Szociális munka gyermekes családokkal

Átírás

1 ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika Szociális Munka Doktori Program Szociális munka gyermekes családokkal Krízishelyzetek és segítő beavatkozások PhD disszertáció Készítette: Szilvási Léna Témavezető: Somlai Péter ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológiai Intézet Budapest június

2 Tartalom Tartalom... 1 Köszönetnyilvánítás fejezet... 4 Bevezetés: Téma, módszerek, etikai kérdések Témaválasztás és célok Szociális munka és gyermekvédelem A kutatás módszerei Az esetek kiválasztása A kutató, mint szakember Hogyan születtek az esetleírások? Etikai kérdések A kutatási kérdései és a disszertáció felépítése A témakör határai ELSŐ RÉSZ: ELMÉLETI KERETEK fejezet Egyenlőtlenségek és a gyermeki fejlődés beavatkozási lehetőségek A korai beavatkozási programok társadalmi és gazdasági haszna A gyermeki fejlődés humánökológiai modellje A kisgyermek közvetlen környezete és a szegénység A tágabb környezet hatása a gyerek fejlődésére Korai beavatkozások Gyerekek sérülékenysége és ellenálló képessége Korai beavatkozási programok Összegzés fejezet Szegénység és társadalmi kirekesztettség Magyarországon Jövedelmi egyenlőtlenségek és gyermekek szegénysége A szociális helyzet hatása a gyerekek fejlődésére hazai kutatások Összegzés fejezet Szociális munka gyermekes családokkal A gyermekes családokkal végzett szociális munka korszerű gyakorlata Szükségletközpontú szolgáltatások A gyermekvédelmi gondoskodás tervezése Partneri kapcsolat a szülőkkel Gyerekekkel való munka közvetlen munka Összegzés MÁSODIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK fejezet Első eset: Autonóm, segítséget nem kérő szülők Az eset rövid leírása

3 5.2 A krízis kialakulása A gyerekek kiemelése a családból Újabb szakvélemények A gyerekek visszakerülése a családba Két év átmeneti otthonban Újra önálló lakásban Otthoni hangulat Gyerekek a hazakerülés után négy-öt évvel Összegzés fejezet Második eset: Tanulási nehézségekkel küszködő szülők Az eset rövid leírása A tanulási nehézségekkel küszködő szülők támogatásának irodalma Klára Családalapítás és hajléktalanná válás A gyerekek kiemelése a családból Egy sikertelen gyermekvédelmi beavatkozás Élet a végre megszerzett lakásban Az első kritikus helyzet Felülvizsgálati tárgyalás Támogatás vagy kontroll? Ellenőrzött kapcsolattartás A legkisebb testvér Védelembe vétel Összegzés fejezet Harmadik eset: Kamaszlány krízisben Az eset rövid leírása Előzmények Tünde első négy hónapja az iskolában Szétköltözés Az első négy hónap, ahogy a szakemberek látják Szétköltözés után Szétesés Ismét gyermekotthonban Nyári szünet Mi történt nyár végén? Összegzés fejezet Konklúziók Valós szükségletekre alapuló szolgáltatások híján A gyermekvédelmi beavatkozás folyamata A szülő és a szakember közötti kapcsolat minősége Gyerekekkel való közvetlen munka Szegénység és gyermekvédelem Összegzés Melléklet: az interjúkat és megfigyeléseket tartalmazó CD melléklet Felhasznált irodalom:

4 Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt köszönettel tartozom azoknak a családoknak szülőknek, nagyszülőknek, rokonoknak és gyerekeknek -, akik a kutatás két éve alatt megosztották velem gondolataikat, betekintést engedtek mindennapjaikba, életük örömteli és válságos pillanataiba. Minden szakember, akit a kutatás során megkerestem, segítette munkámat: készséggel beszéltek szakmai és személyes dilemmáikról és őszintén megosztották velem szakmai kétségeiket, nehészségeiket, szívesen gondolkodtak közösen a mindennapi gyakorlat kérdéseiről. Mindig készségesen rendelkezésemre álltak és akkor sem zárkóztak el a beszélgetésektől, ha munkájukat sikertelennek látták. Mindannyian, akikkel találkoztam, felelősen gondolkodtak a szakma kérdéseiről. Köszönettel tartozom minden kollégámnak, akikkel 1992-től 2005-ig együtt dolgoztam az ELTE Szociális Munka és Szociálpolitika tanszékén. A dolgozat megírása közben gondolataik végig velem voltak, a tanszék munkájában való több éves együttdolgozás révén partnereimmé váltak a szakmai kérdésekről való gondolkodásban. Külön köszönettel tartozom Ferge Zsuzsának, akinek órái a doktori képzés során mélyen elgondolkodtattak és formálták az egyéni és társadalmi kérdések elemzése iránti érdeklődésemet és érzékenységemet. Konzulensem, Somlai Péter, kitartóan ösztönzött és bátorított munkám során, segített a legnehezebb időszakok átvészelésében. Szabadjára engedte kreativitásomat, támogatott, de ugyanakkor elvárásokat támasztott velem szemben. Külön köszönettel tartozom azért, hogy mindig rendelkezésemre állt, amikor erre szükségem volt. Disszertációm nem születhetett volna meg a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat támogatása nélkül. Az intézmény vezetői, Molnár László és Radoszáv Miklós engedélyezték a gyermekvédelmi aktákba való betekintést és a felülvizsgálati tárgyalásokon való részvételemet, a szolgálat munkatársai pedig készségesen segítették munkámat. Bányai Emőke és Herczog Mária a dolgozat munkahelyi vitájára készített szakértői véleményükben megerősítettek abban, hogy jó úton járok. Köszönettel tartozom nekik és ezen túl mindenkinek, akik írásban vagy szóban megfogalmazták észrevételeiket. Jelentősen hozzájárult kutatási tevékenységem zavartalan végzéséhez az, hogy a kutatás időszaka alatt az ELTE doktori ösztöndíjas támogatásában részesülhettem. Ez a támogatás tette lehetővé, hogy érdemi időt tudjak fordítani a kutatásra és a szakirodalom elmélyült feldolgozására. Sokat segített a disszertáció megírásában családom is. Férjemmel, Kertesi Gáborral hol élesen vitázva, hol mélyen egyetértve sokat gondolkodtunk közösen a koragyermekkori fejlődés társadalmi összefüggéseiről. És köszönettel tartozom ma már felnőtt fiamnak, Balázsnak, akitől a legtöbbet tanultam a szülő-gyerek kapcsolatról. 3

