Forrás:

Átírás

1 Készpénz nélkül? Az év elején életbelépő készpénzforgalom korlátozó jogszabály elsődleges célja a pénzforgalom "kifehérítése" volt - persze vélhetően jó hatással lett a banki tranzakciós díjakra is - "vesztese" azonban azok a (kis)vállalkozók lettek, akik az esetek többségében nem tudják előre tervezni a beszerzéseiket. Ők bármikor áteshetnek a 1,5 milliós határon, és ha nem akarnak tetemes bírságot fizetniük, akkor már mos is folyamatosan összesíteniük kell az egyes beszállítóiktól rendelt és kifizetett szállításokat! A 1,5 milliós korlátozást meghatározó törvény ugyan "pontosan" fogalmaz, azaz HAVONTA és SZERZŐDÉSENKÉNT kell az összeget számolni De vajon ha egy kisvárosi számítástechnikai üzletbe X ügyfél hetente megy be és alkalmanként vásárol, mely vásárlások összértéke átlépi a 1,5 milliós határt, akkor rájuk vonatkozik a korlátozás vagy sem? Vagy ha a kiskereskedő összesítve a vevői igényeket, hetente tölti fel az árukészletét a negykerből, akkor ez vajon egy szerződésnek minősül?? Hiába a törvény "pontos" fogalmazása, ma gyakorlatilag bármely üzleti tranzakció kapcsán nekünk kell igazolni, hogy az nem tartozik a törvény készpénzkorlátozó hatálya alá. A NAV gond nélkül állíthatja, hogy egy "A" nagykerből beszerzett és "B", "C" és "D" partnereinknek időben elkülönülő szállításainak pénzügyi rendezése egy szerződéshez tartozik, így ha az összérték átlépi a határt, máris büntetést kaphatunk a készpénzhasználatért Egy további kérdés, hogy vajon a nagykereskedő vállalkozás mindezt hogyan tartja nyilván..? Korábban az ilyen keretszerződésekre - hiszen a nagykerrel nem összegre szerződünk, hanem hogy náluk szerezzük be az árut - létezett értelmes NAV állásfoglalás (miszerint nem vonatkozott ezekre a készpénzkorlát ), deaz új törvény életbelépésével ez érvényét veszítette - új pedig még nincs, azaz minden esetben a NAV jóindulatán múlhat a büntetés! Természetesen nem túl gyakori eset, amikor egy kereskedőnek egy beszállítójával kapcsolatos forgalma havi szinten eléri az 1,5 milliós határt, de nem árt figyelni és inkább kiépíteni egy biztonságos fizetési csatornát. 1

2 Mi lehet a megoldás? Szerencsére a törvény szempontjából a készpénzen kívül "minden más" használható, így akár a csekkes fizetés is, ekkor a szállító kockáztat, hiszen semmi bizonyíték nincs arra, hogy az adott pillanatban a vevő számláján található megfelelő összeg Az optimális megoldás a kártyás fizetés lenne, ehhez azonban a megfelelő infrastruktúra megléte szükséges. A vevő esetében egyszerű az eset, egy megfelelő terhelhetőségű bankkátyára van szükség, a szállítónál azonban kérdéses a dolog: A kereskedelmi áruszállítók általában nem a nagykereskedők emberei, ők szintén elszámolnak az átvett árukészlettel és a beszedett ellenértékkel. Kérdéses, hogy a sörszállító "IFÁ-s árukiszállító" - mely nem egy esetben nem is a nagykereskedő embere, hanem egy a szállítással megbízott cég dolgozója - rendelkezik-e megfelelő eszközzel az elektronikus fizetőeszközök "lehúzására" Tehát a törvény gyakorlatilag csak a készpénzforgalom korlátozásáról szól, így a szakértők szerint minden más módszer - átutalás, bankkártyás fizetés, csekk stb. - nem tartozik a 1,5 milliós határ alá. A gond azonban ismét a "kicsiknél" jelentkezik! A kiskereskedelemmel foglalkozók többsége ma még hiába szeretné elektronikus úton rendezni aktuális egyenlegét a pénztáraknál, ha a nagykereskedő erre nem készült fel! Megemlítjük, hogy ma még az egyik legnagyobb számítástechnikai nagykereskedő cégnél sem fogadják el a bankkártyát, még ATM sincs telepítve; Vagy előre utaljuk a megrendelés összegét vagy készpénzben fizetünk a pénztárnál Persze, ha figyelembe