SZ.01 Fogyatékosságtudomány (disability studies): kicsit más szemszögből a fogyatékosságról és a fogyatékos emberekről

Átírás

1 ELŐADÁSKIVONATOK SZ.01 Fogyatékosságtudomány (disability studies): kicsit más szemszögből a fogyatékosságról és a fogyatékos emberekről Vekerdy-Nagy Zsuzsanna DE OEC ORFMT és International SOFT Assotiation Educational Center Bevezetés: Az utóbbi két évtizedben megnőtt a tudományos érdeklődés a fogyatékos emberek és a fogyatékossággal kapcsolatos általános ismeretek iránt. Hihetetlen gyorsasággal tömegével keletkeztek publikációk a fogyatékosságtudomány minden területéről, annak kulturális, földrajzi, fejlődéstani, filozófiai, történeti, szociológiai és pszichológiai aspektusairól. Ez a folyamat nyilvánvalóan összefügg a fogyatékossággal élők változó társadalmi elfogadásával, az inkluzív társadalmi modell terjedésével, amelynek legmarkánsabb megnyilvánulása a évi ENSZ-egyezmény, a UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities and Optional Protocol, amit azóta a világ nagyobb részén ratifikáltak (Magyarország az elsők között), vagy legalább elfogadtak az egyes országok. Módszer: Irodalomkutatás az internet segítségével és a saját tapasztalatok összefoglalása a tárgyban. Eredmények: A tudományág elméleti gyökerei orvostudományi, strukturális és kissebségi modellekből táplálkoznak. Az első akadémiai megjelenést a tudományágban a chicagói Illionis Egyetem által disability studies néven meghirdetett PhD-program jelenti 1998-ban. Ugyancsak a 90-es évekből datálódik a Society for Disability Studies létrehozása, amely a tudományág definiálását is végezte. Európában számos könyv, monográfia és egyetemi tanszék (Nagy-Britanniában elsőként) alakulása fémjelzi az új tudomány létrejöttét, amely jellegzetesen interdiszciplináris. The Disability Press kiadó létesítése, a Disability and Society (Leeds, UK), vagy a Journal of Literary & Cultural Disability Studies (Liverpool, UK) című folyóiratok kiadása is Angliához köthető. Magyarországon még kevés hagyománya van a fenti stúdiumoknak. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola könyvtárában Fogyatékosságtudományi (Disability Studies) Gyűjtemény címszó alatt 287 kiadvány van regisztrálva 1975-től 2009-ig. Olyan egyetemi tanszék, amely e stúdiumra szakosodna, még nem létesült. Vannak a Pécsi Tudományegyetemen és Debreceni Egyetemen is kezdeményezések. A Nemzetközi SOFT Szövetség ban létesített egy virtuális Képzési Központot debreceni székellyel, amelynek feladata fogyatékosságtudományi tananyagok akkreditálása és terjesztése. Ezek között szerepel egy Fogyatékos emberek társadalmi elfogadása kurzus, amely elméleti és gyakorlati képzéssel a DE hallgatói számára a 2011/12-es tanévtől kezdve rendelkezésre áll. E témakörhöz kapcsolható a DE által 2011-ben indított komplex rehabilitáció mesterképzés is. Következtetés: Manapság a fogyatékosságtudomány egy kérdésekkel és ellentmondásokkal teli, de elsősorban a szociális elfogadás oldaláról közelítő tudományág, amelynek egyre több európai és tengerentúli országban van már önálló egyetemi tanszéki reprezentációja. Magyarországon is megjelentek a tudományág első képviselői. 76 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

2 SZ.03 Kutatások a rehabilitációban és az eredmények átadása Kullmann Lajos ELTE, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest Előzmények, célkitűzés: Az Orvosi Rehabilitációs és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága kongresszusi Tudományos Bizottsága évek óta tapasztalja a nem a kiírási feltételeknek megfelelő absztraktok érkezését. Az előadás célja felkérés alapján a kutatómunka és az absztraktok írásának támogatása. Módszerek: Több évtizedes hazai és nemzetközi kongresszusszervezési és lektorálási tapasztalatok, valamint a szakirodalom elemzése során gyűjtött ismeretek rendszerezése, fontos szempontok kiemelése. Eredmények: A hallgatóság elsősorban ismeretszerzés céljával megy el kongresszusra, olvas el szakirodalmat. Kongresszusi előadásokat elsősorban a megfelelő módszertannal szerzett saját kutatási eredmények ismertetése céljából érdemes benyújtani. Más szakterületekhez hasonlóan a rehabilitációban is vannak aktuális, ezért esetleg egyben divatos kutatási területek, illetve korszerű módszerek, amelyeket a kutatás tervezése során érdemes figyelembe venni. Az egészségügy növekvő költségei és szűkülő finanszírozási lehetőségei miatt világszerte fontos szempont a tevékenységek eredményességének és hatékonyságának elemzése. Ezt a törekvést a kutatás elsősorban bizonyítékok szolgáltatásával tudja támogatni. Az elvégzett kutatómunka iránti érdeklődést felkelteni, eredményeit átadni csak azok megfelelő kommunikációjával lehet. Ezért fontos a kongresszusi felhívásokban, illetve a folyóiratokban közzétett tartalmi és formai szempontok szigorú betartása. Hasonló elvárásokat fogalmaznak meg a nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságai is. Következtetés: A kutatásba fektetett munka akkor térül meg, ha eredményeit a hallgatóság, illetve az olvasóközönség érdeklődéssel fogadja. Ennek fontos feltétele, hogy a publikációk, ezen belül kiemelten az absztraktok az elvárásoknak megfelelő tartalommal és formában készüljenek el. SZ.04 Kompetenciák az orvosi rehabilitációban Szél István Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest A kompetencia feltételeken alapuló, jogosultsággal és felelősséggel együtt járó illetékességet jelent. A zökkenőmentes működés érdekében tisztában kell lennünk a rehabilitációs szakterületekkel, a rehabilitációban részt vevő személyekkel, a betegellátó helyekkel és a szervezetekkel kapcsolatos kompetenciákkal. Ezen főbb pontok mentén kerül ismertetésre az előadó által kidolgozott és a Rehabilitációs Szakmai Kollégium által 2010 decemberében elfogadott anyag. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 77

3 SZ.05 Speciális etikai kérdések a rehabilitációs orvoslásban Boros Erzsébet, Bódi Mariann Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest Az 1960-as években az orvosi technológiában bekövetkezett ugrásszerű fejlődés által megteremtett lehetőségek (az élettartam jelentős meghosszabbítása, szervátültetések stb.) olyan új kérdéseket vetettek fel, mint az életminőség kérdése vagy a halál definiálása. A tradicionális bioetika alapvető dilemmái (az autonómia, az ellátással kapcsolatos elvárások ellentmondásai, az orvos-beteg ellentét stb.) elsősorban az akut és sürgősségi ellátásra vonatkoztak. A rehabilitációs orvoslás sajátosságaival összefüggő etikai problémák csak később kerültek felszínre, így csak az utóbbi 8-10 évben folyik élénkebb vita e témakörben. A WHO által 2001-ben megfogalmazott Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásának modellje a hagyományos orvosi megközelítés mellett a pszichoszociális megközelítés fontosságát hangsúlyozza. A rehabilitációs orvoslás sajátosságai (súlyos fogyatékosság, a személyiségváltozás, a hosszú ápolási idő, a nélkülözhetetlen team-munka, a család és a beteg aktív bevonásának szükségessége, a vágyott és lehetséges további életcélok közti ellentmondás, a megfelelő rövid és hosszú távú célok kitűzése, a rehabilitációs program tervezésének fontossága) speciális etikai problémákat is felvet. A megfelelő ápolási idő meghatározása, a lehetséges funkcióképesség maximumának elérése, a megfelelő betegkiválasztás, a beteg és a team szempontjainak összehangolása fontos szempontok a fő alapelvek autonómia, igazságosság és jótékonyság érvényesítésében. Az előadás a szakirodalom alapján ad áttekintést a szakterületen eddig kevéssé tárgyalt témáról. SZ.06 Rehabilitációs ismeretek kórházi orvosok és szigorlók körében Dénes Zoltán, 1 Fazekas Gábor, 2,1 Zsiga Katalin, 2 Péter Orsolya 2 Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest, 1 Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai, Budapest 2 Célkitűzések: A rehabilitációs alapismeretek felmérése szigorlók és egy általános kórházban dolgozó orvoskollégák körében. Módszer: Adatlap kitöltése, az ebből származó adatok értékelése. A rehabilitációs ismeretekről 10 pontból álló kérdőívet állítottunk össze. A 10 kérdésből hét esetben megadott 4-5 alternatívából kellett válaszokat bejelölni, 3 esetben pedig fogalmat kellett meghatározni. Az adatlap kitöltése önkéntes és anonim volt. A kérdőívet kérdezőbiztosok felügyelete alatt, azonnal kellett kitölteni egy sokszakmás (1100 ágyas), rehabilitációs osztállyal is rendelkező kórház különböző osztályain (traumatológia ortopédia, neurológia, idegsebészet) dolgozó orvosoknak. A másik csoport, amely az adatlapot kitöltötte, a Semmelweis Egyetem ÁOK hatodéves hallgatóiból állt, a kötelező rehabilitációs képzés előtt. Eredmények: A közel 300 fős évfolyamból 42 hallgató töltötte ki az adatlapot. A kórházban dolgozó majdnem 190 orvosból 40-en vettek részt a vizsgálatban. Az adatlap kitöltését senki sem utasította vissza. A tesztkérdések közül a szigorlók közel fele adott helyes választ a szakképesítés ismerete, a tanszék léte, a fogyatékos emberek száma, a betegek rehabilitációra irányításának feladatáról. A rehabilitációs ágyak számát szinte senki, a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény létét mindenki tudta. Az alapfogalmak (fogyatékosság, rehabilitáció) meghatározására nem voltak képesek. A kórházi szakorvosok rehabilitációs alapismereteit nem találtuk jobbnak a szigorlókénál. Ismereteiket viszont inkább a kollégáktól és önképzéssel szerezték. 78 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

