A HAZAI ALACSONY RÉSZMUNKAIDŐ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI OKA ÉS A BŐVÜLÉS FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI FELTÉTELEI

Átírás

1 SZAKCIKKEK, ELEMZÉSEK SERES ANTAL A HAZAI ALACSONY RÉSZMUNKAIDŐ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI OKA ÉS A BŐVÜLÉS FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI FELTÉTELEI A hazai alacsony részmunkaidős foglalkoztatás számottevő szerepet játszik a foglalkoztatottság alacsony szintjében. Az alacsony részaránynak sok oka van. E cikk ezek közül csak egy tényezővel, az alacsony részarány szerző által vélt foglalkoztatáspolitikai okával és a bővülés szerző által vázolt foglalkoztatáspolitikai feltételeivel foglalkozik. Kutatásaim alapján az alacsony részarány foglalkoztatáspolitikai oka az, hogy a foglalkoztatáspolitika középpontjában a kisgyermekes nők, mint társadalmi célcsoport kivételével a részmunkaidős foglalkoztatás általános bővülése, bővítése áll, annak ellenére, hogy ennek nincsenek meg a feltételei. A bővülés érdekében alapvető irányváltásra, szelektív foglalkoztatáspolitikára lenne szükség, azokra a társadalmi célcsoportokra kellene koncentrálni, ahol a jelenlegi gazdasági és kereseti viszonyok között a legnagyobbak a részmunkaidő bővülésének tartalékai. Ezek a célcsoportok a következők: a kisgyermekes nők, a diákok, a nyugdíjasok, a rokkantak és megváltozott munkaképességűek, továbbá az alacsony iskolai végzettségű tartósan inaktívak és tartósan munkanélküliek. A bővülés érdekében meg kellene változtatni a foglalkoztatáspolitika szemléletét: a hátrányos helyzetű társadalmi rétegeknél az alacsony összegű állami ellátások esetén nem kellene korlátozni a részmunkaidős munkavégzést. Az alacsony keresetszint és az alacsony részmunkaidő közötti kapcsolat A teljes munkaidős keresetek alacsony szintje a részmunkaidő terjedésének egyik legalapvetőbb akadályozó tényezője (1. táblázat a következő oldalon). A táblázat szerint 2013-ban a havi nettó keresetek átlaga Ft volt, ezen belül a fizikai foglalkozásúaknál Ft, a szellemi foglalkozásúaknál Ft. A részmunkaidő hazai terjedését az alacsony teljes munkaidős keresetszint alapvetően megnehezíti, míg a fejlettebb országokban a magyar keresetszint 4-6 szorosát kitevő átlagos teljes munkaidős keresetszint alapvetően megkönnyíti, sőt ösztönzi. Azoknak a hazai ágazatoknak egy részében is alacsonyak a teljes munkaidős átlagkeresetek, ahol potenciálisan nagyobb arányú részmunkaidős dolgozó alkalmazására lenne lehetőség. Az 1. táblázat szerint például 2013-ban a részmunkaidő terjedése szempontjából potenciálisan kedvező kereskedelemben és a vendéglátásban a teljes munkaidős átlagkereset elmaradt az országos átlagtól. Ráadásul a dolgozók jelentős része minimálbéren van foglalkoztatva, és a évi Ft-os minimálbér jelentősen elmaradt az egyébként is alacsony átlagkeresettől. Az 1. táblázat alapján a teljes munkaidős kereset oldaláról további nehezítő tényező, hogy a részmunkaidő egyik fő tartalékát jelentő fizikai foglalkoztatottaknál általában jóval a nemzetgazdasági átlag alatt vannak az átlagkeresetek. Seres Antal kandidátus, MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 31