5 1. fejezet Bevezetés: Téma, módszerek, etikai kérdések 1.1 Témaválasztás és célok A társadalmi kirekesztettség megszüntetése, illetve megelőzése az egyik legfontosabb társadalom- és gazdaságpolitikai kérdés. Egyének, társadalmi csoportok peremhelyzetbe kerülése sokféle társadalmi és egyéni tényező kölcsönhatásának eredménye. Dolgozatomban a kirekesztettek egy sajátos csoportjára fókuszálok: azokra a kisgyerekeket nevelő családokra, akik részben szegénységük, részben családi egyensúlyuk elvesztése miatt nem képesek a szociális intézmények segítsége nélkül gyerekeik számára biztonságos körülményeket teremteni. Érdeklődésem középpontjában a hat évesnél fiatalabb gyerekek vannak, mivel a koragyermekkor az az időszak, amikor a társadalmi kirekesztődés folyamata leginkább megfordítható (Bynner 2001). A kisgyermekkor paradoxonja az, hogy a fejlődés ekkor a legerőteljesebb, de egyszerre a legsérülékenyebb is. Disszertációm középpontjában egyrészt a koragyermekkori fejlődés, másrészt a szülő-gyerek kapcsolat jelentőségének és minőségének kérdése áll és az, hogy a családi nevelésre hogyan hat a társadalmi környezet, hogyan segíthetik a szakemberek a gyerekek családon belüli nevelkedését. Vajon mennyire céltudatosan törekednek a szociális szakemberek a gyermekjóléti szolgálattal kapcsolatba kerülő gyerekeknél tipikusan jelen lévő hátrányok csökkentésére? A szociális munkások szerepe jelentős abban, hogy megfelelő eszközök alkalmazásával és megfelelő erőforrások biztosításával segítsék a családokat a gyerekek fejlődéséhez nélkülözhetetlen életkörülmények kialakításában. A koragyermekkori fejlődésre, a szülő-gyerek kapcsolat jelentőségére vonatkozó tudás és beavatkozási lehetőségek ismerete feltétele a céltudatos szakmai tevékenységnek. Ezen ismeretek híján segítő tevékenység súlypontja gyakran a két szélsőség valamelyike felé tolódik: az egyik esetben a szakember beéri a jövedelmi helyzet és a szociális körülmények rendezésével, a másikban kontrolláló módon avatkozik a családok életébe a gyerek érdekében. A kedvezőtlen szociális körülmények és a szülői nevelés hatásai összetett interakcióban vannak egymással és a gyerekek fejlődésével. Ezen összetett kölcsönhatások mechanizmusainak azonosítása és megértése a hatékony beavatkozási stratégiák alapja. 4

6 Disszertációm célja a kisgyermekkori fejlődés elemzése olyan helyzetekben, amikor a kedvezőtlen társadalmi gazdasági körülmények és a családi nevelés kérdései átfedésben vannak. Az évi gyermekvédelmi törvény 1 megteremtette egy új intézményrendszer, a gyermekjóléti szolgálatok alapjait. Ennek az intézménynek a célja a gyermekek egészséges fejlődését veszélyeztető tényezők feltárása, a veszélyeztetettség megelőzése és kezelése. Dolgozatom fókuszában a gyermekjóléti szolgálat szakembereinek a veszélyeztetett helyzetben lévő gyerekekkel és családjaikkal való kapcsolata, a velük történő szakmai munka áll. Magyarország a gyermekvédelmi törvény elfogadásával a korszerű gyermekvédelmi gyakorlattal rendelkező országok körébe sorolta magát. (Bányai 2003: 5) A törvény által tíz éve életre hívott gyermekjóléti intézményhálózat alkalmazottainak száma ma már több ezer fő. 2 (KSH 2005) A gyermekjóléti intézményrendszer gyors épülése számos dilemmát is felszínre hozott. Egyrészt a rendszerben dolgozók számának bővülését nem követte megfelelő mértékű és minőségű szakember-képzés. Másrészt az intézményrendszer gyors kiépülése egybeesett azzal, hogy Magyarországon a társadalmigazdasági átalakulások nyomán felerősödtek a társadalmi egyenlőtlenségek. A gyermekjóléti szolgálat szakembereinek olyan időszakban kellett meghatározniuk saját tevékenységüket, amikor a gazdasági átalakulások következtében jelentős társadalmi csoportok szegényedtek el, szorultak ki a munkaerőpiacról és az országban egyre többen küszködtek napi megélhetési, lét- és lakásfenntartási gondokkal. A szociális munkások kliensei éppen e rétegből kerülnek ki. A gazdasági átalakulások a gyermekek napközbeni ellátását, nevelését, oktatását biztosító intézményekre is hatottak. Jelentősen csökkent a bölcsődei férőhelyek száma (Darvas-Tausz 2006), felerősödött az iskolarendszer szelektivitása (Kertesi 2005) és az elvileg mindenki számára hozzáférhető óvodai ellátásból is éppen a leginkább rászoruló gyerekek maradnak ki (Havas 2004). A hátrányos helyzetű gyerekekre való tudatos odafigyelés hiánya esélyeik jelentős romlásához vezetett. A gyermekjóléti szolgálatok feladata szembenézni ezekkel a kihívásokkal. A gyermekes családokkal foglalkozó szociális munkások feladata pedig az, hogy tevékenységükkel hozzájáruljanak a szegénységben élő gyermekek esélyeinek javításához évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (továbbiakban: gyermekvédelmi törvény) 2 A KSH adatai alapján a gyermekjóléti szolgálatok foglalkoztatottainak száma 2004-ben 3957 fő (a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra átszámított létszám). 5

