Miskolci Egyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Bűnügyi Tudományok Intézete. Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék. Szakdolgozat

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Szakdolgozat A kóros elmeállapot büntetőjogi vonatkozásai Konzulens Dr. Sántha Ferenc Készítette: Tóth László József

2 University of Miskolc Faculty of Law Criminal law aspects of mental incapacity 2

3

4

5

6

7 Tartalomjegyzék I. Bevezetés... 5 II.A kóros elmeállapot büntetőjogi nézőpontjainak alakulása a kezdetektől a hatályos büntetőjogi szabályozásig... 6 II es büntető törvényjavaslat... 6 II ös Büntető Kódex... 7 II as Deák Ferenc-féle Büntetőjogi Javaslat... 7 II évi V. törvény (Csemegi-kódex)... 8 II évi XLVIII. törvénycikk II évi II. törvény (Btá.) II évi V. törvény II évi IV. törvény II évi XIX. törvény a büntetőeljárásról II évi C. törvény III. A kóros elmeállapot elméleti háttere III.1. A kóros elmeállapot típusai és a vitatott fogalmak III.2. Elmebetegség III.2.1. Epilepszia III.2.2. A skizofrénia III.2.3. A paranoia III.2.4. A mániás-depressziós elmezavar III.3. Gyengeelméjűség III.4. Szellemi leépülés III.5. Tudatzavar III.6. Személyiségzavar III.7. Beszámíthatatlanság, avagy a korlátozott beszámítási képesség IV. Kényszergyógykezelés személyi és intézményi háttere

8 IV.1. Igazságügyi pszichológus szakértő IV.2. Igazságügyi pszichiátriai szakértők V. A kóros elmeállapot kezelésének intézményi struktúrája VI. Empirikus munka bemutatása VII. Melléklet VIII. Felhasznált irodalom

9 I. Bevezetés Szakdolgozatomat egy olyan témáról írom, mely a WHO adatai alapján a második leggyakoribb betegségtípus a világon. Szakdolgozatomban a kóros elmeállapot büntetőjogi vonatkozásait szeretném bemutatni az 1792-es büntető törvényjavaslattól kezdve a jelenleg hatályos törvényi szabályozásig. Szakdolgozatomban kizárólag a hazai büntetőjogi aspektusból dolgozom fel a témát. Továbbá szeretnék kitérni a büntetőjogi szempontból leginkább releváns betegségek rövid bemutatására, illetve az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet működésére, annak törvényi szabályozására. Szakdolgozatom végén pedig a kérdőívem eredményeit szeretném ismertetni, amiben arra kerestem a választ, hogy a mai modern társadalom, hogyan fogadja ezt a témát, illetve mennyire toleráns a kóros elmeállapotú személyekkel szemben. 5

10 II.A kóros elmeállapot büntetőjogi nézőpontjainak alakulása a kezdetektől a hatályos büntetőjogi szabályozásig II es büntető törvényjavaslat A beszámítási képesség, mint a bűncselekmény alanyává válásának condito sine qua non 1 -ja már az 1792-es büntető anyagi jogi normákban is felismerhető, és ez a megállapítás a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvben is megtalálható. Elmondható, hogy a törvényalkotásban mindvégig jelen volt, van. Az elmeállapotot, mint fogalmat a középkorban elfogadott elavult, vallási nézetekkel kevert eszméivel szemben, a múlt század második felében kialakult azon általános tény váltotta fel, miszerint az elmeállapotot a korban jelentős fejlődésen átesett pszichiátriának kell vizsgálni. Ezen modernnek mondható nézetek hatással voltak a büntetőtörvénykezésre, illetve a bíráskodásra is. Belátták, hogy a kóros elmeállapot megállapítása orvos-szakértő feladata. Felismerték, hogy a kóros elmeállapotú személyekkel szemben hasztalan büntetőjogi szankciókat alkalmazni, mivel az elkövetés pillanatában nem rendelkeztek beszámítási képességgel, így igazságtalan lenne velük szemben is szankciókat alkalmazni. Fő célnak a kóros elmeállapotú személyek gyógyítását, kezelését tekintették. Ezzel kapcsolatban itt kell megjegyeznem, hogy habár a Btk. nem tisztázza konkrétan a beszámítási képességet, mint fogalmat, erre a Btk-hoz kapcsolódó miniszteri indokolásban találunk választ. A beszámítási képesség nem más, mint a tettes felelőssége, tehát megállapíthatjuk, hogy az egyenlő a bűnösséggel. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a beszámítási képesség egyenrangú elem a szándékossággal, gondatlansággal. A beszámítási képesség kétpólusú, mert felfedezhetjük benne a felismerési és akarati képességet. A felismerési képesség a tények tudásának képessége, valamint az akarati képességé. De lássuk mit is jelent ez jogi szempontból. Meg kell említenem az 1792-es törvényjavaslatot, amely ugyan konkrét említést nem tesz a kóros elmeállapotról, de már itt felfe- 1 condito sine qua non (latin): elengedhetetlen feltétel 6

11 dezhetjük az elmeállapot két krónikus alakzatát. Az egyik, amikor a tettes nem cselekszik szabadon, másrészt mikor nem tudja, hogy mit is cselekszik. II ös Büntető Kódex Az 1795-ös Büntető Kódex-tervezet esetében már olvashatunk a beszámítási képességre vonatkozó megfogalmazásokat. Szirmay Antal javaslattevő tér ki ezen részekre, amikor is a bírósági tárgyalás és bírói mérlegelés szabályait vizsgálja. A teljes akaratképességhiányt az elmebetegeknél, a pillanatnyi elmezavarban szenvedőknél, az akarati képességet teljesen megbénító szellemi és testi betegségben szenvedő személyeknél, alvóknál és holdkórosoknál állapítja meg a tervezet. 2 Szirmay Antal javaslatában kifejtette, hogy: senkinek nem lehet semmiféle cselekményt felróni, csak akkor, ha azt szabadon követte el és értette, vagy legalábbis megérthette, hogy mit cselekszik Minél nagyobb volt az elkövető szabadsága a törvényben meghatározott cselekményekben és minél jobban megsértette azokat, annál nagyobbnak kell lenni a bűntett beszámításának is. 3 Ezen meghatározásból megállapítható, hogy itt, már ha nem is konkrétan, de megjelenik a beszámítási képesség fogalma, aminek egyik feltétele, hogy tisztában van cselekedetének súlyával és annak következményeivel. II as Deák Ferenc-féle Büntetőjogi Javaslat Az 1843-as Büntetőjogi Javaslatok esetében a törvény 73. -a hat olyan okot sorol fel, melyek mentesítő tényezőként alkalmazandók. Ez a hat ok a következő: az őrültség; a betegség miatt büntethetőségük felfogására ideiglenesen a szükséges eszmélettel nem rendelkezés ténye; a tompaelméjűség; siketnémaság, amennyiben a bűnösségi képességet kizárja; az erőszak vagy fenyegetés; a végszükség; valamint a jogos védelem. 4 2 Dósa Ágnes: Az elmebetegek gyógykezelésének jogi kérdései. Magyar Jog o. 3 Hajdu Lajos (1971): Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, o. 4 Fehér Lenke (1993): Elmebetegség Büntetőjog Beszámíthatóság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó MTA Állam-és Jogtudományi Intézete. Budapest, o. 7

12 II évi V. törvény (Csemegi-kódex) Az első hivatalos törvényi hivatkozást az 1878.évi V. törvényben Csemegi-kódexben találhatjuk a kóros elmeállapot tekintetében, mely Csemegi Károly nevéhez fűződik. A kódex VII. fejezetének 76. -a tesz említést egészen a 80. -ig a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó okokról. Ezen törvény kizáró vagy korlátozó okként ide sorolta az öntudatlan állapotot, az elmetehetség zavartságát, az ellenállhatatlan erőt, fenyegetést, jogos védelmet valamint a végszükséget. 5 A törvényi felsorolás eredményeként Vámbéry Rusztem jogász, polgári radikális publicista a beszámítási képességet kizáró okokat három nagyobb csoportra különítette el: 1. fiziológiai okok 2. lélektani okok 3. pathologikus okok Álláspontja szerint a pathologikus okok közé sorolható az elmetehetség megzavarodása, illetve ide sorolható még a veleszületett gyengeelméjűség (imbecilitas) valamint a tompaelméjűség (idiotizmus) is. 6 Habár e törvény már megállapította a kizáró vagy korlátozó okokat, a beszámítási képességre, mint fogalomra nem terjedt ki a figyelme, ennek meghatározása Irk Albert nevéhez köthető, aki a következőképp fogalmazott a beszámíthatóság tekintetében: az embernek az a tulajdonsága, melynél fogva cselekedeteit erkölcsileg és jogilag értékelni tudja és ennek megfelelően cselekedni képes. 7 Ebből következik, hogy a beszámítási képesség nem más, mint annak a tudata, hogy cselekedetünk mind erkölcsileg, mind jogilag értékelhető, és annak következményeivel tisztában van az egyén. Finkey Ferencz szemszögéből azonban a nem elég a cselekedet erkölcsi és jogi értékelése, mindezekhez szükséges, hogy az egyénnek legyen egy minimális beszámítási ké évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről Vámbéry Rusztem (1913): Büntetőjog. Grill Károly Könyvkiadó vállalata. Budapest, Irk Albert (1933): Irk Albert tanulmányai a büntetőjog és a nemzetközi jog köréből. Összegyűjtötték: tisztelői, barátai, tanítványai. Haladás Nyomda részvénytársaság. Pécs,

13 pessége, melynek eredményeként felelősségre vonható legyen cselekedete következményeként. büntetőjogban a testi, értelmi és erkölcsi fejlettségnek azt a legkisebb mértékét jelenti, amellyel a cselekmény elkövetőjének bírnia kell, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonhassuk. 8 Finkey szerint az elmebetegségnek és alakzatainak a megállapítása, nem a jog feladata kell, hogy legyen, mindinkább az orvostudomány feladatának tekinti. Ugyanakkor itt kell megállapítani, hogy a jogszabály az elmebetegséget tekinti és nyilvánítja büntethetőséget kizáró oknak. Véleménye szerint az ilyen esetekben szükségszerű az elmeállapot megállapításában jártas személy részvétele az ítéletalkotás során. Álláspontja szerint, e területtel azért sem foglalkozhat a jogalkalmazó szerv, mivel az elmebetegséget sok esetben nehéz megkülönböztetni az épelméjűségtől. Az orvostudomány bevonását a jogalkalmazásba azzal indokolja, hogy sok esetben a bűnelkövetők elmebetegséget színlelnek annak érdekében, hogy ez által kibújjanak a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Mindezek ismeretében megállapítható, hogy a kóros elmeállapot tekintetében az orvostudomány álláspontjainak figyelemvételével kell a jogalkalmazónak meghozni döntéseit, és azok alapján kell határozott döntést hoznia. Megállapítható tehát, hogy az elmetehetség megzavarodását az akarat szabad elhatározási képességének hiánya eredményezi, ennek következtében jelent meg a törvényben a büntetőjogi felelősséget kizáró elmebetegség. Ezen megállapításban megfigyelhető már, hogy a jogi és orvosi ismérvek összefonódtak. A továbbiakban szeretném még a lényegesebb, a törvényhez kapcsolódó véleményeket leírni, melyek véleményem szerint még inkább rávilágítanak a kidolgozottságára, valamint esetleges hibáira. 8 Finkey Ferenc (1933): Adatok a bűntettesek jellemcsoportjainak megállapításához. Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok köréből. A M.TUD. Akadémia II. Osztályának rendeletéből. (Szerk.: Fináczy Ernő). IV. kötet. 5. szám. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, o. 9

