Polgár András. APUKA - regény. Történet a 60-as évekből

Átírás

1 Polgár András APUKA - regény Történet a 60-as évekből

2 2 -Nem játszhatom veled mondta a róka a kis hercegnek. Nem vagyok megszelídítve. - Mit jelent megszelídíteni? - Ez olyan dolog, amit az emberek már túlságosan elfelejtettek. Annyit tesz, mint kapcsolatot teremteni. Te most az én számomra még csak egy kisfiú vagy, százezer más kisfiúhoz hasonló. És nincs szükségem rád. És neked sincs szükséged rám. Én a te számodra csak egy róka vagyok, százezer más rókához hasonló. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Az egész világon az egyetlen leszel a számomra. Az egész világon az egyetlen leszek számodra Saint-Exupéry

3 3 196 július 5-én hajnalban Pesterzsébeten a Békásitó körüli vízmosásban fiatal férfi holttestére bukkantak. A szerencsétlen ember Peterdi Mihály 21 éves gyári munkás, környékbeli lakos volt. A rendőri szervek megállapítása szerint gyilkosság áldozata lett. A gyilkosság körülményeinek megállapítására a vizsgálat megindult. (újsághír)

4 4 Első rész A nyomozás (Részlet T. István és T. Istvánné 196 július 5-i rendőrségi vallomásából) megmondom őszintén, akkor jól leszidtam az asszonyt, mivel én nem is erre akartam menni, errefelé mindig történik valami balhé. Mi mindig a kövesúton megyünk a villamos felé. Az asszony azt mondta, minek kerülünk mindig, mostan nyár van, korán világosodik. Megmondom őszintén, mikor megláttam a fejit neki itt a vízmosásnál, már tudtam, hogy balhé van, mondom, asszony, húzzuk el a csíkot, nem kell nekünk minden másnap tanúskodni járni. Jobb, ha az ember nem avatkozik semmibe. A tanúskodás rengeteg idő meg vesződség, így meg úgy, hogy volt, hogy nem volt, mindenfélét kérdeznek, és az ember végül belekeveri magát a pácba. Mert, kérem, az ártatlanságot bebizonyítania legnehezebb. Szóval, ottan van a feje neki, szája tátva, a szeme nyitva, ránézek, mondom, ennek csö9ngettek, jobb, ha elhúzzuk a csíkot, asszony! Minek kell pont nekünk halottat találni? Pénztárcát sose találunk, de ezt ne tessék beleírni, csak úgy, sré-vizavé mondom. Az asszony sírni kezd, ez olyan, bánatban, örömben feszt csak sír, ezt se tessék beleírni, azt mondja, csinálj vele valamit, hátha él. Elfutott rendőrért, én meg közel hajoltam a ahhoz az illetőhöz, látom, itt aztán

5 5 térdre, imához. Letette a kanalat, de végleg. Nekem, kérem, ezt még el akarom mondani, nem volt semmiféle szóváltásom a zsarukkal, vagyis a rendőr elvtárssal, csak azt mondtam, mint a ketten elkésünk a gyárból, ki ad nekünk igazolást? De őszintén?... aláírások

6 6 (Részlet özv. Peterdi Ferencné azonosítási jegyzőkönyvéből) f. hó 6-án, kilenc óra negyvenöt perckor az itt jelenlévő özvegy Peterdi Ferencné előtt feltártam az áldozat arcát. Özv. Peterdi Ferencné az áldozatban fiát, Peterdi Mihályt ismerte fel. Ezután a főépületben levő laboratóriumba kísértem, ahol átadtam az áldozatnál talált tárgyakat. Tételes felsorolása: 1 db irattárca (műbőr), 1 db katonakönyv, Peterdi Mihály nevére kiállítva, 1 db villamosbérlet, Peterdi Mihály nevére kiállítva (lejárt), 1 db fénykép (pornográf felvétel, szakadozott), 1 db kapubelépő, Peterdi Mihály nevére kiállítva (érvényessége f. év június 30-án lejárt), 1 db törött fésű (piros), 1 db szegedi bicska, fanyelű, dugóhúzós, 2 db kilyukasztott villamosjegy, kb. 1,5 m spárga, 3 db ajtókulcs, 1 db Cornavin márkájú férfikaróra, 1 db patkó alakú, műbőr pénztárca, 219 Ft, az alábbi címletekben: 1 db százforintos, 2 db ötvenforintos, 1 db tízforintos, 4 db kétforintos, 2 db ötven filléres.

7 7 Az áldozat személyi igazolványára vonatkozóan felhívtam özv. Peterdi Ferencné figyelmét, hogy azt a hatóság már nem adja ki. (Megjegyzés. I. Az áldozat ruházatára özv. Peterdi Ferencné nem tartott igényt. A temetésről, tekintettel szűkös anyagi helyzetére, kéri, a hatóság gondoskodjék. A boncolás tényét, mint az eljárás kötelező ténymegállapító vonatkozását ez utóbbi szó átjavítva részét -re tudomásul veszi.)

