A 20. század végére tanulságok

Átírás

1 Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u fszt. 1. Telefon: /5900 Fejlődés, visszafejlődés és cirkularitás. Morfológia és struktúra. 4. TANULÁS ÉS TUDÁS. Határmunkálatok A 20. század végére tanulságok A 19. századtól megnő az igény a tudományos (megbízható) és nem tudományos (megbízhatatlan) tudás elkülönítésére. A 20. században ez, az ún. demarkációs kritérium kereséseként a tudományfilozófia egyik központi kérdésévé válik A 20. század utolsó harmadára kiderül, hogy sikertelenek az egyértelműként feltüntetett filozófiai elhatárolási próbálkozások az áltudomány nem egységes kategóriája, éppúgy ahogy a tudomány is sokféle, nem meghatározható a célok, módszerek, elköteleződések, hagyományok és források vagy akár az intézményes keretek sokszínűsége miatt A tudomány határai nem előre megállapítottak vagy eldöntöttek, hanem viták, társadalmi konfliktusok réven konstruálódnak. Nézzük meg most azokat a vitákat, amelyek a tudomány határait jellemzik és alakítják! Miért állít a tudós határokat? Nem zárható ki eleve, hogy egy kutatási program hasznot fog hozni miért nem hagyja érvényesülni? Mert érdeke fűződik hozzá: ha az adott terület erőforrásokat akar elhódítani a tudós diszciplínájától ha az adott terület erőforrásai elhódíthatók a saját diszciplína javára Erőforrások: szaktekintély, kognitív autoritás : ki a szakértő állások, pozíciók, intézményes hatalom anyagi támogatás, materiális előnyök /Nem kell rosszindulatot feltételezni: egy orvos őszintén hiheti, hogy a kuruzslással kevésbé hatékonyan lehet gyógyítani, így ellenzi annak támogatását de e hite alapján fel fogja használni erőforrásait/ Határmunkálatok A demarkáció nem pusztán elméleti kérdés: Tét: kinek hiszünk, ki kap támogatást, állást Tudósoknak, nem tudósoknak érdeke, hogy a határok nekik tetsző módon legyenek kijelölve Határmunkálatok [boundary work]: a tudomány felruházása bizonyos jellemzőkkel annak érdekében, hogy szociálisan lehatároljuk a tudományt a nemtudományról (Thomas Gieryn) Cél: szakmai autonómia védelme vagy hatókör kiterjesztése Eszköz: valamilyen retorika Célközönség: szélesebb társadalom, döntéshozók Esettanulmány 1: John Tyndall Tyndall ( ): tudománynépszerűsítés Angliában előadások a tudományról Kettős fenyegetés a tudománnyal szemben: Vallás: Darwin után a feszültség feléled Pl. 1 : vita az ima hatásáról: míg szokás nemzeti gondok megoldásához a hívők imájának segítségét kérni, T. szemében ez a tudomány fejlődését gátló babona javaslata: imádkozzanak egy kórházért tartósan, és nézzék meg a hatását a halálozási adatokra Pl. 2 : oktatás: az egyház határozza meg a tananyagot, így a fizikai tudományokat nem engedik az egyetemre hangoztatja: a természeti jelenségekhez nem lehet köze vallásos kérdéseknek 1

2 Vallás és tudomány különbsége Technológia (mérnökség): túl nagy a sikere az ipari forradalomban nem világos, mi köszönhető a tudománynak: Az angol mérnökség egyik legfigyelemreméltóbb sajátossága az, hogy legfőbb eredményeit nem természetfilozófusok vagy matematikusok érték el, hanem többnyire önmagukat képző egyszerű emberek (Samuel Smiles, 1874) Sőt: a tudomány hátráltató lehet: A mély gondolkodásnak nincs helye a vasutak és gőzhajók, nyomdák és fonógépek világában (William Sewell) Így a támogatást nem a tudomány érdemli meg Ráadásul vitás kérdésben a tudósnak egyre kisebb a szava a mérnökkel szemben 1. A tudomány gyakorlati haszonnal bír: a technológiai fejlődést elősegíti, a nemzet materiális feltételeit javítja: a tudomány prófétái, papjai és királyai olyan tudást kínálnak, melyet a világ hasznos tudásnak nevez, miáltal felfedezéseit dicsőn alkalmazza A vallás érzelmi kérdésekben nyújt támaszt: képes a költészet és érzelmek területén belső teljességgel és méltósággal felruházni az embert 2. A tudomány empirikus, nem metafizikai A természet tényeit kísérletezés által figyeli meg A vallás tanai láthatatlan, spirituális erőkön múlnak, nem pedig igazoláson Vajon nem az-e a helyzet, hogy míg a tudomány emberének legfőbb öröme, ha bizonyíthatja elmélet és tény harmóniáját, addig vallás embere abban leli élvezetét, hogy imádkozhat, mindenféle bizonyítást megelőzően, és az ebbe az irányba tett erőfeszítések pusztán megzavarják békéjét? 3. A tudomány szkeptikus, a vallás dogmatikus A tudomány nem tisztel más tekintélyt, csak a természet tényeit: A siker első feltétele: türelmes iparkodás, becsületes fogékonyság, és hajlandóság arra, hogy elvessünk minden előzetes feltevést, bármily kedves is, ha ellentmond az igazságnak A vallás vakon ragaszkodik idejétmúlt ötletekhez és kitalálóik tiszteletéhez: A vallási gondolkodás vezetői által elkövetett legsúlyosabb hiba az, ha olyan elképzeléseket erőltetnek a korukra, melyek ideje lejárt, és korábban már elérkeztek természetes végükhöz Technika és tudomány különbsége 4. A tudomány objektív, a vallás szubjektív A tudomány érzelem, érdek és előítélet mentes A vallás érzelmes és előítéletektől terhes Ha a vallás tüzét kell felizzítani a lélekben, hadd legyen minden szerep a szenvedélyeké Ám a természeti tényekre való hivatkozás mit sem ér, ha szenvedélyek veszik körül: a legkomolyabb szubjektív igazság egy szinten található a legsúlyosabb objektív tévedéssel Amikor az érzelmek objektív álruhába bújnak, és az idealisztikus és poétikus fogalmakat a tények és pozitív tudás birodalmába csempészik ez ellen visel hadat a tudomány 1. A tudomány a technikai fejlődés forrása és feltétele, de maga nem haszonelvű Mielőtt a gyakorlati emberek megjelentek a színen, felfedezték az erőt és törvényeit; a jelenségek teljes uralmát sikerült elérni, mielőtt alkalmazták volna a telegráf megépítésére: olyan emberek tették ezt, kiknek fáradozását egyedül a kutatás izgalma, a természeti igazság felfedezésének öröme koronázta Vajon első vizsgálataikban ösztönözte őket a hasznosság kiszámítása? Egyiküket sem! 2

