ISD DUNAFERR. LI. évfolyam 1. szám (168) Kézirat lezárva: március TARTALOM. Szente Tünde. Egy tudományos folyóirat metamorfózisa

Átírás

1

2

3 LI. évfolyam 1. szám (168) Kézirat lezárva: március TARTALOM ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK A szerkesztőbizottság: Bocz András Bucsi Tamás Cseh Ferenc Gyerák Tamás Kopasz László Kozma Gyula László Ferenc Lontai Attila Lukács Péter PhD Orova István Rokszin Zoltán Szepessy Attila Tarány Gábor Főszerkesztő: Dr. Szücs László Felelős szerkesztő: Jakab Sándor Olvasószerkesztő: Dr. Szabó Zoltán Technikai szerkesztő: Kővári László Grafikai szerkesztő: Késmárky Péter Rovatvezetők: Felföldiné Kovács Ágnes Hevesiné Kővári Éva Szabó Gyula Szente Tünde Szente Tünde Egy tudományos folyóirat metamorfózisa Metamorphosis of a Scientific Journal Bak János, Fáczán János, Katona József Léptetőgerendás izzítókemence és a II. sz. tolókemence hőmérlegének összehasonlítása Comparison of Heat Balances of the Walking-Beam Heating Furnace and the Pusher-Type Furnace No. 2 Réger Mihály, Alfred Ender, Józsa Róbert A szekunder üstmetallurgiai salak viszkozitási problémái az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-ben Viscosity Problems of Secondary Ladle Metallurgy Slag at ISD Dunaferr Co. Ltd. Réger Mihály, Verő Balász, Csepeli Zsolt, Józsa Róbert, Kelemen Tibor, Szabó Zoltán A támgörgő-beállítás szerepe a folyamatosan öntött acélbrammák középvonali dúsulásának kialakulásában 28 The Role of Carrying Roller Adjustment in Development of Centre-line Concentration in Continuously Cast Steel Slabs Horváth Ákos Az ónozói lemezgyártás rövid története a Dunai Vasműben The Short Story of Hot Tinned Strip Production at Danube Ironworks Csaba Attila Közlekedéspolitikák, koncepciók, közlekedési stratégiák, a Duna Stratégia és a magyar hajózás Transport Policies, Concepts and Strategies, the Danube Strategy and the Hungarian Shipping Józsa Róbert Szent Borbála Szakestély a Duna partján Saint Barbara Professional Party on the Danube Bank 50 Szente Tünde Felfedező tudomány hete a főiskolán 52

4 ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD Dunaferr Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a Dunaferr Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter PhD, az alapítvány kuratóriumának elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: A kiadvány elektronikus változatban elérhetõ a címen Nyomtatás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 2013

5 Szente Tünde * Egy tudományos folyóirat metamorfózisa A Dunaferr Műszaki Gazdasági Közleményeket ban hozták létre. A fél évszázados múltat maga mögött hagyó folyóirat története a hazai vaskohászat szerves része, a benne folyó műhelymunka egyedülállónak számít még ma is. Éppen ezért a lap történetének feldolgozása szakmatörténeti érdekesség. The Dunaferr Technical Economic Publications journal was founded in The history of the journal leaving a half-centenary past behind is an organic part of the Hungarian ferrous metallurgy, and the workshop work within is considered unparalleled even today. For that very reason processing the history of the journal is of profession history interest. Vajon kik és milyen céllal indították útjára a Dunaferr Műszaki Gazdasági Közleményeket, a Dunai Vasmű szakmai tudományos folyóiratát? Mindezt megtudhatjuk, ha kézbe vesszük az évi legelső számot, s az onnan következtethető összefüggéseket kiegészítjük az egykori mérnökök, Zsámbok Elemér és dr. Hauszner Ernő lappal kapcsolatos visszaemlékezéseivel. Az I. évfolyam 1. száma a Dunai Vasmű Műszaki Gazdasági Közleményei címen jelent meg 1960-ban, mint a Dunai Vasmű üzemi lapja. A Dunai Vasmű Igazgatósága és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja adta ki. A Kiadóhivatal a Dunai Vasmű Igazgatóságán volt (Sztálinváros, Pf telefon: 52-52/14-11). A kiadásért Borovszky Ambrus felelt. A lap főszerkesztője Pilter Pál, szerkesztője Éles László. Megjelenik évente kétszer, június és december hónapban olvasható a lap első számának impresszumában. A Dunai Vasmű vezetősége és az OMBKE vasműben dolgozó tagjai részéről 1959 őszén vetődött fel a gondolat, hogy a műszaki és gazdasági szakemberek részére lehetőséget kellene biztosítani a munkájuk során szerzett tapasztalatok és elméleti elgondolásaik publikálására. Az akkori műszaki értekezlet tagjai kapták Pilter Pál főmérnöktől a feladatot az időközi műszaki folyóirat indítására. A szerkesztésre felkért személyek által készített javaslat vállalati jóváhagyása után a lap első száma 1960 júliusában jelent meg (1. kép). A lapkiadást előkészítő csoport tagjai Éles László, Asztalos Tibor és Budai Tibor voltak. A célkitűzés szerint a lapnak nem volt szabad olyan zártnak lennie, hogy csak az úgynevezett szakmai témáknak biztosítson helyet, hanem minden olyan tanulmány, cikk jelenhessen meg benne, amelyet a szerkesztőbizottság a vállalat érdekeit szolgálónak ítél. A célkitűzésben szerepelt, hogy a Dunai Vasmű folyóirata társlapja legyen a Bányászati és Kohászati Lapoknak. Pilter Pál főszerkesztő és Éles László szerkesztő 1963-ig irányították a szerkesztőbizottság munkáját. A vasműtől a VASKUT-hoz, a Vasipari Kutató Intézethez történő távozásuk után a szerkesztőbizottság élére Répási Gellért és Réti Vilmos kerültek. A szerkesztésbe 1966-tól Vida Imre is bekapcsolódott. A felelős kiadó 1963-tól Závodi Imre volt, a következő évtől azonban ismét Borovszky Ambrus lett. Az 1970-es évek elején a vasmű gyártási technológiai vertikumának jelentős kiszélesedése következtében * Szente Tünde, rovatvezető szükségessé vált a szerkesztőbizottság bővítése. A Répási Gellért vezette szerkesztőség tagjai: Asztalos Tibor, Réti Vilmos és Szabó Ferenc. Cikkek jelentek meg az OMBKE és a vasmű közös szervezésű konferenciáiról, a vasműs történésekről, műszaki fejlesztésekről. A cikkek tartalma többször vita tárgyát képezte. Az elhangzott vélemények szerint 1. kép: Az első szám borítója a lap tartalmilag nagyon szórt, sokféle témakörrel foglalkozik, s egyes cikkek színvonala sem kielégítő. Ezek a vélemények részben indokoltak voltak. Az érdeklődés a lap iránt növekedett, ezért a kezdeti ezres megjelenést megemelték 1200 példányra. Az 1970-es évtized közepén a szerkesztési munka színvonalában jelentős visszaesés következett be, ennek köszönhetően a lap 1976-ban nem jelent meg. Szükségessé vált a szerkesztőbizottság újjászervezése. A folyóiratot 1977-től a Fejér Megyei Lapkiadó Vállalat adta ki, felelős szerkesztő Szamosi György, a szerkesztőbizottság tagjai: dr. Szabó Ferenc, dr. Répási Gellért, Réti Vilmos, Szabó Géza, Szalay Géza, Szegedi József. Az évi ideiglenes szerkesztőbizottság után az 1979-ben felállt csapat alapvető célkitűzésének tekintette a lap jó hagyományainak folytatását, ezért fokozottabban kívánta igénybe venni az OMBKE helyi szervezetének és ezen keresztül a Dunai Vasmű és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara szakembereinek segítségét. Az ily módon felállt szerkesztőbizottság tagjai: dr. Szabó Ferenc, dr. Répási Gellért, Zsámbok Elemér, Kővári László, Acél Gábor, Komlósy Antal, Pálvölgyi Henrik, Szalay Géza. A bizottság tagjai közül idővel Acél Gábor újságíró kilépett, Komlósy Antal elhalálozott. Dr. Répási Gellértet Bozsik Imre, őt pedig Szabó József váltotta. A folyóirat kapcsolata a Bányászati és Kohászati Lapokkal (BKL) kölcsönösen segítő jellegű volt. A BKL szerkesztésében bekövetkezett tartalmi és formai változások a vasműs lapnál is időszerűvé váltak. A megújulásra a termelési, gazdálkodási szféra átalakulása elegendő okot szolgáltatott. ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 3

