NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK A HELYSÉGNÉV

Átírás

1 KOVACSICS JÓZSEF egyetemi tanár, Eötvös Lóránd Tudományegyetem NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK A HELYSÉGNÉV A millenniumi megemlékezések során kevés figyelemben részesültek ôseink lakóhelyeit jelzô helyneveink. Ritkaságnak számított az a fajta ünneplés, amely a Szent István kori vármegyének, vagy akár a vármegyében létezô, de elpusztult városoknak vagy községeknek állított volna emléket, ahol felidézték volna a millenniumi zászló átadásakor a település történetét, összekötve az ott élt népesség számával, nemzetiségi képének a megrajzolásával, valamint a lakosság életében bekövetkezett sorsfordulók említésével. Mindez, úgy vélem, közösségformáló tényezô lehetne. Aktuális most is, az Európai Unióba történô felvételünk elôestéjén annak a bemutatása, hogy városaink, falvaink története szorosan összefügg a nyugati országok állampolgárainak a befogadásával, egyben azzal a küzdelemmel, amit a török nyugati terjeszkedésének a megakadályozása érdekében kifejtettünk, befogadva a menekülô germán és délszláv népeket a l7., l8. században. Ebbôl a honismeret egészét érintô témakörbôl e cikk keretében csupán a helynevek szerepét, fontosságát kívánom reflektorfénybe állítani. Helyneveink, amellett hogy fontos szerepet töltenek be a hivatalos érintkezésben, a postai, vasúti, igazgatási viszonyokban, a hely lakói számára is megannyi emléket ôriznek. Gondoljunk csak az anyakönyvekre, a származási táblákra, a rokoni kapcsolatokra, de tágítsuk a kört és jelezzük azt is, hogy az egyházi anyakönyvezéstôl kezdve napjainkig az egész falu családrekonstrukcióját el tudjuk végezni. Így már azt is mondhatjuk, hogy a falu neve az ott élô és az ott élt lakók közös azonosító jegyeit is hordozza. Igaz, a történelem során maga a falunév is változott és a kutatónak vagy családtörténésznek ezzel a gonddal is szembe kell néznie. Szerencsére a történeti demográfia kutatói elkészítették a ma élô közigazgatási helynevek történeti változatait, de még az elcsatolt Trianon elôtti országterületre is rendelkezünk helynév-azonosító kiadványokkal. A helynevek rendezésének a szükségessége a millennium alkalmával merült fel. Sok volt az azonos nevû helynév (Szentistván, Szentlászló stb.), ami nemcsak a levelezés, a postai érintkezés során és a hivatalos kapcsolatokban okozott gondot, de a földrajztudományt, a térképészetet és a nyelvtudományt is érintette. Ekkor alkotta meg az Országgyûlés az l898. évi IV. törvénycikket, mely elrendelte a teljes magyar helynévállomány felülvizsgálatát, és levéltárosokból, történészekbôl, demográfusokból, nyelvészekbôl, közigazgatási szakértôkbôl létrehozta az úgynevezett községi FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 Törzskönyvbizottságot. Ez a testület tett javaslatot a belügyminiszternek a városok, községek neveinek rendelettel történô hiteles elnevezésére. Az országos helynévrendezés után sem szûnt meg a bizottság ténykedése, hiszen új községek alakultak, községek kerültek a városokhoz, vagy az összeépült községek egybeolvadtak, és ilyenkor szükség volt a szakértôtestület közremûködésére. A bizottság egészen l954- ig mûködött. Megszûnése azért következett be, mert élô személyekre kívánták egyes községek nevüket felcserélni (Rákosi Mátyás, Gerô Ernô stb.), s ehhez a tudóstestület nem kívánt asszisztálni. A földnyilvántartás és a térképészet igényeinek a kielégítésére egy évtizeddel késôbb a Földmûvelésügyi Minisztériumban (ma FVM) létrehozták a Földrajzinév-bizottságot, amely névadási, névváltoztatási ügyekben véleményt nyilvánít. A helynevek gondozásának a feladatát azonban nem rendezték jogszabályban. Nincs megoldva a történeti nevek gondozásának a kérdése, sem a község-névtáblákkal kapcsolatos helynévkérdés, új problémát vetnek fel a nemzetiségek által használt elnevezések. Gondot jelent a városok által elnyelt községnevek és a nagyobb külterületi lakotthelyek elnevezésének, ezek megôrzésének, egyáltalán a magyar nyelvkincsünknek mint kulturális örökség gondozásának az ügye. Alábbiakban ezeket a kérdéseket kívánom érinteni. Az elpusztult városokról és falvakról Az egykori települések nevének, történetének a megörökítése, múltjuk feltárása történelmi örökségünk részét képezi. Szemelvényszerûen csupán néhány elpusztult, elfelejtett város emlékét idézzük fel. Az egykori Csobánc város a várvédôk és a környék lakóinak az egri nôkhöz hasonló hôsies harcát tárja elénk. A híres törökverô Gyulaffy László itt hívta ki párbajra s gyôzte le a török vezéreket. Csobánc várát a törökök nem tudták bevenni, ellenben l707-ben Rabutin osztrák tábornokkal vívott gyôzelmes csata után megsemmisítették a várat s ezzel a város sorsát is megpecsételték. Csobánc városhoz hasonló sorsra jutott az almádi apátság is, amelyben bencés monostor volt, hiteles helyként tartja számon a Veszprém megyei helytörténeti lexikon. Kapolcs és Monostorapáti között kereshetjük a csodálatos Kálvölgyben, mára már az emléke is feledésbe merült. Kolon nevét is csak a történészek ismerik, a somogyi határszélen maradt fenn puszta elnevezésében az egykori várispánság székhelyének a neve. A nagynevû helytörténész, Pesty Frigyes szerint elôször l009- ben említik oklevélben a nevét, amikor Szent István a veszprémi püspökségnek adományozta. 3

2 Ete város a Sárköz vásáros települése volt A török idôkben is megmaradt városi rangja, l577-ben már ezer fôre emelkedett a népessége. A l7. század húszas éveiben tûzvészben pusztult el l55 háza. Az elpusztult városok neveit folytathatnánk. Mohl várossal és Szerrel, melyeknek a neve már bevésôdött a köztudatba, de a névfejlôdésrôl már keveset tud az, aki csak a tatárjárás emlékét látja Muhi (Mohl) elnevezésében. Ugyanis l928-ban kapta Poga község a Muhi nevet. Érdekes történet Ópusztaszer elnevezése is. A középkorban létezett Szer mezôvárost és Sövényháza falut a törökök elpusztították. A középkori város emlékét Alsó- és Felsôpusztaszer tanyás külterületi települések ôrizték. A l8. század folyamán a Pallavicini család birtokolta a volt Szer város területét, és Sövényháza néven új falut telepített. A középkori Sövényháza területén pedig az l879-es nagy tiszai árvíz után Algyô lakosságának egy része Sándorfalva néven alakított új községet. l934-ben a már említett Felsôpusztaszer is községgé alakult Pusztaszer néven. A nemzeti emlékpark létrehozásakor, mivel Pusztaszer már létezô község volt és a Sövényháza nevet nem találták méltónak a nagy történelmi esemény megörökítésére, így hát Sövényházát keresztelték el Ópusztaszer névre. Az elmondottakkal már jeleztük, hogy két esetben a nemzet a kulturális örökség részévé avatta az elpusztult városokat. Így már nem tûnhet túlzásnak, ha azt állítom, hogy az elpusztult helynevekbôl összerakhatjuk ezeréves település- és népességtörténetünket. A mai országhatárok közti területen a 18. század elsô évtizedéig ezernél több lehetett az elpusztult falvak száma. Egyedül Baranyában 278 falu pusztult el, tûnt el a török idôk alatt, de legfôképpen a felszabadító háborúk során. E faluk egykori helyét lokalizálni tudjuk. Meg tudjuk állapítani, hogy melyik mai falu határában állott az egykori település. Így elvileg nincs akadálya annak, hogy emléktáblával jelöljük meg az elpusztult falu nevét. A falunév megörökítése véleményem szerint erôsítené a falu népének összetartozását, a szülôföld szeretetét, a helyesen értelmezett lokálpatriotizmust. A török idôkben elpusztult falvak egy részét a l8. század folyamán betelepítették, sok faluhely nem népesült be újra, mert nem volt elég jobbágy népesség a betelepítéshez. Csongrád megyében a középkori települési rendszer a l5 éves háború során tûnt el. A falvak több, mint kétharmada néptelenedett el vagy vált külterületi településsé. Veszprém megyében a falvak 70%-a volt elhagyott vagy lakatlan l696-ban. (Errôl részletes információval szolgál a Veszprém megyei helytörténeti lexikon, Budapest, l964, l980). Néhány elpusztult Veszprém megyei falu neve: Diska, Bodon, Györhegye. Valamennyien a mai Tapolca város határában kereshetôk. Bablonka, Tihany környéki bencés birtokot I. István oklevelében l034-ben említik. A Hajdú megyei falvakról Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város határában címû munkájában ad szakszerû áttekintést. Újkori történetként ismét falvak lettek (Ebes, Nagyhegyes), Hortobágy pedig az l966-ban történt községgé alakulása óta már várossá fejlôdött. Még az egykori királyi székhely, Esztergom Árpád-kori helynevei közül említenék néhányat: Györffy György kutatásai alapján Szent Lázár, Szent Király, Szent Miklós, Szent Mihály, Zsidód szerepelnek többek között. Bármennyire érdekes lenne körüljárni a l9 mai megye elpusztult falvait, és ezek közül a század folyamán újra települteket, e rövid kis tanulmányban erre nincs lehetôségünk. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott megyei történeti statisztikai helységnévtárak, melyek a megyék levéltárosainak a közremûködésével készültek, minden községnél feltüntetik az adott község határában egykor elpusztult községek (falvak) nevét. Reményeim szerint talán valamilyen alapítvány segítségével még térkép is készülhet nemzetünk és tanulóifjúságunk okulására ezen információk alapján. A nemzetiségek által használt nevek A magyarországi falunevek történeti források alapján történô vizsgálata arról tanúskodik, hogy már a l7., l8. században a faluban élô, többséget alkotó nemzetiség nyelvén nevezték a településeket. Napjainkban pedig, fôleg az Európai Unió nemzetiségi politikájának a hatásaként, általánossá vált az a gyakorlat, hogy a városban, községben lakó és meghatározott százalékos arányt elérô nemzetiség nyelvén is szerepeljen a községnévtáblán a név. Ezzel lényegében azt fejezik ki, hogy a falu lakói a községnévtáblán jelzett nemzetiséget vállalják, és a mindennapi életben éppúgy tekintettel vannak ennek az együttélésnek a következményeire, mint a hivatalos érintkezésben. A nemzetiségi nevekkel kapcsolatos problémák abból adódnak, hogy egyes helyi vezetôk nem tudják, hogy milyen néven szerepelt az idegen nyelvû név a történeti forrásokban A helyi ismeretanyag birtokában olyan neveket is találunk községnévtáblákon, amelyeknek nincs történelmi jogosultságuk, vagy az ott élô igen alacsony számú nemzetiség miatt nem indokolt a név feltüntetése. Az alábbiakban a Budapest környéki nevek alapján mutatok rá a fenti tényre: Diósd neve Órás volt, ennek elferdítésével került rá a községnévtáblára az Orasch név. Solymár neve nem Schaumar volt, hanem Scholmar, Torbágy egykori német neve Klein Turwall volt. Albertfalva Szakszenfeld néven szerepelt a törzskönyvben, Budapesthez történt csatolása után mind a magyar, mind a német név eltûnt. Az alábbiakban az l995. évi Helységnévtárban szereplô magyar és nemzetiségi nevekkel a községnévtáblák neveit kívánjuk szemléltetni, azt, hogy a helynévadás helyesen történt-e? Község (város) neve Budakeszi Budaörs Diósd Pilisborosjenô Pilisszántó Pilisszentkereszt Pilisvörösvár Solymár Taksony Szigetujfalu Tököl Törökbálint Vecsés Zsámbék Nemzetiségi neve Wudigess Wudersch Orasch Weindorf Santov Mlynky Weischwar Schaumar Taks Inzelneudorf Tukulja Grossturwall Wetschesch Schambeck 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

