A termel köteles a veszélyes hulladékot fajtánként elkülönítve gyjteni és biztonságos átmeneti tárolásáról gondoskodni. A veszélyes hulladékok

Átírás

1 A termel köteles a veszélyes hulladékot fajtánként elkülönítve gyjteni és biztonságos átmeneti tárolásáról gondoskodni. A veszélyes hulladékok lerakással, illetve égetéssel végzett ártalmatlanításának részletes szabályait a 22/2001 (X. 10.), ill. a 3/2002 (II. 22.) KöM sz. rendeletek határozzák meg, míg a fizikai-kémiai és a biológiai eljárásokkal történ ártalmatlanítás feltételeit engedélyében az illetékes kv. hatóság állapítja meg. A háztartások kivételével a veszélyes hulladék termelje köteles minden veszélyes hulladékot eredményez tevékenységérl anyagmérleget készíteni, a veszélyes hulladék tárolására és kezelésére szolgáló létesítményei üzemeltetésérl üzemnaplót vezetni, nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni, Az üzemi gyjthelyen 1 éven túl nem tartható, de átmenetileg nem kezelhet veszélyes hulladékok legfeljebb 3 évig történ tárolására tároló-telep létesíthet.

2 Néhány veszélyes hulladék (hulladékolajok, PCB, PCT, elemek és akkumulátorok, egészségügyi hulladékok, állati eredet hulladékok, növényvédszerrel szennyezett csomagoló-eszközök, elektromos és elektronikus berendezések hulladékai, hulladékká vált gépjármvek) kezelésének részletes szabályairól külön jogszabályok rendelkeznek. Mindezen hulladékokkal mint ún. kiemelt hulladékáramokkal külön-külön kell foglalkozni országos, területi, helyi és egyedi hulladékgazdálkodási tervekben. A hulladék termeljét, birtokosát vagy kezeljét hulladékgazdál-kodási bírság megfizetésére kell kötelezni, ha a hulladékgazdálkodásra vonatkozó elírásokat megszegi. A bírság mértékét a B = A * M * S képlettel számolt összeg Ft-ban, ahol A az alapbírság Ft-ban, M egy módosító tényez, S pedig egy súlyosbító ( a jogsértés ismétldését, ill. a környezet érzékenységét veszi figyelembe). Az alapbírság értéke a kötelezettségszegés fajtájától függen Ft, és ennek %-a állapítható meg ha az elkövet megszüntette a jogsért állapotot a határozat kiadásáig. Az M módosító-tényez az M = V * M t képlettel számolható, ahol V veszélyes hulladékra 10; egyes nem veszélyes hulladékokra 2,5; települési hulladékra 1,5; egyéb nem veszélyes hulladékra 1. M pedig a következ táblázatból kapható meg:

3 Az egyes hulladékfajták kezelésének módjai A városi szemét minsége és összetétele fizikai jellemzk: térfogattömeg; darabosság; összetétel (válogatás útján, anyagféleségek szerint); nedvességtartalom; ftérték; kémiai jellemzk: szervesanyagtartalom (izzítási veszteség); hamutartalom; C/N arány; ph érték; N-, P-, K-tartalom; biológiai jellemzk: szerves anyag biológiai lebonthatósága és a fertzképesség

4 A települési hulladék kezelésének els lépése a hulladékgyjtés. A gyjtés során a hulladék átrakó telepekre kerül, ahol (vagy a végleges kezelés helyén) elkezelik a szemetet (tömörítés, válogatás, osztályozás). Rendezett lerakás esetében kívánatos a hulladék tömörítése. Ezt végezhetik a lerakás eltt présgépekkel bálákat képezve), vagy lerakás után (speciális tömörít-gépekkel döngölve). A városi szemét elhelyezésének legegyszerbb módja a területfeltöltés: a rendezetlen nyílt lerakást ma már nem engedélyezik, helyébe a rendezett lerakás lépett. A biztonságos hulladéklerakás megköveteli a lerakott hulladék és a környezeti elemek közti anyagforgalom megakadályozását, a lerakó helyes üzemeltetését, lezárását és hosszú-távú utógondozását.

