SZEMLE Engler Ágnes. Kisgyermekes nők a felsőoktatásban. Budapest: Gondolat Kiadó, Kartonált. 250 oldal. ISBN:

Átírás

1 TNTeF (2013) SZEMLE Engler Ágnes. Kisgyermekes nők a felsőoktatásban. Budapest: Gondolat Kiadó, Kartonált. 250 oldal. ISBN: Engler Ágnes Kisgyermekes nők a felsőoktatásban című könyve a doktori disszertációjához végzett kutatásainak eredményeit mutatja be. A kötet azon nőket állítja a vizsgálódás középpontjába, akik a gyermekszülést követően igénybe vett gyermeknevelési támogatás(ok) ideje alatt felsőfokú tanulmányokat folytattak. A munka már a témaválasztás miatt is értékes, hiszen a felsőoktatásban résztvevők olyan sajátos csoportjára fókuszál, amelyről igen kevés tudás áll rendelkezésünkre. Léteznek kutatások, amelyek a nők felsőoktatásban történő részvételét, gyermekvállalásuk karrierjükre tett hatását, illetve a munkaerő-piacra történő visszatérésük esélyeit vizsgálják (Kozma 2007; Hrubos 2001; Tornyi 2008; Nagy 2009; Frey 2003; Lakatos 2006; Koncz 2005), azonban kevés olyan kutatást találunk, mely az anyaság inaktív időszaka alatt folytatott iskolarendszerű továbbképzésre ilyen mélységben fókuszálna. Napjaink oktatáspolitikai eseményei pedig nem is tehetnék ennél aktuálisabbá a könyv megjelenését, hiszen a mű olyan kérdéseket tárgyal, hogy mit jelent továbbtanulni, hogyan térülnek meg a tanulásba történő befektetések, illetve milyen szerepe van a tandíjmentességnek a felsőoktatásban. Bár a három éves kor alatti gyermeket otthon nevelő, s ezzel párhuzamosan főiskolán vagy egyetemen tanuló nők csoportja kis létszámú, vizsgálatuk mégis releváns társadalmi-gazdasági kérdés. A karrierjüket gyermekvállalás miatt megszakító nők megközelítőleg fele tud csak visszatérni a munka világába, 40%-uk inaktív marad, s minden tizedik nő munkanélkülivé válik (Bálint & Köllő 2008; idézi Engler 211). Minél több időt tölt otthon egy nő szülés után, annál nehezebb az (újbóli) munkavállalás, ami részben a tudás időközbeni elavulására is visszavezethető. Ezen kívül a tanulás által megnövekedett humán-és kulturális tőke nagyobb eséllyel váltható át gazdasági tőkére, amely nemcsak az egyén, de a társadalom számára is hasznos. A magasabb képzettség jobb munkaerő-piaci pozíció, ami magasabb jövedelem elérésére is lehetőséget ad. Számos hazai vizsgálat igazolja, hogy a gyermekükkel otthon töltött időszak alatt tanuló, önmagukat képző nők nagyobb eséllyel térnek vissza a munkaerőpiacra, továbbá hogy a humántőke befektetésének megtérülése az egyetemi diploma esetén a legmagasabb, hiszen a diplomások legnagyobb része végzettségének megfelelő munkakörben és bérezéssel tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon

2 146 SZEMLE (Kertesi & Köllő 2006; Galasi & Nagy 2006; Balogh & Róbert 2008; idézi Engler 75-79). A tudás szinten tartásának, illetve a magasabb végzettség, vagy új szakma megszerzésének a gyed és gyes ideje alatt tehát kulcsszerepe van a nők sikeres munkába állásában. Azonban, hívja fel az olvasó figyelmét Engler, az inaktív felnőttek tanulásáról szóló vizsgálatok nem tesznek különbséget sem az inaktív csoportok, sem a tanulás módja között, pedig a csoportok tanulási jellemzői gyökeresen eltérhetnek. Mindenesetre jól megfigyelhető az az általános tendencia, miszerint az inaktív nők és férfiak fiatalabb korukban egyforma arányban képzik tovább magukat, azonban a középkorúak között már javarészt nőket találunk (Csernyák et al 2004; idézi Engler 69). Ez is azt mutatja, hogy a munkától távol töltött évek alatti tudás erodálása a munkaerőpiacra való visszatérés után azonnal jelentkezik, melynek kompenzálására a középgeneráció valóban a továbbtanulásban lát lehetőséget (Engler 69). Mindezek ellenére az inaktívak továbbtanulási hajlandósága nemcsak a foglalkoztatottakéhoz képest, hanem önmagában is igen alacsony. 