8 8 Megjegyzés. II. özv. Peterdi Ferencné szóbelileg megemlítette, hogy igen kevés az áldozatnál talált pénz: A fizetését még nem adta oda neki. Lehet, hogy az a cafka elszedte tőle. ) Kihallgatási jegyzőkönyvek Dávid Mária tanú (XX. Tégla u 6.) kelt: 196 júl. 8. DÁVID MÁRIA A Miska a vőlegényem volt. Május elsején ismerkedtünk meg, a munka ünnepén, a Késdobálónak nevezett Művelődési Házban. Nem, rosszul emlékszem, május elsején közösültem vele először, április negyedikén ismerkedtem meg vele a Késdobálóban. Egy táncesten. Apuka nem tudott róla. Arra a kérdésre, hogy július negyedikén mit csináltam, azt tudom válaszolni: piac után hazamentem, tojásos nokedlit főztem a gyerekeknek (két öcsém van, Zsolt ötéves, Csaba nyolc), megetettem a gyerekeket, még arra is emlékszem, adtam egy pofont Csabának, mert húsz forintot vesztett huszonegyesen, akkor hazajött Apuka a kocsmából, elég részeg volt, de nem nagyon. Azt mondtam, egyen tojásos nokedlit, ő ehelyett kiment a budiba. Kisvártatva hallottam, nagyon kiabál

9 9 értem, kimentem, azt mondta, nézzem meg a székletét, mert véres. Megnéztem. Véres volt. A szomszéd, Mertz Mihály asztalosműhelyéből felhívtam a körzetit, aki kijött. Megnézte ő is az Apuka székletét, és Mertz Mihály műhelyéből kihívta a mentőt. Ez úgy délután hat óra körül játszódhatott le. A mentő elvitte Apukát, majd egy másik autó jött, és fertőtlenítettek. Össze frecskendezték a falakat, a budit, azt mondták, Apukának vérhasa van. Anyuka fél hét körül jött haza a munkából, a Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozik, mondtam, mi történt. Anyuka hét óta tájt ment ismét el, a fodrászhoz. Azt mondta, este randevúja van, meg kell csináltatni a haját, mert olyan a fején, mint egy lobonc. Akkor én levágtam egy nyulat (tizennégy darab bécsi házinyulunk van, nekem kell gondozni őket), megnyúztam, majd lefektettem Zsoltot. Csaba már eltekergett valahová, nem aggódtam érte, máskor is el szokott menni vacsora után. Arra a kérdésre, hánykor jött oda a Miska, azt tudom válaszolni, fél nyolcra, de előbb Sz. János jött oda, a másik udvarlóm. Sz. Jánost én nem szerettem, vele soha nem közösültem, és nem is volt szándékomban, egyáltalán. Apuka meg is ölt volna. Sz. János engem mindig molesztált azért, mert mielőtt a vőlegényemet megismertem volna, néha elvitt táncolni a motorján. De ott, a tánchelyen, dúrva módon viselkedett, fogdosott, és sokat ivott, megmondtam neki, hogy nekem nem kell. Akkor este azt mondtam, menjen a fenébe, mert a Kellneréknél mindjárt házkutatás lesz, és szeretném

10 10 megnézni. Azt mondta, tudom én, miért küldesz el, város a stricidet. Azt mondtam, isten bizony a házkutatást akarom megnézni, minek molesztál, az egész utca végig fogja nézni, csak pont én nem, inkább maradjon veszteg, nézze ő is. Attól féltem, tényleg eljön a Miska, és abból verekedés lesz, mint a múlt szombaton is volt a Késdobálóban. Az Sz. János folyton lekért a Miskától. Akivel éppen táncoltam, az ivott. Aztán megelégelték a lekéregetést, és kimentek az udvarra. A Miska sokkal erősebb volt, mégis először szép szóval akarta elintézni. Az Sz. János meg ráugrott. A Miska akkor lecsapta, jobban mondva, leütötte. De az Sz. János mindig csak felkelt, már rossz volt nézni, mert ahogy a lábára állt, megint kapott egyet. Tiszta vér volt az inge, azt hiszem, az orra vérzett neki, de lehet, hogy A SZÁJA IS, MÁR NEM TUDOM PONTOSAN, MERTBELÉG SÖTÉLT VOLT. Két haverja volt ott, a Brúgó meg a Csia, más nevüket nem tudom, ők fogták le az Sz. Jánost, hogy hagyja már abba, mert a Miska fasirtot csinál a sérójából. Különben nem volt ebben semmi különös, errefelé a srácok megverekszenek a lányokért. Akkor este végleg elment az Sz. János. A házkutatás még nem kezdődött el, addig bementem fésülködni. Megjött a Miska, és azt mondta, menjek el vele a Békási-tóhoz közösülni. Mondtam, jó, csak átöltözöm. Átöltöztem, felhúztam a vekkerórát, mert anyuinak reggel időre kell menni. A vekkerórát felhúztam, és oldalt fektettem, mert csak így jár. Ha a lábára állítjuk, megáll.