3 2. A tudomány módszeresen kísérletezik, a technika próba szerencse alapon halad Mostanáig nem volt oly alapos és tudományos beszámoló, mely segíthette volna a serfőzdék munkáját Ez idáig a serfőző mestersége és gyakorlata a mérnökére hasonlított, mert mindkettő empirikus megfigyelésen alapul. Vagyis a tények megfigyelésén, azon elvektől függetlenül, melyek megmagyarázzák őket és szellemi uralmat adnak fölöttük. A serfőző a siker feltételeinek hosszas tapasztalatából tanult, nem pedig azok okaiból 3. A tudomány teoretikus a technika praktikus, mert nem keresi a láthatatlan erőket és okokat A fizika tudományának egyik legfontosabb feladata, hogy képessé tesz bennünket arra, hogy a természet érzékelhető folyamatainak segítségével megragadhassuk az érzékelhetetlent A tudomány a látható világot egy láthatatlan világ szimbólumává teszi. Nem magyarázhatjuk a tapasztalat tárgyait anélkül, hogy segítségül hívjuk azokat a dolgokat, melyek a tapasztalat látómezején kívül esnek Attól függ, honnan nézem 4. A tudomány több, mint haszonelvű gyakorlat, így nem kell az alkalmazásokra hivatkoznia, hogy igazolja magát Mi Homérosz Iliászának gyakorlati értéke? Önök mosolyognak, és talán azt gondolják, hogy az Iliásznak elegendő, hogy kulturális értéke legyen. Ez a lényeg. Azok, akik gyakorlati hasznot kérnek számon a tudományon, elfelejtik vagy nem tudnak róla, hogy ennek szintén óriási kulturális értéke van: hogy e csodálatos univerzum ismerete már önmagában megtérül, és nincs szüksége gyakorlati alkalmazásra ahhoz, hogy érdemeit igazolja A tudomány egymással ellentétes jegyeket kap: empirikus ( vallás), teoretikus ( technika) haszonelvű ( vallás), öncélú ( technika) láthatót keresi ( v), és a láthatatlant ( t) költészet ellenes ( v), de homéroszi ( t) Ha ezek ismertető jegyek, akkor tökéletesen inkonzisztens vállalkozás De persze a határok különböző irányokba hatnak: a vallást támadja (tudomány kiterjesztése), a technika ellen védekezik (tudomány megtartása) A határmunkálatok retorikai eszközök Esettanulmány 2: Frenológia 18. sz. vége: Franz Joseph Gall: az agy az elme szerve az agy különböző szervekből áll, melyekhez különböző mentális képességek tartoznak (pl. harciasság, jóindulat, tisztelet, időérzék, számérzék, zeneérzék, humor) egy ilyen szerv mérete arányos a mentális képesség erősségével az ember jelleme megállapítható a koponya alakja, a dudorok alapján ez születéskor nagyjából eldől 3

4 Vita a frenológiáról Edinburgh ban 1803, Edinburgh Review: súlyos tévedések és túlzó abszurditások keveréke valóságos tudatlanság, valódi képmutatás szemét, alávaló csiricsáré bóvli Anatómusok támadják mint tudománytalant 1820-ig legitim tudomány marad, művelői tiszteletnek örvendenek (Johann Spurzheim, George Combe) Sokáig kérdéses a státusza: vitatott, hogy teljesen téves-e, vagy van benne valami Jelképes vég: 1836-ban nem Combe kapja meg a logika tanszéket, hanem William Hamilton (korábbi támogatóból lett ellenző) Frenológia vs anatómia 1. Combe szerint mivel a vallásosság az egyik agyi szerv funkciója, tudományosan vizsgálható: a frenológia kezében van minden tudás kulcsa, és filozófiai alapot nyújt a kereszténység igaz vizsgálatához ugyanez a politikára ezekben a kérdésekben lehet tudományosan dönteni Az anatómusok szerint ezzel kilép a tudomány területéről (békés együttélés a vallással) Frenológia vs anatómia 2. Comte szerint a tapasztalat mindenek felett, a kvantitatív, elméleti pontosság csak másodlagos: közelítő tudomány Az anatómusok szerint ez nem tudományos: Nem eléggé tisztázott. Pontosan hány szerv van? Miért pont annyi? Miért nincs szervünk, amelyik a lovak szeretetéért felelős? Nincsen kalibrálva. Pontosan mekkora egy nagy szerv vagy egy kicsi? Hogyan mérhető a tulajdonság mennyiségileg? Frenológia vs anatómia 3. Anatómusok szerint a szakértők mind egyetértenek abban, hogy a frenológia hülyeség, tehát hülyeség Combe szerint a szakértők elfogultak: védik a saját területüket és tudásukat konzervatívak: minden nagyobb elméleti újítás (Galilei, Newton ) a szakértők tiltakozásába ütközött Így Combe szerint a laikus emberek győződjenek meg a frenológia igazságáról saját tapasztalatuk alapján Az anatómusok szerint a laikusok nem elég kifinomultan gondolkodnak a kérdés eldöntéséhez A határok megvonása A frenológia nem tudományellenes, hanem tudományos retorikát alkalmaz: redukcionista (vallás tudományosan magyarázható) empirikus (a tapasztalat minden felett) antidogmatikus (a szakértők tiltakozása nem érv) Anatómusok érdekeltek abban, hogy kiűzzék: területeket, állásokat, támogatást hódítana el nyílt tudomány eszméje fenyegeti a szakértőket a vallás elleni támadás az egész tudomány elleni elsöprő visszatámadást idézhet elő A saját szakmádban hol találkoztál hatásmunkálatokkal? HF: hol támadnak elméleteket? Példát keress, ahol konfliktus van két ismereted közt, amelyet hivatalosan tanultál Hol van konfliktusod saját tapasztalataid és tanult ismereteid között? 4

5 Nyelv és diskurzus Reprezentáció elméletek 7.Nyelv, beszéd, diskurzus A diskurzus a kortárs társadalomtudomány egyik alapfogalma. A diskurzus olyan specifikus kommunikatív esemény, amely magában foglal társadalmi cselekvőket (beszélő/író és hallgató/olvasó szereplőket), akik sajátos körülmények között (hely, idő, társadalmi szituáció) részt vesznek egy közös, kommunikatív cselekvésben, amelynek nem verbális un. meta kommunikatív aspektusai is vannak. A diskurzus alapvetően nyelvi aktusok végrehajtása és kölcsönös cseréje a kommunikáció résztvevői között. Nyelv és diskurzus Nyelv és diskurzus A diskurzus a 20. sz. 80 as éveitől Jürgen Habermas a kommunikatív cselekvés elméletéről írott munkája (1962) ill. (magyarul 1971.) A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása c. írása nyomán került a társadalomtudományok, elsősorban a szociológia érdeklődésének előterébe. Habermas szerint a nyelvben sajátos kötőerő rejlik: aki mond valamit, kijelentésével egyúttal mintegy garanciát is vállal a mondottak igaz voltáért, elköteleződik mellettük. (V.ö. még: Polányi Miháky: Személyes tudás,1994), ill. ilyen látszatot kelt. A nyelvi közlés ui. igazságképes, mivel reprezentál, a világra vonatkozó kijelentések tehetők benne. Az emberek más emberek feletti hatalmának ezért egyik legfontosabb módja, ha rá tudják kényszeríteni másokra a világ állapotára vonatkozó kijelentéseit. A diskurzus elemzés egy fő célja az ilyen típusú, ideológikus megnyilvánulások vizsgálata is. A kommunikatív cselekvés elméletének előzményeiként említhető: A filozófia nyelvi fordulata: a logikai pozitivizmus, az ideális tudományos nyelv keresése a Bécsi Kör (Schlick, Carnap, Ayer) a 20.sz es éveiben. Céljuk a nyelv megtisztítása az értelmetlen (csak látszólag jelentés teli), ideologikus, metafizikai elemektől. Az analitikus filozófia, a mindennapi nyelv elemzése és a már korábban említett beszéd aktus elmélet (Austin, Searle). Eszerint nem csak a szavak puszta jelentését kell figyelembe venni a beszéd, a diskurzus értékelésekor, hanem azt a tágabb fizikai és társadalmi környezetet is, amelyben a nyelvi megnyilvánulás történik. (Igy pl. az, hogy Ígérem, hogy eljövök. nem egyszerűen egy igaz/hamis állítás, hanem egy aktus: egy morálisan is értékelhető kötelezettség vállalása.) Nyelv és diskurzus A filozófia nyelvi fordulatának talaján álló diszkurzív megközelítés szerint a nyelv nem csak közvetítő, nem csak jelentésadó, reprezentatív funkciója van, hanem egyben a kommunikátorok társas viszonya, interakciója és közös valóság konstruálásának eszköze. A diskurzu elemzés három fő területe: 1. A diskurzus mint interakció, cselekvés orientált megközelítése. 2. A diskurzus a természeti és társadalmi viszonyokat illető reprezentatív funkciójának elemzése. 3. A diskurzus, a beszéd, valóság konstruáló szerepének, és egyúttal konstruált jellegének elemzése. Minden vonatkozásra számos példa hozható fel:a köznapi beszédből is pl. címek, rangok használata, eltérő köszönések, narratívákban pozitív és negatív konnotációjú leírások használata. Mindhárom területen belüli kutatásoknak van: episztemológiai (ismeretelméleti) és ontológiai dimenziója is. Episztemológiai: pszichológiai és logikai vonatkozásban. A megismerésben játszott szerep vizsgálata. A tudás előállításának, elfogadásának/elfogadtatásának, tárolásának/rögzítésének és átadásának folyamata a vizsgálat területei. Ontológiai: a diskurzusban reprezentált és konstruált természeti és társadalmi valóság (valóság kép, világkép) tudományfilozófiai elemzése. A természet ill. társadalomtudományok alapvető elképzeléseinek és ezek diszkurzív interakciókban való fenntartásának kérdései a vizsgálat területei. (A természetfelfogásban szerepet játszó tényezőkről egy későbbi előadásban még lesz szó.) 5

