Siklósi Erika: Cserbenhagyások

Átírás

1 1 Siklósi Erika: Cserbenhagyások

2 2 Tartalom: Színdarab... 4 Ezotéria Négyes Anka Csuriz Ellenség Janóka Attila nővére Nyári munka Adok-kapok Baleset Szőke pesti Brüsszel Az özvegy Günter Hare Krisna Bukta Az operatőr Ragaszkodás Epilógus... 77

3 3 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghez vitt, de a vérét tőled kérem számon. Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet. Ez 3,20-21

4 4 Színdarab - Attila orvos pszichiáter Pesten? Nem lehet igaz! Emlékszel Színésznek, vagy dramaturgnak készült. - Ahogy te is. - Válaszolt nyugodtan, Leló. Ágnes meg sem hallotta. - Micsoda tehetség volt és mókamester. Egyszer kémia óra előtt cserebogarat rakott a tanári székre. Egész órán azt figyeltük mikor ül le Bözsike... - Ahányszor közelített az asztal felé fojtott nevetés hallatszott... - Máig nem tudja szegény mi történt azon az órán... - Valamit megérezhetett, mert nem ült le... Egymás szavába vágva sorolták az emlékeket. - Emlékszel, amikor kidobták az ablakot... - Nem árultuk el a tettest... - És Gábor szívatása... - Ne is mondd, olyan kis szerencsétlen volt. Folyton ugratták, és rajszöget raktak a padjába, hogy beleüljön. Mindenkinek segített... A leckéjét készségesen odaadta... - Meghalt - hajtotta le fejét Leló. - Biztosan tévedsz, pár éve találkoztam vele Párizsban. Egészen megváltozott. Jó képű lett, alig ismertem rá, a kis pattanásos osztálytársra. Jól állt rajt az öltöny és egészen határozott lett a fellépése. Mesélte, hogy elvégezte a német nyelvészet szakot. Megtanult három nyelvet és idegenvezető lett. Ágnes egy szuszra hadarta el, hátha semmissé teheti Leló kijelentését. - Valami furcsa betegség. Jó rég találkozhattál vele, mert nem érte meg a tizedik érettségi találkozónkat sem. Tényleg te hová tűntél? Érettségi óta nem láttalak Mennyi is? tűnődött Leló. Lassan harminc éve. Püff. Visszatértünk a jelenbe és a valóságba. Nem kellett volna. gondolta Ágnes. Elege van a világból. Meglátogatja szülő városát. Leül a Balaton partra, figyeli a hatytyúkat és sirályokat. Szól hozzájuk és a hangját, ki ismeri fel? A legkedvesebb osztálytársa, akit nagyon- nagyon régen nem látott. Aztán elkezdenek beszélgetni - Hosszú történet, talán nem is szokványos Férjhez mentem, külföldre. Gyerekeket szültem. Na jó nem voltam szent, néha félre léptem, úgyhogy a gyerekek nem is a férjeméi, mégis most válás után nála maradtak. Elég nagyok, hogy eldöntsék mi a jó nekik. Leló hosszan nézett Ágnesre. - Ugye viccelsz. Te, aki KISZ titkár voltál az osztályban, és titokban hittanra jártál. Előtted nem lehetett káromkodni. Mit káromkodni, annyit nem lehetett mondani, hogy csaj, meg srác. Most azt mondod, hogy hűtlen voltál. Te, aki megvetetted a házasság előtti kapcsolatot? Emlékszel, milyen sokszor vitatkoztunk ezen - Az a legkevesebb A gyerekeim a volt férjemet választották S nem ok nélkül Jobb nekik ott Kanadában Legalább nem látják anyjuk milyen messzire jutott a lejtőn Először csak alkoholhoz nyúltam, feszültség oldónak, ma már valami keményebb is kell Férjem válasz út elé állított Haza jöttem Talán újra megpróbálom itt Olyan zavaros és annyira közeli. Beszéljünk inkább a múltról Beszéljünk Attiláról. Amikor bolondballagáskor ruhástól fürdött a hideg Balatonban Vagy amikor a tanárokat utánozta diák napokon... Micsoda tanárparódiákat írt. Jó fej volt, egy bohóc Mindig valami turpisságon járt a feje Nem tudom elhinni, hogy orvosnak ment - Pedig, ha akarod, megadom a címét - Leló kezdte kényelmetlenül érezni magát Igaz, hogy nagyon kedves volt valamikor számára Ágnes... Amikor osztálykiránduláson együtt kerestek csillagot. Aztán voltak a négy év alatt rossz periódusaik is, amikor találkára

5 5 hívta Ágnest, s ő a bevásárló szatyrot közéjük rakta. Ma már meg tudna birkózni ezzel a helyzettel, de akkor élete első randiján... Valamit tenni kellett... El kezdett egy másik lánnyal járni... Ma ő is csak emlék... Viszont a felesége féltékeny természetű, így nem örülne, ha ma már ismeretlen nőnek a terhét magára vállalná. Elővette a telefonját. Ágnes is megérezte a férfi hangulat változását. Bepötyögte a két számot a saját telefonjába és elbúcsúzott. - Mennem kell talán majd felhívlak nem is vettem észre, hogy így eljárt az idő. Még egy pillantást vetett a Balatonra és úgy döntött visszamegy Pestre. Az autópályán kicsi volt a forgalom. Szombat délután inkább a tó fele igyekeztek az emberek. A légkondicionáló halkan zümmögött. - Nem kellett volna idejönnöm. felkavarta Ágnest a találkozás Lelóval. Valamikor talán szerelmes is volt belé pár pillanatig. Egy osztálykirándulás jutott eszébe, amikor magukról megfeledkezve ültek a Szalajka völgyben a patak parton. Nézték a pisztrángokat, a csillogó vizet Amiről mindkettőjüknek a fénytörés és visszaverődés jutott eszükbe. Leló, hogy imponáljon, mint a korabeli fiúk általában elkezdett Einstenről s a fény kettős természetéről beszélni. Ágnes Istenre gondolt, aki hármas természetű, mégis egy, de erről nem beszélhetett senkivel A világ keletkezéséről és miben létéről is szívesen eszmét cserélt volna, de nem bízott annyira a fiúban, hogy feltárja előtte titkait. A víz csillogott ők elhallgattak s a csend beszédesebb volt minden másnál, aztán valami szellő megzavarta őket, s a többiekhez csatlakoztak - Furcsa hangulatokat produkál az élet- borzongott meg ismét Ágnes. Sose volt az esetem, de kedves volt hozzám, ahogy most is ezért újra felkavart. - Hol van már a fiatalság és a Szalajka völgy? Nemrég olvasta az interneten, hogy a pisztrángost elvitte az ár. Túl sok volt a csapadék az idén... Egy darabig némán vezetett, élvezte a tájat, amely százhatvannal suhant el mellette. Persze ekkora sebességgel szinte nem látott semmi érdekeset. Az út menti fákon ülő ölyvek épp úgy maradtak el tudatából, mint a Velencei tó közelében fészkelő és ilyenkor a mezőn bóklászó kócsagok. Nem látta az őzeket sem, akik éppen az erdő szélén emelgették fejüket, óvatosan. Elhagyták a takarást, mert sokkal finomabb eleségre leltek. Ágnes nem érzett veszélyt. Már régen nem óvatoskodott, de nem is lassított, hogy az állatok ösztöneiből tanuljon. Nyomta a vasat ész nélkül. Az érdi autópálya lehajtó után tudatosítani kellett magával, hogy már nem száguldozhat. A városban csak ötvennel mehet. Mire a kellemes kis érdi panzióhoz ért többször megfeledkezett magáról. A szobában azonnal a bárszekrényt kereste. Erről eszébe jutott beszélgetésük Lelóval. Egy pohár whiskyvel kiült a teraszra s felhívta Atillát. Attila először meglepődött, aztán értetlenkedett egy kicsit. - Mit keresel Érden? - Egyszer voltunk itt a férjemmel s jól éreztük magunkat. - Mért nem a szüleidhez mentél? - Rég meghaltak, az öcsémet ne kérdezd. Hosszú történet. Kitagadtam apám halálakor. - Jó nem kérdezem miért Gondolom, nem maradsz sokáig itt. - Még nem tudom, mit kezdjek magammal végül is szerettem a családom csak egy kicsit besokalltunk mindannyian. Leló szerint te tudsz segíteni - Hétfőn van egy órám, beszélgetünk s meglátjuk. Csodát ne várj tőlem.