11 11 Arra kérdésre, hogy miért állt meg az óra még fél kilenckor, nem tudok válaszolni, én aznap tizenegy előtt otthon voltam, ezt anyuka is tanúsíthatja. Lehet, hogy az óra másnap reggel fél kilenckor állt meg. Arra kérdésre, hogy jól emlékszem-e arra, hogy a vekkert lefektettem a hasára, hogy járjon, igennel felelek. Aztán elmentünk a Miskával. Azt mondtam, menjünk el előbb a Dávid nagyanyámhoz, hátha megengedi, hogy a lakásában közösüljünk. Elmentünk, de a Dávid nagyanya rám ordított, hogy ne zavarjuk a varrásban. Melltartókat készített egy maszeknak, de nem volt bejelentve. Ugyanis a havi nyugdíját rendesen megkapja, ezen kívül nem lett volna szabad pénzért dolgozni. De hát ki tud megélni hétszáz forint nyugdíjból? Akkor elmentünk a Tégla utcában lakó Zöllner Jánosnéhoz egy kis beszélgetésre. Mert már akkor nagyon nem akartam közösülni Miskával. Zöllner Jánosné nagyon ideges volt, nekem bizalmasan elárulta, hogy már kétszer kimaradt a menstruációja, és mégse terhes. Azt hiszi, rákja van. Bort ittunk, egészen addig, amíg hazajött Zöllner János kiborulva, hogy a Kellner néni az utca közepén fetreng, a két fiát meg elvitték a fakabátosok. Hogy a házkutatás milyen eredményt hozott, arra nem tudok semmit mondani. A Kellner fiúk mindig tele vannak pénzzel, azt tudom.

12 12 Mondtam a Zöllner Jánosnénak, szerintem nincs rákja, ezt azért mondtam, hogy megnyugtassam. A Zöllner Jánosné akkor azt mondta, rákja lehet, mert olvasta, hogy ha a férfinak túl nagy a a micsodája azaz, hogy a pénisze, akkor az asszony rákot is kaphat. A Zöllner Jánosnak meg egy nagy szamár bőgetője van. Akkor villamosra ültünk a Miskával, és kimentünk a Békási-tóhoz, de addigra végképp elment a kedvem a közösüléstől. Leültünk a fűre, már éjszaka lehetett. A Miska mindenfélét mondott, azt mondta, már nem szeretem, mondtam, igenis szeretem, csak most nincs kedvem hozzá, és különben is el voltam keseredve az Apuka miatt, meg úgy az egész életem az eszembe jutott. Már máskor is el szoktam keseredni az életem miatt. Akkor motorzúgást hallottam, és behunytam a szemem. Tudtam, hogy az Sz. János jött. Könnyű volt megtalálni minket, az egész környék a Békási-tóhoz szokott járni abból a bizonyos célból. Megállt előttünk a motorján, leszállt. Nekem végigfutott a hátamon a hideg. Mondtam, Miska, fuss el. Miska meg se mozdult. És nekem sírnom kellett. Felkeltem és elszaladtam. Úgy van előttem kst is, ahogy akkor láttam. Miska a földön ül, szelíden néz, az Sz. János meg áll előtte a motorral. Hazáig futottam,. Lefeküdtem. Anyuka már aludt. Nem néztem meg az órát, de tizenegy előtt lehetett, mert a Mertz Mihály asztalosműhelyében még égett a villany. Ő tizenegy után sose szokott dolgozni. Arra kérdésre, hogy láttam-e kést Sz. Jánosnál, nem tudok se igennel, se

13 13 nemmel válaszolni. Nem tudom, mit láttam. Ismételt kérdésre nemmel válaszolok. Arra a kérdésre, hogy tudok-e arról, hogy Sz. János négy hónapot ült késelésért, azt válaszolom, nem tudok. De ha ivott, mindenre képes volt. Még arra is, hogy agyonveresse magát, miattam. Arra a kérdésre, hogy mikor tudtam meg Miska halálhírét, azt válaszolom, hogy másnap reggel tudtam meg, mikor kijöttek hozzánk a nyomozók. Arra a kérdésre, volt-e mással is nemi kapcsolatom, azt válaszolom, nem volt, csak most, két nappal a tizenhetedik születésnapom utáni napon, május elsején, a Miskával. De ezt az egyet is titokban kellett tartani, mert az Apuka megölt volna, ha megtudja. Én olyan nevelést kaptam otthon, hogy nekem a becsületemre vigyáznom kellett. Máskülönben gyanakvásból is rengeteg verést kaptam. Egyszer még orvoshoz is elvitt az Apuka, aki adott egy papírt a szüzességemről. Ez fél évvel ezelőtt történt. Még az jutott eszembe, a fertőtlenítők, tetszik emlékezni, ott a vérhasnál, tablettákat is adtak, de én nem nyeltem le őket, a Csaba ette meg mindet, csak úgy tömte magába őket, víz nélkül. Végigolvasva a vallomást kihúzva a vallomás szó, helyette kihallgatás szerepel hozzá szeretném tenni, hogy nem mondtam mindenben igazat akkor, mikor azt mondtam, aznap este nem közösültem a Miskával. Az igazság, hogy mégiscsak közösültem, mert

