Tartamkísérletek Martonvásáron: az agroökoszisztéma szabadföldi laboratóriumai Long-term trials in Martonvásár: field laboratories of agro-ecosystems

Átírás

1 Árendás Tamás 1 Berzsenyi Zoltán 2 Bónis Péter 1 Sugár Eszter 3 Bedő Zoltán 4 Marton L. Csaba 5 Fodor Nándor 5 Tartamkísérletek Martonvásáron: az agroökoszisztéma szabadföldi laboratóriumai Long-term trials in Martonvásár: field laboratories of agro-ecosystems arendas.tamas@agrar.mta.hu 1 Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont, tudományos főmunkatárs 2 Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont, ny. tudományos tanácsadó 3 Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont, tudományos munkatárs 4 Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont, kutatóprofesszor 5 Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont, tudományos osztályvezető "Tartamkísérletekkel foglalkozni egyidejűleg hálás és háládatlan feladat. Hálás, mert adatainkat idő függvényében tudjuk elemezni, háládatlan, mert mindig szembe kell nézni a három, négy évtizednyi anyagunkkal, önmagunkkal. Utólag csak a nézeteinket, de kísérleteinket érdemben nem változtathatjuk." Bevezetés Győrffy Béla A magyar mezőgazdaságban a növénytermesztés intenzív szakaszának kezdetén, a kemizáció, a gépészet, a genetika új termékeinek széleskörű alkalmazásával számtalan szakmai kérdés vetődött fel, amelyre az akkori innováció nyitányán jobbára nem voltak egzakt, hazai körülményeink közt született válaszok. Ezek megszerzésére a XX. század 50-es éveinek közepétől olyan szabadföldi, modern metodikákkal tervezett kísérletes kutatások indultak az országban, amelyekre korábban sosem volt példa és lehetőség agráriumunkban. Közöttük nagy számban voltak olyanok is, amelyeket a vizsgált faktorok megbízható értelmezése érdekében változatlanul, ugyanazon kezeléseket alkalmazva, ugyanazokon a parcellákon állítottak be évről-évre, azaz: tartamhatások mérésére. Az ebben a korszakban született tartamkísérletek sorában kezdetben meghatározóak voltak a hatóanyag azonosság elvén beállított istállótrágya- vs. műtrágya-kísérletek, melyekből a publikált eredmények szerint legalább 34 létezett Magyarországon (Árendás és Csathó 2002). Az 50-es évek közepén, a 60-asok elején indultak Martonvásáron a növénytermesztés, s azon belül kiemelten a kukoricatermesztés fő tényezőinek (trágya, genotípus, vetésváltás, talajművelés, növényszám, herbicid, vetésidő stb.) hatásvizsgálatát szolgáló egy-, két- és háromtényezős, valamint polifaktoriális szabadföldi kisparcellás tartamkísérletek. Korszakos jelentőségűnek tekinthető, hogy a hatvanas évek második felében összehangoltan és rendszerezetten, azaz hálózati szinten jött létre az egységes Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek agrokémiai kutatóbázisa a Láng Géza által vezetett tudóscsoport szellemi irányításával. Ezt követően is születtek újabb értékes tartamkísérletek Magyarországon, így például Debrecenben, Szarvason, Újszegeden, Martonvásáron. Az a világszinten is unikális tudásbázis infrastruktúra viszont, amelyre jellemző volt, hogy Csathó (2003) egyik, az közötti időszakot összesítő közleménye szerint csak az őszi búzával 65 N-trágyázási kísérletet folytattak, mára jelentősen összezsugorodott. A tartamkísérletek költségesek állapítja meg Berzsenyi (2009). A napjainkra megmaradt 15 martonvásári tartamkísérlet (1. táblázat) fenntartását alapvetően az biztosítja, hogy azok egy része a kukorica- és búzakutatások integrált részét képezik az itt nemesített hibridek és fajták agronómiai reakcióinak vizsgálatával. Ezek a nemzeti vagyonnak tekintendő szabadföldi laboratóriumok a földhasználat egyedi indikátorai, lassú, ugyanakkor nagy variabilitású ökológiai folyamatok, ritka, epizodikus jelenségek komplex vizsgálatát biztosítják. A jelenleg összesen 568 kezelést tartalmazó kísérletek több mint

