Peter Lauster. A szerelemről, a szeretetről Ahogy egy pszichológus látja. Tartalom

Átírás

1 Peter Lauster A szerelemről, a szeretetről Ahogy egy pszichológus látja A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Péter Lauster: Die Liebe. Psychologie eines Phanomens. Econ Verlag, 1989 Copyright 1980 by ECON Verlag Gmbh, Düsseldorf und Wien Hungárián Iranslation FürsC Anna, 1995 Tartalom Előszó rész. Az érzelmek kénjében l. A szerelem kilenc mítosza mítosz: A szexualitás felszabadít" mítosz: Ha szexuális problémáinkat megoldottuk -minden problémát megoldottunk" mítosz: A szerelem célja az orgazmus" mítosz: A technikának fontos a szerepe a kielégülést nyújtó szexualitásban" mítosz: A szerelem fiatal korban más, mint idős korban" mítosz: A nagy szerelem örökké tart" mítosz: A féltékenység a szerelem tartozéka" mítosz: A szerelem sorsszerűség" mítosz:,,az ember csak egy vágj' legfeljebb két nagy szerelmet élhet át" A szerelem több, mint ahogy ezt eddig tudtuk A szerelem odaadás A szerelem meditáció A szerelem önmagunkra találás A szerelem lelki egészség A szerelem élet A szerelmi képesség 66 Szerelem és társadalmi viszonyok...69 A vágy frusztráltsága...72 Szerelem és öntudatosság...75 Az érzékek nyitottsága...78 Mi a szépség?...80 Hogyan bánjunk a gondolkodással?...83 Hogyan bánjunk az idővel?...86 Az egyedüllét művészete...89 Öröm és fájdalom...92 Hogyan fejleszthetjük a szerelmi képességeket?.. 94 II. rész. Ami a szerelemmel történik A szerelmi kapcsolat különböző szakaszokat él meg.101 Első szakasz: a figyelem Második szakasz; a fantázia Harmadik szakasz: önfelismerés vagy önmegvalósítás.108 Negyedik szakasz: az első és egyetlen válság Ötödik szakasz: elválás vagy elmélyülés Amikor a, szerelem elmúlik 115 Kényszerek bilincsében A féltékenység Amikor a szerelem gyűlöletté válik További pszichológiai tudnivalók a gyűlöletről 124 A szerelem múlandósága...127

2 Neurózis neurózist követ A csalódott szerelem következményei A szerelem elvesztése a legnagyobb lelki fájdalom A lelki zavarok a csalatkozott elvárásból születnek A csalódott szerelem megdermeszti a lelket III. rész. A szeretet művészete az élet értelme... Í45 7. Egy gyakorlott pszichológus tapasztalataiból Ahhoz, hogy szabadnak erezzem magam, alkoholra van szükségem" Félelem a szeretet érzésétől Hogyan jön létre a szerelem? Rögződés egyetlen ember szerelméhez Már nem szeretem a feleségemet" Egyedül és Idegenül érzem magam" Gyakran veszekedünk" Mennyire fontos a másik nem iránti szerelem? ,,A szerelem számomra túl sok problémát szerez" Amikor egyszerre megnyíltak érzékeim, hirtelen minden világos lett és könnyű" Utak a beteljesült szerelemhez. 176 Mi a szexualitás jelentősége? Intelligencia és szerelem A szerelem gyógyít Mindent, amit teszel, tégy szeretetből. Intés egy baráthoz Irodalom Szeretni - szerelmesnek lenni, ez a lényeg. A szerelem a minden. INGEBORG BACHMANN A szerelmeseknek a Hold ad tenger-tejet. Színpompás a napjuk, Halk az estjük, S csendesen táplálja őket a Csillagteli éj. ALBERT EHRENSTEIN

3 Előszó Ez a könyv, melynek tárgya a szerelem, igen hosszú folyamat eredményeként született meg. Több mint húsz éve foglalkozom a szerelemnek mint jelenségnek a tisztázásával. Kutató és gyakorló pszichológusként szerzett számos személyes tapasztalatomat és tudományos felismerésemet kísérlem meg most egyesíteni. Ennek ellenére nem tudományos beszámoló e könyv. A szerelem pszichés jelenség, ezért a különös és ma ismeretes természettudományos kutatási módszerekkel csak nagyon nehezen megközelíthető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerelemről egyáltalán ne lehetne általánosságban beszélni. Számunkra a szerelem az élményben tárulkozik fel. Élményeket pedig nem lehet laboratóriumban műszeres méréseknek alávetni - leírás formájában azonban be lehet számolni róluk. Az ilyen leírások persze mindig egyéniek. De a szubjektivitás nem jelenti törvényszerűen a valóság eltorzítását - ennek a téves következtetésnek nem szabad áldozatul esnünk. Bátorságot kellene vennünk ahhoz, hogy vállaljuk a magunk tapasztalatait, mert ez a szubjektivitás jelenti személyes átélésünk alapját. Miután húsz éven át magamat is pontos megfigyelésnek vetettem alá, feljegyeztem sok más ember szubjektív megfigyeléseit - az utolsó tíz évben tanácsadó pszichológuskent is -, úgy hiszem, képes vagyok arra, hogy e szubjektív tapasztalatok és élmények közös jegyeit összefoglaljam és rendezzem. Minduntalan meg kell állapítanom, hogy az emberek többsége gátolva és akadályozva van szerelmi képességeinek kibontakoztatásában, ezért ezzel a könyvvel nem csupán az értelemre szeretnék hatni és un. ismeretanyagot" közvetíteni, munkám célja sokkal 11 inkább az, hogy elindítsak egy felismerési folyamatot az olvasóban. Jó lenne, ha önök vitába szállnának e felismerésekkel, mert ezek a legszemélyesebben érintik önöket. Személyes érintettségük a szerelem által lehet az ok, amiért e könyvet a maguk számára feldolgozzák. A szavak és tételek önmagukban jelentéktelenek, ha önök nem tudnak azoknak semmiféle személyes, életük szempontjából döntő jelentőséget tulajdonítani. Ne csupán értelmi szinten közelítsenek tehát olvasmányukhoz, mert így valójában csak eltávolodnak annak mondanivalójától. Szeretném arra bátorítani önöket, hogy figyeljék meg pontosabban saját tapasztalataikat és élményeiket, valamint szeretnék kiváltani egy olyan szubjektív felismerési folyamatot, amely segítségével közelebb kerülnek saját szerelmi képességeikhez. Jobban szeretni és az életet kevésbé érzéketlenül és egykedvűen átélni, ez a lényeg. A könyv nem tartalmaz egyszerű vagy akár könnyen kivitelezhető recepteket. S olcsó trükköket sem árul arra vonatkozóan, hogyan érhetjük el gyorsan és problémamentesen azt, hogy egy másik ember belénk szeressen. Inkább egyfajta ösztönzésnek szánom a könyvet, segítségnek önmagunk megtalálásához. Arra kell bátorítania, hogy az eddigieknél több legyen lelki szabadságunk a gyakoribb és intenzívebb szeretetre. Szándékom az, hogy ne,,csupán" tudást közvetítsek vagy vitaanyaggal" szolgáljak, azt szeretném, hogy önök mélyebben belemerüljenek a teljes témakörbe. A szerelem, a szeretet út a boldogsághoz, elégedettséghez, egészséghez, bölcsességhez. Ha e könyv képes mindezt érthetővé tenni, érzékletessé és felismerhetővé, úgy nem hiába írtam. A könyv egyfajta szerelmi vallomás a szerelemről, az életről. De mindez még nem elegendő, a lelket szeretné felszabadítani és a felismerés lángját fellob bántani. Ebben az értelemben tekinthető hasznos könyvnek. Köln, március rész Az érzelmek kertjében 1. A szerelem kilenc mítosza Minél kevésbé tudok egészében hinni korunkban, minél züllöttebbnek és romlottabbnak látom az emberiséget, annál kevésbé állítom szembe ezzel a pusztulással a forradalmat, és annál inkább hiszek a szeretet varázsában." HERMÁN N HESSE A könyvesboltokban számos könyv található a szexualitásról, de csupán igen kevés a szerelemről. A szexualitást orvosok és pszichológusok hada kutatta és kutatja, de nem a szerelmet. Mi ennek az oka? Abban az időben, amikor az 1961 és 1968 közötti években Tübingenben pszichológiát tanultam, azt gondoltam, a szerelem pszichológiájáról" is megtudok majd valamit. Ebben a hét évben azonban nem találtam egyetlen bejegyzést sem ilyen vagy hasonló címmel az előadások jegyzékében. Ehelyett minden a tesztek, a kísérleti általános lélektan, a

4 statisztika, a klinikai pszichológia, a reklámlélektan, a karakterológia, a fejlődéslélektan és az üzempszichológia stb. körül forgott. A pszichológia fiatal tudomány és mindmáig küzd elismeréséért mint teljes értékű tudomány". Diákkoromban mindig az volt az érzésem, hogy a felsőoktatás pszichológusai empirikus-kísérleti tudományként próbálták meg kezelni a pszichológiát, úgy valahogy, mint a fizikát. Kell-e ez a pszichológiának? Tübingenben azért hallottam olyan keveset a szerelemről, mert a szerelem empirikuskísérleti úton nem vizsgálható. Nem lehet mérni, tesztelni vagy mennyiségi szempontból leltárba venni és számítógéppel kiszámítani. Ezen Tübingenben komoly tudós inkább nem foglalkozik vele. 15 Mivel a szerelem nehezen mérhető, mindmáig nem létezik a pszichológiai kutatásokban. Ez nagyon sajnálatos, mert bár nem mérhető, mégis létező és vizsgálható - mindazonáltal nem az un. természettudományos módszerekkel. A szerelmen gondolkodni kell, meg kell tapasztalni és leíró formában kell bemutatni - tehát a szerelem a filozofikus pszichológia tárgykörébe tartozik, és a tudományos irányultságú pszichológusok éppen ennek akarnak a lehető legkevesebb figyelmet szentelni. Ezért nyilvánultak meg oly kevéssé a pszichológusok a szerelem" témaköréről, bár természetesen központi hely illeti meg a lélek kutatásában - hol máshol? Talán a vallás területén? A lélekkel és a szerelemmel/szeretettel a vallás is foglalkozik - csakhogy épp nem tudományosan". A következőkben elmélyülten szeretném tanulmányozni a szerelmet - úgy vélem, nem tudománytalanul, de nem is az empirikus-statisztikai módszerek segítségével. Töprengeni akarok a szerelemről, értékesítve saját tapasztalataimat és élményeimet, valamint természetesen embertársaim élményeit is, amelyeket (1971 óta) saját gyakorlattal rendelkező tanácsadó pszichológusként végzett munkám folyamán volt alkalmam alaposan megismerni. Az elmúlt években figyelmesen meghallgattam, miről beszélnek nekem szerelem címén, figyelmesen olvastam arról, mi történik a mindennapi életben a szerelem nevében, és újra meg újra megfogalmazódott bennem a kérdés: mi valójában a szerelem és mi a hazudott szerelem? Mit visznek véghez a szerelem orvé alatt, megcsúfolva és ellentétébe fordítva azt? Mién is élnek sokan ennyire vissza a szerelemmel? Ha alaposan szemügyre vesszük, a szerelem központi pszichés történés. Diákként a szerelem pszichológiája iránt érdeklődtem, mert a szerelemmel kapcsolatos élményeim nagyon igénybe vettek. Aztán azt vettem észre, hogy a többi ember is e téma körül forog, és tanácsadóként megtapasztaltam, hogy a pszichés nehézségek és zavarok erre a központi témára vezethetők vissza. Tehát minduntalan arra kényszerültem, hogy e témakörrel a legkülönbözőbb szempontból foglalkozzam. Tanácsadó pszichológusként megpróbál az ember másoknak se- 16 gíteni abban, hogy jobban boldoguljanak lelkűkkel. Megkísérli csökkenteni a szorongásokat, erősíteni az önbizalmat, helyreállítani a lelki egyensúlyt, szeretne egy bizonyos belső nyugalmat közvetíteni és bátorságot ébreszteni a rászorultakban. Hogyan éljek? Hogyan lehetnék boldogabb? Miért vagyok ilyen depressziós? Miért nem fogadnak el? Hogyan lehetnék kevésbé szorongó és oldottabb? Hogyan szabaduljak meg a belső feszültségektől? Hogyan lehetnék szabadabb? Mindezen kérdések a kiegyensúlyozott lelkiállapot körül forognak, és végül is - ahogyan azt fokozatosan felismertem - a szerelem körül. Hogy ezt a bonyolult lelki: folyamatot megértsük, nem elegendő néhány címszót hangoztatni, vagy megjelentetni egy cikket az egyik folyóiratban. Ahhoz, hogy mindezt elmagyarázzam, több mint kétszáz oldalra van szükségem és természetesen olyan olvasóra, aki nyitott az együtt gondolkodásra. De nem sok értelme lenne azt elvárni, hogy olyan mechanikusan működő tudást közvetítsek, amely a szerelmet leegyszerűsíti, aztán értelemmel felfoghatóvá és manipulálhatóvá teszi. A szerelem nem az értelem dolga, hanem az érzelmeké Bármennyit is olvassanak vagy gondolkodjanak a szerelemről, ha csupán az értelmük és a gondolkodásuk dolgozik eközben, fáradozásuk hiábavaló lesz. A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot. Először is a sok, a szerelmet övező tévedéssel és mítosszal szeretnék leszámolni. Ha ezektől a mítoszoktól megszabadulunk, ki-ki a saját életében, az igazság hirtelen megvilágosodik. Az igazság az egyik ember számára csupán rövid időre tűnik elő a ködből, majd ismét semmivé válik. A másik már meglelte a bizonyosságot, és többé nem is engedi ki a kezéből. Az életnek akkor van értelme, ha nem hiányzik a szerelem belőle, máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság. Hogy miért van ez így, azt a következő oldalakon kísérlem meg tudatossá és érthetővé tenni. Mindenki felismerheti az igazságot, és remélem, hogy sokaknak sikerül is azt megőrizni mítosz A szexualitás felszabadít"