5 Ezek az elvek a 22/2001 (X. 10.) KöM sz. rendelet szerinti veszélyes-hulladék-, nemveszélyes-hulladék-, és inert-hulladék-lerakók mindegyikére vonatkoznak, különbség, az alkalmazott szigetel-, és monitoring rendszerek és kiegészít létesítmények és az üzemeltetés módja között van. A nem-veszélyes-hulladék-lerakóban tl települési szilárd, egyéb nem-veszélyes, és olyan szennyvíztisztítási hulladék helyezhet el, melyben a fekali és streptococcus szám az eredeti 10%-ánál kevesebb. A hulladékot a következ ábrán látható szigetelésre lehet lerakni. A komposztálás célja az, hogy a szemétben természetes körülmények között lezajló folyamatokat meggyorsítva a szemét szerves-anyagtartalmából a talajba visszajuttatható talajjavító és humusz visszapótló anyagként. Ez aerob folyamat, melynek során a szerves anyagot a mikroorganiz-musok enzimrendszeri bontják le biológiai oxidációval. Ezért a hmérséklet, ph a kiindulási víztartalom és a C/N arány fontos szerepet játszik a folyamat során. A komposztálás optimális körülményei: hmérséklet: 65 o C víztartalom: % ph: 4,5 9,5 C/N arány: leveg: 0,6 1,9 m 3 /kg szerves anyag * nap szemcseméret: mm prizmákban < 12 mm mechanikus komposztálókban Az anyag elkészítése és érlelési módja szerint számos technológia ismert, ezek elvileg 4 csoportba sorolhatók: komposztálás aprítás nélkül (van Maanen, Baden-Baden eljárások); komposztálás aprítás után (Dorr Oliver, Caspari-Meyer, Gonkard eljárások); komposztálás elérleléssel, aprítás nélkül (Dano-Bio, Prat-Sofranie eljárások); komposztálás elérleléssel, aprítás után (Biotank, Triga, Multibacto, Thomson eljárások).

6 A következ ábrán látható Caspari-Meyer rendszer eljárás nemcsak az aprítási és a válogatási mveletek sorrendjét, hanem a csatorna-iszap bekeverésével történ komposztálást is szemlélteti. A komposztkihozatal a szemétösszetétel és az alkalmazott technológia függvénye. Átlagosan % erjedési veszteség mellett % komposzthozammal lehet számolni, a kb % nem komposztálható maradék pedig rendezett lerakással ártalmatlanítható.

7

8 A szerves anyagtartalmú hulladékok (mezgazdasági és élelmiszeripari hulladékok, istállótrágya, szennyvíziszap) mikrobiológiai hasznosítására elterjedt másik lehetség az anaerob körülmények között lezajló biogáztermelés. Az anaerob lebontás 2 lépésben, 2 (sav-, és metánképz) baktériumcsoport alkalmazásával végezhet el legalább 70 % nedvességtartalom, ph, C/N arány mellett. Termékként a metánból (50-70 v/v %), és széndioxidból álló MJ/m 3 ftérték biogázt és a szerves trágyaként hasznosítható rothasztott iszapot nyerik. A feldolgozott anyagtól függen 1 kg szerves anyagból 0,25 0,5 m 3 gáz nyerhet, ennek %át a rendszer saját ftsére kell fordítani ( a mezofil mikroorganizmusok o C, a termofil fajok pedig o C-on dolgoznak). A biogáz termelés újabban alkalmazott módszere a korábban rendezett lerakással létesített szemét-depóniákba utólag telepített gázkivételi kutakkal végzett gáztermelés. A tapasztalatok szerint éves üzemeltetést feltételezve a gázhozam évente 1,5 4 m 3 /t. A szemét ártalmatlanításának közegészségügyi szempontból jó, ökológiai nézpontból kifogásolható megoldása a szemét ftanyag hozzáadása nélkül történ elégetése. Tüzeléstechnikai szempontból nagy probléma a szemét heterogén összetétele. Ftértéke a nyári hónapokban 3350, a téli hónapokban 6300 kj/kg érték körül mozog, az éghet-anyag, hamu-, és nedvességtartalom függvényében. Általában önmagában éghet a hulladék, ha hamu-, és nedvességtartalma %-nál kisebb, éghetanyag-tartalma %-nál nagyobb. A szemétéget mködésekor figyelembe-veend általános elvek: % légfelesleget kell biztosítani; kis légsebességet kel alkalmazni (így kevesebb pernyét visz magával; a levegszükséglet felét a tztér felett kell adagolni; az égetési hmérséklet min. 850 o C, (1 %-nál több szerves kötés halogént tartalmazó hulladék esetén legalább 1100 o C), ennek biztosítására minden éget egységet ún. támasztó égvel kell felszerelni; az átlagos tartózkodási id a tztérben legalább 2 s legyen. A szemétéget berendezések a kemence építési módjában (rostélyos, vagy rostély nélküli), a rostélyrendszerben (álló-, vagy mozgó rostély), és az adagolás módjában (szakaszos, vagy folyamatos) különböznek. A mai égetk már kielégít hatásfokkal üzemelnek, követelmény a h-hasznosítás (villamos energia-termelés, távftés) is, és sok éget ipari hulladékok égetésére is alkalmas. A szemét mennyiségének %át kitev salak további elhelyezése nem problémamentes. A légszennyezés elkerülése érdekében gáztisztítást (pl. gázmosókkal), porleválasztást alkalmaznak. A hulladékkérdés végs és teljes megoldása a szemét komplex hasznosítása, melynek eredményeként annak minden alkotórésze újrahasznosíthatóvá válik. A városi szemét sok értékes anyagot tartalmaz: az ócskavasat, színesfémet a kohászat tudja hasznosítani, a papírhulladék kinyerésével fákat menthetünk meg, az üvegtörmelék üvegipari nyersanyag, a törött színes üvegbl építipari burkolóanyag készíthet, stb. Hazánkban 2002-ben a papír 32%-át, a manyagok 18 %-át, az üveg 15 %-át, a fémek 82 %-át hasznosították újra. Fontos feladat a szelektív hulladékgyjtés elterjesztése. A vegyes szemét ilyen szempontú feldolgozására is létezik eljárás: (pl. Hydrosposal, ennél egy hatalmas keverben iszapszervé alakítják a szemetet, mágnessel a 20 mm-nél