6 6 Miután Ágnes letette a telefont Attilának eszébe jutottak a gimnáziumi évek. Színésznek készült. Kicsit színészet a mostani szakmája is. Kisebb a közönség, nincs előre írt forgatókönyv, s ha valakin nem tud segíteni, az eléggé megviseli. Akkoriban minden olyan tiszta volt. S ha mégis konfliktusuk támadt mögöttük állt a mindig higgadt osztályfőnökük. Négy év alatt csak kétszer kiabált az osztállyal egyszer, amikor kitörtük az ablakot és egyszer, amikor a szerencsétlen Gáborkának megettük a tízóraiját, és összezsíroztuk az angol könyvét. Akkor is az osztály felé ordított, majd elfordult az ablak felé kinézett és mosolygott. - Ágnes- sóhajtott magában Attila. Az emberke tragédiája majdnem kudarcakor sok rosszat kívántunk neki, de azt nem, hogy Kanadáig meneküljön szülei elől, aztán onnan haza kelljen jönnie a férje elől. - Emlékszel Ágnesre az osztályunkból? kérdezte belépő Katától, aki a legokosabb lány volt az osztályban, biológusnak készült és már másodiktól Attila feleségének. Határozott fellépésével, és célirányos magatartásával mindkettőt elérte. - Évike a színdarabból, akit mindennek elmondtunk, mert - Ne folytasd, igen rá Mi volt az apja? - Nem emlékszel ő volt a városi művelődési osztály vezetője, anyja pedig a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója. Egy szem kicsi lányuknak már óvodában mindent szabad volt. Anyja kiverte a dilit, mert az óvó néni meg akarta vele etetni a tökfőzeléket, amit a kicsi Ágnes nem szeretett. Nekünk bezzeg meg kellett enni. Utána évekig nem tudtam még ránézni sem. Aztán ünnepségeken mindig szerepelnie kellett, pedig voltak nála sokkal ügyesebb versmondók is. Még talán a sakk versenyen is első díjat nyert. - Nagy égés volt a megyei, mert még a suszter mattot sem ismerte. Úgyhogy mind a három ellenfele egy perc alatt legyőzte. emlékezett Attila - Az hagyján, de gimibe a matektanárunkat majdnem kirúgták miatta. - Hát nem volt egy észlény, az biztos. - Drága anyukája pedig azt akarta bebizonyítani, hogy a tanár a hibás - Persze ha többet gyakoroltatott volna egy - egy példát - Mondjuk, ugyanazt megoldottuk volna tízszer más számokkal aztán tizenegyedik a dolgozat példa - Az, tetszett volna neki - Bezzeg te így is untad a matek órákat udvarolt Attila. - Csak be akartam bizonyítani, hogy jobb vagyok nálad ugratta Kata. - Néha otthon vért izzadtam, de a versenyt nem adhattam fel. A suliban lazának kellett mutatkoznom. Szóval mi van Ágnessel? - Az imént telefonált. Bajban van - S te fogadod? Én még mindig dühbe jövök - Ej, régen volt, és az osztályfőnök kitalálta mivel bánthatjuk meg a legjobban - Betty, jobb volt Éviként ez igaz - Dobjuk a megbocsátás tengerébe Az lesz a legjobb. zárta le a vitát Attila. Beszélni valamiről, és utána úgy is cselekedni, kevés embernek sikerült már az életben. Attila ismerte a technikákat, amivel a felkavaró élményeket kizárhatja a magánéletéből. Most mégis nehezen aludt el, csak forgolódott az ágyban. - A meleg teszi. - fogta rá, pedig szerette a meleget. Évek óta nem gondolt az osztályára. Tényleg elfelejtette azokat a borzalmas, feszültséggel teli napokat, amikor a színjátszó kör vezetője, Klári néni bejelentette, hogy az Emberke tragédiájával továbbjutottak az Amatőr Színjátszók Országos találkozójára. Ujjongtak örömükben, körbe rohangálták a termet és ölelgették egymást.

7 7 Majdnem egy éve jött Ágnes ezzel a darabbal. Anyukája szerette Karinthy Frigyes írásait, és úgy gondolta a lánya tökéletes Évike lenne. Klári néninek is tetszett a darab. Attiláék a legtehetségesebb társaságává alakultak. Csak Évike nem illik Ágneshez, ő eddig is rövid epizód szerepeket kapott, mert szerepeltetni kellett, de főszerepre nem alkalmas. - Mikor volt a csapatod országos döntőn? Most pedig el tudom intézni, hogy a városit megnyerjétek. - fakadt ki Ágnes anyja. Klári néni amúgy is reakciós volt. Németet tanított és a szakkört vezette, de sem a KISZ, sem a párt nem számíthatott rá. Megtűrték az iskolában, mert jó tanárra szükség volt, de minden lépését figyelték. Abban az időben minden osztályban volt besúgó, aki elmesélte apjának mit mondott Klári néni, vagy bárki más az órán. Apuci pedig jelentett. Nem hiányzott neki, a szőnyegszél a párt irodán. Mint legutóbb mikor az angol szakos kollega a végzős osztály tablójára az Öreg halász és a tengerből választott idézetet akarta íratni. Pedig milyen jól nézett volna ki: A man can be destroyed but not defeated. Vagy amikor ugyanez a társaság a május elsejei felvonuláson angol népdalokat énekelt, mert kifogytak a mozgalmi dalokból. Klári néni örült, hogy gyerekekkel foglalkozhat, és titokban, ha ideje engedte rokonainál egy kis faluban elmehet templomba. Így Klári néni beleegyezett. A gyerekek mit sem tudtak a rendszer visszáságairól, ők élvezték a fiatalságot, s a darabot. Folytak a próbák. Ágnes hol a szövegét felejtette el, hol hiszti rohamot kapott, mert valaki nem úgy szólt hozzá, ahogy ő szerette volna. Eljött a nagy nap. Eljátszották, szerintük rosszabbul, mint a próbákon. Egy kicsit veszekedtek is egymással utána, de Klári néni lecsendesítette őket. Aztán jött a levél, és Klári néni bejelentése: utazhatnak Zalaegerszegre. Addigra Ágnes is érezte tehetsége véges voltát. Veszekedett anyjával egy sort, majd bejelentette, ha tetszik, ha nem ő nem fogja blamálni magát. Ő nem megy sehova. Az iskolában azt hazudta, hogy azon a bizonyos hétvégén el kell utaznia a beteg nagymamájához. A csapat ott állt főszereplő nélkül. Napokig szavukat nem lehetett venni... Nem akarták elhinni, hogy valaki ilyen legyen...próbálták Ágnest meggyőzni. - Te vagy a főszereplő Senki sem tud helyettesíteni nélküled nem mehetünk - Értsétek meg kórházba került a legkedvesebb nagymamám, el kell mennem hétvégén meglátogatni. Pedig nem volt igaz. A nagymamája egy kis somogyi faluban élte békés hétköznapjait, gyerekei messze kerültek. Ő nem zsörtölődött. Végezte mindazt a munkát, amit fél évszázada megszokott. Vigyázott az állatokra, vetett és gazolt a konyhakertben. Főzött a párjának. Télen kézimunkázott. A nagypapa néha zsörtölődött, mert eljárt fölötte az idő és egyre kevesebb ereje lévén elkelt volna a segítség. Legalább nyárra kapta volna meg az unokáit. - A jó levegőn egy kis mezei munka ezeknek az elkényeztetett úri gyerekeknek sem ártana meg mondogatta. Unokái azonban csak ritkán és akkor is rövid időre jöttek. Ahogy nőttek egyre feltűnőbben unatkoztak a faluban. Valahogy a társaság tagjai is érezték: a nagymama sztori, kissé sántít. Ágnes tényleg nem volt tehetséges színész, még ezt sem tudta kellő átéléssel megjátszani.