2 1. TÁBLÁZAT: A TELJES MUNKAIDŐS DOLGOZÓK NETTÓ ÁTLAGKERESETEI NEMZETGAZDASÁGI ÁGANKÉNT, 2013 Gazdasági ág, ágazat Nettó átlagkereset (Ft/fő/hó) Fizikai foglalkozásúak nettó átlagkeresete (Ft/fő/hó) Szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete (Ft/fő/hó) Mezőgazdaság, erőgazdálkodás, halászat Ipar összesen Építőipar Kereskedelem, gépjárműjavítás Szállítás, raktározás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Információ, kommunikáció Pénzügyi, biztosítási tevékenység Ingatlanügyletek Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás Oktatás Humán-egészségügyi ellátás Szociális ellátás Művészet, szórakoztatás, szabad idő Egyéb szolgáltatás Nemzetgazdaság összesen fő feletti vállalkozások, központi és helyi költségvetési szervezetek, társadalombiztosítás és kijelölt nonprofit szervezetek. Forrás: KSH Az alacsony teljes munkaidős keresetszint és alacsony minimálbér tulajdonképp azt jelenti, hogy sok hazai vállalatnak és vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy az Európai Unió fejlettebb országainak részmunkaidős keresetszintjén vagy e szint alatt teljes munkaidős dolgozót alkalmazzon. A munkáltatók a számukra kedvező teljes munkaidős keresetek és minimálbér mellett nem érdekeltek a részmunkaidő nagyobb arányú bővítésében, mert az EU fejlettebb országaihoz viszonyított alacsony teljes munkaidős keresetszint és alacsony minimálbér is biztosítja a munkabér-költség hatékonyságát. Az alacsony keresetszint mellett a munkáltatói érdekek találkoznak az alkalmazottak érdekeivel, mert a munkavállalók széles körében hiányzik a részmunkaidő-vállalás motivációjának legalapvetőbb feltétele. Az 1. táblázat alapján amely átlagokat mutat a kétkeresős családok többsé- MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 32

3 génél a teljes munkaidőre kifizetett nettó kereset sem elegendő a megélhetéshez, ezért inkább az jellemző, hogy a dolgozók túlmunkát vállalnak a kereset kiegészítése céljából. Az aktív korú, alacsony teljes munkaidős keresetű, illetve minimálbéres munkakörökben dolgozó társadalmi csoportoknál tehát nem reális lehetőség a részmunkaidő. Az 1. táblázat alapján ma már Magyarországon is vannak nem nemzetközi összehasonlításban, hanem hazai viszonylatban az átlagosnál magasabb teljes munkaidős keresetű munkahelyek. Ezeken a területeken a teljes munkaidős kereset oldaláról nagyobb a potenciális lehetőség a részmunkaidő bővülésére. De egyrészt ez nem általános jelenség. Másrészt ezeken a területeken is csak akkor van lehetőség a bővülésre, ha a részmunkaidőt befolyásoló többi tényező is kedvezően hat. Például a pénzügyi szolgáltatások területén hazai viszonylatban magasabbak az átlagkeresetek, de itt döntően magasan kvalifikált munkakörök vannak, és ez nem kedvez a részmunkaidő szélesebb körű alkalmazásának. Vagy például az iparban magasabb az átlagkereset az országos átlagnál, de a részmunkaidő elsősorban a szolgáltatásra, és nem a termelő tevékenységre jellemző (Seres, 2014). Korábbi kutatásom során a részmunkaidőben dolgozók keresetei nagyon alacsonyak voltak, nemzetgazdasági átlagban a részmunkaidős átlagkereset közel 41%-a volt a teljes munkaidős keresetnek (Seres,2010:62). Ebből megélni nem lehet. Ezért feltehetően ezek mögött döntően vagy olyan részmunkaidős munkavállalók vannak, akiknek ez más jövedelemforrás melletti jövedelmet jelent, vagy pedig családot még nem alapított fiatalok, diákok, akiket eltart a családjuk, és akik egy kis mellékes jövedelemre, zsebpénzre tesznek szert, például a tanulás mellett. Az alacsony keresetszint, az alacsony részarány, és az alacsony részarány foglalkoztatáspolitikai oka közötti kapcsolat Az 1. táblázat, illetve a részmunkaidős keresetekkel kapcsolatos kutatásaim azt bizonyítják, hogy az alacsony teljes munkaidős keresetszint nem teszi lehetővé a részmunkaidő általános bővülését. Az alacsony részarány foglalkoztatáspolitikai oka az, hogy az alacsony teljes munkaidős keresetszint ellenére a kisgyermekes nők, mint társadalmi célcsoport kivételével, a részmunkaidővel kapcsolatos foglalkoztatáspolitika középpontjában az általános bővülés, illetve általános bővítési cél áll. Mivel a jelenlegi kereseti viszonyok között a részmunkaidős jövedelemből megélni nem lehet, ezért az