Tóth Árpád ( )

Átírás

1 Tóth Árpád ( ) 1886-ban Aradon született. Debrecenben nőtt fel, apja szobrász volt tól a budapesti egyetem magyar-német szakos hallgatója lett, verseit A Hét, a Vasárnapi Újság és a Nyugat is közölte ben anyagi gondok miatt abbahagyta tanulmányait, visszatért Debrecenbe, ahol helyi lapok munkatársa lett ben megismerkedett egyetlen szerelmével, Lichtmann Annával, akit 1917-ben - Hatvany Lajos anyagi támogatásával - feleségül vett tól Budapesten keresett megélhetést, tüdőbaját szanatóriumokban igyekezett gyógyíttatni, ebben is Hatvany segítette ban fiatalon halt meg RÖVID PÁLYAKÉP A Nyugat első nemzedékének lírikusa és a XX. század elejének egyik legnagyobb hatású műfordítója. Egységes poétikai látásmóddal és jellegzetes tematikával megalkotott életműve meglehetősen egynemű (homogén). Verseinek visszatérő témája a magány érzése és az elszigeteltség tapasztalata. Alaphangja a panaszos lemondás. E tematikát Tóth Árpád költészete jellegzetes motívumokkal (évszak, napszak, fa, növény, virág, hold, csillagok, csönd, hajó) és látványelemekkel alkotja meg. A rövid életműben ugyanakkor megfigyelhető a szókincs, a képalkotás, valamint a jelenetezés egyszerűsödése. Versei gyakran szótagos jambikus sarokba és nyolcsoros, keresztrímes versszakokba rendeződnek. Versnyelve szimbólumokkal alig él. Költészete meghatározóan az impresszionizmussal hozható összefüggésbe. Erre utal többek között a jelzős és határozós szerkezetek, valamint a szinesztéziák, hasonlatok, illetve a verszene kitüntetett szerepe. Az impresszionizmus jelenlétére hívhatja fel az olvasó figyelmét az a tény is, hogy verseinek témája legtöbbször egy-egy benyomás köré szerveződik. Erre rendszerint a beszédhelyzet konkrét megjelölése utal. A Nyugat indulásától körébe vonta, 1908-tól publikálta verseit, később kritikai tárgyú írásait is. Első verseskötete 1913-ban jelent meg Hajnali szerenád címmel, melyet a második lírakötet, a Lomha gályán 1917-ben követett. Ez utóbbiról Babits közölt kedvező cikket a Nyugatban ban jelentkezett harmadik lírakötetével, Az öröm illan címmel. Babitscsal és Szabó Lőrinccel együtt fordította Baudelaire A Romlás virágai kötetét, a közös munka 1923-ra készült el ban önálló fordításkötetet is kiadott. Az Örök virágok tíz év fordításaiból (Villan, Rilke, Goethe, Mallarmé stb.) válogatott. Halála után, 1928 végén látott napvilágot negyedik verseskötete, a Lélektől lélekig.

2 ELÉGIA EGY REKETTYEBOKORHOZ Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka. S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj, Vihar már nékik az, váratlan sodru vész, S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat A lomha óriás, hisz oly borús szegény. Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel, Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember! Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok S a sűrű napsugár forró arany verése Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog, Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése; Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után, Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát Az öntudat nem űz, a konok kapitány. Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét A kínok vasszöge szorítja össze testté, S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét, Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté, Bár fájó szögeit már a létentúli lét Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza: A néma szirteken békén omolni szét S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa. És hát a többiek?... a testvér-emberek, E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák, Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, - Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:

3 Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se, Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé. Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon Csak miriád virág szelíd sajkája leng: Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége! S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka, S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke. KÉRDÉSEK 1. Milyen előfeltevések fogalmazhatók meg a vers címe alapján? Milyen jóslatok adódhatnak a címből a beszédhelyzetre és a vershelyzetre vonatkozóan? 2. Mennyiben igazolta előfeltevéseiteket az elsődleges olvasat? 3. Hogyan pontosítható a vers alapján a beszédhelyzet és a vershelyzet? 4. Hol, milyen jelentésekben jelenik meg a szövegben a hajótoposz? Hogyan igazolnátok jelentésváltozatainak logikus építkezését? 5. Hogyan tagolható a vers hajó metaforikájának jelentése alapján a szöveg? (Indokoljatok! ) 6. Mi jellemzi a megszólalás helyzetét és környezetét az 1-3. versszakban? 7. Milyennek mutatkozik a természet és a beszélő viszonya az 1-3. versszakban? 8. Hogyan értelmezi a beszélő saját sorsára vonatkoztatva élet és halál viszonyát a 4. versszakban? Milyen irodalmi szövegeket, hogyan idéz meg ez a versszak? 9. Mi a szerepe az 5-6. versszakban a bibliai utalásoknak? Miben különbözik jelentésük a bibliaitól? Vajon mi az eltérés szerepe? 10. Mi a különös a vers zárlatának idilljében? A vers műfajkijelölő címe egyrészt olyan hagyományhoz utalja a megszólalást, amelyet valamilyen értékek hiányának rezignált tudomásulvétele jellemez. Másrészt a beszélő és a természet viszonyát tematizálja. Ennek alapján akár azt is feltételezhetjük, hogy a versbeli megszólalás a látvány leírása felől a meditáció, a gondolatiság irányába fog elmozdulni. Ezeket a feltevéseket a hat versszakos költemény szövege igazolja. A nyolcsoros, keresztrímes strófák és a meghatározóan hatodfeles jambikus sorok (alexandrinok) az olvasót lassan építkező epikus formákra emlékeztethetik.