9 nagyobb vasat, ciklonnal az üveg és vastörmeléket, majd következik a papír kinyerése és a homok eltávolítása. A visszamaradó iszapból szerves trágyát készítenek. Ipari hulladékok A rohamosan fejld ipar min nagyobb mennyiség hulladékot termel, kezelésük sokféleségük és mennyiségük miatt óriási feladat. Az USA-ban 1968-ban kitermelt ásványi anyagoknál a medd mennyisége a fémeknél 60 %-ot, a nemfémes anyagoknál 18 %-ot tett ki, a nyersanyagok feldolgozása során további 32 %, illetve 8 % hulladék keletkezett. Az ipari hulladékok csoportosíthatók iparágak szerint, de a vegyiparban ez nem mond semmit a hulladék jellegére, kezelhetségére vonatkozóan. Célszerbb osztályozási módszer a hulladékok csoportosítása jellegük szerint, amint az a következ táblázatban is látható. Az ipari hulladékok eltávolítására sokféleségük miatt nem alakult ki egységes eljárás, általános elv azonban, hogy üzemen belül a különböz forrásból származó hulladékokat külön kell gyjteni és elszállításukig megfelel körülmények között tárolni. A külön történ gyjtésnél el kell választani az elssorban a városi szeméttel együtt kezelhet hulladékot, a veszélyes hulladékot (fajtánként is elkülönítve!) és az egyéb hulladékot. A hulladékok ártalmatlanítására számításba vehet módszerek rendezett és biztonságos lerakás (esetleg különleges elkezelés után) vagy mélységi elhelyezés; égetés (sokszor különleges kemencékben vagy speciális technológiai elírások mellett) Építési törmelék, bányászati hulladék és medd eltávolítására a leggyakrabban a területfeltöltést, vagy a rendezett lerakást alkalmazzák. Víz-oldható anyagot tartalmazó hulladék esetén figyelembe kell venni a környék víznyer bázisait. A veszélyes hulladékok rendezett, biztonságos lerakásánál fokozott biztonsági követelményeket kell betartani. Az ilyen lerakókba csak olyan (adott esetben