6 A folyóirat cikkei Az 1967-től 1972-ig terjedő időszak elemzett cikkei nyomon követték a központi irányítási rendszerről való áttérést a nagyobb vállalati önállóság felé, s tükrözték a vállalati erőforrások hatékonyabb felhasználását célzó kezdeményezések szabadabbá válását. Az 1980-tól 1982-ig megjelent cikkeknél a kapitalista országokban bekövetkezett legújabb változásokkal kapcsolatos információk hazánkba időben késve érkeztek, s ennek következtében a hazai szerzők reagálása még váratott magára. Az 1989 és 1991 között megjelent a hazai kohászat átalakulására vonatkozó külföldi szerzők cikkei reálisan mutatták a nehézségeket, s körültekintő elemzésekben tárták fel azokat. A Dunai Vasmű piaci működésére való áttérésének szükségessége, lehetősége szintén publikálásra került. A Dunaferr Dunai Vasmű Műszaki Gazdasági Közleményei olvasói köréből nyert információk szerint a lap cikkeiből nyomon követhetők mindazon fontosabb metallurgiai, technológiai, szervezési, szervezeti változások, a kutatásban, fejlesztésben elért eredmények, az automatizálásban, számítástechnikában alkalmazott módszerek, melyek a saját, illetve a kapcsolódó szakterületek legfrissebb eredményei terén való tájékoztatást megkönnyítik olvasható az 1991-ben végzett tartalomelemzés nyomán. A szakfolyóirat jövője szempontjából fontossá vált a szerkesztőbizottság kibővítése és fiatalítása. Horváth István vezérigazgató július 1.-jén hagyta jóvá a szerkesztőség összetételét: Dr. Szücs László felelős szerkesztő, Zsámbok Elemér olvasószerkesztő, Kővári László technikai szerkesztő, Szabó Gyula rovatvezető. kéziratainak anyagaiból. Az évenkénti két-, háromszori megjelenés 1981-ig tartott, amikortól már évente négy számot készítettek, esetenként két számot összevonva (1-2, 2-3, 3-4. számokat). A Dunai Vasmű szervezetének decentralizálása, a nagyvállalati struktúra átalakítása a Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság július 1-jével történő létrejötte szükségessé tette a Vállalati Tudománypolitikai Bizottság munkájának továbbfejlesztését, átalakítását. A Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság 1993-ban a szellemi kapacitás hasznosítására az értékes szellemi alkotótevékenység erkölcsi, anyagi elismeréséhez szükséges feltételek megteremtése és folyamatos biztosítása érdekében közérdekű célokat szolgáló, jogi személyként működő alapítványt hozott létre: Dunaferr Alkotói Alapítvány néven. A lap a vezérigazgatói Tanács 29/ /4.4. sz. döntése értelmében a Dunaferr Alkotói Alapítvány kezelésébe került át. Ezen változás több kérdést is felvetett, többek között a szerkesztőség és a szerkesztőbizottság összetételének megváltoztatását, a lap funkciójának és tartalmának újrafogalmazását, a Dunaferr érdekeltségi rendszerébe tartozó médiában elfoglalt helyének és szerepének meghatározását. Ennek megfelelően a szerkesztőség összetétele: Dr. Szücs László felelős szerkesztő, Zsámbok Elemér olvasószerkesztő, Kővári László technikai szerkesztő, valamint a rovatvezetők: Szabó Gyula, Szente Tünde, Fülöp József, Mányi András. A lap továbbra is dokumentálta a Dunaferr csoport életével kapcsolatos műszaki, gazdasági, humán és szakmai egyesületi történéseket. Publikációs lehetőséget biztosított a Dunaferrnél dolgozó mérnököknek, közgazdáknak, humán és más szakembereknek, a vállalat sorsát befolyásoló külső és saját menedzsmentnek. Az üzemtörténet-írás orgánuma A DMGK 1960 óta a vállalat olyan szellemi műhelye, amelyben nyomon követhetők a Dunai Vasműben végbemenő technikai, technológiai, gazdasági, gazdálkodási, szervezeti, működési változások, valamint az emberi tényező szerepe a vállalat életében, így forrásanyagul szolgál az üzemtörténet-íráshoz: A Dunai Vasmű alapításának 10., 25., 30., 40., 50., 60. évfordulója alkalmából történeti célszámokat jelentetett meg a szerkesztőség. A 35 éves múltra való viszszaemlékezések az 1985/1-2., 3-4. számokban kaptak helyet más szakcikkek mellett. Azzal, hogy rendszeressé vált a lapokban a történeti cikkek közlése, az olvasók, így a vasműs műszaki, gazdasági szakemberek, partnerek ebbéli látásmódját, gondolkodásmódját formálta. Megújult forma és tartalom Az évente kétszeri megjelenést tervezték, de már az as évben háromszor jelentek meg, úgy hogy az első számnak elkészült a melléklete az I. Kohászati Iparigazgatósági és Üzemszervezési Konferencián elhangzott előadások 2. kép: Az 1995-ös változás előtti kinézet kép: Az 1995-től 2006-ig élő forma A lapszámok az évek során küllemükben változtak (2-5. kép) a Dunaferr arculati változásait követve től a lap neve Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények lett. A lapot innentől kezdve a Dunaferr Alkotói Alapítvány megbízásából a Dunatáj Kiadói Kft. adta ki. Időközben újabb személyi változások történtek. Az évi 2. számnál Mányi András rovatvezető átadta helyét Hevesiné Kővári Évának. A következő számtól grafikai szerkesztőt is alkalmaztak, az informatikai, számítástechnikai változásokhoz igazodva Késmárky Péter személyében. Zsámbok Elemér leköszönésével pedig dr. Szabó Zoltánra esett a választás a folyóirat olvasószerkesztői teendőinek ellátásában. 4 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

7 4. kép: Komolyabb formai változás 2006-ban 5. kép: 2007-ben két újabb igazítás volt a külsőn. Itt az első eredménye látható. A másodiknál került fel a tulajdonosváltást mutató ISD Dunaferr felirat, lett a mai forma Leköszönt az olvasószerkesztő A 80. születésnapján (1999) a Dunaferr Műszaki gazdasági Közlemények szerkesztői Zsámbok Elemérnek megköszönték a folyóirat készítéséből kivett több évtizedes hathatós munkáját (6. kép). Az ünneplés alkalmat teremtett a visszaemlékezésre arról, hogy miként indult útjára a lap, hogyan fejlődött a szerzők íráskészsége, s milyennek értékeli a szerkesztőség munkáját: A vállalat akkori vezetői úgy látták, hogy a Dunai Vasműben kialakulóban lévő fiatal műszaki gárdának fejleszteni szükséges a kifejező- és íráskészségét. Nem kevésbé fontos cél volt, hogy a Dunai Vasműben folyó műszaki, gazdasági, fejlesztő munkáról szélesebb körben tájékozódhassanak a vasmű vezetői. Cikkhiányban sosem szenvedtünk, viszont az igaz, hogy a stílust össze kellett hangolni a lap egységessége érdekében. Pilter Pál, az akkori műszaki fiatalok nagyon kedvelt főnökének minden igyekezete arra irányult, hogy a műszakiak fejlődése töretlen legyen, személyesen is agitált a szakcikkírásra, és tanácsokat adott, milyen témákból, milyen jellegű cikk szülessen meg. Meg kell említeni Répási Gellértet is, akinek az erélyes vezetési stílusa nagyban segített bennünket abban, hogy ha valaki egy cikket megígért egy adott időpontra, az meg is jelenjen. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület havi műszaki folyóirata, a Kohászat szélesebb témakörben közölt cikkeket, míg a mi lapunk kimondottan a Duna Vasmű műszaki, gazdasági témáival foglalkozott. Az első fiatalítás a hetvenes évek közepén történt meg. Véleményem szerint ez annyira jól sikerült, hogy egészen mostanáig a lap szerkesztésében újabb törés nem következett be. A Dunai Vasmű vezetése mindig szívügyének tekintette a lap támogatását mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg. Nem volt egyetlen olyan negyedévünk sem, amikor valamilyen hiányosság következtében nehézségek elé kerültünk volna. A hetvenes években nagyon sok cikket át kellett írni a kifejezési pongyolaságok és a műszaki pontatlanságok miatt. Ez annyira megváltozott, hogy az utóbbi tíz évben már alig volt szükség lektorálásra. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a jó íráskészség, kifejezőkészség a szerzőknél nagymértékben fejlődött. A lap színvonala több emelettel került feljebb a középidőhöz képest. Ezt az indokolta, hogy az acéliparban óriási fejlődés történt. A martin-acélgyártás, mint a régmúlt évtizedek uralkodó acélgyártási módja megszűnt, és helyette a konverteres acélgyártásra tértünk át, a kokillás öntést a folyamatos acélöntés váltotta fel, ezek a műszaki fejlesztések hatottak a lap színvonalának emelkedésére, hiszen a szerzők szaktudása is nagymértékben emelkedett. Tíz évvel ezelőtt, amikor szóba került a legutóbbi fiatalítás, akkor én is bizonytalan voltam annak kimenetelében. A lap szerkesztésében olyan fajta változás következett be, amelyet nem reméltem volna, és amelynek nagyon örülök. Nyugodtan hagyom a lapot a jelenlegi szerkesztőbizottság gondozására, annál is inkább, mert a szerkesztőség mellett a szerkesztőbizottság az egész vállalat műszaki gárdáját összefogja nyilatkozta Zsámbok Elemér a Dunaferr hetilap olvasóinak 1999-ben. 6. kép: A leköszönő Zsámbok Elemér ünneplése A Stahl und Eisen A Dunaferr folyóiratának szerkesztői október 4-én ellátogattak a németországi Düsseldorfba, a Stahl und Eisen, az 1881 óta megjelenő tekintélyes szakmai lap kiadójához és szerkesztőségébe (7. kép). A teljes német acélipart átfogó folyóirat foglalkozik az acéliparon belül végbemenő változásokkal, fuzionálásokkal, személyi változásokkal. Igen olvasott része a világ acéliparára irányuló, rövid híreket tartalmazó összeállítás. Első közlés jogán jelentetik meg a műszaki és gazdasági szakcikkeket. 7. kép: A Stahl und Eisennél október 4-én ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 5