5 A szexualitás és a szerelem két olyan folyamat, melyek bár Összetartoznak, mégsem szabad összetévesztenünk okét egymással. Szexualitás létezhet szerelem nélkül, és kibontakozhat a szerelem szexualitás nélkül Is. Ez tulajdonképpen mindenki számára Ismeretes, mégis minduntalan felcserélik és összezavarják a két dolgot. Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítóba a lelki egészség szempontjából hatalmas jelentőséget tulajdonított a szexuális Ösztönenergia kibontakozásának és felszabadulásának. Betegei kezelése és analízise során felfigyelt a századfordulón és az azt követő időszakban oly jellemző sok elfojtott szexuális ösztönimpulzusra, és az ember lelki életében a szexualitást az őt megillető fontos helyre emelte. Forradalmi jelentőségű újdonságot fedezett fel a maga idejében: nevezetesen azt, hogy már a gyermek is átmegy különböző szexuális szakaszokon, az orális, anális és genitális fázisokon, hogy ezek a szakaszok nagy jelentőséggel bírnak a felnőtt későbbi szexuális életében. Sigmund Freud korának álszemérme ellen lépett fel, és ő adta meg a döntő lökést a századunkat jellemző szexuális felszabadulás" számára. Freud nyomán mindenekelőtt Wilhelm Reich volt az, aki a lelki zavarok keletkezésének magyarázatában a szexuális funkciót a középpontba állította. Reich szerint a szexuális izgalmi energia orgazmus által történő levezetése a testi és lelki jólét egyik feltétele, míg a felgyülemlett izgalom feszültség! állapotokhoz, általános és részleges izomgörcsökhöz, lelki feszültségekhez,, valamint frusztrációs reakciókhoz vezet. Freud és Reich nézeteinek végeredménye: a jó lelkiállapot szempontjából a tökéletes szexuális kielégülésnek 18 nagy a jelentősége. A hiányzó szexuális kielégülés frusztrációs feszültség kialakulásához vezet. Freud úgy gondolta, hogy lehetséges a szexuális ösztön törekvés szublimációja, átszeli e mű lése, míg Reich inkább biológiai alapokon állt, és a neurózis vagy pszichózis elkerülése érdekében feltétlenül szükségesnek tartotta az Ösztöntörekvés kielégülését. Mind Freud, mind Reich fontos lépéseket tett a szexualitás felszabadítása (értsd: elismerése) felé, úgyhogy a második világháború után e liberalizálódási folyamat akadálytalanul haladhatott előre. Ma Németországban engedélyezettek a pornográf képek és szövegek. Fiatal párok házassági anyakönyvi kivonat nélkül is találhatnak lakást és élhetnek együtt. A homoszexualitás már nem büntetendő. Mindezek egyértelmű jelei az általános társadalmi liberalizálódásnak. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a szexualitás növekvő felszabadulása a tabuktól szabadabbá tette az egyes embereket vagy a társadalmat. A szexuális önkibontakoztatás bizonyára fontos feltétele annak, hogy Individuumként jobban és szabadabbnak érezzük magunkat, de ez a dolognak csupán egy része. Sokan azt hitték, hogy a szexualitás felszabadulása annyira fontos és döntő rész, hogy a szexualitás liberalizálódása által alapjaiban meg fognak változni a társadalmi viszonyok a következő formula szerint: A felszabadított szexualitás felszabadítja a társadalmat." Az elmúlt öt év folyamán sok pszichoterapeuta vallotta Freuddal és Reichhel együtt, hogy a szexualitás felszabadulása felszabadítja a beteget, egészségessé és feszültségmentessé teszi e mottó alapján: A szexuális kibontakozás az egyént szabaddá teszi belsőleg." Ez azonban nem igaz, mivel a szexualitás a lelki életnek csupán egy része, és bár egy pozitív részjelenség adhat kedvező lökéseket és válthat ki gyógyulási folyamatokat, mégsem teszi feltétlenül szabaddá az egész embert. Aki csak szexuális képességeit bontakoztatja ki, és közben nem fejleszti ezzel együtt lelki és szerelmi képességeit is, az nem lelhet tökéletes kielégülésre, a szerelem nélküli szex bénító élményt hagyhat maga után. Hogy miért van ez így és miféle következmények- 19 kel jár ez a tény a pszichére nézve, azt a későbbi fejezetekben még bővebben el kell magyaráznom. A szexualitás napjainkban, a szerelmet megelőzve, vezető szerepet játszik, ennek következtében a kettő közti különbség értelmezése is helytelen, melyről bevezetőként szóltam, de igaz ez közös vonásaik jelentőségére is. Olyannyira fontosnak tekintik a szexualitást, hogy gyakran összecserélik a szerelemmel, és sokan azt hiszik, hogy a szerelem feltétele a szexuális élmény. A határok gyakran elmosódottak, úgyhogy már nem lehet tudni, hogy valaki szeret-e vagy sem. A szexualitást fogyasztják, mint minden más élvezetet és izgalmat, de nem élik át maradéktalanul. A fogyasztói magatartás a belső szabadság hiányát jelenti, mivel kényszeres és függőségi magatartást hív elő. A szexuális fogyasztás nem tanúskodik szabadságról és nem vezet belső felszabaduláshoz, hanem a testi és lelki feszültségeket bizonyos helyeken csökkentve, más helyen idézi elő a hiányérzet és az elégedetlenség újabb feszültségét mítosz Ha szexuális problémáinkat megoldottuk - minden problémát megoldottunk" A szexualitás felszabadít" mítosz törvényszerű kapcsolatban áll azzal a mítosszal, miszerint a szexuális problémák megoldásával minden más probléma megoldódik. Ez azonban nagy és durva leegyszerűsítés, mindazon által érthető, mivel sokak számára bírnak a szexuális problémák nagy jelentőséggel, azok teljességgel

6 igénybe veszik őket, innen a vélemény: Ha ezeket a problémákat megoldottam, számomra több probléma már nem létezik." Az, aki már átélt, vagy épp most él át kielégülést nyújtó szexuális kapcsolatot, tudja, hogy ezzel még koránt sincs megoldva minden probléma. A kielégítő szexuális élet igen fontos dolog, ezt egyetlen pszichológus vagy pszichoterapeuta sem vitatja, de a lélek és az emberi élet ennél sokkalta bonyolultabb. Aki éhes, az csak arra gondol, hogyan is csillapíthatná éhségét, de mihelyt csillapult az éhség, azonnal újabb problémák jelentkeznek. Szeretném még egyszer elmondani, hogy a szexualitás csupán rész, valóban kínzó rész, amennyiben nem talál be tű íj esed est. E részből kiindulva azonban még nem magyarázható az emberi psziché egésze és nem is oldhatóak meg annak problémái. Hogy leromboljam a mítoszt. A szexuális problémák megoldásával még nem oldottunk meg minden lelki gondol. Hogy minden problémát megoldjunk, ahhoz a szerelem is kell, de nem csupán a szexuális partner iránt érzett testi szerelem, hanem a teljes érzelem, a szerelmi képesség kibontakozása teljes pszichofizikai valóságában. A szexualitás biológiai funkció, amely az embert a természethez vezeti vissza. Az ember azt hiszi, hogy az értelemmel minden probléma megoldható, és úgy véli, a racionális magatartás és cselek- 21 vés emberi mivoltának megkoronázása. Ez nagy tévedés. Nap mint nap ki van szolgáltatva testének, a biológiának és a szexuális Ösztöntörekvésnek - ezt lehet tagadni, elfojtani, elodázni vagy megpróbálni menekülni előle -; mindez csupán próbálkozás marad, mert a biológiától és az értelem hatókörén kívül eső realitásoktól nem szabadulhat, saját teste és annak szükséglete elől nincs menekvés. A szexuális problematika trükkök és elhárító mechanizmusok segítségével nem oldható meg. Mindenkinek nap mint nap újból szembe kell néznie a szexualitással, mert az ösztön késztetés formájában nap mint nap felbukkan. A szexualitás kényszerítő erővel jelentkezik, hatása ezért oly követelő és problematikus. Tehát nem arról van szó, hogy valamikor kielégítő szexuális kibontakozásra leljünk, hanem arról, hogy legyen elképzelésünk, s ez képes segíteni abban, hogy együtt éljünk a mindennapos problematikával, anélkül hogy azt hinnénk, ezáltal minden problémát megoldottunk. Ebben a mindennapos problémahelyzetben van egy elv, amely irányt, stabilitást, értelmet ad az életnek. Ez a szerelem. Szerelem nélkül nem oldható meg egyetlen szexuális probléma sem. Csak a szerelem teremtheti meg a feltételét annak, hogy a szexualitás elnyerje szépségét, tisztaságát és gazdagságát lelki örömökben. A szexualitás szerelem nélkül üres és tartalmatlan, inkább melankolikussá és depresszióssá tesz, mintsem dinamikussá és aktívvá. Amennyiben a kijelentés így hangzana: Ha a szerelmi problémáinkat megoldjuk - minden problémánkat megoldottuk", ezzel a mondattal már inkább egyetértenék mítosz A szerelem célja az orgazmus A szexuális ösztönenergia mind a férfi, mint a nő esetében az orgazmusban keresi kisülését. E tekintetben az orgazmus valóban az a cél, melyet a szaporodás biológia! folyamatához kapcsolódó szexuális funkció elérni hivatott. A szaporodás úgy van elrendezve, hogy azt fokozott örömérzés kíséri; a természet trükkje ez, így a fajfenntartás nem terhes kötelezettség, hanem élvezet. Az ember inkább az örömöt keresi, mintsem a kötelességet, és a szaporodás kérdésében a természet biztosra megy". Az örömteli és kielégülést nyújtó orgazmus a lehető legjobb biztosíték arra, hogy az aktust megismétlik, és így nem hal ki az emberi faj. Egyetlen faj sem a kihalásra törekszik, hanem optimális szaporodásra és fajfenntartásra egy optimálisan egyensúlyban levő élettérben. Biológiai vonatkozásban az orgazmus tölti be a szexuális feladatot. A szexualitás célja tehát az orgazmus, melynek feladata a fajfenntartás. Szerelemről itt nincs szó, mert ezek az organikus folyamatok nem függenek a szerelemtől. Ha azonban a szerelem is megjelenik, annál jobb, mert így a szexuális élmény szebbé válik. A szerelem nem az orgazmusban keresi 3 feloldódás végcélját, de kielégülésre lel a testi és lelki vonzalom bármely formájában. A szerelem növelheti a szexualitást, és kiválthat olyan lelki boldogságérzetet, amely a szerelem nélkül nem jönne létre. Mindig újra megállapítják, hogy a teljes szexuális élmény és végül az orgazmus hatása kevésbé kielégítő olyan partnerrel, akit nem szeretünk, mint azzal, akit szeretünk. Ha tehát a szerelem Is jelen van, az érzések intenzitása és a szexualitás okozta öröm fokozható. Ezt tulajdonképpen mindenki tudja saját tapasztalatából, mégis 23 ezenkívül fontos, hogy erről a tényről ne feledkezzünk meg, sőt, tovább gondolkozzunk róla. Ami számomra itt különösen fontos, az, hogy felismerjük: az orgazmus nem a szerelem célja, hanem a szexualitásé, és hogy a szerelem nem az orgazmusra irányul, hanem - a szexualitástól eltérően - összetettebb szerepet játszik. A szexualitás azt a feladatot kapta a természettől, hogy az orgazmus" mint cél felé törjön, míg a szerelmet nem ez hajtja. A szerelem nem feltétele az orgazmusnak és a fajfenntartásnak. A szerelem csodálatos adomány a

