Kenéz Heka Etelka. A lélek hullámán. válogatott versei

Átírás

1 Kenéz Heka Etelka A lélek hullámán válogatott versei 1

2 Kenéz Heka Etelka A lélek hullámán válogatott versei Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: X 2

3 Levél Kenéz Heka Etelkának Drága Etelka! Mi, barátaid és ismerőseid, alig több mint egy esztendeje nagy örömmel vettük hírét, hogy szép verseidet kötetben készülsz kiadni. Amikor a kötetet, mely a Séta a múltban címet kapta, már a kezünkben tartottuk, még nagyobb volt az örömünk. Csendesen olvasgattuk a verseket, nézegettük a múlt és a jelen képeit. Köszönjük, hogy gyönyörködhettünk érzéseidben, amelyek eltöltötték egykor a szívedet, köszönjük, hogy megosztottad velünk legfontosabb gondolataidat, töprengéseidet. Verseidet olvasva mi is ott sétáltunk Veled a múltban a tengerparti pálmafák alatt, a patakpartokon, a hegytetőkön, a Duna holt ágának rejtelmei között, ahol születtél, aztán Vásárhelyen, a világ közepén, ahol végül megtelepedtél, és ahol mindent annyira szeretsz. Őszinte öröm volt számunkra ez a séta. Közben mi is megteltünk a sok szépséggel, amelyeket elénk tártak a versek. Bizonyos, hogy érzéseid és gondolataid nemcsak elringattak és minket is elgondolkoztattak, de sok olvasódat segítették jobban eligazodni a világban, verseid szebbé és könnyebbé tették az életüket. Csakúgy, mint ennek a legújabb kötetednek a költeményei, amelyekben az ég titkairól, álmaidról, reményeidről, hitedről, szenvedélyről, ugyanakkor a földi élet semmiségéről és minden létező dolog tünékenységéről vallasz. Épp annyira őszintén, és mindannyiunk iránt érzett aggodalmadnak is hangot adva, mint korábbi költeményeidben. Mi, olvasóid, ezáltal nemcsak verseidet, hanem törődésedet és szeretetedet is élvezhetjük. Minden olvasód hálás lehet Neked ezért. Azt kívánjuk, hogy bárhol járj is a valóságban és a képzelet útjain a jövőben, élvezd és szeresd az életedet úgy, ahogy eddig. Felhőtlenül vagy kételyekkel, szenvedélyesen vagy csendben eltűnődve, de mindig szorosan kötődve hozzá, és örökké fürkészve minden titkát. És persze, az élet is szeressen Téged, legalább úgy, ahogy eddig. Adjon sok olyan szép ünnepet, mint például ennek a kötetnek a megjelenése. Budapest, március 22. Sok szeretettel Sári László 3

4 4

5 Margit nővéremnek Gyermekkori emlékem a múltban szóló képekben a családban később születtem akkor már nagyobb Volt a nővérem megfogott a bájos szépsége és a sokoldalú Tehetsége. Örökkön körbe jártam mint a nap a földet és méhek a virágos rétet nélküle megállt az élet az énekhangja Karádira emlékeztet ha szaval a verejték kiver, közben Írta a szép verseket Zrínyi Ilona szobránál szavalta a költeményeket Reá gondolok szemembe csalja a könnyeket Kisebbségben született így a Tehetsége füstbe ment. Az idő ellopta szájáról a dalt, S a szépséget de nem vesztette el a fiatalkori reménységet Bécsben él és van benne szeretet Nemrég írt a Teremtőhöz 24 strófás verset a jóságért megjelöli Istene nem Tehette hazája és népe. 5

6 Férjem születésnapja Ernőkém, születésed ünnepe. Gondolatom szeretne súgni néked Valami szépet, Költői költészetet mely belőlem árad, mint a lehelet. Karácsony éjszakája Az asztalon gyertya lángja a lelked fenyőfája amely a Te szemeidet utoljára látta, nemsokára le is zárta a csillagszórót könnyeim eloltotta rég volt valamikor, hajdanán Itt maradtál azóta is szívem hajlékán Átitatott gondolatok a fenyőfán Nézem bánatosan mélán Az asztalon a képed áll a Távlatokból nézzük egymást, milyen kár cifra papírba öltözött szaloncukor Az idő pillanatig megáll ha arra Gondolok, Itt még minden Téged vár! Kelcs Róbert alkotó művész születésnapjára Gondolatim futama, gyermekkorodban már erős akaratod volt mindent kivívtál magadnak a sorsoddal hagytad sodorni az életutadat fiatalon már a hegedű foglalkozta, később a zongorát Tanultad 18 évesen a gitár volt a varázslat; Zene élet benned míg egy nap hegedűt készítesz, mert a zenével eljegyezted szívedet, ma már hobbiból több tucat Hegedűvel rendelkezel; Téged szerétnek hangszerek belőlük áll az életed, Azt kívánom Tenéked hogy 100 év múlva Túlvilágon is szóljanak a hangszerek: Szerető nénéd 6

7 Kelcs János iparművész születésnapjára Ha rád gondolok azonnal látom a két kezed. Veled büszkélkedni lehet. mindenhez van értelmed: nem ismered a nemet. méhecske szorgalom az életed, a pihenést megveted. Tudom, hogy a lelked nagy titka még Vár Vissza van még a sziklavár épület, alkony lesz már mire bevégzed, hajt a munka lehet, hogy e nagy Tett életed oltalmazója lehet, Kívánom a hosszú életed! S ne felejts csinálni Vasból művészetet: Szerető nénéd Kelcs László festőművész születésnapjára Gondolatok a Tollamból papírra vettetnek: május elseje vagyon Kevesen születnek ezen a napon a szerelem és a virágok hónapja Képeidben benne a lelked virágos Tavasza ülök a szobámban S nézem a gyönyörűséges képeket, rajtuk az azúrkék eget harmónia sugározza a képből az énedet szépséget áraszt magából De titkot is rejteget; Áldott legyen a két kezed a lelked a szened! A hosszú További életedben is fessél ilyen szép képeket. Szerető nénéd 7

8 Szoborkép Bronzból faragott szobrod megdicsőült arcod hisz az élet harcod győzelem nélkül is aratott szemed tüze a sötétben is meggyújtja a világot Kit te szerettél az áldott szeretted buzgó forró árral Több fényév sugárral! 8

9 Édesapám Édesapám nótafája reá hajlott a szomszéd fára fújta őket több száz számra magas C-vel biztonságban. Húzta a cigány a Kocsmában mulatozás elhallatszott más határra De ha egyszer jött a farsang szánra ülve csilingelő négy fogattal Bejárta a Baranyai Vármegyét mire hazaért eltelt bele egy hét. Az én apám ilyen volt a mulatozást meg a bort Igen szerette Az éneket én is Tőle örököltem Ha kimegyek hozzá a Temetőbe csakis a vidám nótái jutnak az eszembe. 9

10 Kenéz népek Hej Kenézek Valamikor Uralkodó Várparancsnokok Úri fajta Hercegek. Ne úgy Vedd hogy én Hencegek! De a Kenézek büszkén szembe néztek a halállal és az ellenséggel. 10

11 Édesanyám (álmom) Mintha igaz se lenne Mintha édesanyám, az kitalált mese Mintha álom lenne oly rég volt az idő mohás röge; folyondárok ága beszőtte, olykor-olykor álmodom róla. Mintha a sírba magához hívna. Kapaszkodik belém, mintha én lennék a megváltója.. beszőtte a pókháló az álmot. Az idő beszőtte amit tett és látott álmom rémképei beszövik a világot. 11

