Ezt a könyvet nem írhatta épelméjű ember. Carl Hiaasen

Átírás

1 Gyanítom, hogy Christopher Moore cafatokra röhögte magát írás közben, és valószínűleg kéjgázt is szívott egyes bekezdések között... ennek az embernek már csak a könyvcímei miatt is irodalmi díjakat kellene kapnia. Miami Herald Ezt a könyvet nem írhatta épelméjű ember. Carl Hiaasen Christopher Moore-t úgy kell számon tartani, mint a kortárs amerikai irodalom egyik legkülöncebb és teljességgel besorolhatatlan szerzőjét. Minneapolis Star Tribune Christopher Moore olyan regényeket ír, amelyek nemcsak őrülten viccesek, de olvasni is hihetetlenül szórakoztató őket. Moore igazi mestere a szakmájának. Nicholas Sparks Kevés olyan kortárs szerző létezik, aki folyamatosan képes annyira bizarr, annyira csípős, annyira vicces és annyira csodálatos lenni, mint Christopher Moore. Rocky Mountain News Eszméletlen! Booklist Ettől a kis perverz karácsonyi történettől még a legcinikusabb Scrooge is halálra röhögné magát. Publishers Weekly Christopher Moore egy nagyon beteg ember. A szó legjobb értelmében. Carl Hiaasen

2 Christopher Moore A leghülyébb Angyal Szívmelengető karácsonyi rémtörténet agave könyvek

3 Christopher Moore: The Stupidest Angel: A Heartwarming Tale of Christmas Terror Copyright Christopher Moore, 2005 Hungarian translation Pék Zoltán, 2006 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Christopher Moore: The Stupidest Angel: A Heartwarming Tale of Christmas Terror William Morrow, New York, 2005 Fordította: Pék Zoltán ISBN: Agave Könyvek Felelős kiadó: Varga Bálint, Meznerics Gergely A borítót és a kötetet tervezte: Kuszkó Rajmund Felelős szerkesztő: Csurgó Csaba Tördelőszerkesztő: Téglás Zoltán Korrektor: Boncz Éva Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

4 Ezt a könyvet ajánlom MIKE SPRADLIN barátomnak, aki azt mondta: Tudod, írhatnál egy karácsonyi könyvet. Amire én azt feleltem: Milyen karácsonyi könyvet? Amire ő azt felelte: Nem is tudom. Mondjuk, karácsony Pine Cove-ban vagy valami. Amire én azt feleltem: Mér ne?

5 A szerző figyelmeztetése Ha ezt a könyvet ajándékba veszik a nagymamának vagy a gyereknek, jobb, ha tudják, hogy van benne káromkodás, valamint fincsi jelenetek kannibalizmussal és középkorú emberek szexelésével. Engem ne hibáztassanak. Én szóltam.

6 1. fejezet Bekúszik a karácsony A karácsony úgy kúszott be Pine Cove-ba, mint egy laposkúszó karácsonyi izé, magával cipelve virágfüzért, szalagot és száncsengőt, szotyakosan, mint a nyitva felejtett tojáslikőr, fenyőillattól bűzösen és ünnepi végzettel fenyegetve, akár a fagyöngy alatt a náthakiütés. Ál-Tudor épületeinek teljes ünnepi csicsájában a Cypress Street minden fáján lámpák hunyorogtak, minden üzlet kirakatának sarkába műhavat fújt a műszél, minden utcalámpa alatt mini Télapók és gigászi gyertyák világlottak Pine Cove tárt karokkal várta azokat a turistákat Los Angelesből, San Franciscóból és a Central Valleyből, akik a karácsonyi gagyi igazán mély értelmű eljövetelét áhították. Pine Cove, ez az álmos, kaliforniai tengerparti település igazából egy játék kisváros, ahol több a művészeti galéria, mint a benzinkút, és több a borkóstoló, mint a vasbolt oly hívogatón hevert ott, akár egy részeg pornósztár, miközben a karácsony már csak ötnapnyira járt. Jön a karácsony, és ez évben a karácsonnyal együtt eljön a Kisded. Mindkettő jelentőségteljes, ellenállhatatlan és csodálatos. Pine Cove azonban csak az egyiket várta. Ami nem jelenti, hogy a helyieket nem ragadta magával a karácsonyi hangulat. A karácsony előtti és utáni két hét jóleső készpénznövekedést idézett elő a városka közkincstárában, ami a nyár óta szenvedett a turistaéhségtől. Minden pincérnő leporolta a piros sipkáját meg a jávorszarvasagancs kitűzőt, és ellenőrizte, hogy legyen legalább négy jó toll a köténye zsebében. A szállodások felkészültek az utolsó pillanatban történő túlfoglalásra, míg a

7 házvezetőnők a szokásos dögletes babahintőpor-szagú légfrissítőt lecserélték az ünnepiesen dögletes fenyő- és fahéj illatúra. A Pine Cove Butikban Ünnepi akció táblát raktak a szemtengely-ferdítően ocsmány rénszarvasos kardigánra, amelynek fennállása óta a tizedik évben is felvitték az árát. A jótékonysági szervezet, a szabadkőműves-páholy és a veteránklub tagjai, akik lényegében mind ugyanazok a piás vén trottyok voltak, dühödten tervezték az ez évi karácsonyi felvonulást a Cypress Streeten, melynek témája: Hazafiság egy furgon platóján (leginkább mert ez volt a július negyediki parádé témája is, és még mindenkinek megvolt a dekoráció). Sok helyi lakos még önkéntesnek is jelentkezett az Üdvhadsereg két pénzgyűjtő kisvödréhez a posta meg a filléres bolt előtt, két műszakban, napi tizenhat órában. Piros ruhában és műszakállal úgy rázták a csengőt, mintha a kutyanyálcsorgató aranyéremre hajtanának a Pavlov Olimpián. Ide a lét, te sóher faszkalap! mondta Lena Marquez, aki azon a hétfőn, öt nappal karácsony előtt vigyázta a pénzesvödröt. Lena éppen Dale Pearsont, Pine Cove gonosz befektetőjét követte a parkolóban, a szentlelket is kicsengőzve belőle. A Thrifty-Mart felé menet a férfi biccentett neki, hogy Majd visszafelé, ám amikor nyolc perc múlva előbukkant egy szatyor cuccal meg egy zsák jéggel, úgy robogott el a vödör mellett, mintha Lena arra használná, hogy épületfelügyelők seggéből olvasszon szappant benne. Ja, mert nem dobhatnál pár dolcsit a kevésbé szerencséseknek! Lena jó erősen megrázta a férfi füle mellett a csengőt, mire az megpördült, derékmagasságban meglódítva a zsák jeget. Lena hátraugrott. Harmincnyolc éves volt, sötét bőrű, egy flamencotáncos finom nyakával és állával; hosszú fekete haját két Leia hercegnős csigába fonta Télapó-sipkája két oldalán. A Télapót nem ütheted meg! Az olyan rossz cselekedet, hogy

8 nincsenek is rá szavak. Azt akarod mondani, hogy gonosz okította ki Dale, s a puha téli napfény megcsillant új fogkoronáin. Ötvenkét éves volt, majdnem kopasz, erős ácsválla még mindig szélesen és szögletesen feszített, noha ott lejjebb, középen már kidudorodott a sörhasa. Úgy értem, rossz... erkölcsileg... sóher vagy, na! azzal Lena megint a férfi füléhez tette a csengőt, és megrázta, lelkesen, akár egy vörös ruhás terrier, ami egy visító patkányból rázza ki az életet. Dale összerezzent, majd az ötkilós zsákot használva egy klassz alsó ütéssel gyomron vágta Lenát, aki levegő után kapkodva zuhant hátra. Na, és a hölgyemények a DudorTudorban ekkor hívták a zsarukat... vagyis, hm, a zsarut. A DudorTudor női fitneszterem volt a Thrifty-Mart parkolója felett, ekképpen a DudorTudor-tagok a futópadokon és lépcsőzőgépeken anélkül figyelhették a helyi piaci jövést-menést, hogy azt kellett volna érezniük, kémkednek. Így ami egy pillanatra vegytiszta ujjongást és enyhe adrenalinlöketet okozott a hat nőnek, akik figyelemmel kísérték, amint Lena üldözte Dale-t a parkolóban, az hirtelen döbbenetbe fordult, ahogy a gonosz vállalkozó egy zsák jégkockával pocakon trafálta a latin Télanyut. A hatból öten csupán elvétették a lépést vagy a levegővételt, ám Georgia Bauman aki abban a pillanatban nyolc mérföld per óra sebességgel gyalogolt, mert jó hat kilót akart leadni még karácsonyig, hogy beleférjen a vörös flitteres koktélruhába, amit a férje vett neki a szexuális idealizmus egy hirtelen rohamában hátrafelé lerepült a gépről, és ziháló tekegolyóként leterítette a színes tornaruhás jógázókat, akik mögötte gyakoroltak. Aú! A seggcsakrám! Az a gyökércsakra. Én a seggemnek érzem.