7 szexualitás és az élet minden egyéb területén. Ezért a szerelem nem is sürgeti az orgazmust, csupán résztvevője a szexuális ösztön történéseknek. Részvétele azonban nagy jelentőséggel bír a lelki átélés, a lelki kielégülés és a boldogság szempontjából. A hasonlatok mindig veszélyesek, most mégis megpróbálok egy egyszerű hasonlattal élni, hogy érzékletesebben fejezzem ki magam. A szerelem olyan, mint az élesztő a tésztában, melynek hatására a tészta megkel, és jobban ízlik a sütemény. Ahhoz tehát nem kell az élesztő, hogy az éhségünket kalóriákkal csillapítsuk. Vagyis a szerelem ráadás, katalizátor a lélek számára, mely a szexualitás teljes folyamatát, amely elsősorban biológiai ösztön folyamat, hozzásegíti ahhoz, hogy minden szépségét kivirágoztassa. A szerelem és a szeretet nemcsak a szexualitás esetében hat katalizátorként, hanem az élet minden más területén is. Elláthatom a munkám, hogy pénzt keressek, ha azonban a munkám iránti szeretet kíséri mindennapos tevékenységemet, jobban érzem magam. Az emberekhez fűződő kapcsolatomat tekinthetem szakmai vagy társadalmi feladatnak, de boldogabbnak érzem magam, ha az embertársaim iránti szeretet társul mindehhez. Sétálhatok az erdőben, hogy kielégítsem mozgásigényemet és feltöltődjek oxigénnel, ha azonban a fákat és illatokat, a levegői, az este hangulatai szeretetteljes áhítattal érzékelem, nemcsak a testem érez felfrissülést, de a lelkem is, és boldogabbnak érzem magam, mint annak előtte. A szerelem általános elv, amely hozzájárulhat minden átélési folyamathoz. Minden életfolyamat végbemegy a szerelem nélkül 24 is, lehetséges orgazmus szerelem nélkül is, szerelem nélkül is bőségesen feltöltődöm oxigénnel, teljesíthetem a kötelességemet, gondoskodhatom asszonyról, gyerekről, politizálhatok, autózhatok vagy beszélgethetek a szomszédommal. És a legtöbb ember ilyen gépiesen él a hétköznapokban, nélkülözve a maga és a mások iránt érzett szeretet nyújtotta ráadást. Sőt sokan a gyűlölet és a megvetés ráadását hordozzák lelkükben - hogy ezt a két fogalmat válasz-szám a szeretet ellentételeként. Élni szeretet nélkül, sőt gyűlölettel együtt is lehetséges. Orgazmus is lehetséges, ha az ember gyűlöli szexuális partnerét; ilyen biztosan működik a szexualitás a fajfenntartás szolgálatában. A szerelemhez fűződő első három mítosz bemutatásával világossá vált^, hogy bár a szerelem és a szexualitás összefonódhat, ez nem szükségszerű. A szerelem (mint lelki jelenség) további megértése érdekében a szerelmet el kell választanunk a szexualitástól mítosz A technikának fontos a szerepe a kielégülést nyújtó szexualitásban" Az elmúlt tizenöt év során sok könyv szerzője (pszichológus, pszichiáter, orvos és újságíró) ambicionálta, hogy növelje az élvezet fokozását szolgáló szexuális technikákkal kapcsolatos ismereteket. Az efféle ismeretek ellen semmi kifogásom, az azonban már zavar, ha egy ilyen jellegű könyv a szerelem" fogalmát viseli a címében, mert a technikáknak nem sok közük van a szerelemhez. Mindenekelőtt: a szokatlan és a rafinált" helyzetek semmiképpen nem növelik a szerelmet. A férfiak körében igencsak elterjedt az a félreértés, mely szerint bizonyos helyzetek és az élvezetet fokozó technikák alkalmazása a partnerüket különösen tartós kielégüléshez juttatják. Itt a férfiak abból a téves véleményből indulnak ki, miszerint ilyen módon egy nőt szexuálisan függővé" tehetnek. Az úgynevezett szexuális függőség, ha egyáltalán létezik ilyen, valójában többnyire nem is szexuális függőség, hanem egyfajta kötődés a partner személyiségéhez és tekintélyéhez. Nem szexuális alapokon nyugszik, és nem az élvezetet fokozó különleges technikák segítségével jön létre, hanem a szenvedélyes szerelem egy formája, melyhez az alárendeltség érzésének elfogadása és tekintély-tisztelete kapcsolódik; mindebben a mazochizmusra való hajlam is közrejátszik. De mindegy, mi okozza a szexuális függőséget, a fontos az, hogy az efféle függőség egyik fél számára sem kívánatos, mert két ember kapcsolatának a célja nem lehet a függőség elérése. A függőség eredménye mindig szenvedés, fájdalom, bánat és félelem. Annak a férfinak, aki ezt a függőséget ki akarja alakítani egy nőben, vagy azt elvárja egy nőtől, végül mindig nagyobb problé- 26 mákkal kell szembenéznie, mint amit várt vagy remélt. Egy nő alárendeltsége vagy függősége elsősorban a gyenge önbizalmat erősítő érzet, de amint ez az önbizalom deficit a szükséges ösztönzéshez jut, hamar lanyhulni kezd az érdeklődés. A kiépített függőség ezután megszokássá és lassanként terhessé válik. Téved az, aki azt hiszi, hogy pusztán különleges szexuális technikák alkalmazásával elérheti ezt a függőséget, és mindig újra csalódások fogják érni. Ha a technikákra összpontosít, értelmét indítja be, megpróbál teljesíteni valamii, megfelelni bizonyos mércéknek, és a szexualitás így holmi tornagyakorlattá aljasul.

8 Az értelem, a becsvágy és a gondolkodás bekapcsolásával az érzés háttérbe szorul vagy akár ki is iktatódik. Itt nem a testi érzésre gondolok, mert a szexuális érzetek minden bizonnyal ekkor is jelen vannak, de a vonzalomra, a melegségre, a szeretetre, a meghittségre, a csodálatra, a tisztelet érzéseire, és az ehhez kapcsolódó együttérzésre, odaadásra és önfeloldásra. Semmi esetre sem szeretném, hogy úgy értelmezzek soraimat, mintha elítélném, rossznak vagy akár bűnösnek" tartanám az örömérzet fokozását szolgáló szexuális technikákat. Ez visszatérés lenne a mára már szerencsére leküzdött ál szem éremhez, de többnyire az a benyomásom, hogy a legtöbben túlértékelik a szexuális technikákat, mert azt hiszik, a technika felébreszti vagy éppen megőrzi a szerelmet. Erre a tévedésre szeretnék rámutatni, hogy mindenki felismerhesse: egy kapcsolatban, melyet megalapozni vagy megőrizni akarunk, elsősorban nem a szexuális technika a fontos, hanem a szerelem. Abban a kapcsolatban, amelyben jelen van a szerelem, nem játszik döntő szerepet a szexuális élvezet fokozását célzó technika, mert a szexualitás a szó szoros értelmében adja magát, anélkül, hogy az értelemnek a maga betanult programjaival bármit is hozzá kellene ehhez tennie. A szerelemből és csakis a szerelemből következik a mindenkori helyzethez illő szexuális technika. A szerelem alkotóerő, és a helyes pillanatban megtalálja a helyes utat. Ha értelmünkből és elsajátított ismereteinkből vagy tapasztalatainkból indulunk ki partnerünknél, és ismereteket, technikákat sze- 27 retnénk hasznosítani, nem alakulhat ki alkotói légkör, mert szabályokat követünk és ismételjük magunkat. Ahol pedig a szabályoké és az ismétléseké a szó, ott lehetetlen bármiféle alkotás létrehozása, így a szexuális magatartás és élmény teljességét átjárja a rutin, a megszokás, a banalitás és az unalom. Ha kibontakozik a szerelem és a technika feledésbe merül, az ember éber érzékkel reagál a pillanatra, átadhatja magát a pillanatnak, és örülhet annak, hogy társa viselkedését is az adott helyzet határozza meg, és nem egy betanult technikai tanulóprogram, legyen az mégoly rafinált és átgondolt. Ha valaki kezében egy útikalauzzal sétál keresztül az erdőn, mely kalauz tanácsokkal látja el arra nézve, hogyan szemlélje az erdőt, milyen hangokra figyeljen, hogyan érzékelje a moha puhaságát és miként érintsen meg egy fakérget, azt természetesen butának és nevetségesnek tartjuk. De a számtalan szorongástól és ismeretlentől övezett szexualitás esetében azt hisszük, hogy egy technikai ismertető áttanulmányozása kielégítő élményhez segít hozzá bennünket. Önök rendszerint csak sétálnak az erdőben, ha az erdő valamit nyújt önöknek, ha szeretnek az erdőben sétálni, ha az érzékeik nyitottak az élmény felé. Ennek épp így kellene lennie a szexualitással kapcsolatban is. Az ji legfontosabb, hogy szeressük mindazt, ami a saját testünkkel és egy idegen testtel összefüggésben áll, és hogy pozitív módon viszonyuljunk testi érzéseinkhez és partnerünk testéhez, természetesen összekapcsolódva a partnerünk egyénisége, személyisége és egyedisége iránti nagy szeretet által is. így aztán magától jön az alkotó öröm minden egyes észleléstől és érzékeléstől mítosz A szerelem fiatal korban más, mint idős korban" Széles körben elterjedt az a vélekedés, miszerint a szerelem, az hogy valaki szerelmes, valamint a szexualitás a fiatalság dolga, és adott esetben negyven- vagy ötvenéves korig játszik szerepet az ember életében. Ez a nézet természetesen téves, mert a szerelem, a szerelmes állapot nem valamely életkor privilégiuma. Még a szexualitás is, melyre hatással vannak az idősödő testi funkciók, általában a hatvanadik, hetvenedik, olykor a nyolcvanadik életévig működőképes. A szerelem sok ember számára mégis más idős korban, mint fiatalon, mert fiatal korban ez az érzés új és friss, a szerelmi képesség ekkor kezd bontakozni, és a szerelmet és a szexualitást különösen erőteljesen éljük meg az új tapasztalatoknak ebben az időszakában. Sokak számára nagyobb az érzékek intenzitása fiatal korban, mint az évek előrehaladtával, amikor a legtöbb ember már párkapcsolatban él, melyben a szerelem eltompul, és a szexualitás érdektelen szokássá válik. Az emberek mégis ragaszkodnak a párkapcsolathoz, és közben lemondóan azt gondolják: Ez az élet rendje." A szerelem tehát pszichés energia, amely kibontakozik vagy elhal? A szerelmi képességünk az a képesség, amellyel a külvilágot és saját magunkat is pozitív módon észleljük. A későbbi társas kapcsolatok alapjául szolgáló szerelmi képesség feltételei már a korai gyermekkorban és fiatalkorban kifejlődnek, amikor a szexuális ösztön törekvés még csak csírájában van jelen. A gyermek használja az érzékeit, fekszik a fűben, befogadja a mező illatait minden részletében, felnéz az égre, az ott elvonuló felhőkre, megsimogatja a fák kérgét, átereszti a nedves földet az ujjai közt, és önfeledten átadja magát ezeknek az érzéseknek. Ezen érzéki tapasztalatokra 29