1 Bár a gondozással töltött időszak alatt nyújtott oktatás és képzés jelentőségét már az Európai Parlament Felsőoktatási Bizottságának tanulmánya is kiemelte (Gender Aspects of Lifelong Learning 2007, 55; idézi Engler 79), s hazánkban is történtek kezdeményezések a nők továbbképzésének növelésére például ilyen volt a tandíjmentesség bevezetése a helyzet nem javult hosszú távon. Az iskolai végzettség emelkedésével ugyan nő az inaktív anyák tanulási hajlandósága, 2 de még így is kevesen élnek a lehetőséggel óta azonban jelentősen csökkent még ez az arány is, részben a tandíjmentesség eltörlése miatt (Engler 71). A szerző kiemeli, hogy az inaktív anyák hatékonyabb ösztönzése azért is kulcsfontosságú, mert a sikeresebb munkaerő-piaci visszatérés reményében a nők biztonságosabbnak gondolhatják a karrierjük megszakítását, mely erős ösztönző lehet a gyermekvállalásra (Spéder 2004, 141; Andorka 1997, 274; Kamarás 2001, 62; idézi Engler 54). Engler témaválasztása ebből a szempontból is releváns, hiszen a munka és magánélet egyensúlya a magasabb iskolai végzettségűek körében sikeresebb (Pongrácz 2001; Szűcs 2005). Az érem másik oldala, hogy a csökkenő tanulási kedv mögött munka-magánélet egyensúlyának problémái is állhatnak. A tanulmányok ideje alatt a családi feladatok ellátásának nehézségei nemcsak a gyermekükkel otthon lévő anyáknak okozhatnak nehézséget, de aktív nőtársaiknak is (Györgyi 2002; idézi Engler 71). A 1 Megközelítőleg. 5% (Györgyi 2004a, 52, idézi Engler 69) 2 Céljaik közt javarészt OKJ-s képzések és az első diploma megszerzése, valamint a nyelvtanulás áll (Szűcs 2005, 71; idézi Engler 69).

3 TNTeF (2013) könyvben értékes kutatási eredményeket találhatunk arra, milyen magánéleti befektetésekkel jár a tanulás, s milyen különböző hatásuk lehet az anyák és családjuk életére. Nemcsak a szakemberek, hanem minden továbbtanulni kívánó anya, nő számára útmutatóként szolgálhat, hogy befektetésük annak ellenére, hogy sokak tehertételként élik meg a tanulmányok összeegyeztetését a családi életükkel rövid és hosszú távon is nagy eséllyel megtérül. A magasabb iskolai végzettség tehát valóban sikeresebb egyensúlyt tesz lehetővé, de csak annak, aki a végzettséghez vezető úton le tudja küzdeni ezeket az akadályokat. A kutatás, a könyv legnagyobb értékét azonban a probléma megközelítési módja adja. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekes nők továbbtanulása nem kizárólag felsőoktatási kérdés, és a probléma mélyebb megértéséhez komplex megközelítés szükséges. A gyermek mellett vállalt továbbtanulás a nők olyan speciális élethelyzete, melyet az anya- és a tanulószerep együttes felvállalása teremt a karrier megszakításának ideje alatt. Azaz Engler összekapcsolja a családos nők életpályájának három színterét, s a problémát a gyermekvállalás, a felsőoktatás és a munkaerőpiac viszonyrendszerének metszetébe helyezi el a kutatás elméleti és empirikus részében is. A munka ennek a multidimenzionális elméleti keretnek