14 Fayer László: büntetőjognak legkritikusabb része az, hogy mi értendő az elmetehetség megzavarása alatt. Először is megállapítandó, hogy a BTK a ide vágó határozmányának értelme: elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. És azután fel kell tüntetnünk, hogy mily értelmezést nyert e szabály a gyakorlatban. 9 Werner E. Rezső: elmetehetség normális működése meg van zavarva, úgy, hogy a rendes, következetes és összefüggő gondolkodás lehetetlenné válik. De nem minden elmezavar tartozik ide, hanem csak az, mely adott esetben a szabad önelhatározási képességet kizárja 10 Illés Károly: törvény második tétele kizárja a beszámítást, ha a tettes elmetehetsége meg volt zavarva, s e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. Mely betegségek azok, melyek az elmetehetséget megzavarják? Az őrültség, a hülyeség, a téboly, a mánia, az idiotizmus, a fóbia, mindez, s ezeknek egyes alosztályai, az orvosoknak saját szaktudományuk szerinti meghatározásának tárgyául maradnak fenn. 11 Fayer László szerint büntetőjogi aspektusból nehéz megállapítani a törvényi tényállás alapján, hogy mi tekinthető az elmetehetség megzavarodásának, éppen ezért veti fel azon problémát, hogy e törvényi szabályozást, hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni. Werner E. Rezső úgy látja, hogy az elmetehetség akkor van megzavarva, hogy ha a rendes és következetes gondolkodás meg van zavarva, tehát a belátási képesség időleges akadályoztatása szükséges feltétele a kóros elmeállapot vizsgálatának vagy megállapítá- 9 Fayer László: A Magyar Büntetőjog Kézikönyve. Harmadik bővített kiadás. Első kötet. Franklin- Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Budapest, Werner E. Rezső: A Magyar Büntetőjog Kézkönyve. Hornyánszky Viktor Bizománya. Budapest, Illés Károly: A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló Magyar Büntető- Törvénykönyvek magyarázata. I. kötet. kiadja: Zilahy Sámuel. Budapest,

15 sának. Hozzáteszi azonban, hogy a kóros elmeállapotnak nem minden elváltozása esik a büntetőjogi szankciórendszer hatásköre alá, csak azok, melyek a szabad önelhatározást, azaz a belátási képességet korlátozzák, és akár rövid ideig, akár tartósan megszüntetik. Illés Károly az, aki már konkrét elmeállapotbeli betegségeket határoz meg (őrültség, fóbia, téboly), de véleménye szerint e betegségek megállapításának kompetenciája kizárólagosan az orvostudomány részét kell, hogy képezzék. Ugyanakkor leszögezi, hogy a beszámítási képességet kizárja az a tény, hogy az elkövető szabad belátási képességgel nem bír, vagy ahogyan ő fogalmaz: akaratának szabad elhatározási képességével nem bír. Löw Tobias beszámítás fogalmát 12 vizsgálva megállapítható, hogy véleménye szerint a beszámítás egyenrangú, sőt azonos a bűnösséggel. Álláspontját arra a tényre helyezi, hogy ha egy adott személy cselekedete beszámítható, azzal kimondható egyúttal a bűnössége is. Úgy gondolja, hogy ha valaki rendelkezik kellő belátási képességgel, akkor tudatában van cselekménye következményével, illetőleg az esteleges szankciókkal is, tehát mindenképp bűnösnek mondható. Mindezek ismeretében elmondható, hogy a kor jogtudósainak álláspontja arra próbálja felhívni figyelmünket, hogy az elmeállapot vizsgálata mindenképp orvostudományi feladatkör, de hozzáteszi, hogy a bírói egyéni döntése, hogy mennyire veszi figyelembe az orvos szakértői véleményt ítéletének meghozatala során. Sándor Aladár Bűnös elmebetegek című művében leírja, hogy a bíró egyéni mérlegelésének kockázata megjelenhet abban, hogy az agybeteg embert tébolyda helyett a börtönbe küldi. 13. Véleményem szerint ez a mondat világossá teszi, hogy a korban mennyire fontosnak tartották, hogy a kóros elmeállapot vizsgálata során az orvostudomány, mint segédtudomány jelen legyen az igazságszolgáltatásban úgy, hogy az ne zavarja az ítéletalkotó szabad mérlegelési lehetőségeit. 12 Löw Tobias: A Magyar Büntetőtörvény a bűntettekről és vétségekről (1878: 5 tcz.) és teljes anyaggyűjteménye. Első kötet. Pesti könyvnyomda-részvénytársaság. Budapest, Sándor Aladár: Bűnös elmebetegek. Jogtudományi Közlöny (1899 január 13.) o. 11

16 II évi XLVIII. törvénycikk A Csemegi Kódex hiányosságait igyekezett korrigálni, kiegészíteni az évi XLVIII. törvénycikk ( a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról, Csemegi-kódex III. büntetőnovella). A törvény megalkotásának célja az volt, hogy a Kódexben felmerült esetlegese hiányosságokat pótolja, illetve figyelembe véve a kor gazdasági, társadalmi változásait, azt úgy alakítsa ki, hogy továbbra is a büntetőjogban megkezdődött fejlődés útján tartsa. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ebben a törvényben olvashatunk először a kóros elmeállapotú személyekre vonatkozó kezdetleges kényszerintézkedést. Itt jelenik meg ugyanis, hogy az elmebeteg bűnözőkkel szemben alkalmazzanak biztonsági őrizetet. A biztonsági őrizet, mint szankció, megfogalmazásának hátterében azon vélekedés állt, hogy valamivel szankcionálni kell a kóros elmeállapotú személyeket is, hiszen felmentő ítéletük után újabb bűncselekmény elkövetésére lenne lehetőségük. Ezen törvényi módosításnak köszönhetően megfogalmazódott tehát az első kényszerintézkedés, azonban ebben a korban sem volt még a jogalkalmazó szervek körében a korlátozott beszámítási képesség, mint fogalom. II évi II. törvény (Btá.) A következő, a témám szempontjából fontos törvény az évi II. törvény (Btá.), mely a beszámítási képességet, mint fogalmat nem használja. Rendelkezett azonban a korábbi törvényben megismert biztonsági őrizet intézményéről, bár azt valamelyest rugalmasabban kezelve, mint az évi XLVIII. törvénycikkben található. A Btá-ban a büntetőjogi felelősség alól felmenthető az olyan elkövető, aki elmebeteg vagy tudatzavarban követ el bűncselekményt, abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az elkövetés pillanatában nem volt az akaratának megfelelő magatartás kifejezésére alkalmas állapotban. Ezzel kapcsolatban jelezte Szabó András, hogy a beszámítási képesség, illetőleg a beszámíthatatlanság és a korlátolt beszámítási képesség kodifikációs rendezése mie- 12

17 lőbb szükséges, mivel a Btá. 10 -ának az orvosi-pszichiátriai kritériumokat felsoroló rendelkezéseit az orvostudomány fogalomrendszerével kell összhangba hozni. 14 II évi V. törvény Az 1961.évi V. törvény IV. címében a büntethetőséget kizáró okoknál a 19. b) pontja fogalmazza meg, hogy büntethetőséget kizáró ok az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar. A törvényben olvasható továbbá a 21. 1) pontjában, hogy nem büntethető, aki a cselekményt olyan elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. (1961. évi V. törvény) A 21. 2) pontja ezt azzal egészíti ki, hogy ha az elkövetőt elmebetegsége, gyengeelméjűsége vagy tudatzavara csupán korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. (1961. évi V. törvény) 15 Békés Imre ezzel kapcsolatban a következőket jegyzi meg a törvény kommentárjában: A beszámítási képesség ugyanis az ember három irányú képességének a komplexuma: 1. képesség a tevés vagy mulasztás lehetséges következményeinek előrelátására (ún. felismerési képesség), 2. a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására s az akarat szerinti magatartás tanúsítására (ún. akarati képesség, továbbá 3. képesség a cselekmény társadalmi jelentőségének társadalomra veszélyes, erkölcstelen jellegének a felismerésére (ún. értékelési képesség). 16 A törvény 61. 1) bekezdése értelmében kóros elmeállapotú személlyel szemben, mivel nem büntethető, a bíróságnak kényszergyógykezelést kell elrendelnie, ha attól kell tartani, hogy esetlegesen olyan cselekményt fog elkövetni a jövőben, mellyel megvalósítaná valamely bűntett törvényi tényállását. A 2) bekezdésben le is írja, hogy az ilyen személlyel szembeni kényszergyógykezelést kifejezetten az erre acélra kijelölt egészség- 14 Szabó András: A beszámíthatóság és a korlátolt beszámíthatóság kodifikációs kérdései. Jogtudományi Közlöny o Békés Imre: A kóros elmeállapot. In:Halász Sándor (Szerk.)(1968): A büntető törvénykönyv kommentárja, első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest,

18 ügyi intézményben, vagy gyógykezeléssel egybekötött házi gondozásban kell foganatosítani. II évi IV. törvény Az egészen június 30-ig hatályos évi IV. törvény ( régi Btk. ), melyet jelenleg is használ, mind a nyomozó hatóság, mint az bírói szerv. III. fejezetének I. címének 22. b) pontja hivatkozik a kóros elmeállapotra, mint a büntethetőséget kizáró okra. A 24. 1) bekezdés pedig konkretizálja a fent nevezett szakaszt, mely szerint nem büntethető azon személy, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában- így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban - követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A fent megnevezett öt ok nem meríti ki a kóros elmeállapothoz tartozó betegségeket, ugyanis vannak olyan, más patológiás esetek melyek, szintén kihatnak a beszámítási képességre. A II. címnél, az Intézkedések fejezetben a kóros elmeállapotra vonatkozó büntetőjogi intézkedéseket. Az intézkedési nemeknél a 70. 1) bekezdés 3. pontja a kényszergyógykezelés, 2) bekezdése rendelkezik arról, hogy ezen intézkedési nemet önállóan, büntetés helyett is ki lehet szabni. A törvény nem részletezi jobban a kóros elmeállapotot, inkább a beszámítási képességre helyezi a hangsúlyt. A beszámítási képességet, mint konkrét fogalmat ugyan nem találjuk meg a Btk-ban, arra csak következtetni lehet. Meghatározását a törvény miniszteri indokolásában találjuk meg. A törvény inkább azon körülményeket sorolja fel, melyek fennállása esetén kizárható a beszámítási képesség. A beszámítási képesség az ember olyan testi-pszichikai állapota, melynek birtokában képes cselekedeteit a társadalmierkölcsi normáknak megfelelően irányítani és e normáknak megfelelő cselekvési magatartást mutatni a közösség irányába. Az egyén rendelkezik az adott szituációban belátási képességgel, és ehhez a felismerési képességéhez igazítja akarati képességét is. Beszámítási képességgel tehát az a személy rendelkezik, aki felismeri a cselekvésében rejlő akaratot, és azon akaratának megfelelően cselekszik. Ez a felismerési képesség abban 14

