INTERJÚK ZISKÓ OLIVÉR DVD JUBILEUMI SZÁM 10 ÉVES A DOBOS MAGAZIN MELLÉKLET: VADÁSZ PÉTER HOLLÓSI LÁSZLÓ KÔSZEGI IMRE OROSZ MÁRTA

Átírás

1 XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM április július 450 FT INTERJÚK VADÁSZ PÉTER HOLLÓSI LÁSZLÓ KÔSZEGI IMRE OROSZ MÁRTA GRETSCH CATALINA CLUB MINI MOD AZ OLASZ TAMBURELLO DOBBÔRÖK MÁSKÉNT MR. AMATI MICHAEL JACKSON DOBOSAI JUBILEUMI SZÁM 10 ÉVES A DOBOS MAGAZIN MELLÉKLET: ZISKÓ OLIVÉR DVD

2

3 «2010» 01 TARTALOMJEGYZÉK 3 VADÁSZ PÉTER INTERJÚ 4 DOBHÁRTYA 7 ÖTLETTÁR 8 EMLÉKEZÉS JÁVORI VILMOSRA 11 HOLLÓSI LÁSZLÓ INTERJÚ GYÔRI NEMZETKÖZI ÜTÔS FESZTIVÁL 14 4 KREATÍV OLDALAK 15 MR. AMATI 18 A TIZENÖTÖDIK DOBOSOK FARSANGJA GRETSCH CATALINA CLUB MINI MOD KÔSZEGI IMRE INTERJÚ 24 MAGASISKOLA 25 DOBAPEST A DOBÜNNEP 27 A ROCK MESTEREI 27 KOCKA VAGY GÖMBÖLYÛ LEJEGYZÉSEK 32 MICHAEL JACKSON DOBOSAI ÉVES LETT A GYEREK 36 ROCK-FUNK RITMUSOK 39 HOGYAN LÔJÜNK DOBOSOKRA 42 DOBBÔRÖK MÁSKÉNT 43 KEDVES DOBOS KOLLÉGÁK 46 AZ OLASZ TAMBURELLO 49 IMPRESSZUM» 36 Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Keönch László Farkas, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László Címlapfotó: Kardos Zsuzsa Grafika: Grafirka Stúdió dobosmagazin@t-online.hu Telefon: 30/ , 94/ Megjelenik négyhavonta Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely ISSN «

4 4»INTERJÚ DOBOSMAGAZIN Amit diktál az ösztön azt kell játszani Vadász Pétert a hazai funky dobolás egyik meghatározó alakját személyes kedvencemet egy budai pizzériában egy pohár sör és némi ropi társaságában kérdeztem grooveokról, hangszerekrôl, élményekrôl, és amirôl még lehetett Turán Tamás: Hogyan kezdôdött az egész? Amikor kicsi voltál? Vadász Péter: Igen! T.: Fedôk? dobozok? fakanál? P.: Igen, ilyesmi. Körülbelül 5-6 éves lehettem, mikor kaptam egy dobütôt, és Michael Jackson Thriller c. lemezére, késôbb Chick Corea meg Miles lemezekre doboltam egy pergôdobon. Aztán késôbb kaptam egy felszerelést, és a szüleim elvittek Nesztor Ivánhoz tanulni, aki meghallgatott, és tehetségesnek ítélt. Itt a kottaolvasással kezdtem, ami egyrészrôl nagyon hasznos volt, másrészrôl viszont korábbi szolfézs tanulmányaim némi ellenérzést alakítottak ki az elméleti dolgok iránt. Inkább a gyakorlatot szerettem, és a saját út, a saját stílus megtalálása iránti igényem már itt megmutatkozott. Aztán késôbb, amikor Amerikából különbözô kottákat kaptam, (George Stone: Syncopation for the Modern Drummer, Stick Control, Ted Reed: Progressive Steps to Bass Drum Technique For the Modern Drummer, Ted Reed Publications: Syncopation In the Jazz Idiom for the Drumset, 4 Way Coordination stb.) nagyon jól jöttek ezek az ismeretek. Ezeken a kottákon többé-kevésbé átrágtam magam, mindenkinek ajánlanám. Késôbb Szanyi Jánoshoz jártam, ott pedig az volt a jó, hogy borzasztó mennyiségû, akkor még kuriózumnak számító videó-, kotta- és hanganyaga volt. Ezekbôl az információkból mindig kimazsoláztam azt, ami engem érdekelt, ami az én stílusomnak megfelelt. T.: Más hangszer nem volt a palettán? Mindig csak a dob érdekelt? P.: Szolfézs és furulya szakra jártam a Bajza utcai zeneiskolába, utána pedig szerettem volna klarinétozni, de valahogy nem jött össze. Nem is tudom, talán nem is érdekelt igazán. Közben folyamatosan pergôdobon gyakoroltam, mivel még nem volt cuccom. Aztán Nesztor Iván révén jutottam az elsô hangszeremhez. Napjainkban pedig, arra az esetre, amikor a saját ötleteimet akarom megvalósítani, vettem egy basszusgitárt: leginkább nótaíráshoz, vagy groove-ok összerakásához. T.: Kik voltak még az elôbb említett tanárokon kívül, akik meghatározóak voltak a pályádon? P.: Nagyon sok Miles Davist és Weather Reportot hallgattam, és szinte az összes ismert nagy dobost fel tudnám sorolni, akik inspiráltak Különösen nagy kedvenceim közé tartozik Billy Cobham, Dennis Chambers, Tonny Williams, Steve Gadd. Pont Szanyi Janó révén jutottam egy csomó videójukhoz, ezek nagyon hasznos iskolák voltak. Megemlíteném még John McLaughlint, vagy John Scofieldot, akik nagy hatással voltak rám. T.: Akkor idôben körülbelül ott tartunk, hogy elindul a zenekarozás. Kikkel kezdtél játszani? P.: Elôször Benkô Zsolt és Fekete Jenô blues zenekaraiban játszottam, a Palermo Boogie Gang nevû formáció elôdjeként futott a projekt. Akkor még általános iskolás voltam, a szüleim vittek koncertre. Bár játékban nem feltétlenül az én stílusomnak való a blues, nagy örömmel csináltam, és sokat tanultam belôle. A folyamatos koncertezés és a hangszer mögött töltött sok-sok óra nagy rutint adott. Kiváló zenészekkel dolgozhattam itt együtt (pl.: Kepes Róbert basszusgitáron, Szabó Tamás harmonikán), és emberileg is nagyon jó közeg volt, nagyon szerettem. Ami nagyon közel áll a szívemhez, az az UP zenekar. Újvári Péter barátommal, a zenekar lelkével kisebb-nagyobb megszakításokkal, körülbelül 1994-tôl folyamatosan dolgozom együtt! Vele most 2010-tôl is lesznek közös projektjeink. Pély Barnával való találkozásom is meghatározó volt, na, akkor kezdôdött az igazi funkolás az Acid Companyvel. Ez a zenekar késôbb United néven vált ismertté. A csapat többi tagjának játéka is nagyon pozitívan hatott rám, nagyon egy hullámhosszon voltunk. Jó színfoltot hoztunk az akkori zenei életbe, ez a tetején improvizatív, de az alján mégis kötött, groove-os zene népszerû volt. Nagyon komoly élmény volt még Cserháti Zsuzsával játszani. Emlékszem, koncert elôtt egy színházteremben próbáltunk a zenekarral, és ahogy megérkezett Zsuzsa, olyan erôs aurája volt, mintha a nap jött volna be a terembe. És amikor elkezdett énekelni én ilyen time-ra még soha nem doboltam! Egyszerûen vezette a kezemet. Zseniális volt! 2002 körül Sub Bass Monsterrel és Dopemannel kezdtem dolgozni. A hiphop kicsit még szárazabb, letisztultabb ritmikájú mûfaj volt, jól lehetett együtt lüktetni a szöveggel, ezek az elôadók is nagyon karizmatikus személyek voltak, ráadásul itt is jó barátommal, Kolta Gergôvel alkottuk a rit-

