2007. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "2007. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja"

Átírás

1 Vagyunk szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja A tartalomból "E fiúkért valaki felelõs" Erdélyország az én hazám? Elemzõ: Orbán üzenete Erdélyi kitekintõ Válság a katolikus egyházban Naplójegyzetek Az egykori Hitel Requiem egy temetõért Kalotaszegi riport Kaptunk még egy esélyt - az MVSZ felhívása Búcsú Gál Elemértõl Miért élnek Gyímesben a csángók Tamási Áron szentenciáiról Kisebbségi lét Erdélyben Irodalom: Füst Milán Jelen számunkat Molnár Dénes erdélyi templom-grafikái díszítik. Elillant évek szõlõhegyén Tort ülök az elillant évek Szõlõhegyén s vidáman buggyan Torkomon a szüreti ének. Nézem a tépett venyigéket, Hajtogatom részeg korsómat S lassan, gõggel magasra lépek. Ónos, csapó esõben ázom S vörös-kék szõlõlevelekkel Hajló fejem megkoronázom. (Ady Endre)

2 2 Híreink EKOSZ-EMTE EKOSZ - Verõce - Mezõberény A augusztus között a Verõce melletti Csattogóvölgyben Erdélyország az én hazám cím alatt megrendezett erdélyi fesztiválon az EKOSZ kiemelt szerephez jutott. Az EKOSZ elnökét felkérték a megnyitó ünnepségen is szólni, majd másnap, aug. 19-én mondta el beszédét, aminek egyik központi kérdése volt: Erdélyország valóban a mi hazánk? A beszéd teljes szövegét a 6. oldalon közöljük. Másnap, 20-án került sor a Székelyföld területi autonómiájának múltjával, illetve jövõjével kapcsolatos kerekasztal-beszélgetésre. Az ötletgazda, Ferencz Vilmos, a Budapesti Székely Kör elnöke Kreczinger Istvánt, a Bocskai Szövetség elnökét kérte fel moderátornak. A székelység aktuális autonómia törekvéseirõl Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke tartott hosszas elõadást, melyben kihangsúlyozta, hogy a világon legalább 20 olyan független állam van, amely kisebb, mint Székelyföld területe, és lakossága sem közelíti meg a székelyek lélekszámát. Az SZNT 2006-ban elindította az urnás szavazást, melynek alapján több mint székely választópolgár mondott igent az autonómiára. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere kifejtette, hogy a csíki RMDSZ az SZNT-vel közösen rendezte meg az urnás szavazást. Dr. Szekeres Sándor, a monori Bethlen Gábor Erdélyi kör elnöke és az EKOSZ elnökségi tagja a Székely székek több mint 650 éves történetérõl tartott elõadást, melyben hangsúlyozta, hogy a székelyek már az 1500-as években magyarul fogalmazták meg közigazgatási és bírósági döntéseiket. * Ugyancsak augusztus 20-án került sor Mezõberényben a Mezõberényi Erdélyi Kör által állított ritka szépségû székelykapu avatási ünnepségére, nagyszámú résztvevõ jelenlétében. A város, valamint a testvérhelység Szováta polgármestereinek beszéde után Kajlik Péter szólt, végül Dr. Kövesdy Pál az EKOSZ nevében mondott avató beszédet, és neki jutott a megtiszteltetés, hogy az avató szalagot átvágja. Kajlik Péter beszédének befejezõ része: A kapu Székelyföldrõl érkezett, 500 km-rõl a Székelyudvarhely melletti Nyikómalomfalváról, ahol a sûrû fenyvesek között gyönyörûen hangzik a magyar szó. Pap Jenõ fafaragó mester alkotása. Tölgyfából készült és hagyományos székely népi motívumokkal díszített. Aki székelykaput állít, a jövõt építi. De ugyanakkor tiszteli múltját, õrzi felmenõi hagyományait, kultúráját. A kapu példamutató összefogás eredménye, az Erdélyi Kör kezdeményezése alapján, mely során önzetlenül adakoztak Erdélybõl elszármazottak és tõs-gyökeres mezõberényiek. A címermezõben Erdély és Mezõberény címere található, egymás mellett, hirdetve az általunk megtett utat, életünk eddigi színterét. Sokan közülünk még Krisztusi korban települtünk Magyarországra, ma már meglett középkorú családapák vagyunk. Itt élünk és dolgozunk. Gyerekeink születtek, és lassan felcseperednek, már-már felnõttek. Közben sokan elvesztettük szüleinket, rokonainkat, barátainkat. A több nemzetiségû Mezõberény azonban befogadott bennünket, új baráti kapcsolatok alakultak ki, mondhatni otthonról haza jöttünk. A sok megvalósítás, öröm mellett azonban sok csalódás is ért bennünket. Elég, ha csak a 2004-es december 5-i népszavazást említem. Népünk már sok Mohácsot megélt, megmaradásunk egyetlen záloga a szebb jövõbe vetett hitünk. Eppen ezért Wass Albert gondolatával zárnám mondandómat: Békességben, s igazságban éljünk mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is. Úgy legyen! Szekszárd Az EMTE közeli rendezvényeirõl: - Október 6-án a nap történelmiségéhez kötött elõadást tart Márton László Gyula tanár, a Nyugdíjasok Klubjában (Szent István tér 18). - Október 15-én a Léleképítõ sorozat keretében, a Babits Mûvelõdési Ház színháztermében kerül sor Boér Ferenc kolozsvári színmûvész régóta várt elõadó estjére. Maglód Június 15-én két rendkívül érdekes program lebonyolítását vállalta a Tamási Áron Erdélyi Kör és a Magyarok Világszövetségének maglódi szervezete. Délután Maglódra érkeztek a Verecke Hõsök tere Bodrogköz Árpád emléktúra lovasai. Az Árpád szobornál nagyszámú érdeklõdõ fogadta a küldöttséget. A kör dalárdája székely katonanótákkal üdvözölte Árpád népét majd közösen megkoszorúzták a honfoglaló vezér emlékmûvét. A rendezvényen az ecseri hagyományõrzõ íjászok mellett Kiszely István professzor is jelen volt. A székely népviseletbe öltözöttek számát lövétei testvértelepülésünk táncosai is gyarapították. Az esti órákban a magyarságkutató Kiszely István 75 éves születésnapjának megünneplésére került sor. Kiszely István számtalanszor járt Maglódon, nagysikerû elõadásokat tartott a magyarok eredetérõl, a magyarság kultúrájáról, a honfoglalásról. Ez a magyarázata, hogy a maglódiak szeretik és megbecsülik a tudós munkásságát. A számára emlékezetes születésnapi mûsor oroszlánrészét is az erdélyi kör a világszövetség helyi tagságával karöltve szervezte. Salgótarján 2007 elsõ félévének rendezvényei a Salgótarjáni Erdélyi Körben: - Megemlékeztünk a radnai havasokban történt lavina-szerencsétlenség (1943) áldozatairól, itt Székyné Sztrémi Melinda polgármester mondott beszédet. - ADUNATV Kívánságkosár c. mûsorában 15 üzenetet, kérést küldtünk, elsõsorban erdélyi barátainknak. - Március hónapban megtartottuk éves taggyûlésünket, ahol a vezetõség beszámolt a 2006 évi tevékenységrõl, majd Battyhyány Lajos mártír miniszterelnökrõl emlékezett meg Csank Csaba tanár és az AKKORD Fúvós együttes mûsora színesítette találkozónkat - Áprilisban vendégünk volt Crudinák Alajos újságíró, kelet-kutató, aki Amagyarság és a nagyvilág címmel tartott nagysikerû elõadást, és nem gyõzött válaszolni kérdéseinkre. - Tagjaink egy része a Szent Erzsébetre és Árpád fejedelemre emlékezve tett kirándulást a Bodrogközbe, és részt vett pünkösdkor a sárospataki ünnepségen. - Többen elzarándokoltak a csíksomlyói búcsúra. Ez alkalommal pénzt és egyéb adományokat vittünk, elsõsorban egyházi közösségeknek. Gyimesbükkön Salamon József plébános úr, Gyimesfelsõlokon Berszán Lajos igazgató-plébános, a csíksomlyói ferencesek és Pál-Vilmos Barna nagyszebeni plébános köszönetüket fejezték ki minden támogatónak és imádsággal gondolnak ránk. Pál-Vilmos Barna külön köszönetét tolmácsolta az EKOSZ vezetõségének és Dr Úry Elõdnek, a soproni Erdélyi Kör elnökének, valamint nekem nagylelkû adományainkért. - A kettõs állampolgársági népszavazásról Bottyán Zoltán tanár, az MVSZ Nógrád megyei elnöke tartott tájékoztatót. - A titokzatos Petrovics ( Petõfi )-ról Csank Csaba tanár elmélkedett, illusztráció- Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztõ, Nyéki István technikai szerkesztõ Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító fõszerkesztõ: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/ A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN Böcz Nyomda - Szekszárd Átalvetõ

3 EKOSZ - EMTE Híreink 3 ként bemutatva a barguzini ásatásról készített video-anyagot. - Az Átalvetõ júniusi számában sajnos éppen csak említés történt a október 23-i Emlékfutásról, pedig az 50. évforduló és a 15. futóverseny egybeesése miatt is igyekeztünk azt emlékezetessé tenni. -Lángfutás címmel egy könyvet adtunk ki, melynek nagy részét én írtam, két barátom, Balázs Robert és Répássy László szerkesztették sok anyagból, fényképekbõl. -A salgótarjáni augusztus 20-i ünnepségen szentmise után körmenetben vonultunk a fõutcán a Szent István szoborig, ahol színvonalas kulturális mûsor volt. Az idei október 23-i Emlékfutáson újdonság lesz a családi futás, ahol minimum 4 tagúnak kell lenni a nevezõ családnak. Fõvédnökeink lesznek: Kiss Dénes 56-os elítélt babérkoszorús költõ, Székyné Sztrémi Melinda Salgótarján polgármestere, a Nógrád Megyei Közgyûlés, Mecser Lajos olimpikon, EB ezüstérmes hosszútáv-futó. Valiskó Ferenc elnök Leányfalu augusztus 19-én délután zajlott le Leányfalun a Szász István Tas által szervezett: Erdélyi mûvészek Leányfalun címû kiállítássorozat immár huszadik, jubileumi megnyitója. Ezúttal Csomafáy Ferenc kolozsvári fotómûvész, nevezetes: Az én erdélyi arcképcsarnokom címû anyagát láthattuk. A XX. századi nagy erdélyi értelmiségiek képeit bemutató tárlaton a Jancsó Miklós-Rekita Rozália kolozsvári színész házaspár adott a képekkel is összecsengõ igen szép és felemelõ mûsort. A nagyszámú szeptember SÁGI MARGIT közönség az ország minden részérõl érkezett és elgondolkodhatott egy csodálatos módon jellembelátó fotómûvész mondanivalóján. Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség Lapunkban most jelentkezik elõször a BMKSZ, köszönhetõen elnökének, Dalmai Árpádnak. Az alábbiakat írja i keltezéssel: Június 2-án Beregszászon Hunyadi-emléktáblát avattunk. S ez a tény kétszeresen is kötõdik Erdélyhez, illetve a Partiumhoz, mivel a dombormû alkotója a Szatmárnémetibõl származó Zagyva László nyíregyházi mûvész. Az emléktáblát én ajándékoztam egykori iskolámnak, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolának. Összességében eddig több mint 50 emléktábla és 6 szobor került a kezdeményezésemre és közremûködésemmel felavatásra szülõvárosomban. Több emléktábla (Bethlen Gáboré, Mikes Kelemené, Dsida Jenõé, Bocskai Istváné) és a Bethlen-szobor szintén Erdélyhez is kötõdik (persze, Beregszászhoz is). Az alkotók egy része is erdélyi: Petrovics István (Bethlen-szobor és Bartók-emléktábla), Gergely István (Bethlen-emléktábla), Vetró András (Széchenyi- és Kossuth-emléktábla), Pálffy Árpád (Dsida-emléktábla). Mivel a BMKSZ alapító elnöke vagyok, továbbra is arra törekszem, hogy további magyar szentélyekkel gyarapodjék Beregszász, a kárpátaljai magyarság földrajzi és szellemi központja. A másik hír mai esemény. A Nyíregyháza-sóstói millenniumi református templom augusztus 13-án Budapesten, 49 éves korában hirtelen elhunyt Sági Margit, lapunk tördelõszerkesztõje, a Szebb Jövõért Alapítvány létrehozója. Tudtunk ugyan hosszantartó betegségérõl, de semmi jel nem utalt a közeli, és fõleg ilyen váratlan végre, hiszen lapunk szeptemberi számának munkálataira készült éppen. A sors úgy akarta, hogy egyetlen lapszámunkat, a júniusit tudja elkészíteni mindössze, nagy hozzáértéssel, empátiával és még nagyobb szeretettel, tartalom és forma csodálatos egységét hozva létre. Nem beszélve egyéni, nagy álmairól, melyekrõl lelkesen számolt be leveleiben, többek között szeptember 1-ig megvalósítandó, szülõvárosába való költözködési tervérõl, ami után ha jobban sikerül ez a tervem, akkor már gondolkozhatok majd azon is, hogy egy történelmi folyóiratot adjak ki, amelyben ébreszthetjük a magyarokat, mondhatjuk a valódi történelmünket... (idézet augusztus 6-i levelébõl). Szerkesztõségünk saját halottjának tekinti, és együtt gyászol családjával, magukra hagyott gyermekeivel. Nits Árpád után második tördelõszerkesztõnket veszítjük el, veszteségünk mindkét esetben a szakmainál sokkal súlyosabb. Drága Margitunk, nyugodjál békében, és dolgozz továbbra is miértünk, ügyünkért, hiszen bízunk benne, odaát lehetõségeid megsokszorozódtak, evilági érdemeid szerint. Az Átalvetõ szerkesztõsége. Teljesüljön a Te akaratod: Minden léleknek csak egy útja van Miatyánkból ezt tudom már, csak. Bimbóban nem marad meg a virág, És visszafele nem foly a patak. Teljesüljön a Te akaratod: Be fölösleges minden más beszéd... Az én kezem, e vézna, gyönge kéz Hogy tartaná fel az Isten kezét? És csak ezen az egy úton mehet, És nem lépheti által önmagát És öntörvénye ellen nem tehet. Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van, És ez az eszme megnyugvást is ád: Ki sorsával vív, alája kerül És gyõz, ki néki megadja magát! (Reményik Sándor) elõtt felavatták a magyar egység kopjafáját a gyászos trianoni diktátum emlékére. Alkotója Sándor Attila székelyudvarhelyi faszobrász. Az avatáson részt vett és beszédet mondott dr. Csiha Kálmán püspök úr is. Õt Fülöp István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke (Fidesz) követte, majd a kolozsi testvérgyülekezet tiszteletes asszonya, Sikó Piroska mondott beszédet. Végezetül Bajnai Csaba avasújvárosi tiszteletes köszöntötte a szép számban egybegyûlteket. László Károly és Orosz Attila tiszteletesek a técsõi (Kárpátalja) és a bácsfeketehegyi (Délvidék) gyülekezet nevében üdvözölték levélben az ünnepség részvevõit. A csodálatos mûsort Nagy Csaba nyíregyházi tárogatómûvész és Réti Árpád egri színmûvész elõadása tette még emlékezetesebbé. A kopjafa párját ez év augusztusában avatják fel Kolozson. Az ünnepségen részt vesznek majd a Nyíregyháza-sóstói testvérgyülekezet vezetõi, képviselõi is. Ismét magyar kézen A Madarasi Hargita csúcsára is kiterjedõ területet kaptak vissza az abránfalvi származású székely fõnemesi család, az Ugronok leszármazottai. A család az 1946-os államosítás elõtti 50 hektáros hargitai birtokából egyelõre csak 10 hektár fölött rendelkezik az 1801 méter magas csúcson lévõ Kápolnasziklától a helyiek által Kicsi csúcs -ként ismert részig terjedõen, a további területek restitúciója folyamatban van. (Erdely.ma) Az Ausztráliai Erdélyi Szövetség hirei A keresztszülõségi program keretében jelen pillanatban négy egyetemistát és három középiskolást sponzorálunk. A Wass Albert könyv akció, mely a Kárpát-medence magyar iskoláinak juttat el könyvcsomagokat, nagyszerûen mûködik. Levelet kaptunk több iskola igazgatójától, melyben köszönetüket tolmácsolják az Erdélyi Szövetségnek és az itt élõ magyarságnak a gondozásért, törõdésért. Eddig negyven könyvcsomagra tudtunk pénzt továbbítani, köszönhetõen az itt élõ honfitársaink segítõkészségének. A tény, hogy kilométerrõl is gondolnak rájuk, érdekli az itt élõket az elszakított területek magyarságának sorsa - talán még többet is jelent, mint az adomány, a támogatás maga, különösen a december 5-i trauma után! Sok támogatást kaptunk Ausztrália különbözõ részeirõl a csíkszeredai, ötgyermekes Szabó-család házának kibõvítésére,. Böjte Csaba árváinak is küldtünk pénzt, hisz Õ több mint hétszáz árvának tizenkét otthonban ad hajlékot és ellátást. Nagy szükségük van minden fillére. Amennyiben valakinek szándékában van bármelyik akciónkhoz hozzájárulni, teheti ezt a Hungarian Community Center 760 Boronia Road WANTIRNA 3152 címre küldött csekkel vagy Money Orderrel, mely az Australian Transylvanian Association névre van kiállitva. Várjuk velünk érzõ honfitársaink leveleit és támogatásait munkánk folytatásához! Jelszavunk változatlanul: Segíts, hogy Segíthessünk. Pelle Lajos

4 4 Jelenünk EKOSZ - EMTE E fiúkért valaki felelõs! Az élet nagy rejtelmei közé tartozik, miért éppen akkor, ott és az érinti meg lelkünket, amire rácsodálkozunk. Hisz ismerjük, tudjuk, naponta tán százszor is elmegyünk mellettük, mégis: lényegüket észre akkor vesszük, ha elérkezhet a megértés áldott pillanata. Talán egy futó pillanatra a földön túli dimenzióban megnyílik egy égi ablak, s megadatik, hogy megértsük a szavak, színek, árnyékok és fények rejtett értelmét. Ha így van, az kegyelem. Ahogyan az is, ha valaki képes ezeket a titkokat egy futó pillanatra felfedni. Mécs László Vád- és védõbeszéd címû versét lassan száz éve, hogy írta. Aktualitását nehéz lenne elvitatni, cáfolni. Sõt, élõbben igaz, mint valaha. Én, Mécs, Isten szavának trombitája s mint költõ, élõ lelkiismeret: szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikbõl nem lesz se szent, se honfi hõs! S e fiúkért valaki felelõs! A kérdés: az õket körülvevõ világ felelõssége. Mindennapi kereszténységünk megélése. A szülõ vajon fordít, fordíthat-e elegendõ idõt gyermeke(-i) tisztességes felnevelésére? Az anya képes-e a családban betölteni az édesanya, a fény, a gyengédség, a szeretet fõszerepét? Az apa tud-e még mintául szolgálni gyermekeinek, vagy munka nélkül való, alkoholba, kábítószerbe, játékgépezésbe fojtott mindennapjai szolgálnak egyetlen taszító mintául számukra. A nagyszülõnek maradt-e még valamelyes tekintélye, ereje, mellyel legyõzheti a fizikai, lelki távolságot, s átadhatja tudása legjavát annak a generációnak, melyet már szabadon, szinte kötelmek nélkül szerethet, vagy valami lélektelen elfekvõben zsolozsmázik a megváltó halálért, mely nem siet? S vajon a testvérektõl megfosztott, olykor az elviselhetetlenségig önzõ kis szörnyeteg egykék világa lehet az egyetlen követendõ minta, ahol továbbadjuk éltetjük - a lét önmagáért való örömét? Valóban, ezekért a fiatalokért valaki felelõs. Mi mind, akik egy korban élünk velük, s mulasztással vétkezünk ellenük. A kis királyfit rajongástul égve nagy mesterek védték a bûn elõl, grófok, bárók s a pápa õszentsége is érdeklõdött hogyléte felõl -s ezekre nem vigyázott lelki csõsz! E fiúkért valaki felelõs! A szegénység, a nyomor újra termeli önmagát. A körbõl kiszakadni csaknem lehetetlen bár elvétve tán sikerülhet. A gazdagság sem örökös állapot. Ára van, valamit cserébe adni kell - olykor a lelket S ezen az áron túl akár egyetlen szempillantás alatt minden földi gazdagság a semmibe hullhat: a gazdag megtapasztalja, milyen nincstelenné lenni, megvetett, nevenincs senkivé egy olyan világban, ahol lassan az egyetlen mérce a pénz. Noha valódi érték csak egy van: az isteni zsinórmérték, mely mentén haladva még emberek maradhatunk. E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, Hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, Lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, Hol több család csókolt, pörölt, aludt! Vagy ólban nõttek, s rájuk tõrt az õsz. E fiúkért valaki felelõs! Legjobban mégis a szeretet hiányozhat e gyermekeknek, kiknek édesanya nem simítja ki kócos kis tincseit szemébõl, nem füröszti tiszta vízben, nem törli tiszta törölközõbe, s a mindennapi kenyér is hiányzik az asztalról. Aceton-szagú a leheletük. Otthonról étlen indulnak a világnak, mások emberségére utaltan, de hiába az emberség, ha annak sincs lassan, aki szívbõl még adna. Kegyelemkenyéren tengõdnek, s korán megtanulják: ételhez, italhoz kétféleképpen juthatnak. Vagy kérnek, s kapnak, ha kapnak, vagy kéretlen elveszik. Nem nyújtja feléjük apjuk biztonságos, nagy, meleg kezét, melybe puha kezecskék simulhatnak, nem óvja õket senki, legfeljebb önmaguk, ha képesek elsajátítani az utca kegyetlen törvényét. Ha nem, legfeljebb elpusztulnak. Életükbõl esténként hiányzik a barátságos fény, az ima, a mindent elnézõ, megbocsátó, feledõ édes szülõi szeretet. Nincs közösség, mely befogadná õket legfeljebb saját ordas-társaságuk. Egyedül az utca farkastörvénye az úr mindenek felett. Magányosak. Egy részüknek talán jut mindennapi betevõ, fûtött szoba, s ruha, cipõ is kerül. Ott ülnek a számítógépek elõtt, koszos tereken kóborolnak, s kiáltóan magányosak. Agresszív, ostoba játékokkal manipulálják õket, s mikor kamaszokká lesznek, azt gondolják, bárkit le lehet lõni, hisz felkel, s játszik tovább. Mint az ostoba, embertelen programokban, amihez nem lehet eléggé korán hozzászoktatni õket, hogy totálisan kezelhetõek, irányíthatóak legyenek. Ne gondolkodjanak önállóan, csak pusztítsanak. A mi felelõsségünk, hogy ez így van! Vagy mûhelyekben, forgáccsal, csirizzel kavart habarcs volt álom-malterük. Az életükben ember-jóság-ízzel nem találkoztak, bár az ég derût szült, mert Istennel viselõs! E fiúkért valaki felelõs! Az elmúlt közel száz évhez képest a különbség csak annyi, hogy mára álmaikból hiányzik mûhely, csiriz, forgács és malter, mert nem kellenek munkájukkal megbecsülést kivívó tisztes mesteremberek. A jól végzett munka tartást ad az embernek, ami az öntudatra ébredés csalhatatlan jele. Nem kellenek cselekvõ, gondolkodó, a közösségért tenni tudó és akaró egyenes hátú emberek. Manipulálható masszára van szükség, mely elhiszi, ha azt mondják neki: mindened elvesszük, ezért azonban fizess még többet, s cserébe az önállóság kerge délibábját kínáljuk. Ne gondolkozz, ne akarj tanulni, tudni, ne gondold egy pillanatra sem, hogy az élet több is lehet annál, mint amit én, a hatalom láttatni akarok veled. Mindent elveszek tõled: Istent, a belé-, s önmagadba vetett hited, a másik ember méltóságának tiszteletét, a munka becsületét. Lerombolom házaidat, durva lábakkal földbe tiprom vetésedet. Elhurcolom családod fejét, s örülj, ha megrokkanva bár, de még élve visszatér. Szétzúzom a családot, helyébe elhitetem veled, hogy jó másnak lenni, jó, ha két azonos nemû összeházasodik, s gyermeket akar örökbe fogadni mindezt kábítószer mákonyos katyvaszával öntve le. Ne akarj EMBERRÉ lenni, mert akkor átlátsz azon a sötétségen, melyet én, a hatalom, tudatosan teremtek minden más helyett - neked. Maradj ostoba, mulasd idõd kocsmákban, plázákban, hagyd csak, hogy mások irányítsák ízlésedet, mondják meg, mi a jó neked. Hagyd, hogy észrevétlen fosztass meg mindattól, ami Isten teremtményévé tesz, önként, dalolva mondj le mindenrõl pár hitvány garasért. Azután azt is elveszem. S marad neked a padok, a kõ hidege valahol a szabad ég alatt, az otthontalanság, a mámor, a mélység, melybõl felemelkedés már nincs. Ha mégis, az nem a hatalmon múlik. Mind, mind felelõsek vagyunk ezért a helyzetért. Pofozta õket mester, gazda, béres s rugdalta a kikent, kifent segéd: sokszor volt lelkük, s hátuk alja véres, bõrük tetveknek vacsora, s ebéd. A csontjuk vitriolos s nem velõs. E fiúkért valaki felelõs! Pofozta ezt a nemzetet mindenféle náció okkal, s nélküle. Ellensége mégsem volt egy sem olyan hatalmas, mint önmagának önmaga. Senki el nem pusztíthatja a magyart, csakis a saját fajtája. Hitvány, rossz urai, rongy emberek, kik ócska hazugságok árán csellel jutnak hatalomra, s az ár, amiért azt megtartani akarnák, a mi vérünk ára. Alázat, szolgálni a köz javát, lehajolni a szegényhez, árvához, avitt, elfeledett fogalmak. Garasokat ér becsületük, még annyit sem kapnak hitványságukért, amennyit súlyuk nyom. És mégis: eladnak mindent fejünk fölül. A házat, a kertet, jószágainkat, a jelenünket, utódaink jövõjét, öregeink nyugalmát, temetõink csöndjét. Mindent eladnak. Az ország koldusbotra jutott, hogy néhány semmit érõ percember Harpagonként ülhessen hamis dénárjain. Mert hamisak azok bizony mind. Már a tisztesnek sem mondható szegénység fillérei után nyúl karvaly karmuk, korcs kezük, hogy a párna se lehessen mienk fejünk alatt. Bizony, ezért felelõsek vagyunk mind. Csak ezt hallották mindég: te gazember, s ha többen voltak, akkor csõcselék, irigy ebek a dús koncokkal szemben s a háborúban ágyútöltelék! Üvöltni kell, bár közhely, ismerõs: E fiúkért valaki felelõs! Csõcselék S ezzel el van intézve a dolog. Nincs félszázados ünnepnek meggyalázása, sárba tiprása a hatalom által, hiszen csak a csõcselék volt ott, akit alaposan szétverni, emberi Átalvetõ