8 8 A társaság két véglet közötti őrlődött, néha azt hitték rossz tréfa az egész, s minden rendbe jön, aztán teljesen elkeseredtek, s értetlenül néztek egymásra. Ezt végre észre vette az osztályfőnökük. - Hát csak ennyi a baj. Legnagyobb pofon Ágnesnek, ha rá kell jönnie, hogy ő sem pótolhatatlan. Ha észre vettétek, eddig mindent megkapott, amit csak kitalált. Most nem így lesz. Bizonyítsátok be, hogy nélküle is el tudtok menni. Sőt jobbak lesztek, mint vele. - Jó- jó. De ő a főszereplő. Senki sem tudja közülünk egy hét alatt megtanulni a szerepét. - Lássuk be csúnyán cserben hagyott bennünket. - Nem lehetne mégis rábeszélni, hogy még egyszer játsszon velünk? Hiba volt megbízni benne, én magam részéről sosem szerettem, de hát nincs más választásunk. Megint kezdődött a hangzavar. A kétségbe esés. Egymás szavába vágva ecsetelték, hol rontották el. - Sose adjátok fel, kell megoldásnak lenni. csendesítette le őket az osztályfőnökük. - Ki tudná pótolni? Az osztályfőnök csendesen mosolygott. Nyolcadikban volt egy osztálytársuk, aki a tanulmányi eredménye miatt és talán a szülei unszolására csak szakközépbe vettek fel. Kedves, csendes lány volt, de a színjátszó körben megváltozott. Kinyílt, hangos lett, és könnyen tanulta a szerepeket, szinte bennük élt. Aztán mivel a gimisek lenézték a szakközepeseket, nem mert jelentkezni közéjük, de figyelemmel kísérte őket. A városi előadást is megnézte a leghátsó sorból, Évike szerepét kívülről tudta. - Bettyhez mit szólnátok, a szomszédomban lakik, talán rábeszélhetem? - Nyolcadikban játszott velünk- szólt közbe egyik lány. - Meg tudja tanulni ilyen rövid idő alatt? akadékoskodott Ádámkát játszó Attila. - Hát lehet, hogy pár próbát be kell iktatni, de segíthettek neki a cél érdekében - Már pedig a cél, Ágnes megleckéztetése, és mellesleg az arany minősítés bezsebelése. - Ne aggódjatok. Még ma beszélek Bettyvel. Megmentjük a darabot - nyugtatta meg őket az osztályfőnök. Attila végre mély álomnélküli alvásba merült. Vasárnap is Ágnes körül jártak a gondolatai. Valóban mindig a könnyebb utat választotta, legalábbis amíg nem került el a szemünk elől. Valószínű, ha konfliktusba keveredik, visszatér a gyerekkori megoldáshoz. Akkor anyuka köténye mögé bújt, most ezt helyettesíti az alkohollal, vagy rosszabb esetben a droggal. - Vajon rá lehet mutatni a rossz beidegződéseire, vagy újra megijed és elfut? Hétfőn egy órára felvette leghivatalosabb arcát, és várta Ágnest. Aki természetesen félórát késett. A pesti forgalom visszáságait ecsetelte volna, ha Attila határozottan le nem állítja. Nem beszéltek közös élményeikről, kizárólag orvos beteg viszonyt próbáltak felvenni. Miután kevés idő maradt a legszükségesebb adatokra szorítkozott Attila, s felírta az ilyenkor szokásos legenyhébb gyógyszereket. Ágnes távozása után ürességet érzett. - Beszélnem kellett volna vele. Elmondani, kit mikor hogyan hagyott cserben s az hogyan hatott az életére. Ehelyett úgy viselkedtem vele, mint egy idegennel, akire van időm, akit többször visszahívok, ha kell kéthetente. Figyelem a gyógyszerek hatását, kísérletezem... Eredményeket érek el, majd visszaeséseket... Valakit megnyugtat egy beszélgetés, ha elmondhatja, mint egy gyóntató papnak a legtitkosabb dolgait. Valakit megnyugtat, ha felírok valami gyógyszert, azt hiszi, az segít a konfliktusai megoldásában. Aztán vannak olyanok, s