19 merül ki, hogy cselekedetének következményeit figyelembe véve, képes mérlegelni, hogy akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Ez a megfogalmazás utal a törvénykezésben a szándékosság-gondatlanság kategóriájára is. Lassó Gábor a beszámítási képességet az alannyá válás feltételeként kezeli, egyúttal a bűnösség egyik elemének is tekinti. 17 Tokaji Géza bírálta a jelen törvény kóros elmeállapotra vonatkozó részét. Szerinte hatályos büntető törvénykönyvünk a felismerési képtelenség viszonylatában helytelenül törölte azt, hogy annak a társadalomra veszélyes következményekre kell vonatkoznia. Büntetőjogi értelemben éppen az a beszámíthatatlan, aki a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére, vagy az e felismerésnek megfelelő magatartása képtelen. Vannak persze esetek, amikor a kóros elmeállapotú elkövető a cselekménye ténybeli oldalát sem képes felismerni. Ám az is lehet, hogy pl. egy gyengeelméjű a tényekkel tisztában van, de annak társadalmi jelentőségét nem képes felismerni. Igaz, hogy ez utóbbi esetre a társadalomra veszélyességben való tévedésről szóló rendelkezések is alkalmazhatók lennének, de a példa szerinti gyengeelméjű cselekményét a pszichiátriai jellegénél fogva mégis a kóros elmeállapot alapján indokolt megítélni. Az ilyen és a hasonló esetek általánosításából pedig az következik, hogy az új szövegezésnek érdemi jelentőséget tulajdonítani nem szabad Mindezekből megállapítható, hogy a beszámíthatóság nem más, mint a tettes felelőssége cselekedetéért, azaz a beszámíthatóság egyenlő a bűnösséggel. Mivel a beszámíthatóság egyenlő a bűnösséggel, így kikövetkeztethető, hogy ítéletet von maga után, aminek következtében az alannyá válás feltételévé is válik. A beszámíthatóságot csak a törvényi felsorolásba beletartozó körülmények zárhatják ki, mint például a gyermekkor, kényszer, fenyegetés, kóros elmeállapot. A büntetőjogi korlátozottságnak három szintjét különböztethetjük meg: enyhe, közepes, súlyos. A súlyos korlátozottság esetében az enyhítés akár korlátlanul lehetséges. Fontos itt megjegyezni, hogy a Kúria 56. számú 17 Lassó Gábor: A kóros elmeállapot. In: Kiss Sándor Lassó Gábor Konnertné Huba Szilvia Máziné Szepesi Erzsébet Ruzsás Róbert Szebeni László Székely Ákos Varga Zoltán Vaskuti András: A Büntető Törvénykönyv magyarázata 1. (Szerk.: Jakucs Tamás). KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó kft. Budapest, o. 18 Tokaji Géza: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része. Átdolgozott, bővített kiadás. Korona Kiadó. Budapest,

20 Büntető Kollégiumi véleménye értelmében a beszámítási képesség korlátozottsága enyhítő körülmény akkor is, ha a Btk. 17. (2) 20 bekezdésének alkalmazására nincs alap. II évi XIX. törvény a büntetőeljárásról A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény 99. 2) bekezdése alapján kötelező a szakértő kirendelése, ha a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés, személy kóros elmeállapotára vagy a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés kényszergyógykezelésre vagy kényszergyógyításra ad okot. A szakértő kirendelésének feltételeit a törvény ai rögzítik: A 100. rendelkezik a szakértő kirendelésének körülményeiről. A törvény egyértelművé teszi, hogy szakértő az eljárásba csak kirendeléssel vonható be. A kirendelő határozatnak tartalmaznia kell a vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, melyekre az eljárás során a hatóság választ vár, továbbá meg kell benne jelölni a szakértő számára kiadott dokumentumokat, tárgyakat. Amennyiben azok átadása nem lehetséges, abban az esetben a kirendelő határozatban meg kell jelölni azok megtekintési helyét és idejét. A határozatban rögzíteni kell a szakvélemény elkészülésének határidejét is, melyet a törvény 60 napban maximalizál, ám a szakértő írásos kérelmére a határidő újabb 30 nappal meghosszabbítható. A törvényi szabályozás kitér arra is, hogy ha az eljárás során sürgős részvizsgálatra van szükség, az ügyész vagy a nyomozó hatóság szóbeli rendelkezése alapján is elvégezhető. A törvény ában találunk utalást arra, hogy az eljárás során egy szakértő alkalmazása lehetséges, azonban vannak esetek, melyek lehetővé teszik több szakértő kijelölését. Az 1) bekezdés biztosítja, hogy a vizsgálat jellegénél fogva több szakértő is kirendelhető, azon a halál okának megállapításánál, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. A szakértők személyének körülményeit a törvény a szabályozza: 102. (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt, vagy 20 Btk. 17. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. 16

21 külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként. (2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy szakértői testület jogosult véleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetője jelöli ki az eljáró szakértőt. (3) A szakértő kirendeléséről a kirendelő határozat keltétől számított nyolc napon belül a kirendelő tájékoztatja a terheltet, a védőt, a sértettet, és - ha a szakértőt a bíróság rendelte ki - az ügyészt. (4) A gazdasági társaság, a szakértői intézmény, a szervezet, illetve a szakértői testület vezetője a kirendelő határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelőt az eljáró szakértő személyéről. E közlés kézbesítésétől számított nyolc napon belül a kirendelő tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás tartalmáról. Az elmeállapot megfigyelésének részleteit és körülményeit a 107. szabályozza: 107. (1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, a bíróság - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára - a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendeli el. A fogva levő terheltet igazságügyi megfigyelő és elmegyógyító intézetbe, a szabadlábon levő terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidőt a bíróság a megfigyelést végző intézet véleménye alapján egy hónappal meghosszabbíthatja. (2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van. (3) A szabadlábon lévő terhelt elmeállapotának megfigyelése során a terhelt személyes szabadsága az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint korlátozható. Ha a terhelt az elmeállapot megfigyelése alól kivonja magát, a pszichiátriai intézet erről haladéktalanul értesíti az elmeállapot megfigyelését elrendelő bíróságot. 17

22 A fent megjelölt törvény részletek is világosan utalnak arra, miszerint az ítéletalkotás folyamán fontos külső szakértőt bevonni és a kóros elmeállapot nem egyedül bírói mérlegelés kérdése, hanem orvos szakértő is szükséges e körülmény megállapítására. II évi C. törvény Hatályos büntetőjogi kódexünk a évi C. törvény a kóros elmeállapotra, mint a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó pszichikus állapotra utal. A bíró ítéletalkotása során, a kóros elmeállapot fennállására illetve mértékére, csak abban az esetben foglalhat állást, hogy ha rendelkezik orvos szakértői véleménnyel. A kóros elmeállapot két módon befolyásolhatja az egyént cselekvésében: vagy képtelenné teszi, hogy felismerje cselekményének következményeit vagy korlátozza, hogy e cselekményét felismerje. Ebből a szempontból a kóros elmeállapotot két kategóriába sorolhatjuk a büntetőjog alkalmazása során. Az egyik a büntethetőséget kizáró kóros elmeállapot, a másik a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tévő kóros elmeállapot. A harmadik eset pedig az enyhítő körülményként figyelembe vehető kóros elmeállapot (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. 22 Ha a kóros elmeállapot képtelenné teszi az elkövetőt arra, hogy felismerje a cselekményének következményeit, vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjen, akkor törvényi szempontból kóros elmeállapotára, mint büntethetőséget kizáró okra kell tekinteni. A törvény világosan megfogalmazza, hogy az elkövetett cselekmény tényállásszerű és a társadalomra veszélyes, azonban maga a bűnösség hiányzik az elkövető kóros elmeállapotából eredően. Ebből következik, hogy a törvény e cselekményt büntetendő cselekményként definiálja. A másik esetben, ha a kóros elmeállapot nem zárja ki, csak korlátozza az elkövető belátási képességét, hogy képes legyen felismerni cselekmé- 21 htttp://buntetojog.info/ez-egy-minta-oldal/a-buntethetoseget-kizaro-vagy-korlatozo-okok/#hiv évi C. törvény 18

23 nyeinek súlyát és mérlegelni tudja azokat, valamint ennek megfelelően tudjon cselekedni, abban az esetben nem lehet az elkövetőnek a büntethetetlenséget garantálni, ugyanis ebben az állapotban elkövetett tett bűntett, és cselekménye bűncselekmény. Azonban ebben a helyzetben sem lehet beszámítható egyénekre vonatkozó büntetési tételt alkalmazni, helyette a büntetés tétel korlátlanul enyhíthető, a bíró szabad mérlegelésére bízva azt. Jelenleg hatályos jogszabályunk a kóros elmeállapotot alannyá válást kizáró oknak tekinti, még pontosabban tényállásszerűséget kizáró oknak. A másik esetben, ha a kóros elmeállapot nem zárja ki, csak korlátozza az elkövető belátási képességét, abban az esetben az elkövető büntethetősége nem kizárt, a fenti állapotban elkövetett cselekmény bűncselekménynek minősül. Ilyenkor a Btk. szerint a büntetés korlátlanul enyhíthető, vagyis a bíró mérlegelése alapján bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. Jelenleg hatályos jogszabályunk a kóros elmeállapotot alannyá válást kizáró oknak tekinti. Mindebből levonható az a következtetés, hogy külön büntetőjogi cselekvés nem létezik, illetve az, hogy a cselekmény a társadalmi valóságban az objektív és szubjektív jellemzők szétválaszthatatlan egysége. Ennél fogva a cselekmény objektív jellegzetessége (pl. különös kegyetlenség) a szubjektív tulajdonságot is kifejezésre juttatja. Ez az egység megfordítva is igaz. Azt a tényt, hogy a cselekmény objektív és szubjektív tulajdonsága a teljes cselekményfolyamatban megbonthatatlan egységet alkot a természetes cselekményt bűncselekménnyé nyilvánító jogalkotó is figyelembe vette, több törvényi rendelkezésből határozottan kitűnik (pl. a kísérlet büntethetősége, az erős felindulás, az önkéntes elállás, a mulasztás stb.). 23 Fontos azonban kitérni az ittasság és a bódult állapot kérdéskörére is. Hatályos büntetőjogunk mind az ittasságot, mind a bódult állapotot súlyosbító tényezőnek tartja, ugyanis vélelmezi az egyén felelősségét is, ugyanis ez a két állapot terminológiailag a tudatzavar egy speciális változata. Mivel e helyzetekben fennáll az egyén önhibája, így büntetőjogi felelősségre vonásának nincs akadálya. A törvény a bódult állapoton a kábítószer, vagy kábító hatású anyag fogyasztását és az ezek által kiváltott állapotot érti. Ebből következik, hogy az elkövető ezen esetek alkalmával teljes büntetőjogi fe- 23 Erdősy Emil: Megjegyzések a hazai bűncselekmény-koncepciókhoz. Különnyomat. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 133. Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20.évfordulójára. Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara. Pécs, o 19