3 A községnévtáblákkal kapcsolatos problémák Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a községnévtáblák kérdése mind a nemzetiségi nevek feltüntetése, mind az egyesült vagy városokhoz csatolt községneveknek a használata tekintetében rendezést, szabványosítást igényel. A kisebbségeket érintô elnevezések kapcsán eldöntendô az a kérdés, hogy a mai (a legutolsó népszámláláskor bevallott) népességszám legyen-e irányadó, vagy pedig a falu népességi összetételének történeti alakulását kell figyelembe venni. Szerzônek az a véleménye, hogy a történeti múltnak a faluban élôk identitásában kell tükrözôdnie, a faluházban vagy a falumúzeumban kell a község története keretében a nemzetiségi összetételt, a nemzetiség múltját, de tágabb értelemben az egész népesség sorsát, a zsidóságot ért veszteségeket, a kitelepítéssel kapcsolatos adatokat, a katonahalottak emlékét megôrizni. A községnévtáblán a l0%-ot elért nemzetiség nyelvén volna indokolt a falunév feltüntetése. Ha valaki megvizsgálja a nemzetiségi elnevezéseket a községnév-táblákon, tapasztalnia kell, hogy a második világháború elôtti nemzetiségi összetétel alapján kívánták a ma élô nemzetiségek identitásukat a táblákon kifejezni. Az elôbb felsorolt Budapest környéki községek közül egyedül Pilisvörösváron haladta meg a nemzetiségek aránya a l0%-ot, ll 067 lakosból l233 volt német l990-ben és 43 szlovák. Budaörs l9 820 lakosából l05 fô volt a német, l8 román, l5 szlovák nemzetiségû. Viszont l94l-ben még 8448 német lakosa volt. Pilisszántó l970 lakosából l43 szlovák nemzetiségû volt. A fentiekben feltüntetett többi településen sehol sem haladta meg a nemzetiségi arány a l0, de inkább az 5%-ot. Fontosnak tartom azt is, hogy a községegyesítések és községek városhoz csatolása alkalmával ne tûnjön el a történelmi név. Vannak városok, ahol példás módon feltüntetik a város neve alatt a hozzácsatolt község területi határán elhelyezett névtáblán a község nevét, például Pécsett nem a város neve alatt, hanem a város neve után kötôjellel tüntetik fel a beolvadt község nevét. Ismét máshol nincs feltüntetve az egykori község, a város több falut is elnyelt még a nevüket is elfelejtve. Ismét más megoldással találkozhatunk egyes városoknál pl.villánynál, ahol a Harkányból vezetô úton nincs feltüntetve Virágos község neve, viszont Siklós felôl igen. Összegezve a községnévtáblákkal kapcsolatos problémákat, megállapíthatjuk, hogy a községek emlékét, a nemzetiségi identitást, egyben a tájékoztatást jelentô községnévtáblák ügye szabályozást igényel. Számomra a pécsi modell látszik a legracionálisabbnak, ahol a városhoz csatolt község neve kötôjellel van a város neve után feltüntetve. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy eltérô, kisebb betûkkel jelezhetnék a megszûnt község nevét. A nemzetiségi identitással kapcsolatos névtábla gondokat is megoldhatná egy kiérlelt és az érdekeltekkel megtárgyalt elôterjesztés. l898 l9l2 között csupán a város- és községnevek rendeleti úton történô megállapítását végezték. A városok és községek határában lévô lakotthelyek közül csak a kiemelt jelentôséggel, idegenforgalmi nevezetességgel rendelkezô, közlekedési csomóponton, országos jelentôségû létesítmény helyén elhelyezkedô egykori lakotthelyek törzskönyvezése történt meg. A kérdést talán jobban megvilágítja, ha néhány külterületi név kapcsán mutatjuk be a problémát. Törzskönyvezhetônek, tehát megörökítendônek ítélte a Törzskönyvbizottság az Örkényhez tartozó Váradytelep nevét, mely korábban Zsirospuszta néven szerepelt. Törzskönyvezett névként kívánták nyilvántartani a Kerepes községhez tartozó Koronatelep, Hollandtelep, Széphegytelep és Zsófiatelep neveket. Ma már egyiket sem találjuk meg a Helységnévtárakban, nyilván belterületekké váltak. Több külterületi név politikai változások következtében változott meg. Így a Tanácsköztársaság ideje alatt változtatták meg a Soroksár községhez tartozó Soroksárpéteri (Pestszentimre) nevét Marxfalvára. E névnél arra is utalok, hogy ugyanezen idôszak alatt változtatták az l897-ben Gubacs külterületbôl (Soroksárhoz tartozott) alakult Erzsébetfalva község nevét Leninváros névre. A Tököl községhez tartozott Horthyliget nevét l946-ban változtatták Szilágyitelep névre. A Cinkotához tartozó Árpádtelep és Annatelep egyesítésébôl Árpádföld lett. Az elmondottak rávilágítanak arra, hogy idôszerû volna legalább a jelentôsebb, népességszámukat tekintve az 50 lakosnál népesebb külterületek neveit a kataszteri elnevezésekkel egyidejûleg felülvizsgálni, és érvényesíteni a város- és községrendezési, az igazgatási, a postai kézbesítési, a statisztikai számlálókörzeti szempontokat. * * * A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a helynevek gondozása nincs megoldva. A megszûnt, beolvadt, egymással összecsatolt és egy községet alkotó települések és az elpusztult települések ügye központi intézkedést igényel. Minden igazgatási ág érintett e témakörben, de legfôképpen a Belügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal. Utóbbi intézmény a hivatalos helységnévtárakat és a Történeti Statisztikai Helységnévtárat is szerkeszti. E két szerv munkáját támogathatná az l954-ben megszüntetett Országos Helynévbizottság tudós nyelvész, történész, levéltáros, urbanista, demográfus és gyakorlati szakemberek közremûködésével, annak érdekében, hogy az ország helynevei Nemzeti Kulturális Örökségünk részei legyenek, és hogy a nevek a területrendezési tervekben is megjelenjenek. A külterületi lakotthelyek elnevezésének a problémái FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 5

4 MIKLÓSSY ENDRE fôtanácsadó, FVM VIRIBUS UNITIS, AZAZ EGYESÍTETT ERÔVEL (Sikertörténet a magyar rendszerátmenetben) Istvánia István-nap, augusztus 20-a, a magyar állam megalakulásának a szimbolikus ünnepe. Mindeneknél nagyobb királyi ékesség az elôttetek valóknak törvényeit követnünk és tisztes szülôink szerint cselekednünk. Mert ki is megveti eleinek törvényeit, annak nincsen gondja az isteni törvényekre sem. Az engedetlenség mind az egész országnak romlása. (Szent István intelmei, 123. o. in Magyar Legendárium, Bp Tormay Cecília ford.) Belsô consumtiorul a legnagyobb rész elfeledkezik, s pedig ezen talpkövön áll a nemzetek gazdagsága. Anglia manufacturai produktumainak három negyed részét maga consumálja, s csak annak negyede teszi úgy nevezett világkereskedését! Azért, mennél több lakik díszes házban, él jobb eledellel, jár csinos ruhában valahol, s. a. t, azaz mennél nagyobb a belsô consumtió, annál gazdagabbnak fogom hinni azon hazát. S mennél több kívánja s meg is szerezheti az élet minden javait magának, annál nagyobb lesz a munka s iparkodás azok kiállítására, és sivatag, homoklapány, mocsár végre kies erdôkké, viruló vidékekké válnak. (Gróf Széchenyi István: Hitel o. Pest, 1830.) A közösség szerves és szervezett tevékenységének viszonyában az élô személyek alkotásai rendszerint a szervezett tevékenység vonalán helyezkednek el. Ebbôl az következik, hogy hajlamosak a megmerevedésre. Az élet azonban a merevséget, megállást nem bírja el. A szervezett vagy lemarad, vagy túlméretezetté válik. Ez a szakadék pedig az összhangot, következésképpen a közösség egészséges felépítését és mûködését akadályozza, vagy lehetetlenné teszi. A szabadság, amelyhez a gondolat kinyilvánításának a szabadsága is hozzátartozik, az ember elidegeníthetetlen természetjoga, az emberi közösség végcélja pedig az egyéni boldogulás. Így ezeket az egyénektôl elvenni nem lehet. (dr. Kiss István: Az állam élete. 156, 163. o. in Szárszó, 1943) 6 Kis körökben megvalósuló, biztosított és kölcsönös személyes szolgáltatásoknak, kötelezettségeknek, jogoknak és szabadságoknak sokasága, melyekben nem egyegy uniformizált társadalmi rend, vagy osztály tagjaiként, hanem személyükkel, családjukkal, munkájukkal, szakmájukkal, birtokukkal tartoztak bele az emberek. Az alávetettségnek, szolidaritásnak, érdekvédelemnek a legklönbözôbb kapcsolatai támadtak így, melyek szívósan ellenállottak azoknak a brutálisan célszerû módszereknek, melyeket a hatalom koncentrációjára és az emberek kiszolgáltatottságára épülô társadalmi és politikai erôk szoktak alkalmazni. (Bibó István: A magyar társadalomfejlôdés, o. in Válogatott tanulmányok, II. Bp. 1986) Honnan jöttünk? A célunk az, hogy leírjunk egy vázlatos képet arról a sikeres átalakulásról, amelyet hazánknak egy vidéki perifériája valósított meg, midôn megszûnt a hatalom koncentrációjára és az emberek kiszolgáltatottságára épülô társadalmi és politikai erôk uralma. Magyarország általában is perifériája a világgazdaságnak, ez a tény a kommunista világrendszer bukásával csupán nyilvánvaló lett. De nem mindegy ezen belül, hogyan helyezkedik el ezen a periférián. Immanuel Wallerstein fejtette ki azt, hogy létezik a világfejlôdésben egy olyan kategória is, hogy félperiféria történelmileg a mi régiónk sok száz év óta idesorolódik és hogy innen mindig van felemelkedési lehetôség is, amit a legfényesebben Japán példája mutat. Ellenben a valóságos periféria minden változó körülmények között is mindig alulmarad, amit Afrika esete példáz a legjobban. Országunknak azonban saját, belsô perifériái is vannak. Ezeket a kapitalista profitkoncentráció hozta létre a 19. század második felétôl fogva, és a kommunista rendszer redisztribúciós mechanizmusai tovább fokozták, igaz, hogy elég nehezen azonosítható módon. Hozzátartozott ugyanis a rendszerhez egy bizonyos kiegyenlítô célkitûzés, ami a szociális körülményekre és a jövedelmi viszonyokra is vonatkozott, és ami természetszerûleg a területi kiegyenlítôdésnek is megteremtette legalábbis a látszatát. Mivelhogy egyidejûleg a rendelkezési-függelmi viszonyok a történelemben még soha nem látott mértékben koncentrálódtak, ez a periferikus függésnek a lényegét mélyítette el. Az a jelentôs térségi válság, ami a rendszer felbomlása óta oly jól látható a vidéki Magyarország nagy részének a helyzetében, szintén csupán nyilvánvalóvá tett egy lappangó tényt. Tárgyunkat, a gazdaságot illetôen ennek a fô tényezôi az alábbiak voltak: A tsz-szervezések, majd az óriásszövetkezetekké történô összevonásuk. A szövetkezetek függésének az elmélyítése a termelési rendszerekbe való integrálással. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

5 Az ipari telephelyek rendszerének az általános kiépítése zöldmezôs beruházások és meglévô üzemek átvételének a formáiban. Az utóbbi például az építôipart szinte teljességgel meghatározta. A telepítés elsôsorban a munkaerôforrásra történt, a fô formája ennek megfelelôen a komplementer gépipari és könnyûipari telephelyek egymás melletti létesítése volt, ezek székhelyei a fôvárosban voltak. A telephelyek a termelés részfeladatait végezték, önálló gyártmányaik vagy piaci stratégiájuk nem volt. Az ellátás koncentrációja, az intézmények összevonása, vagyis lényegében a kisebb települések megfosztása az ellátás alapformáitól. Ennek a hivatkozása a költségtakarékos ésszerûsítés volt. Létezett azonban egy ellenmozgás is e centralizációs folyamatokkal szemben 1968 óta, aminek a lehetôségét az új mechanizmus viszonylagos autonómiái teremtették meg. Ennek a meghatározói: a piacra termelô mezôgazdasági háztáji rendszer kialakulása és megerôsödése; a munkaerôpiac felszabadulásával kibontakozó sajátságos magyar bérharc és ennek a tartós jövedelemnövelô eredménye, ami a hazai vásárlóerôt két évtizeden át folyamatosan növelni tudta; az ipart kiszolgáló bedolgozói és háttéripari szolgáltatórendszerek elterjedése, fôleg a nyolcvanas évektôl. Fogyatékossága volt mindezeknek, hogy erôsen beágyazódtak az államirányítású gazdaság egészébe, a sorsuk tehát attól nagymértékben függött. A nyolcvanas évek közepétôl látható rendszerbomlásnak az volt a fô kérdése, hogy az e folyamatokban kibontakozó elôpolgárosodás átmehet-e majd valódi polgárosodásba. A pozitív választ a gazdaság szerves belsô átfejlôdése adhatta volna meg. Ez azonban politikai ügyként merült föl, a ki, kit gyôz le kérdésnek megfelelôen. Az átmenet belsô szereplôi a régi és az új pártelit, a gyorsan kibontakozó pénzelit, az új vállalkozói réteg és a proletarizálódott munkavállalók voltak, ideszámítva az értelmiségi foglalkozást ûzôk jelentékeny részét is. A sok tekintetben meghatározó külsô két feltétel pedig a piacváltási kényszer, ami az eddig meghatározó keleti piacok összeomlása miatt következett be, valamint a múlt rendszer hitelfelvételei miatt ránk zúduló óriási adósságszolgálat volt. A politikailag értelmezett és gazdaságilag rosszul feltett kérdésnek nagyrészt áldozatul estek az elôpolgárosodás eredményei. A vidéki periférián a földbirtok reprezentációja zavarosan keveredett a kárpótlással, és ez inkább a spekulációnak kedvezett, mint az agrárgazdaságnak; a tsz-ek felbomlásakor gyakori volt az értékek kimazsolázása, a befolyással rendelkezôk így sajátságos helyi monopóliumra, extraprofitra és ezen keresztül politikaivá konvertálható befolyásra tettek szert; az ipari telephelyek azonnal összeomlottak, a vidék iparosításának a sokat hangoztatott eredményei megsemmisültek, hatalmas munkanélküliséget hagyva maguk után; FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 ellehetetlenült az üzleti hitel, a pénzpiac sok éven át oly magas kamatlábbal dolgozott, ami miatt a termelésfejlesztéshez nem lehetett hazai pénzt felvenni, míg a külföldi hitelek felvételét adminisztratív úton gátolták; erôsen visszaesett a belsô vásárlóerô, és a gazdaságfilozófia ezt ráadásul vívmánynak is tartotta, azt állítván, hogy a múlt rendszer összeomlása a túlzott belsô fogyasztás miatt következett be (amire a legenyhébb szavunk csak az lehet, hogy súlyos tévedés); szabaddá vált a vállalkozás, de kétessé a valóságos lehetôsége; erôsödött a hagyományos értelemben vett közszféra foglalkoztatási szerepe, részben relatíve az egyéb lehetôségek drasztikus szûkülésével, de némileg abszolúte is, mivel az önkormányzati elv megvalósulásával új munkahelyek is keletkeztek és elsôsorban az eddig legelhanyagoltabb kisebb községekben. A helyzet tehát nemcsak nehéz lett, hanem zavaros is, és ezt csak fokozták az emberek számára érthetetlen politikai belharcok. Elterjedt személyes reakcióvá vált mindezek hatására a frusztráltság és a tétlenség. Helyi társadalmi következményként pedig a piac- és demokrácia-ellenes helyi nepotizmus. (Ami lehet, hogy nem csupán helyi jelenség, de a vizsgálódásunk körét e kérdés már meghaladja.) Sodródás A jövô lehetôségeit illetôen többféle forgatókönyvet kell szemügyre vennünk, aminek az az oka, hogy a világ nem determinált, ahogyan azt a történelmi materializmus próbálta velünk elhitetni, hanem nyitott, mivel a mi szándékainktól és tetteinktôl függ. A negatív forgatókönyv, amit éppenséggel ez a történelmi determinizmus határoz meg, mindenesetre a lehetôségek közé tartozik, sajnos. Az a helyzet, amiben az embereket nem gondolkodó és felelôs lényeknek tekintjük és ami esetleg valóságos helyzet is lehet, a külsô meghatározottságoknak való alárendeltséget jelenti. Ezt nevezzük sodródásnak. Nézzük, hová sodródik a periféria, hogyha a lakói nem kezdenek el emberekként viselkedni. Az egyik ilyen determináció az együttmûködéstôl való elzárkózás. Ezt az ideológia kétségkívül megalapozta. Eddig azt tanították nekünk, hogy a kapitalizmus rossz, mivel ott ember embernek farkasa (homo homini lupus). No, de most, hogy az Utópia megbukott, és nincs más út, mint a kapitalizmus, át kell értékelnünk ezt a mondatot, imígyen: A kapitalizmus jó, mivel ott ember embernek farkasa. Hozzá lehet tenni magyarázatképpen a természetes kiválogatódás törvényét, a piaci versenyt stb. Azt, hogy mi a kapitalizmus, már megtanulnunk se kell, hiszen a fentiek szerint adott a definíciója. A másik determináció pedig logikusan következik az elôzôbôl. Az így elôálló mindenki harcában mindenki ellen (bellum omnium contra omnes) mégiscsak kell valamilyen irányító-szabályozó erô. Ami belôlünk nem fakadhat, tehát csak kívülrôl jöhet. Ha tehát az ország idegen kézbe kerül, akkor ôk majd biztosítani fogják a társadalom és a gazdaság egészséges mûködéséhez szükséges rendet. Tehát, nagy tôkeerejû külvállalkozások kellenek, amik letörik a konkurenciát, hogy a termelési költségeket a kívána- 7

