőznie több száz bankot arról, hogy újratárgyalják jópár fejlődő ország több milliárd dolláros adósságának rendezését. A becslésekben voltak bizonytalanságok, de a helyzet sokkal kiszámíthatóbb volt. Tudtuk, mekkora az adósság, azt is, ki tartozik: egy viszonylag jól behatárolható csoport. Ez a mostani jóval komplexebb nyilatkozta Paul Volcker. Manapság a jelzáloghitelek bankok és több mint 11 ezer strukturális befektetési alap között oszlanak meg, melyek mindegyike külön-külön több száz, hacsak nem több ezer befektetővel rendelkezik. Az alapok közül sokat további speciális alapokba csomagoltak, úgynevezett struktúrált befektetésekbe (structured invesment vehicle, SIV) és adósságfedezetű kötelezettségekbe (collateralized debt obligations, CDO), melyek mindegyike saját befektetőkkel bír. Mindez bonyolulttá teszi az értékpapírok tulajdonosának, értékének és az alapjukul szolgáló fedezetek meghatározását. David Barse, a New York-i székhelyű, bajba jutott cégekre szakosodott Third Avenue Management vezérigazgatója egyelőre óvakodik a CDO-któl. Barse szerint új szakembereket kellene felvenni ahhoz, hogy egyáltalán megbecsülhető legyen, mennyit érnek ezek az értékpapírok, de mint mondta, nem állnak rendelkezésünkre az ehhez szükséges analitikus rendszerek. 14

14 Tény, hogy egyetlen CDO értékének meghatározása több mint száz olyan értékpapír elemzésével jár együtt, amelyek mindegyike több ezer hitelből tevődik össze ez olyan bonyolult feladat, hogy pusztán az informatikai háttér kiépítése dollár milliókba kerülhet. Egyes nemrégiben kötött ügyletek így például az, hogy az E*Trade Financial Corporation jelzálog-portfólióját egy fedezeti alap vette meg arra utalnak, hogy a piacokon a befektetők kezdenek tisztán látni. Sokan mégis haboznak, tovább fokozva ezzel a bizonytalanságot a piacokon és a gazdaságban. A lakáspiac egy adott séma szerint működik, melyre Soros György figyelt fel azóta, hogy az 1960-as években befektetésekkel kezdett foglalkozni. Állítása szerint a gazdasági tényezőknek kellene meghatározni az eszközök értékét. Gyakran azonban az történik, hogy a belefektetett tőke miatt egy eszköz az értékét tekintve stabilabbnak tűnik, mint amilyen valójában, és még több tőkét vonz. Végül aztán elérkezik a fordulópont, ahol a fedezet értéke csökkenni kezd csökkentve ezzel a hitelezési kedvet, amely még inkább hozzájárul a fedezet értékének csökkenéséhez mondta Soros György. Általában a körülmények téves felmérése kell ahhoz, hogy az emberek beindítsanak egy fellendülésből a válságba futó folyamatot véli Soros. A lakáspiac esetében szerinte az volt a feltételezésük, hogy mivel a lakóingatlanok ára csak komoly gazdasági válság idején csökken az Államokban, egy amerikai jelzáloghitelekből álló diverzifikált portfólió rendkívül biztonságos befektetésnek számít. Robert Shiller, az amerikai Yale egyetem közgazdásza, aki a pénzügyi buborékok tanulmányozásának köszönheti szakmai elismertségét, úgy gondolja, hogy a közelmúlt csökkenő tendenciát mutató részvénypiaca talán szintén növelte a befektetési kedvet a lakóingatlanok iránt. Shiller 2003-ban felmérést készített egyik kollégájával a lakásvásárlók körében, melynek eredményei szerint tízszer többen állították, hogy a tőzsde mélyrepülése felbátorította őket arra, hogy lakóingatlant vásároljanak. Shiller szerint ezek az emberek a következőképp gondolkodtak: Elegem van a tőzsdéből, olyan sok ígéretet hallottam már a magas megtérülésekről, de a brókerem és a könyvelők csak hitegettek. A lakóingatlanok értéke viszont mindig emelkedik, ráadásul olyan jó érzés, ha van az embernek egy háza, amiben minden nap gyönyörködhet. A lakóingatlanárak emelkedésének kezdetben jó oka volt. A gazdasági recesszió hatására a Fed 2001-ben leszállította a kamatlábakat és egészen 2004 közepéig alacsonyan tartotta. A külföldiek nagy előszeretettel helyezték el megtakarításaikat az Egyesült Államokban. Mindez alacsonyan tartotta a jelzáloghitelek kamatlábát. Alan Greenspan, a Fed 15

