A felsőnyírádi erdő cseres-tölgyesei

Átírás

1 A felsőnyírádi erdő cseres-tölgyesei A nyirádi erdő növénytársulásainak feldolgozását 3 évvel ezelőtt kezdtük el. A végzett munka eredményei közül érdekességénél fogva a Potentillo-Quercetum társulás ott előforduló állományainak felvételeit szeretnénk kiemelni és jelen tanulmány keretében a szakközönséggel megismertetni. A vizsgált terület Nyirád község határában helyezkedik el: attól északnyugatra, az ún. Felsőnyirádi-erdőt alkotja. Klímájára az évi 10 -os középhőmérséklet és a 664 mm évi, valamint 391 mm tenyészidőszafcra eső csapadék jellemző. (Az ide 10 km-re fekvő Devecserre vonatkozó adatok.) Talaja harmadkori öntésen alakult ki, ennek összetétele váltakozva kavicsból és homokból áll, gyakoriak azonban az agyagrétegek is. Ami a genetikai talajtípusokat illeti, a barna erdőtalajok különböző változatait találjuk meg, leggyakoribbak az agyagbemosódásos rozsdabarna, valamint a pseudoglejes barna erdőtalajok, de előfordul kőzárványos barna erdőtalaj is. Kémhatásuk gyengén savanyú: 5,5 6,5 p-értéket találunk. Az egész terület többé-kevésbé sík, mindössze 0,5 1,0 m-rel kiemelkedő széles hátságok, valamint időszakos vízállásokkal teli mélyedéseik teszik a terepet változatossá. Mind a mélyebb, mind a magasabb fekvésben előforduló erdők érdekes sajátsága az, hogy lombkoronaszintjükben a csertölgy mellett a kocsányos tölgy az uralkodó. A kocsányos tölgyről közismert, hogy a talaj nedvességével szemben nagyon igényes, imíg a cser igénye ennek éppen fordítottja, a szárazabb talajok jellemző fája. asonló jelenségeket tapasztalhatunk a cserje- és gyepszint fajainál is. Sok lápi elem keveredett a cseres tölgyesek fajaival. Ez a kettős jelleg nemcsak a mélyebb fekvésű részeken, de bizonyos fokig a szárazabbakon is jól észlelhető. A mélyebb térszintben készített növénytársulási felvételeket az 1. sz. tabella, a magasabban fel vetteket a 2. sz. tabella tartalmazza. A tabellák tanúsága szerint társulásunk az újabb növénycönológiai rendszerben (18) a Quercetea pubescenti-petraeae (Oberd. 48, 57) Jakucs 60 osztályba, a Quercetalia petraeae-pubescentis Jakucs 60 sorozatba és a Quercion petraeae Zólyomi Jakucs 57 csoportba tartozik. A táblázatokban látható, hogy az osztály-, sorozat- és csoport karafcterfajok a társulásban jelentős tömegben képviselve vannak. A Quercion petraeae csoportba tartozó asszociációk közül hazánkban a Potentillo albae Quercetum s. str. elterjedése még nincs kellően tisztázva. Ezt a nevet a régi irodalomban sensu lato egybehangzóan és összefoglalóan a cseres-tölgyes valamennyi hazai állományra alkalmazták. Ujabban Soó a Magyar Középhegység cseres-tölgyeseit Quercetum petraeae-cerris néven önálló asszociációként választotta el 1957-ben (megjelent tanulmányában (12). A középhegységeiken kívül az összes nyugat-dunántúli cseres-tölgyest is ebbe az asszociációba sorolja, szerinte a valódi Potentülo-Quercetum Magyarországon nem is fordul elő (13). Véleményünk szerint a most leírásra kerülő nyirádi, a Pócstól 1958-ban leírt őrségi (10), valamint a 1'alios által 19594эеп ismertetett Széki-erdei cseres tölgyesek (17) a valódi Potentillo Qwerceíum-ba tartoznak. A Széki-erdőre vonatkozólag Tallós