1Móz 4,1-26 Káin útja

Átírás

1 1Móz 4,1-26 Káin útja Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet. Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. Czilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát. Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért. Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. Bevezetés A Zsidókhoz írott levél 11. része alapján Ábel életét, hitét, áldozatának jelentőségét ismerhetjük meg. A felolvasott rész nem Ábellel foglalkozik, hanem inkább Káinnal. Káin életét írja le, Ábelre szinte csak utal. Megemlíti Káin utódait; azt, hogy Isten hányszor és mit beszélt Káinnal; mi lett annak az útnak a folytatása, amin elindult.

2 1.) Káin Ádám és Éva elsőszülötte Azzal kezdődik ez a rész: Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szüli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól (1. v.).

3 (1) Téves gondolkodás A napokban hallgattam egy kazettát, amit valaki küldött nekem és kérte, hogy mondjak véleményt róla, mert érdekesnek találta. Egy amerikai baptista prédikátornak az igehirdetése volt. Hallottam már hasonló vélekedést. Igaz, hogy Magyarországon igehirdetésben még sohasem, de magánbeszélgetésben már ketten is említették a következőt. Az a lényege - ha egyáltalán ezt igehirdetésnek lehet nevezni -, hogy az Éden kertjében, amikor Éva és Ádám elbukott, nem az történt, amit Isten Igéje leír. Nem volt a kert közepén két fa, mely közül az egyik a jó és gonosz tudásának a fája, a másik pedig az élet fája. A bukás oka sem az volt, hogy Éva szakított a jó és gonosz tudásának fájáról. Ott és akkor valamilyen szexuális bűn következett be, és az volt az összes bűnnek a gyökere. Meg is mondják, hogy mire gondolnak. Éva a kígyóval lépett szexuális kapcsolatba, ebből született Káin. Ezt a következő Igével indokolják: Nem úgy, mint Kain, a ki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak (1Ján 3,12). Ez az Ige csak látszólag igazolja a vélekedésüket. Azt mondják, az Ige kijelenti itt, hogy Káin a gonosztól volt. Ez Isten Igéjének durva félremagyarázása, kicsavarása. Olyat akar kiolvasni belőle az ember, ami nincs benne. Az Ige egyértelmű, tulajdonképpen nem engedi, hogy az ember eltévedjen, ha figyel a teljes írásra: Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli Kaint (1. v.). Ez világos, és később is mindig úgy szól az Ige, hogy És ismét szülé [Éva] annak atyjafiát, Ábelt (2. v.). Régiesnek találják sokan ezt a kifejezést, hogy atyafi vagy atyjafia, és szívesebben olvasnak helyette testvért. Itt különösen nagy hangsúlya van, és helyénvaló az, hogy atyjafia volt. Ugyanannak az atyának, tehát Ádámnak a fia volt Káin is és Ábel is. Ádám fia volt még Séth is, akiről Mózes első könyve 4. részének 25. versétől a következőket olvassuk: Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. Az előbbi történetet csak azért mondtam el, hogy lássuk: jól kell ismernünk az Igét. Amikor olvasunk, figyeljünk oda, még ha néha jelentéktelennek látszó dolgokról is van szó. Ha nem ismerjük jól, ha nem él bennünk, akkor: ide s tova hány a hab és a tanításnak akármi szele (Ef 4,14). Ne legyünk gyermekek, hanem: A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon (Kol 3,16)! (2) Káin jelentése: szerzemény Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól (1. v.). Káinnak a neve azt jelenti: nyertem férfiat az Úrtól. Szó szerint fordítva: szerzeményt jelent. Van valakim, és ez az enyém. Az Úrtól kaptam. Káin volt Ádámnak és Évának az elsőszülötte. Ez sokat mond, mert az elsőszülöttben benne van a férfi ereje, zsengéje, tehetsége. Mózes első könyve 49. részének 3. versében ez áll: Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban. Káin volt az első, Ádám erejének és a tehetségének a zsengéje. Ez telik ki az emberből: káini lelkület és káini út. Ádám és Éva, tehetségüknek legjava és zsengéje is ilyen volt, miután bűnbe estek. Érdekes, hogy Jákóbbal is így volt. Mózes első könyve 49. részének 4. versében azt mondja az elsőszülöttéről: Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő. Az egész Szentíráson végigvonul, hogy az elsőszülött, ha még hordozza az atya, a szülő erejét, tehetségének zsengéjét, akkor Isten számára alkalmatlan,

