Sziasztok Istvánosok!

Átírás

1 1 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM Sziasztok Istvánosok! Elkezdődött egy új tanév: élvezetes órák és feleletek, és dolgozatok sorozata 181 tanítási napon keresztül. De az új tanév azt is jelenti, hogy megint a kezedben tarthatod az iskolaújságot, melyet egy megújult és felfrissített szerkesztőség készített szívvellélekkel. Az új számban a szokásos Istvánból jelentjük és a Nyári élmények rovata mellett találhatsz cikkeket csillagászatról, fanatizmusról, az iskolanapról, és sok hasonló érdekességről. Amennyiben kérdésed van, írj a szovalmas@gmail.com címre. De ha ezt az újságot olvasva kedved támadna csatlakozni hozzánk, ne habozz, gyere pénteken fél 3- tól a Bolyai teremben tartott szakkörünkre. Kellemes olvasást! a szerkesztőség HÍREK Szavazás Szavazást indított az IDB arról, hogy milyen zenét hallgassunk az iskolarádióban. A szavazáson részt venni a venus.szt-istvan-gimn.hu/idb oldalon lehet. Felhasználónév: szt-istvan-gimn\az iskolai felhasználóneved. A jelszó a jelszavunk, amit belépéskor használunk. Házirend Módosították a házirendet. A megújított szabálykönyv már az Interneten is olvasható. Bolyai Matekverseny október 26-án, pénteken került megrendezésre a Bolyai matematikai csapatverseny, amelyre négyfős csapatok jelentkezhettek 800 forintért fejenként. A versenyt először 2004-ben rendezték meg, akkor még csak Észak-Buda területéről érkeztek a versenyzők, de 2005-től már egész Budapestről özönlöttek. A verseny most is 14 feladatból állt, és zenés hangbetéteket játszottak a verseny kezdete előtt (többek között a Himnuszt is). Mindenki kapott egy almát, egy emléklapot, a csapat pedig egy szál rózsát. Szerkesztőségi tagok: Bódi András 8/b Bucz Magor 7/b Dobszay Bálint 8/b Horváth Dóra 10/b Kende Daniella 7/b Kiss Márton 11/d Kerekes Kata 7/b Kupcsik Fanni 7/b Marussy Kristóf 8/a Pantó Anna 7/b Szlamka Zsófia 9/b Török Fanni 7/b Főszerkesztő: Berezvai Szabolcs 10/c Segítő tanár: Borosné Jakab Edit Felelős kiadó: Lázár Tibor igazgató úr

2 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 2 ISTVÁNBÓL JELENTJÜK Vesztegzár az István Gimnáziumban A nyitóbuli igaz története Nyitóbuli. Minden évben ez az első Istvános buli. A hangulat legtöbbször talán lagymatagabb, mint a Szabadegyetem egy középszerű előadásán. Bár tagadhatatlanul vannak kifejezetten feelinges részek is: 30 összeölelkezett ember, amint artikulálatlanul ordítja a Petróleumlámpa című örökzöld szövegét karaoke címén (nincs is ennél szebb), de úgy általában nincs semmi érdekes. Vagy sportolunk, mint általában pénteken, vagy a klubban lógunk, mint általában pénteken. Csak épp ezért kifizetünk 200 forintot. Én személy szerint idegen nyomásnak engedve lemaradtam az első másfél óráról, hisz diákolimpiai előadáson voltam matektanárom cseppet sem barátságos, mármár fenyegető kérésének engedve. Hogy valahogyan átvészeljem ezen időszakot, és elkerüljem vércukorszintem veszélyesen alacsony szintre süllyedését, még a buli előtt elugrottam a közeli vegyesboltba másfél liter üdítőért (ha leírnám, hogy a CBA-ban voltam és NESTEA-t vettem, azzal reklámoznám őket, ezért nem is írom le). Valahogyan túléltem az előadást, és utána elindultam az István összes rendezvényére hivatalos belépőnek számító pecsétért. Üdítőm lényegesen megcsappanva ugyan, de még a kezemben volt. És ekkor olyan dolog történt, ami eddig még soha: elvették. Elkobozták, ellopták, eltulajdonították, elcsenték, elorozták és elcsaklizták. És ha mindez nem lett volna elég, beleszagoltak. Be-le-sza-gol-tak. Alkoholt kerestek. Az én teljesen alkoholmentes Nestea-mben alkoholt kerestek. Később azt is megtudtam, hogy aki egyszer kilépett az iskolából, az nem jöhetett vissza, nehogy behozzon bármit, amiben a megengedett 0,000 % alkoholnál több van. Ez azért már mégis nevetséges. Hogy lehet az, hogy már minden tisztességes diákot azzal vádolnak, hogy iszik?! A legenyhébb szóval élve is furcsa. Mert lehet, hogy vannak, akik isznak. Sőt biztos vannak, akik isznak. Mert az teljesen elképzelhetetlen, hogy évnél idősebb diák közül senki sem iszik. Sőt megkockáztatom, hogy a 16 év fölötti diákok többsége már ivott alkoholt, az újévi pezsgőn kívül is. De azért azt feltételezni, hogy egy Istvános rendezvényen, az iskola épületén belül iszunk, az azért irreális. Hisz mint a cikk elején kifejtettem, azért ennek a partinak nincs kifejezetten buli jellege. Tehát a konklúzió a DÖK-nek: Legyenek következetesek. Hisz ha valaki erre a bulira alkoholt akarna becsempészni, az hétköznap is alkoholt akarna becsempészni. Tehát két lehetőség van. Vagy legyen blokád az iskola kapujánál mindig, és kutassák át a diákokat tiltott dolgok után, vagy ha erre nincs erőforrás, idő, kedv, akkor ne bohóckodjunk a nyitóbulin. Hisz így az egész nem lesz több képmutatásnál. Az pedig rossz. Rutai Richárd 10/a