részletes indoklást is 'közöl, a nyirádi állományok cönológiai helyzetének ismertetését pedig az alábbiakban adjuk meg. A Soó szerint (13) a Quercetum petraeae-cerris-re jellemző 11 faj közül 8 (Fraxinus ornus, Cerasus mahaleb, Cornus mas, Cornus sanguinea, Dictamnus albus, Euphorbia polychroma, Lithospermum purpureo-coeruleum, Achillea distans) a nyirádi erdőben nem található. A faj szerint nem említett sok Polygonatum, Iris és Viola közül is csak elenyészően kevés (Polygonatum odoratum, Iris variegata, Viola hirta, Viola silvestris), az orchideák közül pedig éppen a nedvesebb termőhelyeken élők (Listera ovata, Platanthera bifolia, Epipactis helleborine) fordulnak elő. Ezzel szemben a nyirádi Potentillo Quercetumban feltűnő nagyszámú Pino Quercetalia elem, köztük a Pinus silvestris (szerintünk a fenyőfői előforduláshoz hasonlóan itt is őshonos), Quercus robur, 423

2 1. Potentillo-Quercetum deschampsietosum a felsőnyírádi erdőben. 1. Potentillo-Quercetum deschampsietosum im Wald von Felsőnyírád. 1. Potentillo Quercetum deschampsietosum dans la forêt de Felsőnyirád. 1. Potenillo-Quercetum deschampsietosum в фелшёньирадском лесу. Betula pendula, Betula pubescens (!) Salix aurita (!) Selinum carvifolia, Dryopteris spinulosa, Genista germanica, hogy csak a legfontosabbakat említsük, továbbá az asszociáció4íarakterfaj Pulmonaria йпgustifolia igen hasonlóvá teszi a Matuszkiewicz (5 6 és Mráz (7) által leírt nyugat-lengyel és csehországi Potentillo Quercetum-okhoz. Ezeknek az állományoknak nemcsak florisztikai összetétele hasonló, hanem termőhely szerint is megegyeznek a nyirádival. Nevezetesen Mráz szerint Potentillo Quercetum nedves, változó vízgazdálkodású és szárazabb termőhelyelken egyaránt előforduló (természetesen termőhely szerint más-anás szubasszociáciőval képviselt) társulás. Jellemző vonásként megemlíti még Mráz azt is, hogy a Potentillo Quercetum talajában időnként levegőhiány lép fel s ez a körülmény akadályozza meg ezeken a termőhelyeken a gyertyános-tölgyesek előnyomulását. Ugyanakkor a termőhely tápanyagban gazdagabb, semhogy a kis tápanyagigényű erdeifenyves-tölgyes, vagy savanyú tölgyes fajai életlehetőségeiket itt megtalálhassák. Mindez a nyirádi állományokra is vonatkozik a későbbiekben kifejtettek tanúsága szerint. Tanulságos egybevetni a nyirádi felvételeket a közeli Bakonyból származó cseres-kocsánytalan tölgyesekben készített felvételekkel. Utóbbiakat (még kiadatlan munka eredményei) Fekete Gábor volt szíves rendelkezésünkre bocsátani s ezek a délbakonyi Kabhegyről származnak. A karakterfajok között több közös van (Carex montana, Festuca heterophylla, Potentilla alba stb.). Ezeknek konstancia-értéke azonban a bakonyi felvételekben magasabb, mint a nyirádi Potentillo Quercetum-ban. A lokális karakterfajként fellépő Asphodelus albus viszont Nyirádon tömegesebb. Alapvető különbség a bakonyi állományok lombkoronaszintjében a kocsánytalan tölgy nagy térfoglalása, szemben a nyirádi állományokkal, ahol a kocsányos tölgy uralkodik. A Soó által a Quercetum petraeae-cerris-re jellemzőnek mondott és Nyirádon hiányzó fajok közül Fekete felvételeiben magas konstancia-értékkel van jelen a Fraxinus ornus, Cornus mas, Dictamnus albus, Achillea