4 mindig félreteszi. Azt veszi elő, aki a kisebb. Ábrahám fiai közül sem az elsőszülöttet Izmáelt, hanem Izsákot választotta, aki az ígéret szerint született. Izsák sarjaiból sem az elsőszülöttét Ézsaut, hanem Jákóbot: Jákobot pedig szerettem; Ézsaut ellenben gyűlöltem (Mal 1,2-3). Ez a gyűlölet semmiképpen sem olyan gyűlölet, ahogyan mi gyűlölünk. Jákóbbal Istennek terve volt - úgy látta, hogy alkalmas rá -, Ézsaut pedig háttérbe szorította, félretette, megvetette, nem volt alkalmas, mint elsőszülött. Ott van Jákób, akinek tizenkét fia volt, elsőszülött Rúben, akiről azt olvastuk: nem leszesz első. Júdát tette előre, és azután József két fiát. Az első ember Ádám, elbukott, majd a második embert, Jézus Krisztust választotta ki Isten, hogy azt a munkát elvégezze, amire az embert rendelte. Ami az embertől telik - ereje, ügyessége, kiválósága -, az csak annyit ér, mint Káin ereje, kiválósága, ami oda vezetett, hogy megölte a testvérét. Ábel neve - ha már Káin nevét említettük - azt jelenti: lehelet, ami elszáll. Ezzel nem dicsekedett úgy az édesanyja, hogy nyertem férfiat az Úrtól, mégis Isten szemében ő volt a kedves. Igaz, hogy egy lehelet volt az élete, el is szállt hamar erről a földről, mert nem e világba való volt. Isten előtt ő volt a kedves, mert ő volt az, aki hitt: Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11,6). 2.) Káin a testi, vallásos ember jelképe Mit mond Isten Igéje Káinról? Láttuk, hogy Káin a földi, testies, vallásos embernek a jelképe. Nem az ateistának, hanem a vallásosnak. Káin vitt áldozatot az Úrnak, beszélt Istennel, tetszeni akart Istennek, csak nem jól. Nem jó úton járt. Ábel a szellemi hívő embernek a példaképe az Igében. Ha megnézzük, milyen is volt Káin útja, akkor megláthatjuk magunkat: van-e bennünk vallásosság, ami nem kedves az Úr előtt, amit megvet, utál és terhére van? Mondta is a zsidó népnek, amikor vallásoskodtak: terhemre vannak, elfáradtam viselni (Ézs 1,14). A továbbiakban nézzük meg a saját életünket! (1) A vallásos ember saját elképzelése szerint tiszteli Istent Káin a saját elképzelése szerint akarta tisztelni Istent. Nem kérdezte meg, nem gondolkozott azon, hogy mi az Isten gondolata afelől, hogy hogyan lehet Őhozzá közeledni. Mi az Isten akarata? Mit jelentett ki Isten? Volt egy elképzelése, és elindult azon az úton. Éppen ezért ez nem is nevezhető istentiszteletnek. Azzal, amit az ember elképzel, legfeljebb a saját elgondolását tiszteli, de nem Istent. Káin elképzelését a 3. versben látjuk: Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. A föld gyümölcse azért nem fogadható el, mert Isten azt mondta, amikor az első emberpár elbukott: Átkozott legyen a föld te miattad (1Móz 3,17). Tehát a megátkozott föld gyümölcséből vitt. Úgy is mondhatnánk, átkozott talajból nőtt ki az, amit vitt Istennek. Ezen kívül Isten azt is mondta: Orczád verítékével egyed a te kenyeredet (1Móz 3,19). Amit Káin adott Istennek, azt orcája verítékével termelte. Amin a veríték rajta van, azon átok is van, mert az az átok következménye. Káin olyan ember előképe, aki magából akar valami elfogadhatót vinni Istennek. Lehet ugyanis nagyon szép, nemes, erkölcsös, jó cselekedet, jó törekvés, buzgóság, de az emberből fakad, aki bűnben született. Az ember azért nem adhat semmi tisztát, mert önmaga is tisztátalan. Ami tőlünk telik, bármilyen dicséretre méltó, nemesnek látszó, nem fogadható el Isten előtt. A vallásos ember ilyen. Úgy gondolja, akkor tetszik az élete Istennek, ha megjavul, jót cselekszik, adakozik, imádkozik, énekel, Bibliát olvas, csendes lesz, mosolygós lesz, igen nagy áldozatokat

