A Caricetum buekii, Caricetum cespitosae, Caricetum paniceo-nigrae, Cirsietum rivularis és Sagittario-Sparganietum emersi hazai elõfordulásáról

Átírás

1 A Caricetum buekii, Caricetum cespitosae, Caricetum paniceo-nigrae, Cirsietum rivularis és Sagittario-Sparganietum emersi hazai elõfordulásáról LÁJER Konrád H-7759 Lánycsók, Béke tér 32. Bevezetés A magyarországi növénytársulások eddigi legteljesebb ismertetése a növénytársulások vörös könyvében található (BORHIDI SÁNTA 1999)**. Ennek ellenére ebbõl az átfogó munkából is kimaradt néhány, még természetvédelmi szempontból is figyelemre méltó asszociáció, amelyek kutatásával az elmúlt években foglalkoztam. Közülük néhány Calthion R. Tx jellegû társulást ismertettem egy botanikai szakosztályi elõadás keretében, amelynek rövid összefoglalása megjelent (LÁJER 1998a). Miután erre azóta már hivatkozás is történt a szlovákiai Ipoly-völgy Caricetum buekii társulásának kutatása kapcsán (HRIVNÁK et al. 2001), célszerûnek látszik az eredmények cönológiai felvételeket magában foglaló részletesebb dokumentálása. Egy további Molinietalia-társulást a Somogyi múzeumok közleményeiben írtam le elõször, az Oenanthion aquaticae Hejný ex Neuhäusl 1959 csoportba sorolható nyílfüvesre pedig a Csörnöc mentén, illetve az alsó Duna-ártéren folytatott kutatásaim során figyeltem fel. Módszerek A terepi munkálatokat ben, de fõként 1997 év folyamán végeztem. A cönológiai felvételeket Braun-Blanquet módszerrel, tipikus növényzetû élõhelyrõl készítettem. Az egyes állományokat florisztikai összetételük és fiziognómiájuk, valamint egyéb ökológiai szempontok (terepdõlés, vízellátottság, stb.) alapján határoltam körül. A mintaterület nagysága tapasztalati ajánlások figyelembevételével (Dierschke, 1994), továbbá arra tekintettel, hogy a mintaterület a vegetáció összetétele szempontjából homogén legyen, a nedves réti (Molinietalia) társulásoknál m², a Sagittario-Sparganietum emersi esetében 4 m² területû négyzet volt. A gyakoriság-borítás (A-D) értékek becslésénél (korábbi munkáimmal összhangban) az alábbi kategóriákat alkalmaztam: + : borítás < 5%, egyedszám < 5 1 : borítás < 5%, 5 egyedszám < 50 1 : borítás < 5%, egyedszám 50 2 : 5 borítás <15%, egyedszám tetszõleges 35 2 : 15 borítás < 25%, egyedszám tetszõleges 3 : 25 borítás < 50%, egyedszám tetszõleges 4 : 50 borítás < 75%, egyedszám tetszõleges 5 : 75 borítás 100%, egyedszám tetszõleges A felvételi táblázatokban a fajokat elsõsorban BORHIDI (1995) szerinti cönológiai csoportokba való besorolásuk szerint adtam meg. A szüntaxonómiai kategóriák sorrendjét általában az adott társuláshoz való kapcsolat, illetve az alacsonyabb-magasabb rang határozta meg. Konstansnak tekintettem azokat a fajokat, amelyek a felvételek több mint 80 %-ában elõfordultak, míg a felvételek 60 x 80 %-ában elõforduló fajokat szubkonstansként jelöltem meg. Az alkalmazott taxonómiai nevezéktan SIMON (2000) növényhatározójának felel meg. Eredmények Nyílfüves (Sagittario-Sparganietum emersi R. Tx. 1953) KITAIBELIA VIII. évf. 1. szám pp.: Debrecen 2003 Mintafelvételek: (Kismákfa, 2000, területnagyság 4 m²): Sagittaria sagittifolia 3, Sparganium emersum 3, Myosotis palustris +, Nuphar lutea +. Sagittaria sagittifolia 5, Myosotis palustris 2, Berula erecta +. Álló vagy lassan folyó, sekély vizû, iszapos termõhelyeken találjuk általában kis kiterjedésû állományait, ** A kézirat benyújtása óta megjelent BORHIDI A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Bp. c. könyve, amely az itt tárgyalt társulások közül kettõt (Caricetum paniceo-nigrae, Cirsietum rivularis) röviden ismertet.