6 tos alacsony szinten tarthassák. Ez üzemek felvásárlása, esetleg bezárása, a termôföld megszerzése, infrastruktúra-ellátási monopólium, ingatlan- és telektulajdonlás útján történhet. Bizonyosan szükséges azonban mindehhez a közhatalom segítsége is, mégpedig kétféle vonatkozásban: Szükséges gazdasági kondíciókat teremteni az egészséges mûködéshez. Ezek üzleti kedvezmények, koncessziók, közpénzbôl végrehajtott, a monopólium gyarapodását elôsegítô fejlesztések, netán az üzleti konkurencia adminisztratív korlátozásai lehetnek és így tovább. Szükséges mindehhez fenntartani a közrendet és a folyamatossághoz szükséges politikai stabilitást, aminek demokratikusan mûködô országban a sikeres választások sorozata a feltétele. Látható tehát, hogy a feladat a társadalom szervezôdéseinek a korlátozása, legyenek ezek gazdasági, politikai vagy akár kulturális szervezôdések. A stratégia sikeres megvalósításának az eredménye így egy dezorganizált társadalom, hatalmas munkanélküliség, nyomor, a szociális ellátás hiánya, az oktatási szint süllyedése és egy kiszolgáló politikai elit, amely a tájékoztatás monopóliumának a birtokában a viszonyok tartós stabilizálására képes. Ez természetesen csupán egy, az érthetôség miatt szélsôségesen megfogalmazott lehetôség. A valóságos helyzet nem ilyen reménytelen, és a lehetôségek megvannak egy más természetû jövôre is. Futurum perfectum, azaz a tökéletesebb jövô A célunk az, hogy egy elméleti modellben szemléltessük a megvalósítható alternatívát. A kiindulási pontunk az, hogy segítség csak a helyi gazdaságon keresztül jöhet. Ezt már az egységesülô Európai Unióban is felismerték, és már másfél évtized óta a nem csekély volumenû támogatásaik ennek a helyi gazdaságnak a megerôsítését szolgálják. Persze a mi számunkra nem is az esetleg így megszerezhetô támogatások a legfontosabbak, hanem az, hogy mûködô modellt szolgáltatnak egy fölöttébb nehezen kezelhetô helyzetben, amit néhány évvel ezelôtt egy lengyel író a következôképpen jellemzett: Egy akváriumból hallevest csinálni a világ legegyszerûbb dolga. Ámde a mi dolgunk most az, hogy hallevesbôl csináljunk akváriumot. Peremfeltételek A dolognak számos feltétele nemcsak az elmúlt évtizedben, hanem még most is hiányzik. Gondolatkísérletünkben, amelyben nagyjából a hazai realitásokkal próbálunk számolni, mindenesetre fel kell vennünk néhány ideáltipikus kondíciót is. Ezek egyrészt egy racionális szabályozási rendszert feltételeznek, másrészt pedig az emberek józan aktivitását, hangsúlyozottan beleértve az együttmûködési készséget. Eme elôfeltevések mellett megkísérelünk leírni egy olyan sikermodellt, amelynek során egy adott térség szereplôi megtalálják az optimális gazdasági stratégiájukat. Piaci értelemben amit itt egyedüli kritériumnak tekintünk siker az, ha 8 a szereplôk a lehetséges legnagyobb mértékben a piacra tudnak lépni. A céljuk ezzel az, hogy az igényeiket magasabb szinten elégíthessék ki. Ez a vásárlóerô növekedését jelenti, vagyis azt, hogy nô mind a kereslet, mind pedig a kínálat. A lehetséges legnagyobb mértéknek pedig kétféle meghatározója van: az egyik, hogy a piacra lépéssel kibôvülô erôforrások a ráfordításokkal arányosak legyenek: ez rövid távú üzleti kalkulációt igényel; a másik, hogy ne következzék be az erôforrások szûkülése, vagyis a hosszabb idôtávú értéktermelô-képesség csökkenése: ez hosszú távú erôforrás-gazdálkodási kalkulációt igényel. Kiindulásként pedig az alábbiakat feltételezzük: a magántulajdon teljességét; pangó gazdaságot; nincs jelentôsebb migráció; az üzleti hitel piacilag megfizethetô; nincs monopólium; a szereplôk ösztönzöttek a piacra lépésük fokozására; a külvilág adaptív a helyi kezdeményezésekkel szemben; a piaci információs helyzet közel tökéletes ; esetenként számba vehetô közpénzû támogatást. Ez a szerkezetében hasonlít a mai Magyarországon alkalmazott támogatási rendszerhez anélkül, hogy ténylegesen megfelelne az éppen hatályos pályázatoknak. A vizsgált, feltételezett térséget tekintve egy viszonylag tipikus, bár a fentiek szerint a mai magyar vidéki átlagnál kedvezôbb körülményekkel számolunk. Ezek: 40 ezer fôs kisváros, 20 ezer fô körüli térséggel, extenzív és intenzív mûvelésre is alkalmas földek, természeti és más idegenforgalmi adottságok, kialakult jó gazdasági kultúra, korszerû munkaerô, vállalkozás kezdeményezésére alkalmas helyi tôke, nem túl kedvezô, de javítható elérhetôség, oktatási-képzési bázis, állami támogatásból mûködô, szerényen elfogadható szintû szociális ellátó-rendszer, bevételei alapján önfinanszírozásra képes kisváros. A kiindulás gazdasági helyzete Telephelyi gép- és könnyûipar volt, ezek aztán hamarosan becsuktak. A gépiparnak helyi beszállítói is voltak, elsôsorban alkatrészgyártásban. A 80-as években ezek egy része már az anyavállalatnak közvetlenül is szállított, illetôleg kismértékben más piacra is. Egyes vállalkozóknak külföldi üzleti kapcsolataik is voltak, bár inkább csak a személyes ismeretség szférájában. A városban a szolgáltatások színvonala elég jó volt, a viszonylag kedvezô fizetôképes keresletnek megfelelô export azonban nem volt. Néhány egyesített óriás-tsz dominálta a mezôgazdaságot meghatározó nagytáblás gabonamûveléssel és tömbösített állattartó telepekkel. Egyúttal értékesítô szervezést is végeztek a kistermelôk felé, illetôleg ellátták ôket szolgáltatással, takarmánnyal, félig-meddig szerzôdéses alapon. Elég jelentôs volt a kisárutermelô háztáji, külsô piaci kapcsolatokkal is rendelkezett. 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

7 A foglalkoztatási struktúra ágazatonként a következô volt: 55% aktív keresô (33 ezer fô) 15% mezôgazdaság (5 ezer fô) 40% ipar (13 ezer fô) 45% tercier (15 ezer fô). Az iparban dolgozók 2/3-át a telephelyi ipar foglalkoztatta (8 ezer fô) ezek nagy része hamarosan munkanélkülivé vált, ehhez jött még 1 2 ezer agrár-munkanélküli, míg a tercier szféra, az önkormányzati rendszer felállása miatt kismértékben munkaerô-felvevô lett. Ám a teljes munkanélküliség az átalakulás mélypontján így is megközelítette a 20%-ot. Növelte a bajt a társadalom szervezettségének a szinte teljes hiánya. A telephelyek nem jelentettek szervezôerôt, a megszûnésükkel eltûnt a piaci kapcsolat és a különben se túl jelentôs szellemi kapacitás. A tsz-ek vezetését, beleértve a szakvezetést is okkal vagy anélkül nagyrészt bizalmatlanság övezte. Az olyan integrációs formákról, mint a különféle felvásárló-értékesítô hálózatok azonnal kiderült, hogy nem a helyi érdekeknek megfelelôen mûködnek. Az új politikai pártok pedig kicsik voltak, és társadalomszervezéssel különben se kívántak foglalkozni. Szervezôdés FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 Igazából az emberek között informálisan kialakult kapcsolatok segítettek a helyzeten. A fô típusai a következôk voltak: Az elôzô rendszerben kialakult munkakapcsolatok. Mint említettük, mûködött egy aránylag jelentôs háttéripari-szolgáltatási struktúra, és ez hamarosan újjászervezte a kapcsolatait azután is, hogy a telephelyek megszûntek. A mezôgazdasági kisüzemek közül azok, amelyeknek a kiskereskedôkkel közvetlen kapcsolatuk volt, zökkenômentesen mûködtek tovább, és helyi modellt szolgáltattak a termelés és értékesítés kooperációjára. Az egyházközségek, melyek presbiterei többnyire jó személyes viszonyban álltak egymással, most egy sor világi feladatot is felvállaltak. A személyes hitelesség nagyban segített az országszerte jellemzô teljes bizalomhiány leküzdésében. Néhány helyen, ahol az új helyzetre felkészült papok voltak, az ô kezdeményezésükre valóságos gazdaság-reorganizációs folyamatok kezdôdtek. Még munkaközvetítéssel is foglalkoztak. Hasonló szerepet valószínûleg a kulturális körök és egyesületek is játszottak, de ez informálisabb lévén, kevésbé nyomon követhetô. Ugrásszerûen nôtt a lakosság aktivitása elôször környezetszépítô ügyekben, de néhány év múltán már a településpolitika meghatározásában is. Meglévô egyesületek vállalták ezt az új feladatot, új egyesületek jöttek létre, informális közösségi fellépésekre került sor, egy-egy utca lakóiéra, vagy akár falugyûlésekre. Újabb fejleményként pedig polgári kör szervezôdése indult el, a régi, már-már elfelejtett ipartestületi körök analógiájára és Széchenyi István kaszinóprogramjára hivatkozva, amit néhány lelkes tanár ásott elô a történelmi tudat mélyrétegébôl. A közös érdeklôdésre számot tartó helyi problémák ugyanis idôközben jócskán megsokasodtak látni fogjuk miképpen, és ezek megbeszélésére már kevés volt a személyes kapcsolatokba bonyolódó párbeszéd, vagy a meghosszabbított presbiteri ülés. A helyüket az elsô pillanatban nehezen találó települési önkormányzatok lassan, bár nem konfliktusmentesen, belecsiszolódtak az új helyzetbe. Valószínûleg segített ebben, hogy a térség az elôzô rendszerben diszpreferált volt, a közös ínség meg a lakókat és az apparátust elég közel hozta egymáshoz, és az új helyzetben, hogy az ínség voltaképp tovább nôtt, csak az úgyis létezô együttmûködés formáját kellett megújítani. A bizalom mentén azután több önkormányzat, mindenekelôtt a városé, néhány merész gazdaságpolitikai lépést is tett mint majd meglátjuk, sikerrel. Agrárium Az átalakuláskor a tsz-ek feldarabolódtak, majd nagyrészt feloszlottak, csak néhány kisebb maradt meg. A feloszlott tsz-ek gépparkja részben a volt tagok egy része által létrehozott kft.-k tulajdonába került, akik bérmunkát is végeznek. A privatizált földeknek mintegy kétharmada került helyi gazdálkodók tulajdonába, jellegzetesen hektár közti birtokméretekkel, egyharmad pedig külsô kézbe. A földek mintegy harmadrészét tsz-ek mûvelik. Körülbelül 10%-nyi a saját ellátásra termelô kisparcella, beleértve a szociális célú agrártermelést is. A kialakulatlan és gyakorta változó kormányzati agrárpolitika tetézve az információs rendszerek összeomlásával és finanszírozási nehézségekkel, az új gazdálkodók számára nehéz helyzetet teremtett. Kivédeniük kettôs stratégia segítségével sikerült. Egyrészt a kialakult termékszerkezet konzervativizmusával aminek az volt az alapelgondolása, hogy csak fognak enni az emberek idehaza akkor is, ha a keleti piac öszeomlott. A kistermelôk piacra juttatásában az egyik község önkormányzata volt a legtalálékonyabb, mivel egy felvásárló-értékesítô rendszert szervezett, ami szerzôdéses alapon piacként látja el néhány fôváros környéki település lakóit friss élelmiszerrel. Másrészt pedig a piacra termelô háztáji is megmaradt, majd fokozatosan átalakult. Ez a kistermelés már a nyolcvanas években is rendelkezett némi értékesítési kapcsolattal, fôleg a térségi székhely és a környezô középvárosok piacain. Az átmenet kritikus éveiben szerencsének bizonyult, hogy a csökkenô vásárlóerô nem keltette fel a nagy kereskedômonopóliumok érdeklôdését és ezért a kialakult kistermelôi-értékesítési kapcsolatrendszer épen maradhatott. A résztvevôi pedig, felismervén az új helyzet lényegét, csatasorba álltak, hogy a közhatalom ne adjon koncessziókat a települô kereskedelmi tôkének. Némi helyi botrányok árán ezt lényegében sikerült is elérniük. És ekkor az erejükre ébredt helyi agrártermelôk elindították az expanzív piacépítô stratégiájukat. Ennek a fô gazdasági lépései a következôk voltak: A tágabb térség kiskereskedôivel szövetségben olyan alapellátó hálózat kiépítése tej, hús, zöldség, gyümölcs, amely a komparatív elônyök mentén (kis szállítási költség, alacsony termelési ráfordítás) a kedvezô árajánlatokkal és a szállítási biztonsággal nagyrészt megszerezte a helyi vásárlópiacot. Az ehhez szükséges elsôdleges feldolgozást hitelekbôl finanszírozták, szövetkezési alapon. A hitelfelvételhez a települési önkormányzatoktól részleges garanciát nyertek. Ez volt az eddigi legnagyobb vihar a város önkormányzatában, de sikerült keresztülvinni, és a rögtön bekövetkezô üzleti siker felkeltette a testület bizalmát az efféle tranzakciók iránt. (Egy megbízható pénzügyi-befektetési cég korrekt támogató szakvéleménye bizonyult döntônek.) 9