vesszük a bankok kezelési költségeit és a ma már szintén a vállalkozásokat terhelő tranzakciós díjat, nem ítélhető el egyetlen nagykereskedés sem, hogy a napi bevételük számottevő hányadát nem pazarolják el banki költségekre Kockázati tényezők Ha megvizsgáljuk a különböző fizetési módokat, megállapíthatjuk, hogy a törvény a legegyszerűbb, legolcsóbb és legbiztonságosabb megoldást, a készpénzalapút nehezítette meg, de vajon a többi lehetőség melyik szektor számára lehet alternatíva? Az alternatívák közül gyakorlatilag azonnal kihúzható a csekkes fizetés, hiszen az elfogadó számára roppant kockázatos (nem tudhatja, hogy van-e a számlán fedezet), lassú (el kell fáradni a bankba), és ezek valójában többet nyomnak a negatív serpenyőben, mint a magas tranzakciós összeghatár vagy az alacsony eszközköltség. A banki átutalás jó alternatíva nagyobb összegek rendezésére, ilyenkor mindkét fél pénzügyi szempontból biztonságban érezheti magát, és a táblázatban szereplő lassúság csak elvben szól a bankközi pénzmozgásról, a számításba vehető idő döntő része a beérkező pénz könyvelésére fordítódik. A banki utalás - melynek gyakorlatilag átlagos IT költségei vannak - optimális nagy összegű fizetéseknél - ahol korábban is ez volt az elfogadott 2

3 Hasonlóan mindkét fél számára biztonságos megoldás lehetne a bankkártyás fizetés, de pont az írásunk tárgyát képező kisvállalkozói, kiskereskedői területen nincs megoldva az eszköz használatának a tárgyi feltétele. Többször említettük már a szállítók prompt kifizetését vagy egy néhány tízezer forintos vásárlást - mindig ugyanoda lyukadunk ki: nincs megfelelő leolvasó eszköz. Ma már a taxikban is használhatjuk a bankkártyánkat, de egy számítógép részegységeinek a beszerzéséhez vagy a beszállító kifizetésére legtöbbször nem Klasszikus kártyatípusok Elsőként vizsgáljuk meg, hogy mi a különbség a dombornyomott és a gravírozott kártya között? Van köztük eltérés a használatukban, esetleg bizonyos korlátozások tartoznak valamelyikhez? Természetesen nincs! Magyarországon gyakorlatilag csak elektronikus elfogadással találkozhat a kártyabirtokos, így a dombornyomású és az elektronikus kártya közötti választást alapvetően az döntheti el, hogy a kártyabirtokos külföldön hol szeretné használni a kártyáját. A dombornyomott kártyák mind elektronikusan (ATM- és POS-berendezéseknél), mind kézi nyomtatóval (imprinterrel) használhatóak. A kibocsátó dönthet úgy, hogy a VISA Classic és a Mastercard Standard kártyákat gravírozott megszemélyesítéssel adja ki. Ebben az esetben ezeket nem lehet kézi nyomtatóval használni. Szélesebb körű használatot tesznek lehetővé, mint a gravírozott kártyák: telefonon, postai úton vagy interneten keresztül is lehet velük árut vagy szolgáltatást rendelni illetve fizetni (például autóbérlés, szállodafoglalás, repülőjegy-vásárlás). A dombornyomott kártya megjelenését illetően abban különbözik a gravírozottól, hogy a rajta szereplő karakterek a kártya síkjából kiemelkednek. Az elektronikus kártyákon nem szerepel dombornyomás (a kártya adatai a kártya síkjába vannak süllyesztve), így nem használhatók hagyományos (kézi lehúzós), csak elektronikus környezetben (POS terminálokon, elfogadóhelyen,). Az elektronikus kártyák alkalmasak a bankjegykiadó automatában (ATM) történő használatra, de léteznek olyan kártyák is, amelyek kizárólag erre a funkcióra alkalmasak. Biztonsági megoldások Mágnescsíkos kártya A mágnescsíkos kártyára és a kártyabirtokosra vonatkozó adatokat a kártya hátlapján elhelyezett mágnescsík tárolja, kódolt formában. Mivel a biztonságos kártyahasználat a bankok és az ügyfelek számára egyaránt fontos szempont, a mágnescsíkos kártyákkal szemben egyre nagyobb teret kapnak a chipkártyák. Chippel ellátott kártyák A chipkártya integrált áramkörös kártya, mikroprocesszoros kártya, smartkártya néven is ismert. A kártyára és a kártyabirtokosra vonatkozó adatokat a kártya előlapjába épített chip tárolja. A chipkártya segítségével nemcsak a kártya valódiságát ellenőrzi az elfogadó rendszer, hanem a PIN- 3

