Sven Hassel A komisszár

Átírás

1 Sven Hassel A komisszár

2 Fordította Sven Hassel A komisszár

3 Régi barátomnak, a skandináv filmproducer Just Betzernek, aki hihetetlen lelkesedéssel vetette bele magát a könyveim megfilmesítésébe. Sven Hassel

4 A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja. William Shakespeare A Gauleiter sietett. Türelmetlenül vezetett, durván szétugrasztva az utakat eltömítô menekülteket. Az autója már napok óta rogyásig volt pakolva; amint az elsô ágyúlövések eldördültek, a Gauleiter autóba vágta magát, és elhagyta a várost. A személyzetébôl csak a titkárnôjét vitte magával. A hölgy amellett, hogy fiatal volt és csinos, hitt a Führerben, a pártban és a végsô gyôzelemben. A titkárnô fázósan összehúzta magán a nercbundát, melynek eredeti gazdája, egy gazdag hölgy, Auschwitzban halt meg. A tábori csendôrség négyszer is megállította ôket, de a Gauleiter sárgásbarna egyenruhája többet ért bármilyen útlevélnél. Az utolsó úttorlasznál az ôrök figyelmez tették ôket, hogy ha továbbmennek, bele fogna futni az amerikaiakba. A következô ellenôrzési pontnál, valahol ott, ahol az út Hoftól München felé kanyarodik, egy nyers ábrázatú lámpaburás ôrmester dugta be a fejét az ablakon egy automata csövével együtt. A Gauleiter ekkor már civil ruhát viselt. Hová olyan sietôsen, káposztazabáló? Ô egy Gauleiter közölte mosolyogva a titkárnô, aki már nem hitt sem a Führerben, sem a pártban, sem a végsô gyôzelemben. 7

5 A fehér sisakot viselô amerikai csendôr elismerôen füttyentett. Halljátok ezt, fiúk? fordult az emberei felé. Ez a civil káposztazabáló egy Gauleiter! Hangosan röhögtek rajta. Gyerünk terelte ki a fegyver csövével a kormánynál ülô férfit. Sétáljunk egyet az erdôben, hátha kibújt már a hóvirág. A lehelete olcsó konyaktól bûzlött. A titkárnô három rövid sorozatot hallott. Az erdôbôl fehér sisakok bukkantak elô. Már a farmot az úttól elválasztó szántóföld közepén járt, amikor újabb sorozatok dördültek el a háta mögött. Meghalt, mielôtt még a fagyott földre zuhant volna. Mi a fenének kellett lelônöd? ordította magából kikelve az ôrmester. Szökni próbált, nem? felelte a tizedes, és elégedetten tárat cserélt. Nem sokkal késôbb megérkezett a következô telepakolt luxusautó. TÁMADÁS SZAKASZ, ÁLLJ! halljuk Papa rekedt hangját a rádión. Hangos csörömpöléssel felcsapja a torony tetejét, s elôveszi ütött-kopott ezüstfedeles pipáját a zsebébôl. Szakaszvezetônek hajthatatlan, de a szíve mélyén igazi asztalos. Friss fûrészpor és a faforgács illata lengi körül. Lôjétek szét ôket! parancsolja, ügyetlenül körbefordulva a szûk nyílásban. Az új téli alsótól olyan derekunk van, mint a Télapónak. Barcelonáék hova tûntek? Kinyitom az oldalsó nyílást, és fáradtan végignézek a macskaköves úton zörgô hosszú tankoszlopon. A mieink, lángszórókkal felszerelt nehéz harckocsik. Valamit nagyon védenek tôlünk, különben nem ôket küldték volna elôre. Zajosak, mint a fene dugja elô a képét Pici is. Jézus Mária! bukik le a következô pillanatban rémült kiáltással. Egy irodaépület ablakaiból két degtrareva*nyit tüzet ránk. A géppuskánk azonnal válaszol. Rohanó léptek zaja hallatszik mindkét oldalról, parancsok és sikolyok szállnak a levegôben. Olyan, mintha valaki feltépte volna a pokol kapuját. Egy T-aknát cipelô barna egyenruhás alak pattant fel a tankunkra. Mielôtt még a torony alá tapaszthatná az aknáját, Pici lesepri egy géppisztolysorozattal. Az utcát hirtelen elözönlik az oroszok. Csak úgy ömlenek kifelé ajtókon és ablakokon át. Egy orosz sisakot pillantok meg a nyílásban. Gépiesen beleürítem a pisztolyomat az alatta lévô arcba. Szétreccsen, mint egy tojás. Kézigránátokat! üvölti Papa, és kivág egy nyelest az utcára. Én is elôrángatom a zsebeimbôl a tojásgránátokat, és kiszórom ôket a nyíláson. Éles csattanások és sikolyok követik egymást. Egy padlás ablakából egy 20 mm-es köhög ránk. Az apró, de veszélyes ágyúlövedékek ide-oda pattognak a falak közt. Mintha az ördög pingpongozna robbanó tûzlabdákkal. *Orosz géppuska 8 9

