Kedves Vavyan! Vavyan Fable-nek írták a neten Remélem, nyuszira kijön a Habospite. Majd intravénásan kötöm be. Any

Átírás

1

2 Kedves Vavyan! Vavyan Fable-nek írták a neten Remélem, nyuszira kijön a Habospite. Majd intravénásan kötöm be. Any Ha betör hozzátok 1 dagadt, piros ruhás pacák, és belerak TÉGED 1 nagy zsákba, NE ijedj meg! Csak én szóltam a télapónak, hogy TÉGED kérlek karácsonyra. :) Tamara Azt hittem, már nem szeretlek, mert azt hittem, felnőttem, és azt hittem, van olyan, hogy magasabb irodalom, meg hogy engem a te írásaid már nem tudnak lekötni. Besznobultam, na. Aztán néhány hete ismét a kezembe került a Halkirálynő. Aztán újra kellett az egész sorozat. Aztán rájöttem, hogy aki a fotelba tud szögezni napokra, azt igenis nagyon szeretem. Hát így vagyunk. Nors Mesélte anya, hogy évekkel ezelőtt az egyik főorvos (nőgyóg yászat) azzal ment be a kórházba, hogy vanez a nő, ez a Fable, most olvasott tőle először hát ahogy az orgazmust leírja! Meg ahogy fogalmaz, és amilyen szavakat használ! Fantasztikus, keresni fogja a könyveit. Anya erre megszólalt, hogy keresheti is, mert biza a többi könyve is remek! Virtual Angel Még mindig gondolkodóba ejt, hogyan csinálod. Mármint a színvonal megtartásával való írást. Tudod, sok embernél a többedik könyv elég tré, de valahogy te nem adod alább a szintet, és ezt köszönöm. Valery A regényed éppen olyan, mint a nővérem trad icionális diplomatatortája: semmi tejszínhab vagy felesleges sallang, nem émelygős, mégis lágy, finom, hihetetlenül gazdag az íze. Viszont a hibájuk is ugyanaz: súlyosan kérek még ízűek. Ronka Csontfuvola elvarázsolódtam megint feltörtek a régi érzések, amiket az előző Halkirálynőkkel éltem át. Élvezem!!! Tisztára, mint a drog. Elvonási tüneteim vannak, ha néhány órára meg kell válnom tőle. Zseni vagy! Szózsonglőr. Teljes lelkem szerelmes a könyv olvastán. Köszönöm. Lynda A fősulin olvasáspszichológi a órán arról mesélt a tanár úr, hogy ha a gyerekek gyakran meséltetnek bizonyos meséket, akkor általában azért, mert találnak bennük valami olyasmit, ami segít nekik megérteni, megoldani valamilyen nehézségüket. Ez gyakran eszembe jut, ha valamelyik regényedet veszem kézbe. A Varázscsókra pedig különösen igaznak érzem! Freyja

3 Le a kalappal a Csontfuvolaelőtt. Ahogy te kevered a vérlázító elemeket a vérforraló, vegytiszta érzelmekkel, úgy senki más nem csinálja. Különleges élmény olvasni, átélni. Szembesülni az emberi természet legaljasabb vonásaival és az emberséggel jinjang hatás. Péntek Frida-y Kedves írónő! Lementem a bótba, megvettem a Csontfuvolát, és mivel a bót előtt volt egy beton virágláda, ráültem, és 129 oldalt elolvastam. Meglátásom szerint fél perc alatt, de amikor a családom már a rendőrséggel kerestetés stádiumába kezdett jutni, beláttam: tényleg órák lettek a leszaladok az új VFért ből. Idáig megtaláltam benne a világ legszebb fejezetcímét: Az élet a lélek álma. Leestem a nevetéstől a virágosládáról Donald belépőjét olvasva, és IMÁDOM! Szívemből! Bírónő Még csak ma találkoztunk, de az első pillanatban letéptem róla az engem hátráltató rétegeket, hogy mielőbb a kezembe és hát (itt mimózásan lehajtom a fejemet) belém kerülhessen. Ahogy hozzáértem, nem volt megállás. Visongtam, vigyorogtam, torokszorítóztam, együttéreztem, aggódtam, izgultam és persze: beleszerettem. A nyelv(i)játéka újfent megfogott, a rejtett mondandói előbújtak és meg is érintettek. Csontfuvola! :) Hev Nekivetem a hátam az oszlopnak, és elmerülök egy másik világban. Lábam körül borostyán indázik, lassan körbefon, szél borzol, libabőrözöm, körülöttem halk neszezés, majd sziszegő hang. Felkapom a fejem a KÖNYVBŐL: aha, ez a metró volt. Amire vártam. Hátulnézetben. Remete Magyartanár vagyok. A diákjaim mondják, hogy a kisregényeim stílusa melyeket a fogalmazásaikhoz mint kritikát mellékelek hasonlít a stílusodra. És én büszke vagyok rá! A mondatelemezést a tőled vett mondatok ágrajzaival éltük túl zabálták! Szerettem őket megfertőzni veled ebben a gagyival teli világban. Varázsolj sokáig, szomjan halok, ha nem olvashatlak! Andi

4 VAVYAN FABLE Habospite Fabyen Kiadó, Budapest 2011 Molnár Éva A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül tilos és peres eljárást vonhat maga után a mű bármely részének sokszorosítása, illetve bármiféle adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása, úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus vagy mechanikus kép- és szövegtárolás. Borító: Szerelem Melinda Ennek a könyvnek az elkészítése érdekében egyetlen újabb fának sem kellett meghalnia Fabyen Könyvkiadó ISBN A regény szereplőinek élő vagy élettelen személyekkel való bárminemű hasonlatossága kizárólag a Véletlen és/vagy a Paranoia műve. Akinek nem sara ne vegye magára. Élet Nem több, csak álom. Hosszú, fájó pillanat két semmi között. (Farkas István)

5 Alig van olyan apa, aki férfi [i]

6 Ártatlan vagyok! Ártatlan! üvölti a fegyveres, a zsalugáter lécrései közül lövöldözve. Nem aprózza, nagyágyúval érvel. Ha ez igaz, tedd le a flintát! kiáltja Vis Major. Ne feledd: csak egyszer kelthetsz első benyomást! Hülyének néztek? Ha leteszem, elkaptok! Nem én nyírtam ki őket! De ti úgyis a nyakamba varrjátok! bömböli a lövész, újabb mennydörgő-sivító skulózáporral kurziválva állítását. A golyóinvázió tépdesi, szilánkozza az útjába kerülő lombot, kerítést, zsarukocsikat. A cafradék életbe! Honnan van ennek AK-ja!? morran a szamuráj. A fülesen keresztül élénk kapcsolatot ápol a központi agytröszttel. Sokadszor firtatja, sikerült-e kideríteni végre, ki a ház lakója. Azt már tudjuk, hogy nem a tulajdonos él az ódon villában. A kilencvenkét éves gazda nemrég beköltözött a BoldogŐszhöz címzett idősotthonba. A momentán bőszen védett erődnek rémlő, matuzsálemi korú, fedett verandás mesekönyv-hajlék vadszőlős falairól jámborabb korok hangulata árad. Az ilyen ciklusok nevearanykor, békeidő, heyday vagy fénykor. Manapság már a nosztalgia kifejezés is megfelel szinonimának. Azért időzünk itt, mert a nemrég betelepült bérlő úgy döntött, pincét készíttet a ház mögötti melléképület alá. Alig egyórányi serénykedés után a munkagép emberi csontokat fordított ki a földből. A feltárás kézzel folytatódott, az ásásból ásatás lett. A gépkezelő és társa további tetemmaradványokra bukkant a talajban. Rögvest telefonáltak a rendőrségre, közölve: tömegsírt találtak. Ezután megpróbáltak elkámforogni a színről. Ám a lakó megneszelt valamit. A házból kirontva szembesült a buktás helyzettel. Mielőtt még a lelépést illetően bármi elméset kitalálhatott volna, szirénázó zsarumobilok lepték el az utcát. A fickó nyakon ragadta az egyik amatőr régészt, a házba zárkózott vele, és hosszadalmas lősorozatokkal bizonygatta szeplőtelenségét. Amikor füstölgő gumikkal megérkeztünk, a járőrkocsik fedezékében lapuló egyenruhások elpihegték, hogy a túszejtő eddig legalább háromféle mordályt használt. A tromf lőfegyver csak ezután, mintegy a mi tiszteletünkre került elő az arzenálból. Valamelyikük felvetette, hogy hívni kéne a Puma kommandót. Ugyan már legyintett a szamuráj, és beszélgetést kezdeményezett a fickóval. Itt tartunk. Az egyenruhásokat megosztja a bonyodalom. Néhányan a kommandósokat akarják, mások túsztárgyalóról ábrándoznak. A többség úgy véli, most már nem lesz baj, Vis Major rögvest elsikálja a sorozatgyilkost. Utóbbiakkal értek egyet. Bizakodásra még sincs különösebb ok, leszámítva, hogy a pasas terjedelmes szurkolótáborához tartozom, habár én leplezem az imádást. Az áhítat tárgya futólag megérinti a vállamat. Figyelj, élet kezdi. Kösd le a csóka figyelmét. Belógok a kertbe, megnézem a szkeletonokat.

