Közigazgatás, politika, gazdaság, települések változások a 20. században

Átírás

1 41 A közigazgatási felosztás módosulásai A vizsgált terület ma az január 1-jén létrejött Szlovák Köztársaság része. A Szenci járás Pozsony megyéhez, a Galántai járás Nagyszombat megyéhez, a Vágsellyei járás pedig Nyitra megyéhez tartozik. Az 1996-os közigazgatási felosztás értelmében az addigi Galántai járást két külön járásra a Galántai és a Vágsellyei járásra osztották fel. A vizsgált terület szomszédos járásai: a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Érsekújvári, a Nyitrai, a Galgóci és a Nagyszombati járás. Nagyszombat megye térképe (zöldes árnyalattal ábrázolva)

2 42 Az elmúlt évszázadokban a terület a Magyar Királysághoz (1867-ig), majd az Osztrák- Magyar Monarchiához ( ) tartozott. A terület települései régebben Pozsony vármegye és Nyitra vármegye részét alkották. Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződést követően Csehszlovákia részévé vált ban Nyitra megye Vágsellyei járását Pozsony megyéhez csatolták. Az első bécsi döntéssel ( ) a terület jelentős részét a nyelvhatár figyelembevételével visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor a terület nagyrészt szlovákok által lakott része az ún. Szlovák Államhoz, a többségében magyar lakosságú falvak az egyesített Pozsony és Nyitra megyéhez tartoztak. A II. világháborút követően a térség újra Csehszlovákiához került, majd az ország kettéválása után (1993) Szlovákia része lett ben a Galántai járás 44 községéből 22 község az újonnan létesült Szeredi és a Szenci járáshoz került. A régiót érintő térképrészlet az első bécsi döntéssel létrejött magyar-szlovák országhatáról

