O D O N TASPIS (SYN O D O N TA SPIS) D IV E R G E N S N. SP. A C S IL L A G Y H E G Y I O LIG O CÉNBÖ L

Átírás

1 O D O N TASPIS (SYN O D O N TA SPIS) D IV E R G E N S N. SP. A C S IL L A G Y H E G Y I O LIG O CÉNBÖ L Solt Péter M Áll Földtani Intézet Budapest, N épstadion út 14 H-1143 ETO ( ) Tárgyszavak cápa, Odontaspis ( Synodontaspts) divergens n sp, alsó-oligoeén felső-rupéli, Tardi Agyagm arga Form áció, Budapest (Csillaghegy) (Budapest) Csillaghegyről, a téglagyár agyagfejtőjének alsó-oligocén, felső-rupeli korú rétegsorából, a Tardi Agyagm arga F orm ációból egy capa testének m aradványai kerültek elő A lelet az Odontaspis nemzetségen belül új fajnak bizonyult Tengeri üledékek gyakran rejtik az egykor élt cápák jó megtartású fogait, a fosszilizációs körülmények szerencsés összejátszása bőrfogakat, esetenként csigolya-testeket is megőrizhet Általában egy-egy szétszórt elemet találunk, és a gazdagabb cápafogas rétegekből feltárt leletek egyazon egyedhez való tartozására is csak tobb-kevesebb megalapozottsággal bíró feltevéseink lehetnek A porcos halak testének az állat kimúlása utáni még a beágyazódás előtti rohamos széthullása a fő oka annak, hogy kezdetben egy-egy megtalált elem (elsősorban szórvány fogak) alapján számtalan taxon született Teljes joggal tekinthetők világritkaságnak azok a leletek (E K okén , M L eriche 1910, W E R eif 1974, S E B e n d ix -á lm g r e e n 1983), melyek a váz elemeit az egykori test anatómiai egységében őrizték meg Az összehasonlító anatómia, a tengerkutatás, az aktuopaleontológia fejlődése, a ma élő porcoshalak testének, életmódjának alaposabb tanulmányozása, de különösen néhány teljesebb leletegyuttes rendszertani pontosításokat tesz le-,hetővé A hazai cápamaradványok mindeddig széthullott fogak tömegéből, néhány bőrfogból és pár csigolyából álltak (K och A 1903, W W e ile r 1933, H o ru sitzk y E 1933, V it á l is I 1942, K ordos L Solt P 1982) Méltán nevezhetjük tehát hazánkban egyedülállónak és világviszonylatban is ritkaságnak azt a leletegyuttest, mely Csömör Ottó amatőr ősmaradványgyűjtő jóvoltából 1986 tavaszán került az Intézet gyűjteményébe. A szerencsés megtaláló, akinek már több leletet köszönhetünk, 1985 novemberében Csillaghegyen a téglagyár agyagfejtőjében egyértelműen összetartozó cápafogakra és csigolyasorokra lett figyelmes, majd pár nap múlva, miután leletmentő csoportunkat nem tudta elérni, az esőzésektől tartva az ősmaradványt feltárta, és tudományos jelentőségét felismerve a M ÁÉI Gyűjte- ' ményének felajánlotta.f edor F erenc cél, Csömör O gyűjtőtársával a lelet helyét a csillaghegyi

