Forrás: janka gondola K. Á. jó ha figyelünk

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: Csak egy ANYA? Fábry nem hagyta szóhoz jutni Verebest. 2 A Nagy Testvér utánad nyúl, a Nagy Testvér utánad rúg Demokráciában ilyen nincs Drogosokat és bûnözõket is besoroznak Amerikában Az MSZP celja Felszabadító Szent Korona Gyurcsány és a kevélység Gyurcsány, a Fregoli Kettõs állampolgárság újabb népszavazás?! Új mûsor Kiskereskedelmi láncok a multik ellen. 13 Romániában A miniszterelnök bukásának kezdete.. 14 Baráti árak Miért kellenek a reformok? És mirõl szólnak Akkor itt vannak a Draskovicsék Mondjon le mandátumairól az ellenzék?20 Szent Korona Szolgálat Salome meséi Zsaroló reformerek Semmi sem az, aminek látszik Szervezett felvilág Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 CSAK EGY ANYA? Egy nõtõl miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban egy adatfelvevõ hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. Arra gondolok, magyarázta az adategyeztetõ hogy van-e munkája, vagy csak.? Természetesen van munkám! csattant fel a nõ. Anya vagyok. Nincs»anya«kategóriánk foglalkozásként. A»háztartásbeli«fedi le ezt mondta az adatfelvevõ segítõkészen. Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nõ volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengõ címet viselt, mint például»hivatali kikérdezõ«vagy»városi adatfelvevõ«. Mi a foglalkozása? kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam, nem tudom. A szavak egyszerûen kibuggyantak belõlem: Gyermekfejlõdési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként. A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegõben. Felnézett, mint aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betûkkel a hivatalos kérdõívre. Megkérdezhetem, mondta a nõ érdeklõdve egész pontosan mit csinál ezen a területen? Hûvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülrõl hallottam, amint így válaszolok: Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna: kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsõként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát egy nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz". Érzékelhetõen folyamatosan nõtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig. Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem elõtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletrõl hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. Egy újabb»anya«, vagy»anyaság«már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat haladó kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenõreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elõ! Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi anyával, nagymamával, nagynénivel vagy más barátoddal, akiket csak ismersz. Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a boldogság lépjen be ajtódon! AMEN Forrás: janka gondola Fábry Sándor (53) politikai úthengere teljes gõzzel robogott át a szombati Nap-keltén. A showman, aki sosem titkolta, melyik oldallal szimpatizál, szóhoz sem hagyta jutni kérdezõit, s többször nyíltan nekitámadt a mûsorvezetõ Verebes Istvánnak (58), aki hallgatással tiltakozott a showman szerinte ízléstelen kirohanásai ellen. Szokásához híven lelõhetetlennek bizonyult Fábry Sándor a szombati Nap-keltében. Kérdezõit letarolva fél órán keresztül szinte megszakítás nélkül tette azt, amit showmanként, humoristaként és közvéleményt alakító hírességként szerinte sem volna szabad: politizált. Bakács Tibor S. (ez maradt a Settenkedõbõl) és Nagy József újságíró próbálta össztûz alá venni, de fõleg csak Fábry beszélt. Arról, hogy a Nap-kelte két lábbal tiporja sárba a közszolgálatiságot, és hogy ha a mostani kormány megy, akkor repülnek vele az ATV-re, ahova valók, és hogy annak idején Verebes István is ott ült a Heti hetesben dárdával Orbán Viktor alatt, és könyörgött, hogy akasszuk fel! Verebes azonban nem vette fel a kesztyût, fél órán át hallgatott, hiába szólította õt meg többször is Fábry. Nem kell nekem ugyanúgy lemenni kutyába, mint Fábrynak mondta a Blikknek Verebes. Én soha, sem a Heti hetesben, sem a Nap-keltében szakmabelirõl, kollégáról, legyen az színész, tévés, humorista, artista, bárki, rosszat nem mondtam, tetemre nem hívtam. Ezt ízléstelennek tartom. Mondtam is a beszélgetés után, már négyszemközt neki: nem az a baj, hogy jobboldali vagy, hanem hogy ízléstelen. Bár nyíltan az arcomba gyalázott, azt elfelejtette megemlíteni, hogy én nem csak Orbánt támadtam, de gyakran a baloldalt is. És otthagytam a Heti hetest nem kevés pénzrõl lemondva, amikor az õ baloldali gyalázkodásuk is ízetlenné vált. Fábry Farkasházy Tivadart is elõvette, akit Verebesnek már nem volt ideje megvédeni bár nem is tette volna. Nem szívesen védtem volna meg Farkasházyt épp Fábryval szemben mondta Verebes, mert majdnem oda sorolom õt is, ahova Sándort, csak õ nem annyira ízléstelen. Fábry nagyon tehetséges, épp ezért fájlalom, hogy ezt csinálja. De hát Sándor ennyit ér. Ami pedig a Nap-kelte közszolgálatiságát illeti, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Fábry után Moldova György mondhatta el a véleményét a kormányról. Fábry Sándort is megkerestük, de a showman nem kívánt a témában nyilatkozni. Ott már mindent elmondtam, amit akartam mondta, majd elköszönt. K. Á. 2 jó ha figyelünk

3 avagy Orwell nem mert igazán nagyot álmodni Nem úgy, mint eftikéim Egy hír a gondola internetes portálról :24: Ugyanazt a gyermeket nem láthatja el harminc napon belül kétszer a sürgõsségi ambulancia. Pontosabban elláthatja, de másodjára már az intézmény saját költségén, az OEP csak egy ellátást fizet. Mindennapos eset, hogy megsérül a gyermek. A kisebb-nagyobb csemeték ha egészségesek csúsznak-másznak, szaladgálnak, mindenfélét kipróbálnak, és bizony meg-megsérülnek. Ez az élet rendje. Az élet rendje, de nem a Gyurcsány-féle egészségügyi reform rendje. Az egy hónapja életbe lépett szabályozás szerint a sürgõsségi gyermekellátó intézmény harminc napon belül csak egyszer láthatja el ugyanazt a gyermeket az egészségbiztosítás költségére. Ha tehát a gyermek újra megsérül az utolsó ellátást követõ harminc napon belül, akkor az MSZP-SZDSZ-kormányzat reformja alapján nem jár neki közpénzen ellátás. Bizonyára mindenki fel tudna sorolni a saját életébõl néhány olyan bosszantó, hihetetlenül életszerûtlen, vagy a végletekig bosszantó, kizsákmányoló és ártó rendelkezést vagy törvényt, melynek hallatán az embernek önkéntelenül is görcsbe rándul a gyomra. Amiért ezt a kis egészségüggyel kapcsolatos hírt e publicisztika elejére citáltam, az éppen ez. Hagyjuk most egy röpke pillanatra az egy biztosító versus több biztosító problematikát, elegánsan hunyjunk szemet a Taigetoszról a feneketlen mélységekbe taszajtott egészségügy problémája felett! Amire ezúttal szeretném felhívni mindenki figyelmét természetesen nem kisebbítve az elõbbiek jelentõségét, az nem más, mint az általánossá vált és hihetetlen méreteket öltött demoralizálás. A két gyökértelen kaszt által vezetett jelenleg regnáló hatalom-koalíciónak valamilyen elképesztõen ártó és elképzelhetetlenül aljas érzéke van ahhoz, hogy belerúgjon a majdnem azt mondtam, hogy a az ún. kisember -be. De aztán rá kellett döbbenjek arra, hogy ezeknek mán minden mindegy, nem ismernek sem Istent, sem embert, belerúgnak ezek mán mindenkibe. Üsd, ahol éred! Pontosabban rúgd, ahol éred! (A szó legszorosabb értelmében, hiszen mindenki láthatta az ötvenedik évfordulón, október 23-án készült képsorokat.) Ahogyan azt már neves közgazdászoktól többek között Bogár Lászlótól is hallhattuk, mára már minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a whisky ivó kis-nagy ember által elrendelt és a nagybajszú ország-rontó által levezényelt, valamint nevével fémjelzett és a csomag epitethon ornansszal* felruházott nemzetnyomorításra az égadta világon semmi szükség nem volt. Közelebb járunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, ahogyan azt tették az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development A Gazdasági Együttmûködés és Fejlesztés Szervezete) mérvadó köreiben, ahol is aszonták, hogy a Bokros-csomag néven elhíresült gazdasági alapú nemzetgyalázás során gyakorlatilag nem történt más, minthogy a lóvé a munkajövedelem-tulajdonosoktól gigantikus méretekben átcsoportosításra került a tõkejövedelem-tulajdonosokhoz. Így jártunk. Most meg úgy jártunk, hogy a kései utód, ugyanezt akarja eljátszani velünk ugyanolyan mérhetetlen aljassággal és cinikusan. Csak egy a bökkenõ, ha lassan is, de egyre biztosabban és egyre többen kezdik megérteni, hogy mi is történik velünk valójában. A tandíj, a vizitdíj és még a jó ég tudja hányféle apró-cseprõ díj szép lassacskán összeadódik és a végén rémálmainkban tényleg megjelenik a reklámból ismert befizetetlen csekkekbõl életre kelõ múmia. Dejszen x közszolgáltató cég csak ennyivel emelt, dejszen a másik meg csak annyival. Na ja, de az összes cehhet végül mégiscsak ugyanaz az ember fogja kifizetni! És itt ugyebár már mérgesen nézünk (na vajon miért is?), amikor azt halljuk a reklámokból, hogy CSAK ennyiért meg CSAK annyiért. Mi az általános eljárás? Olyan rendelkezéseket, olyan törvényeket hozni, melyekkel nemcsak anyagilag lehetetlenítik el a lakosságot, hanem egyúttal a nemzetet is porig alázzák, valamint állandó gyötrõdést okoznak a társadalom egyes tagjai számára. Olyan döntéseket kell hozni, melyeknek gazdasági hasznuk csekély, vagy semmi, miközben hatalmas felháborodást okoznak az emberek körében. Mesterséges félelemkeltés, és tartós létbizonytalanságban tartás. Hadd alakuljon, vagy újuljon ki az a gyomorfekély. Nesze neked magyar! Tudatosan tartanak stresszben egy egész népet! Had pusztuljon a magyar, elvégre meg kell felelnünk a világbanki, meg a valutaalapi elvárásoknak, és ahhoz egy kicsikét sokan vagyunk. Még mindig. De még meddig? Tudatosan tartanak stresszben egy egész népet! Had pusztuljon a magyar, elvégre kicsikét sokan vagyunk a világ egyik legjobb termõföldjére és édesvíz készletéhez. Még mindig. De még meddig? Hát ezért kell pusztulnia a magyarnak. Ma már nem lehet olyan egyszerûen, mint régen, bár az ötvenedik évforduló, október 23-a megmutatta, hogy azért egy kis nosztalgiázásra sosem restek az eftársak. Öles léptekkel haladunk a népirtás felé vezetõ úton. Mert hát mi másnak is lehetne nevezni azt az ország-bitrolást, azt az aljas öntudatrombolást és demoralizálást, amit a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták, oldalukon elmaradhatatlan nehezékükkel, a neoliberális szabadosság-mûvész kozmopolitákkal, ennek az országnak az élén mûvelnek? Hatalmasra csapó indulatok, sokszor pitiáner ügyeken felindulva, miközben az igazi lényegre jótékony homály leplét burkolja a szolgalelkû ölebmédia sajtó proletárjai derék hadának hathatós segítségével. Így eshet aztán meg, hogy a tavaszi Duna-parton a szélbe beleordító hazug ripacs arról szónokolhat, hogy legyen vége most mán a hazugságoknak, és hogy jóságos állambácsi aki egyébként úgy en bloc a világ legrosszabb tulajdonosa most aztán mán megfogja mindenkinek a kezét, és akkó most mán majd együtt, mindannyian megcsináljuk Hogy mit? Tuggya a rosseb! De hogy nem velem, az egyszer hétszentség. Nekem ne fogja meg a kezem a Hórihorgas Ripacs! A hazugság szinonimája. Aki szemrebbenés nélkül, 42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal hazudik bele egy egész nemzet pofájába! Pókerarccal issza a Bort, s prédikálja a vizet! Aki más szemében a szálkát, magáéban a gerendát se! Folyamatosan hergelik a népet, szítják a feszültséget, emelik az ingerküszöböt, hogy aztán idõrõl-idõre kiengedjék a fáradt gõzt a biztonsági leeresztõ szelepen keresztül. Néhány napra, vagy tán hétre is megoldódik a bulvárkormányzás, tova döcög a látszat valóság és a sok esetben aljassá züllesztett közbeszéd mindenki számára egyre kényelmetlenebb szekere. jó ha figyelünk 3

4 (Ez volt aztán a képzavar a javából!) Mindeközben a politikacsinálás hiszen ne feledjük, Francisco és sleppje nem tud mást, csak csinálni, szóval a szegfûmintás utódpártot kilóra felvásároló lélektelen kufár szerint a politikacsinálás is csak egy a jól jövedelmezõ bizniszek közül, melyekkel biztosítható a maximális profit Magyarország Részvénytársaság portfoliójában, ahol mint tudjuk, õk nem a közért, a közjóért cselekvõ államférfiak, hanem csupán a menedzseri feladatok ellátására jó pénzért szerzõdtetett gazdasági szakemberek. (Csak úgy közbevetõleg jegyezném meg, hogy ezt mifelénk, az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók köreiben komprádor, azaz kiszolgáló burzsoázia névvel szokta illetni a dús képzeletû nép.) A részvénytársaságot zártkörûvé tették, a megkérdezésünk nélkül. Becsapva minket egy holding tulajdonába játszották át. Egy olyan holdingéba, ahova csak a csókosok nyerhetnek bebocsátást. Mindeközben lent, valahol a társadalmi létezés legalján, a periférián, ahol a kaszás immáron állami segédlettel szedi egyre növekvõ számú áldozatát, lassan a kádári kisembernek is felnyílnak a kereskedelmi média hülyítésétõl elnehezült pillái. Lassan, de biztosan ráeszmél arra, hogy újra és már nem tudom én hányadszor ismét becsapták, nemhogy az unokájának, de még az ükunokájának sem lesz jobb. Ugyan mitõl is lenne? Hiszen még mindig azok dirigálnak, akik régen dirigáltak, hiszen most is azok utódai és (szellemi) örökösei vitték romlásba az országot, akik annak idején leküdtek minket megalázóba, tökig eladósítva ezt a szerencsétlen sorsú lángoktól ölelt kis országot. Ugyanazt a gyermeket nem láthatja el harminc napon belül kétszer a sürgõsségi ambulancia. olvashattuk az internetes híradásban. Barátaim! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy most már nemcsak bennünket inzultálnak, fenyegetnek fizikai létezésünkben, hanem immáron a jövõnket is. A mûvi meddõvé tételbõl ostoba szabadossági kérdést csinálók amikor gyerek ítél gyerek felett, valamilyen rosszul értelmezett fontossági sorrendet állítanak föl, ahol elsõ helyen nem az ember, az élet, hanem az üzlet, a kíméletlen verseny és a maximális profit áll. És most ugyanezzel az ostoba, kretén és teljesen téves szemléletmóddal találjuk szemben magunkat, amikor a vizitdíj sajátos elfajulásának egyik eklatáns példáját vágják a pofánkba. Nem kell odamennie a gyereknek és akkó nem sérül meg! mondaná erre Miska Kancsó, ha még mindig õ lenne az önkéntes mérvadó. De már nem õ az. Száz szónak is egy a vége, tartsuk szem elõtt a cserkészek mondását: Légy résen! Én a magam részérõl még annyit tennék hozzá: Jó Ha Figyelünk! A Nagy Testvér utánad nyúl, a Nagy Testvér utánad rúg Könyékig beletúr a zsebedbe, hogy onnan az utolsó forintot is kihúzza. NE HAGYD! KÛZDJ ELLENE! Tégy fel zavarba ejtõ keresztkérdéseket! Gúnyold ki õket! Tedd köznevetség tárgyává a gyáva, hazug és aljas politikusokat, tartozzanak azok akárhová! Az Alkotmányt tartsd szem elõtt mindenek elõtt, melyben az áll: 2. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Kedves Barátaim! Bõzsöny Ferenc ny. rádió fõbemondó barátomtól kaptam az alábbi szomorú hírt. Üdvözlettel: Frigyesy Ágnes Szíves, baráti tájékoztatásul: március 23-án a M.R. jelenlegi elnökétõl telefonüzenetet kaptam, hogy a Rádió a továbbiakban szolgálataimra nem tart igényt. Ezért a közeli jövõben a déli harangszó elõtt és a Mesélõ krónikákban más hang fog megszólalni. Válaszom az volt: a döntésnek nem örülök, de tudomásul veszem.a kilátásba helyezett személyes találkozásra pedig nem tartok igényt. ( Csak mellékelten jegyzem meg: 51 éve vagyok rádiós, de továbbra is hangom, képességeim birtokában vagyok. Such elnök úr állítólag 46 éves! ) Üdvözlettel: Bõzsöny Ferenc FELJELENTÉS Választási csalás miatt feljelentettem a kormányt, a Magyar Szocialista Pártot. CD-én mellékelve gyurcsány beszédét és hazug kampányait, ami az MSZP oldaláról még mindig letölthetõ. Amennyiben ha a hazugság, szándékos megtévesztés, károkozással jár az csalás. Már pedig Magyarország pénzét szándékosan megtévesztõ kampányokra költeni károkozás. Amennyiben nem történik semmi, úgy nincs jogrend, ebben az esetben egyszerûen nem ismerem el a hivatalos szerveket. Ha annyira hivatkoznak a törvényekre, akkor lessék meg a csalás törvényét. Haffner Roland hr@sikoly.hu 4 jó ha figyelünk