4 Következtetések: Vizsgálataink alapján a SE-en a szigorlók rehabilitációval kapcsolatos ismereteit közepesnek ítéljük, de ezt orvosként való munkavégzésükhöz nem tartjuk elégségesnek. A hallgatók jelenlegi rehabilitációs ismereteiket az egyetemen kapták, ennek kibővítését szükségesnek tartjuk. A szakorvosok rehabilitációs alapismereteit sem tartjuk elégségesnek a mindennapi munkavégzéshez. Képzésüket tanfolyamon és a gyakorlatban a rehabilitációs konzíliumok során kialakult munkakapcsolat folyamán tartjuk lehetségesnek. FF.01 Testleképződés elméleti és gyakorlati vonatkozásai S. Nagy Zita Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest A mozgás eszköze a test, ebből a szemszögből a mozgásrehabilitáció a test működtetésének fejlesztését szolgálja. Mindezt figyelembe véve meglepő, hogy a rehabilitációs gyakorlatban mennyire kevés figyelmet fordítunk arra, hogy egy személy milyen tudatos és nem tudatos ismeretekkel rendelkezik saját testéről. Érzi-e testhatárait? Van-e élménye és tudása saját testének szerkezetéről, méretéről, működéséről? Tudományos nyelven szólva milyen belső reprezentációkkal rendelkezik saját testéről. Felmerül ugyanakkor az a kérdés is, hogy miként alakítjuk ki ezeket a belső reprezentációkat a testünkről. Előadásomban a testleképződés folyamatának egy lehetséges elméleti modelljét mutatom be. A modellben a testreprezentációk károsodásával foglalkozó klinikai vizsgálatok eredményeit tágabb személyiségfejlődési kontextusba helyeztem, kialakítva egy általános, az egészséges testleképződést is megragadni képes elméletet. Előadásom végén egy neuropszichológiai zavar, a neglect szindróma kapcsán bemutatom a testleképződés vizsgálatának szempontjait és a lehetséges vizsgálati eredmények értelmezési lehetőségeit. FF.02 A beszédpercepció vizsgálata szenzorosan és motorosan érintett afáziás betegeknél Vörös Katalin Fővárosi Önkormányzat Károlyi Sándor Kórház-RI., I. Rehabilitáció, Budapest Bevezetés: Kutatásom témája az afáziás betegek beszédészlelésének vizsgálata volt, egy új, afáziás betegeken eddig nem használt vizsgáló módszerrel, az úgynevezett logatom-vizsgálattal. Célok: Célom volt választ keresni arra, hogy a vizsgált betegeknél a szenzoros érintettséget vissza lehet-e vezetni egészen a fonológiai szint károsodásáig, valamint kiderítsem, az auditív reprezentációkat egyértelműen lokalizálni lehet-e a Sylvius-árok mögötti régióra. Igazolni szerettem volna azt a nézetet, miszerint a fonológiai komponensért felelős agyi struktúrák idegi felépítése olyan komplex rendszert alkot, mely a bal agyféltekében található, de meglehetősen elszórtan, nem lokalizálhatóan helyezkedik el. Módszer: 5 fő szenzorosan és 5 fő motorosan érintett afáziás beteget vizsgáltam. A vizsgált betegek fonológiai feldolgozását a logatom-vizsgálattal néztem. Kontrollként, 10 egészséges emberrel is elvégeztem a vizsgálatot. Az általam használt logatom-vizsgálat dr. Pataki László és prof. dr. Kolláth Zoltán nevéhez fűződik. A tesztben a betegek két logatomot (értelmetlen hangsort) hallottak. Feladatuk az volt, hogy megállapítsák, ugyanazt hallották-e, vagy különbözőt. A program kizárta a vizuális képességekre való támaszkodást és a szemantikai kompenzációt. Kizárólag a beszéd észlelését és a beszédhangok differenciálásának képességét vizsgálta. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 79

5 Következtetések: Mindkét vizsgált betegcsoportnál jelentős eltérés mutatkozott a fonológiai feldolgozásban az egészséges kontrollcsoporthoz képest. Ez a különbség a szenzorosan érintetteknél nagyobb volt. A két betegcsoport közötti eltérés szignifikáns. Valószinűsíthető az a feltevés, miszerint az auditív reprezentációkért felelős agyterület nem lokalizálható az agy egyetlen területére, hanem a bal féltekében elszórtan helyezkedik el, mivel a vizsgált betegeknél a sérülés helye nem volt azonos. PA.02 Felső végtagi rekonstrukciós tetraplegia-sebészet kialakulása Magyarországon 1958-tól napjainkig Turcsányi István, 1 Klauber András, 2, Szilassy Géza, 1 Farkas Csaba 1 Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza, 1 Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest 2 Bevezetés: Az első közlemény a tetraplegiás betegek felső végtagján végezhető ínáthelyezésről 1958-ban jelent meg a Mayo Klinikáról, és még ugyanabban az évben Manninger Jen és Jörg Böhler is elvégezte Magyarországon az első sikeres felső végtagi rekonstrukciós műtétet. Ezt követően még néhány hasonló beavatkozás történt tetraplegiás betegeken, de csak szórványosan. Célkitűzés: A tetraplegiás betegek felső végtagi rekonstrukciós műtétjének rendszeressé tétele Magyarországon. Módszer: 2002-ben kidolgoztunk egy tervet ennek megvalósítása céljából, mely a következő lépésekből állt: tetraplegiás betegek felkeresése, a felső végtagi rekonstrukciós műtétek lehetőségéről történő informálás, a kórház és a város vezetőinek megnyerése a projekthez, a műtéti eredmények ismertetése hazai és nemzetközi kongresszusokon és egyéb fórumokon, munkakapcsolat létrehozása a tetraplegiás betegeket rehabilitáló teammel, infrastruktúra létrehozása, média meghívása, relatíve rövid idő alatt nagyszámú műtét elvégzése, weboldal létrehozása a beteg-beteg és orvos-beteg közti kontaktus javítására. Eredmény: 2002 és 2010 között 140 tetraplegiás beteget vizsgáltunk meg, közülük 57 betegen (11 nő, 46 férfi, átlagéletkor 34 év) végeztünk felső végtagi rekonstrukciós műtétet: aktív könyöknyújtás (n=45), aktív kulcsfogás és markolás (n=80), aktív hüvelykujj-abdukció (n=5) formájában. A rekonstrukciós műtétek után az aktív könyöknyújtás ereje átlagosan 4 MRC, a kulcsfogás ereje átlagosan 3,9 kg, a markolás ereje átlagosan 6,2 kg lett. A hüvelykujj és a mutatóujj közötti nyitás távolsága átlagosan 9 cm. A hazai és nemzetközi fórumokon történő szerepléseink eredményeként 3 alkalommal rendezhettünk Magyarországon nemzetközi továbbképző kurzust ( A magyarországi tetraplegiás betegek rehabilitációs protokolljába bekerült a felső végtagi rekonstrukciós műtét. A weboldal ( még ma is eredményesen működik. Következtetés: A tetraplegiás betegek felső végtagi rekonstrukciós műtétje jelentős szerepet tölt be a rehabilitációjukban. Ez a történelmi áttekintés azt mutatja, hogy Magyarországon lassú, de pozitív előrehaladás következett be a tetraplegiás betegek felső végtagi sebészi rehabilitációjában. 80 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