10 térfogatcsökkentéssel, fáziselválasztással, kicsapással, beágyazással, stb. elkezelt) veszélyes hulladék kerülhet, melynek feldolgozása a közeljövben nem várható. A lerakóhelyek létesítésénél megfelel természetes (geológiai viszonyok) és mszaki védelmet kell biztosítani. A mszaki védelem fontos elemei: a tárolótér tagolása és szigetelése zárórétegekkel (agyag, beton); a csapadék-, és talajvíz távoltartása, a szivárgó vizek gyjtése; ellenrz rendszer (figyelkutak) kiépítése és üzemeltetése. A veszélyes hulladékok anyagi tulajdonságaiktól függen ömlesztett, csomagolt, és beágyazott formában rakhatók le. Különösen veszélyes, vagy más módon nem kezelhet hulladékot mélységi elhelyezéssel lehet ártalmatlanítani. Ipari hulladékok égetéssel történ ártalmatlanításakor a hulladék éghetsége (ftérték, nedvesség és hamutartalom) vizsgálni kell annak gyulladási hmérsékletét, lobbanás-, és olvadáspontját, mérgez vagy robbanó voltát. Ezen vizsgálatok segítségével meg kell állapítani hogy a hulladék égethet-e központi égetben város szeméttel együtt, vagy kezelése különleges eljárást, vagy berendezést igényel. Vegyipari hulladékok égetésénél gyakran használt speciális berendezések: forgó dobkemencék; fluidágyas, vagy többlépcss kemence iszapszer anyagok esetén; rostély nélküli aknás kemence gyulladás eltt megolvadó manyagokhoz; folyékony hulladékok porlasztása, vagy merül-égk alkalmazása; speciális tzterek (pl. sóolvadékos kemence, plazmareaktor). A rostély nélküli égetk elssorban folyékony, iszap, illetve pasztaszer hulladékok égetésére használatosak, míg a rostélyos berendezéseket szilárd hulladékok esetében alkalmazzák. Szilárd hulladékoknál a maradék mennyisége % (salakolvasztásos tüzelésnél %), folyékony és iszapszer hulladékoknál pedig 2-10 %. Az égetés során keletkez anyagok korróziós hatása elleni védelemrl, a légszennyez anyagok eltávolításáról gondoskodni kell. A gyakorlatilag hamumentes manyagok hasznosítására alkalmas módszer a pirolízis, melynek során a hulladékot levegtl elzárva o C-ra hevítik. A hbomlás eredményeként fleg gázok keletkeznek, melyeket a ftéstl kezdve egészen az újrapolimerizálásig számos célra lehet használni. Iszapkezelés Külön kell beszélnünk a szilárd és a folyékony hulladékok között átmenetet képez iszapszer hulladékokról, melyek részben az iparban, de legnagyobb részt a szennyvízkezelés során keletkeznek. A víztisztításnál, vagy a különböz ipari folyamatokban (br-, cukorgyári, keményít, szesz-, papír-, gyógyszeripari, stb.) képzd iszapok kezelési módja a bennük felhalmozódó vegyi anyagok függvénye. A városi szennyvíztelepeken alapveten kétféle iszapot kapnak: a mechanikai tisztítás ülepítjében a nyersiszapot, és az eleveniszapos biológiai tisztítóból elvezetett fölösiszapot. Az elbbi mennyisége 50 g/f*nap, az utóbbié pedig kb. 30 g/f*nap. Bár kívánatos lenne ennek a hatalmas iszapmennyiségnek a közvetlen mezgazdasági hasznosítása, ez több ok miatt nem valósítható meg.

11 Az iszapkezelés elsdleges feladata a viszonylag nagymennyiség, de kis szárazanyagtartalmú (a nyersiszapé 2,5 5 %, az eleveniszapé 0,5 1 %) térfogatának csökkentése vízelvonással. Az iszapban különböz formában jelenlév (pórus, sejtállomány, kémiailag között) vizet srítéssel, víztelenítéssel és szárítással lehet eltávolítani. Ezen mveletek térfogat-, és víztartalom-csökkent hatását mutatja a következ ábra. Végs elhelyezés eltt a víztelenített, vagy szárított iszapot komposztálják,vagy elégetik. Egy lakos szennyvizét kezel telepen naponta 100 m 3 iszap keletkezik. Els lépésként az iszapot kondicionálják. Ennek célja a tulajdonságok olyan megváltoztatása melynek eredményeképpen a következ mvelet során javul az iszap vízleadó képessége (flokkuláló szerek hozzáadásával érik el). További technológiai cél lehet az iszap ferttlenítése (pasztrözéssel: 30 perc, 70 o C; rádioaktív sugárzással). Az iszapsrítés legegyszerbb módja annak ülepítése, henger alakú mtárgyban, lassú keveréssel, 8 12 % iszapkoncentráció is elérhet. A víztelenítés legelterjedtebb módszere a vákuumszrvel (15-30 % iszaptartalom, folyamatos üzem, vagy szrpréssel (60 % iszaptartalom, szakaszos üzem) történ szrés. Dinamikus víztelenítés centrifugálással, vízszintes tengely, g gyorsulást biztosító ki helyigény centrifugákkal. Szárítás szikkasztóágyakban, mert a hvel tötén szárítás nagyon drága, Égetben történ ártalmatlanítás esetén elszárítást alkalmaznak.