5 «2010» 01 INTERJÚ«5 musszekciót, akivel nagyon összeszoktunk a Unitedben. Késôbb ( ) beszálltam a Frank Zappa Emlékzenekarba, na, ez volt az igazi munka! A basszusgitáros kollégával (Herr Attila) szinte faltuk a dalokat, mindig újat és újat tanultunk meg, dömperként tolva ezzel magunk elôtt a zenekart. Ez volt talán az egyik legtermékenyebb és legkreatívabb idôszak. Ekkor kerültem kapcsolatba Orszánszky Jackie-vel is, akivel hatalmas élmény volt együtt játszani. T.: Láttalak egyszer a Zappa zenekarban: fantasztikus volt! Gondolkodtam, miközben hallgattalak, hogy hogyan tudod megjegyezni ezt a bonyolult zenei struktúrát: kiállás, beütések, 4/4-bôl egyszer csak 15/16-od! P.: bocs, hogy kijavítalak, de 19/16-od. T.: Ja, bocs! P.: Igen, tulajdonképpen ez éltetett sokat hallgattam, és le is kottáztam magamnak, csak hogy bebizonyítsam, hogy azért is tudok kottát írni és olvasni. Miután ebben a zenében sok számban egyszer sem történik ugyanaz, célszerûnek láttam leírni, bár mire leírja az ember, addigra gyakorlatilag meg is jegyzi. T.: Van egy saját projekted is. P.: Igen, a Zappa zenekaron kívül (akikkel azóta sajnos elváltak útjaink) van még a Miles Davis Corporation. Ahogy Kiss Zoli barátommal ezt a zenekart elkezdtük összehozni, akkor kezdett kikristályosodni bennem, hogy mit szeretnék csinálni zeneileg, saját projektként. Nagyon erôs groove alapokra épülô, arrange-os, szólisztikus, igazán odarakós zenét. Itt kell megemlítenem Neumann Balázs nevét, akivel nagyon régóta dolgozunk együtt különbözô produkciókban, teljes egyetértésben. Mostanában ez foglalkoztat: fôleg Davis nótákat játszunk, de kicsit másképpen: Egy-két részt áthangszereltünk, illetve nyitva hagytunk, áldozva ezzel az improvizáció oltárán. Alapvetôen itt érzem azt igazán, hogy úgy dobolhatok, ahogy kedvem tartja, és a koncepciómat itt tudom kiteljesíteni. T.: Mi volt eddigi pályád során a csúcspont? P.: Nem tudnék konkrétan egy csúcspontot kiemelni, azt hiszem, nem is létezik olyan. Én úgy gondolom, hogy a zenélés folyamat. Számomra semmiképpen nem abban mérhetô, hogy milyen nyilvános eseményen veszek részt, és milyen létszámú közönség hallgatja. Ha egy koncert után úgy jövök le a színpadról, hogy na, ez most megtörtént, gömbölyû volt ez a buli, akkor az ilyen pillanatok mind egyegy csúcspont. T.: Hogy állsz a gyakorlással? P.: Eléggé periódikus, van, hogy fél évig nem jön az létre, hogy leülök, és valamilyen koncepció szerint elkezdek kigyakorolni valamit. Tulajdonképpen azt is gyakorlásnak vehetjük, ha az ember dob mögött van, és zenei szituációkban próbálja alkalmazni, ami a fejében megfogalmazódik. Akkor okoz csak gondot, ha olyan sokáig nem gyakorlok, hogy kissé berozsdásodnak a kezeim. Egyébként leginkább télen szoktam gyakorolni, amikor kicsit kevesebb a buli, és több a szabadidô. T.: Ha gyakorolsz, akkor mit? P.: Régebben a kézrendekre és ezek egyéni összefûzésére fektettem hangsúlyt, mostanában összetettebb szerkezeteket, panelokat próbálok gyakorolni és ezt lehetôség szerint dobon teszem, nem pad-en. az egy más érintés. Egy idôben ráhajtottam a permutációs gyakorlatokra is (David Garibaldi, Dennis Chambers iskolák) ami azt jelenti, hogy egy groove-ot a negyedekhez képest elforgatsz, és bárhová be tudod tenni, poliritmikus képletet kapva. Ilyenekrôl szoktunk beszélgetni a barátaimmal. T.: Ha van egy kis szabadidôd, azt mivel töltöd? P.: Ami igazán kikapcsolt régebben, az a kerékpározás volt. Egészen komolyan beleszerelmesedtem az országúti kerékpározásba, de volt egy balesetem, és azóta felhagytam ezzel a sporttal. Féltem a kezemet. Azóta a virtuális sportok mennek, azon belül is a Forma 1-es szimulátorok, vagy legyen szó síversenyrôl, bármelyikben profi vagyok! T.: Tanítasz? P.: Van pár kolléga, aki érdeklôdik, de inkább úgy fogalmaznék hogy konzultációkat tartunk. Próbálok irányvonalakat mutatni. Ez fôként a groove játékra orientálódik. T.: Mesélj a cuccaidról! P.: Volt egy Pearl Prestige Session cuccom,(8x8, 10x10, 12x10, 14x12, 22x16),

6 6»INTERJÚ DOBOSMAGAZIN nagyon jó soundja volt: eléggé laza hangolással használtam, mert csak így szólt jól. Ez valahogy egy karakterhangszer volt, kísérletezgettem a hangolással, és egy idô után, ahogy változott a stílusom, nem jött be az a puha hang. Aztán vettem egy Pearl Masters cuccot (10x8, 12x8, 14x14, 16x16, 22x18), ennek tökéletes hangja volt, de valahogy nem éreztem magam jól mögötte. Aztán rájöttem, hogy ezt talán ezért lehet, mert az én stílusomnak nem felel meg az öntött káva a tamokon. Aztán vetten egy YAMAHA Steve Gadd modellt, classic tamos változatot (10x8, 12x8, 13x9, 14x10, 22x14). Ez egy kicsit régebbi, 70-es évekbeli hangzást hozott, aminél én modernebbet akartam, így végül ezt is eladtam, és vettem egy Yamaha Beech Customöt (10x9, 12x10, 14x12, 16x14, 22x17). Nagyon kiegyenlített dinamikájú, kiváló hangszer, ezzel most elégedett vagyok, de ha változik az ízlésem, a stílusom, lehet, hogy egy év múlva már mást fogok mondani. Emellett van egy 20-as nagydobbal rendelkezô Pearl ELX-em (10x7,5, 12x8, 14x12, 16x14) kicsit speciális tamokkal, mert Guszty megcsinálta szépen, ezt jazzesre hangolva használom leginkább. Most kezdem azt érezni, hogy megtalálom a dobhangzásomat: jazzes hangolású dobon hardfunkosan játszani! Cinekbôl csakis Zildjant! Ebben most eléggé kísérletezô vagyok, mostanában fôleg a K modelleket használom, és keresgélem a jó, egyéni soundokat. A pergôkkel mindig dilemmában voltam. Mindig hallok egy jó soundot... gyakorlatilag a világ összes pergôjét megvenném. Sokáig egy Marvin Smith Signature bronz pergôt használtam (14x4). Most egy Pearl ELX öntött kávás pergôt használok (14x5), ami fa, ennek nagyon tetszik a hangja. Érdekes, hogy inkább a középkategóriás mezônybôl tudok válogatni olyan pergôket, amelyek tetszenek! Mostanában vettem egy 10x7"-os pergôt, ezt nagyon szeretem, dehát ki ne szeretné? Hatalmasat szólnak ezek is. T.: Mit üzensz a hasonló úton járó, jövô nemzedéknek? P.: Én azt tapasztaltam, hogy a zenésznek a saját útját kell járnia, azt kell játszania, amit belülrôl érez, és amit az ösztöne diktál. Természetesen a jó mentor azért elengedhetetlen, néha kell egy kis külsô segítség. Ez néha egy jó klip is lehet. Nagyon sok az információ ma már a világhálón. Ráklattyol valaki a YouTube-ra, ahol gigászi mennyiségû zenei és dobos videó található, ami inspirálhat. Ami pedig a gyakorlást illeti, sose felejtsük el a dobnak a zenében való szerepét! És mindenkinek, aki komolyan gondolja a zenélést, kell, hogy legyen az életében év, amikor minden egyes nap legalább négy órát gyakorol vagy tizenkettôt. Végül szeretném megköszönni az interjú lehetôségét, és jó muzsikálást kívánok az olvasóknak és a lap készítôinek egyaránt! Turán Tamás Levente