5 EKOSZ - EMTE Jelenünk 5 jogait sárba tiprani, megalázni bátor hõstett, szükséges erõdemonstráció. S a csõcselék van hónapok óta ma is az utcán, az a csõcselék, amely emberhez méltó életet szeretne élni. Nem rettegni, szorongani, szülõktõl, talán még élõ nagyszülõktõl kérdezõsködni, hogyan volt az ötvenes években, mire csak azt válaszolhatják: ma ugyanarra tartunk. Csõcselék mondta a hatalom 56-ban. Csõcselék mondja ötven évvel késõbb. És mondja minden alkalommal, valahányszor nem az általa pontosan kiszámított koreográfia szerint zajlik a történelem. S mi elhisszük. Elhisszük? Oly sokszor szerepel a Bibliában Jézus biztatása, mely minden teremtett embernek szól: ne félj. De mi már nem tudunk nem félni. Kiveszõben belõlünk a hit, az engedelmesség, alázat, a feltétlen krisztusi bizalom, helyét a mindennapok verítékszagú küszködése tölti be a talmiért. S nem látjuk, hogy ez az út sehova nem vezet. E fiúkért, e nemzetért, minden itt élõ asszonyért, gyermekért, férfiért, öreg, s tehetetlenért bizony valaki felelõs. Mi valahányan mind. Ki, mert cinkosan hallgat, s ezzel ad legitimitást államférfiaknak hazudott hitvány árulóknak, ki melléjük áll, s már rég nem meggyõzõdésbõl, de az egyre mócsingosabb koncért. S vádolhatóak vagyunk mi mind, akik hamis ideákat kergetve várunk egy jobb holnapra, melyrõl pontosan tudjuk, soha nem jön el, ha áldozatot érte nem hozunk. Nem tudnak semmit õk a Bibliáról s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! S csak annyit tudnak az Isten fiáról, hogy elítélt minden gaz gazdagot! Kinél szurony, s arany van: az erõs! E fiúkért valaki felelõs! Honnan is tudnának, hisz a hatalom mindent megtett azért, hogy agymosott élõhalottak járják be a Kárpát-medencét. Hogy ne emlékezzenek múltra, hiszen akkor jövõképük sem lehet. Czakó Gábor Miért nincsen Magyarországon demokrácia? A mai demokrácia egyik alapintézménye a többpárti népképviselet. Tényleg? Hanem a magyar parlament elmúlt öt évében soha, semmilyen bölcs okfejtés, fényes igazság, vagy égbekiáltó, népellenes gazság nem rendített meg egyetlen egy honatyát sem. Miféle államférfiúi gyülekezet az, amelyben soha senkinek a lelkiismerete nem szólal meg? Talán kitiltatott a demokratikus, jogállami és alkotmányos államéletbõl tisztesség és a személyes felelõsségvállalás? És Steidl Imre gyönyörû alsóházi tanácstermébe a közjogi méltóságok közül sem lép be soha senki, hogy lemondásra szólítsa a Házat azzal, hogy õ többé a gazsággal néma cinkosságot nem vállal... Egy szál egyedül? A Böszme, a többség, a Böszme Kutyák Kara ellenében? Igen. Ott, a templom udvarán is abszolút többségben látszott lenni a gazság, amikor az egyik csirkefogóban a lelkiismeret átszakította az öncsalások-hazugságok páncélkérgét, s az illetõ elpályázott, majd a többi is egymás után. Azaz nem közösen, egy másik kutyabandától menekülve, hanem saját felelõsségük és valódi méltóságuk boldogságára rádöbbenve. Vidáman, egészen biztos, hogy földerülõ megkönnyebbülésben, mert az üdvösségükért oda merték adni az elõzõleg bitorolt rangjukat a hordában. Lehet, hogy a demokrácia ma ott kezdõdik, ahol a tisztesség? A tisztesség pedig ott, ahol véget ér a posztszoci-neokon jogállam? Magyar Nemzet, június szeptember Hogy álságos mûvitákat dobjanak koncként a közös sors iránt még érdeklõdõk elé. Azt mondják, általános iskolás kortól egészen a fõiskolákon, egyetemeken hallgatóknak szövegértelmezési problémáik vannak. És senki nem mondja ki: a király meztelen! Meztelen azért, mert csapnivaló, hitvány az oktatás módszere, amit álságosan reformként próbálnak eladni nekünk. De ami sokkalta nagyobb bûn, hogy utódainkban egészen kicsiny koruktól kialakítják a betegségtudatot, noha semmi bajuk, egyszerûen csak azoknak kellene elmenniük kondásnak, akik képzelvén magukról, milyen bölcsek, s okosak, tudatos leszoktatási programot mûködtetnek a gondolkodásról. Madách, Faust, Kodály, Bartók, valaha volt lélegzet-elállítóan szép népmûvészetünk, a magyarság történelmének hiteles ismerete dehogy érdeke a hatalomnak. A szépre, jóra nyitott emberrel nem lehet elhitetni mindent. Esetleg kérdez, vagy visszakérdez. S akkor felelni kellene. Csakhogy a hiteles szavak elfogytak, Potemkin falu házai roskadoznak az elhazudott igazság súlya alatt. És egyszer maga alá temeti az összes simaszájú, pénzért bármire kapható nyomorultat. Hogy ez megtörténhet, bizony felelõsek vagyunk mind. Mind, kik hallgatunk, vagy hiteltelen szókat szólunk, vagy engedjük, hogy összemossanak azzal a csõcselékkel, amely már semmi egyebet nem akar, csak az önmagáért való pusztítást. Felelõsek vagyunk a szavak ki nem mondásáért, a tettek meg nem cselekvéséért. Mind. Rothasztó testi-lelki rossz koszokból nem hámozta ki senki kincsüket s zenghet a jóság száz angyal-torokból, fülük az ég szavára már süket. Szívük gennyes, szemük nézése bõsz. E fiúkért valaki felelõs! Mert lelkük ablaka örökre elsötétült és nem melengeti õket Isten mindenható szeretete sem. Rossz koszokból kincsüket egyedül a szeretet hámozhatná ki. Az a szeretet, amely mindent elnéz, megbocsát, s erõt ad az újrakezdéshez. Egyikük sem reménytelen eset. Mindnek volt az életében pillanat, amikor még szemük nézése nem volt bõsz, amikor még tiszta lélekkel csodálkoztak rá az életre. Csak aztán valahol megbicsaklottak a dolgok, s õk elhitték: pénz, hatalom, stallum teheti teljessé sorsukat. És nem hallották meg a csöndes szót: gyere, szeretlek, elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert én teremtettelek A pillanat elillan, folytatódik a romlott játék, s többé már semmi nincs, ami megállíthatná a rontás szándékában ezeket a valaha volt tiszta lelkeket. Felelõsek vagyunk? Mind. És cinkosok. Ezeknek az lesz majd a messiásuk, ki forradalmat, pénzt és nõt ígér, a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk világ-lángok között a Holdig ér. Jön a Halál, a mindent elnyelõs: ítélet lesz, s valaki felelõs! Az õ ítéletük a mi ítéletünk. Nincs kibúvó, és mentség sincs. Volt pillanat, amikor talán csak egy szó, egy mozdulat kellett volna ahhoz, hogy ne a forradalom, a pénz, s a nõ legyen messiásunk, de mi elmulasztottuk ezt a szót, ezt a mozdulatot. Rég nem látjuk már egymás orcájában felragyogni az Istent, mert vak, süket világot teremtettünk magunknak, ahol már rég nem Isten van a teremtés csúcsán. Mérhetetlen gõgünkben azt gondoltuk, ha letaszítjuk Õt az öröktõl örökétig tartó lét magaslatáról, s helyébe ültetjük az embert, vagy mindenható mammonát, a pénzt, a világ folyása nem változik meg. És íme: az ember erre képes. Megrontani élõhelyét, elpusztítani azt, amiért semmit nem tett. Mindent és mindenkit kizsákmányolni maga körül a nyomorult baksisért, az érte szerezhetõ hatalomért, rangért. S a kép mégsem ilyen sötét. Amíg születik Teréz anya, Szent Erzsébet, János Pál pápa, Assisi Szent Ferenc, s a sor hosszan folytatható, amíg vannak emberek, akik lehajolnak a szenvedõkhöz, hogy kínjaikat enyhítsék, míg vannak, kik a keveset is megosztják a maguknál is rászorultabbal, befogadják a fedél nélkül maradtat, inni adnak a szomjazónak, enni az éhezõnek, addig az élet minden pillanatában mûködik a kegyelem. Kegyelem, szeretet, teljes odaadás, önfeláldozás ezek menthetnek meg bennünket. Vétkeink súlyát egyedül Isten mérheti meg. Amit tehetünk: nem hallgatunk, nem tûrünk némán, nem leszünk cinkosokká, de megõrizzük Istentõl kapott egyszeri és megismételhetetlen arcunkat, hogy teljes lehessen éltünk. A felelõsség mindannyiunké. E felelõsségnek súlya van, s tetteinkért elszámolással tartozunk. Mind. Lehoczky Leopoldina

6 6 Jelenünk EKOSZ - EMTE Erdélyország az én hazám? Az EKOSZ elnökének beszéde az Erdélyország az én hazám verõcei fesztiválon (2007. augusztus 19.) Tisztelt jelenlévõk, kedves barátaim, sorstársaim! Mindenek elõtt köszönetet kell mondanom a szervezõknek, hogy lehetõséget adtak e széles fórum elõtt bemutatnom az EKOSZ-t. A megszabott keretek között szólni szeretnék az Erdélybõl Magyarországra szakadt magyarok világlátásáról, itteni lehetséges szerepérõl és feladatvállalásáról is. Mindezek kapcsán óhatatlanul kitérõt kell majd tegyünk választott hazánk, valamint egész nemzetünk, kiemelten az erdélyi magyarság jelen helyzetének és kilátásainak irányába is. Az EKOSZ-t 1991-ben az az igény hozta létre, hogy az akkoriban tömegesen áttelepülõ erdélyiek sorra alakuló köreit, szervezeteit összefogja, munkájukat közös mederben tartsa, és lehetõségei szerint képviselje õket, az országban és netán a külföld irányában is. Az alapszabálynak megfelelõen tehát független, önálló, a közös célok érdekében szövetkezett tagszervezetek együtteseként határozható meg az EKOSZ, ahol egyéni tagság nincs, csak valamely tagszervezeten keresztül. Jómagam 1996 májusától vagyok az EKOSZ elnöke. Elnökségem legfõbb eredményét abban látom, hogy a tagszervezetek száma szépen gyarapodott, jelenleg 23 erdélyi kör alkotja a szövetséget. Jelentõsebb rendezvényeink közt említem meg a 2. Erdélyi Orvos-Gyógyszerész Találkozót, valamint a külhoni állampolgárság tárgyában szervezett fórumot. Utóbbi bevallott célja lett volna a külhoni állampolgárság intézményének országos népszerûsítése, lényegének ismertetése, hiszen már akkor májusában - látható volt az országos tájékozatlanság ebben a vonatkozásban. Csak a késõbb történtek fényében nyert magyarázatot az akkor számunkra érthetetlen közöny, elutasítás, ami a politikum részérõl, és az általa uralt, egyáltalán nem független média részérõl, legfájóbban a Duna TV részérõl kijutott e próbálkozásunknak. Mondhatni, kudarcunkban, mint cseppben a tenger, benne rejlett december 5-e. Egyben viszont igen hasznos volt e tapasztalat: nagyfokú naivitásunk akkor kezdett múlni, és ekkor kezdõdött szemünk nyiladozása, ami jelenleg egyik legfõbb erényünknek mondható. Hogy az utóbbi években az EKOSZ nem jutott országos ismertséghez, szerephez, az sokféle ok következménye. Túl a saját, szubjektív, és helyzetünk meghatározta objektív nehézségeken és negatívumokon, a legfõbb okot Magyarország eszmei-lelki beállítottságának változásában, pontosabban romlásában, züllésében, a nemzeti összetartás, a kéve szétbomlásának folyamatában látom ban az országot megrengette és maga mellé állította a romániai falurombolás ellen rendezett gyertyás tüntetés, a pécsi áruházban 1989 februárjában a pénztárnál a szerb bevásárló hihetetlen mennyiségû áruja láttán egy idõs asszony megjegyezte: inkább adnák az erdélyi magyaroknak. Innen, e szemlélettõl és közérzéstõl jutottunk el a mai, hazugsághívõ, a magyarság történetében páratlan erkölcsi és szellemi mélyponthoz. Az országot ma olyan erõk vezetik és befolyásolják, akik számára a határon túli magyarság - érzésük szerint - politikai veszélyt jelent, így aztán szöges ellentétben állnak a mi szemléletünkkel, életérzésünkkel és céljainkkal is. Mindez, és természetesen a civil szféra ellehetetlenülése is szerepet játszik abban, hogy az az országos szervezet, melynek feladata lenne az erdélyi szellemiséget súllyal megjeleníteni az országban, nem képes ezt megtenni. Meg kell elégednünk saját szervezeteink eszmei közösségének biztosításával, az iránymutatással saját vonatkozásban. Néhány halódó szervezet mellett kiváló, jelentõs tevékenységet mutató köreink vannak, melyek a helyi közélet meghatározó szereplõi, és lehetõségeik szerint folyamatos anyagi és szellemi támogatást nyújtanak odahagyott erdélyi magyar nemzetközösségünknek. Tisztelt jelenlévõk! Abból a feltételezésbõl indulok ki, hogy önök sokfelõl jöttek itt össze, kiket sokfelé szórt szét a sors szele erdélyi hazánkból, így sokféle tapasztalattal is rendelkeznek arról, hogyan alakult önökben, bennünk, mindannyiunk lelkében az Erdély-kép, az elszakadás traumája, a majd mindenkiben sajgó seb hogyan forrt be, és a beilleszkedés parancsa miképpen alakította át belsõnket, miképpen vont vékonyabb vagy áttörhetetlen vastag kérget ezen érzékeny rész köré. De azt is mindenki egymagában tudja csak, hogy egy-egy emlék, hangsúly, hangulat, szín, illat miképpen tépi fel néha ezt a kérget. Számunkra állandó és vállalásunk szempontjából meghatározó kérdés: származásunk, romániai kisebbségi létünk mennyire vált meghatározójává lényünknek, motivációinknak, mennyire képez ez kitartó alapot, indíttatást a folyamatos cselekvéshez, más szóval: a szülõföldjérõl elszakadt erdélyi ember lelki töltete mennyire futja idõben és intenzitásban? Hiszen a kopás, a beilleszkedés eróziója elkerülhetetlen folyamat, ezzel számolnunk kell. Mindezt számba kell vennünk és értékelnünk kell, amikor a legnagyobb magyarországi erdélyi szervezetrõl szólunk. Magam viszont, mint az EKOSZ elnöke, kötelességemnek érzem az EKOSZ, tágabb értelemben pedig a Magyarországon élõ valamennyi erélyi származású magyar konkrét és potenciális szerepének átfogóbb értelmezését is. Hogy pillanatnyilag hol tart Magyarország, melyek a jelen legégetõbb gazdasági, politikai, szellemi, erkölcsi, demográfiai gondjai, az lassan közismertté válik, ezért csak néhány alapvetõ tényt említek tõl kiindulva 2007-re eltûnt a 100 milliárd dollárnyi közös vagyonnak a 90 %-a, az akkori 20 Md. dollár adósság pedig 80 Md.-ra emelkedett A veszteség tehát úgy 150 md. dollár - ft.-ban cca md. Ami az életszínvonalat illeti- melynek emelkedésében 1990 táján mindenki komolyan hitt: ma a magyar GDPeléri az uniós átlag 60 %-át, miközben a lakosság 90%-nak az uniós kereset 26%-a jut. Eltûnt tehát vagyonunk legnagyobb része, nyakig ülünk az adósságban, ami naponta nõ iszonyú iramban, és a lakosság legnagyobb része nagyon szegénynek mondható uniós mértékkel mérve. A pénz persze nem veszett el, hanem folyamatosan pumpálták kifele, a nagy pénzügyi és médiahátterû globális hatalmi szervezetek felé, melyeket az eddigi kormányok mindenike kiszolgált, kényszerûségbõl, vagy hittel, lihegõ alázattal és hálásan a neki vetett koncért. A különbség köztük továbbá (Kemény Gábor globalizmuskutató szerint): az SZDSZ és az MSZP, valamint az MDF elõször, másodszor és harmadszor is a neoliberalizmus kéréseit valósította meg, míg a Fidesz másod-és harmadsorban már tett közjót támogató gazdasági intézkedéseket is. A lényegrõl, a kifosztó globális hatalom szerepérõl és ténykedésérõl viszont mindenki, az egész politikai hatalom hallgat vagy hazudik, mert csak így kerülhetjük el annak haragját és megtorlását. Azaz, hogy ne legyek igaztalan, a Fidesz idõnként tett megjegyzéseket a multik hatalmának korlátozását illetõ szándékairól, amire persze azonnal mindenhonnan megkapja a magáét. Legutóbbi, tusványosi beszédében pedig Orbán Viktor a monopolium-ellenes politika meghirdetésével tett ez irányban gesztust, és igencsak reménytelinek mondható, Átalvetõ

7 EKOSZ - EMTE Jelenünk szeptember hogy a FIDESZ-nek általa nemrég kifejtett stratégiája is ebbe az irányba mutat. De az anyagiaknál talán súlyosabbnak mondható a szellemi-erkölcsi züllés, mert a kibontakozás lehetõségeit kérdõjelezi meg ben mindnyájan úgy gondoltuk, hogy nagyjából megvalósulhatnak a magyarság történelmi álmai ebben a csonka országban, és ez a Kárpát medencei magyarság helyzetében is valamilyen megoldást fog hozni. Az u.n. rendszerváltás elsõ lépése kellett volna, hogy legyen a leszakított magyarok azonnali állampolgársághoz juttatása, miként Románia EU-s csatlakozását a világ románjainak magához ölelésével üdvözölte. Tudjuk, hogy mi történt. Láttuk, ahogy Wass Albert állampolgárság iránti kérelmét a szemünk elõtt utasítják vissza. Tanúi voltunk, ahogy a rendszerváltás kezdeti pozitív eredményeit egyszerûen ellopják, elõbb naiv jóhiszemû balekok, majd gátlástalan kupecek segédletével az országot szétrabolták, és most a maradék kiárusítása folyik gyorsuló ütemben. Így aztán egy romhalmaz kellõs közepén ülünk. Romhalmazon anyagilag, és tudati, érzelmi romhalmazon december 5. után. E nagy erdélyi seregszemérõl küldjük üzenetünket Gyurcsány Ferencnek (önök csatlakozhatnak vagy sem e véleményhez, én az EKOSZ álláspontját képviselem): hiheti azt, hogy bûntette jól sikerült csíny volt csupán, egyike bevallott trükkjeinek, ami mára túlhaladott és feledésbe merült, és napjaink ezernyi gondja is elfedni látszik az akkor történteket, de biztos vagyok benne, hogy az idõ távolában, amikor már rég nem lesz Gyurcsány és nem lesz MSZP, melynek vélt érdekében tette, amit tett, a magyarság emlékezetében gonosztette, majdan elszakadva annak konkrét körülményeitõl, neki a nemzet legsötétebb alakjai között fog helyet biztosítani. Ezzel írta be õ magát a magyar történelembe, semmi mással. Mert hazudozós, link, semmirekellõ, ártó miniszterelnökök akadnak még a példatárban, de aki nemzetét ily módon árulta volna el, aligha. Ilyen körülmények között kell tehát nekünk élnünk és szerepet vállalnunk, civil szervezetként. A mai napig az van a köztudatban, hogy akik részt akarnak venni a közéletben, azoknak pártokba kell tömörülniük, a cselekvés egyetlen hatásos módja a pártpolitika. Többek véleménye szerint viszont a civil nemzeti hálózat lehetõvé tenné, hogy megállítsuk a pénzvilág anyagi és szellemi rombolását. Egyre többen ábrándulnak ki ugyanis a pártokból, és egyre inkább a konkrét, jó célok érdekében szövetkezett civil szervezetek tudnak hitelesek maradni. Magam azonban nem tartanám becsületes dolognak ábrándokba ringatni bárkit, u.i. Európának ebben a fertályában, és kiváltképp Magyarországon távol állunk még ettõl az elvárt állapottól, és miközben valóságos folyamat a pártokból való kiábrándulás, eközben nincs olyan szervezõ erõ, ami ezt pótolhatná, ezért kell ma a közélet válságáról beszélnünk. Ebben a helyzetben, és a pénz korrumpáló, mindent szétzüllesztõ mindenhatóságának közepette viszont nem kis értéket jelenthet a mi tiszta, önérdektõl mentes és az emberi szolidaritás meglétét bizonyító létünk. Mert, miközben (Czakó Gábor kifejezését használva) a nyulak mentalitása lett a meghatározó ma Magyarországon, akik milliószámra elhiszik, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos, hogy jön a 23 millió, majd, hogy jön a 700 ezer román, akik vevõk nemzeti jelképeink, egyházaink, a legszentebb érzések elleni támadásokra, nemzetünk folyamatos fasisztázására, elszakított nemzetrészeink gondjainak, sõt meglétének mind dühödtebb elhallgatására, és hálásan csókolnak kezet újra és újra a bûnösöknek, állnak oda mindenek dacára négyévente a nemzetárulók mögé nos, mindeközben a magyarországi társadalom minderre immunis részének mondhatni legelszántabb, legtisztábban látó részét mi, erdélyi magyarok képezzük. Miközben szégyenkezve és önigazolásképpen suttogják sokan, hogy én jó értelemben vett magyar vagyok, mi nyíltan és egyszerûen magyarok vagyunk. Miközben az ország felszámolóbiztosai szakadatlanul ugrasztanak össze mindenkit mindenkivel, szítják a gyûlöletet a külhoni magyarok, a vallás, a család ellen (fenntartó pilléreink ellen), az orvosok, a tanárok ellen, addig mi attól a pillanattól fogva, hogy a határt átlépve gondolatban megcsókoltuk a befogadó haza földjét, testvérünknek tekintünk minden jóakaratú magyart e honban. Bennünk eszmélésünk óta megvolt a közösségi életérzés, a magyar közösséghez való elszakíthatatlan kapcsolat érzése, és merem remélni, hogy a mai, itteni, anyaországi viszonyok közepette sincs ez másképp. Így aztán talán joggal érezhetjük, hogy egyszerû jelenlétünk olyan értéket jelent e halálra szánt országban, ami némiképpen pótolhatja az Erdélybõl ott távozásunkkal okozott veszteséget. Hiszen (Szász I. Tas szavaival): Erdély magyarsága, a maga erõs történelmi gyökereivel és a szenvedéseibõl merített tapasztalataival minden hátránya ellenére olyan lelki elõnyben van a látszólag erõsebb Anyaországgal szemben, hogy kovásza lehet a nagyobbik haza szellemi megújhodásának is. Mindezt ajánlom azok figyelmébe, akik keserûen és lemondással szemlélik a dolgok alakulását itt, az anyaországnak mondott-tudott hazában. Úgy menjen tehát innen mindenki haza, hogy tisztában van vele: óriási érték hordozója, amit kötelessége használni, kamatoztatni. Utoljára hagytam mondandómat Erdélyrõl. Eddig nem igen ért minket olyan vád, hogy ideátról átbeszélünk odaátra, hogy a partvonalon kívülrõl kiabálunk be, hiszen aktuálpolitikai dolgokban legfeljebb véleményt nyilvánítunk, elemzéseket közlünk lapunkban, pedig hát az egységes magyarságszemlélet mentén feljogosítva lennénk a konkrétabb részvételre is. Keserûséggel vesszük tudomásul a legújabb adatokat: Erdélyben már csak 1,3 millió magyar él, és a jelenlegi tendenciák mellett 30 év múlva egyáltalán nem leszünk. És eminnen, a némileg távolabbról szemlélés perspektívájának tisztánlátásával szemléljük azt az egész 87 éves folyamatot, amit az erdélyi magyarság végzetes visszaszorulása jellemez számban, erõben, lehetõségekben, jelenlétben az élet minden területén. Sok éve minden gondolatunk mélyén ez áll, és Trianon óta legjobbjaink minden szellemi erõfeszítése valamiféle megoldás keresésére irányult, mindhiába. Érdemes itt csak a transzilvanizmus nemes eszméjének kudarcára gondolnunk, a románság részérõl történt határozott elutasítás nyomán. Hiszen ez is lehetõséget jelentett volna az életre, az együttélés keretében. A román nemzetpolitikát mindeddig meghatározó alapelv szerint viszont nekünk ott nincs jogunk az élethez, mert a mi létünk végveszélyt jelent számukra, a zsákmány végleges bekebelezésére nézve. Ugyan mi más lenne a mögöttes tartalma az egységes nemzetállam alkotmányos kitételének, ami a mai napig sarkköve a román politikumnak és közéletnek! Ezért aztán a leghatásosabb módszerrel élnek 87 éve: elveszik tõlünk a reményt. Lássátok be barátaim, hogy távozásunk mögött szinte minden esetben ez állt, a reménytelenség, a kiúttalanság, kilátástalanság, ha nem a magunk, akkor gyermekeink jövõjének féltése. Mára ott tartunk, hogy szinte nem is kell tegyenek semmit ellenünk, egyszerûen csak a status quo-t kell biztosítaniuk - ami ugyebár EU-s alapelv! És ezen európai status quo kellõs közepén vagyunk tanúi a Bolyai-egyetem körüli szégyenletes fejleményeknek, valamint - éppen napjainkban - az erdélyi katolikus egyházon belüli, belülrõl-felülrõl, éppen a legfelsõbb vezetõ részérõl indított támadásnak az egyház emblematikus alakjai ellen. Akkor hát - kérdezem mi változott itt érdemben az említett 17 év alatt? Íme a status quo mindenek felett! És ha valami megbontja ezt a status quo-t, az csak mi vagyunk, kétségbeejtõ fogyatkozásunk. Ezek után itt az ideje feltennünk a kérdést: Erdélyország a mi hazánk-e? Afentiek nyomán azoknak kell igazat adnunk, akik szerint Románia szülõföldünk ugyan, de nem hazánk, hiszen a többségi nemzet politikai vezetése 87 éve azon munkálkodik, hogy ne tekinthessük annak. És ha mindezek dacára képtelenek vagyunk arra, hogy ne tekintsük Erdélyt hazánknak, ha nem tudunk lemondani Erdélyrõl mint magyar hazánkról, logikusnak tûnik a következtetésük irányunkban: ki akarjuk szakítani Erdélyt Románia testébõl, ezért el kell minket onnan tüntetni. Ezen dolgoznak, mert tehetik, mert erõsebbek, életrevalóbbak, ravaszabbak. És- amit talán a legfájdalmasabb naponta tapasztalnunk évtizedek óta: mert van bennük közösségi életérzés, ami a magyarságból kiveszõben van! Márpedig e nélkül a nemzet nem nemzet, csak véletlenül egy nyelvet beszélõ emberek inkoherens együttese. Válaszunk ezek után a feltett kérdésre: ahhoz, hogy Erdélyország ténylegesen a mi hazánk is maradjon, egyszer, valamikor csak meg kell történnie a történelmi kiegyezésnek románok és magyarok között, de a maitól eltérõ alapon, a tényleges emberi és nemzeti egyenlõség és önrendelkezés alapján. A 87 éve és a mai napig érvényes román politikai alapállás összeegyeztethetetlen a mi erdélyi fennmaradásunkkal, mert összeegyeztethetetlen az emberhez méltó léttel, a minden embernek kijáró méltósággal. Igen, Trianon döntése összeegyeztethetetlen volt az emberi méltósággal, ezért a Trianon szülte Nagyrománia eszméje is az volt, és az a mai napig, mindaddig, amíg megtagadják emberi kiteljesedésünk legfõbb feltételét, jogunkat a nemzeti önmegvalósításhoz. Ekkor, és csak ekkor élhetünk egymás mellett az egymás kiszorításának kényszere és rémképe nélkül. És mivel mi õket onnan kiszorítani már soha nem fogjuk, a kiszorítás lehetõsége és gyakorlata csak számukra adott, amivel