12 Köd Ködös hideg idő a Nap sem pillant elő a kapum bezárva egyedül ülök a szobámba a múlt távoli mezején gondolatim emlékén Hervadozó lombokat látom egykor magamat viruló kéklő ég alatt most meg látom magamat a fekete föld alatt! Üstökös Rálép a lelkem a tél fagyos küszöbére szomorú hidegségre Bolyongok egyedül a magányos magányban mint hulló üstökös tüze ködös éjszakában az önpusztulásában! Pegazus Múzsák szárnyas lova Ihlet száll veled s tova Ábrándok gyönyörének fogja a szívem örökre Fénylő rabságomnak Lelkem a börtöne. 12

13 Szenvedély Vad ár a szenvedély mely a medrét ássa merre sodor az ár ő kiáltja ha akarja elvisz a halálba jobb lenne ha helyébe lenne csak ábrándok árja melyet a szív, Versben szétszór a Világban. Dörgés Alul a Dörgés felette a menny őrködés Imamalmom szorong balszerencsés Isten szavát nem hallom ha malmom visszafele hajtom szemem Testemtől mindig túl messzire néz így a jelentől szerencsém elvész. 13

14 Nyár Csókos Ajkadra rászállott a Nyár a Nap sugarában hajad arannyá vál az izzó nap áldoz embernek, földnek a Te néma éned bennem ébred, s míg benned világít a lélek felfogom érzelmi fénnyel a Te szenvedélyed. Fa Lent a Tónál Dideregnek a fák Levettette velük az idő a ruhát Bánatos könnyük a hideg Vízbe hull s a holdvilág szomorúságukra ráborul. 14

15 Tenger Tenger csillag néz le az égről, mintha fénylő könnycsepp hullana mindegyik szeméből csillogásuk bánat között siratja őket a föld minden lélek csillagot ölt csillagmilliárdok a fejünk fölött embermilliárdok lépteit érzi a föld Rét Viruló rétek szellővel éltek néma zenészek szerelemben égtek a nap Tüze elnézi a vétket hisz örök idők óta együtt éltek. Reggel Vérvörös lángja van az égnek ez lehet az előjele a szélnek jön fel a nap arany ruhájában arany kalászok fénylő sugarában az éjjel álmomban a vágytól Vágyaim kimerültek nélküled árván álomba merülve szelídültek. 15

16 Vágy Jó lenne többet kapni a Vágynál e szenvedély rosszabb a láznál óh kegyelmes szerelem ármány Ints felém az idő nem soká Vár rám, Ha lehetne boldogan kijátszanám De úgy érzem magamat ásnám Így magamat kudarcba vágom a vágyaim sajnálom, De elásom! Tisza Lement a nap Itt az alkonyat Nézem-nézem odaát a Partokat Behunyt szemmel mindig látom arcodat Kincs nékem ez a gondolat jöhet árvíz is, akkor is megmarad Naplemente bíborában Belenézek a Tiszába arany szalag fénylik a hajában. Tél Fut az ősz a Télben szomorú az ember a ködös Időben sötét árnyak a hideg föld felett a holdfény a sötéttel perelget kúszik az Idő ökörnyálat lassan terelget. 16

17 Az ember Szívében él a szerelem, Néha daccal. Pályája után fut Vetekszik a csillagokkal ösztöne gyökerét fölemeli a napnak! Szívét s szerelmét elfeledteti e modern korszak. Töredék Mellettem ülsz. Nyakadon a fénytöredék arcodra kúszik mint ék! Egyik szem fekete, a másik kék, ahogy így nézem így is szép, De ha nem látom és érzem sóhaját összeolvad a melegség és a sötétség! Csodás tűnődés Ülök a Teremtő föld elemén annak is a Tetején fölöttem a végtelen ég, alattam a tengermély, a mély idő homálya azt súgja: Benne rejlik a megfoghatatlan Mély erő: Természet szépségének alkotója Ő. 17

18 Szent éj Szentek éjjelén Merengve nézek elém Megrakott tányérok Minden jósággal az asztal tetején. Díszített fenyőág, Csodálja a Karácsony éjszakát és a sok fénylő csillogást. Karácsonyi abroszon díszek fenyőn és a csillagon aranypénzek hullnak Narancs illat árad Nem keltem az Illúziókat Csak a szív magányban sóhajt Üres hazugság minden néki ha nem kapja meg amit óhajt így a Karácsony nékem egy megrakott égi szekér, mely lelkemben sokszor kudarcban él. Emlék Emlékül kérem hajfürtödet Ha majd a szerelmi Idők elszállva lengenek mint csillagsugaras szellemek gondolatban látlak Tégedet és Tapintom hajfürtödet. Ez marad nekem üdvöm az elmúlt holt időből a hajfürt az elmúlásból hozzád kerget, s látom mosolygó szemedet. 18

19 Álarc Álarc van rajtad az érzelmedet eltakartad Te sem tudod hányadán vannak az érzelmek, lehetnek mélyek, laposak, alakosak, attól függ az ember szíve alatt a forrás zavaros s pocsolyás vagy kristálytiszta ragyogás. Dobd el az álarcot Táruljon fel a valóság mutasd meg énedet mielőtt még reád kiált! Az élet Ha majd az élet megtagad engemet kiteszi a mélybe a szűrömet. Nem lesz aki felismeri énemet. Kárhozatként értékelem a végzetet! A jó Isten ilyen nagy bűnt hogy tehet! Szikra Istenem köszönöm én neked Adtál nékem Belőled szikrát, mely a lelki csúcsra emel lélekben gazdagabb Vagyok mint gondolnám szerelmi boldogságban szegényebb a koldusnál. 19

20 Varázsálom Álmomban Idegen földön jártam én Boldogság lakozott a szívem közepén. Tükörfény játszott a lelkem szigetén Egy szem követett, mindig jött felém már elárasztott a fény s rájöttem hogy sosem volt könny homály az Isten szemén. Ernő nap: január 12. Névnapod alkalmából gratulálok néked, meghallod a hullámhosszon a hozzád szóló üzenetet. Bárhol is vagy Áldjon a sors, S fogja a két kezedet. Vezessen át a fénysorompón, Hisz fénylett mindig a képzeleted. Etelkád Csillagok vonzalma Vonzódom a csillagokhoz, Mint a nap az ezüst holdhoz. Nézem a csillagok millióját Mint több ezer darabokra Tört Kristályvázának szilánkját. Nékem az élet bölcsességét sugallják szikrájukat szórják a Tejutat Porolják csillagfényes szerelemben úszom, ha reám talál a boldogság. 20

21 Bánat Bánat az útitársam én is néki azzá váltam akár hol vagyunk, együtt maradunk oly ez már nékünk, mint az esküdt szavunk! Kibérelt engem a bánat, mint utazók a szobákat szívem csarnokában bolyongva jár Reám hűséggel vár már megszoktam a Bánatot, nélküle nehéz lenne már! Beszélgetés énemmel Napról-napra mást sem teszek az énemmel beszélgetek. Tőle megkérdem én minden reggel Tartsuk egymást tiszta szemmel Igaz hittel, szeretettel övé a belső melegem azért én hallgatok reá és szeretem, mert a Tisztességet súgja nékem. Kérlek ne hagyj el engem, maradj meg tovább hűségben bennem, hogy kövessem irányod nélküled vak vagyok s nem látok, csak őrületbe kárhozva valakit Imádok, ha Te nem szólsz reám reám száll az átok. 21

22 Vihar Viharok Fogja vagyok lelkem már többször sírva kikacagott, mintha csatatér lenne lelkemben örökké véres harc folyik benne. Viharzik az ég a fejem fölött nem látom az utat csak a ködöt. Odaveszek! Árbocom kettétörött szívemen nyíló seb vörösödött a vérem fellázadt ellenem mindenek fölött. Útjaim nem jól egyengetem hiába minden, akárhogy erőlködök! 22