3 3 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM Hogyan utáltassuk meg magunkat egy egész osztállyal 3 óra alatt? - avagy a felavatott 7. b első és utolsó órái Mint minden évben, idén is eljött a patronálás. Ez egy inkvizícióra emlékeztető intézmény, de a nyolcadikosoknak nagyon kellemes kis szórakozás (vérengzés). A feladata olyan, mint a Fastürk nevű, isztambuli régiókban használatos masszázsnak, tehát az elítélt foglyok hátát készíti fel a korbácsolásra. Pontosabban ez a kis kínzás, úgy értem móka arra szolgál, hogy a hetedikesek ízelítőt kapnak az előttük álló 6 évből. Lehet, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, amikor 6 komplett zacskó chipset, 2 zacskó popcornt, és 3 doboz kókuszgolyót ettek el a halálra ítéltek elől. De a saját hibáiból tanul az ember. Elég ránézni a nyolcadik b-sek éhes, mohó és vérengző ábrázatára? Kinek jutna eszébe ennyi ételt ennyi nyolcadikos közelében hagyni? Természetesen mi nem elloptuk, kisajátítottuk, és főleg nem eltiltottuk az ételt a hetedikesektől. Csak megóvtuk kis testüket az elhízás szörnyű veszélyétől. Ezt úgy is lehet venni, hogy megmutattuk, milyennek nem szabad lenni a kisebbekkel és az étellel szemben. Az eseményeket a túlélők jobban el tudják mesélni, mint mi. Végül is az akasztás eseménye a halálra ítélt lelkében valamivel mélyebb nyomot hagy, mint a hóhéréban. De valójában nem volt ilyen horrorisztikus (számunkra). Öt csapat szállt versenybe a díszdobozba csomagolt csokiért és tutti-fruttiért. A zsűriben leginkább az,,áron és a haverok elnevezésű csapat maradt meg legjobban. A csapat olyan volt, mint a névadó: erős és határozott. A csapat vezetőjének és névadójának karizmája annyira meggyőzte a zsűrit, hogy vagy 10 pluszpontot sikerült összehozni a favorit csapat részére. Végül azonban a nem kis humorral, emberekkel és tehetséggel ellátott,,nem Vesztünk nevű csapat olyan műsorparódiával és szerelmes verssel állt elő, hogy a nevükhöz méltóan nem vesztettek. A K. csapat (a vádlottak titokban tarják nevüket és arcukat) addig hangoskodott, amíg a szent inkvizíció, úgy értem végrehajtó személyzet, pontosabban szervezőbizottság le nem vont tőlük 20 pontot. Ez szerencsére cseppet se rontott az egyébként hihetetlenül derűs hangulaton. Így a patronálás (a nyolcadikosok akarata ellenére) kivégzésből örömünneppé alakult át (ezt lehet, hogy még megcáfolják). Mindkét osztály nagyon jól érezte magát, hisz egyedülálló élményben volt részük. Nem volt, olyan humánus, de mindenképpen felejthetetlen volt. FaZo 8/b Hogyan utáltassuk meg magunkat egy egész osztállyal 3 óra alatt? - avagy, a 7. b-t patronáló áldozat mesél "Idén mi is patronálunk!" Ez a mondat hangzott el a 8.b osztály idei első ofő óráján. Egyszerű, ártatlan kis mondat. Mégis igen sok érdekes eseményt, és néhány ősz hajszálat eredményezett. A tanár úr rögtön a dolgok elejébe vágott, és még el sem hangzott az első ötlet, máris intő példákat hozott fel. Például azt az emlékezetes (és izgalmas) esetet, mikor a "csokis-vécékefeszindróma" uralkodott el egy ilyen mókán. Mintha mi ilyesmire

4 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 4 vetemednénk! Mintha nem adtuk volna már ezerszer tanújelét a mélységes és őszinte szabálytiszteletünknek! Egyébként mi vécépapírban utazunk. A szervezés feladatát egy lelkes és a végletekig kitartó páros kapta meg. Ebben a tényben leledzik a teljes és átütő sikerünk titka. Vajon miért volt rajta az a meghívókon, hogy "belépés díjtalan, kilépés bizonytalan"? Mi sem tudjuk. Mindenesetre rajta volt, pont úgy, mint az, hogy kék vagy fehér hosszúujjúban jöjjenek. Ezt sem tudjuk miért. Mondjuk ebből nem lett nagy baj, mivel senki nem abban jött. Somogyi úgy érezte, hogy megérett az idő arra, hogy egy kissé beizzítsa a hetediket azzal, hogy azt mondja, ismét el fogjuk játszani a régi szindrómát. Szerencséjére a tanár úr éppen egy makacs influenzával viaskodott, így nem ért rá, hogy megfojtsa. De nem mindenben volt ekkora mázlija. A Tanár úr egy héten belül meggyógyult. Ám ekkorra már elaludt annyira az ügy, hogy megússza dorgálással. De mi volt a bulin? Természetesen csipsz, popcorn és egy kis különlegesség: TESCO- GAZDASÁGOS kóla, ami barna volt, de annyira nem hasonlított a kólára, hogy az embereket rá kellett vezetni, hogy mi az. Minket, szentéletű, ártatlan gyermeki lelkeket az a kegyetlen rágalom ért, hogy bezabáltuk az összes ételt és semmit nem hagytunk. Ez sze-men-sze-dett hazugság! A TESCO-kólát meghagytuk. A feladatok természetesen bölcsek, igazságosak, és építő jellegűek voltak. Például, mi melengethetné meg jobban a lányok lelkét, mint, hogyha a fiúk szerelmes verset írnak nekik? Az persze jelentősen emeli a pillanat szórakoztató értékét, hogy a versben szerepelnie kellett a "pöttyös labda", "zsíros kenyér" és a "banánhéj" szavaknak. Az pedig a tájékozottságukat teszi próbára, hogy elő tudják-e adni az olyan mélyértelmű műsorok paródiáit, mint a Doktor House, vagy a Mónika-, és a Balázs show. Az pedig kész énekóra, hogyha valaki elő tudja adni a "Süss fel nap"-ot rap stílusban. Végül úgy gondoltuk, hogy ideje kicsit meghajkurászni őket, nevezetesen a "Terem és emberkereső" nevű enyhén szadista játékkal. Végül pedig szeretném eloszlatni azokat a tévhíreket, miszerint a mi csapatunk azért kapott mínusz húsz pontot, mert én túl hangos voltam. Nem akarok szerénytelennek látszani, de az én halk hangomról már rég legendákat mesélnek. Nem, a promléma ott volt, hogy a többiek túl csendesek voltak. Nem is csoda: velem ellentétben egyetlenegy épkézláb ötletük sem volt. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, mert mint tudjuk, én rendkívül szerény vagyok. Mindent összevetve egy dolog biztos: ha mi el is felejtenénk a patronálást, a hetedikesek biztos életük végéig dédelgetik majd a szívük mélyén. Bódi András Kirándulás a Vértesbe Budapest kora reggeli forgatagából sorra ki-kitűntek az ismerős arcok, ki talán sietve, de mindenki sikeresen elérte az Oroszlányba induló vonatot. A város zsúfolt tömegét hamarosan az ébredő természet képe váltotta fel. Az ég bíborban tündöklött, a Nap végighordozta tekintetét a tájon, és meglátva a kirándulni indulókat, szép időt parancsolt a felhőknek. Alig pergett le egy óra az idő homokóráján, mikor Oroszlányból gyalogszerrel indultunk el a Vértes