7 A feladat sajátos kompetenciákat vár el a szakemberektől azért is, mert kényes egyensúlyozást igényel a gyermeki és szülői jogok érvényesülése között. Sajátos tudásra, készségekre van szükség ezen a területen. 1.2 Szociális munka és gyermekvédelem Azokban az országokban, ahol a gyermekes családokkal végzett szociális munka néhány évtizedes múltra tekint vissza, a szakemberek több lényeges szemléletváltást éltek meg. Az egyik ilyen változás, hogy a gyermekvédelem területén mit tekintünk fontosabbnak: a gyermek védelmét vagy a szülő támogatását. A korábbi gyakorlat a gyerekek védelmének, megmentésének adott prioritást, miközben a szülőkkel szemben kontrolláló, kényszerítő, büntető eszközöket alkalmazott. A korszerű megközelítés a családi autonómiát hangsúlyozza, együtt érez a szülővel, és emellett széleskörűen elérhető, önkéntesen igénybe vehető családtámogatási programokkal egészül ki. (Bányai 2003: 13, Parton 1985: 193) A másik szemléletváltás a szolgáltatás jellegére vonatkozik: a hagyományos, egyéni patológiában gondolkodó, gyakran intézményi érdekeknek és korlátoknak alárendelt megközelítésekkel szemben megjelentek a folyamatorientált, szükségletekhez igazodó, a gyerek természetes közegében nyújtott, intenzív, interdiszciplináris módszerek. (Bányai 2003: 39) Magyarországon a gyermekjóléti munka terén nincs egységes tudás sem a beavatkozás határai, sem annak hatékony módszerei tekintetében. A területen dolgozó szakemberek tudását részben végzettségük, részben megelőző szakmai tapasztalatuk határozza meg. Ez a heterogenitás nem zárja ki azt, hogy bizonyos szolgálatoknál, bizonyos szakmai teamek a legkorszerűbb gyakorlat megvalósítására törekszenek, egyénileg vagy az intézmény szintjén (Bányai 2003), mégis túl tág tere nyílik a frontvonalon dolgozó gyermekjóléti munkatársak szubjektivitásának. Dolgozatommal célom az, hogy hozzájáruljak a gyermekes családok számára nyújtott szolgáltatások színvonalának javításához. Olyan terepet kerestem a kutatáshoz, mely sok lehetőséget kínál a hazai gyakorlat elemzésére. Hogyan találkoznak nehéz helyzetben lévő családok a szociális intézményekkel és azok munkatársaival? Milyennek élik meg ezt a találkozást a szülők és a szakemberek? Hogyan változtatták meg a gyermekvédelmi törvény elfogadásával indult intézményi átalakulások a kapcsolatok, együttműködések rendszerét? Hogyan hat mindez a gyerekek fejlődésére, szükségleteik kielégítettségére? 6

8 Vizsgálatom fókuszában a családok és a szakemberek közötti interakció áll a gyermekvédelmi rendszer átalakulásának idején, a rendszerváltozás utáni társadalmi környezetben. A gyermekvédelemmel kapcsolatba kerülő családok többnyire szociálisan is kedvezőtlen helyzetűek. Életükre jelentős hatást gyakoroltak a társadalmi-gazdasági átalakulás következményei, a lakásviszonyok terén és a munkaerőpiacon bekövetkezett változások és megtapasztalták azt is, hogy milyen új lehetőségeket kínál a rendszerváltozás után megváltozott szociális ellátórendszer. A szegénységben élő családok inkább kiszolgáltatottak a társadalmi változások kedvezőtlen hatásainak. Több kockázattal és változó lehetőségekkel találkoznak az átmenetileg vagy tartósan marginális helyzetbe került felnőttek és gyerekek. Növelik-e a családok lehetőségeit a szakemberek beavatkozásai? Hozzájárulnak-e a szakemberek ahhoz, hogy a családok kimozduljanak peremhelyzetükből? Javulnak-e az érintett gyerekeik esélyei a beavatkozások következtében? többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ a kutatás során. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szociális munka lett vizsgálódásom terepe. A gyermekvédelmi törvény egységes rendszerbe foglalja az alapellátás és a szakellátás keretében végzett szociális munkát, megteremti a két alrendszer közötti kapcsolódási pontokat 3, lehetőséget teremtve ezzel a két rendszer fokozatos integrálására. A törvény előírja az alapellátás és a gyermekvédelmi gondoskodás szereplői közötti információáramlás és együttműködés formáit. A két terület közötti kapcsolat azonban még messze nem működik jól, a törvény elfogadása óta eltelt tíz év - bár jelentős változásokhoz vezetett nem volt még elegendő ahhoz, hogy az együttműködés valóban hatékony is legyen. Az alapellátás és szakellátás közötti határterület az, ahol a szociális munkások a legnehezebb esetekkel találkoznak, ahol a leginkább szükség van a szakemberek és intézmények közötti együttműködésre annak érdekében, hogy a családok visszanyerjék elvesztett egyensúlyukat, ami elősegítheti olyan gyerekek jólétének biztosítását, akiknek fejlődését komoly kockázatok fenyegetik. Célom bemutatni, hogyan kerülnek kapcsolatba a családok és a segítő szakemberek, milyen változásokhoz vezetnek a közöttük zajló interakciók a családok és a gyerekek életében. A gyakorlatot részben a szakembereken keresztül, de elsősorban a családok perspektívájából mutatom be: milyennek látják saját helyzetüket és milyennek látják a velük kapcsolatba lépő szakembereket, azok munkáját, mit éreznek segítségnek és 3 Elhelyezési tanácskozás, esetgazda, vérszerinti család gondozása, felülvizsgálati tárgyalás, gyámi tanácsadó, stb. ezek mind olyan munkaformák, szakmai feladatok, melyek a szakemberek és intézmények közötti együttműködést is feltételezik. 7

9 mit nem gondolnak annak. Sorsuk alakulása, gyerekeik fejlődése, gondolataik, véleményük ezek mind jelzések, reflexiók a hazai szociális munka és gyermekjóléti alapellátás és gyermekvédelmi gondoskodás jelenlegi gyakorlatára. 1.3 A kutatás módszerei Kutatásomhoz kvalitatív módszereket használtam. A segítő munka összetett kontextusba ágyazódó emberi interakciók sorozatából álló folyamat, amelynek bizonyos körülhatárolható elemei kvantitatív eszközökkel mérhetőek, az elemzéshez azonban kvalitatív módszerek alkalmazása szükséges. A családok életére vonatkozó kutatások esetében különösen fontos a kvalitatív módszerek alkalmazása. A családok életét összetett és többirányú kommunikációs folyamatok jellemzik, a mindennapokra sokféle külső és belső tényező hat, ezeket kellő mélységben jobbára csak kvalitatív módszerekkel lehet elemezni. Mind a klasszikus szociográfiai írások, mind a modern társadalomtudományi kutatások használnak kvalitatív módszereket a társadalmi egyenlőtlenségek elemzésére. A szegénységben élő családok és közösségek kultúrájára, mindennapi életére, életformájára vonatkozó tudásunk fontos forrását jelentik azok a klasszikus szociográfiai és antropológiai leírások, melyek a huszadik század kezdetétől különböző városi szegénynegyedek egy-egy csoportjának életét mutatták be. (Lewis 1968, Thrasher 1936, Whyte 1999, Willis 2000) A kutatók éveket töltöttek a terepen annak érdekében, hogy minél pontosabban megfigyeljék és megértsék az emberek közötti viszonyok és interakciók jellegét, a különböző társadalmi csoportok közötti kommunikáció formáit, a szegénység újratermelődésének családon belüli és közösségi mikro-mechanizmusait. A szegregált városi gettóban élő családok mindennapi kultúrájának és a terápiás beavatkozások hatásának együttes elemzésére tett kísérletet Salvador Minuchin, amikor egy amerikai nagyváros egyik javítóintézetének gyerekeivel és azok családjaival végzett elsősorban megfigyelésekre támaszkodó kutatásokat (Minuchin 1965). Munkájának eredményeképpen vált közismertté a sokproblémás család fogalma és teremtődtek meg a rendszerszemléletű, integrált beavatkozások alapjai. A kvalitatív módszerek alkalmazása elterjedt a modern társadalomtudományi kutatásban is. Anette Lareau az etnográfiai megfigyelés eszközével írja le a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének mechanizmusait a mai amerikai társadalomban. Kutatása során különböző társadalmi helyzetű családok és az iskola világának találkozását elemzi. A szerző tizenkét család otthonában történő rendszeres megfigyelések alapján írja le azt, 8