7 «2010» 01 DOBHÁRTYA «7» PERIFERIC RECORDS» 2009 A lemezen közremûködnek még: Borbély Mihály szoprán szaxofon Dely Róbert gitár Gereben Zita ének Fekete Kovács Kornél trombita Winand Gábor ének, fuvola» TRIO3PO CHEAT A zenekart az After Crying dobosa, Madai Zsolt alapította 2008-ban. A Trio3PO saját darabokat játszik, melyek döntô része Hárs Viktor szerzeménye. Ezeket egészíti ki Dr. Jeff A. Matrixx néhány kompozíciója. A zenekar maximálisan kihasználja a trió adta zenei lehetôségeket, zenéjében a meditatív-balladisztikus elemek éppúgy megtalálhatók, mint az energikus hangvételû, fusion elemekkel tarkított kompozíciók. A trió zenéje egyéni, de összeforrott képet mutat, mely nem nélkülözi a (zenei) humort és optimizmust. A zenekar tagjai rengeteg formációban és a legkülönfélébb stílusokban bizonyították képességeiket hazánkban és külföldön egyaránt. Mindhárom zenész egyforma súlyban hozza saját zenei világát, egyéniségét, hogy egy közös új élmény szülessen mind a színpadon, mind a hallgatókban. Régóta terveztem egy saját jazz-trió létrehozását. Az After Crying komplex hangszerelései és megírt mûvei mellett mindig is szerettem játszani a spontánabb, kötetlenebb zenéket. Számtalan hazai jazz-zenésszel dolgoztam és dolgozom együtt, de nyilvánvaló volt számomra, hogy a basszusgitáros posztra Hárs Viktort kérem fel. Viktor nemzetközileg is elismert zenész, aki minden mûfajban otthonosan mozog, és nagyon nyitott, kreatív ember. Ráadásul remek komponista. A billentyûs hangszerek mögé Milosevits Mirkó (Dr. Jeff A. Matrix) került. Mirkó a hazai popszakmában lett ismert, de nagyon ritmikus és energikus jazzes énje is van. Ráadásul nagy szerelmese ô is a Fender Rhodes és a Moog hangszereknek, ami meghatározó a trió hangzásában. Madai Zsolt G.T.» TOM-TOM RECORDS» 2009» QUIMBY LÁRMAGYÛJTÖGETÔ Lármagyûjtögetô néven egy cd-bôl és dvd-bôl álló Quimby kiadvány jelent meg 2009 decemberében. A cd három vadonatúj számot tartalmaz, amelyek igazi kuriózumok a rajongók számára. Kifejezetten a Cuba Lunatiaca számíthat nagyobb érdeklôdésre, hiszen egyedi hangulata és Lívius dalszövege által méltán lett az album nyitódala. Az új szerzemények mellett további öt szám került fel az audio cd-re, amelyek ismerôsként köszönnek majd vissza, hiszen mindegyik szám régóta használatban van a zenekar koncertjein. Vagyis öt régi Quimby nóta szerepel a tracklistán, amelyek az évek alatt teljesen átalakultak, így most újra rögzítették a fiúk. A dvd-n a zenekar három korábbi budapesti koncertjének válogatott anyaga élvezhetô. Bónuszként rákerült a Magyar Televízió népszerû Unplugged sorozatában készült Quimby koncert is. Aki pedig kitartó, és még van kedve nézelôdni, miután végigbulizta otthon az egész dvd-t, az egy kisfilmbôl megtudhatja: hogyan készültek a legendás Quimby dalok, és milyen stúdió munkálatok elôzték meg a Lármagyûjtögetô megjelenését. M.E.

8 8»ÖTLETTÁR DOBOSMAGAZIN A paradiddle kód I. rész Tizedik születésnapját ünneplô kedvenc dobos újságunk jubileumi lapszámába fôszerkesztônk valami kicsit különleges anyagot kért tôlünk. A kérésnek igyekezvén eleget tenni, ezúttal azt mutatnám be, hogy egy adott témában hogyan lehet hosszú hónapokra (netán évekre) szóló gyakorolni valót leírni, egy ötlet, némi agymunka és mindössze néhány ábra segítségével. Amint a címbôl kiderül, témánk a paradiddle kézrend, a jól ismert JBJJ BJBB, amellyel elôbb-utóbb mindenki találkozik, aki egy ideje dobolni tanul. Ez a paradiddle kézrend azonban (amely a különbözô rudiment felsorolásokban single paradiddle címszó alatt szerepel) sokak hiedelmével ellentétben nem egy gumilapos technikai gyakorlat (bár elôször nem árt gumilapon kigyakorolni), hanem megfelelô szinten és zenékben sokoldalúan felhasználható megoldás, kíséretjátékban és szólisztikus részekben (fill, szóló) egyaránt. Jelen cikk egy speciális módszer segítségével éppen ehhez a gyakorlati felhasználáshoz kíván ötleteket, útmutatót adni. Ha a kézrend eredetét kutatjuk, megállapíthatjuk, hogy feltehetôen abból az ösztönös (vagy tudatos) felismerésbôl született, hogy ha az ember egyes (single) és dupla (double) ütéseket nagyjából azonos gyorsasággal tud egymás után játszani (single és double stroke roll), akkor a kettô kombinációjából is érdekes dolgok születhetnek, és az ötlet bevált. A single paradiddle kézrend lényege tehát, hogy két egyes ütést egy dupla ütés követ, majd újabb két egyes ütést újabb dupla. A táblázatokban single paradiddle címen szereplô kézrend tulajdonképpen négy változatot is magában foglal, amelyek ugyanígy írhatók le, csak az alaplüktetéshez képest mindig máshonnan indítva. Ezeket a változatokat a szakirodalom általában paradiddle I., II., III., IV. néven különbözteti meg, mindez jól követhetô az 1. ábrán. Leírhatóak azonban a paradiddle változatok egy egyszerûsített, áttekinthetôbb formában is, a single és double ütéseket egy-egy egységként felfogva, kétszer hármas csoportba rendezve, ezt nevezhetjük paradiddle kódnak vagy kulcsnak. Mindez tanulmányozható az 1. ábra jobboldalán. (S = egyes, szóló vagy single ütés, D = dupla vagy double ütés.) Ez a leírásmód egyedül az amúgy is ritkábban használt IV. változatnál nem mûködik, itt ugyanis, például tizenhatodokkal játszva, a dupla ütés egyik hangja még az egyik tizenhatod csoport utolsó hangjára esik, a másik hangja pedig már a következô negyednél induló tizenhatod csoport elsô ütése (2. ábra). A paradiddle IV. esetében tehát maradunk majd a hagyományos megjelenítésnél, elôbb lássuk azonban az elsô három változat gyakorlati felhasználását! Ezek gyakorlásakor az egyszerûsített leírásmód, amint látni fogjuk, komoly segítséget jelent majd. Amint említettem, a paradiddle kézrendek szólisztikus és kíséretszerû alkalmazásban is sok lehetôséget rejtenek magukban. Foglalkozzunk elôször a szólisztikus felhasználással, errôl szól a 3. ábrakomplexum. Szólisztikus formában a legérdekesebb hangzásokat a kézrendben elhelyezett hangsúlyokkal érhetjük el, amelyeket aztán kiüthetünk tamokra, netán nagydob alátámasztással beütôcinekre. A 3. ábra alsó része a paradiddle kézrendben elhelyezhetô hangsúlyokat mutatja be, amelyek a kód megfejtésébôl kövekezôen kerülhetnek egyes és dupla ütésekre is. A dupla ütésekre esô hangsúlyok esetében természetesen mindkét ütés hangsúlyt kap. Értelmezzük például a baloldali 6-os és a jobboldali D hangsúlyelhelyezés összekötését a paradiddle I. kézrendben (4. ábra). És most lássuk a konkrét gyakorlási folyamatot! Induljunk a paradiddle I. kézrenddel, játsszuk végig a kézrend elsô felében elhelyezhetô hangsúlyokat a 2A, 3A, 4A, 7A összekötésekkel. A hangsúlyozást gyakoroljuk elôször csak pergôdobon, következô lépésként a jobbkézre esô hangsúlyokat üssük ki az állótamra, a balkézre kerülô hangsúlyokat pedig a felsôtamra. Következnek a kézrend második felében elhelyezhetô hangsúlyok, az 1B, 1C, 1D, stb. összekötésekkel hasonló módszerrel. Harmadik lépésként már a kézrend mindkét felébe kerül hangsúly, innentôl kezdve lesz igazán érdekes a dolog. Gyakoroljuk végig a lehetséges párokat a következô sorrendben: 2B, 3B, 4B stb., majd 2C, 3C, 4C és így tovább, egészen a 7G-ig. Amint látni fogjuk, a hangsúlypárok pergôdobon történô gyakorlása hihetetlenül jót tesz a csuklónak, a tamokra kihelyezett hangsúlyokkal pedig számtalan izgalmas hangzású elosztást kapunk, melyek nagy része más kézrendi megoldással nem lenne megvalósítható. (Ha a gyakorlás során olyan párhoz érkezünk, ahol három vagy még több hangsúlyos hang is egymás mellé kerül például 5G, gyakoroljuk elôször a tamokra kirakott változatot, azután próbálkozzunk a hangsúlyozás pergôdobon történô megszólaltatásával!) A harmadik lépéstôl kezdve az álló- és felsôtamra kirakott hangsúlyozás után próbáljuk meg az elosztásba a középsô tamot is bevonni, így még érdekesebb lesz a hangzás (pl. 6D pár, 5. ábra). Az összetettebb elosztásokban a jobb kéz kerülhet mindhárom tamra, a bal kéz inkább csak a felsô és középsô tamra nyúlhat ki: kísérletezzünk! Amint végeztünk a paradiddle I. kézrendben megvalósítható 48-féle hangsúlyelhelyezés gyakorlásával, tûzzük napirendre a paradiddle II. kézrendet, és az eddig leírt módszerrel és sorrendben játsszuk végig az újabb 48 változatot! Ezután, ahogy a 3. ábra felsô részén alulról fölfelé haladva látható, jön a paradiddle III. kézrend, majd mindhárom kézrend elsô fele találkozik a másik két kézrend második felével, ez újabb 6 paradiddle kézrend-kombináció. Természetesen ezek mindegyike is végigjátszható a fenti módszerrel. A rossz hír, hogy tizenhatodokkal játszva (és leggyakrabban tizenhatodokként játsszuk a paradiddle kézrendeket), az eddig végigvett variációk 4/4-ben csupán fél taktus hosszúsá-