9 9 nem kevesen, akiknek mindkettőre szükségük van. Nem találják a kiutat zsákutcáikból, az alkohol a legelfogadottabb s legelterjedtebb megoldás. S a legnagyobb csapda is, mire rájönnek mekkora bajban vannak, alig van vissza út. Már az is szép, ha a család unszolására eljutnak hozzám. fakadt ki este Katának. - Ne emészt magad. Te is tudod, hogy egy találkozással, fél óra alatt lelhetetlen megváltoztatni évek alatt kialakult beidegződéseket. Ágnes is hasonló ürességet érzett, csak nem mondhatta el senkinek. Ült a panzióban egy üveg whisky társaságában és szomorkodott. - Vajon miért viselkedett Attila úgy, mintha sosem láttuk volna egymást? Azt vártam tőle, hogy szemrehányásokkal borít el, amiket elkövettem ellene és a színjátszók ellen. Különösen az Emberke tragédiáját említhette volna. Akkor cserben hagytam őket. Azt sem kérdezte meg, azóta miket követtem el. Hány cserben hagyásom volt. Csak a puszta adatokat írta fel. Megvizsgált. Biztosan megtapogatta a májam, megállapította, hogy nagyobb. Na és Vizsgálat nélkül is tudhatta, hisz elmondtam, hogy alkohol problémám van. Megvizsgálta a reflexeimet, az egyensúly érzékemet. Ki tudja mit. Vagy csak azért tapogatott és nézett végig, hogy addig is teljen az idő. Naná, hogy nem fogom még kiváltani sem hülye gyógyszerét. Egy hét múlva látni akar, talált egy időpontot számomra. És Vagy rendbe tudom tenni az életem, vagy nem számíthatok senkire. Eszébe jutottak gyerekei. Őket hányszor hagyta férjére, ahogy most is már hónapok óta utazgat, hisz a válást kimondták, tartást kap a férjétől, miért ne tenné. Az ürességen, mindig segít egy kis whisky. Néha egy buli, ahol barátokra és keményebb anyagra lel. Most azonban nem vágyott bulira, sőt valahogy az üresség is más volt. Valahol a tudata mélyén ott szunnyadt az a lány, aki anyja elől Kanadáig menekült. Ott férjhez ment egy gazdag disszidensfihez. A férje már csak törte a magyart, talán azért is vette el, mert magyarnak nevelték, de még nem járt itthon. Olyan romantikus volt egy igazi óhazai lánnyal élni, utazni vele, meglátogatni olyan helyeket az országban, amik a feleségének természetesek, de neki érdekesek. Ágnes önzését és akarnokságát azonban nem tartotta romantikusnak. Jöttek a gyerekek, akik bájosak voltak és a férfi imádta őket. Amikor Ágnesre rájött a menekülési vágy vigyázott a gyerekekre és újra és újra örömmel visszafogadta. Most azonban betelt a pohár. - Dehogy telt, én feszítettem túl a húrt. Kiprovokáltam a válást. Egészen szabad akartam lenni. tört ki Ágnes az üvegnek. - Most itt vagyok, egy idegen helyen teljesen egyedül és szabadon. Vajon mit kezdjek magammal. A Balaton parton, mikor Lelóval találkoztam azt hittem szembesülve a múltammal, talán lelek valami kapaszkodót a jövőre vonatkozólag. Aztán, amikor bejelentettem, hogy magányos vagyok és egyetlen társam a pia, Leló menekülőre fogta. Valószínűleg fel sem venné a telefont, ha hívnám. Attila hivatalból fogadott, de érzékeltette, hogy nem vagyok több, mint bármely páciense. Egészen biztosan nem lepődik meg, ha a következő alkalommal nem megyek hozzá. Férjem az egyetlen, akire mindig számíthattam igaz sokszor megbántottam. - S a gyerekek - mosolygott az üveg. - Hiányoznak. S lehet, hogy mégis az övéi, hisz, ha jól belegondolok hasonlítanak rá. Addigra, már elég sokat ivott ahhoz, hogy békésen társalogjon az üveggel. Reggel nem tudta, hol van. Hirtelen felült az ágyban kinyitotta a szemét. Ismeretlen volt minden körülötte. Hihetetlen rossz érzés fogta el. Nem tudta ki ő, hol van, milyen nap van és az elkövetkező időben, mit kéne tennie. Erős szívdobogást kapott. Majd eszébe jutott, hogy

10 10 Kanadába akar menni. Nem tudta miért, de nem ez volt az első meggondolatlan utazás az életében. Felült a repülőre, a hosszú út alatt tisztázta magával, hogy a gyerekei és a férje várják. Képes volt elfelejteni, hogy átlépte a korlátokat, és már kimondták a válást is. Attila a következő hétfőkön hiába várta.

11 11 Ezotéria - Leló telefonált... lépett ki Kata a teraszra, ahol Attila éppen olvasgatott. Kedvenc helye volt. A madárcsicsergés megnyugtatta...a szomszéd macskáit meg elzavarta... - Elnézést kért, hogy megadta Ágnesnek a számunkat... - Honnan tudod? - Hány éve ismerem? - mosolyodott el Attila. Sőt elmesélte, hogy szegény Ágnes alkoholista lett, talán azért, mert talált magának egy szerencsétlen ördögöt, aki mindent elnéz neki. - Mit olvasol? Ágnesnek feltűnt férje morózussága. - Floubert: Bováryné, sokadszor... - Á, szóval Ágnes férjét szegény Bováryhoz hasonlítod... - Lehet benne valami... A világ más, de te is tudod, hogy az emberek alapvető tulajdonságai nem változnak. - Akkor most, arzén helyett az alkohol, a megoldás egy elrontott életre? - Talán. Ágnest ismerem, te is, de biztosan történtek vele olyan dolgok, amikkel nem tudott másként megbirkózni... - Benne volt a levegőben a bukás? - Ahogy mondod... Jellem hiba. Mit mesélt még Leló? - Szervezik a harmincadik érettségi találkozónkat... - Ideje volt... - Találkozott az osztályfőnökünkkel...semmit nem változott... Amikor Leló rákérdezett, nevetve a jóga és a whisky konzerváló hatására fogta... - Emlékszel, amikor a felesége vett neki egy kismotort, hogy könnyebben beérjen az óráira... - Persze matek óra közepén egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek... - Kifordult a főútra, s átrepült egy autón... - A motor összetört, ő pedig karcolás nélkül megúszta... - A jóga, monda másnap nevetve, s újra biciklivel járt... - Azóta sem sikerült egy jó jóga tanárt találnom... - Pedig évente kétszer elhatározod, hogy jógázni fogsz...- Attilának már jobb kedve volt. Fogadjunk, hogy most újra végig érdeklődöd az összes ismerősödet... Aztán győz az egészséges lustaság... - Nem nyertél - nevetett Kata. Észre sem vetted, hogy új szerelmem a hastánc? - Meddig? Attila nevetett Na, jól van, tudom, hogy nyári szünet van, s majd ősszel folytatjátok... - Talán - válaszolt Kata elmélázva, s indult vissza a lakásba. hagyta férjét tovább olvasni. Nyughatatlan asszony volt, Attila tudta ezt... vagy talán éppen ezért szerette. Nélküle nem tudott volna a gondjain felülkerekedni... A férje gondjain, bajain kívül maradt energiája a munkájára is...sőt a gyereknevelés sem elégítette ki. Folyton azon törte a fejét hogyan változtathatna az életén, hogyan lehetnének még barátaik is... - Kedvesem én emberekkel dolgozom, hallgatok elég problémát. Itthon magányra és nyugalomra vágynék. mondogatta férje. - Jó, jó - válaszolt Kata ők a pácienseid. Olyan emberekre is szükség lenne, akikben megbízhatsz, akikkel megoszthatod a gondjaidat. Akihez fordulhatsz, ha bajban vagy. Nem világrengető dolgokra gondolok, csak apró - cseprő ügyekre.