6 A diskurzus, a beszéd nyelvi aspektusának az említett 3 megközelítés: cselekvésorientáció, reprezentáció és konstruktivitás szerinti diszciplináris vizsgálata. 1. A beszéd mint interakció és cselekvés: szociolingvisztika, kultúrantropológia, etno metodológia. 2. A diszkurzív nyelvhasználat mint individuális és szociális, identitásképző, közösség és én reprezentáció: szociálpszichológia, pszicholingvisztika, etológia, antropológia. 3. A nyelvkritikai diskurzus elemzés (CDA) a diskurzus társadalmi valóságkonstruáló szerepét, mindenek előtt az ideológiai vonatkozásokat vizsgálja: szociológia, tudomány és tudás szociológia. A továbbiakban ezek rövid jellemzését adjuk A szociolingvisztika: Szakít azzal az aszociális, formális és univerzalisztikus nyelv felfogással, amely (mint korábban említettük) N. Chomsky nevéhez fűződik. A szociolingvisztika a nyelvhasználat pragmatikai aspektusát és szociológiai dimenzióját vizsgálja.(bermnstein kezdeményezi a 70 es években) Összefüggéseket állapít meg a társadalmi státusz és a nyelvhasználat módja között. Pl. hogy: bizonyos grammatikai hibák : a magyarban ilyen a suk sük özés, a beszéd kontextus függősége: az un. kidolgozott vagy nem kidolgozott kódban való beszélés, az érzelmi töltetű szavak erős használata, stb. és a szociális helyzet között szoros összefüggés áll fenn. 1.2.A beszéd etnográfia a kultúr antropológia részeként: A Sapir Whorf hipotézisre építve az újabb kutatásokban Dell Hymes nyomán azt azt vizsgálja, hogy a beszédmódok sokfélesége milyen szimbólikus jelentéssel és jelentőséggel bír a közösségi kommunikáció fenntartásában és alakításában.(pl. a szent és a profán beszéd, a sértő és barátságos nyelvhasználat.) 1.3. Az etnometodológia: Azokat a folyamatokat és technikákat kutatja, amelyek segítségével az emberek az őket körülvevő világot értelmezik és kölcsönhatásba lépnek vele. Azokat a kategóriákat és módszereket vizsgálja, amelyeket a közösség, a társadalom tagjai a közösen elfogadott világ értelmezések összehangolásában a diskurzus révén használnak. Pl.: tabuk, viselkedési normák a diskurzusban. ( Az etnometodológiai módszert a modern tudományos tevékenység kutatásában használja pl. B.Latour és Woolgar Erről még egy későbbi előadásban lesz szó). 1.4.A társalgás elemzés: A 90 es évek új fejleménye (H.Sacks 1992.): a beszédmódok nemek (gender férfi/nő), életkor (öreg/fiatal), szubkultúrák(pl. punkok, yuppik,rockerek) és intézmények (hivatalok, cégek) szerinti különbözöségét vizsgálja és elemzi A diskurzus pszichológiája: pszicholingvisztika A as években körvonalazódott és érdeklődése fókuszába a nyelvi rendszer mentális reprezentációja került. A nyelvi struktúrák belső, pszichológiai ( racionális logikai és emócionális) jellemzőivel foglalkozik. (V.ö.: Pléh 1980.) Kísérleti módszerekkel vizsgálja a szociális kontextus nyelvhasználatra s ezzel: az attitüdökre, érzelmekre, memóriára, gondolkodásra gyakorolt hatását. (Pl. az előítéletes beszéd, a környezet befolyásoló hatása a diskurzusra,sztereotípiák, nyelvi panelek használata, stb.) Diskurzus ele,zés 2.2. A beszéd szociológiája: szociálpszichológia A diskurzus csoportképző szerepét vizsgálja. A közös nyelvhasználat mint az összetartozás értelmi, érzelmi tényezője jelenik meg. A nyelv és a beszédmód szemantikai standardizálásának eszközeként vizsgálja a közösségi, csoport viselkedés pszichológiai összetevőit és hatását az individuális viselkedésre, mentalitásra. Az individuális és a kollektívában való viselkedés különbségei és ezek kifejeződése a diskurzusban, valamint hatása az ön identitásra. Pl. rasszista beszédmód értelmi érzelmi hatásai; nyelvi megnyilvánulás ellenséges közegben, tömeg előtti beszéd, stb. (L.: László J. Bevezetés a narratív pszichológiába,2005.) 3.1. A kritikai nyelvészet: A diszkurzív nyelvhasználatnak a társadalmi egyenlőtlenségek reprezentálásában és fenntartásában játszott szerepét vizsgálja. (Alapítói: Kress, Fowler, Hodge, a 70 es években.) Ezzel megnyitja az utat a társadalomkritikához: a nemi, gazdasági és szociális egyenlőtlenségek finomabb, globális és lokális szintű elemzéséhez is. Pl. Fairclough összehasonlítja egy kelet és egy nyugat európai nemzetstratégiai kiadvány nyelvezetét, és jellemző különbségeket állapít meg a konkrét/absztrakt, specifikus/általános, stb, dimenziók mentén. 6

