válaszol Németh Sándor

Átírás

1 A Hit Gyülekezete vezetõ lelkészének a Vidám Vasárnap címû élõ istentisztelet-közvetítéseken az elmúlt hónapokban elhangzott, nézõi kérdésekre adott válaszaiból szemezgettünk. Öt olyan témából válogattunk, amelyek az elmúlt idõben a figyelem középpontjában álltak: a lelkiismeretes élet alapkérdései Németh Sándor szorosan kapcsolódnak a ma is zajló III/III-as ügynökvita problémájához is. Hogyan lehet ma Magyarországon megélni vállalkozóknak, alkalmazottaknak vagy fiataloknak? ez is húsba vágó felvetés. Izrael mai üdvtörténeti szerepe köztudottan viták tárgya a kereszténységben s az ezzel foglalkozók hideget is, meleget is kapnak. Végezetül pedig: a valódi szeretet mibenlétérõl.

2 TÉMA NÉMETH SÁNDOR A lelkiismeret nagy kérdései a gyakorlatban Nem akarok Önnel vitatkozni, de sok olyan nagymenõt látni, akikrõl csak azt az egyet nem lehet elhinni, hogy becsületes munkával gazdagodtak meg. Ennek ellenére szemlátomást nincsenek megrokkanva a bûneik vonszolásától írja egy kedves televíziónézõ. Ez a hozzászólás arra utal, hogy múltkor Ézsaiás próféta 5. fejezetébõl felolvastam egy igeszakaszt, amely arról szól, hogy az emberek úgy vonszolják maguk után a bûneiket, mint a szekeret. A gazdagsággal és a gazdag emberekkel kapcsolatban én igyekszem leszögezni, hogy nagyon sokan tisztességes és becsületes munkával szerezték meg a vagyonukat, de kétségkívül vannak olyanok is, akikre utal a kedves televíziónézõ. Az elmúlt összejövetelen a lelkiismeretnek csak egy oldalát vizsgáltuk meg: olyan emberekrõl szóltunk, illetve a lelkiismeretnek olyan mûködését tételeztük fel, amikor érzékeny az illetõ személy lelkiismerete. Ilyenkor a bánat, a bûnök miatt való felelõsségvállalás kerül elõtérbe, és errõl mondtam azt, hogy ha az ember ezt lefojtja, és eltitkolja azokat a konkrét dolgokat, cselekedeteket, amelyekkel kapcsolatosan létrejött ez a felelõsségérzés: a bûntudat vagy bûnérzés, akkor a bánat, a szomorúság elhatalmasodik benne, és megemészti a lelkét és a szellemét. De a lelkiismeretnek ez csak az egyik oldala, és van egy másik is, amellyel majd a mai összejövetelen szeretnék részletesebben foglalkozni, ez pedig az önigazolás, amikor az ember fölmenti magát a lelkiismeretfurdalás, a belsõ hang, belsõ vád alól, és megideologizálja maga elõtt a dolgokat, úgymond megigazítja magát önmaga elõtt. Nos, ez a védekezési mechanizmus kétségtelenül létrehoz az ember pszichéjében egy erõt, de valójában ez az erõ irreális, nem tükrözi a valóságot, nincs kapcsolata az igazsággal, ugyanakkor tény, hogy ezek az emberek a földi életben sikeresebbek tudnak lenni, mert a lelkiismeretüket kikapcsolják, úgy, mint amikor a taxis kikapcsolja az órát, és nem méri a megtett kilométereket, hanem csak úgy a hasára üt, hogy körülbelül mennyibe kerül a fuvar. Ugyanígy ki tudja az ember kapcsolni a lelkiismeretét, és végig tud menni az egész életen lelkiismeret-furdalás nélkül: ezért szokták mondani némelyekre, hogy lelkiismeretlen ember, hogy nincs lelkiismerete. Valóban létre lehet hozni ezt az állapotot szabad választás által önmagunkban, hogy kikapcsoljuk a lelkiismeretünket, és nem problémázunk ezeken a dolgokon, csak kifelé élünk, csak a társadalmi önmegvalósításra koncentrálunk. De egyszer ennek az embernek is szembe kell majd néznie Isten ítéletével, ha nem elõbb, akkor az elköltözés utáni pillanatokban, és azt gondolom, hogy