Parkinson-kór és a neurológusok

Átírás

1 Parkinson-kór és a neurológusok Ajtay András* Takáts Annamária* Bereczki Dániel *Semmelweis Egyetem, ÁOK, Neurológiai Klinika Nem tudományos céllal készítettük jelen elemzésünket, hanem szervezési szempontok szerint. Képet akarunk kapni a Parkinson betegeink ellátásának országos szervezettségérõl. Amit megcéloztunk; a háziorvosnál jelentkezõ, késõbb Parkinson-kórosnak minõsített beteg hogyan jut el akár a szükséges legmagasabb szintû szakellátáshoz, valamint neurológiákon dolgozó orvosok milyen arányban tapasztalt kezelõorvosai ennek a betegcsoportnak. A 7,3 millió polgárunk, 2,3 milliárd szakellátási eseményeinek között anonimizált BNO diagnózisokkal ellátott OEP (ma NEAK) jelentéseinek adataiból emeltük ki a Parkinson-kór (BNO X: G20H0 kód) eseményeit. Ilyetén a 12 év alatti 19,7 millió neurológiai szakellátás eseteibõl sikerült (kerekítve 5%) Parkinson-kóros ellátási esetnek minõsített (32-35 ezer embernek) ellátásait elemezni. A neurológiai szakrendeléseken és osztályokon dolgozó orvosok rezidens és szakorvos 41%-a vett részt kezelõ orvosként (!) a Parkinson esetek ellátásában. Orvosaink kevesebb mint fele szerzett mélyebb tapasztalatot mint kezelõorvos a kórkép lefolyásának és terápiájának megismerésében. Elemzésünkben áttekintettük az adatokat a neurológiákon dolgozó orvosokról, úgy a létszám adatokat, mint azok idõbeni alakulását. Áttekintettük a Parkinson betegek ellátásában nyújtott orvosi részvételt, azok évenkénti és megyei alakulását. Felmértük a speciális Parkinson ambulanciák rendelési idejét, valamint az LCIG és DBS terápiák évenkénti fejlõdését és alakulását is. 1

2 Esési sérülések a Parkinson-kór diagnózisát megelõzõ 10 év során Bereczki Dániel 1,2, Ajtay András 1,2, Oberfrank Ferenc 3 1 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika 2 MTA-SE Neuroepidemiológiai Kutatócsoport 3 MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet BEVEZETÉS: a tartási instabilitást általában a Parkinson-kór késõbbi fázisában megjelenõ tünetnek tartják. Korábbi elemzéseinkben feltûnt, hogy a Parkinson-kór diagnózisa elõtt is gyakoriak az eséstõl származó sérülések. Jelen vizsgálatunkban felmértük, hogy a Parkinson-kór elsõ diagnózisát megelõzõ évtized során milyen gyakoriak az eséshez társuló traumás események, illetve hogy ezek gyakoribbak-e a Parkinson-kór vonatkozásában, mint hasonló korú egyéb betegcsoportban. MÓDSZEREK: az anonimizált szakorvosi jelentéseken alapuló NEUROHUN adatbázist elemeztük. Azon esetek tíz évre visszamenõ, esésbõl eredõ traumás eseményeit vizsgáltuk rekordkapcsolási módszerrel, akik elsõ alkalommal 2015 és 2016 során kaptak a BNO-10 minõsítési rendszerben G20 diagnózis kódot a szakellátásban Magyarországon. Traumás eseménynek azt tartottuk, ha a beteg a trauma (az érintett testrészt megnevezõ BNO-10 S00 S99 kódok) miatt felkereste a járóvagy fekvõ szakellátást. Az elemzést az esésekbõl származó traumákra korlátoztuk. Kontroll csoportként azon eseteket vizsgáltuk, akik ugyanezen két év során elsõ alkalommal kaptak agyinfarktust minõsítõ BNO-10 diagnózis kódot (I63). EREDMÉNYEK: 2015 és 2016 során a szakellátási rendszerben 16,403 személyt regisztráltak elsõ alkalommal G20 diagnózissal. Közülük között 10,937-en jelentek meg eséshez társuló trauma miatt a szakellátásában és 2016 során új I63 kóddal 93,278 személyt regisztráltak, akik közül 60,349 elõzményében szerepelt esési trauma miatti szakellátás. A szakellátáshoz forduló traumás esetek aránya 12 évre vetítve hasonló a két betegcsoportban. A törések-ficamok aránya a traumákon belül mindkét betegcsoportban hasonló (36% és 37%). A fejsérülések aránya mindkét betegcsoport elõzményében 20%, és nem találtunk különbséget az egyéb testtájak sérüléseinek eloszlásában sem. KÖVETKEZTETÉS: a Parkinson-kór elsõ szakellátási kódjának megjelenése elõtti évtized során gyakori az esési traumák miatti szakellátási igény, melynek jellemzõi nem különböznek az agyinfarktus elõzményében szereplõ traumákétól. 2