8 8 Jelenünk EKOSZ - EMTE ma is változatlanul élnek, hiszen trianoni pszichózisukból, még kevésbé hamis eredetmitoszaikból a mai napig nem sikerült kigyógyulniuk, ezért a valós helyzet feltárása és minden lehetséges fórumon történõ ismertetése elsõrendû magyar feladat - kéne legyen! Ajánljuk ezt a magyar külpolitikát majdan alakítók figyelmébe. (A maiak más célokat követve más utakon járnak.) És ez a válaszunk mindazoknak is, akik túlhaladottnak és improduktívnak, felesleges és káros köldöknézésnek bélyegzik az úgymond folyamatos trianonizálást, a siránkozást és visszamutogatást, a jövõbe tekintés és a cselekvés helyett. Tisztánlátás nélkül u.i. a cselekvés esztelen kapkodássá, szélmalomharccá válik, az erdélyi magyarság számára pedig végzetes hiba bármilyen önáltatás, a román nemzetstratégia fel nem ismerése, végzetes hiba az u.n. kislépések stratégiájának porhintõ gyakorlata. Ezek a kislépések egy egérfogóban történnek, amelyben közlekedésünk egyirányú, és bizony lefele mutat! Naivitás elvárni a román politikumtól, hogy hagyjon fel egész eddigi stratégiájával, és engedjen minket független magyarként ott élni. Ugyanbizony miért tennék ezt, amikor egy sokévszázados sikeres nemzetstratégia beteljesülése elõtt állanak, és mindezt sikerrel integrálták-integrálják az Európai Unióba is! Egy vesztésre álló nagy játszmáról van itt szó, ami végzetes hatással lehet az anyaország sorsára is, ami talán túlmutat saját nemzeti kereteinken, és általunk igazán át nem tekinthetõ külsõ erõk is érdekeltek benne, melyek beleszólhatnak, bele is szólnak e játszmába. Sem lehetõségünk, sem célunk a kérdést itt és most ilyenformán tágítani, viszont kötelességünk mindenek elõtt saját csapatunkra, a magyarságra figyelnünk, melynél ugyebár alapkérdés az összetartás. December 5. súlyos csapást jelentett ebben a vonatkozásban, és a jelenlegi politikai vezetés úgy Erdélyben, mint Magyarországon számunkra egyértelmûen bûnösen hibás úton halad. Ami az RMDSZ-t illeti, csodát nem várunk el tõlük, de azt igen, hogy teljes irányváltást hajtsanak végre az eddigi, a román érdekeknek alájátszó, simulékony és elvtelen, megalkuvó politikai gyakorlattal szemben. Ami most számunkra fontos: túl a politikumon, mindennapjaink minden percében és az élet minden területén az egyes embereknek, és a belõlük verbuválódó civil szervezeteknek is megvan a szerepe ebben a birkózásban, a határvonalon innen és túl. Persze jól tudjuk: az igazi válasz a feltett kérdésre az lett volna, ha ott maradunk és nem adjuk át helyünket nekik. De ha már így alakult életünk, legalább ideát tegyünk meg minden tõlünk telhetõt, segítsük az odaátiakat minden rendelkezésünkre álló eszközzel, tartsuk bennük a lelket, december 5. után leginkább. Hassunk oda, hogy világossá váljék a leszakítottak elõtt: az anyaországban nem csak semmirekellõ, csak a pénzt lesõ és a pénzt biztosító hatalomért mindenre, nemzetük elárulására is képes milliárdos politikusok élnek, hanem erdélyi vagy nem erdélyi születésû, de velük együtt érzõ és törõdõ, erdélyi szívû emberek százezrei-milliói is (másfélmillió mindenképp). És kötelességünk kihasználni szerény lehetõségeinket az anyaország irányában is, ahol kovászai kell legyünk az elengedhetetlen, tisztító erjedésnek. Pillanatnyilag annyit mindenképpen mondhatunk, hogy az élet sokszínû, a fõbb akciók mindig ellenreakciót váltanak ki, a fõsodor mellett ellenáramlatok is keletkeznek, melyek mind kihasználható és kihasználandó lehetõséget jelentenek. A lehetõségek legnagyobbika kétségkívül a közös EU-s tagság. Távol áll tõlem az EU mindenhatóságában bízni, hiszen ez azok sajátja, akik az EU-ban kibúvót keresnek - naivitásból vagy ártó szándékkal a felelõsség, a radikálisnak bélyegzett megoldások elõl. És, miután az EU nem rendelkezik expressis verbis a kisebbségekrõl, rá hivatkozva és az új hamis világrend bûvöletében árulkodóan borulnak össze a román politikummal a hazai kormányerõk (kiemelten az SZDSZ) az erdélyi magyarság sorskérdéseinek eltussolásában. (Itt kell zárójelben megemlékeznünk a két évvel ezelõtt történtekrõl, amikor is röviddel Orbán Viktor tusványosi beszéde után, azzal szöges ellentétben, a Fidesz feltétel nélkül szavazta meg Románia EU-s csatlakozását. Úgy vélem, naivitásból. Ha nem naivitásból, akkor talán abban a hitben, hogy egyszer abban a helyzetben lesznek, hogy érdemben fel tudják használni az uniós terepasztalt. Egyelõre viszont ennek vajmi kevés a jele, haszna.) Az viszont kétségtelen, hogy az EU olyan lehetõséget jelent, amivel egyébként nem rendelkezünk, kötelességünk tehát élni vele. Akérdés csak az, ki és hogyan él vele. Kétségtelenül látunk tiszteletre méltó próbálkozásokat bármely pártállású EU-s képviselõink részérõl, de az uniós elvárás közismerten az, hogy maguk az érdekeltek, az erdélyi magyarság szószólói lépjenek fel az uniós fórumokon. Ami az RMDSZ részérõl ebben a vonatkozásban eddig történt, az nem hogy elhanyagolható, de nem egy esetben botrányosnak mondható, hiszen a legmagyarellenesebb román politikai erõk szószólóiként léptek föl ott nemegyszer. Létfontosságúnak mondható tehát, hogy nemcsak kiváló képességû, de hiteles, megfellebbezhetetlen erkölcsiségû személy álljon ki érdekünkben. Van ilyen személy, egyetlen ilyen személy van: Tõkés László. Lehetetlen feladat az, ami rá várna, amit tõle (hiszen ki mástól, ha nem tõle) elvárnánk: az EU meghatározó erõit kéne szembesítenie az alapvetõ erkölcsi paranccsal, az ember méltóságának tiszteletben tartásával. Trianon-Párizs politikai alapjain felépült, tehát a hazug és erkölcstelen eszméket (pl. Benes-dekrétumok, a nemzetállami szuverenitás elsõbbsége a nemzeti önrendelkezés felett, stb) is integráló, és ezen ellentmondásokat az integráció során fel nem oldó EU-t kéne rádöbbentenie arra, hogy e beteg részek eltávolítása nélkül a kontinens jövõje is beteges, megkérdõjelezhetõ lesz. Valahol igaza van a néhány napja publicitást kapott szlovák véleménynek, miszerint a Benes dekrétumok megkérdõjelezése a 2. világháborút követõ rendezéseket kérdõjelezi meg. Erkölcsi értelemben legalábbis igazat kell nekik adnunk, és éppen ezért folyamatosan melegen kell tartanunk a kérdést. A dolog már csak azért sem reménytelen, mert miként ezt Borbély Zsolt Attila írja a lapunkban rövidesen megjelenõ írásában: a korszellem megváltozott, a mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. Ez lehet a mi kapaszkodónk is! Ezért aztán hatalmas és történelmi (!) a felelõssége mindazon politikusoknak ma Erdélyben, kiknek kezében van a döntés. Kedves barátaim! Trianont követõen Erdélyben nemzedékek hitvallása volt a kisebbségi létbõl való menekülés elutasítása és a helytállás, a cselekvés vállalása. Csakhogy ez remény nélkül nem lehetséges. A két világháború között még élt a remény, 45 után már más koordináták szabták meg életünket, amikor az egyén vállalásának nem igen maradt tere. A szorítás lazulása aztán együtt járt demográfiai helyzetünk katasztrofálissá válásával, valamint a nemzeti intolerancia kategorikus és következetes gyakorlatával, ami végül is sikerrel erodálta a reményt. Ennek eredményeképpen állunk mi ma itt, földrajzilag és képletesen szólva egyaránt. Az, hogy ennyien összejöttünk a hívó szóra, egymagában arról árulkodik, hogy erdélyiségünket nem adtuk fel. És nézzen mindenki saját magába: feladtuk-e a magyar Erdély ideálját? Képesek vagyunk-e feladni a magyar Erdély-képet? Képesek vagyunk-e tudomásul venni, hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely után Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Udvarhely következzék? Ha a magunk személyi vonatkozásában, fizikailag távozásunkkal feladtuk is, ez jelenti-e vajon azt, hogy lélekben is feladtuk Erdélyt? És miként 87 éve Erdélyben folyamatosan, úgy ma szerte a világ magyarságában, valamennyi kontinensen élõ sorstársunk lelkében szüntelenül ott ég a kérdés: van-e remény arra, hogy magyarok maradjunk a Kárpát-medencében, a magyarság Szent István-i, Bethlen Gábor-i, Tamási Áron-i értelmében, vagy hovatovább valami alaktalan, amorf, ideig-óráig még valami magyar szerkezetû, de idegen szavakkal kevert nyelvet beszélõ, véletlenül e tájra született, gyökértelen és céltalan embercsoporttá válunk? Akik végül csak arra lesznek alkalmasak, hogy valamely idegen embercsoportot kiszolgáljanak?! Meglehet, hogy az itt elmondottak távol állnak napjaink politikai realitásaitól, de abban biztos vagyok, hogy ez az az út, melyen haladnunk kell, ha a fent említett értelemben és formában akarunk megmaradni. Ismét csak magunkba nézésre invitálok mindenkit. Ha félelmetes és fájdalmas a válasz, gondoljunk arra, hogy van értékadó fájdalom is, és éljünk a születõ értékkel. Ha pedig ennek nyomán bárki is indíttatást érezne a cselekvésre, gondoljon Gáll Ernõ szavaira: Az ember az, amit cselekszik. De lehet-e cselekedni? Reményik szerint lehet, mert kell. A 30-a évek kolozsvári Hitel-ének alapítója, Albrecht Dezsõ tovább megy, amikor ezt mondja: Végeredményben nem is az a tulajdonképpeni probléma, hogy mit lehet és mit nem lehet, hanem az, hogy hogyan lehet. Talán lesznek közülünk olyanok, akik a fentiekbõl kihallották a lehetõséget, mindenek elõtt azt a belsõ indíttatást, amit tovább is tudnak majd adni. Ha így van, akkor nem szóltam hiába. Köszönöm a figyelmet. K.P. Átalvetõ

9 EKOSZ - EMTE Hozzá szólás - Elemzõ 9 Ágoston András szeptember JÓ ÚTON A VMDP-ben Sólyom László köztársasági elnök szavait, elsõ megszólalásától kezdve, örömmel és reménykedéssel fogadjuk. Örömmel, mert jó látni, hogy Magyarországon van közjogi méltóság, aki nyíltan nemzetben gondolkodik. Reménykedve, mert továbbra is azt tartjuk, hogy a nemzet egészének ügyeiben a végsõ döntés, mint ahogy a felelõsség is Budapest kezében van. Sólyom László az MTV-nek adott interjúban hangsúlyozta, az elnöki törekvéseim között az egyik legfontosabb és ez összefügg a hazaszeretet témájával, hogy a magyarság egységét képviseljem külföldön is és itthon is. Ez azt jelenti, hogy különös gondot fordítok a magyar nemzet határon túl élõ részeire. És egy olyan megközelítést szeretnék, ami túlmegy azon a szokásos sérelmi politikán, hogy jajgatunk, hogy milyen szörnyû volt Trianon, hogy most a szegényekkel odakint mi történik, hiszen látni kell, hogy õk ott élnek, bekerültek az Unióba, új lehetõségeik vannak és nekünk is uniós polgárként új lehetõségeink vannak. Ezeknek az új lehetõségeknek a konkrét megfogalmazása az, amit a köztársasági elnök megtehet. Mondhatnánk, jelenleg csak õ tehet meg. Reménykedve várjuk mi lesz Sólyom László mondanivalója a nemzet határmódosítás nélküli integrációjáról, hogyan látja a magyar nemzetet, amelynek nagy része immár az EU-tag országokban él. Számunkra különös jelentõsége van annak is, hogy a Magyar Köztársaság elnöke újra kimondta: Kettõs állampolgárság mellett vagyok a Délvidék tekintetében. De ez egy messzi történet, de azért ezt nem árt leszögezni. Õket, akik nem kerültek most át az Unióba, így lehet velünk állandó kapcsolatban tartani és akadálytalan kapcsolatban tartani. Igen, az akadálytalan kapcsolattartás. Erre vonatkozólag vannak különféle elképzelések, de megoldás, jó megoldás csak egy van. Ez a kettõs állampolgárság. Nekünk itt a Délvidéken marad a remény. Látni kell, hogy a nem tehetünk mást elve ma már a Magyar Köztársaság legszûkebben vett államérdekeinek sem felel meg. Hiába nem akarja ezt Budapest, a kisantant államai már-már összehangolt akciókkal igyekeznek táncba vinni a budapesti partnert. Válaszút elé akarják állítani. Magyarország vagy elkezdi védeni kisebbségeit, s akkor rá lehet sütni az EU-beli fõbékétlen bélyegét, vagy behúzza a nyakát, s akkor a kitartó sanyargatás következtében gyakorlatilag a politikai súlytalanság állapotába kerül. Alkalmatlanná válik saját állami érdekeinek minimális érvényesítésére is. Ennek a helyzetnek egy az orvossága. Az, ha Magyarország, minden szomszéd és az EU számára is világossá teszi, mi a szándéka a határon túli nemzetrészeivel. Demokratikus úton integrálja õket a nemzetbe, vagy magukra hagyva, különféle más integrációs folyamatoknak teszi ki az úgy-ahogy még közösségként létezõ nemzetrészeket. A kitagadás, mint változat, veszélyes magára Magyarországra is. Szerintünk ezt a veszélyt érzékeli Sólyom László, amikor az ellentmondásos népszavazással megromlott politikai légkörben a politikai pólusok egymásnak feszülése õsokát igyekszik a kettõs állampolgársággal megszûntetni. A köztársasági elnök jogállását szem elõtt tartva, de a tisztség nyújtotta lehetõségek, elsõsorban a nemzet egészének sorsáért érzett felelõsség kibontásával, Sólyom László lassan, de biztosan egy, a pártokon ténylegesen felül álló politikai személyiséggé emeli önmagát, mint a Magyar Köztársaság elnökét. Reméljük, hogy a nemzet érdekében ez sikerül is neki. A románokat már soha nem elõzzük vissza A román gazdaság mérete tavaly elõször haladta meg a magyarét jelent meg a hír néhány hónapja egy román tudósítás alapján. Az elõzés nem csupán a román gazdaság nagyobb lendületének volt a következménye, hanem a magyar igen gyenge állapotához és a gazdaságpolitika hitelességvesztéséhez kapcsolódó árfolyamgyengülésnek is. Az elõzmények miatt azt gondolhattuk, a forint visszaerõsödése talán elegendõ lehet egy újabb helycseréhez. Úgy tûnik azonban, hogy az elmúlt két év dinamikus román fejlõdése miatt ez mégsem következik be. A román gazdaság hasonlóan a térség összes más országához 6 százalék feletti tempóban bõvül, sõt az Eurostat elõrejelzése alapján idén közelebb lesz a nyolc százalékhoz, mint a héthez. Eközben a magyar gazdaság a korábbi évek gazdaságpolitikáját kötelezõen követõ kiigazítás hatására lelassult. A közötti idõszakban a növekedési ütemkülönbség 4 százalékpont körül lehet, ami igen jelentõs felzárkózási tempónak mondható. Ezt a növekedési különbséget nem képes kompenzálni a forint idei erõsödése, már csak azért sem, mert a lej szintén erõsödik. Így aztán a gazdaság méretét talán legjobban kifejezõ mutató, az euróban számolt folyó áras GDP tekintetében látványos leszakadást tapasztalhatunk. Bár a folyamat mögött láthatunk gazdaságpolitikai sajátosságokat, az többé-kevésbé természetesnek mondható. A nálunk jóval nagyobb lélekszámú, ám fejletlenebb román gazdaság gyorsabb felzárkózása hosszabb távon elkerülhetetlen folyamat. Úgy tûnik, hogy ebben a folyamatban azt a lélektani határt, hogy a román gazdaság által elõállított hozzáadott érték meghaladja a miénket, már elérte, és nem is fog megfordulni, hacsak valami földindulásszerû változás nem következik be. Ez azonban nem sokat mond el a fejlettségbeli, életszínvonalbeli különbségekrõl, amelyek még mindig jelentõsek. Az egy fõre jutó folyó áras GDP-ben még mindig jelentõs a magyar elõny. Igaz, a felzárkózás itt is tetten érhetõ. Míg 1999-ben a a román adat mindössze a harmada volt a magyarnak, 2008-ra az elõrejelzések szerint 60 százalékon áll délkeleti szomszédunk. Ez az utolérési tempó az életszínvonal-konvergencia szempontjából túlzó. A fejletlenebb országok valutáinak alulértékeltségét kiszûrve, vásárlóerõ-paritásos alapon számolva kiderül: az elmúlt 10 évben az egy fõre jutó román GDP 10 százalékponttal közelítette a magyar szintet. Igaz, a 10 évbõl az elsõ öt a helyben járás idõszaka volt, így a tényleges felzárkózási tempó akár az utolsó öt évre is vetíthetõ. (Hunsor) Kercsó Attila Szélfésû A szél haját hol fésülik? Ha megtépik tornyok, ágak, Kerítések vagy szélmalmok S tüskéi az akácfáknak. Fenyõerdõk sûrûjében Tûlevelek ezre várja Hogy a szelek kócos haját Megfésülje szép símára. Borzolt hajú kóbor szélnek Megszépül a frizurája, A haragját felcseréli Altatódal susogásra.