2 parcellájáról származó eredményei a talajviszonyok és klimatikus feltételrendszerek szélesebb körére is jól adaptálhatóak. 1. táblázat Folyamatosan fenntartott tartamkísérletek Martonvásáron A kísérlet neve Beállítás Kezelésszászám Ismétlés- Fő növények Elrendezés éve Kísérlet célja kísérlet 1958 Kukorica-búza dikultúra Latin négyzet 10 5 Trágyázási rendszerek vizsgálata kísérlet 1959 Kukorica-búza dikultúra Latin tégla 12 4 Trágyázási rendszerek vizsgálata 1.5 kísérlet 1958/ Kéttényezős P-hatás és -utóhatás (8) istállótrágya Kukorica-búza dikultúra véletlen blokk nélkül, és istállótrágyával (2) 1.6 kísérlet 1955/ NPK klasszikus hiánykísérlet (12) Kukorica-búza dikultúra Osztott parcellás istállótrágya nélkül és istállótrágyával (2) Búza N-műtrágyázási 1980/ Norfolki forgó (borsó-búzakukorica-árpa) kísérlet 1994 Osztott parcellás N-dózis (8) és fajta (15) reakció Kukorica N- 1980/ Norfolki forgó (borsó-búzakukorica-árpa) műtrágyázási kísérlet 1994 Osztott parcellás 72 4 N-dózis (8) és hibrid (9) reakció Nitrogén műtrágyázási kísérlet 1958 Kukorica monokultúra Osztott parcellás 52 4 N-dózis (4), és hibrid (13) reakció Nitrogén műtrágyázási 1980/ Kétszeresen N-dózis (5), vetésidő (4) és hibrid (5) Kukorica monokultúra és vetésidő kísérlet 1992 osztott parcellás reakció I. Trágyatartam 1958 Kukorica-búza dikultúra Latin négyzet 6 6 Vetésforgó, trágyázás II. Trágyatartam 1959 Kukorica monokultúra Latin négyzet 7 7 Istállótrágya és műtrágya kombinációk Kukoricaszáras 1958 Kukorica monokultúra Latin négyzet 6 6 Kukoricaszár és N-dózis hatás III. Trágyatartam 1967 Kukorica monokultúra Véletlen blokk 21 4 NPK-dózis (7), hibrid (3) reakció Komplex I Kukorica monokultúra Véletlen blokk 7 4 Növénytermesztési tényezők hatása IV. Trágyatartam Kétszeresen Műtrágya (5), növényszám (4) és hibrid 1961 Kukorica monokultúra 80 4 (Talajművelési) osztott parcellás (4) hatása Vetésforgó 1961 Kukorica és búza vetésforgó Osztott parcellás 35 4 Vetésforgó (7) és trágyázás (5) hatása Anyag és módszer A tartamkísérletek jelentőségét a növényi produktivitás alapján mért P- és N-reakciók martonvásári részeredményei segítségével illusztráljuk, az 1.5 jelű, és a vetésforgóban beállított búza N-trágyázási, valamint kukorica N-trágyázási kísérletek többéves adatsorait feldolgozva. 1. P-hatás vizsgálatok Martonvásáron, erodált erdőmaradványos csernozjom talajon, 1958 őszén beállított, és 1974-ben átalakított 1.5 jelű tartamkísérletben a 16 éven keresztül végzett P-trágyázás után talajban maradt foszfor utóhatását vizsgáljuk az évenként adott friss P-műtrágya hatásával összehasonlítva, kukorica őszi búza dikultúrában. Kezdetben a talaj művelt rétegének vizes ph-ja 8,2, humusztartalma 2,3% volt, könnyen oldható P- és K- tartalma szerint foszforral igen gyengén (AL-P 2O 5=40-50 mg/kg), káliummal pedig közepesen (AL-K 2O= mg/kg) ellátott. A klasszikus tápelemhiány kísérletben a P-műtrágyák adagja között - a 60-as évek trágyázási gyakorlatához igazodva - 61 kg/ha P 2O 5 volt (N=104 kg/ha; K 2O=59 kg/ha) őszétől a korábban P-műtrágyával évenként kezelt parcellákon, és a kezeletlen kontrollon NK, a foszforral addig nem trágyázottakon pedig NPK (N=160, P 2O 5=80, K 2O=120 kg/ha) műtrágyázással lehetővé vált a talajban addig felhalmozódott P utóhatásának és a friss, évenként adott P hatásának vizsgálata is. A jelölések a kezelések átalakítása előtti és az az utáni tápelem kombinációkat tartalmazzák (pl. O/NK). A kiválasztott három műtrágyakezelés terméseredményeinek kumulált elemzései, a regresszióanalízisek számos, a praktikum számára is közvetlenül adaptálható tudományos megállapítást generálnak. 22