8 A következô, nemrég kezdôdött lépés már az exportot célozta meg. Személyes kapcsolatok alapján kiépíthetônek látszott a gyümölcslé arab piacon való értékesítése. (Az arabok alkoholt nem ihatván el vannak ragadtatva a szénsavmentes magyar gyümölcslevektôl és sûrítményektôl, fôleg a bogyósokétól.) Segített az indulásnál, hogy a felszámolt gyümölcslé-feldolgozók berendezéseit jóformán ócskavasáron sikerült megszerezni az egyik messzetekintô helyi vállalkozónak aki aztán apportként be is vitte a szövetkezésbe. A termelôkapacitás kiépítésének az a filozófiája, hogy a fejlesztésre felvett mindenkori hitelkamat ne haladja meg a kétéves szállítási szerzôdések alapján kialakult hasznot. A termelés és a feldolgozás ennek megfelelôen lépcsôzetesen növekedhet, az arab üzletfél érdekelt az ottani piac továbbépítésében. Az akciót öt kistermelô indította el, a számuk hetven fölé emelkedett, és ezek nemcsak a gyümölcsöt termelik, hanem társtulajdonosok a feldolgozásban, értékesítésben is. A most induló következô lépés a diverzifikálódó új agrárstratégia piaci lehetôségeinek a kihasználása: hal, csiga, méhészet, csipkebogyó, csicsóka, gyógynövény, kamilla, biotermelés stb., mindez fôleg exportra. Ezekre termékpályás értékesítô és hitelszövetkezet szervezôdik, ami a szükséges szakmai ismeretek elterjesztését is felvállalta. Idetartozik a környezetbarát és megújuló helyi energiaforrások kiépítése is. A helyi agrárszövetkezések azt tervezik, hogy saját használatra a mezôgazdaság energiaszükségletének több mint a felét abba a biodízelprogramba való bekapcsolódással biztosítják, aminek a támogatását a kormányzat elhatározta. Néhány éven belül pedig az agrártermelés expanziója esetén már nagy hûtôházra, sôt konzervgyárra is szükség lehet. Ezek azonban már a közvetlen térség lehetôségeit meghaladják, itt regionális szintre kell emelni a termelôk együttmûködését. Ipar A helyi ipar, mint említettük, a rendszerátmenetkor nagyrészt összeomlott. Ám a megszûnt telephelyek beszállítói megmaradtak, és rögtön megkísérelték, hogy a saját érdekükben hálózattá szervezôdjenek. A gépipar háttériparának elég jó volt a mûszaki felkészültsége, és néhány külsô kapcsolattal is rendelkezett. Ezek a kapcsolatok ipari szolgáltatások formájában azonnal aktivizálhatók voltak. Így a piacokat sikerült átmenteni és egyúttal térségi referenciákkal is szolgált más vállalkozók számára. Erre a referenciahálózatra hivatkozva azután 3 év múlva egy világcég mechatronikai profilú telephelyet hozott létre a városban. A személyes kapcsolatok itt jelentôs szerepet játszottak. A telephely ma 500 fôt foglalkoztat, de további három év után már a helyi beszállítói rendszerét is kezdi kiépíteni. Közben a fellendülô helyi agrártermelés erôsödô megbízói piacot teremtett a gépjavítás számára és kisgépek gyártására. Az autóbontókból kikerülô ócska motorok felhasználásával a találékony helyi mechanikusok igen ötletes kisgépparkot állítanak elô. A piac már odáig fejlôdött, hogy tulajdonképpen mezôgazdasági gépgyártást is megindíthatna, de ehhez azért a helyinél átfogóbb kereslet volna szükséges. Az ország új agrárstratégiájának a kibontakozásával ez néhány év múlva realitás lehet. A könnyûipar külsô piacot nem tudott találni a termékeinek. A nyolcvanas évek nagy pénzügyi elvonásai a telephelyeket a 10 padlóra küldték, ám a privatizációnál a résen lévô városi önkormányzat tulajdonjogot szerzett az ingatlanokon kívül a gépek jó részére is, egyéb érdeklôdôk híján rendkívül olcsón. Ehhez hiteleket kellett ugyan felvennie de a hitelkamatokat, bérleti díj formájában az érdeklôdô helyi kisvállalkozókra terhelhette, így végül is 0-szaldósan keveredett ki ebbôl a gazdasági tranzakcióból. A vállalkozók helyi szabászati-cipôjavító és hasonló szolgáltatásokkal kezdték, de néhány év elteltével már a közelebbi városok piacain önálló termékekkel is megjelennek. A helyi építôvállalat, a megyei építôipari vállalatnak egyik fiókvállalata már a nyolcvanas évek végén megszûnt, de elég jelentôs volt itt az építôipar nem állami szegmensének a tevékenysége, és a néhány, viszonylagos tôkeerôvel rendelkezô helyi építési vállalkozó a gépparkot igen olcsón felvásárolta. Az így keletkezett néhány magántulajdonú középvállalat azután tôkével, szervezési és piacszerzési tapasztalattal is ellátva, bedolgozó szakiparosokat is foglalkoztat. Ennek a tevékenységnek elég jelentôs az exportja is, más térségekben végzett építési munkák formájában. Tercier ágazat A rendszerátmenetnek a tercier ágazat végül is a nyertese lett. Részben azáltal, hogy több faluban újjászervezôdtek elemi ellátási egységek (iskola, közigazgatás), részben pedig azáltal, hogy az iparból kiszorultak egy része itt jelent meg kényszervállalkozóként. A következô években azután ezeknek egy része az ismét fellendülô ipar bedolgozói rendszerébe került vissza. A fejlôdés egyik legfontosabb húzó tényezôjének a város fôiskolája bizonyult. Az önkormányzat kezdeményezésére és segítségével társfôiskolák és egyetemek támogatásával kihelyezett tagozatokat létesített az informatika, a gazdasági és marketingismeretek és a nyelvek oktatására. Jelentôs a nyelvtudási kedv. A mind elterjedtebb angolon és németen kívül a városban különbözô nagyobb európai nyelven beszélô embereket lehet találni. Sikeres nyelviskolák és helyi nyelvi klubok mûködnek. A kezdeményezô a város középiskolája volt, ahol a nyelvoktatás kiszélesítéséhez Phare-támogatást is tudtak szerezni. A korszerû általános ismeretek és az önismeret elmélyítésében lényeges szerepet játszott az újraszervezôdô Népfôiskola, ami regionális szerepet is betölt. Meg kell itt említenünk az öt legkisebb településben mûködô jól bevált falugondnoki rendszert is. A falugondnokok mára közismert hálózata szektorközömbös módon, mindenesként segíti az apró település lakóit a volumenben ugyan csekély, ám az életvitelük szempontjából létfontosságú problémák megoldásában. Idegenforgalom Néhány éve nagy szenzációt keltett, hogy kiástak egy ôsi kelta erôdítményt, és talán egy mellette lévô druida szentélyt is azonosítottak. Nyomban életre kelt talán egy helyi történelemtanár nyomán az a legenda, hogy a gallok Julius Ceasar ellen harcoló hajdani híres vezére, Vercingetorix, az itt élô kelták hadrafogásával próbálta meg a rómaiakat hátba támadni, 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

9 és talán még Pannónia római megszállását is ez indította el. A neves ókortudós ugyan megcáfolta a legendát, sôt a romok azonosítását is bizonytalannak tekinti, de a hír akkorra már eljutott a világsajtóba. Nyugat-Európa új öntudatra ébredô kelta szórványlakossága erôsen érdeklôdik a dolog iránt. Dublini, cardiffi, edinburghi sôt rennes-i utazási irodák is jelenkeztek már. Turistautakat szerveznének ide, sôt felmerült, hogy esetleg várjátékokat is lehetne rendezni. Persze ez csak egyetlen tétele lenne a szépen alakuló idegenforgalomnak. Már a nyolcvanas években foglalkoztak itt néhányan falusi üdültetéssel. A rendszerátmenetkor aztán üdülôszövetkezetbe tömörültek, ami ígéretesen fejlôdik azóta is. Ma már 100-nál több tagja van, többségükben agrártermelôk, akik számára ez kedvezô és a munkájukkal is összefüggô jövedelem kiegészítés. A szövetkezet marketingmunkát is végez, fôvárosi utazási irodákkal állnak üzleti kapcsolatban, hirdetik magukat, megnyerô prospektusokat készíttetnek a térségükrôl, amelynek többféle üdülési adottsága van, és ezek üzleti feltárását már elkezdték a helyi és a máshonnan érkezett vállalkozók. Van néhány kellemes, fürdésre alkalmas homokos folyópart. Az egyik partrésztôl nem messze a városi strand. A köztük lévô területet az önkormányzat üdülôparkká alakította, felhasználva hozzá a kastélykert maradékát is, amit eredeti formájában franciakertként állítanak helyre. A kastélyt magát is helyreállítják. Eléggé leromlott, mert iskolának, majd tsz-irodának használták. Mivel azonban szerepel az országosan nyilvántartott mûemlékek között, a helyreállítására 40% körüli állami támogatást lehetett szerezni. A kastély most exkluzív szálloda, a városi szálló üzemeltetésében, kultúrcentrum is és helytörténeti és néprajzi múzeumot rendeztek be benne. Kapcsolódik hozzá egy szabadtéri színpad, ahol nyári játékokat szoktak rendezni, de a kastély helyreállított halljában a szezont meghosszabbító hangversenysorozatokat és kísérleti színházi mûhelyelôadásokat is lehet szervezni. Itt mûködik a helyi táncház is, gyakorta hív meg hazai és határon túli együtteseket, nyugatról például írek szoktak leginkább szerepelni itt. Mûemléki szempontból említésre méltó még egy Árpád-kori templomrom egy erdôs domb tetején, valamint néhány késô barokk, helyi karakterjegyeket mutató templom. Az egyiknek a freskóját Maulbertsch egy tehetséges helyi tanítványa festette. Az egyik közeli faluban pedig egy ma már védett, múlt századi tornácos házakból álló utcasor a fényképezô turisták kedvence. A városközeli erdôs dombok jó kirándulási lehetôséget nyújtanak. Két kulcsos turistaház is üzemel itt, a fô szezonban vendéglôvel, amit a közeli falu néhány vállalkozója üzemeltet. Egy külsô vállalkozó pedig lovasiskolát létesített, vonzó erdei lovaglási programmal. A város közelében termálvizet tártak fel, a hasznosítása üdülôszövetkezeti formában történhet. A kiépítéshez szükséges tôke eddig azért hiányzott, mert a térség csak elég nehézkesen közelíthetô meg. A helyzet javítására azonban összefogtak az önkormányzatok. Egyrészt egy 15 kilométernyi autóút kiépítése volna szükséges, a közeli autópályához csatlakozva. Az ehhez szükséges támogatást végül is úgy nyerték el az Útalapból, hogy az FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 átlagosnál jóval több saját hozzájárulást ajánlottak föl. Erre az érintett önkormányzatok, az idegenforgalomban érdekelt három tucatnyi jelentôsebb vállalkozó és az idetelepült multinacionális cég társfinanszírozási szerzôdést kötöttek. Másik fontos lépésük az volt, hogy a MÁV-val kötött megállapodás szerint menetrendszerû ( Interpici ), a fôszezonban megerôsített motorvonatok járnak az Intercity-kapcsolattal rendelkezô megyeszékhely és a térségközponti város között. Ennek a költségfinanszírozásában szintén részt vesz a helyi idegenforgalom, a bevételüktôl függô mértékû, zárolt számlákra utalván át a szükséges kiegészítô költségeket. Az önkormányzatok szerepvállalása A helyi önkormányzatok hagyományos alapfunkciója a közigazgatás, a közellátás és többnyire a szociális gondoskodás is, amihez az állam anyagi segítséget nyújt. A törvény is így rendelkezett. A posztkommunista átmenetben azonban, ahol egy szervezet nélküli, atomizálódott gazdaság és társadalom problémáit kell megoldani, kényszerûen fel kell vállalni organizációs feladatokat is. Esetünkben ezeket példaszerûen látták el, és mint látható, a siker oroszlánrésze e ténynek köszönhetô. A szociális ellátást és támogatást a kormányzat és a megyei munkaerôközpontok segítségével úgy sikerült megoldani, hogy közben javítani tudták mind a helyi foglalkoztatást gondozóellátó hálózat szervezésével, mind a települések infrastrukturális és környezeti állapotát, mivel a munkanélküliek foglalkoztatására szervezett közmunkákat sikerült az átgondolt településfejlesztési koncepcióba illeszteni. Ki kell emelnünk a közpark létrehozása érdekében végzett jelentôs közmunkákat. A szociális juttatások egy részét, egy sajátos bon-rendszer segítségével sikerült a helyi kistermelôk piacának a bôvítésére is felhasználni. Ami az önkormányzatoknak az ezen feladatokon túlmenô gazdasági szerepvállalását illeti, a legelsô dolog a közérdek meghatározása volt. Ez gazdasági értelemben a helyi hozzáadott érték növelését jelenti, mégpedig lehetôleg úgy, hogy annak távlata is legyen. Hogyha fô szabályként a gazdaság a magánszféra terrénuma is, azért a közhatalomnak két lényeges ponton mégiscsak lehet szerepe: Egyrészt a gazdaság szabályozóinak a kialakításában. Ez persze nagyrészt az országos szint dolga, de van szerepük itt a helyi önkormányzatoknak is, mégpedig a helyi adók, közüzemi és egyéb díjak megállapításában, valamint a település életének az övezeti és ezen keresztül a funkcionális szabályozásában. Másrészt a szükséges, ámde hiányzó szervezésben. Ez a kapcsolati háló kialakítását és támogatását jelenti részben, de távolról sem kizárólag anyagi források rendelkezésre bocsátásában. Esetünkben ezt a szerepet ami a történteknek mintegy összefoglalása is a következôkben játszotta: a helyi piac megóvása a monopólium intervenciójától; az oktatáskorszerûsítés szervezéssel való támogatása; a telephelyek privatizálása és bérhasznosítása; az idegenforgalomhoz szükséges alapfejlesztések; az agrárkistermelôk értékesítésének a szervezése; vállalkozási hitelgaranciák; a közérdekû munkáknak a fejlesztési célokba illesztése; segítség a multinacionális cég letelepítésében; 11