15 volt elnöke gyakran hangoztatta, hogy nem alakulhat ki ingatlan buborék végén azt nyilatkozta, hogy a költözéssel járó magas költségek és kényelmetlenségek jóformán kizárják a spekulációt az ingatlanbuborékok kialakulásának lehetőségét. Az emelkedő lakóingatlan árak azonban azt a téves képzetet kelthették mind a vevőkben, mind pedig a hitelezőkben, hogy a piac biztonságos és stabil. Amikor 2004-ben a Fed elkezdte megemelni a kamatlábakat, a jelzáloghitelek kamatlábai is emelkedtek. Kezdetben a lakóingatlanok ára folyamatosan nőtt: A vevők ugyanis olyan jelzáloghitel konstrukcióban vásároltak lakóingatlant, ahol a kezdő törlesztő részletek alacsonyak voltak. Azt gondolták, hogy így még azelőtt értékesíteni tudják az ingatlant, vagy tudnak új kölcsönhöz jutni, mielőtt a jelzáloghitel kamatai megemelkednének. A magasabb áraknak köszönhetően a nem fizető adósok könnyen időt nyerhettek azzal, hogy újabb, még nagyobb hiteleket vettek fel, csak azért, hogy a már meglevők törlesztő részleteit fizetni tudják. Így kevesen váltak fizetésképtelenné és az értékpapírokat minősítő cégek felbátorodva továbbra is biztonságosnak minősítették azokat az értékpapírokat, amelyekre ilyen típusú jelzáloghitelek szolgáltak fedezetül. Az elmúlt hatvan évben soha nem volt az Egyesült Államokban található összes lakóingatlan értéke a bérleményeket nem számítva olyan magas, mint 2006 végén: elérte az ország GDP-jének 153%-át (kb. 21 ezer milliárd dollár). Miután a lakóingatlanok ára esni kezdett, szeptember 30-ra ez az érték a GDP 150%-ára csökkent. A csökkenő tendencia valószínűleg folytatódni fog az eladatlan és az elárverezett ingatlanok nagy száma miatt. A lakóingatlanok tulajdonosaira nehezedő nyomás csak egy része a problémának. Sokkal komolyabb veszélyt jelenthet a behajthatatlan tartozások bankokra és befektetőkre gyakorolt hatása, valamint az, ha a válság miatt a bankok nem hitelezik tovább a(z egyébként fizetőképes) magánszemélyeket és vállalkozásokat. A jelzáloghitel-fedezetű értékpapírok általában 10 vagy annál több, különböző szeletből tevődnek össze: vannak köztük kimondottan alacsony kockázatúak a kockázatot kerülő befektetőknek és magas kockázati szintűnek minősítettek is a nagyobb hozamra vágyóknak. Azt, hogy a befektetők mikor és hogyan részesülnek a hozamból, vagy könyvelhetnek el veszteséget, minden egyes szelet külön szabályozza. A növekvő fizetésképtelenség tulajdonképpen kedvező is lehet néhány alacsony kockázatú szelet számára, hiszen ezek gyorsabban törlesztenek. Sok magas kockázatúnak ítélt szelet esetében 16