5 5 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM erdőibe. A város nem csak külsejét mutatta meg nekünk, Boros tanárnő jóvoltából belső titkai közül is feltárt néhányat. A várost alig elhagyva tűnt fel a fák között a Horgász-tó, tükrében a fölötte magasodó Esterházykastély, templom, és remeteházak együttese fodrozódott. Szemlélődésünket az idő hiánya szakította félbe, s már indult is az út a lábak alatt. Egy rövid aszfaltsétát követően csapatunkat elnyelte az erdő sűrűje, immár magunk voltunk, és a lassan őszbe forduló természet. Kellemes, szeptemberi napsütés sugarai csillogtak az aranyba öltözött falevelek kelyheiben, az ösvényt makkok szegélyezték két oldalról. Az út alig emelkedett, így a fölöslegesen termelt energia nagy részét mindenki az információcsere nehéz folyamatába fektette. Egy-egy röpke megállót, sok-sok hegygerincet, dombot, virágos rétet magunk mögött hagyva hamarosan már Várgesztes várához kapaszkodtunk - vagy futottunk - fel. Itt érte utol a kirándulókat a dél, az ebédszünetet sokan használták a vár alaposab szemügyre vételére, a világra való rácsodálkozásra a kilátóból. Hamarosan elkészült a csoportkép is, s mikor a toronyórák szerte mindenütt fél kettőt kondítottak, már folytattuk is utunkat Várgesztesen át. Most kezdődött csak igazán a túra! Újonc kirándulók megtapasztalhatták, mit kell érteni a túrát ismertető papíron álló 15 km és könnyű, laza túra kifejezések alatt. Természetesen a gyaloglás senkinek nem okozott gondot, az izmok bemelegedtek, az erdő hűs árnyat nyújtott, a hegyek pedig jövetelünkre még szebbé varázsolták magukat. Különösebbnél különösebb alakokban mutatkoztak a göcsörtös fák, a földet vörös szőnyeg borította, néhol egy-egy gomba is előbújt az emberi hangokra. Olykor sziklaomlás, patak, avagy vaddisznódagonya keresztezte utunkat. A térkép segítségével könnyedén érkeztünk Vitány-vár alá, ahol előkerültek a csemegék a hátizsákokból. Utóbb arra is fény derült, ekkor jártunk utunk 2/5- ödénél, így aztán felgyorsítva lépteinket haladtunk tovább. A hangulat a tetőpontra hágott, egy-egy emelkedőt gond és panasz nélkül hódított meg a csapat. Nagy örömünkre egy őzbakkal is találkozhattunk, annak ellenére, hogy többeknek igencsak felgyorsult a szívverésük a tőlük alig egy-két méterre elsüvítő állattól. A térkép egy alapos vizsgálatának ideje alatt megtekinthettük a naplemente első pillanatainak gyönyörű fényjátékát. Indultunkban megpillantottuk az alant elterülő tájat, ahová nemsokára leereszkedtünk. Egy főutat keresztezve szántóföldekre jutottunk, ahol a nyáron vidáman zöldellő kukoricából már csak a halott, elszáradt test maradt. Visszanézve kirajzolódtak mögöttünk a Vértes sűrű erdőkkel betakart, patakokkal átszőtt vonulatainak sötét kontúrjai, fölöttük a Nap álmosan vöröslő korongja fénylett, s ahogy lebukott a hegyek alá, még hagyott hírül magából némi bordó, s narancssárga színt a felhőkön. Kellemes esti szellő kelt útra, s az ő kíséretében érkeztünk Szárligetre, és a leszálló este csöndjét csak társaságunk zsivaja törte meg. A sínpár a távolban egymásba futott. Némi várakozást követően bezötyögött vonatunk ugyan a tervezettnél eggyel későbbi -, és mi hazafelé indultunk, otthagyva csendes magányába burkolózott Vértest. Szlamka Zsófia 9/b

6 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 6 EZ TÖRTÉNT A NYÁRON Erdély A világ fordult egyet álmában, mikor egy autóbusz berregése megcsiklandozta füleit. Talán épp két tucat fiatal, élettel teli diák indult útnak a messzi Erdélybe, hogy egy hét múltával tapasztalatokkal, új tudással térhessen haza. S az integető, búcsúzó kezek árnyékában megköttettek az első új barátságok. Július 15. lévén a Nap vidáman szikrázott, s forrósodott vele a természet. Ennek, és az út hosszának ellenére azonban perceknek tűnt csupán, mire a Nap eltűnt a Hargita némán fenséges hegyei mögött, s a diáksereg a székelyudvarhelyi kollégium ágyaiban álomra hajtotta fejét. Ám ebben a néhány percben a beszéd gyakorlása mellett szerepet kapott a fül zene segítségével való szórakoztatása, a szem tornáztatása a szebbnél szebb tájakon, az értelem építgetése Tamási Áron sírjánál, este pedig a gyomor vészkiáltásaira pizza volt a válasz. Néhány óra pihenést követően újra érdeklődő tekintettel nézett a világra a kis társaság. Kempl Klára, Bartháné Nagy Katalin, Hermesz Zoltán, és Szecsődi Tamás tanárurak és tanárnők vezetésével elindult az első kirándulás a Szent Anna-tóhoz. Ezt megelőzően a busz megállt Csíkszeredán, ahol mindenkinek lehetősége volt egy gyors, lényegre törő sétára a városban, s a következő állomás már Tusnádfürő falu volt. Az Istvánosok csoportja - ahol hetedikesektől tizenkettedikesekig mindenféle korú tanulót fellelhettünk- nagy lélegzettel vágott neki a turistaútnak, mit aztán legtöbben mellőztek, s választották inkább a toronyiránt fölfelé jelmondatot. Még alig járt a sok fej fölött a Nap, mikor a Mohos-láp néhány új vendégre tett szert, s mutatta nekik örök csodáit, az orchideákat, a húsevő növényeket. A kirándulás tetőpontja pedig minden kétséget kizáróan maga a tó volt, ahol - az előrelátóan a csomagban fürdőruhát is hozva- sokak a fürdés örömeit élvezhették. Az estével együtt érkezett a maroknyi diák Csíksomlyóra, ahol a ferencesek zarándokházának vendégszeretetét élvezve tértek nyugovóra. Természetesen csak az esti éneklést követően, amit Szecsődi tanár úr a Kissomlyó-hegyen, a híres csíksomlyói búcsú színpadán rendezett meg gitárja kíséretében, s a Tejút csillagjainak üdvrivalgásával. Másnap a hajnali órákban a diákok - éppen a reggelit befejezendő - köszönthették az új tagokat, Borosné Jakab Edit tanárnőt, és fiát. Pihenőt alig hagyva nekik indult a túra a júliusi forróságban a Nagysomlyó-hegyre, amit röpke két óra leforgása alatt meghódított kis csapatunk. A kilátóból látható csodás táj birtokbevétele már sokak számára nehézséget jelentett, lévén a kilátó igen rozoga. Hamarosan azonban újra útra kelhetett a busz, s felkapaszkodván a Kárpátok magas Nagyhagymásvonulataiba, koradélután öt csónakkal evezett a Gyilkos-tó hullámain a kirándulócsapat. Ezt követően az apró faházak az erdő mélyén lakókkal teltek meg. Egy bő és változatos vacsorával megünnepelve a napot a tó esti