7 Beszámolót remélsz tőlük? firtatom. A szamuráj rám vigyorog. Kettőnk közül inkább te vagy a halvajárókkal táncoló feleli. Az a gyanúm, hogy a fifi igazat mond. Azért, mert géppisztollyal kardoskodik mellette? fanyalgok képzavarosan. Fedezz! súgja, s elfoszlik mellőlem. Sóhajtva kisimítok a homlokomból egy ott sem lévő hajtincset. A kapuoszlop mögé húzódom. Régóta sejtem, hogy az élet nem Kojak-nyalóka. Hahó, uram! rikkantom a tűzfészek zsalugáter-ablak felé. Beszélgessünk! Kyra vagyok. Önt hogy hívják? Kyra micsoda? bömböli a fickó. Kyra Úgyis Szétlövöm A Fejed, Ha Kidugod Az Ablakon? Ez a teljes neved? Azt képzeled, átkúrhatsz? Vis Major észrevétlenül halad célja felé. Nem látom alakját az alkonyi szürkületben. Felrikolt a vészcsengő a fejemben. Hasra vetődöm. A géppisztoly felköhög, a paravánul használt tömör kőoszlop rám porlad. Megvárom, míg a sorozat visszhangja és a szív-attak robaja is elhalkul bennem. Minden pórusomból eau de oroszlánodőr árad. Az AK skulóival szemben cca. annyit ér a golyóálló mellény, mint hurrikán ellen a szűzáldozat. Uram, egyelőre semmivel se vádoljuk önt hallom. Én beszélek, semmi kétség. S mily merész, rebbenetlen a hangom! Már-már acélos. Elönt a büszkeség. Hogy hívják önt? Kíváncsi vagy, mi? üvölti. Ha elköpném, megnéznéd a nyilvántartásban, és egyből kilőnétek, mint a veszett kutyát! Tehát ön Cujo? próbálkozom. Nem tárgyalok spinével! Az előbbi fazont akarom! Hol van? Ha nem szólal meg máris, lelövöm a túszt! Elönt a homlokvíz. Felmordulok. Őt tartogasd későbbre! Jól jöhet még neked, amikor feltekerem a fűtést! Vis Majort hallom a fülesben. Tartsd szóval. Visszajövök. Azt hiszed, befűthetsz nekem?! sátánkacag a fickó. Egy massza?! Na, lépj elő, látni akarlak! Ki néz engem kispályásnak? Már be is tüzeltem alád! mordulok. Látom már, hogy nem vagy atomfizikus! A társam nem fog veled bájologni! Épp betárazza a rakétavetőt, és mindjárt kiröpít a spaletta mögül! Három hulláskocsi visz majd a kórbonctanra! A visszateleportált szamuráj finom mozdulattal elnémít. Nem kapsz rakétát, ha elengeded a túszt! ígéri a lövöldözőnek. Hagyjuk már el ezt az üvöltözést, szétdurran a torkunk. Hívj fel mobilon. Mondom a számot Hogyisne! Hogy aztán bemérjétek, hol vagyok! Tudjuk, hol vagy, atomtudós! nyögi Vis Major. Telefonra váltanak. Géniusz a pasas. Mobillal a kézben visszatérhet az ásatáshoz. Meg is teszi. Vele hernyózom a bokrok takarásában. Az utcán hemzsegő egyenruhások addig is lekötik a lövész figyelmét.

8 Hamarosan megállunk a döngölt padlós gerendaépületben ásott gödörnél. Társam megvilágítja az elbarnult csontokat. Bolygatott és hiánytalan csontvázak hevernek a túrt talajban. Friss földillat érződik. A holt hús rég lebomlott. A szamuráj a maroktelefonba szól: Előjöhetsz mondja a géppisztolyosnak. Senki se fog gyilkossággal vádolni. Nem-e? Nem bizony. Ezek már jó ideje holtak. A központi agytrösztöt halljuk fülesünkben: A bérlő a háztulajdonos távoli rokona. Neve Andrew Alken. Hosszú a bűnlajstroma, de nagyjából leülte. Nemrég szabadult. Vigyázzatok vele, erőszakos muksó. Mindjárt kiéneklem onnan feleli Vis Major. Kukucs! halljuk közvetlen közelről. Megpördülünk. Késve. Ekézett arcbőrű fickó áll mögöttünk. Két kézzel markolja az AK-t. Mindent kiengedünk az ujjaink közül. Kezünk magasra lendül. Alkennek ez kevés. Hevesen integet a fegyvercsővel. Ide a csúzlikat is! Amelyeket még elő se téptünk a tokból. Agresszívvá tesz, ha mordályt szegeznek rám. Pláne ilyen brutálishatóerejűt. Észrevétlenül megbököm a szamurájt. Régi zsugások vagyunk, fortélytárunk végtelen. A heges képű fickó mögé bámulva tágra mered a szemünk, majd sietve lesütjük pilláinkat. Alken becuclizza a trükköt. Kobragyorsan hátrafordul. A géppisztolycső is elmozdul. Rávetődünk. Az AK az égbolt felé repül, szárnyaltában röfög egy strófányit. Hiszem vagy sem: sűrű záporeső zúdul ránk a golyó tépte felhőkből. A priuszos ütni, rúgni, fejelni, vakvarjúzni próbál egyidejűleg. Továbbra is szinkronban, fátumsebesen összetekerjük a fickót, akár egy szőnyeget. Bilincset zörrentünk mellső végtagjaira, elzsebeljük tőle rejtett késeit. Végül a szamuráj leporolja a tenyerét, és felsóhajt: A fifi mehet a lecsóba. Máris jöhetnek a nyomszöszölők. Ha netán az éltes háztulaj a hullagyáros, őérte a Pumamicák is eltűzhetnek. Nézzük meg a túszt!