10 hogy a mindennapi szülő-gyerek kapcsolat mintázatai hogyan határozzák meg a gyerekek iskolához, tanuláshoz való viszonyát és mindez hogyan hat a társadalmi csoportok közötti különbségek fennmaradásához. (Lareau 2003) Saját kutatásom során olyan családokkal találkoztam, amelyek kapcsolatba kerültek a gyermekjóléti szolgálat családgondozójával. Célom az "érintett" szülők perspektívájának megismerése volt. Ez a választásom a szociális munka természetéből következik: minél jobban, pontosabban értjük a családok, szülők és gyerekek szükségleteit, gondolatait, érzéseit, értelmezéseit, annál valószínűbb, hogy a beavatkozás sikeres lesz. A családok megismerése érdekében sok időt töltöttem a családok otthonában annak érdekében, hogy természetes közegükben és intim közelségben ismerjem meg világukat (Geertz 1993: 49-59, Whyte 1999: 407, Lareau 2003: ) és azt, ahogy a családtagok értelmezik a történéseket. A résztvevő megfigyelés módszerei az etnográfiai kutatásokból eredeztethetőek. Míg azonban az etnográfiában a cél a kultúrák megismerése és megértése, a szociális munkában a családok és velük érintkezésbe lépő intézmények világának megértésén túl a cselekvésbe való átfordítás a feladat. (Sherman-Reid 1994: 5) Kutatásom célja felmutatni azokat a lehetőségeket, melyek kihasználásával a segítők egyéni és az ellátórendszer intézményes beavatkozásai hatékonyabbá tehetők. A terepen szerzett információkat esettanulmányokba rendeztem. Az esettanulmány a szociális munka leírásának klasszikus módszere. Mary Richmond az 1917-ben megjelent Társadalmi diagnózis című könyvében az esettanulmányt, mint a családok megfigyelésének és elemzésének tudományos módszerét írja le. (Richmond 1944) Az esettanulmány már ekkor is a gyakorlat fejlesztését szolgálta. A későbbi évtizedekben is az esettanulmány maradt a szociális munkás gyakorlat leírásának egyik legszélesebb körben alkalmazott módszere. (Sherman-Reid 1994) Kisgyermekes családok esetében különösen fontos, hogy a megfigyeléseket a gyerek természetes környezetében végezzék. Az intézményi környezet idegensége jelentősen megváltoztatja mind a kisgyermekek, mind azon szülők viselkedését, akik marginális helyzetük miatt ambivalens kapcsolatban vannak az intézményekkel. A kisgyermekes és sokproblémás családok esetében a család otthonában történő megfigyelések jelentik a megismerés leginkább alkalmazható formáját. A gyakorló szakemberek számára az esettanulmány az a módszer, ami érthetővé, érzékelhetővé teszi a családtagok és szakemberek közötti interakciók egyediségének, a környezeti hatásoknak és a változás folyamatának rögzítését, leírását, elemzését. A gyerekekkel és gyermekes családokkal végzett segítő tevékenység mibenlétéről a legtöbbet 9

11 Selma Fraiberg, Ann Hartman és Joan Liard, valamint Lawrence Shulman írásaiból merítettem (Fraiberg 1980, Hartman-Liard 1983, Shulman 1984). A segítő tevékenység fókuszában a segítséget kérő van és a kérdés az, hogyan lehet a szolgáltatások fejlesztése érdekében a segítő és segítséget kérő közötti szemtőlszembeni találkozásokat értelmessé, hatékonyabbá tenni. Készültek kutatások arra vonatkozóan, hogy mi nyújt leginkább segítséget a segítő szolgáltatások fogadói számára. (Parton-O Byrne 2000, Howe 1993, Seligman 1995) A vizsgálatok egyértelműen azt támasztják alá, hogy a tapasztalat minősége és értéke az, ami számít. (Parton-O Byrne 2000: 11) Howe kutatásaiban visszatérő kulcsmondatok a segítséget igénybe vevők részéről, hogy: fogadjanak el, értsenek meg és beszélgessenek velem (Howe 1993: 1-15). A szociális munka a kapcsolatról szól, de ezen túl is különös jelentősége van a szociális munka területén annak, hogy a fájdalmas tapasztalatok feldolgozásához beszélgetni kell. A beszéd és a nyelv elengedhetetlenek a megértéshez és feldolgozáshoz. Az aktív dialógusban való részvétel lehetősége az, ami a megértéshez és változáshoz vezet. Beszélgetés, kapcsolat szükséges azokkal is, akik nehéz környezetben, kiszolgáltatottan élnek. A marginális helyzetben lévők gyakran éppen kiszolgáltatottságuk és az ezt újratermelő strukturális viszonyok miatt nem tudnak kapcsolatot találni és megtartani a segítő szakemberekkel sem. Azok a családok, amelyekkel kutatásom során találkoztam, többnyire több generáció óta kedvezőtlen körülmények között élnek. Kiszolgáltatottságuk elemi szükségleteik kielégítetlenségéből és személyes autonómiájuk mély sérüléseiből fakad. Vajon milyen kapcsolataik vannak ezeknek az embereknek, és milyen beszélgetések részesei ők? A kiszolgáltatott helyzetben lévő szegény, marginalizálódott családok világának megismerése különösen nehéz. Kiszolgáltatottságuk része, hogy sorsuk egy sor kívülálló személy döntésétől függ. Különösen erős ez a kiszolgáltatottság a családok átmeneti otthonaiban 4 élő családoknál és azoknál a családoknál, ahol a gyerekeket kiemelték a családból. Az ilyen helyzetben élő emberek szinte minden szavukat, mondatukat mérlegelik: hogyan értékelné egy-egy kijelentésüket az a szakember, akitől lakhatásuk vagy a gyerek hazakerülése függ. Az ő véleményüket, hangjukat alig hallani. Az ő megszólaltatásuk csak szemtől-szembeni kapcsolaton belül, kvalitatív módszerekkel 4 A családok átmeneti otthona az alapellátás egy otthont nyújtó szolgáltatása, melynek célja a lakhatás megoldatlansága esetén szülő és gyerek együttes elhelyezése átmeneti időre (Gyvt, 51 ). 10