10 a közútépítés megszervezése, anyagi alapjainak biztosítása; segítség a MÁV Interpici járatának kialakításában. Láttuk, hogy e feladatoknak a tekintélyes része meghaladja egy-egy település körülhatárolt lehetôségeit, érdekeit és a térség egészét érintô vonatkozásai vannak. Ez önkormányzatok közötti önkéntes együttmûködést igényelt, hiszen alárendeltségi viszony nincsen közöttük. Az együttmûködés alapja a közös felismert érdek, aminek az érvényesítése az egyenjogúság alapján történt. A közös érdek feltárása 1996 óta kistérség-fejlesztési program alapján történik. Ennek alapján lehetett például dönteni olyan stratégiai fontosságú kérdésekrôl, mint az említett hitelgarancia vagy a közös hozzájárulás az útépítéshez. Sokat segített az egyetértés megteremtésében a mûködô polgári kör, ahol a helyi lakosok néhány tekintélyesebb hangadója megértette és pártfogolta ezeket a közös érdekû ügyeket. Habár a fenti feladatok egy része nem forrásigényes, más részük pedig 0-szaldós, mégis jelentôs kiadásigények vannak. E források eredetére nézve azonban meg kell néznünk azt, hogy maga a gazdaság mit produkált a fejlesztések eredményeképpen. Makrogazdasági mérleg A GDP a nyolcvanas években hozzávetôleg stagnált. A kilencvenes évek elején 3 év alatt 20%-kal esett vissza. A következô 3 év 12%-os (körülbelül évi 4%) emelkedést hozott. Azóta az emelkedés üteme évi 7%. Nagynak tûnik tán, de az ismertetett gazdaságélénküléssel teljesen reális. Így most a GDP a nyolcvanas évekének a 115%-a. A reáljövedelmek pedig hozzávetôleg 105%-osak. A munkanélküliség a mélyponton 20% volt, ma 3% körül van. A termelés mérlege fô ágazatonként az alábbi: % Indulás Mélypont Jelen helyzet mezôgazdaság ipar tercier összesen: A további növekedés feltételei és lehetôségei: megmarad a külvilág adaptivitása a keresletet illetôen; ezzel is összefüggésben létezik üzleti hitelkamat; évi 7 8%-os külsô tôkebevonási lehetôség; munkaerôimport (bevándorlás, ingázás); tôkeexport, pl. a bedolgozás kiszélesítése; a feldolgozottsági szint emelése, intenzifikálás. Az önkormányzatok anyagi helyzete azért érdemel különös figyelmet a példánkban, mivel láttuk azt, hogy milyen széles körû munkájukra volt szükség e gazdasági fellendülés feltételeinek a megteremtésében, és viszonylag milyen jelentôs volt az anyagi ráfordításuk is. Ha a gazdasági eredmény ezt valamilyen módon nem igazolja vissza, akkor baj van, a további fejlôdés veszélybe, a túlköltekezett önkormányzat meg csôdbe kerül. Ha abból indulunk ki, hogy az önkormányzat alapfeladatai a mélyponton is el voltak látva, tehát ahhoz képest jelentôs többletkiadást nem igényelnek a továbbiakban, és így ezek költségeiben lényeges változások nem történtek, akkor nézzük meg, hogy mennyi lehet a teljes gazdasági növekmény és mennyi volt a hozzá szükséges anyagi hozzájárulás. 12 A növekedés a mélyponthoz képest 30%-os, ez körülbelül a mai magyarországi átlagot tekintve 60 milliárd Ft-ot tehet ki. Igen mérsékelt, 10%-os profitrátával számolva ez 6 milliárd Ft, egy évre vetítve közel 1 milliárd Ft profitemelkedés. Az önkormányzatoknak a teljes idôszakra vetített összkiadása a fejlesztéssel kapcsolatban, nem számítva a 0-szaldós tranzakciókat és a szervezési kiadásokat, tehát a kastély- és parképítés, közlekedésfejlesztés és mûködési hozzájárulás, ipartelep-reorganizáció, mintegy 800 millió Ft-ot, azaz évi milliót tesz ki, ami a teljes profitrátának 7 8%-a lehet. Az egyetlen létfontosságú feladat itt annak a megoldása volt, hogy ez valóban meg is jelenjen a költségvetésben. A profitok megcsapolása kétféle formában történt. Részben megegyezéses alapon, midôn a jövôbeli kedvezményezett a meghatározott célra utalta a számára jutó összeget, részben pedig közteherszerûen. A teljes fejlesztési költségráfordításnak ez utóbbi körülbelül a 40%-a, azaz évi millió Ft. Az adó volumenénél azt kell figyelembe vennünk, hogy a gazdasági teljesítmény mintegy 30%-os mértékben, vagyis a hozzátartozó potenciális földjáradék is körülbelül ennyivel nôtt. A megadott adatokból számítva ez évi 100 millió Ft körüli ingatlanérték (azaz telekérték) növekedést jelent, aminek tehát körülbelül a harmadrészét teszi ki a közadó. Minálunk a termôföld ugyan adómentes, azonban az építési telek adóztatható, és ez volt az önkormányzatok fô stratégiája is. A kétféle földtulajdon elválasztása egyébiránt kedvezett a földalap védelmének is, mivel ellenérdekeltté tett az építési telekké alakításban. Jelentôsen hozzájárult ez a tény ahhoz, hogy a város fejlôdése a felhagyott ipari telektömbök revitalizációja útján történt. A fenti makrogazdasági eredmény a vázolt folyamatokból kiszámítható volt. Ez persze csak egy ideális példa. Ám, ha valahol az országban nem egészen ilyen a helyzet, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi hiányzott az ittenihez hasonló eredményhez. Lehet, hogy nemcsak a kelta erôdítmény. Prognózis A jövôbe látásnak túlságosan nagy híve nem vagyok, de most mégis megkísérlem, hogy esetünkben számszerûsítsem a jövôt. A leírt kilátások és a folyamatban lévô akciók nyomán joggal várható az évi 7%-os növekedési ütemnek a tartós megmaradása, ami azt jelentené, hogy 2010-re a térség eléri a jelenlegi termelés 196%-át, vagyis a nyolcvanas éveknek körülbelül a 2,3- szeresét. Ez már megközelíti az Európai Unió átlagszintjét. Látható viszont, hogy a továbblépésnek már regionális együttmûködési feltételei is vannak mindenekelôtt feldolgozó- és gyártórendszereket illetôen amelyek számára már kicsi a kistérségi piac. Ha ezek realizálódásával számolunk, akkor viszont a növekedés a régióra is prognosztizálható, vagyis a térségünk a mozdony szerepét játssza. Valószínû, hogy a régió teljes növekedése volumenben meg fog egyezni a térségével, és a vázolt körülmények között egészen nyilvánvaló, hogy elég jelentékeny bevándorlás indul meg a térségünkbe a gyorsan javuló jövedelmi viszonyok és a jelentôs munkaerô-kereslet hatására. E migráció 10 év alatt akár a 10%-os mértéket is elérheti, ami a fejlesztô tervezés számára már új típusú feladatokat fog jelenteni. Utóirat. Amikor a fentieket végigolvastam az jutott az eszembe, meg kellene keresni ezt a várost és odaköltözni. Vagy? 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

11 DARABOS FERENC Idegenforgalmi referens, Gyôr Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatala GYÔR ÉS VONZÁSKÖRZETE IDEGENFORGALMI KAPCSOLATAI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN Dr. Aubert A., és Szabó G. (1999.) kutatásai alapján a megyei szint szerepe a turizmusfejlesztésben elsôsorban az identitás erôsítésére, a vonzerôk feltárására, a kistérségek felkarolására, a megyei hálózatok kialakítására, valamint a fejlesztések alapjainak a megteremtésére terjed ki. A feladatok elvégzéséhez a megye koncepciót készít, forrásokat és intézményeket mozgósít. A következôkben a készülô megyei és regionális idegenforgalmi koncepció adalékaként az egyes idegenforgalmi centrumok és vonzáskörzeteik Gyôrrel való kooperációs lehetôségeit mutatom be. 1. A megyei együttmûködés lehetôsége Mosonmagyaróvár és vonzáskörzete FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 A szigetközi üdülôkörzetben Mosonmagyaróvár tekinthetô jelentôsebb vonzerôvel rendelkezô térségi decentrumnak. A megyeszékhely a tengelyvidéken és az Alsó-Szigetköz településein keresztül közvetlenül kapcsolódik az idegenforgalmi központ vonzáskörzetének településeihez. A gyôri gyógyfürdônek és járulékos beruházásainak a megvalósulásával Mosonmagyaróvárnak csupán fekvése és termálprojektjének elôrehaladottabb állapota miatt marad versenyelônye a találkozások városával szemben. A Szigetköz fôvárosának idegenforgalmi potenciálja, különös tekintettel a háttérül szolgáló építészeti nevezetességekre, tájképi értékét, földrajzi, gazdasági környezetét illetôleg elmarad Gyôrétôl. A térségi kapcsolatok kialakításával összefüggésben, a közös gasztronómiai hagyományokra tekintettel 1999-ben megalakult a Gyôr-Mosonmagyaróvár Régió Szakácsainak Klubja. A civil szervezôdés Basel, Erfurt és Innsbruck nemzetközi rangú versenyein egyaránt népszerûsítette a térség hírnevét. Mûködésükkel megvalósul a szigetközi ételspecialitások megôrzése, a gasztronómiai hagyományok öregbítése. További kooperáció alakult ki a két központ Tourinform irodái között, a marketing gyakorlatában. Az együttmûködés közös kiadványok készítésére, közös pályázati tevékenységre és a vásárokon, kiállításokon való koordinált fellépésre terjed ki. A jövôben célszerû felerôsíteni a lobbitevékenységet, és úgy vélem, regionális döntéshozói szinten is nagyobb figyelmet kell fordítani az alulról jövô térségi szintû kezdeményezésekre. A pályázat a közös adottságokra építve egyúttal kijelöli a komplex terméktípusok kialakításának fôbb irányvonalait. A legfontosabb termékfejlesztô tevékenység a Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége vezetôjével készített interjú alapján a kerékpárutak teljes kiépítése és kitáblázása a határátkelôkig, valamint vízi pihenôhelyek létesítése a Mosoni-Dunán. Fontos feladat a határbeléptetés jogi, technikai feltételeinek biztosítása a Felsô-Szigetközben. Az ökoturizmus feltételeinek és követelményeinek biztosításához célszerû létrehozni a Szigetközi Nemzeti Parkot. Eredményt lehet elérni továbbá a konferenciaturizmus terén a vonzáskörzetek túraprogramjainak rendezvényekbe történô integrálásával. Közös adottságokon nyugvó komplex turisztikai terméktípusok 1. Kerékpárostúra-csomag Mosonmagyaróvár központtal (szigetközi kerékpártúra Gyôrbe) 2. Vízi túrák (Dunakiliti Mosonmagyaróvár Gyôr) 3. A Gyôri Nyár programjához illesztett szigetközi rendezvények Gyôr tötrénelmi belváraosa a termál fürdô szomszédságában terül el (Fotó: Szabó Béla) 4. Ökoturizmus a szigetközi TVK-ban (Dunakiliti, Ásványráró, Dunasziget, Rajka, Lipót, Darnózseli, Halászi és Gyôr vonzáskörzete központjaival) 5. Termálturizmus (érdekvédelmi fürdôtársaság alakítása) 13