9

10 Sohase mondd, hogy örökké. Életem legcsodásabb napja lesz, amelyen Dalia és Marcel végre nászútra indul, kettesben. Ám ha hirtelen flepnis foglalatosságok nélkül maradok, kiütközhetnek rajtam a függőségi tünetek. Akkor legfeljebb elvonótóriumba vonulok, és kipihenem magam. A vágyálmomat ismerő Cyd a másik koszorúslány azzal fenyegetőzik, hogy ő is velem tart. Mindezt a Funny Farmnevezetű vurstliban gondolom át, Dalia hajadonságának búcsúztatása közepette. Felszállás előtt megbeszéltük, hogy a Ciklonon mi csakis hegymenetben fogunk sikítozni. A többi utas nyugodtan sivalogjon zuhanáskor, hagyományosan, mi ugyan nem! Dalia rendhagyó leánybúcsút akar, nem pedig Chippendale-szépfiús, beivós-hányós banálisat. Mivel hosszabb ideje részeltet bennünket a férjhez megyek, igen, nem, talán témájú idegtépázásban, Cyddel együtt azon gyúrunk, hogy mielőbb oltár elé hajtsuk agyaroggyant barátnőnket, és megtisztuljunk e problémától. Amely valójában nem is létezhetne, hiszen Dalia és Marcel rajong egymásért, együtt rajonganak a kisdedjükért, tehát életük imádáskánaán és mézgleccser-szörfözés lehetne. Ha hagynák. Jóllehet el akarnak térni másoktól, babonásan remélve, hogy az esetben frigyük tartós lesz, ellentétben az aktuális tendenciával, szorongás tekintetében jottányit sem különböznek a statisztikai átlagtól. Ki nem pánikolt az esküvője előtt? Közben? Utána? Azóta is? Nos? Na de ennyire?! Torokrepesztően sivalgunk-szirénázunk, miközben a csattogó kocsisor fölfelé mászik a közel függőleges emelkedőn. Halálsikolyaink meglepik utastársainkat. Példánk igazolhatja a sziporkát: olyan hülye, hogy hegymenetben sikít a ciklonon. Amint a kocsikígyó zuhanásba kezd a lejtőn, mi elnémulunk, a többiek üvöltenek. Rezignáltan összenézünk Cyddel a köztünk szorongó mátka arca előtt. Reggel óta túlestünk a pártásságot búcsúztató program akciósabb pontjain: a taktikai vezetésen és a szinkronvezetésen is. Bitang nehéz pálya volt, épségben maradtunk. Megtörtént az ejtőernyős ugrás, majd a gumiköteles levetődés a hídkorlátról a zúgó folyam fölé. Túléltük. Látogatást tettünk az idegen város egyik szexboltjában. Ilyet máskor is műveltünk már, ugyancsak krízisállapotban. Az élmény ezúttal is újraélesztéssel ért fel. Nekünk, Daliával. Ám Cyd belehabarodott egy robotbabába. A megtévesztően élethű, már-már emberbőrű szilikonbige többféle hangulati állapotban és témában képes alapfokú csevegésre, és még az orgazmusát is kifejezésre juttatja, programozható gyönyörfokozatokkal. A vadonatúj fejlesztésű kapcsolatpótló szerkezet egyelőre nem tömegméretekben készül, tehát hörögtetően drága. A kezelőpanelt nyomkodva Cyd meghallgatta a full extasy gombhoz tartozó kéjsikolyokat. A babát elnevezte Ariettának, és búsan búcsúzott tőle, gyűjteni fogok rád, szerelmem, ígérve. Rögvest kipipálhatjuk a ciklonozást is. Időközben ránk esteledett, és az éhség hamarosan lyukat rág a gyomromba. Vacsoráért emésztem magam.

11 Belloqot sem irigylem. Életem férfiasabb fele Martinnal és Delgadóval együtt éppen a násztól riadt vőlegényben tartja a lelket. Napközben ők is részt vettek a halálugrásos programokon. A taktikaivezetés során velük versengtünk, olykor ők űztek minket, máskor mi támadtunk rájuk. Ördögi verdarodeó volt, seregsok fineszt tanultunk a kiképzőtől és egymástól. A szinkronvezetésben társakként táncoltattuk járgányainkat. Viszont a Funny Farmhelyett ők trükklovaglásra mentek. Időnként küldenek egy-egy fotót vagy rövidke videót a mobiljaikon. Mi persze irigykedünk, látván, amint cowboy-ugrással lendülgetnek át egyik nyargaló hátasról a másikra, a földről szökkennek a vágtázó ló nyergébe, fordítva ülnek vagy lehidalnak rajta. Vigaszképpen az eséseikről is kapunk képeket. S végre megáll velünk a kocsihernyó. Kikászálódás közben az utastársak behatóan megbámulnak minket. Nyilván stigmát keresnek a homlokunkon. Jogos. Kétségkívül megkönnyítené a hozzánk hasonló gumiszobadezertőrök felismerését, ha diliflepnit varratnánk magunkra. Különösen Cyd kinézete bűvöli el bámulóinkat. Csont nélkül megértem. Becses barátunk ugyanis talpig férfi. Meglehet, nem csúszdásra olajozott, tömbössé gyúrt, szoláriumcsoki fazon, miként a jelenleg hatályos Talpig Férfiak. Az ő testalkata zömök, finoman aránytalan, manószerű. Lába például nem karika, ám mindenképpen ovál. Haja sűrű, habár pihe. Tekintete szélrózsázó, némi eltéréssel: ő négynél is több irányba lát egyszerre. Ez roppant előnyös, pláne tömeghirig esetén. Ismeretségünk hajnalán kövér pattanások ékesítették ruganyos, színizom porcikáit. A hupolykák már tovatűntek, talán a túlzott nemi élet hatására. Túlzottnak ő maga titulálta, nemrég dobta is a fehérmáj nőszemélyt. Mosolya páratlan; a dentológus gereblyével fogszabályzózta hajdan. Mostanság nem kiöblösödött pamutmelegítőben jár, még zsúrra, bálba, fogadásra sem. Farmerra váltott, de már öltönyben, szmokingban és színházban is láttam őt. Az emberek valójában azért bámulják leplezetlenül, mert becseltünk Dalia által felkért nyoszolyólányként meghozta az áldozatot, amelyre kizárólag igaz barátok tán-tán még szentek is képesek. Fejére angyalszőke parókát húzott, vállnál kunkorodó, frufrus fazont. S mivel aggódott, hogy idő előtt kiborostásodhat, az arcára nyomott néhány gyantázólapot. Amikor letépte magáról a nyúzóragacsot, úgy üvöltött, mint egy élve boncolt T-rex. Mélyhámlasztott orcáin demóba se maradt szőrzet. Esetleg az orra barlangosabb rétegeiben menekült meg öt-tíz szál. Néhány szempillája is átvészelte a barbáriumot. Ő pedig halódástól nyűtten firtatta: ugye ez fájdalmasabb, mint a szülés? Megemlítettük neki, hogy trendibb paskók még az ánuszukat is gyantázzák. Cyd az értesüléstől megviselten felöltötte térdig sem érő szoknyáját. Filctollal megjelölte magán a rokolya hosszát, majd vértanúi önáldozattal csecsemőfenék minőségűre tortúrázta a lábszárát is. Ő tehát nem pusztán azért talpig férfi, mert úgy verekszik, mint hét nindzsa. Hanem azért is, mert nem irtózik kimutatni az érzelmeit. Sőt: képes különbséget tenni érzelmek és indulatok között. Ezzel is az átlag-filkók fölé szárnyal. Megbízható és hűséges, mint a lakat. Humora tiszta, egyszerű, lüke, bumfordi.