3 A kettõs feladatmegoldás a Parkinson-kórban és post-stroke állapotban. A tanulás folyamatának kor és betegségfüggõ változása. Málly Judit 1, Dinya Elek 2, Léder Ágota 3, Halmi Zsófia 4, Trevor W. Stone 5 A kettõs feladatmegoldás egy új módszer a rehabilitációban Minden feladat a figyelem, döntéshozatali képesség és egy motoros válasz kombinációja. Nem ismert, hogy az egyes betegségekben, kor függõen hogyan változik a tanulási folyamat. Vizsgálatunk célja az volt, hogy tanulmányozzuk a tanulási folyamatot Parkinson-kórban, post-stroke állapotban egészséges, korban hozzá illõ kontroll csoporttal összehasonlítva. Módszer: A Dividat Senso készüléket használtuk. Minden személy 5 napon át 5 feladatot oldott meg. Egy feladat másfél percen át tartott. A feladatokat úgy válogattuk össze, hogy legyen közöttük egyszerûbb és gondolkoztatóbb feladat. Négy feladatban a reakció idõt mérte a gép, míg egy feladatban a találatok számát és tévesztéseket. Vizsgálandó személyek: Harminc parkinzonos, 28 post-stroke és 42 kontroll személyt vizsgáltunk. Mindegyik csoportot 65 év feletti és alatti csoportra osztottuk és ezeket hasonlítottuk össze. Eredmények: Mind a hat csoportban észlelhetõ volt a tanulási folyamat, azaz a reakció idõ szignifikáns csökkenése 5 nap után. A kontroll 65 < év felettiek között nem volt szignifikáns különbség a kiindulásnál, de a fiatalabb csoport jobban javult. Nem volt szignifikáns eltérés a 65 év alatti parkinzonos és kontroll személyek között. Míg a parkinzonos > 65 év, az elõzõvel azonos Hoehn-Yahr stádiumú betegek szignifikánsan rosszabb teljesítményt mutattak. Minden korcsoportban a post-stroke állapotú eseteknél volt a legrosszabb az eredmény. Az egyszerû kiválasztásos tesztekben észlelhetõ volt a javulás, míg a gondolkozást igénylõ tesztben nem volt változás 5 nap után. Következtetés: A kettõs feladat megoldás alkalmas a tanulási folyamat tanulmányozására. A kiindulásnál nem volt különbség a két kontroll csoport között, de a tanulási folyamat jobb volt a fiatal csoportban. A > 65 év feletti korcsoportban a mentalis teljesítményt a Parkinson-kór jelentõsen rontja. A post-stroke állapot a motoros tünetek javulása mellett is egy jelentõs kognitív deficitet hoz létre. 3