köszönhetően a kisgyermekes inaktív nők tanulásának nemcsak az oktatásszociológiai és oktatáspolitikai, hanem demográfiai, szociálpolitikai, családszociológiai, valamint munkaszociológiai összefüggéseire is rávilágít. Engler Ágnes kutatásának további jelentősége, hogy empirikus adatokkal támasztja alá a gyed/gyes alatti továbbtanulás fontosságát és hasznosságát. Egyedülállóan nemcsak azt mutatja meg, hogy a munkaerőpiaci távollétet tanulásra (is) felhasználó anyák miért döntöttek a továbbtanulás mellett, és döntésük milyen egyéni és kollektív beruházásokat kívánt, hanem azt is, hogy azok hogyan hasznosultak a munkaerő-piacon és életük más területein. Minderre a kutatás longitudinális módszere adott lehetőséget. A vizsgálat első része A kisgyermeket nevelők tanulmányainak motivációs háttere címmel 2006-ban, a második része A kisgyermeket nevelők felsőfokú tanulmányokba fektetett beruházásainak megtérülése címmel 2009-ben zajlott. Mindkét felvétel kérdőíves módszerrel készült, melyekben a Debreceni Egyetem és a Nyíregyházi Főiskola kismama hallgatóit keresték meg. Az első esetben az aktív hallgatókat, a másodikban pedig volt hallgatókat. 3 3 A kutató eredetileg panelvizsgálatot tervezett, de az első kérdezési hullámban résztvevő anyák a munkaerő-piaci visszatérés után már kevésbé voltak hajlandók a további együttműködésre, így a kutatási tervet kohorsz-vizsgálatra módosította.

4 148 SZEMLE A könyv első része, A kisgyermeket nevelők tanulmányainak motivációs háttere a kisgyermekes nők tanulási beruházásainak és azok megtérülésének értelmezési keretét mutatja be. A szerző ezért a vizsgált populáció tanulási befektetéseinek és megtérülésének elemzését a felsőoktatás viszonyrendszerében értelmezi, s ennek megfelelően az anyákat nem felnőtt tanulónak, hanem tanuló felnőttnek tekinti. Azzal érvel, hogy az elmúlt pár évtized társadalmi és gazdasági folyamatainak hatására az egyéni életutak egyre kevésbé függenek a biológiai életciklustól (Rossi 2009, 469; idézi Engler 16), s jellemzően inkább egyénre szabottá válnak. Az életszakaszok jellegzetes mérföldkövei, például az ifjúsági életszakaszra jellemző tanulás és a felnőtté válást jelző munkavállalás, újra és újra felcserélődhetnek az egyének életében, ami a felnőttség és az ifjúság fogalmainak jelentésváltozását is maga után vonja. Továbbá a kisgyermeket otthon nevelő nők mind gazdasági értelemben mert inaktívak és eltartottak, mind társadalmi szerepvállalásukat tekintve 4 közelebb állnak az egyetemek, főiskolák sajátos világához. Engler a következőkben azokat az elméleteket mutatja be, amelyekre a kisgyermekes anyák döntéshozatalának értelmezési modelljét építi. A tanulási beruházásokat a különböző tőkeelméletek (Becker 1964; Coleman 1998; Rosen 1998; Bourdieu 1998; Schultz 1983) és a racionális döntések elmélete (Boudon 1998; Goldthorpe 1996; Elster 2001) felől közelíti meg. Az anyák tanulási beruházásának értelmezésében és vizsgálatában különösen fontos szerepet kap a kulturális tőke, ezen belül pedig az inkorporált tőke. Engler Bourdieu kulturális reprodukció elmélete alapján feltételezi a családi háttér meghatározó szerepét az itt vizsgált anyák továbbtanulási döntéseiben is. Kiemeli, hogy az egyének tanulási életpályáira különösen a középfokú továbbtanulás kapcsán hozott döntések hatnak, s az ún. életpálya-hipotézis szerint pedig a szülői hatás pont ezen döntésekben érvényesül