12 lehetséges, a célra leginkább az esettanulmány felel meg. (Sjöberg, in: Sherman-Reid 1994: 255) A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szervezetekkel érintkező családok sok szakemberrel kerülnek kapcsolatba. Ezek a kapcsolatok egymástól függetlenül és egymással kölcsönhatásban hatást gyakorolnak a nehéz helyzetbe került családok életére. A hatások eredménye kedvező, ha a válságok megoldódnak és új erőforrások, lehetőségek nyílnak, ha a beavatkozások eredményeképpen nő a társadalmi integráció esélye. A beavatkozások azonban lehetnek hatástalanok vagy akár károkat is okozhatnak, amennyiben növelik a segítséget kérő elszigeteltségét. A gyermekvédelmi beavatkozások esetleges káros következményei jól dokumentáltak a szakirodalomban és a szociális területre vonatkozó kutatásokban. Ismertek az intézményes gyermekvédelmi gondoskodás olyan nem szándékolt következményei, mint a gyerekek hospitalizációja vagy a gyerekek indokolatlan bennragadása a rendszerben (Fanshel-Shinn 1978). A hazai gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer diszfunkcióira és arra hívja fel a figyelmet Herczog Mária, hogy bántalmazott gyermekek további sérüléseket szerezhetnek a gyermekvédelmi beavatkozás ideje alatt. (Herczog 2004) 1.4 Az esetek kiválasztása A kutatás során nem kívántam megváltoztatni a folyamatok jellegét, a maga természetes mivoltában akartam elemezni a mindennapi gyakorlatot (Heinemann-Pieper 1994), közelről és minél sokrétűbben ábrázolva a szociális munka valóságát, az érintett családok perspektíváját, és e valóság talaján rámutatva a gyakorlati szociális munka feltáratlan lehetőségeire, azokra a pontokra, ahol a szolgáltatások továbbfejleszthetők. A kutatáshoz olyan családokat kerestem, akik helyzetüknél fogva szükségszerűen kapcsolatba kerülnek mind az alapellátás, mind a gyermekvédelmi gondoskodás intézményeivel, de minimális létfeltételeik biztosítottak. A teljes létbizonytalanság, az aktuális hajléktalanság, a minimális jövedelem hiánya szociál- és lakáspolitikai beavatkozásokat sürget. Ilyen esetekben a szociális munkásnak érdekképviselő, -közvetítő szerepe lehet. A kutatás célját, a gyermekvédelem területén végzett szociális munka sokoldalú lehetőségeinek feltárását olyan családok bevonásával tudtam inkább megvalósítani, amelyek már túljutottak a lakhatási krízisen, minimális rendszeres jövedelemmel és lakhatási lehetőséggel rendelkeztek. Ilyen helyzetekben 11

13 tágabb tere van a szociális munkások egyéb, a gyerekek fejlődésére irányuló beavatkozásainak. A szociális munkások beavatkozásait, a család szakemberekkel való találkozásait két éven keresztül kísértem figyelemmel. Ez tette lehetővé, hogy ne a pillanatnyi helyzetet elemezzem, hanem megfigyelhessem az interakciók és beavatkozások folyamatát, egy-egy beavatkozás következményeit is. Törekvésem volt, hogy az esettanulmányok olyan szituációkat mutassanak be, ahol a gyerekek életkora, a szülők élettörténete és aktuális helyzete szükségszerűen több intézmény szakembereinek közreműködését igényli. Előzetes információgyűjtés alapján választottam ki a kutatás céljainak megfelelő családokat. A minta kiválasztásánál több szempontot vettem figyelembe. Olyan családokat kerestem, amelyek komoly krízist éltek meg: átmenetileg hajléktalanok voltak vagy egy időre egy vagy több gyermekük gyermekvédelmi gondoskodásba került. Mind a kettő olyan kritikus helyzet, ami feltétlenül igényli szociális szakemberek jelenlétét, beavatkozását. amelyekben hat évesnél fiatalabbak gyerekek is vannak. A kisgyerekek nevelése folyamatos odafigyelést igényel. A kisgyerekek figyelemigénye fokozza a stresszt, amikor a család megélhetési, lakhatási nehézségekkel küzd és egyéb családi krízishelyzetbe is kerül. A gyerekek fejlődése szempontjából ez a legérzékenyebb életkor és a szülővé válásnak is az egyik legnehezebb időszaka. Ebben az időszakban a családdal kapcsolatba lépő szociális intézmények is könnyen érzékelik, ha gond van a családban, de ekkor a legjobbak az esélyek a sikeres beavatkozásra is. amelyek elérhetőek, és amelyekkel hosszú távon is tudom tartani a kapcsolatot, valamint beleegyeztek a kutatásban való részvételbe. Nem kerültek a mintába olyan családok, amelyek az első beszélgetések után távolra költöztek vagy sűrűn és kiszámíthatatlanul változtatták lakóhelyüket. Nem választottam olyan családokat, ahol a szenvedélybetegség súlyos probléma, mivel ez akadályozta volna, hogy a segítőkkel való találkozásaikról és gyerekeikkel való kapcsolatukról rendszeresen a szer befolyása nélkül beszélhessünk. Ezzel természetesen az érintett családok jelentős csoportja kimaradt az elemzésből. 12