7 7 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM szépségét csodálta meg a diáksereg, annak körbesétálásával, s végül Boros tanárnő kezdeményezésére sokak népdaléneklésbe fogtak a stégen andalogva. Az éj folyamán többen ébredtek fel vonyításra, és látott - avagy látni vélt? -állatokra, ám a vélemény megoszlik arról, farkasok, netán csak kutyák voltak az éji vándorok? Az éjszakai kirándulásra tekintettel a hét órás keléssel is megelégedett Szecsődi tanár úr, majd felmutatott a faházak fölött magasodó sziklára, ezzel kijelölve aznapi útvonalunkat. S bár az izmok feszültek, a tüdők tágultak, hamar a csúcson találtuk magunkat. Mintha a mesékből ismert Üveg-hegyről tárulkozott volna ki a világ, ameddig a szem ellátott, hatalmas hegyek törtek az ég felé, s mint apró fogak, borították őket a fenyvesek, a távolban azonban sejtelmes kékben rajzolódtak ki a körvonalaik. A Gyilkos-tó hamuszürke foltja esőcseppnek tűnt csupán, beleveszett az őt vigyázó hatalmasságok völgyeibe. Kissé leereszkedve a Békásszoros katlana hódította meg a tájat, s valahol a szemhatáron feltünedeztek a Csalhó sziklás csúcsai. A délután folyamán igen sűrűn tette csapatunkat próbára a természet, kezdve a hosszú sort a hegyről való leereszkedéssel, az út ugyanis - a turistajelzésekkel egyetemben - beleveszett a múlt homályos kútjába. Így a térkép, az iránytű és a sejtelem hasznos segítségét igénybe véve kutatta fel Szecsődi és Hermesz tanár úr az egykor talán létezett út nyomait, ami azonban igen meredeken lejtett, s hozzá kell tegyük, csúszott. Egy szikláról való lemászás sajnos szerencsétlenül sikerült, és a diákok közül többen is gazdagodtak egy-egy kisebb, s olykor nagyobb sérüléssel. Ezt követően egy több méter mély szakadék állta utunkat, amin egyesével ereszkedett le a túlélőcsapat, a tanár urak által fásliból kiépített úton. A természet akadályait ily módon legyőzve, késő délután már a Békás-szoros fenséges sziklafalait szemléltük, s így jártak a lábak. Ahogy pedig a Nap utolsó sugarait is elnyelte az egyre hűvösödő levegő, és az este

8 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 8 árnyéka telepedett a szoros szikláira, a busz sietett a fáradt társaság segítségére. Újabb immár egészében átaludtéjszakát követően a táskákba két nap szükségletei kerültek, s a Nappal együtt indultunk a Csalhó 1800 m magas csúcsát megmászandó. Neagra falutól kezdődően gyorsított léptekkel gyalogoltunk néhány km-t, enyhébb emelkedőkkel találkozva mindössze, azonban szoros ismeretséget kötve a tűző napsugarak simogató melegével, így napi vízkészletünk jelentős mennyiségét már nem a táskák cipelték. Hamarosan egy másik útra tértünk, ami igen meredeken kapaszkodott fel az első hegyre, amit ezen a nyárias napon megmásztunk, ennek ellenére azonban nem változott az árnyékmennyiség, és még a bozótosok sem nyíltak meg a kis csapat előtt. Három hegyet ekképp magunk mögött hagyva kordult meg az első gyomor a szamócázások jelentős mennyiségének ellenére, eljött az ebéd ideje, és végre elénk tárult a Csalhó fennsíkjának déli csúcs igaz, hogy a fejünket a magasba emelve gyönyörködhettünk csak benne. Az ebédet követően kezdődött a kirándulás legnehezebb szakasza, a Csalhó szikláinak legyőzése, s bizony ennek az írásban való bemutatása éppoly emberpróbáló feladat, mint a megmászása volt. A hosszas pihenők, a csokoládé éltető ereje és az egymást biztató szavak hatására ki-ki képes volt önmaga legyőzésére, s így késő délután feltűntek a csoport lábnyomai a fennsík déli végén. Innét visszatekintve ámulat fogott el mindenkit, hisz a távolság és a magasság fogalma itt új jelentést kapott. Az esti órák kellemesen teltek, hisz a hegyet kellett megkerülnünk, s így újra felélénkült a beszélgetés, nevetés frissítő hangja töltötte be a lassan alvásra szenderülő természetet. Előkerültek a fényképezőgépek, amelyek megörökítették a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájakat, a szomszédos hegyeket, vonulatokat. Az utolsó erőpróba a vízmosás volt utóbb arra is fény derült, hogy a térkép ezt a szakaszt halálfejjel jelezte, azonban társaságunk megállíthatatlanul tört előre, s alig egy óra múltán nagy sóhaj kíséretében megérkeztünk a turistaház elé, ahol Szecsődi tanár úr egy-egy cukorkával dicsérte meg a csapat kitartását. A jóleső vacsora után a Nap búcsújában gyönyörködhetett az, akiben volt még kellő türelem az alvás előtt, s bizony nem csalódott senki ebben az égi színházban. Mintha a világ peremén álltunk volna, mögöttünk a hegyek a semmibe vesztek, a Nap egészen közel volt hozzánk, hogy azt éreztük, menten felpattanunk, és végigsimítunk felszínén, utolsó sugarai vörösre festették az ég alját. Körötte mindössze néhány bárányfelhő sietett aludni, s egy megkésett esti szellő még fel-felborzolta hajunk. Hűvös hajnallal ébredt a diáksereg az utolsó kirándulónapra, s ez vitt némi melankolikát a hangulatba. Bár a Csalhó megmászása egy teljes napot követelt, addig a leereszkedés Durau falujába mindössze öt órát igényelt.