12 Sopron és vonzáskörzete Gyôr: Újváros Gyôr-sziget és Révfalu a Mosoni- Dunával és a termálfürdôvel (Fotó: Szabó Béla) 14 A nagy multú Sopron-Kôszeghegyaljai üdülôkörzet, egyúttal az újonnan kialakított idegenforgalmi régió döntôen Sopron és a Fertô tó adottságaira támaszkodik. A megye legnyugatibb városának vonzáskörzete azonban kiterjed a Hanság nyugati peremére, az Alpokaljára, és a Balfi-dombságra is. Közvetetten érvényesül az idegenforgalmi húzóerô a szigetközi üdülôkörzetben és gyakorlatilag erre a bázisra épül a nyugat-dunántúli idegenforgalmi régió kínálata. Mi e központi funkció lényege? Elsôsorban a kedvezôbb közlekedésföldrajzi helyzet, részben a természeti, kulturális adottságok és a tradíciók. A hûség városa északnyugati határátkelôjétôl 7 km- re, Kópházától 8 km-re, Ágfalvától 2 km-re, Fertôrákostól 7 km-re fekszik (Gyôr Hegyeshalom 49 km). A megye második legnagyobb városában minden idegenforgalomra szakosodott szolgáltatás. Nem mellékes tényezô az sem, hogy az üdülés, kikapcsolódás színterei ( Fertô-Hanság-medence) mára rendezett, szavatolt körülmények között várhatják az érdeklôdôket. A gyôri szolgáltatásokat a sopronival összehasonlítva, csupán a termálellátottság és a vízi sportok terén merül fel némi hiányosság Sopron kárára. Ennek okai a természeti adottságokban lelhetôk fel. Horgászati lehetôségek pl. legközelebb az 5 km-re fekvô Tómalmon, vagy még távolabb, a Fertôn találhatók, termálkút 8 km távolságra, Balfon van. A termálturizmus közvetlen jelenlétének hiányát némileg ellensúlyozza a kedvezô klímájú Soproni-hegység. Nehéz együttmûködési lehetôségeket kimutatni, mivel a hûség városa kiforrott, tradicionális turizmusiparral, térségi kapcsolatokkal rendelkezik. A nyugat-dunántúli RIB tagjával folytatott interjú szerint viszont: Sopron és Gyôr között is létre kell hozni a kapcsolatot, mert akkor tovább marad a régióban a vendég, és nem megy tovább rögtön Budapestre. Magyarország beutaztató csomagjaiba kell bekerülni programjainkkal. A legelôrehaladottabb kooperáció a Tourinform irodák marketingtevékenységében tapasztalható. Az együttmûködés révén valósul meg az idegenforgalmi kiállításokon, vásárokon való koordinált részvétel, valamint a térségi kiadványok készítése. Halasztást nem tûrô feladat Gyôr és Sopron idegenforgalmi, kulturális programjainak Soproni Ünnepi hetek, Gyôri Nyár, Tavaszi Fesztivál tartalmi és idôrendi koordinációja. Közös érdekeken nyugvó együttmûködési lehetôségek Kerékpárostúra-csomag, (Sopron, Mosonmagyaróvár, Gyôr központokkal a Fertô-Hansági TVK-n keresztül) 1. A konferenciaturizmus térségi kiegészítô programjai 3. Beutaztató tevékenység regionális szemlélettel kulturális programajánló konferenciakatalógus ökoturizmus 4.Garantált programok összegyûjtése, a nemzetközi piacokon történô, országos szintû propagálása. Csorna és vonzáskörzete A Rábaköz a Gyôri-medencének mélyen délre lenyúló része, melynek fôvárosa Csorna. Kutatásaim alapján Csorna és térsége önálló területi egységként ékelôdik a megyeszékhely és a hûség városa vonzáskörzetei közé, így számos együttmûködési lehetôség kínálkozik számára. A vonzáskörzet köztes fekvésébôl adódóan a Rábán keresztül a Rába Marcal mente, illetve Gyôr irányába, a Fertô-Hanság Nemzeti Parkon keresztül pedig Sopron felé terjed ki. Gyôr-Moson-Sopron megye turistaforgalmának jelentôs hányada az új M1-es autópályán zajlik Mosonmagyaróvár és Gyôr irányába. A térség szempontjából szintén meghatározó secunder idegenforgalmi tengely Sopron Kapuvár Csorna Gyôr infrastrukturális folyosón vezet. Szálláshelykutatásaim alapján elmondható, hogy Csornán összesen 533 férôhely áll a turisták rendelkezésére, a vendégek átlagos tartózkodási ideje az elmúlt 5 évben átlagosan 2 nap körül mozgott. A Hotel Mercuriusban 57 fô számára biztosítottak férôhelyet, azonban a legfrissebb adatok szerint a szálloda 2001-ben már nem fogad vendégeket, így ezzel is tovább csökken a térség turizmusának megyében betöltött szerepe. A településen kemping és panzió is mûködik, a fizetôvendéglátás 13 férôhelyet biztosít a turisták számára. A frekventált idegenforgalmi központtal rendelkezô tájegységre a tranzitforgalom jellemzô. A Rábaköz belsô településein koncentráltan jelennek meg a térség kulturális hagyományai. A belsô rábaközi térség területén a községek többségében mûködik népitánc-együttes vagy hagyományôrzô csoport, esetenként népdalkör. A legrégebbi hazai népviseleti emlékeinket a Csornai Múzeum ôrzi, a város egyúttal a hímes munkák elôállításának is a központja. Az amatôr csoportok, mûvészek felkarolásával, támogatásával a jövôben meg lehet teremteni a kül- és belföldi forgalomra épülô folklór rendezvények szervezésének további alapfeltételeit. A térség idegenforgalma egyelôre azonban nem használja ki kellôképpen a meglévô népmûvészeti potenciált. A XIX. század idején még hatékony kereskedelem keretei között zajlott az árucsere a községek és a környezô városok piacai között (Csorna, Gyôr, Bécs). Mára a forgalom keresztmetszete beszû- 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

13 kült, de élnek még a kapcsolatok felelevenítésének csírái. Jelenleg a fafaragás hagyományait egyetlen bogyoszlói mester tartja életben, Csornán a citerakészítés, perecsütés, kékfestés hagyományát ápolják. Csorna és Dör területén tevékenykednek hagyományôrzô fazekasok, Bôsárkányon pedig csuhésok. Az idegenforgalom fellendülésével megoldásra vár a térség imázsát kifejezô ajándéktárgyak tömeges elôállítása, forgalmazása. A tradicionális kapcsolatok, a turistaforgalmi adatok alapján Csorna és Gyôr piacot és keresletet tud biztosítani a népmûvészeti produktumok számára. A vizsgált terület egészét tekintve Csornán a legnagyobb a szálláshelykínálat, a leggazdagabb a folklór, a városban található a legtöbb építészeti nevezetesség. A fejlesztések során célszerû megvizsgálni a termálfürdô komplex rekreációs hasznosításának lehetôségeit, második ütemben a térségi termálforrások idegenforgalmi attrakcióként történô hasznosíthatóságát. A turisták számára fontos lenne városnézô, illetve a környezô területeket célzó túrákat összeállítani és azokat komplex csomagban kínálni. A rábaközi folklórral fûszerezett rekreációs program egyedi vonzerôt jelenthet az osztrák, magyar vagy egyéb nemzetiségû piaci szegmens számára. Közös érdekeken nyugvó együttmûködési lehetôségek Kerékpáros túrák ( útvonalak: ÉNy DK, É D, központok: Csorna, Tóköz, Rábcatorok Gyôr ) Vízi túrák a Rábán (Rába Marcal mente Rába mente Rábcatorok Gyôr) A térség folklórjának idegenforgalmi termékként történô hasznosítása, közös kiadványokon történô bemutatása (Központok: Csorna, Szany, Gyôr) Tourinform iroda létesítése Csornán 2. A regionális szintû együttmûködés lehetôségei Az egyes térségek, települések integrált fejlesztése a lakosság életminôségének meghatározója, tôkebefektetések, beruházások, fejlesztések vonzerôtényezôje, a hazai és nemzetközi turizmus kifejlesztésének, továbbfejlesztésének feltétele írja a térségi kapcsolatok fontosságát hagsúlyozva Tasnádi J. (1999). A regionális vonzerôleltár alapján kiemelhetôk azok az alapadottságok, melyek több megye területére egyaránt jellemzôek, és ez által megteremtik a térbeli kapcsolatok kialakításának feltételeit a régióban. A következô táblázat Gyôr szemszögébôl tárja fel a regionális marketingstratégiában meghatározott kiemelt terméktípusokhoz kötôdô térkapcsolatokat és egyedi vonzerôket, melyeket a melléklet térképvázlata is szemléltet. A gyôri szálláshelyek részérôl a legjelentôsebb igény a regionális szintû gyógy-idegenforgalmi társaságokban való részvételre irányul. 1. sz. táblázat VÍZI TURIZMUS A RÁBÁN TÁJEGYSÉGENKÉNT EGYEDI ARCULATTAL TÁJEGYSÉGEK, CENTRUMOK Ôrség Szentgotthárd Körmend Rába Marcal mente Vasvár Sárvár Rábaköz Sobor Kisbabot KÍNÁLAT szubalpin klíma, kirándulás határ menti programok várostúra kempingezés, oktatás, ökológia gyógyturizmus, kemping, lovaglás kempingezés, rekreáció, vadászat, horgászat horgászat Gyôr Rábca torok Árpás Ikrény Rábapatona kemping, oktatás, kirándulás, horgászat oktatás lovaglás kemping, horgászat, oktatás, sport A túra Gyôrbôl tovább folytatható a Mosoni-Dunán Vénekig Forrás: Országos vonzerôleltár 2. sz. táblázat VÍZI TURIZMUS A DUNÁN Szigetköz. Gyôrbôl percek alatt elérhetô a Szigetköz csodálatos világa (Fotó: Szabó Béla) Oktatási intézmények együttmûködése az ifjúsági turizmus fejlesztésére TÁJEGYSÉGEK, CENTRUMOK Rajka Gyôr Vének (szigetközi túra) Gyôr Gönyü Budapest (sétahajóval a Dunán) KÍNÁLAT kajak-kenu gasztronómia rekreáció városi mozaik Forrás: Orszá gos vonzerôleltár FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 15

14 16 3. sz. táblázat KASTÉLYTURIZMUS A NYUGAT-DUNÁNTÚLON Gyôr és vonzáskörzete Gyôr-Ménfôcsanak, Ikrény, Öttevény Mosonmagyaróvár és vonzáskörzete Hédervár Rábaköz Rábasebes, Egyed, Mihályi, Szilsárkány, Sobor Sopron és vonzáskörzete Nagycenk, Fertôd, Fertôrákos, Zsira, Fertôszentmiklós Kapuvár és vonzáskörzete Kapuvár, Dénesfa Szombathely és vonzáskörzete Szombathely, Zsenye,Vép Vasszécsény Kôszeg és vonzáskörzete Kôszeg, Bozsok, Csepreg Körmend és vonzáskörzete Körmend Sárvár és vonzáskörzete Sárvár, Szeleste, Bögöte, Gór, Chernelházadamonya, Mesterháza, Sajtoskál, Zalaegerszeg és vonzáskörzete Zalaegerszeg, Kávás Egervár, Zalaszentgrót Nagykanizsa és vonzáskörzete Nagykanizsa, Belezna Letenye és vonzáskörzete Becsehely Forrás: Országos vonzerôleltár 4.sz. táblázat AZ ERÔT ADÓ RÉGIÓ TERMÁLÚTJAI TERMÁLUTAK CENTRUMOK KOMPLEX EGYEDI KÍNÁLATA Dunai termálút Mosonmagyaróvár: bevásárlás, gasztronómia, fogászat, vízi sport, kerékpár Lipót: szigetközi túrák Gyôr: kultúra, tájkép-városkép, konferencia, gasztronómia, bioételek, vízi sport, kerékpáros csillagtúrák, lovaglás További kapcsolódási lehetôség a Duna vonalán Komárom irányában Budapest felé A nyugati határvidék fürdôi termálút Balf: szubalpin klíma, kultúra, természet-védelem Hegykô, Petôháza, Kapuvár, Csorna fürdôin keresztül kapcsolódás a dunai termálúthoz Bük: szubalpin klíma, konferenciák, golf, bevásárlás, rekreáció Csornán keresztül kapcsolódás a dunai termálúthoz Sárvár: városkép-tájkép, kultúra, rekreáció Lenti: kultúra, kerékpározás, bevásárlás További lokális jelentôségû központok: Szombathely, Celldömölk, Vasvár, Mesteri, Borgáta, Kehida kustány, Szentgotthárd, Zalaeger szeg Forrás: Országos vonzerôleltár 5. sz. táblázat BORTURIZMUS AZ ERÔT ADÓ RÉGIÓBAN BORVIDÉKEK, CENTRUMOK KÍNÁLAT sokorói borvidék bortúrák Gyôrbôl a sokorói borvidékre Gyôr és vonzáskörzete: Pannonhalma, Nyúl, Kajárpéc, Felpéc soproni borvidék kôszegi borvidék Celldömölk Zalaszentgrót bortúrák Sopronból a sopro ni borvidékre bortúrák Kôszegrôl bortúrák Celldömölkrôl a Sághegyre bortúrák Zalában Forrás: Országos vonzerôlel tár 6. sz. táblázat A KULTURÁLIS TURIZMUS KÖZPONTJAI ÉS KIEGÉSZÍTÔ KÍNÁLATUK REGIONÁLIS JELENTÔSÉGÛ KAPCSOLÓDÓ KÖZPONTOK ALCENTRUMOK Gyôr Ásványráró, Csorna, Szany, Pannonhalma, Rábapatona Sopron Fertôd, Kapuvár, Nagycenk Kôszeg Velem Szombathely Zsennye, Ják Körmend Szalafô, Pankasz, Ôriszent péter, Magyarszombatfa Sárvár Sitke Celldömölk Egyházashetye Vasvár Szentgotthárd ôrség Zalaegerszeg Söjtör, Bucsuszentlászló, Zalatárnok Nagykanizsa Göcsej Letenye Forrás: Országos vonzerôlel tár 7. táblázat A KERÉKPÁROS TURIZMUS FôBB IRÁNYAI TÚRAKÖZPONTOK Mosonmagyaróvár Gyôr Sopron Kôszeg Szombathely Szentgotthárd Körmend Nagykanizsa TÉRSÉGI TÚRÁK Szigetköz, Gyôr Szigetköz, Rábaköz, Sokoró Fertôtó, Hanság Nyugati határvidék Ôrség Rába mente Gyôr Göcsej Forrás: Országos vonzerôlel tár A tanulmány zárásaként elmondható, hogy Gyôr és vonzáskörzete regionális szinten egyedülállóan ötvözi az üdülôhelyi kritériumokat, melyekre támaszkodva a jövô regionális csillagtú- 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