5 Olvasom, hogy az egyébként harmat gyenge magyar titkosszolgálatok egyike, az árpádsávos Nemzetbiztonsági Hivatal emberei megfélemlítési céllal a lakásán zaklatták a Magyar Nemzet újságíróját. Tudják Önök, hogy mi történne hasonló esetben az Egyesült Államokban? Az újságíró a lábtörlõn ácsorgó ügynök orrára csapná az ajtót már a bemutatkozás utáni pillanatban. Vagy ki se nyitná az ajtót. Elõször is, senkinek, még a titkosszolgálatok tagjainak sincsen joguk a tulajdonos vagy a bérlõ engedélye nélkül bemenni a tulajdonát képezõ telekre, területre, házba vagy lakásba. Aki otthon van, az van nyeregben, az õ kezében van az irányítás, ha akarja, akkor beengedi a csöngetõt és szóba áll vele, ha nem akarja, akkor nem engedi be és szó és következmények nélkül nyugodtan az orrára csaphatja az ajtót. Ha az USA-ban valakihez bejelentés nélkül becsönget valaki, mondjuk a Bush elnök, és mondjuk a háború ellenes demokrata párti házigazda úgy gondolja, hogy nem akar vele szóba állni, akkor be sem engedi a lakásába, hanem felkéri, hogy hagyja el a tulajdonát képezõ területet. Amennyiben Bush vonakodik, akkor a tulaj kihívja a rendõrt, aki szintén felszólítja Bush elnököt, hogy távozzon a magánterületrõl. Ha nem tesz eleget a hivatalos szerv felszólításának sem, akkor letartóztatja az elnököt, megbilincseli és az õrsre viszi. A hivatalos procedúrák (ujjlenyomatvétel, fotó, stb.) után az ügyeletes körzeti bíró dönt a szabadon bocsátás idejérõl, az esetleges váltságdíj összegérõl és az elsõ bírósági tárgyalás idõpontjáról. Másodszor, ha a titokzatos szolga akar valamit, akkor arról bírói határozatot visz magával, pl. házkutatási vagy letartóztatási parancsot. Átadja a címzettnek, miután a delikvens elolvasta, a szolga megkérdezi, hogy megértette-e az abban foglaltakat. Igen válasz esetén további beszélgetés nélkül megkezdik a munkát, nem esetén szóban is elmondja az iratban foglaltakat, és ezután már nem kell tovább kérdezõsködni, hogy megértette-e vagy sem, kezdõdhet a letartóztatás vagy a házkutatás. Az otthonában zaklatott egyén akkor hívja fel az ügyvédjét, amikor akarja, és letartóztatás esetén a hivatalos embereknek meg kell mondani az ügyvédnek is, hogy hova fogják vinni a védencét. Az ügyvédet az érkezésének pillanatában találkoztatni kell a védencével és egy lehallgatásmentes szobában egyedül kell hagyni õket. Ha nincs ügyvédre pénze, akkor az adófizetõk költségére az állam hivatalból kirendel egyet a védelmére. Ha a gyanúsított akarja, akkor az eljárás során csak az ügyvédje jelenlétében áll szóba a nyomozókkal. Fehéroroszországban, Észak-Koreában, Oroszországban vagy Zimbabwéban, a ránk erõltetett miniszterelnök vágyálmaiban követendõ példaként tündöklõ diktatúrákban igen, de a normálisabb országokban az ilyen fenyegetõ és megfélemlítési célú látogatásokat nem ismerik. Egyébként sincs senkiben olyan belülrõl jövõ torokszorító kényszer, hogy hûha, ezeket be kell engedni, mert ezek hivatalos emberek. Vannak nehezebb esetek is: mikor feltételezhetõ, hogy a gyanúsított valamilyen módon, mondjuk fegyveresen ellenáll a letartóztatásnak. Ilyenkor a sheriff külön kérvényben indokolja és engedélyt kér a körzeti bírótól a különleges egység bevetésére. Ezt nagyon szeretik az amerikai filmekben mutatni, mikor az álarcos, bukósisakos SWAT (Special Weapons And Tactics, régebben Special Weapons Assault Team-nek hívták õket a szerzõ) rendõrök egy nagy bunkóval betörik az ajtót és hangos ordítozással berohannak a lakásba és letepernek mindenkit. Minden akciót lefilmeznek, és ezt a videót még a tárgyalás elõtt át kell adni a védõügyvédnek is. Valakit megverni vagy megrugdosni nem érdemes, mert a videókon látható áldozat milliókat kér és kap kártérítés címén, ha van a rendõrön azonosító, ha nincs, ha van a rendõrön álarc, ha nincs, mert nem a brutálisan verekedõ rendõrnek kell fizetni a kártérítést, hanem a munkáltatójának. Életre szóló maradandó sérülés esetén általában egy egyszeri nagyobb összeg és az áldozat élete végéig adómentes havi járulék fizetésére kötelezik a rendõr munkaadóját. Ahány ország, annyi demokrácia. Mindenhol mások a törvények és mások a szokások. Jobb helyeken az az alapelv, hogy mindenki ártatlan, amíg a pártatlan bíróság elõtt az állam be nem bizonyítja az ellenkezõjét. Nálunk ez pont fordítva van, az állampolgárt kényszerítik arra, hogy bebizonyítsa az ártatlanságát. Úgy tûnik, hogy a jelenlegi Magyarországon mindenki bûnös az APEH, a rendõrség, a titkosszolgák és a hivatalos szervek szemében, egészen addig, amíg a hamis tanúkkal és telefonokkal irányított bíróságok be nem bizonyítják azt, amit a párt és az állam akar, és fenyegetõzni is büntetlenül lehet. A kivétel erõsíti a szabályt. A gátlástalanul hazudozó miniszterelnök, rendõrfõnökök, a meglepetésszerûen gazdagodó kancellária- és egyéb miniszterek és a röhejes indokokkal és hazug magyarázatokkal kopogtató ügynökök a szovjet idõkbõl a magunk és az EU szégyenére itt ragadt szomorú hungarikumoknak tekinthetõk. Ugyanis a legtöbb országban az ilyen alakok és az újságírókat ijesztgetõ módszerek vagy soha nem léteztek, vagy már 17 éve eltûntek a porondról. Forrás: Jack Corn gondola DROGOSOKAT ÉS BÛNÖZÕKET IS BESOROZNAK AMERIKÁBAN USA LAPSZEMLE Néha a drogos elõéletet és a bûnözési múltat is figyelmen kívül hagyják, csak legyen elég új katona a seregben- nyilatkozta az egyik szenátor az ABC televízió This Week címû mûsorában. Az Americancom a TB rendszer várható csõdjérõl ír. A CBS John Edwards szenátor feleségének rákjáról értekezik. This Week (ABC TV): Chuch Hagel szenátor lesújtó képet festett az amerikai haderõk jelenlegi helyzetérõl a This Week címû politikai interjúmûsorban, az ABC televízióban. Fõként a romló csapatstruktúrát emelte ki, mint problémát, de más gondok is vannak az egyre gyakrabban a pártja által képviselt fõ vonal ellen fellépõ politikus szerint. Elmondta: olyannyira égetõ szükség van friss katonákra, hogy néha már az újoncok drogos elõéletét és bûnözési múltját is figyelmen kívül hagyják, csak hogy elég új katona legyen a seregben. American.com: Az amerikai társadalombiztosítási rendszer teljes pénzügyi csõd felé tart írja az American.com. Most még valahogy sikerül a bevételeket egyensúlyba hozni a kiadásokkal, de amikor az úgynevezett baby boom nemzedék (ez Clinton elnök generációja) eléri a 65 év körüli kort 2010 után, akkor kezdõdnek majd az igazi problémák. Amennyiben nem történnek jelentõs változtatások, 2018-ra a Medicare nevezetû rendszer képtelen lesz fizetni az összes kórházi számlát. 60 Minutes (CBS TV): John Edwards szenátor elnökválasztási kampányával foglalkozik Amerika vezetõ televíziós magazinja, a 60 Minutes. Edwards a legutóbbi elnökválasztás során szerzett hírnevet, mint John Kerry szenátor alelnökjelöltje. Most kiderült: Edwards feleségének kiújult gyógyíthatatlan rákja, a politikus és neje azonban úgy határozott, hogy folytatják a kampányt. Forrás: Simon Zoltán MNO jó ha figyelünk 5

6 Egy 1998-as dokumentum és egy képzeletbeli 2007-bõl A Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát, lerövidíteni a négy évet Annak idején nagy port vert fel az MSZP kiszivárgott dokumentuma, Tóbiás József kommunikációs és stratégiai munkaanyaga. A BIT akkori alelnöke akkoriban nem akart mást, mint a mandátum lejárta elõtt lemondatni, elsöpörni az Orbán kormányt. Ennek nyomán elképzeltük, milyen programmal mutatkozott be hétfõn az új kommunikációs stáb az MSZP-frakciónak, annak mozgalmi nyelvezetével együtt. AZ MSZP TÓBIÁS FÉLE IFJÚSÁG, MODERNIZÁCIÓ MUNKACSOPORTJÁNAK MUNKAANYAGA Alapvetõ változás állott be a hazai politikai életben 1998 telére. A kormányfõ, a Fidesz és a kormánykoalíció nyilvánvalóvá tette, hogy alkotmányos diktatúrát épít. Céljuk minden hatalom megszerzése, központosított, ellenõrizetlen és személyektõl függõ gyakorlása. Ehhez a néhány százalék parlamenti többséget kíméletlenül felhasználva, a parlamentbe és azon kívül mûködõ társadalmi együttmûködési rendszereket mellõzve és ellehetetlenítve a demokratikus politikai intézményeket formálisan kezelve vezet az út. Igen nagy a veszélye annak, hogy a társadalom élete minden ízében ismét átpolitizálódik, az állami (kormányzati) hatalom egyre több szférában ismét közvetlen dominanciához jut, a büntetõjog az egzakt biztonság helyett ismét a korlátlan és idényszerû alkalmazhatóság irányába fejlõdik, az állampolgári és csoportautonómiák garantálása helyett megint az állami fenyegetettség keltette félelem lesz uralkodó, a döntési folyamatokból minden szinten kiszorulnak a civilek (külsõk, szakértõk, érintettek, partnerek), normatív szabályokon alapuló automatizmusok helyett eseti mérlegelésre épülõ döntéshozatal lesz a jellemzõ, egyes személyek kezében túlhatalom összpontosul, a kormányzat szempontjából történõ megbízhatóság ismét a legfõbb alkalmassági szempont minden funkcióban, a parlament szerepe nyilvánossági fórumra korlátozódik, az ellenzéknek nincsen érdemi helye és szerepe a döntéshozatalban, a kormánypártiság ismét a nemzethez tartozás feltétele lesz. Ebben a helyzetben a szocialista ellenzéki politizálásnak most már nem lehet célja a parlamenti munkában történõ szakszerû részvétel, a törvényhozás színvonalának javítása vagy az ország életében a megszerzett önkormányzati pozíciókon keresztül történõ együttmûködés. Ebben a helyzetben a Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát; lerövidíteni azt a négy évet, amely minden jel szerint kiteljesítené az alkotmányos diktatúra intézményrendszerét és az eddigieknél még mélyebben teremtené meg annak gazdasági és politikai feltételeit. A cél tehát a koalíciós többség megtörése, leválasztása, megosztása a Parlamentben. Ehhez a társadalom folyamatos szembesítésén keresztül vezet az út azokkal a folyamatokkal szemben, amelyeket a kormányzat megkezdett, s igen agresszíven visz végig: minden társadalmasított hatalomgyakorlási funkció visszavétele és visszafejlesztése (társadalombiztosítás, érdekegyeztetés, független pénzügyi alapok, munkaügyi ellátórendszer), a parlamenten belüli kontrollok, fékek, ellenzéki szerepek és funkciók elsorvasztása (bizottságok, feles törvények kétharmadosok helyetti funkciója, mûködési nyilvánosság korlátozása, parlamenti hagyományok és szokások totális felrúgása), parlamenten és kormányzaton kívüli hatalmi centrumok, kontrollok, fékek elsorvasztása, korlátozása (miniszteri ellenjegyzés intézményének politikai használata, köztársasági elnök háttérbe szorítása, Alkotmánybíróság kérdésében való ráérõsség, szakszervezetek negligálása, civil szféra válogatott kezelése), sajtó- és médiauralomra törekvés közvetlen kormányzati beavatkozások útján, a médiatörvényben megtestesült korábbi politikai megegyezés felrúgása, az államszervezet riasztó duzzadása, a korábbi kormányzati és parlamenti döntések semmibevétele, a nemzeti és kormányzat folyamatosság taga- Tóbiás József MSZP dása, a velünk indul a történelem szemléletének gátlástalan és korlátlan eluralkodása, a fegyveres, rendõri, rendészeti szervezetek aggasztó ütemû hatáskör-bõvítése rendõrminiszteri vagy fiskális felügyelet alatt, a kormányzati pozícióknak kizárólag ismeretségi, rokonsági, baráti szálakon történõ elosztása és újraelosztása, a társadalom egyes rétegeivel szemben a választási ígéretekkel ellentétes lépések megtétele: egészségügyiek, közalkalmazottak, köztisztviselõk, nyugdíjasok, átlagcsaládok, kisjövedelmûek, a helyi hatalmak, helyi önkormányzatok visszaszorítása, korlátozása, központi hatalomtól függõ beállítása. E tendenciákkal, folyamatokkal történõ folyamatos szembesítés lehet az a stratégiai célú tevékenység, amely alááshatja és meggyengítheti a koalíciós többséget. A társadalmi hatások ugyanis eltérõ reakciókat válthatnak ki a koalíciós képviselõkbõl, s azok szervezeteibõl. A diktatúrára a magyar nép már érzékeny, annak korai és árulkodó jeleire is érzékenyen reagál. Az értelmiségi körökben már megindult ez a folyamat, a még megmaradt értelmiségi hetilapok (ÉS, 168 Óra) az utóbbi hetekben kifejezetten kormányellenessé váltak a korábbi óvatos távolságtartást követõen, s a közvélekedésben is egyre többen kifogásolják a kormányfõ egyes szám elsõ személyû megnyilatkozásait, hatalmi arroganciáját és diktatórikus vezetési módszereit. A szocialisták politikai munkájának fõ irányát az elkövetkezõ idõszakban abban látom, hogy kialakuljon a Kormányról a diktatúraépítés képe, rólunk pedig a céltudatos ellenállás központjának képe. Milyen módszerekkel lehet a fenti célokat segíteni? 1. A Kormány akciókra, rendszerességre modellezett politizálásához kell alkalmazkodni. Ha a Kormány csütörtökönként bombázza meg a közvéleményt újabb és újabb patronokkal, akkor a szocialistáknak elõtte (kedden) vagy utána (pénteken) kell rendszeresen egyrészt reagálni és kontrázni, másrészt számon kérni és újabb feladatokat bediktálni. A saját ütemezettségünkkel és problémalátásunkkal kell megtörni a Kormány tempós diktálását. A Fidesz ebben erõs: akciókkal és ügyekkel diktálni a közbeszédet, annak irányát és tartalmát. Ezt gyakorolták ellenzékben, s most ezt végzik kormányon is. Keddenként vagy péntekenként rendszeres ellenzéki vagy szocialista fórumokat kell szervezni, nagy nyilvánossággal, hírértékû elnevezéssel. Politikai döntéseket kell hozni arra, hogy a Párt vagy az Ellenzék milyen ügyeket dobjon fel újként, melegítsen fel számon kérésként, illetve állítson be a folyamatokba szemfelnyitásként. Ez a politikai döntés lehet egyedi (ekkor minden héten dönteni kell), vagy eljárási jellegû (ekkor meghatározott grémium kezébe kell adni ennek vezérlését). 2. Kíméletlenül és aktívan fel kell használni a Parlamenten belüli eszközöket: ügyrendi, nyilvánossági, tartalmi, pozicionális, obstrukciós, stb. Ennek összehangolását nyilvánvalóan 6 jó ha figyelünk