6 Anélkül, hogy Papára várnék, odaforgatom a tornyot, és célba veszem az épületet, melynek ablakaiból a 20 mm-es és a degtrarevák okádják gyilkos világító füzéreiket. A lövegünk eldördül. Elégedetten látom, hogy két egyenruhás alak repül ki a harmadik emeletrôl. Egy pillanatra felakadnak a villamos vezetékén, aztán tovább zuhannak, és hangos csattanással elterülnek az utca kövén. A biztonság kedvéért belelövök még három repeszgránátot az épületbe. A tetô kigyullad, cserepek zúdulnak az utcára. A tûz gyorsan végigterjed a házsoron. Néhány perc, és a fél utca lángokban áll. Rémült emberek ugrálnak ki az ablakokból. Inkább zúzzák halálra magukat a járdán, mint hogy bent égjenek. Ki mondta, hogy lôj? ôrjöng Papa, és dühében felém üt egy kézigránát tal. Akkor lôj, ha parancsot kapsz, te piromániás barom, és ne hamarabb! Ha nem teszem, kicsináltak volna minket! védekezem sértôdötten. Azért van a löveg, hogy használjuk, nem? Az, amit az elôbb porrá lôttél, az 1. zászlóalj szállása lett volna. Felfogtad azzal a mogyorónyi agyaddal? A mi szállásunkat lôtted szarrá! kiáltja kétségbeesetten Papa. Szabotázs! kiáltja diadalittasan Heide. Ha ez nem az, akkor nem tudom, hogy mi a szabotázs! Hadbíróság elé vele, hogy ne kelljen többé azt a rusnya képét látnunk! Kotlós tojás lehet a fejében agy helyett vihogja gúnyosan Pici. A saját ajtaja elé szarik, ahelyett, hogy kirakná a seggét az oldalnyíláson. Szerintem lôjük szét a fejét! javasolja lelkesen. Pofa be! mordul rájuk Papa, és elszántan szívni kezdi a pipáját. Nézzétek azt a csuhást! vigyorog Porta. Úgy rohan, mint egy ôrült azzal a bibliával a kezében. Azt hinné az ember, hogy maga az ördög lohol a nyomában, és a seggét szurkálja a vasvillájával! Csak azt nem értem, hogy mér féltik a papok is a szaros életüket ugyanúgy, mint mi, közönséges halandók tûnôdik Pici. Pedig azt mondják, jó kapcsolataik vannak odafent. Mert a szentek és a jóságosok ugyanúgy félnek az utolsó fingástól, mint mi, pogányok bölcselkedik Porta. Addig ugyanis ôk se juthatnak fel égi pártfogóikhoz. Papa a fülére húzza a fejhallgatót, és megigazítja a gégemikrofonját. Panzer, Marsch! 2. szakasz, utánam! Megszokásból a feje fölé tartja ökölbe szorított kezét. Az elôre indulj jele. A Maybach motorok vinnyogva felpörögnek, elôrelendítve a tankokat. Széles lánctalpak tapodják az utcán heverô holtakat és sebesülteket. Két orosz katona húzta meg magát egy sekély rókalyukban, egy LMG* mögött. Egy Párduc megáll fölöttük, és elôre-hátra kezd hintázni, mint egy tollait igazgató kotlós. Ordítás hallatszik, aztán csend lesz. A tank péppé taposta az oroszokat. A zaj kezd elviselhetetlenné válni. Motorok dübörögnek, ágyúk dörögnek, automaták kattognak. Itt Anna! Itt Anna! mondja Papa a rádióba. Berta és Cézár váljanak le oldalvédnek. Csak tisz- *Könnyû géppuska 10 11