5 hoz, és jámbornak tűnik. Ezek önmagukban mind nagyon szépek, az emberek meg is dicsérnek érte, de Isten nem ezt nézi. Azért nem, mert ismeri a gyökeret, amiből kinőtt: Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám (Zsolt 51,7); Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki (Jób 14,4). Tudja Isten, hogy csak egy kicsit kell megpiszkálni a kedvességünket, jóságunkat, szeretetünket, és az mindjárt az ellenkezőjére fordul. Kedvességből harag jön, jóságból gyűlölet. Amikor ad az egyik ember a másiknak, akkor is a maga dicsőségét keresi, és önzés van benne. Nem fogadható el Isten előtt semmi ilyen, mert tisztátalan. mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink (Ézs 64,5). Ha valaki esetleg azt gondolja, hogy úgy juthat közel Istenhez, úgy élhet Istennek tetsző életet, úgy juthat az üdvösségre, hogy igyekszik jót cselekedni, lássa be, hogy az nem járható út. Ez Isten előtt nem fogadható el! Mi a járható út? Ábel életében fogjuk meglátni. (2) Haragra gerjedt és lecsüggesztette a fejét A másik, amit az Ige megemlít Káinról az 5. versben olvasható: Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. Amikor rájön a vallásos ember arra, hogy bárhogyan is igyekszik, Isten egyszerűen nem vesz arról tudomást - pedig mennyi izzadság, verejték, fáradság van amögött, ahogyan ő tetszeni akar Istennek -, akkor egy idő után megharagszik. Először Istenre, persze ezt nem meri bevallani. Istennek nem meri a szemébe mondani, hogy haragszom rád, ezért a haragját azok felé fordítja, akik kedvesek Isten előtt, akikre rátekintett, mert helyesen közeledtek Hozzá. Haragszik azokra, akik hisznek, hívők, mert a hit embere tetszik Istennek: Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11,6). Ez az egész egyháztörténelemben mindig így volt. A vallásos emberek rájöttek arra, hogy vannak olyan egyszerű emberek, akik nem úgy igyekeznek, mint ők, mégis valami más úton közel kerültek Istenhez. Isten elfogadta őket, Isten szereti őket. Békességre jutottak, egészen más az életük. Ekkor a vallásos emberek haragja a hívők ellen fordul. Káin haragja Ábel ellen fordult, mert Ábelre rátekintett az Úr, és elfogadta az ajándékát. A vallásos emberek is a hívők ellen fordítják haragjukat, búsulnak, lecsüggesztik a fejüket. Ezért voltak azok az események, amikor az ún. eretnekeket elégették a máglyán, vagy vízbe fojtották. Bosszantotta őket, haragudtak, és csodálkoztak azon, hogy a hívők imádatát, életét elfogadja Isten. Mondták: mi küszködünk, csináljuk, szervezeteket építünk, adunk, és Isten mégsem fogadja el tőlünk. (3) Aki vonakodik a bűnösségét szívből elismerni, az vallásos ember A harmadik a leglényegesebb kérdés. Mi volt a gyökere annak, hogy Isten nem fogadta el Káin áldozatát, Ábelét pedig igen? Káin vonakodott egész életében elismerni a bűnösségét, egyszerűen nem akart véres áldozatot vinni, azaz egy bárányt feláldozni. Ha ő véres áldozatot vitt volna, akkor azzal elismeri, hogy bűnös, hogy nincs benne semmi jó. Honnan látszik ezekből az Igékből, hogy vonakodott, nem akarta? Onnan, hogy amikor lecsüggesztette a fejét és haragra gerjedt, Isten odament és szólt hozzá. Érdekes, az nincs feljegyezve, hogy Ábelnek szólt volna Isten. Mennyit foglalkozott Isten Káinnal! Odament hozzá és azt mondta: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta (6. és 7. v.). A bűn és a bűnáldozat ugyanaz a szó. A Korinthusiakhoz írott második levél 5. részének 21. versében azt olvassuk Jézus Krisztusra vonatkoztatva: Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk Világos, hogy Krisztus nem bűnné lett a kereszten, hanem