23 Bánat A Bánatom olyan, mintha egy sötét fátylat húznék utánam a Bánatom lehajtja fejemet, mintha szomorúfűz lenne, mely kerget. Ha nem leszel lógni fog képed szívemen A fájdalomtól lenne domború, Mint egy szomorú koszorú! Újév 2004 Mit hozhat nékem ez az év még? mikor már az ember lefele mén örömöm már nem lelem semmiben. Virágok ékessége: Pillanatnyi öröm benne Gondolatim fénylőn feldíszítem. Vágyaimat lelkem elé viszem Befogadott érzelmeim néki kiterítem Belőle él szívem szeretete, S még sem él szerelemben, szeretetben! Hullámzik mint a Tenger Harcolok az árral, mielőtt elnyel nem sodor felém a víz szelleme olyat akiben lakozik igaz érzelem. Egyedül így élem én reggelem, nappalom, estém, Amíg nem jön értem a Túlvilági fény. Ilyenek a gondolatim újévén. 23

24 Pillangó Színjátszó Adonis pillangó Berepült a házamba. Viruló nyár volt, körbecsókolta a Plafont, vállamra szállt és megáldott. Olyan érzést keltett, mint egy eltávozott közelálló szellem simogatna engem. Hetekig a lakásban élt velem, míg egyszer jött néki egy Idegen. Utána kirepült s ott feküdt holtan előttem. Szív Szíved hozzám lopakodott alig vettem észre mikor költözött belém oly gyorsan történt. Nem is kért engedélyt, s most már senki hozzá nem fér szűk lett így a tér, a két szív egymásba szorosan összeér! Élet Az élet nékem most már mit kínálhat? Csak egy-egy napsütötte órát s élvezzem a napsugarat, Amit Isten még számomra Tartogat. Forog a föld, előre halad. Lehet az is, hogy olykor megáll, mint az állomáson a vonat, hogy Időben a föld kerekéről leszállj! 24

25 Homály Mosdatja a fény a Szemem világát Tán jobban látja majd szemem az élet varázsát. foszlányokat hoz felém az északi szél Várom a napot hogy Tündököljék Tündökölj szívem mielőtt még elmennék! Pályaudvar Piros az ég, mint a lángoló Tenger Hajnal hasad, mély titkos sejtés ül rajt, szellem szemekkel. Egy új világ tárul elénk mikor a Nap felkel. Felhők indulnak útjukra Tervekkel. Kalauzolja őket az idő különböző széllel viharos jelekkel, idéző jellel olyan az ég minden reggel mint egy pályaudvar, ha álomból fölkel. Küszöb Olykor küszöbömön gyászol a néma csend sokszor a szív körül fáj valami odabent gondolatim szirma Lehull, mielőtt kinyílna állandóság szeme mintha magához hívna. 25

26 Energia mag = atom Borús ködös őszi idő a Nap sötét felhőket terelget csak a szemed fénye ad nékem meleget. A gondolatom ne legyen porszem alapja Égi dörgés a Gondolatom magja, s e nagy energiámból születik az érzelmem magzata... Hervadt emlékem bánatos lombja beledobnám őket a feledő homályba. Tisztító tüzet szítanék nyomba a szíved igazat meggyónva, hogy nekem lüktet érzelmed dombja, mint üstökös száguldanék veled akár a Tüzes Pokolba. Szívem Szívem szívedhez menekül. Érzelmi gondolatim rajta ül, belsejét eléd rakom, olvasd el a gondolatom, mint megfogamzott átok hideg ködös az idő, nem látok. Szerelmi bánatom feketébb a sírnál, Mintha más világról magadhoz hívnál! 26

27 Hold Megkérdem a Holdsugarat Nem látott-e az ég alatt. Könnyen megismer Téged, hisz elbűvölte a fényed. Kimegyek az ég aljára Üzenetet tőle várva Nap is elbújt minden árva Vezércsillag Téged látva. Vezess az utamon őhozzája. 27

28 Ölelés Megtermékenyítő ölelésed égi okkal történik sokszorozódjon bennem. Ezt kívánja érzelmem Hogy sohase feledjem sorsom útja éber legyen őrzöm a célt, nincs megérve Ideje Az útnak hosszú a vége Rövid az élet, nincs engedélye ölelésed Itt van velem a Rosszat Kikísérem s elfeledem. Gondolat Emlékké fújja gondolatom a szél, ahogy reá gondolok már csak emlékkép. Lehunyt szemmel az éjszaka hosszú s mély átvirrasztott bennem mielőtt hazatér megbeszéltem vele, az egész semmit sem ér egyedül magamban az álmatlan éj haza mennék én is, de az éjszaka is egymagában fél. Kép Az élet írott képe Az arcnak sokszor réme Az élet letagadott korszaka az arcon ott van a nyoma Térkép az arc otthona A Tükörkép mostoha a lélek képe nyomtatva. 28

29 Lélek Félek, hogy nem lesz helye a sikernek Elural a kétely, melyek felszínhez vezetnek Elengedtem volna Isten kezét, szólítom a lelkem legmélyét beengedem hozzá szívemet, hogy merítsek belőle bölcsességet s ne féljek; keresem az Igazságot s hasonló embereket, kik az életembe hiánnyal néznek, mintha megrontás lenne, félek. Várom, hogy végre éljek, Eltiprom körülöttem a hamis férget! Az anyag Az anyag, mely befogad s formát ölt s formát ad a születendő jelkép a csillag a Föld az ember az anyag lehet akár egy lepel Halálra van ítélve S egy idő után nem szerepel ellenkezik vele a lélek mely szárny nélkül repül s bárhova elérhet érzékeli a szerelmet hálóját ölti magára a szenvedélynek s az anyag leple összeroskad az elmúlás végett, s a lélek, utána is bókol az égnek s a villám tetejének! 29

30 Útmutatás Semmit nem tudok, nem látok s mégis köztünk gyülemlenek minden oldalról az akadályok. Nem uralkodót játszok, csak szeretem az őszinte Tisztaságot szerelmet szerelemért cserébe, de ne legyen benne senkinek vétke. Igazság a hamisságot lökje a szemétbe egy életen át mást mondani, mint ahogy van: másikat hozzuk vele kínos zavarba. Ilyen játékszabályhoz nem szoktam, mert az Istenre hallgattam és a sorsom útján haladtam, lelkükbe tisztán fogadtak, s a körbevevőim nem áltattak az olyanra az ég is rászakadhat kinek érzelmei összekavarodtak a jelleme felszívódott, s bújja az ösvényes árkokat s arra gondol ő járja az igaz utat! Remény Reményem eltört szárnyával fedem be bágyadt szememet. Olyan érzés ez mint lelkem halott árnya lengő szelleme szállna. Kudarcot valló remény letarolt erők nélküli szenvedély, mely kialszik könnyen, mint gyertyaláng ha fújja őt a szél. 30

31 Harangok dallama Ezüstös havas harangok Lelkemben Ti vagytok az opera mester Dalnokok Ti mindig Valakit búcsúztattok ontjátok magatokból a szomorúságot Vigasztaljátok a Világot s zenével siratjátok a földön elfáradt mulandóságot. Árnyék Fejem árnyéka Kezedre hajlik gondolatom, mint Térkép beterít Hívásaim érezd csendben is hallatszik, mint bánatos madár. Kétségbe esve Kiabál Érzem lépteid hozzám Egyedül is Vissza talál! 31

32 Fehérség Fehér a hótól a határ és a messzeségen át az ember Kristályhavat lát. A fák teteje kopár. Fekete varjú gubbaszt a fán, ott ül egymagában a párját várja, nélküle el nem szállna. A hidegben lehet, hogy megfagyott már ő csak Feketén ülve Tovább is vár nem mozdul, fel nem száll, csak áll és áll! Lelke gyászba borult. Szomorúan Tovább is vár az ember előtt is példával áll. Tisztességes a madár Feketén, de Büszkén előttünk jár. 32