7 3.2. A társadalmi tudat és az ideológia kritkai elemzése: A társadalmi tudat (gesellschaftliches Bewusstsein) és a tudatformák (vallás. Művészet, tudomány) a 19.sz. ban Marxnál kap hangsúlyos kifejtést, különösen az ideológiai vonatkozásokban (V.ö.: A német ideológia). Marx az ideológiát hamis tudatnak minősítette. Az újabb (70 80 as években megjelenő) társadalmi tudat (social cognition, social imagery) vizsgálódások (Th.van Dijk,Woodak) szerint a társadalmi tudat a társadalmi berendezkedésnek, a csoportok kapcsolatának elfogadott reprezentációit jelenti. A kognitív hatalmat a meggyőzés, a színlelés vagy a manipuláció eszközeivel vagy más stratégiai eszközökkel gyakorolják azért, hogy valakinek az érdekei miatt megváltoztassák mások gondolkodását. (Th. van Dijk, 2000.) Az ideológia általánosságban a társadalmi csoportok érdekei és céljai valamint társadalmi tudatai közötti érintkezési felület, egy társadalmi csoport tagjai által közösen elfogadott szociális reprezentációk alapja és kerete. Lehetővé teszi a csoport(réteg) tagjai számára, hogy a világot hasonlóan lássák, hiedelmeiket összehangolják, aszerint, hogy mi jó és mi rossz (erkölcsi és érzelmi tekintetben is), mi helyes és mi helytelen számukra. Legitimálja a fennálló társadalmi rendet és benne a csoport helyét és szerepét (életmódját). Döntő szerepet játszik a mi és az ők reprezentációjában. A pozitív és a negatív másik reprezentációjában a szociális polarizáció jelenik meg. Ezt a nyelv szemantkai szintje fejezi ki. Az ideológia egyfajta virtuális valóságot konstruál: olyannak láttatja a z természeti és társadalmi valóságot, ami ezek újratermeléséhez, fenntartásához vezet. Magyarázatot és igazolást nyújt a fennállóra, annak elfogadását erősítve, erkölcsileg és érzelmileg legitimálva azt. Az ideologikus diskurzus valóság konstruáló társadalmi cselekvés. Pl. a vallásos ideológia az isten által elrendeltnek állítja be a társadalom adott struktúráját. (király, nemes, közember, stb.) A modern párt ideológiák a társdalom helyzetét (gazdasági, szociális) állapotát diszkurzív eszközökkel (média, rendezvények, plakátok) érzelmileg töltött virtuális valóságként jelenítik meg. (L. még: Némedi /szerk./: Modern szociológiai paradigmák,2008.) Esettanulmány 3: Kísérleti pszichológia Határmunkálatok nemcsak a tudomány külső határainál: két tudományos (intézményesült) diszciplína is kerülhet érdekellentétbe Filozófia és pszichológia, 19/20. sz. fordulója, Németo.: ugyanazt a területet (az emberi megismerést) különböző eszközökkel magyaráz Kísérleti Ψ: új tud.ág, a Φ (és a humántudományok) kérdéseit veti fel, de a term.tud.ok módszereivel keresi a választ (mérések, laborkísérletek)! hol a helye a tudományok (nemrégiben újrarajzolt) térképén? A filozófia elpszichológiásodása Eredmény: a kísérleti pszichológusokat filozófusként alkalmazzák (1873: 1, 1892: 3, 1900: 6, 1913: 10 professzor kb. 40 ből) A Ψ usok kulturális (és társadalmi) autoritást próbálnak szeretni a Φ felett: Vegyük észre, hogy korunk kis számú önálló filozófiai kutatása főként a pszichológia területére tartozik. (Wundt) U.ő: a tudományok szervezését a Φ helyett a Ψ végzi Talán csak a pszichológia nyújthat gyógyírt arra a hanyatlásra, amely időről időre megszakítja a kultúra folyamatos előrehaladását. (Brentano) A filozófia visszavág a mi tudományunk [a Φ] érdekeit súlyosan károsítja az, hogy egyik filozófia tanszéket a másik után kínálják a pszichofizikusoknak [ ] elsőosztályú filozófus-státuszok birtoklói lealacsonyítják a tudományt egy olyan közönség szemében, amely képtelen maga ítélni a kérdésben (Dilthey) már azzal majdnem kiérdemelte valaki a filozófiai professzorátust, ha megtanulta, hogyan kell módszeresen nyomkodni az elektromos gombokat (Windelband) 1913: petíció 107 filozófus aláírásával: ne adjanak több filozófiai állást pszichológusnak Németországban, Ausztriában és Svájcban (1930: pszichológusok petíciója: független állasokat a filozófusoktól!) 7

8 Hatások 1: a módszer vita Pozitivizmus: egységes módszertani alapok a tud.oknak a szellemtudományok képviselői szerint ezek módszereiben eltérnek a term.tudományoktól: Szellemtud. Term.tud. idiographikus : nomothetikus : egyedi körülményekre és egyetemes törvények eseményekre koncentráló alá rendelő megértő magyarázó A különbség tehát nem a tárgyban van (mert akkor Φ és Ψ egybeesne), hanem a módszerben A vita a két kultúra elválasztás egyik modern bázisa Hatások 2: antinaturalizmus Pszichologisták: mivel a gondolkodás tudománya a Ψ, az egész Φ, és benne a logika, redukálható Ψ ra Frege és Husserl: a logika biztosabb és általánosabb, mint a Ψ, ezért nem vezethető vissza rá (sőt, fordítva?) A pszichologizmus egyfajta naturalizmus: a megismerés alapkérdéseire tudományos válasz adható A 20. sz i Φ zöme (pl. Frege és Husserl nyomán) antinaturalista: a legalapvetőbb kérdések megelőzik a tudományt, és csak Φ segítségével vizsgálhatók A Φ/Ψ vita nemcsak intézményes határokat érintett, hanem tartalmi döntéseket motivált: szakmai érdekek és válaszok összefonódása! Esettanulmány 4: A tudományháború Vitasorozat, 1990 es évek, főként USA, majd egyéb angol nyelvterületek Felek: tudósok, tudományfilozófusok, a tudomány védelmezői posztmodern, relativista tudományelemzők, szociológusok, filozófusok Tét: vajon tudományellenesek e a relativista, posztmodern tudományelemzések? Aláássák e a tudomány állításait és presztízsét? Mit nem szabad mondani a tudományról? 1. Nincs olyan dolog, hogy a Tudományos Módszer 2. A modern tudomány napról napra él, sokkal inkább hasonlít tőzsdei spekulációra, mint a természeti igazság keresésére 3. A szokásos, fizikai értelemben nem tulajdoníthatunk független létezést se a jelenségeknek, se a megfigyelőnek 4. A fizikai fogalmi alapjai az emberi elme szabad alkotásai 5. A tudósok nem találnak rendet a természetben, hanem ők teszik bele 6. A modern fizika a hit belső működésén alapul 7. A tudósközösség tolerálja a megalapozatlan történeteket 8. Hogy mi számít elfogadható tudományos magyarázatnak, annak mindig vannak társadalmi meghatározói és funkciói Nicsak, ki beszél 1. Peter Medawar (immonológus), James Conant (vegyész), Lewis Wolpert (biológus), Richard Lewontin (genetikus) 2. Erwin Chargaff (biokémikus) 3. Niels Bohr (fizikus) 4. Albert Einstein ( ) 5. Jacob Bronowski (matematikus) 6. Brian Petlley (fizikus) 7. Richard Lewontin (genetikus) 8. Richard Lewontin (genetikus), Steven Rose (neurobiológus) és Leon Kamin (pszichológus) Nem névtelen kis tudósok, hanem nagyágyúk. A kortársak sokan részt vettek a tud.háb ban a szociológusok ellen A tudományról tett állítások Persze más tudósok mást mondanak: változatos De: nem az számít, mit mondunk, hanem ki mondja magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja Feltéve, hogy nem az a helyzet, hogy egyik tudós téved, a másiknak igaza van: nincs a tudománynak lényege, amit néhány állításban ki lehet fejezni Egyébként nem az a tudós feladata, hogy a tudományról beszéljen, hanem a tudományos munka Lakatos: a legtöbb tudós alig tud többet a tudományról, mint a halak a hidrodinamikáról De: a tud.szociológusnak éppen ez a feladata Tudományról kívülről beszélni nem tudományellenes 8

9 Miért beszél a szociológus a tudományról? Elemei érdekünk, hogy megértsük a tudományt a mai civilizáció egyik lényeges eleme ezért vizsgálja a science studies (tudománytanulmányok) Ehhez azonban nem mítoszok, sikertörténetek kellenek, hanem tárgyilagos leírás Cél: olyan képet nyújtani, amely segít a tudomány társadalmi funkcióinak megértésében, és segítséget nyújthat a tudománnyal kapcsolatos döntések meghozatalában akár a politikában, akár a mindennapi életben Miért beszél a tudós a tudományról? Általában azért hogy valamilyen képet sugalljon: érdeke, hogy fenntartsa az általános pozitív megítélést (érintett, nem pártatlan megfigyelő) A másik oldalon a szociológusoknak is érdeke legitimálni saját tevékenységüket A tudományháborúban határmunkálatok folynak: tudományellenes, irracionális, értelmetlen : retorikai eszközök A sci.stud. által empirikusan szerzett tudást a tudományról gyakran állítják be tudományellenesnek és okolják a társadalmi bizalom megrendülésében és a tudomány anyagi támogatásának csökkentésében hangyából elefánt? A sci.stud. művelői magukat (társadalom)tudósoknak tartva a tudomány indokolatlan mitologizálását tartják tudománytalannak Összefoglalás A tudomány határai, módszerei nem kőbe vésett igazságok, hanem kulturális fejlődésünk termékei Még ha a viták során gyakran a szembenálló felek mind azt állítják, hogy álláspontjuk csak a kőbe vésett igazság ismertetése A társadalmi dimenzió feltárása nem jelenti azt, hogy a tudomány rossz/megbízhatatlan/szubjektív lenne Jelenleg ez a legfejlettebb társadalmi intézményünk, amely fő céljának a megbízható tudás megszerzését tartja A tudomány (és a kutatás) módszerei változnak A módszerről tartó évszázados vita során új álláspontok merültek fel, amelyek elterjedtek és amelyek mai világképünk szerves részei (pl. statisztikus szemlélet) Koronként változik az, hogy mi számít megbízható tudásnak, mi tudomány és mi nem, mi a helyes módszer De ez nem kritika, hanem tény és nem ad okot félelemre, amíg a tudomány fő célja a tudás megszerzése A hagyományos tudomány normái Merton szerint univerzalizmus: nem a tudás forrás számít, hanem az érvényesség az igazolás a valódi kérdés kommunalizmus: nem titkolózik, bárki ellenőrizheti az állításokat, nyílt lapokkal játszik érdekmentesség: nem azért mondja, mert az neki jó, hanem az jó neki, ha úgy mondja, ahogy az van szervezett szkepticizmus: csak akkor fogadjuk el, ha már senki nem tud meggyőzően kételkedni benne Az utóbbi évtizedekben azonban a tudományt egyre inkább profitorientált cégek támogatják > Ez az ún posztakadémikus tudomány (John Ziman) PLACE magántulajdonon alapuló [proprietary], lokális [local], autoriter [authoritarian], megbízott [commissioned] szakértői [expert] A kutatási célok meghatározásában a társadalmigazdasági hatalmak bírnak a legfőbb autoritással. A csupasz majom Közös eredet Biológiai lény Adaptív és exaptív tulajdonságok vizsgálhatósága Tanulási ösztön Nyelv, kommunikáció Társas lény Mióta gondoljuk így? Az ember helye a kozmoszban Az arisztotelészi világegyetem Lények hierarchiája növény állat ember A keresztény világkép a kora újkorban teremtés közös eredet (Ádám) egy emberi faj 9