6 PA.03 Ne add fel! Turcsányi István Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza Bevezetés: Bár a tetraplegiás betegek felső végtagjain végzett műtétek eredménye nagymértékben függ a maradék motoros funkciótól, de a beteg motivációja és a posztoperatív rehabilitáció is rendkívül fontos szerepet játszik. Beteg és módszer: Egy 29 éves autóversenyző autóbalesetet szenvedett, C 5-6 csigolyatörés következtében tetraplegiássá vált. A nemzetközi stádiumbeosztásnak megfelelően OCu5 (Tr+) csoportba sorolható. Rehabilitációja során a domináns jobb kezén az aktív markolást (ECRL-FDP II-IV transfer, Zancolli-lasszó plasztika), aktív kulcsfogást (Split thumb tenodesis, BR-FPL transfer) és a hüvelykujj abdukcióját (EDQ-APB transfer) állítottuk helyre. Eredmény: A markolóerő 6,2 kg, a kulcsfogás 3,9 kg lett. A hüvelyk- és mutatóujj közti távolság nyitás során 13 cm-re növekedett. A rekonstrukciós kézműtét utáni évben visszatért az autóversenyzéshez és 13 futamból 8-at megnyert. Következtetés: Ha helyreállítjuk a tetraplegiás betegek felső végtagi funkcióját, ezzel együtt visszaadhatjuk nekik az életbe vetett hitüket. PA.04 Tetra- és parapareticus betegeink szexualitásának vizsgálata osztályunkon Gacsályi Pálma Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza Célkitűzés: A szexualitás az emberi élet, viselkedés része. Azzal, hogy valaki gerincsérült, nem szűnik meg arra vágyni, hogy egy másik emberrel intim közelségbe kerüljön. Természetesen sok minden, az érzések, érzékelés, a mozgás, sőt a test szexuális arousalt kísérő vegetatív reakciói is megváltoznak. Ami korábban volt, ahhoz képest egy teljesen más testhez kell alkalmazkodni, párt találni. Mennyire befolyásolja a szexuális/testi funkciók megváltozása az élettel való elégedettséget, a szexuális magabiztosságot, a szexualitással való foglalkozást, az együttlétek minőségét? Módszer: A fenti kérdések megválaszolására az elmúlt 5 évben kezelt para- és tetrapareticus betegeinket kértük fel egy előzetesen összeállított kérdőív kitöltésére. A vizsgált személyek átlagéletkora 39,9 év (min. 25, max. 60 év), többségük férfi. A vizsgált férfiak 46,2%-ának van közösüléshez megfelelő erekciója. A vizsgált személyek 66,7%-a jelentős érzéskiesésről számolt be, mely akadályozta az orgazmus megélését. A vizsgált személyek 46,7%-a él tartós párkapcsolatban, míg 53,3%-ának alkalmi kapcsolatai voltak. Hipotézisünk szerint a kielégítő szexuális élet pozitívan befolyásolja az élettel való elégedettséget, a szexuális magabiztosságot és csökkenti a szexualitással való fokozott foglalkozást, a szexuális depressziót és szorongást. Feltételezzük továbbá, hogy a sérülés magassága és foka, a sérülés óta eltelt idő, az önállóság mértéke szintén hatással lesz a szexuális magabiztosságra. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy milyennek ítéli meg a gerincvelősérült személy a szexuális interakciót. Milyen érzéseket, jellemzőket kapcsolnak hozzá. Mennyire élik meg intimnek, játékosnak vagy feszültséggel telinek, mennyire tudnak a párjukra hangolódni. Hipotéziseink vizsgálatához a Multidimensional Sexuality Questionnaire Életelégedettség skálát, a Diádikus Interakciós Harmónia kérdőívet alkalmaztuk. Alkalmazott statisztikai eljárások: páros t-próba, kétmintás t-próba, korrelációanalízis, varianciaanalízis. Eredmények: A szexuális dimenziókat tekintve sérülés után a szexuális önbizalom (sign 0,001), motiváció (sign 0,002), asszertivitás (sign 0,001), elégedettség és a szexualitással való foglalkozás (sign 0,02) szignifikánsan csökkent (sign 0,001), míg a szexuális depresszió (sign 0,001) és a szexualitástól való félelem (sign 0,022) nőtt. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 81

7 A szexuális dimenziókat az érzéskiesés befolyásolta szignifikánsan. Akik érzéskiesésről számoltak be, szignifikánsan kisebb szexuális önbizalommal (sign 0,014) és elégedettséggel (sign. 0,008) jellemezhetők, és magasabb a szexualitással kapcsolatos szorongás is (sign 0,043). Szignifikáns negatív összefüggést találtunk az élettel való elégedettség és a szexuális depresszió között (sign 0,013), hasonlóan az önállóság mértéke és a szexuális depresszió (0,032), illetve élettel való elégedettség (0,004) között. A szexuális élettel való elégedettség a szexuális magabiztossággal pozitívan korrelál (sign 0,000), ugyanígy a szexualitással való foglalkozással is, bár ez utóbbi esetében nem szignifikáns. A szexuális interakcióra jellemző összhang (sign. 0,029) és játékosság (sign.0,024) pozitívan korrelál a szexuális elégedettséggel és az életelégedettséggel. A tartós párkapcsolatban élők a sérülés után szignifikánsan magabiztosabbak, motiváltabbak és elégedettebbek szexuálisan. Szexuális interakcióikat intimebbnek, összehangoltabbnak és játékosabbnak élik meg, mint alkalmi kapcsolatokban élő társaik. Következtetés: Bár a szexuális elégedettség és az élettel való elégedettség között nem találtunk szignifikáns összefüggést, úgy tűnik, a szexualitással kapcsolatos lehangoltság negatív irányba befolyásolja az egyén élettel való elégedettségét. A vizsgált minta esetén a szexuális magabiztosság és elégedettség kevésbé az erekció, sokkal inkább a testi érzések függvénye. Nem a sérülés mértéke, illetve szintje, sokkal inkább a nagyobb önállóság az, ami fokozza az élettel való elégedettséget és csökkenti a szexuális depressziót. A tartós párkapcsolat, úgy tűnik, bizonyos védelmet nyújt a sérülést követően, azonban a korábbi állapothoz képest kevésbé bíznak önmagukban és mernek szexuális kapcsolatot kialakítani, ami így lehangoltsághoz vezethet. Azok, akik a szexuális interakció során nagyobb összhangban vannak párjukkal és intim kapcsolatukat játékosabbnak ítélik meg, szexuális kapcsolataikkal és életükkel egyaránt elégedettebbek. PA.05 A tetra- és parapareticus betegek ejakulációs zavarai és azok kezelése Szécsi Attila Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza Célkitűzés: A tetra- és parapareticus betegeknél előforduló ejakulációs zavarok etiológiájának, korszerű diagnosztikájának és kezelésének bemutatása. Módszer: Az anejakulációval, anorgazmiával, késleltetett ejakulációval, retrográd ejakulációval és ejaculatio baveuse-zel foglalkozó legfrissebb szakirodalom, illetve a nemzetközi irányvonalak áttekintése, bemutatása a kórházunkban előfordult esetek elemzésén keresztül. Példa az andrológia és rehabilitáció közötti interdiszciplináris együttműködésre. Eredmények: Ismereteink bővülése, illetve rendszerezése a fenti kóros állapotokról. Korszerű elvek, eljárások elterjedése a hazai gyakorlatban. Következtetés: Az ejakulációs zavarok ritka, de fontos okai az infertilitásnak, a fiatal pareticus betegek életminőségét jelentősen rontják. A széles körű rehabilitáció részeként a korszerű ismeretek birtokában felismerhetjük, és sokszor hatékonyan kezelhetjük azokat interdiszciplináris együttműködés részeként. 82 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

8 PA.06 Intermittáló katéterezés során szerzett tapasztalataink Bíró Csaba, Kató Orsolya Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza Bevezetés: A Jósa András Oktatókórház Rehabilitációs osztályán dolgozunk már több mint egy évtizede. Munkánk végzése során gyakran szembesülünk azzal, hogy a betegünk vizeletürítési zavarral küzd. Ennek sok oka lehet, pl. gerincsérülés, bénulás, veleszületett rendellenesség stb. Módszer: Dokumentumelemzés. Mintaválasztás módja: A mozgásszervi rehabilitációs osztályon kezelt betegek, 23 fő. Eredmények: A hólyagmenedzsment több megoldási lehetőséget is ad, amiből választhatunk, orvosi utasítást követően ez lehet: hólyagkondicionálás, állandó katéterezés, intermittáló katéterezés, condom urinal rendszer, epycistostomia kialakítása. Természetesen a megfelelő folyadékbevitel is nagyon fontos. Az intermittáló katéterezés igen nagy kihívás minden ápoló számára. A beteg oktatása, megnyerése ehhez a folyamathoz igen fontos. A beteg közreműködése, a családtagok bevonása mind-mind a team-munka fontos része. Megfelelő felvilágosítással a szövődmények elkerülhetők. A vizsgált betegek 3%-ánál fordult elő szövődmény, gyakori a húgyúti infekció, leggyakoribb kórokozó az E. coli és a Pseudomonas aeruginosa. A húgyúti infekciók következtében epycistostomia kialakítására kerülhet sor. Következtetés: A beteg megnyerése e folyamat elvégzésére nagyon fontos, mivel ennek a katéterezésnek a célja az lenne, hogy önmagának is képes legyen elvégezni, esetlegesen egy családtag is betanítható, ha a kéz funkciói is sérültek. A rehabilitációs tevékenység során a beteggel együtt dolgozva érhetünk el eredményeket, hiszen ez a folyamat igen összetett, a team-tagok összehangolt munkája csak a rehabilitációs folyamatba bevonható beteggel együttesen lehet eredményes. A katéterezés során a szakmai protokollok és standardok betartása jelentősen csökkenti a húgycsősérülés veszélyét, fertőzés kialakulását. PA.07 Interathecalis baclofen-terápia gerincvelősérülteken Both Béla Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest Bevezetés: Az interathecalis baclofen-kezelés (ITB) eredményességét 2B+ erősségű klinikai evidencia igazolja. A jelenleg beültetésre kerülő második generációs subcutan gyógyszeradagoló pumpa (Synchro-Med II) és a továbbfejlesztett drain-rendszer, valamint az implantációs eljárás tökéletesedése miatt a módszer nagy klinikai biztonsággal vált alkalmazhatóvá. Anyag és módszer: Osztályunkon az 1999-ben történt első magyarországi ITB pumpa implantációja óta hoszszabb-rövidebb ideig összesen 31, jelenleg 20 beteget gondozunk tartósan. A gondozás a műtét előtti betegkiválasztást, a műtéti előkészítést, a műtét utáni dózisbeállítást, a pumpa újratöltésének gyakorlati kivitelezését és az ahhoz szükséges eszközök biztosítását, azok igénylésének adminisztrációját, valamint a terápia hatékonyságának értékelését, szükség szerinti korrekcióját foglalja magába. Betegeink nemek szerinti megoszlása:14 ffi, 6 nő, implantációkori életkora: átlag 40 év; év, sérülés magassága: 13 para-, 7 tetrapleg; etiológia szerint: 17 sérülés 11 közlekedési baleset, 3 magasból esés, 2 kriminális, 1 fejesugrás mellett 3 neurológiai betegség 1 Thetered cord., 1 Discus, 1 SM, bénulástól a pumpa beültetéséig eltelt idő: átlag 3,5 év; 2 15 év. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 83