8 Wilfried Wendt, a kiadó ügyvezető igazgatója felajánlotta, hogy angol vagy német nyelvre lefordított magyar szerző szakcikkét, ha arra alkalmasnak vélnek, közöljék valamelyik lapjukban. A kiadó gondozásában jelenik meg többek között az Európai Vas- és Acélművek Kézikönyve, amelyben a Dunaferr is szerepel. Kibővített szerkesztőbizottsági ülés Az ezredforduló évében, 2000-ben a lap szerkesztői Horváth István vezérigazgatóval közösen értékelték a Dunaferr szakmai folyóiratát. Az április 11-ei összejövetelen dr. Szücs László ismertette a Dunaferr Műszaki és Gazdasági Közlemények tartalmi és formai változásait. Rövidebb hírek formájában vállalattörténeti jelentőségű eseményeket is megjelentetnek a szakcikkek után szabadon maradt felületeken. A tipográfiai változások eredményeként a lap tördelése szorosabb, tömörebb lett. A papírvastagság csökkent, s csak a legszükségesebb ívek kerülnek színes nyomtatásra. Továbbra is helyet kapnak reklámanyagok a költségek egy részének fedezésére. A felelős szerkesztő mindehhez hozzátette, hogy a változásokban nagy szerepe volt a düsseldorfi szakmai útnak, ahol a Stahl und Eisen készítésének titkaiba avatta be a lap kiadója a szerkesztőség tagjait. Az ülés résztvevői elmondták véleményüket a változtatások kapcsán. Volt, aki féltette a lapot a magazinná válástól, volt, aki hiányolta a közgazdasági és környezetvédelmi témájú írásokat. Horváth István kedvező irányúnak látta a változásokat, javasolta a hosszabb távra alapozó laptervezést. A Revu de Métallurgie A DMGK szerkesztőségének munkatársai október 27-én Franciaország legnagyobb kohászati szaklapjának szerkesztőségébe látogattak. Az 1904-ben alapított Revue de Metallurgie folyóirat főszerkesztőjével, Louis Roeschsel Párizsban találkoztak. Egyazon főcímmel, egységes formátumban, különböző jellegű lapokat jelentetnek meg. Évente hét alkalommal adják közre a technológiákkal, az acélipari termékekkel, folyamatokkal foglalkozó számokat francia és angol nyelven, többnyire tematikus szerkesztéssel. Négyszer adják ki tudományos lapjukat, amelynek alcíme a Science et Génie des Materiaux, amelyhez az írások a Francia Kutatóintézetből és az egyetemekről érkeznek. A jubileumi esztendő A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő társaságcsoport szakfolyóiratának évi második száma jubileumi szám lett, amelynek valamennyi cikke az elmúlt öt évtizedhez kötődött. A Közlemények évi utolsó számában Horváth István vezérigazgató az alábbi gondolatokkal köszöntötte az olvasókat: A dátumozások, az időpontok pontos rögzítései, a műszakok eseményeinek naplózásai elengedhetetlen tennivalói a gyári életnek. Ám olyannyira belénk rögzültek az ezerkilencszázas évek, hogy az elmúlt hónapokban gyakorta akaratlanul is egyest írtunk a év kettese helyett. Ezen aprócska tévedések arra is utalnak, hogy a esztendő küszöbéhez érve illő végképp búcsút mondanunk a kilencvenes éveknek, amelyek a Dunaferr társaságcsoport egy sajátos fejezetet takarnak, hisz a vállalat működését ezen időszakban kellett véglegesen ráállítani a piacgazdasági pályára. E szerteágazó feladat egyik továbbgyűrűző, önálló intézkedése a martin-acélgyártás leállítása volt, majd azt a termelési folyamatokat végigpásztázó racionalizálás követte, s közben megtörtént a főbb technológiák összehangolás, finomítása is. A jelzett feladatokban megtestesülő mérnöki kihívások fölvállalásához, továbbá azok szervezési problémáinak leválasztásához, önálló pályára tereléséhez pótolhatatlanul járultak hozzá azok a publikációk (vitacikkek, elemzések, értékelések, konferencia előadások, megoldási javaslatok), amelyek szakmai folyóiratunk hasábjain váltak ismertté. A jubileumi esztendő a Dunaferrnél külön is felértékelődött, mivel az idén emlékeztünk meg a gyár- és városépítés 50. évfordulójáról, s az eseményt köszöntő szakmai rendezvények sok-sok értékes gondolatán az ívelt át, hogy mára kikezdhetetlen ténnyé érett a Dunaferr makrogazdasági fontossága. De beigazolódott ország-világ előtt az is, hogy az elmúlt évtizedekben a dunaújvárosi kohászat jelentős szakmai tudást és szellemi vagyont vonzott e tájékra. A Dunaferr ismert márkanév lett, s az ország legnagyobb alapanyaggyártójaként a vevőit európai szinten tudja versenyképes acéltermékekkel kiszolgálni. részlet Horváth Istvánnak, a szerkesztőbizottság elnökének, a DMGK 2000/4. számának köszöntőjéből. Angol nyelvű különszámok A folyóirat több évtizede szolgálja a tudományos érintkezést a vaskohász, a gépész, a villamos, az informatikus, a közgazdász és a humán értelmiség tagjai között. A tanulmányok, értekezése, tudósítások nagyban hozzájárulnak a gyakorlat és az elmélet egymásra találásához. Tudományos műhelyek, egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek hallgatói, munkatársai tájékozódnak az üzemi eredményekről, technológiák bevezetésének módszereiről, tapasztalatairól, s viszont az elméleti ismereteiket gyakorlattá formáló mérnökök, technológusok, gazdászok, a humán szféra irányítói inspirációkhoz jutnak a kutatóktól, a felsőfokú tanulmányaikat folytató ifjú szakemberektől. Éppen ezért, hogy a tudás és a teljesítmény ne csak országhatáron belüli érték maradjon, a folyóiraton keresztül eljutnak azon külföldi partnerekhez, akik kapcsolódtak az itteni munkákhoz. 8. kép: Az egyik angol nyelvű válogatás borítója Angol nyelvű kiadvány (8. 6 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

9 kép) először 1998-ban jelent meg a társaságcsoport külföldi partnerei részére. Egy-egy ilyen lapszám tallózás az előző esztendőben megjelent szakcikkek közül. A nyomtatott forma mellett a évi angol nyelvű szám az interneten keresztül is elérhetővé vált. Az Alkotói Alapítvány különdíja A Dunaferr Alkotói Alapítvány a Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények ig terjedő időszakának szerkesztői kollektívájának tevékenységét május 30.-án különdíjban részesítette. Oklevelet vehetett át az alkotó-team, melynek tagjai: Dr. Szücs László, dr. Szabó Zoltán, Kővári László, Késmárky Péter, Fülöp József, Hevesiné Kővári Éva, Szabó Gyula, Szente Tünde (9. kép) A pályázat megírásához elkészült egy újabb tartalomelemzés, 1995-től évig terjedő időintervallum cikkeire. A 26 megjelent lapszám tematikai megoszlásából kiderült, hogy a legtöbb írás a kohászati alaptechnológiákról szólt. Ezt követték a kohászati másod-, harmadtermékgyártással kapcsolatos írások, a minőségügyi, minőségbiztosítási tanulmányok. A lap szerkesztői nem hanyagolták el a humánerőforrás-gazdálkodás, energetika, gazdálkodás, környezetvédelem, informatika, szervezés, karbantartás, valamint kereskedelem témakörét sem. A tematikai megoszlás egy vaskohászati vertikum működésének, fejlődésének méltó lenyomata. A szakcikkeket a lap eredeti elképzeléséhez híven elsősorban vasműsök készítették, de a szakmai belterjesség elkerülése végett, nyitottságuk fokmérőjeként más hazai és nemzetközi szerzők tollából is közöltek írásokat. Gyakoribbá vált az egy-szerzős írások előfordulása, szemben a szerzői kollektívákkal. A lap 1998 óta reklámfelületet biztosított elsősorban a Dunaferr és társaságai számára, de rendszeresen jelentek meg beszállítók és más vállalatok hirdetései is. Interneten is olvasható A folyóirattal kapcsolatos változások között szerepelt 2006-ban a világhálón való megjelenés. Kezdetben csupán a tartalomjegyzékeket tették fel a társaságcsoporton belüli 9. kép: A szerkesztőség tagjai 2002 nyarán (balról: Szabó Gyula, Késmárky Péter, Hevesiné Kővári Éva, Kővári László, dr. Szücs László, dr. Szabó Zoltán, Szente Tünde és Fülöp József) intranetre, s a következő lépésben felkerült a világhálóra is a teljes lapszám. Ma már elérhető elektronikus változatban az ISD Dunaferr honlapján a media/mgk.html címen. Felmerült a lap papíralapú változatának kiváltása online változattal. Azonban a kettő együtt él, az online kiegészítése a nyomtatott változatnak. Ugyanis egy, csupán a világhálóra elektronikusan felkerülő dolgozat nem inspirálja a szerzőt a cikkírásra. Annak van rangja, ha egy kézbe is vehető tudományos folyóiratban jelenik meg a szerző vagy szerzői kollektíva munkája. A Dunaferr integrációs folyamatában a lapot gondozó Dunatáj Kiadói Kft. beolvadt a Dunaferr Részvénytársaságba. A Dunaferr Alkotói Alapítvány május 16-án Valerij Naumenko vezérigazgatóhoz írt levelében kezdeményezte, hogy a jövőben a szakmai felügyeleten túl a kiadásáért is feleljen az alapítvány kuratóriuma. A kérés elfogadásra talált. Fülöp József rovatvezető nyugállományba vonulása alkalmából leköszönt szerzői és szerkesztői tevékenységéből. Meghatódottan fogadta a szerkesztőbizottság ünneplését december 3-án a Dunaferr Klub Hotel éttermében: Tíz évet dolgoztam együtt szinte ugyanezzel a csapattal. Szívesen csináltam. Érdekes dolgokon ment át a lap, alkalmazkodva az újabb és újabb kihívásokhoz. Sajnálom, hogy az évente egyszer megjelentetett, a legjobb cikkekből válogatott angol nyelvre lefordított különszám megszűnt. A mai napig keresik külföldi partnereink. Egy korszak lenyomata A lap első számától kezdve azon sokan hagyták rajta kézjegyüket. Egy korszak lenyomata, gazdaságtörténeti változások dokumentuma. A Pilter Pál főmérnök nevével fémjelzett lapindítás gondolatának helyességét igazolja az a tény, hogy ma is létezik a folyóirat, s méltán vívta ki a szakma elismerését azáltal, hogy a műszaki, gazdasági élet szerves részét képezi. A folyóirat számai keresettek a műszaki értelmiség köreiben, de szívesen élnek a felkínált lehetőséggel más tudományterületek képviselői is. A periodika hasábjain helyet kapnak az aktuális beruházási, fejlesztési, rekonstrukciós projektek, díjnyertes termékek, kiemelkedő szakmai eredmények. Mivel mérnökökből áll a szerkesztői kollektíva, a folyóirat mérnöki alapossággal dokumentálja a közel- és régmúlt történéseit, műszaki, technikai, kokszgyártási, vaskohászati, acélgyártási, alakítástechnológiai, karbantartási, energetikai, energiagazdálkodási, anyagtudományi, informatikai, kutatási, fejlesztési, innovációs, oktatási, minőségbiztosítási, környezetvédelmi, munkavédelmi, logisztikai témaköröket, a gazdaságot és a humán-szférát érintő változásokat, szakmapolitikai trendeket, vas- és acélipari fejlesztési irányokat. Szerkesztési elv a pontosság és a sokszínűség. A szerkesztőség összetétele: Dr. Szücs László főszerkesztő, Jakab Sándor és Várkonyi Zsolt felelős szerkesztők, dr. Szabó Zoltán olvasószerkesztő, Kővári László technikai szerkesztő, Késmárky Péter grafikai szerkesztő, Felföldiné Kovács Ágnes, Hevesiné Kővári Éva, Szabó Gyula, Szente Tünde rovatvezetők. ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 7