10 Carl Linnaeus ( ) A természeti világ sokfélesége és az emberi kultúrák és formák változatossága rendszerezés mai alapjai (1735 Systema naturae) Homo sapiens alkategóriák ~ Americanus, ~ Asiaticus, ~Africanus, ~Europeanus de Homo troglodytes ma Pan troglodytes A sokféle kategória mind közös eredetű? vagy fejlődés eredménye, vagy külön származott? A felvilágosodás: létállapotok létrája Reményeink az emberi nem jövendőbeli állapotáról három fontos pontra szorítkozhatnak: az első a népek közti egyenlőtlenség kiirtása; a másik, ugyanabban az egy népben, az egyenlőség fejlődése; a harmadik az ember valóságos tökéletesedése. Vajjon az egyes nemzetek elérik-e majd egy napon a civilizációnak azt a fokát, aminőre a legszabadabb, az előítéletektől legmentesebb s a legfelvilágosultabb népek jutottak, mint például a franciák vagy az angol-amerikaiak? El fog-e tűnni lassanként az a roppant távolság, amely e népeket elválasztja a királyoknak szolgáló nemzetektől, a barbár afrikai néptörzsektől, a még tudatlan vadaktól? Condorcet: AZ EMBERI SZELLEM HALADÁSÁNAK TÖRTÉNELMI VÁZLATA TIZEDIK KORSZAK: AZ EMBERI SZELLEM JÖVENDŐ HALADÁSÁRÓL A főemlősők mi a kapcsolat a taxonok között? a pszichológiai és kulturális különbségek a biológiai különbségekre vezethetők vissza? mi lesz így a moralitásból? Egyház, társadalom, biológia Ha az ember nagyrészt állat hogyan jött létre fenntartható-e a teremtés létrája mi a különböző kultúrák kapcsolata moralitás hogyan elvárható/magyarázható 19. sz. végére kialakulnak a fejkeletkezési és emberleszármazási modellek a humán tudományok pszichológia, antropológia, szociológia Rasszizmus, poligenisták A poligenista eredetelmélet egyben legitimálta pl. az amerikai rabszolgatartást Josiah Nott, George Gliddon 1854 A darwini forradalom Nem forradalom, ahogyan ma látjuk, de fontos és erős érvek 1. Ma alapvetően meghatározza a világról való gondolkodásunkat a kultúráról segít kulturális és kognitív folyamatok megértésében, még a tudományok esetében is 2. A gondolatmenetet alapvetően meghatározta a kultúra túlélésért folyó küzdelem mint a kor közgazdaságából átvett kép 10

11 Szociáldarwinizmus a küzdelem a haladás és fejlődés kulcsa? Darwinra nagyban hatott Thomas Malthus Herbert Spencer: evolúciós filozófia eugenika náci Németország, Czeizel Endre egészen különböző célokra használni a biológiai ismereteket belenyúlni a természet rendjébe klónozás, szövettenyészetek Kitekintő 1. Tudomány hat a kultúránkra Kultúránk hat a tudományra Az így kialakított kép segítségével próbáljuk a többi kultúrát érteni és értelmezni A tudományos normák a tudomány ethosza (Merton) mi a kapcsolata más társadalmi intézménnyel? Etológia, humánetológia Az etológia az állatok, a humánetológia az ember fenotípusának viselkedési kategóriáival foglalkozik Charles Darwin ( ), Konrad Lorenz ( ) ember,mint az állatvilág egyik tagja érdemes legközelebbi rokonainkat megfigyelni, ha az emberre jellemző tulajdonságokat szeretnénk megérteni Egy kortárs kísérlet 1973 Orvosi fiziológiai Nobel-díj Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen Csányi Vilmos Az emberi természet Humánetológia Vince Kiadó, Tudomány Egyetem sorozat (részben Bánitzky Anita, Tar Balázs fóliái kösz!) mire jó az etológia? A primáták jellemzői 1. A primáta: főemlős orángután, gorilla, gibbon (törpecsimpánz), csimpánz. Fontos: csoportszerkezet csimpánzkultúrák intelligencia Csoportszerkezet: -döntő jelentőségű a táplálék megszerzésének módja, a védelem. Rangsor kialakulása csoporton belüli konfliktus kezelése csoporton belüli agresszió A csimpánzoknál és bonobóknál megjelenik a békítő viselkedés. Megfigyelhető a más csoportokkal szemben tanúsított ellenséges magatartás. A primáták jellemzői 2. Az emlősökre jellemző kapcsolatok kétpólusúak (pl.: hím-hím, hím-nőstény, anya-kölyök) Itt megjelennek a hárompólusú kapcsolatok is. (játszótársi kapcsolatok) új irányzat csimpánzok viselkedésének etológiai vizsgálatában: kultúrák, kulturális tradíciók. Csimpánzkultúrák: - Jane Goodall, Teleki Géza és a Bosch házaspár fészeképítési szokások eszközhasználat vadászó viselkedésnél érdekes a kooperáció mértéke 11