16 viszont a befektetés csak három év elteltével térül meg, és csak akkor, ha a fizetésképtelen adósok száma alacsony marad. Ez azt jelenti tehát, hogy egy 2006-ban kibocsátott értékpapír megtérülése 2009-ig kérdéses marad. A jelzáloghitel-fedezetű értékpapírok rendkívül összetett volta miatt a bankok a vártnál jóval sebezhetőbbek a veszteségekkel szemben. Úgy tűnik, hogy azzal, hogy bankok a jelzáloghiteleket részvényekbe csomagolták, majd eladták befektetőknek, nem tudtak megszabadulni a hitelezéssel járó jelentős kockázattól. Sőt, a kockázat nagy részét számos esetben különböző formákban inkább magukra vállalták, például megtartva olyan CDO-k egyes elemeit, amelyeknek az értékpapír piacra történő bevezetésében közreműködtek. Néha a bankok azért is kötöttek üzletet, hogy a vészhelyzetben levő strukturált befektetési alapoknak és a CDO-k kezelőinek pénzügyi segítséget nyújtsanak ezek olyan kötelezettségeket jelentettek számukra, melyek nem mindig voltak világosan feltüntetve a pénzügyi kimutatásaikban. Az ilyen jellegű megállapodások a bank és különböző CDO-k között okozták annak a 8-11 milliárd dolláros veszteségnek a nagy részét, amelyre a Citigroup állítása szerint a vállalat ebben a negyed évben számíthat. Ugyanakkor a bankok akkor is nagyon körültekintőek, amikor más banknak adnak hitelt. Arra törekszenek, hogy a lehető legtöbb készpénzt felhalmozva tompítani tudják a potenciális veszteségeket, és komolyan tartanak attól, hogy a szektor többi szereplője tönkremehet. Ezt elkerülendő, sokkal magasabb kamatra nyújtanak hitelt egymásnak. A magas kamatok azonban éreztetik hatásukat Európában és az Egyesült Államokban a havi hitelkártyadíjakon és a jelzáloghitel törlesztő részleteken. A lakóingatlanok ára egészen addig csökkenni fog, amíg a piacok nem győződnek meg arról, hogy minden kedvezőtlen eshetőséggel számoltak. Akkor csapnak majd le keselyűként a kockázati befektetők. Sokan közülük egyelőre még kivárnak, abban bízva, hogy a bankok és a strukturált befektetési alapok kénytelenek lesznek eladni még több, a birtokukban levő másodlagos jelzáloghitel fedezetű részvényt az alacsony keresletet mutató piacon. Egy Los Angeles-i vagyonkezelő cégcsoport, a TCW Group 1,5 milliárd dollárt teremtett elő a nyár folyamán erre a célra. A cég befektetési vezérigazgatója, Jeffrey Gundlach azonban ennek az összegnek mindössze negyedét fektette be eddig. A tőkepiacokon 2007-ben sok olyan ember vérzett el, akik azt gondolták, jó üzletet kötnek, ha a dollárhoz képest 90, 80, 70, 50, 40 vagy 30 centért vásárolnak [jelzáloghitel fedezetű kötvényeket] állítja az 1980-as évektől a téma szakértőjeként számon tartott Gundlach, aki 17

17 minden egyes megvásárolandó, nyomott árú jelzáloghitel fedezetű kötvényt 50 lehetséges közül választ ki. A komor hangulat ellenére a gazdaságnak valószínűleg mégis sikerül elkerülni a válságot. A lakáspiac a gazdaság jóval kisebb szeletét alkotja, mint az üzleti befektetések, amelyek 2001-ben válságba sodorták az Egyesült Államokat. Ráadásul a környező világ is stabilabb gazdaságilag, mint 2001-ben, fellendítve ezzel az Államokban az exportot. Ahhoz, hogy USA gazdaságának egésze csökkenést mutasson, talán a fogyasztás mértékében történő jelentős visszaesés szükséges, ami 1991 óta nem történt meg. Annak ellenére, hogy a pénzügyi problémák súlyosak, nem érik el (legalábbis egyelőre még nem) az 1980-as években tapasztaltakat, amikor sok vezető bank fizetésképtelenné vált volna, ha pontosan értékelték volna a harmadik világ országainak folyósított hiteleket. Megvan annak is az esélye, hogy a mai jelzáloghitel fedezetű értékpapírok át nem láthatósága miatt a piac sokkal tetemesebb veszteségekkel számol, mint amit valójában el fog szenvedni. Noha a Fed még mindig aggódik az infláció miatt, az újabb kamatlábcsökkentések jelentős mozgásteret szolgáltatnak neki a gazdaság védelmében történő beavatkozásra. Azonban évekkel azután, hogy az amerikai fogyasztók felélték ingatlanjaiknak a jelzáloghitelek kiváltotta kereslet által gerjesztett értéknövekedését, egy ismeretlen szakadék szélére léptek. Sokan beleértve engem is eddig azt hangoztattuk, hogy az Államokban nagyobb volt a fogyasztás, mint a termelés, és törvényszerű, hogy ez nem tarthat örökké - mondja Paul Volcker, hozzáfűzve, hogy: az igazi kérdés az, hogy szétpukkan vagy csak leereszt-e ez a buborék? (Írta: Greg Ip, Mark Whitehouse és Aaron Lucchetti, közreműködött: Kelly Evans) 18