10 Az újság hasábjain megjelent történeti cikkek további üzemtörténet-írások, gazdaságtörténeti kutatások forrásanyagául szolgálnak. Dr. Szücs László főszerkesztő a 2011-es évet záró értékelésében a város és a társaságcsoport történetének főbb állomásait, s azok felelevenítésében a lap küldetését emelte ki: Tavaly ünnepelte alapításának 60. évfordulóját a Dunai Vasmű. Az idei esztendő is bővelkedett évfordulókban. Dunaújváros ebben az évben rendezvénysorozattal emlékezett hat évtizedes múltjára. Könyvek jelentek meg, jubileumi rendezvényekkel tisztelegtek a városépítők munkássága előtt. Az ISD Dunaferr sem fogyott ki a kerek évfordulókból. Harminc évvel ezelőtt, augusztus 19-én az I. számú konverterből acélt csapoltak, ezzel kezdetét vette a konverteres acélgyártás. Az 1970-es években bekövetkezett olajárrobbanás hazánkban is szükségessé tette a nagy energiafelhasználású gyártási technológiák felülvizsgálatát. A magyar vaskohászat fejlesztésére a Kohó- és Gépipari Minisztérium megbízásából a Kogépterv 1974-ben javaslatot készített, amely magában foglalta a Dunai Vasmű acélgyártását érintő változásokat. Ennek alapján a kohó- és gépipari miniszter év végén előterjesztést nyújtott be az Állami Tervbizottsághoz: a DV meleghengerműi kapacitásának kihasználása és a hazai acéllemez szükséglet kielégítése érdekében a Dunai Vasmű acéltermelését 1,1 millió tonna/évre kell növelni. A termelésbővítést a Szovjetunióból vásárolt korszerű oxigénes konverterekkel kell megvalósítani. A Minisztertanács a 3375/1977. számú, augusztus 11-én kelt határozatában jóváhagyta a Dunai Vasmű Konverter acélművének állami nagyberuházását. A konverteres acélmű létesítése nemcsak a termelés növelését és a termelőrendszer korszerűsítését eredményezte, hanem minőségjavulást és termékválaszték-bővítést is jelentett. A közel 20 milliárd Ft-os beruházás első termelőegységét hivatalosan augusztus 19-én avatták fel. A II. számú LD konverterből június 10-én csapoltak először acélt. Ma már csak konverteres acélgyártás folyik a Dunaferrnél. A nyersvas- és acélgyártás területén eltelt időszak fejlesztéseinek köszönhetően ezzel a két konverterrel jóval a névleges kapacitás felett dolgoznak, 1,6-1,7 millió tonna acél/év termelési lehetőséggel. Másik nagy évfordulónk, amely már legendaszámba menő momentum a hazai gazdaságtörténetben, a 60 évvel ezelőtti ünnepélyes csapolás az öntöde kupolókemencéjéből. A korabeli sajtóban óriási visszhangot kapott eseményen a gyárépítők mellett részt vett Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter, valamint Borovszky Ambrus, a Nemzeti Beruházási Vállalat igazgatóhelyettese. A mechanika és a kovácsüzem építésének munkálatai 1950 szeptemberében, az öntöde alapozása pedig január 15-én kezdődött. A Dunai Vasmű Gépgyárát hivatalosan május 15-én hozták létre. Feladata a termelés feltételeinek, a leendő üzemek működésének előkészítése volt. Első üzemegységeinek, a mechanikának, öntödének és a kovácsüzemnek az avatása november 7-én történt meg. A mechanika és az öntödeüzem termelése az elmúlt 60 évben folyamatosan segítette a vasmű kohászati termelőegységeit. Következő esztendőnk is bővelkedik évfordulókban. Mivel a hagyományápolás, hagyományőrzés vállalati kultúránk sajátja, mindig helyet adunk a jubileumi eseményeknek, és a Dunai Vasmű történetében legendássá vált személyiségeknek részlet a év végi főszerkesztői köszöntőből. Műszaki értelmiségi arcképcsarnok Évről évre szakmai interjúkon keresztül szólalnak meg a Borovszky-díjasok, az Év menedzsere cím kitüntetettjei és kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek. Dr. Szabó Ferenc egykori vezérigazgató javaslatára kerültek be az egyes lapszámokba a vasműs értelmiség portréit bemutató interjúk, mintegy arcképcsarnokként az utódok számára. Nem hiányozhatnak a lapból a Dunaferr Alkotói Alapítvány által kiírt pályázatok nyertesei, a Dunaferr főtanácsosi és tanácsosi cím viselői sem, akik minden esztendőben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya Dunaújvárosi Szervezetének klubnapján vehetik át okleveleiket. A lap munkatársai rendszeresen beszámolnak a fent említett egyesületi élet eseményeiről, a Dunaújvárosi Főiskolán tartott tudományos tanácskozások, konferenciák állandó tudósítói, miközben a szerkesztők publikációs lehetőséget kínálnak az előadóknak. A folyóiratban megjelent cikkek forrásanyagul szolgálnak további kutatásokhoz, fejlesztésekhez, innovációkhoz. A szaklap diplomamunkák, tudományos diákköri dolgozatok irodalomjegyzékében hivatkozási alapul szolgál. 10. kép: A szerkesztőség tagjai 2013 elején (balról: Szabó Gyula, Hevesiné Kővári Éva, Felföldiné Kovács Ágnes, dr. Szabó Zoltán, dr. Szücs László, Szente Tünde, Késmárky Péter és Kővári László, hiányzók: Jakab Sándor és Várkonyi Zsolt) A szerkesztőségben folyó műhelymunkát egy régóta összeszokott kollektíva végzi (10. kép), amelynek tagjai aktív részesei a szakmai közéletnek, jelen vannak minden olyan fórumon, ahol publikálásra érett gondolatok hangzanak el. A rovatvezetők nem egyszer maguk is szerzők, s tapasztalatuk okán segítik a cikkek elkészültét, a tartalmi és formai követelményeknek való megfelelést. Zárszó Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület lapját Péch Antal 1868-ban azzal a céllal indította útjára, hogy szolgálja a szakmakultúra fejlődését. A Dunai Vas- 8 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

11 mű folyóiratát 1960-ban ugyanebből a megfontolásból alapította Pilter Pál főmérnök, akinek hálával tartoznak az utódok, amiért megteremtette a dunaújvárosi ipari kultúra tudományos műhelyét. Felhasznált irodalom - Szente Tünde: A Dunai Vasmű Műszaki Gazdasági Közlemények három évtizede - Dunaferr Rt. Műszaki Gazdasági Közlemények 1992/ Szente Tünde: Az üzemtörténet-írás helyzete a Dunaferrnél - Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények 1995/ Szente Tünde: Megújult forma és tartalom - Dunaferr hetilap, július Szente Tünde: Leköszönt az olvasószerkesztő Dunaferr hetilap, április 1. - Szente Tünde: Stahl und Eisen - A reklám itt is meghatározó - Dunaferr hetilap, október Szente Tünde: Korszerű közlemények - Dunaferr, április Szente Tünde: Revue de Metallurgie A szerzők szakmai kötelessége a cikkírás - Dunaferr hetilap, november 9. - A Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények A Dunafer Alkotói Alapítvány Alkotói Nívódíj pályázat, Tízéves a Dunaferr Alkotói Alapítvány (Szerk.: Szente Tünde Jakab Sándor) Dunatáj kiadói Kft., Szente Tünde: Leköszönt a rovatvezető Fülöp József tíz évig szerkesztette a vasműs folyóiratot Dunaferr hetilap, december 12. A Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj adományozásának célja a műszaki, gazdasági, szervezési és humán publikáció szakcikkek, szakkönyvek, tanulmányok, konferenciákon elhangzott előadások stb. terén kiemelkedő eredményt elérők tevékenységének ösztönzése, elismerése. Szakmai Publikációért Nívódíjban az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított vagy részvételével működő társaságok, illetve vele együttműködő szervezetek egyetemek, főiskolák pályázatot benyújtó dolgozója, hallgatója illetve teamje részesülhet. Pályázati felhívás Az ISD Dunaferr Zrt. és társaságai által alapított Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma pályázati felhívást tesz közzé Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj elnyerésére. Pályázati díjak Az eredményes pályázatok a Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj I. fokozatával Ft, II. fokozatával Ft, III. fokozatával Ft. összegű anyagi elismerésben és oklevélben részesülnek. (A díj pályázatonként, nem alkotónként kerül kifizetésre.) Jelentkezés, határidők: Pályázatok benyújtása: Díjak átadása: május 1-jéig június 30-áig Pályázni elsősorban az ISD Dunaferr Zrt. és társaságai tevékenységével összefüggő hazai vagy külföldi szakmai lapban vagy egyéb kiadványként megjelent, megjelenő, illetve szakmai konferencián előadásként szerepelt műszaki, gazdasági, illetve humán publikációkkal lehet. Az Alkotói Alapítvány kuratóriumának döntése alapján a Dunaferr Műszaki Gazdasági Közleményekben június május 1-jéig megjelenő publikációk a cikkekért járó hono rárium mellett részt vesznek a pályázatban. A pályázatokat ajánlott levélben az alábbi címre kérjük beküldeni: Dunaferr Alkotói Alapítvány, 2401 Dunaújváros Pf A pályázattal kapcsolatosan részletes felvilágosítást Jakab Sándor, az Alapítvány Kuratórium titkára ad. Telefonszám: 06 (25) , 06 (30) cím: jakab@pmh.dunanet.hu Az Alapítvány Kuratóriuma ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 9