9 «2010» 01 ÖTLETTÁR«9 gúak, amelyek persze two beat fillként így is használhatóak. Egész taktusos fillekhez úgy juthatunk, hogy ugyanazt a variációt kétszer megismételjük, de más elosztással (ismét a 6D példánál maradva, 6. ábra), vagy elvileg és amennyiben idônk engedi, gyakorlatilag is a 3. ábra fenti 9 kézrendsorának mindegyike kombinálható a többi nyolc közül bármelyikkel, így 9x8=72 féle egész taktusos paradiddle kézrend-kombinációt kapunk. (Példaként lássuk a 4. és 7. sor összekötését, egyelôre hangsúlyok nélkül, 7. ábra) Ezek gyakorlásakor praktikus tanács, hogy elôször próbáljuk meg a jobb kéz által játszott ritmust megjegyezni, így könnyebb az adott verziót memorizálni. Az egész taktusos változatokban játszható hangsúlyvariációk száma már olyan nagy, hogy gyakorlatilag lehetetlen végigjátszani, ugyanis ha amint már tudjuk, a taktus mind a két felében 48- féle módon helyezhetünk el hangsúlyokat, az azt jelenti, hogy az egész taktusban 48x48-féle hangsúlyelhelyezés képzelhetô el. (Ezt már be sem merem szorozni.) Itt tehát már mindenképp szelektálnunk kell! Eddigi ismereteink alapján próbálkozzunk különbözô jól hangzó hangsúly elhelyezésekkel, elosztásokkal! Ha az eddig vázolt gyakorlási folyamattal végeztünk, és még nem értük el a nyugdíjkorhatárt, kezdhetjük elölrôl az egészet, ezúttal triolákban elhelyezett dupla ütésekkel, a kód ezúttal is jól értelmezhetô, vezeti kezünket. A 8. ábrán láthatjuk a paradiddle I. kézrend triolás változatát a 6D párnak megfelelô hangsúly elhelyezésekkel, a továbbiakhoz talán nem kell magyarázat. (A triolás változatokat gyakorolhatjuk úgy is, hogy az adott hangsúlyozást elôször egyszerû triolákban helyezzük el, dupla ütések nélkül, és ezt a verziót felváltva játsszuk a dupla ütéseket is használó hangsúlyozással, elosztással.) Természetesen az is célravezetô megoldás, ha a gyakorlás kezdetétôl fogva minden kézrendet, hangsúlyozást és elosztást a tizenhatodos változat után lejátszunk triolás felfogásban is. Amint az eddigiekbôl látható, a paradiddle kézrendek szólisztikus alkalmazása szinte végtelen lehetôségeket hordoz magában, az újabb rossz hírem viszont az, hogy mindezen kézrendvariációk kíséretjátékban is hasonlóan sokoldalúan felhasználhatóak. A cikk második részében ezzel, és a paradiddle IV. speciális helyzetével foglalkozunk majd, ismét segítségül híva a kódot. Ui: Tudom, hogy a cikkben leírt anyag, fôképp az egész taktusos kézrend és hangsúlykombinációk esetében szinte beláthatatlan mennyiségû, azonban ha bármennyit többet vagy kevesebbet át tudunk játszani belôle, hacsak néhány jól hangzó fill- vagy szólórészlet-ötletet merítünk, már hasznunkra válik. Egy módszeres gyakorlási folyamatba egyébként jól beilleszthetô az anyag, például kezdhetjük mindig a gyakorlást azzal, hogy percben néhány soron következô hangsúlyozást és elosztást átveszünk, ez bemelegítésnek sem utolsó. Jó gyakorlást, jó szórakozást kívánok! Kassai László

10 10»ÖTLETTÁR DOBOSMAGAZIN

11 «2010» 01 EMLÉKEZÉS«11 Jávori Vilmos halálának 3. évfordulójára» babos gyula nagyon hideg volt, mínusz 33 fok, Stockholm, '69 januárja. Éjszaka fázósan sétáltunk hazafelé a tánclokálból, ahol immár egy hete játszottunk este 8 és hajnali 2 között. Boldogan szabadultunk ki a magyar útlevéltörvények szorításából (hivatalosan 3 évente egyszer lehetett Nyugatra utazni). Tizenévesen szívtuk magunkba a szabad svéd levegôt. Nem volt baj a 33 fok hideg. Tudtuk, a szabadságnak ára van. Ahogy eddig is minden éjjel, szavak nélkül indultunk a kerülô úton. A HANGSZERBOLT felé. A kirakatban megláttuk magunkat, ahogyan dideregve bámuljuk a Gibson gitárokat és a fôhelyen díszelgô Slingerland dobcuccot. Még tartott az otthonról hozott csabai kolbász íze a szánkban, mert tapasztalt apáink teletömték egyébként üres bôröndjeinket az otthoni csodaszerrel. Jó lesz az, mikor majd nagyon kell spórolni! mondták, mikor igencsak huzakodtunk a pakolásnál. Nyugatra megyünk mondtuk magabiztosan, ne égessetek. Amikor az elsô napokban vadiúj énekcájgot kellett venni, mert ez feltétele volt a további munkának, rögtön egy fillérünk sem maradt az egyébként sem magas gázsiból, elôre 2 hónapra, ameddig a szerzôdés szólt. Így aztán a napi 1 kenyér, 1 szardínia, 1 kóla egyhangú ismétlôdését jólesôen törte meg a kincsként ôrzött hazai íze. Egyforma irhabundánkban feszítve néztünk a mellôlünk fintorogva elhúzódó svédek után: igen, tudtuk, nagyon füstszagúak vagyunk, hiszen a kabát csak úgy volt elérhetô számunkra, hogy a leégett bolt maradékárujaként gombokért vehettük meg. Így aztán fillér nélkül maradt az» jávori vilmos éjszakai séta, kitérôvel, haza az albérletbe, a másik városrész szélére. A kirakatokban éjjel-nappal villódzó tévékészüléken ámulva néztük a városban aznap koncertezô Jimi Hendrixrôl forgatott híradó-összefoglalókat. Már tudtuk, hogy lesz Gibson és lesz Slingerland. Csak azt nem tudtuk, melyikünknek kell majd egy fejfa elôtt csendben sírva tudomásul venni a meg nem változtathatót. Nekem maradt a feladat, ki kell mondanom: nyugodj békében, barátom. Ma azt olvastam a neten: 33 fok a hideg Stockholmban. Babos Gyula HANGSZERTOKGYÁRTÓ ÉS KERESKEDELMI KFT Zalaszentgrót, Malom u. 16. Tel.: , Fax: 06 83/ VEIGER.HANGSZERTOK.@T-ONLINE.HU