14 amelyek kimozdultak a krízis mélypontjáról: éppen lakáshoz jutottak vagy éppen sikerült hazahozni a gyerekeket a gyermekvédelmi gondoskodásból. Több családdal vettem fel eleinte a kapcsolatot, akik közül néhányan szerencsésen önálló lakáshoz jutottak az első beszélgetésünk utáni hetekben, hónapokban. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy életüket újrarendezzék. A gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek közül olyanokat választottam a mintába, akiknek a szülei, rokonai rendszeresen látogatták a gyerekeket és számoltak vele, hogy hazakerülnek. Ebben az esetben számíthattam arra, hogy rálátok a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerek közötti együttműködésre. Választottam olyan családokat is, ahol a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek mellett voltak testvérek, akiket végig a szülő nevelt. amelyeknek sorsa rámutat a gyermekvédelmi beavatkozás jellemző szakaszaira: a gyerekek családból való kiemelésére, a gyerekkel és családdal való munkára a gyermekvédelmi gondoskodás ideje alatt és a családba való visszakerülés során felmerülő kérdésekre. A családok kiválasztása során arra törekedtem, hogy sorsuk és a szakemberekkel való találkozásaik bemutatása reflexiós felületként a lehető legtöbb lehetőséget kínálja a gyermekes családokkal való szociális munka beavatkozási dilemmáinak, alternatíváinak végiggondolására. A kiválasztott három család nem feltétlenül testesíti meg a gyermekvédelmi esetek jellemző típusait. Azok a családok kerülnek a gyermekvédelemmel kapcsolatba, akik az átlagosnál több kockázati tényezővel szembesülnek, illetve amelyek a kockázatok elviseléséhez a szükségesnél kevesebb erőforrással rendelkeznek. Egyensúlyuk felborul. Gyerekeik biztonsága veszélybe kerül, és ezt a család környezete is észleli. A kutatáshoz olyan családokat választottam, amelyek egyrészt képesek voltak a krízishelyzetből kimozdulni, másrészt rendelkeztek olyan erőforrásokkal, amelyek helyzetük tartós stabilizálása céljából mozgósíthatóak. A kutatás kezdetén mindhárom kiválasztott család rendelkezett önálló lakhatással és alacsony, de rendszeres jövedelemmel, a gyerekek viszonylagos biztonságban éltek. Mindhárom családban fellelhetőek voltak érzelmi tartalékok. Ugyanakkor a gyerekek fejlődését komoly kockázatok fenyegették a kutatást megelőző időszakban: hosszabb időt éltek szüleiktől távol, több környezetváltozást éltek meg, a család lakhatása hosszabb ideig bizonytalan volt, elhúzódó konfliktusok voltak a családban, nem kaptak érzelmi biztonságot. A családok helyzete a kutatás kezdetén még instabil volt. A kutatás két éve alatt azt kísértem figyelemmel, hogy ezek az instabil családok hogyan tudták mozgósítani saját 13

15 erőforrásaikat, és mennyire tudták igénybe venni az alapellátás intézményeit és szakembereit helyzetük stabilizálására. Hogy a szakemberek milyen lehetőségeket kínáltak és hogyan, beavatkozásaik mennyire segítették a családi egyensúly visszaszerzését és megerősödését. Kutatásomat a főváros területére korlátoztam. Így tudtam biztosítani, hogy megfelelő intenzitással tudjam követni a családok és szociális intézmények interakcióját. A főváros társadalmi-gazdasági tekintetben sajátos társadalmat képvisel, kétmilliós világvárosként más lehetőségeket nyújt és más nehézségeket jelenthet mind a családok, mind a szakemberek számára, mint a vidék. Az információgyűjtéshez több forrást használtam. Egyrészt felvettem a kapcsolatot néhány fővárosi családi átmeneti otthonnal, és felkerestem ott élő családokat. Több családdal készítettem több órás interjút (6 család). Egy fővárosi otthonban egy éven keresztül heti rendszerességgel gyerekfoglalkozást vezettem egyetemisták közreműködésével, ahol volt alkalmunk megismerkedni az ott élő gyerekekkel és szüleikkel (összesen 40 gyerek, 16 család). Az információgyűjtés másik forrása a fővárosi területi gyermekvédelmi szakszolgálat volt. Átnéztem azoknak a gyerekeknek az aktáit, akik egy kiválasztott hónapban kerültek be gyermekvédelmi gondoskodásba és a bekerülés idejében tíz évesnél fiatalabbak voltak (41 akta). Részt vettem olyan elhelyezési tárgyalásokon, ahol arról döntöttek a családtagok és a szakemberek, hogy a gyerekek az ideiglenes elhelyezés után visszakerüljenek-e szüleikhez vagy átmeneti gondozásba kerüljenek. Húsz ilyen tárgyaláson vettem részt. Körülbelül húsz család életét kísértem figyelemmel az információgyűjtési időszak után is. Közülük választottam ki a fent nevezett szempontok alapján azt a négy családot, akiknek a sorsát a kutatás során két évig figyelemmel kísértem, akiket az első évben havi rendszerességgel, a második évben kéthavonta felkerestem. A négy család közül végül három családról készült esettanulmány. Minden család sorsa egyedi, nincs olyan jellemző vagy jellemzők csoportja, melyek egyértelműen előre jeleznék a gyermekvédelmi beavatkozások szükségességét. A legkedvezőtlenebb körülmények között élő családok is rendelkezhetnek olyan erőforrásokkal, melyek átsegítik őket kritikus helyzeteken és melynek következtében végül képesek érzelmi biztonságot nyújtani gyerekeik számára. Vannak azonban tényezők, melyek előfordulása és különösen más veszélyeztető tényezőkkel való együttes jelentkezése odafigyelést igényel. Ilyen tényezők többek között a fiatalkori szülővé válás, a szülő krónikus betegsége, érzelmi vagy értelmi korlátozottsága, a nehéz gyermekkor, a társas kapcsolatok hiánya. A gyerekek fejlődését megzavarja a szülők által megélt stressz, 14

16 ami következhet egy családtag halálából, munka elvesztéséből vagy túl gyakori és kényszerű költözésből. Ezek a tényezők önmagukban is megnehezíthetik a szülő feladatát és még inkább nehezíthetik, ha kedvezőtlen szociális helyzettel is társulnak. (Gelles 1990: 53-63) A kiválasztott családok mind szegények. A háztartások jövedelme a segélyezési küszöb alatt van a háromból két családnál. A harmadik család (első eset) éppen a szegénységi küszöb fölött van, mivel ebben a családban a háztartásfő biztos állással és szakképzettséggel is rendelkezik és az öt gyermek után járó családi támogatásokkal együtt jövedelmük épp meghaladja a segélyezési küszöböt. Ők abba a kategóriába tartoznak, akik éppen kimaradnak a segélyezés lehetőségéből, bár rendszeres megélhetési nehézségekkel küszködnek. A kiválasztott családok nem a legszegényebb társadalmi csoporthoz tartoznak. Mindegyik családban van legalább egy rendszeres munkavállaló. De megélhetésük így is nehéz. A családok a fővárosban élnek, helyzetük lényegesen jobb, mint sok ezer olyan családé, akik az ország gazdaságilag fejletlenebb régióiban vagy elszigetelt településeken, hátrányos helyzetű kistérségekben élnek. A kiválasztott családok viszonylag jobb helyzetben vannak azon családok között, akiknek a gyerekei bekerültek a gyermekvédelmi gondoskodás rendszerébe. Nincs közöttük tartósan beteg, szenvedélybeteg, van lakásuk, és rendelkeznek minimális jövedelemmel. Nem szakadt meg a kapcsolat a szülők és gyerekek között a gyermekvédelmi gondoskodásba kerülés után sem. A kiválasztott családok között van egyszülős és kétszülős család, és van olyan háromgenerációs család is, ahol az anya, aki tizenhat éves korában szült, saját anyjával együtt neveli gyerekeit. A szülők közül az egyik kisegítő iskolát végzett, és ennek ellenére ügyesen talál magának takarítói állásokat. Van szülő, aki általános iskolai végzettséggel rendelkezik, de huszonhat éves korára még soha nem volt állása, nagyszülő, aki általános iskolai végzettségével családfenntartó, és a minimális anyagi biztonságot mindig képes volt megteremteni. És van egy család, ahol a szülők szakmunkás végzettséggel rendelkeznek, és egyikük folyamatos és stabil közalkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezik. A kiválasztott családok mind három vagy 15