9 épülve fejlődik ki a világ, a napfény és az eső iránt észlelt szeretet. Ha ezek a tapasztalatok kimaradnának egy gyermek életéből, a későbbiekben a partner iránt érzett szerelem és szexualitás sem bontakozhatna ki teljes pompájában, és a szexualitás puszta ösztönfunkcióvá csökkenne. A korai évek szerelmi-érzelmi tapasztalatait valamennyi érzékünk befogadja, mert még működik a gyermekkori érzékenység. Az Ipari társadalmak nagyvárosaiban élő felnőtt azonban többnyire évről évre érzéketlenebb lesz. Mindennap elmegy a munkahelyére egy üzemcsarnokba vagy egy barátságtalan irodába, és érzékei fokozatosan eltompulnak. Felnőttként, diákként, dolgozó emberkém elidegenedik érzékeitől, mert csak a teljesítmény, tárgyilagosság, intellektus, siker számít - az érzések, az érzelmek inkább zavarnak, így leértékelik és elfojtják azokat. A felnőtt dolgozó ember agya szakadatlanul a pénzzel, a fogyasztással és a sikerrel van tele. Minden ott forog a saját státus, a másokkal való versengés, a vagyon, a betegség- és nyugdíjbiztosítás, a gyermekek teljesítményre nevelése, a gyermekek és a jövő biztonsága körül. Ha az agyunkat teljesen megtöltik ezek a törvényszerűen naponta visszatérő tartalmak, elhanyagoljuk és félretoljuk az érzékenységet és az ehhez kapcsolódó érzéki élmények szeretetét, így lassanként veszendőbe megy az érzékeny és szeretetteljes kapcsolat mind a minket körülvevő természethez, mind a partnerünkhöz, akit nem a természet részének tekintünk, hanem meghatározott feladatoknak és kötelezettségeknek eleget tevő házastársnak. Az érzékelési képesség eltompul a mindennapok egyhangúságában, mert a gondolatok mindig egyazon problémák körül keringenek: siker, teljesítmény, fogyasztás és biztonság. Ebben a tompaságban, sivárságban és érzéketlenségben az ember kimerül, és feszültnek érzi magát a nap mint nap változatlan tartalommal jelentkező, ezért fárasztó és felüdülést nem nyújtó kényszeres gondolataitól. Az ember azt érzi, hogy egyre inkább elveszti elevenségét, hogy lelkileg meghal, hogy kihal a szerelemre és szeretetre való képessége, emiatt elkeseredik és mind jobban megkeményedik. Ezért más 30 a szerelem idős korban, mint fiatalon. Az évek előrehaladtával sokan már nem képesek arra, hogy eltompultságukat leküzdve, érzékenyen fogadják be az élményeket, így többé nincs helye a szerelemnek és a szeretetnek. A szerelmi képesség oly mértékben gyengül, ahogy csökken az eleven érzékelésre való képesség. Nagyon szeretném, ha az olvasó megértené, hogy mindez nem a természetes, elkerülhetetlen öregedési folyamat, hanem az életmód kérdése. Egy hatvanéves, aki érzékeny, aki figyel környezetére és pozitívan viszonyul hozzá, valamint saját magát és embertársait nap mint nap új szemmel érzékeli, természetesen éppúgy képes a szerelemre, mint egy fiatal, mert csak a test öregszik, a lélek nem. A lélek mindig fiatal marad, ha meditatív és érzékeny. Ezért a szerelemnek nem kell másnak lennie idős korban, mint fiatalon. Lehet pontosan olyan eleven, intenzív és örömteli, mint fiatal korban - amennyiben a lélek nem tompul el. Tulajdonképpen meglepő, hogy sok idős ember olyan tompa, keserű és olyannyira képtelen szeretni, hiszen mindannyian a boldogságot keresték. Miért nem tudták megtalálni, miért nem maradt fiatal a lelkűk? Rossz úton jártak, azt hitték, hogy a boldogságot a biztonság és a teljesítmény segítségével lelik meg, és azt gondolták, hogy az érzékenység nem olyan fontos. Senki sem világosította fel őket, ezért az eltompulás, a biztonság és az unalom megszokott útját járták. Komolyan el kell töprengeni, mit Is kíván a lélek, hogy a többség árja ellenében az érzékenység és szerelem útját járhassuk. E töprengés során nem új, modern vagy divatos" ismeretekre fogunk bukkanni, hanem régi, mindenki számára érthető és főként logikus felismerésekre, melynek jelentőségét az egyén újra és újra elfelejti vagy lebecsüli mítosz A nagy szerelem örökké tart" A szerelem állandó kísérője életünknek, tehát olyan tényező, melytől az ember nem szabadulhat meg, melyet nem rázhat le" egyszerűen. Egy élet akkor nevezhető boldognak, ha az embernek sikerül naponta újult erővel kibontakoztatnia szerelmi képességét. A nagy szerelmen" azonban az egy bizonyos partner iránti szerelmet értik, egy különösen erős szerelmet, mely ezen intenzitás alapján örökké (vagyis: egy egész életen át, egészen a sing) tart, megrázkódtatások ugyan érhetik olykor, szétzúzni azonban sohasem lehet. E széles körben elterjedt nézet szerint a nagy szerelem" végzetszerű esemény, mely egyszer történik meg az emberrel, és amely nagysága és mindent elsöprő hatása okán örökké tart. Ez természetesen képtelenség, mert minden ember maga áll jól szerelméért, annak nagyságáért, intenzitásáért és tartósságáért. Egy intenzív szerelem (ez a kifejezés jobban tetszik, mint az úgynevezett nagy szerelem") tarthat rövid ideig, és egy halott kapcsolat egy életen át fennmaradhat a házasság intézményében és az érintett erkölcsi beállítottsága alapján. A kérdés lényege mégis a következő. Tarthat-e hosszú ideig, talán egy életen át egy intenzív, őszinte, engem elragadó szerelem anélkül, hogy csillapulna? Ez a gondolat nagyon sok embert foglalkoztat, mert a szerelem házassági törvényeink értelmében lehetőleg hosszú ideig kell hogy tartson, hiszen a házasságnak elvileg szerelmi és életközösségnek kell lennie. Ezenkívül jobb egy életen át tartó házasságban szerelemben élni, mint anélkül.

10 Ha a szerelem gyorsan elmúlna, ez ellentétben állna azzal a szándékkal, hogy egy házasság életre szólóan köttessen. Az emberek azonban azzal 32 a reménnyel indulnak a házasságba, hogy a szerelem egy életen át tart. Sőt, sokan azzal az elképzeléssel vágnak bele, hogy a szerelem még fokozódik, így aztán öregségükig kitart. Mit lehet ehhez pszichológiai szempontból hozzátenni? A pszichológusok véleménye e tekintetben nem lényegtelen, mégis tisztában kellene lennünk azzal, hogy a házasság mint Intézmény sokkal régebb óta áll fenn, mint a pszichológia, és hogy itt nyilván más erők is szerepet játszanak, melyeknek semmi közük nincs és nem is lehet a lélek tudományához. A szerelemhez hozzátartozik egy olyan képesség, melynek nincs minden ember törvényszerűen a birtokában, melyet gyermek- és fiatalkorban sajátítunk el, és amely később eltompulhat vagy továbbfejlődhet. Szeretni valójában annyit tesz, hogy képesek vagyunk ébren, érzékenyen és nyitott szívvel érzékelni. Az ember sarkig kitárja lelke ablakait, és hagyja, hogy beáradjon mindaz, amit a nap, az óra, a pillanat hoz. Lehetetlen szeretni, ha valaki elfödi szívét és lelkét, bezárkózik és a biztonságra törekszik. Szerelem csak akkor lehetséges, ha teljesen nyitottan fordulunk a világ felé, ha az érzékek éberek, ha a lélek kész érezni, ha érzékenyek és fogékonyak vagyunk nap mint nap az újra. A szerelem a pillanatból születik, azért Is nem tarthatjuk fogva, hiszen csak a pillanatban eleven. Ha az ember szeretett partnerét fogva akarja tartani vagy akár birtokolni, az érthető ugyan egy tulajdonra összpontosító társadalomban, pszichológiai szempontból azonban csak azt mondhatom; a szerelem nem olyan dolog, amely hagyja, hogy birtokolják. Éppen ellenkezőleg, amint felébred a birtoklási vagy, a legnagyobb veszélybe kerül a szerelem. Ha valaki birtokolni akar, többé már nem tud ártatlanul és szabadon megfigyelni, ítélőképessége korlátozott lesz, érzékei veszítenek elfogulatlan felfogóképességükből. Ha tehát valakinek valóban fontos a szerelem - de a fogyasztói társadalomban mikor van szó csak a szerelemről és semmi egyébről? -, az ne akarjon birtokolni, és ne töprengjen a szerelem hosszán. A szerelem és az elevenség a pillanat műve, mint a virág illata. Ha görcsösen figyelek e világra, az illat egészen biztosan odalesz, ha viszont elégedett vagyok a pilla- 33 attal, az megismétlődhet anélkül, hogy várnám és akarnám az ismétlést. Veszélyben van a másik ember iránt érzett szerelmem, ha vágyam éretlen, és ha ehhez még hozzátevődik partnerem ugyanilyen éretlensége. Ha azonban nem vagyok mohó és aggályoskodó, nem a biztonság és a birtoklás érdekel, a szerelem naponta újult erővel kibontakozhat, ha fel merem tárni érzelmeimet. Egyetlen ember iránt érzett szerelmem is naponta megújulhat, ha nyitott vagyok a szerelmi érzésre. Ez a nyitottság azt jelenti, hogy nem törődöm a bizonytalansággal, a sérülékenységgel, nem keresek párhuzamot a régen volttal, így a szerelem naponta megújuló üdeséget jelent. Ez a termékeny magatartás nem sóvárog egy tegnapi érzés ismétlése után, de állandóan a pillanatra figyel, a ma szépsége és rútsága nyilatkozik meg előtte, nem a tegnapé Aki a tegnapot lesi, valójában nem él érzékenyen a jelenben, szerelmi képessége csorbát szenved, s átmegy a biztonság, a ragaszkodás, a kötelesség, a hűség körül keringő gondolatokba. Ezeknek pedig a legcsekélyebb közük sincs a szerelemhez. Aki hűséget keres, annak a hűség többet jelent, mint a szerelem, ezért annak hűségről kellene beszélnie, nem pedig szerelemről. A szerelem a pillanatokban bontakozik ki, és a pillanat magában foglalja az Örökkévalóságot. Az egy és ugyanazon partner iránti örök szerelem" azonban nem ezt jelenti. Ez a szerelem csak egyik pillanattól a másikig létezik, és minden pillanat más. Ez a szerelem csak akkor tart örökké, ha két ember újra és újra találkozhat egymással, ha tudatosan, akarattal törekszenek kapcsolatuk örökkévalóságára, máris megadták szerelmüknek a halálos döfést. Hogy miért van ez így, az még érthetőbbé válik majd a szerelem jelenségének további körüljárása segítségével a könyv lapjain. 34 A féltékenység a szerelem tartozéka,,a féltékenység a szerelem jele" - mondják gyakran nekem. Aztán többnyire kicsiny szünet után: Mit tehetek, hogy ne legyek féltékeny?" A féltékenység hétköznapi dolog, és megnehezítjük vele az életünket és a szerelmünket. A féltékenységet a szerelem kísérőjének tartjuk, amelybe ugyan beletörődünk, de le is szeretnénk számolni" vele. Legyűrhet6-e a féltékenység? Le nem gyűrhetjük az állandó görcsöt, lelki erőfeszítést jelentene, mely végül különböző elhárítási technikák alkalmazásába torkollana. Először a féltékenység kiváltó okait szeretném megvizsgálni. A féltékenység mögött félelem rejtőzik. Félünk attól, hogy elveszítjük azt, akit szeretünk, hogy többé már nem fognak szeretni minket, mén egy másik valaki közbelép, és elveszi tőlünk a szerelmi tárgyat" vagy akár annak csak egy részét. Sőt sokan féltékenyek partnerük kedvteléseire is, és legszívesebben lefoglalnák annak minden idejét és gondolatát. A kívánság, hogy partnerünk lehetőleg semmi olyasmivel ne foglalkozzon, amit szeret, valójában

11 attól való félelem, hogy olyan tevékenységnek, hobbinak, sportnak stb. szenteli magát, olyas valaminek, ami átmenetileg boldoggá teszi, és ez olyan boldogság, amelyben a féltékeny partner nem vehet részt. A szélsőségesen féltékeny ember attól is fél, hogy elveszti partnerét, ha az olyan tevékenységbe kezd, amelyet szeret. A szélsőséges féltékenység tehát a partner mindenfajta szeretetére féltékeny, nemcsak egy másik emberhez fűződő erotikus kapcsolatára. Ezen a szélsőséges féltékenységen különösen jól felismerhető az önző hozzáállás, de az attól való mértéktelen félelem is, hogy a partnert 35 nem tudjuk kellőképpen magunkhoz kötni. Ezen a szélsőséges példán jól felismerhető az is, mennyire megterhelő ez a magatartás az ily módon birtokba vett ember számára. Úgy érzi, valósággal agyonnyomja, megbéklyózza az ilyen szerelem, korlátozza személyisége kibontakoztatásában. Ha a féltékenység csupán a másik nem tagjaira korlátozódik, kevésbé tűnik visszatetszőnek, mindenekelőtt azért, mert olyan széles körben elterjedt, hogy tulajdonképpen mindenki ismeri ezt a féltékenységet, megtapasztalta már magán és másokon. Ezért e féltékenységet elfogadják és lélektanilag teljességgel normálisnak és egészségesnek tartják. Ez így honosodott meg, ezért legtöbben nem gondolkodnak ezen tovább, számukra érthető ez a féltékenység, ők maguk is így éreznek, és partnerük esetében is megengedettnek vélik ugyanezt az érzést. A féltékenység hozzátartozik a szerelemhez - ez úgy tűnik, kétségtelenül igaz. Ha azonban alaposabban belegondolunk, és félretolunk minden jól ismert előítéletet, rájöhetünk, hogy a szerelem lelki folyamat, mely nem feltétlenül jár együtt a féltékenységgel. Ha szeretek, a vonzalom, gyengédség, figyelem, figyelmesség pozitív érzése tolt el, és a tiszteleté. Az embert először csak szeretni akarom, szerelmet akarok adni neki, tehát nem akarom birtokolni, megváltoztatni vagy korlátozni. A szerelem legelőbb is azzal veszi kezdetét, hogy kész vagyok adni és támogatást nyújtani. Ezután jelentkezik az a kívánság, hogy én magam kapjak és engem segítsenek. Amennyiben teljesül a kívánság, és a partnerek egymás értésére adják, hogy szeretik egymást, a legtöbb embernél fellép a birtoklás igénye. Szeretem azt az embert, ő is szeret engem, most ő az enyém, én pedig az övé vagyok." Ez az uralmi igény nagy hiba, ez váltja ki a féltékenységet, és kölcsönösen nagy lelki szenvedés okozója mindkettőjük számára. Érthető, hogy felbukkan a birtoklás igénye a kapitalista berendezkedésű fogyasztói társadalomban. A tulajdon döntő tapasztalat, mely meghatározó jelentőségű mindenki számára, aki ebben a társadalomban nő fél. A fogyasztási javak birtoklása magától értetődő 36 dolog, és az is, hogy ezt kivetítjük szerelmünk tárgyára, mert minden szerelem a házasságkötésre való elhatározáshoz vezet, és ez a közösség nagymértékben gazdasági közösséget jelent, amelyben a közös tulajdont megszerzik és kezelik. Rá kell jönnünk azonban, hogy a szerelemnek a maga eredeti és voltaképpeni formájában semmi köze sincs a birtokolt javakhoz és az azokkal való gazdálkodáshoz. A szerelem a maga tiszta formájában akkor a legszebb, ha két ember úgy találkozik, hogy fel sem merül bennük a birtokbavétel gondolata, és csak saját magukat nézik, tehát nem tekintik magukat és a másikat árunak. Áruk vagyunk a szerelem emberpiacán. Áruk a lányok és asszonyok, amikor kicsinosítják magukat", hogy lemérjék vonzerejüket, és a férfiak, akik státusszimbólumokkal hivalkodnak, hogy megmutassák gazdasági erejüket. Szeretném, ha helyesen értelmeznék soraimat, ezért megemlítem, hogy semmi kifogásom az ellen, ha a nők kifestik magukat, hogy csinosak" legyenek, és ha a férfiak sportkocsival járnak, mert kedvüket lelik a vezetésben. Puritanizmus lenne ennek elítélése, amelyről itt a legkevésbé sincs szó, mert az egészséges lélek fontos feltétele az életöröm. Szeretném mégis világossá tenni, hogy az életörömöt kísérheti az az indíték is, hogy mint ember növeljük saját áruértékünket, vagyis jobban eladjuk" magunkat. Ha valaki ily módon akarja eladni magát, többnyire gyorsan meg is veszik, és az majd a szerelmi szférában szembesül saját és partnere féltékenységévei. A birtoklási igény és a birtok védelme mellett szerephez jut az elválástól való öntudatlan félelem is. Ez a gyermekkori fejlődéssel áll összefüggésben, és az ebben az időszakban uralkodó azon félelmekkel, hogy szüléink elválnak, és hogy védtelenül kiszolgáltatottak leszünk a külvilággal és annak veszélyeivel szemben. A szülők szeretetének elvesztésétől való félelem az első átélt szorongás, amelyhez anyagi, biztonsági szempontok kapcsolódnak. Ha a szülök másképpen nevelnék gyermekeiket, igazi szeretettel, e szorongásnak egyáltalán nem lenne szerepe. A szeretetet igénylő gyermek azonban többnyire nem kapja meg azt az alapvető egzisztenciális szeretetet, melyre szüksége van ahhoz, hogy biztonságban 37 érezze magát, és hogy kifejlődjön benne a bizalom az emberek, a világ és saját maga iránt. Ez a bizalmatlanság és az általa előhívott félelem nem engedi, hogy bizalom szülessen, és a bizalmatlanságot később kivetítjük a partnerre, és állandósul a félelem, hogy elveszítjük őt. Nem bízunk saját szerelmi képességünkben és a partner szerelmi képességében sem. így a hiányzó szeretet gyermekkori tapasztalata végzetes egységbe olvad a materiális fogyasztói és tulajdonlási nézetekkel, és teljesen normálisnak" tűnik, hogy félünk a szerelemnek mint biztosnak az elvesztésétől, és hogy féltékenységi reakciókat tapasztalunk mind magunkon, mind partnerünkön.