33 Ébredés Felébredtem, kora reggel volt lassan ment nyugovóra a Telihold körbetáncolta a földet és az eget közben a köd, mint a lehelet megjelent, mint egy elővarázsolt szellem percekig hömpölygött s lebegett gyorsan elszállt, hűlt helye lett a Hold csak nevetett. Lehet, hogy ő küldte e köd ütötte téli szellemet? Reggel ötkor az ágyam kivetett S ilyen gondolatvilágban Írom e reám szálló Verset, Ködben szitáló érzelmeket. Paradicsom életfa Kisütött az áldott napsugár szívem örömére száll a földön mindenki boldogabb Ha fénylenek a napsugarak. Elmennék én túl a hegyeken, csak Isten szeme rajtam lehessen megkeresni hol a boldogság, az elveszett Paradicsomfát! Édenkertbe lelkem otthonát, Ha körbe venne ott az Igazság! 33

34 Pont Vannak érzelmi Pontok, melyek fájnak a szívnek jobb ha minden elmondok. Elmondom, hogy nélküled a lelkem fáj, kesereg Nincs reája felelet. Nélküled keserűnek érzem az életet gondolatunk találkozzon eggyé Váljon minden álom Legyen a szerelem szelleme az egyesülő mágiánkon! Engedély Mindent eltemet a tél, hó a titkokról mesél szívemben emléked él. Nem tudja Temetni se nyár se tavasz, mert fél az elmúlásra nincs engedély. Terített álmok rejtekén ösztönöm érző ösztönén Érzelmek Világa együtt él! A szerelmed későn jött szívem remeg, mint újszülött kinyitom a lelkem ablakát kitekintek árván tehozzád. Sugallat A z érzelmem arra sugall minden káromra vall. Tudom a szerencsém nem lehet jobb csak bal aggódásom arra utal, hogy megbékéljek hamar a ködös éjben szálló Rejtőző elmúlással! 34

35 Látás Víz tükrében látom arcomon a ketté Tört gondolatokat az esőcseppek siratják, látom benne az arcod bánatát és szétszórt darabját s a kezed mégis Int felé, s érzem a meleg simogatását. Szél Dermesztő szelek Verdesik lelkemet, a szél fogja vagyok nem enged el engemet szól a Harangszó, mely átitató, s mégis a szívem olyan mint a pad télen, melyre hullik a hideg hó. Felelj Felelj, a pilládra Hulló hópehely, olyan mint a könnyem, mely a szívedre lehet? kettőnk mosolyából kinyíl a cseresznyevirág Böjti szelekben nevet mireánk! 35

36 Harangok álma Álmukból ébredő harangok minden reggel hallom őket ha a szívemre hallgatok. Óh álom, átkozott álom mindig látom a száraz virágom alig hogy kinyílik máris hervadtan találom. Halk lépteidet lesve, dobban a szív: figyeli mint félő madár, mely a zajra felszökken, s a párja már hívja. Remeg a szív és fáj Ha megérzi, hogy el se kezdődött, az érzelemnek mégis vége már. Öröm Egy kis öröm, ha bekopogtat hozzám s álldogál a küszöbömön, kinézek s üdvözlöm, fejet hajtanék előtte úgy igazán: s megköszönöm Hogy Ide repült hozzám a mély ösztönömön. Sötét van délben Kihűlt a lelki ebédem Vacsorát várom sötét az álom mely körbe Táncol a lelki halálom Délben 36

37 Neved Neved az fogalom olyan nekem mint másnak a gyöngysor az aranyon. Hozzád a Vonzalom Varázs Kipattant, mint tűzből a parázs e csodálatos rezgő, gyönyörű áramlás! 37

38 Idő Csukott ablakomon kinyílt a jégvirág kinézek rajta át szememben ragyogó fényszilánk hófüggöny szalad a télen át, betemet a hó mindent, a múló Idő Temeti magát. Fénypont A Fénypont elsötétül a szellem Tisztánlátása elé függöny gördül lelkem központja megsebesül. Kitoloncolják gondolatomból a Tisztát s beleültetik a hazugság mintát szokjak rá a hamis vádra és a erőszakos agymosásra sorsom lába nem ezt járja nem így látja nagy lenne a bűntudata. Szomorúság Olyan ez nékem, mint a fogság ha erőt vesz rajtam a szomorúság mintha győzedelemért harcolna felettem. Két kezem ellene hiába emelem, Szűrét kitenni nem tehetem, pedig szívesen lenne vigadóra kedvem, beárnyékolja a bú szívem, érzem a szomorúság meg csak Tovább kísért engem. 38

39 Hold A holdsugár körbe járkál az arca hódolva az éjnek mosolyog árnyán a Titkos Táncán behódol sápadt virágok álmán a Hajnalcsillag s leszáll egyedül, árván az éjnek őrzi Titkát némán a Fejünk fölött őrködő Holdsugár mélán Betekint a világ szemhéján. 39

40 Arc kivetülés Arcodat befedi az arcom misztikája és elementáris energiája kivetülő mágiám árnyéka Veled eggyé vál és néz belőled vissza rám már az energiám belőled él, s mintha mégis benned magamat nézném. A Hold szól hozzám A Holdnak reám vetülő Titkos árnya gondolatimnak kiáltja a duzzadó misztikája nézzed, selymes orcám fejtsd meg mi is vonz hozzám szépségem átitat. Átszellemülsz Tőlem És a Varázsom Varázsa Bevillan a szobádba mielőtt átfordulnék egy másik világba. Szőttes Gondolatim szövője Szőjél szépet a lelkemben Sződd bele a szívembe, hogy Szeretlek ne felejtsd el e nevet Gondolatim szelleme Szövőszékem szövője Verseim dalaim szerelme Életem sorsának szőttese. 40

41 Téli rapszódia Kint az utakon A Víztócsa befagyott, Jégvirágosak az ablakok, A madarak szíve is megfagyott. A Tél nékem mit hozott? Egy percnyi boldogságot, mint kivert kutya az én szívem is a hidegben Vánszorog, a valóság legyen átkozott. Lelkemben hulló könny Istennek áldozott s hűsége szorosan átkarolt! Sors A sorsra bízom magamat, megyek előre, járom az utamat. Menni és menni, az élettől ami jó elvenni. Kacagni, akkor is ha kedvem van sírni lábam alatt elfogy a talaj Nevem hallom hívni, egy más Dimenzióban jó lenne felébredni. Haza Elmennék én haza Voltak már Ilyen álmaim Elszállnék a nap bíbor szárnyán Törékenyek, mint a lélek szirtje Vigyázna reám a szellemem, hogy megérkezzem vágyaim álmán s átkeljek az Isten hídján 41

42 Rég Az agyam sugallmat adott suttogja hogy rég a földön vagyok. Valaki tán itt hagyott? Élek, még nem Vagyok halott az égen hiába kopogtatok süket, néma elhagyatott azt üzenik, sok a halott! Kinevetnek a csillagok. Titán Hova lettél Titán szerelem megakadt mint valaha szemed a szememen lehullott a fekete fátyol a fejemen. Darabos a lét nincsen kegyelem szívem eléd viszem lelkem kendőjét kiterítem a szerelmet fehér Titánként Kedvelem. Aura Belátok az aurádba Benne élsz, mint skatulyában szabad vagy azt képzeled De ha nézem a képedet Rabszolga az életed megnyugtat a képzelet elfelejtem énedet. 42