4 kód megadásával azt is azonosítja, hogy a kártyát valóban a jogos tulajdonosa használja-e, ráadásul a chip sokkal biztonságosabban tárolja az adatokat, mint a mágnescsík. A PIN-kódot nemcsak készpénzfelvételkor, hanem esetenként vásárláskor is meg kell adni az aláírás helyett vagy mellett. A tapasztalatok szerint azokban az országokban, ahol elterjedtek a chipkártyák jelentősen csökkent a kártyával történő visszaélések száma. Mivel az elfogadóhelyi hálózat csak fokozatosan tér át a chipolvasóval ellátott terminálok használatára, a chip mellett a mágnescsík is megmarad a kártyákon. A chipkártya hosszabb távon mind a kártyabirtokosoknak, mind a bankoknak sokkal több lehetőséget nyújt, hiszen új funkciók bevezetésére és szolgáltatásbővítésre (például hűségprogram) egyaránt alkalmas. Minden esetben a kártyát kibocsátó bank határozza meg, hogy chipkártyát vagy mágnescsíkos kártyát bocsát-e az ügyfél rendelkezésére. Forrás: Kérdezhetné bárki, hogy miért vajon nem utaljuk át a szükséges összeget? Egyrészt miért a lánc legvégén lévők, a legkevésbé tőkeerős réteg hitelezzen előre? Másrészt az írásunk olyan területről szól, ahol eddig a készpénzforgalom volt az elfogadott. Életszerűnek tartja bárki is, hogy egy vendéglős jó egy héttel előre hasalja meg a sörfogyasztást, rendelje meg a szerinte várható igény, utaljon át egy tetemes összeget a nagykernek - aztán várjon? Gyakorlatilag egy-két heti forgalomnak megfelelő pénzmennyiséget kellene lekötniük, ami a kereskedők többsége számára kigazdálkodhatatlan! A bankkártyás alternatívára szerencsére egyre több megoldás van, hála az okostelefonoknak, ma már az IFÁ-s sörszállítók is elláthatók olyan apró eszközzel, mely a telefonokhoz kapcsolva teljes értékű kártyaterminált biztosítanak! A táblázat utolsó két oszlopa könnyen összetéveszthető - és persze a legtöbben össze is téveszti őket - megoldást mutatnak. Az egyik a bankkártyás fizetés biztonságos módját teszi lehetővé a netes kereskedelemben, míg a másik, ha jól átgondolnák a kitalálói, pont a kiskereskedelmi fizetést oldhatná meg. Ha jól átgondolnák de mint látni fogjuk, még a legegyszerűbb dolgokban sincs egységes álláspont NFC - a jövő? Mielőtt korunk két népszerű "Pay" szolgáltatását összehasonlítanánk, beszéljünk röviden az NFC technológiától, melytől a kereskedelem és a bankok a megváltást remélik! Az NFC (Near field communication) eredetileg egy rövid hatótávú kommunikációs szabványgyűjtemény. Az RFID szabványra épülő rendszer kétirányú kommunikációt tesz lehetővé a 4

5 végpontok között, ellentétben például az érintésmentes okos kártyákkal, melyek csak egyirányú kommunikációra (olvasás) alkalmasak, ugyanakkor az RFID-del szemben roppant kicsi, pár centiméteres a hatótávolsága. A NFC szabvány előnye a nagyon gyors kapcsolódás, így ideális megoldás a gyors kommunikációt kívánó kereskedelemben és egyéb azonosításra. Az üzlet pénztárában megfelelő eszközzel párosítva szinte az "odaérintés" pillanatában létrejön a kapcsolat, megtörténik az azonosítás és végrehatódik az információátadás. A kapcsolódás passzív, a mobil "fél" energiaellátásáért a leolvasó eszköz felel! Ez leegyszerűsítve úgy működik, hogy az aktív fél által kibocsájtott rádióhullámok a közelébe tartott passzív eszközben feszültséget generál, így a roppant rövid ideik tartó kommunikációhoz