A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( )

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2019) 1900 final A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről szóló (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) HU HU

2 INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELET HÁTTERE A 2014/51/EU irányelvvel (Omnibusz II) módosított 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II) január 1-jétől alkalmazandó, és felvált 14 korábbi (általában Szolvencia I-ként hivatkozott) irányelvet. Az irányelvvel modern és összehangolt keret jött létre az Unióban működő biztosítók és viszontbiztosítók tevékenységének megkezdéséhez és felügyeletéhez. A kockázatalapú tőkekövetelmények valamennyi uniós tagállamra vonatkozó fogalommeghatározása révén a biztosítókat érintő tényleges kockázatok megerősített fedezetének lehetővé tételével a kockázatokat jobban szem előtt tartó szabályozást hoz létre, továbbá hozzájárul a szerződők védelmére, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésére irányuló kettős célkitűzéshez január 18-án hatályba lépett a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (Szolvencia II) kiegészítő (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet. A rendelet amely az irányelvbe foglalt, összesen 76 felhatalmazáson alapul részletesen meghatározza a Szolvencia II. irányelv számos aspektusának végrehajtására vonatkozó technikai szabályokat, és egyaránt alkalmazandó az egyedi biztosítókra és viszontbiztosítókra, valamint a csoportokra. Az említett rendelet (150) preambulumbekezdésében a Bizottság kinyilvánította arra irányuló szándékát, hogy 2018 decembere előtt elvégzi a szavatolótőkeszükségletnek a standard formulával való kiszámításához felhasznált módszerek, feltevések és standard paraméterek felülvizsgálatát az új piaci fejlemények, valamint a Szolvencia II alkalmazásának első éveiben szerzett tapasztalatok figyelembevétele céljából. Emellett a tőkepiaci unió (CMU) megteremtéséről szóló, szeptember 30-i cselekvési tervben 1 a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy több beruházást mozgósít, valamint elősegíti a tőke Európán belüli mobilizálását és a kis- és középvállalkozásokhoz való eljuttatását. A Bizottság a CMU júniusi félidős értékelésében 2 megerősítette ezt a kötelezettségvállalását. A cél mindenekelőtt az európai kkv-k tőke- és hitelfinanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése, hogy egyszerűbben és jobb feltételek mellett jussanak forráshoz 3. Több billiós nagyságrendű kezelt eszközállománnyal a biztosítási szektor változatlanul az európai pénzügyi ágazat egyik pillére, és hozzájárulhat a CMU célkitűzéseinek megvalósításához. Mindazonáltal 2016-ban a nem jegyzett részvények a biztosítók összbefektetésének mindössze 3 %-át tették ki 4. Következésképpen annak érdekében, hogy a biztosítókat indokolatlanul semmi ne akadályozza a kkv-k tőke- és hitelviszonyt megtestesítő instrumentumaira irányuló befektetésben, a Bizottság bejelentette, hogy felülvizsgálja a nem jegyzett részvény és a nem minősített adósság Szolvencia II szerinti prudenciális kezelését. A Bizottság szeptember 30-án véleményezési felhívást tett közzé a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályozási kerettel kapcsolatban 5. A biztosítási ágazatból ötven válaszadó vett részt a véleményezésben, köztük ágazati képviselők, hatóságok és nem kormányzati szervezetek. A válaszadók újabb szempontokkal bővítették a Szolvencia II. keret Lásd: Cselekvési terv a tőkepiaci unió megteremtésére. Lásd: A tőkepiaci unió félidős értékelése. Lásd még a kkv-tőkefinanszírozási piacok használatának előmozdítására irányuló bizottsági javaslatot (COM(2018) 331). Lásd: 2017 EIOPA investment behaviour report (az EIOPA 2017-es jelentése a befektetői magatartásról). Lásd: véleményezési felhívás a Bizottság weboldalán. HU 1 HU

3 működésével kapcsolatos ismereteket, rávilágítottak a keret arányosságával és technikai konzisztenciájával kapcsolatos (mind a Szolvencia II-n belül, mind a pénzügyi szektorban alkalmazandó egyéb rendeletekkel összefüggésben felmerülő) problémákat, valamint hangsúlyozták azzal kapcsolatos aggályaikat, hogy egyes eszközosztályok, így a magántőke és a zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a befektetést indokolatlan akadályok nehezítik 6. A véleményezési felhívás keretében kapott visszajelzések alapján a Bizottság két alkalommal (2016. július 18-án 7 és február 21-én 8 ) kért szakvéleményt az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságtól a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló rendelet 20 konkrét területének felülvizsgálatával összefüggésben. Az EIOPA két részben október 30-án 9 és február 28-án 10 nyújtotta be szakvéleményét. Ez a rendelet az EIOPA szakvéleményének figyelembevételével a következőképpen módosítja a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló rendeletet: A gazdaság finanszírozását megnehezítő indokolatlan akadályok megszüntetése érdekében olyan prudenciális kritériumokat vezet be, amelyek a biztosítók nem minősített adósságokra és nem jegyzett tőkére irányuló befektetései esetében csökkentik a standard formula szerinti tőkeszükségletet. E módosítások nyomán a sokktényező 11 a kamatréskockázat esetében akár 56 %-kal, a részvénypiaci kockázat esetében pedig akár 20 %-kal csökkenhet. Emellett a hosszú távú tőkebefektetésekre ugyanannak a tőkeszükségletnek kell vonatkoznia, mint a stratégiai részesedésekre, amennyiben a biztosító eszköz-forrás gazdálkodása és befektetéskezelése megfelel bizonyos kritériumoknak. A szabályozás arányosságának javítása érdekében tovább egyszerűsíti a tőkekövetelmény standard formulájának indokolatlan terheket jelentő vagy költséges elemeit, ideértve a befektetési alapok esetében az áttekintés kötelezően alkalmazandó elve alóli mentesítést és a külső minősítések használata alóli kivételeket. Ezek az egyszerűsítések csak prudenciális feltételek mellett alkalmazhatók, hogy ne eredményezzék olyan kockázatok elfedését, amelyeknek a biztosítók és viszontbiztosítók ki vannak téve. Emellett egyszerűsödik az ember okozta katasztrófák kockázati részmodulja is. A különböző uniós pénzügyi jogszabályok közötti indokolatlan következetlenségek megszüntetése céljából a Szolvencia II szerinti tőkeszükséglet standard formulával történő számítására vonatkozó szabályokat még jobban összehangolja a bankszektorban alkalmazandó szabályokkal, amennyiben ez az összehangolás arányos az említett ágazatok különböző üzleti modelljeivel. Ez az összehangolás kiterjed a szavatoló tőke és a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek besorolására, valamint a regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni Lásd: a véleményezési felhívásra érkezett válaszok összefoglalója. A magántőke és a zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok a nem jegyzett tőke és a nem minősített adósság alkategóriái. Elérhető az EIOPA weboldalán itt. Elérhető az EIOPA weboldalán itt. Elérhető az EIOPA weboldalán itt. Elérhető az EIOPA weboldalán itt. A sokktényező ebben az esetben egy konkrét részmodul tőkeszükségletére vonatkozik, a diverzifikációs hatások figyelembevétele előtt. HU 2 HU