leginkább (Shavit-Blossfeld 1993). Az elméleti háttér után a kisgyermekes anyák döntéshozatalának értelmezési modellje kerül bemutatásra. A modell egyik része a tanulásba történő beruházásokat ábrázolja, a másik pedig ezen beruházások várható hozamait. A szerző a kiadásokat és a hozamokat egyéni és kollektív szinten is számba veszi, és minden területen elkülöníti a pénzben, illetve pénzben közvetlenül nem kifejezhető erőforrásokat és tényezőket, melyeket alapos szakirodalmi hivatkozással vezet be. Az egyéni költségek között szerepelnek például a tanulás költségei, az otthoni munka részleges kieséséből származó költségek, a jövedelem egy részéről lemondás, az anyák önmagára fordított idő- és pénzberuházásai. Pénzben nehezen kifejezhető, de jelentős költséget 4 Például felsőoktatási hallgatói jogviszonyukból adódóan kötelezettségeik és kedvezményeik vannak.

5 TNTeF (2013) jelent a családdal töltött idő csökkenése, a tanulmányi erőfeszítések, a szabadidő-felhasználás megváltozása, valamint a kapcsolatok lazulása. A modellbe került kollektív beruházások olyan külső ösztönzők, amelyek tanulásra motiválhatják az anyákat. Ilyen például a képzési költségtámogatás, a tandíjmentesség, a felvételi többletpontok. A modell másik, nagyobb része a diplomaszerzés kapcsán várható hozamokat mutatja be. Engler a tanulási befektetések rövid és hosszú távú megtérülésével számol, melyek nemcsak a kismamákra, de a következő nemzedékre is hatással lehetnek egyéni és kollektív szinten. A Szerző külön modellt épít annak bemutatására, hogy az emberi tőkébe fektetés megtérülése nemcsak a munkaerő-piacon várható, hanem az általa ún. szociális beágyazódás és intellektuális kibontakozás hozamterületén is. Megállapítja, hogy a kisgyermekes anyák továbbtanulásában a sikeres munkaerő-piaci integráció könnyebb és gyorsabb munkába állást, magasabb pozíciót és jövedelmet; a szociális beágyazódás új kapcsolatok születését, a társadalmi tőke növekedését, az értelmiségi normák kialakulását; az intellektuális kibontakozás pedig kedvező tanulási attitűdöt, szakmailag kompetens munkavállalót jelenthet. Külön fejezeteket szentel a Szerző a különböző hozamterületekhez kapcsolódó, azon belül a nők tanulmányaira, munkavállalására és magánéleti szerepeire vonatkozó elméleteknek. Noha a munka empirikus része javarészt a rövid távú hozamokat tudja igazolni vagy elvetni, az eredmények alapján a befektetések várható hosszú távú haszna is jól körülhatárolható. A könyv további részeiben a szerző a kutatási eredményeket ismerteti. A modellt követve a kutatás első hullámában az anyák tanulási döntésmechanizmusát és a tanulmányok körülményeit mutatja be különös tekintettel a származási család hatására. A kötet második része, A kisgyermeket nevelők felsőfokú tanulmányokba fektetett beruházásainak megtérülése, ami a kutatás második hullámát adja közre, elsősorban a továbbtanulás munkaerő-piaci megtérülésére fókuszál, de bemutatja azt is, hogy más mezőkben, például a magánélet egyes területein milyen hozamokkal jár. Engler ebben az elemzésben a tanulmányi beruházások munkaerő-piaci megtérülései alapján sikeres és a kevésbé sikeres befektetőket különböztet meg, s e két alminta mentén vizsgálja tovább a három megtérülési mezőt: a munkaerő-piacit, a szociális beágyazódást és intellektuális kibontakozást. Az alaposan és részletesen kidolgozott beruházási modellnek köszönhetően az empirikus rész adatokban gazdag, az eredményeket nagyon röviden a következőként lehet összegezni. A várttal ellentétben a kisgyermekes anyákra elsősorban a belső ösztönzők hatnak a továbbtanulás kapcsán, s csak ezután következik a tandíjmentesség, valamint a várható