15 raközpontja lehet. A komplex kínálati elemzés a fenti cél elérése érdekében szükséges, térségi és helyi szervezetek, vállalkozások által támogatott fejlesztések és együttmûködések kialakításához szolgáltat kiinduló alapot. Irodalomjegyzék Aubert A.-Szabó G. (1999) Differenciált turizmusfejlesztés Baranya megye példáján. In Turizmus Bulletin III / pp Gyôr Városháza (Fotó: Szabó Béla) Több tízezer ember vesz részt a Gyôri Nyár Nemzetközi Kulturális Fesztivál rendezvénysorozatán (Fotó: Szabó Béla) Barta Gy.(1990): Centrum-periféria folyamatok a magyar gazdaság területi fejlôdésében. In: Tóth J.(szerk.): Tér-Idô- Társadalom. MTA RKK, Pécs pp. Bartke I.(szerk.) (1995): Területfejlesztés. Egyetemi jegyzet. ELTE, Budapest Bánfalvi J. (1995.): Magyarország idegenforgalmi földrajza. KIT Budapest, 290 p. Cserti Cs. Darabos F. Tésits R.(1996.): A magyarországi városhiányos térségek vizsgálata gazdasági ágazati funkciók, ellátottságuk alapján. in: Összegzés A magyarországi városhiányos térségek vizsgálata c. kutatás témakörében (szerk: Tóth J.- Trócsányi A. ) JPTE Pécs, pp Enyedi Gy.(1995): A Bécs Pozsony Gyôr régió együttmûködési lehetôségei. MTA RKK, Budapest 20 p. Hamman P.(1995): Kommunales und regionales marketing in: Tietz B. Köhler R. Zentes J. Handewörterbuch des Marketing 120 p. Jáki K. (1983): Gyôr idegenforgalma Gyôri tanulmányok. 5. pp Korbuczky I. (1986.): Miért és hol kell szabadidôközpontokat fejleszteni? Idegenforgalmi közlemények. Budapest Lengyel M. (1994.): A turizmus általános elmélete. KIT Budapest 297 p. Lengyel M.(1992): Tourism of central and Eastern Europe- Past, Present and Prospects BKE Turizmus Kutatócsoport Budapest Probáld K.(1995): Városmarketing, Comitatus, V.évf. pp Rechnitzer J. (1993): A Szigetköz rehabilitációs és fejlesztési koncepciója. MTA RKK ÉDO Gyôr, 264 p. Szörényiné Kukorelli I. ( 1994) Gyôr-Moson-Sopron megye térszerkezeti sajátosságai és az idegenforgalom adottságai. Kézirat. MTA RKK ÉDO Gyôr Tóth J.(1993): Nagyvárosok a magyar településrendszerben. Comitatus III. évf pp Tourism Higlights (1997): WTO, Madrid Tóth J. (1993): Urbanisation and Spatial Structure in Hungary. Geo Journal, vol..32. no. 4. pp Unk Jánosné (1998):Magyarország nyugati határ menti régiójának komplex területfejlesztési koncepciója. Budapest. pp Wolf K JurzekP.(1986.): Geografie der Freizeit und das Tourismus 161 p. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 17

16 SAIN MÁTYÁS tervezômunkatárs,váti Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda TÁRSADALMI PÁRBESZÉD ÉS PART- NERSÉG A VIDÉKFEJLESZTÉSBEN A KISTÉRSÉGI AGRÁRSTRUKTÚRA- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAMOK KAPCSÁN 18 Magyarországon 1998-ban a vidékfejlesztés kormányzati szinten is legitimitást nyert, elkülönülve a területfejlesztés központi döntéshozói mechanizmusától. A vidékfejlesztés lényegét tekintve kisléptékû, de összehangolt döntések sorából áll, és ennélfogva alapja a partnerség és a szubszidiaritás. A partnerség többszintû: a vidéki térségek szereplôi különbözô szinteken (közvetlen funkcionális kapcsolat, egymásrautaltság, területi összetartozás stb.) partnerei egymásnak, és ugyanakkor együtt partnerei az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának. A társadalom és a közigazgatás egyaránt elôkészítés nélkül találta magát szembe az európai uniós és a hazai vidékfejlesztési támogatások kihívásaival. A vidékfejlesztésre fordítható erôforrások hatékony hasznosulásának kritériuma, hogy cselekvôképes közösségeket és a feladathoz felnövô vállalkozásokat tudjon megcélozni. Az ehhez szükséges mûködô, helyi szintû partnerség kialakítása azonban többéves közösség- és humánerôforrás-fejlesztési elôkészítést igényelt volna. Erre a jelenlegi szituációban nem volt idô, mivel arra kellett fókuszálni, hogy a pályázati források (elsôsorban SAPARD és VFC) megnyílásakor a vidéki kisméretû családi vállalkozások nagyobb eséllyel tudjanak pályázni a versenyképes, már jelenleg is jól mûködô cégek mellett. Ennek érdekében a fôosztály és a Váti Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda egy olyan kistérségi programozás bevezetését vállalta, amelynek során a különféle partnerkapcsolatok élôvé válnak, a kommunikációs csatornák kiépülnek és kistérségi programokba illeszkedô projektek jönnek létre. A SAPARD fogadására és a vidékfejlesztésre való felkészülés ilyen módját a tagjelölt országok közül egyedül Magyarország kezdeményezte. Ennek keretében 1999 tavaszán a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pályázati felhívást tett közzé kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok készítésére. A felhívás értelmében mindazok a kistérségek (akár KSH-statisztikai kistérség, akár a programírás céljából szabadon megalakuló önkormányzati társulások), amelyek vállalták, hogy három fázisban megírják saját programjukat, néhány millió Ft támogatást kaptak. A minisztérium pénzügyi segítségen kívül a program-menedzserek részére képzéseket és a tematikáról írott anyagokat biztosított. Ezzel olyan kommunikációs fórumot létesített, amelyen az ország valamennyi térsége kapcsolatba került egymással, a fôosztály munkatársai pedig személyesen is megismerték a kistérségek által kijelölt menedzsereket és azok aktív partnereit. A kistérségek itt kaptak elôször képet a fôosztály munkájáról, és arról, hogy vertikális irányú partnerségen keresztül hogyan kaphatnak segítséget. A felhívásra mintegy 200 kistérség jelentkezett, melyek jelentôs része frissen alakult önkormányzati társulás. A kistérségek területileg egybefüggôek, és minden település csak egy kistérségbe tartozhat. Az összetartozás alapja a geopolitikai helyzet, vagy bármilyen más funkcionális szempont. A település- és lakosszámot tekintve jelentôs szórás adódott, hiszen méretbeli kritérium gyakorlatilag nem volt. Mára lényegében az ország teljes területe lefedett mûködô és programjukat alakító kistérségekkel. A programírás elsô szakasza 1999 nyarán kezdôdött. Gyakorlati okokból a minisztérium felkészültségük alapján három (A, B és C) kategóriába osztotta a kistérségeket. Június közepén az A kategóriás kistérségek programmenedzserei három napos szakmai felkészítô képzést kaptak az elsô fázis megírásának metodikájáról. A, B és C kategóriások pár hónapos csúszással bekapcsolódva kapták meg a képzést, és így ôszre a programírás minden kistérségben megkezdôdött. Az elsô munkafázis befejezése után a kistérségek kategóriánként újabb képzésekben részesültek a második, majd a harmadik fázisra való felkészüléshez is. A kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok három munkafázisa a helyzetfeltárás, a stratégiai program és az operatív program. A helyzetfeltárás célja a kistérség társadalmi, gazdasági (mezôgazdasági), környezeti állapotának feltárása, értékelése, a térség erôsségeinek, gyengeségeinek, kitörési pontjainak feltérképezése és az elsôdleges helyi szintû kommunikáció beindítása. A stratégiai programban a térség szereplôivel (önkormányzatok, vállalkozók, civil szervezetek) való további folyamatos egyeztetés során kialakult a kistérségek fejlesztési stratégiája, meghatározásra kerültek a fejlesztési prioritások, az alprogramok és azokon belül intézkedéscsoportok. A harmadik munkafázis az operatív program elkészítése, 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

17 amelynek során a kistérség stratégiai programjában felvázolt lehetôségek projektekké formálódnak. Ezekkel a konkrét és számszakilag is kidolgozott projektekkel a kistérség felkészül a megnyíló támogatási források hatékony és sikeres felhasználására. A kistérségek munkafázisonként bizonyos összeget (2 3 millió Ft-ot) kaptak a teljesített munkáért, amely a programírók és az esetleges külsô szakértôk díjazására kínált lehetôséget. A minisztérium célja azonban egyértelmûen az volt, hogy a programírás során a munka jelentôs részét helyben, helyi emberek végezzék el. A képzésekkel és a részletes tematikával, útmutatóval gyakorlatilag szükségtelen volt a program elôkészítéséhez és összeállításához szakértôt alkalmazni. A program célja a helyi kezdeményezések felkutatása és segítése, helyzetbe hozása, a programokat tehát ennek megfelelôen kellett kialakítani. A feladat teljesítésének elbírálását végzô bizottság a formai feltételeknek való megfelelés mellett elsôsorban a helyes, vagyis a vidékfejlesztés alapvetô célkitûzéseinek megfelelô szemlélet tükrözôdését, valamint a bizonyított térségi együttmûködés minôségét vizsgálta. Az olyan munka volt elfogadható, amely szoros térségi együttmûködésre, vagyis az önkormányzati, a civil és a vállalkozói szféra kommunikációjára épült. A programírók feladata volt a helyi stratégia magasabb szintû megyei, regionális stratégiákhoz való illeszkedésének megállapítása is. Ma már nyilvánvaló, hogy a kistérségi programok készítésének számos közvetlen és közvetett eredménye született: A kistérségek jelentôs része eljutott az operatív program elkészítéséig (a többiek még dolgoznak rajta), ami országos szinten több ezer kidolgozott projektet jelent. Ezek többsége a SAPARD forrás megnyílásakor benyújtható, illetve egyéb forrásokra (pl. VFC-2001) pályáztatható. A kistérségek projektjei ezúttal nem elszigetelt kezdeményezésekként jöttek létre, hanem a térség egyéb projektgazdáival egyeztetve és a lehetséges együttmûködési pontokat megtalálva alakultak ki. A kistérségekben megindult egy olyan kommunikáció, amelyben az önkormányzatok, a civil szféra és a vállalkozói réteg egyaránt részt vettek. Ennek során erôsödött a közösségi tudat, és megindult az az együtt gondolkodás, ami megalapozza a kis léptékben mûködô vidéki gazdaság piaci hatékonyságát. A fôosztály igyekezett bátorítani a kistérségek közötti partnerség kialakulását is, ami abban az esetben jött létre leginkább, amikor egy adott programíró több szomszédos kistérségben is dolgozott. A kistérségen belüli partnerség viszont a munkafázisonkénti fórumoknak köszönhetôen látványos eredményeket hozott. A kistérségek létrehoztak egy olyan dokumentációt, ami tájékoztatást ad a térség helyi szereplôirôl és jövôképérôl, így az új kezdeményezések gazdái a gazdasági környezetet pontosabban ismerve, a lehetséges partnereket könnyebben megtalálva indulhatnak. A kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programok közvetlen végrehajtására nincs mód. A programok fokozatos megvalósulása a Vidékfejlesztési Célelôirányzatra és a SAPARDprogram vidékfejlesztési intézkedéseire beadott pályázatok révén várható. A pályázatok pontozásos rendszerû értékelése során a partnerkapcsolatok, a kistérségi stratégiába való illeszkedés és a projektcéloknak a program céljaival való harmonizáltsága jelentôs szempontként szerepel. A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u Telefon: /116, 349 mellék Fax: Nyitva tartás: hétfô szerda A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u Telefon: /230 mellék Fax: Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : kedd, csütörtök: Könyvtár Archívum Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: kedd, csütörtök: A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 19