24 lelősséggel tartoznak. Kivétel azonban itt is van. Ugyanis azon személyek, akiknél a kábítószer vagy más kábító hatású anyag a gyakori fogyasztás eredményeként függőséget vált ki, abban az esetben felmerül, hogy nála betegségszintű személyiségzavar alakulhat ki, mely kizárja vagy korlátozza a belátási képességet, mely esetében már a kóros elmeállapotra vonatkozó büntetőjogi terminusokat kell alkalmazni az elkövető vonatkozásában. A kóros elmeállapot vonatkozásában fontos kitérni a Btk. indokolására is, melynek szemszögéből két körülményt kell tisztázni. A törvény indokolása alapján az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását (büntethetőségét) valamint magát a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok olyan feltételek, melyek esetében a felelősségre vonandó személy már az elkövetéskor sem büntetendő, vagy maga a cselekmény sem büntetendő. Mindezek figyelembe vételével megkülönböztetünk a cselekmény büntetendőségét kizáró, objektív kizáró okokat, valamint az elkövető büntetőjogi felelősségére vonatkozó, szubjektív kizáró okokat. A szubjektív kizáró okok az elkövető bűnösségét zárják ki vagy korlátozzák. Szubjektív kizáró okok például: a gyermekkor, kényszer, fenyegetés, valamint a szakdolgozatom szempontjából releváns kóros elmeállapot. Az objektív okokkal ellentétben az egyénre vonatkozó okokat, azaz a szubjektív okokat minden elkövető esetében egyedileg kell vizsgálni. Tehát minden elkövetőt egyedileg kell vizsgálni, függetlenül az esetlegesen felmerülő büntetőjogi azonosságoktól eltekintve. A fent ismertetett jogszabályok alapján elmondható, hogy a kóros elmeállapotú személy felelősségéről büntetőjogi szempontból nem elég annak megállapítása, hogy ő követte el az adott bűncselekményt (imputatio facti), hanem az is lényeges kérdés, hogy a kóros elmeállapot korlátozta vagy ki is zárta az elkövető azon képességét, hogy felismerje cselekedetének társadalomra való veszélyességét, valamint az erre a veszélyességére vonatkozóan magát a megfelelő cselekvést (imputatio iuris). Fontos megjegyezni továbbá, hogy büntetőjogi eseteknél fontos vizsgálati szempont, hogy az elkövető rendelkezik-e beszámítási képességgel. Amennyiben kétségek merülnek fel a beszámítási képességgel kapcsolatban, abban az esetben a büntető eljárás bármely szakában szükséges az elmeszakértő bevonása, a beszámítási képesség megléte vagy hiánya vonatkozásában. A kóros elmeállapotot, mint az egyén büntetőjogi fele- 20

25 lősségre vonhatóságának egyik akadályát a bíró egyénileg nem döntheti el, mindenképp szükséges a szakértő bevonása. III. A kóros elmeállapot elméleti háttere 24 A WHO adatai alapján a pszichés megbetegedések az egyik leggyakoribb betegségekké váltak a 2000-es évek elejére. Az ezredfordulón a világon megközelítőleg 350 millió depressziós, 300 millió alkoholbeteg, 40 millió skizofrén beteg volt és az öngyilkosságok száma is 1 millió körülire tehetők. 25 Jelenleg ezek a számok évről évre egyre inkább nőnek, viszont sajnos Magyarországon is egyre többen követnek el öngyilkosságot. Magyarország az uniós összehasonlításban még mindig az élmezőnyben van, de a statisztikák azt mutatják, hogy hazánkban egyre kevesebben követnek el öngyilkosságot. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a legtöbben, 4911-en 1983-ban vetettek véget életüknek. Ez az év az 1955-ben kezdődött emelkedésnek volt a csúcspontja. A csökkenés 1987-től (4782 fő) gyorsult látványosabban fel ben még 4133-an lettek öngyilkosok, 2010-ben 2492 ember, 2012-ben viszont "mindöszsze" 2350 ilyen eset volt. 26 Nézzük, hogyan alakult a kóros elmeállapot az évszázadok során. A társadalom nem egyszerűen értékek halmaza, hanem értékek rendezete, ám csak relatív állandósággal rendelkező egysége. Az, hogy egy adott társadalom értékrendjében bizonyos társadalmi jelenségek hol helyezkednek el, nagymértékben függ a kor tudományos fejlettségének színvonalától éppúgy, mint az értékelés tárgyának potenciális, tényleges vagy éppen csak feltételezett hasznosságától. Ennek függvényében változik az emberi életnek, az ember testi és szellemi erejének, egészségének, munkájának, stb. az értékelése is. A történelem során az elmebetegeket hol szent embereknek, varázslóknak, hol pedig boszorkánynak, az ördög cimborájának tartották és ennek megfelelően bántak velük. Így azután e betegek - attól függően, hogy mely kor és kultúra szülöttei - babonás tiszteletben, kegyetlen kínzásban és szörnyű máglyahalálban egyaránt részesülhettek. A tudomány fejlődése azonban szerencsére oda vezetett, hogy a szellemi rendellenességek 24 Dujic Dejan: A kóros elmeállapot és a beszámítási képesség problematikája a hazai és német büntetőjogban című szakdolgozatát alapul véve, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar 25 WHO (Egészségügyi Világszervezet adatai alapján)

26 betegség jellege elismerést nyert, így kezelésük a bakó hatásköréből az orvoséba került át. Az ördögűzés kegyetlen módszerétől az orvosi terápia alkalmazásáig vezető út azonban nem volt egyenes és töretlen. Az emberi kegyetlenség és ostobaság máglyáin nem csak elmebetegek lelték halálukat, hanem olyan szellemileg egészséges emberek is, akiket a bosszú, irigység és gyűlölet ítélt pusztulásra. Kezdetben az elmebetegség meghatározása nem okozott problémát. Minden tisztességes falunak volt legalább egy bolondja, és még néhány különcnek, csodabogárnak és egyébnek titulált személye. Ezek hozzátartoztak az adott közösség életéhez, eltérő magatartásukhoz hozzászoktak, sőt ezzel számoltak a mellettük élők. Míg azonban a különcöket nem tartották elmebetegeknek, s így nagyobb társadalmi tolerancia és megbecsülés nyilvánult meg velük szemben addig a komoly elmebetegség jeleit mutató, hóbortos kinézetű és viselkedésű félcédulások a gúny és a kegyetlenség célpontjai voltak. 27 III.1. A kóros elmeállapot típusai és a vitatott fogalmak Kóros elmeállapot cím alatt a Btk. a következő rendelkezéseket tartalmazza 28 : Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban - követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék [24. (1)]. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék [24. (2)]. A 24. rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el (25. ). 27 Fehér Lenke Elmebetegség- Büntetőjog- Beszámíthatóság c. könyve oldal - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó MTA Állam- és Jogtudományi Intézet Budapest évi IV. törvény alapján 22

27 A beszámítási képességet kizáró, a psziché kóros működését megalapozó biológiai okokat a Btk. a kóros elmeállapot gyűjtőfogalomban foglalja össze, a leggyakrabban előforduló öt okot példaszerűen külön is felsorolva. A Büntető Törvénykönyv a kóros elmeállapot öt formáját ismerteti: elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar, személyiségzavar. Ez a felsorolás példálózó jellegű, mert a törvény azokat az elmeműködési zavarokat említi meg, amelyek tipikusan kizárhatják az elkövető büntethetőségét. Erre utal a törvény szövegében az így különösen kitétel. A hatályos büntetőjogi szabályozás 29 is hivatkozik a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okokra, melyeket taxatíve a 15. sorol fel. A 15. b) pontja tesz említést a kóros elmeállapotról, valamint büntethetőséget kizáró okként jelöli meg többek között a gyermekkort, a kényszert és fenyegetést, a tévedést, a jogos védelmet valamint egyéb törvény által szabályozott okokat. A 17. pedig a büntethetőség kizárásának lehetőségét, valamint a korlátlan enyhítés feltételeit szabályozza. 17. (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. Álláspontom szerint a kóros elmeállapot típusainak törvényi felsorolása szükséges, ugyanakkor célszerű lenne a kodifikáció során a különböző tudományterületek szakembereinek egyeztetése a megfelelő terminológia kidolgozása céljából évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 23

28 III.2. Elmebetegség Az elmebetegség 30 általában tartós megbetegedés, amely a magasabb rendű idegműködésben súlyos zavarokat idéz elő, s amely többek között az abban szenvedő gondolati, akarati, és érzelmi világára is kihat. (Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele). Az elmebetegség gyűjtőfogalom, többféle felosztását ismerjük. Az egyik felosztás szerint az elmebetegségek lehetnek organikusak és funkcionálisak, más felfogás endogén, illetve exogén eredetű betegséget különböztet meg. Az elmebetegségek általános jellemzője, hogy az idegrendszer, az agykéreg tartós megbetegedéséből származnak, a magasabb rendű idegműködés zavarai, betegségei, amelyek megváltozott indulati, értelmi, érzelmi világot váltanak ki. Az egyén másként gondolkodik, másként reagál az őt ért hatásokra, a külvilág eseményeire; a betegség a magatartásában súlyos zavarokat okoz. Nehezen tesznek szert új ismeretekre, kóros észleléseik vannak, amelyeket nem ismernek fel, így tehát mind külsőleg, mind belsőleg jelentős változásokon mennek át. Az egyes elmebetegségek fajtáitól függően más-más torzulások hangsúlyozottabbak. Így például a skizofréniánál (hasadásos elmezavar) a gondolkodás logikája lazul meg, míg a mániás-depressziós elmezavarnál a hangulati élet labilitása és szélsőséges volta a domináns tényező. Fontos kérdés, hogy az elkövető az elmebetegség lefolyásának melyik szakaszában követi el a büntetendő cselekményt, és a cselekménye mennyire szorosan függ össze a kóros tünetekkel, illetve a személyiségtorzulással. A leggyakrabban elmebetegségként emlegetett kórképek: az epilepsziák (idegrendszer szervi megbetegedése), a skizofrénia, a paranoia, a mániás-depressziós pszichózis, illetve az exogén mérgezések (alkoholizmus). 30 Dr. Balogh Ágnes PhD értekezése (2006) Az egészség védelme a büntetőjogban oldal. 24