9 Láttátok? Dale majdnem leütötte. Szegényke. Nézzük meg, hogy jól van-e! Valaki hívja Theót! A testedzők egyszerre nyitották ki mobiljukat, ahogy a West Side Storyban a bandatagok játszanak a rugókéssel, miközben vidáman beletáncolnak a halálos bandaháborúba. Egyáltalán miért ment hozzá annak idején? Ja, az egy seggfej. Lena akkoriban ivott. Georgia, jól vagy, szívem? A 911-en el lehet érni Theót? Az a disznó mindjárt elhajt és otthagyja. Segítsünk neki! Még maradt tizenkét percem a gépen. Ebben a városban rémes a térerő. A gyerekek miatt nekem gyorstárcsázón van Theo száma. Hívom. Nézzétek Georgiát meg a lányokat. Mintha Twistert játszottak volna. Halló, Theo? Itt Jane. A DudorTudorban vagyok. Igen. Szóval éppen kinéztem az ablakon, és úgy láttam, hogy gond van a Thrifty- Martnál. Hát én nem akarok belekeveredni, de mondjuk, hogy egy bizonyos vállalkozó megütötte az egyik üdvhadsereges Télapót egy zsák jéggel. Jó, akkor várlak. Becsukta a telefont. Már jön is. Theophilus Crowe mobilja nyolc ütemet játszott Bob Dylan Tangled Up in Blue című dalából irritáló elektronikus hangon, ami úgy hangzott, akár egy kórusnyi kínlódó légy, héliumot szívott Bart Simpson, vagy hát, mint Bob Dylan önmaga... na szóval, mire kinyitotta a készüléket, a Thrifty-Mart gyümölcsrészlegén öten is úgy meredtek rá, hogy a borsmustár megfonnyadt a kocsijában.

10 Elmosolyodott, hogy Bocs, ki nem állhatom, de mit lehet tenni, majd beleszólt: Crowe közrendőr hogy azért emlékeztessen mindenkit, ő nem csak pöcsöl itt, ő a TÖRVÉNY. A Thrifty-Mart parkolójában? Megyek. Ejha, ez aztán kényelmes. Az egyik előnye, ha az ember egy ötezres városka helyi törvényőre, hogy sosincs messze a bajtól. Theo leparkolta a kiskocsit a sor végén, elügetett a pénztár mellett, ki az automata ajtón. (Farmeros és flaneles imádkozósáska-szerű férfi volt, százkilencvennyolc centi, kilencven kiló, és csupán három sebességet ismert: poroszkál, üget és ül.) A parkolóban Lena Marquezt találta kétrét görnyedve, levegő után kapkodva. A nő volt férje, Dale Pearson éppen beszállt a négykerék-meghajtásos furgonjába. Állj csak meg, Dale szólt oda neki Theo. Először meggyőződött róla, hogy Lena jól van, majd felnézett a köpcös vállalkozóra, aki fél lábbal a kocsi padkáján állt, mint aki már megy is, ahogy a furgon kiszellőzik. Mi történt? kérdezte Theo. Ez az elmebeteg ribanc megütött a csengővel válaszolta a férfi. Nem igaz lihegte Lena. Jelentették, hogy megütötted egy zsák jéggel, Dale. Ez testi sértés. Dale Pearson körülnézett, és észrevette az edzőterem ablakánál tömörülő nőket. Azok egyből szétszéledtek, és elindultak a maguk gépe felé, ahol éppen kínlódtak, amikor kitört a csetepaté. Kérdezd meg őket vont vállat Dale. Megmondják majd, hogy a fejem felett csengetett. Én csak önvédelemből cselekedtem. Azt mondta, majd ad pénzt, amikor jön vissza, de nem adott mesélte a már normálisabban lélegző Lena. Ez szóbeli megegyezés, amit megszegett. És nem ütöttem meg. Ennek elment az esze, baszd meg szögezte le Dale, mintha azt állapítaná meg, hogy a víz nedves. Theo egyikről a másikra nézett. Akadt már dolga velük, de öt éve,

11 amikor elváltak, azt hitte, az egésznek vége. (Tizennégy éve vigyázta a törvényt Pine Cove-ban, sok párnak látta a csúnyábbik oldalát.) A családi ügyekben az első a felek szétválasztása, de ez itt már megtörtént. Nem illett volna állást foglalnia, ám Theo vonzódott az eszementekhez maga is feleségül vett egyet, így arra jutott, inkább Dale-re koncentrál. A fickó amúgy is egy seggfej. Theo megpaskolta Lena hátát, majd odaügetett Dale furgonjához. Csak az idődet pocsékolod, hippi. Én végeztem itt mondta Dale, azzal beült a furgonba, és becsapta az ajtót. Hippi? Hippi? Theo évekkel ezelőtt levágta az akkor lófarokba fogott haját. Már nem viselt szandált. Még a füvezést is abbahagyta. Hogy jön ez a tag ahhoz, hogy lehippizze? Hippi? Hé! Dale indított és sebességbe tette a furgont. Theo ráállt a felhajtóra, a szélvédőhöz lépett, és a farmerjából kihalászott negyeddollárossal kopogott rajta. Nem mehetsz el, Dale! Kopp, kopp, kopp. Ha most elmész, letartóztatási parancsot adok ki ellened. Kopp, kopp, kopp. Theo kiakadt. Igen, ez már harag, tutira az. Dale üresbe kapcsolt, majd rátenyerelt az ablaknyitóra. Mi van? Mit akarsz? Lena feljelentést akar tenni testi sértésért. Talán halálos fegyverrel elkövetett testi sértésért. Jól gondold meg, hogy elhagyode a tetthelyet. Halálos fegyver? Egy zsák jég! Theo a fejét ingatva, mesélő hangon mondta: Ötkilós jég. Egy ötkilós jégtömböt ejtek a padlóra a tárgyalóteremben az esküdtek előtt. Hallod, Dale? Látod magad előtt az esküdteket összerezzenni, ahogy szétverek egy sárgadinnyét a védőügyvéd asztalán egy ötkilós jégtömbbel? Nem halálos fegyver? Tisztelt esküdtek, ez az ember, ez az elvetemült, ez a paraszt, ez a ha szabad ezt mondanom ürülékkel teli macskaalom megütött egy