9 9 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM A táj lebilincselő szépségéhez egy víztározó napfénytől csillogó vize is csatlakozott. A délután hozta magával a könnyes búcsút a Csalhó vidékétől, s a busz már vitte is kis csoportunkat Székelyudvarhely városa felé. Utunkat egy gyergyószentmiklósi pihenő, illetve a Lobogó-forrás mellett elköltött vacsora szakította meg. A kollégium hálótermei már jó ismerősként fogadták az érkezőket, és kíváncsian hallgatták az utolsó közös éneklést, minek hangja vidáman egymásba fonódva tört az ég felé, s szóródott szét a csillagok fényénél, hogy aztán a távolban újra egymásra leljenek. Július 25. hasonlóan szép reggelre virradt, mint az előzőek, azonban mindenkiben ott bujkált a gondolat, ami a kirándulás végét jelezte. A hazaút hosszas csevelyre, kártyapartira, éneklésre adott lehetőséget, s társaságunk lassan búcsúzott Székelyudvarhelytől, Marosvásárhelytől, s Kolozsvártól is. Vannak dolgok, amik az ember szívében örökre mély nyomot hagynak, és azt hiszem, ha valami, hát ez a hét ilyen volt. A barátságok, amik itt köttettek, a gyönyörű tájak, amiket láthattunk, s a kirándulások, a közös élmények mind erről tanúskodnak. Szlamka Zsófia 9/b A vízitúra Az erdő fái között a csend fenséges nyugalma honolt. A nap utolsó sugarai meg-megvilágították a leveleket, a fűzöldjét és sejtelmes színbe öltöztették a földet. Az úton, valahol a szemhatáron két alak kontúrja rajzolódott ki. Lassan haladtak, tekintetük valahová a távoli semmi rengetegébe révedt. Talán a múltba. Az erdő csöndjébe halk emberi hangok vegyültek, amiket gyorsan magába szívott az ég, s egy hirtelen feltámadó őszi szélfuvallat. Emlékszel még arra a napra? Hogy annyira vártam a vízitúrát, hogy leellenőriztem a vízálló hátizsákot, tényleg vízálló-e egy kád vízben? A vonatút a Mosoni-Dunához percek múló semmiségének tűnt, hisz jó barátok közt az ember elfeledi számlálni a lassan pergő időt. A kenuban elfoglalva helyemet, vettem csak észre, hogy milyen jelentős tömeget veszített súlyából táskám úgy, hogy az útra készített túlélő csokicsomagot az utolsó morzsájáig eltüntettem a gyomromban. Hamarosa tizennégy fürgén sikló kenu csorgott le a folyó nagy sodrású vizén. A kenukban megfeszültek a z izmok, a tekintetek a tájat fürkészték és a zajra fel-felröppenő vízimadarakat. A szikrázó nap fényétől fénylett a hajók oldala, s csillogott maga az öreg Duna is a maga királyi szépségében mutatkozva

10 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 10 nekünk diákoknak. Az első éjjel a Hold ezüst lámpásának óvó sugarai alatt mindenki kipihente az út porát, és gondolatban felkészült a másnapi túrára. A reggelit egyenesen a Tescóból hozták elébünk a hajnal hasadtával, hogy legyen energiánk a hajókat érezni, uralni és vezetni. A túravezetők ezt el is érték, gyorsan haladtunk, a mozdulatsor már ismert volt mindenki számára, így a figyelmet inkább a mellettünk gyorsvonatként elrobogó táj vadregényes mivolta kötötte le, olyannyira, hogy egy-egy csónak a nagy ámulatban felborult. Aznap az esti sátorverés nehezen kezdődött el, hisz az ifjakat akiket jelen esetben mi képviseltünk, barátom nem szokás kényelmes és jó helyekre elszállásolni. Azonban egy idő után a sátrak fölépültek, kiürült a gulyásos kondér és a túrázók álomba merültek. Alig pirkadt még, amikor kis csapatunk már talpon volt, némi táplálék felvétele után nekivágtunk utunk leghosszabb, és persze a legnehezebb szakaszának. Sokak szerint unalmas volt a síkság, ami köröttünk terült el a szemhatárig, de szerintem tökéletes helyszín volt a fantázia szüleményeinek. A nap égetőn tűzött, így felvételre kerültek a sapkák és a pólók. Az éj beálltával csak néhány sátorból hallatszott ki egy halk suttogás, hisz az evezésben mindenki elfáradt. Az új napra virradóra még nem gondoltuk, milyen élményekben lesz részünk. A kenuk ugyanis összeköttettek és végre eljött a lehetőség a fürdésre, amit persze egy júliusi napon kevesen hagytak ki. Mikor a Nap utolsó sugarai is eltűntek a látóhatár mögött, tábortűz lángja lobbant, tegyük hozzá, nem csak a megszokott tüzelőanyagokkal. Mi több, egy hatalmas kidőlt farönköt is rágurítottunk! Az este ezután igazán eseménydúsan telt, arról nem is beszélve, hogy még a vacsora is kiömlött! Az utolsó nap az eget vastag, szürke fellegek borították, s a Napnak csak néhány éltető sugara verekedte át magát rajtuk. Szánk azonban rögtönk mosolyra görbült, amikor meghallottuk a szót: kenuverseny. A három csapat erejét megfeszítve küzdött a győzelemért, kettő azonban egymásba ütközött, így igaz a mondás: a nevető harmadik. A baleset okozóját méltón büntették a többiek. Megismerhette azt az érzést, amikor a test hűs vízbe csobban. Hamarosan a győri vonaton ültünk, hogy néhány óra múltán búcsút mondhassunk egymásnak. Az este lassan elnyelte az utolsó bíbor fénysugarat. Egy kósza esti szellő kelt útra, végigsimítva az erdő fáin, messzire fújva álmát. A két alak szeme fénye még csillant egyet, majd eltűntek a messzeségben Szlamka Zsófia 9/b