általános bővülést szem előtt tartó foglalkoztatáspolitika hatástalan, illetve a feltételek hiányában csak kívánság marad. A részmunkaidő bővülésének jelentős tartaléka a jelenlegi kereseti viszonyok között nem az olyan főállású, aktív korú, teljes munkaidős, alacsony keresetű dolgozói rétegeknél van, akiknek ez az egyedüli megélhetési forrásuk. Az alacsony részarány foglalkoztatáspolitikai oka tehát az is, hogy a kisgyermekes nők kivételével nem szelektív, nem azokra a társadalmi csoportokra koncentrál, ahol a jelenlegi gazdasági és kereseti viszonyok között nagyobb lehetőség van a bővülésre. A foglalkoztatáspolitikában a részmunkaidő általános bővülésének támogatása más okokból sem indokolt. A gazdasági tevékenység szezonalitásában és hullámzásában érintett szolgáltatási ágazatokban terjed az a vállalati stratégia, hogy a foglalkoztatásnak inkább a szerkezete változzon, mint a szintje. E folyamat során a teljes munkaidős állások egy részét többek között részmunkaidős állásokká alakítják át úgy, hogy egy teljes munkaidős állásból egy részmunkaidős állást hoznak létre. Ez a munka újraelosztásának olyan formáját képviseli, amelynek nincs munkahelybővítő szerepe, hozzájárulhat viszont a munkahely stabilizálásához és a munkanélkülivé válás megelő- MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 33

4 zéséhez, fékezheti a foglalkoztatottsági szint romlását. Lehetővé teszi a munkahely megőrzését, kötődést a munkaerőpiachoz és mérsékelheti a munkaerő vándorlását. Nincs szükség viszont az ilyen vállalati stratégián alapuló részmunkaidő bővülés foglalkoztatáspolitikai eszközökkel történő ösztönzésére, támogatására. A foglalkoztatáspolitikában célszerű megkülönböztetni a főállásként és a mellékállásként végzett részmunkát. Mást jelent az, ha valakinek a részmunkaidős jövedelemből kell (kellene) megélni, és megint mást, ha például valaki elsődleges jövedelem, illetve főállás mellett végez részmunkát. A két típus elkülönítése a részmunkaidővel kapcsolatos foglalkoztatáspolitikában azért is fontos, mert például a hazai oktatás és az egészségügy területén a részmunka jelentős része nem főállású részmunka (például a tanárok, orvosok esetében), hanem a teljes munkaidős állás melletti részmunka, ami elterjedt ebben a két költségvetési ágban (Seres, 2014). Ezeknél a magasan kvalifikált, jól kereső, nem hátrányos helyzetű szakembereknél, akik a főállású munkakörük mellett mellékállásként végeznek részmunkát, nem indokolt részmunkaidőt ösztönző rendszert működtetni. Ez nem jelenti azt, hogy korlátozni kellene az ilyen részmunkát. A bővülés foglalkoztatáspolitikai feltételei A részmunkaidő bővüléshez meg kellene változtatni a foglalkoztatáspolitika irányát. Az általános bővülést szem előtt tartó foglalkoztatáspolitika helyett olyan szelektív foglalkoztatáspolitika javasolt, amely csak azokra a társadalmi csoportokra irányul, ahol reális lehetőség van a bővülésre. Ide olyan társadalmi rétegek tartoznak, ahol az érintetteknek vagy van valamilyen jövedelmük, vagy eltartja, támogatja őket a családjuk, így a részmunkaidős bér kiegészítő jövedelmet vagy egy kis mellékest jelent. Az eddiginél hatékonyabb foglalkoztatáspolitika, illetve a foglalkoztatottság növelése és az inaktivitás csökkentése érdekében öt társadalmi csoport esetében kellene hatékonyabbá tenni a részmunkaidő bővülésnek támogatási, ösztönzési rendszerét. Szinte minden, a munkavállalók körében végzett felmérés azt jelzi, hogy a kisgyermekes nők egy része szívesen dolgozna részmunkában. Ez az a terület, ahol a munkavállalókra és a munkáltatókra egyaránt kiterjedő jelentős ösztönzési és szabályozási rendszer működik, mint a közszférában, mint a versenyszférában. A január 1-jétől érvényes évi CXXVI. törvény