3 2. N-hatás vizsgálatok Az 1980-ban, Koltay Árpád által elindított őszi búza trágyázási tartamkísérlet 1992-től Berzsenyi Zoltán elképzelése alapján négyes forgóban beállított őszi búza és kukorica N-trágyázási kísérletekké alakult. A kéttényezős kísérleteket foszforral jól-igen jól (AL-P 2O 5= mg/kg), káliummal jól (AL-K 2O= mg/kg) ellátott, vályog fizikai féleségű (K A=41) meszes erdőmaradványos csernozjom talajon folytatjuk (Sugár 2014). A főparcellákon (N-hatás) kg/ha intervallumban, 40 kg/ha növekvő adagokkal vizsgáljuk évenként 15 martonvásári őszi búzafajta és 9 martonvásári kukoricahibrid (alparcellák) N-műtrágya reakcióit. A kezeléshatások jellemzésére számos paramétert felhasználunk, így az elemzések során meteorológiai feltételrendszerek, ökofiziológiai mérések, növekedési mutatók, terméselemzések, minőségvizsgálatok adatbázisait is elemezzük. A kísérletek korszerű felépítése a legmodernebb matematikai-statisztikai kiértékelő programok alkalmazását is lehetővé teszi. Eredmények 1. P-hatás vizsgálatok 1.1. Talajban mért kezeléshatások A P-utóhatások vizsgálatára is alkalmas kísérlet talajmintáinak analízise szerint (1. ábra) a foszforral nem trágyázott kontroll talajban (O/NK) az AL-módszerrel kimutatott P 2O 5-koncentráció a kísérlet története során gyakorlatilag nem változott, 56 év után is igen gyenge - gyenge ellátottságot jelzett. A 16 évig 61 kg/ha hatóanyag dózissal végzett kizárólagos P-műtrágyázás (Σ 976 kg/ha P 2O 5) miközben 50,86 t/ha kumulált szemtermést (3,18 t/ha/év) eredményezett a talaj AL-oldható P 2O 5 tartalmát 46 mg/kg-ról 145 mg/kg-ra növelve két kategóriával javította az erdőmaradványos csernozjom talaj ellátottsági szintjét (P/NK). A P-műtrágyázás megszüntetését követően a könnyen oldható P-tartalom lineárisan csökkent, majd 14 év után gyenge ellátottságon stabilizálódott. Az 1974-től évente nitrogén és kálium tartalmú műtrágyákkal együtt adott 80 kg/ha P-hatóanyag, 12 év után közepes, 24 évet követően jó talaj-ellátottságot eredményezett a művelt rétegben. Az ezt követő mérések nem mutattak ki növekedést a P-trágyázott parcellákon. A P/NK kezelés közötti hatásával összehasonlítva a K/NPK kezelés korábbinál nagyobb P-dózisai az es periódusban is folyamatos, de lassúbb P- feltöltést biztosítottak. Ezt a kísérletes termesztéstechnológia egyes elemeinek (genotípus, növényápolás stb.) kismértékű és lassú változásán túl alapvetően az határozta meg, hogy a harmonikusabb makroelem ellátottság (NPK-kezelés vs. P) a nagyobb termések révén a tápelem-mérleg kiadás oldalán a területről elvitt P- mennyiségét is jelentősen növelte. A K/NPK kezelés amivel a kísérlet második 16 éve alatt összesen 1280 kg/ha P 2O 5 került a talajba 93,50 t/ha kumulált szemtermést (5,84 t/ha/év) eredményezett, miközben a talaj AL-oldható P 2O 5 tartalma 44 mg/kg-ról 132 mg/kg-ra nőtt. Az 1974 és 2002 között mért AL-oldható P 2O 5 értékekkel végzett lineáris regresszióanalízis becslése szerint (y = 4,6168x-9072,9; r=0,9974*) a K/NPK kezelés 1997-ben, vagyis csak a P-műtrágyázást követő 23. évben biztosított azonos P-feltöltöttséget (147 mg/kg) a talaj művelt rétegében a P/NK kezelés 16. évével (145 mg/kg) összehasonlítva A kezelések hatása a produktivitásra A kezelések átalakítását követő 40 év ( ) eredményeit a 2. ábra összesíti. A kumulált szemtermés a foszforral nem trágyázott kontroll kezelésben (O/NK) 172,75 t/ha (4,32 t/ha/év), az utóhatás kezelésben (P/NK) 201,63 t/ha (5,04 t/ha/év), a friss foszfort tartalmazó kezelésben (K/NPK) 241,80 t/ha (6,05 t/ha/év) volt. 23