11 11 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM Gólyatábor 2007 Idén nyáron is megrendezték az új hetedikeseknek és kilencedikeseknek a gólyatábort. Mint az előző két évben, most is Soltvadkerten helyszíne, és három napig tartott. A táborhely kiváló lehetőséget nyújtott az új osztályok összeismerkedésére. Faházakban laktunk, egy szobában öten. Nagy sportpálya és színpad is tartozott a táborhoz. A programokra sem panaszkodhattunk, hiszen azok is nagyon érdekesek voltak. Első nap az osztályok ismerkedő játékokat játszottak az osztályfőnökükkel együtt. A nagyobb diákok kihirdették az egész tábor idejére az egyedüljárási tilalmat, majd osztályonként választottak egy gyilkost, aki ha valakivel kettesben volt azt meg kellett gyilkolnia. Tehát tett a csuklójára egy X-et. Az egyszám játékot is kihirdették, ami abból állt, mindenkinek írnia kellett egy pozitív egész számot. Az a szám nyert, amely a legkisebb volt és csak egy ember írta. Délután elmentünk a környéken lévő tóhoz fürödni. Ez volt szerintem az egyik legjobb program. Sokat labdáztunk csapatokban, például a fiúk a lányok ellen. Este az iskoláról szóló játékot játszottunk, ebben a mi osztályunk a 7. b nyert. Ez után esti éneklés következett, majd lefekvés, de még sokáig beszélgettünk. A második nap reggelét tornával kezdtük. Reggeli után pedig nekiláttunk a már tegnap kiadott színdarab összeállításához. Nekünk a Harry Pottert kellett előadni western stílusban. Másnap reggel kellett bemutatnunk. Ez után tőzsdejáték következett. Ebben is a mi osztályuk nyert! Ebéd után foci és partizán meccsek voltak, amiben szintúgy a mi osztályunk nyert! Délután ismét ellátogattunk a tóra. Este kvízt játszottunk, amiben hasonlóan jó helyezést értünk el, mint az előző játékokban. És persze szerények is vagyunk Éjfélkor kezdődött az éjszakai portya. Rókákra kellett vadásznunk! A harmadik nap reggele újonnan tornával indult. Ezen a napon már csak a színdarabokat adtuk elő, szerintem mindegyik nagyon jól sikerült. Ez után még várt ránk egy számháború, majd az eredményhirdetés. Az összesítésben a 7. b osztály nyert, csakúgy, mint a sportversenyeken. A színdarab előadásában a 7. c osztály szerepelt a legjobban! Akkor már tényleg csak a hazaút várt ránk, ami hosszú volt, de cseppet sem unalmas. Itt is rengeteget beszélgettünk. Szerintem nagyon jól sikerült ez a gólyatábor és örülök, hogy részt vehettem rajta! Kerekes Kata 7/b

12 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 12 Idén is megrendezésre került a nagysikerű Tiszap tábor, de idén rendhagyóan nem élménybeszámolót, hanem a tábori újságokból láthattok egy kis összeállítást. Íme:

13 13 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM VASFIGYELEM Stílusgyakorlatok I. Lassan múlnak a másodpercek, legalább is sokkal lassabban, mint kellene, és ezt a teremben egy ember kivételével mindenki érzi. Szinte hallani lehet az óra kattogását, szééépen, laaasssan. Hirtelen valami megtöri a beszélgetések zaját, és ez valakinek nagyon rosszul esik. Persze ez a két személy esetünkben nem egy és ugyan az. Mi sem bizonyíthatná jobban e tényt, mint hogy a következő beszélgetés zajlott le közöttük: - Idézni tudná, amit az előbb mondtam? - Bocsánat tanárnő, de - Nem megmondtam, hogy itt az órámon figyelni kell! Vasfigyelem! Vasfi-gye-lem! - Bocsánat tanárnő, de - hősünket szorult helyzetéből egy "jóakarója" szépen ki is segíti. - természetesen tudom idézni, amit az előbb mondtam! - Hát akkor miért nem idézi?! - Na, szóval, hát itt arról lenne szó, hogy - megfogadva a tanárnő tanácsát nebulónk vas-fi-gye-lem-mel hegyezi fülét, majd fellélegzik - Homéroszt egyes kortársai Hemingwayhez és VIII. Henrikhez hasonlították, dicsérve tehetségét. - Hülyegyerek! Később a szünetben: - Miért nem figyeltél arra, amit súgtam? A tanárnő is mondta, vas-fi-gye-lem! Marussy Kristóf 8/a Stílusgyakorlatok II. Fagyos, jégként csapkodó hajnali szél futott tova a hegytetőről, hogy aztán az alant elterülő síkságon vígan játszadozhasson a fűszálak életben gazdag zöldjével, a vadvirágok szúrósan előretekintő kelyhével. A hegység sziklás csúcsai, mint megannyi fog, meredtek az égbolt végeláthatatlan határa felé. A síkon patak futott sebesen, híreket hozva a messzi nyugatról, s tovaszállítva azokat kelet felé. A mezőn madarak kis csoportja várt, feszülten az égre emelve tekintetüket, mikben most értelem fénye csillant. Egy farkascsorda állt meg némán a hegyek szoknyájánál, s nem törődve a gyorsan menekülő őzzel, az eget nézték. Akár ha harang fenséges hangja kongna, a szél elállt, a bárányfelhők a pillanat töredéke alatt szertefoszlottak. Mind az ég felé nyújották talán nem létező karjaikat. Megállt a természet. Egy percig csönd volt, néma csönd. A láthatáron a Nap vörös korongja jelent meg, szikrázva, ragyogva, mint bármely más nap, az ég királya, emelkedett az égbolt sötétjébe, elhozva egy újabb napot. Ő figyelte a világot, vigyázott alattvalóira, igazságosan uralkodott teremtményein. Tekintetéből sohasem tűnt el a vasfigyelem. Szlamka Zsófia 9/b Stílusgyakorlatok III. Vas+figyelem. Vas: kemény, ellenálló anyag, de nagy hibája hogy idővel rozsdásodik, elporlad. Figyelem: jól jön, ha bárki bármit csinál. Tehát a vasfigyelem hosszú távon nem működhet, hiába erős kezdetben, lankad, korrodál. Elégedjünk meg inkább a zsákvászonnal Kerekes Boglárka 10/c

14 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 14 TI ÍRTÁTOK Elszúrtam.hu, avagy: mit ne csinálj 12.-ben? Bár az iskola tanulóinak jelentős hányada már csak egyetlen szám, a 480 bűvöletében él, egy pillanatra idézzük fel az ősrégi, elavult 144-et! Ugyanis ennek jegyében zajlott le a következő, igen tanulságos eset. Kedves tavaly érettségizett ismerősöm - nemes egyszerűséggel a Srác, - egy nagyon tehetséges Fiatalember. Évek óta az álma, hogy filmrendező legyen, és ennek érdekében minden tőle telhetőt meg is tett. Minden Filmes versenyen elindult, legyen szó rövidfilm vagy reklám forgatásáról. Ami pályázatra filmet be lehetett küldeni, arra beküldött. És bizony az évek során sok-sok országos és regionális első- és különdíjat besöpört. Ezek után pedig megnyerte, mondjuk a Mozgókép és Média OKTVt. És természetesen mindvégig jó tanuló volt és felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezett. Na most hol is itt a gond, tehetnénk fel a kérdést. A gond ott van, hogy mindezek után a Srác bejelentette, hogy orvosira megy. Itt már megkondulhatnak a vészharangok, merthogy baj van. Több is. A kisebbik az volt, hegy tavaly nem indult filmrendező szak a Színművészeti Egyetemen. De ez csak a kisebbik probléma volt. A nagyobbik már hosszú évekre nyúlt vissza. Ugyanis a Srác életébe pár évvel korábban belépett minden bajok forrása, a Nő. Sőt annak egy rosszabb vállfaja, a Csaj. A Srácnál úgy 2-3 évvel volt idősebb. Szóval, miután megtörtént a nagy találkozás, kezdetét vette a Hosszú távú Kapcsolat. És Anyuka most bánta egy kicsit, hogy a Srác igazi gavallér (kihalásra ítélt faj!) és végig mindent ő fizetett. Szóval dúlt a love. Végül az utolsó adalék: a Csaj tavaly már bőven egyetemista volt - és az Orvosin tanult. Szóval a Srác megjelölte a létező összes orvosi kart, és semmi mást. Ugyanis Úgy az agyára ment a szerelem, hogy sem Anyuka, sem Apuka nem tudott hatni rá - pedig mindkettő értelmes ember. Beadta a jelentkezési lapot, és párhónapra rá szakítottak. Van ez így. Közben véget ért a 12. év, megvolt a színötös érettségi, az ötös év végi bizonyítvány, és végül kijöttek a ponthatárok. Csakhogy most más volt a baj. Mivel az orvosira csak a nyelvvizsga pontokat számították be, a Srác emelt szinten érettségizett kémiából. Meg is kapta a negyven pluszpont, de mivel épp csak elérte az ötös szintet, még a legkisebb ponthatárú helyre is hiányzott neki egy pont. Hát ilyen is van. A srácot nem vették fel sehova. Egy szempontból talán nem is volt olyan nagy baj, ugyanis pasikánk a szakítást követő nagy letargia közben