2 36 KITAIBELIA 8 (1) : amelyekben a domináns nyílfû (Sagittaria sagittifolia) laza gyepet alkot. A Sparganium emersum rendszerint mélyebb vízben jelenik meg, a kiszáradást kevésbé tûri. A kísérõ fajok száma kevés, közülük eddigi tapasztalataim szerint nálunk leginkább a Myosotis palustris fordul elõ. A mélyebb víz felé többnyire lebegõhínár, a szárazabb oldalon Phragmition-társulások (a Csörnöc-patakban pl. Sparganietum erecti) váltja fel. Országosan nagyon ritka, korábban nem tanulmányozott társulás, amelynek hasonló megjelenésû és faji összetételû állományait a déli Duna-ártéren (összehasonlításul egy ugyanabban az évben készült felvétel a Nyéki Holt-Duna környékérõl: Sagittaria sagittifolia 5, Lemna minor 4, Spirodela polyrhiza 3, Myosotis palustris +) és fragmentálisan az Ipoly mentén (Litke) ismerem. A kézirat benyújtása óta elõkerült a Marcalból, ahol több cönológiai felvételt készítettem. Pl.: Kamond-Boba, m 2, Sagittaria sagittifolia 5, Spirodela polyrhiza 4, Butomus umbellatus 2b, Berula erecta 1, Phragmites australis 1, Potamogeton nodosus 1, Sparganium emersum 1, Veronica catenata +. Közvetlenül veszélyeztetett, fokozott védelmet érdemlõ növénytársulás. A társulások vörös könyvébõl kimaradt, mert a megírás idején még nem állt rendelkezésre kellõ információ. Védelme érdekében meg kell akadályozni meglevõ élõhelyeinek, általában a kisvizeknek az eltûnését, termõhely-átalakítását. Bánsági sásos (Caricetum buekii Kopecký & Hejný 1964), (1. táblázat) Kopecký és Hejný a közép-szlovákiai Ipoly-medencébõl írta le ezt a társulást. Csehországból, Németországból, Ausztriából (ELLMAUER MUCINA 1993) is ismert. Hazai kutatásaim során elõkerült az Õrségbõl (Nagyrákos, Õriszentpéter, Szõce), Vend-vidékrõl (Apátistvánfalva, Kétvölgy), a Rába-völgybõl (Halogy-Nádasd, Kismákfa-Vasvár), a Bakonyaljáról (Nyirád), az Ipoly völgyébõl (Ipolytarnóc, Litke, Nógrádszakál), valamint fragmentálisan a Dráva mellõl (Bélavár) és a Bódva-völgybõl. Terjedelmi okokból a felvételeknek csak egy részét közlöm, amely jól reprezentálja a társulás változatosságát. Általában folyó- és patakvölgyekben levõ termõhelyeire jellemzõ az erõs vízszintingadozás. Felszíni vízborítás csak idõszakosan fordul elõ. Az iszapos-homokos üledékben a Carex buekii erõteljes gyökérzete akár 3 m-es mélységbe is lehatol, így akkor is eléri a talajvizet, amikor a felszíni rétegek már kiszáradnak. Ezzel magyarázható a társulás sajátos fajösszetétele és struktúrája: a magas, erõteljes sás sûrû állományai alakulnak ki. Ez a sásfaj az általa meghódított területen igen erõs kompetitor, ezért a többi faj megjelenési lehetõsége korlátozott, a kísérõ fajok készlete állományonként is erõsen változó. Még leginkább a felszíni talajréteg kiszáradását elviselni képes Molinietalia-fajok jelennek meg. A felvételekben szubkonstansnak csak a Caltha palustris bizonyult. Az elõforduló fajok száma meglehetõsen nagy, de a konstancia-értékek alacsonyak. A domináns Carex buekii nagyon jó karakterfaja a társulásnak. Az állományok környezetüktõl élesen eltérõ, sötétebb színükkel hívják fel magukra a figyelmet. Jellemzõen égerligetek helyén (vagy, mint Nyugat-Magyarországon, azokkal érintkezésben) alakulnak ki és a szukcesszió folyamatában metastabilis állapotot alkotva, kaszálás nélkül is sokáig fennmaradnak. A többi itt ismertetésre kerülõ társuláshoz képest a Caricetum buekii alkalmazkodóképesebb, lokálisan valamelyest gyakoribb, de ez is csak kis kiterjedésû állományfoltokban fordul elõ, veszélyeztetett védett fajoknak nyújt menedéket (pl. Doronicum austriacum, Polygonum bistorta, Veratrum