14 14 annyira akarta. Utána jött az Sz. János. A többi mind úgy volt, ahogy mondtam. Dávid Mária Annabella

15 15 Szabó János tanú (XX. Astra gyármunkásszállója.) kelt: 196 júl. 8. SZABÓ Azt szeretném mondani, hogy ebben a bizonyos ügyben teljesen ártatlan vagyok, ezt tanúkkal bizonyítom. Büntetve volt? SZABÓ Büntetve voltam, de azóta, teljesen ás útra tértem, lehet érdeklődni az Astrában. Ott van a művezetőm, vagy a többi srác, ők majd tanúsítják.- Négy hónapot ültem. Én, kérem, akkor se, vagyis hogy állítólag bicskával fenyegettem a húsbolti kiszolgálót Szóval, rövidre fogva, bepiáltunk. Igen, ez még 1960-ban történt. Bepiáltunk, elmentünk meleg kolbászt enni. Én állítólag bicskával támadtam rá a húsbolti eladóra, mert nem volt meg a húsz deka, utána pedig törni-zúzni kezdtem, megsebesítettem a bolti eladót, és állítólag megütöttem az üzletvezetőt is. Semmire sem emlékszem, mégis rám húztak négy hónapot. Azóta teljesen más útra tértem. A Peterdi gyereket ismertem. Igen. Jól ismertem. Szóval, egy cipőben jártunk. Kérem szépen, mi meg akartuk húzni a Dávid Marit. Ez a lány, itt az telepen egy extra lányként volt ismert. Nem akart senkivel sem húzni. Velem sem. Kérem szépen, ez itt a telepen nem szokott előfordulni. Mármint, hogy megjátssza magát

16 16 valaki. De hát ez a család, az úgy ahogy van, golyós. Legfőképpen a faterja neki, akarom mondani az apja, a Dávid Rudolf. Állítólag meg is fenyegette a lányát, hogy ha meghúzza valaki, megöli. Nem az illetőt, hanem a lányát. Ebből is látszik, hogy golyós. A Peterdi gyerekkel milyen volt a kapcsolata? SZABÓ Nem volt vele semmilyen kapcsolatom. Haragban voltak? SZABÓ Nem voltam, kérem, haragban vele, azt nem lehet mondani. Egyszer lecsapott, az igaz, de sokkal erősebb nálam. Azt mondják, slapic korában bunyózott, Ezért én nem haragudtam rá. Kérem szépen, ha én mindenkire haragudnék, aki pofán vágott életemben Mint tetszik látni rajtam, nem vagyok magas növésű. Katona se voltam, nem feleltem meg, mert az egyik lábam, vagyis hogy a bal lábam három centivel rövidebb. Ha rendesen megyek, akkor sántítok, de nem zavart különösebben, este meg egyáltalán nem, mert tudok úgy is járni, hogy a bal lábammal a lábujjhegyemre lépek, a jobbal meg rendesen megyek. Például, ha táncolok, senki sem veszi észre rajtam, hogy rövidebb az egyik lábam. Szóval, én vidéki vagyok, csabai. A szüleim ott élnek. A Peterdi gyereket az Ecserin* ismertem meg, a Dávid Rudolf standja mellett. Luftballomot árulnak, jobban mondva, a lány árulja, a Dávid Rudolf csak