12 Talajvédelem A talaj fontosabb jellemzi: A talaj szemcsézettsége és az egyes frakciók tulajdonságai: Knopp-féle talajszita-sorozattal szitálva az alábbi frakciókat különböztetjük meg: kzettörmelék > 7 mm durva kavics 5 7 mm apró kavics 2 5 mm; a kavics és kzettörmelék jelenléte káros durva homok 0,2 2 mm; a vizet jól vezeti, %-nyi mennyiség hasznos lehet, a kötött talajokat lazítja finom homok 0,02 0,2 mm; a vizet jól vezeti, az agyagtalajokat lazítja, %-ig kedvez lehet por < 0,05 mm iszap 0, mm; víztartó képessége jó, a vályogtalajok f alkotórésze, nagy iszaptartalom csak morzsás szerkezet esetén hasznos agyag, humusz < 0,002 mm; az anyag szervetlen kolloidok, a humusz szerves kolloidok keveréke, kitn víztároló képességgel rendelkeznek, a talaj vázrészeit rögökké, morzsákká ragasztják össze. Az agyagtalajok f része az agyag, mely nagyobb mennyiség esetén kötött, nehezen mvelhet szerkezetet alakít ki, A humusz a talaj élvilágának teremt kedvez feltételeket, és fontos szerepe van a talaj termékenységének fokozásában. A talaj pórusvolumene: a talajtérfogat százalékában kifejezett pórusmennyiség (hézagtérfogat), homogén szikláé 0%, homok- agyag keveréké 32 %, homoké %, kerti földé 65 %, tzegtalajé %. Fontos a pórusok mérete is, a 30 µm-nél nagyobb durva pórusok vezetik a vizet és lehetvé teszik a talaj levegzését. A talaj permeabilitása: megmutatja hogy a talaj víz, vagy más folyadék, illetve a leveg számára milyen mértékben járható át. Értéke a pórusvolumentl és a nedvességtl függ. Talajszennyezés vízzel történ terjedését jellemzi a talaj szivárgási tényezje, értéke a jó szigetel agyagásványokra cm/s.

13 A talaj kapillaritása: elssorban a pórusátmértl függ, de a nedvességtartalom is befolyásolja. Kis átmérj pórusokban a kapillárisemelkedés nagyobb és lassan megy végbe (agyagtalaj esetén 1 2 m, vagy ennél is több), nagy átmérj pórusokban kisebb és gyorsabban megy végbe (homoktalajban 30 cm). A talaj vízkapacitása: a talajminta 105 o C-on tömegállandóságig történ szárítása során elszenvedett, %-ban megadott tömegveszteséget jelenti. Jellemzésére a minimális és a maximális vízkapacitást használják. Az elbbi a talaj pórusaiban visszatartott víz mennyiségét jelenti. Ha a talaj vízkapacitása minimális, már nem érvényesül a talaj kapillaritása. Minimális vízkapacitással rendelkezik pl. a talajvíz-átereszt zóna. Maximális vízkapacitásról akkor beszélünk, ha a talaj pórusterét 100%-ban kitölti a víztartalom. Maximális vízkapacitással jellemezhet pl. a talajvízgyjt zóna, illetve a tömött agyagtalajok. A talajvíz: a talaj a csapadékból, a talajvízbl és igen kis mértékben a talajba jutó leveg páratartalmából fedezi nedvességtartalmát. A talajvíz megkötése pórusokban történik. A víz párolgás és a talajvízbe történ leszivárgás következtében változtatja helyét a talajban. A víztartalom alapján a talaj a felszíntl az impermeabilis rétegig terjeden az alábbi zónákra osztjuk fel: Kiszáradási vagy párolgási zóna helyezkedik el a felszínhez legközelebb. Nedvességtartalma szélsségesen változik. Az átereszt zóna biztosítja a növényzet számára a víztartalékot. Víztartalma elssorban a párolgási zóna víztartalmának függvénye, mert itt még nem érvényesül a talaj vízemel képessége. A kapilláris zónában növelheti a minimális vízkapacitást a kapillaritás és a vízgz mozgása is. A talajvízgyjt zóna tartalmazza a legtöbb nedvességet, maximális vízkapacitással rendelkezik, innen nyerjük ivóvizünket. Az impermeabilis zóna a talajvízgyjt zóna alatt helyezkedik el, mely a víz számára többé-kevésbé áthatolhatatlan, pl. agyag, kzet. A talajban függlegesen mozgó nedvesség az impermeabilis zónát elérve mozgását megváltoztathatja, elmozdulhat oldalsó irányban is a réteg mentén. A talajvízzel kapcsolatban ismerni kell a vízgyjt zóna felszíntl való távolságát, a talajvízáramlás irányát, és talajvíz-ingadozás mértékét. Tiszta, megfelel talajvízállású talajban addig amíg a víz eljut a vízgyjt zónáig, ún. nemesedési folyamaton megy keresztül, ami 4-5 m mélységben márt beteljesedik és sterillé válik a víz. Szennyezett, magas vízállású talajban ez a nemesedés csak részben megy végbe. A talajvíz is szennyezdhet, és így a talajból nyert ivóvíz minsége is tartósan megváltozhat. Hulladék anyagok végs elhelyezése szempontjából is fontos ismerni a talajvíz-ingadozás mértékét. Olyan területet kell erre a célra kijelölni, melynek fels, ingadozási szintje 2 m-nél mélyebben van, és nincsenek a közelében vízellátásra szolgáló kutak. A talajleveg: a pórusokban helyezkedik el, vízgz és különböz bomlási folyamatokból származó gázok találhatók benne. CO 2 -tartalma 0,2 14 %, átlagosan kb. 2 %, O 2 -tartalma kb. 12 %, ezenkívül H 2 S, CH 4, merkaptánok és indol is van benne. Ezek a talaj szerves anyagainak bomlásából származnak, az összetétel anaerob bomlásra utal. A talajlevegben ionizáló sugárzás is észlelhet, mely 3 radioaktív izotóptól származik. A talajleveg összetétele meghatározza a talajban végbemen folyamatok irányát, oxigéndús levegj talajban oxidációs, oxigénben szegény talajban redukciós irányban tolódnak el a biokémiai folyamatok.