sokkal jobb az embernek, ha bûntudat által a lelke megrendül, megtörik e földi életben, mert akkor keresni kezd, keresõ emberré válik, ellenõrzi az életének irányát, életvitelét, felülvizsgálja a cselekedeteit, és képes életmódot, életstílust, gondolkozásmódot, illetve világnézetet is változtatni, ha erre szükség van. Ezért sokkal jobb, ha a lelkiismeret mozog, mûködik, de Pál apostol is beszélt arról, hogy vannak emberek, akiknek a lelkiismerete meg van bélyegezve, vagyis le van zárva: lezárták a lelkiismeretüket, és nem akarják fölnyitni, nem akarnak belenézni, hagyják, hogy egy elha- 8

3 NÉMETH SÁNDOR TÉMA gyatott, periférikus helyzetben legyen a tudatuk alatt. Valóban úgy tûnik, hogy ezek az emberek nem vonszolják a bûneiket, de azért ha jól megfigyeljük a kirakat mögött lévõ tényeket, akkor azt lehet látni, hogy nagyon-nagyon sok gazdag ember szenvedélybeteg, depresszióban szenvednek, szerencsejátékok rabjai, szexfüggõ emberek, és sok más egyéb ilyen nyomorúságban szenvednek. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a lelkiismeret kikapcsolása következmények nélkül maradna az ember belsejében, szellemében, lelkében, sõt a fizikai állapotában sem! Én azt gondolom, hogy ez minden emberre hatással van, de kétségtelen, hogy a tépelõdõ, vívódó ember hamarabb összeroppan az élet gondjai alatt, mint az, aki nem tépelõdik. Tehát Isten igazságát véve figyelembe azt kell mondani, hogy senki nem tudja saját magát megváltoztatni, ha szabad ezt mondani, készáruk vagyunk, Isten teremtett olyan törvények alapján, amelyeknek az áthágása, megtagadása mindenféleképpen következményekkel jár: akár gazdag, akár szegény az ember, ezeket a következményeket fel lehet ismerni. Ezért nem az életmód külsõ kellékeit kell nézni, és nem annak alapján kell megállapítani, hogy egy ember boldog-e vagy sem, hanem azt is meg kell nézni, hogy a kellékek mögött mi van. Gyakran a drága luxusautók, a nagy házak mögött egy boldogtalan ember áll, és ezt is észre kell venni a gazdag emberek esetében is, mint ahogy a szegény emberek esetében is észre kell venni. Sajnos, az emberek nagy része a földön boldogtalan. Szenvednek, olyan igákat és terheket hordoznak, amikrõl Ézsaiás próféta azt mondta, hogy ezek a bûnnek a terhei, a bûnnek a szekerei. Tisztelt Lelkész Úr! Hívõ emberként elõfordul, hogy régi bûneimért újra bocsánatot kérek Istentõl: olyankor úgy érzem, hogy helyesen cselekedtem. Késõbb azonban rám tör a bûntudat, hogy az ismételt bocsánatkérés igazából a hitetlenségemet bizonyítja: hogy nem hittem el Isten megbocsátását. Kérem, adjon tanácsot, mit tegyek! Nagy János Nagyon fontos kérdést tett fel nekünk, kedves Nagy János! Valóban rendkívül fontos, hogy az embernek szilárd hite legyen a bûnbocsánatban, ha már megtért, és megvallotta a bûneit. Ez a szilárd hit pedig Isten Igéjén kell hogy álljon. A Zsidókhoz írt levélben a Szentlélek Pál apostolon keresztül azt fejti ki, hogy az Ószövetségben több áldozat volt, ezzel szemben az Újszövetségben egyetlen áldozat van. Nagyon lényeges kérdésnek tartom, hogy az Újszövetségben egyetlen áldozatról van szó, mert ez azt jelenti, hogy ha az ember vétkezik hívõ korában, akkor is ezt az egyetlenegy áldozatot kell megragadnia hittel. A Názáreti Jézus Krisztus közel kétezer éve ez történelmi tény föláldozta magát a világért, minden emberért, és a vérét adta értük. Annak ellenére, hogy már közel