rendelkezésre áll a szükséges energiamennyiség. Hátránya a nagyon kicsi átviteli sebesség és a kis tárolókapacitás. Az NFC chipek memóriájának 64 bájt a legkisebb tárolókapacitása, míg napjainkban a legnagyobb tárolóhely 1 kbájtnyi. Az NFC lapkák gyártása egyszerű, azonban a napi használatukhoz még speciális nyomdatechnikai megoldásokkal gyakorlati felszanálásra alkalmas formába kell hozni, majd az ilyen módon preparált "bélyegeket" már elrejthetünk matricákba, reklámplakátokba, karkötőkbe, órákba, plasztikkártyákba vagy integrálhatják okostelefonokba. Nem meglepő, hogy amíg az élet számtalan területén használjuk már az NFC alapú eszközöket - beléptető rendszerek, személyazonosítók, elektronikai eszközök automatikus összekapcsolása, reklám, online információközlés, elektronikus pénztárca stb., addig a leginkább várt területen, az okostelefonokba történő integráció szenved sok éves késedelmet! Hogy mi a gond? Hát a szabványosítás! Induljunk ki onnan, hogy az NFC technológia roppant primitív és egyszerű kommunikációt biztosít! A leolvasó megszólítja a chipet (órát, karkötőt, matricát stb.), az pedig jó szolga módra visszasugározza a benne tárolt információt (tag, link, ID stb.) Se több, se kevesebb nem várható az NFC eszköztől, minden más az olvasókészülékre és annak szoftverére van bízva. Mint látni fogjuk, erre alapul az elektronikus pénztárca is, a kártya csak a felhasználó ID-jét (a számlához való hozzáférési adatokat) tartalmazza. Ez a PayPass fizetéshez elegendő! A mobilgyártók 5

6 szeretnék ezt bővíteni, ugyanakkor ma még ők is csak ötletbörzével bombázzák a fogyasztót, de erről kicsit később, bővebben is. PayPal kontra PayPass A hasonló elnevezésű online fizetőeszközöket nagyon gyakran összekeverik az emberek, ráadásul további tévedésként az elsőt is gyakran párosítják a másodikhoz tartozó NFC chip alkalmazásával. A tévedések alapja az virtuális bankkártyán keresztüli fizetés. Mindkét esetben a valódi bankszámlánktól elkülönülő "virtuális" számláról történik a kiegyenlítés, természetesen a virtuális itt valódi, de a főszámlánktól elkülönített fiókszámlát jelent. PayPal A PayPal egy készpénzmentes pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi szervezet, mely elektronikus kereskedelemre szakosodott. A nevet egyben szinonimaként is használjuk az szervezet internetes fizetési szolgáltatására is. A PayPal (Europe) 1993-as cégbejegyzéssel indította pályafutását, mint hitelintézet Luxemburgban. A PayPal igazán csak akkor épült be a köztudatba, mikor a nagy és híres amerikai online aukciós óriás az ebay 2002-ben bekebelezte és azóta PayPal Inc. néven fut Kalifornia (USA) székhellyel. Mára már a két fogalom szinte teljesen összeforrt. Körülbelül 190 országban használható a PayPal vásárlásra és pénz küldésére 18 valutanemben. Internetes vásárláskor nincs szükség a bizalmas hitelkártya- vagy számlaadatokat megadására. Elég csak a PayPal-nál számlát nyitni, ott beregisztrálni személyes adatainkat (esetleg hitelkártyánkat is), majd a regisztrációnkkor megadott egyedi címet felhasználva csak azt adjuk meg a pénzes tranzakciókra. Vásárláskor megadjuk PayPal-os címünket, mely elnavigál a biztonságos PayPal számla oldalunkra, ahol csak megerősítjük, leokézzuk a tranzakciót és a többit már elvégzik helyettünk a háttérben. Egy általános "hiba" a legtöbb PayPal leírás oldalon, hogy a PayPal-t elektronikus banknak nevezik, pedig nem bank! Inkább amolyan biztonságos internetes pénzügyi "közvetítő".természetesen mindennek feltétele, hogy a elfogadóhelyeknek, webáruházaknak szerződésük legyen a PayPal-lal, pontosabban annak helyi partnerével. 6