12 Az tehát, aki boldog akar lenni a szerelemben, annak két dolgot kell száműznie gondolkodásából, először a félelmet, hogy nem szeretik eléggé, másodszor annak igényét, hogy birtokolni akarja szerelme tárgyát mint holmi anyagi javat. Sok olvasó fel fogja tenni a kérdést, hogyan történjék mindez, hogyan valósíthatom én meg mindezt a gyakorlatban akkor, amikor a félelem és a birtoklási vágy oly mélyen gyökerezik a lélekben? A válasz egyszerű. Szerelmére összpontosítson, és csakis arra. A szerelem szerelmet és támogatást akar adni, segíteni akar, gyengédséget akar nyújtani, figyelmet és tiszteletet. Az, aki erre figyel, képes a szerelemre, és azt saját szerelme fogja boldoggá tenni. Aki birtokolni akar és fél, gyengíti szerelmi képességét, és mindent el fog veszíteni mítosz A szerelem sorsszerűség" A szerelem mitologizálása különös egyértelműséggel jut kifejezésre a sorsszerűségben való hitben. A fiatal úgy képzeli a szerelmet, mint végzetszerű találkozást azzal az emberrel, akivel egy egész életet együtt akar letölteni, az idősebb ember pedig sokéves tapasztalatával úgy hiszi, hogy a sors az igazi" vagy a rossz" partnert ajándékozta számára. A sorsban való hit szorosan összekapcsolódik az egyetlen partnerben" való hittel, aki úgy illik az emberhez, mint kulcs a zárba. Minduntalan azt hallom: Keresem azt az embert, aki nekem rendeltetett, ez lesz aztán a nagy szerelem. Ha egyszer találkozni fogok vele, valószínűleg azonnal tudni fogom, hogy 6 az!" Szinte mindenki azt hiszi, hogy létezik ilyesféle sorsszerű egymásnak rendeltség", és szinte mindenki keresi többé-kevésbé öntudatlanul az ilyen találkozást. Gyermekkorunktól fogva erősítik bennünk a szüléinktől kapott információk, a regények és a képes újságok az egyetlen, nagy, sorsszerű szerelemről" táplált elképzeléseket. Ezen előítéletekkel csak akkor számolhatunk le, ha készek vagyunk az intenzív gondolkodásra a szerelemről. Először tisztázni szeretném, hogy a szerelem nem sorszerűen tör rá az emberre, mim kívülről jött esemény, amelynek ezen tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva. A szerelem mindig hajlandóság kérdése: nyitottnak kell lennem, be kell fogadnom magamba a másikat, és késznek kell lennem arra, hogy ha lehet, hát szeressem. Ha hiányzik ez a hajlandóság, mert akkor például egy másik emberbe vagyok szerelmes, a találkozásból nem lesz egyéb, mint közömbös találkozás. Ha szerelmi hajlandóságunk készenlétben áll, nő a valószínűsége 39 annak, hogy egy találkozásból szerelem születik. Ez a készség fontos feltétele a szerelemnek, és máris részben szétrombolja a sorsszerűségbe vetett hitet. Most néhányan közbevet hetik, hogy bár fontos a készség, a nagy szerelem változatlanul létezik, és a sors dönti el, megtaláljuk-e vagy sem. Nem létezik az egyetlen nagy szerelem, értelmetlen lenne keresni és még értelmetlenebb várni rá. Ha egy ember képes a szerelemre és kész arra, könnyen szerelmes lehet, és kezdetben minden szerelem azonos minőségű, A legtöbben ekkor nem is tesznek különbséget az értékelésben. A szerelem állapota mindig szép, mennyei, magával ragadó, ekkor rózsaszínben látunk mindent, és a felhők fölött lebegünk. Az értékelés csak később következik, már a szexuális intimitás idején, és amikor a partnerek már többet tudnak egymásról. Akkor lép be az értelem, amely gondolkodásba kezd: a szociális helyzetről, a foglalkozásról, a világnézetről, a vallásról, az életfilozófiáról, a műveltségről, a pénzről stb. Az említett problémakörcikkel kapcsolatos megfontolásoknak semmi közük sincs a szerelem érzéséhez, mert itt egyetlen kérdésről van szó: akarok-e kapcsolatot kezdeni ezzel az emberrel, és egyáltalán össze akarok-e házasodni vele? Az értelem felteszi a kérdést: elég nagy-e a szerelem? Ennek a megfontolásnak semmi köze sincs a szerelemhez, lássuk be. Ez afféle tesztkérdés, melyben már nem a szerelem, hanem más tényezők játsszák a szerepet. Amennyiben a teszt pozitív eredményt mutat, vagyis elfogadjuk a partner helyzetét, műveltségét, foglalkozását, életfilozófiáját, vallását és életstílusát, készek vagyunk utat engedni a szerelem kibontakozásának; ha azonban a teszt negatív eredménnyel jár, tehát a fenntartások kerülnek többségbe, már kritikusabban szemléljük a kapcsolatot, vívódni kezdünk magunkkal - akkor nem ez volt a nagy szerelem. Ilyenkor újra és újra közbevetjük, hogy kell létezzen igazi szenvedély, mely túlteszi magát a társadalmi helyzeten, a műveltségen stb. A nemes feleségül veszi a polgárlányt, a gyáros a munkáslányt, és ez lenne a lényeg. Erre alapoz a legtöbb lebilincselő szerelmi regény, és e regények szállítják a szép történeteket, melyekben a 40 szerelem győzedelmeskedik az értelem fölött. És mindenki azt kívánja, hogy őt is így szeressék, minden ellentmondó körülmény ellenében, csak önmagáért, átlépve a műveltség, nemzeti hovatartozás és vallás valamennyi korlátját; akkor igazán nagy ez a szerelem. Minden iróniát félretéve, a valóban nagy szerelem az, amelyben csak a szerelem számít, semmi más. Ennek valóban így kellene lennie, és mivel ez csak ritkán esik meg, a sok ember úgy érzi, mágikus vonzerőt gyakorol rá egy ilyen esemény, könnyekig meghatja, saját belső keménysége egy időre felenged, és meg tudja érteni, mit jelent szeretni és szerelmet kapni.

13 És most jön a regény olvasója számára a buktató, melyet a regények többnyire kispórolnak. Az olyan ember, aki valóban képes szeretni, akinek csak a szerelem számít, és aki a szerelemben megfelelő készséggel és nyitottsággal képes más ember felé fordulni, nem hűséges, legkevésbé nem egy életen át. A hűség megdönthetetlen erénynek számít. A jó embernek hűségesnek kell lennie - ez is olyan előítélet, amely pszichológiai szempontból nézve tarthatatlan. Az az ember, aki tud szeretni, a szerelemhez marad hű, de számára fontosabb, hogy szeressen, mint hogy hűséges legyen. Az az ember, aki képes szeretni, újra és újra szeretni tudja ugyanazt az emberi, de nem érti, miért ne szabadna egyidejűleg még más embereket is szeretnie. Ha valaki szereti a természetet és az állatokat, különösnek, sőt talán betegesnek találnánk, ha egy életen át csupán egy fát, egyetlen tájat, egyetlen macskát szeretne. Ezt kényszeres rögződésnek tekintenénk. A másik nem Iránti szerelem esetében viszont nem számít betegségnek ez a kényszeres rögződés, hanem minden kétely fölött álló nagy, sorsszerű szerelemnek, így mutatják be, így írják le a pszichológusok is, és így hiszik és remélik milliók. Micsoda hatalmas önámítás ez! Ez az önámítás csak azért lehetséges, mert az a szörnyű félelem él bennünk, hogy majd elhagynak és nem szeretnek minket eléggé, mert a szerelem mágikus pont a lelkűnkben és tudatunkban, mert attól is félünk, hogy szeressünk, mert úgy sandítunk a házasságra, mint egyfajta gazdasági közösségre, mert védelmet keresünk; arra vagyunk készek, hogy betegesen ragaszkodjunk saját magunkhoz, 41 és hogy ezt a ragaszkodást mástól is megköveteljük. Készek vagyunk arra, hogy megbetegedjünk egymás mellett, és hogy egy reményteljes induló szerelmet módszeresen hosszú szenvedési folyamattá változtassuk. Nem kellemes vállalkozás megírni az igazságot a szerelemről, mert az olvasóban bizonyára félelmet és elhárító reakciókat ébreszt, többek között agressziót az író ellen. Ebből a szempontból ez a könyv hálátlan téma, és ezért nem csoda, hogy oly kevés pszichológiai irodalom áll rendelkezésre a szerelem témájában mítosz Az ember csak egy vagy legfeljebb két nagy szerelmet élhet át" A szerelem nem a sors ritka, egyszeri eseménye, de létezhet és léteznie is kell mint valami hétköznapi dolognak. Az ember nemcsak egy vagy legfeljebb két nagy szerelmet élhet át, ha valóban képes a szerelemre, hanem nagyon gyakran szerelmes lehet, és sok ember iránt érezhet szerelmet. E helyütt felbukkan egy közkedvelt kérdés; Szerethetünk egyszerre két vagy három embert? A szerelem érzése, mindenekelőtt az olyan ember esetében, aki kiéhezett a szerelemre, olyannyira igénybe veheti a lelkét, hogy ebben az állapotban nincs hely egy második szerelem számára. A szerelem erős érzelmi töltésétől eltekintve szerelmi képességekkel rendelkező ember egy időben több embert is szerethet, miközben mindannyiukat egyforma intenzitással szereti, bár valamennyien egészen mások. Mivel azonban általában hiszünk a nagy szerelemben", mely állítólag oly ritka, érthető, hogy rossz Don Jüannak tartjuk, aki közli, hogy egyszerre két embert szeret igazán. Egyikük mellett döntened kell" - tanácsolják ezért a barátok. Nem akarják elhinni, hogy lehet egyszerre két embert igazán" szeretni. Épp a tiszta szerelmet, melyet nem zavar meg az a gondolat, hogy egy életre szóló életközösséghez társat választunk, érezhetjük több partner iránt. Ez pszichológiailag érthető, a konvencionálisán vagy tradicionálisan gondolkodó ember azonban nem fogja érthetőnek találni, mert nem illik bele a szerelmen alapuló élet- és gazdasági közösségről alkotott felfogásába. Amikor jelen esetben a szerelemről beszélünk, azt akarjuk megvilágítani, mi a szerelem pszichológiai értelemben, milyen folyamat játszódik le eközben, és el kell tekintenünk attól, mit 43 mond vagy ír a szerelemről a jogász, politikus, tanár, pap vagy filozófus. Az az ember, aki képes szeretni, tehát kész arra, hogy szeressen, annak számára nincs semmiféle határ. A szerelem átlépi a hagyomány valamennyi sorompóját, mert a szerelem magában rejti az élet boldogságának és a beteljesülésnek a titkát, minden más elhalványul és jelentőségét veszti emellett, természetesen a hűség mint erény elve is. Az az ember, akinek megvan a szeretetre való képessége, azért él, hogy szeressen, és nem keresi a nagy szerelmet, számára minden szerelem nagy szerelem, s nincs számára különbség. Bár az általa szeretett személyek egyéniségükben különbözőek, ő e különbségeket nem eltérő intenzitással szereti, szereti ezt az egyénit avagy azt az egyediséget, de mindkettő egyformán fontos számára, nincs többé nagy szerelem", beteges ragaszkodás, csak az élet folyama, minden létező változatossága. Nemegyszer hallottam azt a kifogást, hogy aki gyakran szeret másik partnert, abban különösen erősen működik a szexuális ösztön, avagy önértékelési zavarokkal küzd, és minduntalan bizonyítania kell saját maga előtt, és elismerésért kell küzdenie. Először néhány szó a szexuális ösztön" érvről. Aki egyedül a szexuális élményt keresi, az nem a szerelmet keresi, hanem a szexuális élvezetet. Most nem erről van szó, mert a szerelmet és a szexualitást külön kell választani, habár a szexualitás hozzátartozik a szerelemhez. A szexualitást és a szerelmet mindenekelőtt nem szabad egy szintre helyezni, mint azt már többször hangsúlyoztam. A szerelem pszichológiai élményként mindig felsőbbrendűnek tekintendő, a szexualitás csupán gazdagítja azt. Aki