17 1. számú táblázat: A kiválasztott családok jellemzői Első eset Második eset Harmadik eset Gyerekek száma a kutatás idején Gyerekek életkora a 2 éves ikrek, 3 éves, 5 2 éves, 5 éves, 10 éves 1 éves, 5 éves, 11 éves kutatás kezdetekor éves, 7 éves ikrek Anya életkora az első 18 év 20 év 16 év gyerek születésénél Szülő krónikus betegsége Nem volt ilyen Nem volt ilyen Nem volt ilyen Gyerek krónikus Egy gyerek fejlődésében Egyik gyerek asztmás Nem volt ilyen betegsége, sérülése elmaradott Szülő értelmi, érzelmi Nem volt ilyen Szülő képességeiben Nem volt ilyen zavara korlátozott Szülő gyermekkora Szülők Család szegénysége, Anya örökbefogadott, szenvedélybetegsége, Feltételezhető bántalmazás amiről kamaszkoráig nem pszichiátriai betegsége a családban tudott Hány apától származnak a gyerekek Párkapcsolat jellemzői Erős érzelmi kapcsolat Erőszakos kapcsolat, majd válás, kutatás végén új élettársi kapcsolat Első apával nincs kapcsolat, második apával konfliktusos Szülők iskolai végzettsége szakmunkás Kisegítő iskola 8 általános Család szerkezete a kutatás idején Házastársi kapcsolat Egyedülálló szülő, majd új párkapcsolat Együttélő nagymama és párkapcsolat Mennyi ideig volt a család hajléktalan (utcán és családok átmeneti otthonában)? Néhány hónap utcán, 3 év családok átmeneti otthonában 5 év több családok átmeneti otthonában, önkényes lakásfoglaló, szívességi lakó Pár hét hajléktalanság Lakáshelyzet a kutatás idején Önkormányzati bérlakás, majd albérlet Pályázati úton nyert önkormányzati szociális lakás Lakás adottságai 3 szobás, komfortos Szoba-konyha, fürdőszoba, gázbojler, fatüzelésű kályha Foglalkoztatottság Kapnak-e gyermekvédelmi támogatást? Mennyi ideig voltak a gyerekek gyermekvédelmi gondoskodásban? Apa közalkalmazott Anya háztartásbeli Nem, pár ezer forinttal meghaladja a család jövedelme a segélyezési küszöböt Nagyobb gyerekek 2 évet, kisebbek 6 hónapot Anya hol feketén, hol bejelentett módon takarít, élettárs feketén dolgozik Igen Nagyobb gyerekek 4. éve nevelőszülőnél vannak, legkisebb az anyával Egy, majd két önkormányzati szociális lakás Egyszoba komfortos, majd szoba-konyha, fürdőszoba nélkül, WC udvarban Nagymama bejelentett módon takarít, anya háztartásbeli, élettárs alkalmi munkákból él Igen Legnagyobb gyerek 4, középső 1 évet, legkisebb az anyával több gyereket nevelnek. A gyerekek életkora a kutatás kezdetekor egy és tizenegy éves kor között van. Összesen tizenkét gyerek van a három családban. A három családból egy roma. Mindegyik család volt hajléktalan hosszabb-rövidebb ideig, de a kutatás kezdetekor önkormányzati tulajdonú lakásban laktak, vagy ilyen lakást piaci alapon béreltek. Mindegyik családban több olyan gyerek van, aki gyermekvédelmi gondoskodásban volt 16

18 vagy jelenleg is ott van. A családok a szakellátás rendszerével kapcsolatba került családok csoportján belül azokhoz tartoznak, akiknek viszonylag jobbak a körülményeik. Megvan a lehetősége annak, hogy a válságos időszakon túljutva, részben saját erőből, részben az alapellátás intézményeinek segítségével visszanyerjék egyensúlyukat. A mintába került szülők különbözőek személyiségüket, életstílusukat tekintve és hogy mennyire akarnak és készek, illetve mennyire képesek segítséget kérni és elfogadni. A gyerekek fejlődése mindegyik családban sokféle kockázatnak van kitéve. A kutatás kezdetekor mindegyik család jobb helyzetben volt, mint történetének korábbi szakaszában, és azt vizsgáltam, hogyan tudtak élni ezzel a jó helyzettel, milyen segítséget kaptak a hivatalos segítőktől és környezetük más szereplőitől. Mennyire tudtak a szociális szolgálatok hozzájárulni ahhoz, hogy a családok kedvező helyzete fennmaradjon és mennyire segítette beavatkozásuk a gyerekek egészséges fejlődését? Kutatásom célja a gyermekvédelmi munka tudásalapjának építése. Minden elemzés, kritikai észrevétel szándékom szerint ezt a célt szolgálja A kutató, mint szakember A kvalitatív kutatás során a kutató maga is a folyamatok szereplőjévé válik. (Sherman-Reid 1994: 254) Azt, hogy a megfigyelt jelenségeket, eseményeket, folyamatokat, mint kutató hogyan értelmezem, illetve milyen a családokkal kialakított kapcsolatom, meghatározzák szakmai tapasztalataim és az, hogy milyen elméleti megközelítések alapján gondolkodom a szakmáról. A gyermekvédelem területével foglalkozó szociális munkásként, kutatói szerepem sajátos. Mivel ismerem azt az intézményi környezetet, amelyben a családok élete zajlik és vannak ismereteim, tapasztalataim a szociális szakmában dolgozó szakemberekkel kapcsolatban, a megfigyelt viselkedéseket és dialógusokat is szakemberként értelmeztem, a beszélgetésekben is így vettem részt. Figyelmem középpontjában szűkös gazdasági, társadalmi és kulturális tőkével rendelkező, marginális, kiszolgáltatott helyzetű családok állnak. Az ő perspektívájukat, a szülők véleményét és gyerekeik szükségleteit törekszem bemutatni. Kutatásom célja, hogy rámutassak az ellátórendszer jellemzőire: azokra a hiányosságaira, melyek az érintett családok helyzetét fenntartják, olykor tovább súlyosbítják és azokra a lehetőségekre, melyek támaszt jelentenek az egyensúlyukat vesztett családok számára. Ennyiben megközelítésem kritikai szemléletű. 17