12 Bak János, Fáczán János, Katona József * Léptetőgerendás izzítókemence és a II. sz. tolókemence hőmérlegének összehasonlítása A szerzők ismertetik a II. sz. tolókemence és a léptetőgerendás izzítókemence hőmérlegszámításának célját és módszerét. A léptetőgerendás kemence júniusi indulása kapcsán hangsúlyozzák a kemencénél az indulást követő első hőmérlegfelvétel fontosságát. A hőmérleg alapján kidolgozták a tüzelőanyag-felhasználás veszteségeken keresztül történő ellenőrzés módszerét. Az összefüggés alkalmas még a kemence teljesítménynek a fajlagos hőfogyasztásra gyakorolt hatásának vizsgálatára is. A kemence tüzelőanyagfogyasztását és veszteségeit a vele párhuzamosan üzemelő tolókemencéhez hasonlítva elemzik. A hűtővíz- és falveszteség vizsgálatával értékelik a léptetőgerendás kemencénél a szigetelés jóságát. Végezetül bemutatják a kemencék fontos műszaki mutatói kemencehatásfok, tüzeléstechnikai hatásfok és rekuperátorhatásfok közti összefüggéseket. The authors present the aim and method of heat balance calculation for the pusher-type furnace No. 2 and the walking-beam heating furnace. They emphasize the importance of the first heat balance registration following start-up in connection with the start-up of walking-beam furnace in June On the base of heat balance they developed the inspection technique of fuel material consumption through losses. The correlation is also suitable for examination of the influence of furnace capacity on the heat rate. The gas consumption and losses of the furnace they analyze by comparing it to the pusher-type furnace operating in parallel. By examining the losses of cooling water and furnace wall, they evaluate the insulation goodness at the walking-beam furnace. Finally they present the correlation between the important technical indicators of the furnaces furnace capacity, heating efficiency and recuperator efficiency. Bevezetés t hőbevételnek, a kilépő hőmennyiségeket hőkiadásnak nevezzük. A kemencék hőmérlege, a hőfogyasztás és a veszteségek nagyságának elemzésére, valamint a beépített mérőműszerek közvetett ellenőrzésére használható. Különösen nagy jelentősége van a kemence indulását követő első hőmérlegnek, mert a későbbiekben elkészített hőmérlegek ehhez hasonlíthatók. Ebből következtetni lehet a kemence állapotának romlására és a tüzelésbeállítás jóságára. A léptetőgerendás kemencénél ez az első hőmérleg. A kemence 2012 júniusában indult és jelenleg a II. sz. tolókemencével együtt üzemel. A hőmérleget és 31 közötti időszakra - összehasonlítás céljából - mindkét kemencére elkészítettük. A kétféle izzítókemence lényegében csak a betét (bramma) továbbítása módjában tér el egymástól, a hőmérleg tételei és számításuk módja megegyezik. A számításokat többnyire a kemencék beépített mérőműszerei, tárolt adatai alapján végeztük el, kivétel ez alól a tüzelőanyagok jellemzői (pl. fűtőérték) és a falveszteség számítása. Hőmérlegek számítása A számításhoz szükséges kiinduló adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A hőmérleget többféle mértékegységben készítettük el (GJ/h, MW, GJ/t) és kifejeztük %-osan is. Ennek a veszteségek vizsgálatánál és a két kemence hőmérlegének összehasonlításánál lesz jelentősége. A számítási módszert GJ/h-ban ismertetjük, majd átszámítjuk az eredményt a másik két mértékegységre és %-ra is, pl. GJ/t-ra t/h-val elosztva. A hőmérleg tételeit az 1. ábrán értelmezzük. A rendszerhatáron belépő hőmennyisége(ke) Hőbevétel: Tüzelőanyag(ok) fűtőértékével bevitt hő. A környezeti hőmérsékletű égéslevegő érzékelhető hőtartalmát elhanyagoljuk, ill. ezt a maradék veszteség és mérleghiba tartalmazza. Hőbevétel számítása: Q be = V tüz.a. H a 10-3, GJ/h (1) melyben: V tüz.a. a felhasznált tüzelőanyag mennyisége m 3 /h-ban, Ha a tüzelőanyag fűtőértéke MJ/m 3 -ben. A hőbevétel egyben a kemence hőterhelése is (GJ/h -ban és MW-ban). 1. táblázat: Kiinduló adatok Kemence Egység Toló Léptető Tüzelőanyag - Kamragáz Földgáz Fűtőérték MJ/m 3 18,412 34,379 Tüzelőanyag-felhasználás m 3 /h Kemenceteljesítmény t/h 130,35 191,49 Brammaberakási hőmérséklet C Brammakiszedési hőmérséklet C Revésedés mértéke kg/kg 1,5 0,5 Hűtővíz-felhasználás m 3 /h Hűtővíz-belépési hőmérséklet C Hűtővíz-kilépési hőmérséklet C Füstgáz O 2 -tartalma rekuperátor előtt % 3,20 4,37 Füstgázhőmérséklet rekuperátor előtt C Égéslevegő-mennyiség m 3 /h Meleglevegő-hőmérséklet C * Bak János ISD Dunaferr Zrt., nyugalmazott tüzeléstechnikai osztályvezető Fáczán János ISD Dunaferr Zrt., Meleghengermű Kemence Üzem, üzemvezető Katona József Dunaferr Zrt., Energetikai Igazgatóság, tüzeléstechnikai osztályvezető 10 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

13 Hőkiadás: Hasznoshő. Ez a brammák berakási hőmérsékletről kiszedési hőmérsékletre történő felhevítéséhez szükséges hőmennyiség, levonva a revésedés által termelt reakcióhőt. A betét (bramma) felhevítéséhez szükséges hőmennyiség: Q h = B (c 2 t 2 c 1 t 1 q r r) 10-3, GJ/h (2) melyben a B a felhevített bramma tömege t/h-ban, c az acél fajlagos hőkapacitása a hőmérséklet függvényében [1], kj/kg,k t a bramma hőmérséklete, C q r a reve képződési hője [2], 4795 kj/kg r a revesedés mértéke, kg/kg A zárójel első tagja a kiszedési, a második tagja a berakási hőmérsékletre vonatkozik, a harmadik tag a revesedés hőhatását veszi figyelembe. A %-ban kifejezett hasznoshő egyben a kemence hatásfoka is. 1. ábra: Hőmérleg tételeinek értelmezése Hűtővíz-veszteség. A hűtővíz felmelegedése által elvont hő: Q hv = m hv c hv (t 2 t 1 ) 10-6, GJ/h (3) melyben az m hv a felhasznált hűtővíz-mennyiség, m 3 /h c hv a hűtővíz fajlagos hőkapacitása [3], kj/kg,k t a hűtővíz be- és kilépő hőmérséklete, C A hűtővíz-veszteség a kemence teljesítményétől független, két nagyjavítás között a vízhűtéses elemek szigetelésének romlásával folyamatosan nő. Falveszteség. A falazat külső felületén a környezetnek sugárzással és konvekcióval átadott hőmennyiség. A kemencék falveszteség számítását a 2. táblázat tartalmazza. melyben az F i a kemence külső falfelületei, m 2 a i az összetett hőátadási tényezők, W/m 2, K t i a felületi hőmérsékletek a termovíziós felvételekből, C (4) Az összetett hőátadási tényező a sugárzási és a konvektív hőátadási tényezők összege. Mindkettő függ a felületi és környezeti hőmérséklettől. A sugárzási hőátadási tényezőket a Stephan-Boltzman képlettel számítottuk, figyelembe véve a felület anyagára jellemző emissziós tényezőt. A konvektív hőátadási tényezőket nyitott térben lezajló szabad konvekcióként számítottuk, figyelembe véve a felület alakját (hengeres vagy sík) és irányítottságát (felfelé néző vagy lefelé néző ) [4]. A falveszteség a kemence teljesítményétől szintén független, a falazat elhasználódásával lassan nő, tapasztalataink szerint elégséges évenként egyszer megmérni a felületi hőmérsékleteket. A hűtővíz- és falveszteséget kemence térben maradó veszteségeknek is nevezzük. 2. táblázat: Falveszteség számítása II. sz. tolókemence Mérési hely Falfelület Hőmérséklet Hőátadási Felületi Környezeti tényező Falveszteség m 2 C C W/m 2 K MW Boltozat 278, ,93 0,713 Oldalfal 167, ,89 0,165 VI. zóna 16, ,42 0,048 VII. zóna 21, ,06 0,014 VIII. zóna 15, ,21 0,036 Fenék 217, ,15 0,042 Levegővezeték 1442, ,95 0,878 Összes, ill. átlag 2159, ,896 Léptetőgerendás kemence Mérési hely Falfelület Hőmérséklet Hőátadási Fal- Felületi Környezeti tényező veszteség m 2 C C W/m 2 K MW Boltozat 548, ,05 0,705 Oldalfal 434, ,83 0,340 Beadó oldal 54, ,41 0,047 Kiszedő oldal 56, ,00 0,101 Fenék 548, ,53 0,593 Levegővezeték 2848, ,86 0,353 Összes, ill. átlag 4491, ,139 Füstgázveszteség. A rekuperátorból távozó füstgázzal elvitt érzékelhető (és kémiailag kötött) hőmennyiség. Éghetőt a füstgáz egyik kemencénél sem tartalmazott, ezért csak érzékelhető füstgázveszteséggel számoltunk. Mivel a rekuperátor után (ahol a füstgáz elhagyja az 1. ábra szerinti rendszerhatárt) nincs beépítve oxigénelemző, a füstgázveszteséget csak a kemencét elhagyó füstgáz entalpiája és a rekuperátorban visszanyert hőmennyiség különbségeként tudjuk számítani. Ezt megtehetnénk egy lépésben (egy képlettel) is, de két lépésben számítva hasznos információt nyerünk a rekuperátor hatékonyságáról. Ezt a két lépésben történő számítást a füstgázveszteség további mértékegységeinél is megtartjuk. A kemencét elhagyó füstgáz entalpiája (ami a rekuperátor hőbevételének is tekinthető) számítása: Rekuperátoron visszanyert hőmennyiség (ami a rekuperátor hasznoshőjének is tekinthető) számítása: (5) (6) ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 11