43 Remény Belefagyok a reménytelenségbe ha meleg van akkor is úgy érzem villogó fénnyel virágzó csillogó láva kialudt reményekből alászálló üstökösök halála. Nap Keresem napomat lelkem középpontján Álmaimban szebb Volt az öröm Több volt a boldogság Becsapott a valóság minden ami szép olyan rövid mint a villámfény s eltűnik sokszor a remény. Korszak Egy korszak bennem lezárult, hív a felső szellemi út. AZ élet másik korszakát élem befele magamat nézem hogy befejezzem az élet szimfóniát meg kell tanulnom az elrontott tételt melyen a vizsgán megbuktam. Nem tudtam mi a képlet csak a mágikus Aurám védett. 43

44 Szellő Tétován száll a szellő Nem tudja melyik irány kedvező Van így velem is, a gondolat repül mint repülő Nem mindig jó a döntés De már nem kikerülő Ilyenkor szomorúan hallgatok Könnyes álommal betakarnak a hajnalok lehetnék akár tetszhalott. Torz gondolat Ó virradjon meg Várom A Tisztánlátásom segítsen előre engem Ne kelljen a gondolatim rejtenem sötétben Vakon mennem Hova dugjam a keresztem Érzelmet hiába kerestem kihűlt az élet s a kezem. Az idő hamar búcsút vesz Tőlem A nap Tollászkodik a lemenőben. Gondolatom Gondolatom mozdulatom rabja Érzelmem senki nem takarja szívem ott hever a sárban üres léleknek prédája hiába kiabálna Vegyék fel, de hiába... 44

45 Árva Az ember rettenetes árva ha elvész egyénisége a gyávaságban Kikacagja őt az élet láza Hogyha saját magát megalázza Dühben erőd Pocsékolod előbb-utóbb hiányozni fog! Öröm Örömöm kalitkába zárt Az időm gyorsan lejárt Az égen pislákoló remény előtte mégis meghajol a szegény mert örökké valaki fél hogy a csillagon kialszik a fény! Szív A szívrezdülésem jót sugall pedig minden rosszra vall, meddig legyek ébren sandítva jövőmet nézem, kidőlt fa az útszélen a végét is érzi a szívrezdülésem 45

46 Termés Boldogtalan gondolatok Termik a boldogtalanságot leszedjük őket, mint Termő virágot lelkedben máris agyonvágott megszülte a boldogtalanságot. Víz A víz formátlan lény ott lehet mindenki küszöbén Lehet puha Vagy kemény Mindent legyőz Ami útjába tér. Feltartóztatni nem lehet A Víznek mondott szellemet! 46

47 Út Járom az utamat gondolatban az elmúlás között, melyet a könnyem megöntözött. Kint állok csupasz meztelen szívvel a szélben átkarol a hidegség mielőtt a búcsút megérzem. Hallgatás Résnyit sem nyílik szívünk Csak komoran hallgatunk. Feladjuk a vágyak álmát s elhalt a gondolat, s szavunk az érzelem is feladja magát mielőtt belehalunk. Bölcselet az aranyról Arannyal díszített köpenyem a víz alá húz. Nincs aki a vízből kihúz szélcsendben a vitorlás a vízen ragyogó csillogás lekopasztott lelkemnek nem kell már a divat veszélyesek a vízi utak járom a saját utamat a parton vár rám a csónak csak bírja ki a lelki súlyomat4 47

48 Útra kész A csomagom útra kész Körülöttem nagy a vész Láthatáron nem megy távol Egyhelyben a ködbe bámol Dombtetőn az ősök sírja Könnyekkel Telesírva az életem kifordítva Nevem a fejfára föl van Írva! Halál szimbólum Valaki meghalni készül bennem Fájdalmak lappangnak szívemben Korhad az élet keresztem Szétforgácsolt minden tettem Vályogból várat építettem bennem sziklából éreztem s végül ez lett a játékszerem a bánattól nem élvezem Így a Test csak vegetál, Ha a lélek benne kialszik már. Az út Visszatérés régi utamon önbecsapás szánalom magamat kápráztatom ék dísz van a hajamon villogása szánalom. Bánat mosoly ajkamon hűtlenség előtt magam feladom. 48

49 Álom Olykor álmom felvidít olykor ébren élem álmom kínjait Néha Temetném álmom Vágyait, mert úgy érzem a vágyak szappanbuborékká válnak. Aranyló füst a nap fénylő cinkosa szálló gondolatim figyeli mosolyogva. Áldozat Megmosom gondolatom s a kezem mielőtt az Istennek az áldozatot a Tűzbe teszem. Figyelem a hangot, melyet a Teremtő jelnek adott. Nem kérek s nem várok a világtól hasznot... magamban felismerem mire vagyok elhivatott. Térkép a sorsomról már nyitott Így ha nem jól cselekszem Istentől nem kérhetek bocsánatot. 49

50 Igaz ember Igaz embernél ha nem lát az szégyen gyermeki látás van a mesékben. Az ember ha Tisztán lát így éber Így bele tud nézni a mások szemébe. Így én leszek a jó látnok s szemeimmel uralom a világot. Exil ExilbeVonul a lelkem Elkerget az álmom s érzelmem gondolatok fogja vagyok a szerelem kitagadott ő is más vidékre elutazott széttöröm a szívem húrját ne érezzem lelke, búját mióta párom elhagyott azóta szívem átkozott jobb lesz ha exilbe vonulok. Vers Vers a Tüzével simogat engemet melenget fájó lelkeket! Az Idő a hatalom fogával mardossa a Testet az elmúlásban hallgat a csönd velem, olykor jólesik némelykor bénít, keserít. Kint harsog a világ mégis a léleknek legtöbbször semmit sem ád. 50

51 Képzelet Sokszor a képzelet Többet nyújt, mint a Valóság a sors ami az érdemed adhat de el is vehet De a gondolatot elvenni nem lehet. Így simogat leírva azokat versben kiírom magamból az ellopott álmokat. Köd Ködös az idő Pedig várunk a kikeletre homály ült újra a két szemre zsarnok rajta ül olykor homálytól eltévedve a kilátástalanság is megdöbbenve. Az idő is netán kinevetne? Sugallata a Véremben mondogatja, hamarosan kiteszlek a végtelenbe üres kézzel jöttél vendégségbe gondolj reá a végzetedre unalom nincs érdemrendben a föld ettől mérgében rábillen a balsors tengelyére. 51

52 Élet Távoli évezredek gondolatimban nálatok nem tudom mit is keresek. Ködös legendát? pókhálós elvarázsolt helyeket, elsüllyedt világot, mely rémében kiáltott s az ehó hosszan hallatszott. Még ma is élnek a mítoszok, melyek megmaradnak Mint mesebeli Titkok. Köpenyét kiteríti a szél s a múltnak ide fújja szellemét hozzánk a sivatagból, és a szétszórt homokszemét ahol az ember netán legősibb nyelven beszélt. Dörgés Az akaraterő fölszikrázó olyan valami mint a villám mutogatja erejét mely fényárasztó jön a Dörgés mely hallatja magát kifejti létesülő akaratát Tavaszi erő fölrázza a Tél álmát Fölráznám én is magamat hogy megérezzem bennem az érzelem s a vágy akaratát! 52

53 Gondolat világ Csodálatos világ, Az ember belőle kilát. Gondolkodik csukott szemmel És gondolatában mindent lát. Ébren fekve téren át száll a gondolat világ égbe, mennyben a belsőd képe. Úgy érzed mintha való is lenne. Gondolatodban: látod a tüzet a pokolban, vagy ha az esőcsepp koppan, a kinyílt rózsát júliusban. Látod a szerelmet is, ha szíved dobban, Látod az érzelmeket gondolatban. Időmérés Fukar volt az, aki az óra feltalálója. A nap hosszabb lehetett volna, mint a huszonnégy óra, az időszabó nem más, mint az ember, az időt méri, este, reggel az órát örökkön nézni kell, az élet sokkal szebb lenne, ha az a ketyegő óra nem lenne. 53