6 bűnáldozattá. Tehát Isten Káinnak mintegy azt mondta: A bűnáldozat les rád az ajtó előtt, vágyódik utánad, élj vele. Hiszen a bűn már nem az ajtó előtt volt, a bűn már Káin szívében volt. Bűnben született, azért gerjedt haragra. Isten szeretettel biztatta: ha érzed, hogy bűnös vagy, a bűnáldozat az ajtó előtt van, az ajtó előtt várakozik. Ez olyan, mintha azt mondta volna neki Isten: Most nyisd ki az ajtót, és nézz ki! Látod ott azokat a bárányokat? Te is vihetsz ugyanúgy bárányáldozatot, mint Ábel. Ott van a bűnáldozat! Ott van az ajtó előtt! Rád vár! Tessék, élj vele! Isten beszélt Káinnal, de ez még nagyobb haragra gerjesztette őt. Nem kellett neki a bárányáldozat. Nem akart bárányáldozatot vinni, hanem helyette: És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt (9. v.). Azért nem kellet Káinnak ez a véres áldozat, mert ezzel elismerte volna azt, hogy ő méltó a halálra. Mindaz, amit eddig tett, az Isten előtt semmi. Mindaz a gyümölcs, amit termelt és felajánlott Istennek az semmi. Minden jó cselekedetére, igyekezetére, mindenre, ami dicséretes az emberek előtt, kimondja Isten az ítéletet: semmi! Ahogy az a bárány felkerül az oltárra és meghal, úgy kellene neki is meghalnia, Mert a bűn zsoldja halál (Róm 6,23). Méltó vagyok a halálra! - ezt nem akarja elismerni sok ember. A vallásos ember sem! Minden mást megtenne, de egyet nem ismer be: én csak a kárhozatot, a halált érdemlem. A vallásos ember a nagy igyekezetével magát akarja igazolni és bizonyítani: vannak bennem még jó dolgok. Igyekszik megjavítani az útait, külsőleg kicsit rendbe tenni. Elismeri, hogy itt-ott vannak rossz dolgok, bűnt is követtem el, de majd igyekezni fogok. Ezen a területen is és azon is megjavítom az életem, és egyszer eljutok a tökéletességre. Még Isten is meg lehet velem elégedve. Ez az, ami nem megy! Ez utálatos Isten előtt. Előtte az kedves, amikor eljut oda egy ember, hogy szívből ki tudja mondani - nemcsak a szájával -, hogy csak bűneim vannak, mindenestől fogva bűnös vagyok, bűnben születtem, nincsen bennem jó, nincs semmi reményem arra, hogy megjavuljak; csak a kárhozatra, a halálra vagyok méltó. Az a bárány, amely ott volt az ajtó előtt - amit Ábel is vitt áldozatul -, kétség nélkül Jézus Krisztusra mutat. A Szentírás gyakran beszél Róla, mint Bárányról. Pl. Keresztelő János is: Ímé, az Istennek ama Báránya, a ki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29). Ézsaiás is így szólt róla: mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt (Ézs 53,7). A Zsidókhoz írott levélben így olvassuk: és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat (Zsid 9,22). Ma a vallásos és a nem hívő ember életében Krisztus, mint az Isten Báránya az ütközőpont. Az a pont, ahol minden eldől. A vallásos ember végeredményben nem fogadta el Jézus Krisztust, mint Isten Bárányát és áldozatát. Ha elismerné az ember, hogy nincs bennem semmi jó - az üdvösségem ingyen, kegyelemből van Krisztus golgotai áldozata árán -, akkor odamenne Krisztushoz, aki új életet adna neki. Mivel mindezeket nem akarja elismerni, ezért nem kell Krisztus. Nem is tud Vele mit kezdeni. A vallásos ember általában beszél Istenről, a mennyországról és Jézusról is, de csupán mint egy történelmi személyről, aki valamikor született, élt, meghalt, tán még fel is támadt. A saját életében azonban ez nem jelent semmit. Nem tudja hová tenni. Nem tud mit kezdeni Jézus Krisztussal, mert nem értette meg, hogy Ő engesztelő áldozat az én bűneimért. Ő halt meg helyettem. Nem megjavítani akar, hanem a feltámadásával egy új életet adni nekem. Vele együtt megfeszítettem, meghaltam, de Krisztussal együtt fel is támadtam. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2,20). Isten engem félretett, mert a bűnben született, elromlott életem nem javítható meg. Amikor valaki újonnan születik, igazságba, valóságos szentségbe születik. Egy kicserélt életet kap. Nem a régit javítja meg Isten. A régi