10 10 Elemzõ EKOSZ - EMTE A politikai uborkaszezonnak idén is jelentõs eseménye volt a tusnádfürdõi tábor és azon belül természetesen Orbán Viktor programadó beszéde. A magyarországi sajtó egyenesen megágyazott a Fidesz-elnök új programbeszédének. Mit hoz ki Orbán Viktorból Tusnádfürdõ? - az egyik legnagyobb bulvárlap ezzel a címmel és egész oldalas összeállítással jelentkezett Tusványos elõtt, politológusok pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az Erdélyben elhangzó évi rendes Orbán-beszéd mára az évértékelõ beszédhez hasonló jelentõségre tett szert. - írta a Tusnádi táborról szóló kommentárjában a Gondola internetes portál. Tény, ami tény: FIDESZ-kongresszus volt már Orbán Viktor nélkül, egy focibalesetnek köszönhetõen, de bálványosi/tusnádi nyári szabadegyetem még nem. S az is biztos, hogy Orbán nem ritkán épp Tusnádfürdõn mondott ki nemzetstratégiai jelentõségû dolgokat. Gondolhatunk az idei táborban nem sokat emlegetett területi autonómiára, de arra is, hogy tavaly Tusnádfürdõn ismerte be, hogy hiba volt a státustörvény eszmei nyomvonalán elindulni, s mai ésszel a kettõs állampolgárság mentén alakítaná reintegrációs, nemzetegyesítõ politikáját. Az ellenzéki vezetõ idén is kapott Tusnád után hideget, meleget, jobbról is, balról is. Jobbról azt hiányolták, fõleg az erdélyiek, hogy nem üzent a kisebbségi magyarságnak s hogy nem állt ki egyértelmûen Tõkés László mellett. Holott már csak a püspökkel való közös szereplés is világos üzenet volt, hogy most az expressis verbis megejtett szolidáris kijelentésekrõl ne szóljak. A kisebbségi magyarságnak is üzent Orbán a kérdésekre adott válaszaiban, ennek az üzenetnek a lényege az volt, hogy akkor lehet majd igazi nemzetpolitikát csinálni, ha a jobboldal gátszakadásos gyõzelmet arat a választásokon. (Jellemzõ, hogy e mozzanat a 168 Óra publicistájának tûnt csak fel. Nem véletlen: a baloldal nemzetellenes törekvéseit ideáltipikusan képviselõ orgánum a legérzékenyebb egy magyar nemzeti reneszánsz gondolatának felvetõdésére. Csak éppen negatív értelemben ) A jobboldali bírálatokra visszatérve, teljesen érthetõ, hogy a nemzeti oldalon sokakban buzog a tettvágy s fogytán a türelem. A képlet egyszerû: a jelenlegi kormány bevallottan törvénysértések sorozatával, megtévesztéssel, hazugságokkal, csalással szerezte hatalmát, majd képes volt belelövetni az ellene tüntetõkbe, méltó tehát arra, hogy forradalmi úton legyen eltávolítva. No de kérem, forradalom még soha nem gyõzött úgy, hogy a fegyveres erõk egy része ne lett volna a változás mellett. Márpedig jelenleg, tetszik, nem tetszik, mind a rendõrség, mind a katonaság, mind a titkosrendõrség a baloldalnak szolgál és egy esetleges jobboldali hatalomátvételi kísérlet alkalmával minden bizonnyal megvédi kenyéradó gazdáit. Ebbõl kaptunk némi ízelítõt tavaly október 23-án. Egy szó, mint száz, marad a demokratikus út, bármennyire is ellenkezik ez mind a nemzet érdekével, mind pedig az elemi igazságérzetünkkel. Orbán üzenete Orbán többek között errõl is beszélt nagyívû, széles kitekintésû tusnádi expozéjában. A jobboldal szerinte demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális kell, hogy legyen. Aközéposztály és az elszegényedett rétegek szövetségére van szükség. Elmondotta, lassan vége az 1968-as eszmék uralmának, vége annak a törekvésnek, mely az egyént akarata ellenére úgy próbálta meg szabaddá tenni, hogy igyekezett természetes közösségi kötelékeitõl megszabadítani, értsd megfosztani törekedett azoktól a hagyományoktól, melyekbe beleszületett s melyek végsõ soron egészséges lelkületét, szociális orientációs pontjait biztosítják. Vége az ún. politikai korrektségnek, mely nacionalizmust kiált ott, ahol a hazáról beszélnek, homofóbiát a család említésekor, antiszemitizmust a nemzeti jelszavakra reakcióképpen, populizmust, ha a néprõl van szó, elnyomást a közösség és klerikális reakciót a hit hallatán. A korszellem megváltozott, a mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. A demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális jobboldallal Orbán szerint egy internacionalista, antidemokratikus, monopolista és antiszociális baloldal áll szemben Magyarországon. Nem csoda, hogy e tiszta beszédre az anyaországi sajtó balos bértollnokai hangos ajvékolásba kezdtek. Demagóg, populista követhetetlen - hallhattuk, az egyik hivatásos SZDSZ-es gyûlölködõtõl, Horn Gábortól. Az ellenzék vezetõje osztályharcot hirdet így Bogyinszky György a Népszabadságban. Orbán nem érti, amit mond, gépiesen felmondja, amit a szájába adnak (íme: a baloldal úgy véli: ma már bármit le lehet írni, bármit - még a látszatra sem kell ügyelni), fényévnyire esik, halvány epigonként Sárközytõl és Merkeltõl, e nemes európai hagyományokat követõ nagyformátumú egyéniségektõl - írja Várkonyi István a Népszavában. Az egész orbáni retorika, a szóhasználat és a fogalomkészlet mindenestül idegen az európai demokráciáktól tudjuk meg a 168 Órának köszönhetõen Mészáros Tamástól. Parászka Boróka, akinek fõszerkesztése alatt sikerült az egyik legnagyobb multú erdélyi hetilap nyomtatott változatát elõbb baloldali hecclappá tenni, majd felszámolni, ezúttal méltó helyen, a Mancsban fejti ki, hogy Orbán beszéde egy szomorú, teret és idõt vesztett magányos monológ volt. Az SZDSZ erdélyi tollnoka, akinek az István, a király megagiccs és az aradi Szabadság-szobor ellen is esztétikai kifogásai vannak (akárcsak Rãzvan Teodorescu egykori román kultuszminiszternek), vegytiszta magyar belpolitikai üzenetnek nevezi azt a beszédet, melynek európai kitekintése vitathatatlan, s melyben leírt folyamatok bizony érintik Európán belül az egész Kárpátmedencei magyarságot. Lehet, hogy a sajátos eszdéeszes optika szerint a mai fiatalok számára érthetetlen és használhatatlan fogalmakból építkezik Orbán (miként Parászka állítja) és a kilencvenes évek lehasznált politikai üzeneteit forgalmazza, melyek nem mondanak semmit az új generációknak. Mellesleg ha így lenne, akkor azért elsõsorban éppenséggel az SZDSZ-es sajtó nihilista, nemzetellenes, dekadens hangvétele lenne a hibás. De szerencsére vannak a parászkai diagnózist cáfoló, pozitív jelek is. A gyergyószentmiklósi EMI tábor tavalyi ezres nagyságrendû, az egy évvel korábbit megduplázó látogatottsága (melyet idén jó esély van felülmúlni) éppenséggel arra utal: a Transindex - A Hét - Erdélyi Riport - Új Magyar Szó zsánerû erdélyi balos média nem mosta át mindenkinek az agyát és van utánpótlás a felnövõ generációk körében. A Magyar Hírlap kommentárja mutatott rá igen találóan: olvasva a reakciókat az az ember érzése, hogy a pártok (s tegyük hozzá: a pártszolgálatban mûködõ újságírók is) elõre eldöntötték, miként fognak reagálni a beszédre, még mielõtt a beszéd elhangzott volna. Egyik legtöbbet hangoztatott álérvük ideológiai megalapozottságú. Siettek Orbán elképzeléseit zavarosnak, ideológiailag inkoherensnek beállítani azok, akik csak ideológiai sémákban képesek gondolkodni, akik rossz tankönyvekbõl azt tanulták, hogy a jobboldal nemzeti ugyan, de elutasítja az állami intervencionalizmust, nem törekszik a szociális háló sûrûbb szövetét megteremteni. Megfeledkezve arról, hogy a jobboldali ideológiai alapállás, a hagyományok tisztelete, a keresztény-nemzeti világkép, az organikus társadalomszemlélet legalább olyan jól illeszkedik a baloldali gazdaságpolitikához, az elesettek felemeléséhez, az esélyegyenlõség megteremtésének célkitûzéséhez, a szociális társadalomszemlélethez, mint a rideg piacelvûséghez. Sõt. S hasonlóan: az egyházellenes, kozmopolita, urbánus, hagyományellenes ideológiai baloldal kapcsolható jobb és baloldali gazdasági programhoz egyaránt. Érdekes, hogy ugyanezen balliberális publicisták nincsenek azon fennakadva, hogy a magát baloldalinak nevezõ kormány miként veri szét a szociális ellátó-rendszereket, miként folytat egy szemellenzõs, rideg és érzéketlen gazdaságpolitikát, miként ad el minden eladhatót, miként növeli a szakadékot a dúsgazdagok és a társadalom többi rétege között. Azt meg végképp nem hajlandók elismerni, hogy a klasszikus, többszáz éve született ideológiák már rég alkalmatlanok arra, hogy világos és egyértelmû válaszokat adjanak a harmadik évezred sorskérdéseire. Holott ez az egyik fõ probléma. Mert ugyan mit mond a hagyományos konzervativizmus, liberalizmus, netán szocializmus arról, hogy miként David C. Korten professzor könyvének címe is mondja, lassan tõkés társaságok világuralma alakul ki a szemünk elõtt? Hogy e multinacionális cégek, melyek közül nem egynek a költségvetése meghaladja egyik-másik állam költségvetését, kivonják magukat a demokratikus ellenõrzés alól, miközben anyagi eszközeik és gátlástalanságuk révén befolyásolni képesek akár több országban egyszerre is a politikumot? Hogy ama bizonyos sok-központú hatalom, a modern demokratikus poliarchia balszerencsés esetben csak felszín, ami mögött egyetlen gazdasági-médiabeli-politikai összefonódás sejlik fel, mint ahogy azt Pokol Béla Átalvetõ

11 EKOSZ - EMTE Erdélyi kitekintõ 11 Az SZNT közleménye Gyurcsány Ferenc és Kóka János megnyilatkozásairól A Székely Nemzeti Tanács állandó bizottsága Kóka János, az SZDSZ elnöke, valamint Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke, magyar miniszterelnök nemrégi kijelentéseivel kapcsolatban fontosnak tartja leszögezni: Az autonómia nem idõszerûtlen kérdés, hanem különféle formáinak alkalmazása éppen a székelység és az egész határon túli magyarság megmaradásának egyetlen lehetõsége. Példa erre a számos EU tagországban létezõ autonóm régió, melyek elérésében partner volt az anyaország és nem ellenség. Közhely az, hogy a határon túli magyarok tudják a legjobban, hogy számukra mi a jó. A magyar miniszterelnöknek, meg az SZDSZ elnökének ismernie kell, hogy Székelyföld lakói népszavazáson nyilvánították ki az autonómia iránti igényüket. Felelõs, az alkotmányt tisztelõ politikusoknak ilyen esetben tudniuk kell, hogy ez számukra is milyen kötelezettségekkel jár. Ne tévesszen meg senkit, hogy Magyarország mellett ma már Románia is az EU és a NATO tagja. Mindezen tények ellenére a székelység asszimilálása, életterének ellehetetlenítése napjainkban is folyik. Éppen ezért a székelyek azt várják el Magyarország mindenkori kormányától, hogy valódi anyaországként gyakorolja az õt megilletõ védõhatalmi státust. Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Farkas Árpád Szalonnaevõ Hitbõl, földbõl, ami sikerül lassan e tenyérre kerül rétegként rá az áhítatnyi ég simul, kevéske zsiradék, s hogy ne bántsa azt, mi úgyis paprikás: hüvelykje alá bújik egy falás kenyérnyi héj. A világ kész. Azt már csak hümgeti. Egy nyisszanás - és leválik neki az elv, mely szerint ízlel is az anyanyelv, hersen tovább a kés, és arra vall: ha jóllakik is ez a ravatal, marad még három szalonnaszelet: a hit, remény és szeretet. Nos, hát a hit, az elfogyott, a remény bõre megmaradt, a szereteten ennyi csak a rés: ajkához ér a kés! szeptember A szerkesztõ a következõ kérdést tette fel Borbély Zsolt Attilának: Hogyan alakul az iszapbirkózás Tõkés László EU-s képviselõjelölése körül? A hírmorzsákból felmerül az emberben, hogy netán válaszút elõtt állunk: kiegyezni Markóékkal T.L EU-s képviselete érdekében, vagy lemondva errõl, és bízva saját erõnkben, kenyértöresre vinni a dolgot, a végleges belsõ rendezés reményében. Ha így van, bizony nem könnyû a választás, a fontossági sorrend eldöntése. B. Zs. A. az alábbi írást küldte válaszul. Párbeszéd Az erdélyi magyar médiában, amióta az RMDSZ-en kívül megjelentek komoly, nemzetileg elhivatott szervezõdések is, a korábbi, köztudottan román ihletésre létrehozott álszervezetek mellett (Független Magyar Párt, majd az ebbõl létrejövõ Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt, s hadd ne soroljam végig Kiss Kálmánék különbözõ alakváltozásait) a közélet egyik kulcskérdése a párbeszéd lett. Alapfogalmaink lassan nem a nemzeti önrendelkezés, belsõ szuverenitás és autonómia, hanem egység, megosztás, párbeszéd. Vagyis a céllá lép elõ az egyébként eszközjellegû tételezés, a magyar egység, ott settenkedik osztályellenség módjára a Nagy Veszély, a megosztás, amit a párbeszéddel lehet elkerülni. Íme az RMDSZ-propaganda lényege egy mondatban. Nem kétséges, a nemzeti oldal Erdélyben is kényes helyzetben van. Azt a közel másfél évtizeden keresztül, még az egységes szervezet keretein belül megélt, de a történelem által is fényesen bebizonyított valóságot, miszerint az RMDSZ csak a nevében magyar szervezet (lassan egyébként már román elemzõ is akad, aki látja, hogy a hajdani harcos kisebbségi szervezet megpuhult, kiherélõdött, kakasból kappan lett), s valójában a román nemzetstratégiai célok kiteljesítõje, a választói bázis nem fogadja el. Kellõ médiaerõ híján pedig igencsak nehéz elfogadtatni. Ki lehet mondani, hogy egységet akarunk, de nem szervezeti egységet, hanem az autonómiáért õszintén tenni akarók cselekvési egységét - ergo az RMDSZ mai vezetõsége nélküli egységet de erre a felismerésre egyszerûen nem érett meg a közösség, melyet elbódít a román és a magyar média fõárama, mely a látszatot közvetíti, a lényegrõl pedig hallgat. A nemzeti oldal radikálisai legszívesebben elzárkóznának mindenféle tárgyalás elõl, mint ahogy 2002-ben Szász Jenõ vezetésével kikényszerítették azt a döntést a Reform Tömörülés kongresszusán, hogy a platform ne vegyen részt a 2003-as RMDSZ-kongresszuson. Elvszerû döntés volt, de kontraproduktív, azaz nem nekünk használt, hanem ellenfeleinknek. Ennek a stratégiának már láttuk egy ízben az eredményét, midõn a Polgári Szövetség jelöltjei a Népi Akció listáján indultak és annyi szavazatot sem sikerült összeszedniük, mint ahány aláírást leadtak nem sokkal korábban. A cél az, hogy megtartva az értékelvi alapállást kommunikálható, érthetõ gesztusokat tegyünk. A sértõdött távolmaradás és a tárgyalástól való elzárkózás önsorsrontó magatartás. Pillanatig nem kétséges: az RMDSZ célja, hogy lehetetlen helyzetbe hozza Tõkés Lászlót. Vagyis olyan, a malomjátékból ismert körülményeket teremtsen, melyben a nemzeti oldal exponense csiki-csukival áll szemben. Ha elfogadja az ajánlatot a közös listára nézve, hiteltelenedik támogatói táborának tekintélyes része elõtt, ha elzárkózik, akkor rá lehet sütni az összeférhetetlenség bélyegét. Mit lehet akkor tenni? Meggyõzõdésem szerint éppen azt, ami Tõkés László s a mögötte állók tesznek: a megegyezést kemény feltételekhez kötni, visszájára fordítani a csapdát. Más szóval olyan helyzetet kreálni, melyben akkor is nyerünk, ha az RMDSZ elfogadja a nemzeti célprogramon alapuló feltétel-rendszerünket, hisz ez adhatja a közös cselekvési program elvi alapját, és akkor is, ha elutasítja, hisz ezesetben hiteltelenné válik. több mint egy évtizede már leírta? Hogy maga a demokratikus ellenõrzés is formálissá válik, kiüresedik, hiszen lassan nem a nemzetek problémáinak megoldására irányuló pártstratégiák versenyeznek egymással a választáson, hanem a szavazatmaximalizálásra összpontosító marketingstratégiák? S e versenyben nem az elvszerûség a hatékony, hanem az ezernyi trükk, a hazugságok hazugságra halmozása, a hiteles adatok eltitkolása, miként azt az emlékezetes õszödi beszédbõl megtudhattuk. Mindezen problémákról a politikai main stream, így Orbán is hallgatni kénytelen, különben a rendszer kiveti magából. Viszont amennyit kimondani engedett az EU-konform újbeszél azt kimondta s ez a tulajdonképpeni problémája a baloldali szûkölõknek. Mindössze annyit kívánhatunk zárógondolatként, hogy legyen meg a lehetõsége Orbán Viktornak az általa vázolt, hagyományos ideológiai programokon joggal és okkal átgázoló, újszerûnek ható, de alapjaiban még kipróbált elképzeléseit a valóságba ültetni. Lehet, hogy amit Orbán kínál, az eszmei szempontból fából vaskarika. De Schlett István találó példázatát kölcsönvéve: fából és vasból a gyakorlatban igen hasznos eszközt, kereket lehet készíteni. Borbély Zsolt Attila

12 12 Erdélyi kitekintõ EKOSZ - EMTE Csapó Endre Politikai földcsuszamlás Romániában Míg Magyarországon tombol a liberál-bolsevizmus, Romániában a nacionál-bolsevizmus éli háborítatlan világát. Mindkettõnek erkölcsi alapja a korrupció. Mindkettõ túlélte a válságos esztendõt, egyik vezérelt rendszerváltoztatással, másik egy véres, de álságos forradalommal. Mindkét országban folytatódott a félévszázadon át megcsontosodott elitréteg elmozdíthatatlan hatalma, a különbség csak annyi, hogy ami megmaradt Magyarországon, az a nemzetellenesség, ami megmaradt Romániában, az a nacionalizmus. Magyarországon megmaradt a kommunizmusban megerõsödött nemzetköziség, Romániában épp ezekben a hetekben zajlik az igyekezet a kommunista idõkben gyökeredzõ korrupció megfékezésére. A két évvel ezelõtt hivatalba lépett Bãsescu elnök, egykori hajóskapitány, majd bukaresti fõpolgármester lepte meg országát azzal a tervével, hogy tisztogatást rendez az országban. E szándékához vajmi kevés támogatást kap politikai oldalról, hiszen a politika ott is, mint mindenütt, a sikeres réteg huncutsága annak érdekében, hogy amit begyûjtöttek maguknak, meg is tarthassák. Bátorságát népszerûsége adta, aminek van is alapja es hivatalba lépése óta Románia rohamléptekkel zárkózik föl Nyugat-Európához. Szomszédunk gazdasága tavaly mintegy nyolc százalékkal növekedett, a 97 milliárd eurónyi bruttó hazai össztermék pedig immár meghaladta Magyarország hasonló mutatóját. Az infrastruktúra fejlõdése is látványos, épül az Ártándot Bukaresttel majdan összekötõ autópálya, s az úthálózatot is jelentõsen felújították, illetõleg javítják jelenleg is. A dinamikus fejlõdés titka a belsõ fogyasztás növekedése. A lej ma stabil és erõs pénznem. Bãsescu kíméletlen harcot hirdetett a korrupció ellen, ennek gyakorlati következményeként egy sor egykori minisztériumi alkalmazottat és banktisztviselõt tartóztattak le, akik részt vettek a román energiaszektor magánosításában. Bãsescu igyekszik megzabolázni az országban jelen lévõ külföldi óriáscégeket is, az ÖMV-t például rászorította, hogy támogasson egy olyan pénzügyi alapot, amelybõl a lakossági gázáremelést kompenzálják. Bãsescu sugalmazására létrejött az úgynevezett Tiºmãneanubizottság, amely történeti vizsgálódásai után kiadott jelentésében egyértelmûen megbélyegezte a kommunizmust, de kitért olyan dolgokra is, mint a csángók erõszakos elrománosítása. A diktatórikus kommunista múlttal és a korrupcióval való leszámolási szándéka miatt Bãsescu vörös posztónak számít a posztkommunista Szociáldemokrata Párt és a Nagy Románia Párt szemében, akik minden követ megmozgattak, hogy eltávolítsák az elnököt posztjáról. Mindezeknek a fejleményeknek érdekessége a mi részünkre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) illetve annak elnöke, Markó Béla szerepe. Mint ismeretes, Romániában mindjárt kezdetben, az 1989 decemberében kitört forradalom idején a magyarok úgy határoztak, hogy egyetlen politikai pártban összegezik erejüket érdekeik sikeresebb képviselete érdekében. Ez az egység többé - kevésbé ma is megvan, csak nincs benne sok köszönet, mert az RMDSZ 16 éven át belsõ küzdelmek tere volt éppen amiatt, hogy vezetõi nem feleltek meg a történelmi követelményeknek. Pontosan az történt ebben a magyar szervezetben, ami történt a romániai politikai téren: a forradalmat azok tervezték és hajtották végre a nép akaratának felhasználásával, akik a megdöntött hatalom részesei voltak, csak éppen nem az elsõ vonalban. A román forradalomnak ezt az álságosságát vette észre és leplezte le egy interjúban Cs. Gyímesi Éva kolozsvári professzor az alábbi néhány mondatával: Nagyon korán észrevettem, hogy ez nem volt igazán forradalom. Valami gyanús volt már januárban, amikor részben az RMDSZ küldötteként, részben pedig Doina Cornea meghívottjaként részt vettem a megyei Nemzeti Megmentési Front munkájában. Nagyon hamar tapasztalni kellett, hogy a tanács felülrõl, Bukarestbõl kezdi várni az utasításokat, illetve bizonyos kérdésekben a végsõ döntést. Bármennyire is jelen voltak ebben az utcáról felsodort fiatalok, akik valóban tüntetés és harc közben váltak vezetõkké, és jelen volt néhány ellenzéki is, egyre inkább visszaszivárogtak a régi struktúrának a képviselõi. Ott találkoztam egy volt szekussal, többen felismertük, és el is távolítottuk nagy nehezen, de aztán visszajött, mint a Románok Világszervezetének egyik vezetõ tagja. Hát már elég korán érzékelni lehetett, hogy ez mégsem volt teljes fordulat. (Látó, szépirodalmi folyóirat, 1990 decemberi szám.) Lényegében mindenütt ez történt, a kommunizmus megbukott, a kommunista hatalom bejelentette, hogy ezután már nem kommunista. Tehát, ahol tetszettek forradalmat csinálni, ott sem volt teljes fordulat. Mondjuk ki: a kommunista évtizedekben annyira kettõs szerkezetû lett a társadalom, hogy az a rész számszerû többsége ellenére amely kormányzott volt, híján volt minden eszköznek ahhoz, hogy a kormányzók helyére lépjen. El kellett fogadni a helyzetet gyorsan áttekintõknek és cselekvõknek a nyilatkozatát, hogy megtérnek a nép, a nemzet szolgálatára. Ez mindenütt így volt a szovjet alól felszabadult táborokban, és hogy visszatérjünk a témánkhoz az RMDSZ esetében is. A magyar párt részévé vált a bukaresti hatalomnak, és talán az is rávilágít a lényegre, hogy annak elnöke, Markó Béla szívesen látott és támogatott személy Budapest liberál-szocialista köreiben. Markó Béla pozícióját a bukaresti kormány amelynek tagja és a budapesti kormány tartja biztos helyzetben, és emiatt nem tudnak érvényesülni az RMDSZ politikájában a magyar érdekek védelmezését szorgalmazó, párton belüli csoportok. Borbély Zsolt Attila temesvári politikai elemzõ folyamatosan ad képet az RMDSZ dolgairól a KAPU c. folyóiratban és az Átalvetõben. Elõbbi áprilisi számában írja többek között a következõket: Ha tárgyszerûek akarunk lenni, akkor legalább címszavakban meg kell említeni, hogy az RMDSZ teljesítménye mögött ott van az is, hogy e szervezet diszponál évek óta a magyar és a román költségvetésnek az erdélyi magyar közösség (és nem a politikum!) számára elkülönített forrásai felett, hogy most a pártpénzt (amit a másik magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség azért nem kap, mert az RMDSZ 2004-ben román állami kapcsolatait felhasználva érvénytelenítette a szervezet által összegyûjtött aláírást) ne említsük. Hogy az erdélyi magyar média kb. háromnegyede részben egzisztenciális függésbõl, részben kontraszelektáltsága miatt hatalomorientált. Hogy az RMDSZ rendelkezik egy olyan infrastrukturális és humán hálózat felett, melyet az autonomistákkal [akik Erdélyben autonómiát akarnak a magyarság részére] közösen épített ki, majd fokozatosan kisajátított. S ekkor nem szóltunk a konjunkturális elõnyrõl, arról hogy az általános apátia, az emberek egzisztenciális félelmei, a létbizonytalanság, a román média magyarellenes hangulatkeltései a román hatalommal bensõséges viszonyt ápoló szervezetnek kedveznek, és nem a»vért, könnyeket és verítéket«ígérõ»radikálisoknak«. A langyos politika megtalálja a múlt rendszerben kinevelt, tudatkódolt, a»csak rosszabb ne legyen«mentalitásba belefásult választói táborát. Itt vagyunk tehát 16 eltékozolt esztendõ reménykedéseink romhalmazán, ami idõ alatt 200 ezerrel kevesebb magyart számlálnak Erdélyben. És ami a magyarság ottani helyzetét illeti, persze hogy jobb a helyzet, mint Ceausescu bukása elõtti idõkben, de csak annyival jobb, ami a változás természetébõl jött, semmi több. Bãsescu elnök tisztogató szándéka szinte az egész politikai szervezet heves ellenzését váltotta ki. A Szociáldemokrata Párt és a Nagy Románia Párt kezdeményezésére a román parlament alsó és felsõ háza az államfõ hivatali mûködésének felfüggesztése mellett döntött áprilisban, akinek további sorsáról a parlamenti döntéstõl számított 30 napon belüli népszavazás lett hivatott határozni. Arra hivatkoztak, hogy az elnök beavatkozott az állami intézmények mûködésébe, és többszörösen megsértette az alkotmányt. A népszavazást megelõzõ kampányban Traian Bãsescu ismertette fõbb célkitûzéseit. A politikai osztály megreformálása érdekében az egyéni választókerületes szavazási rendszer bevezetésérõl szóló referendumot tervez, ugyanakkor alkotmánymódosítás útján egykamarás parlamentet szeretne. Hangsúlyozta a lusztrációs törvény elfogadásának szükségességét, amely megtiltaná a kommunista rezsim vezetõinek, hogy különbözõ közméltóságokat töltsenek be. Bãsescu elmondta: ezen célkitûzések megvalósítása érdekében mindenekelõtt egyeztetni fog a pártokkal, hogy parlamenti támogatást szerezzen. Ezenkívül Bãsescu megígérte: támogatja a korrupcióellenes harc folytatását. Pengeváltásnak nevezhetjük a román elnök és az RMDSZ-elnök, miniszterelnökhelyettes megnyilatkozásait. Markó Béla a népszavazás elõtt fáradhatatlanul kampányolt az elnök ellen, akit kilengésekkel, alkotmánysértéssel, diktátorsággal vádolt. A Átalvetõ