4 A trimetazidin terápia alatt jelentkezõ parkinsonizmus: egy prospektív vizsgálat eredményei Pintér Dávid 1, Kovács Márton 1,2, Harmat Márk 1,2, Juhász Annamária 1,2, Janszky József 2,3, Balás István 1,4, Kovács Norbert 1,2,3 1 Klinikai Idegtudományi Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar 2 Neurológiai Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ 3 MTA-PTE Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoport 4 Idegsebészeti Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ BEVEZETÉS: A trimetazidin széles körben használt antianginás szer. Habár bizonyos páciensek esetében parkinsonizmust okozhat, ezidáig a trimetazidin terápia során megjelenõ parkinsonizmust szisztematikusan nem vizsgálták. Így vizsgálatunk célja volt egyrészrõl a trimetazidin terápia alatt jelentkezõ parkinsonizmus szisztematikus vizsgálata, másrészrõl pedig azon hipotézis vizsgálata, miszerint a trimetazidin az esetek egy részében szubklinikai Parkinson-kór tünettanát súlyosbítja. Kísérletet tettünk továbbá a trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmus és a Parkinson-kór elkülönítésében hasznos eszközök felkutatására. BETEGANYAG ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK: Vizsgálatunkba 33 (14 nõ, átlag életkor 70.7±6.6 év) beteget vontunk be, akiknél trimetazidin terápia során parkinsonizmus jelentkezett. Az elsõ viziten részletes neurológiai és neuropszichológiai vizsgálatok történtek. A gyógyszer elhagyását követõen 1, 4, illetve 12 hónappal kontroll vizsgálatokra került sor. 20 betegnél DaTSCAN vizsgálat is történt. Akiknél a trimetazidin elhagyását követõ 4. hónapban is perzisztált a parkinsonizmus és a Parkinson-kór diagnózisa felállítható volt, antiparkinson gyógyszeres kezelés indult. EREDMÉNYEK: A trimetazidin elhagyása 11 betegnél (33%) teljes tüneti remissziót eredményezett. A trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmussal jelentkezõ, illetve a perzisztáló parkinsonizmusban szenvedõ betegek elsõ viziten felvett adatait összevetve azt találtuk, hogy a trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmust elsõsorban akinézia, rigiditás, poszturális instabilitás és járászavar jellemezte (PIGD score: 5,3±3,8 vs. 2,0±1,6 pont, p=0,006), kevésbé tremor (tremor score: 1,5±2,2 vs. 7,7±4,6 pont, p=0,000). A tünetek szimmetrikusan jelentkeztek (aszimmetria index: 3,1±3,6 vs. 40,1±22,2, p=0,000), illetve enyhébbek voltak (MDS-UPDRS III. részének pontszáma: 10,5±19,0 vs. 30,5±11,3 pont, p=0,040) a nem reverzibilis parkinsonizmushoz képest. Ezek mellett, minden trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmussal jelentkezõ beteg DaTSCAN vizsgálata negatív volt. Habár a motoros tünettan enyhének mérhetõ, a trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmus drasztikusan károsította az egészséggel kapcsolatos életminõséget. KONKLÚZIÓ: A trimetazidin terápia alatt jelentkezõ, enyhe és szimmetrikus parkinsonizmus, mely mellett a DaTSCAN vizsgálat negatív, gyógyszer-indukálta parkinsonizmust jelezhet. A gyógyszer elhagyása ezen esetekben teljes tüneti remissziót eredményezõ, életminõséget javító terápiás lépés lehet. 4

5 Alkalmazható a Parkinson-kór Kompozit Skála levodopa teszt során? Pintér Dávid 1, Kovács Márton 1,2, Harmat Márk 1,2, Juhász Annamária 1,2, Janszky József 2,3, Balás István 1,4, Kovács Norbert 1,2,3 1 Klinikai Idegtudományi Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar 2 Neurológiai Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ 3 MTA-PTE Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoport 4 Idegsebészeti Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ BEVEZETÉS: A Parkinson-kór Kompozit Skála (Parkinson s Disease Composite Scale, PDCS) egy nemrégiben kifejlesztett, könnyen alkalmazható, rövid idõ alatt felvehetõ mérõeszköz, mely komprehenzív képet ad a Parkinson-kórban szenvedõ beteg állapotáról. A skála méri úgy a motoros és a nem-motoros tünettant, mint az antiparkinson kezelés komplikációit és a kórkép életminõségre gyakorolt hatásait. A PDCS széleskörû validációja ellenére levodopa teszt során való alkalmazhatósága ezidáig nem ismert. BETEGANYAG ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK: A vizsgálatba 100 olyan parkinsonizmusban szenvedõ beteg bevonására került sor, akiknél levodopa teszt történt. A tesztelés során a PDCS és a Movement Disorder Society által fémjelzett Egységesített Parkinson Pontozóskála (Movement Disorder Society-sponsored Unified Parkinson s Disease Rating Scale, MDS-UPDRS) motoros tüneteket mérõ részeinek felvételére került sor gyógyszermegvonást követõ, illetve de novo betegeknél antiparkinson kezelés indítását megelõzõ OFF állapotban, valamint mg levodopa egyszeri vagy elõzetesen már kezelt betegeknél szükség esetén ezen dózis mellett további mg levodopa esetenként ismételt alkalmazását követõen elért legjobb ON állapotban. A két skála pontszámaiban bekövetkezõ változások közötti korreláció vizsgálatára Spearman-féle rangkorrelációt alkalmaztunk. Emellett hatásfokmérõ karakterisztika technika segítségével meghatároztuk az MDS-UPDRS motoros összpontszámában bekövetkezõ 20%-os, 24,5-%-os és 30%-os javulásoknak megfelelõ változásokat a PDCS motoros összpontszámában. EREDMÉNYEK: Magas fokú korrelációt detektáltunk a PDCS és az MDS-UPDRS motoros pontszámaiban bekövetkezõ változások között (Spearman-féle rho=0,73; p<0,001). A PDCS motoros összpontszámában bekövetkezõ 14,6-18,5%-os javulás volt megfeleltethetõ az MDS-UPDRS III. részének összpontszámában bekövetkezõ 20-30%-os javulásnak. KONKLÚZIÓ: Eredményeink alapján feltételezzük, hogy a levodopa teszt során bekövetkezõ motoros tüneti javulás adekvátan és megbízhatóan mérhetõ a PDCS motoros része segítségével. A PDCS motoros összpontszámában bekövetkezõ 14,6-18,5%-os javulás klinikailag releváns levodopa választ jelezhet. 5