7 ta célpontra lôjetek! Takarékoskodjatok a lô szerrel! Most pedig elô az ujjatokat a seggetekbôl, és nyomás, anyaszomorítók! Lángok nyaldossák a házakat. Géppuskagolyók zörgetik és kongatják a tankok páncélzatát, abban a hiú reményben, hogy kárt tehetnek ezekben az acélszörnyekben. Gyilkos sárga füst hatol be a tankokba, könnyekre fakasztva a legénységet. Egy lángoló háztetô rázuhan az egyik P III-asra. Lángnyelvek csapnak a magasba, s néhány pillanat múltán az egész egyetlen hatalmas tûzgomolyaggá robban szét. A hátsó páncélra tartalék üzemanyaghordókat kötöttek ezek repültek a levegôbe a hô hatására. A hideg téli levegô füsttôl, vértôl és hulláktól bûzlik. Itt Hinka, itt Hinka harsogja a rádióból az ezredparancsnok. Az 5. század fog feltakarítani. A foglyokat küldjék hátra a gránátoszászlóaljnak. Figyelmeztetem magukat: nincs fosztogatás! Ha valaki mégis megpróbálná, annak velem gyûlik meg a baja! Mindig mi morgolódik Porta, és gázt ad. Fantasztikus! Addig hajszolnak minket, szerencsétlen kulikat, hogy a végén még a seggünk is szívrohamot kap. Csak azt tudnám, hogy mi a francér vagyok olyan egészséges! Igazán megcsókolhatna már egy komcsi golyó, különben sose fogom itt hagyni ezt a rohadt háborút, és soha nem fogok egy szép, tiszta kórteremben üdülni csinos, készséges nôvérkék közt, akik alig várják, hogy rám mászhassanak antiszeptikus puncijukkal. A kurva életbe! morogja keserûen Pici. Nap mint nap az életünket kockáztatjuk az összes, lehetô leghülyébb módon, és miért? Koszos napi egy márkáért! A rohadt német hadsereg tehet róla! mondja mérgesen Porta. Miért, ó miért kellett egy ilyen háború-buzi országba születnem, mint Németország. Fáradt vagyok, mint egy kóbor kutya, de a véremben keringô energia nem hagyja lankadni kimerült testemet. Benzedrinnel töltöttek fel minket. Már hat napja nem aludtunk néhány tíz percnél többet. Ha el is bóbiskolnánk, rögtön felriadunk, és a félelem keserû íze tölti meg a szánkat. Pici szeme sarkig nyitva, de nem lát. Ernyedt kezében P 38-as lóg. Hullafáradt, de nem mer aludni. Ahhoz a ponthoz közeledünk, amikor már semmi és senki nem érdekel minket, csak az, hogy végre lehunyhassuk a szemünket. Veszélyes, de teszünk a veszélyre. Ha a halál jönni akar, csak jöjjön. Legalább alhatunk végre. Ágyúlövedékek süvítenek át a város felett. Láthatatlan ütegek lövik ki ôket messze mögöttünk lévô célpontokra. Pici ijedten felugrik, és lefejeli a tank mennyezetét. Egy reccsenés hal lat szik, és vércseppek gördülnek végig Pici bal fülén. Az emberünk káromkodik egy cifrát, aztán felkap egy olajos rongyot, hogy felitassa vele a vért. A kazanyi Szent Szûzre, micsoda egy álom! motyogja. Egy erdôben sétálok békésen, amikor egyszer csak elém ugrik egy komisszár, és teketória nélkül szitává lô. Azt eddig is sejtettem, hogy szar érzés lehet, de most már tudom is! A tank megáll. A lánctalpak sártól és emberi maradványoktól csepegnek. A fehér álcázófestés fekete a kosztól. Hátradôlünk a vasszékeinkben, és kinyitjuk a szellôzôket, hogy friss levegôt engedjünk be. Sárga füstöt és hullaszagot kapunk helyette