15 15 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM megvilágosodott, és rájött, hogy egyáltalán nem akart orvosira menni, hiszen őt csak a film érdekli. Szerencsére az egyik gyengébb felsőoktatási intézmény hirdetett pótfelvételit Média és Kommunikáció Szakra, ahova a Srácot fel is vették, ami nem is csoda, hiszen erre a szakra 144 pontja volt. Így most odajár - reméli, csak egy évig, - költségtérítésesre. Ilyen Is van. Innen nézve a dolgokat, talán megbocsátható a szülők erőszakossága, és talán már az is érthetőbb, hogy miért van minden komédiában és a nagy tragédiákban mindig szerelem. Mindenkinek sikeres érettségit, és ki tudja? Talán 10 év múlva láthatjuk a sztori Oscar-díjas filmadaptációját. Dian Eszter 12/b Iskolanap Tudtam, ez a nap borzalmas lesz - rosszul tudtam. A találkozót a szekrény elé beszéltük meg. Ez a többiek értelmezésében a következőt jelenti: Találkozzunk a szekrényben és addig is, amíg jön a tanár, hogy ne unatkozzunk, okozzunk akkora kárt, melynek mértéke a civilizált elme számára felfoghatatlan.. A tanár úr végül nem jött. De mi mentünk. Lefelé a lépcsőn. Mikor elhaladtunk a büfé előtt, arra gondoltam, ha kifogyott a munícióm, ennek még hasznát vehetem. Ekkor kiértünk az udvarra, a hangulat a kollektív öngyilkosságra való hajlam, és a szereplők meglincselésére való megszállott késztetés közti érdekes átmenetet tükrözte. Itt mindenkit kristálytisztán lehetett hallani, csak azt nem, aki a színpadon volt. Én a hátsó sorban álltam, egy labdán. Nem tehetek róla, hogy magasak voltak előttem, úgyhogy ne nézz így rám! Az értetlenkedő tanároknak elmagyaráztam, hogy ezt azért csinálom, mert ez a sok majom nem áll odább. Érdekes: erre a védekezésre majdhogynem összevertek. Midőn véget ért a díjak kiosztása (meg ne kérdezd milyen díjaké), kerestünk egy kényelmes helyet ahhoz, hogy az égvilágon semmit ne csináljunk. Fazó szerint ez legalább remekül megy. Ez egy úri koncert volt: elegánsan késett. Valahogy nincs szerencsém: megtaláltam az elvesztett ötvenesemet, de ezzel másik három fiú is így volt. Ráadásul készek voltak némi megértést verni belém. Én elfutottam, és szokásom szerint hosszas mérlegelés után sikerült kiválasztanom az egyetlen totálisan életképtelen irányt. Azt, hogy az íjászat közepében loholok, csak akkor tűnt fel, mikor elzúgott a fejem mellett egy vessző. Hogy egy kis időt adjak nekik, elmentem a kapuéra (asszem így írják) bemutatóra. Az volt kiírva: TÁNCOS HARCMŰVÉSZET megpróbáltam elképzelni, amint zenére ölik az embereket. Nem ment. Megpróbáltam, hátha ha összeszorítom a szemem, látok

16 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 16 benne valami koreográfiát. Ez sem jött be. Valószínűleg velem lehet a baj. Egy darabig még maradtam, de az eredményhirdetést már nem volt merszem kivárni. Elmentemben rápillantottam osztálytársaimra: milyen fáradtnak és nyúzottnak látszanak, megértem őket: nehéz arra gondolni, hogy csak egy év múlva lesz újra iskolanap. Írta, de még nem rendezte meg: B. András A félelem avagy erdei iskola a régi osztályommal Megint nehezen indult. A tanárom két nappal az indulás előtt vette fontolóra a szállás problémáját. Egy nappal az indulás előtt büszkén jelentette be: Talált egy olcsó, ám gyönyörű helyet, aminek ahhoz képest, hogy milyen jó helyen van, nevetségesen alacsony az ára. Mikor odaértünk rögtön láttuk, miért volt olyan olcsó. A helye valóban szép volt. Azt az apró stilisztikai melléfogást leszámítva, hogy gyönyörű rálátás nyílt róla a falu temetőjére. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van a ház, van egy térdig (térdig, nem pedig égig) érő kidőlt-bedőlt deszkakerítés. Tehát azt a kevéske jó érzést, ami az esti szalonnasütésben lett volna, ahogy volt, úgy törte derékba. Valamint ami a gyermeki lelket széppé varázsolja: néhány bölcs ember tőlünk, meg az ötödikből úgy érezte, hogy neki eddig az hiányzott az életéből, hogy éjnek évadján bemenjen a temetőbe ökörködni. Volt köztük egy kiskrapek, aki néhány napja vehette le a gipszet a törött karjáról. No, ezt szemelte ki valamelyik kemény fiú, hogy majd jól megvicceli. Ugyanis bebújt az egyik sír mögé, és lassan kiemelkedett, mikor a szerencsétlen odaért. A srác sírógörcsöt kapott, és reszketve futott fel a házba, ahol csak ennyit bírt kinyögni: - Valami van odakint! Láttam! Az volt a sanda gyanúm, hogy a kedves és bajtársias barátai nem a legjobb módszerrel próbálták eloszlatni az aggodalmait. Ugyanis elsötétítették a szobát és spiritiszta szeánszot tartottak, hogy kiderítsék, melyik túlvilági lény akarja elkapni. Az egyik hülye rugdosta az asztalt a lábával, de a kiskrapek olyan idegállapotban volt, hogy csont nélkül elhitte, hogy ez a túlvilág átka. Mikor kiégett az egyik régi izzó, elkezdték kántálni: - Még az éjjel eljön érted! Szegény srác úgy beijedt, hogy másnap szándékosan eltörte a karját, és hazament. Az az érzésem, hogy a többiek jobban érezték magukat, ugyanis a szomszéd szobában sztriptízpókert játszottak. Bódi András 8/b