megteremtette ennek lehetőségét, kezdetben a közszférában, később a törvény kiterjesztése nyomán a versenyszférában is. A törvény szerint a kisgyermekes nők kérelme alapján a munkáltató köteles részmunkaidőt felajánlani. A munkavállaló kérését a munkáltató csak nyomós indok esetén tagadhatja meg, például, ha ez számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását. Ez a hazai jogszabály megfelel a fejlettebb országokban alkalmazott szabályozásnak, így segíti a kisgyermekes nők részmunkaidős munkavállalásának bővülését. A versenyszférában mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra kiterjedő kedvezmények (például adókedvezmény) segítik a kisgyermekes nők részmunkaidős foglalkoztatásának bővülését. Magyarországon a napi 4-6 órás részmunkaidős foglalkoztatás jellemző. Ezzel szerepe leszűkül. Frey Mária elemzése alapján azokban a külföldi országokban, amelyekben a részmunkaidő elterjedt, ott a legkedveltebb változat a teljes munkaidős foglalkoztatás a hét egy részében (Frey, 2008:29-30.) MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 34

5 Egyes szolgáltatási ágazatokban és gazdasági tevékenységekben személyi szolgáltatások, irodai munka, szellemi tevékenység egy része stb., a heti alapon alkalmazott részmunka esetén bővülhet a lehetőség a családi teendők és a részmunkaidő összehangolására. Ezért fontos lenne a családi teendők és a munka összehangolásának, illetve a kisgyermekes nők részmunka-lehetőségeinek további bővítése, illetve feltételeinek további javítása újabb részmunkaidő típusok alkalmazásának ösztönzésével. A részmunkát vállalók másik nagy csoportját a tanulók, diákok jelentik. Egyrészt a főiskolai, egyetemi hallgatók részmunkája, másrészt a szakmunkásképző iskolákba járó és középiskolás diákok, tanulók hétvégi és nyári részmunkaidős foglalkoztatása. A dolgozó diákok kettős státuszúak: tanulók és részmunkaidőben keresők (az egyetemisták és főiskolások egy része ma már részben így keresi meg a tanulás költségeit). A diák-részmunka ösztönzése azért is fontos lenne, mert az így szerzett munkatapasztalat javítja az elhelyezkedési esélyeiket. A hazai szabályozás nem segíti hatékonyan a diákmunkát, diákfoglalkoztatást azzal, hogy nem veszi figyelembe a sajátos helyzetüket. Az Európai Unióban az utolsók között lévő, nagyon alacsony diákrészmunka arány miatt ezen radikálisan változtatni kellene, életszerű és betartható szabályokra, nem korlátokra, hanem a részmunkaidős diákmunka erőteljes ösztönzésére lenne szükség. A harmadik támogatási célcsoportot a nyugdíj mellett részmunkaidőben dolgozók jelentik. Fontos lenne a nyugdíj melletti legális részmunka hatékonyabb ösztönzése a fekete foglalkoztatás helyett, mert egyrészt az elmúlt időszakban sokan mentek nyugdíjba az öregségi korhatár alatt, másrészt az öregségi nyugdíjasok egy részének állapota még hosszú évekig lehetővé teszi a munkavállalást. A nyugdíjba vonulási és a rokkantsági szabályok megszigorításáig mind a közszférában, mind a versenyszférában szalagszerűen gyártották a nyugdíjasokat, a rokkantakat és a járadékosokat, idő előtt vontak ki tömegesen ereje teljében vagy jó egészségi állapotban lévő, dolgozni tudó embereket a munka világából. A gazdaságnak is előnyös lehet a nyugdíjasok részmunkaidős foglalkoztatása, mivel a nyugdíjasokat már nem terhelik olyan kötöttségek, mint a családos fiatalokat és középkorúakat. Az egyik legrugalmasabban bevethető részmunkaidős munkavállalói kört a nyugdíjasok és a családot még nem alapított fiatalok, különösen a diákok alkotják, ezért a szolgáltatási ágazatokban a gazdasági tevékenység hullámzásához igazított részmunka egyik potenciális tartalékát jelentik. Velük tudják a vállalatok a legjobban megoldani a forgalom hullámzásakor megnövekedő feladatokat, továbbá a szabadságon, szabadnapokon, betegszabadságon lévők helyettesítését. A nyugdíjasok esetében a fejlett országokban bevált, a tovább-dolgozást ösztönző részmunkaidős programok bevezetésére és a részmunkaidőben tovább-dolgozást gátló intézkedések, rendeletek eltörlésére lenne szükség. Az elkövetkező 5-10 évben várható a Rakó-korszakban született több százezer munkavállaló nyugdíjba vonulása. Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részére vonzó részmunkaidős programmal is meg kellene próbálni minél tovább a munka világában, illetve az adót és társadalombiztosítási járulékot fizetők között tartani ennek a generációnak egy részét, ösztönözve a fokozatos visszavonulásukat, csökkentve ezzel is a nyugdíjkassza várható hiányát. A negyedik terület a rokkantak és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának javítása a részmunka segítségével. Az itt lévő tartalékokat bizonyítják a rehabilitációs járulék tapasztalatai, bár ez nem kifejezetten a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozik. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásról szóló évi IV. törvény szerint a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegí- MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 35

6 tése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát. A hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám és a rehabilitációs hozzájárulás éves mértékének a szorzata ben 177,6 ezer Ft volt az egy főre jutó összeg január 1-jétől azonban ez több mint ötszörösére, 964,5 ezer Ft-ra növekedett, ami havonta több mint 80 ezer Ft pluszköltséget eredményez minden, a létszámból hiányzó megváltozott munkaképességű dolgozó után. A hozzájárulás 2013-ban kb. 20 ezer Ft-tal maradt el attól a havi költségszinttől, amit egy főállású, teljes munkaidős minimálbérrel felvett alkalmazottnak kellett fizetni. A KSH adatai szerint 2012-ben a mintegy 767 ezer megváltozott munkaképességű felnőtt közül alig 138 ezren dolgoztak, ez az arány lényegesen elmaradt az európai átlagtól. A vállalkozások által fizetett rehabilitációs járulék éves összege 2013-ban meghaladta a 64 milliárd Ft-ot, ami azt jelzi, hogy mintegy 64 ezer olyan potenciálisan szabad munkahely volt, ahol ilyen munkavállalók alkalmazása helyett inkább befizették a rehabilitációs hozzájárulást. Meg kellene vizsgálni ennek a kedvezőtlen tendenciának az okát, és a munkáltatókat jobban ösztönző rendszert kellene alkalmazni. Az ötödik társadalmi célcsoportot a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű, tartósan munkanélküliek és tartósan inaktívak jelentik. Ennél a társadalmi csoportnál a közmunkához hasonlóan a részmunkaidő belépőt jelenthet a munka világába, ahonnan később egy részük tovább tud lépni a teljes munkaidős állások felé. Pozitív foglalkoztatási szerepe lehet tehát annak is, ha az alacsony képzettségű, teljes munkaidőben még nem dolgozott munkavállaló, illetve munkanélküli vagy inaktív kap lehetőséget a részmunkára. E célcsoport részmunkaidőben betöltött potenciális jelentőségét bizonyítja, hogy kutatásom alapján a vállalatok számára nagy arányban elsősorban segédmunkára, betanított munkára, képesítést nem igénylő, vagy viszonylag alacsonyabb képzettségi igényű munkakörökben és szakmákban lehet előnyös nagyobb arányban részmunkaidősöket alkalmazni, mert rövid a betanítási idő és kisebbek a munkabérköltségek. Ennél a társadalmi csoportnál fontos lenne olyan, a cégek és munkavállalók felé irányuló ösztönzési és szabályozási rendszer működtetése is, amely segíti az átjárást a részmunkaidőből a teljes munkaidőbe. Az öt társadalmi célcsoport tekintetében csak a kisgyermekes nőknél van a részmunkaidős foglalkoztatás