7 a frakcióvezetésnek kell végeznie, végrehajtásában azonban a képviselõknek igen nagy fegyelmezettséget kell tanúsítani. 3. A Parlamenten kívüli és Parlamenttõl független kontrollokat, reagálási lehetõségeket, civil kezdeményezéseket, akciókat igen erõsen ösztönözni, segíteni kell. (Ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás idején lényegében ezzel az eszköztárral hozta felszínre az akkori ellenzék a rendszerváltó hangulatot.) Alkotmánybíróság, ombudsmann, népszavazás, polgári engedetlenség, sztrájk, demonstráció, petíció, tüntetés, köztársasági elnök, Legfelsõbb Bíróság, Legfõbb Ügyész, nyílt levél, provokatív (próba vagy tömeges) eljárás indítások. 4. Az eddigi elemzõ, elméleti jellegû munkabizottságok mellett a jövõben nagyobb szerep jut az operatív munkacsoportoknak: azoknak a munkatársaknak, akik egyedi ügyek nyomába erednek, s megalapozzák azokat: adatokat gyûjtenek, irodalmat és sajtót összegeznek, muníciót szereznek egy adott kérdéshez. Mindig konkrét mazsolákat, üveggyöngyöket, fontos részleteket kell a sajtóhoz tálalni ahhoz, hogy ez hír legyen. S csak második fázisban lehet e részleteket beilleszteni a diktatúra-építés folyamataiba. 5. Sok arccal kell dolgozni. Nem elég Kovács László megnyugtatóan higgadt személyisége ezekhez a célokhoz. A jelenlegi kép a szocialistákról a nyugodt idõszakok szakszerû ellenzékének képe. Most másra is szükség van: az érdekkonfliktusokat zászlóhegyre tûzõ, az adott témakörhöz szakértõként értõ és politikailag is legitim új arcokra. A közülünk való, új emberek érzetére. 6. Lehet építeni az közötti idõszak politikai nyugalmára, parlamenti gyakorlatára, hatalomgyakorlási módszereire és stílusára. Ezeket folyamatosan szembesíteni kell a jelenlegi történésekkel. Ki lehet alakítani akár a békés korszak iránti enyhe nosztalgiát is az emberekben. 7. Tudatosan építeni kell a civil holdudvart az értékek, célok, személyek mentén. A Szocialista Párt mindig is a szervezeteiben és kapcsolódó mozgalmaiban volt erõs. Ezt a gyakorlatot (lényegében a pártépítést és pártmozgatást) kell erõsíteni, mert a hatalomváltás kikényszerítésének célja csak látszólag parlamenti ügy: valójában nagy tömegmozgások és feszültségek tudják csak kikényszeríteni a hatalomba ágyazott képviselõk felállását. 8. Az Ifjúság, Modernizáció Munkacsoport járjon élen e folyamatokban. Javaslom: a) Szervezzük meg rendszeres megszólalási fórumunkat (a jelzõt és a mûfajt is gondosan ki kell találni, néhány ötlet a jelzõre: Baloldali, Szocialista, Ellenzéki, Kritikai, Hatalmon kívüli, Demokratikus, Társadalmi, Ifjúsági, Modernizációs, illetve néhány ötlet a mûfajra: Reggeli, Fórum, Felkiáltójel, Tájékoztató, Üzenet, Párbeszéd, Kör, Figyelõ, Kérdõjelek, Nyílt ülés, Citromdélután, Képviselõk Fóruma, Szegfû-nap, Fénykép, Tükör. b) Saját identitásunkba tartozó ügyeinkben kezdjük el a fontos patronok elõkészítését: GYIÉT, kormányzati alkalmasságok, ifjúsági minisztérium és vezetõi, intézményrendszerrel kapcsolatos személyzeti politika, Sulinet-Irisz, NAT-veszélyek, egyházi oktatás finanszírozása, stb. Ehhez operatív munkára alkalmas, jól szervezett szakértõi és segítõ stáb kell. c) Sajtókapcsolatokat kell intenzíven építeni, szervezni kell a cikkek megírását és elhelyezését, a médianyilvánosságot. 9. El kell kezdeni beszélni a Kormány és a kormányfõ alkalmatlanságáról, a rendszer diktatórikus jellegérõl, a lemondás, a bukás elviselésének erkölcsi kényszereirõl. El kell hinteni a köztudatban, hogy nem vagyunk szükségszerûen 4 évig a hatalommániához láncolva. Alternatívát kell felkínálni a tûrés helyett; az Elég volt, Állj! Ne tovább!" magatartást kell sugallni. Ebben a dolgozatban azt szerettem volna bemutatni, hogy megérett az idõ a politikai munka stratégiai szervezésére, az alkotmányos módon kikényszerített hatalomváltás ciklus közbeni elõkészítésére. Ez nagy munka és fontos feladat: meg kell állítani Orbán Viktort! A magyar történelemben most ismét az a feladat, amely már olyan sokszor lett volna: egy diktátor-hajlamú vezetõt korlátozni, vele szemben erõt felmutatni, egy diktatórikus hatalomgyakorlás teljes intézményrendszerének kiépülését megakadályozni! december január * * * AZ MSZP VÉLHETÕEN LEGÚJABB KOMMUNIKÁCIÓS MUNKAANYAGA Alapvetõ változás állott be a hazai politikai életben 2006 õszére. Orbán Viktor, a Fidesz és a KDNP szembefordult az alkotmányos renddel. Céljuk a hatalom megszerzése, központosított, ellenõrizetlen és személyektõl függõ gyakorlása. Ehhez a kormány népszerûtlenségét kíméletlenül felhasználva, a parlamentben és azon kívül mûködõ társadalmi együttmûködési rendszereket felhasználva és a demokratikus politikai intézményeket formálisan kezelve vezetne az út. Igen nagy a veszélye annak, hogy a társadalom élete minden ízében ismét átpolitizálódik, az ellenzék egyre több szférában ismét közvetlen dominanciához jut, a büntetõjog az egzakt biztonság helyett ismét a korlátlan és idényszerû alkalmazhatóság irányába fejlõdik (kordonbontás), megint az ellenzéki fenyegetettség keltette félelem lesz uralkodó (Árpád-sávos zászlók, antiszemitizmus), a döntési folyamatokba minden szinten beszivárognak a civilek (külsõk, szakértõk, érintettek, partnerek, Morvay-bizottság), automatizmusok helyett eseti mérlegelésre épülõ bírósági döntéshozatal lesz a jellemzõ (október 23-i csõcselék felmentése), egyes ellenzéki személyek kezében formális túlhatalom összpontosul, a kormányzat szempontjából fontos megbízhatóság minden funkcióban fellazul (Demcsák-ügy), a parlament szerepe nyilvánossági fórumra korlátozódik, a kormánypártok képviselõinek nincsen társadalmilag elfogadott helye és szerepe, a nemzethez tartozás feltétele az ellenzékhez való tartozás lesz. Ebben a helyzetben a szocialista politizálásnak most már nem lehet célja a parlamenti munkában történõ szakszerû részvétel, a törvényhozás színvonalának javítása vagy az ország életében a regionális önkormányzat vezetõ pozícióin keresztül történõ irányítás. Ebben a helyzetben a Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltatni, lemondatni, elsöpörtetni Orbán Viktort; fenntartani azt a négy évet, amely ugyan minden jel szerint kiteljesíti a tiltakozások sorozatát, de amely az eddigieknél még mélyebben teremti meg a továbbélés gazdasági és politikai feltételeit. A cél tehát az ellenzéki többség megtörése, leválasztása, megosztása (MDF) a Parlamentben. Ehhez a társadalom folyamatos szembesítésén keresztül vezet az út azokkal a folyamatokkal egyetértésben, amelyeket a kormányzat megkezdett, s igen nagy intenzítással visz végig: minden hatalomgyakorlási funkció alkalmazása és fejlesztése (társadalombiztosítás felszámolása, érdekegyeztetés megszüntetése, független pénzügyi alapok felszámolása, munkaügyi ellátórendszer szétzilálása), a parlamenten belüli kontrollok, fékek, ellenzéki szerepek és funkciók elsorvasztása (bizottságok, feles törvények kétharmadosok helyetti funkciója, mûködési nyilvánosság korlátozása, parlamenti hagyományok és szokások felrúgása), parlamenten és kormányzaton kívüli hatalmi centrumok, kontrollok, fékek elsorvasztása, korlátozása (miniszteri rendeletek politikai használata, köztársasági elnök bírálata, az OVB befolyásolása, ráérõssége, szakszervezetek negligálása, civil szféra válogatott kezelése), sajtó- és médiauralom továbbfejlesztése közvetlen kormányzati beavatkozások útján, a médiatörvényben megtestesült politikai megegyezés felülbírálata, jó ha figyelünk 7

8 az államszervezet (különösen a kormány kommunikáció) egészséges felduzzasztása, a korábbi kormányzati és parlamenti döntések semmibevétele, a nemzeti kormányzat folyamatosságának tagadása, a velünk indul a történelem szemléletének hangsúlyozása, a fegyveres, rendõri, rendészeti szervezetek jó ütemû hatáskör-bõvítése rendõrminiszteri vagy fiskális felügyelet alatt, a kormányzati pozícióknak kizárólag mozgalmi (KISZ, DEMISZ), ismeretségi, rokonsági, baráti szálakon történõ elosztása, a társadalom egyes rétegeivel szemben a választási ígéretekkel ellentétes lépések további megtétele: egészségügyiek, közalkalmazottak, köztisztviselõk, nyugdíjasok, átlagcsaládok, kisjövedelmûek, az ellenzéki helyi hatalmak, helyi önkormányzatok visszaszorítása, korlátozása, központi hatalomtól függõségének kiterjesztése. Ez lehet az a stratégiai célú tevékenység, amely alááshatja és meggyengítheti a ellenzéki többséget. A társadalmi hatások ugyanis eltérõ reakciókat válthatnak ki a koalíciós képviselõkbõl, s azok szervezeteibõl (SZDSZ). A diktatúrára a magyar nép sajnos már érzékeny, annak korai és árulkodó jeleire is érzékenyen reagál. Az értelmiségi körökben már megindult ez a folyamat, még az értelmiségi hetilapok is (ÉS, 168 Óra) az utóbbi hetekben kormányellenessé váltak a korábbi egyértelmû támogatást követõen, s a közvélekedésben is egyre többen kifogásolják a kormányfõ egyes szám elsõ személyû megnyilatkozásait, úgymond hatalmi arroganciáját és diktatórikus vezetési módszereit. A szocialisták politikai munkájának fõ irányát az elkövetkezõ idõszakban abban látom, hogy elterelõdjön a Kormányról a diktatúraépítés képe, rólunk pedig a céltudatos kormánypártiság központjának képe. Milyen módszerekkel lehet a fenti célokat segíteni? 1. A Kormány akciókra, rendszerességre modellezett politizálásához kell alkalmazkodni. Ha a Kormány csütörtökönként bombázza meg a közvéleményt újabb és újabb patronokkal, akkor a szocialistáknak elõtte (kedden) vagy utána (pénteken) kell rendszeresen egyrészt reagálni és egyetérteni, másrészt újabb feladatokat bediktálni. (Farkasházy!) A saját ütemezettségünkkel és problémalátásunkkal kell megtörni az ellenzék tempós diktálását. A Fidesz ebben erõs: akciókkal és ügyekkel diktálni a közbeszédet, annak irányát és tartalmát. Ezt gyakorolták kormányon, s most ezt végzik ellenzékben is. Keddenként vagy péntekenként rendszeres szocialista fórumokat kell szervezni, nagy nyilvánossággal, hírértékû elnevezéssel. Politikai döntéseket kell hozni arra, hogy a Párt vagy a kormány milyen ügyeket dobjon fel újként, melegítsen fel emlékeztetésként, illetve állítson be a folyamatokba szemfelnyitásként. Ez a politikai döntés lehet egyedi (ekkor minden héten dönteni kell), vagy eljárási jellegû (ekkor meghatározott grémium kezébe kell adni ennek vezérlését). 2. Kíméletlenül és aktívan fel kell használni a Parlamenten belüli eszközöket: ügyrendi, nyilvánossági, tartalmi, pozicionális, stb. Ennek összehangolását nyilvánvalóan a frakcióvezetésnek kell végeznie, végrehajtásában azonban a képviselõknek igen nagy fegyelmezettséget kell tanúsítani. 3. A Parlamenten kívüli és Parlamenttõl független kontrollokat, reagálási lehetõségeket, civil kezdeményezéseket, akciókat igen erõsen korlátozni kell. (Ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás idején lényegében ezzel az eszköztárral hozta felszínre az akkori ellenzék a rendszerváltó hangulatot.) Alkotmánybíróság, ombudsmann, népszavazás, polgári engedetlenség, sztrájk, demonstráció, petíció, tüntetés, köztársasági elnök, provokatív (próba vagy tömeges) eljárás indítások letörése. 4. Az eddigi elemzõ, elméleti jellegû munkabizottságok mellett a jövõben nagyobb szerep jut az operatív munkacsoportoknak: azoknak a munkatársaknak, akik egyedi ügyek nyomába erednek, s megalapozzák azokat: adatokat gyûjtenek, irodalmat és sajtót összegeznek, muníciót szereznek egy adott kérdéshez. Mindig konkrét mazsolákat, üveggyöngyöket, fontos részleteket kell a sajtóhoz tálalni ahhoz, hogy ez hír legyen. S csak második fázisban lehet e részleteket beilleszteni az építkezés folyamataiba. 5. Sok arccal kell dolgozni. Nem elég Gyurcsány Ferenc vibráló személyisége ezekhez a célokhoz. Ki kell alakítani a szocialistákról a nyugodt idõszakok szakszerû kormányzásának képét. De most másra is szükség van: az érdekazonosságokat zászlóhegyre tûzõ, az adott témakörhöz szakértõként értõ és politikailag is legitim új arcokra. A közülünk való, új emberek érzetére. 6. Lehet építeni az közötti idõszak politikai nyugalmára, parlamenti gyakorlatára, hatalomgyakorlási módszereire és stílusára. Ezeket folyamatosan azonosítani kell a jelenlegi történésekkel. Ki lehet alakítani akár a békés korszak iránti enyhe nosztalgiát is az emberekben. 7. Tudatosan építeni kell a civil holdudvart a célok, személyek mentén. A Szocialista Párt mindig is a szervezeteiben és kapcsolódó mozgalmaiban volt erõs. Ezt a gyakorlatot (lényegében a pártépítést és pártmozgatást) kell erõsíteni, mert a hatalommegtartás célja csak látszólag parlamenti ügy: valójában nagy tömegmozgások és feszültségek sajnos ki tudják kényszeríteni a hatalom képviselõinek felállását. 8. Az Ifjúság, Modernizáció Munkacsoport járjon élen e folyamatokban. Javaslom: a) Szervezzük meg rendszeres megszólalási fórumunkat (a jelzõt és a mûfajt is gondosan ki kell találni, néhány ötlet a jelzõre: Baloldali, Szocialista, Kormánypárti, Egyetértõ, Hatalmon belüli, Demokratikus, Társadalmi, Ifjúsági, Modernizációs, illetve néhány ötlet a mûfajra: Reggeli, Fórum, Felkiáltójel, Tájékoztató, Üzenet, Párbeszéd, Kör, Figyelõ, Kérdõjelek, Nyílt ülés, Citromdélután, Képviselõk Fóruma, Szegfû-nap, Fénykép, Tükör. b) Saját identitásunkba tartozó ügyeinkben kezdjük el a fontos patronok elõkészítését: kormányzati alkalmasságok, intézményrendszerrel kapcsolatos személyzeti politika, digitális tábla, egyházi oktatás finanszírozása, vizitdíj védelme stb. Ehhez operatív munkára alkalmas, jól szervezett szakértõi és segítõ stáb kell. c) Sajtókapcsolatokat kell intenzíven építeni, szervezni kell a cikkek megírását és elhelyezését, a médianyilvánosságot. 9. El kell kezdeni beszélni a Kormány és a kormányfõ egyedüli alkalmasságáról, a rendszer demokratikus jellegérõl, a lemondás, a bukás elképzelhetetlenségérõl. El kell hinteni a köztudatban, hogy szükségszerûen 4 évig a hatalomhoz tartozunk. Alternatívát kell felkínálni az ellenzékiség helyett; le kell törni az Elég volt, Állj! Ne tovább!" magatartást. Ebben a dolgozatban azt szerettem volna bemutatni, hogy megérett az idõ a politikai munka stratégiai szervezésére, az alkotmányos hatalommegtartás erõsítésére. Ez nagy munka és fontos feladat: meg kell állítani Orbán Viktort! A magyar történelemben most ismét az a feladat, amely már olyan sokszor lett volna: egy diktátor-hajlamú vezért korlátozni, vele szemben erõt felmutatni, egy új hatalomgyakorlás kiépülését megakadályozni! március 8 jó ha figyelünk