12 12 - Tudom, ha elfogy a tojás vasárnap délelőtt, s te éppen rántott húst akarsz sütni, átmehess a barátnődhöz a szomszédba, és nyugodtan kérhess. gúnyolódott Attila. Azért is tehette, mert Kata soha nem ment volna senkihez kérni dolgokat. Határozott nő volt, aki tudja, mit akar, s ebbe a képbe nem illett volna bele a feledékeny háziasszony szerepe. Aztán meg félt is kérni. Pedig voltak olyan viszonyban több házaspárral is, akik szívesen felajánlották volna a segítségüket. Kata vágyott rá s mégis visszatartotta valami álszemérem az ilyen üzletektől. Ellentétek vonzzák egymást alapon, Kata nyüzsgésre vágyott, Attila nyugalomra. Hol egyik, hol másik győzött. Aztán előfordult olyan eset is, amikor az asszony házon kívül elégítette ki vágyait. Legutoljára a hastáncba szeretett bele. Először félt, hogy már idős hozzá, de Kiskata bemutatta egy osztálytársa anyukájának, aki már évek óta járt egy klubba. Kata legnagyobb meglepetésére csak harmincon felüli nők voltak ott, olyanok, akik nem szoktak fogyókúrázni. - A hastánchoz nem kell más csak egy kis kondíció és jó kedv. mondogatta az oktató. Kata érezte, milyen jót tesz neki az a heti két alkalom, amikor átmozgatja az izmait, de azt nem unalmas gyakorlatokkal teszi, hanem zenére. Lány korában is szeretett táncolni, csak férje elkényelmesedett, így ez a program sokáig kimaradt az életéből. A foglalkozások előtti és utáni pletykálkodás is jót tett a közérzetének. - Az embernek szüksége van hasonszőrűek társaságára. örök igazságként lebegett előtte. Egyik ilyen kellemes együttlét után odalépett hozzá Ida, a mindig vidám, talán túl harsány negyvenes. - Kata, te olyan kiegyensúlyozott vagy ezért merek hozzád fordulni nagy bajomban. A táncterem közelében volt egy kellemes cukrászda. - Gyere, üljünk be egy italra ajánlotta Kata, mert még soha nem látta a nőt ilyen szomorúnak. Máskor is sápadt volt, de most a szeme alatt még jobban elmélyültek a karikák. Egyébként is, akik ismerték legfeljebb azt mondhatták róla, hogy érdekes arca van, azt, hogy szép semmi kép. Pedig nem lett volna csúnya, egy jó fodrász és kozmetikus talán csodát tehetett volna vele. Ami feltűnt azonnal, a harsánysága mögötti szomorúság. Hiányzott a harmónia az életéből s ez kiült a szeme környékére és a tekintetébe. Vágyott rá. Harcolt érte. Elbukott és ezért kérte Katát, hogy hallgassa meg. Már nem volt szüksége tanácsra, már túl volt mindenen. Egyedül figyelemre volt szüksége. Ő adott. S a mérleg felborult, mert nem kapott. - Nagy bűnt követtem el, - kezdte megérdemlem a büntetést is. Kata figyelmesen hallgatott. - Tudtad, hogy az ezoterikus eszmék veszélyesek? váltott témát látszólag Ida. - Őszintén szólva nem nagyon foglalkoztam velük. válaszolt Kata. - Hát kerüld is őket. Úgy tíz évvel ezelőtt nagy lelki válságban voltam. - Mint most - szólt bele Kata. Ida gondolkodott egy kicsit, majd rövid hallgatás után válaszolt. - Sok tekintetben bölcsebb vagyok, de csúnyán cserben hagytam valakit, aki talán nem érdemelte meg. Kisded játékokat űztem vele. A legrosszabb, hogy komolyan gondoltam. Kata értetlenül nézett. - Megpróbálom az elejéről. - Megpróbálok nem belekotyogni. - Szóval béka feneke alatt voltam. Mindent kipróbáltam, de nem éreztem jobban magam. Aztán olvastam néhány könyvet arról, hogy valahol kell lenni ikerlelkünknek, s amíg őt meg nem találjuk, magányosak leszünk. Elhittem. Aztán találtam egy férfit, akiről azt hittem figyel rám. Ma már tudom, hogy csak az én képzeletemben létezett.

13 13 - Most hús vér férfiról volt szó, vagy csak kitaláltad? Bocsánat! kapott a szájához Kata. - Bárcsak kitaláltam volna, egy igazi önző, macsó volt, - folytatta zavartalanul Ida. Virágról virágra szállt. Neki szüksége volt a férfiassága bizonyítására minél több trófeára, számomra pedig szinte megközelíthetetlen volt. Ebben az időben olvastam össze válogatás nélkül mindent Louis L. Haytől kezdve Szepes Máriáig. Az egyik könyvben sose felejtem el, azt taglalták, hogy minden férfit meg lehet szerezni, csak elég türelem és idő kell hozzá. - Ezért utálom a brazil sorozatokat. Ott is tárgyként kezelik a másik embert. Kata újra a szája elé tette a kezét és jelezte, hogy figyel. - Az a szomorú, hogy működik. Nekem három évembe került mire a barátok lettünk. Jobbnál jobb trükköket eszeltem ki, hogy a közelébe férkőzhessek. Aztán apró szívességeket tettem neki. Élveztem a játékot egy darabig. Aztán, ha valamiért nem úgy alakultak a dolgok sírógörcsöt kaptam. Elhitettem mindkettőnkkel, hogy ikerlelkek vagyunk, hogy kitaláljuk egymás gondolatát. - Tényleg kitaláltátok? értetlenkedett Kata. - Persze, mert mániákusan minden gondolatom csak körülötte forgott. Bárkivel találkoztam, bármit tettem, mindent az ő érdekeinek rendeltem alá. Megtudtam, mi a kedvenc étele, s ha találkoztunk, azt főztem. Kiderítettem a kedvenc könyveit és azt olvastam, ha beszélgetünk, csak azok a könyvek jöhettek szóba. Elmondattam vele mi a hobbija, mi foglalkoztatja legjobban, és megleptem a legújabb eredményekkel. Fogalma sem volt róla mennyire nem én vagyok. Egy színdarabban vettünk részt mindketten, aminek én voltam az írója és az egyik főszereplője is. Ő pedig azt hitte, van valaki, akinek fontos, aki figyel rá, s cserébe nem kér semmit. - Pedig egy idő után neked is szükséged lett volna a figyelemre. - A könyvek erről, mit sem írtak. Leírták a technikákat, hogyan szerezhetünk meg egy férfit. Ezek a trükkök arra is jók hogyan kössük magunkhoz. - Borsózik a bőröm. mutatta Kata a karját. Tiszta fekete mágia. - Hagy el, nincs fekete vagy fehér mágia. Semmi rosszat nem akartam, csak azt, hogy szeressenek. Tudod Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona sem ismerőse nem vagyok senkinek nem vagyok senkinek, Vagyok mint minden ember fenség észak fok titok idegenség lidérces messzi fény, lidérces messzi fény. - Szeretném, hogyha szeretnének s lennék valakié, s lennék valakié. folytatta Adyt Kata. - Néha annyira kívántam, hogy ilyet azelőtt el sem tudtam képzelni, aztán jött a beteljesülés s a nagy csalódás. -? - Béna volt, önző, csak magára figyelt. - Miért nem szóltál neki? Miért nem voltál vele őszinte? - Az egész kapcsolatunk hazugságra épült. New Ages maszlagra. Mit mondhattam volna neki. Azt akartam elérni, hogy csak én legyek az egyetlen számára. A többi nőt felejtse el. - Sikerült? - Nem hiszem. Biztos vagyok benne, hogy most is vannak női. Pedig többször megesküdött, hogy csak én vagyok számára. Amúgy is már nem fiatal, talán nem is lenne mersze egy idegen nővel megtapasztalni a kudarcot. - Lehet, hogy az új kihívások motiválják - A kisördög nekem is ezt mondogatta. - Betelt a pohár? - Te olyan szépen élsz a férjeddel, hogy irigy vagyok rád, de a vad érzelmi hullámzások miatt te lehetsz irigy rám. -?