8 A falak tövében gránátosok osonnak elôre. Övék a legmocskosabb munka. Nulla dicsôség, a jutalom pedig max egy ólommal telepumpált has. A pincékkel kezdik. Fanatikusokat és ôrülteket keresnek, olyanokat, akik az utolsó töltényükig, az utolsó leheletükig ártani akarnak. Ilja Ehrenburg propagandagépezete csodákra képes, de mi se panaszkodhattunk. A mi oldalunkon is akadnak jócskán olyanok, akik Heil Hitler -rel az ajkukon dobják fel a talpukat. A gránátosaink gégemetszéssel tüntetik ki az emberi hülyeség szovjet megtestesítôit. A rejtekhelyünkrôl jó messzire kilátni a sztyeppre. Elôttünk a láthatárba veszô szürkésfehér tenger, mögöttünk feldúlt, lángokban álló falvak és városok. A nyomunkat tûz és pusztítás jelzi a szurokfekete éjszakában. Egy pince lejáratába egy amerikai dzsip szorult be, öt fej nélküli utassal. Úgy ülnek benne, mint egy díszszemle résztvevôi. Négy orosz tiszt és a sofôr, akiknek mintha egyszerre, egyetlen suhintással szelték volna le a fejét egy óriási karddal. De nem csak ezért nyújtanak bizarr látványt. A megszokott zöldesbarna egyenruha helyett szürke díszegyenruhában feszítenek, széles váll-lapjaikon szikrákat vetnek a közeli szeszfôzdét emésztô lángok. Nem is tudom morogja Porta, és akkurátusan kiköp a kémlelônyíláson. Ha ilyet látok, valahogy mindig megjön az életkedvem. Szerinted hova mehettek ennyire kikenve-kifenve? tûnôdik Pici. Nem hiszem, hogy a mi kedvünkért rakták volna magukra ezt a rengeteg puncimágnest. Ha engem kérdezel, oda, ahová a mágnesek vitték ôket: finom puncikba feleli Porta, és kéjesen megnyalja az ajkait a gondolatra. Azt mondom, nézzük meg ôket közelebbrôl javasolja Pici, és már indul is. Csak a hülye indul el kurvázni üres zsebbel. Porta kipréseli magát a toronynyíláson, és lehuppan Pici mellé. Pár pillanattal késôbb már egy fôhadnagy testét motozza. Egy halott hôs rakja zsebre vihogva az orosz kitüntetéseit. Könnyû vevôt találni rájuk a frontvonal mögött. Gyakorlott ujjakkal átkutatja a halott zsebeit. A megdermedt vér se veszi el tôle a kedvét. Alig találtam néhány aranyfogat mondja csalódottan Pici. Körülnéz a jármû véráztatta belsejében is, hátha ott nagyobb fogás vár rá. Illatos tiszti cigaretta papírszipkával süllyeszti titkos zsebébe néhány pakkot Porta. Szivart nem találtál? fordít át egy kellemetlenül cuppogó hullát Pici. Elment az eszed, ember? Sztálin tisztjei nem szivaroznak! Az kapitalista magatartás! Kész szerencse, hogy kapitalisták vagyunk állapítja meg röhögve Porta. Azért olyan vidám, mert egy üveg vodka akadt a kezébe. A legfinomabb fajta, címkéjén a régi, cárista sassal királykék mezôben. Ilyen vodkát csak a legmagasabb pártvezetôk isznak. Két páncélgránátos bukkan fel. Egy félmeztelen, sikítozó lányt vonszolnak magukkal. A szerencsétlen kétségbeesetten küzd ellenük, de esélye sincs. Velünk jössz, te kis vadmacska, akár tetszik, akár nem! üvölt rá az egyik gránátos. Egy kicsit elszórakozunk, aztán mehetsz, amerre akarsz. Ne félj, eddig még egyetlen punci sem panaszkodott, akit hanyatt vágtam! A lány azonban halálra van rémülve, és esze ágában sincs hanyatt vágni magát nekik. Addig rúgkapál, míg 14 15