9 Nemzetes Törzskapitány Úr! Kedves Tivadar! A kérdés megválaszolásához a következõk megfontolandók: 1) Bármely szerzõdéshez legalább két fél szükségeltetik, tehát nemzetközi értelemben a külföldi és a magyar fél. A világháború utolsó éve, pontosabban a volt Magyarország megszünte után vagyis a Szent Korona közjogi eltemetésével elkezdõdött nemzeti életszakasz nem-magyar mivolta azt jelenti, hogy ezeknek a szerzõdéses viszonylatoknak nincs magyar alanya! Ezokból a szerzõdésekben az un. magyar vagy ál-magyar oldal bármiféle kötelezettsége a tõle gyökeresen különbözõ magyar felet nem köti, ahogy egy osztrák-szlovák szerzõdés sem kötheti pl. a románokat! Akkor sem, ha románoknak öltözött szlovákok szerzõdtek osztrákokkal! Ugyanígy van a magyaroknak öltözött felek összes kötelmei esetében is mind belföldi, mind külföldi vonatkozásban! 2) A dolog másik oldala, hogy a magyarnak álcázott idõszakot a valódi magyar miként rendezze! Ebben a kiindulópont ugyanaz, mint minden hasonló esetben, amikor érdekeket kell egyeztetni. A magyar érdek minden téren a rendezés, de ez a fajta érdekeltség nem azonos a kötelezettséggel! Ha pl. az ál-magyar intézkedések eladták a közmûveket, akkor az érvénytelen szerzõdés az egyik meghatározó jogi tény, a másik a szükségessége annak, hogy megegyezés szülessék a magyar tulajdonba visszavétel érdekeltjeivel! Ennek nyilvánvalóan számos lehetõsége és változata van esetektõl függõen. Ezekbõl kell a megfelelõ megoldást megtalálni! 3) A Szent Korona Államrend nem jelent államforma-kötöttséget! Királyság is és köztársaság is mûködtetheti ezt az államrendet, mert mindkettõben érvényesülhet az Szent Korona intézmény, ami a hatalom személytelenítettségét és ennek társadalmasítását jelenti a szolgálaton alapuló szentkorona-tagság révén! Az USA-beli demokrácia példája mutatja, hogy köztársasági-demokratikus berendezkedés teljes mértékben összefér az amerikai elnök-típusú államvezetéssel! A Szent Korona államrendben a Fejedelem-méltóság ennek a megfelelõje, mert mind kötelesség, mind pozíciós adottságok tekintetében azonos a király-méltóság adottságaival! A koronázás-hagyomány is alkalmazható mindkét esetre. A szentkoronás-nemzet mindenesetre a szabad döntéshozó az államforma kérdésében ugyanúgy, mint a visszarendezés összes egyéb kérdéseiben is! 4) Az új alkotmány ellenzõi számára mindez a végüket jelenti, mármint élõsdi mivoltuk végét! Ez azonban nem történelem formáló tényezõ, sem nem szempont! Hosszú távon azonban a társadalom egyetlen rétege sem ellenérdekû ezügyben a teljes nemzettel, hiszen amíg ez nem valósul meg, addig csakis puskaporos hordó lehet a társadalom szipolyozása! Teljes tisztelettel: Dr.Eõry Karácson EZREDÉVEK BIZTONSÁGA Tisztelt Uraim! Nagyon hasznos és tanulságos volt a témáról szóló beszélgetést olvasni. Egy dolog nem tiszta elöttem: éspedig hogyan gondolja Karácson az 1946 óta aláírt nemzetközi egyezmények jogosultságát ha 1945-töl számolja a jogfolytonosságot? A külföld szemében a szerzödések érvényben vannak akkor is ha az 1946-tól egy Új alkotmányig terjedö idöt nem is tekintene az ország jogfolytonosnak. (A külföld nem na- jó ha figyelünk 9

10 gyon törödik avval, hogy mi királyság vagy köztársaság vagyunk. Részükre fontos a kiszámíthatóság és jogfolytonosság a szerzödések elöirása szerint.) Vagy csak belügyi kérdésekben lenne az emlitett periódus kiiktatva? Pl. A Német Szövetségi Köztársaság a jogfolytonosa nemzetközi téren a hitleri Harmadik Államnak. Ha ez a jogfolytonosság nemzetközi téren változatlan maradna a magyar esetben akkor belpolitikailag ennek az új alkotmánynak ellenzöi, nagyon megkérdöjeleznék törekvésünket és komoly politikai harc lehet belöle. De talán Karácsonnak van erre elképzelése? Baráti üdvözlettel: vitéz Berkovits Tivadar Tisztelt (történelmi) Vitézi Rend Vezetõsége! Nemzetes Ügyvezetõ Törzskapitány Úr! Kedves Aurél! A tárgyban folytatott tegnapi személyes egyeztetésünk nyomán engedelmeddel a levél szövegében tettem meg hozzászólásomat! Üdvözlettel: Eõry Karácson NEM PÁRTOT HANEM SZÖVETSÉGET, NEM(CSAK) POLITIKÁT, HANEM SZENT KORONÁT! Tisztelt Szent Korona Szövetség Elnöksége! Kedves Karácson! Azt hiszem, hogy a jelen politikai helyzetben annak érdekében, hogy a Szent Korona és a magyar történelmi alkotmányosság célt érjen, egy idõben, több különbözõ úton kell elindulni a végcél felé. Szükséges, hogy legyen egy politika mentes szervezõdés, amely összefogja a politikában megcsömörlött embereket, illetve, amely szervezet, pártpolitikai elkötelezettség nélkül fel tud lépni. Ez a Szent Korona Szövetség. Megjegyzés: Az 1920-as alapokhoz visszatérített 2001-es szövetségi Alapszabály és különö9sen a as kiegészítéseivel alkalmas arra is, hogy mindazokat a politikai és társadalmi tényezõket választási idõszakban akár választási pártként összefogja, akik tevõleges résztvevõi a politikai közéletnek, és a konstruktív, nemzetérdekû közös fellépés hívei! Egyszer már, 1990 választási évének januárjában történt lépés a szentkorona-mozgalomnak az akkori választási folyamatba bekapcsolására ilyen módon a nemzeti erõk összefogására, de ezt az un. belsõ bomlasztás pártállami eszközeivel elfojtották, és késõbb a szervezeti vezetésbe beépüléssel egészen az évtized ill. a század végéig a hasonló törekvéseket lehetetlenné tették. Azonban a Magyar Alkottmánybíróság kimondta, hogy alkotmányossági kérdésben, népszavazás nem kezdeményezhetõ. Ez viszont azt jelenti, hogy semmilyen népi kezdeményezés a magyar alkotmányosság terén nem érhet célba! Megjegyzés: Valóban ez a helyzet a jelenlegi un. Magyar Köztársaság jogrendjében! Ezért nem beszélünk a karácsonykor megindult népi kezdeményezés kapcsán sem alkotmányozásról, sem jogfolytonosságról! Egyedül a SZENT KORONA, mint INTÉZ- MÉNY a kezdeményezés tárgya! Ez a tényezõ a jelenlegi jogrend számára, mint közjogi fogalom értelmezhetetlen, és mint ilyen megfoghatatlan -amint ezt az Alkotmánybíróság 2000-ben kiadott 26. sz. állásfoglalása tisztázta. Ugyanakkor társadalmi-közéleti vonatkozásban éppen a SZENT KORONA SZÖVETSÉG hivatalosan bejegyzett áprilisi, un. közhasznúsági Alapszabálya tükrözi a társadalmi jelentõség elismertségét! Ez az Alapszabály ugyanis a szövetségi alapcélkitûzést a magyar államiság rendjében a Szent Korona intézményi, hagyományos jelentõsége biztosításáért folytatandó munkálkodás -ban határozza meg. Ezzel ismeri el mégis, egyidejûleg ezáltal törvényesíti társadalmi szinten a mai közjogi viszonyok keretében is a Szent Korona intézményi tartalmának közhasznúságát A siker elérése csak a parlamenten belüli kezdeményezéssel valósítható meg. Megjegyzés: Az elõzõkbõl következik, hogy nem ez a helyzet! És itt van a probléma, mert az alkotmánymódosításra és a történelmi jog helyreállítására 1990-ben az MDF-FKGP-KDNP kormány mondott erred, 1994-ben az MSZP-SZDSZ, 1998-ban a FIDESZ-MDF, és 2002-óta szintén nemet mond rá az MSZP- SZDSZ. Röviden, ezt a kérdést egyetlen politikai tömörülés sem vállalta eddig fel. Még a mostani FIDESZ-Polgári Körök sem vállalják fel. Ilyen hozzáállással pedig nincsen esély arra, hogy parlamenten belül lépjen fel a történelmi alkotmányozó erõ. Mit lehet ilyen esetben tenni? Megjegyzés: Az is következik az elõzõkbõl, hogy ez a felvállalás nemcsak elhatározás kérdése akár az 1945 utáni, akár az utáni idõszakban. A Szentkorona, mint címerdísz országcímerbe helyezése 1990-ben kifejezetten esztétikai és stiláris indokoltságú volt még így is jelentõs ellenállásba ütközött annakidején! Késõbb a Parlamentben 1996-ban a FKgP az ekkor meggyilkolt pártfõügyésze, K. Csontos Miklós elõterjesztésében tett volna másoktól is pártolt bizonyos közjogi vonatkozású indítványokat pl. a szentkoronára teendõ köztisztviselõi vagy képviselõi, államfõi, miniszteri, bírósági eskütétel bevezetésére, ami megöletése következtében meghiusultn, és így a kezdeményezésnek a Horn-Kuncze idõszakban természetesen semmilyen foganatja nem volt. A SzKSz Elnökségnek -az karácsonyán született Nemzeti Felhívás nyomán márciusában elõterjesztett törvényhozási kezdeményezésére, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök karolt fel és terjesztett tovább pártolólag Dávid Ibolya igazságügy miniszterhez, a évi I. sz. un. Emléktörvény rendelkezésére történhetett meg az Országházban az elhelyezés. Az ekkor mindenfajta törvényi háttér nélkül történt gesztus, a 21 ágyulövéses fogadtatás, mint államfõnek kijáró tisztelgés a Honvédség önálló cselekedete volt, amely kifejezésre juttatta ugyan az egyértelmû közmegbecsülést az Szent Korona méltósága iránt, de közjogi érvénnyel és jelentõséggel a jelenlegi köztársasági alkotmányos értelemben éppen azért nem bírt, mert a jelenlegi államrend az 1945 utánival jogfolytonos, és ezért semmi köze nincsen a történelmi magyar jogrendhez! Ezért nem tudhat sem a jelenlegi rendszer Parlamentjén belül, ezokból kívüle sem fellépni történelmi alkotmányozó erõ! Az oka ennek a jelenlegi rendszer 1945 után létesült, a történelmi államiságtól idegen, attól erõszakkal elszakított és ebben a tekintetben azóta is változatlan,szentkorona-idegen természete! Sajnos nem mást, mint létrehozni egy pártszervezetet, amely felvállalja a történelmi alkotmányosságot és megpróbál képviseltt bejuttatni a parlamentbe. Ez a mai magyar jogrendszer kényszerítt helyzetébtl adódik! Egy új szervezet, amelyet nem kötnek nemzetközi és hazai paktumok, ezt felvállalva, sikert érhet esetleg el. Hazánkban 2 év múlva lesznek a választások. Ha sikert akarunk elérni, lépni kell! Megjegyzés: Az elõbb mondottak érzékeltetik, hogy miféle légüres tér várna egy ilyen teoretikus pártszervezetre, amely a többiektõl is és a jelenlegi rendszer teremtette szellemiségtõl is idegen testként kéne mûködjön! Ezek a körülménynek még a Parlamentbe jutását is döntõen érintenék egy ilyen pártnak! Ha egy Orbán Viktor nagyon is megalapozott népszerûsége sem volt elég a jelenlegi választási rendszerben a sikerhez, akkor nem kell nagy képzelõerõ egy ilyen közjogilag elszigetelt új párt esélyeinek felméréséhez! Teljesen új helyzetet teremt azonban az olyan népi kezdeményezés megvalósulása, amely a hiteles választópolgári háttér bázisán nyilvánul meg egyértelmû akaratnyilvánításként! Ezt kezdeményezett mos a SZENT KORONA SZÖVETÉG Elnöksége, mint olyan SZEMÉLYES KEZDEMÉNYEZÕ TESTÜLET, amelynek szervezeti és kapcsolati háttere egyaránt teljes összhangban van a kezdeményezés tárgyával, ami nem más, mint a mai társadalom és a SZENT KORONA INTÉZMÉNY között óta megszakadt kapcsolat helyreállítása! Ekkor következhetnek a politikai, hiteles szereplõk, hogy az államrendet a hitelesen megnyilvá- 10 jó ha figyelünk