14 elsősorban a szexualitást keresi, nem igazán törődik a szerelemmel, mindazonáltal kellemesen meglephetik a szerelem felbukkanó érzései. A szerelemben hűséges ember, aki szexuálisan félrelép, azt hiszi, ily módon megőrzi a nagy becsben tartott szerelmet. Mit számít a szexualitás?" - mondják aztán hirtelen. A szerelem védve marad, a szexualitás előtt szabad a kibontakozás. Miért nem fordítva? A szerelem kibontakozhat, amit törvény- 44 szerűen követ a szexualitás. A szerelemhez a hűség tartozik, a szexualitásban inkább megbocsátják a hűtlenséget, amennyiben hű marad a szerelem. A szerelem azonban sokkal fontosabb. Engednünk kellene, hogy kibontakozzon, és így már a szexualitás nem játszik különálló szerepet, akkor aztán összetartozhatnak, vág}' akár el is hagyható belőle. A szexualitásnak tehát csak másodsorban kellene következnie. Ha a szerelem a lényeg, a szexualitás már magától jön. Ha a szerelem jelen van, a szexualitás is szép. Ha csak a szexualitás működik szerelem nélkül, hiányzik a kapcsolatból a szépség, a fény, az öröm, a győzedelmes boldogság, a meghittség, az életöröm, a feszültség feloldódása, az élet szépségének és a beteljesedésnek az érzése: hiányzik az értelme. Nem a hűség, az életközösség, a jövő, a tervezés és a ragaszkodás jelenti az értelmet, hanem egyedül a szerelem élménye. A szerelem önmagában beteljesít, nincs szüksége más díszít menyekre. A szerelem azt sem kérdezi, nagy-e vagy kicsi, erős-e vagy gyenge. Ez a neurotikusok kérdése, a szorongó, frusztrált embereké. A szerelem mindig elég nagy, megfelel önmaga jelentőségének, és ítt van, elnémul a méret és a sorszerűség kérdése. Ha a szerelem itt van, nincs gondolkodás, sajnos (a legtöbb embernél) csak rövid ideig. Ebben a rövid időszakban éljük át az élet értelmét, ezen értékes sokak számára az egyetlen pillanat, mely azután évekre, évtizedekre szomorúságot hagy maga után, hiszen elvesztették azt, és soha többé nem találnak rá. Az az ember, aki szeretni képes, olyan ajándékot kap, mely nem megvásárolható, ami birtokkal, pénzzel, dicsőséggel nem szerezhető meg, csak nyíltsággal, éberséggel és figyelemmel. A szerelem az élet ajándéka, amelyet elfogadhatunk, vagy vissza kell hogy utasítsunk. Aki valóban el akarja fogadni, többé már nem húzódhat vissza a hűségről, birtoklásról és sorsról alkotott elképzelések védőbástyái mögé A szerelem több, mint ahogy azt eddig tudtuk Elemezni a szeretet természetét annyi, mint fölfedezni általános hiányát, és bírálni a társadalmi körülményeket, amelyek ezért A hiányért felelősek. Hinni a szeretetnek, mint társadalmi és nem csupán kivételes-individuális jelenségnek a lehetőségében, racionális hit, amely az ember igazi természetének felismerésén alapul."* ERICH FROMM Sokan a könnyű megoldást választják a szerelmet illetően. Passzívan várnak, míg megtörténik, mert úgy hiszik, a szerelem olyasvalami, ami megtörténik, anélkül hogy bármit is tenni kellene éne. Végzetes tévedésnek esik áldozatul, aki eseményként, egyfajta mesebeli megváltásként vár a szerelemre. Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a szerelem sorsszerű, erőszakos esemény, mely váratlanul érkezik, ezért csak passzív várakozással közelíthetünk felé. A szerelemre várni végzetes hiba, mert ezáltal várakozó álláspontra helyezzük saját magunkat és életünket. A szerelem azonban nem passzivitásban esik meg, mivel a szerelem aktivitás. És ha aktivitás, akkor cselekvés vagy magatartás, amely megtanulható. Beszéltem már a szerelemre való készségről, melynek meg kell lennie, hogy a szerelem konkrétan, a valóságban kifejlődhessék. Tanulunk idegen nyelveket, számolási technikákat, az iskolában megtudunk egyet s mást a fizikáról, biológiáról és vallásról, de í szerelemről, saját mítoszainkon és előítéleteinken kívül, jófor- * Várady Szabolcs fordítása. 47 mán semmit. Sokan úgy vélik, hogy a szerelmet nem lehet megtanulni, mert az kinek-kinek a személyes sorsa. A szerelemben mindenki egyedül magára van utalva, és a szülei által közvetített véleményekre kell hagyatkoznia, olyan véleményekre, amelyeket gyakran a beletörődés és egykedvűség hat át. A szerelmet vagy gúnyolják, vagy sugárzó, giccses fényben ábrázolják. A szerelem pszichológiai hátteréről és arról, hogy a szerelmet miként hívhatjuk elő aktívan, többnyire semmii nem tudunk meg a szülőktől, tanároktól, professzoroktól. A szerelem nem tantárgy, sehol sem tanítják. A könyvesboltokban és könyvtárakban adott esetben találunk szexuális technikákat bemutató könyveket és kalauzokat a házasság és párkapcsolat" témakörben. A szerelemről és arról, hogyan fejlődik ki, hogyan bontakoztatjuk ki mi magunk, hogyan ismerjük meg és hogyan fejlesszük ki szerelmi képességünket, gyakorlatilag semmit sem tudunk meg. Csupán egyetlen olyan, a szerelem témájával foglalkozó könyvet ismerek, melyet pszichológus és pszichoterapeuta írt, ez Erich Fromm műve. A szeretet művészete címmel jelent meg.

15 Fromm számára szeretni művészet, amit meg kell tanulni, méghozzá gyakorlatként és nem elméletként. Fromm az első pszichológusok egyikeként határozottan rámutatott, hogy a szerelem emberi tevékenység, aktivitás, mely megtanulható, és amelyet meg is kell tanulni, mert csak így oldhatjuk meg saját emberi létünk problémáját. E könyv kiegészítéseként mindenkinek ajánlani szeretném Fromm művét, kiváltképp a két utolsó fejezetet, melyeknek címe: A szerelem és hanyatlása A kortárs nyugati társadalmakban, valamint A szerelem, gyakorlata. A szerelem gyakorlat, melyért mindenkinek nap mint nap fáradoznia kell. Ezen önöknek e könyv olvasása közben szüntelenül töprengeniük kellene a pszichológiai felismerések gyakorlati következményein. Minduntalan tegyék fel a kérdést:,,mit jelent ez vagy az a kijelentés a gyakorlatban, hétköznapjaimra vonatkoztatva? Hogyan fedezhetem fel saját magam számára és tanulhatom meg intenzívebben a szerelmet?" Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai, és mindenki elért egy bizonyos Ismeretszintet, ahon- 48 nan tovább folytathatja felfedező útját. Könyvem dolga nem az, hogy a szerelem kész elméletét tárjam az olvasó elé. Az a szándékom, hogy gondolkozásra biztassak és Impulzusokat adjak a tanulásra. A hétköznapokban fennáll a veszélye annak, hogy önök gyorsan elfelejtik azt, ámít könyvemben olvastak. Egy pillanatra valami megvilágosul, néhány óra múlva azonban ismét elfeledik és elködösítik a régi előítéletek és vélemények. Ami most érthető, később újra zavarossá válik, sőt talán badarságnak tűnik. Ezért nyitott, aktív hozzáállás szükséges, ha Önöknek valóban fontos, hogy többet tudjanak meg a szerelemről, és ily módon termékennyé tegyék életüket, így aztán készítsenek széljegyzeteket a könyv margójára, ha valami nem világos önöknek. Vitassák meg a dolgot barátaikkal, vagy gondolkozzanak el rajta egy séta alkalmával. A szerelem művészet, amelyért meg kell dolgozni, nem hullik ölünkbe anélkül, hogy valamit tennénk érte. Természetesen továbbra is kitarthatnak eddigi passzivitásuk mellett, és szabad folyást engedhetnek az eseményeknek. Ez esetben azonban minden marad a régiben. Ha viszont ezt nem akarják, ha önök számára világossá válik, hogy a szerelem egész létük és pszichéjük aktivitása, akkor már nem lehetnek passzívak, akkor foglalkozniuk kell a szerelemmel, akkor már többet kell akarniuk tudni róla, és intenzívebben kell akarniuk átélni. Szeretném erre a tevékenységre buzdítani önöket. A könyv szándéka az, hogy éberebbé tegye önöket, kifinomítsa érzékeiket és szélesítse látókörüket. Miközben e könyvet írom, remélem, hogy ez sikerülni fog. Szeretném elérni, hogy miután elolvasták és félretették a könyvet, többet foglalkozzanak a szerelemmel. Szeretném, ha világossá és egyértelműbbé válna, mennyire fontos minden egyes embernek és a társadalom egészének, hogy megtanuljuk a szerelem művésztét. Életünk boldogsága függ ettől. A pénz és a fogyasztás bizonyára szép dolog, és többé-kevésbé fanatikusan törekszünk mindkettőre, a szerelemhez viszonyítva azonban eltörpül a jelentőségük. Az alapvető anyagi biztonság minden bizonnyal fontos, az ember 49 azonban nem csak pénzzel és kenyérrel él. Életének boldogsága, lelki és testi egészsége összefonódik a szerelem egzisztenciális problémájával. Aki szeretni tud, annak mély meggyőződése, hogy van értelme az életnek. Aki nem tud szeretni, a jólét, a fogyasztás, a Mailorcán eltöltött szabadság, a zöldövezeti ház- és a jacht ellenére boldogtalannak érzi magát. A következő fejezetekben szeretném bebizonyítani és tudatossá tenni, miért bír ekkora jelentőséggel életünkben a szerelem. A szerelem odaadás Megpróbálom most elemezni a szerelem lényegét, miután az első fejezetben arról volt szó, mi nem szerelem, vagyis a szerelmet övező mítoszokról. Ha alaposabban foglalkozunk a szerelem lényegével, elsőként arról akarok írni, hogy a szerelem, egészen egyszerűen kifejezve, odaadás. Pontosabban pozitív odaadás, míg a gyűlölet negatív odaadás. Mit jelent az, hogy pozitív odaadás? Legegyértelműbben az anyai szeretetben jut kifejezésre. A csecsemő szükséglete kiváltotta pozitív anyai odaadás nélkül a gyermek meghalna, vagy testileg, lelkileg megnyomorodna. Az anyai szeretet az első szeretet, melyben az embernek része van, és ez számára egész életén át a szeretet élményének alapmodellje marad. Felnőttként különösen akkor érezzük, hogy szeretnek minket, ha egy ember részéről korlátlan mértékű odaadást tapasztalunk. És - mindegy, hogy ennek mindig tudatában vagyunk-e vagy sem - akkor vagyunk a szeretet állapotában, ha odaadóak vagyunk valakihez. Az odaadás odafordulás, figyelem, figyelmesség és éberség másokkal szemben, de nem a kritikus éberség, hogy hibákat fedezzünk fel, hanem az érdeklődő, pozitív, megértő éberség. A szerelem lényegének ezen első leírásával szorosan összefonódik, a tanulási gyakorlat, melyről most ismét beszólni szeretnék. Amennyiben pozitív odaadás és az érdeklődő figyelem jelent! a szerelem előfeltételeit, úgy olvasóim tanulhatnak ebből a megállapításból. 50 Megtanulhatják, hogy a jövőben tudatosabban forduljanak mások felé. Ez a beállítódás és döntés igen hatásos. Olvasóim ugyanis túllépnek a passzivitás általános egyhangúságán, és aktivitásba kezdenek. Mások felé fordítják figyelmüket, érdeklődőbbekké, éberebbekké, tudatosabbá válnak, érzékeik kifinomulnak - és ez az odaadó figyelem, ha valóban mentes minden kritikától, gyűlölettől vagy lebecsüléstől, máris a szerető magatartás