12 védtelen nőt, egy nőt, aki csupa szívjóságból a szegényeknek gyűjtött, egy nőt, aki csak... De ez nem jégtömb, ez... Theo figyelmeztetőn emelte fel az ujját: Egy szót se többet, Dale, amíg fel nem olvastam a jogaidat. Theo érezte, hogy elkapta Dale-t, mert a vállalkozó homlokán lüktetni kezdett egy ér, kopasz feje pedig élénk rózsaszínre vált. Hippi, mi? Lena feljelentést tesz. Ugye, Lena? A nő közben odajött a furgonhoz. Nem felelte. Ribanc! szaladt ki Theo száján önkéntelenül. Már úgy belejött. Most te is látod, milyen mondta neki Dale. Most te is szeretnél egy zsák jeget, mi, hippi? Én a törvényt képviselem jelentette ki Theo, azt kívánva, bárcsak nála lenne a pisztolya. Farzsebéből előhúzta a jelvényét, hogy igazolja magát, de ezzel kicsit elkésett, hiszen majdnem húsz éve ismerte Dale-t. Ja, én meg a Karibu Páholy tagja vagyok mondta Dale, büszkébben, mint ahogy a helyzet megkövetelte volna. Elfelejtem az egészet, ha ad egy százast a szegényeknek mondta Lena. Te meghibbantál, asszony. Karácsony van, Dale. Bekaphatja a karácsony is meg te is. Semmi szükség erre a beszédre, Dale szólt közbe Theo, a békebírói szerepből a békét megcélozva. Csak szállj ki szépen. Ötven dolcsi és mehet alkudozott Lena. A rászorulóknak. Theo megpördült és rámeredt. A Thrifty-Mart parkolójában nem alkudozhatsz. Már a kezemben volt. Pofa be, hippi mondta Dale, majd Lenára nézett. Kapsz húszat, a rászorulók meg bekaphatják. Dolgozzanak, mint mások. Theo biztosra vette, hogy van a kocsijában bilincs. Vagy otthon

13 maradt az ágy lábán? Nem ez a módja a... Negyven! kiáltotta Lena. Jó! Dale előhúzott a tárcájából két húszast, összehajtotta, és kidobta a furgon ablakán. A pénz Theo Crowe mellkasának ütődött és a földre pottyant. Majd Dale sebességbe kapcsolt és tolatni kezdett. Állj meg! utasította Theo. Dale egyesbe tette és elindult. Ahogy a nagy, vörös furgon elhaladt Theo Volvo kombija előtt, amely jó harminc méterrel odébb állt, egy zsák jég repült ki az ablakon, és robbant szét a kombi farán. Jégkockákkal lett tele a parkoló, de nagyobb kár nem esett. Boldog karácsonyt, te hibbant ringyó! kiabált ki Dale, ahogy kifordult az utcára. És mindenkinek szép álmokat. Hippi! Lena bedugta a pénzt Télanyu-ruhájába, s megszorította Theo vállát, miközben a furgon eldübörgött. Kösz, hogy megmentettél, Theo. Szép kis mentés. Fel kéne jelentened. Jól vagyok. Különben se érne semmit, remek ügyvédei vannak. Hidd el, én csak tudom. És legombolt negyven dolcsit! Ez a karácsonyi hangulat mosolyodott el akarata ellenére Theo. Szóval minden rendben? Abszolút. Nem először akadt ki rám. Lena megpaskolta a zsebét. Legalább ebből valami lett. Visszaindult az őrhelyére, Theo követte. Egy hétig még feljelentheted, ha akarod. Tudod, mi van, Theo? Nem akarok még egy karácsonyt arra pazarolni, hogy az járjon a fejemben, Dale Pearson mennyire az emberiség legalja. Inkább hagyom. Ha szerencsénk van, talán ő lesz az ünnep egyik áldozata. Annyit hallani ilyenekről. De szép is lenne! Na, ez a karácsonyi hangulat!

14 Egy másik karácsonyi történetben Dale Pearsont, a gonosz vállalkozót, az önző nőgyűlölőt és megrögzött zsugorit éjnek idején szellemek látogatnák meg, akik elmúlt, jelen és jövendő üres karácsonyok képét mutatnák neki, s ezáltal ő megtérne, nagylelkű, kedves lenne, és általában jóindulattal viseltetne embertársai iránt. Ez azonban nem ilyen karácsonyi történet. Itt, nem is olyan sokára, valaki elintézi a rohadt disznót egy ásóval. Errefelé ilyen a karácsonyi hangulat. Hohohó!

15 2. fejezet A helyi lányokban van valami A Puszták Kardforgató Démonnője a Honda kombiját kormányozta a Cypress Streeten, és három-négy méterenként megállt a turistáknak, akik úgy léptek ki a parkoló autók közül az utcára, mintha itt nem is lenne forgalom. A királyságomat egy borotvapengés lökhárítóért meg szegekkel kirakott dísztárcsáért, amivel átvághatnék a tudatlan parasztok hordáján, gondolta. Majd azt: Hoppá, azt hiszem, tényleg rám fér a gyógyszer. Hát fennhangon azt mondta: Úgy tesznek, mintha a Cypress Street lenne Disneyland főutcája, mintha itt senki nem vezetne kocsit. Ti nem csinálnátok ilyet, ugye? Válla felett hátrasandított a két levert tinédzser fiúra, akik a hátsó ülés sarkában kucorogtak. Hevesen rázták a fejüket, és egyikük azt felelte: Nem, Miss Michon, mi sose tennénk. Nem bizony. A nőt eredetileg Molly Michonnak hívták, de évekkel ezelőtt másodrangú filmek királynőjeként ő volt Kendra, a Puszták Kardforgató Démonnője. Itt-ott őszülő szőke haját hatalmas sörényben viselte, testét pedig egy fitneszmodell is megirigyelhette volna. Elmehetett harmincnak, de ötvennek is, attól függően, milyen napszak volt, milyen ruhát viselt, és mennyire hatottak a gyógyszerek. A rajongók korai negyvenesnek tippelték. Rajongók. A két tinédzser a hátsó ülésen rajongó volt. Elkövették azt a hibát, hogy karácsony alkalmából Pine Cove-ba jöjjenek megkeresni híres kultuszfilmes sztárjukat, Molly Michont,

16 dedikáltatni a Kardforgató Démonnő VI: A barbár bika bosszúja című, frissen megjelent DVD-t a soha nem látott extra jelenetekkel, melyekben Molly melle kibuggyan a bronz melltartóból. Molly kiszúrta őket, ahogy a faháza körül őgyelegtek, amit a férjével, Theo Crowe-val osztott meg. Kiosont a hátsó ajtón, és hátba támadta őket a locsolócsővel, jól lefröcskölte, majd addig kergette mindkettőt a fenyőerdőben, míg a cső teljesen letekeredett a dobról, akkor ledöntötte a magasabbat, és megfenyegette, hogy elroppantja a nyakát, ha a társa nem áll meg. Aztán rájött, hogy talán rossz reklám lehet ez az egész, hát meghívta a rajongóit, segítsenek neki kiválasztani a karácsonyfát a Santa Rosa-kápolna Magányosok Karácsonyi Partijára. (Újabban nem kevés apróbb tévedést elkövetett, mivel egy hete nem vette be a gyógyszereit, hogy össze tudja szedni a pénzt Theo karácsonyi ajándékára.) Honnét jöttetek, srácok? érdeklődött derűsen. Ne bántson minket vinnyogta Bert, a magasabb és vékonyabb. (Molly nevezte el őket magában Bertnek és Ernie-nek, nem mert hasonlítottak a muppetfigurákra, hanem mert nagyjából olyan volt az alakjuk. Csak persze nem egy nagy kéz mozgatta őket a seggükön keresztül.) Dehogy bántalak. Örülök, hogy velem jöttök. A karácsonyfaárusok kicsit tartanak tőlem, mert pár éve egyik munkatársukat megetettem egy tengeri szörnnyel, úgyhogy lehettek a szociális ütközőim. A francba, nem kellett volna megemlíteni a tengeri szörnyet! Oly sok évet töltött elfeledve aközött, hogy kiebrudalták a filmvilágból és hogy a filmjei kultuszt teremtve újraéledtek, hogy teljesen kiesett abból, miként kell az emberekkel bánni. És ott volt az a tizenöt éves elszakadás a valóságtól, amikor nemes egyszerűséggel Pine Cove flúgos spinkójaként ismerték. Ám aztán találkozott Theóval, rendszeresen szedte az antipszichotikus gyógyszereket, és minden sokkal jobb lett.