12 Az emberek koszorúslány mivoltát bámulják. Alig térdig érő, fátylasan rafinált, tapadós ruháját, tornacipő fazonú, telitalpas topánját. Negédes fürtjeit, műszempillás istennősminkjét, bababőrét, smukkjait, füstölőként lóbált ridikülét. (A ridicule francia szó, nevetségest jelent. Érthetetlen.) Rengeteg töltény kell ahhoz, hogy eljátsszuk a Jingle Bellst egy Kalasnyikovon. [ii] Vacsora közben Dalia elölről kezdi a kínzókúrát. Szerintetek sikerülhet a házasságom? kérdezi, cca. trilliomodszor. Szivárványosan rétegezett, füstölgő koktélt szopogat, Szárazjégművésznevűt, nem az elsőt. Minden kortyintás füstjét az orrán fújja ki, akárha cigizne. A ragadozó testalkatú, nyuszi viselkedésű lányra pillantok. Van rá esély felelem. De ha szétnézel a világban kezdené. Otthon néztem szét vetem közbe. Szeretek és szeretve vagyok. Sikerdarab az életem. Na de örökké így marad ez? Sohase mondd, hogy örökké. Na de holnap megkérdezi tőlem Rézorr Atya! Hogy jóban- rosszban, holtomiglan kitartok-e Marcel mellett! Szívem szerint rávágnám, hogy naná, még jó, hát persze! Na de mi van akkor, ha végül mégsem így lesz?! Szerintem örülj, hogy nálunk tilos a soknejűség mondja Cyd. Nem kétséges, hogy te lennél a férjed száfija, vagyis az első asszonya, sok-sok előjoggal, de ha ő elpatkolna, téged is eltüzelnének vele a halotti máglyán! Te miről beszélsz? nyögi Dalia kiöblösödő szemmel, már-már kizökkenve pszichózisából. Tudd meg, lebirkóztam naturális viszolygásomat, és kicsiszoltam magam esketés témából! kérkedik a manó. Merültem egyet az interneten is, arra kandin, hogy más menyaszszonyok is meghibbannake a kézkéréstől. És? Kivétel nélkül mind meghibbantok! Csakhogy a zöm másképpen, mint te. Őket a göncpróbák izgatják. Gigabájtokat fórumoznak össze a témáról. Még a székeknek is ruhát varratnak! Székruha! Masnis, loknis, fodros, zsabós, selyem, szatén, taft! Szalvéták! A fiúvendégeknek kék, a nőknek pink szalvéták! Monogramos, dátumos, emlékbélyegzős, ifjú-pár-fotónyomatos szalvéták! Felzokogok, egyelőre jelképesen: Ne kezdjük elölről! esedezem. Torkig teltem a mátkaiparral. Nem szívesen vagy a koszorúslányom? mered rám az ara, sértődésre készen.

13 Teljesen kifordultál magadból sóhajtom. Emlékszel még a minden mozgó pasit megfektető, egykori önmagadra? Az éjszakai járőrözésekre, vad röhögésekre, nagy megijedésekre, a harci sikolyaidra? Te is változol, Denisa. Igen, hála az égnek. Pánikolnék is, ha agyilag mindig kiskorú maradnék. Arra céloztam az imént, hogy voltál lazább, könnyedebb is. Na de ez most sorsdöntő helyzet! Észrevetted, hányszor indítod a mondataidat na dezéssel? Belém kötsz? kérdezi. Az anyámat is szidni fogod? Cyd közbeszól: Elmesélem, mit tudtam meg az esküvői babonákról, figyeljetek rám! Vigyázat, befuccsol a frigy, ha az esketés napján kaméleonnal találkoztok! Baljóslatú, ha teknőc, koala, spanyolcsiga vagy lajhár rohan át a mátkapár előtt! Koncentráljatok! A nyitott sír is szörnyű rossz ómen! Nem a temetőben megyek férjhez mutat rá Dalia. Attól még elétek kerülhet egy gondatlanul nyitva hagyott sír! Ébernek kell lenni! Apácát vagy papot látni is átokrossz ómen! Na de akkor ki a fene ad össze minket? szisszen az ara. Úgy vélem, ha Fresson a lelkészi vizsgájával haldoklót gyóntathat és feladhatja az utolsó kenetet, akár eskethet is mondom. Ne pánikolj. Fresson zsaru! Kommandós! szörnyed rám Dalia. Szívem, a zsaruk a jó fiúk! Egész jó fiúk magyarázza türelmesen Cyd. Hangszínére felfigyelve rádöbbenek: hónapok óta ezen a dilidokik, nunászok és rozsomákidomárok számára kifejlesztett speciális hangszínen beszélünk a dinka arához. Mondok én neked vigasztalóbbat! terápiázik tovább a manó. Nagyon szerencsés, ha az esketés napján sok cigányt és zsidót láttok! Minél többet, annál őrjítőbben boldogok lesztek! Még nem késő két-háromszáz tagú cigányzenekart rendelni a lagziba! Meg zsidóhegyeket! Mi lenne, ha egy rabbi adná össze őket? merengek. Ahhoz előbb nem kéne körülmetélni őket? néz rám Cyd. Ja, különben átokjó, ha fekete macskát, kéményseprőt vagy szemüveges embert látnak! Nem is értem, hogy miért pont fehér galambot röptetnek az esküvőkön! Inkább tömérdek fekete macskát és kéményseprőt kéne szabadon engedniük. Meg szemüveges mandrókat! Na, és hogyan röptessem őket? Kézből? Kalitkából? Komplett vagy te? sikolt Dalia. A torkára löttyinti a koktél maradékát. Újabb ideglelető sikolyt hallat, orrán-száján tódul a füst: Úristen! Minden rendben lesz holnap? Milyen gikszer jöhet közbe? Hát persze, hogy minden rendben lesz felelem sima hangon. Úgy érzem magam, mint aki hetek óta pattogatott kukoricát válogat. Mint Hamuhülyőke. Cyd a homlokára csap. Azt is olvastam, hogy el kell tenni a menyasszonyi rongyot későbbre, a temetésre! rikkantja. Akkor már halálravaló ruha lesz a neve, abban raknak a koporsóba. Na persze, minél később patkolsz el, annál jobb. Ja, és az a tradi, hogy a legjobb barátnők

14 szűzkoszorút fonnak az arának! Denisa, fontál te szűzkoszorút Daliának? Vállat vonok. Benne van a nevében, hogyszűzkoszorú. Okafogyott. A mátka újfent élesen felsikolt. Mi már össze se rándulunk, ám a közelünkben étkező gyengébb idegzetűek rémülten eldobják az eszcájgot. A pechesebbje magára löttyinti a zöldmártást. (Képzeletemben a homárkínálatot gusztáltató pincér ijedten a vendég nyakába hajítja a harcias ollókezűt.) Úristen! Szentséges Szűzanyám! tébolyog Dalia. Rendben lesz a kápolnadíszítés? Abrakoltak a fogatlovak? Öszszeégették a ruháinkat a vasaláskor? Nem lesz gond a dobócsokorral? Rézorr Atya időben odaér az esketésre? Nem lesz mocsárrészeg a misewhiskytől? Nyugi, minden kóser lesz kényszervigyorog Cyd. Gyors gesztussal jelzi a pszichotikus nőszemély háta mögött, hogy mindjárt lecsapja őt. Merő irgalomból az eutanázia egy oly nemében részesíti, mely csupán futó tetszhalált okoz. Klafa, marakodásbiztos bokrétád lesz! Amikor elhajítod, több kisebb csokorra fog szétbomlani. Egy rakás szinglinek jut belőle! Általuk akár egy apácazárda is férjhez mehet jövőre! Manapság inkább lesunynak a csajok a dobócsokor elől szúrom be foghegyről. Dalia egyéb becenevein: Rapli, Pszichózis, Házsárt, Szeszélyke, Caligula, Huntás etc. rám mered. Két kézzel megragadja az enyémet, és szorítja, kékülésig. Csodálod a parát?! nyögi. Amilyen procedúrákon mi keresztülmentünk! Marcel ragaszkodik a templomos, papos esküvőhöz, mert őt katolikus szellemben nevelték egy ultrakatolikus országban, ahol mellesleg a drogbárók órazsebből kifizethetnék a komplett államadósságot. Ahol mindenki nyíltan korrupt, ahol őt rengetegszer beköpték a maffiának a saját kopótársai. Emiatt ő sok vérpadon megfordult, és többé nem akar visszatérni. A gengszterek amúgy is busás vérdíjat tűztek ki a fejére. Cydnek mondom: tömérdek robotbaba kitelne belőle! Szóval elmentünk az atyához. Padre Jesus a neve, de mivel a krónikus misewhiskyzés miatt olyan az ormánya, mint a gránátalma belseje, átkereszteltem őt Rézorr Atyára. Tudniillik sutyiban whiskyre cserélte az utált misebort. Nos, esküvő előtti terápiára, kúrára vagy mire kellett járnunk hozzá, hogy egyáltalán hajlandó legyen összeadni minket. A kúra első részében igyekezett ránk hozni a frászt a kézkötéstől. Nem kézkötés. Kézfogó helyesbít Cyd. (Doktor Freud vigyorogva bólogat a sírjában.) A mátka legyintve folytatja: Uramisten, miket mondott! Hogy a házasok utálják egymást! Folyton ölik a másikat, saját köpetükből, pisájukból csinálják neki a jégkockát, jegesteát! A csokiparfét inkább nem is említem! A házasságok fele-háromnegyede öt éven belül szétrobban, az apátlananyátlan gyerekek totális érzelmi nyomorban hányódnak Mire majdnem szakítottunk, jött a kúra második része, a rádumálós mézmáz, a Kék Madár-röptetés: mindennek ellenére férfi és nő frigye Istennek tetsző szövetség, a tökéletes boldogság, az örök szerelem kulcsa, et cetera. A lebeszélés, rábeszélés fázisait végül a megbeszélésé követte, vagyis a mi mennyibe kerül. Ezen a ponton is majdnem eltántorodtunk a kézkötéstől.