54 A Puszta Tanya A nap pirosló sugára befesti a tájat a Pusztába. A síkság gyönyörű tengerén az anyaföld Isten ölén lágyan fújdogál a szél, a házakról árvaságról mesél bennük már csak a holtak szelleme él. Tél a temetőben Kinn a halott városban a jégtől letörik a faág, a kiálló gyökerek kiáltják keményre fagyott sírodon a virág. Lesi a nap sugarát, elered könnye tőle. Téged sirat ő is a temetőben. Állok a sírodnál, mindenütt hóba fagyott lábnyomok, e hidegben tán a csontod is megfagyott. Milyen kegyetlen e világ, csak arra gondolok 54

55 Szülői vízió Édesanyám odafönt úszik a fényben. Megmondta ő nekem a szellemlevelében. Édesapám utána ment, ott van már a révben. Hazamentek megpihenni, földi rosszat elfeledni, csillagfényben járni-kelni, hold udvarán álmodozni. Lelkük árnyas fellegekben, integetnek, megismerem, lemenő nap eltűnőben, gondolatim lemenőben. Égi gyász Az ég Tengerkék lassan a színe alig látszik annyi felhő egybegyűlve az ég háborúra készülődne fehérek meg feketék mint Koporsón a szemfedő égi gyász menetelő eső könnycsepp a kísérő. Hódolat Behódoltam a versnek Agyamban, lelkemben mit keresnek? Van többször hogy éjjel fölkelek, Mert a vers az ágyból kikerget Olyan ez az élet, mintha üldöznének a vétkek Pedig csak a versekkel együtt élek! 55

56 A férjem elsiratása Ég a sárga gyertyafény. Érted imádkozom én. Idézem az arcod mosolyát. Elvett tőlem ez a rossz világ. Fúj a fagyos téli szél. Fáról hull az ezüst dér. Téged sirat minden ami él. Szerelmed örökké bennem él. Kérlek téged, hogy ne félj. Elmentél és itt hagytál. Itt még minden téged vár. Itt még minden benned él, Szívembe más bele nem fér. Sirat a hulló falevél, könnye is bennem ég. Hull az eső cseppje rám, azt súgja, hogy nem várj rám. Sír a fán a hideg szél, azt súgja, hogy vissza sose térsz. Hiába imádkozom én, azt súgja, hogy örökre elmentél. Emléked bennem él. Könnyem fújja szét a szél! Veled mentem mikor elmentél. Szebb világba elkísérlek én. Gondolataimba benne élsz, árnyékod képe kísért. Nem felejtem arcod mosolyát. Hadd tudja meg az egész világ Ég s sárga gyertyafény. e dalt Te írtad nem én. 56

57 Szülők sírja és a haza Apám, anyám a magyar honban született, Régóta már elcsatolt terület. Azóta is ez a terület két részre esett. Anyám ott nyugszik, ahol született, apám is ott nyugszik, ahol született, csak ez a terület, most más országa lett. Egy országból két országban pihennek. Én másik két országba ingázva élek, nyolc felé hullott az anyaország. Sok-sok család szétesett, olyanok Kik hazájukból el se mentek, mégis idegenben élnek. Földönfutóvá lettek, olyanok lettek, mint a kirakott ebek. Én is futok, ott lehetek, ahol akarok, de az még nem biztos, hogy boldog is vagyok. Életbölcselet Megélek én szegényesen, egyszerűn ha a lélek kielégül, s szellemül ha kívánom hogy repülhessek szárny nélkül mikor a szívemen bánat ül. Ellakom én a csillagon is ha meghívnak vendégül. 57

58 Telihold misztikája A Telihold éjjel beles a szobámba. Nem tudok aludni, mert kísért az orcája. Holdkóros nem vagyok, Nem megyek ki hozzája. Idegesít, hogy ő miért jön be a szobámba. Hallgatózik-figyel mintegy szellem, belelát az emberekbe. S csak hallgatózik-figyel: Szinte bele sápad, hogy mit tudjon mesélni a földről az égi Világnak. Telihold Téged nem gyötör az álom, Mi érdekel téged ezen a világon, mit akarsz tőlem? Te hívatlan vendég azt hiszed szépséged meghat, s bármit kifecsegnék mégis Tenéked? Csábít az orcád, de én nem megyek hozzád. Novemberi virágoskert Olyan, mint akit a hideg kilelt Szirmairól álmodozik Levele a szélbe száguldozik Virágszárak, mint a csontvázak Mondják is egymásnak Itt maradtunk csúfságnak Szégyenei vagyunk a világnak. 58

59 Bizalom Nem kellett nekünk Az eskü tét. Örök mécses benne a hűség Magaddal vitted a lelkem mécsesét Mely a föld alatt is ég. Szerelemital Kiittam a szerelem poharát Kereshetem a bájitalt Egy életen át. Eltörött a szerelempohár Nem nyílik nékem Több szerelem virág Eltemette Veled A mulandó világ. Péter-Pál Gondolataimban itt az aratás. Gyermekkori barangolás mintha más bolygón élnék ma már minden más őrült gépi modern aratás rajtam a lidércnyomás. Ellopták a lelki varázst a gyermekkori búzakalászt az Isteni Kenyér illatát olyanná lettünk mint a robotautomaták. Széthulltak a búzakévék a viharos szélben. Ilyen lett a Péter-Páli emlékem. 59

60 Nihilizmus Emelkedik már a nap az égre. Ébredezem én is a nagy fényre. Nyoszolyámból fáradsággal nézve Fejem fölött lóg Szűz Mária képe. Nézem őt az üres semmiségben Nem ád nékem erőt az üdvösségre. Új napnak nézek elébe. Testem-lelkem a csüggedésben érve, Azt várom mikor lesz a napnak vége. Sepsei nagyanyám Nagyanyámhoz jártam vakációra az udvarában akkor érett a nyári alma. Ha tehettem ott csüngtem rajta. Reá gondolok, nékem ő a mesebeli aranyalma. Nem fürödtem tejben-vajban csokoládé mámorokban De a lelkem ott maradt az almafa alatt. Szavak Reménytelen szavak jobb ha hallgatnak Kettétört mondatok bennem falat raknak álmaim kikosaraznak olykor bolyongok mint egy Vak Valljam magam kárhozottnak Nem tettem semmi rosszat! 60

61 Gyöngy fejékem kötöttem. fehér gyöngye körülöttem gondolatban elvetettem búsulásim elfeledem, Fehér hattyú száll felettem Bánatát lelkemen viselem. Lehet hogy a sorstól Intelem összefonódott fejemen a két kezem ékeskedjél Keblemen Istenem. 61

62 Európa Őseinket ezer éve ide Csábította Kelet-Európa sarka, minket mindig érdekelt a közepe és nyugati sarka most ütött az óra, az Imádat válhat valóra: szomszédaink átka, szálljon most már másra Isten szeme látja, ki van igazságban Gyarló döntő gyáva nem jut A menyországban: Kis Magyarország ide vagy oda Trianon mánia őrületes nagy hiba, aki tette már csak múmia. Nekünk maradt a rapszódia. Felettünk dönt újra Nyugat-Európa. Ős atyáink szelleme vigyázzatok arra a megmaradt kicsiny hazánkra. Jó barát Jó barát a versírás megpanaszkodom, bánatimat elsírom egy darab papíron. Nem irigy, nem gúnyol. Fájdalmaim magamból kiírom, s otthagyom a papíron. Megérti az árvaságom, Ő nem bánt engem, én sem bántom. Kedves papír barátom Köszönettel tartozom, hogy meghallgatod bánatom egy darab fehér papíron. 62

63 Gyermekkor Gyermekkoromban Porba rajzoltam Ábrándos ábrákban nevem bele írtam Kerek országot rajzoltam s egy-egy darabot le-lehasítottam Kezemnek küldte az agyam hogy egy napon fedjem fel a poros játékban a hazám gyermekkoromban, rajzomban lábam előtt feküdt széthullt darabokban 63