9 Eredmények: Valamennyi beteg állapota az implantációt követően jelentősen javult. A gondozott betegek közül 4 beteg járóképes maradt a terápia mellett, jelenleg 2 beteg aktív kereső. Eredményeinket az Ashwort-skála, a Spasticitási Index, valamint a FIM skála segítségével értékeljük. Következtetések: Osztályunkon a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban az ITB-terápia használatával eredményesen csökkenthető a gerincvelői eredetű bénulás okozta spaszticitás. PA.08 Tumoros para- és tetrapleg betegek rehabilitációja a Honvédkórház Állami Egészségügyi Központ Rehabilitációs Osztályán (Egy nagy intézmény árnyékában ) Veszely Judit, Szegedi Anna Frida, Bagyinszki Anna Judit Honvédkórház ÁEK, Rehabilitációs Osztály, Budapest Probléma felvetése: A daganatos megbetegedések következtében kialakuló gerincvelő-sérülések kezelése korábban nem tartozott a korai rehabilitáció területéhez. A modern onkológiai terápia hosszabb túlélést eredményezhet. A korszerű, magas szintű idegsebészeti ellátás a gerincvelő-károsodások stabilizálását teszi lehetővé. Kérdés, milyen arányban fordulnak elő a tumoros gerincvelő-károsodott betegek a Honvédkórház Állami Egészségügyi Központ Rehabilitációs Osztály központi idegrendszeri sérültekkel foglalkozó részlegén, és milyen eredményekkel jár a betegek korai rehabilitációja. Módszer: Munkánk során az elmúlt négy év beteganyagát tekintettük át, összesen 327 esetet. Ezek között daganatos megbetegedés miatt kialakult para-, tetraplegia vagy paresis 63 esetben fordult elő, a rehabilitációs tevékenység eredményességét minden esetben a FIM-értékek segítségével mértük. A FIM-értékek különbségeinek vizsgálatához kétutas ANOVA-t használtunk. Eredmény: Az elmúlt négy év során részlegünkön az esetek 20%-ában valamilyen daganatos megbetegedés következtében kialakult gerincvelő-károsodás miatt került sor a felvételre. E betegek korai rehabilitációja révén a tünetek és a további szövődmények előfordulása nagyfokú javulást mutatott. A FIM-értékek alapján egyértelműen és a többi betegcsoporttal összevetve gyorsabban javítható a betegek mozgásállapota, továbbá önellátási képessége és nem utolsósorban az életminősége. Következtetések: A tumoros gerincvelő-károsodott betegek rehabilitációja iránti igény az elmúlt években folyamatosan növekedett, a primer daganat kezelésének már a legkorábbi időszakában is egyre nagyobb létszámú beteg válik alkalmassá rehabilitációs ellátásra. E betegek korai rehabilitációjának eredményessége ugyanakkor nagyban függ az onkológus, idegsebész és a rehabilitációs team közös munkájától. Eredményeink alapján a daganatos megbetegedések miatt kialakuló harántsérült betegek rehabilitációja intézeti feladattá vált az évek során és érdemben hozzájárul e betegek életkilátásainak javításához. PA.09 Az első teendő a rehabilitáció? Angyal Gyöngyi, Guba Marianna MÁV Kórház és Rendelőintézet, Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, Szolnok Célkitűzés: Járóbeteg-szakrendelésünkön egyre gyakrabban találkozunk olyan betegekkel akiknek a mozgásfunkciója súlyosan károsodott, melynek okát nem ismerjük, nem áll rendelkezésünkre teljes értékű diagnózis. Ez utóbbi 84 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

10 nélkül rehabilitációs kezelés nem tervezhető. Ezeket a betegeket mielőbb olyan helyre kell irányítani, ahol a korrekt kivizsgálás biztosított. Eset összefoglalás: Bemutatandó esetünk egy 72 éves férfi kórtörténete, akinél a tünetek jelentkezésétől a korrekt diagnózis felállításáig kb. 1,5 év telt el. Betegünk panaszai 2009 júniusában kezdődtek jobb alsó végtagi gyengeséggel, melyhez rövid időn belül felső végtagi paresis is társult, időnkénti izomgörcsökkel. Belgyógyászati Osztályra került, ahol a vizsgálatok alapján bal ACI területi stroke-ot véleményeztek, bár a koponya-ct ezt egyértelműen nem támasztotta alá. A progressziót jobb bokatörés és szövődményként kialakult mélyvénás thrombosis jelentette, melyet követően a közben kialakult baltestfél-gyengeség miatt járásképtelenné vált. Ekkor jelentkezett szakrendelésünkön. Részletes fizikális vizsgálata alapján felvetődött a kezdeti diagnózis korrekciójának az igénye. Tetraparesisének tisztázására a beteget a Hetényi Géza Kórház Neurológiai Osztályára utaltuk, ahol a C.VI.-VII. csigolyák magasságában myelont erősen komprimáló intraduralis térszűkítő folyamatot találtak. A beteg az OITI Gerincsebészeti Osztályára került. Tumorát eltávolították. Szövettani diagnózis: schwannoma. Műtétet követően került Rehabilitációs Osztályunkra, ahol kezelésünk eredményes volt, járókerettel önállóan járóképessé vált. Következtetés: A rehabilitáció tervezése és az eredményes rehabilitáció alapköve a teljes értékű klinikai diagnózis. PA.10 A Bunnell-műtét 52 éves utánvizsgálata. Tisztelgés Manninger Jenőnek Turcsányi István Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza Bevezetés: Sterling Bunnell 1949-ben felismerte, hogy a tetraplegiásoknál a kéz kulcsízülete a csukló. Javasolja az ujjak hajlítóinainak tenodesisét azoknál a tetraplegiás betegeknél, akiknél az aktív csuklófeszítés képessége még megmaradt. Beteg és módszer: 52 évvel egy Magyarországon végzett Bunnell-műtét után elemezzük a funkcionális eredményt. Egy 17 éves lány sportolás közben C5-6 csigolya magasságban nyaki gerincvelő-sérülést szenvedett, tetraplegiássá vált. A nemzetközi stádiumbeosztásnak megfelelően OCu5 (Tr-) csoportba sorolható ban a domináns bal kezén rekonstrukciós műtét történt, a hosszú ujjak és a hüvelykujj hajlítóinát a radiushoz rögzítették. A tricepsinat nem rekonstruálták. Később a jobb kezén is elvégezték a Bunnell-műtétet. Eredmény: A markolás és a kulcsfogás ereje szignifikánsan növekedett, önállóbbá vált. Következtetés: 52 évvel a műtét után megerősíthetjük, hogy azoknál a tetraplegiás betegeknél, akiknél az aktív csuklófeszítés képessége megmaradt, a Bunnell-műtét által hasznos markolás és kulcsfogás jön létre. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 85

11 GY.01 Az erőnlét jelentősége cerebral pareticus gyermekek rehabilitációjában. A therasuit-terápia szerepe az erőnlét fokozásában és a tartás javításában Vekerdy-Nagy Zsuzsanna DEOEC, Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék, Debrecen A cerebralis paresisben meglévő motoros funkciózavarok rehabilitációs kezelésében az utóbbi évtizedben előtérbe kerültek az állóképesség, az erőnlét fokozására és a helyes tartás kialakítására törekvő eljárások. Ezek között szerepel a therasuit-kezelés, amely kombinálja ezt a két hatást. Célkitűzés: A therasuit-kezelésről eddig megjelent közlések és személyes tapasztalatok összegzése, ennek a Magyarországon még kevéssé ismert eljárásnak a bemutatása. Módszer: Irodalmi áttekintés, valamint saját tapasztalatok egyedi esetekben a kezelés indikációjának elbírálása révén Eredmények: A therasuit ruházattal igyekeznek korrigálni a cerebral pareticus gyermekekben a kóros tartást (speciális nyomóruházat egyedileg kialakított húzópántokkal). Ha ilyen tartási korrekció nem történik, akkor a kóros tartást gyakoroltatjuk akár terápiás körülmények között, pl. a konduktív pedagógiai nevelés során, vagy a szabadban pl. kiránduláskor, sportoláskor. Fontos faktor még az intenzitás. Miután napi 3 5 órás tréningről van szó, átlagban 3 héten át, összesen órás intenzív kezelést jelent. Jelenleg a kezelésnek nincsenek leírva a pontos indikációi és ellenjavallatai. Eddig nem készült kellő esetszámú, adekvát mérési módszert alkalmazó tanulmány a kezelés hatásosságáról. Ez nehezíti a Magyarországról e kezelés céljából külföldi ellátásáért folyamodó esetekben a döntés meghozatalát is. Következtetés: A terápiás elképzelés alapvetően teljesen logikus és éppen annak a korosztálynak szól, akiknél az állóképesség, az erő növelése jelentheti a megoldást, azonban pontosítani szükséges az indikációkat és ki kell dolgozni az eredmények mérésére alkalmas eljárásokat. GY.02 Cerebral pareticus gyermekek ortopédiai kezelése: algoritmus vs. hazai gyakorlat! Filiczki Gabriella, Hevér Dalma, Feketéné Szabó Éva, Kelemen Anna Nemzetközi Pető Intézet, Budapest Célkitűzés: Az utóbbi években a korai intervenció hozzáférhetősége, eszköztára jelentősen javult. Országszerte elérhetőbbé vált a korai diagnosztika, bővültek a rehabilitációs beavatkozás lehetőségei mind a különféle mozgásfejlesztési módszereket illetően, mind pedig a korszerű és bővülő segédeszköz-ellátást, illetve az orvosi antispasztikus beavatkozási lehetőségeket illetően. Ezzel összefüggésben változások történnek az ortopédiai műtéti ellátás szemléletében. Munkánkban az alsó végtagi ortopédiai műtétek időzítésének alakulását vizsgáltuk. Módszerek: 2010-ben a konduktív pedagógiai ellátásban részesülő 183 óvodás és iskolás cerebral pareticus (CP-s) gyerekeket vizsgálatuk ortopédiai beavatkozások szempontjából, 0 4, 4 7 és 7 12 éves bontásban, majd összehasonlítottuk a 10 évvel ezelőtti, évi adatokkal. Eredmények: A jelenleg vizsgált 183 betegből 161 gyerek sorolható a spasztikus formakörbe, 63%-nál történt ortopédiai műtét, összesen 184 műtét, ezek 89,6% lágyrészműtét. Gyerekenként 1,82 műtéti beavatkozást végeztek el. 86 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