12 12»INTERJÚ DOBOSMAGAZIN A szerkesztôség az íróasztalom Mivel ez a Dobos Magazin jubileumi száma, Nesztor Iván barátommal úgy gondoltuk, hogy pótolnunk kell egy mulasztást. Most végképp itt az ideje egy Hollósi László interjúnak! Hollósi László szerény, egyáltalán nem hivalkodó, de igazán sokoldalú személyiség: dobos, dobtanár, a Dobos Magazin fôszerkesztôje, alapítója és nem utolsó sorban büszke családapa. Mi egy dobkurzus-sorozat óta ismerjük egymást, ami már több mint tíz éve volt Szombathelyen. Igen, valamikor a 90-es évek közepe felé szerveztem egy kurzussorozatot. Akkor még nehéz volt jó oktató videókat beszerezni. Ha valakinek volt pl. egy Steve Gadd oktató kazettája, az kincset ért, közkézen forgott. A mai YouTube-os világban már más a helyzet. Szóval meguntam a dolgot, és akkoriban valahogy a kezembe került egy neves hazai dobtanár Szanyi János telefonszáma, és oktató anyagokról érdeklôdtem nála. Felajánlotta, hogy szívesen lejönnének Korompay Zsolttal kurzusokat tartani, csak szervezzek pár embert. Pár hét múlva aztán ez meg is valósult. A helyi hangszerboltos, Horváth László még támogatott is ebben, a mai napig hálás vagyok neki érte. A Szanyi-Korompay páros mellett pár közismert hazai dobos Szendôfi Péter, Borlai Gergô, Donászy Tibor is tartott kurzust egy-egy alkalommal. Beszéljünk egy picit a Dobos Magazinról! Mi adta az ötletet a létrehozásához? Valójában a dobos kurzusok után merült fel bennem az ötlet, hogy csinálni kellene egy magazint. Felhívtam pár ismerôst, hogy mit szólnának hozzá, és támogatták az ötletet. Aztán, hogy sikerült a munkatársakat összeszedni, megjelenhetett az elsô szám. A stáb a kezdetek óta nem sokat változott. Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Martonosi Gyuri bácsi, Nesztor Iván és Marczell Katalin a fô munkatársak. A késôbbiekben kapcsolódott be Keönch László, Indi, Turán Tamás, Kassai László, Bordás József és Goóz László. Nélkülük ez a magazin nem mûködne. Én sokszor hónapokig nem írok semmit. Marczell Kati, aki magyar-angol szakos tanár, nagyon sok jó interjút készített már a magazinnak. Nemrég meg is keresett azzal, hogy az általa készített interjúkból összeállítana egy könyvet, és azóta ez meg is jelent Verôfogás címmel. A magazin évente háromszor jelenik meg. A mostani a 31. szám, és egyben a jubileumi 10 éves kiadás is. A magazin mögött nincsen iroda és szerkesztôség, teljesen egyedül csinálom. A szerkesztôség az íróasztalom, poénból ráírtam, hogy iroda, és ennyi. A Dobos Magazin internetes fórumában sokan írnak olyanokat persze álnéven, aminek semmiféle valóságalapja nincsen. Csak nevetni szoktam ezeken. Remélem, ha ezt olvassák, akkor már másképp fogják látni. A fórumon olyasmik is megjelentek, hogy ôk mirôl írnának inkább, és hogy fordítanának, illetve különféle cikkeket küldenének. Megpróbálom felkeresni ezeket az arcokat, de az e- mailre rendszerint semmilyen választ nem kapok. Ilyenkor egyszerûen eltûnnek. Van, aki éjjel háromkor, délután és este is ír szakmai jellegû okosságokat. Csak azt tudnám, hogy ha ôk egész nap a gép elôtt ülnek, mikor sajátították el a szakma gyakorlati részét, amirôl olyan jól tudnak beszélni? Le kell szögeznünk, hogy nem egy nagy volumenû üzleti vállalkozásról beszélünk, amibôl rengeteg pénzt ki tudnál nyerni. Egyáltalán nem, sôt! Mindig azon aggódom, hogy legyen annyi bevétel, amennyibôl mindenkit ki tudok fizetni: a nyomdát, a mûszaki szerkesztôt, és meg tudjam venni a fóliatasakokat, amibe csomagoljuk, stb. Ezt az egészet missziónak tekintem, ami nem az anyagiakról szól, különben már rég nem lenne újság, és nem mûködne az egész. Számomra fontos, hogy mindenkivel jóban legyek és teljes egyetértésben dolgozzak együtt. Ez az eleje óta így van. Úgy gondolom, hogy ez egy minôségi, szakmai magazin, és hálásak lehetünk, hogy viszed a válladon. Sokan, akiknek nincsen pénze vagy lehetôsége arra, hogy szakmai információkhoz jusson, itt megszerezheti, hiszen ismertetôk és visszatérô kottarovatok vannak a magazinban. Ez igazán elôre viszi a dobos társadalmat. Nagyon sok elismerést kapok, és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy már ezért megérte. Az egyes számok egyébként mindig az elôzô bevételébôl vannak finanszírozva. Szóval ez egy nonprofit vállalkozás. Néha még rosszabb, mert nem mindig érjük el a nullszaldót sem. Az ára már régóta nem ment feljebb, annak ellenére sem, hogy a költségek, a fóliatasakok ára és a postai feladási költségek is folyamatosan emelkednek. Gondolom, az évek során kialakult egy kereskedôi kör, akik a magazint forgalmazzák. Igen, fôként az olyan hangszerboltok, amelyek dobok vagy ütôs kellékek forgalmazásával is foglalkoznak. Minden megyében vannak ilyen partnereim. Mi újság az oktatással? Milyen módszer szerint, milyen anyagból tanítasz? Korompay és Nesztor kottákból tanítok. Vannak még Nesztor jegyzeteim is 81-bôl: akkoriban a magántanítványa voltam. A tanítás számomra élmény. Szeretem csinálni. Mióta beteg voltam, még nagyobb késztetést érzek rá, mint elôtte. Az, hogy tanítok, nagy segítség volt a felépülésemben is. Ha