7 A PayPal-t működés szempontjából nevezhetjük aktív rendszernek is, hiszen használata során online kapcsolaton keresztül pénzügyi tranzakciót indítunk, felügyelünk és nyugtázunk. A PayPal másik fontos ismérve, hogy gyakorlatilag az online kereskedelmet szolgálja ki, a legtöbb esetben a webáruházak és más netes kereskedőknél beszerzendő árukért fizetünk ezzel a módszerrel. PayPass A PayPass "kitalálója" a MasterCard! Elsődleges célja a kis értékű bevásárlások, fizetések készpénzmentes lebonyolítása. A PayPass használati területe döntően a valós kereskedelem. A PayPass szorosan összekapcsolódig az NFC technológiával, köznyelven a lebutított rádiófrekvenciás chip és a banki elszámolási módszer "elegyét" nevezték el elektronikus pénztárcának. Természetesen az NFC chip felhasználási területének csak egy része a kereskedelmi célú fizetés, a passzív és roppant kicsi hatótávolságú és kapacitású áramkör más azonosítási célokra is használható. A MasterCard ötlete abból indult ki, hogy az elektronikus bolti kártyás fizetést nagyban korlátozza az időigényes adminisztráció. A vásárlások nagy részében a fizetendő összeg alacsony, így a vásárló inkább fizet készpénzzel, mintsem a bankkártyáját venné igénybe. Az elektronikus pénztárca gyakorlatilag arról szól, hogy van a bankszámlánknak egy alszámlája, melyre igény szerinti "napi" összeget utalunk. A összeg igénybevételéhez pedig van egy készülékünk (plasztikkártya, okostelefon, óra stb.), melyben megtalálható egy NFC áramkör, mely kizárólag azt az adatot tárolja, mely a speciális alszámlánkat, pontosabban bennünket azonosít. Az azonosítás is csak abból áll, hogy a kapott ID létezik-e és a szükséges összeg rendelkezésre áll-e? Ha igen, nekünk más dolgunk nincs, a kereskedő pénzintézete összekapcsolódik a mi pénzintézetünkkel és a vásárlás ellenértékét automatikusan lehívja. Speciális azonosítás nem 7

8 szükséges (az a mi ID-k alapján a háttérben megtörténik), a művelettel párhuzamosan a pénztárban nyomtatásra kerül a számla. A PayPass legnagyobb előnye, hogy passzív! Amikor fizetéskor a speciális pénztárgéphez közelítjük (érintjük) a PayPass eszközünket, akkor annak rádiófrekvenciás sugárzásának hatására "épül fel" annyi energia a chipben, hogy "feléled" és a szabványos (APDU) információt, az ID-nket visszasugározza a pénztárgépnek. Ezt követően a kapcsolat megszakad A továbbiak a korábban leírtak szerint a bankok között zajlik le roppant rövid idő alatt. A PayPass-al kapcsolatos sokadik félreértés, hogy egy okostelefonba építve különböző műveletek végezhetők vele. Hát nem Az egyetlen dolog, amire képes, hogy "megszólítva" visszaadja az ID-t. Jelenleg nem fog például maradékösszeget jelenteni, mert nincs benne! Hasonlóan pénz ráutalni sem lehet közvetlenül, hiszen a pénzkeret az alszámlánkon van Arra pedig a megszokott banki műveletekkel tehetünk pénzt, annak menedzselése is ilyen módon lehetséges, akár okostelefonról is. Arra meg végképp csak borzongva tud gondolni minden épp eszű ember, hogy vajon milyen biztonsági feltételeknek felelne meg az a jövőbeni megoldás, hogy az okostelefonunk a háttérben - automatikusan - banki műveleteket végezzen a fő számlánk és a PayPass alszámlánk között Milyen "megnyugtató" lehet, amikor a telefonunkban megtalálhatók a bankszámlaszámunk, a belépési adataink, jelszavaink stb. Mert ezek nélkül nincs ám automatikus bankművelet Amikor a divat fontosabb a biztonságnál A PayPass szolgáltatás sajnos többszereplős. Egyrészt kellenek számlavezető bankok, akik a PayPass rendszerre leszerződnek a MasterCard-dal. Tehát ha a mi bankunk nem ilyen, akkor vagy nem vesszük igénybe ezt a lehetőséget vagy újabb számlát kell nyitnunk és igényelni plasztik kártyát vagy matricát annál a banknál, mely