17 17 készíti. Mindenféle luftballomja van, labda alakú, pettyes, állatfejes meg aztán kacsa formájú, nyuszi meg ilyesmi. Ott állok, ez még tavasszal történt, április végén, ott állok, és beszélgetek a Dávid Marival, munka után ki szoktam menni a piacra hozzá azért, hogy lássa, mennyire jó nálam, szóval, ott beszélgetek, arra jön a Peterdi gyerek, és a cigarettájával elpukkaszt egy ballomot. Olyan sunyiforma egy gyerek volt, kérem szépen, már előzőleg ott somfordált, de nem tudta, hogy elegyedjen beszédbe a lánnyal, egyszer csak elpukkasztja. Nagy durranás, mondom neki, ne izélj, Jankó, mert lecsavarom a füledet. Fizesd meg a kárt, amit tettél! Azt mondja, mi a hézag, nyári Mikulás, testőr vagy te, vagy prókátor? Mondom neki, testőr, egyes számú gárdaezred. Méregetjük egymást, láttam, hogy magasabb nálam, de ez nem számít, kérem szépen, mert ha felmegy a pumpám, akárkinek lekeverek egyet. Viharsarki gyerek vagyok. A lány viszont, a Dávid Mari, odalép, azt mondja, nyolc forint, de siessen kifizetni, mert viszket a tenyere. A Peterdi gyerek röhög, azt mondja, most szerelt le, ha neki nyolc forintja volna, már rég sörbe fektette volna. De elsején megadja. A Dávid Mari akkor lekever a Peterdi gyereknek egy fülest, azt mondja, kvittek vagyunk! Ha másikat is ki akar még pukkasztani, akkor siessen, míg még meleg a tenyere. Másnap aztán jól meg voltam lepve, hogy a Késdobálóban folyton táncol vele. Azért is érintett kellemetlenül, mert tánc után mindig ki szoktam vinni a motorral a Békási-tóhoz, mármint a Dávid Marit, van egy táskarádióm, zenét hallgatunk, meg ülünk. Történni más nem történt, mert magához nem enged nyúlni. Én kérem, sokszor elhatároztam, hogy hagyom lógva ezt a lányt, kapok én más milyent akárhányat, motorom is

18 18 van, arra minden lány bukik, a gyárban is akadna, de olyan az ember, hogy igazán neki csak egy kell. Pont az az egy. Nem azért mondom, de a gyárban bírnak engem, benne vagyok a KISz-ben, mikor a klubszobához társadalmi munka kellett, én voltam a fő építő, merthogy az eredeti szakmám kőműves. Az egész klubszobát mi magunk építettük fel, ott magnóznak, tévéznek, meg táncolnak a tagok. Én nem járok közéjük, mert a Dávid Mária után caplattam folyton, ő meg nem akart a gyáriakhoz járni. Azért is meg voltam lepve, hogy a Dávid Marinál jó a Peterdi gyerek. Láthatta, hogy jó útra tértem, van egy takarékbetétkönyvem is, hatezer forint van rajta, nem mondtam neki, de az volt a szándékomban, hogy ha a gyár, lakást épít (folyton szó van róla, csak még nem valósították meg), akkor én beszállok. Hogyha meg lakásom van, akkor feleségül veszem. Megmondom úgy, ahogy van, kérem szépen, nekem az azért tetszett, hogy a Dávid Mari nem hagyta magát senkitől se meghúzni. Kése van? SZABÓ Persze hogy van, több is, a szálláson vannak. Én, kérem szépen, mivel a gyárban esztergályos vagyok, fusiban szoktam késeket csinálni. Konyhakéseket. Már fegyelmit is kaptam emiatt, de ki nem rúgnak, tudom én jól, mert kevés a jó esztergályos. Egy haver srác (asztalos) csinálja nyeleket, én meg a pengét. Nem azért mondom, de van olyan jó az én késem, mint a gyári. Ott a gyárban sokan vettek belőle, elég olcsón adom, húsz

19 19 forint darabja. A szálláson is vettek, tetszik tudni, nagyobbrészt vidékiek laknak velem, azoknak megrendelésre is szoktam csinálni, disznóölőt, nyúlvágót, mindenfélét. Mert sokféle kés van, minden célra másmilyen. Ebből vettem a motort is. Mit csinált július negyedikén? SZABÓ Július negyedikén kettőig dolgoztam. Lezuhanyoztam, utána megebédeltem. Akkor hazamentem a szállóba, aludtam ötig. Akkor elmentem a Tégla utcába, a Dávid Máriához. Megmondom egészen őszintén, hogy nagyon szerettem ezt a lányt, és nagyon felmérgesített, hogy mostanában a Peterdi gyerekkel mászkál. Beszélni akartam vele, dűlőre vinni a dolgot, mondja meg vagy ő, vagy én. De, sajnos a Dávid Máriával nem lehetett beszélni, mert a szomszédjukból hordták kifelé a szajrét (nem a Dávid Mária, hanem mások), mivelhogy valahonnan megtudták, hogy házkutatás lesz. Mondtam, mit törődsz te a házkutatással, nem nálatok lesz, mi attól még beszélgethetünk. A Dávid Mari nagyon ideges volt. Az egyik öccse, a kisebbik, a Zsolt folyton ott lábatlankodott, fogdosta a motort, fel akart ülni, és mindenfélét kérdezett. Azt mondja, mér van olyan sok lába a Kellnerék kutyájának? Mondom, nem olyan sok lába van, csak négy darab. Azt mondja, hülye vagyok, mikor a Kellnerék kutyájának nyolc lába van, megszámolta őket. Addig-addig mondta, míg felpipásított, és hátramentem vele a nyúlketrecek mögé. Ott kefélt egy kutyát a Kellnerék kutyája. Hát tényleg, kettőjüknek,