14 A talaj természetes összetevi A talaj mikroorganizmusai: a baktériumok fleg a szervetlen részecskéket körülvev kolloid anyagban szaporodnak a legjobban, ugyanis ilyen környezetben a biokémiai folyamatok felgyorsulnak, a baktériumok több táptalajhoz jutnak. A talajbaktériumok mennyisége és fajtája a talaj fizikai, mechanikai tulajdonságaitól, h-, leveg-, és vízgazdálkodásától, ásványi-anyagtartalmától függ. A mezgazdasági mvelés alatt nem álló talaj tömött, kis szemcséj, kis pórusméret, kevés levegt tartalmaz, baktériumflórája is szegényes. A termtalaj fellazított, morzsás szerkezet anyaga temérdek baktériumot és gombát tartalmaz. Tömött, légszegény talajokban már alig vannak, illetve hiányozhatnak az aerob fajok. Kb. 1,5 m-tl lefelé már túlsúlyban vannak az anaerob baktériumok. A talaj mélységével tökéletesedik a baktériumszr szerepe, mert 4-5 m mélységben, a gyepes, kötött talaj alatt a talajvíz már megközelíten steril. A talaj természetes ásványi anyagai: a Föld szilárd kérgébl származnak. Szerepük és az ember biológiai szükséglete szerint makro-,(na, K, Ca, P) mikro-,(cu, Fe, Co, I, Mg, S) és ultramikro-elemek (F, Zn, As, Mn, Sr, Se) csoportjára osztjuk ket. Az ásványi anyagokat az el szervezetek ionok, vegyületek, ritkábban nagyobb molekulatömeg szerves vegyületek formájában veszik fel. A talaj és az emberi szervezet ásványi anyagtartalmát láthatjuk a következ táblázatban. A talaj szennyezdései: minden, a talaj felszínére, vagy közvetlenül a talajba került folyékony, oldott, vagy oldható szilárd antropogén, talajidegen anyag. Ha egy adott anyag koncentrációja a talajban vagy talajvízben meghatározott értéket meghalad, a talajt szennyezettnek tekintjük. A szennyezés forrásai: régebbi lerakók, meddhányók, ülepít-medencék; potenciális szennyez tevékenység területei, nagykiterjedés talajszennyezések; háborús maradványok, katonai területek