15 Kézfogó ismétli Cyd gépiesen. Máskülönben a kézfogó kizárólag az eljegyzést jelentette a múltban, de most már az esküvőnek is ez a neve, mert hullabiztossá vált, hogy nem a jegyességhez kell a kurázsi, hanem az életfogytos kézkötéshez fejezi be Dalia. A képzeletemben vigyorgó Freud dokira ügyet sem vetve folytatja: Oroszlánszívűek vagyunk Marcellel, ha meg merjük lépni! Amúgy is az oroszlánszívűségetekről vagytok ismertek jegyzem meg, nem hízelgésből. Hallgass Livingstone-ra. Ha nem merészkedsz a hullámokba, sosem tanulsz meg úszni örvénylő vizekben. Bátraké a virtus cydeskedik a manó. Az ara folytatja a jól ismert történetet: Rézorr Atya rá akart beszélni a csupacsipke mátkaruhára, hatvanméteres uszállyal, mert az a tökéletes öltözet, és persze jutalékot kap a ruhaszalonos madámtól, de hát nekem a csipke totál testidegen. Ezen a ponton megint veszélybe került a kézkötésünk, ám ekkor Marcel a sarkára állt, és egy ideig nem engedett több zsarolást. Pedig a hatvanméteres uszály mesésen praktikus mondom. Miközben bevonulsz vele a templomba, összeszed minden útjába kerülő babakocsit, kiskutyát, kerekesszékest, hullott lombot, használt óvszert, csikket. Felcsavarja a szőnyeget, elnyeli a szétkószált gyerkőcöket, anslusszolja az imazsámolyokat. Hát igen bólint Dalia. Tényleg így lenne tökéletes. Mégsem lesz csupacsipke uszály, sziromszóró kosár, szív alakú tortalapát. Balta alakú lesz? kérdezem. Majd a válási tortához véli Cyd. Dalia tovább csapong: Az elsőként felkért frigymenedzserünk elcipelt minket esküvői fogászatra. Mire? firtatom előrehajolva. Ezt még egyszer se hallottam. (Freud professzor két ujjal főbe lövi magát, és elsötétíti kriptáját.) Na ugye, hogy nem is kísérted figyelemmel a készülődésünket! mordul rám a hibbant ara. Holott neked kellett volna intézned, mint nyoszolyólánynak! Az esküvői fogászaton felkészítik a mátkapárt a tökéletes mosolygásra, hogy hibátlanul mutassanak a képeken Anélkül hibásan mutatnának? vetem közbe. Azaz folytatja neheztelő grimasszal kifehérítik a fogsorunkat, leszedik a fogkövünket, esztétikus tömésekre cserélik a régieket. Igény szerint héjat, ékszert ragasztanak a fogakra, hogy tökéletesek legyünk az esküvői fotókon. Esküvői nőgyógyászat, urológia nincsen? érdeklődöm rezignáltan. Esetleg a ceremónia közepette? Mostig azt hittem, egyetlen részletet se mulasztottam az előzetes őrjöngésből. Úgy rémlik, mégis kimaradt ez-az. Végtére két gyilkossági ügyet oldottam meg időközben. Egy kinyírást pedig majdnem elkövettem, de még jókor lecsihadtam. Gyereket is neveltem: a sajátomat, az öcsémet és Zsötit, a társamat. Azután az esküvőszervező elvitt minket a plasztikára meséli Dalia. A szépítődoki azt mondta, nem hibátlan a szemformám, de ő szívesen átvarrja. Botoxszal körbelövi az arcomat. Feltöltést javasolt a tökéletes ajkakért. Továbbá szív alakú tortalapátot bocs, félrebeszélek: szív alakú párnácskát akart beültetni a járomcsontomra, hogy kifogástalan

16 legyen a szépségem. Finoman firtatta, elég impozánsnak találom-e a mellemet. Egy új kebel csodás nászajándék lenne, és beszedhetnénk a rávalót a násznéptől. Ezen a ponton Marcelből kirobbant a katolikusság: mindenkit elküldött a pokol kénköves bugyraiba és autodaféra. Halleluja! sóhajtom. Az esküvőszervezőt kirúgtuk. A következő frigymenedzser elvitt minket egy csikorgó ízületű, krizantémszagú tánctanárhoz, hogy keringőzni tanuljunk tőle. Nem igazán értettük, mert zsoltárra nem lehet keringőt táncolni. Ugyanis Rézorr Atya kijelentette, hogy a templomi ceremónián és a későbbi murin is zsoltárt kell énekelni, különben nem ad össze minket. Erre emlékszem bólintok. Legalább 4D-s vizuális memóriámban felmerül a körülmények képsora. Zsötivel egy dühödten lövöldöző bűnözőt hajtottunk a meredek háztetőn. Éppen elütöttük és lefegyvereztük a fickót, amikor Dalia rám telefonált a legfrissebb hírekkel. Bilincselés közben tudtam meg, hogy tökéletes nyoszolyólányokként nekünk is zsoltárének- és táncórára kéne járnunk Cyddel. Ő pedig fontolóra veszi, mit tehetne még a hibátlan tökéletesség elérése végett. Hirtelen hangyabolyosságomban kis híján legurítottam a tetőről az ellenszegüléssel próbálkozó priuszost. Anyám, kitharázz! hördültem, érezve: rögvest kényszerzakóra szorulok. Ütni fogok, ha még egyszer meghallom, hogy tökéletes, hibátlan! Ha pedig szókapcsolatban hipnotizálnak vele, mészárlást rendezek! Ha majd feldöglöm a mennybe, Szent Péter megkérdezi: nos, lányom, mivel töltötted az életedet? Ezt válaszoljam netán: másoknak iparkodtam megfelelni, atyám?! Holott az esküvői fogászatról, plasztikáról akkor még nem is hallottam.