7 életet halálba adja, és helyette kap egy új életet, krisztusi életet. Káin ezt nem akarta, vonakodott elismerni és megtenni. Ugyanúgy vonakodik a mai vallásos ember is Jézus Krisztusnak átadni az életét és elfogadni Őt Urának így: Uram tedd félre az én életemet! Én is halálba adom az elképzeléseimet, akaratomat, gondolataimat, szándékaimat, nem akarok többé így élni. Veled együtt meghaltam, élj Te bennem, cseréld ki az életemet új életre! Ez az új teremtés! (4) Megölte a testvérét A negyedik, amit megemlít az Ige Káinról, hogy mindennek, ami történt vele, az a következménye, hogy megölte a testvérét. Figyeljük meg! Először haragra gerjedt, lecsüggesztette fejét. Máté evangéliumában azt mondja az Úr Jézus, hogy aki haragszik az ő atyja fiára, az gyilkos (Mt 5,21-22). Először tehát csak haragudott, azután valóban meg is gyilkolta Ábelt. Jó, hogyha megjegyezzük: aki haragszik, az embergyilkos. János apostol első levele 3. részének 15. versében a következőket olvassuk: A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne. Így alakult ki az a rengeteg gyilkosság a vallásos világban is. Gondoljunk a vallásháborúkra! Egymást gyűlölték az emberek, és akinek lehetősége nyílott rá, annak a gyűlölete fizikai gyilkossághoz is vezetett. Ez mind ott volt Káinban. Az elvakult, bigott, vallásos gyűlölet rosszabb mindenféle más gyűlöletnél. Aki Isten gyermeke lett, abban nincs gyűlölet. Már letette az életét, semmit nem akar. Egy vágya van csupán: az Úr egyre inkább uralomra jusson benne, és az Ő szeretete, alázata, szelídsége látható legyen rajta. (5) Hazudott Istennek Az ötödik, amit megemlít az Ige, a 9. versben található: És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é az én atyámfiának? Hazudott Istennek. Azt válaszolta, hogy nem tudom - pedig nagyon jól tudta. Sőt hozzátette, hogy őrizője vagyok-é az én atyámfiának? Isten nem kívánta, hogy őrizője legyen, de megölnie sem kellett volna. Ez is hozzátartozik Káin útjához. A gyűlölet, Krisztus el nem fogadása, a gyilkosság, a gyilkos szándék, a bűnben való élet mindig magával hordozza a hazugságot is. A Sátánról is azt mondja az Ige: hazug és hazugság atyja (Jn 8,44). A vallásos ember nemcsak a szavaival hazudik. Nagyon sokszor a szavait megbánja, amikor hazudik, és helyre akarja igazítani. A vallásos embernek az egész élete képmutatás, ez a hazugsága. A vallásos ember a szíve mélyén érzi, hogy valami nincs rendben, de Krisztus nem kell neki. Azt nem akarja beismerni, hogy mindenestől méltó a halálra, ezért színleli, hogy ő jó. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok (Mt 23,13). Ez a legborzasztóbb, mikor az ember egész élete egy hazug élet. Le lehet élni egy életet úgy, hogy nem őszinte az ember. Nem őszinte önmagához, sem az emberekhez, még Istenhez sem. Pedig Isten azt várná, hogy egyszer az ember a kérdésére őszintén válaszoljon. Nem azért kérdezte Isten Káintól, hogy hol van a te atyádfia, mert nem tudta. Rá akarta döbbenteni Káint arra, amit tett. Amikor Isten valakinek a szívéhez szól, és azt kérdezi tőle, hogy mit tettél, akkor azt akarja, hogy döbbenjen rá az ember: valami nem jó az életében. Legalább akkor mondja el Istennek: igen, ezt tettem. Isten azt várja, hogy az ember őszinte legyen. Ne csapja be magát, és ne legyen képmutató! Mondja el: ez vagyok, ezt tettem. Bízza Istenre magát! Aki ezt teszi, és elismeri, hogy olyan vagyok, olyat tettem, ami miatt méltó vagyok a halálra, Isten azt felemeli: Jézus Krisztus azért halt meg, hogy aki elismeri ezt, az ne haljon meg, hiszen Ő már meghalt helyette. Amikor valaki rádöbben arra, hogy nem akarja így leélni az életét,