2 téglagyár agyagfejtőjének középső szintjén, a Tardi Agyag Formáció felső rétegeiben (JBÁldi T 1983) azonosítottuk E b b ő l a réteg sorb ó l m á r k o rá b b a n is k e rü lte k e lő g y o rs b e te m e tő d é sre, n y u g o d t fosszilizációs k o iu lm é n y e k r e u ta ló le le te k (szirén m e llk a s, fa le v e le k, h a lle n y o m a to k ) A fe lté te le k az eg yk o ri ten ger e n y h e le jté sű lito rá lis ré g ió já b a n le h e tte k a d o tta k, ahol-a p a rtra so d ró d ó n a g y o b b te te m e k e t, a tó c sá k b a n rek ed t é lő lé n y e k e t, a szá ra zu la tró l b e h o r d o tta k a t e g y a rá n t az ö b lö k k e l, la p o s h o m o k p a d o k k a l s z a b d a lt n a g y te rü le te k e n id e -o d a m o z g ó á ra p á ly és v ih a rd a g á ly o k r ö v id id ő n b e lü l isza p p a l te m e tté k be A le le te t m e g v iz s g á lv a a fo g a k o n (a c á p a fa jo k h a tá ro z ó k u lcsá n ) az iro d a lo m b a n á b rá z o lta k k a l és le írta k k a l ö ssze h a so n lítv a a m e llé k c sú cso k h e ly z e té t o ly n a g y m é rté k b e n e ltérőn ek és sa já to s n a k ta lá ltu k, h o g y a le le te g y u tte s ú j fa jk é n t v a ló le írá sá t, és n é h á n y k o ráb b i faj sz m o m m a k é n ti b e v o n á s á t ta r tju k in d o k o ltn a k Família Carcharndae (Odontaspidae) Genus Odontaspis A gassiz, 1836 Odontaspis ( S ynodontaspis ) divergens n sp, (I IV tábla) L ám na ( O d on ta spis) contortidens A g a s s iz 1844 p 294, 37 pl fig 23. L a m n a va n de/ broecli W inkxtr, 1880 L eriche 1910, p 273 O d o n ta sp is a c n tissim a A g a s s i z, 1844 L m ci-rn 1910, p 261, pl X I V, fig. 9 15, 18, O d o n ta sp is a cu tissim a A g a s s i z, 1844 L e t u c h f 1926, p 393, jji XXV11T, fig 32, 33, 38, 42 O d o n ta sp is ( S i /n o d o n ta sp is ) a c u tis sim a A g a s s iz 1S44 B r z o b o h a t y S c h u l t z 1197, p 727, pl 2, fig 3 Holotypus a M A P I Ősgermces gyűjtem ényének V (V t 129) lolt sz példánya D en v aiio no minis diveigens (lat ) = elhajló, széttartó, a fogak me'lékcsúcsainak a fog tengelyétől való szertartása alapján Loous typicus Csillaghegy (Budapest) téglagyári agyagfejtőjének középső szintje. Stratum typicum also-oligocen, felso-iupeli, also-kiscelh, T aid i A gyagm aiga Form áció, középső tagozat Diagnosis A z egy egyedtól szaim azó 115 db fog mindegyikenel a m ellekcsúcsok tengelye x fócsúes tengelyétől széttart Descriptio Fogak (I III tábla) Nyolc darab max 18X9, min 8X4 cm-es lapon összesen 106 db fog helyezkedik el, 9 db fog a kőzetből ki- mállott, a lelet tehát 115 (!) db fogat tartalmaz A frontális fogak élmagassága mm, a laterális fogaké mm kozott mozog A frontális fogak karcsúak enyhe,,s alakban íveltek, a laterálisak alakja a szájzug felé fokozatosan változik alapjuk szélesedik, egyre hátrahajlóbbak Megvan 4 db előfog is, ezek a többinél lényegesen kisebbek, a laterális és a frontális sor kozott helyezkednek el, jellemzők a ma élő Odontaspis fajokra is, élmagasságuk 4 5 mm kozott váltakozik Minden fognak a főcsúcson kívül, attól jobbra és balra a vágóéi síkjából 2 5 mm-re kiemelkedő egy-egy mellékcsúcsa is van Lefutásuk sehol sem domború, az egyenest sem közelítik, kivétel nélkül mind homorúan ívelt A mellékcsúcsok tengelye a fogtalp irányába, szöget zár be egymással, ez a szög a frontális fogaknál 25 és 40 kozott a laterális fogaknál 45 és 60 kozott mozog A leletnek e két a mellékcsúcsokkal kapcsolatos jellemző sajátossága indokolja az új faj felállítását A ma élő Odontaspidae