64 Mosoly Mosolyod Hozzám Tévedt lehet hogy másnak Ígérted? Vágyaim Vonzalma kísértnek Ezért a mosolyod rajtam réved, Koldul a lelkem lelki morzsákon élek Ne csodálkozz ha ezt mondom néked. Mai halotti beszéd ősi ízekben Látjátok feleim, szemetek mik, vagyunk Por és hamu vagyunk, mert az ördögre hallgattunk Isten ősünknek adá Paradicsomot házul de mondta neki ne egyék a Tiltott fárul mert a Halálnak halsz halálul azóta az ördöngös ördög belebúj Isa por és a hamu halála rajtunk S Várjuk a milosztunk. Szívem húrján Szívem húrján meghasadt a dal Benne áramlik a zivatar. Lelkemben bujdosó remény Melyet nem melegíti fény. Csak üresen kong, mint a harang De ha tűz lenne bent szólana a vészharang. Kellene egy áhítatos tiszta hang. 64

65 A nap A nap kergeti a földet a föld menekülne De a nap van nagyobb erőben. Igázza csak le a nap a földet hogy napfény derüljön a földön elkövetett gaztettekre. Űzze ki a fénnyel a sötétet, csak is a nap fénye (mi lehet más) a gonosz hatalom félelme! A nap útja Oh, Te világot látó nap Téged sose meg nem unnak... És te nem unod még Le föl járni az égen? Minden nap utazol a fenségben Nézed az eget meg a földet az utat csukott szemmel is megteszed. Te leghatalmasabbnak látszó hatalom Kisebb vagy mint akarod. Oda mész ahova mondják Rosszabb az életed, mint ahogy gondolnád. Járod a világ bolondját alig várod hogy megpihenj a napod alkonyán. 65

66 Leszakított virág Leszakított virág segélyt kérőn kiált e levegőtlenvilág elveszi tőlem a testem szirmát pedig szépségemért sokan már mondtak imát, elhervadtam az élet sivár: maga a megváltóm a Halál 66

67 Lakat Szívem be van zárva lakattal. senkit nem fogad se marasztal semmi erővel vagy akarattal nem nyílik vagy egy másik lakattal mintha be lenne falazva. Milyen bűne lehet a szívnek hogy ilyen fukar szíve van. Vessen lángot a csillag fénye megpuhul a csillagfényben. Forró nyár Jöttél forró nyárban szemedben magamat láttam. Levegőben volt a Pezsgő benned a hű szerető lehet hogy jelen volt a szerelem Istennő? Október végi őszi fák Búcsúzkodik a természet. Jelzik, mindenféle jellel. Vetkőznek a fák a hidegben nem felelhet nemmel meghasad a szíve, rémületében készül mint egy őrült e halotti nászra, mert el van ítélve a halálra szomorúság borul a világra. 67

68 Olvadás Kint az olvadó hó a háztetőről buggyan. Hallatára él a remény hogy a tavasz időben besurran. Él a remény szeret a szív! Vágytól testünk remeg Szívünk, lelkünk a tavaszban bizsereg. Bájital Nem ittam bájitalt mégis éget engem a vágy. Nézésedtől kipirulok mint az ágon a virág. Innék én bájitalt egy életen át, csak megmaradjon a szívemben e piruló virág. Szeretet Szeretlek te szerettél világomnak ege lettél megértettél, bajban sose keveredtél szívemben hitet tettél rosszakat feledtettél világomnak ege lettél. S végül az égbe is mentél! 68

69 Karácsony Karácsony fény megnőtt az ég tetején Hosszabbodnak a nappalok a gondolatba kapaszkodok az ember örömben él ha nő az áldott fény Elkárhozni nem lehet az ember a fénynek tiszteleg Egy Karácsonyon a szívem megrepedt azóta is tőle szenvedek! Illúzió Tova szálló leheletem reád szállt a képzeletben megsimogatott énhelyettem Nem láttad, csak érezhetted hisz bele leheltem csókkal a lelkemet. 69

70 Tenger Hallgatom a tenger moraját azt súgja a csobbanás óh előbb voltam mint a világ Én vagyok az erősebb, így kiált! Ringatás Ringatnám a lelkem Tenger hullámával. Ringatnám én őt Tenger csobbanással. Ringatnám én őt Szerelmes ringatással. Ringasd el Istenem Isten áldásával. 70

71 Álom Gyermekkori álom Kint a Duna tájon A zöld végtelen, azt súgta nekem Vigyázok reád gyermekem. A nap betakart melegen A holdsugár éji szerelmem a csillagok játszottak Velem Tiszta érzelem- repül boldog Fehér álmok a virágos akácok. Isten Keresem az Istent lelkem hajlékában agyam úton rohan felfedni a gondolatvilágban. Elfut az égre, körbe kerekségre Keresem kutatom Szellemi igékben lehet hogy bennem a Temetése. Bölcs gondolat szállj reám leljek az igaz megvetésre Ne gondoljak azonnal A Teremtő Temetésre. Föld A földtől Isten rég eloldotta az eget mintha siratnák egymást az ég sokszor kesereg. A föld azt üzeni neki: Te vagy a győztes, Leigáztad a Testemet. 71

72 Anekreon Őskori költő ki megénekelte a bort és a forró szerelmet azóta is egyfolytában az emberek a Tüzes borról és a szerelemről énekelnek Ezzel kedvezvén Isteneknek éneklik a Költők a költeményüket szeretkezve élik át szenvedélyben Istenben elvetett hitüket hisz ők keltették életre Istenüket. Drámák, Tragédia S Költemények Ugyan arról szól a Történet Pusztulás, Halál, rémek, csalódás, szerelem, vágy, üres lélek az életről szól opera, dráma, költemények, elsiratva az elmúló élet. 72

73 Lélek Lelkem lelkedhez hajolna reá mosolyogna, Kérdezné némán pirongva, lelked viszonozza! Fogalom Neved nékem fogalom előttem lóg mint gyöngysor a kirakat ablakon nézem őt szerényen hisz övé a hatalom én meg állok s várok mikor Int felém az ablakon. Nap Süt a nap, ég a nap Az Isten hagyta égve Nem kényszeríthet senki hogy fizessek érte. Ha megszámolnám hányszor gyúlt ki életemben hát sok pénzt kéne fizetnem érte Ha a napsugár Pénzért égne. 73

74 Siker Megbukott sikerek engem körülvesznek házamnak ajtaján csak ők szédelegnek Az Istentől Kérjek menedéket? Jog Tulajdonomban saját élet Körülöttem Tátonganak a férgek Küldjem táviratban földnek és az égnek? Segítséget kérek! Híd Sóhajok Hídja, lelkemtől a szívemig ér, Ha felhúznám a hidat a Térségben már bele nem fér sóhajok sokasága felgyülemlett bennem s fél egyedül lenni, még a sóhajnak sem sokat ér! Hisz csakis az együttes sóhajtás Az ami a célhoz vezet és ér! Vonzalmak? Találkozik két szem lehet az idegen de úgy érzed odabenn Szeme nem hagy hidegen. Szemed azt súgja hogy ismeri a vonzalmak hullámai, a sejtelmeit leleplezi. 74

75 Érzelmek Némelykor úgy érzem életem már valaha én. Némelykor úgy érzem ha jössz felém, hogy már szerettelek én. Mióta szétvált a föld meg az ég Azóta ismerlek én lehet hogy a csillagunk egymást a homályból ismervén? Magány Jó társ a magány az embert a csönd olykor vigasztalja olykor meg kikacagja a bölcs utasításokat nyakra-főre kapja felér az iskolával. Titkaid feltárja, De ha kell az embert meg is dorgálja. Barát az ember számára. Utazó Időutazók vagyunk, ha bármit teszel, az már múlt idő bár mit mondasz a szó megelőz, az óra előre halad, az ember meg lemarad. Kullogunk hátrafele Majd egy napon lefele, Az idő meg újra előre. 75