13 «2010» 01 INTERJÚ«13 akartam, ha nem, minden nap együtt doboltam a gyerekekkel, mert így zajlanak az órák. Ez biztosan sokat használt. A tanítványok közül vannak néhányan, akik hobbiból dobolgatnak, és vannak, akik nagyon komolyan gondolják, és rendszeresen jönnek. Ôk zenei pályára készülnek. Most pl. két tanítványom is megy Kôbányára. Zenei szempontból nincsenek nagy céljaim és nagyratörô vágyaim. Úgy érzem, hogy a másodvonalban elértem azt, amit akartam. Annak ellenére, hogy a dobolás a megélhetés szempontjából nem könnyû szakma, jó hallani, hogy ennyien választják ezt célul. Sajnos, a szövegírók és zeneszerzôk könnyebben érvényesülhetnek a zenepiacon, ha csak a jogdíjak elosztását nézzük. Egy dobosnak sok megalkuvással kell szembenéznie, ha komolyan ebbôl kíván élni. Az jellemzôbb, hogy, mondjuk, egy dobos társszerzô legyen, ha a szerzemények közösen készülnek. A Lord lemezekbôl máig is kapok jogdíjakat, mert társszerzôként voltam jelen a lemezek készítésénél. Van egy ütôhangszeres zenekar is, amit a tanítványaiddal közösen csináltok ben kezdtünk az együttessel játszani, aminek Ritmusállomás Ütôsegyüttes a neve. A hét leglelkesebb tanítvánnyal kezdtük. Jelenleg öten vagyunk, ez így stabilan mûködik. Minden héten próbálunk, és rendszeresen koncertezünk. Az érdekessége az, hogy nem csak dobszerelésen játszunk, hanem hangszer helyett sokszor botokkal, kannákkal, kövekkel kísérletezünk. Túlnyomórészt ugyanazt ütjük szinkronban. Nem játszunk nagy dolgokat, viszont ha eltaláljuk, és mind egy hullámhosszon vagyunk igazán jól tud szólni. Egyéb zenekarok? Sok zenekarban játszottam, köztük a Lordban is: velük két nagylemezt és egy kislemezt én doboltam fel. Jelenleg a Westend Blues Bandnek és a Midnight Specialnek vagyok a tagja. Az utóbbival country mûfajt játszunk és rendszeresen zenélünk külföldön is, de a fellépések mostanában sajnos egy kicsit megritkultak. Mindkét zenekarral hallottalak, és nagyon korrekt módon odatettétek. Mennyi ideje is vagy a szakmában? Hány éves voltál, mikor elôször dob mögött ültél? 1977-ben kezdtem el dobolni. 81-ben jártam egy évig Nesztor Ivánhoz, aztán jártam egy ideig Hoffer Petihez is. Nemrég sajnos újra kellett tanulnom mindent egy betegség miatt, ugyanis agyi infarktusom volt, aminek következtében lebénult a jobb felem, és a beszédközpontom is sérült. Én régóta ismerlek, de nem érzek különbséget. Bár ez, gondolom, azóta az életviteledre is hatással van. Röhejes, de már azelôtt is egészségesen éltem. Nem dohányzom, nem iszom. Az alkohollal úgy vagyok, hogy maximum 1-2 sört iszom meg, ha valamelyik zenekarral játszom. Persze éve ebbe belefért még néha egy kis duhajkodás is. Akkor ma már csak két élvezetnek hódolsz, a zenének és a nôknek Persze, az utóbbi a két lányom és a feleségem. Meg kell említenünk, hogy büszke családapa vagy! Igen, az egyik lányom most érettségizik, a másik tizenegyedikes. Mindketten kitûnô tanulók. Nagyon büszke vagyok rájuk. A sok tevékenységem mellett mindig szakítok idôt a családra, minden szabadidômet velük és a két éves golden retriever kutyámmal töltöm. A jövôre vonatkozó tervek? Még legalább újabb tíz évig szeretném csinálni az újságot, és szeretnék minél jobban tanítani, zenélni. Ziskó Olivér

14 14»BESZÁMOLÓ DOBOSMAGAZIN 11. Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztivál» Gyôrben nagy hagyománya van az ütôs zenének. A Gyôri Mûvészeti és Fesztiválközpont szervezésében tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Tavaszi Fesztivál kiemelt programja, a Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztivál. Az ütôhangszeres zene az a mûfaj, amely kortól függetlenül képes szólni a nézôkhöz, hallgatókhoz, idôsekhez és fiatalokhoz egyaránt. A fesztivál célja az igényes szórakoztatás és az ütôs muzsika népszerûsítésén túl, hogy lehetôséget kínáljon a helyi tehetségek, ütôs növendékek bemutatkozására. A fiatal nemzedék képviselôi személyesen találkozhatnak, egy színpadon zenélhetnek a szakma hazai és nemzetközi jeles képviselôivel, olyan életre szóló motivációt adva nekik, amely segíti, meghatározhatja ütôs karrierjüket. A Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztiválon megjelenik a klasszikus zene, a jazz, a világzene vagy éppen a kortárs ütôhangszeres játék egy-egy darabja. A fesztivál mûsorstruktúrájának kialakításánál minden évben figyelembe vesszük, hogy az ütôs produkciókat egyéb zenei, illetve társmûvészeti elôadásokkal, hangszeres bemutatókkal és workshopokkal egészítsük ki a változatosság kedvéért. A fesztiválhoz szervesen kapcsolódik a hagyományos ütôhangszeres kiállítás. Itt nemcsak a legrangosabb ütôhangszereket gyártó és forgalmazó cégek hazai képviseletei mutatják be termékeiket, hanem bemutatkoznak hazai hangszerkészítô mesterek is. Az elmúlt években a mai dobos világ több sztár zenésze Jojo Mayer, Tom Brechtlein, Tommy Vig, Billy Cobham is fellépett a Gyôri Ütôs Fesztiválon. Ez évben sem szakítottunk a hagyománnyal, hiszen egy igazi hard rock dobos volt vendégünk, Ian Paice a Deep Purple együttes dobosa. Az idén egynapos rendezvényen, a szabadtéri színpadon zajló programok nagy érdeklôdés mellett zajlottak. Sárközi József, Mr. Glass vízzel töltött üvegpoharakon játszott komolyzenei darabokat, majd pedig a Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zenemûvészeti Intézet ütôhangszeres együttese a kortárs ütôszenébe adtak betekintést. Az ATARU Ütôegyüttes a japán dob mûfaját képviselte a fesztivál programjában. A színpadi programok mellett az esti koncertek helyszínén már javában zajlott a hangszerkiállítás, melyre szintén sokan voltak kíváncsiak. Az Artbeat dob és egyéb ütôi, a Cornett zeneüzlet kottái, a Zaj Rendszerház speciális mikrofonjai és hangrendszerei mellett nagy sikere volt a kipróbálható hangszereknek is. Gustavito Percussion kollekciója a hagyományos dobfelszereléstôl kongákon át a cajonig és a Padtech két elektromos dobszettje sokakat csábított játékra. Az esti koncert mûsorai nagy sikerrel követték egymást. A szabadtéri színpadról már ismert Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zenemûvészeti Intézet ütôhangszeres együttese kezdte az est hangulati alapozását. A Rómer Házban Workshop-ot tartó Révész Csanád és Lakatos Ferenc rö-» gyémánt bálint, martonosi györgy és kaltenecker zsolt ian paice vid bemutatója a fiatal új irányvonalat hozta a színpadra. A hagyományt és a tradíciót képviselve lépett hazai közönség elé a Gyôri Ütôegyüttes. A est során a jazz és a népi motívumok is megjelentek, Dés András és Palya Bea sikeres mûsorában. Az improvizatív jazz témában Martonosi György és Kaltenecker Zsolt, valamint meghívott vendégmûvészként Gyémánt Bálint varázsolta el a közönséget. A nézôtéren ülôk között sokan voltak, akik a Deep Purple zenéjén nôttek fel és külön élmény volt számukra, hogy végre Gyôrbe is ellátogatott az együttes egykori dobosa Ian Paice. A mûvész közvetlen stílusban és kiváló zenével köszönte meg a gyôri közönség szeretetét. Lehetôség volt a zenésztôl kérdezni is, ezt a közönség soraiban többen meg is tették. Volt, aki a 80-as években tôle kapott dobütôre kért ismét aláírást. A Cry Free Hungarian Deep Purple Cover Band és Ian Paice közös játéka jelentette az est csúcsát. Smoke on the Water és további nagy és ismert zenék hangoztak el a közös játék során, majd pedig a hazai Deep Purple zenét játszó Cry Free együttes tovább kényeztette a rockzene szerelmeseit. A teltházas koncertekkel zajló esemény sikeresen tovább viszi az évek óta megrendezett fesztivál hagyományait, amelynek méltán kiemelt szerepe van a hazai és nemzetközi ütôs szakmában, valamint a fesztiválközönség körében. H.A. Fotó: Huszár Gábor