12 10 évvel ezelőtt a spasztikus CP-s gyerekek 43%-ánál történt ortopédiai beavatkozás, összesen 176 műtét, gyerekenként 2,1 műtét. Korcsoportokként 0 4 év között a gyerekek 36,4 vs. 8,2%-ánál, 4 7 év között 51,09 vs. 67,05%-ánál, 7 12 év között 12,70 vs. 24,7%-ánál történt műtét. Következtetések: A rehabilitációs beavatkozások tárházának bővülése nem csökkentette az ortopédiai műtétek számát, a gyerekek nagyobb százaléka került műtétre, azonban a gyermekenkénti műtétszám nem változott. A műtét idejének feltételezett kitolódását nem tudtuk igazolni. GY.03 Korzettbe zárva retrospektív vizsgálat a fűzőkezelés hatékonyságáról strukturális scoliosis eseteiben Biró Mariann, Pethő Ágnes, Bakosné Szabó Tünde Jósa András Oktatókórház, Gyermekrehabilitáció, Nyíregyháza, Felső-Szabolcsi Kórház, Kisvárda Vizsgálatunk célja az idiopathiás scoliosis miatt konzervatív kezelésben részesült eseteink áttekintése, a fűzőkezelés hatékonyságának bizonyítása, összehasonlítás a hazai és nemzetközi eredményekkel. Módszer: A Jósa András Oktatókórház gyermekrehabilitációs szakrendelésén idiopathiás scoliosis miatt áprilisáig gondozott, 18. életévüket ezen időszak alatt betöltött gyermekek ambuláns dokumentációit tekintettük át. 76 ilyen esetet találtunk. Számos tényezőt vizsgáltunk, összesítettünk, és statisztikai adatokkal támasztottuk alá kezelésünk eredményességét. Retrospektív vizsgálatunk során az anamnézist, a kórlefolyást és a kezelés végét záró státust részletezzük. Szakrendelésünkön team-munkában dolgozunk, fűzős szakrendelésünkön egyszerre van jelen a gyermek, a szülő, a rehabilitációs szakorvos, gyógytornász, ortopéd technikus, szakasszisztens, szoros együttműködésben vagyunk az egyéb szakemberekkel: gyógytestnevelő, gyógyúszásoktató, pszichológus. Eredményeink, a teljesség igénye nélkül: Perinatalis anamnézis, motoros fejlődés az átlagpopuláció adataival megegyezik. Családban gerincferdülés 11%-ban fordult elő. Társuló betegségek: 36% lúdtalp, 22% M. Scheuermann, 1% asthma, 28% nem volt, 13% egyéb. Fájdalom a gyermekek 34%-ánál fordult elő. Előzetes kezelésben részesült: 27% ortopédia, gyógytorna, 45% ortopédia, fűző, 28% előzetes kezelésben nem részesült. A napi viselés ideje: 50% viselte a nap nagyobb részében, 68% viselte 8 órától többet. A kezelés eredményességét a Cobb-fok számítása alapján vizsgáltuk, akkor tekintettük javulónak, ha a Cobb-fok legalább 5 fokot csökkent. 35% javult, 36% változatlan, nem romlott, 11% romlott, 18% lemorzsolódott a 10 éves periódus alatt. Következtetés: Külföldi közleményekkel összehasonlítva a progressziót a 71%-ban sikeres megállítás jó eredménynek számít, korreál a külföldi központok hatékonyságával. Eredményeink megerősítenek alapvető feltevésünkben, hogy a korzett-kezelés csak team-munkában, folyamatos, szoros kontroll mellett, a gyermek és a szülők megnyerésével, folyamatos tájékoztatásával lehet sikeres. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 87

13 GY.04 Cheneau, és ami mögötte van avagy a gyógytornász harmadik keze Balázs Bernadett Jósa András Oktatókórház,Központi Fizioterápia, Gyermekrehabilitáció, Nyíregyháza Célkitűzés: A Cheneau korzett a megalkotása óta eltelt 40 év alatt rengeteg változtatáson ment keresztül. A gerincferdülés kezelésében 20 Cobb-fok feletti görbület esetén a leggyakrabban rendelt segédeszköz. Szakorvosi kontrollra az elrendelést követően havonta kerül sor, ezzel szemben ideális esetben a gyógytornászok heti rendszerességgel találkoznak a betegekkel, így átfogóbb képet kapnak a viselési szokásokról, az esetlegesen felmerülő problémákról. Célunk bemutatni, hogy a fűzőkezelés egyes fázisaiban a mintázásra való felkészítéstől a leszoktatásig milyen feladatai vannak a gyógytornásznak, hogyan valósulnak meg a 3D-s kezelési elvek a Cheneau korzett viselésekor, milyen fizikális és pszichés tényezők befolyásolják a viselési időt. Felhívjuk a figyelmet a fűzőkészítésben rejlő hibalehetőségekre, arra, hogy a gyógytornásznak mi a kompetenciája és felelőssége ezen hibák észlelésekor. Módszerek: 50 db kérdőív került kiosztásra véletlenszerűen 2011-ben a májusig szakorvosi szakrendelésünkön megjelent, korzettet viselő gyerekek körében. 37 érkezett vissza a kért időre. A névtelenül kitöltött kérdőívek a korzett szubjektív megítélését szemléltetik, a kérdések a viselési szokásokra, a végzett mozgásterápiára, a fűző által okozott kellemetlenségekre, a kezelés hatékonyságára irányultak. Eredmények: A gyerekek átlagosan 13 évesek voltak, amikor első korzettjüket megkapták, a kérdőív kitöltésekor 14,75 év volt a koruk. Átlagosan 2,065 éve viselnek fűzőt, a 34,2%-uknak első, 44,6%-nak második, 11,4%-nak a jelenlegi a 3. korzettje. Az első reakciójuk, amikor szembesültek a ténnyel, hogy fűzőt kell viselniük, 62%-ban a szomorúság volt, 43%-uk dühöt érzett, 29% elutasító volt, és csupán 10% említette az elszántságot. Első korzettjüket átlagosan napi 17,8 órában viselték, a kívánt 23 órás viselési időt a válaszadók 9%-a érte el. Napi 20 óránál kevesebbet 52% viseli. A gyerekek 75,6%-a 1 hónapon belül megszokta a mindennapos hordást, 8%-nál 3 hónapnál több idő kellett ehhez. Jelenlegi korzettjüket 32%-uk kevesebbet, 21,6%-uk többet viseli, mint az elsőt, 32%-uknál nem változott a viselési idő. 65%-ban azonban saját döntés áll a változtatás mögött, és csak 11% változtatott szakorvosi javaslatra. A gyerekek 51%-a nyáron kevesebb időt tölt korzettjében. Gyógytorna-foglalkozáson mindannyian részt vesznek, 67% csak csoportos órára jár, csupán 5% jár egyéni kezelésre, 13% a csoportos kezelést magánórával is kiegészíti, és 2,7% csak magánúton jár gyógytornára. Az iskolai testnevelés alól a gyerekek 62%-a van felmentve, 24,3% jár testnevelés órára,13,5% gyógytestnevelésen vesz részt. Naponta rendszeresen a gyerekek 24,3%-a tornázik otthon, 35,1% heti 2-3 alkalommal, és 29,7% aki egyáltalán nem tornázik otthon. Az okok között 63%-ban a lustaság szerepel. A kezelés kezdete óta (az orvos elmondása, rtg.-lelet, valamint a külső kép változása alapján) 64,8%-nak javult, 21,6%-nak romlott vagy nem változott a gerincferdülése. A megkérdezettek 75,6%-a gondolja úgy, hogy a javulás érdekében elkerülhetetlen a korzett-kezelés, de 21,6% szerint akkor is javulna scolosisuk, ha nem viselnék a fűzőt. A gyerekek 27%-ának volt olyan korzettje, melyet szakrendelésünkön számára nem megfelelőnek tartottak. A megkérdezetteknek a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudják az öltözködéssel eltakarni a fűzőjüket (43%), az izzadás 24,3%-nak jelent nagy gondot, 16,2% szerint korlátozza szabad mozgásukat, és 10% fájdalomról panaszkodik. A gyerekek 8%-ának nem jelent problémát a korzett viselése. Következtetés: Bár a gyerekek tisztában vannak a fűzőkezelés jelentőségével, mégsem teszik ezt az elvárt óraszámban. Ennek hátterében zömmel lelki tényezők állnak, de nagy százalékban a viselésből adódó fizikális kellemetlenségeket is megemlítik. Az állapotuk javulása és romlása egyaránt oka lehet annak, hogy változik a viselési idő. Javulás esetén engedményeket adnak saját maguknak, és ebben öntörvényűen járnak el, sokszor nem hallgatva a szakemberek véleményére. Progresszió során a szükséges szenvedés nem hozza a várt eredményt, ezért úgy érzik, okafogyottá válik a kezelés. A Cheneau korzett mai formájával a gyógytornászok megkapták a kezeléshez szükséges, gyakran vágyott harmadik kezüket. Ez a kéz olykor azonban meg van kötve, mert használata nem csak a terapeután múlik. A kezelés legelemibb tényezője, hogy meg tudjuk nyerni a gyerekek és a szülők együttműködését. Ehhez a megfelelő tájékoztatás, a minél szélesebb körű ismeretterjesztés nélkülözhetetlen. 88 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