4 kitettségek kezelésére. Emellett az európai piaci infrastruktúra-rendelet 12 (MiFIR) elfogadását követően kiigazításra kerül a származtatott termékek kezelése. Mivel a tagállamok által a halasztott adók veszteségelnyelő képességének elismerése során alkalmazott gyakorlatok jelentős mértékben eltérnek, és ez nem indokolható az adószabályozás különbségeivel, további alapelveket vezet be az unióbeli egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából. Ez a módosítás előmozdítja a tagállamok közötti felügyeleti konvergenciát, ugyanakkor uniós szinten csak korlátozott hatást gyakorol a teljes tőkekövetelményre (a veszteségelnyelés előtti szavatolótőkeszükséglet 0,9 %-a). A megszolgált díjakra vonatkozóan az utolsó kalibrálás óta gyűjtött további adatok és a végső veszteségekkel kapcsolatos újabb becslések figyelembevételével a rendelet számos paramétert aktualizál, ideértve a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat, valamint a nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási katasztrófakockázat kockázati kalibrálását. A rendelet tovább pontosítja a kockázatcsökkentési technikák elismerésére vonatkozó szabályokat, a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számítását, valamint a nem-életbiztosítási díjkockázat mennyiségi mérőszámát 13, így a piaci módszerek fejlődésének fokozott figyelembevétele mellett javítja a tőkekövetelmény standard formulájának kockázatérzékenységét. Az átláthatóság, az óvatosság, a megbízhatóság és a következetesség jövőbeli növelésének céljából a rendelet szigorúbban szabályozza a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt módszertanok, alapelvek és technikák módosítását, vagyis javítja a technikai információk meghatározásához használt rendszert. A rendelet javítja a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló rendelet számos szövegezési hibáját. 2. AZ AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK A Bizottság szakvéleményt kért az EIOPA-tól a tekintetben, hogy indokolt-e módosítani a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló rendeletet a jelen módosító rendelet által lefedett területeken, és ha igen, miként. Az EIOPA több nyilvános konzultációt indított: A december 8. és március 3-a közötti nyilvános konzultáció alapját a Bizottság véleményezési felhívásának valamennyi területét érintő vitaanyag 14 jelentette, ebben a konzultációban hetven érdekelt vett részt. a július 4-e és augusztus 31-e között tartott nyilvános konzultáció tárgya a szakvélemény első csomagja 15 volt, ebben a konzultációban 25 érdekelt vett részt Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 1. o.). A díjkockázat mennyiségi mérőszáma a meglévő szerződésekhez kapcsolódó díjak összegét, valamint a következő 12 hónapban megkötendő új szerződésekhez kapcsolódó díjak összegét tükrözi. Elérhető az EIOPA weboldalán itt. Elérhető az EIOPA weboldalán itt. A nyilvános konzultációra adott válaszok az EIOPA weboldalán olvashatók itt. HU 3 HU

5 A szakvélemény második csomagjáról november 6. és január 5. között zajlott nyilvános konzultáció 17, amellyel összefüggésben 49 érdekelt nyújtotta be válaszát 18. Az EIOPA konzultációiban részt vevő érdekeltek között voltak biztosítók és befektetési szolgáltatók, valamint ezek szövetségei, aktuáriusi szövetségek, tanácsadó cégek, szakszervezetek, tudományos szakemberek és magánszemélyek. Az EIOPA emellett számos kerekasztal-megbeszélést és videokonferenciát szervezett az érdekelt felekkel. Az EIOPA két szakvéleményét hatásvizsgálatok kísérték március 27-én a Bizottság egész napos nyilvános meghallgatást tartott a Szolvencia II. felhatalmazáson alapuló rendelet felülvizsgálatáról. Az eszmecserére négy panelben került sor, amelyek az ehhez a módosító rendelethez tartozó valamennyi területet lefedték. A felszólalók között voltak a biztosítási ágazat szakértői és eszközkezelők, felügyeleti szervek, fogyasztói szervezetek és az Európai Parlament képviselői. Bár az EIOPA szakvéleményét általánosságban kedvezően fogadták, az ágazat képviselői aggályukat fejezték ki az EIOPA saját kezdeményezésre készített azon szakvéleményével kapcsolatban, amely a potenciálisan negatív kamatlábak figyelembevétele érdekében a kamatlábkockázatra vonatkozó tőkekövetelmény növelését javasolja, mivel úgy vélik, ez a javaslat jelentősen befolyásolja a tőkekövetelményt (az EIOPA becslése szerint javaslata a tőkemegfelelési mutatók 14 százalékpontos csökkenéséhez vezethet; az egyik tagállamban pedig a csökkenés akár 75 százalékpont is lehet; az ágazat szerint a módosítás uniós szinten a tőkeszükséglet 200 milliárd EUR összegű növekedését jelentené), továbbá felvetették a prociklikusság problémáját. Egyes érdekeltek kritizálták az EIOPA saját kezdeményezésre készített azon szakvéleményét, amely szerint összehangoltabb iránymutatásra van szükség a halasztott adók veszteségelnyelő képességének kiszámításához, és azzal érveltek, hogy az eltérések a különböző tagállami adószabályokra vezethetők vissza. Az EIOPA által a standard formulával történő számítások további egyszerűsítésére vonatkozóan tett javaslattal kapcsolatban az érdekeltek rámutattak arra, hogy az arányosság elvének hatékony alkalmazása nagymértékben függ a Szolvencia II rendelkezéseinek a nemzeti felügyeletek általi végrehajtásától. Végül, az érdekeltek kedvezően fogadták az EIOPA javaslatát a nem jegyzett tőke és a nem minősített adósság kezelésének javításáról, ugyanakkor egyesek úgy vélték, hogy a hosszú távú tőkebefektetések ösztönzése céljából ambiciózusabb intézkedésekre lenne szükség. Emellett június 29-én, május 29-én és szeptember 20-án a Bizottság banki, fizetési és biztosítási szakértői csoportjával (biztosítási formáció) is konzultációra került sor (ez a csoport a tagállamok szakértőit tömöríti, az Európai Parlament és az EIOPA képviselője megfigyelőként vesz rész ülésein). A tagok általánosságban üdvözölték a Bizottság által alkalmazott megközelítést. Noha egyesek e megközelítésből hiányolták az EIOPA azon javaslatát, amely a nem minősített adósság és a nem jegyzett részvények összegének 5 %-ára korlátozná a kedvezményes kezelés lehetőségét, számos tagállam a CMU célkitűzéseinek figyelembevételével egyetértett a az említett javaslat elhagyásával. Végül, néhány tagállam a tőkebefektetések prudenciális kezelésével összefüggő további intézkedéseket sürgetett, egy tagállam pedig a volatilitási kiigazításhoz kapcsolódó intézkedésre szólított fel. Erre reagálva a Bizottság felkérte az EIOPA-t, hogy adjon tájékoztatást a biztosítók mint hosszú távú befektetők magatartásáról. Emellett a volatilitási kiigazítás az egyéb hosszú távú garanciaintézkedésekkel együtt részét képezi majd az irányelv évi felülvizsgálatának, amint azt az irányelv 77f. cikke előírja Elérhető az EIOPA weboldalán itt. A nyilvános konzultációra adott válaszok az EIOPA weboldalán olvashatók itt. HU 4 HU