17 Befordult a Pine Cove Vasáru- és Ajándékbolt parkolójába, ahol vagy fél hektárt elkerítettek a karácsonyfáknak. A kocsiját meglátva három középkorú, kötényes férfi rögtön besasszézott a boltba, elfordította az összes zárat, és a NYITVA táblát a ZÁRVA felére fordította. Molly számított erre, de meg akarta lepni Theót, bebizonyítani, hogy képes megvenni a nagy karácsonyfát a partira. Most pedig a Black & Decker szűkagyú tányérnyalói meg akarják akadályozni a tervét a tökéletes karácsonyra. Nagy levegőt vett, és kifújva megpróbált nyugodt helyre jutni, ahogy a jógatanára tanította. Végül is egy fenyőerdő közepén lakik, nem? Ott vághat fát maga is. Visszamegyünk a házhoz, srácok. Van egy fejszém, ami megfelel a célra. Neeeeeeeeee! visított Ernie, azzal átnyúlt ernyedt barátja fölött, kinyitotta a Honda ajtaját, és mindkettőjüket kilökte a mozgó kocsiból, egyenesen egy műanyag rénszarvasra. Hát, akkor legyetek jók mondta Molly. Én megnézem, ki tudok-e vágni egy fát az udvarban. Azzal megfordult a parkolóban, és hazaindult. A verejtékben úszó Lena Marquez úgy csusszant ki a Télapójelmezből, akár a kisgyík egy szőrös, vörös tojásból. Mielőtt véget ért a műszakja a piac előtt, a hőmérséklet felment harminc fok fölé; biztos volt benne, hogy legalább két kilót leizzadt ebben a ruhában. Bugyiban és melltartóban ment be a fürdőbe, és ráállt a mérlegre, hogy kiélvezze a meglepi fogyást. A korong pörgött, majd megállapodott a megszokott számon. A magasságához képest tökéletes súly, a korához képest meg pláne, de a fenébe, verekedett az exével, megütötték egy zsák jéggel, nyolc órán keresztül csengetett jókedvért a kevésbé szerencséseknek, és tűrte a ruha

18 vidám melegét, valamit csak megérdemel, nem? Levette a melltartót meg a bugyit, és megint rálépett a mérlegre. Semmi különbség. Az istenit! Leült, pisilt, törölt, visszaállt. Talán pár deka. Aha, tűrte félre a szakállat, hogy le tudja olvasni a mérleget, ez lehet a gond. Lehúzta a fehér szakállat meg a sapkát, átdobta őket a szomszédos hálóba, és várta, hogy megállapodjon a mérleg. Ó, igen. Két kiló. Örömében kivitelezett egy karaterúgást, majd belépett a zuhany alá. Elfintorodott, ahogy szappanozás közben hozzáért a fájós helyhez a hasán. A bordáin pár bíbor folt jelezte a jégzsák nyomát. Fájt már ennél jobban is, amikor túl sok felülést csinált a teremben, de ez. a fájdalom most a szívén hatolt át. Talán a magányosan töltött karácsony gondolata tette. Válása óta ez lesz az első. Húga, akivel az előzőeket töltötte, a férjével és gyerekeivel Európába utazott. Dale, a kretén meg mindenféle ünnepi tevékenységbe vonta be, amikből most kirekedt. A családja Chicagóban élt, a férfiakkal pedig Dale óta nem volt szerencséje, túl sok harag és bizalmatlanság maradt benne. (Nem csak kretén volt, meg is csalta.) Férjezett vagy kvázi állandó baráttal rendelkező barátnői azt mondták neki, egy ideig legyen is szingli, ismerje meg önmagát. Ami persze baromság. Ő ismerte magát, szerette magát, mosta magát, öltöztette magát, ajándékot vett magának, randira hívta magát, és időről időre még szeretkezett is magával, ami mindig jobban végződött, mint Dale-lel. Á, az az ismerd meg magad baromság egy rakás denevérszar vélte barátnője, Molly Michon. Nekem elhiheted, én vagyok a denevérszar koronázatlan királynője. Amikor utoljára megismertem magam, kiderült, hogy egy egész rakás spinkó van bennem. Úgy éreztem magam, mint az elvonón. Bár meg kell mondanom, mindnek klassz csöcse volt. Szóval felejtsd el. Menj, és legyél másokkal! Az most jobb neked. Ismerd meg magad. Mire jó az? Mi van, ha megismered magad, és kiderül, hogy hárpia vagy? Én kedvellek, de hát az én ítéletemben nem bízhatsz. Csinálj valamit másokért.

19 Igaza volt. Molly talán, hm, excentrikus, de időnként mond értelmes dolgokat. Így hát Lena jelentkezett az Üdvhadseregnél, adományokat gyűjtött, konzervet és fagyasztott pulykát szedett össze a Pine Cove Anonim Szomszédok ételosztásra, és holnap este, amint besötétedik, elmegy élő karácsonyfákért, és olyanok udvarába teszi ki őket, akik valószínűleg nem engedhetik meg maguknak. Ez majd eltereli a gondolatait. Ha meg nem, a szentestét a Santa-Rosa kápolna Magányosok Karácsonyi Partiján tölti. Istenem, tessék. A karácsony csak közeleg, és ő már most karácsonyi hangulatban van: magányos... Mavis Sand, a Bőgő Csiga bár tulajdonosnőjének fülében a magányos szó úgy csilingelt, akár a pénztárgép. Itt a karácsonyi szünet, Pine Cove megtelik a kisvárosi bájt kereső turistákkal, a Bőgő Csiga pedig megtelik magányos, jogfosztott mimózákkal, akik vigaszra vágynak, és Mavis boldogan felszolgálja nekik a saját szabadalmaztatott (és méregdrága) karácsonyi koktélja formájában: a Lassú Kellemes Dugás Télapó Szánjának Hátulján, amiben van... Kapd be, ha tudni akarod, mi van benne mondogatta Mavis. Azóta vagyok csapos, hogy a faterod lehúzta a vécén azt a kotont, ami az egyetlen reményed volt arra, hogy legyen agyad, úgyhogy kuss legyen, és rendeld be azt a rohadt italt. Mavis mindig karácsonyi hangulatban volt, kislábujjától egészen a karácsonyfa fülbevalóig, amit egész évben hordott, hogy új kocsi szaga legyen. A bár azon pontja fölött, ahol rendelni lehetett, egy csokor fagyöngy lógott, és ebben az ünnepi időszakban az a gyanútlan részeg, aki túlságosan áthajolt a pulton, hogy úgy üvöltse rendelését Mavis tetszőleges hallókészülékébe, megtapasztalta, hogy a rebegő, szempillafestéktől kemény álpillák fekete nejlonfüggönye mögött, a szőrös anyajegy meg a Vörös Csábítás rúzs spachtlival felkent foltjai mögött, a fele dohány-fele levegő lehelet és a csattogó