4 --uuu - u - u-u-u Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve Az Elégia egy rekettyebokorhoz a hajótoposz lehetséges jelentéseinek kihasználásával egyetlen költői képből kibomló allegória. Az impresszionizmus hatását mutatja többek között, hogy a jelen idejű megszólalás a pillanatnyi benyomásból kibomló gondolatiság és a monologikus beszéd egyidejűségének látszatát kelti. Ugyanakkor az alkotás képrendszere és szerkezeti felépítése a nagyon is tudatos megalkotottságra hívhatja fel a befogadó figyelmét. A mű arányosan bomlik két szerkezeti egységre. Első három versszaka a lírai én szemlélődő állapotát és a szemlélet tárgyát (önmaga és a rekettyevirág) állítja középpontba. A látványelemből fejlődik ki a mű alapmetaforája, a rekettyevirág-légi sajka-arany hajóraj kép. A névátvitel alapja a szemlélődés látószöge (a cserje fölött a kék ég mint víz). Továbbá a rekettyecserje csónakos, sárga virágzatáról való egyszerű tudás vagy megfigyelés. A beszélő helyzetét a természetközeliség, lélekállapotát a szomorúság, a gondterheltség jellemzi. A megszólalás tere és ideje jelölt ("hegyen", fejem fölé", "Nyárvégi délután"). Ez az alaphelyzet, illetve önszemlélet alakítja a vers első részének viszonyrendszerét. Benne az emberhez és természethez ellentétes értékek kapcsolódnak. Például a kínzó öntudat és a boldog öntudatlanság, a vágyak betöltésének kényszere és a vágy nélküliség szelíd, idilli állapota, a gond és a gondatlanság vagy a bolyongás és a lebegés képzete. A második szerkezeti egység a rekettye-hajó metaforát a hajótoposz hagyományos jelentés lehetőségeivel (emberi sors-hánykódó hajó, élet-tenger) építi tovább. A negyedik versszakban a beszélő a hajóképet kiterjeszti önmagára ("is"). Ugyanakkor át is értelmezi ( de ) a személyes sorsnak, a szenvedésnek és a halálközelségnek a francia szimbolistákra emlékeztető jelentéskörével. Az olvasónak nemcsak a motivikus kapcsolatok tűnhetnek föl (út, utazás, tenger, hajó, sors, szenvedés, halál), de a nyelvi megformálás rokonsága is. Erre az adhat magyarázatot, hogy Baudelaire Az utazás vagy Rimbaud A részeg hajó című költeményét épp Tóth Árpád ültette át magyarra. A negyedik versszaktól a szemlélődést meditáció, az ember-természet viszonyt a lírai énen belüli viszonyok, a látványt a látomás váltja fel. A képalakítás érdekessége, hogy az öntudat vezérelte szenvedéssel teli lét negatív értéktartományával halál békéje és csöndje képez ellentétet ("léten túli lét"). Ezt a középkori tengerészlegenda mágneshegy motívuma teszi érzékletessé. (Eszerint a tengerek sarkának titokzatos hegye magához vonzza a hajót összetartó szegeket.) E motívumok más összefüggésben ismétlődnek majd az elégia záró versszakában. Az ötödik szakasz a hajómetaforikát a többi emberre is érvényessé teszi. A látomás egyre tágabb körökben mozog. Újabb motívumai (vértenger illetve a könny- és vérözön) egy apokaliptikus pusztulás lehetőséget helyezik kilátásba. A bibliai özönvízzel szemben ezt nem követi túlélés, újélet vagy megtisztulás. A Bibliában a szivárvány Isten megbékülésének és emberrel kötött szövetségének a szimbóluma. Tóth Árpád versének utolsó strófája felülírja ezt a hagyományos jelentést. Hiszen az eget és a földet összekötő szivárvány itt az ember nélküli ünnep, a természet békéjének jelképévé válik. Az "Egy néma ünnepély, ember utáni csend" sor olvasható Vörösmarty Előszó című versének zárlatára való utalásként is. Míg azonban az Előszó az ember pusztulását

5 tragikus értéksemmisülésnek állítja. Tóth Árpád költeménye a béke és a harmónia megszületésének feltételeként mutatja fel. A beszélő szerint ugyanis csak az emberi faj kipusztulását követően érvényesülhet a világban a természet boldog, öntudatlan harmóniája. Ebből fakad. hogy az utolsó két sor inkább himnusz, mint elégia. A lótusz a keleti kultúrák egyik legfontosabb szimbóluma. A káosz vizeiből kiemelkedő rend, az élet és a kozmosz jelképe, termékenység- és tisztaságszimbólum. A verset záró látomásban egy fehér lótuszvirágból születik meg a Béke hószín szárnyú istensége. Ha tudjuk, hogy az Elégia egy rekettyebokorhoz 1917-ben, vagyis az első világháború idején keletkezett, megérthetjük a versben hangot kapó elementáris békevágy indítékát is.