kétezer éve történt az engesztelõ áldozat, semmit nem veszített hatékonyságából, hatalmából, erejébõl, mert Jézus olyan vért tett le az Atyának, és olyan vérrel hinti meg azokat, akik segítségül hívják a nevét, és bûnbocsánatot kérnek tõle, amely vérben örök élet van! Vagyis a kétezer év sem tudta ennek a vérnek az erejét és hatalmát semmissé tenni. Ugyanolyan erõ, ugyanolyan élet, ugyanolyan hatalom van ma is a Názáreti Jézus vérében, mint akkor, amikor föláldozta magát a golgotai kereszten. A hit ezt az örök érvényû, egyetlenegy engesztelõ áldozatot ragadja meg. A hit mindig a nem látott dolgokról való meggyõzõdés, és jelen esetben a hit azt állítja, hogy nem a saját bûnei miatt halt meg Jézus, hanem az én bûneimért, és a vérével bûnbocsánatot szerzett számomra. Rendkívül fontos, hogy a hívõ emberek soha ne veszítsék el ezt a hitüket, és ha vádlást éreznek a lelkükben rég elkövetett bûneik miatt, újra fontos, hogy megerõsítsék hitüket a Názáreti Jézus vérében, az engesztelõ áldozatban, és akkor a vérben lévõ erõ újra fölszabadul, és kiépíti, illetve megújítja a hívõ emberben a megigazulás ajándékát. Ez a megigazulás tulajdonított igazság, tehát Isten Szellemének a kenete a Názáreti Jézus Krisztus érdemeit, igazságát helyezi rá a hívõre, és ezt a hívõ át is éli, és bizonyosságot szerez arról, hogy meg vannak bocsátva a bûnei. Nagyon-nagyon fontos, hogy mindennap a bûnbocsánat uralma, kegyelme alatt álljon az ember szíve és lelke, mert erre épül minden más áldás. Ha a bûnbocsánat biztonsága, bizonyossága megvan az ember szellemében, akkor jön létre, és így marad fönn benne az a bizalom, ami által minden esetben, minden szituációban, minden szükségével az élõ Istenhez tud fordulni. Ezt a bizalmat emészti meg a bûntudat és a bûnösségérzés, ezért a kedves televíziónézõnek is, de mindenki másnak is felhívom a figyelmét, hogy ha bûntudat alatt állnak, akkor nagyon fontos, hogy hittel keressék Istent. Elõfordulhat, hogy külsõ vádlás vagy külsõ nyomás következtében akar újra kiépülni a bûntudat és a bûnösségérzés. Tudjuk, hogy az ördögöt a Biblia Diabolosznak nevezi, Vádlónak, aki éjjel és nappal vádolja a hívõket. Isten Igéje arra biztat, hogy: Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tõletek! Ezek szerint Isten ellensége, az ördög nagy elõszeretettel próbálja bûntudattal és bûnérzéssel nyomás alatt tartani az embereket, hogy kilopja a szívükbõl, lelkükbõl a bizalmat és a hitet. Ha ilyen démonikus befolyás következtében kerül az ember élete bûntudat és bûnösségérzés alá, akkor elégséges, hogy ellenáll az ellenségnek: megvallja a hitét Isten Igéjében, és föl fog szabadulni. De ebben is természetesen kitartónak kell lenni: ha elsõ próbálkozásra vagy kísérletre nem sikerül, akkor fog sikerülni másodikra! Gyakran én is sokszor megvallok egy igét, pontosan azért, hogy a bûntudat és a bûnösségérzés alól föl tudjak szabadulni. De természetesen, ha konkrét tetteimre, hibáimra vagy vétkeimre épül a bûntudatom és a bûnérzésem, akkor ez így nem mûködik: akkor meg kell bánnom a rossz cselekedetemet, meg kell vallanom az Úrnak, és bûnbocsánatot kell kérnem tõle. De ezt is megadja az Úr, mert meg van írva, hogy 9