11 nult közakarat és általa a valódi történelmi alapokra és pályákra visszaállítsák! Ez nyilvánvalóan csakis alapvetõ korrekciókkal lehetséges minden 1945 utáni történés társadalmi-politikai átértékelése révén! Erre a Nemzet és a Szent Korona\pard cf2 újraazonosulása az egyetlen út és lehetõség, hiszen ez szûnt meg 1945 után, ennélfogva ennek az önazonosságnak az érvényesítése a hazai és nemzetközi viszonylatokban vitathatatlan közjogi alap az 1945 utáni korszak újrakezdésére, ezáltal teljes ujraértékelésére! Ez lesz a valódi rendszerváltás, ami egyben határok nélkül visszaadja a Nemzetnek az ezredéves biztonság rendíthetetlenségét és ebbõl származó életsikerét a következõ századokra! Sokan mondják, hogy ez a nemzeti ert megosztása. Ez attól függ, hogy a végjátékban, az országgyflési választásokon ki hová áll. Ha a történelmi alkotmányosságot követeltk a joboldali pártokkal FIDESZ, MDF stb. választási koalícióra lépnek, akkor nem hogy szétzúzzák a jobboldalt, hanem azt erõsítik! Megjegyzés: A jobboldali pártok sosem voltak természetes ellenségei a történelmi alkotmányosságnak, ami persze a mondott okokból nem volt elégséges összekapcsoló erõ! Ezt az erõt egy új párt pusztán deklaratív alapon aligha lenne képes megjeleníteni! A valódi hitelesség ugyanis nyilvánvalóan nem kinyilatkoztatás, képletesen mondva nem melldöngetés vagy díszruhás felvonulások és hasonló külsõségek kérdése! Nem véletlen, hogy az alkotmányosságért küzdt, egykoron politikai ertvé válni szándékozók csoportját, már most igyekeznek bomlasztani. Nem feledhetjük, hogy a március 15- i budapesti gyflés hirdetti (Bakos Batu és Takács András), még január 10- én egy csónakban ültek a szegediekkel! Közösen jelölték ki az egység felé vezett utat 34- en. Érdekes, hogy most 32 azok közül együtt van, de ketten kiválva, máris megkezdik a bomlasztást. Kik akkor a bomlasztók? Ha ellenezték a terveket, miért írták azt alá tk ketten is január 10- én? Megjegyzés: Az egység felé vezetõ út aligha 34 vagy 32 vagy akárhány személybõl álló egykoron politikai ertvé válni szándékozók önjelölt csoportjának kompetenciájába tartozó kérdés! Mindenesetre ténykérdés, hogy ez a csoport ilyen rövid távon sem tudott elég összetartó erõt kifejteni a saját egybentartására sem! Röviden, kell két erõ, egy politikamentes és egy politizáló. A kettõ egymás mellett kell, hogy mûködjön, de egymástól függetlenül. Céljuk pedik nem lehet az egymás elleni küzdelem, mert abból mindketten csak vesztesen kerülhetnek ki. Megjegyzés: Teljes mértékben egyetértünk ebben! Azzal, hogy ez a politikamentes erõ egyedül a teljes társadalom hiteles akaratnyilvánítása lehet, a politizáló erõ pedig ennek a közakaratnak a hiteles megvalósítója! A kettõ egyesülése nemcsak szükséges, hanem a mai adottságok mellett a kellõ idõre már megvalósítható is! Üdvözlettel: Rihmer Aurél, Eõry Karácson (Egy bukás kezdete...) Francisco El Quero, b. neje a szocialista first lady, valamint a március 15-e óta a kormánykoalíció prominens személyiségeinek nyilvános szerepléseikor elmaradhatatlan szolgálati esernyõk Hamarabb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát! Régi, és alapvetõ igazságot tartalmazó szólás. Gyurcsányt réges-rég utolértük. Tudjuk hogy gátlástalanul hazudik. De most ennél nagyobb bajban van. Bizonyos volt, hogy három egyenként is súlyos erkölcsi és személyiségi zavara elõbb utóbb elragadja, s totális összeomlásához fog vezetni. A ripacsmód elõtörõ NÁRCIZMUSA még hagyján. Sokan szenvednek kisebb-nagyobb mértékben ebben, s ha magának idétlenkedik, legyintenek rá. De az a tánc, amit az irodájában elõadott...már jelezték, közeleg a vihar. Undorító az ilyen viselkedés, nem mondom, de ez lenne a kisebb baj. Még a MESSIANUZMUSA is önmagában kordában tartható lenne. Bár ez vezetett a reformnak nevezett agyréméhez, aminek természetesen egyetlen célja a pénzbehajtás volt. Egyre inkább szeret az ország megváltójaként tetszelegni,... de mégsem ez okozta vesztét. Viszont CEZAROMÁNIÁJA annyira elvakította, hogy elvetette a sulykot. Az hitte, hogy Õ valaki a világban. Különösen súlyosbította állapotát, hogy október 23-án, a szintén gonosz lelkû budapesti rendõrfõnök szolgalelkûen és tegyük hozzá, nagy kedvvel támadott rá saját népére, GY.F. óhajára (ez a véleményem az eseményt követõ megszólalásokból következik). Ettõl kezdve Gyurcsány úgy viselkedett, mint aki korlátlan úr, és a világ nagyurai között a helye. Ez vezetett totális elbizakodottságához. A kevélysége pedig ahhoz a meggondolatlansághoz, hogy összeszûrte a levet nyilvánosan is Putyinnal. Nem vette észre, hogy ezzel hatalmas ellenfeleket szerzett magának. Kegyvesztetté vált a globalizáció nagyurai elõtt. S akit a világ vezetõi persona non grata személynek nyilvánítanak, annak vége. Azt hitte Gyurcsány, eljátszhat az egész világgal, mint a homokozóbeli itthoni barátaival, akikkel most nyomorgatja országunkat. Hiába, lehet, hogy GY.F. nem ismeri azt a másik mondást, hogy amit szabad Lucifernek, azt nem szabad a Kisökörnek! A mi Kisökrünk beszaladt a lucernásba,... Aztán ott akkora dagonyázásba kezdett, hogy ki fogják kergetni belõle. Hiába, no, disznónak nincs helye a virágágyásban. Gyurcsány azt hitte, majd õ most sakkban tarthatja az Unió vezetõit. De a két szék közül a földre esik, még ha õ ezt nem is tudja pontosan. Bár szerintem kezdi érezni,... Most érdemes figyelni a viselkedését, s külföldi sajtót...! Egyértelmû jelek lesznek,... a bukás jelei. Czakó István, Debrecen jó ha figyelünk 11

12 A fregoli szó láttán a világért se tessenek a fürdõszobai pelenkaszárító alkalmatosságra gondolni. Fregoli mester híres átváltozó mûvész volt jó száz évvel ezelõtt. Pillanatok alatt átváltoztatta külsejét a színfalak mögött. Az õ legjobb magyar tanítványa Gyurcsány. Gondoljunk csak arra, hogy évekkel ezelõtt még Gyurcsány volt a magyar Blair. A csõd szélén álló Munkáspárt bocsánat, MSZP újjászervezõje, hatalmának átmentõje. De volt õ lelkes patrióta is, hazafi, a határon túli magyarok oltalma, hogy néhány nappal a népszavazás elõtt hátba döfje õket. Volt marcona hadúr rohamsisakban, golyóálló mellényben, kezében terebélyes stukkerrel, a Szaddam elleni gyõztes hadjárat után, fél óra hosszat egy õrzött támaszponton. Majd halálra sértette, terroristának minõsítve Szaddam ellenfeleit, az USA szövetségeseit, a szaúdi arabokat. Ha kell, ájtatos ministránsgyerek, aki bérmálkozni szokott, ha kell, gerinces antiklerikális, aki jól megmondja a pápának is a magáét, kár, hogy a pápa nem úgy értette, ha egyáltalán igaz valami az ügybõl. Õ a büszke self-made-man, aki a maga tehetségébõl emelkedett szegény cipõpucoló gyerekbõl a pénzarisztokraták sorába, éppen ezért támogatja a vörös csillag legalizálását és a mai ifjúság példaképéül ajánlja saját elõfutárát a kapitalizmus elleni világforradalmár Che Guevara elvtársat. Bizalmas, pertu barátja a mártír Nagy Imre miniszterelnök, akitõl olykor tanácsot szokott kérni. Bizonyára tõle kapta azt az ötletet, hogy tisztára kell söpretni az adófizetõk padlását és folyószámláját, az államcsõd elõtti utolsó pillanatban. Majd rádöbbent, hogy valójában õ a másik reform-miniszterelnök, Batthyány Lajos legméltóbb utóda és alteregója, aki nem kerülheti el sorsát és egyszer õ is a nemzet nagy mártírjává magasztosul. Addig is, míg ez bekövetkezend, mégis inkább a magyar zsidóság soraiban szenvedi az antiszemiták nyilait, Ahasvérusként. Õ a bolygó zsidó! Az iránta megnyilvánuló ellenszenv ugyanis nem saját cselekedetei és talányos jelleme miatt árad egyre szélesebb hullámokban, hanem mert az Apró-Dobrev klán tagja. Hogy az árvaházban nevelkedett Apró Antal és a bolgár Dobrev egyáltalán zsidók-e, az ebbõl a szempontból elhanyagolható. Hiszen õ, Gyurcsány maga mondá, hogy ha a zsidókat bántják, akkor õ zsidó, és ha a cigányokat, akkor õ cigány. Esetleg bolgár. Az pedig napnál világosabb, hogy az idegenszívûség, a reformkori nemzeti liberálisok vádja az aulikus, kozmopolita arisztokrácia ellen, valójában antiszemita rágalom, mivel õt, mint kozmopolita arisztokratát érinti, aki valójában már zsidóvá változott. Talán Gyurcsánynak kevesebb Woody Allen-filmet kellene néznie. Mert kérdés, hogy szüksége van-e a magyar zsidóságnak és általában a zsidóknak Gyurcsány Ferenc, a Fregoli szüntelen törleszkedésére? Jó ez nekik? Nem a hajdani liberális kor liberális vicclapjaiban szereplõ rabbi-karikatúrák átka jut-e errõl eszükbe? Amely mutatis-mutandis így hangzik: Szeressen benneteket a Gyurcsány Ferenc! d-y-ó Felmérte valaki december 5-e után a magyarság szellemi állapotát? Nem tudok róla. In medias res: Egy tragikus népszavazással sikerült traumát okozni 2004 december 5.-én a határon túli magyarságnak, és másfélmillió belmagyarnak egyaránt. Pedig senki sem gondolta volna, mindenki reménykedett, és bizakodott. Akkor még a népszavazási kezdeményezés elfogadhatónak és idõszerûnek tûnt, így 84 év után. Sosem felejtem el azt a december 5-ét. Amikor a Mikulás feketébe öltözve hozta a magyarságnak a virgácsot. Az eredmény láttán a józan emberfia elsõ pillanatában kikelt magából, dühöngõ állattá változott, kiabált, szitkozódott, és hetekig, hónapig utálta magát, hogy magyar, megvetõen tekintett a budapesti ostoba tömegekre, a nemtörõdömökre, a nem -el szavazókra. Az elkövetkezõ három évben részben hála a népszavazásnak is jelentõsen felgyorsult a határon túli magyarság elvándorlása, friss, pár napos felmérés szerint immáron 1.5 millió alá szorult az Erdélyi magyarság lélekszáma, és 30 év múlva várhatóan 1millió alá csökken, ha csak gyorsan nem becsüli meg õket valahogy az anyaország: mondjuk népszavazás helyett, parlamenti törvény segedelmével visszaadjuk a határon túli magyarok magyar állampolgárságát! De egy újabb népszavazás? Mire jó? Kinek jó? Kinek az érdeke, hogy egy ilyen szánalmasan történelmi tudathiányos, lebutított RTL Klubos, zimbeszombis-akciófilmes Tévékettõs társadalomban újra feltegyünk egy ilyen kérdést a magyarok kettõs állampolgárságáról? Mi változott 2004 december 5 óta? Mi változott a magyarság lelki állapotában 3 év alatt? SEMMI! Újra felteszem a kérdést: Kinek az érdeke ilyenkor ismét egy várhatóan újra kudarcos kettõs állampolgársági népszavazás? Ki akarja megadni a magyarságnak a kegyelemdöfést, és miért? Fejjel a falnak? Rendben: Akkor népszavazzunk újra...ha az MVSZ elkezdi, én újra aláírom, újra gyûjtöm az aláírásokat, az íveket, újra reménykedni fogok, és újra megteszek mindent az érvényes és eredményes népszavazásért, mert a remény hal meg utoljára, de csodát, s fõleg sikert a szívem legmélyén nem várok majd. A legszívesebben 1 órán belül visszadnám minden magyarnak a magyar állampolgárságot! De a népszavazás, mint azt már megtapasztalhattuk: NEM MEGOLDÁS! Más út kell. Patrubány Miklós: Tisztelettel kérem Önt, gondolja át! Igazságot Magyarországnak! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló ÚJ MORALISTÁK, FARIZEUSOK Tizenhét évvel az elsõ szabad választás után (soha többé nem írom le és nem mondom ki azt, hogy rendszerváltás) félnek az emberek. Az igazi fehérgalléros bûnözõktõl. A jól szabott öltönyöktõl. Az egykori KISZ KB-tól. A szegedi egyetem egykori aljas kis besúgóitól, akik feladták diáktársaikat, aztán sorban álltak a kasszánál, és kaptak soron kívül Zsigulit. Bayer Zsolt Magyar Nemzet, 2007 május jó ha figyelünk

13 Kóczián Péter: Nem lehet szembenézni az ország problémáival, ha a választók felének akaratát megjelenítõ Fideszt a miniszterelnök levegõnek nézi. Lezárult egy korszak március 15-én. A tavaly május óta tartó konfrontatív, a kormány megbuktatására törekvõ ellenzéki politika, s a kormányzás hibáit az ellenzék démonizálásával leplezõ kormányzati politika fegyvertára kiürült, az indulatok üressé váltak, a tények pedig nem habosíthatók tovább a szemben álló felek szája íze szerint. Március 15-én kiderült, hogy az erõszakos cselekedetekre hajló emberek a választók tömegéhez képest kis csoportot jelentenek, s egy önmagába záruló szubkultúra tagjai. Március 15-e után a kormányoldal nem rémisztgethet velük, a Fidesznek pedig nem kell azon gondolkodnia, hogyan semlegesítse ezt a csoportot. Támogatottságuk csekély, nézeteik átszivárognak ugyan a jobboldalra is, de a szóbeli radikalizmus nem egyesül a tettleges szélsõséggel. Az új helyzeten Gyurcsány Ferencnek is el kell gondolkodnia. A monnyon le követelése nemcsak a jobboldal stratégiáját határozta meg, hanem az MSZP-ét is, amelynek tagjai álmukból felverve is azt követelték, hogy Orbán Viktor mondjon le. Amikor cselesebbek, akkor Orbán elhatárolódását szorgalmazzák. A személyekre kihegyezett politikában ez a rituális személyi áldozat elsõ lépése: Orbán elhatárolódása olaj lenne a tûzre, s újabb lépéseket követelnének tõle. Ez igaz az ellenzékre is: Gyurcsány épp olyan totemállat, mint Orbán, s a tõle való elhatárolódást nem az ellenzék nyomása kényszeríti majd ki. Innentõl kezdve felesleges a frontemberekre összpontosítani, mert a kívülrõl jövõ nyomás összezárja a másik tábort. A választókat csak egetverõ támadások tudják megingatni: azt már látjuk, hogy az õszödi beszéd nem bizonyult ilyennek, a március 15-i demonstrációk után pedig a Fidesz és a vandálok összejátszásáról szóló érvrendszer dõlt össze. A Fidesz stratégáinak észre kellene venniük, hogy Gyurcsány Ferenc ügyesen nélkülözhetetlenné tette magát a saját táborában. Nem azzal, hogy Szekeres Imrét és Kiss Pétert sakkban tartja, hanem azzal, hogy hatalmas port vert a modernizációs program megvalósítása körül. Az MSZP létezését összevarrta a modernizáció sikerével, a modernizáció pedig 2006 óta a reformokat jelenti. Gyurcsány az õs-mszp-s identitást ebben a ciklusban a reformokkal párosította, s Horn Gyulával ellentétben õ nemcsak szövegel a reformokról, hanem bele is csap a közepibe.maareformoffenzívaalényeg,s nem az, hogy a sok fronton meginduló, nagy csinnadrattával járó, széles arcvonalú támadásról még nem tudni, hogy csak húsz páncélos és a füstgép kavarja, vagy tényleg áttörést elérõ, nagy tûzerejû, több száz tankból álló páncélos hadsereg elõõrsét látjuk. Gyurcsány egyelõre nyeregben van, mert azt az érzetet kelti, hogy elsöprõ erejû és gondosan megtervezett támadást indított. Még legalább egy-másfél évnek kell eltelnie, hogy a saját tábora számára is átlátható legyen, tényleg felkészülten vezényli-e a támadást. Március 15-e után a miniszterelnök sem lehet a szerepeiben két macska. A harcias, amelyik minden eszközt (köteles beszéd, kisebbségi magyarokról szóló népszavazás) felhasznál saját tábora térnyerése érdekében; és a békés, aki azon szomorkodik, hogy a választók miért nem értik meg már végre, hogy összetartozunk. A Fidesz rendületlenül hozza a maga kétmillió körüli szavazótáborát. Nem lehet szembenézni az ország problémáival, ha a választók körülbelül felének akaratát megjelenítõ Fideszt a miniszterelnök levegõnek nézi, illetve szalonképtelen társaságnak nevezi ban még el lehetett lavírozni azzal, hogy az MSZP-vezérkar a szélsõjobb Fideszbe szivárgásáról beszélt. De Magyarországon nem polgárháború van, hanem béke: az emberek nagy része dolgozik, fizetést kap, vásárol, egyre több hitelt vesz fel, ha teheti, gyarapítja a javait tõl már egyre kevésbé lehet mellébeszélni abban, hogy a kormány intézkedések hatására kinek hogyan változott az életszínvonala. Ezzel a Fidesznek is számolnia kell. El kell dönteni, hogy az Orbán Viktor által képviselt harcias, erkölcsi elutasításra hangszerelik-e a maguk megjelenését, vagy emellett mûsoron tartják a Navracsics Tibor címszerepével fémjelzett elõadást is, melyben Gyurcsány Ferencet minden héten a frakcióvezetõ gyomrozza a parlamentben, miközben pártját egy új, szaktudásra épülõ, s a kormányzati vízióként is értelmezhetõ program kialakítása felé terelgeti. Forrás: Kóczián Péter Heti Válasz KISKERESKEDELMI LÁNCOK A MULTIK ELLEN ROMÁNIÁBAN Követendõ példa? Összefogtak a kiskereskedelmi láncok a multik ellen romániában Összefog öt román kiskereskedelmi lánc, hogy együtt vegyék fel a versenyt a nagy nemzetközi szupermarket láncokkal. A cégcsoport áprilisban alakul meg és három hónapon belül kezdi meg mûködését RomRetail néven. A résztvevõ vállalatok együttes forgalma tavaly 50 millió euró volt, szupermarketjeik száma pedig 31. Az egyesült kiskereskedelmi lánc egységes logisztikai rendszer kiépítésével, mûködési hatékonyságának növelésével, valamint közös beszerzési tevékenységgel kívánja elérni, hogy kedvezõbb ajánlatokat tehessen a beszállítóknak és így vehesse fel a versenyt a nemzetközi láncokkal. Forrás: vg.hu BUDAPESTI ÁLLATFARM Egy átlagosan fizetett magyar munkavállaló több mint tíz év alatt keresi meg azt az összeget, amennyibe Persányi Miklós három hónapos, átmeneti visszatérése kerülne az államnak a Fõvárosi Állat- és Növénykert élére. Tizenhárommillió forintot kellene ugyanis fizetni végkielégítésként annak a nyugdíjas igazgatónõnek, aki a pártpolitikai alapon leváltott környezetvédelmi és vízügyi miniszter utódjaként vezette az intézményt. És akkor még nem számoltuk a tárcavezetõ végkielégítését. Az állatkert egyébként az utóbbi idõkben is épült és szépült, legutóbb, amikor ott jártunk, éppen új kifutókat, épületeket hoztak létre, ezért lezárták a kert egyik szárnyát. A pálmaházban a hõség ellenére is sokáig álltunk, ámulva nézve a színes, afrikai madarakat. Haraszti Gyula Magyar Nemzet, május 26. jó ha figyelünk 13