20 műfogak mögött Mavis még csodákra képes a nyelvével. Egy tag, aki levegő után kapkodva tántorgott kifelé, állította, hogy Mavis a nyelvével a torkán felnyúlva elkapta a nyúltagyát, és testéből kiszállva látta saját magát, ahogy fuldoklik a Halál kamrájában amit Mavis bóknak tekintett. Nagyjából akkor, amikor Dale és Lena a parkolóban kergetőztek, a pult mögötti kakasülőn gubbasztó Mavis felnézett, és élete leggyönyörűbb férfiját látta bejönni a Bőgő Csiga dupla ajtaján. A sivatag virágba borult, az éveken át poros folyómederben harsogva áradt a víz. Szíve kihagyott egyet, mire a mellkasába ültetett defibrillátor adott neki egy kis lökést, amitől felvillanyozódva és szolgálatkészen lecsusszant a székről. Ha ez a férfi Wallbangerkoktélt kér, ő úgy elélvez (ezt tudta, érezte, akarta), hogy még a teniszcipője eleje is felkunkorodik. Mavis menthetetlen romantikus volt. Segíthetek? rebegtette meg a szempilláit, amitől úgy nézett ki, mintha szélhűdéses farkaspókok ránganának szemüvege mögött. A bárnál ülő fél tucat nappali törzsvendég az irányába fordult, hogy megkeresse ennek a nyájas udvariasságnak a forrását. Az kizárt, hogy Mavis legyen, aki általában utálattal és nikotinnal teli szájjal szólt csak hozzájuk. Egy gyereket keresek mondta az idegen. Hosszú szőke haja szétterült fekete viharkabátjának széles gallérján. A szeme ibolyaszínben izzott, vonásai egyszerre voltak markánsak és finomak, jól kivehetőek, ám a kor vagy tapasztalat árkai nélkül. Mavis kicsit igazított a hallókészüléken a jobb fülében, és oldalra biccentette a fejét, mint a kutya, ami műanyag disznókarajba harapott. Biz' a vágy oszlopai összeomolnak a hülyeség súlya alatt. Egy gyereket keres? Igen bólintott az idegen. Egy bárban? Hétfő délután? Gyereket?! Igen. Egy bizonyos gyereket, vagy bármilyen megteszi?

21 Felismerem, ha meglátom válaszolt az idegen. Maga perverz disznó szólalt meg az egyik törzsvendég, és Mavis most az egyszer rábiccentett, még a nyakcsigolyája is megreccsent a foglalatában. Tűnjön el a báromból mondta. Hosszú, lakkozott köröm mutatta az utat az ajtóig. Húzzon el! Talán azt hiszi, ez Bangkok, vagy mi? Közeleg a Születés ünnepe, vagy talán tévedek? nézte az ujjat az idegen. Nem, szombaton lesz karácsony morogta Mavis. De mi köze ennek bármihez? Akkor még szombat előtt kell nekem egy gyerek jelentette ki az idegen. Mavis elővette a pult alól a miniatűr baseballütőjét. Az, hogy a fickó csinos, még nem jelenti azt, hogy nem javít rajta, ha hókon nyomja. Férfiak: egy kacsintás, egy borzongás, egy nyirkos kilövellés, és mire a nő feleszmél, már ideje daganatot növeszteni és fogat hullatni. Mavis pragmatikus romantikus volt: a szerelem fáj, már ha helyesen kivitelezik. Csapd le, Mavis biztatta az egyik törzs. Csak egy szatír visel kabátot harmincfokos hőségben így egy másik. Lékeld meg a fejit. A poolasztalnál téteket tettek. Mavis az állán ágaskodó magányos szőrszálat pödörve méregette szemüvege fölött az idegent. Jobban tenné, ha máshol keresgélne. Milyen nap van? érdeklődött az idegen. Hétfő. Akkor kérek egy diétás kólát. És a gyerek? kérdezte Mavis, a baseballütővel ritmikusan csapkodva a tenyerét (ami pokolian fájt, de ő aztán nem mutatja ki ezek előtt, nem ám). Van időm szombatig felelte a gyönyörű perverz. Most egy

22 diétás kólát. Meg egy Snickerst. Legyen szíves. Ennyi mondta Mavis. Maga halott ember. De hát mondtam, hogy legyen szíves védekezett Szőkice, némileg félreértve a helyzetet. Mavis fel sem csapta a felhajtható pultbejárót, csak átbukott alatta és rohamozott. Ebben a pillanatban csengő csendült és fénycsík tűzött be a bárba, jelezve, hogy valaki érkezett. Amikor Mavis felegyenesedett, jobb lábára nehezedve, hogy az idegen golyóit másik, távoli országba küldje, az már nem volt sehol. Gond van, Mavis? kérdezte Theophilus Crowe. A rendőr pont ott állt, ahol az előbb még az idegen. Hová a francba tűnt? nézett Theo mögé Mavis, majd a törzsvendégekre. Hová lett? A vendégek egyöntetűen vállat vontak. Kicsoda? kérdezte Theo. Egy szőke tag fekete viharkabátban felelte Mavis. Találkoznod kellett vele bejövet. Viharkabátban? Harminc fok van odakint. Feltűnt volna egy kabátos alak. Egy szatír volt! rikkantotta valaki hátul. Theo ránézett Mavisre. Mutogatta magát? Mavis majdnem fél méterrel alacsonyabb volt nála, hátra kellett lépnie, hogy Theo szemébe nézhessen. Dehogy. Különben is, bírom azokat, akik hisznek az őszinte reklámban. Azt mondta, egy gyereket keres. Ezt mondta? Bejött, és azt mondta, egy gyereket keres? Úgy ám! Éppen meg akartam tanítani... Biztos, hogy nem a saját gyerekét vesztette el? Megesik, hogy a karácsonyi tülekedésben az utcán... Nem, nem egy bizonyos gyereket keresett, csak egy gyereket. Talán nagytestvér akart lenni, titkos Télapó, jót tenni karácsony alkalmából fejezte ki hitét az ember jóságában Theo, amit ugyan

23 bizonyítékokkal nem tudott alátámasztani. Az istenit, Theo, te balfasz, nem kell ahhoz feszítővassal lefejteni a papot a ministránsfiúról, hogy lásd, nem a miatyánkot magyarázza neki. A fickó szatír volt. Akkor meg kéne keresnem. Ja, akkor meg. Theo az ajtó felé indult, majd visszafordult. Nem vagyok balfasz, Mavis. Ne beszélj így velem. Sajnálom, Theo eresztette le a baseballütőt Mavis, így jelezvén őszinte megbánását. Miért jöttél amúgy? Elfelejtettem felelte Theo, és felhúzott szemöldökkel cukkolta. Mavis elvigyorodott. Theo jó srác, kicsit link, de jó: Tényleg? Csak a karácsony parti miatt jöttem. Barbecue-t akartál, ugye? Azt terveztem. Most mondták a rádióban, hogy valószínűleg esni fog. Talán kéne egy tartalék terv. Még több pia? Olyasmire gondoltam, amihez nem kell a szabadban sütögetni. Mint a még több pia? Theo a fejét rázva elindult. Hívj engem vagy Mollyt, ha segítség kell. Nem fog esni szögezte le Mavis. Decemberben sose esik. Theo azonban már az utcán járt, a viharkabátos idegent kereste. Pedig eshet vélte az egyik törzs. A tudósok szerint idén megint jöhet egy El Niño. Ja, de csak akkor mondják biztosra, amikor már a fél államot elvitte legyintett Mavis. A tudósok bekaphassák. Csakhogy El Niño valóban közelgett. El Niño. A Gyermek.