12 A primáták jellemzői 3. Intelligencia: - a csimpánzoknál fejlett a hosszú távú memória - képesek hosszabb oksági láncok felismerésére - intelligenciájuk legmagasabb fokát a társas kapcsolatokban, a szociális világban - A szociális intelligencia komplexitásban messze felülmúlja a fizikai intelligenciát, és fajspecifikus. - a primátákra jellemző: elsődleges agyi reprezentációk míg az embernél a másodlagos és harmadlagos reprezentációk is. - Az eddig felsoroltak lényeges feltétele valamilyen szintű kommunikáció. Az ember evolúciója Az emberszabású majmoktól a modern emberig terjedő evolúciós történet 6-6,5 millió évet fog át. 4 millió évvel ezelőttre tehető az a időszak, amelyet kritikusnak tekinthetünk, mivel nem maradtak fenn fosszíliák. Erre az időszakra tehető ősünk két lábra emelkedése. Mivel nincsenek meg a szükséges adatok, így többféle elmélet látott napvilágot, például: szavannateória, vízimajom-elmélet A szavannateória A szavannateória szerint az emberszabásúaktól történt elválásunk után a szavannára kerültek távoli őseink. Így viszont a csuklójárás nehézkessé vált, emellett a nagy távolságok megtétele, a ragadozók okozta fenyegetettség, a napsütés és a teherhordás a két lábon járást követelte meg. A szavannateória nagy problémája, hogy nem sikerül választ adnia arra a kérdésre, hogy ugyan miért hagyták el őseink a biztonságot, táplálékot adó esőerdőt, ahol egyik rokonunk, a csimpánz azóta is jól megvan. Emellett ez a teória sok különös állítást tartalmaz. Azt állítja, hogy az ember a szavannai nagy meleg miatt vesztette el szőrét, noha a ma ott élő állatok kibírják. Zsírszöveteinket azzal magyarázza, hogy szigetelés céljából alakultak ki, ha esetleg hideg van ( a szavannán!?) vagy hiányzik a szőr. Az izzadságmirigyek hatalmas száma pedig a hő levezetésére szolgál. Elég különös és ellentmondó logika, ha jól belegondolunk. A vízimajom- elmélet A felegyenesedés másik lehetséges magyarázata a vízimajom-elmélet. Az ötlet kidolgozója Sir Alister Hardy Lényege: az ember számos anatómiai jellege elüt a rokon főemlősökétől, és inkább hasonlít a tengeri emlősökéhez, amelyek előzetes szárazföldi életmód után részlegesen vagy teljesen alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz. Feltevés: a csimpánzoktól törtét elválásunk után az emberszabásúak egy csoportja kiszorult erdei élőhelyeiről, és 1-2 millió évet egy tengerrel körülvet szigeten töltött ( Leon P. Lumiere:Északkelet-Afrikát 1,5-3 millió évre elárasztotta a tenger, a hegyekből szigetek képződtek, ahol maradhattak főemlősök) ahol a tengerben kereste táplálékát. Hatás: csupaszság; sós könnyek; erősen izzad; orra kiemelkedik és orrlyukai lefelé néznek; képes levegővételét szabályozni; magzatainak 3 hónapos korig merülési reflexe van, hogy imádja a vizet. a csimpánzokat elég egy 1 méteres vizesárokkal elválasztani a nézőktől, mert képtelen átgázolni rajta. A két lábon járás annak köszönhető, hogy a primáta teste alkalmazkodott az úszáshoz. Az emberi csoportok Kialakulásuk döntő A csoportméret állandóan növekedett, emellett a csoportszerkezet is sokkal szorosabbá vált. Különböző kapcsolódási szinteket különböztethetünk meg. Az emberi csoportokban kialakult a szociális vonzódás. Az egyedek igénylik a testi kontaktust, szeretnek fajtársaik közelében lenni. Csökkent a csoporton belüli agresszió, megjelent a táplálékmegosztás. Az ember utódai Az ember utódai a születés után gondozásra szorulnak. Így minden újszülött mindent megtesz azért, hogy anyja jelenlétét biztosítsa. Ekkor a legfontosabb a szoros kötődés kialakítása, amelynek alapja a testi kontaktus, az ölelés, a simogatás. Ennek kialakításánál legfontosabb az első 3 év. Szakemberek bebizonyították, hogy akiknél nem alakult ki ez a kötődés,a problémák már 5-6 éves kor körül jelentkeznek. Ők nehezen vagy nem tudnak idegen társaságban feloldódni, mindig anyjukat keresik. Az árva gyermekeknél ez a folyamat éppen ellenkező. Náluk az idegenektől való félelem is minimális. A csecsemőknél az idegenektől való félelem az 5., 6. hónap környékén jelenik meg, ez egyébként felnőtt korban is jelen van (pl.: a villamoson). 12

13 Az imitáció Valódi imitációra valószínűleg csak az ember képes, ez a képesség már a születés utáni első percekben kimutatható. Imitációnak tekintjük a divatot, az öltözködést, a berendezést. Tehát azt, amikor az ember hasonlítani akar másokhoz. Az éneklés, a zene, a tánc is imitáció, de itt már jelen van a szinkronizáció jelensége Is. (Az éneklő emberek hihetetlenül pontosan tudják viselkedésiek elemeit összehangolni.) Az imitáció mellett fontos jelenség a tanítás, azonban nagy különbség van közöttük! Az imitáció során, akit imitálunk, nemigen törődik azzal, hogy mit csinál az imitátor. Ezzel ellentétben a tanulás sajátossága, hogy a tanár ellenőrzi a tanítványt. Emberi sajátosság a megtanult dolgok gyakorlása, tökéletesítése, másokkal való megosztása. Ezen jelenségek rokonainknál nem figyelhetőek meg. 1. A csoportélettel kapcsolatos viselkedési formák Szociális vonzódás, zárt csoportok Csökkent és szabályozott belső agresszió Idegengyűlölet Táplálékmegosztás Több funkciójú szexualitás Szülői gondoskodás Csoporthűség A nyelv - valamikor az evolúció során a mimetikus kultúrákban megjelent a beszéd és a nyelv - a beszélt nyelv az ember vokalizációján alapszik, az ember kb. 200 fonéma kiejtésére képes, de ebből az egyes nyelvek csak tagú csoportokat használnak. A csecsemők még valamennyi fonémát képesek helyesen kiejteni (gügyögés), idővel azonban az anyanyelvtől idegen fonémák lekopnak. - a nyelv teszi számunkra lehetővé, hogy egy dolgot, jelenséget egészen apró elemekre bontsunk, új állításokat, leírásokat rakjunk össze. - hatalmas az előrelépés a tanulás terén is a nyelv segítségével, hiszen akkora tudásanyag szerezhető meg ezáltal, amire önállóan talán több ezer év alatt sem tehetnénk szert, ha saját tapasztalatainkra lennénk utalva. - az emberi csoportok tevékenységét irányító szabályok nagy része kizárólag a nyelvi modellek segítségével fogalmazhatók meg. Konstrukciós képesség Az ember legbonyolultabb, legátfogóbb, legmeghatározóbb tulajdonsága az élete minden területén megnyilvánuló konstrukciós képessége. Egy mesterséges, csinált világban élünk (pl. táplálékunk jó része már fel sem ismerhető), melyben a tárgyak, a nyelv, a gondolkodás és a szabályrendszerek szétválaszthatatlan rendszert képeznek. Szociális életünk is mesterséges konstrukciókban zajlik: - politikai vezetőinket személyesen nem is ismerjük - gyermekeink iskolákban nevelkednek - az ideakonstrukciók előállításának képessége óriási ugrást hozott az ember evolúciójában, ezáltal egy teljesen újfajta környezetmodellhez jutott. A csoportviselkedés összehangolása Az emóciók szinkronizációja: empátia Viselkedési szinkronizáció: imitáció, másolás, tanítás, fegyelmezés; szabálykövetés Érzelmi és viselkedési szinkronizáció: ritmus, ének, zene, tánc, rítus A rendszerszervező tulajdonság Közös hiedelmek Közös akciók Közös konstrukciók Önfeláldozás A konstrukció képessége Mímelés Nyelvhasználat Virtuális realitás (absztrakciós készség) Tárgyak használata és készítése Megszaladási jelenségek A megszaladás biológiai, evolúciós jelenség, akkor fordul elő, ha valamilyen szelekciós hatás egy tulajdonságot optimális paraméterein túl, minden korlát nélkül változtat, növel. (időnként egy faj kihalásához is vezethet!!!) Erre példa a pávakakasok farktollazata. A színes, hatalmas tollazatot a nőstények preferálták, de a ragadozókkal szemben hátrányt jelent. Mégis, ha egy díszes egyed életben marad, akkor az sok nőstény kegyeit nyerheti el, és utódai tovább örökítik a feltűnő díszítményt. Az emberek esetében is megfigyelhetők megszaladási jelenségek (pl. töménytelen mennyisében fogyaszthatunk cukrot, csokit, drogokat, vehetünk a szükségesnél nagyobb autót, stb.). A mai társadalmakban gondot jelent a hatalom megszaladása. A civilizáció előtti ember esetében a státusz, a rangsor a kultúra szerves része volt. A kis csoportok terjedelme magától korlátozta az elnyerhető hatalom mértékét. A modern társadalmak számtalan hatalmi pozíciót hoztak létre, de ezek tényleges hatalma minimális. A hatalomvágynak nincs biológiai értelemben vett felső határa. 13