4 1. ábra A talaj művelt rétegének AL-P 2O 5-tartalma (mg/kg) P-trágyázási tartamkísérletben. Martonvásár, Ellátottsági kategóriák: MÉM NAK (1979) szerint 2. ábra A kukorica-búza dikultúra kumulált szemtermése P-trágyázási tartamkísérletben. Martonvásár, A növényfajonként kumulált terméseredmények szerint (3. ábra) a kukoricában mért P-utóhatás összesített terméstöbbletét a vizsgálatok 17. évében, 1991-ben haladta meg szignifikánsan (P=5%-os valószínűségi szinten) a frissen adott foszfor hatása. A búza összesített termései szerint ez a bizonyítható eltérés 1994-ben (20. év) következett be. Az ábra diagramjai jól szemléltetik a két növényfaj eltérő produktivitását és P-reakcióját is. A kontroll parcellákon (O/NK) a 20 kukorica kísérlet kumulált mennyisége 111,69 t/ha volt, a 20 búza kísérlet 61,05 t/ha termést adott. A P-utóhatás vizsgálatára alkalmas parcellákon ezek a mennyiségek 124,67, illetve 76,96 t/ha voltak. A P-utóhatás kontrollhoz viszonyított relatív nagysága tehát a kukoricában 11,6, a búzában 26,1% 24

5 volt. A friss, évenként adott foszfor trágyázatlan parcellákhoz viszonyított (K/NPK vs. O/NK) kumulált termésnövelő hatása kukoricában +28,85 t/ha, búzában +40,22 t/ha volt. Ezek alapján a P-műtrágya kezelés relatív terméstöbblete kukoricában 25,8%, búzában 65,9% volt. A búza P-ra igényesebb, arra jobban reagáló karakterét igazolják a 4. ábra diagramjai is. Az évenkénti varianciaanalízisek eredményei szerint a kukoricában 20 évből négyben, a búza esetében húszból 7 évben lehetett bizonyítani P-utóhatásokat. A P-hatásoknak tulajdonítható terméstöbbletek a kukoricában az esetek kevesebb, mint felében, 9 évben voltak statisztikailag igazolhatóak, miközben a búzában ennek gyakorisága kétszer nagyobb volt (18 év). 3. ábra A kukorica és az őszi búza kumulált szemtermései dikultúrás P-trágyázási tartamkísérletben. Martonvásár, ábra A talajban maradt P utóhatása és az évenként adott friss P hatása a kukorica és a búza szemtermés többleteire, valamint azok időbeli trendjeire. Martonvásár,

6 Az oszlopdiagramokhoz illesztett trendfüggvények növényfajtól és tápanyag-hatástól függetlenül gyenge, statisztikailag nem igazolható kapcsolatokat mutattak. Az egyenesek meredeksége, iránya ugyanakkor jelzi az utóhatások időben csökkenő mértékét, a P-hatásokat tekintve a kukorica reakciójának P-ellátottságtól kevésbé függő időbeli stabilitását, a búza esetében pedig a talaj növekvő P-tartalmával javuló P-reakciókat. A kísérletben vizsgált növényfajok P-utóhatás reakciójának és az intenzív fejlődés egyes szakaszai csapadékellátottságának összefüggésvizsgálata (5. ábra) gyakorlati jelentőséggel bír. A vegetációs periódus nyolc különböző szakaszának vízellátottsága és a kukorica mért, de P=5%-os valószínűségi szinten statisztikailag már nem bizonyítható P-utóhatás reakciói között szorosabb kapcsolatot (r = 0,311-0,527) lehetett kimutatni, mint a búza terméstöbbletei és intenzív növekedési periódusainak csapadékai között (r = 0,115-0,281). Mindez azt jelenti, hogy közepesnél rosszabb P-ellátottságú talajon a foszforra kevésbé igényes kukorica termésreakcióját az évjárat nagyobb súllyal határozza meg, mint a búzáét, illetve gyenge és igen gyenge P-ellátottságú talajokon még csapadékosabb években sem prognosztizálhatunk több búzatermést, mint száraz-aszályos termesztési feltételek között. 5. ábra A tavaszi-nyári vegetáció egyes szakaszainak csapadékmennyisége és a P-utóhatás közötti lineáris korreláció növényfajonkénti nagysága a statisztikailag igazolható utóhatások megszűnését követően, martonvásári trágyázási tartamkísérletben. 2. N-hatás vizsgálatok Trágyázási kísérletekben a kezelések és a termésreakciók összefüggésvizsgálata során a hatásgörbék leírására legkiterjedtebben a másodfokú polinomiális függvényeket alkalmazzuk. A vetésforgóban beállított, kéttényezős martonvásári búza és kukorica N-trágyázási kísérletek független változóinak száma (8), azok széles intervalluma (0-280 kg/ha) a kísérleti évek többségében lehetővé teszi, hogy statisztikai szempontból megbízhatóan, szakmailag jól értelmezhetően jellemezzük az összefüggések törvényszerűségeit. A legutóbbi 5-5 kísérlet terméseredményeinek varianciaanalízisei a 15 búzafajta, és a 9 kukoricahibrid átlagában a N-reakciók jelentős évjárati változékonyságát igazolják (6. ábra). Az őszi búzával között folytatott kísérletekben (A) a másodfokú függvények nagyon szoros, két évben (2012, 2014) P=1%, három évben (2013, 2015, 2016) P=0,1% szinten szignifikáns négyzetes összefüggést 26

7 igazoltak. Az egyenletekkel becsült termésminimumok értéke az évek sorrendjében 4,42-5,17-3,25-2,59-4,37 t/ha, a maximumoké 5,26-8,78-6,22-7,86-8,98 t/ha volt. A vizsgált időszakban tehát az Nmin szinten 2,58 (2013 vs. 2015), az Nmax szinten 3,72 t/ha (2016 vs. 2012) volt az évjáratok közötti különbség. A maximumtermésekhez tartozó, függvényekkel becsült N-hatóanyag dózisok nagysága évek szerint a következő volt: kg/ha. A függvények lineáris szakaszának évjáratonként változó meredekségét jól mutatja, hogy az optimum-termésszint (termésmaximumok 95%-a) eléréséhez szükséges N-adagok becsült mennyisége kg/ha volt. A trágyázás termésnövelő hatása (max-min) 2012-ben volt a legkisebb, 0,84 t/ha, a évben a legnagyobb, 5,27 t/ha. A N-trágya termésmaximumok és -minimumok különbsége alapján számított fajlagos azaz 1 kg hatóanyagra vonatkoztatott termésnövelő hatása az évek szerint 6,2-15,8-16,3-18,2-21,6 kg/ha volt. A években beállított kukorica kísérletekben (B) a másodfokú függvények két évben (2013, 2015) gyenge, nem igazolható, három évben (2011, 2012, 2014) nagyon szoros, P=0,1% szinten bizonyítható kapcsolatokat igazoltak. Az évek szerinti termésminimum 10,82-2,22-6,77-8,68-8,40 t/ha, a maximum 12,74-4,19-7,22-12,00-9,02 t/ha volt. Az Nmin szinten 8,60 (2011 vs. 2012), az Nmax szinten 8,55 t/ha (2011 vs. 2012) volt az évjáratok közötti legnagyobb különbség az adott 5 éves periódusban. A legnagyobb termések N- hatóanyag adagja évek szerint a következő volt: (!) kg/ha. Az adatok jól mutatják, hogy a évben egy ritka, és egzaktan csak tartamkísérletekben kimutatható műtrágyareakció következett be. A kukoricák föld feletti szárazanyag produktivitása a vegetatív növekedési szakaszban a javuló N-ellátottsággal ebben az évjáratban is nőtt. A virágzás-termésképzés időszakának rendkívüli csapadékhiánya (2012: 81 mm vs. 30 éves átlag: 156 mm) és légköri forrósága (hőségnap 2012-ben 45 vs. 20 éves átlagban 32) azonban termésdepressziót okozott, melynek nagysága összefüggést mutatott a kukorica föld feletti vegetatív tömegével. A szemtermés maximumot (4,19 t/ha) 0 kg/ha, a termésminimumot (2,22 t/ha) 214 kg/ha N-adagnál mutatta a mért adatokhoz illesztett (r=0,9503***) másodfokú függvény. Az ilyen jellegű inverz reakciógörbék (már a 0- szinttől csökkenő termés a növekvő tápanyag-adagokkal) kialakulása olyan években figyelhető meg, amikor a jobban táplált, intenzívebben növekedő, és a gyökérzóna vízkészletét gyorsabban felhasználó növények a generatív fejlődés, a szemtermés kialakulás korábbi szakaszában kerülnek vízhiányos állapotba (Árendás 1994, Csathó et al. 1991). Az extrém évet nem figyelembe véve a kukoricában a nitrogén termésnövelő hatása (max-min) 2013-ban volt a legkisebb, 0,45 t/ha, és a évben a legnagyobb, 3,32 t/ha. A termésmaximumok és -minimumok különbsége alapján az 1 kg N-hatóanyagra számított terméstöbbletek nagysága az 5 éves periódust tekintve 10,0 - -9,2-2,7-17,9-4,0 kg/ha volt. 27