14 Gyurcsány Ferenc politikai pályájának látványos felfelé ívelése tegnapelõtt fejezõdött be. Március 26-a jelenlegi miniszterelnök bukásának kezdete. Eddig arról volt ismert, hogy külsõ nyomásnak, leleplezéseknek, a legmegalapozottabb korrupciós vádaknak vagy a lemondását sürgetõ követeléseknek nem engedett. Azokon rezzenéstelen arccal, cinikus mosollyal tette túl magát. Ennek vége. Gyurcsány Ferenc, aki önsorsrontóan elmondta az amerikai New York Times tulajdonában lévõ International Heraid Tribune címû napilap Budapestre látogató berlini irodavezetõjének, Judy Dempseynek, hogy egyértelmûen a gigantikus orosz földgázvállalat, a Gazprom Kék Áramlat vezetékét támogatja az Európai Unió által összuniós prioritásnak tekintett Nabucco vezeték helyett. Ez utóbbit Gyurcsány álomnak nevezte, ám e stratégiai döntését már megfordítva, saját magát cáfolva kijelentette: azonos feltételek mellett viszont jobb, ha a Moszkvától független energiaellátás mellett állunk ki. Azt hagyjuk, hogy mennyire lesz Moszkvától független az az álom, amelyben még senki nem tudja, hogy a teljes anarchiába süllyedt Irakból, a lehetséges amerikai atomtámadás elõtt álló Iránból, vagy az egyre inkább Moszkvától függõ közép-ázsiai forrásokból érkezik majd a földgáz. A tény az, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak meghátrált, hanem 180 fokban megfordult. Ezzel mutatva, hogy Vlagyimir Putyinnál -akivel a napokban tárgyalt Moszkvában oly szívélyesen, hogy az orosz elnök kijelentette: hazája és Magyarország között a gáz területén nincs semmiféle ellentét vannak, akiktõl Gyurcsány Ferenc jóval inkább tart. Nem a legnagyobb ellenzéki pártról van szó. Hanem azokról, akik érdekeit Jud Dempsey fejezte ki. A napokban ezen érdekekrõl mosolyogtató feltételezések hallatszottak. Valki László nemzetközi jogász -magyar neokonzervatív szimpatizáns Gönczöl Katalin férje szerint Dempsey netán a Nabucco mögött álló gazdasági érdekeket öntötte formába Gyurcsány-ellenes támadásaiban. Gyakorlatilag ugyanezt jegyezte meg Obersovszky Péter az Echo TV ben. Ami felettébb sajátos. Mert ugyan milyen érdeke lehetne egy amerikai lapnak hogy a Nabucco építése körül hullámzó konzorcium bármely tagját, a Bulgargazt, a Molt, az osztrák ÖMV-t vagy annak más nem amerikai tagját támogassa? Nem. Itt egészen másról van szó. Ha finomak akarunk lenni, akkor arra geopolitikát mondanánk, ha kevésbé finomak, akkor zsigereket. Tény, amit a New York Times maga vallotta be egy írásában amit szintén lehet óvatlannak nevezni -, hogy Vlagyimir Putyinnal Amerikának Moszkva korábbi stratégiai szövetségesének és partnerének a terrorelleni háborúban akkor gyûlt meg a baja, amikor a Jukosz-oligarcha Hodorkovszkijt letartóztatták. Azóta a két hatalom között a kapcsolatok már-már hidegháborús szintig romlottak. Elsõsorban az amerikai politikára legnagyobb hatást gyakorló neokonzervatívok szemében, akik Putyint egy általuk kedvelt szót használva gyûlölik. A Kék Áramlatot támogató Gyurcsány így hirtelenjében tényezõ lett. Mégpedig negatív értelemben. Putyin szövetségese. Akit meg kellett támadni. Ami megtörtént és attól kezdve Gyurcsányra, aki a nyugati sajtóban a Herald-cikk március 13-i megjelenéséig védett vad volt, záporoznak az ütések. Már nincs cikk, amelyben ne emlegetnék fel KISZ-es múltját és/vagy, hogy a volt kommunisták pártját vezeti. A miniszterelnök mára egy összetört ember képét mutatja. Aki gyors visszavonulót fújt. Meggyengült lelkiállapotára jellemzõ az, hogy tegnapelõtt ellenzéki támadás, mégpedig lapunk tényfeltáró cikkeinek hatására megmásította korábban még foggal körömmel védett szándékát, hogy jelöltjét kinevezze szóvivõjének. Gyurcsány miniszterelnöki pályája során elõször engedett ellenzéki támadásnak. Aki csak kicsit is ismeri a lélektan rejtelmeit, tudja, egy megroggyant autokrata esetében nincs visszaút a tekintélyhez. Pártja még nem tudja, de már keresheti utódját. Forrás: Lovas István Magyar Nemzet 14 jó ha figyelünk

15 Ha Gyurcsány szeptemberben lemond, többé nem tehetné meg senki, hogy ilyen helyzetben nem akasztja szögre a puskát mondja Lovasi András, a Kispál és a Borz együttes frontembere. Így újabb tizenöt évig nem lesz következménye Õsszel részt vett az Országos Civil Fórum megalakításában, késõbb kilépett a Szeretem Magyarországot klubból. Csak nem rázta meg Gyurcsány Ferenc õszödi beszéde? Rettenetesen bosszantott ez az ügy szeptemberben. De nem akarok politizálni pont a Heti Válasznak. Nem célom, hogy rokonszenvpontokat szerezzek a jobboldali választóktól. Van elég megélhetési bûnözõ a mûvészvilágban, azt ne higgyék, hogy én is udvarolok. Nem hisszük. De ha leszögezzük, hogy tesz a jobboldali választók rokonszenvére, elmondja? Végül is semmi különös, csak szerintem sem nagy baj, ha egy miniszterelnök lemond. Évtizedes példákra rácáfolva. Eddig ugyanis sosem volt, hogy valaki a legfelsõ szinten felelõsséget vállalt volna valamiért. Nem a pártcsetepaték szempontjából érdekes szeptember 17-e, hanem mert ha Gyurcsány akkor lemond, többé nem tehetné meg senki, hogy ilyen helyzetben nem akasztja szögre a puskát. Így viszont újabb tizenöt évig nem lesz következménye semminek, ami azért is érthetetlen, mert a fõszereplõ nem nyert vele semmit. Dehogynem. Hatalmat. Melyek is azok a jutalompontok, amelyekért valaki politikus lesz? Egyrészt a hatalom, de kell hozzá az ismertség és a népszerûség érzése is. Gyurcsány is elkavaroghatott volna csöndben a cégeivel, aztán mégis miniszterelnök akart lenni. Azért a népszerûségért, amije most nincs. Pedig ha lemond, és a kormánytöbbség kinevez helyette egy vízilóarcú strómant, vissza is ülhetett volna a székébe, ha egyszer az õ lobbicsoportja a legerõsebb a pártban. Népszerûségügyben nyilván tapasztalatból beszél. Épp húsz éve azért lett énekes, hogy sokan szeressék? Némi magamutogatás kell ehhez a mûfajhoz, de a pályafutásom valójában elméleti kísérlet. Azt tesztelem, hogy igazam van-e. Amikor elkezdtük, biztos voltam benne, hogy a Kispál és a Borz be fog futni. Összehoztunk egy könnyûzenei produkciót, amely távol tartotta magát a fõsodortól de nem ezért voltam biztos a dolgunkban. Az emberekben hittem, nem magunkban. Mintha politikust hallanánk. Igen ám, csakhogy ma már nem hiszek az emberekben. Akkor gondolta rosszul, vagy az emberek változtak meg? Utóbbi. A fiatal zenekarok példáján látom, hogy ma már nem elég jónak, hitelesnek lenni ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk. A kulturális árucikket is fogyasztják, ahelyett, hogy az érzelmi vagy szellemi tartalmára figyelnének. Ebben felelõssége van a médiának, a szerkesztõi gyávaságnak: inkább a klisészerû, bevált dalok, mint valami új, érdekes, nehogy csökkenjen a hallgatottság. Bánja, hogy megjelentek a kereskedelmi médiumok? Micsoda piacellenes hozzáállás! Nem az a baj, hogy megjelentek, hanem hogy nem épült ki az ellensúlyuk. A magas kultúra képviselõi szoktak ilyesmin búsongani. Vagy a rockzene is ebbe a kategóriába tartozna? Sok ember számára a könnyûzene mankó, az egyetlen kulturális tápanyag, amellyel az érzelmeit meg tudja fogalmazni. Ha a kommersz színházi darab kap támogatást, akkor jár a könnyûzenének is. Nem nekem, hanem a kezdõknek, akiknek nincs lehetõségük játszani. Egyfajta közmûvelõdési hálózatot, klubrendszert képzeltünk el. Ebbõl lett a PANKKK-program. Mintha befuccsolt volna. Jól látja. Bozóki András személye nyilván sokat nyomott a latban, Hiller István megjelenésével aztán szertefoszlott a folytatás reménye. Õ a hagyományos lobbik embere, õket igyekszik, nem mondom, hogy jóllakatni, de annyi csontot dob nekik, hogy csöndben maradjanak. Ön nem profitált a PANKKKból? Hogy profitáltam volna abból, hogy segítem piacra jutni a konkurenciámat? De ezzel a félreértéssel nincs egyedül. Amikor elkezdtünk lobbizni, még Medgyessy idején, barátaim összehoztak egy-két MSZP-s médiapolitikussal. Egy hét sem telt bele, máris szóltak, hogy lenne egy ifjúszocialista rendezvény, játszanánk-e rajta baráti áron? Mit válaszolt? Valamit félreértettél. A program egyetlen nyertese akkor egy már nem annyira ifjú szocialista: Gyurcsány Ferenc. Tény, hogy ügyesen felismerte: jó és olcsó kampányhúzás ez. Lett is olyan fiatalos imidzse az MSZP-nek, amilyen azelõtt sosem. Szóval mi, könnyûzenészek is részei lettünk a játéknak, de akkor még nem látszott, hogy a dolog csak erre kell, azt hittük, hosszabb távon is lesz belõle valami. Belépésekor a Szeretem Magyarországot klubról sem tudta, mire kell? Jó ötletnek tartottam, hogy létrejön egy pártok fölötti közéleti klub. Szeptemberben aztán, amikor mindenki érezte, hogy állást kell foglalni, kiderült, hogy a klub nem tud markáns véleményt megfogalmazni, csak marketingválaszra futotta. Talán nem kormányzati nyomásra, nincs tehát összeesküvés- elméletem, egyszerûen saját érdekbõl. Közben az, hogy idáig jutottunk, épp annak köszönhetõ, hogy az értelmiség magára hagyta az országot. Nem hallok olyan mondatokat, amelyek megvilágítanák, mi is történik. Ma jobboldali mûvésznek, értelmiséginek lenni ugyanúgy megélhetési forrás, mint baloldalinak. Csak más csöcsön lógsz. Önkormányzatin, ha közalkalmazott vagy, gyógyszergyárakén, ha orvos nincsenek független értelmiségi utak, csak lobbik által lekenyerezett urak. Magát nyilván függetlennek tartja. jó ha figyelünk 15