8 változást akar - mert így tragédia élni -, és ezért segítségül hívja az Urat, akkor azt mondja az Ige: a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik (ApCsel 2,21). (6) Átkozott lett A hatodik, amit megemlít Isten Igéje, a 11. versben olvasható: Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Átkozottá lett. Testvérek, ez törvényszerű! Aki Istennek ilyen sok beszédére, kérlelésére, közeledésére végig kemény marad, akinek nem kellett a véres áldozat, akinek nem kell Krisztus, az átkozott! Isten haragja, Isten átka marad rajta! A Korinthusiakhoz írott első levél 16. részének 22. versében ez áll: Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Egyrészt keménynek tűnik, hogy legyen átkozott, másrészt nagyon kapcsolódik Káin történetéhez. Amikor valaki eljut oda, hogy méltó vagyok a halálra, mert bűnös vagyok és találkozik Krisztussal, elfogadja Krisztus áldozatát, megtapasztalja a bűnbocsánatot, akkor megszereti az Urat. Megéli azt, hogy Isten szeretete milyen nagy. Tudja, nem kell mégsem meghalnia, mert Krisztus halt meg helyette. Nem kell elkárhoznia, nem kell az egész életét nyomorúságban leélnie, bizonytalanságban és céltalanul. Krisztust adta Isten értem. Kitöltetett szívembe Isten szeretete, és viszont szeretem Őt. Csak az szereti Krisztust, aki elfogadta Őt, aki elfogadta nagy áldozatát. Akiben ez valóság, az lehetetlen, hogy ne szeresse Krisztust, Istent. Aki nem fogadta el, az nem is szereti Őt, az átkozott. Átok alatt marad. Ez ma is érvényes! Kívülről úgy tűnhet, sikerülnek dolgok, mégis megtapasztalja, hogy elátkozott. Elátkozott élete, elátkozott útjai vannak! (7) Bujdosó és vándorló a földön A következőt mondta még Isten: átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön ( v.). A földről pedig azt mondja Isten: ne adja az többé néked az ő termő erejét. Amikor Isten azt mondta: bujdosó és vándorló légy a földön, Káin így reagált: Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet (14. v.). Bujdosó és vándorló a földön. Akik hitben járnak, azok is vándorok és bujdosók. Olvashatunk a Zsidókhoz írt levél 11. részében Ábrahámról, hogy mint idegenben bujdosó vándor, sátrakban lakott (Zsid 11,8-9). Erről beszél Jákób is, amikor a Fáraó előtt megjelenik: az én bujdosásom esztendeinek száma ennyi és ennyi esztendő (1Móz 47,9). Mi a különbség Káin bujdosása és a hit embereinek vándorlása, bujdosása között? Nagy különbség van! A hit emberei azért bujdosók és vándorok ezen a földön, mert nekik másik hazájuk van, nem ez a föld. Van a mennyei haza, a szívük már ott van, de itt idegen nekik minden, nem találják a helyüket. Aki vallásoskodik, annak nincs ilyen mennyei hazája. Ezt a földet szeretné magának berendezni, hogy olyan legyen, mint az Éden. Ezért van az, hogy a vallásos ember belefolyik a napi politikába, az eseményekbe, szociális dolgokba, igyekszik jóvátenni ezt a földet és a társadalmat. Meddő fáradozás, nem sikerül! Nem sikerült Káinnak sem. Le van írva, hogy mit csináltak Káin utódai. Városokat építettek. Minden város egy bűnfészek, egy tragédia. Azután réz- és vasszerszámok kovácsolója lett. A réz- és vasszerszámokkal igyekeztek könnyebbé tenni az életüket. Testvérek, mindenki tudja, most már nem kell gyalog járni, mégsem jutunk messzebbre, mint őseink. Nem kell kézzel mosni, ott az automata mosógép, mégis fáradtabbak, idegesebbek

9 vagyunk, mint az őseink. Nem kell már sok mindent fárasztó munkával csinálni, mert különböző rafinált szerszámokat kitalált az ember, de mégis átkozott, bujdosó vándor: mégsem találja a helyét. Az embernek az igazi helye mégiscsak a mennyben van. A kérdés az: Közülünk ki hogyan bujdosik és vándorol ezen a földön? Úgy, hogy itt próbálja szebbé és jobbá tenni az életet? Csalódni fog! Úgy vándoroljon, hogy lássa a láthatatlant, és tudja: a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (Fil 3,20)! Befejezés Befejezem a Júdás levele 11. versével: Jaj nékik! Mert a Kain útján indultak el Ez egy nagyon szomorú, megrázó Ige. Így kezdődik: Kain útján indultak el Ez az út az önmagunk választotta istentisztelet. Nincs más út, amelyik célba ér, amelyik hazajut, amelyik a mennybe jut, csak az egyetlen út: Krisztus! Ő azt mondta magáról: Én vagyok az út, az igazság [Valóság] és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam (Jn 14,6). Ámen. Debrecen, április 27.