8 6. ábra Az őszi búza (A) és a kukorica (B) N-reakciója erdőmaradványos csernozjom talajon beállított vetésforgó kísérletekben. Martonvásár, A , évente 15 búzafajta átlaga; B , évente 9 kukoricahibrid átlaga A kéttényezős N-trágyázási tartamkísérletek eredményei szerint a szemtermés mennyiségére a tenyészidőszak időjárási feltételein, a termesztett növényfajon és a hatóanyag dózisán túl a búzában, valamint a kukoricában is kimutatható hatással vannak az eltérő produktivitással, tápanyag-hasznosító képességgel, műtrágya reakcióval rendelkező genotípusok. A fajták és hibridek közötti különbségeket a évi kísérleti eredmények alapján a 7. ábra mutatja be. Az optimális termésekhez (maximum 95%-a) tartozó N-adagok diagramjai szerint a 15 vizsgált búzafajta produktivitása (A) 3,73 és 6,88 t/ha, a 9 kukoricahibridé (B) 10,51 és 13,08 t/ha szélsőértékek között változott. Ugyanakkor az optimális N-adagok is tág intervallumot fogtak át. Búzában a N-igény 2014-ben , kukoricában kg/ha volt genotípustól függően. A műszaki fejlődéssel a szántóföldi növénytermesztésben is egyre szélesebb körben elterjednek olyan technikai eszközök, precíziós megoldások, amelyek az állományok pillanatnyi állapotának felmérése alapján egyidejű, variábilis kezeléseket tesznek lehetővé. A növények tápláltságának, N-ellátottságának gyors jellemzéséhez, a fejtrágya adagok meghatározásához egyre gyakrabban használják fel SPAD- és NDVI-mérések adatait. N- trágyázási tartamkísérleteinkben végzett vizsgálataink szerint is szoros pozitív korreláció van az ilyen jellegű ökofiziológiai mérések eredményei és a végső produktivitás között. Ezek ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a predikció megbízhatóságára a növény fejlettségi állapota, valamint a genotípus is igazolható hatást gyakorol (8. ábra). 28

9 7. ábra Őszi búzafajták (A) és kukoricahibridek (B) regresszióanalízissel becsült optimális N-igénye (kg/ha) és szemtermése (t/ha) vetésforgóban beállított N-trágyázási tartamkísérletekben. Martonvásár, ábra A N-tápláltság és a genotípus hatása az őszi búza vegetációs indexére. Martonvásár, Felhasznált irodalom ÁRENDÁS, T. (1995): Őszi búza tápláltsági állapotának értékelése különböző trágyázási rendszerekben. Agrokémia és Talajtan, 44, (1) ÁRENDÁS T., CSATHÓ P. (2002): Comparison of the effect of equivalent nutriens given in the form of farmyard manure or fertilizers in Hungarian long-term field trials. Commun. in Soil Sci. and Plant Anal. 30: pp BERZSENYI Z. (2009): Az ötven éves martonvásári tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében. In: Berzsenyi Z, Árendás T (szerk.) Tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében: A martonvásári tartamkísérletek 50 éve. pp CSATHÓ P. (2003): Őszi búza N-hatásokat befolyásoló tényezők vizsgálata az 1960 és 2000 között publikált hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán. Növénytermelés. 52:(1) pp CSATHÓ, P., LÁSZTITY, B., SARKADI, J. (1991): Az évjárat hatása a kukorica termésére és terméselemeire P- műtrágyázási tartamkísérletben. Növénytermelés, 40, MÉM NAK (1979): Műtrágyázási irányelvek és a műtrágyázás üzemi számítási módszere. (Szerk.: BUZÁS I., FEKETE A.) Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. SUGÁR E. (2014): Martonvásári búza genotípusok növekedésdinamikájának és termésprodukciójának vizsgálata különböző N-tápelem szinteken. PhD értekezés. Gödöllő. 141 p. 29