15 «2010» 01 KREATÍV OLDALAK«15 Dobolás és matematika: Négy a háromban 2. rész Ez alkalommal ismét négyesével csoportosított triolákat fogunk alkalmazni, de nem fillekben, hanem kíséretekben. Ezeket a különleges hangzású kíséreteket, amelyek olyan hatást keltenek, mintha megváltoztattuk volna a tempót, olyankor használhatjuk eredményesen, amikor egy zeneszámban az a cél, hogy a dobkíséretünk hangzása ne a megszokott legyen egy bizonyos idôtartamig. Az 1.a kottapélda a legegyszerûbb, nyolcadokra épülô kíséretet mutatja be. Hogyan használhatjuk fel ezt a ritmust, miközben triolákat játszunk? Egy ütem nyolcad nyolc hangból áll, két ütem triola pedig huszonnégybôl. Megtehetjük azt, hogy a kíséret mind a nyolc hangját háromszor játsszuk el, és így kapunk két ütem triolát (1.b kottapélda). Miután képesek vagyunk eljátszani a kétütemes kíséretet, alkossunk belôle négy- és nyolcütemes periódusokat, vagyis játsszuk el az 1.a példát kétszer, vagy hatszor, és utána játsszuk el az 1.b példát, ezzel olyan hatást keltünk, mintha a kíséretünk felgyorsult volna. Próbáljuk ki azt is, hogy két, vagy hat ütem triolára épülô kíséret után játsszuk el az 1.b példát. A 2.a és 3.a példa egy-egy további, nyolcadokra épülô kíséretet mutat be, a 2.b és a 3.b példa pedig a kíséretek triolásított változatait. Alkossunk négy- és nyolcütemes periódusokat ezekkel a példákkal is! Fontos, hogy használjunk metronómot, mert nyolcadok után nehezebb triolákat játszani, mint tizenhatodokat! Tizenhatodokra épülô kíséretek hangjait is eljátszhatjuk triolaként. Ebben az esetben olyan hatást keltünk, mintha a kíséretünk lelassult volna. A 4.a példa a legegyszerûbb, tizenhatodokra épülô kíséretet mutatja be. Mivel egy ütem tizenhatod tizenhat hangból áll, két ütem triola pedig huszonnégybôl, ezért a tizenhatodokra épülô kíséret összes hangját el kell játsszuk egyszer, utána viszont csak a kíséret elsô nyolc hangját, így kapunk két ütem triolát (4.b példa). Alkossunk négy-, és nyolcütemes periódusokat e két példa alkalmazásával is a fentiek szerint! Az 5.a és 6.a példa egy-egy nagyon gyakran hallható, tizenhatodokra épülô kíséretet mutat be, az 5.b és a 6.b példa pedig a kíséretek triolásított változatait. Alkossunk négy- és nyolcütemes periódusokat ezekkel a példákkal is! A 7.a, 8.a és a 9.a példák az eddig alkalmazott kíséretek közül mutatnak be hármat, két tizenhatodból és egy nyolcadból álló lábcintányér-szólammal. A kíséretek triolára épülô változatait a 7.b, 8.b és a 9.b példák mutatják be. Mivel a triolákra épülô ütemekben a lábcintányéron játszott ritmus egyáltalán nem egyszerû, ezért akkor a legegyszerûbb a dolgunk, ha elôször csak ezt gyakoroljuk külön, metronómmal, majd a példák elsô és második ütemeit külön-külön, és csak ezután kezdünk hozzá a teljes kétütemes változatokhoz. Ha ezzel megvagyunk, alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! A 10.a, 11.a és a 12.a példák ismét az eddig alkalmazott kíséretek közül mutatnak be hármat, de egy nyolcadból és két tizenhatodból álló lábcintányér-szólammal. A kíséretek triolára épülô változatait a 10.b, 11.b és a 12.b példák mutatják be. Mivel a triolákra épülô ütemekben a lábcintányéron játszott ritmus megint nem egyszerû, ezért ismét akkor a legegyszerûbb a dolgunk, ha elôször csak ezt gyakoroljuk külön, metronómmal, majd a példák elsô és második ütemeit külön-külön, és csak ezután kezdünk hozzá a teljes kétütemes változatokhoz. Ha ezzel megvagyunk, alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! A 13.a, 14.a és a 15.a példa három nyolcados lábcintányér-ritmusra épülô, de tizenhatodos lábdob-variációkat is alkalmazó kíséretet mutat be. A kíséretek triolára épülô változatait a 13.b, 14.b és a 15.b példák mutatják be, a lábcintányéron nagy triolákat játszunk. Ismét külön-külön gyakoroljuk a triolákra épülô példák elsô és második ütemeit, majd ezután térjünk rá a kétütemes változatokra, és ha ezzel megvagyunk, alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! És végül: a 16.a, 17.a és a 18.a példa három paradiddle kézrendre épülô kíséretet mutat be. A kíséretek triolára épülô változatait a 16.b, 17.b és a 18.b példák mutatják be. Mivel paradiddle-t játszani nehezebb triolásan, mint nyolcadosan vagy tizenhatodosan, ezért megint csak akkor járunk a legjobban, ha elôször csak a kézrendet gyakoroljuk, és, ha ezzel már nincs gondunk, akkor játsszuk el a lábdobon játszott hangokat is. Ha ezzel megvagyunk, ismét alkossunk négyés nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! Végül néhány fontos dolgot szeretnék megemlíteni. Az elsô: csak akkor használjunk ilyen motívumokat, ha nem rontjuk el, hiszen dobosként az a legfontosabb feladatunk, hogy szilárd alapot adjunk a zenének! Másodszor: ha a zenésztársainkat megzavarjuk ezzel, hogy egy eltérô tempóra emlékeztetô ritmust játszunk, akkor inkább ne erôltessük! Harmadszor: akkor használjunk ilyen ritmusokat, ha az beleillik a zenébe! Ha nem, akkor se erôltessük! Sok sikert, jó dobolást kívánok! Korompay Zsolt Megjelent Korompay Zsolt: Rock ritmusok két lábdobbal (1.) címû kottája. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô a 06 30/ os telefononszámon és a korompayzsolt@fre .hu vagy a korompay@prodrum.hu címeken.