14 Az egyszemélyes csoport Az emberre jellemző a szociális vonzódás, szeretne kis személyes csoportokban élni, azok tagjait jól ismerni. Ennek pótlására ma már ott vannak a mesterséges klubok, és a TV!!! A modern társadalom legmélyrehatóbb beavatkozása az volt, hogy lerombolta a kis kultúrákat elválasztó határokat. Már teljesen elvesztettük viszonyítási alapjainkat, mindenki kénytelen önállóan felismerni a jót és a rosszat, mert ebben a csoport már nem segíti. A csoportméret mára 1 főre redukálódott Csányi szerint, az önmegvalósítás lett a cél. Korábban a személyiség harmonikusan illeszkedett a csoporthoz, a csoport kultúrájához, most nincs mihez illeszkedni, a szocializáció nem biztosítja mindezt. A modern személyiség saját maga válogatja ki környezetéből azokat a komponenseket, amelyeket képes befogadni, amelyek nincsenek ellentmondásban korábbi ismereteivel. Kritika A könyv néhány ellentmondásos gondolata: A könyv szerint a kezdeményező- és válaszkészség alapvetően emberi tulajdonságok. Ennek cáfolatára található példa a könyvben is (egy kutya, mely keresi gazdájával a kapcsolatot, felhívja figyelmét, jelzi jelenlétét). Az előbb említett két tulajdonság alapozza meg azt a nagy újítást, amely az egyéves életkor körül jelenik meg, és ami egyértelműen megkülönböztet bennünket a primátáktól. A könyv más részeiben, pl. a primáták intelligencia-vizsgálatánál ezzel szemben elhangoztak más adatok is, amelyek szerint egy jól fejlett, intelligens csimpánz akár egy 4 éves ember szintjét is elérheti. Csányi Vilmos a csoporthoz tartozás definiálásakor lényeges elemként említi a csoportot összetartó közös eszméket, közös akciókat és a hűséget. Ezzel szemben az egyszemélyes csoportok korában az ember egyszerre több csoport tagja, de ezek már más értelemben vett csoportoknak tekinthetők, ezekre már nem jellemző a lojalitás, a közös akciók is korlátozottak. Mégis emberi csoportokról ír a könyv. A memória művészete Már az ókorban megkülönböztették a természetes és a mesterséges (mesterség/művészet révén tökéletesített) emlékezetet A mesterséges memóriának vagy a memória művészetének az a lényege, hogy elképzelünk egy épületbelsőt, és ebbe a képzeletbeli térbe elhelyezzük a megjegyezni kívánt dolgok képeit (vagy a megjegyezni kívánt szavakra utaló képeket) abban a sorrendben, amelyben fel akarjuk őket idézni (pl. egy elmondandó szónoklat témáinak, érveinek sorrendjében) A képek összetettek is lehetnek, ahogy az alábbi példa mutatja, de mindenképp meglepőnek, szokatlannak kell lenniük Példa (Rhetorica ad Herennium): Egy ügyvéd meg akarja jegyezni egy eset körülményeit, amelyben a vádlottat azzal gyanúsítják, hogy az örökségért megmérgezett valakit. A képen az áldozat fekszik az ágyon, a vádlott mellette ül, jobb kezében egy kupa, bal kezében táblák és egy kos heréi. A kupa a mérgezésre emlékeztet, a táblák az örökségre, a herék pedig homonímia révén (testes = herék, tanúk) arra, hogy az esetnek voltak tanúi F.C. Bartlett kísérletei Frederick C. Bartlett ( ) angol pszichológus híres emlékezettel kapcsolatos kísérleteiben a résztvevőknek képeket ill. történeteket kellett emlékezetből felidézniük változó idő elteltével különböző időközönként többször mások által felidézettet felidézve Példa: Egy észak amerikai népmese memorizálása; mindegyik résztvevő kétszer olvasta el a történetet, az első felidézés 15 perccel követte az olvasást; a visszaemlékezés során a történet jelentősen lerövidül, elsősorban kihagyások révén; a kifejezések modernizálódnak, zsurnalisztikussá válnak (pl. családi kapcsolatokra hivatkozva, heves harc kezdődött ); a történet összefüggőbbé, következetesebbé válik, a hiányosnak tűnő részeket kiegészítik Vagy: egy afrikai maszkra emlékeztető rajzot kellett többször, lerajzolással felidézniük; minél távolabb volt időben egy visszaemlékezés, annál inkább hasonlított a maszk egy emberi arcra A séma Az emlékezést Bartlett kifejezésével a jelentésre törekvés vezérli, vagyis a [látott] minta összekapcsolása valamilyen kerettel vagy sémával ; az emberi arc pl. ilyen séma: a maszkot e séma hatására emberi arcként jegyezték meg A séma határozza meg, hogy mi fog feltűnni az észlelt tárgyon, majd ennek a kiugró részletnek megfelelően a séma ad értelmet az észlelt tárgy egészének. A séma szerveződése részint az egyén korábbi élményeitől, tapasztalataitól, ismereteitől függ, részint pedig kultúrájának sajátosságaitól Például az Angliába látogató szvázi törzsi vezetők számára legmaradandóbb élményt a forgalmat feltartott kézzel irányító rendőr jelentett a szvázik ugyanis feltartott kézzel üdvözlik egymást Minden korban, minden csoportnál s szinte minden témaváltozatnál javarészt a társadalom által szentesített értékekkel bíró tendenciák, érdeklődések és tények következménye az, hogy mi tűnik kiindulásként kiugrónak, s ezt követően mire emlékezünk. 14

15 Egyéni és kollektív emlékezet A közösen megélt eseményeknek csak töredéke marad meg a saját elménkben Az események egészének visszaidézéséhez szükségünk van azokra, akik velünk együtt élték át és a miénkkel megegyező perspektívából látták az eseményeket. M. Halbwachs szerint az események a maguk teljességében csak a kollektív emlékezetben élnek, de részleteiket is csak úgy tudjuk felidézni ha azonosulunk azzal a csoporttal melynek részeként a kérdéses eseményt átéltük. A régi diákjával találkozó tanár, bár részese volt ugyanazoknak az eseményeknek, képtelen élő emlékképekkel összekapcsolni a diák szavait, mert ő nem volt annak a csoportnak (az osztálynak) tagja, mely számára az esemény emlékezetes volt. Az egyéni emlékezet pusztán különféle kollektív emlékezetek metszéspontja azon csoportok emlékezete találkozik benne, mely csoportoknak az egyén visszaemlékezése pillanatáig tagja volt. Kommunikatív és kulturális emlékezet Jan Assmann (1938 ) német egyiptológus fogalmi megkülönböztetése Kommunikatív emlékezet: nemzedéken belül és nemzedékek között átadott személyes emlékek, tapasztalatok összessége; időbeli korlátait az egyszerre élő generációk száma jelöli ki, vagyis 3 4 generáció, tehát a mindenkori jelentől számítva év Kulturális emlékezet: a kommunikatív emlékezet időbeli határán túli eseményekre, tapasztalatokra vonatkozó emlékek összessége; összegyűjtésük, rendszerezésük és megőrzésük minden kultúrában erre szakosodott szakemberek (történészek, írnokok, bárdok, igricek) feladata A kommunikatív emlékezet spontán jelenség, a kulturális emlékezetet viszont tudatosan fenn kell tartani Identitás Jan Assmann az identitás három típusát különbözteti meg egyéni: az a minden kultúrában, minden mentálisan egészséges egyénben kialakuló meggyőződés, hogy ő mindenki mástól különböző, egyedi lény személyes: az egyénnek a társadalomban elfoglalt helyére vonatkozik kollektív: a társadalmi csoportok önmagukról kialakított képe, amellyel tagjaik azonosulnak A személyes identitás nem feltétlenül egyedi; a modern ember individualizmusa azt jelenti, hogy ez is egyedivé válik G. Simmel ( ) német szociológus szerint a modern individualizmus történeti előfeltétele az, hogy az egyén számos egymástól független társadalmi csoportnak legyen a tagja, vagyis egyszerre különböző társadalmi szerepeket töltsön be (pl. apa, belgyógyász, sakkversenyző stb.) Az így kialakuló identitás egyediségét az adja, hogy a csoporttagságok kombinációja egyénenként más és más 15