20 20 nyolc lába volt. Mondom, te egy fej vagy, Zsolt, itten nyolc láb van, de ez nem jellemző rá. Már nagyon idegesített az egész szitu, felment a pumpa, akkor azt mondja a Dávid Mari, menjek a fenébe, ha ideges vagyok. Felültem a motorra, és elmentem moziba. Egy hosszú hajú manusz zongorázott. Rozs Ferenc? Rizs Ferenc? Na, mindegy, nem jut eszembe. A végén még meg is öregedett, de akkor is, folyvást zongorázott. A címére pontosan nem emlékszem, valami álom meg szerelem volt benne. A jegy megvan? SZABÓ Nincs meg a jegy, kérem szépen, sose szoktam eltenni a mozijegyeket. Mozi után megittam egy korsó sört a Kossuthiban. Ez egy kocsma a Kossuth utcában, mindenki úgy hívja, Kossuthi. Kivel találkozott? SZABÓ Azt nem tudnám megmondani. Sokan voltak a krimóban. Mikor kijöttem, megmondom őszintén, nagyon felment bennem a pumpa, másra se tudtam gondolni, csak a Dávid Marira, nagyon fájt nekem, hogy én lakást akartam építeni, feleségül venni, és ő közben dob engem. Még egy korsó sört is ittam. Tíz óra után lehetett, mert akkor zárt be a közért. Igen, arra

21 21 emlékszem, hogy az alkalmazottak abban a pillanatban húzták le a rácsot. Felültem a motorra, és a szállóba akartam menni. De aztán megfordultam. Volt egy olyan érzésem, hátha mégis szeret a Dávid Mari. Bekopogtam a házukba a spalettán. Azon a házon nincs csengő, és az első ablakokon spaletta van. Kijött a Csaba. Ő a nagyobbik öccse a Dávid Marinak. Röhög képembe, azt mondja, savanyú a szőlő, elhúzta a csíkot a Peterdi gyerekkel. De egy partit lehúzhatunk. Lehúztam egy parti huszonegyest a Csabával (tetszik tudni, ahhoz képest, hogy még csak nyolcéves gyerek, már tud úgy csalni, mint egy tanár), szóval, hiába tartottam nyitva a szemem, sötét volt, és nyert tőlem egy tízest. Berúgtam a motort, akkor egy pillanatra megláttam a ház mögött a Dávid Rudolfot, vizelni mehetett, mert a sliccét gombolta. Akkor elmentem.egyenesen a szállóba mentem. A Kossuth utcában igazoltatott egy rendőr. Nagyon ideges lettem, mert már akkor bennem volt egy csomó sör, ha rá találok lehelni, még megbüntet, ezért nem a feje felé beszéltem, hanem oldalt. Ismeri ezt a rendőrt? SZABÓ Nem ismerem azt a rendőrt, két csillagja volt. Nem, a körzeti megbízottat, azt ismerem, ezt a rendőrt még sohasem láttam. Akkor háromnegyed tizenegy volt, a közért fölött van a villanyóra. Még gondoltam is, megint nem alszom ki magam. Ötkor csörög az óra, mivel hatra járok melózni. A szállóban senkivel sem találkoztam.

22 22 A portással sem? SZABÓ A portásnak ott kell ülni a kalitkájában, de akkor nem ült ott. Nem tudom, hol volt. A helyén nem ült, az biztos. A szobatársaim hárman vannak, abból kettő éjszakai műszakban volt. A harmadik, a Brúgó becenevű, D. Károly, az meg még nem volt ott, mert előző nap volt az esküvője, és nászútra ment a Balatonra. Akkor én még tojásrántottát csináltam a villanyfőzőn, aztán lefeküdtem. A Békási-tónál nem járt? SZABÓ Aznap én a Békási-tónál nem voltam. Dávid Rudolf aznap kórházban volt? SZABÓ Hát lehet, hogy kórházban volt, de én mégis láttam a kefrtjében. Elismerem, hogy sötét volt, de annyira nem, hogy ne ismertem volna fel! Még a sliccét is láttam, hogy gombolgatja. Azt még egyszer szeretném elmondani, hogy ebben a bizonyos ügyben teljesen ártatlan vagyok, bárki megmondhatja, aki jól ismer, hogy attól az egy dologtól eltekintve, amikor meg is kaptam a büntetésemet az állítólagos garázdálkodásomért, én bele nem ütköztem a törvénybe, mivelhogy teljesen más útra tértem.