14 Füstgázveszteség számítása: (7) 5%-os mérleghibát, amit a lehetséges ± előjele miatt nem vettünk figyelembe): melyekben az F gy.n.re a rekuperátor előtti gyakorlati nedves füstgáz mennyiség a tüzelőanyag összetételéből és az itt mért oxigéntartalomból számítva [5], m 3 /m 3 t f.re a rekuperátor előtti füstgáz hőmérséklet, C c pf a füstgáz fajlagos hőkapacitása az összetételből és az itt mért hőmérsékletből számítva [3], kj/m 3, K V lev.mért az égőkön bevitt levegőmennyiség, m 3 /h t lev. az előmelegített levegő hőmérséklet, C c plev. az előmelegített levegő fajlagos hőkapactása [3], kj/m 3, K A tüzeléstechnikai hatásfok a füstgázveszteségből számítható és független a kemence munkatérben maradó veszteségeitől, egyedül a tüzelőanyag felhasználás hatékonyságát fejezi ki: A rekuperátor hatásfokának számítása a rekuperátor hasznoshőjéből és hőbevételéből: Maradékveszteség és mérleghiba Ez biztosítja a hőmérleg mérlegszerűségét (a hőbevételi és hőkiadási tételek egyenlőségét) a kisebb tételek elhanyagolása (a már említetteken kívül ilyen még a kilángolási- és nyílássugárzási veszteség) és a mindig előforduló mérési hibák mellett is: (8) (9) (10) A tolókemence és a léptetőgerendás kemence hőmérlegét a 3. táblázat valamint a 2/a, 2/b és a 2/c. ábrák - a kemencék fontosabb műszaki mutatóit (pl. kemence hatásfok, tüzeléstechnikai hatásfok) a 4. táblázat tartalmazza. Tüzelőanyag felhasználás ellenőrzése A hőmérleg alapján levezetett összefüggéssel a hőkiadási tételek és a kemence teljesítmény felhasználásával a tüzelőanyag-fogyasztás ismerete nélkül is kiszámítható a kemence fajlagos hőfogyasztása (feltételezve a max. melyben a Q h a hasznoshő, GJ/t Q hv a hűtővíz veszteség, GJ/h Q fal a falveszteség, GJ/h B a kemence teljesítmény, t/h q f a füstgázveszteség, % (11) 4. táblázat: Kemencék további műszaki mutatói a hőmérlegekből számítva Megnevezés Tolókemence Léptetőgerendás k. Hőterhelés GJ/h, MW 193,96 53,88 252,58 70,16 Fajlagos hőfogyasztás, GJ/t 1,488 1,319 Kemencehatásfok, % 55,15 65,92 Tüzeléstechnikai hatásfok, % 63,58 81,43 Rekuperátorhatásfok, % 35,60 46,39 Értelemszerűen a képlet alkalmas a hőkiadási tételek nagyságának változása, ill. változtatása esetén a fajlagos hőfogyasztás várható értékének megállapítására is. A változást okozhatja a kemence vagy a rekuperátor állapotának romlása (pl. az emelőgerendák szigetelésének romlása, a rekuperátor csövek meghibásodása), vagy pl. a kemence teljesítményének növelése. Így pl. ha a léptetőgerendás kemence teljesítményét a jelenlegi 191,5 t/h-ról 220 t/h-ra növelnénk minden mást változatlanul hagyva a fajlagos hőfogyasztás a számítás szerint 1,319-ről 1,227 GJ/t-ra csökkenne. Léptetőgerendás kemence és tolókemence hő felhasználási adatainak, valamint fontosabb műszaki mutatóinak összehasonlító elemzése A hőmérlegek hőkiadási tételeit különböző mértékegységekben hasonlítjuk össze. Célszerű abban a mértékegységben összehasonlítani, melyben legkevésbé függ a többi tételtől (5. táblázat). Az összehasonlító elemzésre legkevésbé a GJ/h-ban vagy MW-ban számított tételek alkalmasak mivel ezek az időegység alatti hőmennyiségeket fejezik ki, melyek a nagyobb méretű és teljesítményű léptetőgerendás kemencénél értelemszerűen nagyobbak. Hőmérleg tételeinek összehasonlítása: Hőbevétel. Mint már említettük a hőbevétel számítási módszerünk szerint csak a tüzelőanyag(ok) fűtőértékével bevitt hőmennyiséget foglalja magában és ez egyben a nyilvántartott, figyelemmel kísért műszaki mutató a 3. táblázat: A kemencék hőmérlege Megnevezés II. sz. tolókemence Léptetőgerendás kemence GJ/h MW GJ/t % GJ/h MW GJ/t % Hőbevétel 193,96 53,88 1, ,0 252,58 70,16 1, ,0 Hasznoshő 106,96 29,71 0,821 55,15 166,50 46,25 0,869 65,92 Hűtővíz-veszteség 12,09 3,36 0,093 6,23 21,04 5,85 0,110 8,33 Falveszteség 6,83 1,90 0,052 3,52 7,70 2,14 0,040 3,05 Füstg. v. kemence u. 98,50 27,36 0,756 50,78 87,49 24,30 0,457 34,64 Levegővel visszanyert 27,86 7,74 0,214 14,36 40,58 11,27 0,212 16,08 Füstgázveszteség 70,65 19,62 0,542 36,42 46,91 13,03 0,245 18,57 Összes hőkiadás 196,53 54,59 1, ,32 242,15 67,27 1,264 95,87 Mérleghiba -2,57-0,71-0,020-1,32 10,43 2,89 0,055 4,13 12 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

15 2/a ábra: Hőmérlegek összehasonlítása MW-ban 2/b ábra: Hőmérlegek összehasonlítása GJ/t-ban fajlagos hőfogyasztás is (GJ/t), ezért az összehasonlítást is GJ/t-ban célszerű elvégezni (2/b. ábra). Mint a táblázatból látható a léptetőgerendás kemence fajlagos hőfogyasztása jobb, mint a tolókemencéé. Az összehasonlításánál azonban figyelembe kell venni egyrészt, hogy mindkét kemence, de különösen a léptetőgerendás kemence a névlegesnél kisebb teljesítménnyel üzemelt, másrészt azt, hogy a II. sz. tolókemence rekuperátora elhasználódott, cseréje indokolt. Ennek megfelelően mindkét kemence fajlagos hőfogyasztása a (11)-es összefüggés értelmében még javítható. A fajlagos hőfogyasztások részletesebb elemzése a hőkiadási tételek összehasonlításával végezhető el. Hasznoshő. Szintén GJ/t-ban célszerű összehasonlítani (2/b ábra), mert így csak a berakási- kiszedési hőmérséklettől és a revésedés mértékétől függ. Mivel a két kemence párhuzamosan működik, mindkettőbe ugyanaz az anyagminőség kerül berakásra, ugyan- ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 13