3 A szövetkezeti mozgalom és a II. világháborút követő rendeletek A 19. századi szövetkezeti mozgalom eredményeként 1898-ban Magyarországon megalakult a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, a Hangya. Miután 1919-ben a csehszlovák parlament kimondta a Hangya megszűnését, a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek áruellátása megszűnt. A szövetkezeti mozgalom lelkes hívei 1923-ban Szencen létrehozták a Hanza Szövetkezeti Áruközpontot, melynek központját Galántán építették ki és 1945 között a Hanza több mint 200 fogyasztási szövetkezet áruellátásáról és fölös áruik értékesítéséről gondoskodott ban létrejött a Hanza Hitelszövetkezet, majd 1939-ben a Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet. Az utóbbi gabonaraktárral, hűtőházzal, baromfiteleppel, szeszfőzdével, tojásgyűjtővel és központi tollraktárral rendelkezett. Több faluban raktárai és kirendeltségei voltak. A Hanza sikereit egyrészt kiváló szakembergárdájának és gazdasági eredményeinek, másrészt sajátos szociális politikájának (betegbiztosítás, nyugdíjalap, népművelő tevékenység, stb.) is köszönhette. Említést érdemel a galántai strand kialakítása, a Hanza lakótelep építése, a Hanza Szövetkezeti Újság kiadása, a Hanza Dalosegyesület létrehozása és a mozi működtetése. A második világháború befejeztével a beneši dekrétumok következtében a galántai központú Hanza Szövetkezeti Áruközpont vagyonát az új államhatalom felosztotta. A második világháború befejezésével a Szlovák Nemzeti Tanács április 7-én hozott rendeletével megszüntette az között érvényes közigazgatási rendszert, és elrendelte a nemzeti bizottságok intézményének kialakítását. Azokon a településeken, ahol a magyar lakosság többségben élt, közigazgatási biztosokat (komisszárokat) nevezett ki a Belügyi Megbízotti Hivatal. A törvény a nemzeti bizottságok feladatául adta a közélet megtisztítását az ellenséges elemektől és az árulóktól. Ehhez a törvényes alapot a beneši rendeletek és a Kassai Kormányprogram 8. fejezete adták között a csehszlovák államhatalom az egységes szláv állam megteremtésének érdekében munkálkodott. Elnöki dekrétumok alapján nemzeti gondnokság alá helyeztek több üzemet, a magyarok földtulajdonát 50 ha felett elkobozták. A magyar nemzetiségűek elvesztették állampolgárságukat, vagyonukat, a közigazgatásban dolgozókat megfosztották a munkavállalás lehetőségétől. Megkezdődött a népbíróságok működése. Az 1946-os helyi és parlamenti választásokon a magyar nemzetiségűek nem vehettek részt. A szocializmus évtizedei A második világháborút követő években a világ fejlődésére a kapitalista és a szocialista világrendszerek szembenállása nyomta rá a bélyegét, mely a kisebb államok lakosainak mindennapjaira is hatással volt. A többpártrendszert felváltotta az egypártrendszer, mely a munkásosztály hatalmára épülő kommunista uralommá keményedett. A hidegháborúnak nevezett időszakot a lázas fegyverkezés jellemezte. Csehszlovákiában az február 25-i kommunista hatalomátvétellel új korszak kezdődött. Minden alkotmányos pozíció Csehszlovákia Kommunista Pártjának a kezébe került. Elkezdődött a szocializmus építésének korszaka. Ennek az időszaknak az egész Csehszlovákiára kiterjedő központilag irányított változásai minden régióban érezhetően jelentkeztek. A járási pártbizottság titkárai a központi hatalom által megszabott és ideológiailag alátámasztott célokat és érdekeket igyekeztek megvalósítani. A településeken a helyi nemzeti bizottságok, a nagyüzemek és a gazdasági és a társadalmi élet vezetőit a pártszervek nevezték ki. Ők alkották a helyi hatalmi elitet. A karhatalmi erők (a titkosrendőrség, a rendőrség, a katonaság, a munkásőrség) jelentős szerepet játszottak a kommunista hatalom fenntartásában. Az ésszerűséget és a gazdaságosságot az ideológiai célok és a politikai érdekek írták felül. Sztálin halála után (1953) enyhül a személyi kultusz jelensége. A magyarországi 1956-os forradalmat, mely kísérletet tett a kommunista rendszer megdöntésére, a zsarnokság megszüntetésére, az orosz tankok vérbe fojtották. Másfél évtizeddel később a csehszlovákiai 1968-as reformelképzelések új utat próbáltak szabni a társadalmi változásoknak. A szocializmus emberarcúvá tétele azonban kudarcot vallott, nyomában megindult a visszarendeződés. Az egyház és a kommunista hatalom együttélése konfliktussal terhes volt. A vallásosságot az ateizmust