19 Az ellátórendszer megértéséhez szükséges az egyes szereplők cselekvésének, gondolatainak, interakcióiknak és azok egymásra gyakorolt hatásának a megismerése. A szereplők különböző jelentéseket tulajdonítanak az egyes jelenségeknek, cselekvéseknek, ezen értelmezések feltárásához a konstruktivista, a különböző értelemtulajdonításokra nyitott és azokat bemutatni képes megközelítést választottam (Guba-Lincoln in: Denzin- Lincoln, 1994). A konstruktivista hozzáállás hasznossága mellett szól a gyermekvédelmi ellátórendszer összetettsége is. Egy gazdasági és politikai változást megélő társadalmi közegben, ahol a gyermekvédelmi ellátórendszer és annak törvényi háttere is átalakul, ahol újrafogalmazódik a segítő szakmák szerepe, értékalapja, attitűdkészlete, ahol gyorsan változik a hozzáférhető ismeretek mennyisége, ahol újabb és újabb generációk lépnek be a hirtelen kiépült szociális ellátórendszerbe, nehéz egyetlen érvényes tudásalapról beszélni. A kiszolgáltatott helyzetben lévő családokkal olyan (szak)emberek kerülnek kapcsolatba, akik maguk is folyamatos változásnak vannak kitéve. Fontos megismerni azt, hogy az egyes szereplők hogyan értelmezik saját munkájukat, és hogyan értelmezik azt a szakmai és társadalmi környezetet, melyben cselekedniük, dönteniük kell. A Magyarországnál fejlettebb demokratikus hagyományokkal és szociális ellátórendszerekkel rendelkező országokban komoly tudás és tapasztalat halmozódott fel a korszerű gyermekvédelmi gyakorlat területén. Ez az ismeret különböző forrásokon keresztül kerül át a hazai szakmai gondolkodásba, a jogszabályi és szolgáltatási rendszerbe. A tudás gyarapodása hosszú folyamat, melynek során egyre bonyolultabb összefüggéseket felismerő konstrukciók születnek. Ezeknek a folyamatoknak a bemutatására az esettanulmány jól használható módszertani keretnek kínálkozik. (Guba- Lincoln 1994: 114) Hozzáállásom nem értékmentes. Megközelítésem értékalapját az a társadalompolitikai megközelítés jelenti, amely a család és a közösség elsődleges szerepét hangsúlyozza, a megelőzésre, az erőforrásokra támaszkodik, együttműködést, hosszú távú elkötelezettséget, előrelátó gondolkodást feltételez (Parton 1985: ). A beavatkozásokat azoknak a szükségleteire kell építeni, akiket a program érint. A szociális munka kutatója nemcsak értékmentes megfigyelő, hanem érdekképviselő is egyben, akinek célja a szociális munka értékei alapján, az emberi élet feltételeinek javítása. A mögöttes értékek megfogalmazását is feladatomnak tekintem. Elméleti megközelítésem az emberi fejlődés és a szociális munka gyakorlatát meghatározó koncepciókra támaszkodik. A gyermeki fejlődés és gyermeki szükségletek kérdését a humánökológiai modell (Bronfenbrenner 1979) alapján elemzem, a szociális 18

20 intézmények és szakemberek tevékenységét rendszerszemléletű megközelítésben vizsgálom (Bányai, 2003). A családokkal való szociális munka terén azokkal a megközelítésekkel azonosulok, amelyek a szülőt partnernek tekintik, a családok életét környezeti összefüggéseiben elemzik, a család belső és külső erőforrásainak feltárását és az elsődleges megelőzés jelentőségét hangsúlyozzák (Parton 1985, Howe 1999, Bányai 2003, Herczog 1999, 2001) Hogyan születtek az esetleírások? Terepmunkám során interjúkra, informális beszélgetésekre, megfigyelésekre és a családokról készült gyermekvédelmi dokumentumokra támaszkodtam. A kutatás módszertana a kutatási folyamat során alakult. A kutatásban való részvételt vállaló családoktól azt kértem, hogy látogatásaim során részt vehessek életükben és beszélgessünk a számukra éppen aktuális és fontos kérdésekről. Általában akkor látogattam meg őket, amikor a gyerekek is otthon voltak, de volt, hogy csak egy-egy családtaggal, többnyire felnőttel, de olykor gyerekkel külön beszélgettem. Mindig voltak elképzeléseim arról, mit szeretnék kérdezni a szülőktől, de ezekhez nem ragaszkodtam. Amint valamelyik családtag fölvetett egy számára fontosnak tűnő témát, abban az irányba haladtunk tovább. A beavatkozás minimalizálása érdekében a családokkal történő találkozások során ritkán készítettem magnófelvételeket. Amikor több családtag és a gyerekek is jelen vannak, a párhuzamosan történő verbális interakciók miatt a magnetofonnal készült felvételek nehezen használhatóak. A magnó bekapcsolása megszakítja a családban éppen zajló folyamatokat. Ha a családban feszült volt a hangulat, vagy éppen vendégek voltak, akkor inkább megfigyeléseimre és a látogatás után készült jegyzeteimre támaszkodtam. A látogatások után igyekeztem rövid időn belül lejegyezni megfigyeléseimet. (Somlai 1978) A kutató rendszeres jelenlétével hat a családon belüli folyamatokra. Igyekeztem minimalizálni jelenlétem beavatkozó jellegét, alkalmazkodtam a családok életritmusához. Beszélgetéseink két téma körül forogtak: a családi élet mindennapjai és a gyereknevelés körül. A családokkal a két év alatt átlagosan huszonöt alkalommal találkoztam személyesen vagy folytattunk hosszabb beszélgetést telefonon. 5 A látogatások elsősorban 5 A családokkal történt beszélgetésekről, megfigyelésekről és a szakemberekkel készült interjúkról készült jegyzetek a CD mellékletben találhatók. 19