album), ennek megfelelõen ez is védelmet érdemel. Csermelyaszatos (Cirsietum rivularis Nowinski 1927), (2. táblázat) Elsõként Lengyelországból leírt növénytársulás. Hazai felvételei Külsõ-Somogyban (Látrány), a Drávavölgyben (Berzence), a Marcal-medencében (Kerta-Iszkáz, Adorjánháza) és a Nyírségben (Nyírábrány) készültek. Tipikus élõhelyei tápanyaggal jól ellátott, áramló vízzel átitatott, glejes-pszeudoglejes, iszapos, néha kissé láposodó talajokon alakulnak ki, pl. patakvölgyekben, lejtõlábaknál. A domináns Cirsium rivulare általában laza állományokat alkot, amelyekben egyéb, elsõsorban mocsárréti fajok is jelentõs borításértékekkel szerepelnek. A hazai felvételekben állandónak bizonyult a Carex acutiformis, Cirsium rivulare, Equisetum palustre, Mentha aquatica, szubkonstans a Valeriana dioica, Galium palustre, Angelica sylvestris. A társulás különösen nyár eleji aszpektusában, a Cirsium rivulare virágzásakor, a sok magasra emelt, pirosas lila fészek révén feltûnõ. A társulás elõfordulási centruma az eddigi adatok alapján a Kárpátok térségére tehetõ. Somogyi elõfordulásáról korábban már beszámoltam (LÁJER 1998b). Hosszú távú fenntartásához (optimálisan évente kétszeri) kaszálás szükséges. Termõhelyeit a gyepfeltörés, vízrendezési munkálatok, halastó-létesítés és esetleg beerdõsítés fenyegeti. Fokozott védelemre érdemes. Gyepes sásos (Caricetum cespitosae Steffen 1931), (3. táblázat) Eredetileg a Baltikumból leírt növénytársulás, északi-kontinentális elterjedési centrummal. A domináns faj zsombékszerû növekedési formája miatt magassásosokra (Magnocaricion, pl. Caricetum elatae) emlékeztetõ társulás, de ebben már gyakoribbak a Molinietalia fajok. A közép-európai állományok egy részét korábban a Magnocaricion-ba sorolták (OBERDORFER 1983) Érdekes, hogy nyírségi állományai, amelyekben

3 LÁJER K.: A Caricetum buekii, Caricetum cespitosae, Caricetum paniceo-nigrae, 37 Cirsietum rivularis és Sagittario-Sparganietum emersi hazai elõfordulásáról a felvételek készültek, valamennyien lápok közelében fordulnak elõ, valamivel szárazabb térszínen (hasonló helyzetben található fragmentális állománya a Bakonyalján is, Nyirád mellett). Hasonló viszonyok között található a Cserehátban (PENKSZA SALAMON 1997a, 1997b) és a Heves-Borsodi-dombságban (SULYOK SCHMOTZER 1999) is. A Carex cespitosa (Linné így írta!) mellett minden felvételben elõfordult az Equisetum palustre, Angelica sylvestris, Lysimachia vulgaris, Calystegia sepium. Említésre méltó, hogy a felvételek háromnegyedében megtalálható a társulás természetvédelmi szempontból legértékesebb faja, az Angelica palustris is. Külföldi adatok (ELLMAUER-MUCINA 1993) szerint a társulás szivárgó vizû termõhelyekhez kötõdik és egyfajta átmenetet jelent a Calthion és a Magnocaricion között. A zsombékos habitus a kaszálás megszûnése után alakul ki. Termõhelyeit a gyepfeltörés, vízrendezési munkálatok, halastó-létesítés és esetleg beerdõsítés fenyegeti. Fokozott védelemre érdemes. Fekete sásos mocsárrét [Caricetum paniceo-nigrae (Soó 1957) Lájer 1998] A társulás érvényes leírását és felvételeit illetõen vö. LÁJER (1998b). Carex nigra dominanciájú, mocsárréti jellegû növénytársulás, amely lápok peremén, agyagos felszíneken alakult ki. A nedvesebb oldalon magassásosok (Caricetum appropinquatae, C. elatae, C. vesicariae, C. gracilis stb.), vagy mészkerülõ alacsony sásos lápi társulások (Carici echinatae-sphagnetum, Caricetum goodenowii) határolják. Az Õrségben és a Vend-vidéken a magasabb térszinten Junco-Molinietum, Somogyban egyéb mocsárrétek váltják fel. Szürkészöld, többé-kevésbé