14 GY.05 Iskoláskorú gyermekek nyaki gerinc tartásának felmérő vizsgálata Ormos Gábor Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest Célkitűzések: A nyak-, fej- és válltartás, valamint a nyaki mobilitás és a nyaki izomerő felmérő vizsgálata iskolás gyermekek különböző korcsoportjaiban. Módszerek: 428 fő, éves korú, fiú és lány közel azonos arányban vett részt a felmérő vizsgálatban. Antropometriai mérések (testsúly, testmagasság, testtömeg, nyakhosszúság), a nyaki gerinc tartás vizsgálata digitális fényképeken, 3 szög (fej-nyak szög, fejdőlésszög és vállszög) mérésével, a nyaki mobilitás mérése MOBIMET inklinométerrel, a nyakizmok erőmérése egy nyúlásérzékelőn alapuló dinamométerrel, izomcsoportok szerint történt. Eredmények: A fej-nyak szög átlagértékei 9 12 éves kor között szign. átlagos 8 fok, majd a 12 és 16 évesek között további 2 fok csökkenést, azaz előrehajtottabb nyaktartást mértünk, a vállszög 13 fokkal nőtt a 9 16 évesek között, a fejdőlésszög nem szignifikánsan, 1,6 fokkal nőtt. Az össz-izomerő átlagértéke a 9 éves korcsoportban 96,65 N, a 12 éves korcsoportban 133,4 N és a 16 éves korcsoportban 141,25 N volt. A 12 és 16 évesek közötti erőkülönbség láthatóan kicsi, különösen a nyaktartásért felelős mély nyakhajlítók vonatkozásában. Az izomerő egyenes arányban van a fej-nyak szöggel (vagyis az egyenesebb, azaz a jó nyaktartással) és fordított arányban van a vállszöggel (azaz a protrakciós, rossz válltartás a gyengébb izomzattal függ össze). Következtetések: A vizsgálati eredményei számszerűen kimutatták, hogy korral (9 16 év között) előrehelyezettebb lett, romlik a nyaki gerinc és a válltartás, s ez egyenesen arányos a nyaki izomgyengeséggel. E vizsgálat alapja a primer prevenciót képező célzott gyógytornának, illetve a szélesebb körű sporttevékenységnek. GY.06 Szülőcsoport-terápia tapasztalatai a gyermekrehabilitációs gondozásban Bujdosó Karolina, Medveczky Erika Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai, Budapest Előadásom a Fővárosi Szent János Kórház Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztályán folyó szülőcsoport tapasztalatairól szól. A rehabilitációs gondozás osztályunkon olyan szülőkre is kiterjed, akik gyermekénél Duchenne-féle izomsorvadást diagnosztizáltak. A csoportfoglalkozások havi egy alkalommal másfél órában zajlanak átlagosan 15 fővel, pszichológus vezetésével. Az érintett gyermekek közül a legfiatalabb hároméves, sokan már tízes éveikben járnak. A szülőcsoport célja hármas volt: 1. a diagnózis feldolgozásának segítése, 2. az örömforrások megtalálásában való támogatás, 3. a szülő felkészítése az egészséges testvér szorongásának, ambivalenciájának kezelésére. Az előadás egy többéves terápia első tapasztalatait foglalja össze. A program tervezésekor az Amy Pritzlaff által kidolgozott, tartósan beteg gyermekeket nevelő szülők megküzdési stratégiáit vizsgáló kérdőív segítségével alkottam meg terápiás célkitűzéseimet, és mértem fel a szülők igényeit. A terápia első blokkjának lezárásakor, hat alkalom elteltével szülői elégedettségi kérdőívet vettem fel a további terápiás terv kialakításához. Tapasztalataim szerint a csoport hatékony volt a szülői szorongások csökkentésében, a családi kapcsolatok kompetensebb kezelésében és a diagnózis feldolgozásában. A szülőket leginkább foglalkoztató kérdés az volt, hogyan kommunikáljanak gyermekükkel betegségéről. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 89

15 GY.07 A kerekesszéktől a korlátozott, de önálló járásig Sudárné Erdős Júlia, Vargáné Üveges Gabriella, Meichl Andrea, Mező Róbert Fővárosi Önkormányzat Dél-pesti Jahn Ferenc Kórháza, Csepeli részleg, Budapest Problémafelvetés: A gyermekkorú, ICP-s betegek ellátása hazánkban esetleges, gyakran kerekesszékben maradnak, holott megfelelő management mellett járóképesek lehetnének. Előadásunkban három, kerekesszékes életmódot folytató fiatal felnőtt esetét mutatjuk be és elemezzük. A fiatal felnőttkorú bénult betegek komplex rehabilitációja a kerekesszékes életmódtól a korlátozott, de önálló járásig lehetséges, ha a beteg motivált és megfelelő team áll rendelkezésre. Vizsgálati módszer: A kerekesszékes életmód következtében kialakult kontraktúrák többszörös, gyakran nem szokványos módon végzett műtéttel nyújthatók, amely a korlátozott járás alapfeltétele. A műtéti megoldás önmagában nem hoz eredményt, csak az összehangolt terápiás team/rezsim lehet eredményes. A terápiás rezsim tagjai munkájukat a beteg teljesítő képességének változásával összhangban az adott szituációhoz igazítják. A teamban gyógytornász, ergoterapeuta, pszichológus mellett az ortopéd műszerész alapvető fontosságú. A segédeszköz-ellátás a változó szükségletekhez igazodik, amely nem esik egybe az OEP által engedélyezett úttal. Elért eredmények: A beteg szükségleteihez igazodó segédeszköz-ellátás és rehabilitációs program eredményeként mindhárom estünkben a beteg korlátozott módon megtanult önállóan járni, képessé vált a kerekesszék részleges vagy teljes elhagyására, életvitelükben önállóbbak lettek. Mindez a reálisan kiválasztott rehabilitációs cél a korlátozott, de önálló járás teljesüléséhez, ezáltal a jobb társadalmi reintegrációhoz vezetett. Következtetés: Három fiatal felnőttkorú bénult beteg rehabilitációs esetbemutatásán keresztül szeretnénk bizonyítani, hogy a betegek életminőségén jelentősen tudunk javítani, ha megfelelően, a beteg állapotát figyelembe vevő célt kitűzve, megfelelő eszközökkel dolgozunk. GY.08 Sikerek és nehézségek egy súlyos égést szenvedett kisgyermek rehabilitációja során Csohány Ágnes, 1 Paraicz Éva, 1 Vekerdy-Nagy Zsuzsanna 1,2 Magyar Református Egyház Bethesda Kórház, Rehabilitációs Osztály, 1 DEOEC ORFMT 2 Célkitűzés: Az előadásban arra szeretnénk rávilágítani, hogy az égésbetegség következtében mennyire sokrétű rehabilitációs feladatok adódnak éveken át. Ennek érzékeltetésére egy jelenleg 7 éves betegünk kórtörténetét ismertetjük. Bevezetés: A kórházunkban működő Égéssérült Gyermekeket Ellátó Országos Központ munkájába osztályunk megalakulása után, 2007-ben kapcsolódtunk be. Azóta a legsúlyosabb betegek évente 5 10 kezelése az intenzív ellátást követően itt folytatódik, szoros együttműködésben a plasztikai sebészekkel. Módszer: Esettanulmány, a kórtörténet retrospektív feldolgozásával és a jelen helyzet értékelésével. Eredmények: Szilvia 11 hónapos korában lakástűzben szenvedett lángégést, testének 65%-a, valamint a légút égett meg. A primer égéssebészeti ellátás 7 hónapig tartott, majd több alkalommal 2 10 hónapig kezeltük rehabilitációs osztályunkon. Nyomóruházattal, bőrpuhítókkal, gyógytornával sikerült a testén lévő égés okozta hegeket vékonyítani, a végtagokon és a törzsön azonban hat alkalommal, esetenként 2-3 területen utoljára júniusban volt plasztikai beavatkozásra szükség. A legnagyobb gondot a csonkoló jellegű, súlyos deformitást okozó bal alsó végtagi sérülés okozta. A járóképesség eléréséhez amputációra lett volna szüksége, de ebbe a szülő nem egyezett bele. 90 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