16 Mindenesetre következetesebbnek, mint a legtöbb kollégát. Persze hülye helyzet, hogy mint mezei popzenész itt okoskodom, nem is állítom, hogy tudom, mit kellene tenni az országgal. Nyilván nem jó megoldás, hogy megrohamozzuk a Parlamentet és kitûzzük rá az árpádsávos zászlót, de más sem jut az eszembe, hogy hirtelen mit lehetne csinálni. Népszavazás? Ha minden igaz, Tubes-ügyben van is friss élménye. Nincs, mert épp családegyesítésre került sor nálunk. Ahhoz, hogy megkapjuk a gázártámogatást, a szüleim pécsi lakásából át kellett jelentkeznem saját orfûi címünkre, úgyhogy már épp nem szavazhattam. De kampányoltam a lokátor ellen, mert hogy az Pécsnek miért lenne jó, senki nem tudta még elmondani. Persze a veszélyek is ködösek, nem lehet velük úgy megriasztani az embereket, mint mondjuk a román munkaerõvel. Kevesen is szavaztak. Kampányolt az Európa kulturális fõvárosa pályázat mellett is. Figyeli, halad-e a megvalósítás? Nem túl biztató a helyzet. Egyrészt nehezen látható, hogy a beruházások hogy készülhetnének el idõben, jó minõségben. Fennáll a veszély, hogy alibiprogramok lesznek. A tervekkel ellentétben méregdrága, a késõbbiekben fenntarthatatlan épületeket akar a városvezetés. Minél többe kerül, annál nagyobb pénzt lehet lenyúlni. Ez országos trend, melynek meggyökeresedésében a Fidesznek ugyanúgy megvan a sara, mint a baloldalnak. Pályázgató ismerõseim szerint a Fidesz-kisgazda idõkben lett 30 százalék körüli a döntéshozóhoz visszajuttatandó pénz, amit aztán az ellenkezõ oldal is gyakorlattá tett. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az életünk sokszor vesszõfutásnak tûnik. A visszaosztások hogyan is függnek össze a közérzetünkkel? Nagyon, hiszen minden helyzetben újra meg kell állapodni a játékszabályokban. Egyrészt ugyanis nincs meg az a kedélyes balkáni tohonyaság, amellyel el lehet fogadni a végtelen korrupciót, azt például, hogy a rendõrnek meg mindennek tíz euró az ára. Délebbre ezen nem idegeskednek, legalább érthetõk a játékszabályok. Nyugatra meg ezen a szinten azért mûködik a jogrendszer. Ha viszont itthon megállít a rendõr, fél órát udvaroltok egymásnak, hogy elfogadja-e a pénzt. Mindez nem egy perc, amíg kiadod a tíz eurót, nem is öt, amíg felírnak és feljelentenek, hanem fél óra. Erre megy el az idõnk, mert nincs eldöntve, hogy kik is vagyunk. Balkán vagy Nyugat? Gondban is lennék, ha valamelyik lányom megkérdezné: apu, hogyan legyek gazdag? Amerikaiként még mondhatnám: látod, ennek a Bill Gatesnek volt egy remek ötlete, kivitte a piacra, aztán gazdag lett. Tanulj, ötletelj! A mi szabadpiacunk viszont valójában nem is piac. A vagyonok mellé valahogy nem tudom odatenni, mihez is ért az illetõ. Ez milliárdos lett, mert jóban volt azzal a politikussal, és kapott állami megrendelést, amibõl visszacsurgatott a politikusnak, ez meg cégeket számol fel, és azért gazdag, mert mások tönkremennek. Nesze, kislányom, ebbõl szocializálódjál! Hol vannak a problémákat felvetõ mûvészi alkotások? A jelenkori magyar kultúra nagy hányada köldöknézõ, belterjes és érdektelen. Kifelé, amerre egy ilyen kis piaccal rendelkezõ országnak nyitnia kellene néhány öntörvényû mûhelyt, mûvészt nem számolva, eladhatatlan. Ezen a hivatalos kultúrpolitika sem segít. A szórakoztatóipar fõ szabálya pedig, hogy légy politikailag korrekt, ne hagyj támadási felületet. Ne mondj semmit, ami életszerû, õszinte és érdekes. Hagyd a fogyasztót ringatózni a szarban. Így hasonul az értelmiségi a politikushoz. Az is annál unalmasabb és hülyébb, minél magasabb polcra kerül. A rockzene viszont nem lehet ilyen. Nem lehet joviális, kedélyes, mert a lényege veszne el. Nagyjából már el is veszett. Jól menõ zenekar frontembereként minek alapított másikat is? Ahogy a Kispál, úgy a Kiscsillag is elméleti zenekar. Közel negyvenéves pasik összeállnak, hogy kiderítsék, tudnak-e még izgalmasat alkotni. Vannak persze sokan, akik ennyi idõsen összehoznak zenekarokat, de itthon azért leginkább érdektelen végeredmény születik, korábbi önmaguk fölbüfögése. A Kiscsillag sosem fog Kispál-számokat játszani ott nincs is rajtam az elvárás nyomása, hogy ha tetszik, ha nem, a Szõkített nõt akkor is eljátszod minden este. Meg aztán késõbb már nem lenne esélyem, hogy megtanuljak rendesen gitározni, úgyhogy ez amolyan utolsó óra program. Kapuzárási pánik? Kísérlet. Hogy van-e még élet a negyedik iksz után. Forrás: Stumpf András Heti Válasz Ha néhány száz évvel ezelõtt trónörökösnek születik, országa nyert volna egy filozófus-királyt. De a 20. században született és nem is uralkodóházban. Már szakmájának egyik, ha nem a legkiválóbb mûvelõje e honban, s nem csak azon bévül, hanem kívül is ismert és elismert, amikor jött a rendszerváltás. A rendszerváltással a privatizáció, s a felhalmozott kapcsolati tõke, a hû barátok és nem utolsó sorban üzleti alkalmassága révén a leggazdagabbak közé emelkedik, milliárdossá lesz, a top valahányadik. De ez nem távolítja el a tudomány mûvelésétõl (nem igaz az, hogy az ember vagy király, vagy filozófus), s jelenik meg továbbra is könyve, tanulmánya, publicisztikai írása. A politikától sem tartja távol magát, szakértõként hallatja hangját. Egy miniszterelnöknek azt tanácsolja, hogy addig nem érdemes nagyszabású szociális-felzárkóztató programokba túl sok pénz ölni, míg a társadalom a rendszerváltás gazdasági válsága után nem konszolidálódik. Ezzel jégre vitte. Szerintem legalábbis. Politikailag mindenképp. Akirõl szó van, Kolosi Tamás üzletember, cégcsoport-tulajdonos, szociológus-társadalomkutató minõségében a Tárki elnöke, e sorok írójának is hajdani tanára (egy szeminárium erejéig), aki fenti címen hagyott nyomot a Népszabadság legutóbbi Hétvége-mellékletében (2007. február 10.). Ehhez az írásához kívánok megjegyzéseket fûzni. Kolosi a Besitzbürgertum és a Bildungbürgertum század fordulóján a német, majd hatására az európai történetszociológiában is oly népszerû fogalompárjának elmagyarázása után megállapítja, hogy a kapitalista társadalmak kialakulásában a hasznosságelvû tulajdonosi polgárságé volt a vezetõ szerep, és csak másodlagos volt az ideológiailag determinált képzettségi polgárság hatása, míg az 1990-es évek elején rendszert váltó és a kapitalizmus felé induló Kelet-Európában a rendszerváltás alapvetõ társadalmi bázisa a rendszerváltó értelmiség. Volt. Mert a rendszerváltó értelmiség elkövette az õsbûnt, Magyarországon kiváltképp. Ugyanis nem mindenütt, hanem csak azokon a területeken támogatta a versenyszféra kialakulását, ahol nagyon gyenge volt közvetlen érdekeltsége, míg igyekezett lassítani, akadályozni a piaci viszonyok elsõdlegességének kialakítását azokban a szférákban, ahol közvetlen érdekeltsége volt. Ezért. igencsak korlátozott a piac érvényesülése az értelmiségi lét színterein: a kultúrában, az oktatásügyben, az egészségügyben, a tudományban, a közigazgatásban. Pontosabban szólva: ezeken a területeken annál kevésbé érvényesülnek a piaci viszo- 16 jó ha figyelünk

17 nyok, minél inkább képes volt ezt az adott terület értelmiségi lobbija megakadályozni." És jönnek a példák. A kultúra, az oktatásügy, a tudomány és a közigazgatás területéhez nem értek, az egészségügyhöz és a szintén szóba hozott nyugdíjhoz viszont igen. Ami most reform címén történik, az Kolosi az egyszemélyben Besitz és Bildungbürger szerint a sunyin önmaga felé hajló kezû ideológiailag determinált képzettségi polgárság kihajítása a hatalom sáncaiból a hasznosságelvû tulajdonosi polgárság által. Éppen ideje a hasznosságot állítani az ideológiai determináltság helyébe. A szerzõ láthatólag örül e fejleménynek, azt mintegy a rendszerváltás befejezéseként, a végsõ cél eléréseként éli meg. A képzettségi polgárok azután nyerhetnek majd bebocsátást a hatalom sáncai mögé nem mondja, de gondolom, hogy gondolja -, ha a felvételi vizsgán nem csupán elismerik, de szellemes és meggyõzõ érvek garmadájával tudják megindokolni, miért az a létezõ világok legjobbika, melyben az választja a zenét, aki fizeti a muzsikust. Nos, miért kellenek a reformok? Kolosi szerint mindezidáig a Horn-kormány nyugdíjreformja volt az egyetlen koncepcionálisan is világos és végigvitt nagy elosztórendszer -reform. Ezzel szemben a Horn-kormány, pontosabban Medgyessy Péter pénzügyminiszter és a mögé felsorakozó hasznosságelvû tulajdonosi polgárság a maastrichti kritériumok teljesítését megnehezítõ lépést tett, akadályozva az eurózónához való csatlakozásunkat. Ahelyett ugyanis, hogy az explicit államadósság leszorítására fordította volna a költségvetés mindig szûkös forrásait, az államháztartás számára kényelmes implicit (nyugdíj) államadósság egy részét explicitté konvertálva növelte azt, ezzel sokasítva és nehezebbé téve a törlesztést. A Horn-kormány amúgy makrogazdaságilag nem tudta, hogy nyugdíjreform címén mit tesz. Hülyeséget. Persze azokban a klubokban, ahol Kolosi megfordul, rendre mást hall, s ha képzettségi polgár mivoltát meggyõzném is állításaim igazáról, akkor se mondhatna mást, mert kigolyóznák a klubból. A hasznosság jó részben ugyanis ideológiailag determinált. A nyugdíjreform alapjában véve járadékvadászát volt (rent seeking, mondja az elméleti közgazdaságtanban képzett polgár). Mindez nem jelenti persze azt, hogy nincs és nem volt szükség nyugdíjreformra. Az egészségügy területén példálódzva Kolosi a háziorvosok és a fogorvosok értelmiségi lobbija gyengeségének tudja be, hogy esetükben a piaci viszonyok érvényesülése erõsebb, míg a nagyon jó érdekérvényesítõ képességgel megáldott kórházi fõorvosok lobbija legkevésbé engedi a piaci viszonyok kialakulását. A tárgyban nem járatos olvasók kedvéért: a körzeti orvos a körzetébe tartozók alapellátásáért felelõs orvos volt, elõle legfeljebb az üzemorvoshoz menekülhetett az, aki olyan munkahelyen dolgozott, ahol volt ilyen. A háziorvosnak szintén van körzete, de az ott lakó kérheti felvételét másik körzet háziorvosának praxisába (aki akár el is elutasíthatja, míg a saját körzetében lakót köteles ellátnia). Akárhogy erõltetem is a memóriám, nem emlékszem arra, hogy a körzeti orvos lobbi az utolsó leheletéig küzdött volna a háziorvosi rendszer ellen, s az történt volna, hogy harmatgyenge érdekérvényesítõ képességét sikerrel gyûri maga alá a piacpárti ellen. A fogorvosok pedig mindig is magánpraxisukból (s nem hálapénzbõl) tettek szert jövedelemre, hivatalos állásukat a szakmá- jó ha figyelünk 17

18 ba való belépés feltételének, alacsony fizetésüket pedig sajátos adónak tekintették. Csupán magánfogorvosnak lenni a szocializmus éveiben nem lehetett, legfeljebb nyugdíjasként. A kórházak között pedig olyan éles piaci verseny dúl, hogy ihaj: a beteg a nyíregyházi helyett boldogíthatja a nagykanizsai kórházat, a csornai helyett mehet akár a kiskunfélegyháziba. Legalábbis mehetett eddig. Mert ezentúl csak a három legközelebbi közül választhat. A kórházi fõorvosok valóban feudumként kezelik osztályaikat, ami azonban nem túlhatalmuk jele (egy amerikai vagy német osztályvezetõnek sincs kisebb rendelkezési és felügyeleti joga beosztottjai felett). Ennek oka elsõsorban az, hogy osztályaik vezetése ad lehetõséget hálapénz-szerzésére. Ezért van az, hogy még az egyszerû vakbélmûtétet is maguk végzik, s nem az utolsó frissdiplomás orvostanonccal végeztetik, míg magukat a tudást és tapasztalatot, valódi szakmai kihívást jelentõ feladatokra tartalékolják. De muszáj kaszálni, mert az õ gerincüket is évtizedekig taposta egy osztályvezetõ fõorvos, addig filléreket kerestek, s évesen ugyanabba a pozícióba jutva kevés idõ áll rendelkezésükre, hogy most viszont keressenek, s biztosítsák, ne a közösség jóindulatától függjön idõskori megélhetésük. (Mint azé a hálapénzt soha el nem fogadó pusztaszabolcsi orvosé, akinek volt betegei adták össze 1,5 millió Ft-ot, hogy beköltözhessen az idõsek otthonába. A történet olvasható volt a Népszabadság, február 7-i számában. Végtére ez is hálapénz. Utólagos.) A kormányzati reformanyagokban azonban nyoma sincs, hogy az orvosok jövedelmét olyan szintre kellene fejleszteni, hogy erkölcsileg megalapozottan lehessen fellépni a hálapénz ellen. Az a hit, hogy co-paymenttel a hálapénz leváltható, dõreség. (A kérdést viszont abszolút megoldaná, ha a co-payment leváltaná a paymentet.) Kolosi jól mozog az általános reform-retorika szintjén, de ez nem mondható el, amikor konkrétumokhoz ér. A feudális hitbizományokon alapuló elosztási rendszerek piaci mechanizmusokkal való felváltásá -ról beszél, de az elosztási FEKETEMISE KIFULLADÁSIG? rendszer nem a feudális hitbizományokon alapul. A kórházak bevétele DRG (magyarul HBCs) rendszer alapján megállapított díjakból származik, ez pedig olyan mértékben piaci technika, melynél nagyobb mértékben nem is lehetne. A gyógyszertárakkal is példálózik Kolosi. Idézi az ismeretlen önérdekvédõ ideológiagyártó gyógyszerész-értelmiségit: nem engedjük a kiváló magyar patikákat az amerikai drugstorok színvonalára süllyedni. Hogy hol hallott ilyet Kolosi, majd elárulja, de a rendszerváltáskor választható alternatíva a következõ volt. (1) személyi jogú, patikus által tulajdonolt patika az európai kontinentális hagyománynak megfelelõen, a patikák között lévõ távolság és a lefedett lakosságszám törvényben meghatározott, hogy mindenütt legyen, és meg is tudjon élni a patikus. (2) vagy bárki, bárhol nyithat gyógyszert is árusító boltot, az egyetlen feltétel, hogy legyen legalább egy gyógyszerész végzettségû alkalmazott. Magam nem gondolom, hogy csak és kizárólag az a hatékony, ha a gyógyszerészek egy vagyonának profitábilis befektetést keresõ tulajdonos polgár alkalmazottai. A gyógyszer-kiskereskedelembe fektetõ vállalkozók épp úgy e piac monopolistái, mint a gyógyszerész patikatulajdonosok. Magam azonban nem gondolom, hogy nem kellett volna a gyógyszer-kiskereskedelemhez nyúlni. Például szerintem is jó döntés volt az engedélyezés elvétele a gyógyszerész kamarától és az ÁNTSZ-nek adása. Az alacsony forgalmú patikák támogatásának intézményesítése az eddigi esetlegesség helyett. Határozott véleményem, hogy a gyógyszereket a patikákban kellett volna hagyni azért, hogy a gyógyszertár-tulajdonos patikusok és alkalmazottaik megélhetése biztosítva legyen, amit a gyógyszerpaletta egy részének patikán kívülre vitele bizony megingat. Ehelyett jó döntés lett volna a nagyvárosi patikák szaporítása, különösen a nagy forgalmú patikák közelében (ez új gyógyszertár alapítását tette volna lehetõvé az országban). A patikai ügyelet bõvítését is ki lehetett volna kényszeríteni. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Kolosi érveivel a klubba tartozók nyers érdekeit képviseli, akik inkább a nyugodt és biztos jövedelemmel kecsegtetõ patikákba szeretnék fektetni pénzüket, mint valódi kockázatot vállalva, teremteni. Nagy vagyonok ugyan keletkezhetnek így, de az ország elõbbre nem megy. Az egészségügy reform nyertese két csoport lehet, mondja Kolosi, s írásának ez kétségtelenül a legõszintébb része. Az egyik csoport a fizetõképes réteg, a másik az orvostársadalom azon része, amelyik hajlandó az adózatlan, korrupciós típusú jövedelmekrõl, illetve ezen jövedelmek lehetõségérõl a szabályozott piaci jövedelmek érdekében lemondani. De miért lenne nyertes a hálapénzrõl lemondó orvos? Hiszen az az esetek túlnyomó többségében valóban a hálát fejezi ki, s nem korrupciós célú, ami döntõen korrupciós célú, az nem a hálapénz, hanem a gyógyszergyártók szponzorációja. Kolosi nem olvassa az interneten felelhetõ reformanyagokat? Errõl egy szó nincs. Szó van viszont arról, hogy szó nem lehet róla. Gyõztesnek marad a fizetõképes réteg. A nem fizetõképes réteg így Kolosi meglévõ társadalmi hátrányai az egészségügyi rendszer keretei között éppúgy láthatóvá válnak, mint ahogy már most is láthatók a társadalmi lét más színterein. Ez visszalépés még a két világháború közötti állapotokhoz képest is, amikor az orvosetika legkeményebb és betartott szabálya volt, hogy a közös kórtermi szegény-, a különszobás fizetõképes-, vagy a szanatóriumi nagyon fizetõképes beteg orvosi tartalmában nem kaphat mást. Kolosi ugyan azt mondja, hogy a nem fizetõképes beteg orvosszakmailag továbbra is ugyanolyan ellátásban fog részesülni mint eddig, amit akár úgy is érthetünk, hogy a szegényeknek e szinten megáll az orvostudomány fejlõdése. Hálás vagyok Kolosi Tamásnak. Egy milliárdos, egy insider végre kimondta, amit ha nem is tudtam, de eddig is sejtettem. A Gyurcsány-kormány reformjainak lényege: Besitzbürgertum megszabadul a társadalmi ballasztoktól, hogy könnyebben gyarmatosíthassa saját országát. Németh György gondola Õszöd ma már nem Õszöd. Minden idõk leghazugabb és legsikeresebb hazugságellenes kampánya, végtelenített feketemiséje kapcsolódik hozzá. Sikerült a konkrét és mindenkori hazugság szimbólumává tenni. Mára már intézményesült az egész hajcihõ. A kõdobálás, az autógyújtogatás, a liturgikus gyûlöletgyûlések mellett cikkek ezrei, könyvek, esszék tucatjai, versek, prédikációk, püspöki körlevél, szellemi mûhelyek és nemzetközi konferenciák lettek belõle. Talán már tudományos intézet is. A párbeszéd reménytelen: mostanra azok is hisznek benne, akik ezt az akciósorozatot választási kudarcuk korrigálására kitalálták. Géczi József Alajos Népszabadság, május jó ha figyelünk