6 Cerebralis calcificatio differenciáldiagnosztikája Salamon András 1, Zádori Dénes 1, Lukács Melinda 1, Maróti Zoltán 2, Bereczki Csaba 2, Vécsei László 1,3, Klivényi Péter 1, Kalmár Tibor 2 1 SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika; 2 SZTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika; 3 MTA-SZTE Idegtudományi Kutatócsoport Annak ellenére, hogy a központi idegrendszeri meszesedés natív koponya CT vizsgálattal kórismézhetõ, a rutin klinikai gyakorlatban ritkán tulajdonítunk neki jelentõséget, pedig számos, némely esetben akár kezelhetõ etiológiai tényezõ is állhat a háttérben. A cerebralis calcificatio okait alapvetõen 6 fõ csoportra oszthatjuk fel: 1) életkorral összefüggõ, fiziológiás, 2) infekciókhoz társuló, 3) endokrinológiai és metabolikus eltérésekhez társuló, 4) vascularis eredetû, 5) neoplasiához társuló, 6) herediter kórképekhez (pl.: Fahr-betegség) társuló meszesedés. Az SZTE ÁOK Neurológiai Klinikán azonosításra került négy cerebralis calcificatioval diagnosztizált páciens, akiknél sikerült a háttérben álló herediter etiológiát tisztáznunk. Az elõadás célja, hogy felhívja a figyelmet a cerebralis calcificatio gyakoriságára, valamint a háttérben álló megbetegedésekre. TÁMOGATÁS: GINOP ; GINOP

7 Az antiparkinson terápia és a homocisztein anyagcsere lehetséges kapcsolata Sas Katalin, Klivényi Péter, Vécsei László Szegedi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Szeged MTA-SZTE, Idegtudományi Kutatócsoport, Szeged A Parkinson betegség gold standard terápiája a levodopa (LD) szubsztitúciós kezelés, emellett azonban egyéb kiegészítõ lehetõségek is rendelkezésünkre állnak, mint pl. a katekolorto-metiltranszferáz (COMT)-gátló alkalmazása. A LD átjut a véragygáton, s átalakulás után emeli a dopamin (DOP) szintjét az agyban. A LD lebomlása folyamán a COMT enzim segítségével egy metil csoportot vesz át a metionin egyik derivátumáról, az S-adenozilmetioninról, ami így 3-orto-metildopává (3-OMD) alakul. A homocisztein (Hcy) a szervezetben megtalálható aminosav, ami a metioninból egy metilcsoport leadása után keletkezik. Irodalmi adatok szerzint a hosszútávú LD kezelés során a metionin demetilálódási rátája fokozódik (metil csoport felhasználása a DOP lebontásához), emiatt a Hcy szérumszintje megemelkedhet. A hiperhomociszteinémia (HHcy) káros vaszkuláris hatásai jól ismertek. A COMT gátlók blokkolják a LD és DOP perifériás lebomlását, ezáltal csökkentik a metilációs szükségletet. Így elméletileg a hosszútávú LD kezelés okozta HHcy-át a hozzáadott COMT gátló kivédheti vagy mérsékelheti. Saját vizsgálatunkba 28 (15 férfi és 13 nõ) LD-val (is) kezelt beteget vontunk be (átlag életkor 70 év), akik legalább 7 hónapja szedték a gyógyszert. Ebbõl 12 beteg COMT gátlót is szedett. 22 beteg Hcy szintje normál volt (szérum Hcy szint: 10.5 ìmol/l). Magasabb Hcy szintet 6 betegnél (az össz beteg 21%-nál) találtunk (átlag Hcy szint: mol/l), akik közül 5 beteg csak LD kezelésben (a HHcy-sok 83%-a), míg 1 beteg LD+COMT terápiában (a HHcy-sok 17%-a) részesült, azaz másképp kifejezve a COMT gátlót is szedõk 8%-ánál, míg a COMT-gátlót nem szedõk 31%-nál találtunk magasabb Hcy szintet. Amennyiben nagyobb vizsgálatokban is bebizonyosodna, hogy a hosszútávú LD kezelés HHcy-át okozhat, ill. hogy ezt a COMT gátló kivédheti, az eredmények alapján érdemes az évekig tartó LD terápiát ezen enziminhibítorral kiegészíteni, ill. vaszkuláris események esetén a szérum Hcy szintet meghatározni, mert vitaminterápiával csökkenthetõ a Hcy szint és a stroke rizikó is. 7