3 család alakkorében a fogak száma a fölső állkapocsban ritkán emelkedik 60 fölé, tehát a két állkapocs fogszáma nem sokkal lépheti át a 120-at, így ez a 115 fogat számláló lelet ebben a tekintetben majdnem teljesnek mondható, és néhány százalékos eltérés esetében is valószínűtlen, hogy a hiányzó néhány fog a meglevők alapjellegétől eltérjen (1 ábra) Állkapocs (I tábla) Több fogas lapon'megfigyelhetők az állkapocs torzult maradványai Deformáltságuk, összenyomott voltuk miatt mérésekre alkalmatlanok Méreteire mégis következtethetünk, egyrészt a fogak egymásutániságából, elhelyezkedéséből, az itt-ott felderengő töredékekből, másrészt a fogméretek alapján Mindezeket figyelembe véveaz állkapcsok hozzávetőleges szélessége cm kozott valószínű Csigolyák (IV tábla) Tíz db, max 1 6 X 1 1, min 5 X 5 cm-es lapon, összesen 37 db csigolya fekszik, három csigolya önállóan, ot pedig töredékesen maradt meg A legnagyobb csigolya átmérője 45 mm, szélessége 15 mm, a legkisebb 25 mm/10 mm méretű Peremukon jól látszanak a merevítő lécek Az,,m situ csigolyák sorokba rendeződve, egymásra dőlve dominóhoz hasonlóan fekszenek, egymást félig, néhol kétharmadig fedve A csigolyák központja néhol alig 3 mm-ie vékonyodott Bőrmaradványok (III tábla 5 ) A valóban rendkívül kedvező fosszilizáeiós körülményeknek köszönhetően több lapon kisebb-nagyobb bőrfeluletek is megmaradtak A mozaikosan rendeződő, csepp alakú képletek pikkelyszerűen borítják egymást, ovális felületük közepe kissé kiemelkedik, átmérőjük 1 mm körüli A belgiumi Nielből a rupéliből írt le L ebiche a csillaghegyihez hasonló szerencsés cápamaradványt Ekkor három db, fogakkal borított kőzetdarab, a b c d 1 abra A mellékcsúosok szögének (ad = diveigencia szög) eltéicse az Odontaspis (Synodontaspis) genuson belül (a, b, c) es az Od (Syn ) divergens n sp (d) esetében Fig 1 Differences in the angle o f tho secondary apices (aa = angle o f diveigonce) within the genus Odontaspis (Synodontaspis) (a, b, c) and in the case o f Od (Syn ) divergens n sp (d)

4 néhány különálló fog (L erich e 1910, p 261, pl X IV, bal oldali képek) és kilenc db csigolya (L erich e 1910, p 261, text fig ) került együtt elő, az- Odontaspis acutissima A gasstz, 1844 fajból Ez a faj áll legközelebb a most leírthoz, de attól a mellékcsúcsok alakjában (domborúak és egyenes lefutásúak vannak koztuk), néha számában (vagy a fog széle, de néha a csúcs felé kis csúcsokkal rendelkeznek), de elsősorban a főcsúccsal bezárt szögében (csaknem párhuzamos = 0 10, sőt sokszor átcsap és a csúcs felé mutat a tengelyük) lényegileg eltérnek (A gasstz 1843, K och A 1903, M L erich e 1910, W A E v a n d e G e y n 1937, O schultz 1968, B r zo bohaty R Schuetz O 1971) Az Odontaspisok a felső-krétában jelentek meg, a középső Paratethysben gyakoriak, számos fajuk ma is él A ma élő Odontaspididaek közé tartozó homoki cápák [Odontaspis taurus (R aeinesqtte, 1810)] az Atlanti-óceán Egyenlítő körüli vizeiben, valamint Dél-Afrika és Japán palijainál honosak, de a Földközi-tengerben is előfordulnak A sekélyebb, főként a homokos parti vizek lakói, 70 m alá nem mennek, kedvelik a folyók torkolat vidékét Tojással szaporodnak, az újszülött mérete cm kozott mozog Táplálékuk halak, kisebb cápák, tintahal, olykor rák Az eddig ismert legnagyobb példány 318 cm és 180 kg volt (Steu ben 1978) A most bemutatott lelet az egyes elemek alapján egy két méter körüli állat maradványa