4 44 előtérbe helyező hatalom kiszolgálói nehezen tolerálták, de a másként gondolkodókat sem viselték el. Az ateista ideológia szellemében a polgári ügyek testületeit biztosították az egyházi szertartások helyettesítését. Konfliktusok voltak a vallási rendezvényeken való részvétel, hittanoktatásra történő beiratkozások, vagy a vallásos jelképek viselése miatt. A szamizdat kiadványok megjelentetését és terjesztését szigorúan büntették. Az egyházi ünnepek helyett az új kor új ünnepeit kellett megünnepelni. Február 25-én a kommunista hatalomátvételt, március 8-án a Nemzetközi Nőnapot, május elsején a munka ünnepét, május 9-én az országnak a fasizmus alóli felszabadítását, október 28-án Csehszlovákia 1918-ban történt megalakulását, november 7-én az oroszországi bolsevik forradalom évfordulóját ünnepeltették a lakossággal. A gazdasági életben a piacgazdaságot a szocialista tervgazdálkodás váltotta fel. A magánvállalkozások helyett állami üzemek indultak fejlődésnek. Az iparosítás elsősorban néhány tucat nehézipari kohászati, gépészeti, vegyipari, építészeti nagyüzemre koncentrálódott. A régió területén a szeredi nikkelkohó, és a vágsellyei Duslo vegyiüzem létrehozása jelentette a legnagyobb beruházást. A munkaerő toborzással a férfilakosság egy része a csehországi, morvaországi bányákban, kohászati üzemekben talált munkaalkalmat. A lányok, asszonyok számára a pozsonyi könnyűipari üzemek (cérna-, csokoládégyár, stb.) kínáltak munkalehetőséget. A lakótelepek, a vasúti pályák és a közutak építése sok ember számára biztosított kenyérkereseti forrást. A környék kisvárosaiba telepített ipari üzemek is fejlődésnek indultak. Galántán a szerszámmegmunkáló üzem és a bútorgyár nyújtott sokak számára munkaalkalmat és megélhetési lehetőséget. Diószegen kender-, cukor- és konzervgyár működött, több településen pedig traktor- és permetezőállomás. Az egyénileg gazdálkodó földműveseket, vagyonukat szövetkezeti vagyonná téve sokszor durva módszereket alkalmazva kényszerítették be az egységes földműves szövetkezetekbe. Az elmúlt időszakban sikeresebb, vagyonosabb gazdálkodók kuláklistákra kerültek. A megbélyegzéseknek ilyen és hasonló formái sok család életét nehezítették meg, vagy tették tönkre. A másik oldalon a kollektív gazdaságok a szegénysorsú, nincstelen embertömegek számára új életviteli és felemelkedési lehetőséget jelentettek. A század hatvanas éveiben a lakosság nagy hányada munkaviszonya mellett háztáji gazdálkodással, a fóliasátrak alatti primőráru termesztéssel és értékesítéssel, vagy egyéb mellékfoglalkozással egészítette ki a jövedelemét. A nyolcvanas években a környéken termesztett korai zöldségárunak a csehországi piaci értékesítése jelentős sikereket hozott az ilyen tevékenységet folytató családok számára. A kis boltokat az állami fenntartású, illetve a fogyasztási szövetkezet által működtetett üzletek váltották fel. Az áruk iránti igény jelentősen nagyobb volt a kínálatnál. Az ötvenes években többek között a termények beszolgáltatása, és az áruhiány nehezítette az emberek életét. A hatvanas-hetvenes években a szolgáltatási szféra a lakosság számára bővítette kínálatát. A régió településein, különösen a központivá nyilvánított falvaiban családi házak, a városokban lakónegyedek sora épült fel. Ezzel párhuzamosan a nem fejlesztésre kiszemelt kisfalvakból sok fiatal építkezési engedély hiányában a városokba költözött, negatívan befolyásolva ezzel a kisközségek népességszámát. Galántán 1966 és 1983 között a körzet orvosi rendelőinek nagy részét felváltó, a régió igényeit meghaladó orvosi rendelőintézet és kórházi komplexum épült. Az ideológiai alapokon nyugvó rendszer, mely ugyan mérsékelte az emberek közötti társadalmi és szociális különbségeket, európai tekintetben gazdaságilag nem tudott eredményes lenni, ezért fokozatosan elvesztette erejét, felemésztette önmagát. Településszerkezet A mátyusföldi településszerkezet elemeit a 20. század elején a mezővárosokból elsősorban a közigazgatási és az iparfejlesztési funkciók kibővítésével létrejött városok: Galánta, Vágsellye, Szered, Szenc, Diószeg, a 2 3 ezer lakossal rendelkező nagyközségek, a további községek és az agrárgazdálkodás nyomán kialakult majorsági települések alkotják. Az első világháború után a csehszlovák agrártelepítés keretében és a kompakt területi egységet alkotó magyar etnikum felhigítása céljából a környéken a következő telepes falvak, kolóniák jöttek létre. Erre a célra felhasználták az évszázados nagybirtokok majorsági településeit.