14 14 - Ölni tudtam volna érte, sőt meghalni miatta. Azt gondoltam nem számítanak a körülmények, nem számítanak a mocskos nők, akikkel lefekszik, nem számít, milyen betegséget hoz. Nekem már az gyönyör, ha hozzám ér. Aztán egyik pillanatról a másikra kijózanodtam. Már zavart a nemtörődömsége, a koszos hátsó ülés az autón. A körülmények. A figyelmetlensége. El kezdtem lehetőségeket adni neki. Az új színdarabomban neki kellett volna segíteni nekem, neki kellett volna figyelni rám. Apró ajándékokkal kedveskedni. Nekem kellett volna a passzív szereplőnek lenni, neki pedig az aktívnak. Sajnos mivel nem figyelt a végszavakra rendesen elbukott minden egyes alkalommal. - A világban nagyon fontos az egyensúly. Ne vádold magad. Csak vissza akartad kapni a befektetett energiát. - Igazad lehet, de éveket áldoztam erre a kapcsolatra, s most nem tudom neki megbocsátani, hogy egy nálam tíz évvel fiatalabb, kedves, intelligens, s főleg figyelmes fiatalemberrel megcsaltam. - Neked még azt is megbocsátom, hogy megcsallak valakivel. Írta Baranyi Ferenc a feleségének. - Ő cinikus volt, én nem. Nem tudom megbocsátani az éveket, amiket eltöltöttem egy képzelt szerelemben. Nem tudom megbocsátani, hogy hagyta működni a szerelmi oldást és kötést. S nem élhettem a saját soromat. S ami a legrosszabb minderről nem is tud. Értetlenül áll az események sodrában, s várja, hogy holnap találkozzam vele. - Fogsz? Kata kérdésére Ida már nem figyelt, mert a rezgőre állított mobilja jelzett. - Szia, - szólt bele bájosan. Egy barátnőmmel beszélgetek éppen, de már indulni készültem. Csak úgy csilingelt a hangja. Persze, ha gondolod negyed óra múlva nálad lehetek Addig is légy jó. Kata értetlenül nézett. Mire Ida széttárta karját: - Amint hallottad az új barátom vár. Szedelőzködni kezdett: - Köszönöm, hogy meghallgattál, így rendesen össze tudtam szedni a gondolataimat. Kata is indult: - Azt hiszem, a régi megérdemelné, hogy őszintén elmondj neki mindent. - A férfi büszkeség miatt nem értené meg. S ugyan ezért, el sem engedne. Az egész kapcsolat hazugságon alapult. Ezt nem lehet szépen lezárni. Ida idegesen legyintett és hátra sem nézve, elsietett. - Drágám, mit is mondtál, mikor lesz a találkozó? Lépett be a konyhába Attila. - Csak nem elolvastad a könyvet? Gúnyolódott Kata. - Á dehogy, csak hiányoztál, aztán eszembe jutott, hogy valamiről beszélgettünk... Esetleg az ebéd is elkészült? Kiskata, hol van? - Sok ez a kérdés egyszerre... Kiskata még alszik, tudod nyár van, és az éjjel sokáig nézték a foci VB-t, utána bánatukban egy kicsit mulattak... - Bánatukban? - Kedvesem, amíg te békésen horkoltál, kiestek a németek... - Nem mondod, hogy te nézted? - Tudod, mennyire sajnáltam Lehmannt? - Ki az a Lehmann? - Igazi férfi...- gúnyolódott Kata. A németek kapusa, aki nagyon jól véd, de a hoszszabbításban az olaszoktól, bekapott két védhetetlen gólt. Szegény szabályosan sírt... De a szurkolók is, mert az olaszok jutottak tovább.

15 15 - Hogy mik vannak? S én a klasszikusokat olvasom. - Néha nem ártana kilépni kis elefántcsont tornyodból. - Anya, apa... Reggeliztetek már? jött le ásítva Kiskata. - Reggeli? ámultak egyszerre- Lassan ebédelni kellene nem? - Mikor értél haza? - Mi történt az éjjel? - Hát... egy kicsit talán iszogattunk? Tudjátok, Bandi nekikeseredett a németek vereségének így nem hagyhattam egyedül. Szóval lementünk a tópartra és ott mindenféléről beszélgettünk. Kiderült nem is a németek miatt szomorú... Most került elő az igazi apja ennyi év után... Elmesélte, ki is valójában és hogyan rontotta el az életüket, a kaland utáni vágya. - Ki az a Bandi? nézett bambán Attila. - Te olyan értelmesen tudsz nézni a pácienseidre. Csak a mi történeteink nem érdekelnek. nézett rá Kiskata. - Dehogynem érdeklik, csak kicsit sok neki az információ. Védte Kata. - Szóval Bandi Kiskata baráti körének tagja és most válságban van, ahogy elnézem. szűrte le a tanulságot Attila. - Annyira nem veszélyes a helyzet...sőt, felvették a Széchenyi István Egyetemre Győrbe, s most a papájához költözhet. Képzeld el a semmiből előkerül egy apa, aki segít neki... - Tök jó nem... - Hát azért nem szeretném, ha utólag derülne ki miért is kellett elhagynia apámnak a várost. - Miért? - kíváncsiskodott Kata. - Jó, ha kapok kaját, közben elmesélem, mert kilyukad a gyomrom, de alig várom, hogy ezt a terhet letegyem egy megbízható embernek.

16 16 Négyes Zsuzsa bénázott a tó jegén egy kölcsön korival. Barátai hol nevettek rajta, hol felsegítették, ha egy nagyot esett. - Nézzétek, már egész jól állok a lábamon! rikoltotta. Mikor szélvészként berobbant egy srác a körükbe. Túl gyorsan közlekedett, megállni nem tudott, csak bemutatni a tökéletesen rugalmatlan ütközés minta példáját. Egyszerűen derékon ragadta Zsuzsát és ugyan azzal a lendülettel, ahogy érkezett száguldottak tovább most már ketten. Mire a lány szóhoz jutott messze jártak a többiektől. - Bocsánat nem szoktam hölgyeket rabolni, csak elbambultam, s mire fölnéztem már ott álltál. - Egész jó képű. - állapította meg Zsuzsa, csak úgy hangtalanul magában, mert hang az ki nem jött volna a torkán. - Egyébként Pistinek szólítanak a barátaim. Neked van neved? - Ő Ő Zsuzsa megtaníthatnál korcsolyázni. hogy mondhatott ekkora baromságot maga is meglepődött. Aztán a korcsolya leckékből szerelem lett. Pisti a műszaki egyetemre járt villamosmérnöknek tanult. Zsuzsa pedig leérettségizett és nem volt kedve tovább tanulni, inkább a háztartást és a gyerekeket választotta volna. Így egy szép napon épp a Csillagok háborúját nézték a moziban, és utána lelkendeztek: - Ez a George Lucas ügyes ember. Kitalált egy jó történetet, mert az embereknek szükségük van a legendákra. - A régiek már elavultak - kontrázott Zsuzsa. - Jó kis technikát vitt bele. S sci-fi köntösbe bújtatta. - Nem tudhatta, hogy sikere lesz, de van egy olyan érzésem, hogy folytatni akarja. - A folytatást is megnézzük jó? - Van egy jó hírem váltott témát Zsuzsa. - Ki vele, most jó kedvemben találsz- évődött Pisti. - Nekünk is van egy közös történetünk, s a folytatás már elindult - Ne titokzatoskodj! Mi az? - Fiút szeretnél vagy lányt? - Ezerszer elmondtam, hogy a szüleim letörnék a derekam, ha huszonegy évesen gyereket vinnék haza. - Jó akkor visszük az én szüleimhez. - Miről beszélsz? - Tudod mielőtt ma találkoztunk orvosnál voltam és kisbabát várok. Pisti szólni sem tudott. Így végül Zsuzsi szüleihez költöztek. Szerencsére Bandi jó gyerek volt így nem terhelte nagyon le az édesanyját egyébként is a nagyszülők imádták. Zsuzsi a gyes alatt levelezőn elvégezte a tanító képzőt. Arra is volt ideje, hogy a férjének segítsen befejezni az egyetemet és a diploma osztóra már nagy hassal menjen. Pisti egy vidéki városban kapott állást és szolgálati lakást. Mire Isti- Pisti megszületett Pisti szülei is megbékéltek a menyükkel belátták, hogy igaza volt. Igaz a fiatalok nehéz éveket éltek át, de teher alatt nő a pálma, nekik pedig két szép unokájuk lett akaratuk ellenére. Pisti jól érezte magát a munkahelyén, Zsuzsa egy szomszédos kisvárosban kapott állást, amikor a gyes lejárt Isti- Pistivel. Aztán ott le is telepedtek. Építettek egy szép nagy házat, a kertben annyi fű volt, amin a fiúk vígan hancúrozhattak a barátaikkal. Aztán ahogy nőttek