17 Halhatatlan vagyok. Egyelőre [iii]

18 A házba nyitunk. Néhány lépés után belebotlunk a vérző fejű, ájult túszba a nappali kőpadlóján. Hepajkodás nyomai látszanak körös-körül. Úgy rémlik, a peches munkás megpróbált lelépni a varacskos helyzetből. A jelentős bandita-praxissal bíró Alken űzőbe vette, a bútorok közötti kergetőzés közepette pofonzsáknak használta, végül egy székkel lecsapta a menekülőt. Mentőt rendelünk a sérültnek. A lőállás-szobában félzsáknyi töltényhüvely hentereg a parkettán. Macsóálom mordályok hevernek az ablak közelében. Szúrós lőporszag érződik. Utólag vesz elő a halálfrász. Őrangyal-világcsúcsnak tekintem, hogy mindenki túlélte a lövöldözést. Ettől függetlenül Alken nem is álmodhat felfüggesztett életfogytról.vajon kitől ragadt rám ez a szöveg? A memóriám kihagy. A szamuráj végigmustrálja az ablaknál szétdobált arzenált. Töprengéstől steppelt homlokkal mormolja: A fifi nem tudott a csontvázakról. Ő csak pincét ásatott. Mit tartott volna benne? Sebtében visszatér az agytrösztös rádiókapcsolathoz: Alken priuszában szerepel fegyvernepperség? kérdezi. A válasz hallatán vállat von. Márpedig úgy fest, ezt a szakmát tanulta ki a sitten. Ha viszont mégsem árulni akarta a parittyáit, véres bulira készülődhetett. A gardróbszekrényes folyosóról nyíló ajtón át a tágas garázsba lépünk. A villa falán bujálló vadszőlő betüremlett az egyik bukóablakon keresztül. Szétfutott az olajszagú, poros homályban, bekúszta a munkaasztalt, féligmeddig beszőtte az ott veszteglő sárga robogót. Az automata garázsajtó közelében ütött-kopott verda álldogál, szorosan mellette virágözön-mintás, üzleti lógós furgon színeskedik. Vis Major, akár az ínyenc, aki a lakoma végére hagyja a porcogós falatot, előbb a kisebb járgányt veszi szemügyre. Elől-hátul felcsapja a fedelet, lehajtja az üléseket, kirámolja a szemetes kesztyűtartót. Végül csak egy árva stukit talál az utastérben, a napellenző mögött. Aztán kitárja a növényfurikázó kocsi hátsó ajtaját. Ejha, mennyi halálvirág! nyögi. Bekukkantok a zsúfolt csomagtérbe. Ami azt illeti, kisebb rököny ér, mint a legelső szexuális élményem során. Szinte el se képedek. Pokoli tűzerejű mordályokat látok, ki- és becsomagolt állapotban. Tetemes mennyiségű golyóálló mellény és sisak, policefeliratú öltözék, rendőr-, kommandós-, pénzszállítós egyenruha képezi a további árukészletet. A járgányban átható fegyverolajbűz terjeng, az eau de macho feromonparfüm fő alapanyaga. A szamuráj a hajába túrna. Újfent meglepi, hogy ujjai nem szántanak végig a hátralőtt fürtökön, mivel ilyenjei már nincsenek. Jóllehet a séróváltozást maga kívánta, és az hetekkel ezelőtt meg is történt, hajbatúrós berögződésétől képtelen szabadulni. A fenébe! morran. Ha a bal lábamat vágatom le, vígan érezhetném, hogy mégis megvan. Na de akkor a fantomhajfájás se téveszme!

19 A lábhoz képest a haj újranő. Vagy úrinő mormogom. Mellesleg az új sörény remekül áll neki, pedig nem is hírneves hajszalonos alkotta, hanem csak az olló, kétféle. Waxra többé semmi szüksége, a pár centis tincsek természetes módon hullámoznak-glédáznak a fején, tarkótájt néhány hosszabbacska fürt csigádzik, homloknál és a fül mögött viszont borotvált hajapály van. Nem minden nőre hatnak libidókorbácsként a tarkótáji csigácskák, de akire igen, az eszét-tangáját veszti tőlük. A séróváltozás mélyen megosztotta a jócskán elhíresült, sőt elsztárult szamuráj imádótáborát. Fanjai azóta is parázs vitát folytatnak róla az interneten. Kevésbé fanatikus ismerősei sem egységesek a tetszik-nem tetszik kérdéskörben. Engem hajszálnyit sem osztott meg az új rőzséje; nálam volt a kétféle olló meg a borotva. Kíváncsi vagyok, honnan szerezte be az árut mereng társam, belökve az Éden Virágszalon feliratú ajtót. Honnan volt rá pénze? Milyen bulira készült vele? Ha mindezt megrendelőknek szánta, kik azok? Ez már a nyomzsaruk dolga felelem. Itt mi végeztünk. Gyakran folytatunk hasonló dialógokat. Utóbb persze rendszerint szimatolni kezdünk, s még az is megesik, hogy a választ-megoldást is megleljük. Sok nyomozó irigyelnegyűlölne minket, ha a szamurájt izgatná adicsőség, a babérszüret. Csakhogy ő fordított karriercsináló: őrnagyi rangból küzdötte le magát az utcáig. Civil ruhás pórzsaruként érzi pöpecül magát. Nem csoda: így jóval csekélyebb a fizuja. Ritkán tűznek a mellére ordót, még ritkábban jár flancrázásra, és sosem kap meghívást vérengzős protokoll-vadászatokra. Egyéb tekintetben is másképp működik. Első frigyének hamvaiból feltápászkodva nemrég újranősült. Sitten raboskodó, betépett választottja a dutyiban csuklotta el az igent, aztán menyecskésen leokádta férjurát. Ebből buggyant elő a mára szállóigévé vált szókép: romantikus, mint Vis Major esküvője. Folyamatban lévő házasélete még ennél is sokkalta románcosabb: drogimádó asszonya havonta vagy sűrűbben hazalátogat a böriből. Bepiál, bekokszol vagy begombázik, hétvégehosszat flessel, murénázik. A szamuráj felhagyott a törekvéssel, hogy sitten tartassa bénejét. Mostanság inkább lobotómiás türelmet tanúsít, mint a szentéletűek és némely ketyósok. Segíteni próbál a leszokásban, ezért olykor Szent Adriannak nevezem őt. A harmincöt kilós oldalborda mindent megígér, és persze megszegi szavát, ahogy szokványos. Történetük kiskorú szereplője sínylődik hanyatló anyja miatt, és a nevelőatyát darálja, aki pedig éppen őérte lett lúzer. Így él a boldog család az üveghegyeken innen, a gombás talajú paketthegyeken túl, mint a mesében. A furgon vezetőülésén überszuper mobiltelefont, epésebb nevén péniszhosszabbítót találunk; egy ilyet már elvettünk Alkentől. Vis Major végigböngészi mindkét készüléket a híváslistától a képtárakig. Szemöldöke, akár egy kapásjelző, le-föl szökkenget a homlokán, valahányszor érdekes névbe, infóba, arcmásba botlik. A bűnügyi memóriája olyan, mint a spionkamera. A magánéleti kevésbé, a szivarját például folyton keresi, ándungja sem lévén, hová tette. Addig sebaj, amíg itt vagyok neki szivarhordozónak. Amúgy pöfékelés helyett inkább csak rágcsálja a tüdőropit, mióta észlelte, hogy gaztevőt kergetve kevésbé liheg és marad le százon, ha negligálja a füstnyelést.