16 16»KREATÍV OLDALAK DOBOSMAGAZIN

17 «2010» 01 KREATÍV OLDALAK«17

18 18»A GYÛJTÔ DOBOSMAGAZIN Mr. Amati Esett már szó Mr. Dobról; akkor talán lehet Mr. Amati annak a személynek a neve, akirôl ez a cikk szól. Sokat gondolkoztam rajta, hogy egy sima interjú készüljön-e a fent említett személlyel, vagy inkább bemutassam? Nos, ez utóbbi mellett döntöttem, hisz jó pár éve jó barátságban állunk. Jó néhány baráti beszélgetés elôzte meg ezt a cikket. Nem csigázom a kedves olvasót tovább, az úriembert Csapó Józsefnek hívják, aki elkötelezettje a címben említett márkának. Józsi 1968 elején látta meg a napvilágot, és otthonról vitte már akkor azt a pluszt, ami megpecsételte egész életét. Édesanyja templomi orgonista volt, innen a zene szeretete. Igaz, ô a fiának az orgonát szánta, de hamar kiderült, hogy a sok fényes cintányér, a csillogó dobok jobban érdeklik Józsit. Nem volt visszaút, 1985 táján elkezdett foglalkozni a dobolással: egy tanfolyamra iratkozott be, és akkoriban tett szert az elsô dobfelszerelésére is. Ki hinné, de pont egy arany csillámos Amatit sikerült megvásárolnia kerek 8000 Ft-ért (akkoriban egy átlagfizetés kb Ft volt) ben alkalmi fellépésekre jogosító mûködési engedélyt szerzett ben megnôsült, és itt vége lett egy idôre a dobokkal zenélésnek, mert lakodalmára készülvén megvált Amatijától. Késôbb 2002-ben nem bírta tovább, és úgy döntött: nincs mese, zenélni kell! Pár kollégájával együtt egy kis zenekart alapítottak, melyhez szintén felszerelést kellett keríteni. Egy Magnumot vásárolt, de a szíve valahogy mégis a cseh dobgyártás remekeihez húzott vissza. Számos cserebere után megint csak egy Amati mellett kötött ki. Ettôl a perctôl fogva keresi, gyûjti és kutatja itthon és külföldön ezt a márkát. Azt gondolom, hogy amit ô nem látott vagy nem tud a márkáról, az már nincs is. Sok segítséget kapott Kármán Sándortól, Róza Ricsitôl, és jómagam is próbáltam egyengetni útját, amiben csak tehettem. Barátságunk kezdete 2004 tájára datálha- tó. Érdekes módon már az elsô beszélgetés során mindketten éreztük, hogy azonos módon gondolkozunk bizonyos dolgokról, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Hihetetlen mennyiségû felszerelés fordult meg már a keze alatt, melyekbôl jó érzékkel meg is tartotta a legszebbeket. Jelenleg talán ô az egyedüli Magyarországon, akinek teljesen eredeti állapotú, 11 részes, két lábdobos, koncerttamos Amati felszerelése van. Ha már a gyûjteménynél tartunk, számos kis, vagyis cseppbabás hangszer gazdagítja a gyûjteményt egy, illetve kettô felsôtamos formában, csillámos és sima celluloidborításban. Rendelkezik hosszú, mély testû, eredetileg is mûbôrrel borított felszereléssel, melynek gyárilag egy karám is a része volt. Sajnos, ez nincs meg, de már Szlovákiában folyik a nyomozás, hátha elôkerül, és komplett lehet ez a csodás darab is. Felújítás alatt áll egy koktéldob is, mely három bongóból, egy vékonyka kis pergôbôl és egy állótamszerû nagydobból áll. Tudomásom szerint ebbôl hazánkban nincs több. Egy nagy szívfájdalma van Józsinak, hogy az Amati elôdjét, ami Lignatone névre hallgat, még sajnos nem sikerült beszerezni, s ez bizony nagyon hiányzik a gyûjteménybôl. Remélhetôleg hamarosan birtokába kerülhet egy ilyen felszerelés is. A pergôdob arzenál egészen fantasztikus. Találunk régi, kis Amatiból többféle színben fapergôket, melyek igencsak komoly hangra képesek hozzáértô kezek alatt. Ki tudja, honnan, de sikerült vásárolnia egy vadonatúj, piros kisdobot, mely eddig egy raktárban pihenhetett vagy 30 évet. Ezen felül egy olyan pikoló kisdobbal is gyarapodott a gyûjte- megjelent korompay zsolt: ritmikai gyakorlatok címû kottája. kapható a tam-tam dobcentrumban. megrendelhetô: a korompay@prodrum.hu címen vagy a 30/ os telefonon.

19 «2010» 01 A GYÛJTÔ«19 mény, amilyet még eddig máshol soha nem láttam: babáinak technikai megoldása egészen egyedi és nagyszerû. Józsi a 80-as években gyártott hangszerek közül fa és fém kisdobokkal is rendelkezik. Található a gyûjteményben 14 X 5, 14 X 6,5, 14 X 7 collos méretû hangszer is. Néhány egészen különleges menetpergôt is találunk itt collos átmérôig, melyek fából, acélból és rézbôl készültek. Egészen elképesztô mennyiségû hangolókulcs is gazdagítja a kollekciót, melyekbôl több fajta készült gyárilag, és igencsak ritka madár kis hazánkban. Józsi nem egyszerû gyûjtô, nem mindenevô, mint mások, Ô hitvallása szerint egy márkát szeretne megismerni, összegyûjteni és megmutatni az utókornak. Már felkérték kiállításokra is, melynek szívesen tett és tesz eleget a jövôben is. Ilyenkor a dobok mellett számos eredeti írásos anyag, fotó, poszter kerül kiállításra. Számos támogatója akadt, akik sokat tettek és tesznek annak érdekében, hogy gyarapodjék a gyûjtemény, illetve számos információval gazdagodjék a gyûjtô. A teljesség igénye nélkül köszönet illeti Krizanits Istvánt, Kármán Sándort, Róza Ricsit, Winkler Józsefet, Indiánt és kollégáit, Berkes Lacit, Csibi Sticks-éket, de sorolhatnánk még sokáig a támogatók, segítôk névsorát. A gyûjtés szenvedélyéhez sokféleképp lehet eljutni, de azt gondolom, hogy a lényeg az, hogy emléket állítsunk valaminek, ami már eltûnôben van. Józsi ennek az ügynek elkötelezett híve, és reméli, hogy sokan megismerik munkája során ezeket a hangszereket, és azt az érzést, ami ôt is megérintette játék vagy restaurálás közben. Akit bôvebben érdekel a gyûjtemény, az hamarosan megtekintheti most készülô weboldalát, de addig is elérheti ôt a es telefonszámon vagy a csapojozsef@datatrans.hu címen. Goóz László

20 20»BESZÁMOLÓ DOBOSMAGAZIN A 15. dobosok farsangja Az idei farsangi mûsor elsô részében szokatlan módon túltengtek a kézi ütôhangszerek és a rájuk-köréjük épülô produkciók. A Triginta Percussion (H. Magyar Kornél, Nyusztay Iván, Szabó Mátyás) alapvetôen távolkeleti ihletésû muzsikájában hallhattunk anklungokat, hangolt jávai gongokat, indiai kétfenekû dobokat, különféle keretdobokat és csörgôket és nagyon jó volt ez így, egyrészt mert a mi kis országunkban minden elfér, itt minden békességben szólhat minden mással (hogyha akarjuk); másrészt pedig azért, mert a produkció már a mûsor kezdetén magasra tette a színvonalat. A mûsor következô száma az Azuma Clan két tagja, ifj. Födô Sándor (Fodo) és Mogyoró Kornél duója volt, akik többek között cajonokon és bongón adtak elô nagyon (NAGYON!) együtt egy produkciót, illetve ifjú apákként meglátták a lehetôséget apró gyermekeik elektromos hangbankos játékaiban is, és ezekkel is eljátszottak elôttünk. Jó volt látni, hogy ôk is ugyanúgy élvezték, mint a közönség! Utánuk a Talamba ütôsegyüttes következett, akik a magyar népdaltól kezdve az afro-cuban karneválon keresztül a balkáni kocsmazenéig bármit átírnak ütôhangszerekre, és el is játsszák: marimbán, kongán, kereplôn vagy akár kolompon, sôt, még énekelnek is hozzá. Nagy öröm volt ennyi kiváló ütôst meghallgatni egymás után. A farsangok történetében azt már megszokhattuk, hogy csôstül kapjuk a kiváló dobosokat, akik a dobszerelésen varázsolnak, de az ütôhangszeresek ilyen parádéja eddig még példa nélküli volt: köszönet érte! Aki viszont a dobszerelésre kihegyezve érkezett, az sem ment haza csalódottan a farsangról: a mûsor második és harmadik része neki is tartogatott nyalánkságokat. Az ifjú trónkövetelô Révész Csanád és a billentyûs Lakatos Ferenc ambiciózus, dobcentrikus produkciója után az est vitathatatlanul legjazzesebb része következett: Birta Miklós gitáros és barátainak (Kolta Gergô, Zana Zoltán) produkciója, amelyben a doboknál Banai Szilárd mûködött. Ahelyett, hogy teljesítményét magasztalnám, mindössze azt tudom csak ideírni, ami eszembe jutott, miközben igaz örömmel hallgattam, ahogy játszott (remélem, nem fog megneheztelni érte): A dobosok olyanok, mint a pókok: igaz, nem legyekre vadásznak, hanem zenére, a hálójukat sem fonalból szövik, hanem ütésekbôl, de ez a háló jó esetben erôs és gyönyörû. Az est lezárásaként a 26 éves ausztrál Andy Fisenden játszott, aki jelenleg a Sugababes dobosa. A számítógépes alapra játszott elsô számbeli váratlan vértolulások és idôben való megtorpanások meggyôzôen bizonyították, hogy Andy keményen kézben tartja a helyzetet, de aztán sajnos, a lábdob irtóztató hangosítása miatt (nem csak nekem) ki kellett menni a színházterembôl, de még a mosdóban is jajgattak a falak Andy produkciója alatt. Kár, hogy ily módon az izgalmasnak ígérkezô elôadást képtelen voltam odabent végighallgatni (az elôcsarnokban nem tud ugyanolyan lenni az élmény!). Marczell Katalin Fotó: Huszár Gábor» triginta percussion» ifj. födô sándor (fodo) és mogyoró kornél» talamba ütôsegyüttes» banai szilárd