4 TÉMA NÉMETH SÁNDOR van nekünk engesztelõ áldozatunk, nem szükséges, hogy a Názáreti Jézus újra föláldozza magát a golgotai kereszten, hogy ismételten bûnbocsánatot szerezzen. Õ továbbra is fõpap, valamint engesztelõ áldozat is egyben, és ott van a mennyekben: amikor hozzá fordulunk, Õ pedig az Atyához, az Atya mindig ránéz, és az Õ engesztelõ áldozatát érdemként nekünk tulajdonítja. Ez tehát az a tulajdonított igazság, amelynek eredményeképpen Isten kegyelme leveszi rólunk a bûntudatot és a bûnösségérzést, és fölemelt fejjel élhetünk, és örvendezhetünk az Úrban! Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és Istentõl bocsánatot kért érte, de a megbántott emberrel nem rendezi a kapcsolatát, lehet-e bûnbocsánata? kérdezi egy másik kedves televíziónézõnk. Természetesen nagyon fontos a szándék, mert elõfordulhat, hogy miután rendezi az Úrral a kapcsolatát, megvan benne a szándék és a készség, hogy a felebarátjával is rendezze, de bizonyos okokból fakadóan erre nem kerülhet sor. Itt az irányadó az, amit Jézus Krisztus mondott a Hegyi Beszédben: Ha az áldozatodat az oltárra viszed, és közben megemlékezel arról, hogy a felebarátodnak panasza van ellened, akkor az ajándékodat tedd le, menj el a felebarátodhoz, békülj meg vele, és utána menjél az oltárhoz, és vidd fel az Úrnak az ajándékodat. De természetesen adódhat olyan helyzet is, amikor megvan egy emberben a készség a kapcsolat rendezésére, viszont a másik félben nincs meg, ezért kilátástalannak tûnik még a próbálkozás is, ezért az emberek már nem is kísérleteznek, mert nem akarnak újabb sértéseket végighallgatni Ilyenkor a legfontosabb az, hogy a készséget õrizzük meg a szívünkben, hogy ha abban az illetõben, peres félben egyszer mégis létrejön ez a készség, akkor legyünk mi is hajlandóak rendezni vele a kapcsolatot. Tehát nem lehet egyértelmûen ni erre a kérdésre, hogy lehet-e bûnbocsánata az ilyen embernek vagy nem, de mindenféleképpen arra kell törekednie az embereknek, a hívõknek meg különösen, hogy békességben éljenek embertársaikkal, és kiemelt módon testvéreikkel. Németh Sándortól kérdezném, hogy mit jelent pontosan a Rómaiakhoz írt levélben az, hogy menthetetlen vagy, bárki légy, aki ítélsz? Véleményt sem mondhatunk másról? Az is ítélkezés? Köszönöm a választ, Ildikó Nem, kedves Ildikó, a hamis, képmutató ítélkezésrõl van szó a Rómaiakhoz írt levélben: olyan farizeusokról, képmutató emberekrõl beszél Pál apostol, akik megítélik a felebarátjukat bizonyos kifogásolható magatartás vagy cselekedet miatt, de közben õk is ugyanazt cselekszik. A Názáreti Jézus Krisztus felhívja a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogy az ember ítéletalkotása igazságon alapuljon. Ha lemondanánk az ítéletalkotásról, akkor az erkölcsi érzékünket tompítanánk el, sõt el is veszíthetnénk, mert az erkölcsi normák és értékek igazából akkor tudnak megvalósulni, és akkor tudja az ember ezeket hordozni, hogyha állandóan fejlõdik a jó és a rossz közötti megkülönböztetõ képessége. A jó és rossz szétválasztása, a rossz elítélése és a jó választása az egyik legalapvetõbb feladata minden egyes embernek, és különösen azoknak, akik Istennek tetszõ életet akarnak élni. Ezért ebbõl a szempontból is rendkívül fontos, hogy igazságosan hozzon az ember ítéletet, tehát ne szubjektív módon, ne az indulatai alapján, ne elfogultság alapján, hanem Isten Igéje alapján. Jézus azért dorgálta meg a farizeusokat, mert elhagyták az ítéletet, viszont a könnyebb dolgokat megtartották. Ezért a Biblia azt tanácsolja, hogy ne hagyjuk el az ítéletet, hanem nagyon gondosan, igazságosan, objektíven vizsgáljuk meg