5 IR O D ALO M - R EFEREN CES A g a s s iz L 1843 Recherches sur les Poissons fossiles Atlas III Neuchâtel B á l d i T 1983 Magyarországi ohgocén és alsó-miocén formációk Akadémiai Kiadó, Budapest ' B e n d i x -A l m g r e e n S E 1983 Carcharodon megalodon from the Upper Miocena of Denmark, with comments on elasmobranch tooth enameloid coronom Bull Geol Soc Denmark B k z o b o h a t y R S c h u l t z O 1971 Die Fischfauna der Eggenburger Schichtengruppe Chronostr und Neostratotypen Miozän der Zentralen Parathethys Mi Eggenburgien G e y n W A E VAX d e 1937 Das tertiär der Niederlande mit besonderer Berücksichtigung der Selaehierfauna Leid Geol Meeded deel H orttsitzk y E 1933 A Budapestkornyek Dunabalparti dombvidék földtani képződményei Foldt Int Évi Jel ról K o c h A 1903 Tarnócz Nógrad megyében, nunt kovult czápafogaknak ú j gazdag lelőhelye - Foldt Közi 33 (7-9 ) K o k e n E 1907 Über Hybodus Geol Pál Abh 4 neue folge 5 (4) K o r d o s L S o lt P 1982 A magyarországi miocén tengeri gerinces faunaszmtek vázlata Foldt Int Évi Jel 1982-ről L e r i c h e M 1910 Les Poissions oligocènes de la Belgique Bruxelles R eif W E 1974 Metopacanthus sp (Holoeephali) und Palaeospmax egertom S W S Woodward (Selachn) aus dem unteren Toarcium von Holzmaden Stuttgarter Beitr Naturk B S c h u l t z O 1968 Die Selachhierfauna (Pisces, Elasmobranchn) aus den phosporitsanden (Unter-Miozan) von Plesching bei Linz, Oberosterieich Natuikund 14 Linz. S t e u b e n K SCH 1978 Die Haie der Sieben Meere Hamburg, Berlin V i t á l i s I 1942 A recens Notidanusok és a fosszilis Notidanus pnmigenius Ag fogazata, fő tekintettel a mátraszőlősi miocén korú Notidanus fogakra Geol Hung ser Pál 18 W e i l e r W 1933 Két magyarországi oligocén-korú halfauna Geol Hung ser Pál 2.

6 O D O N T A S P IS (S Y N O D O N T A S P IS ) D I V E R G E N S N SP E R Ő M T H E O L IG O C E N E O F C S IL L A G H E G Y by P S o l t Hungarian Geological Institute Budapest, Népstadion út 14 H-I143 UDC 567 SÍ ( ) Keywords Solaelin, Odontaspis (Synodontaspis) divergens n s p, Lower Oligocène Upper Rupelian, Taid Claymarl Foimation, Budapest From the Lower Oligocene, Upper Rupelian beds of a brickyard clay pit at Csillaghegy (Budapest) the remains of the body of a shark have been recovered The finds have turned out to represent a new species within the genus Odontaspis Familia Carcharndae (Odontaspidae) Genus Odontaspis A gassiz, 1836 Odontaspis ( Synodontaspis) diver gens n sp (I IV plate) Lamna (Odontaspis) eontortidens A g a s s iz 1844 p 294, 37 pi fig 23 Lamna van dtr Iroecki W i n k l e r, 1880 L f r i c h c 1910, p 273 Odontaspis acutisstma A g a s s i z, 1844 L e r i c h e 1910, p 261, pi XIV, fig 9 15, 18, Odontaspis acutissima A g a s s i z, 1844 L e r i c h e 1926, p 393, pi X X V III, fig 32, 33, Odontaspis (Synodontaspis) acutissima A g a s s iz 1844 B r z o b o h a t y S c h x jltz 1971, p 727, pi 2, fig 3 Holotypus. Specimen V (VI 129) in the Paleovortebrate Collection of MAPI Derivato no minis divergens (lat ) = divergent, a name based on the secondary apices of the teeth diverging fiom the axis of the tooth Locus typicus middle horizon in the clay pit of the buckyard at Csillaghegy. Stratum typioum Lower Oligocene, Upper Rupelian, Lowoi Kiscellian, Tard Claymail Formation, middle member Dignosis The axes o f the secondary apices in all ot a total of 115 specimens belonging to one individual tend to diverge from the axis of the mam apex Description Teeth (Plates I III) On eight slabs attaining a maximum of 18x9 cm and a minimum of 8 X 4 cm m size there is a total of 106 teeth, 9 teeth having been weathered out of the rock Consequently, the finds include a total of 115 (l) teeth The height of edge of the frontal teeth varies between 15 and 20 mm, that of the lateral ones being mm The frontal teeth are slender, weakly S-arched The lateials gradually vary in shape towards the buccal part their base becomes wider and the teeth tend to become more and more retracted There are 4 fore-teeth too These are much smaller than the rest, being situated between the lateral and the frontal sets of teeth characteristics typical of the now-living Odontaspis species as well Their height of edge varies between 4 and 5 mm In addition to the mam apex, each tooth has a secondary apex as well which emerges at a distance of 2 5 mm from the plane of the cutting edge, to the right and left of the mam apex.