29 III.2.1. Epilepszia A legfontosabb idegrendszeri endogén típusú elmebetegség az epilepszia, mely az idegrendszer szervi betegségeihez tartozik. A tünetek periodikus jelleggel, rohamszerűen jelentkeznek. Az esetek zömében az epilepszia olyan jellegű idegbetegség, amely az elmeműködést nem befolyásolja. A betegek egy kisebb részénél azonban az ún. epilepsziás nagyroham után ritkábban azt megelőzően is, esetleg a roham megnyilvánulásaként homályállapot jelentkezik, a tudat erős beszűkülésével járó rendellenes lelki állapot jön létre. Az epilepsziások egy részénél évek múlva epilepsziás személyiség alakul ki, amelyet epilepsziás elbutulás (dementia epileptica) kísér. Ez már kifejezett elmebetegségnek tekinthető. A betegre a pszichés működésnek a lassúbbá válása, a gondolkodás erősen tapadó jellege, az indulati élet és a reakciók kórossága jellemző. Közülük az ingerlékeny típusú epilepsziások hajlamosabbak a bűncselekmény elkövetésére, de beszámíthatóságuk nem minden esetben, tehát nem általános érvénnyel kizárt. III.2.2. A skizofrénia A skizofrénia (hasadásos elmezavar) a leggyakoribb előfordulású elmebetegségek közé tartoznak. Tünetei: a gondolkozás zavara, a külső erő általi irányítottság, érzékcsalódások, téveszmék, érzelmi közöny, az asszociációk fellazulása, aktivitás zavara, szociális kapcsolatok hanyatlása. Jellemző rá, hogy a beteg környezetét megváltozottnak, elidegenedettnek érzi, cselekvéseit nem a sajátjaként éli meg, úgy érzi, hogy idegen erők kontrollja alatt áll. Néha bizarr téveszmék sora, érzékelészavar, abnormális indulati állapot, a realitással való kapcsolat zavara és autizmus (öntörvényűség) mutatkozik. A tudat ennek ellenére általában tiszta és az intellektuális képességek is fenntartottak. A személyiségszerkezetben hasadás jön létre, maga a személyiség betegszik meg, és ez okozza a lelki működések megváltozását, szemben a többi elmebetegséggel, ahol a pszichés működés kóros zavara változtatja meg a személyiséget. A bűncselekmény elkövetési ideje alapján három csoportot különböztetünk meg. Előfordul, hogy a bűncselekmény az első tünete a pszichózisnak. A bűncselekmény ilyen- 25

30 kor érthetetlenül, megmagyarázhatatlanul tör elő az épnek tűnő személyiségből. Ezt követik vagy közvetlenül, vagy csak bizonyos idő eltelte után a skizofrénia egyéb akut vagy krónikus tünetei. A második csoportba azok tartoznak, akiknél észrevétlenül zajlik a skizofrénia és így kerül sor a büntetendő cselekmény elkövetésére, és végül a harmadik csoportba sorolhatók azok, akiket a betegség tünetei ösztönöznek a bűncselekmény elkövetésére. A bűnözési statisztikák átvizsgálása során egyes szerzők úgy találták, hogy a felderített bűncselekmények elkövetőinek körében a skizofréniák arányszáma kisebb, mint az átlagnépesség körében. Bűnözésük tehát alacsonyabb, mint az átlagnépességé, ugyanakkor az általuk elkövetett bűncselekmények durva, élet elleni bűncselekmények, melyet a tárgyi oldalon nagyfokú gátlástalanság, alanyi oldalon pedig a belátás, illetve a megbánás teljes hiánya jellemez. A brutalitás pedig az érzelmi élet elsivárosodásából vezethető le. III.2.3. A paranoia A paranoia kizárólagos tünete a téveszme. A többi, pszichózisokra jellemző tünet ebben a kórformában minden esetben hiányzik. Lassan, lappangva fejlődő téveszmerendszer, amely mellett a beteg gondolkodása, akarati magatartása, cselekedeteinek célszerűsége tökéletesen rendezett. Az ilyen betegek, téveszméiket kivéve, az élet követelményeihez egyébként tudnak alkalmazkodni, sőt nemegyszer éppen ezért leplezik téveszméiket. Ritka betegség. A felismerését nehezíti, hogy a paranoia téveszméi hitelesek, logikusak, összefüggő rendszerré állnak össze. Hitelesek, mert a személy által átélt valós sérelmek hibás értelmezéséből fakadnak. A betegek logikája a téveszmével kapcsolatban egészen rendkívüli élességű lehet. Szembetűnő azonban, hogy ez a logikai rendezettség csak a téveszmerendszer felépítésében és védelmében nyilvánul meg, az ellentétes jellegű információknak nem tulajdonítanak figyelmet, azzal kapcsolatban közömbösek. A paranoiás beteg tehát sajátosan gondolkodik: a valóságot illeszti téveszméihez. 26

31 Sokszor a környezet is gerjeszti a betegség tüneteit, mivel a beteg bizalmatlan, gyanakvó és a racionális ellenérveket is elutasítja. Saját logikával beállított öncélú igazságkeresése gyakran korrigálhatatlan, más információkkal szemben közönyösek; ebben a folyamatban becsületsértések, rágalmazások, hamis vádak a leggyakoribb cselekmények. Büntetőjogi szempontból súlyos vagyon és élet elleni bűncselekmények elkövetésének alapja lehet a leplezett, erőteljesen kiépített, kifejlődött téveszmerendszer. A kérdés az állapot súlyossága, ugyanis csak a pszichés szintet elérő állapotok jelentősek, mivel éppen ezekben kapnak a kóros tartalmak olyan fokú érzelmi töltést, ami egyre jobban belehajszolja a beteget az irracionális elhárításba, védekezésbe és a különböző bűncselekményekbe. III.2.4. A mániás-depressziós elmezavar A mániás-depressziós elmezavar a hangulati élet, erős, szélsőségekben megnyilvánuló zavara, amelynek ingadozásai minden alapot nélkülöznek, tárgytalanok és indokolatlanok. Egyes betegeknél csak a mániás vagy a depressziós szakasz, másoknál mindkettő jelentkezik. E betegség periódikusan, ciklikusan, esetleg egyszer, vissza nem térően jelentkezik, de személyiséghanyatlást nem okoz. A mániás szakaszt az emelkedett hangulat, optimizmus, könnyelműség, kritikátlanság, fokozott mozgáskényszer, taglejtések és mimika jellemzi. A betegek felfogása gyors, megfigyelőképességük átlagon felüli, de elmélyedni nem tudnak. Gondolkodásuk nagymértékben felgyorsul, gondolataik csapongóak, a közöttük lévő tartalmi összefüggés távoli. A depressziós szakaszt ugyancsak jellemzi az alvászavar, egyébként azonban ellentétes előjelű tünetei vannak, mint a mániás periódusnak. Kóros lehangoltság, nyomott hangulat, szorongás, félelem gyötri a beteget. A depressziós szakasz legfeltűnőbb cselekménye a kiterjesztett. Öngyilkossági kísérleteik közveszély okozással is járhatnak (pl. gyújtogatás). 27

32 A mániás szakaszban a közlekedési, illetve a szexuális bűncselekmények jellemzőek. Azt kell vizsgálni, hogy a bűncselekmény időben és tartalmilag összefüggött-e a mániás epizóddal. III.3. Gyengeelméjűség A gyengeelméjűség (oligofrénia) gyűjtőfogalom.. Az elme tevékenységének megrekedt vagy tökéletlen fejlődési állapota, mely öröklött adottság vagy szerzett károsodás miatt következik be. A mentális teljesítménynek az átlagostól lényegesen eltérő alacsony színvonalát jelenti. Az elmegyengeség oka lehet a családi terheltség öröklése, a méhen belüli életben elszenvedett ártalom, a születési adottság következtében, illetve a magzati életben vagy kora gyermekkorban elszenvedett károsodás. A gyengeelméjűség legfontosabb jellemzője az intelligencia hiányos fejlettsége és a személyiség elégtelen, kiegyensúlyozatlan fejlődése, ami az akarati és érzelmi szférát is érinti. Ez a fogyatékosság különböző mértékű lehet, hol a reprodukáló értelem, hol az alkotó intelligencia gyengesége kerül előtérbe. Máskor az érzelmi élet, a vérmérséklet vagy a jellem részéről mutatkoznak fogyatékosságok. Tekintettel arra, hogy a gyengeelméjűeknél a szerzett ismeretek hiányosak, gyakran a nullával egyenlők, ezért az intelligencia fokát vizsgálják különböző tesztek segítségével. Hagyományosan az oligofréniákat súlyosságuk szerint három kategóriába osztották: debilitás: enyhe retardáció, imbecilitás: közepes fokú gyengeelméjűség, idiócia: súlyos fokú gyengeelméjűség. Az újabb osztályozási rendszerek négy súlyossági kategóriát állítanak fel: Enyhe mentális retardáció: a fejlődésbeli lemaradás ellenére a személy autonómiája egyszerűbb körülmények között szinte teljes. Nehézségek elsősorban az iskolai 28

33 kihívások során mutatkoznak. Többségük kisegítő iskolai oktatásra szorul. Képesek egyszerűbb munkakörök betöltésére, különösen egyes fizikai munkakörökben közel teljes értékűek lehetnek. Az intellektus mérőszáma: IQ között van. Közepes mentális retardáció: mivel a kommunikáció fejlődése jelentősen elmarad, a retardációt korán felismerik. A személy maga is tudatában van korlátozottságának. Megfelelő, célzott képzéssel jól fejleszthető, az írás, olvasás elemeit elsajátítja. A közepes fokban retardált személyek viszonylag jól kommunikálnak a konkrétumok szintjén. Egyes készségeik relatíve fejlettek lehetnek, míg más területen az elmaradás nagyobb fokú. Teljes önállóságra azonban nem képesek. IQ: Súlyos mentális retardáció: az előbbihez hasonló, de súlyosabb állapot. Folyamatos segítségre szorulnak a mindennapi életben is. Célzott neveléssel egyes készségeik fejleszthetőek. IQ: Igen súlyos mentális retardáció: a személy kommunikatív készsége minimális. Többnyire mozgásképtelen vagy csak kevéssé mozgásképes. Felnőttkorban is állandó felügyeletre és segítségre szorul. IQ: 20 alatt. A gyengeelméjűség enyhébb alakjai bűncselekmény elkövetése esetén általában csak korlátozzák a beszámítási képességet, míg a súlyosabb alakzatok azt teljesen ki is zárhatják. 31 III.4. Szellemi leépülés A szellemi leépülés (dementia) a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség különböző korban (időskor, betegség), illetve mértékben történő végleges, többnyire előrehaladó hanyatlása. Elbutulást azonban az agyvelő működészavara is okozhat. Bármely életkorban felléphet olyan betegség, amelynek elbutulás a következménye. A szellemi leépülésben szenvedő betegek többsége a 65 év feletti lakosság köréből kerül ki. E csoportban 5% a súlyos, 15% az enyhe demenciák aránya. A szenvedélybetegségek (alkoholizmus, kábítószer-függőség) hatására kialakuló szellemi leépülést ugyanúgy kell értékelni, mint a dementia egyéb eseteit. 31 A pszichiátria magyar kézikönyve (szerk. Füredi, Németh). Medicina Kiadó, Budapest,