6 A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetét egy négyhetes véleménynyilvánítási időszakra közzétette a minőségi jogalkotási portálon. A kapott 25 észrevétel alapján a Bizottság felülvizsgálta a hosszú távú tőkebefektetésekre vonatkozó kritériumokat, a belső modellek nem minősített adósság esetében való alkalmazásához kapcsolódó társbefektetési kritériumot és a halasztott adók veszteségelnyelő képességének kiszámítására vonatkozó rendelkezések módosításának alkalmazási időpontját. Több érdekelt fél úgy vélte, hogy a hosszú távú tőkebefektetések kezelésének alkalmazási kritériumai túl szigorúak, különösen a legalább 12 éves átlagos tartási idő és a további 12 évig való tartás képességének igazolására irányuló előírás kombinációja. Az előírt átlagos tartási idő ezért 5 évre csökkent, a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak pedig azt kell igazolniuk, hogy stresszhelyzetben is további 10 évig tartani tudják a befektetéseket, amely esetben 22 %- os standard paraméter előírása is elfogadható. A hosszú távú tőkebefektetésekre vonatkozó további részleteket egy bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza. A válaszadók irreálisan magasnak ítélték a belső modellek nem minősített adósság esetében való alkalmazásához kapcsolódó társbefektetési kritérium küszöbértékét. A konzultációra bocsátott tervezetben foglalt kritérium szerint egy biztosító csak akkor használhatta volna egy másik biztosító vagy egy bank jóváhagyott belső modelljének eredményeit, ha a másik biztosító vagy a bank legalább a küszöbértéknek megfelelő részt tart a befektetésben. A küszöbérték szintje végül 50 %-ról 20 %-ra csökkent annak érdekében, hogy egyensúlyba kerüljenek a gyakorlatiasságra és az összeférhetetlenség kezelésére irányuló szempontok. Mivel egyes érdekelt felek ellenezték a halasztott adók veszteségelnyelő képességének kiszámítására vonatkozó új követelményeket, amelyek elismerten többletterhekkel járnak, e rendelkezések alkalmazásának időpontja január 1-jére módosult. A tervezett felülvizsgálat általános tartalmát az Európai Parlament is megvitatta az ECON bizottság május 16-án tartott ellenőrző ülése keretében. A Bizottság jelezte, hogy kész elfogadni az EIOPA szakvéleményeinek többségét, ugyanakkor úgy vélte, hogy az érdekeltek visszajelzéseire, valamint különösen a hosszú távú tevékenységekkel összefüggésben a tőkekövetelményre gyakorolt jelentős hatásra tekintettel indokolt lenne a kamatkockázat kalibrálásának módosítását a Szolvencia II. irányelv 2020-ra tervezett felülvizsgálata keretében adott esetben átfogóbb szemléletmód alkalmazásával megvizsgálni. Az ellenőrző ülést követően az ECON bizottság elnöke szeptember 18-án levelet küldött a Bizottságnak, amelyben javaslatot tett az említett felülvizsgálat tartalmára, valamint általánosságban a Szolvencia II. irányelv keretére vonatkozóan. A Bizottság a javaslat szövegének véglegesítése során részletesen értékelte a levélben foglaltakat, és az alkalmazás kezdő időpontját úgy határozta meg, hogy a kizárólag a hitel- és kezességvállalási szegmensben tevékenykedő biztosítók és viszontbiztosítók fel tudjanak készülni a neméletbiztosítási díjkockázattal kapcsolatos tőkeszükséglet növelésére. Az EIOPA a nemzeti felügyeleti hatóságokkal együttműködve összegyűjtötte a kisebb szövegezési és tipográfiai hibákat, amelyek ebben a rendeletben javításra kerülnek. 3. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELET JOGI ELEMEI Ez a felhatalmazáson alapuló rendelet több tartalmilag összekapcsolódó felhatalmazáson alapul, ahogy azt az EIOPA-nak küldött véleményezési felhívás is jelzi. 1. cikk Módosító rendelkezések HU 5 HU

7 1., és pont: a partner általi nemteljesítési kockázati részmodul és a kockázatcsökkentési technikák kezelése a standard formulában E pontokkal a felhatalmazáson alapuló rendelet a következők tekintetében módosul: a központi szerződő fél klíringtagjaival szembeni kitettségek esetében a partner általi nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkeszükséglet értékeléséhez használandó módszer és paraméterek meghatározása; a származtatott termékek és a viszontbiztosítási megállapodások kockázatcsökkentési technikaként való kezelésének módosítása; és 65. pont: piaci kockázati modul a standard formula keretében Ezek a pontok módosítják a piaci kockázati modul kiszámításának szabályait azon kritériumok meghatározásával, amelyek lehetővé teszik: az 1-es típusú részvénykitettségek tőkeszükségletének alkalmazását a nem jegyzett részvényekre; a kijelölt külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező kötvények és hitelek hozzárendelését a 2. vagy a 3. hitelminőségi besoroláshoz a biztosító vagy viszontbiztosító saját belső hitelminősítése alapján; a kamatréskockázat vonatkozásában a hitelintézetek belső minősítéseinek használatát a standard formulával történő számításban; az összevont éves beszámoló elkészítésekor alkalmazott pénznemtől eltérő, helyi pénznem használatát a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet devizaárfolyam-kockázati részmoduljának kiszámítása során és 77. pont: a szavatoló tőke besorolása Az említett pontokkal a felhatalmazáson alapuló rendelet a következő tekintetében módosul: a részleges tőkeveszteség-elnyelési mechanizmusok elismerhetőségére vonatkozó feltételek meghatározása a szavatoló tőke szabályozói besorolása tekintetében, és a szavatolótőkeelemek kibocsátástól számított öt éven belüli visszafizetésének vagy visszaváltásának lehetővé tétele, amennyiben a szabályozás vagy az adózás terén előre nem látható esemény következik be. 7., 63. és 64. pont: az áttekintés elve E pontokkal a felhatalmazáson alapuló rendelet a következők tekintetében módosul: az áttekintés elvének kiterjesztése azon kapcsolt vállalkozásokra, amelyek fő célja eszközök tartása vagy kezelése a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító nevében; a 84. cikk szerinti áttekintési elv egyszerűsített alkalmazásának szélesebb körben való lehetővé tétele a következők révén: azon kollektív befektetési vállalkozások és alapba csomagolt befektetések mentesítése a 20 %-os korlát alól, amelyek olyan, befektetési egységekhez vagy indexhez kötött kötelezettségek mögött állnak, amelyeknél a piaci kockázatot teljes mértékben a szerződő viseli; HU 6 HU

8 a kitettségek csoportosításának lehetővé tétele akkor is, ha a célul kitűzött mögöttes eszközallokáció nem áll rendelkezésre kellő tagoltsági szinten a standard formula valamennyi releváns részmodulja és forgatókönyve esetében, feltéve, hogy a csoportosítás prudens módon történik; az áttekintési elv tovább egyszerűsített alkalmazásának biztosítása a kollektív befektetési vállalkozások és alapba csomagolt befektetések legutóbb jelentett eszközallokációja alapján; kollektív befektetési vállalkozások vagy alapba csomagolt befektetések összehangolt kezelésének biztosítása egyéni és csoportszinten pont: a tőkekövetelmény standard formulával történő egyszerűsített számítása E pontok azáltal módosítják a felhatalmazáson alapuló rendeletet, hogy lehetővé teszik: a törlési kockázat standard formulával való számítása során a szerződéscsoportok alkalmazásán alapuló egyszerűsített számítást; a standard formula természetikatasztrófa-kockázati részmoduljainak a kockázati zónák csoportjai alapján történő egyszerűsített számítását; a tűzkockázat standard formula szerinti egyszerűsített számítását; a kockáztatott tőke elemének módosítását az életbiztosítási és egészségbiztosítási halandósági kockázat egyszerűsített számítása során; egyszerűsített számítás alkalmazását az adósságportfólió külső minősítés nélküli részei tekintetében; a partner általi nemteljesítési kockázat esetében többféle egyszerűsített számítás alkalmazását , és pont: nem-életbiztosítási kockázati modul a standard formulában E pontok a következők tekintetében módosítják a nem-életbiztosítási kockázati modul standard formula szerinti számítására vonatkozó szabályokat: a díjkockázat mennyiségi mérőszáma olyan szerződések esetében, amelyek kezdeti időtartama meghaladja a tizenkét hónapot; a szerződésben meghatározott részkorlátok kezelése a természetikatasztrófakockázati részmodulokban; tengeri, légi és tűzkockázati részmodulok; a díj-, tartalék- és katasztrófakockázat standard paraméterei. 3., 38., 42., 50., és 76. pont egyéb rendelkezések E pontok a következők tekintetében módosítják a felhatalmazáson alapuló rendeletet: a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe meghatározásához kapcsolódó módszertan, elvek és technikák további pontosítása; HU 7 HU

9 a regionális kormányzatok és helyi hatóságok által kibocsátott garanciák standard formulával történő számítás során való figyelembevételére vonatkozó kritériumok meghatározása; a halasztott adók veszteségelnyelő képességének standard formula szerinti számítására vonatkozó további elvek, amelyek fő célja a jövőbeli nyereségek előrejelzésére vonatkozó feltevések meghatározásának szabványosítása és ezáltal az olyan szubjektivitás csökkentése a számítás során, amely nem az eltérő adószabályokból ered; a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezőjének, mint biztosítóspecifikus paraméternek a kiszámítására vonatkozó módszer, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító kárhányadot korlátozó megállapodást kötött. HU 8 HU

10 A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről szóló (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre 19 (Szolvencia II) és különösen annak 35. cikke (9) bekezdésére, 50. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, 56. cikkére, 86. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 97. cikkének (1) bekezdésére, 111. cikke (1) bekezdésének a), b), c), e), f), fa), i), j), k) és l) pontjára, 211. cikkének (2) bekezdésére és 234. cikkére, mivel: (1) A biztosítók és viszontbiztosítók által a 2009/138/EK irányelv alkalmazásának első évei alatt szerzett tapasztalatok felhasználásával felül kell vizsgálni a szavatolótőkeszükséglet standard formula szerinti számításához használt módszereket, feltevéseket és standard paramétereket. (2) Az InvestEU program létrehozásáról szóló új rendeletre irányuló bizottsági javaslat 20 az uniós szintű piaci hiányosságok és az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek kezelésére összpontosít. A javaslat emellett magában foglalja az InvestEU Tanácsadó Platform és az InvestEU Portál fejlesztését is előbbi a stabil beruházási projektportfólió-tervek kialakítását támogatná, utóbbi pedig könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát adatbázist biztosítana a befektetők számára a beruházási projektekről. Az InvestEU ezáltal támogatná a kis- és középvállalkozások finanszírozására szolgáló, kötvények, hitelek vagy magántőke-befektetések, valamint más hosszú távú tőkebefektetések formájában megvalósuló befektetéseket. A szavatoló tőke standard formula szerinti számítása a zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a magántőke-befektetések és a hosszú távú tőkebefektetések tekintetében nem tartalmaz konkrét szabályokat. Mivel az ilyen befektetések az InvestEU Portál révén várhatóan könnyebben hozzáférhetőek lesznek, célszerű ilyen konkrét szabályokat bevezetni. Emellett a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló szeptember 30-i cselekvési terv értelmében fokozni kell az európai beruházások szintjét, és meg kell könnyíteni az európai kis- és középvállalkozások tőke- és hitelfinanszírozáshoz való hozzáférését. A magántőke-befektetések és a zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok prudenciális kezelésének HL L 335., , 1. o. COM(2018) 439 final. HU 9 HU

11 módosításával ezért fel kell számolni az említett eszközkategóriákra irányuló befektetések indokolatlan akadályait. (3) A biztosítási ágazatban működő és az egyéb pénzügyi ágazatokban működő gazdasági szereplők közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó rendelkezések egy részét össze kell hangolni a hitelintézetekre és a pénzügyi intézményekre alkalmazandó rendelkezésekkel, amennyiben ez az összehangolás arányos az ágazatok különböző üzleti modelljeivel. (4) Az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségekre alkalmazható az elfogadott központi szerződő felek által biztosított többoldalú nettósítási és veszteségmegosztási mechanizmus. Az említett kereskedési kitettségek alacsonyabb partner-hitelkockázatnak vannak kitéve, és ezért indokolt, hogy alacsonyabb szavatolótőke-követelmények vonatkozzanak rájuk, mint a központi szerződő felek mechanizmusában részt nem vevő szerződő felekkel szembeni kitettségekre. A 2009/138/EK irányelv 111. cikke (1) bekezdésének fa) pontjával összhangban a partner általi nemteljesítési kockázat standard formula szerinti számításakor az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségeket a hitelintézetekkel és pénzügyi intézményekkel szembeni kitettségekre alkalmazandó tőkekövetelményeknek megfelelő módon kell kezelni. (5) A hosszú távú fenntartható növekedésre vonatkozó uniós célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében elő kell segíteni a biztosítók zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba való befektetéseit. E célból meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek révén a biztosító vagy viszontbiztosító saját belső hitelminősítése alapján 2. vagy 3. hitelminőségi besorolást rendelhet azokhoz a kötvényekhez és hitelekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet hitelminősítése. (6) A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt adatok lényeges változásai azt eredményezhetik, hogy a múltban használt adatforrások már nem állnak rendelkezésre. Ezen túlmenően az adatok jobb rendelkezésre állása elavulttá teheti a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt technikákat. A piaci feltételek lényeges változásai szükségessé tehetik a paraméterek, köztük a végső határidős kamatláb, a kockázatmentes hozamgörbe extrapolálására vonatkozó kezdőpont vagy a végső határidős kamatlábhoz igazodó konvergenciaidőszak újbóli értékelését is. Meg kell ezért állapítani az annak értékelésére szolgáló feltételeket, hogy a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt adatok és technikák potenciális változásai arányosak-e a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározására szolgáló módszerek átláthatóságára, óvatosságára, megbízhatóságára és következetességére vonatkozó célokkal. Ezzel összefüggésben az EIOPA-nak értékelést kell benyújtania a Bizottsághoz a módosított technikák, adatspecifikációk vagy paraméterek hatásáról és a lényeges adatváltozás miatti módosítás arányosságáról. (7) A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk átlátható, prudens, megbízható és következetes módszerekkel való tartós meghatározását illető célkitűzésnek érvényesülnie kell a komponensek, és különösen a volatilitási kiigazítás szintjén is. Az átláthatóság, prudensség, megbízhatóság és tartós következetesség érdekében a 2009/138/EK irányelv 77f. cikkének (3) bekezdése szerinti bizottsági felülvizsgálat részeként felül kell vizsgálni a volatilitási kiigazításra HU 10 HU

12 vonatkozó technikai információk meghatározásához az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) által használt módszert, különösen az országkomponens 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (4) bekezdése szerinti aktiválását, ha a tapasztalatok alapján a módszer nem felel meg a célkitűzéseknek. (8) A befizetett alárendelt egyesületi tagi számlák, a befizetett elsőbbségi részvények és a kapcsolódó ázsió, valamint a befizetett alárendelt kötelezettségek formájában megjelenő szavatolótőke-elemek részleges tőkeveszteség-elnyelési mechanizmust biztosíthatnak azon esetekben, amikor a szavatolótőke-szükséglettől három egymást követő hónapban eltérnek. Meg kell állapítani azokat a kritériumokat, amelyek meghatározzák, hogy ezek az elemek milyen mértékben minősülnek 1. szintű szavatoló tőkének. (9) A tőkeveszteség-elnyelési mechanizmus aktiválásakor el kell kerülni az alapvető szavatoló tőke adóhatások miatti veszteségeit. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mentességet kérjenek az említett mechanizmus alkalmazása alól. E mentesség megadása előtt azonban a felügyeleti hatóságoknak értékelniük kell, hogy fennáll-e annak nagy és hiteles valószínűsége, hogy a mechanizmus adóhatása jelentősen gyengítheti a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetét. (10) A biztosítási ágazat és az egyéb pénzügyi ágazatok gazdasági szereplői között egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a kibocsátástól számított első öt éven belül a felügyeleti hatóság előzetes engedélyével visszafizessenek vagy visszaváltsanak szavatolótőkeelemeket, ha olyan váratlan változás következik be az adott elemek szabályozási besorolásában, amely valószínűleg azoknak a szavatoló tőkéből való kizárását eredményezi, vagy ha váratlan változás következik be az adott elemek alkalmazandó adóügyi megítélésében. (11) Az áttekintés elvének a befektetési struktúrától függetlenül biztosítania kell a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatainak megfelelő figyelembevételét. Ezt az elvet ezért alkalmazni kell a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval kapcsolatban álló azon vállalkozásra is, amelynek fő tevékenysége a biztosító és viszontbiztosító eszközeinek tartása vagy kezelése. (12) Amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható egy kollektív befektetési vállalkozásra vagy egy alapba csomagolt befektetésre, úgy a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy az adott kollektív befektetési vállalkozás vagy alap legutóbb jelentett eszközallokációjára egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak, feltéve, hogy az egyszerűsített megközelítés arányos az érintett kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. (13) A törlési kockázati részmodulok az egyes biztosítási szerződések szintjén alapuló összetett számításokat tesznek szükségessé. Amennyiben ez az összetettség nem arányos az e részmodulok hatálya alá tartozó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, lehetővé kell tenni, hogy az említett részmodulok esetében a számításokat az egyes biztosítási szerződések helyett a biztosítási szerződések csoportjaira is lehessen alapozni, kivéve, ha az ilyen csoportosítások lényeges hibához vezetnének. (14) A természetikatasztrófa-kockázat standard formula szerinti számításának figyelembe kell vennie a biztosítók vagy viszontbiztosítók említett kockázattal szembeni kitettségének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A természetikatasztrófa- HU 11 HU

13 kockázat standard formula szerinti számításához a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak meg kell határozniuk az egyes kockázati zónákhoz tartozó biztosítási összeget. Az e számításhoz szükséges kockázatizóna-szintű információk nem minden biztosító vagy viszontbiztosító számára állnak rendelkezésre belső rendszereikben, így e vállalkozások számára költséges lehet ezen információk előállítása. E biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy számításaikat a kockázati zónák megfelelően megalapozott és a kitettséggel arányos csoportjai alapján végezzék el. (15) A standard formula szerinti tűzkockázati részmodul tőkekövetelményének számításához a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell határozniuk a legnagyobb tűzkockázat-koncentrációt. A számítási teher korlátozása érdekében a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy a legnagyobb tűzkockázat-koncentráció meghatározásakor a legnagyobb tűzkockázati kitettségeik környezetére összpontosítsanak, feltéve, hogy ez a megközelítés arányos a tűzkockázattal szembeni kitettségük jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. (16) A standard formula szerinti életbiztosítási és egészségbiztosítási halandósági kockázati részmodul egyszerűsített számítását módosítani kell annak figyelembevétele érdekében, hogy az idő során megváltozhat a biztosítási szerződésekkel kapcsolatos kockáztatott tőke összege. (17) A szavatolótőke-szükséglet standard formulával történő számításakor a minősítések beszerzési költségének arányosnak kell lennie a kapcsolódó eszközkockázat jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. Ezért a külső hitelminősítő intézetet kijelölő biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített számítást végezzenek adósságportfóliójuk azon részei tekintetében, amelyekhez az adott külső hitelminősítő intézet nem biztosított külső minősítést. (18) A partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletének standard formula szerinti számításakor a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak figyelembe kell venniük a partner biztosítéki megállapodások hatálya alá tartozó eszközeinek arányát. A standard formula szerinti számításnak nem szabad aránytalan terhet okoznia. A partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletét a standard formula szerint számító biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletének számítását annak feltevésével végezzék el, hogy a partner eszközeinek több mint 60 %-a biztosítéki megállapodások hatálya alá tartozik. (19) A partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletét a standard formula szerint számító biztosítóknak és viszontbiztosítóknak az 1-es típusú kitettségekkel kapcsolatos, partner általi nemteljesítési kockázat tőkekövetelményét speciális formula szerint kell számítaniuk, amennyiben az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának szórása 7 %-nál kisebb. E szükséglet számításának nem szabad aránytalan terhet okoznia. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az 1-es típusú kitettségekkel kapcsolatos, partner általi nemteljesítési kockázat ezen tőkekövetelményét ugyanazon formula szerint számítsák, mint amelyet akkor alkalmaznak, amikor az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának szórása 7 % és 20 % közé esik. (20) A biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatás számítása összetett feladat, és aránytalan terhet róhat a nem-életbiztosítási üzletágakban működő biztosítókra és viszontbiztosítókra. Helyénvaló ezért lehetővé tenni a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy egyszerűsített formulát alkalmazzanak, feltéve, hogy HU 12 HU

14 az arányos a biztosítók vagy viszontbiztosítók partnerkockázati profiljának jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. (21) A jövőbeli szerződések díjkockázata miatt előírt tőkeszükséglet nem róhat indokolatlan terhet az egy évnél hosszabb kezdeti időtartamú szerződésekre, hiszen a hosszabb távú szerződések jövőbeli díjkockázata alacsonyabb. Az egy évnél hosszabb időtartamú jövőbeli szerződések esetében ezért a nem-életbiztosításra és az NSLTbiztosításra vonatkozó egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámába csak a jövőbeli díjak 30 %-át célszerű belefoglalni. (22) A szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor a természetikatasztrófa-kockázat szavatolótőke-szükséglete esetében a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges kockázati kitettségét kell figyelembe venni. A természetikatasztrófa-kockázat szavatolótőke-szükségletének a standard formula szerinti számításakor ezért figyelembe kell venni a természeti katasztrófákkal kapcsolatos kártérítések szerződéses korlátjait. (23) Az ember okozta katasztrófák kockázatára vonatkozó szavatolótőke-szükséglet számításakor azokat a kockázatokat kell figyelembe venni, amelyeknek a biztosítók és viszontbiztosítók ki vannak téve. A tengeri, légi és szállítási kockázatok tőkeszükségletének forgatókönyv-alapú számításakor ezért a legnagyobb kitettségeket kell alapul venni, a viszontbiztosításból vagy különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonása után. (24) A tengeri kockázati részmodul tartályhajó-ütközési forgatókönyvét nem helyénvaló alkalmazni a kisebb sétahajókra vagy a merev felfújható csónakokra. Célszerű ezért, hogy az említett forgatókönyv csak azokra a hajókra legyen alkalmazandó, amelyek minimális biztosítási összege legalább EUR. (25) A biztosítók tőzsdén nem jegyzett részvényekbe való közvetlen befektetései hozzájárulhatnak a hosszú távú fenntartható növekedésre vonatkozó uniós célkitűzés megvalósításához. Az ilyen befektetéseket ezért elő kell segíteni. Indokolt tehát, hogy a részvénypiaci kockázatra vonatkozó tőkeszükséglet standard formula szerinti számításakor a kiváló minőségű, tőzsdén nem jegyzett részvényekből álló befektetési portfóliók ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint a szabályozott piacokon jegyzett részvények. Kritériumok megállapításával biztosítani kell, hogy a kiváló minőségű, nem jegyzett részvényekből álló portfóliók kellően alacsony rendszerszintű kockázattal rendelkezzenek. (26) A biztosítók hosszú távú befektetőként fontos szerepet töltenek be, a tőkebefektetések pedig a reálgazdaság finanszírozása szempontjából fontosak. A szavatolótőkeszükséglet standard formula szerinti számításakor ezért elő kell segíteni a biztosítók és viszontbiztosítók által eszközölt hosszú távú tőkebefektetéseket, mégpedig a hosszú távú tőkebefektetések és a stratégiai tőkebefektetések kezelésének összehangolásával, ideértve a korrelációs mátrixokat is. A befektetések hosszú távú jellegének biztosítása érdekében a részvénypiaci kockázati részmodulon belül be kell vezetni a hosszú távú tőkebefektetések és az egyéb eszközök egy olyan portfólióját, amelynek illeszkednie kell az egyértelműen azonosított biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójához. A szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében az eszközportfóliónak és a kötelezettségportfóliónak hasonló értékűnek kell lennie, és egyikük értéke sem lehet nagyobb a biztosító vagy viszontbiztosító mérlegfőösszegének felénél. (27) Az EGT-ben jegyzett egyéni részvényeket és a bizonyos típusú alapok útján eszközölt befektetéseket azonos módon kell kezelni. A biztosítók és viszontbiztosítók számára HU 13 HU

15 ezért lehetővé kell tenni, hogy a hosszú távú befektetésekre vonatkozó szabályokat a minősített szociális vállalkozási alapok, a minősített kockázatitőke-alapok, a zárt végű és tőkeáttétel nélküli alternatív befektetési alapok vagy az európai hosszú távú befektetési alapok szintjén alkalmazzák, ha az alapkezelő az EGT-ben engedéllyel rendelkezik. (28) A kamatréskockázati részmodul tőkekövetelményének standard formula szerinti számítása nem akadályozhatja meg a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat azon kiváló minőségű zárt körű kibocsátásokba való befektetésben, amelyek gyakran nem rendelkeznek minősítéssel. Előfordulhat, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító olyan kötvényekbe vagy hitelekbe való társbefektetésre irányuló megállapodást kötött egy hitelintézettel vagy egy befektetési vállalkozással, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés. Ebben az esetben a biztosító vagy viszontbiztosító számára lehetővé kell tenni, hogy a szavatolótőke-szükséglet számításához a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás jóváhagyott belső minősítésen alapuló módszerével kapott eredményeket használja, feltéve, hogy a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás központi irodája az Európai Gazdasági Térségben van. Ugyanez érvényes abban az esetben, ha a biztosító vagy viszontbiztosító olyan biztosítóval vagy viszontbiztosítóval köt megállapodást, amely a 2009/138/EK irányelv 100. cikke szerinti jóváhagyott belső modellt használ. (29) A pénzügyi ágazatra vonatkozó jogszabályoknak következetesnek kell lenniük, ugyanakkor figyelembe kell venniük az ágazatok különböző üzleti modelljét, a tőkekövetelmények meghatározásának eltérő elemeit vagy más tényezőket. Célszerű ezért összehangolni a regionális kormányzatok és helyi hatóságok által kibocsátott garanciák figyelembevételének biztosítók és viszontbiztosítók esetében alkalmazandó szabályait a hitelintézetek és befektetési vállalkozások esetében alkalmazandó szabályokkal. (30) A biztosítók és viszontbiztosítók a származtatott termékek miatt partner általi nemteljesítési kockázatnak vannak kitéve, függetlenül attól, hogy azokat fedezeti vagy spekulatív céllal tartják-e. A standard formula partner általi nemteljesítési kockázati moduljában ezért minden származtatott terméket 1-es típusú kitettségként kell kezelni. (31) A piaci kockázatkoncentráció tőkekövetelményének standard formula szerinti számításakor nem szabad megváltoztatni a számítás sorrendjét. Először ezért az egyedi kitettségeket hitelminőségi besorolásokhoz és relatív túlzott kitettségi határokhoz kell rendelni, és ezt követően kell az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek szintjén kockázati tényezőket alkalmazni. (32) A biztosítók és viszontbiztosítók egy rendkívüli veszteség után nem élhetnek túlzottan optimista feltevésekkel a jövőbeli adóköteles nyereségek előrejelzésekor. Ezért a halasztott adók veszteségelnyelő képességének a standard formula szerinti számításakor a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak figyelembe kell venniük az azonnali veszteség utáni pénzügyi és szavatolótőke-megfelelési helyzetüket, valamint a jövőbeli adóköteles nyereségek előrejelzésének megnövekedett bizonytalanságát. Továbbá, az azonnali veszteséget követő jövőbeli adóköteles nyereségnek, többek között a biztosító vagy viszontbiztosító befektetésein elért feltételezett megtérülési rátának az előrejelzéséhez használt feltevések nem lehetnek kedvezőbbek, mint a halasztott adók mérlegben történő értékelésére alkalmazott feltevések, és az új szerződések előre jelzett teljes összege nem haladhatja meg az üzleti tervben szereplő értéket. Indokolt, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók csak akkor feltételezhessenek HU 14 HU

16 a vonatkozó hozamgörbéből eredőnél magasabb hozamokat, ha bizonyítani tudják, hogy e hozamokat az azonnali veszteség után realizálni fogják. (33) A szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításának tükröznie kell a kockázatkezelési gyakorlatoknak különösen a kockázatcsökkentési technikák alkalmazásának a fejlődését. Lehetővé kell tenni ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy akkor is figyelembe vegyék a kockázatcsökkentési technikák hatását, ha azok helyébe lejáratukkor hasonló megállapodás lép, vagy ha azok a hatályuk alá tartozó kitettségek változása miatt módosulnak, feltéve, hogy ilyen helyettesítésre vagy módosításra hetente legfeljebb egyszer kerül sor. A standard formulának indokolt lehetővé tennie a származtatott termékek és a fedezeti stratégiák közötti nettósítási megállapodásokat is, amennyiben több szerződéses megállapodás együttesen a kockázatcsökkentési technikák hatásával bír. A standard formula szerinti kockázatcsökkentő hatás, illetve a tényleges kockázatcsökkentő hatás esetleges eltéréseiről és a báziskockázat értékeléséről be kell számolni a biztosítók vagy viszontbiztosítók saját kockázat- és szolvenciaértékelésében. (34) A biztosítókat vagy viszontbiztosítókat nem szabad aránytalanul terhelni abban az esetben, ha viszontbiztosító szerződő felük már nem teljesíti a rá vonatkozó szavatolótőke-szükségletet, de még teljesíti a minimális tőkeszükségletet. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy legfeljebb hat hónapig részlegesen figyelembe vegyék az említett viszontbiztosító szerződő féllel létesített viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatását. Ha a viszontbiztosító szerződő fél a minimális tőkeszükségletet sem teljesíti, akkor a biztosító vagy viszontbiztosító már nem veheti figyelembe az említett viszontbiztosító szerződő féllel létesített viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatását. (35) A kárhányadot korlátozó viszontbiztosítási szerződéseket a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor indokolt hasonló módon kezelni, mint a kártöbblet-viszontbiztosítási szerződéseket. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor biztosítóspecifikus paraméterekkel vegyék figyelembe a kárhányadot korlátozó viszontbiztosítási szerződések általi kockázatcsökkentést, egy olyan szabványosított módszer megállapítása révén, amely biztosítóspecifikus paraméterrel helyettesíti a nem arányos viszontbiztosítás standard paramétereit. (36) A halasztott adók veszteségelnyelő képessége jelentős hatást gyakorol a biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-megfelelési helyzetére. A biztosítók vagy viszontbiztosítók igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének ezért a halasztott adókkal kapcsolatban olyan kockázatkezelési politikát kell elfogadnia, amely figyelembe veszi azok veszteségelnyelő képességét. E politikának meg kell határoznia különösen a jövőbeli adóköteles nyereségek előrejelzéséhez alapul szolgáló feltevések értékelésével kapcsolatos felelősségi köröket. (37) A szavatolótőke-szükséglet számításának egyéni és csoportszinten következetesnek kell lennie. Amennyiben egyéni szinten az áttekintés elvét alkalmazzák az olyan kollektív befektetési vállalkozásokra vagy alapba csomagolt befektetésekre, amelyek egy részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai, úgy azt célszerű csoportszinten is alkalmazni. Amennyiben az említett kollektív befektetési vállalkozások vagy alapok biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok leányvállalatai, úgy a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor feltételezni kell a többi konszolidált eszközzel és kötelezettséggel való teljes diverzifikációt. HU 15 HU

17 (38) A csoport devizaárfolyam-kockázatára vonatkozó tőkekövetelmény számításának tükröznie kell a csoport sajátos gazdasági helyzetét, különösen azokban az esetekben, amikor a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységek különböző pénznemben denomináltak. Ezen okból a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára lehetővé kell tenni, hogy a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor az összevont pénzügyi beszámoló készítéséhez használttól eltérő referencia-pénznemet válasszanak. E választásnak objektív kritériumokon kell alapulnia, például azon a pénznemen, amelyben a csoportszintű biztosítástechnikai tartalékok vagy szavatoló tőke egy lényeges összege denominált. (39) A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul, az egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul és a természetikatasztrófa-kockázati részmodul esetében a standard formula szerinti számítást módosítani kell annak érdekében, hogy tükrözze a díjtartalékokkal és a függőkár-tartalékokkal kapcsolatos közelmúltbeli tapasztalatokat. (40) A tömeges baleseti és a balesetkoncentrációs kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény számításakor a számítások összetettségének arányosnak kell lennie az egészségbiztosítást kínáló biztosítókat vagy viszontbiztosítókat érintő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. A 10 évet elérő baleseti rokkantságra utaló eseménytípust ezért ki kell venni ebből a számításból. (41) Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet számos tipográfiai hibát tartalmaz, például helytelen belső kereszthivatkozásokat, amelyeket ki kell javítani. (42) A nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási piac zavarainak elkerülése céljából, különösen a csak egy üzletágban működő biztosítók és viszontbiztosítók esetében, elegendő időt kell biztosítani a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak ahhoz, hogy felkészülhessenek a nem-életbiztosítási és az egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat számítási módjának megváltozására. Indokolt ezért, hogy az említett változások január 1-je előtt ne legyenek alkalmazandók. (43) Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet a következőképpen módosul: 1. Az 1. cikk a következő pontokkal egészül ki: 59.»központi szerződő fél«: a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél; 60.»fizetésképtelenségi eljárásba nem bevonható«: az ügyfelek eszközeinek jelzőjeként azt jelenti, hogy hatékony intézkedések biztosítják azt, hogy a központi szerződő fél, illetve valamely klíringtag fizetésképtelensége esetén az eszközök felett a központi szerződő fél hitelezői, illetve a klíringtag hitelezői ne rendelkezhessenek, vagy hogy abban az esetben, ha a HU 16 HU