7 Their outline is nowhere convex or straight, all without exception being concavely curved The axes of the secondary apices form an angle with the toothbase, this angle varying between 25 and 40 m the frontal teeth and between 45 and 60 m the lateral ones It is these two characteristics of the finds relative to with the secondary apices that have justified the establishment of a new species In the group of forms belonging to the now-livmg Odontaspidae family the number of teeth m the upper jaw seldom amounts to more than 60 Consequently, the number of teeth of the two jaws cannot be much more than 120 Thus the present finds of 115 teeth may be considered to be almost complete, and even in case of a deviation of a few per cent, the few missing teeth are not likely to deviate from the basic features of the existing teeth (Fig 1) Jaws (Plate I) Distorted jaw remains are observable on several toothladen slabs Because of being deformed, compressed, they are unsuitable for any measurement Nevertheless, their size values can be inferred, on the one hand, from the succession of teeth, their position and from the occasional fragments, on the other hand, from the tooth measurements With a view to all these data, the approximate breadth of the jaws seems to fall between cm Vertebrae (Plate IV) On ten slabs of a maximum of 16X11 cm and a minimum of 5 X 5 cm there aie a total of 37 vertebrae, three being preserved separately (independently) and five being reduced to fragments The largest vertebra has a diameter of 45 mm and a breath of 15 mm, the smallest one being 25 X 10 mm m size The stiffening slats on their margin are quite distinct The m situ vertebrae are arranged in rows, tilted upon one another like dominoes, with an overlap of 50, or sometimes 66 per cent The centres of the vertebrae are now and there attenuated to scarcely 3 mm Skin remains (Plate III, f 5) Because of the extremely favourable conditions of fossihzation, even skm suifaces of varying size are preserved on several slabs The mosaics of droplet-like skm particles overlap one another like fishscales, the centre of their oval surface being a little elevated, their diameter attaining about 1 mm By the dimensions of the jaws, teeth and vertebrates the living animal could be about 2 meters long Lucky finds of fossil shark similar to the fossils of Csillaghegy were described by L eriche from the Bupelian of Niel m Belgium The finds included three tooth-covered rock debris, a few separate teeth (L eriche 1910, p 261, pi X IV, images on the left side) and nine vertebrae (L eriche 1910, p 261, text fig 73 76) belonging to the species Odontaspib acitfisbima A g assiz, 1844 This species is most closely related to the one here described, but it differs from it by the shape of the secondary apices (theie are convex and straightoutlmed ones among them) and sometimes by their number (there are small apices on the edge of the teeth and sometimes towards the mam apex as well) However, the mam difference consists m the angle formed with the mam apex (almost parallel = 0-10, moreover, m many cases, their axis is pointed towards the apex) which is already an essential difference (A gassiz 1843, K och A 1903, M L eriche 1910, W A E van he Ge y n 1937, 0 Schultz 1968, B rzo boh a t y K Schultz O 1971)

8 I tábla Plate I 1 2 Odontaspis (Synodontaspis) divergens n sp alsó állkapocs frontális íve a fogakkal Odontaspis (Synodontaspis) divergens n sp frontal arch of lower jaw with the teeth 1 X

9

10 II. tábla Plate II 1 Od (Syn ) divergens n sp in situ felület frontális fogakkal Od (Syn ) divergens n sp in situ surface with frontal teeth I X 2 Od ( Syn ) divergens n sp laterális fogakkal borított felület Od ( Syn ) divergens n. sp surface covered with lateral teeth 1 X

11 34

12 III tábla Plate III 1 4 Od (Syn ) divergens n sp frontális (1 2 ) és laterális (3 4 ) fogánál?; külső oldala és oldalnézete Od ( Syn ) divergens n sp outer side and frontal view of frontal (1 2) and lateral teeth (3 4) I X 5 Od (S y n ) divergens n sp bőrfelulet részlete Od (S y n ) divergens n sp detail of skinned surface I X

13 34*

14 IV tábla Plate IV 1 2 Od (Syn ) divergens n sp csigolya sorok Od (Syn ) divergens n sp. sets of vertebrae 1 X 3 Od ( Syn ) divergens n sp legnagyobb csigolya Od ( Syn ) divergens n sp largest vertebrae 1 X

15 2 3