34 A szellemi leépülésnél elsősorban a hanyatlás mértékét kell megállapítani, a beszámíthatóságot csak az előrehaladott szellemi leépülés zárja ki. III.5. Tudatzavar A tudatzavar általában időleges, múló jellegű, oka lehet a központi idegrendszer megbetegedésein kívül mérgező anyagok fogyasztása (kábítószer, alkohol), illetőleg bizonyos élettani folyamatok következményeként is előfordulhat. Az indulatok általában beszűkítik a tudatot, de pszichiátriai szempontból ez nem értékelhető a beszámítási képességet korlátozó vagy kizáró tényezőnek. A tudatzavar olyan átmeneti kóros állapot, amelyben a tudat elhomályosul, beszűkül, mely során az embernek mind a saját személyéről, mind a külvilágról csupán hiányos, homályos képzete van. A tudatzavar gyakran társul más kórképekkel. Önálló jelentősége van az ún. affektív reakcióknak: az indulati reakcióknak és a rövidzárlati cselekményeknek. Az alapmechanizmus mindkettőnél azonos: az affektussal megtelt lelki inger átugorja a magasabb lelki működéseket, tehát a megfontolást, az ítélőképességet és közvetlenül cselekedetbe megy át. A rövidzárlati cselekvés hosszabb negatív jellegű érzelmi állapot hatására az erősen beszűkült tudatba betörő, megfontolást kizáró, elemi erejű ötlet hatására végrehajtott cselekvés. A cselekvést egyetlen képzetsor irányítja, a tudat erre van beszűkülve, egyébként éles, ezért az emlékezés megtartott. A cselekményt megmagyarázni nem tudja, az adott élethelyzet megoldására nem alkalmas. A rövidzárlati cselekmény az elmebetegséggel egyenértékű állapot. Az alkoholos tudatzavar csak akkor értékelhető beszámíthatóságot kizáró vagy korlátozó okként, ha a leittasodás nem önhibából történt, illetve önhibából történt, de kóros részegséget vagy csökevényes kóros részegséget eredményezett. III.6. Személyiségzavar A személyiségzavarok nem a hagyományos értelemben vett betegségek, hanem folyamatosan fennálló kóros állapotok. Egy olyan állapot, amely lényegében a személyiség- 30

35 fejlődés egyenetlenségében nyilvánul meg. A zavar legfőbb jellemzője, hogy a személyiség képtelen alkalmazkodni a változó körülményekhez. Olyan komplex magatartászavar, amely minden szituációban megjelenik, és a személy minden pszichés funkcióját áthatja. Zavart okoz a gondolkodásban, az érzelmi-indulati életben, a késztetések kontrolljában, de leginkább az emberek közötti kapcsolatokban. Az egyén magatartása szélsőségesen eltér a megszokottól, hiszen másként gondolkodik, érez vagy viszonyul embertársaihoz, mint ahogy azt az adott kultúrában egy hétköznapi ember teszi. Jellemző az egoista látásmód, az empátia hiánya, mert nem tudja beleélni magát mások helyzetébe, képtelen felismerni viselkedése kórosságát. Viselkedésén nem változtat, saját hibájából nem tanul, hanem újra és újra elköveti azokat. A betegség előjelei gyakran már gyermekkorban megjelennek és a felnőttkorra tartósan rögzülnek. A személyiségzavarok spektruma igen széles, tünettanilag a neurózisok és az elmebetegségek között helyezkednek el. A személyiségzavarok kifejezés helyett régen a pszichopátia (kóros személyiség) gyűjtőfogalmat használták, és ezen belül írtak le a típusokat. 32 III.7. Beszámíthatatlanság, avagy a korlátozott beszámítási képesség A beszámíthatatlanságot, mint fogalmat megtaláljuk A magyar nyelvértelmező szótárban is, mely az alábbi definíciót használja: Az az állapot, amelyben valaki nem ura elhatározásának, cselekvésének. 33 A korlátozott beszámíthatóság eszméje relatíve modern intézménynek tekinthető a büntetőjog fejlődésében 34. A differenciálás szükségességét az ismeretek bővülése és finomodása, elmélyülése hozta magával. Kezdetben mindenkit felelősségre vontak, aki bűncselekményt követett el, még az elmebetegeket is. Később egyetlen elmebeteget sem vontak felelősségre bűncselekmény elkövetéséért, ha a betegség nyilvánvaló volt, majd csak azokat az elmebeteg bűnelkövetőket nem vonták felelősségre, akik a törvényben meghatározott képességeknek nem voltak birtokában, tehát minden kétséget kizáróan hiányzott felismerési és akarati képességük. 32 A pszichiátria magyar kézikönyve (szerk. Füredi, Németh). Medicina Kiadó, Budapest, A magyar nyelv értelmező szótára. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Akadémiai Kiadó. Budapest, Fehér Lenke oldaltól 31

36 A fejlődés e periódusában felmerült az igény arra vonatkozóan, hogy e képességeknek csak bizonyos fokig birtokában lévő kóros elmeállapotú személyekkel szemben a büntetőjog valamiféle kompromisszumos megoldást találjon. Ennek a dinamikus szemléletváltozásnak köszönhetően született meg a csökkent vagy korlátozott beszámíthatóság intézménye, amely keletkezése óta állandó vita forrásául szolgál. A hatályos magyar szabályozás szerint bűncselekmény elkövetése esetén a korlátozott beszámítási képességű személy az adott bűncselekmény alanyává válik, büntetőjogi bűnössége szándékosság vagy gondatlanság formájában megállapítást nyerhet. Ilyenkor a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet, elvileg azonban a büntetés a rendes büntetési keretek között is kiszabható. A korlátozottság enyhe, közepes vagy súlyos fokú lehet, ennek eldöntéséhez a bíró szakértő közreműködését veszi igénybe. Általánosan megfogalmazva tehát a beszámíthatóság és a korlátozott beszámíthatóság közötti megkülönböztetésnek két lehetséges kritériuma van. Az egyik a minőségi jellegű elhatárolás, amely az elmebeli rendellenesség fajtája szerint tesz különbséget a beszámíthatóság hiánya és korlátozottsága között. A másik az elmebeli rendellenesség foka, mélysége, tehát mennyiségi jellemző alapján próbálja meg elhatárolni a beszámíthatatlant és a korlátozottan beszámíthatót. 35 IV. Kényszergyógykezelés személyi és intézményi háttere A beszámítási képességet a bíróság vizsgálja, a kóros elmeállapot kérdésében, mint különleges szakértelmet igénylő elmeorvosi szakkérdésben az elmeorvos szakértő meghallgatása kötelező. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele szerint a szakvélemény magában foglalja: a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó részletes adatokat (lelet), b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését, c) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás), 35 Fehér Lenke oldaltól 32

37 d) a szakmai ténymegállapításokból levont következtetéseket, utalva azok bizonyosságára vagy valószínűség fokára, ezek keretében feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény) IV.1. Igazságügyi pszichológus szakértő Az igazságügyi pszichológus szakértő a hatóság kirendelése alapján szakvéleményét vagy önállóan, vagy igazságügyi orvos- és elme-orvosszakértővel, illetőleg más szakemberrel (pedagógus, gyógypedagógus, szociális gondozó stb.) együttműködve alakítja ki és terjeszti elő írásban vagy szóban. a) Lehetőség van arra, hogy amennyiben a hatóság kéri, a pszichológus önállóan végezze szakértői tevékenységét. Erre többek között az alábbi esetekben kerülhet sor: - gyermek és fiatalkorú sérelmére elkövetett bűnügyekben (pl. az átélt események pszichés utókövetkezményeinek feltárására); - kiskorú veszélyeztetése miatt folyó ügyekben (pl. a kiskorú értelmi, vagy erkölcsi fejlődésének megállapítására); - önállóan adhat véleményt a pszichológus szakértő elsősorban fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos egyes kérdésekben is, ha az a kóros elmeállapotot nem érinti. (Pl. az elkövető értelmi fejlettségének megállapítása, érzelmi-, indulati életének feltárása.) b) Igazságügyi orvos-, elmeorvos szakértővel együttműködve vagy ilyen szakvélemény kialakításánál a pszichológus szaktanácsadóként közreműködhet: - a kóros elmeállapot megállapításánál (határesetek, szimuláció és disszimuláció valószínűsítése vagy kizárása); - a személyiség zavar feltárásánál pszichopátiás és egyéb személyiségjegyek); - az intellektuális, illetőleg a demencia (szellemi leépülés) viszonylag reális meghatározásánál; - fiatal- és felnőtt korú gyanúsítottak vagy vádlottak büntethetőségét, továbbá az, ilyen peres felek cselekvőképességét érintő büntető-, illetőleg polgári jogi eljárásoknál. c) Lehetősége van azonban, hogy szaktanácsadóként közreműködjön: - a Be. alapján a pszichológus szakértő önállóan működhet közre a bizonyítás körében és egyes pszichológiai jellegű ténykérdések tisztázásakor. A pszichológusi vélemény 36 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele 37 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 10. számú módszertani levele 33

38 megvilágíthatja egyes lélektani tényezők, pl. érzelmek, indulatok, beállítódások jelentős hatásait más pszichés folyamatokra, mint pl. az érzékelésre, emlékezésre, az ítélőképességre és a cselekvésre, stb. Az igazságügyi pszichológus szakértő nem illetékes nyilatkozni a Btk (1) és (2), illetve a 74. (1) bekezdésében foglaltakról, mert erre csak pszichiáter jogosult. Pszichológus szakértő kirendelésére a nyomozási vagy bírói eljárás bármely szakaszában sor kerülhet. Az igazságügyi pszichológus szakértő véleményezési köre általában a lélektani tények feltárására és az összefüggések elemzésére terjed ki, tevékenysége tehát pszichológiai diagnosztikus jellegű, a véleményben a kirendelő hatóság vagy a szakértő által feltett kérdésre kell választ adni. Előfordulhat, hogy a pszichológus szakértő véleménye támpontot nyújt más, pl. kriminálpedagógiai és rehabilitációs lehetőségek felméréséhez a büntető perekben. A pszichológus sajátos vizsgálatot végez a hatósági eljárásokban, e folyamata, és eszköztára megegyezik minden hatósági vizsgálatnál, legyen ez polgári avagy a mi szempontunkból fontos büntetőjogi ügyekben való vizsgálat. Itt szeretném vázolni a főbb vizsgálati módszert és azt, hogy mely esetekben kerül a szakember bevonására. A módszerek helyes megválasztása és a környezeti zavaró tényezők lehetőség szerinti kiküszöbölése, olykor a vizsgálatok ismételt elvégzése ezen a téren is sokat emelhet a szakértői vélemény megbízhatóságán és igényelt objektivitásán. A vizsgálatnak a jelentős családtagokra történő kiterjesztése és az információk körének kiszélesítése (pl. környezetrajz: pedagógusi vélemény, előrement orvosi kezelések vagy nevelési tanács-adó adatai, stb. beszerzése) további garanciákat jelenthet a megalapozottság és a színvonal tekintetében. A feltáró beszélgetés (interjú) a pszichológus elsőrendű módszere. A tartalmi információk mellett nagy gondosság fordítandó főleg gyermek esetén a nem verbális (mimikai) közlésekre. E beszélgetések nem lehetnek szuggesztívek, nem igényelhetik a döntést a gyermeknél, de ne legyenek túlzottan formalizáltak, kihallgatás jellegűek. A projektív gyermektesztek előnye, hogy a gyermeknél még természetes expresszív formákra (rajz, játék) épülnek és ebben a természetes közegben az érzelmileg hangsúlyos közlések nyilvánítására adhatnak alkalmat. 34