15 A talaj szennyez ásványi anyagai részben közvetlenül kerülnek a talajba (pl. veszélyes anyagok lerakása, elásása), részben pedig a szennyez forrásokból a levegbe kerülnek, majd onnan az ülepedés és a csapadék kimosó hatása következtében a talajra/talajba jutnak (pl. egy Al-kohóban 1 kg Al elállítása során 13,2 g kerül a levegbe és onnan a talajba). A mezgazdasági tevékenységbl származó talajszennyezések közül legjelentsebbek a talajjavításra, ferttlenítésre és a növénykártevk elleni védekezésre használt anyagok. Zeket viszonylag nagy mennyiségbe, a talaj fels cm-es rétegébe bedolgozva alkalmazzák. Jelents a permetkiszóródásból, levelekrl a talajba jutó mennyiség is. Hogy a talajvíz milyen mértékben válik szennyezetté, attól függ, hogy a lassú lemosódás ideje alatt az adott hatóanyagból mennyi marad aktív állapotban. A szennyezdést befolyásolja a talajvízszint mélysége, a talaj típusa, a hatóanyag és toxikus termékeinek vízoldhatósága és illékonysága. A talajban elforduló policiklikus szénhidrogének részben mint ott képzd anyagok (a növényzet és a talajbaktériumok szintetizálják ket), részben szennyezésként fordulnak el a talajokban. Utóbbi esetben több forrásból származhatnak, pl. erdtüzekbl, kokszolókból, kolaj-finomítókból, közlekedési csomópontok, forgalmas útvonalak, nagyvárosok légterében os megtalálhatók. Innen a kiüleped aeroszolokkal kerülnek a talajba. Jó öntisztuló-képesség talajokban nem jelentenek különösebb veszélyforrást, ennek hiányában a talajvíz, illetve az ivóvíz szennyezése utján íz-, és szag-beli károsodást okoznak, illetve közvetlenül is veszélyeztetik az embert. A talaj detergens szennyezdésének forrása részben a háztartási szennyvíz, de az ipari szennyvizek befogadójából is bejuthatnak a talajba. A talaj adszorbeálja ezeket, ez a folyamat a legfels 2-3 cm-es rétegben a legintenzívebb. Egy részük a talaj mélyebb részeibe hatolva eléri a talajvizet. Ma az anionaktív detergenseket a talajvíz szennyvíz jelleg szennyezésének kémiai indikátorának tekintik. A talajvízzel vándorolva 1-3 év alatt m-t tesznek meg. Elssorban organoleptikus hatást fejtenek ki, de elsegíthetik toxikus anyagok vándorlását is. A talaj ásványolaj eredet szennyezése pl. balesetek, csvezetékek sérülése nyomán számolni kell vele. Az olaj a talajban kétfázisú, heterogén rendszert alkot. Laza száraz talajban lefelé, tömöttben oldalirányban áramlik. Az olaj a talajvíznél lassabban vándorol, a benzin kb. olyan sebességgel mozog mint a talajvíz. Az ásványolaj eredet szennyezdések a talajvíz minségét rontják, a talaj öntisztuló képességét gátolják. Hulladékokból és hulladékkezelésbl ered talajszennyezés: élvíz befogadók hiányában a folyékony hulladékok egy részét, a szilárd hulladékokat pedig majdnem teljes egészében a talajban, vagy a talajon elhelyezve ártalmatlanítják, megváltoztatva ezzel a talaj eredeti állapotát. Ha ezek a hatások az ember szempontjából kedveztlenek, akkor ez a folyamat a talaj káros elszennyezését jelentik. Fekália, háztartási szennyvíz és szennyvíziszap elhelyezése során patogén baktériumok és nagymennyiség szerves anyag kerül a talajba. Az öntisztulás során a kórokozók elpusztulnak, A szerves anyagok mineralizálódnak, a nitrogéntartalmú vegyületek nitrifikálódnak. Az öntisztulási folyamat végtermékei a klf. szervetlen sók, (melyek a csapadékvízzel vagy a szennyvízzel a talajvízbe jutnak) és a humusz. Ahhoz hogy a talaj öntisztulása végbemenjen idre és megfelel talajrétegre van szükség. Ha a lebontás feltételei térben és idben nincsenek meg, a talajvíz szennyezdhet a még le