23 23 Tehát azt állítja, hogy aznap este látta Dávid Rudolfot a kertjében? SZABÓ Kérem, szépen, nem akarok ellentmondásba keveredni, ha egyszer kórházban volt, akkor nem láthattam. A Dávid Rudolfról, aki a Mari apja, én semmi rosszat nem állítok, nincs is szándékomban, ennél becsületesebb embert én soha nem ismertem. Ez reggeltől estig melózik a családjáért, a lelkét kiteszi értük, ott az egész környék apukának hívja, mert a gyerekei így szólítják. Egy testestől-lelkestől tisztességes ember, aki agyondolgozza magát. Róla én ellentmondást nem állítok. Az, hogy megiszik egy fröccsöt, az nem számít, más fizeti neki, többek között én is fizettem már, csak azért, hogy ne vonja el a gyerekeitől a fillért. Tehát befejezésül: Ön kijelenti, hogy július negyedikén este nem járt a Békási-tónál? SZABÓ Kijelentem, hogy július negyedikén se nappal, se éjjel nem jártam a Békási-tónál. Szabó János tanú

24 24 Zöllner Jánosné tanú (XX. Tégla u 12. ) kelt: 196 júl. 9. ZÖLLNERNÉ Július negyedikén az esti órákban, nem néztem az órát, nyolc óra után lehetett, mert már alkonyodott, bejött hozzám Dávid Mária és a vőlegénye, Peterdi Mihály. A kislányt régem ismerem, és nagyon szeretem, mert végtelenül okos és helyes teremtés. Tele van érzelemmel, tiszta, becsületes, nem való egy ilyen szemétdombra, mint amilyen ez a telep. Akinek lehetősége van, az mind elköltözik innen. (Mi is elköltözünk, az uram ablaktisztító, maszek munkája is van, befizettünk egy szövetkezeti lakásra, mivel lakáskörülményeink elviselhetetlenek. Egy éves kislányommal hárman lakunk egy régen sufninak használt helyiségben. Jelen pillanatban pedig, a tegnapi vizsgálat szerint, ismét terhes vagyok.) Nagyon zavaros emlékeim vannak arról az estéről, bár nem ide tartozik, talán elmondhatom, hogy miért vannak zavaros emlékeim arról az estéről. Sokszor volt szó köztem és Dávid Mária között arról, hogy ezen a szemétdombon ő csak tönkremegy. Tudok arról, hogy pár évvel ezelőtt Dávid Rudolf kétszobás, tanácsi lakást kapott a József Attila lakótelepen, tekintettel arra, hogy feleségével és három gyermekével él egy lakásnak nem nevezhető épületben. Dávid Rudolf azonban, aki a tanácsi lakásért lemondott a Béke utcai, lakásnak szintén nem nevezhető lakásáról, rövidesen visszaköltözött a telepre, ezúttal a szomszédunkba, és vadonatúj, egészséges, szép lakását

25 25 átadta az addig itt lakó B. Zoltán autószerelőnek. Rebesgetik, hatvanezer forintot kapott a cseréért. Lényeg azonban az, hogy a három gyermek, köztük Dávid Mária, ismét visszakerült ebbe a fertőbe. Senkit sem akarok megsérteni, hiszen sok a szegény ember ezen a környéken (bár mostanában az újságban, rádióban azt halljuk, hogy tulajdonképpen manapság nincs is szegény ember), szóval igen sok szegény ember lakik a környéken, akiket eszem ágában sincs megsérteni, mégis azt kell mondanom, ez a telep, úgy, ahogy van, egy mocskos szemétdomb. Itt lopás, betörés, taxisofőr kirablása, nemi erőszak éppúgy előfordul és olyan gyakorisággal, mint ahogy délben harangoznak a templomban. Szerény véleményem szerint, az államnak már régen le kellett volna rombolni ezt a telepet, és a lakóknak tisztességes lakást kellett volna kiosztani. Az olyan embereket, mint Dávid Rudolf, be kellene csukni, hét lakat alá. (Ha jól tudom, törvényes eljárás is indult ellene, ifjúság elleni bűntett címen, mert megjegyzem, hogy amit a családjával művel, az túlmegy minden határon, de végül felmentették.) Nekem személy szerint, pedig azért vannak zavaros emlékeim arról az estéről, mert akkoriban voltam éppen Dávid Máriával az SZTK-ban, békavizsgálaton. Minden jel arra mutatott, hogy terhes vagyok, az SZTK-tól kapott lelet viszont negatív volt. Ekkor arra gyanakodtam, rákom van. Az édesanyám rákban halt meg. Bár az SZTK-ban azt mondták, a rák nem örökölhető, én mégis rettenetesen féltem. (Tegnap újból megjelentem békavizsgálaton, e lelet szerint viszont terhes vagyok, tehát a ráktól való félelmem alaptalan.) Tudtam arról, hogy Szabó János is udvarol Dávid Máriának, és azt is tudtam, hogy Peterdivel össze