18 4. Az eredeti magyar szöveg Forrás: Piac és Profit, március, oldal Veszélyes mobilitás Mára lassanként egybefüggő kamionsorok jellemzik az unió autópályáit. Az európai árufuvarozás volumene ugyanis évek óta dinamikusan nő, a szállított termékek közel fele pedig közúton jut el a célállomásra. Igaz, az áruk és személyek szabad mozgása egyértelműen a kontinens versenyképességének és növekedési dinamikusságának egyik záloga, a közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi szempontok a napjainkra kialakult közlekedési modell újragondolását sürgetik. Közel 500 milliárd tonnával lett több az egy kilométerre eső közúti áruforgalom 1995 és 2005 között az EU 25 tagállamában. A megnövekedett fuvarozási igény számos negatív következménnyel is jár. Az utak biztonsága romlik, a kamionok károsanyag-kibocsátása gyorsítja a klímaváltozást, és a föld véges olajkészlete is kérdéseket vet fel. A problémák kezelése érdekében az Európai Unió célkitűzéseiben a vasúti és folyami szállítási hálózatok kiépítésének támogatása fontos helyet kapott, éppúgy, mint a fuvarozással kapcsolatos bürokrácia csökkentése. Változást sürgető tények Tény, hogy a mobilitás a gazdasági fejlődés kulcsa. A vállalatoknak autópályákra, vasutakra, hajóutakra és légi folyosókra van szükségük ahhoz, hogy az általuk előállított áru és szolgáltatás egyik pontból a másikba eljusson. A magánszemélyek a munkába jutáshoz, az egyes szolgáltatások igénybevételéhez szintén aktívan használják a hálózatokat. A mobilitás kérdése érinti a járműveket, ám ezzel párhuzamosan jelentős infrastrukturális, kommunikációtechnológiai és környezetvédelmi vetülete is van a kérdésnek, áll a svájci székhelyű, a világ minden pontjáról összesen mintegy kétszáz vállalatot tömörítő World Business Council for Sustainable Development (WBCSD), az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért nevű szervezet jelentésében. A mobilitásról szóló kutatás elsősorban a megnövekedett forgalom árnyoldalaira hívja fel a világ figyelmét. 19

19 Míg 2000-ben a közlekedési szektor a teljes szén-dioxid-kibocsátás 7 százalékáért felelt, napjainkban ez az arány elérte a globális kibocsátás egynegyedét, és ami még talán ennél is fenyegetőbb adat: ez a mennyiség csaknem 2 százalékkal növekszik évente. Egyes jóslatok szerint, ha a folyamatokban nem lesz változás, 2050-re a mai kibocsátási szint duplájára lehet számítani. Más becslések a globális olajszükséglet fenyegető növekedésére figyelmeztetnek: 2030-ra az igény elérheti a mai mennyiség 160 százalékát. A megnövekedett kereslet várhatóan 75 százalékáért a közlekedési ágazat különösen a fejlődő országokban lesz a felelős. Szintén ijesztő statisztikai adat, hogy a halálozások számában egyre nagyobb súllyal részesednek a közúti balesetek, különösen a fejlődő, átmeneti gazdaságú országokban. Ez utóbbi országokban történik a halálos közúti balesetek 85 százaléka, miközben a világ gépjárműállományának mindössze 40 százalékát birtokolják, derül ki a WHO kimutatásából. Túl sok tonna gurul Úgy tűnik, a 21. század egyik égető feladata, hogy megoldást találjunk a gazdasági növekedés és versenyképesség zálogának tekintett mobilitás