17 17 egyre többet voltak távol az ősöktől, hol biciklizni mentek, hol korcsolyázni, mikor minek volt szezonja. Hol csak a haveroknál dekkoltak. Zsuzsának meg kellett szoknia, hogy a három férfi csak enni jár haza. Valahogy Pisti is többet volt a munkatársai körében, mint otthon így a házas életük is romlott. Vagy azért volt többet a barátaival, mert a házaséletük ellaposodott az évek és a gondok súlya alatt ki tudja. Ha otthon volt a takarítási mániás felesége folyton szidta. - Semmibe veszitek a munkámat. Már megint sáros lábbal jöttetek be az étkezőbe. zsörtölődött Zsuzsa. Ő a barátnők helyett a házimunkába menekült, de az idegőrlő sziszifuszi munka, aminek soha sincs semmi értelme. - Elnézést. mondták ilyenkor a fiúk, mikor melyiket kapta el és gyorsan elmenekültek, ha csak tehették. Egy szép tavaszi napon munka után egy sör mellett üldögélt Pisti és Dani a két elválaszthatatlan munkatárs a kedvenc kricsnijükben. Szerették ezt a helyet, mert itt az emberek nyíltak voltak és egyszerűek. Nem játszották meg magukat, egyszerűen berúgtak és utána hazamentek az asszonyhoz. - A te házasságod is ellaposodott? szegezte Pistinek a kérdést egyenesen és nyíltan Dani A házasság eddig tabu volt, beszélgettek a gyerekeikről, a politikáról. Mi lesz velük, ha megszűnik a cégük, vagy meghal Kádár és itt is vége lesz a szocializmusnak. Az asszonyokról sosem. Egy- egy cég bulira elvitték a nőket, úgyhogy ismerték egymás feleségét, de nem jártak össze. - Tudod a múltkor Ausztriában voltam s ott megvettem egy újságot, amiben érdekes cikket találtam arról, miért válnak el az emberek leggyakrabban hét év után. - Mert a feleség egy házisárkány lesz? csúszott ki Pisti száján, de már meg is bánta. - Tudtam a viselkedésedből, hogy nálatok is romlik a helyzet, nem kellett róla beszélned sem. - Miért nem próbáltad másik nővel? fakadt ki Pisti? - És te? - Imádom azt a két büdös kölyköt, és túl nagy lenne a veszteség, ha az asszony rájönne. - Mondtam én, hogy egy cipőben járunk Már nem bűbájos, már fáj a feje, ha akarok valamit, vagy mire hazaérek feltűnően alszik egy könyvön, még a szemüveget is nekem kell levennem a szeméről. - Esetleg horkol is - Naná - Ragyog a lakásotok és, ha borotválkozol a habot edd meg, mert a mosdó koszos lesz s neki a munka mellett állandóan takarítani kell - Azok a melák kölykök pedig igazán segíthetnének valamit - Mi még örüljünk, mert ő a nagyanyjától tanulta a házi munkát, aki úgy tartott rendet, hogy a nagyapját nem engedte a fürdőszobába, mert úgyis rendetlenséget csinál. Szegény öreg az udvaron mosdott, neki ott is jó. Már ha otthon volt, mert általában olyan munkahelyeket választott, ahol jól keresett és jó messze volt. Még egy sör után végre megkérdezte Pisti: - Mi volt abban az újságban Dani is ivott még egy sört s úgy elmerült az önsajnálatban, hogy nem is figyelt barátjára. - Milyen újságban? - Hát abban az osztrákban. - Ja, hát a négyes

18 18 - Milyen négyes? értetlenkedett Pisti. - Hát rábeszélem a feleségem, hogy fogadjunk titeket vendégségbe aztán eszünk iszunk beszélgetünk, ha olyan lesz a hangulat ki- ki a párjával esetleg Elhallgatott, mert Pisti megvetően nézett rá. - Ez a nagy ötleted? Na jobb, ha haza megyünk, ma már eleget ittunk, majd kapunk a sörszag miatt is. Azért csak nem hagyta nyugodni a dolog. - Valamit tenni kell, ez így nem mehet tovább - morfondírozott magában egy délután. - Te Zsuzsi mit szólnál, ha meglátogatnánk Daniékat. - Persze rég láttuk őket. az asszony oda sem figyelt, éppen elsősei füzeteivel volt elfoglalva. Ügyes kis csapat. Elégedett volt velük, mert szeptember óta sokat fejlődtek. Érdeklődő kis kölykök. A fiúkat azonban nagyon nehéz a szép, összeszedett írásra szoktatni. Pedig, ha most nem korrigálja türelmesen később sok bajuk lesz belőle. - Úgy értem szóval esetleg, ha összemelegednénk Talán jót tenne a házasságunknak egy kis változatosság. - Miről beszélsz? kapta fel a fejét Zsuzsa. - Ismered a Rómaiakat, ők tudták mi az élet. Csak a keresztények találták ki a monogámiát, amivel megerőszakoljuk magunkat és annak ellenére, hogy szeretjük egymást, pokollá teszzük a másik életét bosszúból, mert egyikünk sem élheti ki a természetes hajlamait. egy szuszra mondta el, mert a szexuális életről nem volt divat beszélni náluk. - Történelem leckét vettél? Vagy mi van veled? fakadt ki Zsuzsa. - Azt hiszed, csak mi szenvedünk, mások ugyan így vannak csak, senki nem beszél róla. Dani legalább felvetette a témát. A legtöbb férfi kiéli vágyit házon kívül, aztán lelkiismeret furdalással vagy különböző ideológiákkal leplezve hazamegy asszonyhoz és a családhoz. - Anya, apa megjöttünk Mi a vacsora? szakították félbe az amúgy is félre csúszott beszélgetést a fiúk. Zsuzsa otthagyta a füzeteket és a férjét, s megpróbált a fiaival foglalkozni. Nehezen ment. Eljött az évzáró, majd a fiúk a nagyihoz és különböző táborokba mentek Sem Dani, sem Pisti nem hozták fel a témát, amíg a nők kíváncsiak nem lettek. Végül júliusban összejött egy találkozó semleges terepen a moziban. Utána leültek egy sörözőben és a jó hangulat biztosította a további találkozókat. Egy darabig a nők is jól érezték magukat együtt. Kitalálták, hogy mozogni kéne így hetente kétszer együtt futottak, aztán együtt szilvesztereztek. Megbeszélték a gyereknevelési tanácsokat, s néha főztek is együtt. Azonban amikor már komoly barátság lett volna az egészből, Dani újra felvetette a négyes témát egy kellemesen vacsora utáni borozgatás után. Talán, mert kíváncsiak voltak, vagy az ital hatására belementek a lányok is. Miután nem szakadt le az ég nem lett özönvíz Sőt, még jól is érezték magukat, párszor megismételték ezeket az estéket. Zsuzsa kivirult. Többet járt, kozmetikushoz, fodrászhoz Csinosabban öltözött. Háta mögött összesúgtak. - Biztosan szeretője van. Ő pedig csak nevetett rajtuk. Hisz soha nem látták kettesben senkivel. Nem figyelhették ki, amint randizik valakivel. Nem flörtölt senkivel. Élte a szokásos polgári életet. Munkahely, bevásárlás, gyerekekkel törődés, s néha egy baráti házaspárral mozi, színház vagy, csak otthoni beszélgetés.