16 Emlékezet és identitás Identitás = azonosság; ez mindenek előtt azt jelenti, hogy az egyén azonos önmagával különböző időpillanatokban ( az vagyok, ki voltam ), és különböző társadalmi csoportokban / helyzetekben ( az apa, a belgyógyász, és a sakkversenyző ugyanaz a személy ) Az időbeli azonosság, vagyis a folytonosság, előfeltétele az emlékezet (klasszikus filmtéma: az amnéziás ember elveszíti személyes identitását, nem tudja,hogy kicsoda) A kollektív identitás lényege úgyszintén a folytonosság, az hogy a csoport önképének alapelemei ugyanazok ma, mint régen voltak Ezért a kulturális emlékezet az intézményesült, hosszabb ideig fennmaradó csoportok (vallási közösségek, szakmai közösségek, nemzetiségek, népek stb.) identitásának, összetartozásának az alapja Kulturális koherencia A kulturális emlékezet nem pusztán az identitás előfeltétele, hanem ahhoz is szükséges, hogy az adott kultúrában élők értsék egymást A kultúrának értelmes egészként kell nemzedékről nemzedékre reprodukálódnia; ezt jelenti a kulturális koherencia fogalma (Jan Assmann) az idegen, az utazó számára a újonnan megismert kultúra nem alkot értelmes egészet; idegenül hat, nem érti, hogy ki mit miért csinál a kulturális koherencia sérülését jelzi, hogy az öregek nem értik a mai világot vagy a mai fiatalokat A kulturális koherencia megteremtésének két legalapvetőbb eljárása az ismétlés és az értelmezés Az ismétlés biztosítja a kulturális emlékezet tartalmainak lehetőleg változatlan fennmaradását, az értelmezés pedig az érthetővé tételét A kulturális emlékezet két legfőbb hordozója a rítus és a szöveg; a kulturális koherencia ezeken keresztül jut érvényre Rítus és kulturális emlékezet Az év meghatározott napjain, az ünnepeken, újra és újra ugyanazokat a mozdulatokat végzik, ugyanazokat az eszközöket használva és ugyanazokat a szavakat kimondva ez a rítus A rítus alkotóelemeinek ugyanakkor jelentése is van, valamit elbeszélnek, megjelenítenek (pl. a kenyér és a bor a keresztény istentiszteletben Krisztus szenvedésére utal); a jelentés ugyan értelmezést igényel, de az értelmezés az ismétléshez képest másodrendű Assmann szerint, ha a kulturális koherenciát elsősorban rítusok biztosítják, akkor rituális koherenciáról beszélünk A rituális koherencia előnye, hogy a kultúra stabil reprodukcióját teszi lehetővé; kevéssé van kitéve az értelmezés bizonytalanságainak, a potenciális egyet nem értésnek, a kritikának Szöveg és kulturális emlékezet A kulturális koherencia alapszövegeken (szent szövegeken, klasszikusokon, nemzeti irodalmon, alapvető jogszabályokon stb.) keresztül is érvényre juthat Itt is megvan, mind az ismétlés, mind pedig az értelmezés összetevője, de itt az ismétlés (templomban, iskolában, bíróságon stb.) válik másodrendűvé az értelmezéshez képest Ha a kulturális koherenciát elsősorban szövegek (alapszövegek) biztosítják, akkor textuális koherenciáról beszélünk A szöveg az értelmezés révén sokkal rugalmasabban alakítható a változó körülményekhez, mint a rítus Ugyanakkor a textuális koherencia sokkal jobban ki van téve az értelmezés eltéréseiből, ill. az alapszövegek készletének változásaiból eredő konfliktusoknak, mint a rituális A kánon fogalma Az alapszövegek számának a megnövekedése, illetve az értelmezésükkel kapcsolatos konszenzus sérülése veszélyezteti a kulturális koherenciát Ekkor korlátozni kell az alapszövegek számát és rögzíteni kell értelmezésük helyes módját: ez a kánonképződés jelensége A kánon görög/latin kanna/canna = nád szóból ered; eredeti jelentése: építészetben használt egyenes oszlop, mérőléc, vonalzó Metaforikus jelentése (már az ókorban): minta, norma, szabály, előírás ill. mintaadónak, mértékadónak tekintett (pl. irodalmi kánon) vagy egyedül helyes (pl. bibliai kánon) alkotások összessége Jan Assmann szerint a fenti tág kánonfogalom mellett meg lehet határozni egy szűkebb kánonfogalmat is A szűkebb kánonfogalom az alapszövegek (és értelmezésük) korlátozásnak arra a radikális formájára utal, amely kizárja az alternatívákat, szemben a klasszikával, amely az alternatívákat csak másodrendűvé fokozza le 16

17 Hideg és forró emlékezés Claude Lévi Strauss (1908 ) francia antropológus megkülönböztetése szerint egyes társadalmak, sajátos intézményeik révén egyensúlyra, változatlan fennmaradásra hajlamosak ezeket nevezi hidegeknek mások pedig folytonos előrehaladásra, fejlődésre vannak hangolva ezek a forró társadalmak. Jan Assmann szerint ez e megkülönböztetés megfeleltethető a kulturális emlékezet két fajtájának is. Az egyik a változatlanra, a tipikusra, az állandóan visszatérőre emlékszik, a másik pedig az újra, a különlegesre, az egyszerire Egy társadalmon belül is lehetnek az emlékezéshez való viszonyuk szerint eltérő, hideg illetve forró intézmények; az előbbire jelentenek példát az egyházak vagy az iskolák, míg az utóbbira a tudományos kutatóintézetek vagy a gazdasági vállalatok Múlt és jelen Jan Assmann megközelítésében a mítosz olyan múltra vonatkozó tudás, amelyből kiindulva ill. amelyre hivatkozva egy csoport jelenbeli identitását és értékeit meghatározza A mítosz egy funkció; bármilyen múltra vonatkozó ismeretből (függetlenül attól hogy igaz e vagy sem) mítosz válhat, amennyiben így használják A mítosz hozzájárulása a jelen alakításához a mitomotorika A mitomotorika két fajtája: megalapozó: a múltra vonatkozó tudást ekkor a jelenbeli viszonyok helyességének, értelmességének, vagy akár szükségszerűségének igazolására használják kontraprezentikus: az emlékezés ekkor a jelenbeli viszonyok megkérdőjelezésének alapjává válik általában egy a jelen felett álló hőskorra vagy aranykorra hivatkozva Legitimáció és emlékezet A kulturális emlékezet fenntartása nemcsak a csoport hosszú távú fennmaradásának feltétele, hanem a csoporton belüli uralmi viszonyok fenntartásának is A hagyományos társadalmakban az uralkodó közvetlenül abból nyeri legitimitását, hogy emberemlékezet óta ősei uralkodnak az adott területen, akik ráadásul tetteikkel érdemesnek is mutatkoztak az uralkodásra Többek között ezért készíttetnek családfákat, krónikákat: őseik tetteinek feljegyzése saját uralmukat legitimálja, saját tetteik feljegyzése pedig leszármazottaik uralmát fogja alátámasztani A modern társadalmakban is számos uralmi viszonyt a hagyomány legitimál: pl. szülő gyerek viszony Sőt: megalapozó mítoszokra a modern demokráciáknak is szükségük van, még akkor is, ha a kormányok legitimációja nem közvetlenül a hagyományból, hanem a jogrendből következik Ugyanakkor a múlt bizonyos elemeinek elfelejtése ill. szándékos kitörlése a kulturális emlékezetből szintén hozzájárulhat az uralmi viszonyok fennmaradásához; pl. a sztálinizmusra vonatkozó tudás elhallgatása a háború utáni kommunista rendszerekben 17