sûrû, vagy lazább gyepeket alkot. Eddigi vizsgálataim szerint a domináns faj mellett konstansnak bizonyult a Carex panicea, Lysimachia vulgaris, szubkonstans a Deschampsia cespitosa és a Lythrum salicaria. Ritkább, de eléggé jellemzõ a Succisella inflexa megjelenése. Felvételei Belsõ-Somogyban (Inke, Somogysimonyi), az Õrségben (Szalafõ), a Vend-vidéken (Alsószölnök), Zalában (Homokkomárom-Sormás, Vindornyalak) és a Tarna-vidéken (Arló) készültek. ASZÓD (1936) és SOÓ (1938) sok tekintetben hasonló társulást vizsgált Caricetum goodenowii néven a Nyírségben, amelyrõl szintetikus listákat közöltek. A korábban leírt Caricetum goodenowii Braun 1915 azonban kifejezetten lápi (Caricion fuscae Koch 1926 em. Klika 1934) jellegû társulást jelöl, jellemzõ fajai a Carex canescens, Carex echinata, Juncus filiformis, stb., gyakran megjelennek benne a tõzegmohák is. A nyírségi állományokat SOÓ (1957) szubasszociációként a Molinietum alá vonta. Ezt nem tartom jó megoldásnak, mert a vizsgált társulás fajösszetétele alapján inkább Deschampsion, vagy felfogástól függõen esetleg Cnidion jellegû és távolabb áll a Succiso-Molinietumtól, mint pl. a Junco-Molinietum Preising A Gratiolo-Caricetum fuscae Wagner 1950 ELLMAUER ÉS MUCINA (1993) szerint folyóárterek mésztartalmú üledékén megjelenõ, magassásosokhoz közelítõ, Cnidion-jellegû társulás, melynek konstans faja egyebek között a Carex disticha, Gratiola officinalis, Symphythum tuberosum. Klasszikus lelõhelye elpusztult, az idézett mû szerint elõfordulása jelenleg Ausztria egy pontjáról ismert. A Caricetum paniceo-nigrae termõhelyeit a gyepfeltörés, vízrendezési munkálatok, halastó-létesítés és esetleg beerdõsítés fenyegeti Fokozott védelemre érdemes. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki Penksza Károlynak, aki néhány értékes kiegészítésével tette teljesebbé jelen közlemény szövegét. 1. táblázat. Caricetum buekii felvételei (zárójelben a felvételezés éve) 1-5.: Apátistvánfalva (1997), 6-10: Kétvölgy (1997), : Õriszentpéter (1997), 13-19: Nyirád (1997), 20: Vasvár (2000), 21.: Litke-Ipolytarnóc (2001). Valamennyi felvétel 25 m²-es négyzeten készült Faj Calthion Carex buekii Cirsium oleraceum Cirsium rivulare Molinietalia Achillea ptarmica Deschampsia cespitosa Equisetum palustre Filipendula ulmaria Galium rubioides Galium uliginosum Gentiana pneumonanthe Lychnis flos-cuculi

4 38 KITAIBELIA 8 (1) : táblázat. (folytatás) Caricetum buekii felvételei Molinia arundinacea Sanguisorba officinalis Selinum carvifolia Stellaria palustris Thalictrum flavum Valeriana dioica Veratrum album Magnocaricion Carex paniculata Carex riparia Carex vesicaria Galium palustre Peucedanum palustre Phragmitetea Epilobium parviflorum Hypericum tetrapterum Lythrum salicaria Myosotis palustris Phalaris arundinacea Scutellaria galericulata Polygono-Trisetion Polygonum bistorta Molinio-Arrhenatheretea Juncus conglomeratus Lathyrus pratensis Pimpinella major Stellaria graminea Vicia cracca Salicion cinereae Salix aurita Alno-Ulmion Doronicum austriacum Fagetalia Aegopodium podagraria Carex brizoides Oxalis acetosella Fagion sylvaticae Ranunculus lanuginosus Calystegion Calystegia sepium Plantaginetea Potentilla anserina Artemisietea Solidago gigantea Indiff. Angelica sylvestris Betonica officinalis Caltha palustris Carex vulpina Cirsium arvense Cirsium palustre Galeopsis pubescens Iris pseudacorus Juncus effusus Lycopus europaeus Lysimachia vulgaris