16 előszobája. Minél több figyelemmel fordulnak mások felé, annál inkább érezni fogják, hogy ez a magatartás egy szeretetteljes odaadásba torkollik, és hogy így szinte önkéntelenül a szerelem állapotába kerülnek. Természetesen nemcsak más emberek iránt lehetünk odaadóak, de minden iránt, ami körülvesz minket, ami a pillanat műve, ami a jelenben létezik. Az odaadó beállítottság tehát a fákra is vonatkozik és az időjárásra, a madarakra, az égen elvonuló felhőkre, a ma-sokkal folytatott beszélgetésre, a zenére, a fényre és árnyékra, a szélre, a levegőben terjengő illatokra - mindenre, ami a pillanat műve. Ez a figyelő odaadás felettébb egyszerűnek tűnik, a legtöbb felnőtt számára azonban már elveszett. Gyermekként rendelkezünk az odaadás, a teljes figyelem képességével, ezért képes a gyermek sokkal inkább a szeretetre, mint a felnőttek többsége. Miért veszítjük el mindinkább az évek előrehaladtával az odaadás képességét? Mert azt gondosuk, hogy már mindent ismerünk, életünket sémákba rendeztük, betereltük a biztonság medrébe, és elveszítjük annak a képességét, hogy a pillanatot nyitottan és figyelemmel kísérjük. A szeretetteljes hozzáállás nem csupán a másik nem képviselőire terjed ki, hanem mindenre, ami az érzékekkel felfogható, így az az ember, aki rendelkezik a szeretetre való képességgel, nemcsak az emberek szerelmese, hanem általában szereti az életét. Az, aki fennen hirdeti, hogy szereti a családját, a hivatali életben viszont tönkretesz és megsemmisít másokat, az csak részlegesen szeret, annak egy világos folt" van az életében, máskülönben azonban a szeretetlenség és lelki sötétség állapotában leledzik. 51 Erősön kételkedem abban, hogy egyáltalán szeretet-e az ilyen részleges szeretettel. Kétlem például, hogy Hitler felnőttként akár egyetlen embert is őszintén szeretni volt képes. Az általános passzivitást olykor felválthatja a másik nem egy képviselője iránti odaadás még egy olyan ember esetében is, aki egyébként nem képes a pozitív odaadásra. Az az emberi magatartás, amely nélkülözi a figyelmet, csupán funkció, és gyakran negatív, gyűlölködő figyelmet jelent. A gyűlölködő odaadás a tagadás, megvetés és megsemmisítés vezette figyelem és éberség. Erre később még szeretnék visszatérni. A szerető odaadás pozitív, életigenlő, az életöröm szempontjából döntő fontosságú beállítottság. Csak az életigenlő odaadás vezet szerelemhez. Csak ez az általános, minden létezőhöz odaforduló nyitottság vezet az emberek és a világ szeretetteljes megközelítéséhez. A minden létező iránt tanúsított figyelem az alapja a szeretet képességének. Ez az odaadás a szerelem feltétele, nélküle nem születhet és bontakozhat ki semmiféle szerelem. Ha szeretünk, boldogok vagyunk, és minél inkább képes az ember arra, hogy szeressen mindent, ami az adott pillanatban körülveszi, annál boldogabb és elégedettebb. Az, aki figyelemmel és nyitottan fordul a világ és minden létező felé, a szeretet állapotában leledzik, és rendelkezik a szeretet azon lelki képességével, mely végül a két ember közötti szerelemhez vezet. E feltétel nélkül nem jöhet létre szerelem. A romboló, gyűlölködő, figyelmetlen ember nem tud szeretni, legfeljebb a szexet űzi". Ha megértjük ezt az alapelvet, világossá válik, mi a szexualitás szerepe. A szexualitás alárendelt szerepet játszik a szerelem fölérendelt jelentőségéhez képest. Az élet és a szerelem boldogsága nem a szexualitás körül forog, hanem az érzékek, a ügyelem, az éberség és a pozitív, segítőkész hozzáállás körül. Szeretni annyit tesz, mint figyelmet és odafordulást adni, nem figyelmet és odafordulást kapni. Ha kapunk, az csupán következmény, mely bár szép és örömet ad (annak örömét, hogy szeretnek minket), de nem feltétel. Odaadást nyújtani fonto- 52 sabb és jelentőségteljesebb, mint kapni. Ha adni tudunk, képesek vagyunk a szerelemre. Ez mindannyiunknak nehezen megy. Kapni azonban egyszerű, ahhoz nem szükséges semmiféle különleges képesség. De kapni sem képes mindenki, sokaknak még ez is gondot okoz, mert csak fogyasztói magatartással képesek az elfogadásra, anélkül hogy megbecsülnék az adott javak jelentőségét, mert ehhez ismét odaadásra van szükség. A szerelem művészetének megtanulása felé tett első lépés tehát az, hogy megtanuljunk odaadást nyújtani. A szerető ember megteszi ezt anélkül, hogy kérdezné, mit kap cserébe. Már önmagában az odaadás annyi boldogságot és kielégülést nyújt számára, hogy nincs is szüksége többre. De ha ráadásul még kap is odaadást, annál jobb. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy itt szó sincs feltételről. Mindebben az is szerepet játszik, mekkora jelentőséget tulajdonítok annak, hogy kapok. Ha nézek egy fát, ahogy magányosan áll a mezőn teljes pompájában és rügyeit bontja, a fa semmi kézzelfoghatót nem ad nekem azért, hogy figyelem és csodálom. A legtöbb materialista, fogyasztás- és profitorientált ember szemében ez időpocsékolás, hiszen a fa nem ad nekik pénzt azért, hogy szemlélik. Ha lefested vagy lefényképezed, pénzt csinálhatsz belőle, és akkor látom valami értelmét" - mondta nekem egyszer egy materialista. Nehezen tudtam megértetni vele (és a gúnyos mosolyt sem egykönnyen tudtam eltüntetni az arcáról}, hogy a fa szemlélése nagyon sokat nyújt nekem, méghozzá lelki békét és azt az érzést, hogy nemhiába szeretem a szépséget, mert nyugalmat és erőt ad nekem. A szerelem meditáció Az előző részben rávilágítottam, hogy az odaadásból szerelem születik. A szerelem azonban az odaadás mellett meditáció is. Mindazonáltal meditáció alatt mást értek, mint bármely guru, aki drága pénzért mantrákat ad el, és kijelenti, hogy meditálni csak általa adományozott mantrával lehet.

17 53 A meditáció tevékenységét nagy jelentőségűnek tartom az ember életében. A meditáció mint vallási technika nem tipikusan keleti színezetű, hanem olyan állapot, amely mindenki számára elérhető. A meditáció megtapasztalásához és elsajátításához nincs szükség indiai gurura, mert mindenki kerülhet meditatív állapotba, ha belsőleg megnyugszik, ellazul, és a kavargó gondolatok taposómalmát apránként kikapcsolja. Az említett könyvben megpróbáltam elmagyarázni, hogyan lehet eljutni a meditációhoz. Az olvasók leveleiből azonban arra következtettem, hogy nem igazán értették meg soraimat. A meditációra vonatkozó gondolataim sok olvasó számára idegenek voltak, és nem sokat tudtak kezdeni velük, mert nem emeltem ki kellőképpen a meditáció jelentőségét. Ezért most megpróbálom érthetőbben elmagyarázni a meditáció lényegét. A meditáció semmiképpen nem mellékes dolog, hanem középponti tényező, mely minden olyan ember számára fontos, aki lelki kiteljesedésre törekszik. A legtöbb ember csak ritka élményekből ismeri a meditáció lelkiállapotát, és nem tudja, hogy adott pillanatban a meditáció állapotában van. Ezért most egyes szám első személyben szeretnék leírni egy ilyen állapotot. Ülök egy csónakban és hagyom, hogy ringassanak a hullámok. A csónakot kötél rögzíti egy, a folyóparton levert facölöphöz. Meleg nyári nap van, délután öt óra. Minden csendes, időnként hallom egy-egy vízimadár hangját. Szitakötők repülnek a part mentén, megannyi apró helikopter, eltűnnek a nádasban, majd ismét felbukkannak. Semmire sem gondolok, minden érzékem nyitott, érzem a csónak lágy ringását és bőrömön a napsugarak melegét. Az enyhe szellővel szénaillat terjed. Érzem a széna illatát anélkül, hogy a szénára gondolnék. Csak beszívom az illatot, és az érzékeim fogadják be, nem az agyam. Agyam nyugodt, semmire sem gondolok, teljesen átadom magam az egyidejű érzékelésekből összeálló pillanatnak. Minden pillanat a következő pillanatban folytatódik, mely újabb érzéki benyomásokat hoz magával. Mivel nem gondolkozom, csak érzékeim nyitottak, egyszerűen csend és nyugalom árad szét bennem, 54 bár a madarak zajt csapnak, a csónakot mozgatják a hullámok, csobog a víz, és szitakötők szállnak el fölöttem. Nem gondolok a pontos időre, nem foglalkoztatnak problémáim, agyam elnyugodott, az érzékeim nyitottak. Belefeledkezem a pillanatba, és belém hatolhat mindaz, ami e pillanatban körülöttem történik. Nyugalom és oldottság árad szét lelkemben anélkül, hogy valamit is tennék. Befogadom a pillanatot és a természetet. Beteljesülést, nyugalmat és elégedettséget érzek, mert anélkül észlelek, hogy értékelnék. Átadom magam a pillanatnak, és csak a jelennek szentelem magam. Nincs Tegnap és nincs Holnap, csak a Most létezik. Egyáltalán nem vagyok álmos, s nem vagyok hipnotikus állapotban sem, épp ellenkezőleg: teljesen éber vagyok. Létrejön a meditáció és egyben a szerelem állapota. A meditáció szeretet. Ha a meditáció állapotában vagyok, érzem, hogy minden görcs őssége m feloldódik, hogy megnyílok, mert kész vagyok szeretni mindazt, amit az érzékeim befogadnak. Ebben az állapotban teljes lényünkkel képesek vagyunk a tökéletes odaadásra, maradéktalanul készen állunk arra, hogy befogadjunk, létrejön az örökkévalóság és ezzel Összefonódva a boldogság érzése. A meditáció állapotában ott van a szeretet, és a szeretettel a lét és a boldogság felfokozott érzése. Nehéz szavakkal pontosan leírni ezt az állapotot, mert a szavak a gondolkodás hatókörébe tartoznak, és érzéseket, valamint lelkiállapotokat csak körülírni lehet. Igazán csak az az olvasó érthet meg, aki már átélte azt az állapotot, amelyet szavakba csak nehezen ontok. Az, aki nem ismeri ezt az állapotot, vagy nem tud, esetleg nem akar visszaemlékezni rá, abból hiányzik a megértés is, és számara lehetetlen az értelem segítségével felfogni, mit jelent a meditáció, az odaadás és a szeretet. Mivel valamikor az életben mindenki átélte ezt az állapotot (nagy valószínűséggel gyermekként - később sajnos gyakran eltűnik a meditáció képessége), bízom abban, hogy érzik az olvasók, mit is jelent a bemutatott példa. A meditáció átélése természetesen nem kötődik egy folyóparton e töltött nyári naphoz, semmi köze a csónakhoz és a napsütéshez. A meditáció bármikor lehetséges, minden időben, minden évszak- 55 bár, az élet bármely pillanatában, ha teljesen nyitott vagyok a jelen felé, ha lehullik rólam a tegnap és holnap, és csak azt érzékelem, ami a pillanattal történik - akkor néma az agy, jelentőségét veszti minden terv és gondolat, véget ér minden lelki feszültség. A meditáció nem feltételekhez kötött, melyeknek eleget kellene tenni a cél érdekében. A folyamat nagyon egyszerű, de a legtöbb embernek mégsem sikerül eljutnia abba az állapotba, melyben kibontakozhat a meditáció. A meditáció szeretet is, ezért jön létre oly ritkán a szeretet - a természet, az embertársak, az állatok, egy véletlen ismerős, egy fa, egy madár iránt. A szerelem a meditáció állapotában bontakozik ki, és nem a gondolkodás állapotában, amikor az értelem értékel és számírásokat végez. Hogy megszülethessek a szerelem, el kell hallgatnia az értelemnek, számításaival egyetemben. Ez a legtöbb ember problémája: az értelmük uralkodik rajtuk, mely rabszolgává teszi őket, és nem hagyja sem nyugodni, sem megnyílni őket. Az értelem és a gondolkodás minduntalan betolja az előítéletek, értékelések és távolságtartás reteszét, és ezáltal befolyásolja a pszichét, s az ahelyett, hogy megnyílna, elfátyolozza az érzékeket.