nyújtja a szolgáltatást. Ami nem is olyan egyszerű, hiszen új ügyfélként át kell esnünk az összes procedúrán. Szerencsére a legtöbb hazai lakossági pénzintézet kínálja a szolgáltatást, így kicsi a valószínűsége annak, hogy megakadna az igénylésünk Mivel a MasterCard a "tulajdonos", a következő címen ellenőrizhetjük a pillanatnyi szolgáltatókat: A PayPass szolgáltatás szélesebb körű hazai elterjedését 2013-ra jósolják, ugyanakkor egy komoly hátráltató szabály akár akadálya is lehet az egésznek. A hazai jogszabályok alapján akárki nem bocsájthat ki PayPass-rendszerű kártyát, ugyanis erre kizárólag a pénzügyi szolgáltatásokra engedélyt kapó szervezetek jogosultak, magyarán a bankok. Pedig az elektronikus pénztárca jól jöhetne áruházláncoknak, nagyobb szórakozóhelyeknek stb. És nem arról van szó, hogy miért kell a 8

9 kibocsájtónak egy bankot közbeiktatni - ez természetes -, hanem a fogyasztónak miért kell külön bankszámlaszámot, kártyát igényelnie? Ha a bankszámlámról ATM automatából készpénzt veszünk fel, akkor onnantól senki és semmi nem tudja, hogy az hol, mire költjük! Sőt bárkiek a barátja is megteheti ezt, kiveszi a pénzt és a kezünkbe adja A PayPass módszerrel ez sérül, hiszen bármikor lekérdezheti az arra jogosult, hogy mikor, hol, mennyiért és mit vásároltunk, és kis összesítéssel követheti mozgásunkat, vásárlási szokásainkat, magyarán ingyen marketinginformációkhoz is hozzájut. Hogy aztán ezeket az adatokat ki mire használja, már senki sem ellenőrizheti. A megoldás egyszerű lenne, a feltöltőkártyás telefonokhoz hasonlóan a bankok árulhatnának dobozos kiszerelésben speciális számlaszámokhoz kapcsolódó PayPass kártyát, matricát mondjuk forintos indulóösszeggel. Ezeket - akár azonosítás nélkül - a bankfiókokban megvásárolhatnánk és aktiválás után használatba vehetnénk. Az ilyen termék lehetne ajándék, gyerekeinknek hasznos kiegészítő utazásnál, táborozásnál stb. És a háttérben maradhatna a virtuális bankszámla, működhetne a bankközi elszámolás stb., de mégsem kellene fél liter tej és öt kifli megvásárlásához a személyes adatainkat is kiadnunk! És lássuk be, a kisértékű tranzakciók sem lennének a feketekereskedelem vagy a maffia melegágya. A PayPass hazai elterjedésének másik komoly gátja lehet a korlátozott feltöltési lehetőségek! Ugyanis ma vagy be kell mennünk egy bankfiókba vagy számítógépes - okostelefonos - és internetes háttérrel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a virtuális pénztárcánkba pénzt juttassunk. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezt egy ATM-nél is megtehetnék: Bankkártya be, azonosítás, megfelelő menüpont, PayPass ID, összeg és OK. És ezt megtehetné akár egy ismerős vagy egy családtag is. Ha SMS-t kapunk a táborozó gyerekünktől, hogy Küldj pénzt!, akkor pár perc múlva a kártyáján lehetne a gyorssegély. Aztán az elterjedés akadálya a másik félnél is fennáll! Ugyanis egy külön eszközt kell pénztáranként felszerelni, szerződést kötni a szolgáltatásra stb. Akkor is, ha a klasszikus bankkártyás megoldás már él. PayPass - mobilra? Az elektronikus pénztárcák elterjedését sokáig úgy hitték, hogy az okostelefonok és a mobilinternet térnyerése alapozza meg. Ha megvizsgáljuk, hogy mi mindenen viselhetünk ma már PayPass chipet - bóvliórától kezdve, gumikarkötőn át egészen a különböző kulcstartókig -, belátható, hogy innentől már a "fogadóoldalon" pattog a labda. Söpörjük el az utunkból a csecsebecséket és koncentráljunk csak az okostelefonokra! Az eredeti ötletek, még évekkel ezelőtt arról szóltak, hogy az NFC chip belekerül a mobiltelefonokba, azokba integrálódva, kihasználva a szélessávú internet előnyeit, nem csak a vásárlás során 9