5 LÁJER K.: A Caricetum buekii, Caricetum cespitosae, Caricetum paniceo-nigrae, Cirsietum rivularis és Sagittario-Sparganietum emersi hazai elõfordulásáról 1. táblázat. (folytatás) Caricetum buekii felvételei Mentha aquatica Poa trivialis Polygonum amphibium Rubus caesius Scirpus sylvaticus Stachys palustris Urtica dioica táblázat. Cirsietum rivularis felvételei 1-5: Látrány, 6-9: Berzence, 10: Kerta-Iszkáz, 11: Nyírábrány. Valamennyi felvétel 25 m²-es négyzeten, 1997-ben készült. Faj Molinietalia Caltha palustris Carex panicea Cirsium rivulare Dactylorhiza incarnata Deschampsia cespitosa Equisetum palustre Filipendula ulmaria Galium uliginosum Geranium palustre Lychnis flos-cuculi Sanguisorba officinalis Selinum carvifolia Succisa pratensis Valeriana dioica Caricion davallianae Carex hostiana Juncus subnodulosus Magnocaricion Carex acutiformis Carex appropinquata Carex acuta Carex elata Galium palustre Molinio-Arrhenatheretea Achillea millefolium Arrhenatherum elatius Cirsium canum Holcus lanatus Lathyrus pratensis Pulicaria dysentherica Ranunculus acris Vicia cracca Phragmitetea Iris pseudacorus Lythrum salicaria Myosotis palustris Phragmites australis Salicion cinereae Salix cinerea Artemisietea Solidago gigantea

6 40 KITAIBELIA 8 (1) : táblázat. (folytatás) Cirsietum rivularis felvételei Indiff. Agrostis stolonifera Angelica sylvestris Calystegia sepium Carex flacca Eleocharis palustris Eupatorium cannabinum Festuca arundinacea Festuca pratensis Galium verum Juncus articulatus Juncus inflexus Lycopus europaeus Lysimachia nummularia Lysimachia vulgaris Mentha aquatica Poa trivialis Ranunculus repens Symphythum officinale Mohaszint Brachythecium rutabulum Eurhynchyum speciosum Plagiomnium elatum Plagiomnium undulatum táblázat. Caricetum cespitosae felvételei. 1-2.: Nyírábrány, 3.: Piricse, 4.: Bátorliget. Valamennyi felvétel 25 m²-es kvadrátban, 1997-ben készült. Mohaszint: 4.: Calliergonella cuspidata 1. Faj Molinietalia Angelica palustris Carex cespitosa Cirsium rivulare Deschampsia caespitosa Equisetum palustre Filipendula ulmaria Galium uliginosum Lychnis flos-cuculi Orchis laxiflora Sanguisorba officinalis Selinum carvifolia Valeriana officinalis Magnocaricion Carex acutiformis Galium palustre Phragmitetea Lythrum salicaria Poa palustris Molinio-Arrhenatheretea Alopecurus pratensis Briza media Cirsium canum Lathyrus pratensis Vicia cracca Alnion glutinosae Thelypteris palustris Salicion cinereae Calamagrostis canescens Salix cinerea Calystegion Calystegia sepium Indiff. Angelica sylvestris Caltha palustris Carex hirta Carex spicata Cirsium arvense Eupatorium cannabinum Festuca pratensis Juncus effusus Lysimachia vulgaris Mentha aquatica Polygonum amphibium Potentilla reptans Ranunculus repens Symphythum officinale Veronica longifolia

7 LÁJER K.: A Caricetum buekii, Caricetum cespitosae, Caricetum paniceo-nigrae, Cirsietum rivularis és Sagittario-Sparganietum emersi hazai elõfordulásáról táblázat. Caricetum paniceo-nigrae felvételei (zárójelben a felvétel készítésének éve). 1: Szalafõ (1997), 2: Alsószölnök (1997), 3: Homokkomárom-Sormás (1999), 4: Vindornyalak (1997), 5: Arló (1997), 6: Somogysimonyi (1997), 7: Inke (1997). Valamennyi felvétel 10 m²-es négyzeten. Faj Molinietalia Achillea ptarmica Agrostis canina Carex otrubae Carex panicea Deschampsia caesp Equisetum palustre Galium uliginosum Lychnis flos-cuculi Molinia hungarica Orchis laxiflora Potentilla erecta Sanguisorba officin Succisella inflexa Veronica scutellata Molinio-Arrhenat.tea henatrrhenatheretea Alopecurus pratensis Cardamine pratensis Carex ovalis Centaurea jacea Holcus mollis Juncus conglomerat Lathyrus pratensis Poa pratensis Ranunculus acris Scheuch.