17 17 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM Idén már három nagyszerű túra került megrendezésre, az iskolánkban működő és évek óta egyre népszerűbb túraszakkör keretén belül. A lelkes diákok nem rettentek meg a meredek hegyoldalaktól és a kiválónak egyáltalán nem nevezhető időjárási helyzetektől sem. Az első túra útvonala, melyet októberben a Vértesben rendeztek a következő volt: Oroszlány Majk Várgesztes Vitányvár Szárliget. Ezt egy az őszi szünetben tartott mátrai kirándulás követett, a legutóbbi pedig a Pilis hegyeibe vezették a diákokat. A képeket és a feliratokat Szlamka Zsófia készítette.

18 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 18 Folytatás a következő számban!

19 19 SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM TÉTEL: A megzavarodott képzeletekből létrejött fanatizmus birodalmakat dönt meg Véleményem szerint a fenti állítás teljes egészében nem mondható igaznak, viszont tény, hogy a fanatizmus ezen formája nagymértékben hozzájárulhat egy állam vagy egy birodalom morális, és ebből kifolyólag gazdasági válságához, esetleg a rendszer összeomlásához is. A fent szereplő mondat tartalmának hatása leginkább a Középkor idején volt érzékelhető. A polgárok nagy része tájékozatlan és tanulatlan volt. A Középkorban élő polgárok magas hányada az előbbiekből kifolyólag nagyon könnyen befolyásolhatóvá vált Az egyházi vezetők természetesen tisztában voltak azzal, hogy gyakorlatilag birkaként tudták irányítani a népet, és sok esetben ezt fel is használták saját, személyes céljaik elérésére. Ha valakit el akartak tenni láb alól, akkor egyszerűen a kereszténység álarca mögé bújva kiátkozták, avagy közölték, hogy az érintett személy eretnek, vétett a keresztény vallás és egyben Isten ellen is. Ezzel a megoldással leggyakrabban meg is oldódott a probléma. A célpontot máglyán elégették, és ment tovább az élet. Néha, mikor a társadalom alsóbb rétegei rájöttek, hogy csupán kihasználják őket, és sokszor cserébe még megélhetési lehetőséget sem kapnak, lázadást szítottak a főurak ellen, ami vélhetően nem tett jót az ország közbiztonságának. Természetesen a fenti tézis ma már korántsem annyira aktuális, mint régebben volt, hiszen az emberek tájékozottabbá és ezáltal kevésbé befolyásolhatóvá váltak, ráadásul ma már nagyságrendekkel nehezebb egy államot morálisan és gazdaságilag instabil helyzetbe hozni, viszont az tény, hogy a politikusoknak gyakran sikerül radikális érzelmeket kiváltani a népből. Például, abban az esetben, ha a csaknem ezer éves magyar nemzeti jelképről, az Árpád-sávos zászlóról azt állítják, hogy neonáci szimbólum és ezt a nép elég jelentős hányada elhiszi, akkor nem valószínű, hogy ez pozitívan fog visszahatni a közhangulatra. Nyilvánvalóan az sem helyénvaló, hogy tudatlan emberek olyan jelképeket hordozzanak a kezükben, amelyeknek nem ismerik a jelentését, és ezekkel a kezükben megtámadják a tüntetés színhelyétől párszáz méterre levő televízió csatorna székházát, de azért itt is észrevehető, hogy kis hazánk vezetősége nem kíván gondoskodni az ország biztonságáról és a rendfenntartók felfegyverzéséről, mert tény, hogy mintegy négyezer rendőrnek csaknem tíz órába került, hogy

20 SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM 20 megállítson ötszáz kővel dobálózó, részeges állampolgárt, akik a rendőrség jelenléte mellett játszi könnyedséggel kifosztották az érintett TV csatorna székházát. Mindent összefoglalva: véleményem szerint nem mondható igaznak, hogy a megzavarodott képzeletekből létrejött fanatizmus birodalmakat dönt meg, de bizonyos esetekben nagymértékben hozzájárulhat a rendszer hanyatlásához. Hajnal Nagy Csongor 10/c Álmosan villogó lámpákkal zötyögött be a hév a peronra. Nyikorgó kerekekkel megállt, és kitárta ajtajait. Többedmagammal tettem meg a két lépcsőt, s lévén a vonat szinte üres, le is ültem egy ablak melletti felettébb kényelmetlen ülésre. Homályos sípszó járta át-keresztül az utasok fülét, vöröses lámpák villantak az ajtók fölött, és a hév elindult. A korai időpontra nézve megengedtem magamnak, hogy karikás szemekkel, és beesett arccal nézzek ki a fejemből, ki egyenesen az ablakon. Fáradtságomat tetézte az ébredés utáni zöldtea hiánya. Az ég alja bíbor színben játszott, a kelő nap első sugarai táncoltak rajta. A vonat egy erdő mellett haladt el, s én látni véltem az ébredő természet sóhajtásait, a felpattanó szemeket, hallani véltem az első mozdulatokat. Velem szemben egy fiatalasszony ült, ernyedt vállakkal, arca ráncos volt, szemei fáradtak, az új nap kezdetének ellenére. Kezében egy kiflit tartott, ám csak nézte azt, s inkább gondolatban fogyasztotta el, csak hadd mellőzze a mozgást. A hév ekkor megállt, hogy újabb embereket fogadjon magába, kik a munkába indulnak messze, ki tudja, hová? Embereket, oly különböző, s alig hasonló embereket, más és más élettel. Korombeli, gimnazista fiú foglalt helyet mellettem, kabátját fázósan összehúzta, majd táskájából egy rántással elővette kémia tankönyvét, és annak tanulmányozásába merült. Alig telhetett el néhány másodperc az univerzum hátralevő idejéből, mikor a fiú becsukta a könyvet. Szemeit behunyva pihent. Aztán gondolt egyet, és újra felcsapta a könyvet. Mintha képtelen lett volna eldönteni, képes-e ilyen, hajnali percekben elég figyelmet összepontosítani a kémia nemes tudományára. Végül megegyezett magával egy lényegre törő nem válasszal. Tekintetemet az égboltra függesztettem az ablak vastag, ám hűvös