39 Ide tartozik az intelligencia vizsgálata is, amelyet főleg gyermekek esetén mindig el kell végezni. Ehhez a szakemberek többféle tesztet használnak (Wechsler, Binet tesztek). Az értelmi szint megállapításánál nagy figyelem fordítandó a gyermek szókincsére és praktikus intelligenciájára, kreatív problémamegoldó készségére, mivel a negatív érzelmek (félelem, szorongás) rendkívül kedvezőtlen irányba befolyásolják, illetve torzítják a gyermek intellektuális produkcióját. Mikor kerülnek alkalmazásra ezek a vizsgálatok? A gyermek vagy fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűnügyekben, továbbá a kiskorú veszélyeztetése miatt lefolytatott eljárásokban a sértettek vizsgálatát lényegében hasonló módszerekkel ajánlatos végezni és így megközelíteni a feltett kérdések megválaszolását. A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények eseteiben, ahol ugyanazok az intelligencia-tesztek és személyiségvizsgálatok használatosak, mint felnőttek eseteiben. A személyiség vizsgálata is gyakori feladata a pszichológus szakértőnek, amellyel lényeges és új szempontokat nyújthat a kirendelő hatóságnak vagy a megkereső szakértőnek. A kóros elmeállapotok, a súlyos személyiségzavarok véleményezése orvos szakértői feladat, de a határesetek tisztázásához segítséget nyújthat a pszichológus, akinek véleményét az igazságügyi elmeorvos szakértő saját szakvéleményébe beépítheti. Ha előfordul, hogy megállapításaik nem egyezőek, akkor az elmeorvosi vizsgálat (megfigyelés) adatai a döntőek. A személyiség pszichológiai vizsgálata értékes támpontokat nyújthat már lezajlott patológiás pszichés állapotok jellegének megállapításához is. IV.2. Igazságügyi pszichiátriai szakértők Be. 99. (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. (2) Szakértő alkalmazása kötelező, ha a) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés személy kóros elmeállapota, illetőleg kábítószer függősége, 35

40 b) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés kényszergyógykezelés szükségessége, c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik, d) elhalt személy kihantolására kerül sor (1) Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni. Ha a vizsgálat jellege szükségessé teszi, több szakértő is kirendelhető. Ez úgy is történhet, hogy a kirendelés csak a szakértői csoport vezetőjét jelöli ki, és feljogosítja őt arra, hogy a többi szakértőt bevonja. (2) A halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. Jogszabály más esetben is kötelezővé teheti több szakértő alkalmazását. Az igazságügyi pszichiátriai-szakértői vizsgálat módja a szokványos pszichiátriai vizsgálatokkal általában megegyezik, de a vizsgálat sajátos célja miatt egyes összetevőit hangsúlyosabban kell kezelni és ki kell egészíteni speciális kérdésekkel is. Feltétlenül biztosítani kell, hogy a pszichiátriai vizsgálathoz szükséges feltételek vizsgáló helyiség, vizsgáló eszközök rendelkezésre álljanak. 1. A kórelőzményi adatok felvételének módja lényegében azonos a klinikai pszichiátriai vizsgálatok alkalmával készített anamnézis felvételi módjával, a kórkép jellege és a jogi kérdés azonban bizonyos esetekben kiemeléseket, bővítéseket tehet szükségessé. 2. Az exploráció során a pszichopathológiai elváltozások feltárása szintén a klinikai vizsgálattal azonos módon történik. A kórkép tüneteinek elemzése mellett szakértői vizsgálat esetén is igen fontos a kórfolyamat dinamikájának megismerése. A büntetőeljárásnál ugyanis annak kimutatása, hogy aktív folyamat vagy maradványtünet áll-e fenn, a tünetek mennyiben függnek össze a cselekménnyel (a tüneti kórkép súlyossága, dinamikája, stb.) a beszámíthatóságról alkotott véleményt illetően döntő lehet. 38 Az exploráció főbb lépéseit és rövid leírását a teljesség igénye nélkül szeretném ismertetni az alábbiakban: Az életvezetés (biográfiai adatok) elemzését, amely a személyiség megismerését célozza a vizsgált személy emberi kapcsolatainak alakulását, problémáit, életkörülmé- 38 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele 36

41 nyeit, életének fordulópontjait stb. egyetlen szakértői vélemény sem nélkülözheti, de bizonyos kórformák és állapotuk esetén elengedhetetlen. Ilyenek a különböző személyiségzavarok, a kóros személyiségalakulások. A cselekmény ismertetése. Az explorációnak ki kell terjednie arra, hogy a vizsgált személy miként ismerteti bűncselekményét (az indoklás, a körülmények, a kivitelezés módja stb.), annak részletes elmondatására is, hogy azt a szakértői vizsgálat idején miként értékeli (idegennek érzi, értetlenül áll-e azzal szemben, változatlanul fenntartja-e kóros indoklásait, logikus védekezést hangoztat-e és az események ismertetését ennek megfelelően módosítja-e stb.) Mindez azt segíti felismerni, hogy a cselekmény motivált volt-e, illetve ez a motiváció nem volt-e kóros pszichés tünetek által meghatározott. Ha a vizsgált személy emlékezészavart hangoztat, elemezni kell, hogy az valódinak fogadható-e el, vagy a védekezés célját szolgálja. Tisztázandó, hogy a vizsgált személy fel tudja-e mérni cselekménye következményeit, illetve az esetleges ellentmondó ismertetések, az iratoktól eltérő kijelentések pszichológiai eltérések következményei-e vagy a célszerű védekezés összetevői. A tájékozó jellegű belgyógyászati-, valamint a neurológiai vizsgálat szerves része a szakértői vizsgálatnak. A pszichés státuszt (pszichopatológiai elemzést), a szokásos didaktikus csoportosításban kell leírni, kiemelve a pszichopatológiai tüneteket azok jellemzésével, értékelésével. Hazánkban a szakértői vizsgálatot ambulanter végzik. Az esetek többségében lehetséges az egyértelmű kórisme és vélemény, szükség esetén kiegészítő vizsgálatokkal együtt. Amennyiben az elvégzett vizsgálatok alapján aggálytalan vélemény nem alakítható ki, a szakértők kórházi pszichiátriai osztályon történő elmemegfigyelésre tesznek javaslatot. 39 Kórházi vizsgálatra tehát olyan esetekben van szükség, amelyekben a beteg célzott megfigyelése vagy a kizárólag kórházi osztályokon végezhető diagnosztikus eljárások eredményei nélkül nem állapítható meg a kórisme. A megfigyelés az 39 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele 37

42 arra kijelölt intézetben (IMEI), vagy polgári gyógyintézet pszichiátriai osztályán történhet. A beutalás módját a Be a szabályozza. V. A kóros elmeállapot kezelésének intézményi struktúrája Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító intézet (IMEI) Az IMEI feladatait, valamint a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtását a 13/2014. (XII. 16.) IM rendelet szabályozza és írja le. A törvény részletesen szabályoz minden területet, illetve ellátandó feladatot a bekerüléstől kezdve egészen a szabadon bocsájtásig. A teljesség igénye nélkül szeretnék felsorolni néhány, a törvényben található fejezetcímet, melyek megmutatják, hogy menynyire részletesen szabályozott az intézet. A törvényi felsorolásba tartozik többek között, a kényszerbeteg befogadása, kórlap kiállítása és vezetése, adaptációs szabadság, kapcsolattartás, kényszereszközök alkalmazása, kényszergyógykezelt beteg kiengedése. Az IMEI fekvő beteg gyógyintézetként végrehajtja a kényszergyógykezelt betegek pszichiátriai kezelését és rehabilitációját, az ideiglenes kényszergyógykezelt betegek pszichiátriai kivizsgálását és kezelését, azon kóros elmeállapotú szabadságvesztésre ítéltek kezelését és rehabilitációját, akiknek a szabadságvesztés végrehajtási helyeként a büntetés-végrehajtási bíró az IMEI-t jelölte ki. Azon előzetesen letartóztatottak pszichiátriai kivizsgálását és kezelését, akiknek az előzetes letartóztatás helyeként a bíróság az IMEI-t jelölte ki,az elmeállapot megfigyelésre beutaltak kivizsgálását, megfigyelését és szükség esetén kezelését,a bv. orvos által beutaltak pszichiátriai, ideggyógyászati kivizsgálását és kezelését, a szabadságvesztésre ítéltek gyógyító-terápiás részlegre való helyezését megelőző kivizsgálását. Az IMEI járóbeteg-ellátás keretében biztosítja a büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezett fogvatartottak pszichiátriai szakrendelői ellátását, pszichiátria gondozását, ideggyógyászati szakrendelői ellátását, addiktológiai szakrendelői ellátását, kábítószer birtoklásával összefüggésben engedélyezett elterelése esetén a szükséges kezelés, illetve ellátás megállapítása érdekében történő vizsgálatát. 38

43 Az IMEI a kegyelmi eljárás során elvégzi az igazságügyért felelős miniszter rendelkezésének megfelelően, az elítélt szakorvosi vizsgálatát és véleményezését. Az IMEI ellátja a bv. intézetekben végrehajtott pszichiátriai-terápiás programok szakmai módszertani irányítását /2014. (XII. 16.) IM rendelet a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól 39

44 VI. Empirikus munka bemutatása Saját munkaként a kérdőíves módszert választottam. A kérdőív során személyes adatokat nem kértem, illetve teljesen anonim módon történt a kérdőív kitöltése. A kitöltés lehetőségét a relevancia szempontjából úgy állítottam be, hogy egy ember, csak egyszer tudja kitölteni az adott kérdőívet, ezáltal is elősegítve a pontosabb válaszadás lehetőségét. Olyan általános adatokra kérdeztem rá, melyből nem lehet egyértelműen beazonosítani a kitöltő személyét. A kérdőívem elkészítésében a Kecskeméti Járásbíróság egyik bírója is segédkezett, néhány kérdés az ő ötlete volt. A kérdőívben az egyszerű választós kérdésektől kezdve a több választós kérdéseken át egészen a kifejtős 1-2 mondatos válaszadásig tettem fel kérdéseket. A kérdőívem elkészítésében szerepet játszott az, hogy kíváncsi voltam, hogy a mai társadalom, hogyan vélekedik a kóros elmeállapotról, valamint mennyire tájékozódott, mennyire rendelkeznek a témában releváns információkkal. A válaszok között volt sokszor eléggé meglepő is, olyan válaszok is születtek, melyek azt erősítették, hogy az átlagember sokszor csak a híradások alapján jut ismeretanyaghoz, melyek adott esetben vagy hiányosan, vagy torzítva közlik a tényeket a lakosság irányába. A kérdőívre összesen 411 válasz érkezett, melyből véleményem szerint már kialakul egy olyan kép, amelynek adataira lehet támaszkodni és a társadalom szempontjából hiteles adatokat hordoznak. A megkérdezettek döntő többsége, 75,9%-a (312 fő) nő volt, míg a férfiak csak 24,1%-ban (99 fő) képviseltették magukat. Az életkori megoszlás tekintetében már nem volt ilyen egyszerű dolgom. Megállapítható, hogy a válaszadók átlagéletkora a év közötti korosztályt képviselteti, ami százalékos értékeket tekintve a válaszolók 34.2 %-a, azaz 141 fő. A második helyen a év közötti réteg helyezkedik el, ők 23,6 %, azaz 97 fővel. Harmadik legaktívabb korosztály volt a év közötti, akik a válaszadók arányának 17,5%-át, 72 főt tettek ki. A év közötti korosztály 7,8%-ban (32 fő), év közöttiek 5,4 %-ban (22fő), év között 3,6%-ban (15 fő), 45 év felett 7,8 %-ban (32 fő) képviseltették magukat. Az életkori eredményeket figyelembe véve elmondható, hogy