13 EKOSZ - EMTE Erdélyi kitekintõ szeptember Magyar Polgári Egyesület elnöksége állásfoglalást tett közzé a kampányidõszakban, amelyben többek között ez áll: Kampánykörútjain Bãsescu többször is szóvá tette az RMDSZ csúcsvezetõinek soraiban tapasztalható korrupciót, illetve a román pártok szokását, miszerint õt személyesen is megkeresik egy-egy korrupciós ügy eltussolása érdekében. Bãsescu szerint ilyen szempontból semmi különbség nincs a román pártok és az RMDSZ között. Aromán államfõ Markó Béla és Verestóy Attila nevét is említette a magyar korrupciós ügyekbe keveredett politikusok között. Azt is elmondta: Markó Béla személyesen megkereste õt, hogy a saját ügyében (a vagyonbevallásában szereplõ egymilliárd régi lejes költõi honorárium miatti ügyészi vizsgálódás leállítása), illetve a Nagy Zsolt elleni eljárásban is az államfõ segítségét kérje. Markó Béla ezeket a vádakat a romániai magyarság elleni vádakként próbálja beállítani, megnyilatkozásai arról szólnak, hogy Traian Bãsescu nem az RMDSZ korruptjait bírálja, hanem a romániai magyarságot támadja. Május 19-én megtörtént a leváltásról kiírt népszavazás, amelyben a választópolgároknak egyetlen kérdésre kellett igennel vagy nemmel válaszolniuk: Egyetért-e ön Románia államfõjének, Traian Bãsescunak a leváltásával? Aköltséges akció nem járt sikerrel. Traian Bãsescu román elnök, hetvenöt százalékos diadalt aratott. Az eredmény óriási presztízsveszteség az elnök elmozdítását kívánó pártoknak, így a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is. Az ellenzék által diktatúraépítéssel vádolt Bãsescu folytathatja a kommunizmussal és a korrupcióval leszámoló politikáját. Ahogy mondta, megvívhatja a csatáját, hogy az a demokratikus oligarchia, mely az Iliescu kormányzás alatt konszolidálódott, eltûnjön. Bãsescu demokrata pártja, amelyet Tãriceanu és Markó kiszorított a kormányból, most diadalmasan visszatérhet a politikai arénába. A Népszabadság cíkkírója (Füzes Oszkár) mintha a veszteseknek drukkolt volna: Az oligarchák és a korrupció elleni harc bajnokaként tetszelgõ Bãsescu folytathatja törekvését a nagyobb elnöki hatalomra, a választójog reformjára, és általában arra, hogy a többi érdekcsoport fölé emelkedjen, azaz az övé legyen a legbefolyásosabb üzleti-hatalmi klán. Találgatások sora jelenik meg a sajtóban a választást követõen, hogy miként alakul a romániai politika, amelyben a nép bizalmával megerõsített elnöknek kell megbirkóznia a politikai pártok parlamenti többségével. Ugyanakkor a kormány sorsa is kérdéses, hiszen Tãriceanu liberális miniszterelnök kisebbségben kormányoz Markó Béla magyar pártjának koalíciójában. A mi figyelmünket inkább a magyar párt sorsa köti le: lesz-e kimozdulás a Markó Béla uralta megalkuvó állapotból? Két nappal a népszavazás után írja az Erdély Ma, hogy az RMDSZ, amely teljes mellbõségével kiállt a természetellenes ötös fogat elnöki hatalmat robbantó politikája mellett, enyhén szólva kellemetlen helyzetbe került. A magyar választók zöme, 69 százalék Háromszéken nem ment el szavazni, ami azt jelenti, hogy nem hallgatott a szövetség buzdító szavára. A magyar választó Traian Bãsescu országlását is meglehetõs távoltartással és kritikával figyelte, de most, a kampány alatt mégis tudatosodott benne az is, hogy az RMDSZ államelnök-ellenes koalícióba való belépése, diktatúrát vizionáló jóslatai, olykor fenyegetései, olyan tisztátalan, egyéni és szûk csoportérdeket fedõ akciót takarnak, amilyent még ez az egypártrendszerben nevelkedett s máig abban élõ közösség sem tud elfogadni. Eckstein-Kovács Péter szenátor kolozsvári sajtótájékoztatóján leszögezte: miután az urnák elé járult erdélyi magyarok 75 százaléka nemmel szavazott a referendumon, Markó Béla elnöknek, valamint Verestóy Attila szenátusi és Márton Árpád képviselõházi frakcióvezetõnek haladéktalanul le kellene mondania tisztségérõl. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke úgy vélekedett: a népszavazási kampányban tanúsított álláspontja miatt az RMDSZ elrugaszkodott a valóságtól, és eltávolodott a magyar közösségtõl. Jelzésértékûnek nevezte, hogy az RMDSZ-ben senki sem vállalja a felelõsséget a kudarcért, sõt Kelemen Hunor kampányfõnököt ügyvezetõ elnökké kívánják kinevezni. Távolabbról tekintve, és a szocialista-kommunista elit szívósságát és tartósságát ismerve, nem jósolunk nagy eredményt a román purifikátornak. Nemcsak a pártok, nemcsak a parlament többsége a ledönthetetlen fal, hanem az az egész kivételezett réteg, a volt diktatúra gazdagjai és védelmi rendszerének botosispán hadai, akik miként Márai megjövendölte védik a zsákmányt. Markó Bélával, az RMDSZ-szel az a baj, hogy a magyar érdekek követelése helyett pártpolitizál, a román belpolitikában ügyeskedik, ami által miniszteri, helyettes miniszterelnöki pozíciót szerez, amivel nem megvetendõ Romániában vagyunk egyéb mellékes jár a rang és fizetés mellett. Papp Kincses Emese írja az Erdélyi Naplóban: 17 évvel ezelõtt az RMDSZ az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi szervezeteként, a demokrácia és a rendszerváltás elkötelezett híveként lépett a politikai porondra. Ezért élvezte az értelmiségi elit mellett az erdélyi magyarság egészének támogatását. Az elsõ (érzelmi) sokk közösségünket akkor érte, amikor az RMDSZ Ion Iliescu államelnökségének támogatására szólította fel tagságát. Nem folytatjuk a felsorolást, túl hosszú a lista. Nagyon helyes volt az eredeti elgondolás, hogy egyetlen párt kell a magyarságnak Romániában. Az is helyes volt, ahogy elindították az RMDSZ szervezését, és mai napig is helytállóak az akkor megfogalmazott célkitûzések. Egy szó, mint száz, oda kell visszatérni, és a feladatnak megfelelõ vezetõket kell választani. A vérrel áztatott Erdély földje A Fehér Megyei RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottság és a Nagyenyedi Református Egyházközség 2007 június 10-én emlékmûvet avatott a nagyenyedi református temetõben, a nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elpusztult mintegy 234 honvéd emlékére. Az avatóünnepségen részt vett több magyarországi és erdélyi meghívott, volt honvédek, akik az akkori események aktív résztvevõi voltak, azóta vitézzé avatott idõs magyar emberek, akiknek arckifejezésén az események felidézése az emlékeket szinte átélhetõvé tette a temetõ tikkasztó hõségében. A Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottság 2005-ös megalakulása óta, azon tevékenykedik, hogy a hazájukért elesett honvédek méltó megtiszteltetésben részesüljenek, ne szanaszét, tömegsírokban Erdély szerte eltemetve, felejtsük el õket, hanem a nemzet emlékezetében örökre fennmaradjon hõsies helytállásuk, függetlenül attól, hogy bukott ügyért harcoltak, ráadásul a vesztes oldalon óta 2500 nagyobbrészt a tordai csatában elesett, nagyobbrészt fiatal honvéd van újratemetve a tordai honvéd sírkertben, de a munka igazán most kezdõdik. A délután 17 órakor kürtszóval kezdõdõ ünnepségen bemutatásra kerültek az akkori események, az 1944 õszén fogságba esett honvédek szörnyû sorsa, melyek közül két fogolytáborban 238-an haltak bele az áldatlan körülményekbe, akikbõl 234-et sikerült azonosítani. A város lakossága közös össze fogással próbálta menteni a menthetetlent, élelmet gyûjtöttek, tetvetlenítették a foglyokat, az orosz õrök ellenkezésével is számolva, miközben naponta többen vesztették életüket a honvédek elején az életben maradottakat máig ismeretlen helyre szállították kelet fele... Pataky József a Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottság elnöke beszédében rámutatott: csak törpe nép felejti el fiait. Kötelességünk emléket állítani hõseinknek, elszomorítónak nevezte, hogy a magyar állam semmilyen lépést nem tesz ezügyben, az ország, amelynek katonái voltak, amelyért harcoltak. Létre kellene hozni egy román-magyar államközi egyezményt, ami a hadisírok gondozására vonatkozna, így közös erõvel méltó emléket állíthatunk hõsi halált halt több ezer magyar katonának. Hasonlóan említette Bonchida kastélyegyüttesének helyzetét, ahol szintén a törvények is korlátozzák a helyzet jobbrafordítását. Felkérte a hallgatóságot, hangoztassák, továbbítsák kérésüket, hogy egyszer majd létrejöjjön az egyezmény. A helyzet amiatt súlyos, hogy ez a generáció az utolsó, aki közvetlenül átélte az eseményeket, az utókor nélkülük nehezen fogja megoldani ezt a kérdést, majd mikor észbe kapunk, mit is mulasztottunk. A terméskõbõl készült nagyméretû emlékmû közepén egy réztábla áll, mely mellett két oldalon a 234 honvéd neve található. 19 órakor Holányi Julianna festõmûvész jubileumi kiállítására került sor a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. A mûvésznõ ebben a Maros partján fekvõ hangulatos erdélyi városban született és itt végezte gimnáziumi tanulmányait, az évszázados Bethlen Gábor Kollégiumban, majd a Kolozsvári Mûszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet ben települt át Magyarországra. Peremarton gyártelepen él és dolgozik. (Lapunkban elõzõleg már közöltünk tõle munkákat, várjuk a következõket is. A szerk.) Nagy József

14 14 Válság a katolikus egyházban EKOSZ - EMTE Válság az erdélyi katolikus egyházban 2007 augusztus 1. után az erdélyi katolikus egyház már nem ugyanaz, ami augusztus 1. elõtt volt. Ezen a napon hatályba léptek azok a gyulafehérvári fõegyházmegyében, dr. Jakubinyi György érsek úr által elrendelt áthelyezések és személycserék", amelyek nem csak nagy vitát, hanem komoly ellenállást és aggasztó nyugtalanságot okoztak és okoznak. Jogi és politikai értékelés. A jövõ prognózisa. Eltekintve a döntések egyházpolitikai szempontjától és a hívekre gyakorolt hatásától, a baj az, hogy ezek az áthelyezési döntések jogellenes eljárások alapján történtek meg és az egyházjog (Canon Iuris Canonici CIC) normáit megszegték. Mert nem megüresedett plébániákról van szó, hanem rotációs úton eltolták a papokat mint marionett bábokat egyik plébániáról a másikra. Ilyen rotációt az egyházjog nem ismer, söt az ilyen rotáció az egyházjog és annak szelleme ellen van. Egy plébánia vezetése stabilitást igényel (Parochi...in sua quisque paroecia ea gaudeant stabilitate in officio, quam animarum bonum requirat : CD 31 Dekretum Christus dominus 1965 okt. 28) A körbevonuló vándorklérus csak a kereszténység kezdetén volt kívánatos, amikor terjeszteni kellett a keresztény vallást. De már 325-ben, a Nicäa-i zsinatban olvashatjuk a migráció tilalmát. A plébánosok évszázadokon át az inamovobilitas elõjoggal éltek, a gondolat volt a szimbolikus szellemi házasság" nem csak a püspök és egyház között, hanem a plébános és községe között is. Azon lényegében nem változtatott az új egyháztörvény, az Codex Iuris Canonici (CIC) sem, amely elõírja: 522 can. A plébánosnak állandósággal kell rendelkeznie, ezért meghatározatlan idõre nevezzék ki". Az meghatározott idõ csak kivétel. Az áthelyezés a plébános akarata ellenére az elõírt eljáráshoz van kötve, és súlyos ok szükséges hozzá. 190 can. 2 : Ha az áthelyezés a hivatal birtokosának akarata ellenére történik, súlyos ok szükséges; a jogban elõírt eljárásmódot kell megtartani, mindig tiszteletben tartva az illetõnek azt a jogát, hogy ellenérvét kifejtse." Az eljárási normák lényege, hogy irásban kell történjen a javaslat az áthelyezésrõl (can.1748), és az elutasítás esetében két plébánossal meg kell tárgyalni azokat az érveket, melyek az áthelyezés mellett vagy ellene szólnak. (1750 can.) Csak ezen eljárás betartása után hozhat a püspök egy áthelyezõ határozatot, és csak ezután töltheti be a megüresedett helyet új plébánossal. Ezen kánoni jogban elõírt eljárás megkerülésével, Jakubinyi érsek úr elérte az önként" belegyezéseket", amelyek kifelé azt a látszatot keltik, hogy az áthelyezések nem akaratok ellenére történtek. Nézzük meg, hogyan valósultak meg a beleegyezések": A figyelemre méltó engedelmesség érzése, a konfliktus elkerülése és a jogi tudatlanság mellett kétségkívül mérvadó volt, hogy a maximum 15 év tartam betartására hivatkoztak. Konkrétan: elhitették mindenkivel, hogy az egyházi kánon szerint egy pap rendszerint egy helyben legfeljebb 15 évig maradhat, mely idõ alatt elég barátot és ellenséget szerezhet magának" ( Potyó Ferenc, Krónika 2007 júl. 30.) A gyulafehérvári érsekség egy újságíró kérdésére ezt megerõsítette, és a zsinati rendelkezés 118. pontjára hivatkozott. Csakhogy ez a rendelkezés nem arról szól. A 118. rendelkezés nem a püspöknek, hanem a plébánosnak és lelkészeknek teszi lehetõvé, hogy 15 év után kérhesse szolgálati helyének megváltoztatását. A 118. rendelkezés a megyéspüspöknek sem jogot, sem kötelezettséget nem ír elõ az áthelyezésre. Can. 118: Tizenöt évi szolgálat után az illetõ hely plébánosa nyilvánítsa ki szándékát a fõpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná." Tehát: Nincs ilyen egyháztörvény sem általános (ius commune), sem partikuláris (ius particulare), sem külön törvény ( ius speciale), amely tartalmazna egy ilyen normát, miszerint a plébánosoknak 15 év után el kellene hagyniuk eddigi plébániájukat. És ha létezne, akkor egy ilyen rendelkezés semmis lenne, mert ütközne a Codex Iuris Canonici kodifikált törvénnyel. Az általános jog ellen nem lehet partikuláris jogot alkotni, ezt az érsek úr is tudja. Kérdezem : a 20, eddigi helyérõl eltávolított plébános közül hány kérte önként az áthelyezést? ( Potyó Ferenc: Czírják Árpád választhat magának plébániát, vagy nyugdíjba is vonulhat".) Kérdezem: a 20 plébános közül hány egyezett bele az áthelyezésébe a fõpásztor pszichés nyomására? És hányan voltak abban a tévhitben, hogy a 15 év határidõ érvényes? Erre a kérdésre illene választ adnia az érsek úrnak. Mert egy jogügyleti akarat kijelentése, amely egy olyan jelentõs tévedésen alapszik, amelyet a másik fél okozott, megtámadható, nem jogérvényes. Ezt is tudja az érsek úr és azt is, hogy miként lehet az ilyen esetet minõsíteni. Válasszal tartozik az érsek úr arra is, hogy mi az igazi oka ennek a minõsíthetetlen akciónak. A lelkipásztorok nem marionett figurák, amelyekkel tetszés szerint játszani lehet és nem sakkbábok, amelyekkel (egyház)politikai sakkhúzásokat szabad csinálni. Az érsek úr döntése annál súlyosabb, mert nem fedte fel annak okait és motívumait. Ha valaki a döntéseit jogi út elkerülésével, az igazi okai elhallgatásával és nagy ellenállás ellenére ilyen szívósan keresztülhajtja, indokolt a gyanú, hogy politikai okok szerepelnek a háttérben. Milyen más okokat lenne érdemes a hívek elõl eltitkolni? A politikai játszma gyanúja azért is felmerül, mert az a három lehetséges indok, amelyeket a kánoni jog felsorol az áthelyezés feltételeként, a konkrét esetekben nem látható. Ez a három ok a következõképpen van megfogalmazva: 1748 can: Ha a lelkek java, vagy az egyház szükséglete, illetve haszna úgy kívánja, hogy a plébánost helyezzék át.. Ez a három feltétel szoros összefüggésben van, de kétségtelenül a lelkek java a legfontosabb, és mindennek a mércéje kell, hogy legyen. Komolyan gondolhatja valaki, hogy a Czirják Árpád nyugdíjazása, Gergely István és Csató Béla áthelyezése a hívek érdekében történt hogy csak a három legfontosabb személyt említsem? Ha azok a továbbiakban nem tudják folytatni kiemelkedõen eredményes munkájukat? Ha csalódottságot, értetlenséget, fájdalmat éreznek a hívek? A hívek elégedetlensége erõsen visszaüt az egyház egészére. Az egyház jövõjére nézve nélkülözhetetlenek a karizmatikus személyiségek, akiknek kulcspozíciókban, és nem kevésbé fontos helyeken vagy éppen nyugdíjban van a helyük. Az áthelyezéseket sem az egyház szükséglete, sem haszna nem indokolja. Ellenkezõleg. Az érsek úr válságba sodorja az erdélyi katolikus egyházat. Döntései bizonytalanságot okoznak a hívek között, és veszélyeztetik az eddigi egyházi tevékenységek folytatását. Az egyház szükséglete és haszna érdekében sok más dolgot kellene tenni. Például az ingatlanok visszaadásáért jogi úton harcolni Strassburgig elmenõen ahogy ezt számtalan sikeres román panaszbeadvány példája mutatja, és nem alattomosan alkudozni, s kompromisszumokra várni, mert a kompromisszumnak ára is van. Az egyház az erdélyi magyarság legfontosabb intézménye. Különösen most, amikor a magyarság küzdelme jogaiért, identitásának megõrzéséért, a keresztény és nemzeti értékek fennmaradásáért egy érzékeny fázisba lépett, egy erõs és hiteles egyház megléte nélkülözhetetlen. Miután az erdélyi magyarság saját képviselõiben nem bízhat, az anyaország politikusaiban szintén nem bízhat, akkor ezután az erdélyi katolikus egyházban sem bízhat meg? Egy sorban álljon augusztus 1-e december 5-el és szeptember 26-al!? Ezt akarja az érsek úr? Ha nem ezt akarja, akkor fatális hibát vétett. Nem csak jogilag, hanem politikailag is, egyházpolitikai és nemzetpolitikai szempontból egyaránt. Ebbõl a szomorú helyzetbõl mégis mutatkozik kiút. Újra át kell gondolni az erdélyi katolikus egyház szerepét, végig kell gondolni, hogyan lehet erõsíteni az egyházat, gyümölcsözõbbé, hitelesebbé tenni mûködését. A megoldás kulcsát Csíksomlyóban leltük fel. Itt olyan dokumentumokra találtunk, amelyek azt bizonyítják, hogy Csíksomlyóban az egyházmegye tagjai még 1936-ban is gyakorolták az egyházközségplébános megválasztásának többszáz éves jogát. Az utolsó plébános kinevezése a háború elõtt, 1936 július 9-én történt, amikor Majláth Gusztáv Károly püspök úr három, az egyházközség Átalvetõ

15 EKOSZ - EMTE Válság a katolikus egyházban 15 A közösségszolgálat védelmében Alulírottak, a Szent Mihály római katolikus egyházközség tagjai, május 10-én, meghallgatás keretében találkoztunk Ft. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. Atalálkozóra Csíkszeredában került sor 20,30 és 22 óra között. Alulírottak, a találkozót saját elhatározásunkból kértük, egy nappal korábban, május 9-én. Ezen a napon értesültünk a Krónika címû újság cikkébõl (Czirják és Csató augusztusig marad), nevezetesen arról, hogy a gyulafehérvári Fõegyházmegyei Hatóság el kívánja helyezni Kolozsvárról Ft. Dr. Czirják Árpád plébánost, kolozs-dobokai fõesperest. A találkozó keretében elõször Székely György fõgondnok úr szólt, aki ismertette jövetelünk célját, amelynek lényege ekként foglalható össze: a jelenlevõk szeretnék megismerni azokat a megfontolásokat, amelyek alapján, a Ft. Dr. Czirják Árpád plébános, kolozs-dobokai fõesperes elhelyezésérõl szóló döntés megszületett, egyben kiemelve, hogy valamennyien kiállnak a kolozsvári plébános mellett, maradását kérve. Ezt követõen sorra felszólalt a küldöttség valamennyi tagja, külön méltatva Ft. Dr. Czirják Árpád plébános, kolozs-dobokai fõesperes, érseki helynök, pápai prelátus érdemeit az egyházközség hitéletének megszervezésében, a római katolikus felekezeti oktatás pártolásában, az egyház gazdasági alapjainak kiszélesítésében, a civil szervezetek támogatásában, a mûvészetek és a kultúra támogatásában, és minden jóravaló magyar ügy felkarolásában. A meghallgatás keretében Patrubány Miklós két ízben is kérte Ft. Dr. Jakubinyi György érsek urat, hogy ossza meg a küldöttséggel azokat az okokat és nyomós érveket, amelyek mentén megszületett a döntés Ft. Dr. Czirják Árpád elmozdításáról. Az érsek úr hosszan beszélt az erdélyi magyar katolikus egyház apadásáról, külön is megemlítve Kolozsvárt, Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, de a feltett kérdésre semmit sem válaszolt. Csupán az egyházi kánon azon általános rendelkezéseit említette, melyek szerint egy papnak rendszerint egy helyben legfeljebb 15 évig lehet maradnia, mely idõ alatt elég barátot és ellenséget szerezhet magának. Vekov Károly nyomatékkal szóba hozta a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiának a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe való betagosítását, amely visszatetszést keltett mind a kolozsvári római katolikusok, mind Kolozsvár egész magyar lakosságának sorában, és kérte a Fõegyházmegye vezetõjét, hogy óvakodjanak egy újabb elhibázott lépéstõl. Válaszában az érsek úr dicséretesnek nevezte, hogy a hívek kiállnak papjuk mellett és kérte, hogy ugyanúgy álljanak oda Ft. Dr. Czirják Árpád utódja mellé is. Az érsek úr még akkor is hajthatatlan maradt, amikor a jelenlevõk kérték, hogy Ft. Dr. Czirják Árpád legalább addig maradhasson meg helyén, amíg befejezi azokat a munkálatokat, amelyeket elkezdett, illetve amelyek még folyamatban vannak. A jelenlevõk többrendbeli kérése és érvelése ellenére az érsek úr hajthatatlannak bizonyult, és ismételten kijelentette, hogy a döntés megszületett, egyben tájékoztatta a kolozsvári küldöttség tagjait arról, hogy az egyházi kánon szerint a Fõegyházmegyei Hatóság döntése ellen az érintett pap két ízben szólalhat fel, harmadjára köteles engedelmeskedni. Mindezek alapján a jelenlevõk azzal a meggyõzõdéssel távoztak, hogy az ügy, legalábbis formailag, még nincs lezárva. Mi azzal a szándékkal vetettük papírra a fentieket, hogy minderrõl tájékoztassuk egyházközségünk tagjait, hiszen meggyõzõdésünk, hogy az egyházat a papság és a hívek közösen alkotják. Felelõsségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy mindent - emberi erényt és gyarlóságot - egybevetve pótolhatatlan veszteség éri a kolozsvári Szt. Mihály egyházközséget, egyben az egész kolozsvári magyarságot. Ft. Dr. Czirják Árpád erõltetett elhelyezése olyan hullámokat ver, amelybe beleremeghet nemcsak az erdélyi katolikus egyház, hanem az egész magyar katolikus élet. Kolozsvár, május 11-én Székely György fõgondnok Patrubány Miklós MVSZ elnök Dr. Fábián András fõorvos Dr. Vekov Károly egyetemi docens Gergely István szobrászmûvész Balogh Gizella nõszövetségi elnök Schuller Hajnal gimnáziumi igazgató által prezentált jelölt közül az elsõ helyen szereplõ Gaál Tamás alesperes-plébánost nevezte ki a csíksomlyói egyházközség plébánosává. Ez a választási jog továbbra is érvényben van, akkor is, ha a diktatúra alatt nem lehetett ezzel a joggal élni. Errõl a jogról sohasem mondtak le, ez a jog nem évül el. Mi több: mivel többszáz éves jogról és jogi gyakorlatról van szó, egy új törvény sem derogálhat ennek a jognak. Ezt a többszáz éves jogot, amely mélyen gyökerezik Erdély népében, és az 1224-ben született Andreanum-ig visszavezethetõ autonómia eszméjét tükrözi, újra kell éleszteni, és ezzel új impulzust kell adni az autonómia gondolatának az egyházon és államon belül is. Ilyen plébános-választási joggal a mai Európában csak Svájcban élnek - nem véletlenül, mert Svájcban láthatjuk a legtisztább demokráciát is. Akánoni jog adja meg ehhez a lehetõséget, sõt a kötelezettséget is. Az érsekségben tévednek azok, akik azon a véleményen vannak, hogy ezt a jogot már nem lehet alkalmazni, mert az új, 1983-ban kihirdetett Codex Iuris Canonici eltörölt minden korábbi kiváltságot" és ezért értelmetlen évszázaddal korábbi helyi privilégiumra hivatkozni". Ez nagy tévedés. Az új Codex Iuris Canonici csak a kegyúri jogokat és a püspök kinevezésével kapcsolatban lévõ állami jogokat szüntette meg, de azon túl mást nem. Az Egyházközség plébános-választási jog a népnek a joga, az egyházközség minden tagjának jár, egy olyan alapvetõ jogról van szó, amely kapcsolatban áll a katolikus egyházi autonómiával, a régi Erdélyi Katolikus Egyház Státusával. A CIC expressis verbis elismeri a választási és a prezentációs jogot. A can. 167 felsorolja az egyházi hivatal átadásához szükséges jogi alapként a szabad kinevezés mellett a választást és prezentációt (bemutatási jogot). Ennek megfelelõen a plébános hivatalának betöltése is választási vagy prezentációs jogon történhet. Idézem a kánoni jogot: szeptember 523 can. A 683. Can. 1. -a elõírásának tiszteletben tartásával a plébános hivatalának betöltése a megyéspüspök joga, mégpedig szabad adományozás útján, hacsak valakinek nincs bemutatási vagy választási joga. Tehát: Ott, ahol az egyházközség bemutatási (prezentációs) vagy választási joggal élhet, a megyéspüspöknek nincs szabad joga a plébános kinevezésére és nincs szabad joga a plébános áthelyezésére sem! Mivel abból kell kiindulni, hogy nemcsak a Csíksomlyói Egyházközségben volt érvényes a választási illetve prezentációs jog, hanem minden Erdélyi Katolikus Egyházközségben, arra lehet következtetni, hogy az érsek úr által történt áthelyezések, de kinevezések is semmisek, ha az érintett egyházközség tagjai a jogokkal élni akarnak, amelyeket 3 hónapos határidõn belül a plébánia megüresedése után kell gyakorolni. Csíksomlyóban augusztus 8-ra már ki van hirdetve a plébános választás. Az eddigi többszáz éves egyházi hagyományok gyakorlása legitim egyházi követelés, és egybehangzik a laikus értékeléssel az egyházban. Erdélyben többszáz éve uralkodott ez a szellem, amelyre a többi katolikus egyház csak a 20. században talált rá. Erdélyben egy ilyen joggyakorlás aktuális is, mert összhangban van a területi autonómia és önrendelkezési követelésekkel. Az erdélyi katolikus egyház nagy kihívás elõtt áll. Meg kell ragadni a lehetõséget, vissza kell térni a gyökerekhez, az egyházi - keresztény és nemzeti gyökerekhez egyaránt. Vissza kell állítani az igazi keresztény és nemzeti értékeket. Csíksomlyóban megtaláltuk a kulcsot. Kezdjük el a katolikus egyházban, mutassunk példát az állami hatóságoknak és egész Európának, Bukaresttõl Brüsszelig. Bécs, augusztus 4. Eva Maria Barki (Az Átalvetõ által stilizált szöveg)