76 Vadlibák Szálnak a vadlibák jelzik hogy készülődik a nap megmutatni a téli hűvös oldalát az arca sötét maszkot ölt az is lehet az égitestekkel pörölt. Elfordul a világtól a fénye Kérheti az Úr Isten, hogy térjen vissza végre. Feljött a nap az égre. Csorog a sugarából fénye. Mosolyogva néz le az emberiségre. Varjú Kinéztem az ablakon Varjú sétált az udvaron gondoltam hogy meglesem mit keres a kertünkben. Valószínű lenmagot mely a hóba befagyott, búzát szórtam a ház előtt, meghívtam én enni őt. Jóllakott és elrepült... Többször láttam vendégül, Hóban a lábnyoma marad emlékül. 76

77 Vihar Haragos felhők az égen mindegyik feketében készülődnek: halálos a gyász. Megijedsz: előttük haptákban állsz, félelmes a sötét és csak vársz. Tajtékos villámok szelik át az eget míg elerednek az ég csatornái és elárasszák a földet. A vihar megtépázta a fát és zöldet. 77

78 Az élet Senkise akar a másvilágra menni. Nem kérdeznek, ezt kell tenni mi vagyunk a mostoha szülők gyerekei. Hagyd el a földet egy napon körülötted minden ezt zengi: elég belőled ennyi az idő ordítva kiált, menj ki! Itt már nem vár senki, fogd fel végre az élet csak ennyi. Idő Az élet nélküled rögös. Szerelmed hulló üstökös rég volt már, de sose lesz közömbös, mert az érzelmem irántad örök, arcom azóta is könnybe bújt, a könnycsepp mindenfele szétgurult a mély idő gyöngy szemébe bújt. Borús magasztalás Érdem nélküli magasztalásnak ne örülj Ha szavadnak nincsen súlya csak az érdek miatt vesznek körül, lebegő bábu leszel, míg el nem menekülsz. 78

79 Nap Naplementekor szerelmed búcsút intett, megmaradt mind napnak árnya, arcod árnyékát csukott szemmel is látva. Kísértlek utolsó utadon járva, e kísérteties kép lett a lelkemnek tanyája. Sír Ha engem egyszer kitesz a világ nem lesz a síromon virág, egyedül élek, bolyongva egyszer majd az idő rám kiált. Ne érzelegj, úgyse érzed odaát a virág illatát. Őrizőm Lelkemben fájdalommal Őrzöm emlékedet: vigalommal, mely keveredik fájdalommal őrzöm én fénnyel, gyönyörrel, muzsikával erénnyel, őrzöm én ringó fellegekkel, kisírt szemekkel Virág gyönyörével, szívem örömével Megőrzöm én mind végig Isten szerelmével. 79

80 A Duna Holt Duna-ág int a folyó vizének, mint gyermek szülőjének azért, hogy holt vagyok - én élekne hagyj el egyedül félek. Nyomok Egyedül életemben megvagyok az ajtómhoz nem vezetnek lábnyomok az én lelkemben ha nem hagynak nyomot akkor semmit sem érnek a lábnyomok. 80

81 Bölcs kritika Másról mondott kritika az önmagadból jövő hibák, mely vészszerűen kiált Te sem vagy jobb, neked is van hibád s így álarc mögé rejti magát S másba keresi saját hibáját! Tévelygés Én nem tudom mi ez Szeretsz vagy nem szeretsz szívemhez tévelyegsz Lelkem falán átlesel Varázsod melege rám lehel gondolatim velem perel de szívem válaszul énekel lelki világod fénye reám borul a sötétben. Ezer vers Ezer verset Írtam bennük szemeim kisírtam bánatimmal Takaróztam szerelem poharát Ittam Repültem a fellegekben átnéztem az égi résen megkerestem a kedvesem az életem jégcsap verem a szívemet Katedrálisra felemeltem. Ezerszer átéltem a gyönyörű lelki érzelmem. 81

82 Bölcs Tisza Nézem a Tiszát ő is befelé nézi magát Titkosan hallgat futó szél rajta sivítva jajgat fénye mint az arany szalag... örvényes medrek Nyelik a futó szelet Uralja a Tisza S csöndesen nevet, megtanulta rég a bölcsességeket Gondolatim mélyek de elnyelik a Tisza medrek a víz alatt nyugodtan pihennek Holnap is lesz nap újra kimegyek. Násztánc Tiszavirág násztáncot jár érzi hogy utána jön a halál szerelmes lázban ég kigyúl a virági fény. Zúdítja rá a nap arany sugarát, duzzad a keble a lelke a fényben elszáll, Illata azt súgja most már jöhet a halál. Árny Arcomra arcod árnya hull gondolatom ettől kivirul szemedre Nap sugara hull ettől a nyár is kipirul. Árnyas fák a Vízen túl Lesik ahogy a szerelem reánk zúdul. 82

83 Bánat Kisajátította a lelkemet a bánat örökkön-örökké benne turkálgat mintha egy üres ékszerdoboz lenne s nem talál semmi szépet benne, nem veszi észre, hogy a szívem gyöngye beszorult a repedésbe De ő kevély nem segít, hisz ú uralja belsejét, a gyöngy pedig se bent se kint, Nincsen aki reá tekint a szomorúság csak legyint hogy a bánat az úr a kínok gátjait. Vár Lélek várában maradjak a Trónon Érzelmeid nem zsarolom szerelmed Táplálja a gyökeret bennem leigázza a szellemi sötétet s elveti a reménységet. Háborgás A csillagok háborognak Ők látnak meg minden rosszat. Ha az égi testek szeretkeznek, vagy ha a hold leskelődik a Vénuszon körbe nézik. Háborúnak nincs nyoma, A szerelemnek az égen is van joga lehet, hogy a csillag épp a törvény alkotója. 83

84 Vágy a Vágyódástól a vágy utat tör Lentről a vágy őröl, s Tűzcsóvaként repül a magasba föl a Hegytetőn a csúcson a Vár Nem rejthető többé már hisz ordítva kiabál! Vágyak útján a magasztos szellem, fölvisz engem: Nem tartozom abba a közösségbe ahol ezt nem tehetem az érzelem felnyitja szemem. Bennem az energia láthatóvá teszi érzelmem. Birodalom Az elpazarolt magyar hont a holtak is siratják esőben zúgó köpenyek mint pajzs körbe övezve őket hogy elriasszák a gonosz szellemeket kik országunkat szétdarabolták s lógnak rajtunk körbe, mint vérszomjas hollók a hullák Tetemén S Körbetekeredve rajtuk mint sál a nyakon télnek Idején. 84

85 Nélküled Régóta nem vagy velem bánatomban Nyoszolyám ölelem te vagy az éltető vízfolyam Te oltod el a vágyam, s szomjam. Te vagy hitemnek hite Nélküled elszállna az ige... Tánc Titkosan Táncolnak a falevelek arany színűk szinte beleremeg az elmúlás lázában égnek Haláltáncot járják szegények! S ütött a végzet! Fűszál A zsenge fűszál kibújik a föld alól a fény mely bejön hozzám az ablakon lelkem energiáját tőle kapom gyűjtöm. S elrakom Ne tátongjon üresen a lét egy napon arcomon nő a barázda, s árok az élet, az idő felette elszivárog. Nem vár már a gyerekkori ház De anyám még mindig rám vigyáz Apám szerszáma lóg a falon sorba ha keresnek elbújok a jázminbokorba, Az emlékek be vannak táplálva az agyba Tegnap történtek nincsenek a gondolat sorba az agynak a jövővel van gondja. 85