19 akkor itt vannak a Draskovicsék Nagy élvezet volt a Kossuth rádión az imént Draskovits elvtársat hallgatni. Össze-vissza beszédének az a lényege, hogy a tolvaj privatizáció után a következõ bõrt is le kell húzni az emberekrõl, és ez ellen nincsen fellebbezés. A vagyontalanná tett országban a vizitdíj még csak a hangulati elõkészítés a késõbb jövõ igazán drasztikus megszorításokhoz. Az áldozat óráját is ki kell venni a zsebébõl a csata vagy kivégzés elõtt. Ezek a mostani reformer-bábuk ilyen részben bûntudattól részben pedig a hülyeségtõl gyötört volt komenisták, akik túllihegnek minden rájuk osztott szerepet. De gondolkodni, méltányosan fellépni nem tudnak, nem akarnak, eszükbe sem jutott. Ezeknél a harmadik vonalbeli volt komenistáknál a 80-as években azért jobb filozófia mentén akartak kompenzációt adni az SZJA bevetésekor. Most a privatizáció miatt kellene kompenzálni az országot, ha tényleg elég jó, azaz elég hatékony tulajdonoskhoz kerültek a termelési javak, akkor a vizitdíjat kb havi Ft-ban fejpénz gyanánt kellene az államnak vizitdíj költségkeretként megelõlegeznie a hatékony tulajdonosok adójából, az állampolgároknak. És még négy-öt hasonló költségkeretbõl kikerülhetne összesen vagy havi százezer ft fejpénz-elõleg (a munkajövedelmen kívül), amelybõl ki-ki eldönthetné, hogy inkább orvoshoz jár vagy teniszezni.... És akkor el lehetne hinni, hogy mindez csupán reform, valamely megfizetési ügyleti hatékonyság javítás. De nem az lett belõle. Reform eszmérõl nem hallani. Nincs idea, nincs tisztességes elképzelés, csak lenyúló lökdösõdés, sakálok tülekedéseakonccá züllesztett közjavak fölött. HOLOTT. Holott az egészségügyi minisztérium egyik oldalsó szárnyában kellene legyen a gyúgyítási fõosztály vizitdíjastól meg dobozdíjastól meg kórház csikicsukistól, gyógyszerlobbistól együtt (a pincében pedig dobozolhatnának a mostani alibi-reformerek). Az egészségügyi minisztériumnak kellene legyen még vagy hat-nyolc fõosztálya. A fontosabbak. Olyanok, mint 1) egészséges táplálkozás fõszt, 2) egészséges lakhatás fõszt, 3) egészséges társadalmi légkör és egészséget erõsítõ intézményi érdekeltségi rendszer fõszt, 4) egészséges sport és szabad-idõ fõszt, 5) egészséges kultúra fõszt, 6) egészség az oktatásban, reklámban, általában a médiában fõszt, 7) egészség a családban fõszt, 8) és így tovább egészség kutatás fõszt,... hogy az egészség szempontjaival egyeztetett általában vett társadalmi önszervezés modellekrõl ne is beszéljünk, stb-stb. A költségvetésben is meg kellene látszon, hogy nem hanyagolják el a közvetlen gyógyítást, mert a mai költségvetésnek talán a háromszorosát kellene rá költeni, az egészség-költségvetés kb egytizedeként, amolyan karbanetartási költségként a beruházási összegek mellett. És az emberek testileg-lelkileg lehetnének teherbíróak. És akkor lenne egészség, és senkit sem érdekelne, hogy a vizitdíj 3000 Ft/ alkalom, mint most egy maszek fogásznál. De Ho n el tás regnálását sem fog-százezrekben lehetne kifejezni (56-ban kiverték, fél századdal késõbb kirohasztják). Most Draskovits jelezte, hogy ha rájuk hagyjuk a folytatást, akkor az nem fog másként folytatódni. A materialista frázisokon felnõtt volt kiszes legények mint reménytelen okkultista varázslóinasok a valóságtól nem befolyásolva folytatják ámokfutásukat, a pisztoly helyett révülten pénztárcákat markolászva. Õk nem horoszkópolnak, nem a házi alkimista olvasztó kemencékben akarnak békából és pókfonálból érc-aranyat olvasztani, hanem akarnok módjára rángatják a ceruzájukat mindenféle papírlapon, pénznek nevezett ákom-bákomos jegyzetfüzeteket lóbálnak és várják a megigazulást, a nagy sikert, mialatt ordibálva fenyegetõznek, hogy lesz ez még rosszabb is, ha a reformjuk nem vezet sikerre. Erkölcs? Mi az? Nem értik. Talán a pápa hadosztálya? És összeröhögnek, amikor megint a rádióban fognak zagyválni mindenfélét a reformokról. Ez náluk a ráolvasás. Ha az úgynevezett jobboldanak nem tetszett nemhogy forradalmat csinálni, de valamirevaló reformokat elgondolni sem, akkor itt a jutalom, ezt egyétek meg, ezt a kiszes fertelmet, meg a Draskovits féle szövegeket. És jöhet a találgatás, a torpedósdi, hogy összesküvés? Hülyeség? Impotencia? Talált-süllyedt? Fáy Árpád ELUNIVERSO.COM ECUADOR A liberális lap is közölte a hírt, hogy Rafael Correa baloldali ecuadori elnök szombat reggeli rádiómûsorában bejelentette, felülvizsgálja az összes ecuadori rádió és tévé sugárzási koncesszióját. Az Egyesült Államokban végzett Correa 40 percig tartó megszólalásában hazugoknak, középszerûeknek és ostobáknak nevezte a sajtó képviselõit. LOGIKAI BAKUGRÁSOK Kövér Lászlónak ha már politikusként oly aggálytalan, legalább jogász létére lehetnének fenntartásai a saját retorikája iránt; mégis látnunk kell, hogy a legkisebb mértékben sincsenek. És képes látszólag összevissza, logikai bakugrásokal terhelten beszélni, ha egy másfajta levezetést a pártja számára pillanatnyilag hasznosabbnak tart. Márpedig a Fidesz itt és most abban érdekelt, hogy a rendõrségi botrányok nyomán megindított átszervezések és személyi változások semmiféle bizalmi tõkét ne hozzanak, s az új miniszter majdani kinevezetteivel egyetemben eleve a jobboldal bélyegével kezdjen dolgozni. Tudomásul kell vennünk, hogy az orbánista taktika legfontosabb célja most az, hogy mindenütt elszívja a levegõt a kormány elõl, ahol és ahogyan csak teheti a módszereket pedig esze ágában sincs a demokrácia iránti felelõsségérzet jegyében megválogatni. Mészáros Tamás Népszava, 2007.május 26. jó ha figyelünk 19

20 A polgári elektronikus nyilvánosságban köröztetett nyílt levelében kérdõjel nélkül, határozott felszólításként így fogalmazta meg kívánságát a Kisgazda Polgári Kör-KPK elnöksége. Az elgondolás nem elõször bukkan fel, a parlamenti mandátum önkéntes visszaadását több szervezet is olyan huszárcsínyként ajánlgatja, amivel egy csapásra véget lehet vetni az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és a kormány pénzbehajtó intézkedései következtében bekövetkezett erkölcsi, gazdasági és politikai válságnak; csak egy kis bátorságra, elszántságra volna szükség. Mivel demokratikus berendezkedésû állam országgyûlése nem mûködhet ellenzék nélkül, mondják, ha az ellenzéki képviselõk egységesen visszaadnák mandátumaikat, megbukna a kormány, és elõrehozott választásokra kerülne sor. A kezdeményezõk olyan biztosak a dolgukban, hogy ultimátumszerûen súlyos ítéletet mondanak arra az esetre, ha az ellenzék egy héten belül (!) nem mond le mandátumairól. Ez szerintük arra vallana, hogy politikai céljaik középpontjában nem a kormány megbuktatása, hanem éppenséggel a bebetonozása, s az elégedetlenségi hullám lecsillapítása áll. Az elektronikus levelezés nagy elõnye, hogy az ember nyomban, s abban a körben válaszolhat egy ilyen felvetésre, ahol elhangzott. Billentyûzetet ragadván megpróbáltam megértetni, hova vezetne, ha a képviselõk megfogadnák a polgári köri jó tanácsot. Attól, hogy az ellenzéki képviselõk lemondanának mandátumaikról, a koalíciós többség természetesen nem oszlatná fel a parlamentet, és a kormány sem mondana le. Már csak azért sem, mert az MDF-képviselõk nyilván ezúttal is hangsúlyosan megkülönböztetnék magukat a Fidesztõl (és a KDNP-tõl) s eszük ágában sem volna követni õket. Maradna tehát ellenzék a Parlamentben, és a határozatképesség is kényelmesen biztosítható volna. Az OVB felszólítaná a Fideszt, hogy töltse be megürült listás helyeit (amit ha következetesek, nyilván nem tennének meg), és minden gazdátlanná vált egyéni választókerületben pótválasztást írnának ki. Ezen az ellenzék ha konzekvens nem indítana senkit (különben miért mondtak volna le). Betöltenék tehát a megürült képviselõi helyeket szabályosan, demokratikusan megválasztott MSZP-, SZDSZ- és MDF-képviselõkkel. (Az utóbbiak száma nyilván megszaporodna, mivel azok, akik semmiképpen nem szavaznának a koalícióra, ha egyáltalán elmennének szavazni, jó eséllyel az MDF-et választanák. Ezzel a Fidesz még azt a szívességet is megtenné ellenfeleinek, hogy mérhetõ befolyású tényezõvé segítene tenni az SZDSZ-stratégiával, MSZP-pénzbõl felpumpált, alapítóit kiebrudaló, elvhû politikusait leszalámizó, tagságát leváltó, támogatóit lecserélõ ál-konzervatív MDF-et.) A megerõsödõ koalíció ezután kétharmados többséghez jutva kénye-kedve szerint módosíthatná az alkotmányt, és a kétharmados törvényeket. Csak néhány példát említve: az önkormányzatok frissen szerzett ellensúly-szerepét pillanatok alatt lenullázhatnák. Ezzel elhárulna az utolsó akadály is az SZDSZ-es intézményfelszámoló és kiárusító egészségügyi és oktatási reform elõl. A gyülekezési szabadságot kedvükre korlátozhatnák, a nemzetbiztonsági szolgálatokat és a rendõrséget végképp és teljesen maguk alá gyûrhetnék, gyûlöletbeszéd ürügyén korlátozhatnák a szólásszabadságot. A kormányzattal szemben ellensúlyt képezõ intézményekbe és azok élére szabadon ültethetnék saját embereiket, a választási törvényt érdekeik szerint alakíthatnák. Ismert ambícióik, próbálkozásaik alapján tudható, hogy mindez nem csupán elméleti lehetõség, hanem valódi kockázat. Lehet átgondolatlanul, alapvetõ közjogi ismeretek nélkül mindenféle ötletekkel elõállni, ám leszögezhetõ, hogy a mandátumokról való önkéntes lemondás a kollektív öngyilkosság különösen látványos módja volna. Az igazi meglepetés csak azután következett. Levelet kaptam egy, a közélet iránt szenvedélyesen érdeklõdõ és láthatóan tájékozott jogásztól, aki törvényhelyeket is citálva védelmébe vette a Kisgazda Polgári Kör követelését. Érvelésének lényege, hogy listás mandátumok visszaadása esetén nem lehet pótválasztást kiírni (ez magától értetõdik, én sem állítottam mást), így viszont nem lesz meg a Parlamentnek a választási eljárási törvényben elõírt létszáma, ami orbitális alkotmányellenes helyzetet eredményezne. Ezt a köztársasági elnök sem nézheti tétlenül, fel kell oszlatnia a Parlamentet és új választásokat kell kiírnia. De ha bármely okból ezt nem tenné meg, majd az Alkotmánybíróság intézkedik az alkotmányellenes helyzet orvoslásáról. (Szó szerinti idézésre nem kaptam felhatalmazást, a gondolatmenet azonban feltétlenül érdemes a nyilvános megvitatásra.) Néhány tucat listás mandátum be nem töltése miatt aligha áll elõ olyan alkotmányellenes helyzet, amely csak a parlament feloszlatásának drasztikus módszerével orvosolható. (Ez inkább szubjektív igazságérzetbõl táplálkozó, érzelmi alapú feltételezés.) Hogy mennyire nem szankcionálható kötelezettség a parlamenti létszám, azt az is jelzi,hogy(átmeneti)mandátumüresedéseseténazaktuálisésnemaz elméleti létszámot szokták figyelembe venni (pl. a kétharmados kinevezési esetekben). Többször elõfordult már, hogy a Parlament hosszú hónapokig nem választott alkotmánybírókat, ombudsmant, ÁSZ-alelnököket, stb., ezzel mulasztásos törvénysértést idézve elõ, de ennek sem volt semmilyen szankciója. De ha meg is állna az alkotmányellenes helyzet feltételezése, ennek elõidézõje az ellenzék egyoldalú lépése volna. Ezért nélkülözi az elemi logikát, hogy e helyzetet a(z ebben az esetben) vétlen fél (ti. a kormánytöbbség) a saját kárára lenne köteles orvosolni. A jogszabály intézkedik az esetlegesen lecsökkent létszám visszaállításáról, ám ha ez az egyik fél szándékos bojkottja miatt nem mûködik, a (jogi) felelõsség nyilvánvalóan ezt a felet terheli. A választói akarattól eltérõ politikai viszonyokat a Fidesz önként állítaná elõ (a saját kárára), s nem nehéz megjósolni, hogy a kialakult helyzetben az MSZP-propaganda kéjesen idézné Orbán Viktor nevezetes mondását, hogy a Parlament ellenzék nélkül is mûködik. Sõt hozzátennék, hogy még csak nem is ellenzék nélkül, mert itt van a felelõs, a mérsékelt, a nemes konzervatív stb. MDF, mely bezzeg nem csinál cirkuszt az ország házából, nem hagyja cserben választóit, hanem teljesíti alkotmányos kötelezettségét. Nem kétséges, hogy a politika- és politikusellenesre hangolt közhangulatban egy ilyen propaganda milyen veszélyesen hatékony lehet. Hogy a köztársasági elnök cselekvési tere milyen szûk, azt szeptember óta többször is tapasztalhattuk. Az elnök szigorúan körülírt jogi keretek között végzi fõként reprezentációra szorítkozó munkáját. A Parlamentet nem oszlathatja fel, csak igen kivételes, jól körülírt esetekben (pl. ha a koalíció adott idõn belül három alkalommal képtelen miniszterelnököt választani). Illúzió, hogy Sólyom László feloszlatná a Parlamentet, és erre az Alkotmánybíróság sem kényszerítené rá. Az Alkotmánybíróság általában jogszabályok normakontrollját végzi. Bizonyos közjogi szereplõk kérhetnek elvont alkotmányértelmezést, de ekkor a testület kínosan vigyáz arra, nehogy a kérdésre konkrét választ adjon. Emlékezzünk csak vissza Göncz Árpád nevezetes ki nem nevezési eseteire, amikor Antall József többször is megkérdezte az Alkotmánybíróságot, de egyszer sem kapott kellõen világos választ, noha a hozzáértõk elõtt teljesen világos volt, hogy Göncz törvénysértõen járt el. Csak éppen ezt közjogi következménnyel járó súllyal senki nem mond(hat)ta ki. A köztársasági elnök döntéseit jogi úton amúgy is szinte lehetetlen megtámadni. A Parlament kétharmados többséggel kérhetné az Alkotmánybíróságot az elnöki törvénysértés kimondására, ami a mai erõviszonyok mellett kizárt. Igaz, ha az ellenzék önkéntes visszalépése kétharmadhoz juttatná a koalíciót, egybõl lehetségessé válna, de aligha a polgári oldal értékvilágának vagy érdekeinek megfelelõen. Divatos dolog ma az elit -et mindennek elmondani, s az egekbe magasztalni a civil kezdeményezéseket. Ez a történet azonban arra fi- 20 jó ha figyelünk