16 16 Válság a katolikus egyházban EKOSZ - EMTE Ne hagyjátjok a templomot és az iskolát és a papot se Nyílt levél Jakubinyi György gyulafehérvári érsek úrnak Érsek Úr! Egy pap miatt írok Önnek. Ön tudja, ki az a pap. Igen, Gergely István az a pap, Csobotfalva papja, a Csibész Alapítvány megteremtõje, aki Böjte Csaba testvérhez hasonlóan árvákat ment meg az életnek, no és persze a nemzetnek. Gergely István az a pap, egy küldetéses ember. S ez a világ nem kedvez a küldetéses embereknek, bár nem tudom, volt-e idõ, amikor ez nem így volt. Érsek Úr! Protestáns vagyok, lutheránus; s még erdélyi sem vagyok, még ha lelkemben odavalónak is érzem magam. Ön tehát kétszeresen is okkal mondja, hogy mi közöm van nekem mindehhez. Mi közöm van énnekem Gergely István plébános, vagy ahogy hívei és barátai szólítják, Tiszti áthelyezéséhez. Mert ennek a levélnek ez a szomorú oka: Ön úgy döntött, hogy húsz év csobotfalvi szolgálat után áthelyezi Gergely Tisztit, bármi áron, ha kell. Tehát protestáns vagyok és nem erdélyi. Ez Önnek, érsek úr, két súlyos érv, hogy megkérdõjelezze jogomat a szóláshoz. Nekem pedig két súlyos érv, hogy szólnom muszáj. Kezdem a másodikkal, mert az tûnik egyszerûbbnek: nem érdekel, hogy ki erdélyi, s ki itteni. Nincsen határon túli magyar, meg határon inneni magyar, nincsen két magyar világ, csak egy. Ebben hiszek, még akkor is, ha december 5-e óta ez a hit talán puszta illúzió. Vagy ami még rosszabb: önbecsapás. De hát, érsek úr, van-e férfiasabb, emberhez méltóbb foglalatosság az ilyesféle önbecsapásoknál? Érdemes-e csak olyasmiben hinni, amiben hisz mindenki? De hadd hívjam segítségül Cs. Szabó Lászlót. Õ ezeket írja a Kis népek hivatása címû esszéjében: Elsõ hivatásuk a fennmaradás. Elsõ kötelességük is; tartoznak vele a költõiknek, akik belepusztultak a nemzetféltésbe. A példa Svájc, amely sose adta meg magát. Néha nem tudom, érsek úr, mi vajon feladtuk-e már. De azt tudom, hogy könnyebb lenne ezt hinni, és készen állna az önfelmentés. Az önfelmentés pedig azért iszonyú, még ha valós indokok állnak is mögötte, mert nem csupán a lelkiismeretet bénítja meg, hanem a józan ítélõképességet is. Ajózan ítélõképesség pedig néha nem cselekszik hideg fejjel. Aki állandóan hideg fejjel cselekszik, aki állandóan mérlegel, az lélekben halott. S az önfelmentés egyenesen kizárja a hitet - a hitet bármiben, érsek úr. Ha szabad erre figyelmeztetnem Önt, félõ, hogy Önnek számos érve van már, s mind-mind ezt az önfelmentést támogatja. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy egyházjogi paragrafusok garmadája igyekszik az Ön lelkiismeretének megnyugtatására, s rosszabb pillanataiban Ön jobban szereti már azokat a paragrafusokat, mint a valóságot. A valóság ugyanis jéghideg, érsek úr. A valóság az, hogy Gergely Tiszti népének igazi szolgája, aki nem ismeri a megalkuvást. Hitet és magyarságot adott híveinek; azoknak a csíki székelyeknek, akiknek feje fölött ott áll az állandó figyelmeztetés: Keresztviselõ Krisztusom! Tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét. Ezt a keresztet csak hittel lehet hordozni, érsek úr. Azzal a hittel, ami a Gergely Tisztié. Azzal a hittel, amit Õ oda tudott adni a közösségének. S ne gondolja, érsek úr, hogy Gergely Tiszti mûve eljár most már magától is, az idõk végezetéig. Ugyan! Össze fog omolni az, ha Ön elviszi onnét a pásztort. Azt a mûvet, azt a közösséget a pap lelke élteti. S mert tudom, Önnek is van lelke, hát ezért bújik kegyelmed az egyházjogi paragrafusok mögé. Ám oda is folyvást be fog hallatszani a figyelmeztetés: ha lenne még húsz olyan papja Erdélynek, mint Gergely István, akkor nem így állnánk most mi, magyarok. És valahogyan csak oda kellene állnunk a sors elé, mert Cs. Szabó László már 1940-ben tudta a valót: A kis népek dolga, hogy megtartva az emberi mértéket, csöndesen, erõszak nélkül ellenálljanak az új Bábelnek " Ha Gergely Istvánt elveszi most nyájától, érsek úr, úgy felszámolja az ellenállás egy kicsike szigetét. Nem fogja megérni. S hadd szóljak most arról az elsõ dologról is. Arról, hogy lutheránusként miért érzem kötelességemnek kiállni Gergely Tisztiért. Azért, mert a barátomat tisztelhetem benne. De tudom, a mai világban ez is kevés. Mondok hát mást, érsek úr. Babits Mihály szavával szólok, azzal könyörgöm Önnek. Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem õrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! Ez az elsõ intés a Poeta Doctus-tól. S íme a második, az Önnek talán fontosabb: Én katholikus vagyok; azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katholikus igazságban! Más szóval: hiszek az IGAZSÁGBAN, mely túl van politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein. ( ) Elsõ és felületes olvasatra ez a két vallomás ellentétben áll egymással. Pedig nem. Már akkor sem állt ellentétben egymással a nemzethez tartozás és a katolicizmus, amikor Babits leírta ars poeticáját. Most pedig szinte fájó a két igazság összetartozása, egymásra utaltsága. Mára az lett a helyzet, hogy a Babits leírta IGAZSÁG, az örök, egyetemes, katholikus igazság és a magyarság igazsága egybeesik. Aki ma elvitatja a magyar világ jogát a megmaradásra és az önrendelkezésre, farizeus az, és hitetlen. Az új Bábel szolgája. Ady annak idején szigorúan nekiment a katolikus egyháznak, amikor megírta a Nagyváradi kanonoksort. Ha ma feltámadna ez a mi beteg, csodálatos prófétánk, egyike azoknak, aki belehalt a nemzetféltésbe, nos, ma bocsánatot kérne azokért a szavakért. S talán nem is azért, mert a véleménye, vagy - bocsánatot kérek!- az egyház megváltozott azóta, hanem azért, mert a helyzet változott meg. A magyarság megmaradása és a magyarok egyházainak állapota még soha nem állt ilyen szoros összefüggésben, mint most, új Bábel idején. S bizony, érsek úr, úgy érzem valamiért, hogy Ady most azért harcolna, hogy ne vegyék el Gergely Tisztit nyájától. Azt tanultam, hogy kis népnek lenni a legszebb és legveszélyesebb állapot; életveszélyes erény. -írja Cs. Szabó. Majd így folytatja: Nem elég, ha elválasztjuk a kis népek erkölcsét a nagy népekétõl. Nem elég, ha lemondunk a küldetésbe burkolt hatalomvágyról; a nagy népek lelkéért is nekünk kell szoronganunk. Minthogy nem élhetnek küldetés nélkül, nemes küldetésre kell rábeszélnünk õket. Õsi keresztény törvény, hogy a rabló lelki üdve az áldozattól függ. Nézzen szét a világban, érsek úr, s látni fogja, nincsen most más igazság. Ez most az egyetemes, katolikus igazság. Ez a mi egy magyar világunk igazsága. Ez a csobotfalvi plébános igazsága, és ez az õ híveié is. Minden idõk legnagyszerûbb pápája, II. János Pál is csak ebben tévedett: azt gondolta, ha állandóan engedményeket tesz a bizánci ortodoxiának, akkor egyesítheti szétszakított egyházát. Ezért nem ment el katolikus híveihez Erdélybe, s ezért nincsen ma sem magyar nyelvû miséjük a katolikus csángó magyaroknak. S talán ezért nincsen még húsz Tisztink. Mert nem látja az egyház, hogy az egyetemes katolikus igazság most a magyarság megmaradásának igazsága. S van még egy igazság, érsek úr. Olyan patriarchális, kicsike igazság: ez az egy magyar világ, s benne az erdélyi magyar aztán különösen megszokta, hogy soha sem az történik õvele, amit õ szeretne. Ám ez a rettenetes tapasztalat nem jogosíthatja fel a saját egyházát és egyházi vezetõit, hogy szintúgy bármit megtegyen a hívek akarata ellenére. Ahívek Gergely Tisztit akarják. S Ön tudja ezt. Ha Ön saját akaratából cselekszik, s nem parancsot hajt végre, a tudjuk kik parancsát, akkor engedjen híveinek. Ön most csodát tehet, érsek úr. Ilyet is, s amolyant is. Hát tegye a jobbat. Erre kérem Önt, megalázkodott lélekkel - de soha fel nem adva. Magyar Nemzet Bayer Zsolt Átalvetõ

17 EKOSZ - EMTE Válság a katolikus egyházban 17 Nyílt levél: Ft. Dr. Jakubinyi György érsek úr részére Fõtisztelendõ Érsek Atya! Római katolikus erdélyi magyar hívõként fordulok Önhöz. Az Ön által az Erdélyi Római Katolikus Fõegyházmegyében elrendelt papi áthelyezések ügye késztet szólásra. Amint az várható volt, több kiemelkedõ, közösség- és intézményépítõ pap és fõpap indoklás nélküli és kérlelhetetlen áthelyezése akkora ellenállásba ütközött, amely átcsapott az egyházközségek, a Fõegyházmegye, sõt immár Erdély határain túlra is. Hónapokon keresztül hívõi alázattal viszonyultam ehhez a kérdéshez, amely már elsõ pillanattól kezdve felborzolta a hívek kedélyét Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíksomlyón és másutt. Május 10-én, soron kívüli, ezer kilométeres éjszakai utazást is vállalva járultam az Ön színe elé azért, hogy felhívjam figyelmét: milyen mélyen kavarják fel az Ön által tervbe vett papi és fõpapi áthelyezések az erdélyi magyar katolikus és nem-katolikus keresztény közösségek életét. Mindhiába! Ön szenvtelenül válasz nélkül hagyta ismételten feltett kérdésünket: miért? Pedig szigorúan egyházközségi és felekezeti kereteken belül maradva jártunk el. Megpróbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy az Ön által áthelyezéssel sújtott papok egyike-másika igen jeles érdemeket szerzett, és ezért véleményünk szerint különb bánásmódot érdemel. Ebben sem volt köszönet. Amikor nyilvánosságra hoztuk azt a kevéssé ismert tényt, hogy Ft. Dr. Czirják Árpád Kolozs-dobokai fõesperest Márton Áron, Erdély nagy püspöke utódjának nevezte meg, papok serege kezdett rágalmazásunkba, valótlanság terjesztésével vádolva meg minket. Akadt közöttük, olyan is, aki egyháztörténésznek nevezi magát, és akirõl köztudott, hogy szoros szálak fûzik a gyulafehérvári érseki hivatalhoz, személyesen Önhöz. A méltatlan vita lezárásaként álljon itt az egykori szekuritáté iratait vizsgáló bizottság (CNSAS) ma már kutatható levéltárában a D.69/18 jelzet 27. oldalán található dokumentum, mely egyértelmûen bizonyítja, hogy 1979-ben Márton Áron püspök Czirják Árpád plébánost javasolta, és támogatta elsõ helyen a segédpüspöki kinevezésre, miként errõl ma már bárki érdeklõdõ vagy történész meggyõzõdhet. JAKAB ANTAL segédpüspök MÁRTON ÁRON püspökkel olyan korábbi beszélgetésekrõl tárgyalt, amelyek POGGI-val és BUKOVSCHI-val folytak, és megjegyezte, hogy az illetõk azokról a személyekrõl érdeklõdtek, akik a segédpüspöki tisztségre pályázhatnak. Ezen tárgyalások kapcsán JAKAB ANTAL erre a tisztségre CZIRJÁK ÁRPÁD volt kolozsvári, jelenlegi tûri /Balázsfalva/ plébánost, JAKUBINYI GYÖRGY-öt, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet pap-tanárát és ÉCSI JÁNOS plébánost jelölte. A tárgyalások nyomán MÁRTON ÁRON a következõ pályázási sorrendet ajánlotta: CZIRJÁK ÁRPÁD, ÉCSI JÁNOS és JAKUBINYI GYÖRGY, hangsúlyozva, hogy õ maga CZIRJÁK ÁRPÁD-ot javasolja és támogatja. Kikövetkeztethetõ, hogy ezt a javaslatot a Vatikán tudomására fogják hozni, de az nem derült ki, hogy milyen módon. Aromán nyelvû levélen, melyet együttesen jegyez a Fehér megyei rendõrség és a szekuritáté vezetõje, több széljegyzet van. Legfelül egy olvashatatlan aláírású ezredes elrendeli: Intézkedéseket kérek tanulmányozásra, beszervezésre, lejáratásra, elszigetelésre. Alap alján egy másik széljegyzet immár a hatósági fellépés eredményét tálalja: Czirják Árpádról lemondott, mert nem fogadta õt el az Egyházügyi Hivatal. Esélyes maradt Écsi János és Jakubinyi György, akik kapcsolatban vannak. Olvashatatlan aláírás, alezredes Fõtisztelendõ Érsek Atya! Íme, miként hiúsította meg a szekuritáté, nagy püspökünk, Márton Áron akaratának teljesülését. Ha nincs ez a titkosszolgálati fellépés, nagy valószínûséggel állítható, hogy ma, Ft. Dr. Czirják Árpád a gyulafehérvári érsek. Az a személy, akit most Ön úgy kezel, mint egy újmisést. És akkor még nem esett szó arról a több ezer marasztaló aláírásról, amelyet a kolozsvári Szent Mihály egyházközség tagjai juttattak el Önhöz, és amelyeket Ön ugyanúgy figyelmen kívül hagyott, mint a magyar közélet megannyi számottevõ alakjának folyamodványát. Papjuk, Ft. Gergely István iránti ragaszkodásban a csíksomlyói katolikus székelyek mentek a legtovább. Két nappal ezelõtt plebánosválasztást rendeztek, amit a Gyulafehérvári Érseki Hivatal egy nappal korábbi, hatpontos közleményében jóelõre törvénytelennek nevezett, büntetéseket helyezve kilátásba a szervezõknek és a résztvevõ híveknek. Tette ezt az között megtartott II. Vatikáni Zsinatra, az között megtartott erdélyi Fõegyházmegyei Zsinatra, valamint a II. János Pál pápa által 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyvre (C.I.C.) hivatkozva. Egyetlen hivatkozás maradt ki a papjukért küzdõ hívek megbüntetését kilátásba helyezõ érseki érvelésbõl. Az, amelyik az erdélyi katolicizmusnak világszerte egyedülálló sajátosságot, autonómiát szavatol: az Erdélyi Római Katolikus Státus intézménye és annak szabályai szeptember Az Erdélyi Római Katolikus Státus és a plébánosválasztás Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája több mint ötszáz éves, és az egész római katolikus világban páratlan jogintézmény. Míg az egész világban a megyés püspök az egyházhatalmat egymaga bírja, és abban még a klérus sem részesedhet másképpen, mint a püspöktõl nyert megbízás alapján, az erdélyi megyéspüspököt a püspöki hatalomnak csak egy része illeti: a hit, erkölcs, szertartás, hierarchikus szervezet és a lelki igazgatás ügye. Hatalmának másik részét az erdélyi megyéspüspök csak az egyházmegyei klérussal és világi híveivel együtt gyakorolhatja. Ilyen ügyek: költségvetés, számadások felülvizsgálása, iskolai és alapítványi vagyon szerzése, megváltoztatása, elidegenítése, kezelése, a tanítás ügye, iskolák, nevelõ intézetek, és. a plébánosválasztás. Eszerint ha egy egyházközséget megillet a plébánosválasztás joga, akkor a plébánost a hívek maguk választják, akit azután a püspök hivatali hatalommal ruház fel. Az Erdélyi Római Katolikus Státus legfõbb testülete a Státusgyûlés. Elnöke a megyéspüspök. Társelnöke világi, aki a püspök akadályoztatása esetén teljes joggal helyettesíti õt elnöki minõségében. Éppen ezért nagy püspökünk, Márton Áron a rá jellemzõ határtalan bölcsességgel és elõrelátással - számolva esetleges bebörtönözésével is -, amikor a romániai kommunista hatalomátvétel kétségtelenné vált, befagyasztotta az Erdélyi Római Katolikus Státus mûködését, ekképp megmentve annak vagyonát és szellemi értékeit az utókor számára. A II. Vatikáni Zsinat idején az Erdélyi Római Katolikus Státus ebben az alvó állapotában van. Magas szintû jogfilozófiai vita döntheti csak el, hogy ebben az állapotában bármely egyházi törvény módosíthatja-e a Státus jogkörét. Tény, hogy a kommunizmus bukása után az Ön elõdje Ft. Bálint Lajos érsek újraélesztette az Erdélyi Római Katolikus Státust, melynek huszonnégy tagú, legfõbb testületébe, az Igazgató Tanácsba e sorok íróját is felkérte és kinevezte. Az között ülésezõ, elõbb már hivatkozott erdélyi Fõegyházmegyei Zsinat hosszan bíbelõdött a Státus új szabályzatának kidolgozásával. A végleges szövegtervezet kidolgozásával nem más, mint az Ön mostani intézkedésével fõesperesekbõl falusi pappá átminõsített Ft. Csató Béla és Ft. Dr. Czirják Árpád volt megbízva. (Sajnálatos, hogy az Igazgató Tanács tagjaként sem találkozhattam a végleges szöveggel.) Akárhogy is legyen, ennek az egyedülálló, fél évezredes erdélyi magyar katolikus hagyománynak az éltetése valamennyiünk kötelessége, különösképpen, hogy a Státusgyûlés határozatait szavazás útján, a többség akarata szerint hozza, és ez a püspökre is kötelezõ. Fontos tudnunk: határozatainak jogerejéhez a Státusnak semmi felsõbb jóváhagyásra nincs szüksége, mert saját autonómiája ügykörében végérvényesen dönt. Lehet, hogy a csíksomlyói hívek által megszervezett plébánosválasztás nemhogy törvénybe ütközõ, hanem erdélyi hagyományainkat tiszteletben tartó, törvényes és igazságos. Fõtisztelendõ Érsek Atya! Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája igazi autonómia. Nem azért zárja ki az állam beavatkozását, hogy a püspök hatalma korlátlan legyen! Az erdélyi római katolikus egyházmegye fél évezred alatt kimunkált autonómiája az egyházhatalomban a püspökön kívül alkotmányos és önálló részt ad a klérusnak és a laikusoknak. A hívek így válnak irányított tömegbõl felelõs, önigazgató katolikus közösséggé, amely saját egyházi szükségleteirõl önmaga gondoskodik, s azokat önmaga látja el. Fõtisztelendõ Érsek Atya! Mint azt jelen nyílt levelemben többször aláhúztam, az Ön által önhatalmúlag és a hívek akaratát semmibe vevõ módon elrendelt papi és fõpapi áthelyezések hatása messze túlnõtt az egyházközségek, az Egyház, sõt Erdély határain is. Mind Ft. Dr. Czirják Árpád, mind Ft. Gergely István, mind Ft. Csató Béla áthelyezése károsan érinti az egyházközségeket, az erdélyi és az egyetemes magyarságot. Mint Erdélyben élõ katolikus hívõ és mint a legitimitását a világ valamennyi magyar közösségébõl eredeztetõ, legnagyobb magyar civil szervezet vezetõje, kötelességem felemelni hangomat a magyar közösségek zaklatása ellen. Tisztelettel kérem Önt, vegye újból fontolóra a kérdést, vesse össze az Ön által bizonyára ismert, de nyilvánosságra nem hozott, vélt hasznot, az okozott kárral, és cselekedjék az Önre bízott, érintett hívek sokaságának akarata szerint. Most még lehet. Tisztelettel és szeretettel, Budapest - Kolozsvár, augusztus 10-én Patrubány Miklós, az Erdélyi Római Katolikus Státus Igazgató Tanácsának világi tagja, a Magyarok Világszövetségének elnöke