18 Az értelem sakkban tartja az érzéseket, őrködik az érzékek felett, kormányozni akar, és megakadályozza az érzéki feloldódást a pillanatban. Ez a gondolkodás és intelligencia értelemközpontú túlértékelésének problémája, ellentétben az érzékelő figyelemmel és az értelmi tapasztalatokkal. A szerelem odaadást kíván, nyíltságot, érzéki befogadást, a gondolkodás némaságát, és készséget és képességet a szemlélődésre és meditációra, amikor az értelem veszít jelentőségéből, kényszer és erőszak nélkül alárendeli magát az érzés, az érzékelés és a felismerés pillanatának. A szerelem önmagunkra találás Úgy fogalmaztam: a meditációban és szemlélődésben születik a szeretet. Ez a szeretet nem keresi a viszonosságot, kiáramlik belő- 56 lem és lecsapódik a külvilágra. A szerelmi fogékonyság ezen állapotában kész vagyok szeretni anélkül, hogy visszhangra várnék. Ez mindenki számára könnyen érthető a természet szeretetének esetében. A másik nem egyik tagja iránt érzett szeretet/szerelem esetében kissé bonyolultabbá válnak a viszonyok, mert itt visszhangra várunk, szerelmünk viszonzására. Visszatükröződünk szerelmünk kiválasztott tárgyában, és feltesszük a kérdést: Éppen úgy szeretsz, mint én téged?" Az emberek iránti ilyen szeretet mintája a gyermekkorban és a szülőktől (elsősorban az anyától) való függőségben keresendő. A csecsemő függ az anyai szeretettől, rá van utalva a visszajelzésekre, és pontosan érzi, szeretik-e vagy sem. Ettől függ léte és személyiségének teljes fejlődése. Az anya tükör, amelybe a gyermek érzelemmel telítetten pillant bele, és azt kérdezi: Fogsz-e szeretni, ha én ezt és ezt teszem?" A gyermek számára létfontosságú, hogy szeressék, mert a szeretet nélkül büntetés és szorongás fenyegeti. Röviden: a gyermek a szülők szeretetteljes megerősítésében keresi Önmagát, olyan tulajdonságokat és magatartásformákat fejleszt ki, melyeket a szülők szeretnek, és elnyomja magában azt, amit azok nem szeretnek. Szereti szüleit, mert nincs más választása, és arra törekszik, hogy viszontszeressék. Személyiségének fejlődését az őt nevelő személyek irányítják, hagyja, hogy manipuláljak, és a szeretet kedvéért saját magát is manipulálja. A természet szeretete ezzel szemben sokkal kevesebb problémát jelent, mivel a fa, melyet meditatív módon szeretek, nem kíván tőlem semmit, úgy fogad el, amilyen vagyok, én pedig olyannak fogadom el, amilyen. Gyermekkorban a szeretet szorosan összekapcsolódik a személyiség kibontakozásával és az önértékeléssel. Tapasztaljuk, hogy M* emberek valamit kívánnak tőlünk, miközben egy fa vagy a levegőben repülő madár semmit sem akar tőlünk. Egy madarat szerethetünk anélkül, hogy függenénk colé, anélkül hogy az viszontszeretne bennünket. Az emberek iránti szeretet azért problematikusabb, mert az emberek mindig kívánnak valamit tőlünk, később is, amikor már 57 nem az anyai szeretetről van szó, hanem egy partner szeretetéről. Egy partnertől elvárjuk, hogy lényünket visszatükrözte t h essük benne, hogy olyan visszajelzést adjon, amelyből megtudhatjuk, szeret-e minket vagy sem. Például azt mondja nekünk; Az igyekezetedet, a kedvességedet és a tetterődet kedvelem, azt viszont nem, hogy könnyelmű, érzelmileg könnyen befolyásolható vagy." Tükör számunkra egy-egy ember, amelyben szemügyre vehetjük magunkat, és fellelkesülünk, ha helyeslésben van részünk, ha dicsérnek minket, ha azt mondják nekünk, így és így vagyunk jók és szeretetreméltók. Szerelmünk tárgya tehát jelentős befolyással van a belső önmagunkra találásban és a saját magunkról szerzett tapasztalatainkban. Úgy érezzük, a másik határoz meg bennünket, meg akarjuk tudni tőle, milyenek vagyunk, milyennek érez minket, mít gondol rólunk. Mint gyerekként anyánktól, most partnerünktől akarjuk, hogy viszontszeressen minket, és magatartásunkat azokhoz az elvárásokhoz és elképzelésekhez igazítjuk, amelyeket ebben a visszaverődő tükörben tapasztalunk. A másikban találunk magunkra, az ő ítéletében, és e tapasztalatok szerint dolgozunk lényünkön, ugyanúgy, mint gyermekkorunkban, így sohasem hagyunk fel önmagunk manipulálásával. Anyánktól és apánktól létünk függött, mert védelmet és biztonságot kerestünk, a másik nemből való partnerünktől azért függünk, mert szexet, védelmet, biztonságot és önmagunk elismerését keressük. A manipuláció nem ér véget, és felnőttként sem vagyunk szabadabbak egy gyermeknél, bár azt reméltük, hogy később" minden sokkal jobb lesz, szabadabban, önállóbban és nyitottabban élhetünk. Bebizonyosodik, hogy az egyik manipulációt egy másik váltja fel, hogy az egyik rabságból a másikba jutunk. Önmagunkra találás ez? Vajon megtaláltuk-e önmagunkat, ha egy másik mondja meg, kik is vagyunk? Azt hiszem, mindenki könnyen válaszolni tud erre a kérdésre. Tévúton járunk mindaddig, amíg másokban akarjuk visszatükröz-tetni lényünket, és amíg mások tükörképében keressük önmagunkat. Az igazi önmagunkra találás valami egészen más, az saját lényünk megtalálása anélkül, hogy másoktól kérdeznénk, hogyan vélekednek rólunk, hogyan értékelik lényünket, mi magunkat. Nehéz, jóformán lehetetlen megtalálni ezt a függetlenséget egy olyan társadalomban, mely csecsemőkorától fogva manipulálja az embereket. A sírig manipuláltak maradunk, ha nem látjuk át ezt a folyamatot, és nem vetünk véget ennek. Többé nem szabad tehát másoktól kérdeznünk: ki vagyok én? Saját magunknak kell feltennünk a kérdést, senki másnak, mert hogy kik és mik vagyunk, az egyedül mibennünk rejlik, sem az anya, sem az apa, sem egy tanár, sem egy partner nem adhat erre választ.

19 Ha ezt felismertük és eszerint is élünk, megváltozik a szerelem. Megtanuljuk szeretni az embereket anélkül, hogy megkérdeznénk: Vajon viszont szeretnek-e? Mit szeretsz bennem, és mit nem? Mit tehetek azért, hogy jobban szeress, és miben kell megváltoznom?" Többé már nem kérdezzük, kik vagyunk, mert nevetségesnek és megalázónak találjuk ezt a kérdést. Már nern a másikban találjuk meg önmagunkat, hanem csakis saját magunkban. Fbben a gyakorlati felismerésben mutatkozik meg az igazi ön-meghatározottság. Ha képesek vagyunk egy másikat szeretni anélkül, hogy utána megkérdeznénk, víszontszerctnek-e minket, e?, az autonóm ember érett szerelme, azé, aki senkit sem manipulál, és Ő rnaga sem manipulálható. Az érett szerelem a saját léten nyugszik, nem bizonytalan, nem keres visszhangot, lényemen, megingat hatatlanul saját létemen nyugszik, így a másik ember iránti szerelem meditatív és szemlélődő, olyan, mint a mezőn álló fa és a repülő madár iránt érzett szeretet, mely tiszteli a másik létét és nem kíván tőle semmit. Az érett szerelem mint folyamat és állapot, magunkra találás. Aki szeret, magát tapasztalja meg a szerelemben, ez a tapasztalat pedig egyszerre odaadás és meditáció. A szerelem lelki egészség J a lelki egészség? A pszichoanalitikus Sigmund Freud szerint ^- egészséges ember problémamentesen tud dolgozni és szeretni, 59 munkaképességét nem zavarják összpontosításbeli zavarok, és szerelmi képességének is birtokában van, természetesen mindkét képességnek egyszerre van birtokában, vagyis vitálisán tud dolgozni és vitálisán tud szeretni, egyik területen sem érzi gátoltnak vagy korlátozottnak magát. A lelki egészségnek ezen alapfeltétele a mai napig nem változott. Szeretném valamivel részletesebben kifejteni a lelki egészség kérdését, mert a lelki egészség és a szerelmi képesség szorosan kapcsolatban vannak egymással. A lelkileg egészséges ember nyitott, teljes éberséggel él át minden pillanatot. A valóságot néni zavarosan vagy tompán érzékeli, mert semmit nem hárít el, hanem magához enged mindent, ami éri és ami a pillánál műve. Tehát nem hamisítja meg a valóságot az úgynevezett elhárító mechanizmusok segítségével. Az elhárító mechanizmusokkal részletesen foglalkoztam két utolsó könyvemben, ezért most nem szeretném ismételni magamat, és felhívom az elhárító mechanizmusok iránt élénkebben érdeklődő olvasó figyelmét e könyvekre, valamint a következő táblázatra, mely sematikus áttekintést ad az elhárító mechanizmusokról. A lelkileg egészséges ember teljes intenzitással és éberséggel él át minden pillanatot. A tényéktől való félelmétől vezettetve nem hamisítja meg gondolkodásával a valóságot. Lelkében nincsenek feldolgozatlan élmények vagy félelmek maradványai, mivel azokat adott pillanatban közvetlenül feldolgozza. Ha bánat vagy bosszúság éri, azonnal bosszankodik, és nem temeti el a bosszúságot tudatalattijában. Ha szomorú, azonnal az, és nem tér ki az érzés elöl, hanem átadja magát a bánatnak akkor és ott. Ha szorong, nem menekül előre az agresszióba - hogy csak egy példát említsek - vagy hátra, az alkalmazkodásba, hanem szembeszáll a szorongással, bevallja másoknak és önmagának, hogy szorong, átéli félelmét, figyelemmel érzékeli, mert csak így érheti el, hogy a félelem ne nyomassza tovább, mint ameddig ténylegesen nyomasztja. Napok, hetek múltán a félelmet elintézettnek tekinti, már nem üldözheti sem álmában, sem a valóságban. Ezután min- 60

20 den jövendő félelem új félelem, nem mosódik össze a régi, le nem gyűrt szorongás maradványaival, mert minden félelmet teljes intenzitással él át. Ez sokak számára bizonyosan nehezen érthető, hiszen lelkűk tele van régi szorongásokkal, melyeket újra és újra le kell küzdeniük, és amelyek a hétköznapokban számos helyzetben visszatérnek, és minduntalan elhárító mechanizmusokat váltanak ki. A lelkileg zavart és terhelt ember számára érthetetlen, hogyan lehet szembeszállni az aktuális szorongással, hogyan kell átélni és aztán elintézni anélkül, hogy a megterhelés egy része visszamaradna. A lelki egészségnek ezen pszichológiai magatartása nagyon ritka társadalmunkban, mert az emberek többsége lelkileg nem egészséges, hanem beteg. A lelki zavar a szabályos, s nem az egészség, úgy, ahogy annak lennie kellene. Az ember mint magas fokon struktúrák lény fölöttébb hajlamos a lelki zavarokra, ezért nagyon fontos lenne számára, hogy megtanulja, miként maradhat lelkileg egészséges. Ezt az ismeretet azonban sehol sem oktatják, sem a szülői házban, sem az iskolában, s ritkán beszélnek erről főiskolai szinten. Mindenki magára mait a saját pszichéjével való bánásmód tekintetében, és gyakran még az ismerősökkel vagy a barátokkal sem tud beszélni erről, mert a legtöbb ember számára kellemetlen erről beszélni, valamiről, amely oíy ködös, sötét és félelmetes, mint a saját lelke és a másoké. A más területeken oly progresszív és felvilágosult korunkban a lelki élet még mindig a legszigorúbb tabuk egyike. A szerelmi képesség közvetlenül kapcsolódik a lelki egészséghez. A szerető odafordulás a legtöbb embernél különösen összetett módon telített elfojtott pszichés fájdalommal. Ha a szere tétlenség és az elutasítás fájdalmas élményeit nem dolgozzuk fel azonnal, és a legtöbb embernél ez rendszerint így van, hanem elhárító mechanizmusokkal félretoljuk, maradnak a komplexusok, melyek a jövőben megzavarják a magatartást, és újabb fájdalmakat hívnak elő. Létrejön egy Ördögi kör, melynek hatására az ember mind jobban megkeményedik, bezárkózik és bepáncélozza érzéseit. Tapasz- 62 talataim szerinti személyes becslésem, hogy az emberek kilencven százalékának komplexusosan zavart a szerelmi képessége (az odaadásra való képesség). Meg kell tanulnunk leküzdeni szerelmi képességünk zavarát, ki kell tudni törnünk ebből az ördögi körből, mert csak akkor lehelünk szabadok, boldogok és egészségesek. Ha nyitottan, félelem nélkül, teljességgel tudatosan és