16 Ellátását folyamatosan nehezítette a családi helyzete. A baleset után évekig az édesapa egyedül nevelte az öt gyermeket, mostoha anyagi és higiénés körülmények között. Később egy új élettársi kapcsolat akadályozta meg a Szilviával való törődést. Következtetés: Bár a súlyos égést szenvedett gyermekek ellátása az első pillanattól fogva rehabilitációs szemlélettel történik, a szövődmények nem kerülhetők el, a balesetet követő években még számtalan, a mozgásfunkciót javító műtétre van szükség. A rehabilitáció eredményessége egyes esetekben mégsem ezen, hanem a beteg szociális helyzetén múlik már a kora gyermekkorban is. GY.9 A játék és a mese szerepe a gyermekek fizioterápiájában Jósvainé Látos Krisztina, Szabó Borbála, Mező Róbert Fővárosi Önkormányzat Dél-pesti Jahn Ferenc Kórháza, Csepeli részleg, Budapest Bevezetés: A gyermekek rehabilitációjának egyik alapvető kérdése a gyermek megnyerése, érdeklődésének felkeltése a program iránt, mely a gyermek életkorának megfelelő változatos eszközöket igényel. Előadásunk célja bemutatni, hogyan tehetjük érdekesebbé, hatékonyabbá a gyermekek mozgásterápiáját azáltal, hogy játékos elemeket jelen esetben mesét alkalmazunk a kezelés során, és e köré építjük fel a terápiát. Anyag és módszerek: A gyermekekkel való foglalkozás során az életkori sajtosságokat, a gyermek motivációját figyelembe véve személyre szabott foglalkozást alakítunk ki. Négy különböző korú és eltérő mozgásszervi problémával rendelkező gyermek videofelvételekkel is demonstrált rehabilitációs foglalkozásait mutatjuk be, melyek során a mesét mint motiváló módszert alkalmaztunk. Eredmények: Tapasztalatunk alapján a gyermek érzelmi és képi világát használva könnyebben elnyerjük bizalmát, a konkrét feladatokat játék formájában szívesebben végzi, pozitív élménnyé válik számára a gyógytorna, melyre a mese alkalmazása is jól felhasználható. Következtetés: A gyermekekkel való fizioterápia hatékonyságának növelésére a mesébe bújtatott program jól alkalmazható. GY.10 Másodlagos és társuló scoliosisok rehabilitációs lehetőségei és határai Szabó Emese, Peja Márta BAZ Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Miskolc A miskolci Gyermekrehabilitációs Osztály szakrendelésén felmértük a másodlagos és az egyéb betegségekhez társuló scoliosisok előfordulását, az ellátás nehézségeit és lehetőségeit ben rendelésünkön 3739 gyermeket vizsgáltunk, ebből 587 gyermeknek volt scoliosisa. Megoszlás szerint: Idiopatiás, M. Sceuermann: 197 (33,56%). Másodlagos scoliosis: 112 (19%), ezen belül kongenitális 22, neuromuscularis 86, fibropathiás 2, mesenchimalis 1. Traumás 1. Társulós scoliosis: 235 (40%), mellkasdeformitással: 47, obesitással: 75, pulmonális betegséggel (asthma bronchiale: 72, cystás fibrosis 43) JRA-val: 8, mentális retardációval: 33. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 91

17 Az idiopathiás scoliosisos, mellkasdeformitásos, asthmás, obes. gyermekek ellátása a gyógytestnevelés és a gyógyúszás során megoldott a megyében, a többi társuló scoliosis és a másodlagos scoliosisok esetén egyéni vagy kiscsoportos foglalkozás szükséges. Kb. 70 veleszületett rendellenesség tünete a gerincdeformitás. Sok esetben középsúlyos, illetve súlyos értelmi fogyatékossághoz társuló nagyfokú scoliosist találunk. Ezeknek a betegeknek a rehabilitációja nehéz kihívást jelent. Gyakran műtéti ellátás szükséges. A terápiát mindig egyénre szabottan határozzuk meg. Rehabilitációjuk csak team-munkában lehetséges. Szakorvos, gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus, HRG terapeuta, gyógymaszszőr, műszerész, szülő együttműködése szükséges. Osztályunkon a napi gyakorlatban a mozgásterápiát a szomatopedagógus, HRG terapeuta, gyógytestnevelői végzettséggel rendelkező kolléganő a team-tagok segítségével látja el. Hiánya felveti a kérdést: ki lássa el a mentálisan retardált, különböző szindrómás gyermekeket? A rehabilitáció nehézségeit néhány érdekes eset kapcsán mutatjuk be. Sajnos a terápia ellenére a scoliosis progreszsziója nem állítható meg, csak a mértéke csökkenthető. Bár a scoliosis jelentős része idiopathiás, a gyermekrehabilitációs szakrendelésen fontos a társuló tünetek birtokában a különböző szindrómák, egyéb betegségek diagnosztizálása. Ellátásukhoz olyan terapeutákra lenne szükség, akik a halmozottan fogyatékos gyermekek terápiáján túl a scoliosis terápiájában is megfelelő jártasságot szereztek. GY.11 Gyógyúszás a scoliosisos gyermekek kezelésében Agg Eszter Jósa András Oktatókórház, Gyermekrehabilitáció, Nyíregyháza Bevezetés: A scoliosisos gyermekek kezelésében szakorvosok javaslata alapján gyógytestnevelés, gyógyúszás, gyógytorna, fűzőkezelés és időnként műtét szükséges. A nyíregyházi kórházban a gyermekrehabilitációs team tagjaként aktívan részt veszek a gerincferdüléses gyermekek ellátásában. A gyógytornászok munkáját kiegészítve, de nem helyettesítve, tehermentesített helyzetben egyénre adaptált korrekciós feladatokat végeztetek úszás közben. Célom a scoliosisos gyerekek gyógyúszás-feladatainak bemutatása. A gyógyúszás elméleti és gyakorlati anyagát Ramocsa Gábor, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tanára ismertette és szerettette meg velünk, gyógytestnevelőkkel. Módszer: Azok számára, akik nem járatosak a gyógyúszás rejtelmeiben, bizonyára élmény lesz látni e kisfilmet, melyben egyéni, páros és fűzős korrekciós feladatokat mutatunk be, globális oktatási módszert alkalmazva. Készítettünk egy felmérést is, melyben azt vizsgáltuk, hogy a gyógyúszásra járó scoliosisos gyermekek hány százaléka vesz részt gyógytornán, gyógytestnevelésen, a vizsgált időszakban volt e a gyermekek állapotában romlás, azaz hányan kaptak a gondos kezelés ellenére is fűzőt. Az orvosi kontrollok 3-6 havonta történnek a scoliosis mértékének megfelelően. Rtg-felvétel évente készül a gyerekek gerincéről, és azt összehasonlítják az előző felvételekkel. Fűzős kontrollon a gyermekrehabilitációs szakorvos, a fűzőkészítő technikus és gyógytornász együtt dolgozik. A kontrollok eredményéről a gyermekek, szülők tájékoztatása alapján a kórházi ambuláns lapok megtekintésével értesülhetünk. Módszere szűrővizsgálat. A felmérés ideje: 2010 júniusától 2011 júniusáig terjed. Eredmények: 2010 nyarán 72 gyermek járt gyógyúszáson. Ebből 16 fő scoliosis diagnózisú, 6 gyermeknek fűzője volt már tavaly nyáron is, azaz a gerincferdülés mértéke az ő esetükben 20 Cobb-fok feletti volt. Mind a 24 gyermek gyógytornász által irányított gerinctornán vett részt nyarán 99 gyermek jelent meg gyógyúszáson. Ebből 29 fő scoliosis diagnózisú. Közülük 13 gyermek gyógytornán, 13 gyógytestnevelésen vesz részt. Ez utóbbiak gerincferdülésének mértéke 10 Cobb-fok alatti, így gyógytestnevelő irányítása alatt is végezhetik tornájukat. 12 scoliosisos gyermek fűzőt visel a mindennapok során. A fűzős gyerekek rendszeresen heti 1-2 alkalommal kórházi keretek között gyógytornán vesznek részt és heti 1-2 alkalommal gyógyúszáson. A vizsgált időszakban 3 új fűzős gyermeket kaptam gyógyúszásra és 3 gyermeknek olyan mértékben romlott a scoliosisa, hogy fűzőt kell viselniük. E 12, fűzőt viselő gyermek közül 1 gyermek idén nyáron gerincműtétre van előjegyezve. 92 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

18 Következtetés: Az orvosi kontrollok azt igazolják, hogy a gyógytorna, gyógyúszás, fűző viselése mellett a scoliosisos gyermekek ellátása során olyan erős izomfűzőt sikerül kialakítanunk és megtartatnunk a gyerekkel, hogy állapotuk stabil, a scoliosis progressziója lassul, esetleg pár fokot javul, a beteg panaszai megszűnnek, a gerinc rugalmassága megmarad, javul. Meggyőződésünk, hogy a gyógytornával kombinált gyógyúszás során a gyerekek gerincferdülése hatékonyan kezelhető, illetve a rehabilitációs folyamat a gyerekek számára könnyebben elviselhető. A feladatok megtanulásával lehetőséget kapnak egy jobb életminőség kialakítására és megelőzhetik a későbbi derék- és hátfájdalmakat. GY.12 Guillain Barré-szindrómás eseteink Drotár Agáta, Princzinger Ágota Jósa András Oktatókórház, Gyermekrehabilitáció, Nyíregyháza Célkitűzés: A Guillain Barré-szindróma akut gyulladásos polyradiculitis, amit petyhüdt paresis jellemez. 2 altípusa ismeretes, demyelinisatiós és primer axonalis forma. A betegek állapota spontán is javul, de a gyógyulás időtartama 6 12 hónapig is tarthat. Ezen időtartam alatt az érintettek életminősége a rehabilitációs team által nyújtott támogatásoktól is függ. A nyíregyházi gyermekrehabilitációs osztályon az elmúlt években 3 Guillain Barré-szindrómás gyereket kezeltünk, amit előadásomban gyógytornász szemszögből szeretnék bemutatni. Az alkalmazott fizioterápiás eszközökkel a szövődmények megelőzése, a kompenzatorikus mozgások elkerülése, a maradványtünetek minimalizálása és a legnagyobb funkciójavulás elérése volt a célunk, minél rövidebb időtartam alatt. Módszerek: Mindhárom gyermek az intenzív osztályon elvégzett plazmaferezis-kezelés után került osztályunkra súlyosan tetrapareticus, önálló hely- és helyzetváltoztatásra képtelen állapotban (módosított Rankin-skála szerint 4, 5). A komplex rehabilitációs program részeként az 1. számú beteg összesen 72 alkalommal vett részt gyógytorna-foglalkozáson, 1 hónapig feküdt osztályunkon, a 2. sz. beteg 149 alkalommal folyamatos bentfekvéssel, a 3 sz. betegkezelése jelenleg is tart, eddig 52 alkalommal jelent meg terápián, ebből 2 hónapot fekvő betegként kezeltük. Az osztályon naponta, majd ambulánsan kezdetben heti 3 alkalommal, a későbbiekben pedig a gyógyulás előrehaladtával heti 1 alkalommal volt gyógytorna. A foglalkozások során passzív kimozgatást, pozicionálást, légzés-, keringésjavító tornát, vezetett aktív, majd aktív izomerősítést, egyensúly és koordinációs gyakorlatokat végeztünk, miközben a következő fizioterápiás eszközöket alkalmaztuk: különböző méretű labdák, Thera-band szalagok, lejtő, pad, zsámoly, babzsák, stabilitástréner, egyensúlyozókorong. Emellett HRG-foglalkoztatás és elektroterápia, ortetizálás, és segédeszközellátás is történt. Eredmények: A 3 gyermek közül 2 esetében a rehabilitáció során teljes gyógyulást értünk el, maradványtünetek nélkül. Az 1. számú esetnél 11 hónap, a 2. számú esetnél 13 hónap alatt. Egy páciensnél még folyik a mozgásterápia, a gyermek a regresszió szakaszában van. A Rankin-skála szerint jelenleg 2-es szinten van. Következtetés: A gyermekkori Guiallin Barré-szindróma az esetek többségében maradványtünetek nélkül gyógyul, de a felépülés időtartama hosszú hónapokat vehet igénybe, különösen érvényes ez az axonalis típusra. Ezen időszak alatt a gyógytornász közreműködése, az általa megtervezett, jól felépített fizioterápia, elősegíti a gyorsabb javulást, pozitívan befolyásolja a gyermekek életminőségét. Egy örökmozgó gyermek számára az ágyhoz kötöttség különösen nagy próbatételt jelent. A gyermekrehabilitációs team tagjaként feladatunk ennek megkönnyítése. Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 93