6 150 SZEMLE munkaerő-piaci előnyök. Végzettség szerint érdekes különbségek rajzolódnak ki, ami erősen visszavezethető arra, hogy a már diplomás anyák a karriertörésük okozta szakmai lemaradást, a nem diplomások pedig a korábban elmulasztott diplomaszerzésüket pótolják. A hallgatók különböző szintű emberi tőkéjének és eltérő kulturális hátterének hatása jól tetten érhető a tanulmányi beruházások különbségeiben is: a szerző a kulturális klíma továbbélését látja abban, hogy a már diplomával rendelkező hallgatók jobban felmérik a tanulással járó befektetéseket és a kockázatokat, mint nem diplomás társaik; továbbtanulási döntési stratégiáik racionálisnak, hosszú távúaknak és jól átgondoltnak bizonyultak. Mindezek ellenére a vizsgált mintában a nők munkaerő-piaci elhelyezkedése sikeresnek mondható, hiszen majdnem mindenkinek sikerült visszatérnie a munka világába. 5 Az eredeti munkahelyükre visszatérők közül sokan jobb pozícióban, magasabb fizetéssel, kedvezőbb munkafeltételek mellett tudnak elhelyezkedni. Az új munkahelyen kezdők esetében e hozamok később jelentkeznek, de náluk az elsődleges sikert már önmagában az jelenti, hogy sikerült új végzettségüknek megfelelő állás találniuk. Az integráció sikerének szintje különbözik a két csoportban, de még így is, a nők majdnem kétharmada sikeresebb visszatérést mondhat magáénak. A tanulási befektetések megtérülése már rövid távon megmutatkozik abban is, hogy az integrációt követően nem volt példa a lefelé történő foglalkozási mobilitásra. 6 A meglepő eredmények közé tartozik, hogy az anyák sikeres és a kevésbé sikeres munkaerő-piaci szereplése mögött nincs demográfiai magyarázó, azonban a megfelelő szakválasztás kulcsfontosságúnak bizonyul a siker felé vezető úton. A munkaerőpiacon sikeresebben elhelyezkedő anyák jobban érvényesítik a tanulmányok ideje alatt kiépült kapcsolatokat a későbbi tőkefelhalmozásuk során, míg ugyanez a kevésbé sikeresek esetében inkább a szociális beágyazottság egyik hozama, s csökkenti az elszigeteltség érzését is. Összességében az látható, hogy a vizsgált mintában a különböző iskolai végzettségű anyák különböző módon és mértékben fektettek be a továbbtanulásukba, de céljuk közös volt: tudásuk és képességeik legalább 5 Két fő, illetve az újra gyermeket vállalók kivételével. Ez azért is kiemelkedő eredmény, mert a munkaerőpiacot és a magánéletet is egyre jobban átszövő bizonytalanság leginkább a fiatalokat és a nőket sújtja (Blossfeld 2005, 2006; Beck 2003, 2010) 6 Ez az arány mindenképpen jobb az országos átlagnál, de figyelembe kell venni, hogy a mintába került anyák több mint fele a közszférában dolgozik pedagógusként. Engler fel is hívja a figyelmet a horizontális foglalkozási szegregáció jelenségére, de a preferencia elmélet (Hakim 2000) is idevágó lehet, miszerint a családcentrikus nők eleve nagyobb arányban választják a munka és magánélet összeegyeztetésére kedvezőbb feltételeket nyújtó szakmákat és az állami szektort. A mintába bekerült anyák döntését így talán az is befolyásolhatta, hogy eleve lehetőséget láttak a tanulás, a gyermekvállalás és a munkavállalás összeegyeztetésére.