19 19 Ez a kellemes állapot eltarthatott volna évekig, ha nem unja meg férje közeledéseit. Egyre jobban szeretett Danival lenni, és egyre kevésbé tudta megjátszani magát a férjének. A baj nem jár egyedül. Dani felesége egy szép napon fogta a gyerekeket s elköltözött. - Ha igazán szerettél volna, nem lettél volna képes nézni, ahogy más férfi ölel. fakadt ki csomagolás közben. - Ha igazán szerettél volna, nem kellett volna bevonni a barátainkat a házaséletünkbevágott vissza Dani. A többit a bíróságon beszélték meg. Közös megegyezéssel szépen elváltak. Nem volt értelme a veszekedésnek, így megegyeztek gyerekek láthatásán is. Abba maradtak így a baráti találkozók. Pisti azt hitte, minden rendben van. Ugyan Zsuzsának mintha titkai lettek volna. Hirtelen több barátnője is lett, mint régen, akiknél elég sokat időzött. De Pisti örült, mert ha együtt voltak a felesége mosolygós volt és megpróbált kedves lenni. Aztán Daninak vagy a család hiányzott, vagy tényleg beleszeretett Zsuzsába ezt még ő sem tudta volna megmondani, de egyszer csak megkérte költözzön hozzá, mert nem tudja elviselni, hogy egy másik férfival él. - Tudod jól, hogy ő a gyerekeim apja - Én is jó apjuk leszek, ígérem - S mi lesz vele Mégis majdnem húsz éve házasok vagyunk? Dani arra gondolt, az ő felesége nem törődött azzal, mi lesz a családdal egyszerűen elhagyta. Bevette minden rábeszélő képességét. Zsuzsa pedig egyre szerelmesebb lett a férfiba. Lássuk be a szerelem és a racionalitás mostoha testvérek. Otthon a bujkálás, hazudozás Daninál a kedvesség. Mire Pisti felocsúdott egyedül volt a nagy házban. Fiai nevelését átvette a legjobb barátja. Úgyhogy jobbnak látta a várost is elhagyni. Kiskata letette a terhet. Közben megebédeltek. - Tudom apa, te sok ilyen történetet hallottál már. - Bizony, ha megvakarod, minden családban előkerül a csontváz a szekrényből. - Mint nálunk Anka? Megbocsáthatjuk anyának, hogy elajándékozta? - Ne viccelj... megmentettük az életét, aztán olyan helyet kerestem neki, amilyen kevés kutyának van... - Ami, igaz az igaz...legjobb lesz, ha engem is meghirdetsz az interneten... - Hát a mostani fiúdnál jobbat találnánk az biztos. - Na, kezdődik a szokásos anya lánya veszekedés én inkább megyek olvasni... Leülve a kedvenc karosszékébe a teraszon Attilának eszébe jutott a vizsla története, ami családjukban uralkodó racionalitás hiányt tükrözte...

20 20 Anka Kiskatának őszi szünet volt. Nővére, és apja Pesten. Apja mostanában egy kicsit sokat dolgozott. Cikizte is nagyobbik lánya, harmadéves volt az ELTÉ- n és pszichológiát tanult: - Mi van, apa, csak nem fertőző az alkoholizmus? -?- Attila csak nézett rá. - Tudod néhány páciensedet megpróbálod kigyógyítani, s te elkapod. - Mikor ittam utoljára? kérdezte felháborodva. - Ne mond, hogy nem tudod, hogy a munka alkoholizmus is betegség. nevetett Ildi. - Nagyon okos lettél már azon az egyetemen Azért taníttatlak drága pénzért, hogy a fejemre nőj. Kata szabadságot vett ki. Az egyetemen, amúgy is kevés órája volt és valami sport nap miatt az is elmaradt, az intézetben pedig tudták nélkülözni egy hétig. - Kiskata is felnő hamar aztán színét sem látjuk. érvelt Attilának. - Egy kicsit kirándulunk, meg vásárolgatunk. Talán a házra is ráférne egy nagytakarítás, szekrények, ablakok,... ilyesmi. - Arra ne is számíts, hogy segítek. szólt be Kiskata. Ha felnövök úgyis kell házimunkát végezni, addig nem akarok. - Ne is beszéljünk róla. Tudjuk, hogy nem akarsz felnőni. szavalták kórusban a szülők. Suszternak cipője pszichiáternek gyermeke. Kiskata, ha fiúkról volt szó teljesen felnőttként tudott viselkedni, azonban, ha valami konfliktust kellett megoldani, azonnal visszament három évesnek. Talán még az ujját is szopta titokban. A szülők nem nagyon tudtak a dolog ellen tenni. Kata sokkal többet foglalkozott vele, mint Ildivel, igaz mégis követelte a törődést. A takarításból nem lett semmi, mert az újságosnál kötöttek ki, ahol vettek három fajta kutya magazint. Kata nem tudta volna megmondani, hogyan és kinél fogant meg az ötlet, hogy egy kertes házba kutya kell és, ha kutya, akkor legalább vadászvizsgával rendelkező, törzskönyves magyar vizsla. Amikor vacsoránál együtt ült a család, megesküdött rá, hogy amint reggel felébredt, még fel sem kelt, már Kiskata ott sündörgött körülötte, legújabb szerelmi bánatát ecsetelve, miszerint, milyen édi az egyik osztálytársa és borzasztó, hogyan fogja kibírni ezt az egy hetet nélküle. Természetesen a fiú mit sem tud a rajongásról, de a szünet után odamegy hozzá és megmondja neki. Kata álmosan válaszolgatott valamit, amikor Kiskata váratlanul előállt legnagyobb ötletével: - Szerelmi bánatra kutya a legjobb orvosság. - Nem is így volt. tömte a szájába a kedvenc ételét, a bakonyi sertésbordát Kiskata. - Te találtad ki Anyja jobbnak látta nem vitatkozni. Inkább tovább mesélte kalandjaikat. Böngészték az újságokat együtt, kiválasztottak egy csomó számot, majd Kiskata kijelentette a maga tizenhét évével, hogy nem tud telefonálni., Helyette anyja hívta sorba a hirdetéseket. Végül talált egy szukát, amit ingyen odaadtak volna. Szépséghibája, hogy szuka és kilencven kilométerre lakik Pesttől, természetesen az ellenkező irányban, mint ők. - Eddig vizslákat tenyésztettünk, most abba akarjuk hagyni, így ennek az anyának egy jó gazdit keresünk. - A kislányomnak kellene egy aranyos kutya.