45 év közötti csoport, az aktív munkavállalók, egyetemi hallgatók csoportja teszi ki, míg a második legaktívabb csoport a középiskolások rétege. A korcsoportok megoszlásában elmondható, hogy a válaszok arányát figyelembe véve azok a korosztályok adják, akiket napi szinten több fórumon keresztül jutnak információhoz, illetve akik a média szempontjából is célközönségnek számít. Az összeredmény szempontjából a foglalkozás kérdéskörében a válaszadók 51,6%-a (212 fő) aktív munkavállaló, míg 45,5% (187 fő) tanuló, diák. A hátralévő kevesebb, mint 2% (8 fő) nyilatkozott úgy, hogy ő már nyugdíjas, rokkant nyugdíjas. A tanulmányi végzettséget tekintve a válaszadók mindössze 1,5%-a (6 fő) rendelkezett 8 általánosnál kevesebb iskolával, ezt követte 15,8%-al (65 fő) a 8 általános, érettségivel a válaszadók 53%-a (218 fő), míg főiskolai, egyetemi végzettséggel 29,7%-a (122 fő). A fenti százalékos és számszerű adatokat figyelembe véve, elmondható, hogy a válaszadók több, mint 50%-a az aktív korú vagy középiskolás rétegből került ki, ezt az eredményt támasztja alá a kor, foglalkozás és az iskolai végezettségre adott válasz. A továbbiakban, már nem egy adott csoport, hanem a megkérdezettek összesített eredményeit szeretném bemutatni a különböző kérdésekre. Az első kérdés, melyre kíváncsi voltam, hogy a társadalom mennyire tájékozódott a kóros elmeállapot kérdéskörében, ezért egy olyan, több válasz bejelölésére lehetőséget adó kérdést tettem fel, hogy Ön szerint mely fogalmak sorolhatók a kóros elmeállapot fogalomkörébe? A felsorolt válaszlehetőségek között szerepelt: idiotizmus, skizofrénia, bódult állapot, kényszer és fenyegetés, elmebetegség, szellemi leépülés, alkoholizmus, kábítószer függőség, homoszexualitás, deviancia. Itt kell megjegyeznem, hogy bizonyos fogalmak meglehetősen sokrétű fogalmak, vegyük például a devianciát, melynek tudjuk, hogy számtalan fajtája van, valamint a bódult állapot, melynek szintén ismerjük néhány alváltozatát. A válaszlehetőségeket azért sem konkretizáltam egy-két esetben, mert ezáltal fel tudtam mérni, hogy az emberek a különböző témákban mennyire tájékozódottak. A 411 megkérdezett válaszát figyelembe véve, bizonyos szempontból meglepő eredmények születtek. Azonban a kérdőív 41

46 elemzése során lehetőségem nyílt bizonyos kérdésekre szűrést alkalmazni, melyből az következtethető ki, hogy a leginkább tájékozódott réteg a év közötti korosztály, akik a lehetséges válaszok közül a legnagyobb arányban válaszoltak helyesen a feltett kérdésre. A deviancia, illetve homoszexualitás szempontjából a válaszadók korát tekintve a 40 év feletti válaszadók sorolták be ezeket a válaszokat is a kóros elmeállapot fogalomkörébe. Az összesített eredmények lentebb olvashatók. elmebetegség 93,4% 384fő skizofrénia 88,1% 362 fő szellemi leépülés 47% 193 fő kényszer, fenyegetés 33,3% 137 fő kábítószer függőség 30,4% 125 fő deviancia 25,3% 104 fő alkoholizmus 22,6% 93 fő bódult állapot 8,3% 34 fő homoszexualitás 4,1% 17 fő idiotizmus 0,2% 1 fő A következő két kérdés érdekes eredményt mutatott ki. Itt egyrészt arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az egyéni vélemény szerint a társadalom mennyire fogadja el a kóros elmeállapotú személyeket, másrészt, hogy maga a válaszadó mennyire tolerálja az ilyen személyeket. A két kérdésre a válaszadók véleménye meglepő volt számomra, mert külső szemlélőként úgy gondolták, hogy a társadalom inkább elutasító (válaszadók 42,6%-a 175 fő) míg 35,8% (147 fő) szerint elutasító a mai modern társadalom az ilyen emberekkel szemben. 17% (70 fő) mondta azt, hogy véleménye szerint közömbös a társadalom az ilyen személlyel szemben, és mindössze 3,2% (13 fő) vélekedett úgy, hogy a mai társadalom inkább elfogadja, elfogadja a kóros elmeállapotú személyeket. A kérdést megfordítva, saját magukra vonatkozóan viszont már teljesen másképp alakult a vélemények száma. Ebben a kérdésben magukra vonatkozóan a megkérdezett személyek 37,7%-a (155 fő) mondta magát közömbösnek az ilyen személlyel szemben, 34,3% (141 fő) mondta magát inkább elfogadónak, elfogadónak, míg elutasítónak, inkább elutasítónak a megkérdezettek 21,2%-a (87 fő) tartotta magát. Számomra azért is meglepő ez az eredmény, mivel a társadalom egészét tekintve egy inkább elutasító társadalmat lehetne megnevezni, viszont egyéni szinten mindenki elfogadónak mondja magát. 42

47 A következő kérdés, miszerint Egyetért-e azzal, hogy a kóros elmeállapotú személyek büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre? a válaszadók 61,1%-a azaz 251 fő mondta azt, hogy nem ért ezzel egyet, és ők ugyanúgy felelősségre vonnák a kóros elmeállapotú személyeket is, mint az egészséges elkövetőket. A másik kérdés az volt, hogy elfogadhatónak tartják-e, hogy a kóros elmeállapotú személyeknek elegendő-e egy zárt intézményi struktúra keretein belül foganatosítani a büntetésüket, szintén elutasító eredmény született, a válaszadók 56,2%-a 231 fő mondta azt, hogy ezzel nem ért egyet. A kérdőív utolsó kérdésében, mely szerint az alább felsoroltak közül melyeket tolerálja, több válasz is jelölhető volt. 322 válasz (78,3%) érkezett a homoszexualitásra, 165 válasz (40,1%) a kóros elmeállapotra, 92 válasz (22,4%) az alkoholizmusra, 62 válasz (15,1%) a kábítószer fogyasztásra, 14 válasz (3,4%) a pedofíliára és 2 válasz (0,5%) az öngyilkosságra. Az eredményeket figyelembe véve számomra meglepő, hogy habár a válaszadók csekély mennyisége ugyan, de tolerálja a pedofíliát. Úgy gondolom, hogy egy modern társadalomban a pedofíliára nem szabadott volna válasznak érkeznie, mivel véleményem szerint az a leginkább elfogadhatatlan. Meglepő volt a számok tükrében az, hogy az öngyilkosságot kevesebben tolerálják, mint a pedofíliát, holott úgy gondolom, hogy az öngyilkossággal az egyén nem árt a társadalomnak, míg a pedofília egy olyan dolog, amelyben az elkövető egy vagy több személy életét negatívan befolyásolja, és egy életre megmaradó sebet okoz. Összegzésként elmondható, hogy a mai modern társadalomban az emberek saját magukat toleránsnak mondják, míg egyéni véleményük a társadalomra nézve nem ezt a képet mutatja. A két kifejtendő kérdés során azt a kérdést tettem fel, hogyan reagálna, ha megtudná, hogy a közvetlen környezetében élők között van kóros elmeállapotú személy és ő követne el bűncselekményt. A válaszokat olvasva egybehangzó vélemény született, miszerint elmondható, hogy abban az esetben elfogadóbb lenne a személlyel szemben és már nem tartaná szükségesnek, hogy büntetőjogi szempontból felelősségre vonják, valamint elegendőnek tartják a zárt intézményben történő kezelését ilyen személynek. Azonban kicsit megfordítva a kérdést, hogy abban az esetben mit tenne, hogy ha kóros elmeállapotú személy a megkérdezett ellen, vagy az ő családi, baráti köre ellen követne el bűncselekményt, már nem volt ilyen toleráns a válasz. Csekély számú válasz érkezett, mely szerint cselekedete függne az elkövetett bűncselekmény súlyától, illetve attól, hogy mennyire közel álló személy ellen követték el a bűncselekményt. Általánosítva 43

48 azonban elmondható, hogy ha a megkérdezett vagy családtagja ellen követnének el bűncselekményt, már keményebb szankciókat is alkalmaznának az elkövetővel szemben, néhányan még a Talio-elvet is, a szemet-szemért elvet is felvetették, valamint a halálbüntetés is a válaszok között szerepelt. A kérdőívből tehát azt a következtetést tudom általánosságban levonni, hogy a társadalom bizonyos fokig elnéző a kóros elmeállapotú személyekkel szemben, és amennyiben közeli szociális szférájukban lenne ilyen személy, akkor igyekeznének őt, segíteni, elfogadni, valamint szakértő segítségét kérnék. Az egyes kérdéseket összeszegezve végezetül megállapítható, hogy a média által célközönségnek titulált év közötti korosztály viszonylag tisztában van a kóros elmeállapot fogalomkörével, kisebb hiányosságoktól eltekintve. Ezen eredményekből kiindulva egy lehetséges alternatívát jelentene, hogy ha egy bizonyos életkortól, leginkább középiskola 11. osztályától már nem csak a kábítószer és alkohol vonatkozásában lennének felvilágosítások, hanem beleemelnék a kóros elmeállapotot is a témák körébe, ugyanis a szakdolgozatom elején leírtakra hivatkozva, világviszonylatban a betegségek második leggyakoribb csoportját alkotja a kóros elmeállapot és ez a szám évről-évre növekszik. Továbbá fontosnak tartanám, hogy ha nem csak egy olyan intézmény lenne az országban, ahol kezelni lehetne a kóros elmeállapotú személyeket. Úgy gondolom, hogy az elmegyógyító intézeteknek, megyei, járási szinten kellene működni, ezáltal is csökkenteni az IMEI feladatkörét. Ez azért is lenne fontos, mert így a zárt elmegyógyító intézményben élő, kezelendő személyek jobban tudnák esetlegesen tartani a kapcsolatot családjukkal, mely elősegítené a reszocializációt valamint elősegítené a gyorsabb gyógyulást. Fontosnak tartanám még a kevésbé súlyos elmeállapotú személyek esetében a társadalom bevonását a gyógyító munkába, hogy ezáltal is erősítse a társadalomba való visszailleszkedés lehetőségét, valamint ha az átlag ember is láthatná, hogy mi történik egy ilyen intézményben, talán kevésbé lenne stigmatizáló. 44

49 VII. Melléklet Online kérdőív egyes kérdései és eredményei Összegzés Neme? Életkora? Férfi % Nő % % % % % %

50 Foglalkozása? % 45-nél idősebb % Tanuló/diák % Nyugdíjas, rokkant nyugdíjas 8 1.9% Aktív munkavállaló % Legmagasabb iskolai végzettség? 8 általánosnál kevesebb 6 1.5% 8 általános % Érettségi % Főiskola/egyetem % Ön szerint mely fogalmak sorolhatók a kóros elmeállapot fogalomkörébe? idiotizmus 1 0.2% skizofrénia % bódult állapot % kényszer, fenyegetés % elmebetegség % szellemi leépülés % alkoholizmus % kábítószer függőség % homoszexualitás, leszbikusság % deviancia % 46