24 3. fejezet Karácsonyi kampec Kedd este. Karácsonyig még négy nap, a Télapó meg itt furikázik a városka főutcáján nagy, piros furgonjában: integet a gyerekeknek, erre-arra imbolyog a sávban, a szakállába böfög. Nem kicsit részeg. Hohohó! így Dale Pearson, a gonosz vállalkozó és a hatodik évben is a Karibu Páholy Télapója. Hohohó és megállta, hogy ne tegye hozzá: meg egy üveg rum, hiszen viselkedése inkább hasonlított Fekete Szakállához, mint Szent Miklóséhoz. A szülők mutogattak, a gyerekek integettek és ugráltak. Mostanra a karácsonyi nyüzsgés széltében-hosszában eluralta Pine Cove-ot. Minden hotelszoba megtelt, a Cypress Streeten egy fia szabad parkolóhely sem maradt, az eltökélt bevásárlók valóságos hitelkártya-zárótüzet soroztak a boltokra. Fahéj- és fenyő-, menta- és örömillat szállt a levegőben. Ez nem Los Angeles vagy San Francisco személytelen, elüzletiesedett karácsonya volt. Ez a kisvárosi Új-Anglia finom, őszinte kereskedelme volt, ahol egy évszázada Norman Rockwell feltalálta a karácsonyt. Ez valóság volt. Dale azonban ezt nem fogta fel. Boldog... kapd be, te kis görény vicsorgott színezett ablaka mögül. Ha őszinték akarunk lenni, Pine Cove lakói nemigen értették városkájuk karácsonyi vonzerejét. Végül is ez nem téli csodaország volt: a téli középhőmérséklet huszonöt Celsius-fok, és csak egy-két véncsont emlékezett arra, hogy valaha havazott volna. Ugyanakkor trópusi menedéknek sem lehetett nevezni. Az óceán maróan hideg

25 volt, a látótávolság úgy harminchat centiben maximalizálódott, s a part nagy részét hatalmas fókatelep foglalta el. Egész télen több ezer dundi úszólábú hevert Pine Cove partján, akár hatalmas, ugató hurkák, s noha veszélyt nem jelentettek, az étrend elmaradhatatlan részét képezték annak a nagy fehér cápának, amely 120 millió éven át fejlődött csak azért, hogy tökéletes ürügyet jelentsen az embernek, miért ne menjen bokánál mélyebbre a vízbe. Tehát ha nem az időjárás, nem a víz, akkor mi a republikánus rosseb? Talán a fenyőfák. A karácsonyfák. Az én fáim, a rohadt életbe morogta Dale. Pine Cove ugyanis a világ utolsó természetes Montereyfenyőerdejében feküdt. A hat méter magasra is megnövő Montereyfenyő a legtökéletesebb karácsonyfa. A dolog jó része, hogy az ember csak keres egy beépítetlen telket a városban, és vág magának egy impozáns karácsonyfát. A rossz része viszont, hogy ez bűncselekménynek számít, hacsak az illető nem igényel engedélyt, és nem ültet helyette ötöt. A Monterey-fenyő védett faj, mint azt minden helyi építtető tudta, mert ahányszor csak kivágtak párat egy új ház helyén, egész erdőt kellett ültetni cserébe. Egy kombi tolatott ki Dale elé, aminek a tetejére karácsonyfát kötöztek. Vidd el azt a szart az utcámról! háborgott Dale. És boldog karácsonyt mindenkinek, szarmócsingok tette hozzá az ünnepre való tekintettel. Dale Pearson kénytelen-kelletlen karácsonyfa-milliomossá avanzsált, ugyanis több tízezret volt kénytelen ültetni azok helyett, amiket kivágatott, hogy családi házakat építsen Pine Cove dombjain. Ám míg a törvény értelmében a cserefákat Pine Cove helyhatósági területén kellett elültetni, az már nem volt kikötve, hogy a régi helyüknek akár csak a közelében is legyenek, így Dale az összes fát a régi Santa Rosa-kápolna temetőjénél ültette el. Megvette a földet, öt hektárt, még évekkel ezelőtt, abban a reményben, hogy majd felszabdalja és luxuslakásokat épít rajta, de pár minden lében kanál

26 hippi a Kaliforniai Történelmi Társaságtól beleköpött a levesébe, és történelmi emlékhelynek nyilvánította a kápolnát, így lehetetlenné téve Dale-nek, hogy bármibe kezdjen vele. Hát fogta magát, és az erdő természetes fekvésére fittyet (illetve földet) hányva az építőbrigádja addig-addig ültette oda a Monterey-fenyőket, míg olyan sűrűn sorakoztak a fák a kápolna körül, akár a tollak a madár hátán. Az elmúlt négy évben a karácsony előtti héten valaki rendre bement Dale földjére, és kiásott egy teherautónyi élő fenyőt. Már megelégelte a megye felszólításait, hogy ültessen helyettük újakat. Szarja ő le a fákat, de vesszen meg, ha tovább tűri, hogy valaki újra és újra ráuszítsa a megyei kutyákat. Teljesítette kötelességét Karibu páholybeli haverjai iránt, amikor vicces ajándékokat adott nekik meg a feleségüknek, de most tolvajt akart fogni. A saját karácsonyi ajándéka ez évben egy kis igazság lesz. Nem akart mást, pusztán egy kis igazságot. A vidor öreg törpe lefordult a Cypressről, és elindult dombnak felfelé, a kápolnához, s közben megpaskolta széles, fekete övében a tömpe orrú, harmincnyolcas revolvert. Lena felemelte a második karácsonyfát is a kis Toyota furgonjának a platójára, és beledugta a negyvenliteres cédrusdobozba, amit külön erre a célra tákolt össze. A kizsákmányoltak idén csak százhúsz centis fát kapnak, amire a doboz még rátesz harminc centit. Október óta csak egyszer esett, így majdnem másfél órájába telt kiásni a kemény, száraz földből a két csemetét. Élő karácsonyfát akart ajándékozni, de ha kifejlett másfél méterest céloz meg, itt lenne egész éjjel, és akkor is csak párat tudna kiásni. Ez az igazi meló, gondolta. Napközben egy helyi ingatlanügynökségnél az ünnepre kiadó lakásokkal foglalkozott, s csúcsszezonban néha tíz-tizenkét órát is dolgozott, de most rájött, hogy az eltöltött órák meg az igazi

27 munka két különböző dolog. Ez a felismerés minden évben megtörtént, amikor egymaga kijött ide, és kezébe fogta az élénkpiros ásót. Arcán patakzott a verejték. Düftin munkáskesztyűjével kitörölte szeméből a haját, közben koszcsíkot húzott a homlokára. Lerázta magáról a flanelinget, amit az éjszakai hideg ellen vett fel, és egy feszes, fekete topban és olajzöld pantallóban dolgozott tovább. A piros ásóval az erdő szélén úgy festett, mint egy egyszemélyes karácsonyi kommandó. Belemélyesztette az ásót a fenyőtűszőnyegbe, egylábnyira a kiszemelt fa törzsétől, majd ráugrott az ásó fejére, s addig ugrált rajta, amíg nyeléig el nem merült a földben. Aztán megmarkolta a nyelet, és éppen kifordított egy adag földet, amikor fényszóró pásztázott végig az erdő peremén, majd állapodott meg Lena furgonján. Nincs miért félni, gondolta Lena. Nem bújok el. Nem csinált semmi rosszat. Nem igazán. Na jó, szigorúan véve lopott és megszegett pár megyei rendeletet a Monterey-fenyők kivágásával kapcsolatban, de hát nem is igazán vágta ki őket, nem igaz? Csak átülteti. És... és a szegényeknek adja. Mint Robin Hood. Azért biztos, ami biztos, mosolygott a reflektorba, és megvonta a vállát, hogy Ajjaj, lebuktam, amiről remélte, hogy aranyos gesztus. Tenyerével ernyőzte a szemét, és hunyorogva próbálta kivenni, ki vezeti a furgont. Igen, furgon, az fix. A motor köhögve leállt. Lena torkát hányinger csiklandozta meg, ahogy felismerte a dízelmotor hangját. A furgon ajtaja kinyílt, és amikor felgyulladt az ajtónyitó fény, Lena egy piros-fehér sapkás alakot pillantott meg a kormány mögött. He? A vakító fényből Télapó közeledett felé. Télapó elemlámpával. És mi az az övében? Télapónak pisztolya van. Az istenit, Lena, tudhattam volna, hogy te vagy mondta a Télapó.