10 kommunikál a pénztári eszközzel, hanem egyéb online tranzakciókra (egyenlegfeltöltés) igénybe vehető. Hogy szerencsére vagy nem, a mostani megoldások nem ebbe az irányba mentek el, hanem a bankkártyákhoz hasonló tulajdonságú, intelligens chippel ellátott PayPass matricákkal oldották meg a kérdést, ezekek ragaszthatjuk a telefonunk hátoldalára, és fizetéskor nem egy plasztikkártyát tartunk a pénztárgéphez, hanem a mobilunkat Ugyancsak érdekes jelenség a mobiltelefonokhoz reklámozott PayPass alkalmazások sokasága. Mindet úgy hirdetik, mintha bármiféle közük lenne a készülék hátlapjára ragasztott matricához, mintha azzal kommunikálva történne bármi is. Pedig dehogy! Az alkalmazások - legyenek azok az iphone-hoz vagy Androidhoz fejlesztve - a bankkártyánkhoz kapcsolódó műveleteket végzik, illetve - amennyiben az adatok fel vannak töltve - úgynevezett PayPass radarként a környék olyan üzleteit jelzik, melyekben használhatjuk a matricánkat. Persze - mint már korábban céloztunk rá - jó módszer lenne az integrált PayPass funkció, de csak akkor, ha az nem kapcsolódna egy konkrét bankszámlához! Ha ugyanúgy használhatnánk, mint a feltöltőkártyás telefonokat, azaz a telefonszámunkkal azonosított "pénztárcánkba" bárhonnan 10

11 tölthetnénk fel pénzt, majd azt a adott korlátozásokkal fizetésre is használhatnánk. Ekkor a telefon el is adhatnánk, hiszen a benne rejlő "zseb" üres és azt bárki egy új telefonszámra fel is tölthetné. De ez ma nem így van, ma rendelkeznünk kell bankszámlával mindehhez, még akkor is, ha csak a srácunknak akarunk biztonságos fizetőeszközt nyújtani a nyaralás idejére A hazai jogszabályok ugyanis gyakorlatilag tiltják a bankon kívüli pénzügyi szolgáltatásokat, tehát ma egy országos üzletlánc sem adhat ki saját PayPass jelegű elektronikus fizetőeszközt, pontosabban igen, egy szolgáltató bankkal a háta mögött Persze vannak már biztató jelek a mobilos integrációra, gondoljunk csak a Google - csak Amerikában használható - szolgáltatására (Google Wallet) vagy a nagyobb mobilgyártók PayPass kompatibilis telefonjaira. Az egyik lehetőség, hogy a telefonba építenek egy NFC áramkört, egy másik, hogy a SIM kártya része lesz a kisteljesítményű RFID lapka. Az előbbi kizárólag a gyártóknak jó, hiszen az elektronikus pénztárcánk a telefonhoz kötődik és nem hozzánk A második esetben telefoncsere esetén a SIMmel együtt új készülékbe költözhet a pénztárcánk is. A valódi probléma azonban egyáltalán nem technikai jellegű, hanem filozófiai! Az NFC technológiára épülő PayPass szabvány - passzív! És egyben csak akkor használható, ha van online kapcsolat a fizetőhely és a bank között! Kitalálhatják tehát a legnagyobb készülékgyártó mogulok is, hogy legyen a módszer altív, tároljon a chip több adatot és a telefon közvetlenül kommunikálhasson az áramkörrel, abból minden lesz, csak PayPass kompatibilis elektronikus pénztárca nem. Feltölthetünk közvetlenül pénzkeretet? HOVA? A pénztárgép szoftverét ez nem fogja érdekelni, "ő" járja a saját szabványos útját, felmegy a bankba és azonosít, lekérdezi a keretet, levon stb. És vannak tervek, hogy offline módban is használni lehessen az ilyen telefonokat. HOL? Mert a MasterCard PayPass szabványa megköveteli a banki ellenőrzést! Kérdéses, hogy a banki tranzakciók sokaságában "érdekelt" MastarCard támogatná-e, hogy őket kihagyva bárki kénye kedve szerint konkurenciát hozzon létre. Természetesen az NFC alkalmazási területek sokaságánál jelentene többletet egy intelligens megoldás, de ez nem az elektronikus fizetés területe! 11