26 26 is verekedtek. Azt tanácsoltam, hogy legjobb az őszinteség, mondja meg Szabó Jánosnak, hogy nem szereti. Dávid Mária azonban, bár kívülről nyers, szókimondó, sőt, durva lánynak tűnik, valójában gyengéd, finom teremtés, aki senkinek sem tud fájdalmat okozni. Mondtam, rossz vége lesz annak, ha ketten járnak utánad, ezen a szemétdombon hamar előkerül a bicska, mint ahogy, elő is került, sajnos. Szabó Jánosról én mindent fel tudok tételezni! Ez gyanúsítás, burkolt formában! Törölhetjük? ZÖLLNERNÉ Felszólításra hozzájárulok, hogy az utolsó mondatomat töröljék. Gyanúsítani Szabó Jánost nem állt szándékomban. Én a Peterdi Mihállyal való kapcsolatáról is lebeszéltem Dávid Máriát. Rendkívül bizalmas viszonyban voltam a kislánnyal, tudtam az ifjúságvédelmi felügyelőnővel való esetéről is, tudott dolog volt, hogy mennyire szenved ettől az élettől. Legfőképpen az apjától, aki nem is tudom, miért nincs még a bolondokházában? Úgy látom, a család forrása Dávid Mária volt, aki szinte egymaga tartotta el az egész családot. Házinyulat nevelt, szaporította, adta-vette őket, ő árulta a léggömböket a piacon, ő főzött két kiskorú testvérére. Az anyja, Dávid Rudolfné teljesen beszámíthatatlan, imbecillis, azt hiszem, ezt így mondják, még írni-olvasni sem tud. Egyébként többet nincs otthon, mint van. Egy tisztességes mondatot nem tud elmondani, csak mosolyog örökké. Azt se tudom,

27 27 hogy lehet szabadlábon az ilyen? Csoda, hogy a gyerekei normálisak lettek Dávid Máriával kiterveltük, hogy mivel az ifjúságvédelmi felügyelőnővel való esete nem vezetett eredményre, és Dávid Rudolfnak a haja szála sem görbült meg, jövőre, április 29-én, a tizennyolcadik születése napján elhagyja a telepet. Ugyanis aznap nagykorúvá válik. Az uram is meg én is mellette állunk, szerzünk neki albérletet, vagy akár ideiglenesen magunkhoz vesszük (minden bizonnyal addigra megkapjuk a szövetkezeti lakást), és a kislány saját lábára állhat! Itt csak a teljes züllés vár rá, amit szívből gyűlöl. Megszakít minden kapcsolatot családjával. De amíg kiskorú, semmit sem tehettünk. Az eddigi kísérleteket Dávid Rudolf körmönfont leveleivel mindannyiszor megakadályozta. Arra viszont emlékszem, hogy azon a bizonyos estén, amiről azt mondtam, zavaros emlékeim vannak, Dávid Mária négyszemközt megsúgta, hogy az a tervünk, hogy a tizennyolcadik születése napján saját lábára áll, füstbe ment. Hogy miért, nem tudom. Valószínűleg Peterdi Mihály miatt. Aznap éjjel hazajönni Dávid Máriát nem láttam, mivel mi az urammal, korán fekvő emberek vagyunk. Zöllner Jánosné

28 28 Mertz Mihály tanú (XVIII. Kövesdi út 119.) kelt: 196 júl. 9. MERTZ Az asztalosműhelyem a Tégla u.8. szám alatt van, a Dávidék szomszédja vagyok. Július negyedikén, azért emlékszem erre a napra, mert másnap szállítanom kellett húsz darab teknőt, és reggelig dolgoztam, este szóváltásra figyeltem fel, Dávidék kerítésénél. A Dávid lány motorbiciklis udvarlója volt ott, láthatóan illuminált állapotban, és fenyegetődzött. Nem, szavakra nem emlékszem, csak arra, hogy ordított a lánnyal. Ha utána gondolok, lehetséges, hogy nem fenyegetődzés volt, amit hallottam, csak egyszerű veszekedés, ami a körül forgott, hogy a lány eddig vele járt, most pediglen mással. Sokszor láttam a lányt ennek a fiúnak a motorján elmenni, hazajönni. Mikor kijöttem, aránylag csendes hangon folyt a vita, hogy ő, azaz a motoros fiú lopta el a Dávid Rudolf Trabantját vagy sem. Ez egyébként egy teljesen mellékes kérdés volt, mert köztudott, hogy Dávid Rudolf iszákos ember, és amikor megvette a Trabantot (amit a jó ég tudja, miféle manipulációval szerzett meg, beszélik, hogy valami lakásüzérkedés, meg a Kellnerék által gyártott kozmetikai szerek révén vásárolt), nos, ezt a kocsit másnap már ellopták. A Rendőrség később megtalálta Budán, kárt nem tettek benne. Dávid Rudolfnak hamarosan elvették a jogosítványát, így vettem meg én a gépkocsit, a vételár hetven százalékát már kiegyenlítettem, a többiről írás van. Én meg Dávid