18 LOVÁSZ GYÖRGY Területfejlesztési Üzletágvezetô, Excellence Rt. A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIAI PROGRAMJA ESETTANULMÁNY 1. Bevezetés A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben elôforduló szó. Általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szervezôdésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zajlik. A kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet nem képzelhetô el. Eredeti jelentése közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél, tanácskozik, közzétesz, teljesít, megadja magát, gondolatokat közöl a hallgatósággal stb.kifejezésekre vezethetô vissza. A kommunikációs folyamat elemei: adó (az üzenetátadás kezdeményezôje) enkódolás (gondolatok átformálása) átvitel (a csatornákon történô üzenettovábbítás) üzenet (az átadandó jelentés) csatorna (közeg, út, amin az átvitel történik) kommunikációs klíma (személyiségre jellemzô tényezôk) vétel (az üzenet fogadása ) dekódolás (gondolatok átformálása a vevô oldaláról) vevô (az üzenet címzettje) visszajelzés (az üzenetre adott reakció). 2. Elôzmények A dél-dunántúli régió komplex fejlesztési programjának Régiómarketing címû prioritásában indokolta a Regionális Fejlesztési Tanács a régióra vonatkozó kommunikációs stratégiai program kidolgozását. Az indoklás szerint a régió még nem rendelkezik saját identitással, és nincs koncepciója arról, hogy saját magát a társrégiók, illetve a külföld felé hogyan jelenítse meg, ennek megfelelôen a stratégiai program célja: a dél-dunántúli régió kommunikációs stratégiájának kidolgozása, melynek megvalósulása révén kialakulhat egy olyan régiós identitás és régióimázs, amely markánsan támogatni képes a régió fejlesztési törekvéseit. E megfogalmazott célt figyelembe véve viszont szükségesnek látszott már a feladat értelmezésekor az imázsépítés, illetve a kifelé forduló kommunikáció mellett a tanács belsô kommunikációs viszonyrendszerének feltárása is. 20 A régiók területfejlesztésének mûködési mechanizmusa a tervezéstôl a projektek megvalósításán keresztül a monitoringtevékenységig ma még csupán kialakulóban van. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy a dél-dunántúli régió komplex programjának megvalósítása szempontjából meghatározó jelentôségû a kommunikációs stratégia megjelenése. 3. Néhány gondolat a tervezési módszertanról A tervezési metodika nem a kommunikáció eszközrendszerére (logikai megközelítésben számunkra ez csupán okozat és közvetítôrendszer) koncentrált elsôsorban, hanem az európai uniós metodikai példák transzformációját elvégezve, a kommunikáció tartalmi elemeinek tervezésére helyezte a hangsúlyt. Kiemelendô ugyanis, hogy a formálódó regionális területfejlesztési feladat- és intézményrendszer megismertetése (külsô kommunikáció) a kedvezményezett lakossággal és gazdálkodószervezetekkel ugyanolyan stratégiai feladatnak tekintendô, mint a területfejlesztés regionális mûködésének belsô kommunikációja megtervezése, másképpen fogalmazva, a szabályrendszer felállítása, implementációja, oktatása, illetve Európa demokratikus kommunikációs módszertanai mentén az akceptáció, az interakció, valamint a véleményeltérés és a konfliktus kezelésének oktatása. A gyakorló regionális területfejlesztésben jártas döntés-elôkészítô szakember és döntéshozó politikus számára a legnehezebb problémakör a megyék egymás közötti versenye mentén a települések harcában meghozott döntések kommunikációja, akkor, amikor sem a statisztikai tervezési körzet, sem az önkormányzati társulások, sem a nyomásgyakorló csoportoknak tekinthetô településszövetségek fogalmi definíciós rendszere, mûködési mechanizmusa, sajátos kommunikációja kellôképpen nem ismert. Ugyanígy nem tisztázott a lakosság számára sem a területfejlesztési mûködési mechanizmus és a feladatkör, valamint a felelôsség és a számonkérhetôség kritériumrendszere. A tervezési módszertan tehát a tartalmi elemek tervezésbe vételét és operatív programokon keresztül történô fejlesztését tekinti a jelen körülmények között elsôdlegesnek, éppen abból a pragmatikus szervezéstani és közgazdasági megfontolásból, hogy csak tisztán szabályozott, közérthetô és világos kom- 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

19 munikációs szabályrendszer mûködtetése mentén közelíthet Európához a régió. Enélkül csak a távolság növekszik, a feladatok pedig sokasodnak, nehezen végrehajthatóvá, ellenôrizhetetlenné válnak nem csupán a kedvezményezettek, hanem a rendszer döntés-elôkészítôi, döntéshozói, illetve az országos léptékû területfejlesztésben érdekelt szereplôk (pl. minisztériumok) vagy az unió bizottságai és fôigazgatóságai (DG-k) számára is. 4. A tervezés szakaszai 4.1 A szabályozási környezet vizsgálata A normatívizmus vizsgálatának keretében gyûjtöttük össze és elemeztük a tanács és ügynöksége, valamint a régiót alkotó megyei területfejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik belsô szabályozását, úgymint a szervezeti és mûködési szabályzatukat, ügyrendjüket, valamint ahol volt, kommunikációs szabályzatukat. Nem meglepô módon a kommunikációs stratégiai program vonatkozásában a felsorolt szabályzatok nem, vagy csak érintôlegesen foglalkoztak, illetve utaltak a régió belsô és külsô kommunikációjára, melyek a következôk: A tanács üléseirôl a régió megyéi közvéleményét folyamatosan tájékoztatni kell hogy ez miként és milyen formában történjék, nem rendelkeztek; Az ügynökség alapító okiratában célként határozzák meg a régió számára ellenszolgáltatás nélkül hasznosítható adatbázis kiépítését ez azonban csak a passzív kommunikáció része (tartalom ipar1 Internet alapon), amely megvalósítására szintén nem tettek lépéseket. Az elemzett dokumentációkat tekintve így elmondható, hogy habár hivatkozások találhatóak, azonban kezdeményezés a dél-dunántúli régió területfejlesztési programjának kommunikációs stratégiai programja kidolgoztatásán kívül nem történt a regionális fejlesztési tanács hatáskörében. A megyei területfejlesztési tanácsok munkaszervezetei közül médiakommunikációs feladatok elvégzésére, teljesítésére vonatkozó szabályozást, illetve stratégiát csak a Baranya megyei munkaszervezetnél találtunk, melyben a tanács célkitûzéseirôl, eredményeirôl, a decentralizált területfejlesztési pályázatokkal kapcsolatos tudnivalókról, az ezekhez kapcsolódó döntésekrôl tájékoztatják a média résztvevôit sajtótájékoztató, hírlevél, internetes honlap formájában. A média tájékoztatása mellett azonban ôk sem fordítanak kellô figyelmet, illetve nem dolgoztak ki pontos munkatervet a területfejlesztés szempontjából érintett szervezetek, személyek (vállalkozások, nonprofit szervezetek, lakosság) széles körû tájékoztatására. Alapvetô problémaként vázolható fel, hogy a lakosság nem érzékeli a régiók kialakításának célját és a benne rejlô lehetôségeket. Ennek egyik oka az elégtelen tájékoztatásban keresendô. Egy régió érdekérvényesítése viszont akkor lehet erôs, ha a belsô megfelelô a lakosság irányában, és ha kifelé egységes képet tud mutatni. 4.2 A státus létrehozása A munka megvalósítása szempontjából a státus létrehozása jelenti a belsô és a külsô munkamegosztás kommunikációja tekintetében formalizált informális szempontokat, figyelembe véve egyrészt a tanács és ügynöksége közötti kommunikációs háló vizsgálatát; a tanács operatív feladatellátásában a területfejlesztési önkormányzati társulásokkal, a megyei területfejlesztési tanácsokkal való kommunikációs fórumok mûködési mechanizmusának vizsgálatát; a tanács ügynöksége és a vele mellérendelt viszonyban lévô megyei és szomszédos regionális tanácsok munkaszervezetei közötti kommunikációs csatornák vizsgálatát, másrészt a tanács területi koordinációs feladatainak mellérendelt viszonyrendszer esetén meghatároz- S. sz. KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPLÔK (fô) FORMÁJA SZERVEZET POLITI- SZAKMAI EGYÉB KAI BÜROKRA- TIKUS 1 Területfejlesztési önkormányzati társulások Megyei jogú városok 3 3 Megyei területfejlesztési tanácsok 2 4 Megyei területfejlesztési tanácsok munkaszervezetei 3 5 Regionális fejlesztési ügynökség 1 6 Törvényességi felügyelet 2 BELSÔ KOMMUNIKÁCIÓ 7 Regionális Idegenforgalmi Bizottság 1 Összesen Szomszédos régiók fejlesztési tanácsai 1 10 Szomszédos régiók fejlesztési tanácsainak ügynökségei 3 11 Országos Területfejlesztési Központ régióigazgatója 1 12 FVM Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda 1 13 Miniszterelnöki Hivatal 1 14 EU Bizottság Budapesti Delegációja 2 15 Brüsszeli Képviselet 1 KÜLSÔ KOMMUNIKÁCIÓ 16 Média 4 Összesen Részösszesen Mindösszesen 33 FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/5 21

20 ható kommunikációs vizsgálatát (pl. közigazgatási szereplôk, területi közhatalmi szereplôk, média stb.); a tanácsi döntések kommunikációs szabályrendszere vizsgálatát; a véleményalkotási jog keretei között megvalósuló, a kollektív döntések kommunikációját (lakosság), és az unió és a szomszédos országok területfejlesztési intézményrendszerével, valamint bürokráciájával való kommunikációs csatornák tartalomvizsgálatát (pl. az Európai Bizottság fôigazgatóságai, EU Misszió, Régiók Bizottsága stb.). A státus elemzés így arra az alapvetô kérdésre adott választ, hogy: (A)a külsô és belsô, írott (nyomtatott és elektronikus) és verbális kommunikációs csatornák szabályozottsága, mûködési mechanizmusa, milyen hatást gyakorol a régió területfejlesztési intézményrendszere fejlesztésére és fejlôdésére a jelen állapotában; (B)melyek a túl-, és alulkommunikált területfejlesztési elemek a jelen státusban. A státus felállításához a dokumentumelemzések mellett strukturált, célirányos kérdésekkel mélyinterjúkat készítettünk a régió a téma szempontjából releváns képviselôivel. A mélyinterjúkat 2000 májusában és júniusában folytattuk le. A meginterjúvolt személyeket és az általuk képviselt szervezeti egységeket a táblázat mutatja be: (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a mélyinterjúk elkészítése során megtett útvonal hossza megközelítette az 1900 km-t. A mélyinterjúkat tervezett logisztikai rendszerben 3 fô kérdezôbiztossal 9 nap alatt készítettük el.) 4.3 Összefoglaló megállapítások a státus felállítására vonatkozóan 22 A státus felmérését követôen konklúzióként levonható, hogy ma még a megye szerepe jóval erôsebb a régiónál annak történelmi szerepe, hagyományai miatt és egyelôre nagyon erôs a közigazgatási határokhoz történô ragaszkodás is. A közigazgatás reformja napirenden van és a régió szempontjából az lenne az elônyös, ha egy optimális munkamegosztás lenne megvalósítható a megye és a régió között. Ezen gondolatsort, valamint a jelenben folyó régióvitát vagy regionalizálódást tovább gondolva, nagyon nagy problémát jelent a belsô társadalmi-gazdasági kohézió nélküli régió léte. Tehát elôtérbe kell helyezni az emberek regionális identitásának erôsítését, formálását, amely hiteles kommunikáció hiányában lehetetlen vállalkozás. A média képviselôivel történt interjúk alapján a legfontosabb megállapítás, hogy jelenleg még nem érzékelhetô a regionalizmus, még nincs teste a régiónak. A politikusok és a szakmai bürokraták még nem tanulták meg, hogy az információt hogyan kell, hogyan lehet eladni. A megyei lapok közül a Dunántúli Napló indított csak regionális témájú állandó rovatot 1999 ôszén. A vitasorozat Pécs, Baranya és a régió jövôje címmel indult, melyhez bárki hozzászólhatott, az anyagot az Interneten is hozzáférhetôvé tették. A vitához mindhárom megyébôl (és a Phare programokban a Dél-Dunántúllal együttmûködô Zala megyébôl) hozzászóltak a régió életében meghatározó szerepet játszó politikusok és a tudományos élet képviselôi, valamint lakossági felmérés készült a régiók körül zajló vitáról általánosságban. A hozzászólások témájukban tükrözik a régiót érintô legfontosabb problémákat, melyek a teljesség igénye nélkül a következôk: a régióközpont kijelölése körüli vita, autópálya-építés, valamint a regionális repülôterek kijelölésének kérdése. A politikusok részérôl gyakoriak a látogatások a média képviselôihez, viszont jellemzôen csak tájékoztató jellegû sajtóanyagot adnak át, és diszkréten elôfordul részükrôl nyomásgyakorlás is. A média képviselôi fontosnak tartják a régióban történt események, témák rendszeresen történô bemutatását. Megállapítható, hogy a dél-dunántúli régió vonatkozásában a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, valamint ügynöksége kommunikációs normatív szabályozását nem szabad tovább halogatni. A szabályozásnak elengedhetetlen része a kommunikációhoz kapcsolódó feladatkör, hatáskör és jogkör elkülönítése. Egy szervezet mûködése szorosan és harmonikusan összefügg a folyamatosan átlátható és transzparens kommunikációval. Kiemelt cél a kommunikációs kultúra szintjének emelése, a kommunikációs eszközök minél szélesebb körben történô használata, a kommunikációs magatartás megismerése. (ez utóbbin pl. a nyilatkozattételi jogot értjük). A régió a szomszédos régiókkal egyelôre együttmûködô típusú kommunikációt folytat, tehát a szereplôk kölcsönösen, egymást segítve, azonos cél mentén osztják meg egymással ismereteiket. A cél jelen esetben a Phare-támogatások lekötése és a programok megvalósítása, az elôcsatlakozási alapokból források elnyerése, az északolasz eurorégióhoz való csatlakozás lehetôsége. Ennek érdekében segítik egymást. Viszont több interjúalanytól elhangzott, hogy a régiók versenyben állnak egymással, ezért tartózkodni szükséges a versenyképességet növelô technológiák átadásától. Ugyanez a segítôkészség figyelhetô meg a megyei területfejlesztési tanácsok munkaszervezeteinek részérôl is, azonban itt inkább a bevonó típusú kommunikáció jellemzôi találhatók meg. Mindezt jól jellemzi a kölcsönös bizalom, egymás segítése az ügynökséggel való kapcsolat minôsége terén. A munkaszervezetek hozzáállása elôremutató az ügynökség számára, mivel számítani lehet rájuk a jövôbeli együttmûködésben, és be lehet vonni ôket a kommunikációs szabályzat elkészítésébe. A tanács tagjai közötti kapcsolat és ezen belül a megyei jogú városok közötti viszony értékelésébôl megfigyelhetô a vetélkedô típusú kommunikációs forma. A szereplôk vetélytársaknak tekintik egymást, információt nem adnak át egymásnak, sokszor egyéni és politikai rövid távú érdekek a dominánsak. A kommunikációs eszközöket tekintve az Internet alapú információáramlásnak ( ) teret kell engedni attól függetlenül, hogy egyelôre még aggályos a hitelesítése, azonban archiválható, lefûzhetô, iktatható. A kommunikáció ezzel együtt nem tekinthetô hatékonynak, szakkifejezéssel élve csatornazajok vannak a rendszerben, és van, ahol egyáltalán nincs kommunikáció. Továbbá egyes kommunikációs csatornákon ún. szûrôk helyezkednek el, tehát az információ torzulásokkal jut el a cél- 2001/5 FALU VÁROS RÉGIÓ