7 TNTeF (2013) szinten tartása az inaktív időszak alatt, valamint munkaerő-piaci helyzetük megtartása. A felsőfokú tanulmányok döntési hátterében mindkét csoportban erős kompenzáció látható. A már diplomás anyák tudásuk szinten tartását, az első diplomások pedig a korábban elmulasztott továbbtanulásukat pótolják. A tanulás munkaerő-piaci megtérülését jobban befolyásolják a belső motivációk, az előzetes tájékozódás, a jól informáltság, a megfelelő szakválasztás, mint a családi háttér vagy a tanulási eredményesség. A kisgyermeket nevelő nők inaktív életszakasza alatt folytatott felsőfokú tanulmányokba történő egyéni és kollektív beruházások már rövid távon megtérülnek, s az anyák és a társadalom számára hasznos hozamokkal bírnak mind a munkaerő-piaci, a szociális beágyazódás és intellektuális kibontakozás hozamterületén is. A vizsgálat eredményei az egyéni hozamok mellett az inaktív nők továbbtanulásának számos kollektív hasznosságát is előrevetítik: csökkenő munkanélküliséget, felkészültebb munkavállalókat, sőt hosszútávon olyan eredmények is várhatóak, mint a demográfiai mutatók javulása, vagy a szociális és egészségügyi kiadások csökkenése. A szerző a könyv végén megjegyzi, hogy az általa bemutatott eredmények regionális szinten értelmezhetőek. Felsorolja továbbá a kutatás további lehetséges irányait is: ideálisnak tartaná a vizsgálat vertikális más formális oktatási és képzési intézménytípusok bevonása és horizontális országos, reprezentatív vizsgálatát. A bemutatott kutatási eredmények mindazonáltal kiemelt figyelmet érdemelnek. Egyrészt, mert a diploma megszerzése a további emberi tőke beruházása, valamint annak munkaerő-piaci és egyéb területeken történő megtérülése, nemcsak e szűk csoportra, hanem a társadalom egészére nézve is releváns. Másrészt, a gyermekvállalás következtében megtört karrier, a munkahely elvesztése, a tudás elévülése nemcsak a felsőfokú végzettségű nők számára probléma, tehát a tudás szinten tartása és/vagy emelése minden gyermeket vállaló nő életében kulcsszerepet játszik. Engler munkája nemcsak hiánypótló a témaválasztást és az empíriát illetően, hanem újszerű is abban az értelemben, hogy multidimenzionálisan világít rá a probléma összetettségére. Ennek megfelelően az eredmények széleskörűen hasznosíthatóak, azaz a könyv nemcsak az érintett populáció és a szűk szakma számára szolgál hasznos információkkal, hanem a tágabb szakértői közegnek is tartogat jól hasznosítható eredményeket, új gondolatokat. Paksi Veronika Magyar Tudományos Akadémia

8 152 SZEMLE Felhasznált irodalom Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris. Bálint Mónika & Köllő János A gyermeknevelési támogatások munkaerő-piaci hatásai. Esély 1, Balogh Anikó & Róbert, Péter Foglalkozási mobilitás Magyarországon, In Kolosi Tamás & Tóth István György (szerk.) Társadalmi Riport Budapest: TÁRKI, Beck, Ulrick A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Ford. Berényi Gábor. Budapest: Századvég Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság. Beck, Ulrick A munka szép új világa. Ford. G. Klement Ildikó. Szeged: Belvedere Meridionale. Becker, Gary Human Capital. New York: Columbia University Press. Blossfeld, Hans Peter, Klijzing, Erik, Mills, Melinda & Kurz, Karin, ed Globalization, Uncertainty and Youth in Society. London New York: Routledge. Boudon, Raymond Társadalmi egyenlőtlenségek a továbbtanulásban. In Halász Gábor & Lannert Judit (szerk.) Oktatási rendszerek elmélete. Budapest: Okker Kiadó, Bourdieu, Pierre Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Lengyel György & Szántó Zoltán (szerk.) Tőkefajták: a társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula Kiadó, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Coleman, James S A társadalmi tőke az emberi tőketermelésben. In Lengyel György & Szántó Zoltán (szerk.) Tőkefajták: a társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula Kiadó, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Csernyák Mariann, Janák Katalin & Zalánné Olbrich Anikó Az élethosszig tartó tanulás. Budapest: KSH. Elster, John A társadalom fogaskerekei. Magyarázó mechanizmusok a társadalomtudományokban. Budapest: Osiris. Federico M. Rossi Youth Political Participation: Is This the End of Generational Cleavage? International Sociology 4, Frey Mária A gyermeknevelési támogatásokat igénybe vevő és a családi okokból inaktív személyek foglalkoztatásának lehetőségei és

9 TNTeF (2013) akadályai. In Demográfia, foglalkoztatás, női munkavállalás (Stratégiai Füzetek 14.). Budapest: MEH Stratégiai Elemző Központ. Galasi Péter & Nagy Gyula A fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzetének vizsgálata Educatio 2, Gender Aspects of Lifelong Learning Európai Parlament Felsőoktatási Bizottsága. Goldthorpe John H Class analysis and the reorientation of class theory. The case of persisting differentials in educational attainment. British Journal of Sociology 47, Györgyi Zoltán Tanulás a felnőttkorban. Budapest: Oktatáskutató Intézet. Györgyi Zoltán A magyarországi felnőttképzés. Budapest: Professzorok háza Felsőoktatási Kutatóintézet. Hakim, Catherine Work-Lifestyles Choices in the 21st Century: Preference Theory. Oxford: Oxford University Press. Hrubos Ildikó A nők esélyei a felsőoktatásban I-II. Magyar Felsőoktatás 2001/8 & 10, & Kamarás Ferenc Családalapítás és gyermekvállalás az 1990-es években és az ezredfordulón. Demográfia 1-2: Kertesi Gábor & Köllő János Felsőoktatási expanzió, diplomás munkanélküliség és a diplomák piaci értéke. Közgazdasági Szemle 53:3, Koncz Katalin Női karrierjellemzők: esélyek és korlátok a női életpályán. In Palasik Mária & Sipos Balázs (szerk.) Házastárs? Vetélytárs? Munkatárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest: Napvilág Kiadó, Kozma Tamás & Forray R. Katalin Felnőttek a felsőoktatásban. In Zrinszky László (szerk.) Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Budapest: Műszaki Kiadó, Lakatos Judit Visszatérés a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után. Budapest: KSH. Nagy Beáta A munkavállalás és gyermekvállalás paradoxona - bevezető gondolatok Szociológiai Szemle (18)3,

10 154 SZEMLE Pongrácz Tiborné A család és a munka szerepe a nők életében. In Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről. Budapest: Tárki-Munkaügyi Minisztérium, Rosen, Sherwin Emberi tőke. In Lengyel György-Szántó Zoltán, szerk. Tőkefajták: a társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula Kiadó, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Schavit, Yossi, Blossfeld, Hans-Peter Persistent inequality: Changing Educational Attainment in Thirteen Countries. Boulder (USA): Westview Press. Shultz, Theodore W Beruházás az emberi tőkébe. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Spéder Zsolt Gyermekvállalás és a párkapcsolatok átalakulása. In Kolosi Tamás Tóth István György, szerk. Társadalmi Riport Budapest: TÁRKI, Szűcs Ildikó A kisgyermekes nők belépési és visszatérési esélyei a munkaerőpiacra a család - és foglalkoztatáspolitikai eszközök viszonyrendszerében. Kutatási beszámoló. Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet, letöltés ideje: Tornyi Zsuzsa Nők a katedrán In Buda András és Kiss Endre, szerk. Interdiszciplináris pedagógia és az eredményesség akadályai. Kiss Árpád Archívum Könyvtár Sorozata V. kötet, Debrecen: Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete,