Tanulmányok a korszerűen értelmezett Pályaorientáció köréből

Átírás

1 Dr. Kenderfi Miklós Tanulmányok a korszerűen értelmezett Pályaorientáció köréből A hazai szociális, foglalkoztatás és oktatás területén dolgozó szakemberek egyetértenek a pályaorientációval kapcsolatban abban, hogy ez valamiféle ismeretszerzés annak érdekében, hogy a fiatalok el tudjanak igazodni a világban, képesek legyenek tudatosan tervezni a pályájukat. A pályaorientáció tartalma a hagyományos megközelítésben abban jelölhető meg, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatal folyamatosan ismerkedik önmagával, képet kap a munka világában kiemelt jelentőségű személyiségjellemzőiről valamint tájékozódik a különböző pályákról és azok körülményeiről. A szakirodalomban több szerző is megfogalmazza a fiatal korban átfogó életpálya-építési program kialakításának igényét. Egy ilyesfajta program során az egyének megtanulják, miként mérjék fel saját érdeklődési körüket, képességeiket, valamint felismerik a számukra fontos dolgokat és tisztában vannak ismereteik minőségével is. Ennek megfelelően a pályaorientáció korszerű értelmezése felerősíti az egyén szabadságát és ezzel együtt felelősségét is az életpálya-építésben, amely egy olyan, egész életen át tartó folyamat, amelynek során az egyén fokozatosan megérti a munka világához való viszonyát. A pályaorientáció tartalmilag tehát először a pályák, majd később a munka világában történő eligazodásra felkészítő folyamat, amely azon az individuális szűrőn keresztül zajlik, amely az adott személyiséget meghatározza, így elsősorban érdeklődése, képességei, munkamódja és értékei mentén. A hazai és a nemzetközi szakirodalom tanulmányozása során gyakran találkozunk olyan kifejezésekkel, mint pl. tudásalapú társadalom, információs társadalom életen át tartó tanulás (lifelong learning, rövidítve LLL), melyek jelzik, hogy a XXI. század új kihívásokat állít a felnövekvő nemzedékek elé. Világszerte tapasztalható, hogy az egyénnek alkalmazkodnia kell a gazdasági változásokhoz, az átalakult munkaerő-piaci igényekhez. Ennek az alkalmazkodásnak egyik legjobb módja az, ha folyamatosan elsajátítja azokat az új ismereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy tudása piacképes maradjon. A világméretű versenyben való helytállást, a társadalom tagjainak jólétét csak az emberi tudás szüntelen fejlesztésén keresztül lehet biztosítani. A dinamikusan változó világunkban az életpálya alakításához szükséges feltételek is folyamatosan változnak. A társadalomba való beilleszkedés záloga a változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Az európai közösség foglalkoztatáspolitikája a rugalmas-biztonság (flexicurity) és munkavállalói alkalmazkodóképesség (adaptability) fejlesztésének előtérbe helyezésével reagált az új helyzetre. Tudatosítani kell, hogy életpályánk során akár többször pályát módosíthatunk (vagy arra kényszerülhetünk), és ezek mind döntések sorozatával járnak együtt. Ennek megfelelően szükséges egy olyan humán szolgáltatási rendszer biztosítása, amely az LLL koncepciója és a változtató képesség elvárása alapján támogatja az egyént életpályáján való boldogulásában. Ennek megfelelően a pályaorientáció új angol megnevezése a teljes életpálya-támogatás érzékeltetésére a lifelong guidance (LLG), ami életen át tartó támogató rendszert jelent. Ezt az egész szakmai életutat támogató pályaorientációt hívjuk magyarul életpálya-tanácsadásnak.

2 2 kerékvető 2013 / 1. A Kerékvető jelen számában szereplő, tehetséges fiatal kutatók tollából származó tanulmányok különböző aspektusból közelítenek, de mind érintik a pályaorientáció területét. dr. Suhajda Csilla Judit A pályaorientáció szerepe a közoktatásban címen átfogó képet ad a pályaorientáció jogi szabályozásának hazai történetéről, különös tekintettel a Nemzeti alaptantervre. A pályaorientáció során kulcsfontosságú maga az információ. Az ahhoz való hozzáférés területén a közösségi hálózatok megjelenése új időszámítást eredményezett. Császár Lilla egyetemi hallgatók és oktatóik Facebook-használati szokásait vizsgálja a Háló-lét-kérdések a karrier felé című írásában. Nem szorul magyarázatra, hogy Berkes Judit diplomás munkavállalók elégedettségével foglalkozó dolgozata ( Diplomás munkaerőként válság ellenére is boldogan ) miért releváns tágabb témánk szempontjából. A pályaorientáció aspektusából érintettük már a személyiségjellemzők jelentőségét. Molnár Nikolett ezek közül a munkaértékkel foglalkozik HR szakemberek és emberi erőforrás tanácsadó MA szakos hallgatók munkaértékeinek vizsgálata című tanulmányában. Visztenvelt Andrea pedig a lifelong learning szemlélet jegyében munkájában a felnőttképzés hazai megvalósulásának kérdéskörét járja körül. (A felnőttképzés helyzete hazánkban az egész életen át tartó tanulás tükrében) Pályaorientáció Munkaerőpiac Tartalomjegyzék Berkes Judit: Diplomás munkaerőként válság ellenére is boldogan Molnár Nikolett: HR szakemberek és emberi erőforrás tanácsadó MA szakos hallgatók munkaértékeinek vizsgálata Császár Lilla: Háló-lét-kérdések a karrier felé dr. Suhajda Csilla Judit: A pályaorientáció szerepe a közoktatásban Pályaorientáció FELNŐTTKÉPZÉS Visztenvelt Andrea: A felnőttképzés helyzete hazánkban az egész életen át tartó tanulás tükrében

3 Diplomás munkaerőként válság ellenére is boldogan Pályaorientáció Munkaerőpiac 5 Berkes Judit Diplomás munkaerőként válság ellenére is boldogan Kutatási összefoglaló A z 1989-es rendszerváltás után az addig szocialista Magyarország is kapitalista gazdasági rendszerre kívánt átállni: az addig állami tulajdonú gazdaságot felváltotta a magántulajdonon alapuló piacgazdaság és az ország vagyonának 2-2,5%-át privatizálták(csehné, 2012). Ezt követően a magyar gazdaság válságba került. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista gazdasági szerkezet versenyképtelenné vált a világgazdaság terén. Ennek következményeként számos vállalatot, gyárat, üzemet felszámoltak; mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés visszaesett, és így a munkanélküliség is hatalmas méreteket öltött, ami az életszínvonal romlásával járt és tovább nőttek a társadalmi különbségek is. A munkanélküliség számai európai csúcsot értek el (700 ezer nyilvántartott munkanélküli volt 1993 februárjában). A 2,7%-os munkanélküliségi ráta európai viszonylatban nem számított magasnak, viszont nagy területi különbségek mutatkoztak hazánkban. (Fóti Lakatos, 2004) Ezért mind a mai napig hazánk egy korszerű piacgazdaság kiépítésén dolgozik, hiszen nem rendelkezik hatékonyan működő munkaerőpiaccal. Csehné (2012) szerint jelenleg a hazai munkaerőpiac problémái a következők: - A munkanélküliség nagy aránya ma is jelen van, és ez az élethelyzet az érintettek életében egyre hosszabbra nyúlik, ami növeli az esélyét annak, hogy vissza sem talál a munkaerőpiacra. - A munkanélküliek egy csoportja túl régen nem vállal munkát, és megfigyelhető az újratermelődésük is, ami további akadály a munkaerő-piaci egyensúly kialakításában. - A pályakezdők egyre nehezebben jutnak be és érvényesülnek a munkaerőpiacon. - A munkanélküliség mérséklésének érdekében fontos szerepe van az átképzésnek, továbbképzésnek, bár hazánkban még kevéssé utal erre a munkaerőpiac. A térségi integrált szakképző központok (TISZK-ek) és a regionális fejlesztési és képzési bizottságok rendszere már megkezdte ez irányú munkáját. számban jelentek meg a diplomás munkavállalók iránt keresletet támasztó munkahelyek. (Varga, 2010:375) 1995 és 2004 között létrejött munkakörök majdnem felét a diplomások töltötték be írja Varga (2010). Az ezredfordulót követő 5 évben egyre több diplomás dolgozott felsőfokú végzettséget igénylő munkakörben, amelyben magas bérprémiumot fizettek a munkáltatók a főiskolai vagy egyetemi végzettség után. Az ezredforduló után a pályakezdők kereseti hozama nőtt, a felsőoktatási intézmények számottevőn megnövekedett kibocsátása ellenére a kínálat még mindig kevesebb volt, mint a kereslet. Mindemellett a felsőoktatás tömegesedésének egyik munkaerő-piaci hatását, a túlképzést már az 1970-es években felismerték. Munkaerőpiaci szempontból ez leginkább a kereslet-kínálat egyensúlyának felborulásában érhető tetten, azaz nem a diplomások számának emelkedése jelenti a problémát, hanem a preferált szakok és a munkaáltatók által keresett végzettségek közötti diszharmónia. A felsőoktatás expanziójának folyamata pedig Polónyi (2010) szerint mára visszafordíthatatlanná vált. Elek (2010) tanulmányában úgy véli, hogy napjainkban egyre több a felsőfokú végzettségű munkavállaló, ugyanakkor a keresletük és kínálatuk az adott időszakban bekövetkezett változások számos intézkedést indokolnak. Azonban a munkaerőpiac és az oktatás kapcsolatát vizsgáló empirikus kutatás kevés. A válság negatív hatásait sehogy sem lehet elkerülni, azonban a végzettségi szintek adatai között megmutatkozó különbségek nagyok. Ezt a különbséget számszerűsítette egy kutatás: 1. számú ábra A felsőfokú végzettség megszerzésének megtérülési rátája, 2008 Mindemellett azonban jelentős előrelépést jelent, hogy a munkaadó és a munkavállalók is egyre inkább elsajátítják a piacorientált viselkedés elemeit. Csehné (2012) véleménye alapján ez a viselkedés el fog terjedni és hozzájárul egy korszerű szociális piacgazdaság kialakításához. Közismert tény írja Varga (2010) a felsőoktatási intézményekben továbbtanuló hallgatók száma 1990 és 2009 között hatalmas ugrást mutat. Ez alatt az időszak alatt a nappali tagozaton tanulók száma 16 ezerről 61 ezer főre duzzadt, az összes tagozatot figyelembe véve pedig 34 ezerről 80 ezerre nőtt. A 2000-es évek statisztikai adatai azt mutatják, hogy a főiskolai, egyetemi képzésben résztvevők aránya meghaladta az EU és az OECD államainak átlagos továbbtanulási arányát. Hazánk munkaerő-piaci átalakulását elemző munkák megállapították, hogy a diplomások kínálatának folyamatos növekedése meghaladta keresletüket. A transzformációs sokk lezárulása ( ) után a munkahelyek szerkezete jelentősen átalakult, és a gazdaságban egyre nagyobb Forrás: OECD (2012), Education at a Glance 2012 (2008)

4 6 kerékvető 2013 / 1. Diplomás munkaerőként válság ellenére is boldogan Pályaorientáció Munkaerőpiac 7 A számok azt mutatják, hogy Magyarországon kiemelkedő adatot képvisel a diploma megszerzésének megtérülése; több, mint dupla esélye van annak, hogy a diplomaszerzésére fordított költségek megtérülnek, mint az OECD országaiban átlagosan. Azonban a megszerzett tudás még így is felbecsülhetetlen! Richard David Precht szavai foglalják össze a leginkább ezt a kérdéskört: Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm összekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas. A mai munkaerőpiacra tehát jellemző a lassan növekvő foglalkoztatás, a viszonylag lendületesen emelkedő GDP és a gyorsan emelkedő felsőoktatási kibocsátás mellett a felsőfokú végzettségűek alacsony munkanélküliségi rátája, és a többnyire növekvő bérelőnyük. A munkaerő-piaci igények és az oktatás kapcsolatán túl jelentős szempont még, hogy az egyén mennyire érzi jól magát a helyén, munkájában. Szádvári (2011) szerint a munkavállalói elégedettség egyik központi kérdése, hogy milyen módon tudnak megfelelni a munkaerőpiac kihívásainak, azonban releváns tényezőként jelenik meg számukra a biztonság is. A vizsgálat A diplomások elégedettségére vonatkozó, 2011 szeptemberében kezdődő kérdőíves vizsgálatban összesen 302 kitöltő, 165 fő (55%) nő és 137 fő férfi (45%) vett részt, amely közel megegyezik a 2011 évi lakónépesség nemek szerinti arányával. A kérdőívek 2011 decemberében érkeztek vissza. A vizsgálat a éves diplomával rendelkező munkavállalókat célozta meg, a kérdőívek ehhez a célcsoporthoz lettek eljuttatva ismerősökön keresztül, hólabda módszerrel. A visszaérkezett kérdőívek az említett reprezentativitás elve szerint kerültek bontásra. A kitöltők kora 30 és 50 év között mozog, hiszen ez a korosztály élte meg a vizsgálatot felölelő két nagy időszakot; a rendszerváltást és a 2008-ban kezdődő gazdasági válságot. Ezen belül is korkategóriák meghatározásával analizáltam egyes kérdésekkel összefüggésben. Legtöbben a éves korkategóriába tartoznak (60%), 21% alkotja a éves, 10% a 41-45, 9% a éves kategóriát. A válaszadók 60%-a Budapesten él. A kisvárosban élő válaszadók alkotják a következő nagy csoportot (18%), illetve az ország megyeszékhelyein élők is részt vettek a vizsgálatban (13%). A nagyközség és falu lakossága kisebb arányban vannak jelen (4-3%). A kérdőíves kutatás válaszadóinak végzettsége rendkívül széles és változatos képet mutat. A válaszadók végzettsége legnagyobb arányban a gazdaságtudományi és műszaki területhez kötődik. A vizsgálatban szereplők diplomáját kiadó intézmények palettája rendkívül színes, az ország valamennyi intézményét felöleli. Forrás: Saját kutatás (2012) 2. számú ábra A végzettség képzési területek szerinti megoszlása A kitöltők közül legtöbben (39 fő) a Budapesti Gazdasági Főiskolán szerezte az oklevelét, ezt követi 31 fővel az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, szintén 31 fő a Szent István Egyetem diplomázott. 26 fő a Budapesti Műszaki Egyetemről, 20 fő a Budapesti Corvinusról, fő a Semmelweis Egyetemről és a Szegedi Tudományegyetemről került ki diplomásan. 16 fő végzett az Óbudai, 14 fő a Miskolci Egyetemen, 10 fő Pécsi Tudományegyetemen, és 7 fő pedig a Debreceni Egyetemen. A válaszadók közel egyharmada (32%-a) multinacionális cégnél vagy nagyvállalatnál dolgozik. A következő legnagyobb csoportot az állami szektorban dolgozók alkotják (27%). A nonprofit szférában helyezkedett el a legkevesebb kitöltő (3%). A válaszadók 55%-a beosztottként, 29%-a középvezetőként, 16%-a felsővezetőként látja el a munkakörét jelenlegi munkahelyén. Eredmények 76 fő 3 fő 17 fő 5 fő 22 fő 24 fő 96 fő 17 fő 10 fő 30 fő 3 fő Feltételezhető, hogy függetlenül a munkaerőpiac helyzetétől a diplomás munkavállalók elégedettek a munkaerő-piaci pozíciókkal (a megfelelő szintű önbizalom miatt). Az értékek alapján az 1 és 3 közé eső mérőszámok jelentenék az elégedetlenséget, illetve a 3,1 és 6 közé eső értékek az elégedettséget. Minden táblázat átlaga az elégedettség pozitív mértékének intervallumaiba esik. A válaszadók megítélése arról, hogy jelenleg biztos állásuk van 4,61; arról, hogy milyen mértékű a keresetük 4,07, ez utóbbinál. A HVG által végzett kutatás (2012) arról számol be, hogy a férfiaknak magasabb a keresetük, mint a nőknek. A végzettségek szerinti keresettel is foglalkozik, amely szerint az informatikai diplomával rendelkezők keresnek a legjobban, a pedagógusok viszont a legrosszabbul. (HVG, 2012)

5 8 kerékvető 2013 / 1. Diplomás munkaerőként válság ellenére is boldogan Pályaorientáció Munkaerőpiac 9 1. számú táblázat: A válaszadók véleménye arról, hogy mennyire magas a keresetük mértéke (végzettség alapján) 3. számú ábra: Az elégedettséget mérő mutatók Végzettség tudományterület szerint Átlag (1-6 skála) N (fő) SD (szórás) Anova Műszaki 4, ,206 Gazdasági 4, ,279 Pedagógiai 2, ,365 Informatikai 4, ,305 Orvos- és egészségügyi 3, ,263 Jogi 3, ,269 Bölcsészettudomány 3, ,478 Szig Agrártudomány 3,60 5 1,140 Természettudomány 4,22 9 1,202 Sporttudomány 3,40 5 0,894 Társadalomtudomány 4,33 3 0,577 Összesen 4, ,382 Forrás: Saját kutatás (2012) Jelen kutatásban az igazolódik, hogy a gazdasági, műszaki, informatikai végzettségűek magasnak ítélik meg a keresetük mértékét, viszont a pedagógiai diplomás munkavállalók már elégedetlenebbek a fizetésükkel. Nyilvánvalóan nem egyenértékű a fizetés számokban mért értéke azzal, hogy a válaszadó hogyan ítéli meg szubjektíven. Forrás: Saját kutatás (2012) További átlagszámokat megvizsgálva is szembetűnő, hogy egy mutató kivételével minden szám az elégedettségi szint felső tercilisébe tarozik. A vizsgálat által kapott eredmények alapján elmondható, hogy a válaszadók többnyire elégedettek a munkaerő-piaci pozíciójukkal függetlenül a munkaerőpiac jelen helyzetétől. Azt láthatjuk tehát, hogy a felsőfokú végzettségűek gazdasági helyzetére is rányomta a bélyegét a rendszerváltás és a válság, azonban a munkaerő-piaci helyzetükkel mégis elégedettek és ehhez nagyban hozzájárul a felsőoktatásban való részvétel, a tanulás. Az ismeretszerzés kiutat jelenthet egy regresszív munkaerő-piaci helyzetből, vagy legalábbis más szempontú megközelítést biztosíthat az egyén számára. Következtetések, javaslatok Következtetésként megállapítható, hogy bár a éves diplomás munkavállalókat sem kímélték az elmúlt 20 év munkaerő-piaci nehézségei, tudtak alkalmazkodni a megváltozott állapotokhoz. Bár többen nem az eredeti végzettségüknek megfelelő pozícióban dolgoznak, mégis feltalálták magukat, és elégedettek a jelenlegi helyzetükkel, az elmúlt évek válságának ellenére is. Napjainkban egyre fontosabbá válik a munkaerő-piaci tájékozottság bővítése, a munkaerő-piaci alkalmazkodóképesség növelése, a rugalmasság fokozása. Ennek feltétele a tanulás, amit ma már az egész életen át tartó tanulás szemlélete, a lifelong learning hat át. A folyamatos ismeretszerzés segít a munkaerő-piaci tájékozódásban, és a munka világában történő eligazodáshoz szükséges készségek, képességek fejlesztésében.

6 10 kerékvető 2013 / 1. Ehhez nagyon fontos ismerni az oktatás világát, amelyhez nagy segítséget nyújt a pályaorientációs-tanácsadás. Információval szolgál a megfelelő képzési forma kiválasztásához, életpálya-tervezéshez, esetleg pályamódosításhoz. A tanácsadás célja az, hogy információt adjon a pályaválasztás vagy pályakorrekció előtt állóknak a választott pálya jelenlegi és jövőbeli helyzetéről, a szükséges készséges fejlesztési lehetőségeiről és módszereiről, továbbá segítséget nyújtson a megfelelő pályaépítési terv kidolgozásához. Mindezt úgy, hogy szem előtt tartsa a munkaerő-piacon egyidejűleg jelenlevő túlkínálatot és hiányt is. Ezzel az egyensúly megteremtéséhez járul hozzá. Molnár Nikolett HR szakemberek és emberi erőforrás tanácsadó MA szakos hallgatók munkaértékeinek vizsgálata Kutatási összefoglaló Felhasznált szakirodalom Csehné Papp Imola: Foglalkoztatáspolitika. In: TÁMOP Képzés és tartalomfejlesztés hiányszakmák korszerű oktatásához a Szent István Egyetem különböző képzési szintjein. e-learning tananyag, kézirat, (110 p.) Elek Lenke: Munkaerőpiac és felsőoktatás: a legbiztosabb a ma még nem is létező szakma! In: Humánpolitikai Szemle, XXI. évf. 6. sz ( p.) Fóti János. Lakatos Miklós: Foglalkoztatottság és munkanélküliség. Budapest, OFA. Polónyi István: Foglalkoztathatóság, túlképzés, Bologna. In: Educatio, XIX. évf sz. ( p.) Szádvári Lídia: Rugalmasság vagy biztonság? Rugalmasság és biztonság! a munkaerőpiacon. In: Humánpolitikai Szemle, XXII. évf. 9. sz ( p.) Varga Júlia: Mennyit ér a diploma a kétezres években Magyarországon? In: Educcatio, XIX. évf. 3. sz., 2010 ( p.) Internetes források HVG: Az informatikusok viszik haza a legtöbb pénzt. In: (letöltve: szeptember :21) OECD: Education at a Glance 2012: OECD Indicators, OECD Publishing In: (letöltve: május) K utatásunkban azt vizsgáltuk, hogy hogyan alakulnak a munkaértékek HR szakemberek és emberi erőforrás tanácsadó mesterszakos (MA) hallgatók körében, mutatnak-e a vizsgált minták pálya specifikus értékeket, vagy teljesen eltérő értékstruktúra fog megmutatkozni. Először röviden áttekintjük a szakmai utánpótlás lehetőségét a HR területen, a munkaérték fogalmát és az emberi erőforrás tanácsadó szakhoz köthető vizsgálatokat, majd a kutatás bemutatása után ismertetjük a Super-féle munkaérték kérdőív eredményeit. Szakmai utánpótlás a HR területén? A kutatás kérdésfelvetése az volt, hogy alkalmas-e az emberi erőforrás tanácsadó mesterképzés a HR területre szakmai utánpótlást képezni? Roóz (2011) Munkaügyi Szemlében megjelent cikkében ír arról, hogy szerinte nincs önálló HR mesterszak a felsőoktatásban. Megemlíti a vezetés és szervezés és az emberi erőforrás tanácsadó szakokat (HR Tanácsadó néven nevezi) ugyan, ám úgy véli, hogy a két szakon eltérő célokra fókuszálnak. Ahhoz képest is vizsgálja a problémát, hogy ezt megelőzően elindult egy törekvés HR mesterszak indítására, amely végül nem valósult meg. Az önálló HR mesterszak követelményeit megfogalmazták már és ahhoz képest is más a két említett szak fejlődési iránya. Roóz szerint az önálló HR mesterszakra még várni kell és a szakma közös összefogásában és munkájában rejlik a megoldás. Szükség van még megfelelő követelményrendszerre, illetve személyi, tárgyi és intézményi feltételek kialakítására is. Többek között e cikkre, és a hiányérzet megfogalmazására reagálva írja meg Móré (2012) írását, melynek az a lényege, hogy az emberi erőforrás tanácsadó MA szak igenis képes szakmai utánpótlást nyújtani annak ellenére, hogy a Roóz által megidézett önálló HR szak nem létezik. Véleménye szerint az emberi erőforrás tanácsadó MA szak egyedülálló szakmai összefogással jött létre és célja, hogy ne egy statikus, rugalmatlan képzést nyújtson a hallgatóinak, hanem egy folyamatosan megújuló, a szakterületen történő folyamatokra aktívan reagáló, új ismeretekkel bővülő felsőoktatási szakot. Nagy (2010) felsorolása a HR oktatással szemben támasztott követelményekről nagyon tanulságos és elgondolkodtató. Azt írja, hogy nem elég a HR-ben érintett szakokon csak az ismereteket átadni, hanem törekedni kell arra, hogy a hallgatókat megtanítsák HR-esként gondolkodni, amely már nehezebb feladat. A fő ismeretek mellett jogszabályok, foglalkoztatáspolitika, vezetési- és szervezési ismeretek, emberi erőforrás menedzsment, közgazdasági, informatikai, munkapszichológiai, tanácsadói ismeretek egy önálló gondolkodásmódot is el kellene sajátítani a képzésben. Kiemeli még a nappali és levelezős hallgatók közötti különbséget is: a nappalis hallgatóknak nincs még sok tapasztalatuk a munkaerőpiacról, munkahelyekről, éppen ezért kiemelten fontos az ő esetükben a gyakorlati oktatás. A levelezős hallgatóknál már van tapasztalat és legjobb esetben a tárgy iránti érdeklődés is jelen van, így nekik az azonnal használható tudás átadása a lényeg. Ezen gondolatok mentén jutottunk el addig, hogy megvizsgáljuk az emberi erőforrás tanácsadást hallgatók és a gyakorló szakemberek

7 12 kerékvető 2013 / 1. HR szakemberek... Pályaorientáció Munkaerőpiac 13 A kutatás célja az volt, hogy több szempontból közelítse meg a HR pályát valamint, hogy választ adjon arra a kérdésre, hogy képes-e az emberi erőforrás tanácsadó szak szakmai utánpótlást nyújtani e területen. A kérdéskör összetett, ám az eredmények tükrében a válaszunk: igen, képes rá. Hiszen a HR pálya is olyan összetett és sokrétű, mint az emberi erőforrás tanácsadó szakma. A tanulmányaik során számos területtel megismerkednek a hallgatók, melyeket minden szférában kiválóan fel tudnak használni, így akár a HR területén is. A kutatást két mintán végeztük el két módszerrel: önállóan szerkesztett kérdőív és a Super-féle munkaérték kérdőív, melyek közül e tanulmányban kiemelten foglalkozunk az utóbbival. A kutatás során a hallgatók két évfolyamát vizsgáltuk a Szent István Egyetem emberi erőforrás tanácsadó mesterképzési szakán: a 2011/2012-es tanévben végzős hallgatókat (a továbbiakban: végzősök, 31 fő) és a 2012/2013-as tanévben tanulmányaikat megkezdő hallgatókat (a továbbiakban: új évfolyam, 50 fő). Ennek a szétbontásnak azért van jelentősége, mert így lehet mérni a szak hatását a válaszok alakulására: milyen szemléletmódbeli átalakulás történt vagy éppen nem történt a képzés elvégzésével. Továbbá ez jelöli a képzésre való bemeneti állapotot, de ezzel egy időben méri a kimenetet is. A minta adatairól elmondható, hogy 90% a hölgyek aránya, a területi megoszlás széles: a minta több, mint a fele érkezett a fővárosból (54%), a többi pedig megoszlik a településtípusok között. Munmunkaértékeit. Mielőtt ismertetjük az eredményeket, bemutatjuk a munkaértékeket és magát a Superféle munkaérték kérdőívet, mint önértékelő eljárást. Munkaértékek bemutatása Az egyén munkája, foglalkozási szerepe is egy kapocs a társadalomhoz, így nem lehet izoláltan, mindentől függetlenül csak a munkát vizsgálni zárt rendszerként. A modern társadalmakban a foglalkozási szerepet többnyire maguk az egyének választják: szerencsés helyzetben vannak ezzel, hiszen ez nem volt mindig így. Gondoljunk csak azokra az időkre, amikor nem lehetett szabadon pályát választani, hanem adott intézmény (kormány, család, stb.) kényszerítette bele az egyéneket egy-egy foglalkozásba tekintet nélkül az egyén kívánságaira. Mára ez változóban van: az egyén kedve, lehetőségei, korlátai szerint ideális esetben reálisan, képességeihez mérten választ pályát. Az egyén így átéli a választás szabadságát, és ahogy telik az idő, rádöbben, hogy saját maga determinálja a sorsát azzal, hogy bizonyos utakat kizár a döntéseivel. E folyamat része még az előző döntésekkel való azonosulás és elfogadás, így építi az egyén az önmegvalósítási folyamatát az életcélja felé (Perczel, 1990). A munkához való viszony szubjektív, nem lehet mindenkire egyaránt érvényes kijelentéseket tenni. Dinamikusan változó jellemző az élet más-más szakaszaiban más dolgok fontosak számunkra, ezek ugyanígy a munkánk során is átalakulhatnak, például egy fiatal számára sokkal fontosabb lehet az előrejutás, míg az életkor előrehaladtával jobban előtérbe kerülhet a biztos munkahely, mint érték. Kognitív struktúrával jellemezhető, nem önmagában áll, hanem rendszerben, nem írható le egy-egy szóval vagy akár fogalompárral (jó-rossz), hanem minden esetben többdimenziós. Szilágyi (2010) kutatásai alapján pálya specifikus értékválasztásról beszélhetünk a munka-, pályatanácsadó szak esetében: az altruizmus és a társas kapcsolatok dominanciája jellemzi a hallgatók értékválasztásait. Super munkaérték kérdőívét töltették ki az évek során felvételiző, tanulmányaikat folytató és munkaerőpiacra került tanácsadó hallgatókkal. Több szakaszban vizsgálja a munkavállalási tanácsadó szakos hallgatókat ig. Azért jelentős e vizsgálat, mert a 2005-ös változás: a szakra való felvételi megszűntetése kimutatható csupán a munkaérték eredményekkel. E kutatás alapján vezető értékként megjelenik a hallgatóknál az altruizmus, a társas kapcsolatok és a változatosság; az anyagiak értékköre előbbre kerül, a kreativitás csökken, ám mindezek ellenére pálya specifikus értékstruktúráról beszélhetünk. A gyakorló tanácsadókra is jellemző az értékek megőrzése némi átrendeződéssel (pl.: előtérbe kerül az anyagiak). A változás, azaz a felvételi eljárás eltörlése után a vezető értékekben is változás áll be: a korábban vezető altruizmus a negyedik helyre kerül csupán. Összességében megfigyelhető az a tendencia, hogy a vezető értékek megőrződnek (társas kapcsolatok, önérvényesítés, változatosság), emellett az elutasított értékek köre sem változik (irányítás, esztétikum), az értékek differenciáltsága viszont igen. Differenciálatlanabb értékválasztás jellemző az idő előrehaladtával, mely öndefiníciós bizonytalanságra utalhat. A Super-féle munkaérték kérdőív D. E. Super 1962-ben alkotta meg a munkaértékeket vizsgáló kérdőívét, melyet 1969-ben átdolgozott ez az általunk ma használt 45 itemből álló kérdéssor (Szilágyi, 2000). A kérdőív az érték személyiségjellemzőre, ezen belül is a munkaértékekre vonatkozó, megismerő, önértékelő eljárás. A tanácsadás során használt népszerű módszer, mely felnőtt munkavállalók körében is remekül alkalmazható, kitöltése nem vesz sok időt igénybe, de az eredmény annál inkább hasznos az öndefiníció kialakítása során. A 45 állításról egy ötfokú skálával kell eldönteni, hogy mennyire igaz, mennyire fontos a válaszadónak az adott állítás. Minden mondat úgy kezdődik, hogy Olyan munkát szeretnék, ahol az ember. Az állításokra adott pontszámok adják meg az értékkörök rangsorát. A kérdőív produkciófelülete 4 fő érték: utilitárius, önmegvalósító, társas orientációjú és az önkifejezésre törekvő, ehhez 15 értékkört állapít meg. Minden értékkört 3-3 kérdés fed le, így 1-1 értékkör min. 3, max. 15 pontot kaphat, ez adja meg a vezető- és az elutasított értékek körét. Ám nem csupán az értékek sorrendjéből lehet következtetni a munkával kapcsolatos értékstruktúrára, hanem abból is, hogy mennyire adnak magas, illetve alacsony pontokat és milyen a pontszámok differenciáltsága. A Super által felállított 15 értékkör: 1. Szellemi ösztönzés: olyan munka, melyben lehetőség van a független gondolkodásra, szellemi kihívást jelent és motivál. 2. Munkateljesítmény: a teljesítés érzése a munkavégzés során. 3. Önérvényesítés: az egyén a saját döntése szerint választhat életmódot (megfelelő érettségből következik). 4. Anyagi ellenszolgáltatás: jól fizető munka, mint cél; anyagi érték. 5. Altruizmus: szociális, segítő szándék, másokon való segítség. 6. Kreativitás: innovációs törekvés, újítás lehetősége az egyén számára (tudományos és művészi területen egyaránt). 7. Társas kapcsolatok: az egyén számára fontosak a jó munkatársi kapcsolatok, a pozitív emberi kapcsolatok értéke magas. 8. Presztízs: mások szemében a munka rangja; együtt jár legtöbbször a státusszal. 9. Irányítás (vezetés): vezetési igények, mások munkájának megtervezése, megszervezése. 10. Változatosság: élvezetet, örömorientációt mér, mintsem a feladatorientációt; az egyén érzelmeitől, élethelyzetétől, lelki alkatától is függ. 11. Esztétikum: a világ szebbé tétele, szép dolgok létrehozása átvitt értelemben is. 12. Függetlenség: autonómia, önállóság mértéke. 13. Felügyeleti viszonyok: igazságos ellenőrzés: mit várnak el az egyéntől; főnökkel való kapcsolat, hierarchia. 14. A munkával kapcsolatos biztonság: a munkahely biztonsága fontosabb, mint maga az elvégzett munka, biztos megélhetés a cél. 15. Fizikai környezet: az egyént körülvevő fizikai környezet minősége, befolyásolja a közérzetét. A kutatás bemutatása

8 14 kerékvető 2013 / 1. HR szakemberek... Pályaorientáció Munkaerőpiac 15 katapasztalatot tekintve a minta 38-42%-a dolgozik a szakmában, melyet tanul és mellette szerzi meg a diplomát. E munkatapasztalatok átlagban 2,53-3,95 évet jelentenek, tehát nem ismeretlen a hallgatók majdnem felének az, amit az egyetemen tanulnak. Ez tudatos pályatervezésre utalhat. A másik minta pedig maguk a HR szakemberek: 100 gyakorló szakembert sikerült elérni a kutatás során. A mintáról elmondható, hogy a 88%-ban hölgyek töltötték ki, az átlagéletkor 34,2 év, a legtöbb válasz a fővárosból érkezett, de az ország többi pontjáról is érkezett kitöltött kérdőív. A területen szerzett tapasztalat 6,45 év és a legtöbben beosztottként dolgoznak nagyvállalatnál, ám 19%-ban középvezetőket is sikerült elérni. Eredmények Jelen tanulmányban a kutatás eredményeiből a Super-féle munkaérték kérdőív eredményeit és azok rövid elemzését mutatjuk be a két mintára vonatkozóan (1. és 2. számú táblázatok). A hallgatói mintáról elmondható, hogy megjelennek a pálya specifikus értékválasztások a vezető- és az elutasított értékekben egyaránt (Szilágyi, 2010). A végzősöknél magasabb intenzitással szerepelnek az értékek és differenciáltabbak, míg a kezdő évfolyamra a differenciálatlanság jellemző, alacsony intenzitással. A végzősök számára a legfontosabb érték a biztonság, ezt követi a pálya specifikus változatosság, a társas kapcsolatok és az önérvényesítés/altruizmus (12,03). Az altruizmus az önérvényesítéssel együtt szerepel a 4. helyen a végzős hallgatóknál, így a vezető értékek közé sorolhatjuk. Az új évfolyamnál a vezető értékek másképpen alakulnak: első az önérvényesítés, melyet a változatosság és az altruizmus követ. Az új évfolyamnál a 3. helyen szerepel az altruizmus, a végzősöknél a 4. helyen, ám a végzősöknél magasabb átlagpontot kapott. Nagy a különbség az egyik pálya-specifikus értéknél, a társas kapcsolatoknál figyelhető meg: a végzősök 3. helyen (12,23 ponttal) hozzák, az új évfolyam a 8. helyre sorolja 11,12-es ponttal. Jelentős még az anyagiak helye a sorrendekben: a végzősöknél a 7. helyen, az új évfolyamnál a 4. helyen szerepel közel azonos átlagponttal. Az elutasított értékekben is megfigyelhető eltérés: az esztétikum, mely a végzősöknél a legutolsó (7,97 ponttal), az új évfolyamnál a 9. helyet foglalja el 11,06 átlagponttal, ami sokkal magasabb. Közel azonos átlagponttal utasítja el mind a két évfolyam a fizikai környezetet és a munkateljesítményt, és ugyan eltérő intenzitással, de az irányítás is az elutasított értékek között szerepel az évfolyamoknál. A végzősöknél a legnagyobb szórás az esztétikumnál van, a legkisebb pedig a munkával kapcsolatos biztonság és a munkateljesítmény értékeknél. Az új évfolyamnál szintén az esztétikum mutatja a legnagyobb szórást, a legkisebbet a változatosság. Összességében megfigyelhetőek pálya specifikus értékek, mint vezető értékek mindkét évfolyamnál azzal a különbséggel, hogy az új évfolyamnál átrendeződés figyelhető meg (anyagiak kerülnek előtérbe, háttérbe szorulnak a társas kapcsolatok). Ennek okát további vizsgálattal érdemes lenne leírni. 1. sz. táblázat: A hallgatói minta Super-féle munkaérték kérdőív eredményei (N=81) Végzősök Új évfolyam Értékek Átlagpont Szórás Értékek Átlagpont Szórás Munkával kapcsolatos biztonság 12,65 1,58 Önérvényesítés 12,20 2,19 Változatosság 12,42 2,17 Változatosság 12,14 1,84 Társas kapcsolatok 12,23 1,76 Altruizmus 11,92 2,05 Önérvényesítés 12,03 2,30 Anyagiak 11,76 2,38 Altruizmus 12,03 2,60 Munkával kapcsolatos biztonság 11,72 2,08 Szellemi ösztönzés 11,55 2,35 Függetlenség 11,72 2,25 Felügyeleti viszonyok 11,16 1,97 Felügyeleti viszonyok 11,62 1,94 Anyagiak 11,13 2,77 Presztízs 11,62 2,46 Függetlenség 11,10 2,02 Szellemi ösztönzés 11,26 2,07 Kreativitás 10,81 2,73 Társas kapcsolatok 11,12 2,29 Presztízs 10,77 2,35 Esztétikum 11,06 2,85 Munkateljesítmény 10,61 1,58 Fizikai környezet 11,00 2,42 Fizikai környezet 10,45 2,73 Kreativitás 10,84 2,56 Irányítás 9,32 3,35 Irányítás 10,66 2,58 Esztétikum 7,97 2,65 Munkateljesítmény 10,40 2,56 Forrás: Saját felmérés, 2012 A HR-es mintáról szintén elmondható, hogy megjelennek a pálya specifikus értékek a változatosság (1.) és az önérvényesítés (3.) értékeiben. 2. helyen szerepel a munkával kapcsolatos biztonság azonos intenzitást mutat az új évfolyam választásával. 4. helyen a kreativitás szerepel magasabb átlagponttal (11,65), mely érték a hallgatók ranglistáján a 9., illetve a 11. helyen szerepelt. Véleményünk szerint érdekes, hogy a kreativitás ilyen jó átlagponttal végzett, ezt érdemesebb lenne tovább vizsgálni, hogy miért került ilyen előre. Vezető értékként megjelenik továbbá a felügyeleti viszonyok is, mely egyik évfolyamnál sem volt vezető érték, ellenben az új évfolyamnál magasabb átlagpontot kapott (11,62). Az altruizmus a HR-es mintánál kikerül a vezető értékek közül, a kilencedik helyen végez és az intenzitása 11,16 átlagpont. Elmondható tehát, hogy a gyakorló szakemberek értékválasztásai nem mutatnak magas értéket az altruizmust tekintve. A HR-es mintán az első helyen végzett változatosság a másik két mintánál is vezető érték, és a kapott átlagpontszámok is magasabbak. Érdekes még az önérvényesítés helyét megvizsgálni a listában: az új évfolyamnál az első helyen szerepel 12,2 ponttal, a végzősöknél negyedik helyen 12,03 ponttal, a HR-es mintánál pedig harmadik helyen 11,93 átlagponttal. Láthatjuk tehát, hogy a gyakorló szakembereknek már nem annyira fontos, ám még mindig a vezető értékek között szerepel, de megelőzi a biztonság és a változatosság. A HR szakemberek által elutasított értékek köre hasonlóságot mutat a végzős hallgatókéval: intenzitásban és értékekben is egyezést mutat (presztízs, fizikai környezet, irányítás, esztétikum). A szórás a legnagyobb az esztétikum értéknél, a legkisebb a munkateljesítménynél.

9 16 kerékvető 2013 / 1. HR szakemberek... Pályaorientáció Munkaerőpiac sz. táblázat: A HR szakemberek Super-féle munkaérték kérdőív eredményei (N=100) Értékek Átlagpont Szórás Változatosság 12,11 1,77 Munkával kapcsolatos biztonság 11,99 2,00 Önérvényesítés 11,93 1,82 Kreativitás 11,65 2,28 Felügyeleti viszonyok 11,52 1,97 Társas kapcsolatok 11,48 2,04 Szellemi ösztönzés 11,44 1,91 Anyagiak 11,27 2,31 Altruizmus 11,16 2,61 Munkateljesítmény 11,10 1,72 Presztízs 11,08 2,03 Függetlenség 10,89 1,93 Fizikai környezet 10,86 2,48 Irányítás 9,17 2,69 Esztétikum 8,23 2,86 Forrás: Saját felmérés, 2012 A két minta értékválasztásairól összességben megállapítható, hogy mutatnak pálya specifikus jellemzőket (változatosság, önérvényesítés). A HR szakemberek értékstruktúrája hasonló a végzős hallgatókéhoz. A táblázatokból látszik, hogy a legdifferenciáltabb értékeket a végzős évfolyam értékei mutatják, a legdifferenciálatlanabb az új évfolyamé. A HR-es minta a kettő között szerepel differenciált, de kevésbé, mint a végzős minta. A végzősök szélesebb skálán, intenzívebb, magasabb pontokat adtak, mint a HR szakemberek. Összefoglalás erőforrás tanácsadó szakos hallgatóinak vizsgálata lehetséges út. Véleményünk szerint az egyetemi képzést és magát a szakmát nem csak a társadalmi folyamatok befolyásolják, hanem a területi adottságok, az elhelyezkedés és gazdasági mutatók is, hiszen ezek egymással szorosan összefüggő, egymásra ható tényezők. Tanulmányunkat éppen ezért egy elindulásnak tekintjük, mely kérdésfelvetéseket tartalmaz és nyitva hagy bizonyos kapukat további vizsgálódások felé. Felhasznált irodalom Móré Mariann: Felkészít-e a HR feladatokra az emberi erőforrás tanácsadó MA szak? Munkaügyi Szemle Online. utolsó letöltés: október 13. Nagy Károly: Milyen követelményeket támaszthatunk a HR oktatással szemben? Munkaügyi Szemle 2010 Online. URL: utolsó letöltés: október 20. Perczel Tamás: Életstratégia, foglalkozási szerep, értékorientáció. Akadémiai Kiadó. Budapest, Roóz József: Miért nincs Magyarországon HR mesterképzés? In memorian Kővári György. Munkaügyi Szemle, 2011, II. szám o. Super, D.E.: A Life-Span, Life-space Approach to Career Development. In: Brown, Duane Brooks, Linda and Associates (szerk.): Career Choice and Development., Jossey-Bass Publishers. San Francisco, Szilágyi Klára: Munka-pályatanácsadás mint professzió. Kollégium Kft. Budapest, Szilágyi Klára: A tanácsadás módszerei az érték alapú tanácsadás. Egyetemi jegyzet., Gödöllő, Az eredmények tükrében összességében elmondható, hogy a munkaértékek változása és alakulása a két évfolyam és a HR-es szakemberek körében mutat eltérő, de azonos jegyeket egyaránt. Érdemes lenne folytatni a vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy az új évfolyam milyen munkaérték struktúrát állít fel a képzés végén, így kimutatható lenne egy konkrét évfolyam esetében a változás. Most csak arra tudunk következtetni, hogy a belépő differenciálatlan, bizonytalanságra utaló értékstruktúrát a képzés végén a kimenetnél differenciáltabb értékstruktúra váltja fel. Ez véleményünk szerint annak is köszönhető, hogy a képzés során olyan ismeretekkel lesznek gazdagabbak, melyek segítik őket a saját öndefiníciójuk megalkotásában, hiszen egy tanácsadó esetében ez elengedhetetlen. Továbbá annak is az érdeme, hogy a két év során széles szakmai ismeretekre tesznek szert, ezáltal tudatosabban választanak, illetve a képzés elején lehetséges pályaválasztási bizonytalanság elmúlt. Ennek természetesen az is része, hogy nem jut el sajnos mindenki a záróvizsgáig a két év alatt és csak azok maradnak bent, akik jól teljesítettek a két év során. A kutatás másik lehetséges továbbfejlesztése a longitudinális vizsgálatok mellett a regionalitás kérdése: a Szent István Egyetem mellett a további három képzési hely (Debrecen, Győr és Pécs) emberi

10 Háló-lét-kérdések a karrier felé Pályaorientáció Munkaerőpiac 19 Császár Lilla Háló-lét-kérdések a karrier felé Kutatási összfoglaló A közösségi hálózatok használatának rendkívül dinamikus terjedése, életmóddá válása a munkaerőpiacra is hatást gyakorol, új színtérrel bővítve a piaci lehetőségeket. A napjainkat jellemző technikai fejlődéshez, gyorsan változó új helyzetekhez és kihívásokhoz való alkalmazkodás újfajta kompetenciák elsajátítására készteti a leendő munkavállalókat, a modern technológiák alkalmazásától, az információáradat hatékony kezelésén, vagy a közösségi lét erejében rejlő lehetőségek, a kapcsolati tőke és egyben információs tőke felhasználásán át a személyes marketingig. Ugyanakkor mára a munkaadók, illetve fejvadászok általános gyakorlatává vált, hogy a közösségi oldalakon tájékozódnak az esetleges jelöltekről. Az említett tendenciák ellenére a felhasználók a közösségi oldalak használatát a magánélet részeként fogják fel, eltávolítva a munka, a tanulás világától. A szakmai és személyes lét, a nyilvános- és intimszféra, az online és offline identitás és kapcsolatok sajátos kombinációit magában foglaló háló-lét előnyöket és hátrányokat, veszélyeket és lehetőségeket egyaránt hordoz, és e vonatkozásban a tudatosság erősítése kiemelkedően fontos. Jelenleg a világ legnagyobb és legnagyobb hatású ismeretségi hálózat a Facebook. Jelen tanulmány a Facebook-használati szokásokat vizsgálja a felsőoktatásban részt vevő oktatók és hallgatók körében, valamint a közösségi háló kínálta lehetőségeket és azok felhasználását a szakmai fejlődésben, az oktatói munkában és a tanulási folyamatban. Kulcsszavak: közösségi háló, Facebook használat, online kommunikáció, felsőoktatás A kétezres években, különösen az utóbbi két-három évben a közösségi hálózatok használatának rendkívül dinamikus terjedése, életmóddá válása látványos változásokat hozott a fiatalok kommunikációjában. Szociális kapcsolataikat jelentős részben az interneten, ismeretségi hálózatokhoz csatlakozva (Twitter, MySpace, Iwiw, Facebook ) élik meg, amelyeken keresztül társalognak, üzeneteket küldenek, híreket, információkat, képeket, videókat osztanak meg egymással. Naponta több órát is töltenek a közösségi hálón, illetve mobiltelefonon keresztül sokuk állandó, folyamatos kapcsolatban van Facebook-oldalával. Bár az új jelenséget, a diákok mindennapjait meghatározó szociális közeget a pedagógusok egy része kívülről, fenntartásokkal, esetleg ellenérzésekkel szemléli, azonban egyre kevésbé ismeretlen számukra, illetve egyre többen válnak a folyamat résztvevőivé, és használják a Facebook nyújtotta lehetőségeket oktatói munkájukban is. A Facebook-használat változásokat hozott a felsőoktatásban résztvevők számára, az intézményi kommunikációban, a diák-diák, a tanár-diák, és a tanár-tanár kommunikációban és a tanítási-tanulási folyamatban egyaránt. Az a szakadék, amely a social network dinamikus növekedése, a tartalmak, tapasztalatok bősége és a megfigyelések elemzésének képessége között húzódik a kutatás lehetőségét, és szükségességét egyaránt jelzi. Fontosnak tartom, hogy ismerjük és értsük a fiatalok mindennapi közegét, amely elsősorban a szociális interakció terepe, ugyanakkor szerepet játszik az oktatási-nevelési-tanulási folyamat online kiterjesztésében. Az új jelenség lehetőségeket és veszélyeket egyaránt tartalmaz, feltárása, pozitív és negatív hatásának elemzése kiindulópontot, irányt és feladatokat jelöl ki a kutatás, az oktatói-nevelői munka, illetve a pedagógusképzés számára. A Facebook A Facebook a világ jelenleg legnagyobb és legnagyobb hatású ismeretségi hálózata ben Mark Zuckerberg, a Harvard Egyetem akkor másodéves hallgatója hozta létre egyetemi társaival a hallgatók számára. Ebből, az eleinte barátokat, évfolyamtársakat magába foglaló kis csoportból mára már a világot behálózó online közösség lett. A Facebook által közzétett statisztika szerint 2010 júliusában a portál regisztrált felhasználóinak száma elérte az ötszáz milliót, 2011 februárjában a több mint hatszáz milliót, 2011 novemberében a hétszázhetven milliót és ez a szám napról napra emelkedik. 50 százalékuk minden nap csatlakozik a Facebook-ra. Jelenleg az oldal 207 országban, 37 különböző nyelven érhető el. A statisztika szerint egy átlagos felhasználó 130 ismerőssel rendelkezik. A évesek 48 százaléka miután felkelt azonnal bejelentkezik a Facebook-ra, 28 százaléka ébredés után, még ágyban fekve mobilján látogatja meg a közösségi portált. A felhasználók 57 százaléka többet beszélget online, mint személyesen a való életben. A fiatalok 48 százaléka a Facebook-on keresztül tájékozódik a világ eseményeiről. A Facebook magyar változata november 26-án indult. A Socialbakers adatai szerint 2011 novemberében az aktív felhasználók száma Magyarországon 3,6 millió januári statisztika szerint az akkori 2,6 millió felhasználó 8 százaléka 13-15, 8 százaléka 16-17, 24 százaléka 18-24, 25 százaléka 25-34, 18 százaléka éves, 9 százaléka éves, 6 százaléka éves, és 2 százaléka a 65 év feletti korosztályhoz tartozik. 48 százalékuk férfi, 52 százalékuk nő elején még egyetlen magyar felsőoktatási intézménynek sem volt hivatalos Facebook- oldala, mára azonban a felsőoktatási intézmények számára is megkerülhetetlenné vált az online közösségi média használata. A Facebook a kutatások tükrében A kétezres években a közösségi hálózatokat, így a Facebook-ot is rendkívül dinamikus terjedése, jelentős hatása számos tudományterület kutatási tárgyává, tudományos laboratóriumává tette. Az interneten naponta jelennek meg cikkek, amelyek elsősorban amerikai kutatások eredményeiről számolnak be a social network, illetve a Facebook hatásának egy-egy szegmensét illetően. Khe Foon Hew 2010 februárjában 36 a Facebook-ra vonatkozó empirikus kutatást közlő cikket elemzett. A kutatások tárgyuk és céljuk alapján három csoportba sorolhatók, vizsgálták: a) a Facebook-használatának elterjedését elsősorban a főiskolások és egyetemisták körében, a Facebook-használat gyakoriságát, a közösségi oldalon eltöltött időt, a Facebook-kal kapcsolatos motivációkat, preferenciákat, Facebook-használati szokásokat, b) a Facebook-jelenlét, a Facebook használatának hatását a társas érintkezésre, a kommunikációra, a tanár-diák viszonyra, motivációra, tanulmányi előmenetelre, tanári hitelességre, iskolai légkörre, valamint szerepét a beilleszkedésben, c) a tanulók és tanárok attitűdjét, hozzáállását a Facebook használatára, a Facebook nyújtotta kommunikációs, illetve a tanítás-tanulás folyamatában felhasználható lehetőségekre vonatkozóan.

11 20 kerékvető 2013 / 1. Háló-lét-kérdések a karrier felé Pályaorientáció Munkaerőpiac 21 Jelen tanulmányban a harmadik csoportba tartozó kutatások tapasztalatait összegzem. A kutatásokban a válaszadók általában a Facebook-hoz való pozitív hozzáállásról adtak számot (Lampe, Ellison, Steinfield, 2008; Stern, Taylor, 2007). A Facebook-ban mind a tanulók, mind a tanárok elsődlegesen a személyes kapcsolattartás, szociális interakció eszközét látják és jellemzően nem a tanítási-tanulási folyamat online kiterjesztésének lehetőségét. A diákok nyitottabbak a Facebook tanulmányi célokra való alkalmazására, mint az oktatók. A Facebooknak a tanítási-tanulási folyamatba való bekapcsolásával a privát szféra sérülésének veszélyét a tanárok nagyobb arányban fogalmazták meg, mint a diákok (Roblyer, McDaniel, Webb, Herman, Witty, 2010). Magyarországon a Facebook-kutatás 2011 (Tóth-Mózer, Lévai) az oktatás online lehetőségeivel is foglalkozik, nagyobb részt általános iskolás, és középiskolás diákok, illetve tanáraik Facebookhasználatát vizsgálja. A kutatók a Facebook tanítási-tanulási folyamatba való bevonását, a Facebook-on keresztül a tanulási tevékenység online kiterjesztésének hatékony lehetőségét hangsúlyozzák. A nemzetközi megállapításokkal egybehangzóan azonban, jóllehet a tanárok és diákok kisebb része már felismerte a Facebook oktatással kapcsolatos lehetőségeit, a Facebook-ot elsődlegesen szociális, illetve kommunikációs célból használják és jellemzően nem online tanulási környezetként. 1. ábra Facebook-használók és a Facebook-ot nem használók aránya a válaszadók körében 84% igen 16% nem A Facebook felsőfokon a kutatás A Facebook és a felsőoktatás kapcsolatát, a felsőoktatásban résztvevő intézmények, hallgatók és oktatók Facebook-használati szokásait vizsgáló kérdőíves kutatás 2011 októberében és novemberében zajlott le. A kérdőív kérdései alapvetően négy témakört érintettek: Facebook-használat Tanulmányi/oktatói-kutatói munkával kapcsolatos Facebook-használat Diák-diák, tanár-diák, tanár-tanár kommunikáció a Facebook-on A felsőoktatási intézmények Facebook-jelenléte, Facebook-használata A felmérésben résztvevők 84 százaléka (128 fő) tagja, 16 százaléka (24 fő) nem tagja a Facebook közösségi hálózatnak (1. ábra). A Facebook-tagsággal nem rendelkezők többsége (92%) nem érezte úgy, hogy hátránya származott volna abból, hogy nincs jelen a közösségi hálón. A csekély kisebbség válaszaiban hátrányként elsősorban a kimaradás, lemaradás, kirekesztődés élményét fogalmazta meg. 2. ábra: A Facebooktól való távolmaradás oka A felmérés résztvevői a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola, valamint az Elte Tanító- és Óvóképző Karának hallgatói és oktatói voltak, összesen 152 fő. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán 50 tanító, 20 óvodapedagógus, 20 csecsemő- és kisgyermeknevelő-gondozó alapszakos hallgató és 10 oktató, az Elte Tanító- és Óvóképző Karán 50 tanító alapszakos hallgató és 2 oktató válaszolt a kérdésekre. A két felsőoktatási intézmény jellegéből, képzési területeiből adódóan a nők jelentős fölényt mutatnak a kutatási mintában, 88 százalékkal (134 fő). Mivel a válaszok nagy többsége nappali tagozatos hallgatóktól érkezett és levelezős és esti tagozatos hallgatók, valamint tanárok kisebb létszámban töltötték ki, illetve juttatták vissza a kérdőíveket, a kor szerinti megoszlásban a legnagyobb arányban a éves korosztály képviselteti magát, 79 százalékkal. A nyomtatott kérdőíves adatvételi eljárás az internetet napi szinten nem használó, közösségi hálózathoz nem csatlakozott hallgatókat és tanárokat is a felmérésbe vonta, hogy feltárja a Facebookfelhasználók és a Facebook-ot nem használók arányát a felsőoktatásban, a közösségi hálóval szembeni attitűdöt és azokat az okokat és érveket, amelyek a kívülmaradás mellett szólnak sajnálja rá az időt adatvédelmi szempontból ellenérzése van az internet... ismeri a FB-ot, de nem érdekli nem ismeri a Facebook-ot nem használ számítógépet

12 22 kerékvető 2013 / 1. Háló-lét-kérdések a karrier felé Pályaorientáció Munkaerőpiac 23 A válaszadók 0-5-ig értékelték a megadott szempontokat, milyen mértékben indokolják kívülmaradásukat az online közösségből (2. ábra). Meglepő eredménynek tartom, 2011-ben, egy a felsőoktatásra vonatkozó felmérésben, hogy a nem használ számítógépet szempontot jóllehet összességében a legkevesebb pontot kapta, a válaszadók 8 százaléka legfőbb indokként jelölte meg. A Facebookra nemet mondók táborának átlagéletkora 35,41, mely magasabb érték az idősebb korosztályhoz tartozó levelező és esti tagozatos hallgatók, valamint a tanárok nagyobb arányának köszönhető, míg a Facebook-tagok átlagéletkora 22,04. A legtöbb pontot a nem érdekli a Facebook, majd a sajnálja rá az időt kategória érte el, valamint sok pontot kapott az adatvédelmi szempont, és az internet nyilvánosságával szembeni ellenérzés. Az adatok alapján kimondható, hogy a Facebook-ot nem használók körében is ismert a közösségi hálózat. A megadott szempontok mellett a Facebook-tól való távolmaradás indokaiként legtöbben a személyes kapcsolattartással szemben az internet személytelenségét, az érdektelenséget és az időhiányt nevezték meg, ketten pedig adatlopásról, zaklatásról szóló rossz tapasztalataikról számoltak be, ami miatt megszűntették korábbi Facebook-tagságukat. 3. ábra Facebook-tagok és nem tagok megoszlása Az adatok alapján jól láthatóan a Facebook a éves nappali tagozatos diákok körében örvend a legnagyobb népszerűségnek. A hallgatók 88 százalékban, az oktatók 42 százalékban vannak jelen a Facebook-on. A kor szerinti megoszlást tekintve a évesek 93 százaléka, a évesek 60 százaléka, a éves korosztály 44 százaléka, valamint a 45 év felettiek 42 százaléka tagja az online közösségi hálózatnak (3. ábra). A levelező és esti tagozatos hallgatók alacsonyabb Facebook-aktivitása a válaszok alapján a tanulás, a munka és a család összehangolásának nehézségeiből adódó időhiánnyal, illetve a Facebook iránti érdektelenséggel magyarázható, miközben talán éppen ezekben a csoportokban, az egymástól távol élő és dolgozó, nem napi kapcsolatban lévő hallgatók számára lehetne leginkább kiaknázni a közösségi háló nyújtotta lehetőségeket, alkalmazásokat a tanítási-tanulási folyamat online kiterjesztésére. A felmérésben résztvevő Facebook profillal rendelkezők 79 százaléka 2011-ben regisztrált a közösségi oldalon, 9 százalékuk 2010-ben, 10 százalékuk 2009-ben, csupán 1 százalék 2008-ban, a Facebook magyar változata indulásának évében. Arra a kérdésre, hogy saját néven vagy álnéven regisztráltak-e, a válaszadók szinte értetlenséggel reagáltak. Számukra egyértelmű, hogy a Facebook nem a virtualitás közege, hanem a valóságos kapcsolatok fenntartásának és működtetésének online kiterjesztése, így magától értetődően nyíltan, saját adataikkal vesznek részt. Nem látják szükségét és értelmét szétválasztani Facebook-tevékenységüket hallgatóként és magánemberként, úgy gondolják, jól kezelik az internet nyilvánosságát, nem osztanak meg olyan információkat, amelyek iskolai és privát énjük elválasztását indokolná. A kutatási mintában egyetlen álnéven regisztráló szerepel, egy tanár.

13 24 kerékvető 2013 / 1. Háló-lét-kérdések a karrier felé Pályaorientáció Munkaerőpiac 25 szórakozás tanulás/munka információszerzés... naprakészség 4. ábra A Facebook-regisztráció indoka A hallgatók 26 százaléka bejelöli ismerősnek tanárait, 45 százalékuk nem, 29 százalékuk különböző feltételekkel teszi ezt, ezen belül 22 százalékuk csak azokkal a tanárokkal veszi fel a kapcsolatot a Facebook-on, akit kedvel, 7 százalékuk egyéb szempontokat fogalmazott meg, mint akivel közelebbi kapcsolatban van, akiben megbízik, akivel az iskolától függetlenül is tartja illetve a jövőben is tartaná a kapcsolatot. A diákok azonban jelentős arányban (82 százalék) visszajelölik tanáraikat, ha ismerősnek jelölik őket, csupán 3 százalékuk nem. Az oktatók 20 százaléka jelöli be hallgatóit ismerősként, elsősorban valamilyen iskolai ügy, szervezés folytán és csupán 20 százalékuk fogadja hallgatója kezdeményezését, 40 százalékuk bizonyos feltételeket szabva, akit felismer, jobban ismer. 5. ábra Tanulmányi/oktatói-kutatói munkával összefüggő Facebook-használat kapcsolattartás ismerkedés Hasonlóan a nemzetközi felmérések eredményeihez a közösségi hálóhoz való csatlakozás legfőbb motivációja a kapcsolattartás, erősen háttérbe szorítva az ismerkedés, az új ismeretségek szerzésének lehetőségét, amely összességében is a legkevesebb pontot kapta, illetve a legtöbben értékelték úgy, hogy egyáltalán nem játszott motiváló szerepet a regisztrációban. A Facebook másik fontos vonzereje a könnyű, gyors információáramlás és információcsere lehetősége. A tanulás/munka, mint motiváció, bár megelőzte az ismerkedés szempontját, valamivel jobb pozíciót betöltve, mint ahogy az eddigi kutatások alapján várható volt, így is a mezőny végén marad (4. ábra). A közösségi hálózat tagjai a Facebook-on belül különböző mikrocsoportokhoz csatlakozhatnak. A hasonló hobbi, érdeklődési kör, baráti és családi közösségek jelentősen kisebb aránya mellett a csoportok szerveződésének alapja legtöbbször az azonos felsőoktatási intézményhez, évfolyamhoz, szakcsoporthoz tartozás. A Facebook-tagok 91 százaléka csatlakozott már valamilyen csoporthoz a közösségi hálón belül, a csoporttagok 94 százalékban felsőoktatási intézményükhöz kötődő, évfolyam, szak, műveltségterület alapján létrejött csoportokat neveztek meg. A csoportszervezés jóval kevésbé jellemző, a Facebooktagok 80 százaléka még nem szervezett csoportot a közösségi oldalon, illetve a szervezők is csupán 31 százalékban alakítottak ki mikroközösséget tanulmányaikkal/oktatói-kutatói munkájukkal összefüggésben. A Facebook nyújtotta csoportszervezési lehetőséget 69 százalékban aktuális programok, események egyszerű, gyors megszervezéséhez, meghíváshoz választották, illetve saját iskolán kívüli tevékenységeik, hobbijuk (zenekar, színjátszó-kör, néptánc, képregény-rajzolás ) népszerűsítésére, s azon a területen kapcsolatok építésére és fenntartására. Bár a válaszadó Facebook-tagok jelentős része tagja valamilyen, a felsőfokú tanulmányaikkal kapcsolatos, évfolyamuk, szakcsoportjuk alapján létrejött közösségnek, azonban a többségük (75 százalék) állítása szerint ismeretségeik a Facebook-on csak kisebb részben, 3 százalékuk szerint pedig egyáltalán nem kötődnek felsőoktatási intézményükhöz, tanulmányaikhoz. A diák-diák, tanár-diák, illetve tanár-tanár kommunikációt érintően a kérdőív a kapcsolatkezdeményezésre és kezdeményezés fogadására vonatkozó kérdést tartalmazott, azaz a hallgatók bejelölik-e ismerősnek, illetve visszajelölik-e tanáraikat, csoporttársaikat, az oktatók hallgatóikat, kollégáikat, illetve informálódnak-e róluk a Facebook-on keresztül. A. A felsőoktatási intézmény Facebook-oldalának nyomon követése B. Oktatással kapcsolatos adminisztráció C. Oktatási anyag megosztása D. Oktatási anyaggal kapcsolatos linkek megosztása E. Iskolai feladat-kiadás F. Projektmunka/kutatás online kiterjesztése G. Kapcsolatfelvétel tanulmányi/kutatási együttműködéshez H. Iskolai témák, ügyek megbeszélése csoporttársakkal/kollégákkal I. Tanulmányokkal kapcsolatos közösségszervezés J. Iskolai ügyekkel, eseményekkel kapcsolatos információ megosztása K. Információ megosztása a felsőoktatási intézményen kívüli, de a tanulmányokhoz kapcsolódó programokról, eseményekről

14 26 kerékvető 2013 / 1. Háló-lét-kérdések a karrier felé Pályaorientáció Munkaerőpiac 27 A kutatásban résztvevő Facebook-tagok 0-5-ig értékelték a megadott lehetőségeket, milyen mértékben játszanak szerepet a közösségi háló használatában tanulmányaikkal/oktatói-kutatói munkájukkal összefüggésben. A legtöbben az iskolai témák, ügyek csoporttársakal/ kollégákkal történő megbeszélését értékelték a legmagasabb ponttal (összesen 481 pont), pontosabban a hallgatók megbeszélését csoporttársaikkal, hiszen a Facebook-ot használó tanárok mindegyikétől 0 pontot kapott ez a kategória, azaz az oktatók nem társalognak iskolai témákról kollégáikkal a közösségi hálón. A második helyen az iskolai ügyekkel, eseményekkel kapcsolatos információ megosztása szerepel (438), ezt követi az oktatási anyagok megosztása (396), a tanulmányokkal kapcsolatos csoportszervezés (396), majd a kapcsolatfelvétel tanulmányi/kutatási együttműködéshez (394). Az oktatási anyaggal kapcsolatos linkek megosztását (385) követi az információ megosztása a felsőoktatási intézményen kívüli, de a tanulmányokhoz kapcsolódó programokról, eseményekről (359), a projektmunka/kutatás online kiterjesztése (273), az iskolai feladat-kiadás (266), a sor végén pedig a felsőoktatási intézmény Facebook-oldalának nyomon követése (196), valamint az oktatással kapcsolatos adminisztráció (170) szerepel (5. ábra). A Facebook tanulmányokkal/oktatói-kutatói munkával összefüggő használatára vonatkozó eredmények a kérdőív több e témában feltett kérdését összevetve ellentmondásokat mutatnak. A válaszolók 6 százaléka úgy értékelte, hogy tanulmányait/oktatói-kutatói munkáját érintő tevékenységet egyáltalán nem fejt ki a Facebook-on. Ez a megítélés előfordul akkor is, ha egyébként a válaszadó a Facebook előnyeként említi a csoporttársakkal való együttműködést, a segítségnyújtást, vagy az iskolai ügyekkel kapcsolatos naprakész információk eljutását. Az ellentmondások lehetséges magyarázataként említhető a tanulmányokkal/oktatói-kutatói-munkával összefüggő Facebookhasználat kifejezésének, a formális és informális oktatás fogalmának tisztázatlansága, és ehhez kapcsolódva a fiatalok attitűdje, amint a Facebook-ra, mint a szórakozás, a szabadidő kellemes eltöltésének eszközére tekintenek, határozottan eltávolítva a munka, az iskola, a tanulás terepétől. 6. ábra A felsőoktatási intézmény weboldala, illetve FB-oldala felkeresésének gyakorisága A kérdőív utolsó kérdése a felsőoktatási intézmény Facebook-jelenlétére vonatkozott, illetve arra, hogy a megkérdezettek felsőoktatási intézményük weboldalát vagy Facebook elérhetőségét keresik fel inkább. A válaszokból jól látható, hogy a felmérésben résztvevők jellemzően nem az intézmény Facebook-profilján tájékozódnak, 41 százalékuk soha nem látogatja iskolája Facebook-oldalát (6. ábra). A válaszadók megfogalmazták a Facebook előnyeit és hátrányait tanulmányaikra/oktatói- kutatói munkájukra vonatkozóan. Előnyként tehát a csoporttársakkal, főiskolai társakkal való folyamatos kapcsolattartást, egymás segítését, tananyagok megosztását, egyszerű, gyors, ingyenes információáramlást, lényegében azonnali válasz lehetőségét említették a legtöbben. Előfordult az előnyök között az összetartozás élményének erősítése, az oktatótól való segítségkérés lehetősége, az iskolai ügyek szervezésének megkönnyítése, illetve a Facebook egyfajta határidőnaplót helyettesítő használata, viszszakereshető tartalmakkal. A tanárok válaszai között szerepelt még, hogy reálisabb képet kapnak a hallgatókról a Facebook által. A válaszadók általános nézete szerint a Facebook legfőbb hátránya, hogy időt és figyelmet von el tanulmányaiktól, valamint, hogy nehéz eligazodni az óriási szűretlen információ áradatában, gyakran téves információknak, álhíreknek kiszolgáltatva. Sokan említették a függőség veszélyét, és a személyes kapcsolattartás hagyományos formáinak érzékelhető csökkenését. Néhányan az adatokkal való visszaélésekről, zaklatásról számoltak be, és megjelent a határtalan nyilvánosság kérdése, a közzétett információk, képek későbbi felhasználása esetlegesen negatív következményekkel. Az oktatók a Facebook hátrányaként a magánszféra sérülésének veszélyét fogalmazták meg. Összegzés A Facebook és a felsőoktatás kapcsolatára irányuló kutatás a felsőoktatásban résztvevő hallgatók és oktatók Facebook-kal szembeni attitűdjét, a részvétel és a kívülmaradás okait, a Facebook-használat sajátosságait mérte fel. Feltárta a közösségi háló lehetséges szerepét, alkalmazási területeit a tanulmányokban, és a tanári munkában, a Facebook-jelenlét és használat előnyeit, hátrányait a tanulásra, az oktatói-kutatói munkára vonatkozóan. Vizsgálta a közösségi hálón folyó diák-diák, tanár-diák, illetve tanár-tanár kommunikációt, valamint a felsőoktatási intézmények Facebook-jelenlétét. A kutatás eredményei alapvetően összecsengenek a feldolgozott szakirodalom következtetéseivel. Hasonlóan a nemzetközi felmérések adataihoz, a közösségi hálóhoz való csatlakozás legfőbb motivációja a már meglévő ismerősökkel, barátokkal való kapcsolattartás, erősen háttérbe szorítva az ismerkedés, az új ismeretségek szerzésének lehetőségét, megfelelve az offline to online trend-nek. A Facebook-használat a diákok számára általánosan jellemző, a tanárok körében kevéssé. A kutatási minta a nemzetközi eredményekkel és a Socialbakers magyarországi statisztikai adataival egybehangzóan az életkor előrehaladtával csökkenő értékeket mutat a Facebook iránti érdeklődés, illetve aktivitás vonatkozásában, ezek az értékek azonban a választott, a felsőoktatás résztvevőit célzó, zömében felsőfokú tanulmányaikat végző fiatalokat elérő kutatás célcsoportjából adódóan jóval magasabbak, mint az országos adatok. A Facebook a éves nappali tagozatos diákok körében örvend a legnagyobb népszerűségnek. A levelezős és különösen az esti tagozatos hallgatók körében alacsonyabb a részvételi arány, jóllehet talán éppen ezekben a csoportokban, az egymástól távol élő és dolgozó, nem napi kapcsolatban lévő hallgatók számára volna legcélszerűbb kiaknázni a Facebook social glue szerepét, illetve a közösségi háló nyújtotta lehetőségeket, alkalmazásokat a tanítási- tanulási folyamat online kiterjesztésében. A tanárok kisebb arányban tagjai a Facebook-közösségnek, kevésbé nyitottak a közösségi hálón zajló kommunikációra hallgatóikkal és kollégáikkal. Amennyiben a felsőoktatási intézmények rendelkeznek is saját Facebook-profillal, azok kevésbé népszerűek, illetve látogatottak, mint az intézmények weboldalai. E mögött talán az iskolai tevékenységek formális és informális közegének megkülönböztetése, szétválasztásának igénye húzódik és a Facebook általános megítélése, amely a közösségi hálóra, mint a szórakozás, a szabadidő kellemes eltöltésének eszközére tekint, határozottan eltávolítva a munka, az

15 28 kerékvető 2013 / 1. iskola, a tanulás terepétől. A Facebook óriási népszerűsége és dinamikus terjedése ellenére a közösségi háló elsődlegesen a mindennapi kapcsolattartás, a szociális interakció eszköze és terepe, a tanítási-tanulási folyamatban a Facebook adta lehetőségek kevéssé kihasználtak, ugyanakkor jellemző a közösségi oldal használata informális oktatási céllal. A Facebook fejlesztései, újabb és újabb alkalmazásai, valamint dinamikus terjedése biztosítja a kutatás továbbhaladásának szükségességét. A kutatás további lépései a felsőoktatásban résztvevők szélesebb körét, a felsőoktatási intézmények Facebook-jelenlétét és kommunikációját, valamint a Facebook tanítási-tanulási folyamatban használható alkalmazásait célozzák. Felhasznált irodalom Ellison N., Steinfield C., Lampe C. (2007): The benefits of Facebook friends: Social capital and college students use of online social network sites. In: Journal of Computer-Mediated Communication 12. (4) Hew, K. F. (2011): Students and teachers use of Facebook. In: Computers in Human Behaviour 27. (2) Kirschner, P. A., Karpinski, A. C. (2010): Facebook and academic performance. In: Computers in Human Behavior, 26, Madge, C., Meek, J., Wellens, J., Hooley, T. (2009): Facebook, socialintegration and informal learning at university: It is more for socialising and talking to friends about work than for actually doing work. In: Learning, Media & Technology, 34. (2) Rovlyer, M.D., McDaniel, M., Webb, M., Herman, J. & Witty, J. V. (2010): Findings on Facebook in higher education: A comparison of college faculty and student uses and perceptions of social networking sites. In: Internet and Higher Education, 13, Steinfield C., Ellison N., Lampe C. (2008): Social capital, self-esteem, and use of online social network sites: A longitudinal analysis. Journal of Applied Developmental Psychology, 29, Tórh Mózer Szilvia Lévai Dóra: Facebook-kutatás dr. Suhajda Csilla Judit A pályaorientáció szerepe a közoktatásban 1 A pályaorientációt, mint a pályaválasztási döntést megelőző folyamat fontosságát, általában nem kérdőjelezik meg, azonban helyzete, elismertsége a jogszabályi és intézményi feltételek folyamatos átalakulása miatt igen változó. A témát mindenki ismeri, tudni véli, ezért nem mindig kapja meg a kellő hangsúlyt a közoktatásban. Ugyanakkor nemzetközi és hazai kutatások egyaránt bizonyítják, hogy a megfelelő pályaválasztási döntéshez vezető folyamat nemcsak az adott élethelyzet megoldásában jelent kiutat, hanem a kellő önismeret és társadalomismeret birtokában meghozott elhatározás az egész karrierútra kihat. Ezért is van kiemelt jelentősége a pályaorientációnak a közoktatás folyamatában, hiszen a fiataloknak ebben az időszakban van a legtöbb lehetőségük arra, hogy a pálya-, munka-, és munkahely-választáshoz szükséges ismereteket intézményes keretek között is elsajátíthassák. Szakmai előzmények A pályaorientációt, legtöbben a pályaválasztással, iskolaválasztással azonosítják, pedig a fogalom mai értelemben- ennél jóval többet takar, noha gyökerei azonosak. A témával foglalkozók a fogalom kapcsán gyakran szolgáltatások kiterjedt hálózatát, vagy a személyiségfejlesztő módszerek alkalmazását értik, máskor iskolai önismeret-fejlesztő foglalkozásokra gondolnak, vagy készségekre és ismeretekre, amelyeket a fiatalokkal el kell sajátíttatni. Azonban az értelmezési különbségek ellenére mindannyian egyetértenek abban, hogy ez valamiféle ismeretszerzés annak érdekében, hogy a fiatalok el tudjanak igazodni a világban, képesek legyenek tudatosan tervezni a pályájukat. Maga a pályaválasztás szó döntést jelent két vagy több szakma, foglalkozás, mint alternatíva közül. Jelentősége abban rejlik, hogy a választott szakma révén válik az egyén a társadalom önálló tagjává és pozícióját, szerepét nagyban meghatározza gyakorolt foglalkozása is. A 90-es évektől a nemzetközi és a hazai szakirodalom a pályaválasztás helyett mely leginkább egy döntés meghozatalára koncentrált- a pályaorientáció fogalmát kezdte használni, amelyben nagy hangsúlyt kapott a folyamat elv és az életpálya szemlélet és az életpálya tervezés fontosságát hangsúlyozza. Ez azt jelenti, hogy a pályaválasztást folyamatként kezeli, amely lényegénél fogva kisebbnagyobb döntésekből épül fel. Szilágyi (2000) megfogalmazása szerint a pályaorientáció egy olyan folyamat, mely a tanuló egyéni igényeinek figyelembevételével segíti a megfelelő pálya, szakma kiválasztását, a lehető legszélesebb információnyújtás révén (Szilágyi, 2000, 22. p.) Sajnos a hazai iskolarendszer a döntésre való felkészüléshez leginkább kampányjelleggel (főként a jelentkezési határidőt közvetlenül megelőző időszakban, az ún. pályaválasztási napok során) biztosít lehetőséget, jóllehet ez a pályaválasztási döntés az egész pályafejlődés egyik legfontosabb szakasza. 1 A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

16 30 kerékvető 2013 / 1. A pályaorientáció szerepe a közoktatásban Pályaorientáció Munkaerőpiac 31 Ugyanakkor az is evidencia, hogy a fiatalok információs szintje nagymértékben befolyásolja a döntés lehetséges alternatíváinak számát. Ezért lényeges, hogy pályaválasztáskor a fiatal megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a munkaerőpiacról és választott szakmájáról, hiszen minél alacsonyabb az információs szint, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a döntés ad hoc jelleggel, spontán, véletlenül, vagy kényszerből történik. (Kenderfi, 2012) A hazai intézményesített pályaválasztási tanácsadás viszonylag hosszú időre tekint vissza: az első magyar kezdeményezések az 1890-es évektől eredeztethetőek, ekkor jelentek meg ugyanis az első szakmai publikációk. Ezt követően számos vállalkozás indult meg, melyek közül kiemelkedő az ben Budapesten létrejövő első Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, amely azonban viszonylag rövid élettartam után megszűnt. Később, a második világháború utáni időszakban, a szocialista tervgazdaság idején a szolgáltatások hosszú éveken keresztül szüneteltek ezért Magyarországon a 40-es, 50-es években intézményesített pályaválasztási tanácsadás lényegében nem létezett. (Völgyesy, 2008.) A változás szele az 1956-os forradalommal érkezett meg, melynek egyik okának a forradalom miatt kialakuló munkaerőhiányt tekinthetjük. A diktatúra enyhülése és a reformok megjelenésének következtében született meg egy kiemelkedő szereppel bíró szakpolitikai intézkedés, amelynek következtében a pályaválasztási tanácsadás rendszerét országos szintű hálózatrendszerré kívánták növelni. Ezt az 1961-ben történt jogszabályi deklarálás (1027/1961.(XII.30.) kormányhatározat az ifjúsági pályaválasztási tanácsadásról) alapozta meg, de csak az 1029/1971 (VII.3.) kormány határozat hozta létre a pályaválasztási tanácsadás országos hálózatrendszerét. A jogszabály egyik következményeként létrejött az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) és az Országos Pályaválasztási Tanács és minden megyében pályaválasztási intézetet állítottak fel. (Völgyesy, 2002) Kezdetben a pályaválasztási tanácsadás irányításával a Munkaügyi Minisztériumot bízták meg, 1980-tól azonban a feladat a Művelődési Minisztérium irányítása alá került. Ekkor az OPTI-t az Országos Pedagógiai Intézetbe (OPI), míg a megyei irodákat a megyei pedagógiai intézetekbe integrálták. A korábban az iskolánként meglévő pályaválasztási felelős rendszerét megszüntették és az ezzel a területtel foglalkozó szakemberek száma a rendszerváltást megelőző időszakra megyénként mindössze 1-2 főre csökkent. Így éppen a rendszerváltás időszakában közötti években a pályaválasztási feladatok ellátása gazdátlanná vált. (Borbély-Pecze, 2010.) Azonban a pályaválasztási tanácsadásra, mint szolgáltatásra szükség volt a tömeges munkanélküliség kialakulásának következtében. Ekkor a cél az volt, hogy újjáépítsék a magyar pályaválasztási tanácsadó rendszert, így különböző információs rendszereket alkottak meg, melyek elősegítették az iskolai és iskolán kívüli pályatanácsadás virágzását. (Ritoók, 2006.) A pályaorientációhoz kapcsolódó szakkönyvek, tankönyvek a rendszerváltozást követően csak elvétve léteztek, azok is leginkább munkafüzet formában az iskolaválasztásra készítették fel a tanulókat. Az órákatamennyiben megtartották- az osztályfőnökök leginkább továbbtanulási információkkal töltötték meg. A 90-es évek végétől azonban ugrásszerűen megnőtt a pályaorientációval kapcsolatos tankönyvek száma, melyek leginkább a szakiskolásoknak, szakközépiskolásoknak szóltak. Ekkor kezdtek megjelenni az első pályaismereti, pályákat bemutató könyvek, riportfüzetek is. A kezdeti lelkesedést azonban stagnálást követte. (Fejér, 2010) A pályaorientáció stagnáló helyzetének frissítésében nagy szerepet játszott a TÁMOP pályázat keretében meghirdetett A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése program. A projekt során az ország pályaorientációs szakemberei számos módszertani és tananyagot dolgoztak ki és többek között összeállították a pályaorientáció témakörében megjelent bibliográfiát is. A program hatása azonban elmaradt és júniusában elindult folytatásáig (TÁMOP / ) az első projekt lendülete nem maradt meg. Az új program várhatóan májusáig elődje fejlesztési irányelveivel összhangban kívánja a pályaorientációs tevékenység széles körű elterjesztését megvalósítani hazánkban. A pályaorientáció jogi szabályozása A rendszerváltást követően az állam és szerkezetének újradefiniálása szükségessé tette a megfelelő jogi környezet kialakítását. Ennek keretében történt az oktatáshoz kapcsolódó jogi szabályozók újragondolása, mely első alkalommal átfogóan 1993 és 1995 között valósult meg. Az újonnan megjelenő munkanélküliség kezelését annak megelőzésében látták a döntéshozók, melynek eszközeként jelenhet meg a pályaorientációs tevékenység fejlesztése. Ezért az évi LXXIX törvény a közoktatásról rendelkezett pályaválasztási és továbbtanulási tanácsadó szakszolgálat felállításáról, melyet a pedagógiai szakszolgálat részeként jelölt meg (21. és 34. ). A törvény pontja meghatározza a pályaválasztási tanácsadás feladatát. A továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás feladata a gyermek sajátos adottságainak, tanulási képességének, irányultságának szakszerű vizsgálata, ennek eredményeképpen iskolaválasztás ajánlása. Magyarországon a pályaorientáció törvényi szabályozására 1995-ben került sor, a Nemzeti Alaptantervben (NAT- 130/1995. (X.26.) kormányrendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról). A magyar oktatásügyben az első tartalmi-tantervi szabályozásra vonatkozó jogszabály tíz műveltségterületen 2 fogalmazta meg a pedagógiai fejlesztési teendőket. A területek között kapott helyet az Életvitel és gyakorlati ismeretek, amely a technika és a háztartástan mellett magába foglalta a pályaorientációt is. A NAT kötelezi a speciális szolgálatokon kívül pl. pedagógiai szakszolgálat, pályaválasztási tanácsadó, megyei pedagógiai intézet az iskolákat önálló pályaorientációs foglalkozások megtartására. A szabályozás értelmében a pályaorientációs tárgy három követelménymodulból épült fel: az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői, pályaismeret és tájékozódás a munkaerőpiacon. A NAT-hoz kapcsolódóan megindult a szakképzés átalakulása is ban a NAT és a helyi tanterv közé kerettanterv került, mely a szakiskolák számára választhatóvá tette a pályaorientáció oktatását. A pályaorientáció A változatában önálló tantárgyként jelent meg a pályaorientáció 74 órában; míg a B változat szakmai orientáció néven integráltan kezelte. Ebben az összefüggésben a pályaorientáció szakmai ismeretekhez is kapcsolható, amelynek órakerete így 196 óra lett. A szakiskolák pedagógiai programjuk alapján dönthettek az A illetve B variáció alkalmazásáról, azonban a tapasztalatok azt mutatták, hogy a B tanterv alkalmazása esetén a szakmai orientáció került túlsúlyba. A NAT 2003-as módosításával (243/2003. (XII. 17.) kormányrendelet) a kulcskompetenciák fejlesztése került előtérbe. A jogszabály kilenc kulcskompetenciát fogalmazott meg, melyek mellé számos kiemelt fejlesztési feladatot rendelt. Ezek közül legmarkánsabban a Felkészülés a felnőtt lét szerepeire foglalkozott a pályaorientáció témakörével. A korábbi NAT-hoz hasonlóan itt is az Életvitel és 2 Műveltségi területek a NAT (1995) szerint: anyanyelv és irodalom, élő idegen nyelv, matematika, ember és társadalom, ember és természet, földünk és környezetünk, művészetek, informatika, életvitel és gyakorlati ismeretek, testnevelés és sport

17 32 kerékvető 2013 / 1. A pályaorientáció szerepe a közoktatásban Pályaorientáció Munkaerőpiac 33 gyakorlati ismeretek műveltségi terület témakörei között szerepelt a pályaorientáció, másik tizenegy mellett. Sajnos ebben a NAT-ban végleg eltűnt a pályaorientációra korábban biztosított önálló órakeret és annak részletes szakmai kifejtése is az alaptanterv szintjén, a pályaorientációs feladat a közoktatási törvényben biztosított keretekkel is csak részben volt összhangban. Miközben a NAT 2003 önálló keretben is értelmezi e feladatot, 2000-től gyakorlatilag a szakiskoláknak szóló A változat évi 74 órás időkeretén kívül más középiskola típusban csak a fenntartó vagy az intézményvezetés felvilágosultságától függően maradt meg. (Borbély-Pecze, 2010) A NAT 2007-es módosításával (202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelet) tovább erősödtek a kulcskompetenciák fejlesztésére vonatkozó elemek az Európai Unió oktatáspolitikájában 3 elfogadott kompetencia keretrendszer kialakításának megfelelően, mely az életen át tartó tanuláshoz szükséges kompetenciákat tartalmazza. Az új NAT elődjénél konkrétabban határozta meg a kulcskompetenciák szerepét, az egyes területek szerkezetét (meghatározás, ismeret, képesség, attitűd). Bővítette és felülvizsgálta a kiemelt fejlesztési területeket (kereszttantervek), melyek valamennyi műveltségi területen érvényesek és a személyiségfejlesztést szolgálják. Meghatározta a képzési szakaszok 1-2. (bevezető szakasz), 3-4.(kezdő szakasz), 5-6.(alapozó szakasz), 7-8.(fejlesztő szakasz), (általános műveltséget megszilárdító, elmélyítő, pályaválasztási szakasz) leírásait is. A NAT 2012-ben elfogadott módosítása ismét a műveltségi területek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, és az Életvitel és gyakorlati ismeretek terület 3 nevesített témája közé sorolja a pályaorientációt. A hatályos jogszabály a pályaorientáció célját az alábbiak szerint foglalja össze: A pályaorientáció általános célja, hogy segítse a tanulók pályaválasztását. Összetevői: az egyéni adottságok, képességek megismerésén alapuló önismeret fejlesztése; a legfontosabb pályák, foglalkozási ágak tartalmának, követelményeinek és a hozzájuk vezető utaknak, lehetőségeknek, alternatíváknak tevékenységek és tapasztalatok útján történő megismerése; a lehetőségek és a valóság, a vágyak és a realitások összehangolása. Tudatosítani kell a tanulókban, hogy életpályájuk során többször pályamódosításra kényszerülhetnek. (243/2003. (XII.17.) Korm. rendelet) A jogszabály a pályaorientáció korszerű értelmezésén alapul. Az elmúlt évek nemzetközi és hazai kutatási tendenciái és a munkaerőpiaci elvárások miatt a pályaorientáció időtartamát meghosszabbítják, és az életutat kísérő folyamattá válik. A korábbi egy, meghatározó döntésre való felkészülésen túlmutatva, ma már az életpálya-építést támogató folyamattá vált, mely során az egyén fokozatosan megérti a munka világához való viszonyát. (Lester, 2000.) A szeptember 1-én életbe lépő új NAT, melyet a 110/2012 (VI.4) kormányrendelet tartalmaz, külön nevesíti a pályaorientációt a Fejlesztési területek- nevelési célok között. A szabályozás a pályaorientációt iskolai feladatként definiálja, melynek kapcsán olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket. A szakképzési törvény (2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről) szeptember 1-én hatályba lépő rendelkezései (85 ) részletesen foglalkoznak a pályaorientációs szolgáltatás formáival, megvalósulásával. A szabályozás újdonsága, hogy végrehajtási rendelete a pályaorientációs feladatokat a kamaráknak delegálja szeptemberétől ugyanis a kamarák feladata a pályaorientáció területén belül a megalapozott pályaválasztási döntés támogatása a középfokú tanuláshoz. Várhatóan a pályaorientációval és az egész életen át tartó életpálya-tanácsadással kapcsolatos szolgáltatások részletes szabályairól, valamint a pályaorientációval és az egész életen át tartó életpálya-tanácsadással kapcsolatos szolgáltatásokat koordináló szervezetről, továbbá az életpálya-tanácsadást nyújtó szervezetek feladatairól szóló kormányrendelet szeptember elsejéig jelenik meg. Összegzés A jelenlegi társadalmi és gazdasági környezetben a megelőző tapasztalatok és az információ felhasználásának bizonytalansága miatt a felnövekvő generációknak feltétlenül szükségük van támogatásra, amelynek egyik formája az a humán szolgáltatás, amelyet a pályaorientációs szakemberek nyújthatnak. A lehetőségek növekedésekor, az ezzel együtt járó veszélyek és kisiklások megjelenésekor az egyének nem maradhatnak magukra olyan helyzetben, amikor a szocializációs hátrányokért nem egy-egy személy a felelős, hanem a társadalmi gyakorlat hiánya. A pályaorientáció, mint multidiszciplináris tudomány, kialakult módszertanával képes a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó különbségek csökkentésére és komplex szemléletével esélyt biztosít arra, hogy a hátrányos helyzet multiplikáló hatását lassítsa, korrigálja. A pályaorientáció jelentőségét felismerve mára olyan jogszabályi háttér biztosítja az ilyen jellegű szolgáltatás elérését, mely nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. Azonban hiába a megfelelő jogi környezet, ha a közoktatás szereplői nem biztosítják a számára meghatározott szerep, funkció betöltését, illetve megvalósulását, hatékonyságát nem követik nyomon. További nehézséget jelent a pályaorientációért felelős szereplők együttműködése, munkájuk összehangolása, mely alapja lehet(ne) az eredményes folyamatnak. Az áttekintés alapján ugyanakkor láthattuk, hogy pályaorientáció intézményes feltételeinek kialakítása a közoktatásban megtörtént, amelynek egyik sarokköve a NAT. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a pályaorientáció nem csupán a közoktatásra korlátozódik, hanem egész életpályánkat végigkíséri. Ezért fontos, hogy a közoktatáshoz hasonlóan a felnőttek és a munka világához is kapcsolódóan is kialakuljon egy olyan rendszer, mely megfelelő módszerekkel és hiteles információval képes segíteni az egyént a munkavállalásához kapcsolódó elakadásának megoldásában. Mindezeket figyelembe véve a pályaorientációs szakemberek képzése és a folyamat egységes (központi) módszertani irányítása lehet a záloga a felnövekvő generáció sikeres élet és karrierútjának. Ez elmúlt években az oktatáshoz kapcsolódó jogi szabályozók ismét újradefiniálásra kerültek. A 2011-ben elfogadott köznevelési törvény (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről), a pályaorientációval kapcsolatban két helyen jelöl meg szerepet: egyrészt a pedagógus feladatai közé sorolja tanítványai pályaorientációjának irányítását és aktív szakmai életútra valófelkészítését (62 (1) l.)), másrészt integráló és lemorzsolódást csökkentő eszközként definiálja (HÍD programok, szeptember 1. napjától) 3 Key Competences for Lifelong Learning 2006/962/EC

18 34 kerékvető 2013 / 1. A pályaorientáció szerepe a közoktatásban Pályaorientáció Munkaerőpiac 35 Felhasznált irodalom Borbély-Pecze Tibor Bors (2010): Életút támogató pályaorientáció. doktori disszertáció ELTE PPK, Budapest Fejér Noémi (2010): Áttekintés a pályaorientáció témakörében megjelent bibliográfiából , In: Életpálya-tanácsadás II. évf. 5-6.sz évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 202/2007. (VII. 31.) a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról 243/2003. (XII.17.) Korm. rendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról Kenderfi Miklós (2012): A pályaorientáció folyamatának korszerű értelmezése, In: Szilágyi Klára (szerk): A pályaorientáció szerepe a társadalmi integrációban, ELTE, TÁTK, Lester, N. Juliette (2000): Key Challenges and Developments in Career Information and Counselling In: Careers Guidance and Counselling. Theory and Practise for the 21th Century. Edited by Mária Sallay. Budapest Ritoók Pálné (2006): Pályalélektan, a pályaválasztás pszichológiája. In: Bagdy Emőke-Klein Sándor: Alkalmazott pszichológia. Edge 2000 Kft. Kiadó, Budapest Szilágyi Klára (2000): Munka pályatanácsadás, mint professzió, Kollégium Kft. Budapest Völgyesy Pál (2002): Pályaorientációhoz kapcsolódó kutatások szemléletének vállalása az utóbbi 50 évben, In: Pályaorientáció Új törekvések (2002). Kontakt Alapítvány, Gödöllő Völgyesy Pál (2008): A munkamegosztási rendszer fejlődési tendenciái (XIX.-XX. század), Kontakt Alapítvány, Budapest Hivatkozott jogszabályok 1027/1961(XII.30.) kormányhatározat az ifjúsági pályaválasztási tanácsadásról 1029/1971 (VII.3.) kormány határozat hozta létre a pályaválasztási tanácsadás országos hálózatrendszerét 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról 130/1995. (X.26.) Kormányrendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról évi LXXIX törvény a közoktatásról 2006/962/EC: Key Competences for Lifelong Learning évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről

19 A felnőttképzés helyzete hazánkban... Pályaorientáció FELNŐTTKÉPZÉS 37 1 Visztenvelt Andrea A felnőttképzés helyzete hazánkban az egész életen át tartó tanulás tükrében M agyarországon jelenleg 1567 darab felnőttképzést folytató, Felnőttképzési Akkreditációval rendelkező intézmény van, melyek nyilvántartását, ellenőrzését, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szak- és Felnőttképzési Igazgatósága végzi (OSAP, 2013.). A különböző céllal, sokféle képzési tartalommal, szolgáltatással létrehozott szervezeteknek folyamatosan meg kell felelni a gazdasági, jogszabályi változásoknak, melyek jelenleg a magyar oktatáspolitikát, a felnőttképzés szabályozását jellemzik. Jelen tanulmány célja a témával kapcsolatos alapvető fogalmak tisztázása, releváns kutatási eredmények bemutatása. A tanulmány elméleti áttekintés után egy empirikus kutatásra alapozva azt vizsgálja, hogy jelenlegi hazai a felnőttképzési rendszer milyen hatékonysággal működik, melyek a magyar sajátosságok, s melyek azok a területek, melyek a felnőttképzésen belül átalakításra, vagy esetleg fejlesztésre szorulnának. Előzmények A pályaorientációs tanácsadás folyamatában- mely a tanácskérők igényeiből indul ki, s célja a pályaválasztással, iskolaválasztással kapcsolatos döntések támogatása- kiemelten fontos, hogy a tanácsadó megfelelő információkkal lássa el a hozzá forduló egyéneket. Az információ mások mellett vonatkozhat a tanácskérő személyiségére (érdeklődés, képességek, értékek, munkamód), a képzési rendszerre, a munkavállalással kapcsolatos jogi szabályozásra, az álláskeresésben alkalmazandó technikákra. (Szilágyi, 2004) Lényeges, hogy a segítő szakma tudója az egyénnek, csoportnak a leginkább megfelelő eszközöket, módszereket legyen képes kiválasztani a rendelkezésére állók közül, s tudjon eligazodni a közoktatás, a felnőttképzés, a munkavállalás területén. Az élethosszig tartó tanulás eszméje az olyan szupranacionális szervezetek, mint az OECD, az UNESCO, vagy az Európa Tanács oktatáspolitikai koncepcióiból született meg. Az European Report on Quality Indicators of Lifelong Learning (Jelentés az élethosszig tartó tanulás minőségi indikátorairól) szerint az élethosszig tartó tanulás minden olyan formális vagy informális célzott tevékenységet felölel, amely folyamatos, és amelynek célja a tudás, a készségek és a képességek fejlesztése (Setényi 2004, 21.p.). Az Európai Bizottság egész életen át tartó tanulásról szóló memoranduma így fogalmaz: Az egész életen át tartó tanulás immár nem csupán az oktatás és a képzés egyik aspektusa: ennek kell irányító elvvé válni az ellátás és a részvétel terén a tanulási helyzetek teljes kontinuumában. Az elkövetkezendő évtizedben ezt az elképzelést, (víziót) kell a gyakorlatban megvalósítani. Európa minden lakójának kivétel nélkül biztosítani kell az esélyegyenlőséget, hogy a társadalmi, gazdasági változás által támasztott igényekhez igazodni tudjanak, és Európa jövőjének kialakításában aktívan részt vehessenek. (Európai Bizottság 2001.) A lifelong learning koncepciója mai értelmezés szerint elsősorban gazdasági, illetve társadalmipolitikai célokat hivatott megvalósítani. A koncepcióhoz kapcsolódó két legfontosabb célkitűzés: a demokráciára nevelés, valamint az emberi erőforrások, a humántőke fejlesztése. Az ezredforduló korszakos változásához kapcsolódó Európai Tanács lisszaboni értekezlete egyértelmű célként határozta meg az emberi erőforrásokba történő befektetés szintjének növelését, illetve a befektetés fogalmának újragondolását. Az egész életen át tartó tanulás a tudás alapú gazdaság és társadalom felé való sikeres átmenet velejárója. Európa minden polgárának kivétel nélkül biztosítani kell az esélyegyenlőséget, hogy a társadalmi és gazdasági változás által támasztott igényekhez igazodni tudjanak, és Európa jövőjének kialakításában aktívan részt vehessenek. Az élethosszig tartó tanulás alapvető fontosságú mind az állam, mind az egyének számára, ebből adódóan a képzési források növelése mellett szükségszerű a képzési költségek költségviselők közötti megosztása, illetve az egyéni igényeket és mobilitást támogató pénzügyi intézkedések kidolgozása és bevezetése. (Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, Európai Bizottság, Brüsszel, 2000). Zachár (2005) ezt a koncepciót a humánerőforrás minőségének feltételéhez köti. A piacgazdaság körülményei között a társadalmi teljes foglalkoztatás megteremtéséhez és fenntartásához megfelelő minőségű humánerőforrás szükséges.{ } A munkaerő minőségét folyamatosan szükséges megítélni és a gazdaság követelményeinek megfelelően fejleszteni. { } Az emberi erőforrásban rejlő tartalékok kiaknázásának elengedhetetlen feltétele a tanuló társadalom megteremtése, majd erre épülve a tudás alapú társadalom létrehozása. E célok kizárólag az élethosszig tartó tanulás elterjedésével valósulhatnak meg.(zachár 2005, 1-2 p.). Az életen át tartó tanulás területét vizsgálva kiemelt fontosságú a felnőttképzési rendszerek ismerete, annak jogi szabályozásával összefüggő tudnivalók birtoklása. A felnőttképzésről szóló évi CI. törvényben az állam az Alaptörvényben biztosított művelődéshez való alapvető emberi joggal összhangban kifejezi azon akaratát, hogy a közoktatási rendszer, az iskolai rendszerű szakképzés és a felsőoktatás eredményeire alapozva a felnőttek, amikor változó élethelyzetük azt szükségessé teszi vagy érdeklődésük miatt tanulni van kedvük, azt megtehessék. (2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről, 14. ). A felnőttképzés finanszírozásának szabályozása, mivel alapvetően közös társadalmi érdek, szintén állami kötelezettség. A források azonban lehetnek nem kizárólag állami finanszírozásból származóak, hiszen a felnőttképzés alanyainak (állampolgári jogon tanuló felnőtt, munkanélküli, fogyatékossággal élő felnőtt, az állam által aktuálisan meghatározott, fejlesztendő célcsoport, munkavállalók) van lehetősége a saját finanszírozású, vagy a munkáltató által finanszírozott képzésben való részvételre is ben az Európai Tanács lisszaboni ülésén stratégiai célként tűzték ki azt, hogy Európa re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává váljon. Az erre javasolt menetrend egyik kulcseleme a foglalkoztatottság és a társadalmi integráció elősegítése, ennek érdekében pedig az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósítása volt. A célkitűzés revideálásakor (2010) az Európa 2020 stratégiában is fontos szerepet kapott a képzés, oktatás, mint a gazdaság és a foglalkoztatás fellendülésének eszköze. A felnőttképzés jelenlegi helyzetét Európában kiválóan tükrözi az élethosszig tartó tanulásban résztvevő felnőtt lakosság aránya.

20 38 kerékvető 2013 / 1. A felnőttképzés helyzete hazánkban... Pályaorientáció FELNŐTTKÉPZÉS sz. ábra A felnőttképzésben résztvevők aránya a éves korosztály körében (2012) 2. számú ábra Iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben részt vevők aránya a képzések szerint, az iskolai végzettség tükrében (%) Forrás: EUROSTAT, május Az Eurostat felmérése alapján az EU 27 országaiban átlagosan a éves korosztály 9 százaléka vett részt felnőttképzésben, vagy oktatásban. Az európai országok között legnagyobb arányban Dániában (31,6%) és Svájcban (29,9%), illetve skandináv államokban vesznek részt képzésben a felnőttek, legkevésbé Romániában (1,4 %) és Bulgáriában (1,5%). Sajnos Magyarország is a sereghajtók közé tartozik 2,4 %-os részvételi aránnyal. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben résztvevők száma hazánkban- a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szak- és Felnőttképzési Igazgatóság által közreadott OSAP adatok alapján ban és 2009 megközelítette a félmilliót, 2011-ben ez a szám 720 ezer, 2012-ben pedig 625 ezer fő volt. Ezen adatok alapján A éves népességhez viszonyítva mindössze 7% volt az iskolarendszeren kívüli képzésbe résztvevők aránya, ami az OECD átlag ötöde. Azonban akár az Eurostat, akár a hazai adatokat vesszük alapul, mindenképpen elgondolkodtató, hogy a felnőtt lakosság több, mint 90 százaléka jelenleg semmilyen képzésben nem vesz részt. A KSH adatai ezzel szemben derűsebb képet mutatnak: felmérésük alapján(statisztikai Tükör, 2013) iskolarendszeren kívüli képzésben a éves korcsoport negyede vett részt az elmúlt esztendőben, melynek képzéstípusonkénti megoszlását mutatja az 1. sz. táblázat. Képzés típusa Felsőfokú végzettségű Középiskolai végzettségű Szakiskolai végzettségű Általános iskolai vagy alacsonyabb végzettségű éves korcsoport képesítést nem nyújtó szakmai program Konferencia, szeminárium Munkahelyen munkához kapcsolódó betanítási folyamat OKJ-s képzés Csapatépítő tréning Nyelvtanfolyam Ismeretterjesztő előadás Egészségügyi témájú tanfolyam Sporttal, zenével kapcsolatos előadás, tanfolyam Más hobbi tevékenységgel kapcsolatos előadás, tanfolyam Számítógépes tanfolyam Önismereti tanfolyam Magánóra Egyéb képzés Gépjárművezetői tanfolyam Hatósági képzések Részvétel iskolarendszeren kívüli képzésben összesen Forrás: Statisztikai Tükör VII. évfolyam, 17. szám március, KSH A legtöbben képesítést nem nyújtó szakmai programon vettek részt, de konferencián, szemináriumon is jelentős arányban jelentek meg a felnőttek. További magasabb arányt képvisel az Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzést választók aránya, mellyel azonos arányban (3.4%) vannak jelen a különböző munkakörökhöz kapcsolódó betanító jellegű képzésekben résztvevők. Érdekes, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők csoportja az, amelyik szignifikánsan nagyobb arányban vesz részt a felnőttképzésben, közel kétszer akkora arányban, mint a mindössze általános iskolai végzettséggel bírók csoportja.