a dolgokat. Különösen fontos, hogy a gyülekezeten belül meg legyen ítélve a rossz, hogy a gyülekezet meg tudjon tisztulni. De a világban nem a mi dolgunk az erkölcsi értékítélet megfogalmazása, hanem ehhez megvannak az illetékes emberek, és kell is, hogy legyenek ilyenek. Például ugye II. János Pál pápa ilyen személyiség volt, aki rendszeresen bizonyos nagyon fontos erkölcsi kérdésekben megfogalmazta álláspontját, méghozzá olyan módon, amely egyetemesen a zsidó keresztény kinyilatkoztatásnak az érdekeit képviselte. Ilyen személyekre tehát szükség van, hogy a világ ne süllyedjen le abba az erkölcsi rosszba, ami kiválthatja Isten haragját, illetve ítéletét, de az átlagkeresztényeknek, lelkészeknek, pásztoroknak a fõ feladatuk az, hogy a saját környezetükben, családjukban, otthonukban, gyülekezetükben meg tudják különböztetni a jót a rossztól, és a rosszal szemben harcoljanak, és igyekezzenek kiiktatni a közvetlen, személyes életterükbõl. Ilyet még nem éreztem: ez a zene egyszerûen ledöntött a lábamról! Csodálatosat érzek most, de nem értem, miért zokogok. Isten megbocsát az embernek mindent? Nyolc abortuszt is? Legyenek szívesek választ adni! Igen, megbocsátja Isten a nyolc abortuszt is, csak az ember mondja, hogy: Megbántam, Uram, kérlek, bocsáss meg! Kedves Németh úr! Katolikus vagyok, és bár nem mindenben tudok egyetérteni Önökkel, mégis nézem a mûsorukat, és támogatom az Önök munkáját. Ön szerint üdvözülhetek-e, ha megmaradok a katolikus hitben? Õszintén várom a válaszát! Nekünk ebben a kérdésben az az álláspontunk, ami a Márk evangéliumban található mert hisszük, hogy Isten Igéje képezi a hit mérõzsinórját, és ez bármely felekezethez tartozó emberre egyformán vonatkozik, feltéve, hogy a Biblia alapján, vagyis a zsidó keresztény kinyilatkoztatás alapján keresi az Istennel való kapcsolatát, ez pedig úgy szól, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül. Tehát szeretném hangsúlyoz- 10

5 NÉMETH SÁNDOR TÉMA ni, hogy a Názáreti Jézus nem arról beszél, hogy ha valaki ennek vagy annak a felekezetnek a tagja, akkor üdvözül, hanem azt jelenti ki a Biblia, hogy aki hisz, mármint a Názáreti halálában és föltámadásában, és újjászületik ugyanis a keresztség nem más, mint Jézus Krisztus halálával, eltemetkezésével, föltámadásával való azonosulás, az üdvözül. Ebbõl a szempontból teljesen lényegtelen, hogy az illetõ milyen felekezet keretein belül gyakorolja a hitét, de nyilvánvaló, hogy a bibliai hitet csak olyan felekezetben tudja tartósan gyakorolni valaki, amely nem foglal állást Isten Igéjével szemben. Tehát, ha valaki ilyen igei alapokon álló gyülekezetben gyakorolja az elõbb körülírt hitét, akkor üdvözül. Ezért nem lehet olyat mondani, hogy az egyik felekezet üdvözítõ egyház, a másik felekezet meg nem üdvözítõ egyház. Ilyen nincs, mert nem az egyház az üdvözítõ: az üdvözítõ a Messiás, a Názáreti Jézus Krisztus. Minden ember tõle kapja az üdvösséget: Õ adja a bûnök bocsánatát, az Õ vére által szabadul meg az ember azoktól a válaszfalaktól, amelyek elválasztják az élõ Istentõl, éppen ezért a hit sokkal fontosabb, mint a felekezeti hovatartozás. Tisztelt Németh Sándor! Nagy bûnöm van: én egy kisebbfajta prostituált vagyok, szeretném abbahagyni, és normális életet élni, de nem bírok belõle megszabadulni. Kérem, imádkozzanak értem, hogy elhagyjam ezt a bûnömet! Köszönettel, K. Zs. Én azt gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy kisebb- vagy nagyobbfajta prostituált valaki, hanem az, hogy szüksége van az embernek a szabadulásra, Isten kegyelmére. Az Úr akkor tudja megszabadítani az embert, ha szívében hozzá fordul. Mária Magdolna is hasonló mesterséget ûzött, de amikor találkozott a Názáreti Jézus Krisztussal, akkor töredelmesen, bûnbánattal megalázkodott az Úr elõtt, Õ pedig megbocsátotta a bûneit. Sõt, több gonosz szellemet, démont kiûzött belõle, ami alapján meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a prostituált férfiakban is és nõkben is démonok vannak: ez a mesterség démonikus mesterség, és ezért azoknak az embereknek, akik ilyenbe belekerülnek, démonoktól való szabadulásra van szükségük. Ezért is tartalmazza az evangélium Mária Magdolna történetét, mert Isten ezzel is jelezni akarja, hogy ebbõl az állapotból csak akkor lehet kiszabadulni, és az érintettek csak akkor tudnak igazából megtisztulni, ha nemcsak megbánják a bûneiket, és bûnbocsánatot nyernek, hanem a bûneik mögött lévõ gonosz szellemeket is kiûzik belõlük: mert vannak démonok. Néhány napja elvesztettem a pénztárcámat, benne a teljes havi fizetésemmel és az összes iratommal. Legnagyobb megdöbbenésemre rövid idõn belül jelentkezett egy ember, akirõl késõbb kiderült, hogy az Önök gyülekezetének a tagja, és visszaszolgáltatta az értékeimet. Azóta is a történtek hatása alatt vagyok: fantasztikus, hogy vannak még ilyen emberek! Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki, és Önöknek is. Köszönjük! Külön köszönöm annak, aki ezt cselekedte! A III/III-as ügynökök ügye Tisztelt Lelkész Úr! Ön szerint hozhat-e erkölcsi megújulást az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala? Egyházi szempontból ezt belügynek vagy közügynek tartja? James Bond Kedves James Bond! Nagyon bonyolult kérdés, de én azt gondolom, helyes, ha az ügynöklistát nyilvánosságra hozzák. Azt nem hinném, hogy ezzel azonnal elindul Magyarországon egy erkölcsi megújulás, de mindenféleképpen megteremti azt a lehetõséget, hogy az emberek többé ne a parlamentet és a kormányt hibáztassák, hogy eltitkolta elõlük azokat az információkat, amelyek feltétlenül fontosak lettek volna egy megújuláshoz. A hatalomnak erkölcsi kötelessége, hogy ne rejtse el a polgárai elõl azokat az információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az emberek megértsék az életüket, sorsukat. Ugyanis nemcsak a rendszer módosításáról szól a történet, hanem ez a mai napig komoly, élõ probléma, amely érdekli az embereket. Személy szerint engem is érdekel, és nagyon sok más embert is foglalkoztat. Az már egy más kérdés, hogy amikor az internetre kiteszik az ügynöklistát, az emberek hogyan reagálnak. Aki közömbös volt eddig is, az maradhat továbbra is közömbös, akit viszont érdekel, az megnézheti a listát, és levonhatja a megfelelõ következtetést. Azt is szerencsésnek tartom, hogy nem közvetlenül az elsõ szabad parlamenti választás után hozták nyilvánosságra ezeket az információkat, mert például én magam is érintett vagyok de nem úgy, mint ügynök, hanem mint célszemély!, és bennem is munkálkodtak akkor bizonyos indulatok, és tudom, hogy nagyon sok emberben ez heves indulatokat váltott volna ki. Mostanra viszont úgy látom, hogy nagyon sokan, akik érintettek voltunk mint célszemélyek, mindezt feldolgoztuk, és semmi boszszúvágy nincs bennünk de azért szeretnénk ismerni a múltunkat. 11