19 GY.14 Egyenes tartással a felnőttek világában Biró Ágnes, Csubákné Natkó Andrea, Kozmáné Demeter Gabriella, Bartus Diána, Zeaiter Ali Atef Felső-Szabolcsi Kórház, Kisvárda Bevezetés: Napjainkban a mozgásszegény életmód következményei minden korosztályban jelentkeznek. Egyre fiatalabbak kerülnek egészségügyi intézményekbe kivizsgálás, illetve kezelés céljából mozgásszervi panaszaik miatt. Felmerült bennünk a kérdés, vajon mennyien jelentkeznek panasszal, közülük hányan veszik komolyan a betegségek következményeit, és vágnak bele a rendszeres konzervatív kezelésbe? Anyagok és módszerek: Kisvárdán a Felső-Szabolcsi Kórházban az elmúlt három évben a gyermek- és fiatalkorúak körében végeztük felmérésünket. Vizsgáltuk a gerincdeformitások előfordulási gyakoriságát, elemeztük a különböző típusú tartáshibák BNO főcsoportos megoszlását. Felmértük, hogy a szakorvos által diagnosztizált esetek hány százaléka jelent meg mozgásterápián. A megjelentek milyen arányban vették igénybe az egyéni és/vagy csoportos gyógytornát. Intézetünk ortopédiai, gyermekgyógyászati, rehabilitációs járóbeteg-szakrendeléseinek, illetve a Központi Mozgásterápia részleg betegforgalmi statisztikáját felhasználva gyűjtöttük ki a szükséges adatokat. Vizsgálatunkat retrospektív elemző módszerrel végeztük, a közötti időszakra vonatkozóan. A vizsgált személyek életkora: 0 18 év. Különböző szempontok szerint csoportosítottunk, vizsgáltuk a kialakult adathalmazok százalékos megoszlását, majd az eredményekből következtetéseket vontunk le. Eredmények: A diagnosztizált esetek száma emelkedett a három év alatt. Fizioterápiás kezelésre 2008-ban 8%, 2009-ben 11%, 2010-ben 17,5% jelent meg a mozgásterápiás részlegen. A három évben átlagosan a gerincen, illetve a mellkason észlelt eltérések különféle típusai közül a leggyakoribb a scoliosis (74%), majd a hanyagtartás (13,5%), a mellkas-deformációk (7,7%) és a Scheuermann-betegség (3,5%). A veleszületett rendellenességek kisebb százalékban mutatkoztak. A gerincdefektusok előfordulása mindkét nem esetében emelkedő tendenciát mutat. 3 év átlagát tekintve a szakrendeléseken diagnosztizált lányok 9,8%-a, a fiúknak csak 8,6%-a jelent meg a gyógykezelésen. A gyógytornán részt vevők száma nőtt, és egyre többen veszik igénybe rendszeresen tíznél többször a szükséges kezelést. A vizsgált időszakban a paciensek 37%-a öt alkalomnál kevesebbszer, viszont 45%-uk tíz alkalomnál többször vette igénybe a gyógytornát. A három év alatt az egyéni tornán részt vevők száma állandó maradt, ami az egészhez viszonyítva csökkenő tendenciát mutat. A csoportos tornát igénybe vevő fiatalok száma látványosan emelkedett. Következtetések: Évről évre nő a gerincpanaszokkal orvoshoz forduló és gyógykezelésre szoruló fiatalok száma. Nagy a különbség a diagnosztizált egyének és a kezelést igénybe vevők között. A fiúk létszáma emelkedett a kivizsgáltak között és a gyógykezelésen egyaránt. Nagy számban fordulnak elő ezek a mozgásszervi betegségek, mégis kevesen tartják szükségesnek a rendszeres kezelést. Fontos a gyakori és hatékony edukáció a fiatalkorúak és szüleik körében, hogy felismerjék a gerincproblémákat és elfogadják a rendszeres, alkalmanként kellemetlen kezeléseket. Ezáltal elfogadóbbak lesznek magukkal és társaikkal szemben is. I.02 A geriátriai rehabilitációt befolyásoló pszichés tényezők Hodinka Barbara, Fromhercz Adriana Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdő Célkitűzés: Vizsgálatunk a Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdőben és közt fevett és kezelt 70 év feletti beteg körében a mozgásszervi rehabilitációt befolyásoló pszichés okok felmérésére, meghatározására és kezelésére irányult. 94 Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése

20 Módszer: A normális öregedés pszichés változásai és a kóros eltérések differenciálása a pszichés státus vizsgálatával, ismételt állapotfelmérésekkel, neuropszichológiai tesztekkel, logopédiai vizsgálattal, ergoterapeuta, gyógytornász és ápolói közreműködéssel a környezeti és szociális háttér feltárása révén történt. Felhasznált tesztek: BDS, FIM. Eredmények: Az intézeti rehabilitációs kezelésre szoruló idős betegek gyógykezelését döntően befolyásolja a betegek mind fizikális, mind pszichés státusa, ill. ezek egymásra gyakorolt hatásai. Alapvető fontosságú az organikus pszichés megbetegedések felismerése és a szakszerű gyógyszeres kezelés beállítása. Következtetés: A Visegrádi Rehabilitációs Szakkórházban az 1 év alatt kezelt 70 év feletti 1737 (1350 nő, 387 férfi) beteg komplex rehabilitációs kezelése során a pszichés státus felmérését előtérbe helyezve sikerült a betegek együttműködését javítani, az aktív rehabilitációban való részvételüket fokozni, és ezáltal a gyógykezelés hatékonyságát növelni. I.03 Segédeszközök szerepe geriátriai rehabilitáció során Császár Tamás Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg Idős betegek mozgásszervi rehabilitáció során sokféle segédeszközre szorulhatnak, melyek részben a károsodott ízületek és izmok működését pótolják, részben a mobilitást segítik elő, a járást és a helyváltoztatást teszik könynyebbé. Célkitűzés: A szerző kilenc eset rövid ismertetésén keresztül mutatja be egy aktív, rehabilitációs, utókezelő és ápolási ágyakkal rendelkező, 60 ágyas idősgyógyászati osztályon végzett rehabilitációs tevékenység során alkalmazott különféle segédeszközöket. Betegek és módszer: A Zala Megyei Kórház Idősgyógyászati Osztályán 27 ágyon történik a rehabilitációs tevékenység ben előzetes konzílium nélkül 334 idős beteget kezeltek a rehabilitációs részlegen. Közülük 36 beteget vesztettek el (10,8%). A 334 eset között közel azonos arányban (20%) fordult elő agyi vascularis történés, traumás eredetű állapot, illetve reumatológiai és/vagy degeneratív mozgásszervi betegség. Bemutatásra egy mozgásszervi, kettő neurológiai, négy traumatológiai, egy autoimmun és egy érsebészeti megbetegedés miatt rehabilitációra szorult idős beteg kerül. A betegek átlagéletkora 75 (60 84), év az érkezési Barthel-index átlaga 40, a távozási átlag 80 volt. Az ismertetendő betegeknél a következő segédeszközöket alkalmazták: járóbot, könyökmankó, járókeret, térdtámasztó ortézis, peroneusemelő, csípővédő nadrág, mechanikus és elektromos kerekesszék. Következtetés: Geriátriai rehabilitáció során is fontos feladat az önellátás minél magasabb szintjének biztosítása. A segédeszközök kiválasztása megköveteli az idős beteg funkcionális állapotának, szociális helyzetének, lakásviszonyának, életkörülményeinek felmérését, pontos ismeretét. A betegnek és környezetének be kell fogadni és a mindennapi élethez igazítani a kiválasztott segédeszközt. Használatának betanítása gyógytornász segítségével történik. I.04 Hogyan különíthető el az időskori depresszió a demenciától Turcsányi Mónika Fővárosi Önkormányzat Károlyi Sándor Kórháza, Budapest Problémafelvetés és célkitűzés: Az időskorúak rehabilitációjában a leggyakoribb pszichés problémák közé tartozik a depresszió és a demencia. Nem könnyű elkülöníteni a demenciát és az affektív jellegű kognitív zavarokat, azaz a Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXX. Vándorgyűlése 95