20 Szt. Adrian átadja a ketyeréket a betoppanó nyomozóknak. Csillapuló esőben lépdelünk a gerendaházhoz, ezúttal a kerti úton, nem hasmánt a bokrok alatt, mint korábban. A halottkém hamleti pózban mélázik a kezében tartott sárgás-földes koponya fölött. Én is elmélázom: látott már valaki jóképű boncológust? Még tévésorozatban se! Ott is csak a patológusnők dívaszépek. Vajon a kilencvenéves háztulaj földelte el őket aktívabb korában? kérdezem. A férfi rám pillant a szemüvege fölött. Nem hinném feleli. A csontok vele egyidősek vagy inkább korábbiak lehetnek. Az ügy inkább a régészekre tartozna, mint ránk. Még korábbiak? sóhajtom lelkesülőn. Miért is csillantam rá? Hosszú történet. A közeli kastélyban kaszárnyázó Puma kommandósok régóta állítják: az épület és környezete pezsgő kísértettanya, ők pedig kikészültek az örökös randalírozástól. Ha éppen nem képi jelenések zaklatják őket szellemhintó a lépcsősoron, halvajáróforgatag az edzőteremben, hologram- párbajozók az étkezőben, akkor másféle poltergeistok rongyolják idegeiket: síri hangok, tárgymozgások, ektoplazmacsöpögés satöbbi. Amíg erről nem hallottam, viszonylag kevés okkult becsípődésű, könnyen hülyíthetőhipnotizálható akciózsarut ismertem, valósággal egyet se. Épp ezért, miután a szamuráj által pumamicáknak csúfolt osztag közkacaj tárgyává tette magát a szüntelen panaszkodással, tényfeltáró tevékenységbe csaptam. Gyakorta elidőztem a kaszárnyává alacsonyított, sokszorosan jobb sorsra érdemes palotában. Hamar világossá vált: a kollégák nem vizionálnak. Ha mégis, a kórságot lokális vírus okozza, és én is elkaptam. Megmélyedtem a kísértetkastély lomtárnak titulált archívumában, továbbá digitális és világi tékákban, múzeumokban. Korabeli kötetek, iratok, kalendáriumok, sajtóhírek után kurkásztam. Levéltárakat, anyakönyvi hivatalokat, templomi, temetkezési dokumentumokat böngésztem végig. Elmerültem egy bibliakiállítás pazar bőségű anyagában. A sokféle korú és kiadású szentírás-példányok elején és végén lévő, kézzel írt bejegyzések nagyjából megfelelnek a mai blogolásnak, csak kevesebb szóval, másféle tartalommal. Hajdanán minden famíliábanfőszerepelt egynéhány biblia. Azok üres lapjain rögzítették a fontosabb eseményeket: milyen volt az időjárás, a termés; ki született, ki halt meg; kit börtönöztek be, végeztek ki, engedtek szabadon; ki hol talált/vesztett el munkát; hányat ellett a tehén, kit rontottak meg, vertek szemmel stb. Megörökítették a disznóvágást, a gyerekszületést, a megbetegedéseket. Tébolyulást, félrelépést, vérfertőzést e témában főleg másokéit, mivel effélék csakis a szomszédságban történnek. A kiállítók ezeket a generációkon át gondozott szentírásokat kérték kölcsön vagy örökbe a környéklakóktól. Ténykurkászás közben találkoztam egy pókhálós arcú, műkedvelő múltbúvárral, aki állhatatosan faggatja-kurkássza a városrész hajdan önálló település múltját, történetét. Acapello úr minden sírnak köszön a temetőben: évszázadokra visszamenően ismeri az itt élteket. Az elevenekkel tartózkodóbb a viszonya.

21 Összeillesztgettem a szellemkastély múltját-történetét, és érteni vélem az egykori lakók, vendégek, rokonok, szolgák fokozott visszajárását. Ez idáig melleslegesnek éreztem a mintegy hordalékként összegyűlt tengersok tényt, hírt, mendemondát a környéken működő kórházak, kocsmák, fogadók, urasági sasfészkek és a félelmetes hírű elmegyógyintézet más néven: őrjöngde mindennapjairól. Bűntettekről, szektásokról, angyalcsinálásról, porontycserékről, eltűnésekről, szerelmekről. Megkínlódott és olcsó szenvedélyekről. A halottkém kezében forgatott koponya láttán eszembe rémlik valami. A titokzatos eset óriási porvihart kavart rengeteg évtizeddel ezelőtt. Hosszú ideig foglalkoztatta a rendőrséget, a tébolyda népétvezetőit, a lakosságot, és persze az akkori csámcsámsajtót. Végül ez is bekerült a Fuccsos Ügyek raktárába, mint elannyi más. Meglehet, egyszer majd kiadják az aktákat egy vaskos kötetben,fertő City megoldatlan rejtélyei címmel. Ugyanis a tovatűnt korokban is fölöttébb furcsa dolgok történtek errefelé. Ha csupán a kastélybeliek életviteléből indulnék ki, akkor is átnevezhetném a helyet Vérfertő Citynek, és aligha perelnének be rágalmazásért. Na de majd a nyomzsaruk/régészek/történészek az ügy végére járnak. Egyáltalán nem biztos, hogy azoknak az embereknek a csontjai kerültek elő a földből, akiknek a 19. század egyik nehéz esztendejében, néhány napos különbséggel veszett nyoma egy titokteli história szövevényében, a kétes hírnevű fogadóban és/vagy annak környékén. Szinte nyomban legyőz a kíváncsiság, és elhatározom, hogy mielőbb felkeresem Acapello urat egy sokértelmű kocsmaballada ma már bluesnóta megértése végett. Pár száz év múlva akár Vis Major történetét is összerakhatja valaki a hátramaradt életmozaikok alapján. Az illető esetleg meg is fejtheti a képletét. Részemről felhagytam a pasassal. A könnyfakasztó motivációjú nősülést még feldolgoztam, de a sittes nej hazajárása elvágta nálam a kanócot. A kísértetkastélyos szellemi ásatás a szakítás után kezdődött; a legjobbkor jött, érzéstelenítésnek. A toplúzer magánéletű szamuráj a zsarumelóban még mindig verhetetlen. Továbbra is együtt evezünk a gályahajón, de nem hajtunk egyébre.ő dacos rám, mert úgy hiszi, nem értem meg az indítékait. Én pedig nem jajveszékelek, holott órára pontosan számon tartom, mióta nem kakasoltattam egy kiadósat. Sebaj, csömörsok pasas éldegél e süllyedő bolygón. Hamarosan kerítek közülük egy szexrobotot. Vagy veszek a szakboltban. Sokan dicsérik a cyberszilikon anyagú, becsapósan élethű kéjhordozókat. Csupán el kell döntenem, mi legyen a babám: robotzenész, robottestépítő vagy robotkönyvelő? A központi agytröszt véget vet a csontvázak fölötti tépelődésnek. Lincseléshez ugrasztanak bennünket egy lakótelepre. Kocsiba ugrunk, elsüvítünk. Az esőfelhő elmarad a fejünk fölül. Csillagporos est borul Fertő Cityre.

22

23 A lélek igazi éjszakájában mindig hajnali három óra van [iv] Pártabúcsúztatónk következő napirendi pontja a nosztalgikus éjszakai járőrözés. Amikor Daliával megismerkedtünk, mindketten őrült korszakunkat éltük. Engem (a detektívszakma trónkövetelő királynőjét!) el akartak távolítani egy vérgőzös ügy közeléből, mint tejfölösfülűt, zöldfenekűt, ilyesmit.ő civil volt (kegyszerárus, harcművész), és éppen ráért. Szabadidőzés közben összebotlott egy régóta hajtott sorozatgyilkossal, és leverte az aberráltat. A monstrum fickó megszégyenülten a vonat alá esett. A hős lány röpült egyet a dicsőség szárnyán; e röpt szelében közös őrjáratba küldtek bennünket. Néhány hétig utcai duhajokat, szatírokat kapdostunk el. Suttyomban persze buzogtunk a számomra tiltott eseten is. Egy magánállatkertben is szaglásztunk, bestiabömbölős éjszakán, loppal. A ciklusa kritikus szakában járó Daliát frivol tehénnek nézte egy szarvasbika. A nemes állat kipödörte bajszát, és előbb bumfordi széptevéssel, majd macsóskodással iparkodott továbbörökíteni vérvonalát az éj cinkos leple alatt. Akkoriban a kapcsolatunkat éppen szüneteltet ő Belloq, alias Mogorva után vérzettem a szívemet; a szólista Dalia pedig életvitelszerűen pasizott. Válogatás nélkül összecsipkedett minden nadrágviselőt, több zsarutársamat is leteperte, viszont a szarvasbikának ellenállt, ám ez nem tette őt igazán boldoggá. Mindegy, most erről az időszakról emlékezünk meg az ismeretlen metropolisz, Madlood utcáin. Ugyanis holnap itt lesz az esküvő, a Nadiri-kastélyban. (A hajdani kékvérű família sarja, Nadiri a szülők bősz tiltására fütyülve nőül ment a rangtalan pasekhoz, akit szeretett. Ily módon évszázadokra biztosította hírnevét. Akár az első feministának is tekinthetnénk őt.) Cyd a GPSfelelős. Egyidejűleg képes figyelni a ketyerét, az utcanévtáblát, az utat, minket és a deszperádó-felhozatalt. Tutifix, hogy nem tévedünk el. Amíg éttermeztünk, futó vízözön söpört át a városon. Az útburkolati pocsolyákból sokszorozottan tükröződik a Hold, jóllehet a lámpafények halványítani próbálják ragyogását. Amikor Madame Luna olyannyira tündököl, mint egy olvadt ezüstpénzzel teli tányér, zsigerrázó villamossággal feltöltve az éjkirálykék levegőt, nem árt a készenlét. Ilyenkor fokozottan gerjednek a pszichopaták. A szenvedélyek tombolóbban lángolnak. Bármi megtörténhet. És ahogy lenni szokott, meg is történik. Számomra nem kínál változatosságot, pláne kikapcsolódást az őrjáratozás, ám ez az éjszaka nem is rólam szól, hanem a parázó aráról. Ami engem illet, annak idején pöpecül boldogultam a menyegzőm előtti napokban. Alig riadoztam, úgyszólván menekülni se próbáltam. Lövésem sincs, hogy a barátaink mégis miért bilincseltek Mogorvához. Különben ő is elgyávult néhányszor a fatális igen kimondása előtt. Hanem azóta igencsak megszilárdultunk. Például manapság sokkal ritkábban költözünk szét, mint kötetlen korunkban. És még mennyi minden változott időközben! Ma már nem követelek trónt, de még serblit sem. Jó ideje untat a pőre versengés. Valójában a mezőny milyensége számít: a