28 Josh Barker nagy bajban volt. Nagyon nagy bajban. Még csak hétéves volt, de az élete már tutira gallyra ment. A Church Streeten caplatva igyekezett kifundálni, hogyan magyarázza meg az anyjának. Másfél óra késés. Rég besötétedett. És még csak nem is csörgött haza. És az anyja az egy dolog, de hogyan magyarázza meg a Télapónak? De a Télapó talán megérti, mert ő ismeri a játékokat. Anya viszont sose veszi be. Barbár George Nagy Hadjáratát játszotta a PlayStationön Sam nevű haverjánál, egészen behatoltak a pogányok területére, ezrével ölték az irakiakat, és a játékból egyszerűen nem lehetett kiszállni. Nem úgy tervezték, hogy abba lehessen hagyni, és mire észbe kapott, már besötétedett. A karácsonynak annyi. Egy Xbox 360-at szeretett volna, de ki van csukva, hogy a Télapó hozzon neki, amikor jóval sötétedés után ér haza, ÉS még csak nem is telefonált. Sam így összegezte Josh helyzetét, ahogy az ajtóhoz kísérte és kinézett a sötét égre: Öreg, ezt megszívtad. Te szívtad meg. Én nem szívtam meg felelte Sam. Zsidó vagyok. Nálunk nincs Télapó. Nincs karácsony. Akkor mégiscsak megszívtad. Kuss. Nem szívtam meg. De Sam a zsebébe dugta a kezét, és Josh hallotta, hogy hozzákoccan a trenderlije az asztmasprayhez, és a barátja igenis olyan képet vágott, mint aki megszívta. Oké, nem szívtad meg mondta Josh. Bocs. Megyek. Ja. Ja. Josh közben rájött, hogy minél később ér haza, annál jobban megszívja. Ám ahogy szaporázott a Church Streeten, hirtelen azt hitte, haladékot kap a szívatásig, mert az erdő szélén ott volt

29 maga a Télapó. És habár a Télapó igenis mérgesnek látszott, egy nőre volt mérges, aki térdig állt egy lyukban, egy piros ásóval a kezében. A Télapó nagy, fekete elemlámpát fogott, a nő szemébe világított, és közben kiabált vele: Azok az én fáim! Az enyémek, az istenit! Aha, gondolta Josh. Az istenit nem lehet a csúnya szavak listáján, ha maga a Télapó is használja. Mondta már ezt anyunak, de az kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis rajta van. Csak párat viszek el felelte a nő. Olyanoknak, akik még egy karácsonyfát se engedhetnek meg maguknak. Nem tagadhatsz meg egy ilyen semmiséget néhány szegény családtól. A faszt nem. Josh abban biztos volt, hogy az F betűs szó rajta van a listán. Meg volt döbbenve. A Télapó az asszony képébe tolta a lámpát. Az félrelökte. Figyelj, csak ezt az egyet. Nem. A Télapó megint az asszony képébe nyomta a lámpát, és amikor az félrelökte, kupán csapta vele. Aú! Ez tutira fájt. Josh az utca túloldalán is érezte, hogy a nő fogai beleremegnek az ütésbe. A Télapó aztán nagyon odavan a karácsonyért. A nő ekkor az ásóval lökte félre a lámpát. A Télapó megint fejbe csapta vele, most még erősebben, és a nő vonítva térdre esett. A Télapó ekkor széles, fekete övébe nyúlt, pisztolyt húzott elő és a nőre szegezte. Az azonban széles ívben meglendítette az ásót, aminek lapja tompa, fémes pukkanással találta el a Télapó fejét. A Télapó megingott, de újra emelte a pisztolyt. A nő leguggolt, és kezét a fejére kapta. Az ásót még fogta, az éle felfelé állt. A Télapó azonban célzás közben megingott, elvesztette egyensúlyát, és ráesett a felmeredő ásóra, aminek az éle a szakálla alatt hatolt be, s szakálla hirtelen ugyanolyan piros lett, mint a ruhája. Elejtette a pisztolyt meg a lámpát, gurgulázó hangot hallatott, és térdre esett, így eltűnt Josh

30 szeme elől. Josh a nő sírását meg se hallva futásnak eredt hazafelé, vére úgy csilingelt a fülében, akár a száncsengő. A Télapó meghalt. A karácsonynak annyi. Megszívta. Ha már szívás: háromsaroknyira onnan Tucker Case a Worchester Streeten kullogott, hogy legyalogolja a pocsék vacsorát meg az önsajnálat tetemes súlyát. Negyven felé járt, ápolt, szőke és napbarnított férfi, kinézetre mint egy korosodó szörfös vagy egy virágkorát élő golfozó. Tizenöt méterrel fölötte egy nagy testű gyümölcsevő denevér suhant fáról fára, bőrszárnyai némán verdestek az éjben. Hogy észrevétlenül tudjon lopni barackot meg ezt-azt, gondolta Tuck. Roberto, végezd el a dolgodat, és menjünk vissza a hotelbe szólt fel neki Tuck. A denevér vakkantott, és felcsimpaszkodott egy ágra a férfi fölött, ám a lendülettől majdnem körbefordult egyszer, csak nagy nehezen lengette magát vissza, fejjel-lefelé állapotba. A denevér megint vakkantott, megnyalta kis kutyaszerű száját, majd maga köré tekerte szárnyait a tengerparti hideg ellen. Jó, de addig nem jöhetsz vissza, amíg nem kakáltál. Tuck egy Fülöp-szigeteki navigátortól örökölte meg a denevért, akivel akkor találkozott, amikor egy orvos magángépét vezette Mikronéziában, amely melót csak azért vállalta el, mert bevonták a repülési engedélyét, amiért összetörte a Mary Jean Kozmetika rózsaszín gépét, miközben egy fiatal nőt avatott be a Mennyei Örömök Klubjába. Mikronézia után a denevérrel és gyönyörű, újdonsült bennszülött feleségével a Karib-szigetekre költözött és chartertársaságot alapított. Most, hat év elteltével a gyönyörű bennszülött feleség irányítja a chartertársaságot egy száznyolcvan magas raszta alakkal, Tucker Case-nek pedig maradt a denevér, néha egy-egy helikopterfuvar a Kábítószer Elleni Osztálynak,

31 marihuánaültetvényeket keresve a Big Sur körüli vadonban. Így került hát Pine Cove-ba, egy olcsó hotelszobába négy nappal karácsony előtt, egyedül. Magányosan. Megszívatva. Tuck valaha a legmagasabb rangú nőbolond volt egy Don Juan, egy Casanova, egy pénztelen Kennedy, most meg itt van egy városban, ahol egy lelket sem ismer, és még egyetlen nővel sem találkozott, akit elcsábíthatott volna. A pár év házasság szinte teljesen tönkrevágta. Hozzászokott, hogy szerető női társ van mellette minden manipuláció, fortély és ármány nélkül. Hiányzik neki. Nem akarja egyedül tölteni a karácsonyt, a fenébe. És mégis itt volt. És ő meg ott volt. Egy bánatos hölgyemény. Egy nő, egyedül az éjszakában, sírva. És amennyire Tuck ki tudta venni egy közeli furgon reflektorának fényében, jó alakú. Klassz haj. Csodás magas arccsont, amit könnyek és sár csíkozott be, de egzotikus. Tuck egy pillantással ellenőrizte, Roberto ott fent lóg-e, majd lesimította bomberdzsekijét és átvágott az utcán. Helló, jól van? A nő ijedtében ugrott egyet, felsikkantott, és idegesen kapkodta a fejét, míg meg nem látta őt. Jaj, istenem. Tuck kapott már rosszabb reakciót is. Tovább ütötte a vasat. Jól van? Úgy látom, valami baj történt. Azt hiszem, meghalt rebegte a nő. Azt hiszem... megöltem. Tuck ekkor lenézett a vörös-fehér kupacra a lábánál, és most jött rá, mi az: egy halott Télapó. Egy normális ember talán kiakadt volna, elhátrál és gyorsan megpróbál eltűnni a képből, ám Tucker Case pilóta volt, élet-halál helyzetekre képezték ki, hozzászokott a feszültséghez. Amúgy meg magányos volt, ez a nő meg dögös. Halott Télapó, értem. Szóval errefelé lakik? Nem akartam megölni. Pisztolyt szegezett rám. Csak lebuktam, és amikor felnéztem... intett a nő a halott Télapó felé. Az ásó átment a torkán. Kicsit mintha megnyugodott volna. Tuck elgondolkodva bólintott.