iránti igény kiszolgálására úgy, hogy közben annak káros környezeti hatásait a minimálisra csökkentsük. Európában a közúti közlekedési szektor nemcsak jelentős szén-dioxid-kibocsátó, hanem nagyon hangsúlyosan hozzá is járul az európai jóléthez: körülbelül 4,5 millió munkahelyet teremt, és az unió GDP-jéből 1,6 százalékkal részesedik, olvasható az Európai Bizottság jelentésében. Szintén ebből a jelentésből derül ki, hogy Európában jelenleg mind az árufuvarozás, mind a személyszállítás legnagyobb része a közutakon zajlik. Az Eurostat kimutatás szerint az adatok az EU-25-re vonatkoznak 2005-ben az áruk 44,4 százaléka gurult, 39,3 százaléka a tengeren és csupán 9,7 százaléka jutott el vonaton a rendeltetési helyére. Szintén nagyon alacsony volt, mindössze 3,3 százalék a belföldi vízi utak részesedése. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban az árufuvarozás 40 százaléka vasúton zajlik. A közúti forgalom hatékonyságának növelése már csak azért is nagyon fontos kérdés, mert e nélkül a többi közlekedési mód sem működhet: az áruszállítás és a személyforgalom ugyanis egyaránt a közúton kezdődik és végződik, bármi legyen is a köztes eszköz. A WBCSD szerint a megoldás mindenekelőtt a közlekedési hálózatok és infrastruktúrák fejlesztése, illetve a kikötőkbe szállított áruk után fizetendő díjak eltörlése vagy legalábbis csökkentése lenne. 20

20 Amúgy a szállítási infrastruktúrát adó, valamint a szállítmányozó cégeknek is üzleti érdekük, hogy rátaláljanak a fenntartható mobilitás modelljére. Szakértők úgy vélik, a mobilitáshoz kapcsolódó kihívások komoly üzleti lehetőségeket rejtenek magukban. Egyes multinacionális nagyvállalatok például Amerikában a Xerox, az SC Johnson vagy a Wal- Mart már megkezdték logisztikai struktúrájuk átszervezését, gépjárműparkjuk racionalizálását. Az e téren megtett első lépések pedig a klímaváltozáson túl a vállalati kiadásokra is jótékony hatással voltak, olvasható az amerikai greenbiz.com oldalán. Támogatott zöldprojektek Az Európai Unióban is egyértelműen előtérbe kerültek a zöldszempontok, és ez nemcsak az uniós közlekedéspolitika két legfontosabb célkitűzésében az európai utak zsúfoltságának csökkentése, valamint a fuvarozás környezeti teljesítményének javítása tükröződik, hanem a gyakorlatban is. A támogatásban részesülő programok kiválasztásának ugyanis legfontosabb kritériuma a fenntartható mobilitás kialakítása. Az 1992-ben aláírt maastrichti egyezmény által létrehozott transzeurópai közlekedési hálózatok (trans-european transport network TENT-T) projektek keretében a 2007 és 2013 közötti időszakban felhasználható 5,1 milliárd eurót bizottsági elképzelések szerint 56 százalékban a határkeresztező közlekedés fejlesztését szolgáló elképzelések támogatására fordítanák. A tagállamoknak megküldött javaslatok szerint a belvízi hajózást érintő programok a harminc kiemelt projekt számára rendelkezésre álló teljes költségvetésből 11,5 százalékkal részesülnek, míg a vasút részaránya 74,2 százalék. A február negyedikén közzétett, az Európai Unió területén belüli és kívüli társaságok számára kiírt II. Marco Polo program keretében zajló árufuvarozási szolgáltatások kialakítására és fejlesztésére irányuló második pályázati felhívás szintén hangsúlyosan jelzi az irányt, amerre az EU fejlődni szeretne. Ezúttal a bizottság összesen 59 millió euró közvetlen támogatást ajánlott a teheráru-fuvarozó magántársaságoknak megint csak a közutak forgalmát és zsúfoltságát, valamint a káros környezeti hatásokat enyhítő tevékenységek ösztönzésére. 21