növekedését ösztönző program. Fontos lenne a másik négy társadalmi csoportra is külön-külön, a sajátosságokhoz igazodó, az érintett potenciális munkavállalókat és munkáltatókat egyidejűleg ösztönző szabályozási rendszer bevezetésére. A részmunkaidős foglalkoztatás bővülése érdekében meg kellene változtatni a foglalkoztatáspolitikának azt a gondolkodásmódját, szemléletét, amely az állami ellátások (például nyugdíj, szociális segély, rokkantnyugdíj stb.) tekintetében a kisgyerekes nők kivételével tiltja vagy korlátozza a munkavégzést. A szemléletmódban el kellene választani a teljes munkaidős és részmunkaidős munkavégzést. A teljes munkaidős állások esetében indokoltnak lehet tekinteni, hogy amennyiben egy munkavállaló teljes munkaidős jövedelmet kap, illetve a teljes munkaidős állás betöltésére alkalmas, akkor nem indokolt számára az állami ellátás folyósítása. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknál a jóval kisebb mértékű jövedelmet, illetve egy kis mellékest biztosító részmunkaidős foglalkoztatásnál azonban a kis összegű állami ellátások tekintetében a korlátok oldására lenne szükség. MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 36

7 A 2. táblázat az egészségkárosodott személyek ellátásának összegét mutatja 2013-ban. 2. TÁBLÁZAT: EGÉSZSÉGKÁROSODOTT SZEMÉLYEK SZOCIÁLIS JÁRADÉKAIBAN RÉSZESÜLŐK ELLÁ- TÁSÁNAK EMELÉS UTÁNI ÁTLAGÖSSZEGEI JANUÁRBAN A teljes ellátás Megváltozott munkaképességűek ellátásai emelés előtti átlagösszeg Ft/hó emelés utáni átlagösszeg Ft/hó Rokkantsági és rehabilitációs ellátások ebből: Korbetöltötté vált rokkantsági ellátások Korhatár alatti rokkantsági ellátások Rehabilitációs ellátások Rehabilitációs járadékok Bányászok egészségkárosodási járadéka Forrás: Fazekas Károly Neumann László (szerk.) [2014], 320. o. A 2. táblázat alapján a rokkantági és rehabilitációs ellátások átlagösszege januárban Ft volt havonta. Mivel ilyen kis összegű állami ellátásokból megélni nem lehet, ezért, ha a foglalkoztatáspolitika korlátokat állít a legális részmunkaidős munkavégzés elé, akkor az érintett rétegek jelentős része nem legális munkavégzésre kényszerül. A foglalkoztatáspolitikai szemléletváltozás a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknál a részmunkaidő segítségével feltehetően lehetővé tenné a legális foglalkoztatás bővülését. Különösen fontos lenne, hogy a kis összegű állami ellátásban részesülő rokkantaknál, megváltozott munkaképességűeknél és a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű, tartósan inaktívaknál és tartósan munkanélkülieknél legalább egy ideig legyen lehetőség a legális részmunkaidős munkavégzésre. A szemléleti áttörés a kisgyermekes nőknél már bekövetkezett (a GYES és a GYED mellett is lehet dolgozni), a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében a kis összegű állami ellátásban részesülő hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknál is erre lenne szükség. Irodalomjegyzék: Fazekas Károly Neumann László (szerk.) [2014]: Munkaerőpiaci Tükör MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft., Budapest, Frey Mária [2008]: Nők és férfiak a munkaerőpiacon a Lisszaboni Növekedési és Foglalkoztatási Stratégia céljai tükrében. Kézirat. Központ Statisztikai Hivatal, intézményi munkaügyi statisztika Seres Antal [2010]: A részmunkaidős foglalkoztatás tendenciái és terjedésének tényezői az Európai Unióban és Magyarországon. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, MT-DP 2010/10. Publikációk/MT-DP Műhelytanulmányok/2010. Seres Antal [2014]: Gazdasági szektorok, tevékenységek és a részmunkaidő alkalmazása közötti kapcsolat. Munkaügyi Szemle LVIII. évf. 4. sz p Vissza a tartalomjegyzékhez MUNKAÜGYI SZEMLE 2015 / 4. SZÁM 37