16 nem bontott szerves anyagokkal, melyen a vándorlással ivóvíz-kutak vizébe is bejuthatnak és fertzést is okozhatnak.jó áteresztképesség talajban a szennyezdés fleg függleges irányban terjed, az öntisztulási folyamat lezajlásához min. 1,5 m szrréteg-vastagság szükséges, ez néhány évre biztosítja a talajvíz baktériumfertzéstl való mentességét. A különböz tárolókból kikerül iszap ártalmatlanítása legmegfelelbben házi szeméttel 1:4 arányban keverve komposztálással oldható meg. A házi-szemét égetéssel történ megsemmisítése után az eredeti szemétmennyiség %-át kitev salak marad vissza, mely oldható komponenseket is tartalmaz. A salakot is általában talajon helyezik el, a csapadékvíz hatására az oldható anyagok bemosódnak a talajba, jelentsen növelve a talajvíz sókoncentrációját. Ipari hulladékok talajon történ elhelyezése esetén a lerakóhelyen gyakran az egy adott termelési folyamatra jellemz anyagok halmozódnak fel, talajszennyez hatásuk a vízoldható vegyületek jelenlététl függ. Mérgez anyagok még akkor is veszélyt jelentenek, ha nem vízoldhatóak. A talaj szennyezése legeredményesebben a nagyobb arányú hulladékhasznosítással csökkenthet, azonban hulladékok talajon történ ártalmatlanításával továbbra is számolni kell. A talaj természetes hulladékforgató, és rendelkezik olyan sajátosságokkal, melyekkel az anyagok bizonyos fajtáit ártalmatlanítani képes. A talaj öntisztulása A talaj felszínén és mélyén érvényesül öntisztulásban mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszanak szerepet. Természetes körülmények között ioncsere is végbemegy a talajban, mely hosszabb id alatt játszódik le, és az ionok kötési energiáitól is függ. A kationok kötési energiáinak sorrendje: Li + < Na + < K + << Mg 2+ < Ca 2+ < Ba 2+ << Al 3+ < Fe 3+ A talajok öntisztulásában jelents szerep jut a mikroorganiz-musoknak. Steril talajban nincs öntisztulás. Az oxigéntenzió növelése a nitrifikáció, CO 2, SO 2, SO 3 képzdését segíti, csökkentése pedig az NH 3, CH 4 és H 2 S képzdésének kedvez. A talaj fehérjéi ammonifikáció és nitrifikáció révén bomlanak el. (H 2 S, merkaptánok, indol és szkatol képzdik a folyamat során) A szerves anyag oxidációja során zsírsavak keletkeznek, melyek további oxidációval CO 2 -vé és H 2 O-vá alakulnak. Talajszennyezési károk elhárítása A 219/2004 (VII. 21.) kormányrendelet szerint néhány kivétellel tilos, - a földtani közeg és a felszínalatti vizek szennyezésének megelzése érdekében, - a rendelet 1 sz. melléklete szerinti szennyez anyagoknak közvetlen bevezetése felszínalatti vizekbe; közvetett bevezetése felszínalatti vizekbe fokozottan érzékeny területeken; mélymvelés bányákban, illetve mélyinjektálással történ elhelyezése. Szennyez anyag minden emberi tevékenységbl származó anyag, mely a földtani közegbe, felszínalatti vizekbe jutva szennyezést, illetve vízminségromlást okozhat.

17

18 Fokozottan érzékeny területnek számítanak pl.: ivóvízbázisok, ásvány-, és gyógyvizek meghatározott hidrogeológiai védterületei; karsztos területek, ahol a felszínen vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészk, dolomit képzdmények találhatók; állóvizek mederéltl számított 0,25 km széles parti sávja; meghatározott természetvédelmi területek. Érzékeny területek: karsztos területek, ahol 100 m-en belül a felszín alatt mészk, dolomit képzdmények találhatók; ahol a felszín közelében jó vízadó réteg van; állóvizek mederéltl számított 0,25 1 km közötti övezete. Kevésbé érzékeny terület: ami nem tartozik az elz kettbe. A 27/2004 (XII. 25.) KvVM rendelet tartalmazza hazánk településeinek a különbözérzékenység területek szerinti besorolását. Kármentesítés A már bekövetkezett, határértéket meghaladó szennyezettség esetén a tevékenység folytatójának kármentesítést kell végezni. Ha ez ismeretlen, vagy jogutód nélkül megsznt szervezet és a tevékenység a környezetvédelmi törvény hatálybalépését követen folyt vagy folyik, akkor a terület tulajdonosa, vagy használója; tevékenység a környezetvédelmi törvény hatálybalépését megelzen történt, akkor a Magyar Állam nevében kijelölt szervezet kötelezett a kármentesítésre. Az állami feladatokat az Országos Környezeti Kármentesítési Program keretében végzik. Leggyakoribb szennyez anyagok a növényvédszerek, nehézfémek és a szénhidrogének. A szennyezett terület károsodásának megállapítása során rögzítik a terület korábbi használatának történetét, geológiai és hidrogeológiai viszonyokat, a talaj jellemzit, a szennyezés módját, mennyiségét, kiterjedését, valamint a talajvíz jellemzit és szennyezettségét. A talajtisztítási eljárás eredményességét reprezentatív mintavétellel kell igazolni, a késbbiekben pedig ellenrizni kell (pl. figyel-kutakból vett vízminták elemzésével). A földtani közeget és a felszínalatti vizeket ért szennyezés minsítéséhez a 10/2000 (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletet mellékleteiben megadott (A) háttérkoncentrációkat, (B) szennyezettségi és (C i ) intézkedési határértékeket kell alkalmazni. A (B) szennyezettségi határérték felszínalatti víznél az ivóvízminség és a vízi ökoszisztéma igényeinek, földtani közegnél a talajok multifunkcionalitásának figyelembevételével megállapított koncentráció. A (C i ) intézkedési szennyezettségi határérték felett a különböz érzékenységi területeken a környezetvédelmi hatóságnak intézkednie kell a kármentesítésrl. A kármentesítés els szakasz a tényfeltárás, ezt követi a mszaki beavatkozás, majd az utóellenrzés.

19

20