24 hivatottság, rátermettség. Ha ez megvan a felekben, nem egymás ellen kell futkározni. Minden egyéb csak maszkabál. Bandukolunk az utcán. A ragadozó alkatú Dalia tánchoz és másféle testmozgáshoz is bevált, mutatós overallfélét és sokzsebes kabátkát visel. Csaknem minden zsebében tart a Nagy Eseményre szóló fényképes meghívót. Nem mintha további vendégeket akarna toborozni Élete Legszebb Napjára [v], pusztán az a motivációja, hogy bármikor habarodott pillantást vethessen Marcel fotójára. Érthető, fogantatásakor a pasas a legtutibb sorba állt be: ott osztották az áthatóan kék szempárt, a ragadozó-szemfogat és egyéb vonzóságokat. Meg az oroszlánszívet. Mindez egyáltalán nem vezetett tökéletességhez. Pontosabban: Marcel nem felülről közelíti a tökélyt, mint az istenségek, csupán alulról, embertávlatból. Akárcsak Belloq. Életem Borostásabb Fele a mivel tartsuk szüntelen tűzben-lázban Denisa Wryt? táblájú osztóhelynél szerelkezett fel, igen alaposan. Üljünk már be valahova, mert minden lépésnél kitörik a bokám! nyafogja Cyd. Még alig sétáltunk morran Dalia. Mint tudod, éppen járőrözünk. Azon vagyunk, hogy legalább ma éjjel lenyomjuk a bűnözési rátát. Van itt egy csomó zsaru, majd ők lenyomják! Muszáj lerogynom, máskülönben tolószékes leszek! Hogy a retekbe tudtok ilyen cipőkben járni? A melltartóm szoros, a műmellem izzaszt! Bevág a bugyim, sőt: mindjárt kiherél! Ólomsúlyú a műszempillám, ráadásul a látóterembe lóg! Hova raktam az életösztönömet, amikor belementem ebbe a petlákságba? De hiszen te találtad ki, hogy transzinak öltözöl! Na és? Nem lehetett volna ledumálni? Szólhattatok volna, hogy iszonyú kínszenvedéssel jár a létformátok! Tocsog a fejem a parókában! A harisnyakötő csatja, gumija feszt becsipdesi a bőrömet! Gésajárással tipegek a flancos ruciban! És ez a röhejes ridikül! A hosszú kutyalánccal! Normálisan csak lóbálni lehet! Tisztára mazók vagytok! Még egy ok arra, hogy megvegyem a szépséges Ariettát! Neki nem kell puncsolni, kiöltözni! A lényegre szorítkozhatok. Semmibajom a bugyimmal. Se a cipőmmel veti oda Dalia. Na persze, mert csak nekem kell ilyen kínzós göncökben senyvednem! Lefogadom, hogy ti alsógatyát hordtok! Hogy az mennyivel komfortosabb! Uramisten, milyen pöpin belepaszszolnak az ember tökei! Akarod, hogy megmutassam? kérdezi vészjós hangon az ara. Cyd hevesen legyezget: Akarja a szívbaj! Vagy a vérbaj! Nekem te ne villogtasd az alsógatyádat! Nem vagyok én leszbikus! A csevej közepette nekivágunk a gyalogátkelőnek, azt remélve, hogy a szembeni parkban belebotlunk végre valami bűnös tevékenységbe, melynek véget vethetünk. Ami a tenyeremet illeti, már igencsak viszket. A jócskán lemaradó manó a két karjával szélmalmozva imbolyog a zebracsíkokon. Bokája (hol az egyik, hol a másik bal) minden lépésnélkifordul a toronytalpú cipőben. Billeghet éppen, madár se jár az úton.

25 Esélyes, hogy még ebben az évezredben átbiceg, és elvegyülhetünk a dzsungelsűrű, félhomályos parkban. Pomponcsajos elánnal biztatjuk a járdáról. Ekkor, mintha csak a pokolból robbanna elő, odafröccsen egy száguldó furgon. S a zebrán átrobogva életmentő halálugrásra készteti Cydet. Kebelbarátunk a magasba lendül. Hosszan úszik a levegőben, főleg pillangózva, majd a lábunk elé nyekken. A bennem lakó robotzsaru vincseszterén rögzül a kasznit borító szirmok tarkasága. Az Éden Virágszalon felirat kacskaringói. A talaj mentén repülő járgány márkája, rendszáma. Itt gaztett zajlik, nem kétséges. Immár a szirénavijjogást is észlelem. Hogy elkapnám a zizi pilótát! morran Dalia. A következő pillanatban az üldöző is előbukkan a sarok mögül. A diszkólámpás zsarumobil talajgázzal tép a furgon nyomában. Oké, a kollégák nyeregben vannak. Cyd a járdaszélre rogyva letépi magáról tribünszerű cipőit, és feltápászkodik. Heveny zsörtölődés közepette indulnánk a fák felé. Az első lépés felénél sorozatlövések dörrennek. Fék csikorog, karosszéria döndül-roppan. Reflexből a jobb vesémhez, majd a bal hónaljamhoz kapok. Egyik helyen sem lelek stukit, de még tokot sem. Ám a robot mozgat. Cydet elnyeli a parkszéli bozótos. Dalia is tovatűnik. A sorozatgyilkos fegyver megint felcsahol. Tőlünk százméternyire a járőrkocsi keresztben áll az úton. Az első ajtók kitárva. Szélvédő, hátsó ablak sehol. Az egyik egyenruhás az aszfalton hever az utcai lámpa fénykörében. A másik zsaru a járgány fedezékében keres védelmet a fröcskölő golyók elől. De miért nemlő vissza? A virágszalonos társzekér előttük vesztegel. A gép- karabélyos fickó a kaszni oldalához lapulva, idegsokkosan rángatja a ravaszt. Időbe telik, amíg felfogja, hogy senki nem tüzel rá. A gyilokgép elhallgat. A furgonban dühöng a tettestárs. Gyere már, te barom! Gyere már! Elkapnak, te fasz! üvölti. A falnak, konkrétan a műszerfalnak. Spanja ügyet se vet rá. A fegyveres előrébb lépdel. A moccanatlan rendőr látványa mágnesként hat rá. A sérült férfi felhúzott jobb lába erőtlenül oldalra billen. Ez olyan hívójel a mordályos számára, melynek képtelen ellenállni. A gyilokcsövet meresztve, öles léptekkel siet az egyenruhás felé. A zsarumobil takarásában szárnyalok előre. Küretem sincs, hova lettek társaim. A járőrkocsi mögött hasaló, dermedt kolléga felé röpülök. A stukkerére pályázom. Tudom persze, hogy AK ellen annyit ér, mint hurrikánban a paraplé. Átlohol a fejemen, hogy a tévéfilmeket épp az ilyen megfeszítős szituknál szakítják meg a pelusreklámokkal. Ezúttal örülnék is némi gumibugyi-szünetnek.