5 45 Hajmásmajor Švehlovo Szőgyénpuszta Nové Osady A Nagyfödémes községhez tartozó Hajmáspuszta és Lencsehelymajor helyén 1927-ben 400 ha területen 22 család letelepítésével létrehozták a Švehlovo kolóniát, melyet 1938-ban Szőgyénpusztával egyesítettek. Az önállósodott falu nevét 1951-ben Nové Osadyra változtatták, majd 1976-ban Nagyfödémeshez csatolták. Štefánikovo (Javorinka) 1921-ben Taksony község határában a csehszlovák kolonizáció keretében létrehozták a Štefánikovo (Javorinka) kolóniát, ahová Trencsén környéki szlovákokat telepítettek. A 450 ha területre 43 család került. A település 1945-ig közigazgatásilag Taksonyhoz tartozott (Sárdi-telep), 1960-ig volt önálló község, majd Galántához csatolták. Tornóc 1927-ben Tornóc, Vágvecse és Szelőce községek kataszteréből kihasított területen, mely a Hunyadi László ürményi birtokához tartozó majorságokat jelentette, kolónia jött létre, mely a falu részévé vált. A 610 ha területre 46 kolonista család települt, köztük 14 magyar család, akik a volt nagybirtok alkalmazottai közül kerültek ki. Galánta-Kolónia Galánta határában az Esterházy László birtokán 1926-ban létrehozott 183 ha nagyságú kolónián 12 családot telepítettek le. Pallócpuszta Az akkor Taksony községhez tartozó településrészen 1927-ben 2 morva család telepedett le. A településrész ma Tósnyárasdhoz tartozik. Nemeskosút A község határában a vízkeleti Izraelita Társaság és a diószegi cukorgyár birtokain 6 telepes kapott birtokot. Szlovák telepesek költöztek a Tallós Királyrév közti majorokba (Porboka, Úrföld, Gulamező, Jegenyés), valamint a Felsőszelihez tartozó Körtvélyes (Hrušov) majorba. Ugyancsak az első világháborút követő években néhány volt uradalmi birtokra a délszláv térségből szlovák családok (jugoszlávok) érkeztek. A községek megnevezésének változásai Az államhatalmi változások nyomán a települések megnevezése 1920 és 1948 között változott, módosult. A falvak egy része előnevet (pl. Vág, Nemes), vagy utótagot (pl. falva) vett fel. Sok esetben eredeti magyar megnevezéseket szlovákosították, leginkább úgy, hogy a magyar megnevezéseket a szlovák nyelvtani szabályok szerint írták át. Az 1946-ban kiadott falujegyzékben szereplő helységnevek

6 46 A II. világháborút követően néhány, többségében magyar lakosságú települést szlovák személyiségről neveztek el, annak ellenére, hogy a névadó személyeknek semmilyen kötődésük nem volt ezekkel a településekkel: Diószeg 1948-ban Andrej Sládkovič ( ) szlovák költőről és hazafiról kapta új nevét. Tallóst Samuel Tomášik ( ) szlovák nemzetébresztő költőről nevezték el, aki 1834-ben csehül írta a Hej Slované! himnuszát, mely ben a prágai barikádok forradalmi éneke lett. Taksonyt Matúškovóra keresztelték át. A névadó Janko Matuška ( ), a szlovák himnusz szövegének szerzője lett. Peredet Tessedik Sámuelről ( ) nevezték el, aki evangélikus lelkész, pedagógus és gazdasági szakíró volt. A hatvanas években a településeket két kategóriába sorolták be, a központi fejlődő települések, illetve a fejlesztésben nem támogatott települések kategóriájába. Galánta 1960-ban kapott városi rangot, miután (Hodi, Nebojsza és Javorinka) települések kérelmezték városrésszé válásukat. Mivel Szered és Vágsellye lakosságszáma fokozatosan emelkedett, a Járási Nemzeti Bizottság határozatával 1971-ben Taksonyt is a járási székhelyhez csatolták, segítve ezzel Galánta közigazgatási státuszának megtartását. A falu 1990-ben újra önállóvá vált.