-Caricetalia Carex nigra Eriophorum angustif Caricion davallianae Carex flava Carex hostiana Magnocaricion Carex appropinquata Carex elata Carex acuta Faj Galium palustre Peucedanum palustre Phragmitetea Lythrum salicaria Myosotis palustris Scutellaria galericul Artemisietea Solidago gigantea Indiff. Agrostis stolonifera Angelica sylvestris Caltha palustris Carex distans Carex flacca Carex hirta Cirsium palustre Eleocharis palustris Juncus articulatus Juncus inflexus Lysimachia nummularia Lysimachia vulgaris Mentha aquatica Poa trivialis Potentilla anserina Potentilla reptans Ranunculus repens Scirpus sylvaticus Trifolium hybridum Mohaszint Brachythecium rivul Calliergonella cuspi data Campylium stellatum Leptodyctium riparium Summary Occurrence of Caricetum buekii, Caricetum cespitosae, Sagittario-Sparganietum emersi, Caricetum paniceonigrae and Cirsietum rivularis in Hungary K. LÁJER Occurrence and characterization of five plant communities is discussed. Two wet meadow communities Caricetum buekii, Caricetum cespitosae and a rare Oenanthion-community, Sagittario-Sparganietum emersi are described from Hungary in detail. Two further Molinietalia communities: Caricetum paniceo-nigrae and Cirsietum rivularis, published earlier by the author but not covered in the Hungarian Red Data Book for

8 42 KITAIBELIA 8 (1) : communities, are also discussed. Caricetum paniceo-nigrae is distinguished from Caricetum goodenowii (acid fens, fen meadows) as well as from Succiso-Molinietum (drier and more calcareous habitats). All discussed communities are endangered in Hungary and Central Europe. BORHIDI A. (1995): Social behaviour types, their naturalness and relative ecological indicator values of the higher plants of the Hungarian Flora. Acta Bot. Hung. 39: BORHIDI A. SÁNTA A. (szerk., 1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2. TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. DIERSCHKE, H. (1994): Pflanzensoziologie. Grundlagen und Methoden. Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart. ELLMAUER, T. MUCINA, L. (1993): Molinio- Arrhenatheretea. In: MUCINA L., GRABHERR, G. & ELLMAUER, T. (eds.) Pflanzengesellschaften Österreichs. Teil I. Anthropogene Vegetation. Gustav Fisher, Jena. HRIVNÁK, R., O AHEL OVÁ, H., VALACHOVIÈ, M., CVACHOVÁ, A., BALÁZS P. (2001): Aquatic and marsh plant communities of an inundation area of the Ipel River (rkm ). Kitaibelia 6: KOPECKÝ HEJNÝ (1965): Allgemeine Charakteristik der Pflanzengesellschaften des Phalaridion arundinacea-verbandes. Preslia 37: LÁJER K. (1998a): Néhány Calthion-jellegû növénytársulás magyarországi elõfordulásáról. Bot. Közlem. 85(1-2): 169. Irodalom LÁJER K. (1998b): Újabb adatok Belsõ-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez. Somogyi Múzeumok Közleményei 13: NOWINSKI, M. (1927): Les associations végétales des basses tourbieres entre Chodaczów et Grodzisko. Kosmos (Czas. Polsk. Tow. Przyr. im. Kopernika Rocz.) 52: OBERDORFER, E. (1983): Süddeutsche Pflanzengesellschaften III. Gustav Fischer, Jena. PENKSZA K. SALAMON G. (1997): Adatok a Cserehát, a Bódva-völgy és a Rakacai-völgymedence flórájához I. Kitaibelia 2(1): PENKSZA K. SALAMON G. (1997): Adatok a Cserehát, a Bódva-völgy és a Rakacai-völgymedence flórájához II. Kitaibelia 2(2): SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények. (4. átdolg. kiad.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. STEFFEN, H. (1931): Vegetationskunde von Ostpreussen. Gustav Fischer, Jena. SULYOK J. SCHMOTZER A. (1999): Adatok a Tarnavidék és a Bükk északi elõterének flórájához I. Kitaibelia 4(2)