32 Szóval a Télapó pisztolyt szegezett magára? A nő a földön heverő pisztolyra bökött. Látom mondta Tuck. Ismerte ezt a...? Igen. Dale Pearson. Berúgott. Hát én nem. Évekkel ezelőtt abbahagytam. Apropó, Tucker Case vagyok. Férjnél van? nyújtott kezet. A nő mintha most vette volna észre, hogy ott van. Lena Marquez. Nem, elváltam. Én is. Az ünnepekkor kemény, mi? Gyerekek? Nincs. Nézze, Mr...ööö... Case, ez a volt férjem. Halott. Aha. Én a házamat meg a cégemet adtam az exemnek, de ez tényleg olcsóbb megoldás. Tegnap összeverekedtünk a bolt előtt. Tucatnyian látták. Volt indítékom, lehetőségem és eszközöm... mutatott az ásóra. Mindenki azt fogja hinni, hogy megöltem. Nem is szólva arról, hogy tényleg megölte. Mit gondol, a média rászáll majd az ügyre? Az én ásóm áll ki a tarkójából. Törölje le az ujjlenyomatokat. A DNS-e nincs rajta, ugye? A nő a pólója elejével nekiállt letörölni az ásó nyelét. DNS? Hogy érti? Tudja: vér, ondó. Ilyesmi. Nem. A nő eszeveszetten tisztogatta az ásó nyelét, közben vigyázva, hogy ne menjen túl közel a halotthoz. Tuck enyhén erotikusnak találta. Azt hiszem, az ujjlenyomat rendben van bólintott Tuck, de engem kicsit aggaszt, hogy a nyélen ott áll alkoholos filccel a maga neve. Ez árulkodó lehet. Ha nem jelölöm meg a szerszámaimat, sosem kapom vissza magyarázta Lena. Megint sírva fakadt. Istenem, megöltem. Tuck odament és átkarolta. Hé, hé! Nem dőlt össze a világ. Legalább nincs gyerek, hogy még neki is el kelljen magyarázni.

33 Most mi lesz velem? Vége az életemnek. Ne mondjon ilyeneket igyekezett vidám hangon Tuck. Nézze, itt egy tökéletes ásó, és a lyuk már lényegében kész. Mit szólna, ha eltemetnénk a Télapót, kicsit elegyengetnénk a talajt, aztán elvinném vacsorázni? mosolygott. A nő felnézett rá. Kicsoda maga? Egy kedves fickó, aki segít egy megszorult hölgynek. És el akar vinni vacsorázni? A nő kezdett sokkos lenni. Nem azonnal. Előbb elrendezzük ezt, itt. Most öltem meg egy embert. Ja, de nem szándékosan, ugye? A férfi, akit szerettem, halott. Nagy kár. Szereti az olasz kaját? A nő ellépett tőle, tetőtől talpig végigmérte, különösen dzsekije jobb vállát, ahol a barna bőrt teljesen lehorzsolta valami. Mi történt a dzsekijével? A denevérem szeret ott kuksolni. A denevére? Nem lehet úgy leélni az életet, hogy az ember össze ne szedjen ezt-azt, nemde? bökött állával a halott felé Tuck. Majd vacsoránál elmagyarázom. Lena lassan bólintott. El kell dugnunk a furgonját. Persze. Na, jó adta meg magát Lena. Lenne szíves kihúzni az ásót a... el se hiszem, hogy ez történik. Máris ugrott a gödörbe Tuck. Kirántotta az ásót Szent Miklós nyakából. Mondjuk, hogy előrehozott karácsonyi ajándék. Levette a dzsekijét, és nekiállt ásni a kemény földet. Könnyűnek érezte magát, kicsit szédelgett, és bizsergett a gondolattól, hogy nem kell megint a denevérrel kettesben töltenie a karácsonyt.

34 4. fejezet Kellemetlen karácsonyt! Josh letörölte arcáról a könnyeket, nagy levegőt vett, és indult az ajtóhoz. Még mindig remegett attól, hogy látta, amint Télapó ásót kapott a nyakába, de most eszébe jutott, hogy talán még ez sem húzza ki a pácból. Anyja első kérdése az lesz: Hogyhogy csak most jössz? És a barom Brian, aki nem Josh igazi apja, csak anya barom barátja, azt mondja majd: Télapó talán még életben lenne, ha nem maradsz olyan sokáig Saméknél. Úgyhogy ott a lépcsőn el is döntötte, hogy amint belép, kivágja a hisztit. Mélyeket lélegzett, kierőltetett pár könnycseppet, elindított egy jó kis nyöszörgős sírást, majd egy dízelerős szippantással kinyitotta az ajtót. Lerogyott a belső lábtörlőre, és elengedett egy igazi tűzoltószirénás tutulást. És nem történt semmi. Senki nem szólt egy szót se. Senki nem futott oda hozzá. Hát Josh átmászott a nappaliba, alsó ajkáról optikai kábelszerű nyálhuzalt engedve a szőnyegre, miközben taknyos hangon anyuzott, mivel ezzel mindig le tudta szerelni anyja haragját, és anyatigrises védelemre késztetni barom Brian ellen, akivel szemben nem volt manipulációs varázsigéje. Csakhogy senki nem szólította a nevén, nem futott oda, és barom Brian se hevert a kanapén, mint egy nagy, álmos csiga, merthogy az is volt. Josh szüneteltette az előadást. Anyu? kérdezte épp csak szipogva, de készen azonnal rákezdeni, ha válasz érkezik. Bement a konyhába, ahol anya gépén villogott az üzenetet jelző fény. Josh kabátja ujjába törölte az orrát,

35 és megnyomta a gombot. Szia, Joshy hangzott fel anya vidám, de holtfáradt hangja. Brian meg én elmentünk vacsorázni pár ügyféllel. A frigóban van olyan dobozos sajtos makaróni. Nyolc előtt hazaérünk. Csináld meg a házit. Ha félsz, hívj a mobilon. Josh el se tudta hinni, hogy ilyen mázlija van. Az órára nézett a mikrón. Fél nyolc. Remek! Ez az! Barom Brian bekavart egy üzleti vacsorával. Kivette a hűtőből a dobozos makarónit, cakompakk bedugta a mikróba, és elindította. A műanyagot nem kell levenni, hiába írják. Ha az ember dobozostul melegíti, a karton úgysem engedi, hogy szétloccsanjon a mikróban. Josh nem értette, miért nem ezt írják rá. Visszament a nappaliba, bekapcsolta a tévét, és lehuppant elé a padlóra, várva a mikró csipogását. Talán fel kéne hívnom Samet, töprengett. Mesélni neki a Télapóról. De Sam nem hisz a Télapóban. Azt mondta, a Télapót a gojok találták ki, mert nekik nincs menórájuk. Ami baromság. A gojok (ami zsidó szó a fiúkra és lányokra, magyarázta Sam) nem is akarnak menórát. Játékot akarnak. Sam csak azért mondta, mert mérges volt, hogy karácsony helyett neki lenyisszantották a pénisze tetejét és mazel tovot mondatnak vele. Hát, megszívtad vélte Josh. Mi vagyunk a Kiválasztott nép felelte Sam. De nem a kosárlabdára. Fogd be. Nem, te fogd be. Nem, te fogd be. Sam a legjobb barátja, jól megértik egymást, de tudni fogja Sam, mit lehet tenni gyilkosság esetén? Főleg egy fontos személy meggyilkolásánál? Ilyenkor elvileg a felnőttekhez kell fordulni, ebben Josh biztos volt. Tűz, baleset, csúnya érintés ezeket felnőttnek, szülőnek, tanárnak, rendőrnek kell elmondani, és akkor senki nem lesz mérges rád. (Viszont ha anyukád barátja meggyújt egy hatalmas chilis virslis-sörös fingot a garázsban, arról a rendőrség