12 Ha itt jönne mindez létre - miközben az okostelefonokkal és az NFC lapkákkal most is lehetséges a kívánt feladatok leküzdése, csak a klasszikus úton: Szoftver -> online banki kapcsolat -> azonosítás -> tranzakció/adminisztráció (például összeg utalása az elektronikus pénztárcára) -> kapcsolatbontás. -, szembesülnünk kellene a legsúlyosabb problémával! Az adatbiztonsággal! Ugye nem gondolja senki, hogy napokon belül ne árasztaná el a piacot a kamu tartalmú "fizetőeszközök" sokasága! És akkor véglegesen bealkonyulna még ma is csak pislákoló alternatíva fénye! A PayPass-szal kapcsolatban már így is sok pletyka terjeng, miszerint a rádiós autótávirányítókhoz, kapunyitókhoz hasonlóan ez a rendszer is lehallgatható. Az illetékesek érthetően céfolják mindezt, ugyanakkor a műszaki szakemberek véleménye szerint megoldható a lefülelés, ha a tranzakció idején elég közel férkőzünk a vásárlóhoz... A vita eldöntése nem a feladatunk,de erről egy kis olvasnivaló! Hazai vizeken júniusában alakult meg a Mobil Tárca Egyesület. A szervezet honlapján az alábbiakat írják magukról: "A Magyar Mobiltárca Szövetség 2011 júniusában alakult hat szolgáltató - a Magyar Telekom, a Telenor, a Vodafone, az OTP, a Mastercard, valamint a Supershop - összefogásának eredményeképpen. A Magyar Mobiltárca Szövetség az innovatív, mobil NFC technológiára alapuló fizetési megoldások, rendszerek és szolgáltatások hazai elterjedésének előmozdítására, az ezzel kapcsolatos szakmai irányelvek kialakítására és betartatására, a szakmai színvonal biztosítására és folyamatos fejlesztésére, valamint a technológia mögött lévő platform egységesítésére alakult. A Szövetség elkötelezett híve a készpénzkímélő innovatív megoldások elterjesztésének; felvállalva ezzel a lakosság és a lehetséges szerződő partnerek minél teljesebb körű edukációját, a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében pedig a hazai pénzügyi kultúra fejlesztését. Célunk, hogy 2013 végéig Magyarországon bevezessük az első kereskedelmi célú, NFC mobilfizetési alkalmazást, s ezt követően elősegítsük a technológiára épülő hasonló megoldások széleskörű elterjedését." Csak remélni tudjuk, hogy eredményes lesz a munkájuk, ugyanakkor a honlapjukon számos más, NFC alapú rendszer támogatását is megtalálhatjuk, többek között a reklámplakátok RFID áramkörrel ellátó "mozgalmat" is... Mi tehát a megoldás? Valójában a kisvállalkozások, kiskereskedelem területén a hordozható - okostelefonra illesztett, online rendszerű - kártyaolvasók széles körű elterjedése jelentené a megoldást, hiszen a vállalkozásoknak van bankkártyájuk, a szállítók számára azért nem jelentene kibírhatatlan terhet okostelefonokkal és ahhoz kapcsolható kártyaolvasó modulok beszerzése. Ez már csak azért is hasznos lenne, mert ma a POS terminálok telepítése, pontosabban azok bankokhoz, vállalkozói számlavezetéshez történő kötése a bankok kisded játéka... Feltételezhető, hogy hamar eltaposnának ilyen korszerű megoldást is, de egy próbát azért megérne. Aztán fordítsuk meg a feladator a PayPass okostelefonohoz illesztésének kérdésében! 12

13 Mi lenne, ha nem a fizető telefonjának a NFC lapkáját "okosítanák", hanem az okostelefonokhoz - az előbbi bankkártyaolvasóhoz hasonló - PayPass leolvasóterminált fejlesztenének, a telefonra írnák meg azt a Java app-ot, ami a mostani telepített termináéokban dolgoik? Mennyivel egyszerűbb lenne a fizetés, ha egy mobil PayPass olvasóhoz érintenénk a PayPass matricás mobilunkat és bárhol lehetséges lenne a szolgáltatás használata, ahol van internet!? A kisvállalkozások, kiskereskedők számára pedig marad a türelem, hogy a NAV az aktuális jogszabály mellé ismét kiadja a keretszerződéseket szabályozó állásfoglalását... Hasznos oldalak: RFID - Radio-frequency identification Open NFC project Apps!2012 Konferencia Az elektronikus pénztárca