16 2/c ábra: Hőmérlegek összehasonlítása %-ban 5. táblázat: A kemencék hőmérlegeinek és műszaki mutatóinak összehasonlítása Megnevezés Mértékegység Tolókemence Léptetőgerendás Eltérés, % Hőbevétel Hőterhelés GJ/h 193,97 252,58 30,22 Fajlagos hőfogyasztás GJ/t 1,488 1,319-11,36 Teljesítmény t/h 130,4 191,5 46,85 Hasznoshő Hasznoshő GJ/t 0,821 0,869 5,85 Revésedés mértéke kg/kg 0,015 0,005-66,67 Hűtővíz-veszteség GJ/h 12,09 21,04 74,03 Hűtővíz-veszteség MW 3,36 5,85 74,11 GJ/t 0,093 0,110 18,28 Hűtővíz-rendszer felülete m ,62 Egységnyi felületre számítva kw/m 2 15,99 10,63-33,52 Falveszteség GJ/h 6,84 7,70 12,57 Falveszteség MW 1,90 2,14 12,63 GJ/t 0,052 0,040-23,08 Összes falfelület m , ,96 108,05 Egységnyi felületre számítva kw/m 2 0,879 0,476-45,85 Átlagos falhőmérséklet C ,17 Füstgázveszt. Füstgázveszteség % 36,42 18,57-17,85 és hatásfokok Kemence hatásfok (hasznoshő) % 55,15 65,92 10,77 Tüzeléstechnikai hatásfok % 63,58 81,43 17,85 Rekuperátorhatásfok % 35,60 46,39 10,79 olyan kiinduló hőmérséklettel és az azonos hengerlési program mellett a kiszedési hőmérséklet is megegyezik. Ennek megfelelően a léptetőgerendás kemence hasznoshője csak a kisebb mértékű revésedés miatt nagyobb, ui. a revésedés hőtermelő folyamat (5. táblázat). Hűtővíz-veszteség. A hűtővíz-veszteség számítási módszeréből (lásd a (3) képletet) nem, de a hőátadás mechanizmusából látható, hogy a veszteség független a kemence teljesítményétől és hőterhelésétől. A hűtővíz-veszteséget létrehozó összetett hőátadás ami normál üzemelés esetén alig változik, és független a kemence teljesítményétől és hőterhelésétől is az 1300 C körüli munkatérből indul ki. Sugárzással és konvekcióval felhevíti a vízhűtéses szerelvények (csúszósín, léptetőgerenda stb.) szigetelésének külső felületét, majd ez a hőmennyiség hővezetéssel áthalad a szigetelésen és az acél cső falán, és felhevíti a csőben keringtetett hűtővizet. Ebből az is látható, hogy a hűtővíz-veszteség nagymértékben függ a szigetelés jóságától (vastagság és hővezetési tényező) és elhasználódásától. A megrepedezett vagy lehullott szigetelés helyén ui. a sugárzás közvetlenül a hidegebb acél csövet éri. Ezzel magyarázható amit a tolókemencéknél megfigyeltünk 14 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

17 3. ábra: A kemencék hűtővíz-vesztesége indulástól dec. 31-ig hogy két átépítés között a hűtővíz veszteség folyamatosan nő és az átépítés előtt meghaladhatja az induláskori érték dupláját is. Ezt a vizsgálatot elvégeztük mindkét kemencére: a tolókemencénél augusztustól, a léptetőgerendásnál szeptembertől, mindkettőnél december 31-ig (3. ábra). A 3. ábra alapján két fontos megállapítás tehető: A léptetőgerendás kemence hűtővíz vesztesége MW-ban vagy GJ/h-ban lényegesen meghaladja a tolókemence veszteségét. A léptetőgerendás kemence vízhűtéses elemeinek szigetelése tartósabbnak tűnik, állapota lassabban romlik ui. a trendvonal dőlésszöge kisebb. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kemencék hűtővíz-vesztesége a szerelvények felületétől (ahol a hőátadás történik) és a szigetelés mértékétől függ, ezért a két kemence veszteségének összehasonlítására GJ/h-ban vagy MW-ban számított hűtővíz veszteség nem alkalmas (2/a. ábra), mert ezek az értékek elsősorban a kemencék fizikai méretétől függenek (nagyobb kemence nagyobb felület). Összehasonlításra alkalmasnak tartjuk a GJ/t-ban (2/b. ábra) és a kw/m 2 -ben számított értékeket (5. táblázat, 4. ábra). Mivel a GJ/t-ban számított érték a kemence mindenkori teljesítményétől is függ, ezért a szigetelés jóságáról megbízhatóbb képet ad a kw/m 2 -ben számított veszteség. A GJ/h-ban és a MW-ban számított veszteség törvényszerűen a léptetőgerendás kemencénél a nagyobb, de még a GJ/t-ban számított veszteség is 18,28%-kal nagyobb, viszont a kw/m 2 -ben számított veszteség már a léptetőgerendás kemencénél a kisebb 33,52%-kal. Megjegyezzük, hogy a szigetelés vastagsága a két kemencénél megegyezik (60 mm). 4. ábra: A hűtővíz-veszteségek összehasonlítása Falveszteség. Hasonlóan a hűtővíz veszteséghez a GJ/h-ban (vagy MW-ban) számított falveszteség is független a kemence teljesítményétől, csak a falfelület nagyságától (kemence méret) és hőmérsékletétől függ, ami viszont a szigetelés mértékétől függ. Ennek megfelelően a falveszteségek összehasonlítását is GJ/t-ban és kw/m 2 -ben célszerű összehasonlítani (2/b. ábra és 5. táblázat). Mint látható mindkét összehasonlításban a léptetőgerendás kemence falvesztesége a kisebb, tehát jobb a kemence szigetelése, ami az azonos belső hőmérséklet melletti kisebb külső falhőmérsékletből is látható (96 C és 68 C). Füstgázveszteség. A füstgázveszteséget közvetlenül %-ban is ki tudjuk számítani az (5) és a (6)-os képletek és a hőterhelés felhasználásával. A kemence utáni füstgázveszteség számítása: Ehhez hasonlóan az égéslevegővel visszanyert hőmennyiség számítása: ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 15

18 Majd a füstgáz veszteség: q fg = q f.re q 1ev, % Mint a képletekből látható a %-ban számított füstgáz veszteség független a tüzelőanyag fogyasztástól, a kemence teljesítményétől és a kemence méretétől, csak a tüzelőanyag jellemzőitől, a tüzelésbeállítástól, a füstgáz hőmérséklettől és a rekuperátortól függ, ezért az összehasonlítást legcélszerűbb %-ban elvégezni (5. táblázat). Mint látható a léptetőgerendás kemence füstgázvesztesége (%-ban) közel fele a tolókemence veszteségének (2/c. ábra), ami elsősorban a kisebb távozó füstgáz hőmérsékletnek- másrészt a jó hatásfokú rekuperátornak köszönhető. A kisebb füstgázhőmérséklet a nagyobb kemence hosszal magyarázható. Maradék veszteség és mérleghiba. A két kemence hőmérlegénél a maradék veszteséget és mérleghibát nem kívánjuk összehasonlítani, csupán megállapítjuk, hogy mindkét kemencénél az elvárt ±5%-on belül van, a tolókemencénél -1,32%, a léptetőgerendás kemencénél 4,13% (3. táblázat és 2/c ábra), tehát a mérések pontossága és az alkalmazott számítási módszerek jók. Kemencék fontosabb műszaki mutatóinak összehasonlítása. A kemencék fontosabb műszaki mutatóit összehasonlítva köszönhetően a léptetőgerendás kemence lényegesen kisebb füstgázveszteségének a vizsgált műszaki mutatók mindegyike a léptetőgerendás kemencénél a kedvezőbb (4. táblázat, 5. ábra). Ezek a műszaki mutatók a következők: Kemencehatásfok (hasznoshő %-ban) Tüzeléstechnikai hatásfok Rekuperátorhatásfok 5. ábra: A két kemence fontosabb műszaki mutatóinak összehasonlítása Összefoglalás A két kemence hőmérlegének és műszaki mutatóinak összehasonlításánál figyelembe kell venni, hogy a vizsgált időszak (2012. október) alatt mindkét kemence, de különösen a léptetőgerendás a névlegesnél kisebb teljesítménnyel üzemelt, valamint azt, hogy a II. sz. tolókemence rekuperátora elhasználódott, cseréje indokolt. A léptetőgerendás izzító kemence hőmérlegének elemzéséből és a tolókemencék hőmérlegével való összehasonlításából a következő megállapítások tehetők: A hőmérleg mérleghibája a nem számított kisebb veszteségekkel együtt 5% alatt van, így a beépített mérések és az elvégzett számítások megbízhatónak tekinthetők. A hasznoshő GJ/t-ban számítva a két kemence típusnál lényegében azonos. A %-ban számított hasznoshő (ami egyben a kemencék hatásfoka) viszont a léptetőgerendás kemencénél a lényegesen kisebb füstgáz veszteségnek köszönhetően 10,77% ponttal jobb. A léptetőgerendás kemence hűtővíz- és falvesztesége GJ/h-ban vagy MW-ban számítva lényegesen nagyobb, mint a tolókemence vesztesége. Ez a léptetőgerendás kemence nagyobb geometriai méretével magyarázható. A hűtővíz-veszteségnél még az 1 tonna betétre vonatkoztatott veszteség (GJ/t) is a léptetőgerendás kemencénél a nagyobb. Szemléletesen mutatják azonban a léptetőgerendás kemence jobb konstrukcióját az egységnyi felületre (hűtővíznél a szigetelés felületére, falveszteségnél a falazat felületére) vonatkoztatott lényegesen kisebb veszteségek (kw/m 2 ). Ez mindkét veszteségnél a jobb szigetelésnek köszönhető. A vizsgálat alapján arra számíthatunk, hogy a léptetőgerendás kemence vízhűtéses elemeinél a szigetelés tartóssága jobb lesz, mint a tolókemencénél. A füstgázveszteség (%-ban) a léptetőgerendás kemencénél közel fele akkorra, mint a tolókemencénél. Ez elsősorban a nagyobb kemence hossznak köszönhető, továbbá hozzájárul ehhez a jobb hatásfokú rekuperátor is. A kisebb füstgázveszteség a léptetőgerendás kemence jelenlegi (190 t/h) teljesítményénél kompenzálja a nagyobb hűtővíz- és falveszteséget, így a léptetőgerendás kemence fajlagos hőfogyasztása 11,36%-kal kisebb, mint a tolókemencéé. A léptetőgerendás kemence fajlagos hőfogyasztását a tolókemencéhez hasonlóan a teljesítmény növelésével lehetne csökkenteni. Irodalomjegyék [1] W. Heiligenstaedt: Wärmetechnische rechnungen für Industrieöfen.Düsseldorf [2] Bak János: Tolókemence hőmérlege mely A korszerűsített tolókemencék hevítőzónáinak tüzeléstechnikai vizsgálata, a kemencetérben zajló reakciók hatásai a betétre és a kemencére című, /05 munkaszámú MÜFA téma részfeladataként készült [3] K. Raznjević: Hőtechnikai táblázatok. Műszaki könyvkiadó Budapest. [4] Bak János: Kemencék külső felületén alkalmazott bevonatok hatása a falveszteségre. DUNAFERR Műszaki Gazdasági Közlemények, 2003/4 [5] Dr. Bíró Attila: Hőkezelő berendezések. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.