18 18 Naplójegyzetek EKOSZ - EMTE H a t á r t a l a n g o n d j a i n k Az összmagyarság léte a tét A hazugságot dicséretes, sõt áldozatos munkamódszerré minõsítõk világa még itt terpeszkedik felettünk, és miközben a haza rohamos gazdasági pusztulásán borzongunk, fokozatosan jövünk rá az ennél is veszedelmesebb, mert sokkal hosszabb idõ alatt feledtethetõ morális válság fontosságára. Emlegetjük már régen, s nem kevesen fel is vázoltuk várható hatásait, de igazán komolyan senki sem vette. Most aztán Öszöd óta egyre sûrûbben kapjuk a vészjeleket. Eleinte csak úgy általában emlegették a fejtõl büdösödik a hal alapigazságát, utóbb aztán már nagyobb mélységeiben is tanulmányozhatták és tanulmányozták erre hivatottak meg ezt kendõzni akarók. A mai magyar politikai és ennek árnyékában sínylõdõ társadalmi viszonyok között szinte lehetetlen a részletek pontos áttekintése. A legképtelenebb módszerekkel tudják a legnagyobb törvénytelenségeket is elkenni, és ha ez ordítóan világos gazdasági visszaélések Szász István Tas Jaj meddig Jaj de nehéz azt elfogadni, hogy elfogyunk, mint kit rág a rák, jaj milyen nehéz megérteni, hogy készül áldomás reánk. Keresnéd, de a jó barátok ködképpé válnak sorra mind, itt hagy mint kit üldöz egy átok, ritka, ki közte visszaint. Menekül mind a jó a jóba, s remélve szállna oda át, mint vízözön elõl hajóba, még feltûnhet tán az Ararát. Nehéz volt mindahány évtized, félelem, hazugság, árulás, ráismersz megint, alig hiszed, itt van mind körötted, álruhás. Voltál esendõ s voltál erõs, elfogyó élted történelem, harcod végén hiába kérded, hogyan is történt ez énvelem? Megszülettél, vesszõt nem tettek nevedre, és jött más folytatás, kérdéseid kérdõbbek lettek, bár sorsod harc volt meg tanulás. Itt toporogsz, fogván kezedbe azt, ami hátra van maradék, tenni s menni szeretnél egybe, de lángolásod már takarék. Bántottak, ûztek, elárultak, szogáltál, olykor tévedtél is, elveid védtelenül hagytak, fegyvertelen vagy, mert nem hamis. Azok kikért életre keltél, elfognak fogyni õk sorra mind, sok tervük egyenként elvetél, áldást oszt fölöttük egy karing. Jaj meddig lesz ez így még velünk, hogy hiába telnek élteink, mások hoznak özönvízt nekünk, és semmibe visznek lépteink. Leányfalu, június 30. dolgában is akadálytalanul folyik, akkor még nagyobb az erkölcsi fertõ elkendõzésének lehetõsége. Kulcsár szabadon fut, sõt bûntársai a tényfeltáró újságírók szerint jobb helyzetbe kerültek, mint amilyenben az ügy kirobbanása elõtt voltak. Tocsikról már ne is beszéljünk, hiszen õt már akkor is áldozatként sikerült beállítani, aki csak a jog hézagai adta lehetõségeket használta fel munkájának értékén történõ megbecsülése érdekében. Most azonban az õszi borzalmas rendõri terrornak csak központilag elõre megtervezhetõ, s távolról sem a rendõrség tapasztalatlanságából adódó története óta, az elképzelt cél, a ki nem mondott félelemkeltés, egyben a jobboldal bemocskolása és e félelemkeltés vádjának reá való átruházása óta, átszakadtak a gátak. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a baloldalnak nevezett táborban is vannak még olyan határok, amelyeket szavazói nem óhajtanak átlépni. Innen a baloldal mutatóinak váratlan romlása, a vélt rendíthetetlen szavazótábor megrendülése, s hála Istennek az átléphetetlen küszöbértékeket feltételezõ elméleteink kudarca. Ennek eredménye pedig az Orbán Viktor által új többségnek nevezett tábor fokozatos duzzadása. Ha optimisták lennénk, arra kellene gondolnunk, hogy mint azt most a fentnevezett elsõ új-elnöki beszédében is említette, haladhatunk egy megújuló nemzeti egység felé. Ez lenne maga a csoda. Ha ez bekövetkezik, az a balliberális tábor eszeveszett és önhitt tombolásának következménye. Amit még az az eltompított magyar választó is megelégelt. Mára a sötétség az õ számára is a maga durva valóságában tört át a hamis, csalóka fényjátékokon. Ha a rendõrséget saját becsületes állampolgárai ellen használva kiképezzük az elállatiasodásra, akkor olyan változások történnek, amelyeket nem lehet utóbb kezelni. Ezek a rendõrök a vezetõk és kiképzõk parancsaiból, a tõlük elvárt szolgálati embertelenségbõl tanulták az erkölcsi normák semmibevételét. Mint minden közösségben, közöttük is sokféle ember van. Az erõs morális háttérrel rendelkezõk visszahúzódtak magukba, s igyekeztek legalább nem ártani, de a másik véglet képviselõi, akiket csak a testületi fegyelem tartott kordában, õk nekivadultak. Volt már ilyen a magyar történelemben a nyilas uralom idején. A nagyon is jó hírnévnek örvendõ, teljesítményében azóta is nehezen túlszárnyalható csendõrség soraiban is voltak ilyen emberek. Az általuk okozott kár mérhetetlen volt, hiszen nem csak az egész csendõrséget rántották magukkal a történelem ítélõszéke elõtt, de az egész nemzet bûnössé nyilvánításához is indokokat szolgáltattak azoknak, akik csak erre vártak. Itt és most a magyar rendõrséget olyan cselekedetekre képezték ki felelõtlen és bûnös vezetõik, amelyeknek feldolgozása rövid távon nem is lehetséges. Sem a testület tagjai, sem a magyar társadalom számára. A rombolás könnyebb, mint az építés. Néhány hónap rombolását helyrehozni évek kellenek majd. A rendõri morál mélyrepülésének legutóbbi leleplezõ erejû megnyilvánulásai mindezt igazolják. A felelõsök mégis, most ügyesen kihátrálva az általuk bûnbe vitt testület mögül, ennek erkölcsi nyereségét akarják majd beseperni. A jobboldal összemosásos (összetereléses) bemocskolása megtörtént, a félelemkeltés évekre elegendõ szorongást halmozott fel, most már el lehet játszani a jó kormányt, az igazságos kormányt. A mórok serege és tisztjei pedig mehetnek. De sajnos nem csak ezen a területen látható a züllés. Azüllött és erkölcstelen példát mutató, kapzsin harácsoló, hazug hatalom példája átjárja az összes alsóbb réteget. Az élet minden területén ott kísért a gátlástalanság, a kaszálás minden áron legkülönfélébb módszerivel, a gyanútlan állampolgár átverésének szinte futószalagon és kötelezõ módon közelítõ mindennapi példái. A reklámok a maguk gátlástalanságával, a biztosítók az apró betûs csalással, a bankok a félrevezetõ ajánlatokkal, a nagy áruházak az átcímkézéssel, az energiaszolgáltatók az inkasszálás trükkjeivel, a parkolást megkaparintó cégek a hamis büntetések kipostázásával. És ott vannak a legkülönfélébb maffiamódszerek a maguk leleplezhetetlenségével, hiszen a lakásmaffia szinte védettségnek örvend, a termelõket csalásaikkal nyomorba rántó nagyvállalkozók állami hi- Átalvetõ

19 EKOSZ - EMTE Naplójegyzetek 19 vatalokban pöffeszkednek, és sorolhatnám vég nélkül a legkisebbekig, akik már-már azért kénytelenek csalni, hogy lépést tudjanak tartani a nagyokkal. Egy nagy dominójáték hatalmas sorozata áll elõttünk, s az elsõ kockák ott fenn már eldõltek. A magyarországnyi dominókép lassan elomlik. A sor végén ott álló tehetetlen milliók áldozattá válnak. Íme amint az erkölcs válsága részletkérdéssé teszi a gazdasági gondokat, s mindent elfedve hömpölyög a nagy katasztrófa felé. Itt már nem lehet válogatni a módszerekben. Dönteni kell, cselekedni kell, lépni kell. A tét a létezõ leghatalmasabb, az összmagyarság léte! Mert Magyarország mélyrepülése a határon túliak teljes kiszolgáltatottságához is elvezethet. Latolgatások és látolgatások Két felháborodás és három elkeseredés között az ember latolgat, s látni óhajtaná a jövõt. Minden efféle kísérlet nulla kilométerköve egy átlagtól ugyancsak eltérõ (fondor)lelkületû kormányfõ. Ha ma csúfnevet lennék kénytelen kitalálni miniszterelnökünknek, Lakmusz Ferkónak nevezném. A lakmusz okos kis papírdarab, ma már inkább mûanyag csík, neve is általánosabb lett, hiszen nem csak a Ph mérésére jó, hanem mintájára ezerféle különbözõ vizsgálat elvégzésére alkalmas tesztcsíkot gyártanak. Miniszterelnökünk lehet okos vagy korlátoltan eszes, lehet tehetséges vagy gátlástalan, bátor vagy hazug, esetleg vakmerõ, rendhagyó személyiség vagy elmegyógyászati eset és sok minden más, de nekem fõleg a tesztcsík, õsi nevén a lakmusz jut róla eszembe. Ha hiszünk abban, hogy nemzeti sorsunkat felsõbb erõk is irányítják (a saját erõ felmutatásának szükségességét jelzõ erõteljes IS hangsúlyozásával), akkor nem lehet véletlen, hogy szégyenteljes hanyatlásunk közepette a klasszikus viccbõl ismert segítõ csónakok sokaságának elmulasztása után most, talán, mint utolsó bölcs segítség, megérkezett Õ. Tevékenysége vagy képes lesz egy mélységesen eltompított nép számára is világossá tenni, hogy mi az, amit el kell takarítania az útjából, vagy bebizonyítja, hogy ez a magyar nép már nem alkalmas a fennmaradásra, s eltûnése nem csupán számbéli elfogyása révén valósul meg, de eddigi nem kevés világöröksége is el fog enyészni az idegen érdekek hatására és örömére, s így emléke is kiírtatik. Aki ilyen újságot vesz kezébe, mint ahol ezen iromány napvilágot lát, aki efféle gondok és gondolatok olvasására vetemedik, az nem szorul már arra, hogy ennek az embernek viselt dolgait sorolgassam. Ismerjük õt minden eddigi tettével, s már jócskán viseljük annak következményeit is. Mi lehet hát a sors, vagy a felsõbb erõk célja ezzel az annyiféle névvel és jelzõvel illetett embernek a megjelenésével? Vagy õ egyszerûen csak egy magától értetõdõ terméke, szükségszerûen felszínre került eszköze annak a nemzetrontásnak és harácsolásnak, melyet a jelenlegi koalíció képvisel? Természetesen mi csak az utóbbi szempontból vizsgálódhatunk, hiszen mint tudjuk, Isten útjai kiszámíthatatlanok. A kettõ azonban talán majd kiderül, hogy nincs is olyan messze egymástól. A szociál-liberális klientaurnak, mely a mitológiaitól eltérõen, mint tudjuk és látjuk, egy mindent eldönteni képes satnya lábú farokból és egy minden ármányt magában hordozó trójai falóból áll, egyre nehezebb a helyzete. Mértéktelen étvágya, melyet a farok anyagi érdeken túli nemzetellenes vágyai még elviselhetetlenebbé fokoznak, most jutott el a nem remélt fordulóponthoz. Az a bizonyos megingathatatlan szavazóbázis is meginogni látszik. Még nem véglegesen, még nem végzetesen, de már odáig menõen, hogy egyes egyedei nem csupán a bizonytalanok közé sodródnak, hanem aktív ellenszavazókká is válnak. Ebben a helyzetben a pillanatnyi jelek szerint úgy érezhetik, hogy nincs más lehetõség, mint az elõre menekülés. A vezér által bátornak nevezett magatartás az anyagiak további megszerzését tûzi ki célul a holdudvarok, s természetesen ezzel a koalíciós pártok számára. Nem számít most semmi, még (már) a most reménytelennek tûnõ 2010-es választási siker sem. A politikai hatalomból a gazdaságiba kell menekülni. Egyébként is, a választásokig még sok van, és sikerülhet az országot tragikus helyzetben átvenni kénytelen ellenfelet úgy meglepni, sarokba szorítani, bemocskolni, satöbbi, hogy az esély a mainál lényegesen jobb legyen. Hiszen az ellenfélnek is meg kell küzdenie a maga szerényebb szeptember holdudvarának gyengeségeivel, és õ sem tud csodafegyverekrõl, s a politikai hatalom megszerzéséhez pénzre is lesz majd szüksége. Ráadásul a világtendenciákat nyilvánvalóan jobban kiszolgáló nemzet-semmibevevõ koalíció kívülrõl nagyobb támogatást remélhet. Még a szomszédok irányába folytatott, minimum kisebbség-semleges politikája is azok okos nemzeti önzését ismerve részükrõl majd õt favorizálja. A koalíció most választhat. Az egyik út, hogy megpróbál megmaradni biztosan jelentõs parlamenti pártnak, s ezt azzal éri el, hogy az SZDSZ és Gyurcsány terhétõl szabadulva, egy mondjuk (jól felépített imágójú) Szili Katalinnal az élen, idõközi választásokat ír ki, melyet elõre borítékolva elveszít, de a fenti lépésekkel visszanyert szimpátiának köszönhetõen nem szenved katasztrofális vereséget. A komolyabb parlamenti jelenlét és gazdasági hatalmi túlsúly már nem is olyan tragikus jövõkép. A másik út a már említett elõre menekülés a gazdasági hatalom döntõ mértékû megszerzése és egy 2010-es majdani nagy ármány reményében (vagy tudatában). Ebben az esetben Gyurcsány Ferencnél alkalmasabb vezérre nem is bukkanhatnak már. Mert amúgy ha ez a tendencia folytatódik jelentõségét vesztett párttá is sorvadhatnak. Alakmusz tehát most van bemártva a forrongó magyar élet keserû levébe. Már ugyancsak színezõdik. Ha majd végleg felbukkan a zavarosból, és mindenki megtekintheti színe változását, Magyarország lakossága talán képes lesz az eddigieknél bölcsebben dönteni. Amennyiben erre nem lesz képes, akkor drámai történések várnak az egész nemzetre. A Lakmusz azonban, akár így akár úgy dõl el a próba, elmondhatja magáról, hogy nem élt hiába. Sõt, amiképpen Medgyessy elmagyarázta nekünk, hogy õ hazája érdekében a KGB ellen harcolt, az agg Gyurcsány egykoron majd arról mesélhet, hogy õ az MSZP ellen küzdött, ott saját testén belül, ha kellett, becsülete árán is. Szász István Tas Megjelent: Erdélyi Napló (820.) június 20. (Vezérhangya) Szász István Tas Diákkabát Levetettem a kabátot, A szél már rég alá látott, Lebegette, lobogtatta, Mellem, hátam borzongatta. Ócska volt az istenadta, Az apám még jegyre kapta, Kifordítva, befordítva, Így is, úgy is kiszolgálta. Aztán nekem kellett kabát, S a vén lóden adta magát, Annyira még el nem torzult, Újra a színére fordult. Vékonyabb lett szegény pára Szolgálatnak ez az ára, S rövidebb is lett rajtam már, Modern, mit az új kor elvár. Büszkén hordtam én öt évig, Annak is a legvégéig, És akkor is rajtam lapult, Mikor kitárták a kaput: És azt mondták, eredj,- kaput.

20 20 Gyökereink EKOSZ - EMTE Elfelejtett felismeréseink spiráljáról Az egykori kolozsvári Hitelt olvasván Úgy kezdõdött, hogy megállj kutya Szerbia? Nem, már sokkal elõbb, de hát valahol el kell kezdeni et írtunk. A hadi érettségi után Erdély fõvárosából, az ország második szellemi központjából, Kolozsvárról is lelkes fiatalok indultak a frontokra. Sokat közülük elnyelt Isonzó, Doberdó, de sokan hazatértek. Haza? Hiszen a hazából indultak a hazát védeni, és a hiábavaló áldozat nyomán kisebbségiként ébredtek, ki hazatérvén, ki a másvilágon. Egy egész generáció. A hazatérõk ismét egy ország második legfontosabb kulturális központjában találták magukat, de ez már egy másik ország volt. Egy másik világ. Amaz a nyugati világnak a gótika határai mentén megjelölt keleti pereme volt, emez viszont már a keleti világ nyugat felé nyújtózkodó friss igyekezetének lassan, de biztosan hagymakupolákat növesztõ terepasztala. Erdélyt fõvárosával együtt mind a nyugati, mind a keleti gazda magáénak érezte, szívéhez nagyon közelállónak, más-más módon s más-más okból kifolyólag. Az egyiket átmentette addigi történelme legelhúzódóbb veszedelmén: a török világon, a másiknak, az új tulajdonosnak itt születtek akkor még öntudatlanul Európa felé is fúródó gyökerei: a latin ábécé, az anyanyelvû Biblia, de máris azon erõlködött, hogy feledtesse azt, akinek a védõszárnyai alatt mindez történt. A köszönet a tagadás lett. Amit kaptak, az szigorúan hallgatásra lett ítélve. Helyette az ellenkezõjét hirdették, elnyomást emlegettek és rajtuk élõsködést, meg õsiséget a legrégibb idõkig és a tulajdonképpeni védelmezõ befogadót kiáltották ki ázsiai jövevénynek. A bizánci xenofóbia mindent elárasztott. Transzilvánia magyarsága megint a maga erejére szorult, de már nem volt a maga ura. A kiegyezéskor oly örömmel üdvözölt unió elõtt még tudott felelõsen dönteni, saját lábon járni, saját fejjel gondolkodni, vezetni, és mint ilyen, véráldozatot hozni Tündérország minden nációjáért. Most azonban mindezt úgy kellett megtennie, hogy közben mások uralkodtak felette, s ezer tiltás és akadály fékezte minden igyekezetét. A hazatért generáció helyét kereste. Elõször az ideiglenesség reményével, aztán a valóságra lassan ráébredvén, más és más módokon. Ekkor hangzott el Kós Károly kiáltó szava a cselekvésre. Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára és Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját. Több sikertelen kísérlet után 1922-ben jött létre az Országos Magyar Párt is. A politika fegyverét kényszerûségbõl kezükbe vevõ írók kidolgozták a transzilvánizmus gondolatát. Kós Károly ennek alapjaként Erdély földrajzi egységét és a benne élõ népek megváltoztathatatlan sorsközösségét hangsúlyozta. Érzelmileg is megközelíthetõ fogalom volt, s mint ilyen, a szülõföld melletti elkötelezettséget is jelentette. Kuncz Aladár szerint: Az erdélyiség tulajdonképpen a nemzetek, vallások, világszemléletek, népi szokások, társadalmi osztályok és külsõ hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozását jelenti Az az erdélyi írói közösség, amelynek magam is tevékeny tagja vagyok, az irodalmi szabadság elvét testesíti meg. Politikai és világnézeti kérdésekben a legnagyobb türelemmel vagyunk egymás iránt, közös célunk az erdélyi kultúra ápolása: ebben egyek vagyunk valamennyien. Kuncz ugyanazt az álláspontot képviselte, mint az írástudók árulása ellen hadakozó Babits Mihály. A Helikon és a Nyugat tehát találkozik, mondotta egyszer Pomogáts Béla. Tamási Áron is kifejtette álláspontját: Olyan gondolatkört kell adnunk, mely ne csak magyar legyen, hanem emberi is. Amely ne csak praktikus legyen, hanem erkölcsös is. Amely ne csak bátor és útmutató legyen, hanem igaz és megbízható is. Ezek a szavak hihetetlen magasságban lebegtek egy homogenizálásra berendezkedõ xenofób hatalom földhözragadt és halálos ölelést jelentõ tettei felett. Azonban, amint a kezdeti ideiglenesség-érzés, a transzilvánizmus is szép utópiává vált, hiszen Erdély másik két nemzete nem érezte magáénak, s így csak egyes szellemi építõköveinek felhasználása maradt meg lehetõségként. Közben bõ egy évtized is elmúlt, s az ifjakból felnõtt, tapasztalt értelmiségiek lettek. Mögöttük ott sorakozott helyet és teret követelve a legfiatalabbak tábora, azoké, akiket már az új helyzet nevelt fel, akiknek alig van saját emlékük a visszasírt múltból, akik már beszélték azt az új nyelvet. Az 1930-as évek így illúziómentesen köszöntöttek a transzilván magyar értelmiségre. Talpra kellett állni, a vezetõ helyzetet nélkülözve szükségessé vált megtanulni gondolkodni és mozogni, vagyis fejre és végtagokra volt szükség, saját fejre, saját végtagokra, a réges-régieknél is jobbra, olyanokra, melyek az új, a nehezebb helyzetben is képesek életben tartani a testet ben Makkai Sándor református püspök-író tartott elõadássorozatot, melynek anyaga könyv alakban is megjelent Magunk revíziója címmel. Ebben a szerzõ önvizsgálatra hívott és a beilleszkedést hirdette a nemzeti azonosságtudat megújulásával. Kísérlete a kor Romániájában akár a transzilván gondolat is kudarcra ítéltetett, és 1935-ben eljutott a Nem lehet kimondásáig, mellyel Romániából való távozását önfeladásszerûen magyarázta meg. A válasz Reményik Sándortól érkezett: Lehet, mert kell címmel. Tamási Áron a Mind magyarok vagyunk címû cikkében errõl így írt: rettegésünk és kínzó aggodalmunk nem alaptalan. Makkai Nem lehet címû cikke is, mely hasznos hullámokat vert, nem azért volt elhibázott, mintha az emberi eszmény szempontjából nem lett volna igaza. Elhibázott volt azért, mert egyéni hangulat és közülünk kiemelkedett idegállapot szülte. Egyéni hang volt, aminthogy távozása is egyéni cselekedet volt. Egyiket sem töltötte meg a maga törvényszerû és földízû elemi erejével a közösségi életösztön. Az erdélyi szellemi élet központja Kolozsvár volt. Az itteni román egyetemen és fõiskolákon tanult a legtöbb magyar ifjú. Itt volt a református és unitárius teológia is. Az értelmiségi ifjúság szervezõdése is innen indult. Elõször felekezeti alapon fogtak össze és hoztak létre társaságokat, lapokat. Aztán megszületett az Erdélyi Fiatalok címû, 1930 és 1940 kötött 11 évfolyamot megért lap. Tanító- Átalvetõ

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni. Ajánlás A családtörténet feltárása hidat épít múlt és jövõ között, összeköti a nemzedékeket oly módon, ahogyan azt más emléktárgyak nem képesek. Azok a változások, melyek korunk szinte minden társadalmában

Részletesebben

ember együtt felépíti. Vagy azt is mondhatjuk, hogy a házasság olyan, mint egy műalkotás, amit két embernek együtt kell létrehoznia.

ember együtt felépíti. Vagy azt is mondhatjuk, hogy a házasság olyan, mint egy műalkotás, amit két embernek együtt kell létrehoznia. Éljen az ifjú pár! Ő és senki más. Ő az én társam. Felem. Feleségem. Férjem és uram. Ő lesz a jobbik felem. Nélküle már nem érezném egész embernek magam. (Gyökössy Endre) A boldogító IGEN-t korunkban sajnos

Részletesebben

Cím: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Telefon: +36 1 795 6590 E-mail: npki@bgazrt.hu Web: www.bgazrt.hu/npki

Cím: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Telefon: +36 1 795 6590 E-mail: npki@bgazrt.hu Web: www.bgazrt.hu/npki Semmi új a nap alatt: kisebbségi jogok, kettős állampolgárság, autonómia A mostani kormányzati ciklus nemzetpolitikai alapvetéseként is értelmezhető Orbán Viktor beiktatásakor elhangzott kijelentése: A

Részletesebben

Három égi lovag Ó, ti Istentől származó égi lovagok az úrnak mennyi szépet adtatok, a művész lelketektől megremegtek a csillagok súlyos szárnyú képzeletem bennetek az égen ás, mint őrült égi vadász a művészettek

Részletesebben

A tehetséggondozás és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata. Dr Polay József Kuratóriumi elnök A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

A tehetséggondozás és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata. Dr Polay József Kuratóriumi elnök A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke A tehetséggondozás és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata Dr Polay József Kuratóriumi elnök A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke EU célkitűzések Az Európa Parlament ajánlása 1994./1248

Részletesebben

Téma: Az írástudók felelőssége

Téma: Az írástudók felelőssége Téma: Az írástudók felelőssége 2002. november 21 Meghívott vendégünk: Fábián Gyula író, a Szabad Föld főszerkesztője Bevezető előadásának címe: A sajtó hatalma 2002. december 20 Meghívott vendégünk: Gyurkovics

Részletesebben

2015. március 1. Varga László Ottó

2015. március 1. Varga László Ottó 2015. március 1. Varga László Ottó 2Kor 4:6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete

Részletesebben

A II. Debreceni Székely Nap

A II. Debreceni Székely Nap A II. Debreceni Székely Nap Az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület és a Debreceni Unitárius Egyházközség 2013. június 8-án immáron második alkalommal rendezte meg a Székely Napot, Debrecenben. Sok emlékezetes

Részletesebben

Internet: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu IV. évf. 9. sz., 2015. szept.

Internet: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu IV. évf. 9. sz., 2015. szept. ÉRTESÍTŐ Internet: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu IV. évf. 9. sz., 2015. szept. Tartalom Dr. Bajnok István: Az elmúlt 25 év 1 Dr. Bajnok István: Nemzeti dal 3 Szeptember azt iskolai

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Az Úr közel! A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA MISSZIÓI ÉS EVANGELIZÁCIÓS BIZOTTSÁGÁNAK HÍRLEVELE

Az Úr közel! A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA MISSZIÓI ÉS EVANGELIZÁCIÓS BIZOTTSÁGÁNAK HÍRLEVELE Az Úr közel! A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA MISSZIÓI ÉS EVANGELIZÁCIÓS BIZOTTSÁGÁNAK HÍRLEVELE 2015. december Gyurkó József: KARÁCSONYVÁRÓ ÜZENETEK Kedves Testvérek, a 2015 év vége felé haladva

Részletesebben

Kedves Szent Benedek Leányai, Tisztelt Atyák, Tisztelt Képviselő Úr, Kedves Tanárok, Kedves Gyerekek, Kedves Vendégek, ünnepi Gyülekezet!

Kedves Szent Benedek Leányai, Tisztelt Atyák, Tisztelt Képviselő Úr, Kedves Tanárok, Kedves Gyerekek, Kedves Vendégek, ünnepi Gyülekezet! Áldott az Isten, aki vezérel minket! - Vezérelte őket az Isten, és Általa csodálatos munkát végzett Berecz Erzsébet missziója Pipics csaba és Szent Benedek Katolikus Általános Iskola irodalmi színpadának

Részletesebben

Regélő Fehér Táltos Hagyományőrző Egyesület Dobcsapata

Regélő Fehér Táltos Hagyományőrző Egyesület Dobcsapata Regélő Fehér Táltos Hagyományőrző Egyesület Dobcsapata Magunkról A Regélő Fehér Táltos Hagyományőrző Egyesület Dobcsapata Árpád fejedelem évének Fergeteg havában, 2007 januárjában alakult. Szándékunk az

Részletesebben

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016 Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016 A félévi vizsga szóbeli vizsga az első félévre megadott témakörökből. Az év végi vizsga írásbeli vizsga (feladatlap) az egész évre megadott

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben

SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS!

SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondtad:,,ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük.'' És az egyház így énekel:,,ahol

Részletesebben

IV. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2007. október 5-14. Gyergyószentmiklós-Gura Humurului

IV. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2007. október 5-14. Gyergyószentmiklós-Gura Humurului IV. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2007. október 5-14. Gyergyószentmiklós-Gura Humurului Erdély. Minden magyarban ennek a szónak a hallatán valamilyen érzelmi hangulat alakul ki. A

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK MEGJELENIK A HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN 2013. JÚNIUS 29. Alapítva: 2003. XI. évfolyam VI. szám SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK 2. OLDAL VISSZAPILLANTÓ 5. OLDAL SZENT MÓNIKA 3. OLDAL KEDVES CSALÁDOK 6. OLDAL

Részletesebben

A szerkesztôség e-mail címe: derekpont@freemail.hu telefon: 0620-389-58-53. Zetelakán jártunk Aki járt már Derekegyház testvértelepülésén Zetelakán az bizonyára igen kellemes tapasztalatokat szerzett az

Részletesebben

CSELEKEDJ! Bevezetés. 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála,

CSELEKEDJ! Bevezetés. 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, CSELEKEDJ! 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj

Részletesebben

valamint az Irgalmasság órája, Irgalmasság rózsafüzére és Irgalmasság litániája

valamint az Irgalmasság órája, Irgalmasság rózsafüzére és Irgalmasság litániája Jézusom, bízom Benned! Az Isteni irgalmasság kilencede valamint az Irgalmasság órája, Irgalmasság rózsafüzére és Irgalmasság litániája 1937. augusztus 10-én mondta az Úr Szent Faustina nővérnek: Azt kívánom,

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

A názáreti lelkiség bemutatása Charles de Foucauld, René Voillaume és Carlo Carretto írásai alapján

A názáreti lelkiség bemutatása Charles de Foucauld, René Voillaume és Carlo Carretto írásai alapján A názáreti lelkiség bemutatása Charles de Foucauld, René Voillaume és Carlo Carretto írásai alapján A názáreti periódust szoktuk rejtett életnek nevezni. Bevezetésként meg kell jegyeznünk, hogy a rejtett

Részletesebben

Üzenet. A Prágai Református Missziós Gyülekezet Hetilapja II. Évfolyam 18. szám, 2009. Máj. 3. Kedves Testvéreim!

Üzenet. A Prágai Református Missziós Gyülekezet Hetilapja II. Évfolyam 18. szám, 2009. Máj. 3. Kedves Testvéreim! Üzenet A Prágai Református Missziós Gyülekezet Hetilapja II. Évfolyam 18. szám, 2009. Máj. 3. Kedves Testvéreim! Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz

Részletesebben

2010. II. negyedév Választási különszám VI. évfolyam II. szám Országgyűlési képviselőnk: Arnóth Sándor

2010. II. negyedév Választási különszám VI. évfolyam II. szám Országgyűlési képviselőnk: Arnóth Sándor 2010. II. negyedév Választási különszám VI. évfolyam II. szám Országgyűlési képviselőnk: Arnóth Sándor 1.Mióta foglalkozik közügyekkel? Mit jelent az Ön számára a választókerülete? - Tősgyökeres püspökladányi

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

A HITOKTATÁSRÓL. Jézus ezt mondta: Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.

A HITOKTATÁSRÓL. Jézus ezt mondta: Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa. A HITOKTATÁSRÓL Jézus ezt mondta: Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa. (Mt 19,14) HIT ÉS ERKÖLCSTAN VAGY ERKÖLCSTAN? Az általános iskolai

Részletesebben

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL RÓZSÁSSY BARBARA 59 gondolok, kell, méghozzá az írás, a vers létjogosultsága mellett. Miként valamiképp a szerzõ is ezt teszi könyvében mindvégig. Hogy a társadalomnak mára nemhogy perifériájára került,

Részletesebben

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2014-2015

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2014-2015 Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2014-2015 A félévi vizsga szóbeli vizsga az első félévre megadott témakörökből. Az év végi vizsga írásbeli vizsga (feladatlap) az egész évre megadott

Részletesebben

hogy egyek legyenek A komáromi Szent András Plébánia hírlevele A terápia a küldetés!

hogy egyek legyenek A komáromi Szent András Plébánia hírlevele A terápia a küldetés! 2014. Június 8. hogy egyek legyenek Jn 17,20 A komáromi Szent András Plébánia hírlevele II/23. szám A terápia a küldetés! Milyen kevéssé látványos ez az elő-pünkösd! Se lángnyelvek, se nyelveken nem beszélnek

Részletesebben

Louise L. Hay előszava: Ha a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik! Jerry Hicks előszava Esther Hicks bemutatja Abrahamet

Louise L. Hay előszava: Ha a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik! Jerry Hicks előszava Esther Hicks bemutatja Abrahamet Tartalom Louise L. Hay előszava: Ha a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik! Jerry Hicks előszava Esther Hicks bemutatja Abrahamet 1. fejezet: Egy új szemlélet Minden vágyad meghallgatásra talál, és

Részletesebben

Mindszenty bíborossal

Mindszenty bíborossal K Mindszenty bíborossal Ö Déri Péter Fotók Lovagi Milán Kiadja Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó 9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Telefon: 94/513-191, 30/864-5605 E-mail: info@martinuskiado.hu

Részletesebben

V. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2008. október 9-16.

V. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2008. október 9-16. V. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2008. október 9-16. Gyergyószentmiklós-Gura Humurului Erdély. Minden magyarban ennek a szónak a hallatán valamilyen érzelmi hangulat alakul ki. A trianoni

Részletesebben

A «A A Polgárok Európai Évének Ünnepe Sombereken» projektet az Európai Unió finanszírozta az Európa a polgárokért program keretében

A «A A Polgárok Európai Évének Ünnepe Sombereken» projektet az Európai Unió finanszírozta az Európa a polgárokért program keretében EURÓPA A POLGÁROKÉRT A «A A Polgárok Európai Évének Ünnepe Sombereken» projektet az Európai Unió finanszírozta az Európa a polgárokért program keretében Az 1. alprogram, 1.1. pályázati típusra vonatkozóan

Részletesebben

Csak a szeretetben! Lakatos Sándor

Csak a szeretetben! Lakatos Sándor Csak a szeretetben! Lakatos Sándor Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte:»hova helyeztétek őt?«azt felelték:»uram, jöjj és

Részletesebben

Öröm a gyerek. (Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon)

Öröm a gyerek. (Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon) Öröm a gyerek (Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon) A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója nékünk, mint a tavaszi vetés:

Részletesebben

Jézus, a tanítómester

Jézus, a tanítómester 9. tanulmány Jézus, a tanítómester május 23 29. SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 6:5; Lukács 4:31-37; 6:20-49; 8:19-21, 22-25; 10:25-37 Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje

Részletesebben

MARY WARD (1585-1645)

MARY WARD (1585-1645) MARY WARD (1585-1645) Az Úr mellém állt és erőt adott (2Tim 4,17) Az Úr oltalmaz engem, nem félek. (Zsid 13,6) A szerzetesnı, akit Isten nagy kegyelmekkel és nagy keresztekkel látogatott meg. KISGYERMEKKOR

Részletesebben

KÖZHASZNÚSÁGI BESZÁMOLÓ 2012

KÖZHASZNÚSÁGI BESZÁMOLÓ 2012 KÖZHASZNÚSÁGI BESZÁMOLÓ 2012 GENIUS TEHETSÉGGONDOZÓ ALAPÍTVÁNY Budapest, 2013. április 30. TARTALOM 1. Egyszerűsített éves beszámoló 2. Kiegészítő melléklet 3. Közhasznúsági melléklet KÖZHASZNÚSÁGI MELLÉKLET

Részletesebben

A CSALÁD VÁLTOZÓBAN: A MAGYAR HELYZET Bíró László, a MKPK családreferens püspöke Előadás a RENOVABIS-KONGRESSZUSÁN FREISING, 2006. SZEPT. 1.

A CSALÁD VÁLTOZÓBAN: A MAGYAR HELYZET Bíró László, a MKPK családreferens püspöke Előadás a RENOVABIS-KONGRESSZUSÁN FREISING, 2006. SZEPT. 1. A CSALÁD VÁLTOZÓBAN: A MAGYAR HELYZET Bíró László, a MKPK családreferens püspöke Előadás a RENOVABIS-KONGRESSZUSÁN FREISING, 2006. SZEPT. 1. Bevezetés: a hagyományos családmodell megváltozásának folyamata

Részletesebben

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG Pasarét, 2014. február 2. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG Lekció: ApCsel 4,23-31 Alapige: Zsolt 124,8 A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette

Részletesebben

Megrendülten tudatjuk, hogy. Varga Árpád MINTA. Táviratcím: Varga Árpádné, 1228 Budapest, Rónai János u. 7. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy

Megrendülten tudatjuk, hogy. Varga Árpád MINTA. Táviratcím: Varga Árpádné, 1228 Budapest, Rónai János u. 7. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 1 Megrendülten tudatjuk, hogy 2013. január 26-án 87 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Szeretett halottunk hamvait 2013. február 10-én 10.30 órakor a Budafoki Temetőben a Római Katolikus Egyház

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Mindszenty József bíboros engedelmességének kérdése

Mindszenty József bíboros engedelmességének kérdése Mindszenty József bíboros engedelmességének kérdése [ Orvos Levente 2012 orvosl.hu] Mindszenty József mai megítélésének két sarkalatos pontja is van. Egyrészt az ő állítólagos engedetlensége, másrészt

Részletesebben

Én-térkép! Aki beszél, kaput nyit saját belső világára.

Én-térkép! Aki beszél, kaput nyit saját belső világára. Én-térkép! Az Én-ek, olyan állapotok, melyekkel azonosul az ember. Meg kell vizsgálni, hogy milyen viszony fűzi az embert ezekhez az állapotokhoz, illetve mi indította el az adott viszony kialakulását.

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA Azokról, akik elmentek, akiket a kilencvenes évek kilátástalansága arra kényszerített, hogy máshol próbáljanak szerencsét, azokról általában gyorsan megfeledkezünk. Valahogy ezt

Részletesebben

ÉVKÖZI IDİ ESTI DICSÉRET

ÉVKÖZI IDİ ESTI DICSÉRET ÉVKÖZI IDİ ESTI DICSÉRET Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem! Dicsıség az Atyának, a Fiúnak miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen. HIMNUSZ Immár hoz hasznos magvakat, díszíti ékes,

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Emlékezzünk a Szent Koronát megőrző hősökre és barátokra!

Emlékezzünk a Szent Koronát megőrző hősökre és barátokra! Ráckeve Város Polgármestere és a Ráckevei Molnár Céh Alapítvány meghívást kapott a Szent Korona hazatérésének 35. évfordulóján tartott megemlékezésre és az azt követő fogadásra. A megemlékezésre az V.

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Hittel élni. 11. tanulmány. március 7 13.

Hittel élni. 11. tanulmány. március 7 13. 11. tanulmány Hittel élni március 7 13. SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Példabeszédek 28:4-5, 7, 9; 29:13; Róma 1:16-17; Galata 3:24; 1János 2:15-17 Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki

Részletesebben

Mester-ség. Jézus, Buddha, Krisna, a Zen mesterek, a mostani tanítók például Tolle mind ugyanazt mondták és mondják.

Mester-ség. Jézus, Buddha, Krisna, a Zen mesterek, a mostani tanítók például Tolle mind ugyanazt mondták és mondják. ÉN-MI Mester-ség Kincs Meg világosodás Mire érdemes figyelni? Változtatás elfogadás Mit jelent embernek lenni? Kinek Hány a viszonya? világ közepe van? Jézus és mi Nézőpont Átalakuló váltás kérdés Együttérzés

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Hírlevél. Ferenc pápa Laudato Si (Áldott légy a közös ház gondozásáról) enciklikája

Hírlevél. Ferenc pápa Laudato Si (Áldott légy a közös ház gondozásáról) enciklikája vissza a hírlevélhez Ferenc pápa Laudato Si (Áldott légy a közös ház gondozásáról) enciklikája A Szent István Társulatnál jelent meg szeptember 28-án Ferenc pápa Laudato si kezdetű enciklikájának magyar

Részletesebben

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Hazánkban a politikai élet súlyos erkölcsi és identitási válsága alakult ki. E sorok írója abban látja a válság alapvető

Részletesebben

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség HÁLA KOPOGTATÁS 1. Egészség Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira egészséges, mint szeretném, teljesen és mélységesen szeretem és elfogadom a testemet így is. Annak ellenére, hogy fizikailag nem vagyok

Részletesebben

TANÉVNYITÓ BUZDÍTÁS. Olvasandó (lectio): Mk 6,45-52. Alapige (textus): Mk 6,50

TANÉVNYITÓ BUZDÍTÁS. Olvasandó (lectio): Mk 6,45-52. Alapige (textus): Mk 6,50 Újpest-Belsőváros 2008. 09. 07. Juhász Emília TANÉVNYITÓ BUZDÍTÁS Alapige (textus): Mk 6,50 Olvasandó (lectio): Mk 6,45-52 Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3)

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3) Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3) Szentségek vételére felkészítő kiadvány. Kiadja: Szent József Plébánia. Cím: 8800 Nagykanizsa Ady E. 15. Felelős kiadó és szerkesztő: Váron István. E-mail: varonistvan@gmail.com

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

Hegyközcsatár község hírlapja 2015. IX. Évf. 3. szám, Március

Hegyközcsatár község hírlapja 2015. IX. Évf. 3. szám, Március Hegyközcsatár község hírlapja 2015. IX. Évf. 3. szám, Március LOCSOLÓVERSEK Húsvéthétfőn szokásosnál ragyogóbban kelt a nap; Kiugrottam az ágyamból egyetlenegy perc alatt. Kölnivízzel a zsebemben míg eljöttem

Részletesebben

Keresd meg az alábbi bibliai eredetű szólások, kifejezések, szállóigék jelentését, majd kapcsolj hozzá egy művészeti alkotást (szerző és cím) is!

Keresd meg az alábbi bibliai eredetű szólások, kifejezések, szállóigék jelentését, majd kapcsolj hozzá egy művészeti alkotást (szerző és cím) is! A Biblia A LEGISMERTEBB IRODALMI MŰ Keresd meg az alábbi bibliai eredetű szólások, kifejezések, szállóigék jelentését, majd kapcsolj hozzá egy művészeti alkotást (szerző és cím) is! kifejezés, szállóige

Részletesebben

Mélyponton a teljes politikai elit

Mélyponton a teljes politikai elit Mélyponton a teljes politikai elit A Policy Solutions gyorselemzése a vezető politikusok népszerűségéről 2011. m{jus Vezetői összefoglaló Soha nem volt annyira negatív a teljes politikai elit megítélése,

Részletesebben

Aranycsengettyû. Az Úr legyen veletek! Jenei Zoltán

Aranycsengettyû. Az Úr legyen veletek! Jenei Zoltán Aranycsengettyû A Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség lapja XII. évfolyam 3. szám 2010. Május, Pünkösd Az Úr legyen veletek! (Ruth könyve 2. rész 4. vers) Egyszerûen szép bibliai köszöntés

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18.

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Mozgókép Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Kedves Testvérek! Sokszor érzi az ember, hogy egy prédikációban jó tanácsokat kap, példamutatást, utat, amin járni lehet, iránymutatást,

Részletesebben

Bauer Tamás Cukor a sebbe

Bauer Tamás Cukor a sebbe Bauer Tamás Cukor a sebbe Amennyire én emlékszem, a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok követelései között a rendszerváltás éveiben, amikor a kommunista rendszerek összeomlását követően, az

Részletesebben

Államfői látogatás Bogyiszlón

Államfői látogatás Bogyiszlón VII.ÉVFOLYAM 4. SZÁM Bogyiszló község polgárainak lapja 2016. április Államfői látogatás Bogyiszlón Áder János köztársasági elnök a Víz Világnapján március 22-én a dunai jeges árvíz 60. évfordulójának

Részletesebben

,,Én, Werner Sándor, kvietált honvédhadnagy az Úr 1900. esztendejében Kladovka Máriát, azt a nőt, akit legszebbnek tartottam és leginkább szerettem,

,,Én, Werner Sándor, kvietált honvédhadnagy az Úr 1900. esztendejében Kladovka Máriát, azt a nőt, akit legszebbnek tartottam és leginkább szerettem, ,,Én, Werner Sándor, kvietált honvédhadnagy az Úr 1900. esztendejében Kladovka Máriát, azt a nőt, akit legszebbnek tartottam és leginkább szerettem, és aki törvénytelen, de igazi fiút szült nekem, bár

Részletesebben

ÁLTALÁNOS ADATOK: TATAY SÁNDOR KÖZÖS FENNTARTÁSÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA BADACSONYTOMAJ KERT UTCA 8. 8258.

ÁLTALÁNOS ADATOK: TATAY SÁNDOR KÖZÖS FENNTARTÁSÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA BADACSONYTOMAJ KERT UTCA 8. 8258. Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés Innovatív intézményekben TÁMOP 3.1.4 TÉMAHÉT: 1848/49 ÁLTALÁNOS ADATOK: TATAY SÁNDOR KÖZÖS FENNTARTÁSÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA BADACSONYTOMAJ KERT UTCA 8. 8258. A

Részletesebben

Futó viszonyok, tartós kapcsolatok - a fiatalok párkapcsolatai napjainkban. Tóth Olga MTA Szociológiai Intézet PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar

Futó viszonyok, tartós kapcsolatok - a fiatalok párkapcsolatai napjainkban. Tóth Olga MTA Szociológiai Intézet PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar Futó viszonyok, tartós kapcsolatok - a fiatalok párkapcsolatai napjainkban Tóth Olga MTA Szociológiai Intézet PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar Megváltozott házasságkötési szokások Magyarországon (Ezer hajadonra

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank] MINDENKORI KORTÁRSAK

[Erdélyi Magyar Adatbank] MINDENKORI KORTÁRSAK MINDENKORI KORTÁRSAK Mit akart mondani Szilágyi Domokos a huszadik század hatvanas éveiben Arany Jánosról? Vagy: mit akart mondani Arany Jánossal Szilágyi Domokos a huszadik század hatvanas éveiben? Elmondani

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

Foglaljuk össze, mit tudunk eddig.

Foglaljuk össze, mit tudunk eddig. vezérelve döntöttek így Évezredes, ősi beidegződéseik, mélytudatuk tartalma súgta nekik, hogy a hegyes tű fegyver és nem létezik, hogy segítő szándékot, baráti érzést képvisel. Azt hiszem, az álláspontjuk

Részletesebben

VIII. Parancs Ne hazudj! Mások becsületében kárt ne tégy! Fegyver a lelketlen hamisság és hazugságok ellen Igen az igazságra

VIII. Parancs Ne hazudj! Mások becsületében kárt ne tégy! Fegyver a lelketlen hamisság és hazugságok ellen Igen az igazságra Felnőtt Katekézis VIII. Parancs Ne hazudj! Mások becsületében kárt ne tégy! Előadó: Maga László Plébános atya Időpont: 2012. május 04. Fegyver a lelketlen hamisság és hazugságok ellen Igen az igazságra

Részletesebben

Forrás. Jézus mellénk állt

Forrás. Jézus mellénk állt Forrás a b i a i e g y h á z k ö z s é g h í r l e v e l e Jézus mellénk állt 13. évf. 1. szám 2016. január 10. Gárdonyi Géza népszerű karácsonyi énekében jól láttatja az első karácsony valóságát: Nem

Részletesebben

Panel második hullám változói

Panel második hullám változói Panel második hullám változói volt az előző A B C hullámban is A2.1 tévénézési gyakorisága x x x A2.2 újságolvasás gyakorisága x x x A2.3 amerikai elnök személyének ismerete x x x A2.4 Magyar miniszterelnök

Részletesebben

A TAGSÁG ÉS AZ EGYESÜLETEINK

A TAGSÁG ÉS AZ EGYESÜLETEINK SVÉDORSZÁGI MAGYAROK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE UNGERSKA RIKSFÖRBUNDET ASSOCIATION OF HUNGARIANS IN SWEDEN Tisztelt Közgyűlés! Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Ismét eltelt egy év, eljött az ideje, hogy munkánkról

Részletesebben

Majoros Mirella: Legyetek nők, ha tudtok

Majoros Mirella: Legyetek nők, ha tudtok Majoros Mirella: Legyetek nők, ha tudtok Majoros Mirella Legyetek nők, ha tudtok (Részlet) A szerelem misztérium a szex-szenvedély is az arról van szó mi férfiak, férfiak maradjunk, és nők a nők szabadok,

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

Revizionista kormányemlékmű Kamenyec-Podolszkijban

Revizionista kormányemlékmű Kamenyec-Podolszkijban SAJTÓMEGJELENÉSEK ARCHÍVUMA Revizionista kormányemlékmű Kamenyec-Podolszkijban Népszava 2015. szept. 19. 08:35 FORRÁS: YAD VASEM A magyar kormány augusztus 27-én emlékművet állított Kamenyec-Podolszkijban,

Részletesebben

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk.

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk. Első nap Reggel 6-kor indultunk a Cseresnyés Kollégium elől. A határ átlépése után az első megállónk Nagyszalonta volt. Megnéztük a város főterét ahol Erdély egyetlen Kossuth Lajos szobor található. Ellátogattunk

Részletesebben

A Fiú. 2. tanulmány. július 5 11.

A Fiú. 2. tanulmány. július 5 11. 2. tanulmány A Fiú július 5 11. SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 7:13-14; Máté 11:27; 20:28; 24:30; Lukács 5:17-26; János 8:58 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem

Részletesebben

E L Ő T E R J E S Z T É S

E L Ő T E R J E S Z T É S E L Ő T E R J E S Z T É S Zirc Városi Önkormányzat Képviselő-testülete 2015. május 7-i ülésére Tárgy: A kárpátaljai Dercen megsegítéséről szóló döntés meghozatala Előadó: Ottó Péter polgármester Előterjesztés

Részletesebben

Castrum A CAstrum Bene egyesület Hírlevele 8. szám

Castrum A CAstrum Bene egyesület Hírlevele 8. szám Castrum A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8. szám Castrum A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8. szám Budapest, 2008 E számunk munkatársai Bu z á s Ge r g e ly régész-művészettörténész, MNM Mátyás király

Részletesebben

A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPI FÉLÉVÉNEK RENDEZVÉNYEI 2014

A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPI FÉLÉVÉNEK RENDEZVÉNYEI 2014 A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPI FÉLÉVÉNEK RENDEZVÉNYEI 2014 SZEPTEMBER Szeptember 16. kedd 18:00 Találkozás a festészettel I. Színek versek hangulatok: Hölgyek ecsettel és tollal Festménykiállítás

Részletesebben

TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN

TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN Bakos István (Budapest) elõadása a Trianon a magyarság tudatvilágában c. tanácskozáson Budapest Tóthfalu 2002. õszén Tisztelt Tanácskozás! Kedves Barátaim! Köszönöm a meghívást

Részletesebben

Erdélyi Magyar Adatbank Biró A. Zoltán Zsigmond Csilla: Székelyföld számokban. Társadalmi közérzet

Erdélyi Magyar Adatbank Biró A. Zoltán Zsigmond Csilla: Székelyföld számokban. Társadalmi közérzet Társadalmi közérzet Társadalmi közérzet Erdélyi Magyar Adatbank Vannak-e Önnek olyan személyes elképzelései, amelyeket a következő öt évben szeretne megvalósítani? igen 72.8% nem 27.2% igen nem 1. ábra.

Részletesebben

ÉLETMŰHELY. Mi a program célja?

ÉLETMŰHELY. Mi a program célja? ÉLETMŰHELY Mi a program célja? A kreatív gondolkodás és a kreatív cselekvés fejlesztése, a személyes hatékonyság növelése a fiatalok és fiatal felnőttek körében, hogy megtalálják helyüket a világban, életük

Részletesebben

NYUGALOMBA LÉPÉSKOR MONDOTT PAPI BÚCSÚBESZÉD. *)

NYUGALOMBA LÉPÉSKOR MONDOTT PAPI BÚCSÚBESZÉD. *) NYUGALOMBA LÉPÉSKOR MONDOTT PAPI BÚCSÚBESZÉD. *) 2. Kor. 18, 11. Végezetre Atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztaltassatok meg, egy értelemben legyetek, békeségben lakjatok, és a szeretetnek

Részletesebben

Beszéd a Magyar Atlanti Tanács 20 éves évfordulóján

Beszéd a Magyar Atlanti Tanács 20 éves évfordulóján Beszéd a Magyar Atlanti Tanács 20 éves évfordulóján Stefánia, 2012. október 5. Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tanácskozás! Ünnepelni és emlékezni jöttünk ma össze. Ünnepelni a

Részletesebben

Zemplén Térségi katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség 2010. évben végzett tevékenysége:

Zemplén Térségi katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség 2010. évben végzett tevékenysége: Zemplén Térségi katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség 2010. évben végzett tevékenysége: 2010. január 14. a Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesülettel, az Eötvös József Klubbal közösen megemlékezést

Részletesebben

AUTISTA MAJORSÁG VIDÉK ÉS EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK MAGYARORSZÁGON

AUTISTA MAJORSÁG VIDÉK ÉS EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK MAGYARORSZÁGON AUTISTA MAJORSÁG VIDÉK ÉS EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK MAGYARORSZÁGON KŐVÁRI EDIT VIDÉKFEJLESZTŐ SZOCIÁLIS MUNKÁS, AUTISTÁK ORSZÁGOS SZÖVETÉSÉNEK ELNÖKE SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTETTSÉGE AUTIZMUSBAN Szint Jól

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

A rendszerváltoztatást követő kormányok politikai és gazdasági teljesítménye V. A Gyurcsány- és Bajnaikormányok

A rendszerváltoztatást követő kormányok politikai és gazdasági teljesítménye V. A Gyurcsány- és Bajnaikormányok A rendszerváltoztatást követő kormányok politikai és gazdasági teljesítménye V. A Gyurcsány- és Bajnaikormányok Kovács János vezető elemző Kovács János 1 Gyurcsány Ferenc új lendületet adott az MSZP-nek,

Részletesebben

A Székesfehérvári Otthon Segítünk Alapítvány bemutatása

A Székesfehérvári Otthon Segítünk Alapítvány bemutatása A Székesfehérvári Otthon Segítünk Alapítvány bemutatása A legnagyobb jó, amit a másik emberért tehetünk nem az, ha megosztjuk vele a gazdagságunkat, hanem ha elétárjuk a sajátját. (Benjamin Disareli) Palkovicsné

Részletesebben