19 Réger Mihály, Alfred Ender, Józsa Róbert * A szekunder üstmetallurgiai salak viszkozitási problémái az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-ben Az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-ben az üstmetallurgiai kezelés során kialakult salak minőségének kiemelkedő jelentősége van a metallurgiai folyamatok megvalósíthatósága és megvalósulása szempontjából. Ebben a tekintetben az egyik legfontosabb jellemző a salak viszkozitása, mely különösen érzékenyen függ a salak szilárd fázis tartalmától. A cikk a szuszpenzió szerkezetű salak viszkozitásának változását elemzi a szekunder üstmetallurgiai salak tipikus összetételei esetében. The slag quality developed during the ladle metallurgy treatment has significant importance from the aspect of realizability and realization of the metallurgical processes at ISD Dunaferr Co. Ltd. In this regard one of the most important characteristics is the viscosity of slag that depends especially sensibly from the solid phase content of the slag. The article analyzes the variation of viscosity of suspension structured slag in case of typical compositions of the secondary ladle metallurgy slag. 1. Bevezetés Az oxidokból felépülő anyagok már régóta az érdeklődés középpontjában állnak. Ezek az anyagok ugyanis az oxidkerámiák előállítása során, a vas- és acélgyártásban, továbbá a nem vasfémek metallurgiai folyamataiban mint salakképző anyagok egyaránt nélkülözhetetlenek. Az oxidok változatos fizikai-kémiai és termokémiai tulajdonságai széleskörű alkalmazhatóságot kölcsönöznek ennek az anyagcsoportnak. A többkomponensű kerámiák [1] és a salakok [2] előállítása már régóta az érdeklődés előterében áll, és ott is fog maradni. A vas- és acélgyártás technológiai folyamatában a metallurgiai salakok szerepe meghatározó jelentőségű, azt figyelmen kívül hagyni lehetetlen. Amennyiben a salakok fizikai-kémiai és termokémiai tulajdonságait tudatosan választjuk meg, a salakok segítségével a technológiai folyamat irányításával összefüggésben további feladatok is megoldhatók. Ennek megfelelően nagy figyelmet kell szentelni az alkalmazásra kerülő salak összetételének meghatározásakor az oxidok igen változatos fizikai és fizikai-kémiai tulajdonságaira. A viszkozitásnak a salakok tulajdonságainak jellemzésekor, valamint a technológiai folyamatok befolyásolásakor nagyon nagy a jelentősége. Erre nézve a nyersvas- és acélgyártásból, a vaskohászat két meghatározó jelentőségű technológiai folyamatából mutatunk be példákat. 2. A salakok szerepe a primer és szekunder metallurgiai folyamatokban A primer metallurgiai salakok az acél szennyező elemeinek, a kénnek [3] és a foszfornak [4] az eltávolítására szolgálnak. Az előzetes szilícium- és foszformentesítés feltétele, hogy a folyamat végén a salak folyékony legyen, és a technológiai műveletek között mód legyen a salak eltávolítására. A nyersvas kéntelenítésekor nemcsak az anyagköltségek játszanak döntő szerepet, hanem a kihozatali veszteségek is, amelyek akár az anyagköltségek felét is elérhetik. A salaktulajdonságok befolyásolásakor a hálózatképző elemek alkalmazása is előnyös lehet. Hálózatképzőként a Si-ot és az Al-ot vehetjük figyelembe. Ezeknek az elemeknek a salakhabképző hatását akkor célszerű kihasználni, ha hasznosítani akarjuk a konverterezés termikus folyamataiban keletkező és a gázokkal eltávozó hőt [5]. A szekunder metallurgiai folyamatokban a híg és a sűrű salakoknak egyaránt szerepük és jelentőségük lehet. A híg salakoknak a dezoxidációs termékek felvételében és a zárványmodifikációban betöltött szerepe kiemelkedően fontos. Példaként a mélyhúzásra szánt acélok, a földgázszállító vezetékek acéljai, valamint a gumiabroncsok fémszál erősítésére alkalmazott acélok említhetők. A tapasztalatok szerint egy-egy alkalmazás esetében az optimális metallurgiai folyamatok megvalósulásához nem minden oxidkombináció megfelelő, még akkor sem, ha a fázisdiagram szerint az adott összetételnél egyébként folyékony salak képződik. A salak sűrűvé válása előnyös is lehet például akkor, ha két technológiai lépés között el akarjuk kerülni, hogy a salakban lévő szennyező elemek ismét bekerüljenek a metallurgiai folyamatokba [6]. Az acélminőségtől függően a salakokból származó kiválások például a spinellek a felhasználói tulajdonságokat is leronthatják. A gumiabroncs erősítésre alkalmazott húzott acélszálakban a spinell jelenléte a kifáradási tulajdonságokat drasztikusan lerontja. Ennek megfelelően a folyékony állapotú és spinell mentes eutektikumok tekinthetőek megfelelőnek szekunder metallurgiai szempontból. Magnezit tartalmú tűzálló anyag esetén a CaO-Al 2 O 3 -SiO 2 rendszerben többféle összetételi tartomány is optimális lehet a metallurgiai folyamatok vezetéséhez. Példaként megemlítjük, hogy ebből a szempontból két fontos eutektikum létezik a CS-C12A7 pszeudo-binér rendszerben. Az 1. ábrán piros ponttal jelzett eutektikus összetételt alkalmazzák pl. a gumiabroncsok fémszál erősítésére szolgáló acélok gyártása során, a zöld ponttal jelzett eutektikum pedig a mélyhúzott acélok gyártásának optimális üstmetallurgiai salakjának felel meg. * Réger Mihály Óbudai Egyetem, Budapest, egyetemi tanár Alfred Ender Óbudai Egyetem, szakértő Józsa Róbert ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. technológiai, vezetőmérnök ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1. 17

20 1. ábra:a CaO(C)-Al 2 O 3 (A)-SiO 2 (S) rendszer CS-C12A7 metszetében található két, gyakorlatban fontos eutektikus salakösszetétel [7] 3. A salakok viszkozitása A salak folyékonysága (viszkozitása) az összetétellel (a fázisdiagramban elfoglalt hely) és a vonatkozó oxid rendszerre vonatkozó komplex összefüggésekkel jellemezhető [8]. A viszkozitás a technológia és az alkalmazhatóság szempontjából meghatározó jelentőségű. Nemcsak a kohászatban, hanem a kerámia és üvegiparban is. Ugyanakkor komoly kihívást jelent a többkomponensű rendszerek viszkozitásának meghatározása, számítása. Ennek megfelelően a 80-as évektől kezdve számos modellt fejlesztettek ki. A modellek első csoportját az Arrhenius-féle összefüggés figyelembe vételével fogalmazták meg [9,10]. Az újabb modellek a salakok szerkezetére vonatkozó jellemzőkkel is számolnak, így pl. figyelembe veszik a (SiO 4 ) 4- hálózatképző hatását is [11]. A salakok viszkozitásával kapcsolatos ismeretek szükséges, de nem elegendő információt nyújtanak a salakok konzisztenciájáról és alkalmazhatóságáról az adott metallurgiai folyamatban. Ez a bizonytalanság főleg akkor jelentős, ha olyan salakról van szó, amely szilárd és folyékony fázist együttesen tartalmaz. A tulajdonságok becslése érdekében Einstein már 1911-ben kifejlesztett egy szuszpenziókra vonatkozó viszkozitási törvényt, ezt napjainkig többször felülvizsgálták és továbbfejlesztették [12,13]. Érdekességként megemlítjük, hogy az Einstein-féle összefüggés alapvető jelentőségű a geológiai tudományok azon területén, mely a vulkánkitöréseket követő lávafolyam kiterjedésének előre jelzésével foglalkozik. A lávafolyam áramlási sebességét leíró összefüggések a vonatkozó biztonsági modellekbe beépültek [14-16]. 4. Problémafelvetés, előzmények, célkitűzés Az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-nél (a továbbiakban Dunaferr) a szekunder üstmetallurgiai folyamatban kialakult salakokkal kapcsolatos problémakör két alapvető eleme a következőkben foglalhatók össze. a) A konverter salakvisszazárás problematikája A konverterből az üstbe csapolt acéllal együtt változó mennyiségű primer salak is átjut az öntőüstbe. A primer salak néhány alkotója, elsősorban az FeO és MnO kontrollálatlan mennyiségben megjelenik a szekunder salakban. Az átkerült salak mennyisége igen széles tartományban kg/adag tartományban változik, az átlagérték kb. 800 kg/adag. Mivel az átkerült salak mennyiségére vonatkozóan csak utólag a kezelés első lépése után lehet becslést tenni, így a szintetikus salak képzéséhez adagolt alkotók mennyisége nem feltétlenül van összhangban az átkerült primer salak mennyiségével. 18 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2013/1.