distans, Euphorbia polychroma, valamint több Polygonatum, Iris és Viola faj is. iányzanak viszont a nyirádi állományokra jellemző Pino- Quercetalia fa jók, valamint a lápok, mocsárrétek fajai is. De elválik a Potentillo-Quercetum a Quercetum petraeae-cerris társulástól ökológiailag is Az előbbi társulás elsősorban a sík, lapályos vagy gyengén dombos vidékek jellemzője s ezért a társulás egyik uralkodó fafaja Sennyikov értelmezése szerint (11) a társulás edifikátor faja a kocsányos tölgy. Ugyanakkor az utóbbié a kocsánytalan tölgy, ezért ez a társulás főként a hegyvidékiek, magasabb dombvidékek erdője. A két fafaj előfordulása közötti különbség indokolja meg azt a tényt is, hogy a Quercetum petraeae-cerris a másikhoz viszonyítva a levegő páratartalma iránt mutat nagyobb igényeket, míg a Potentillo-Quercetum inkább a talaj nedvessége, vízellátottsága szempontjából igényes. A kocsányos és kocsánytalan tölggyel elegyes cseresek szétválasztásának szükségessége a nyirádi és bakonyi felvételek egybevetése alapján is bizonyítható. Eddigi megfigyeléseink szerint tehát a valódi Potentillo-Quercetum hazánk nyugati részén előfordul. Elterjedését még ma sem állapíthatjuk meg végle- 424

3 2. Potenillo-Quercetum deschampsietosum a felsőnyírádi erdőben. 2. Potentillo-Quercetum deschampsietosum im Wald von Felsőnyírád. 2. Pontentillo Quercetum deschampsietosum dans la forêt de Felsőnyírád. 2. Potentillo-Quercetum deschampsietosum в фелшёньирадском лесу. gesen, annyi azonban biztosra vehető, hogy az őrségi és nyugat-bakonyaljai cseres-tölgyesek ide tartoznak. A Bakonytól nyugatra eső területek boreáliis, északi-kontinentális és atlanti növényfajokban való gazdagsága teljesen hihetővé teszi, hogy egy olyan szubkontinentális-szarmata társulás, mint a Potentillo-Quercetum a Kárpát-medencének ezen a részén megtalálható legyen, itt érve el elterjedésének déli határát. Célszerű lenne még a Borhídi által a somogyi Baláta-tó mellől leírt (1) Quercetum petraeae-cerris Soó (34)57 asphodeletosum Zóly/ap. Jáv. 40/44 és Quercetum petraeae-cerris Soó (34)57 pteridietosum Borhídi 58 néven ismertetett társulások egybevetése a nyírádiakkal. A Bakonyalján található állományokban készítendő további felvételek segítségével ez a probléma is minden bizonnyal megoldható lesz, s akkor tisztázhatjuk, hogy a Borhídi munkájában szereplő cseres-tölgyesek nem sorolhatók-e szintén a Potentillo-Quercetum társulásba? A nyirádi cseres-tölgyesek két szubasszociációba oszthatók. Florisztikai összetételük és ökológiájuk alapján is jól elkülöníthetők egymástól. A mélyebb térszintben található szubasszociáció (lásd 1. sz. tabella) a Pócs által leírt őrségi Potentillo-Quercetum deschampsietosum-ъа sorolható, ennek faciese, melyet a Molinia litoralis jellemez. (Ujabb megfigyeléseink szerint a Molinia-fácies (moliniosum litoralis) a Széki-erdőnek 1959-ben még kellően ki nem kutatott részein is előfordul, ugyanott a lombkoronaszintben a nyirádi állományokhoz hasonlóan a kocsányos tölgy is fellép. Mindez még szorosabbra fűzi a rokonságot a nyirádi, őrségi, valamint széki erdei állományok között.) A magasabb térszintű részek cseres-tölgyesei igen sok közös vonást mutatnak a Tallós által a Széki-erdőből leírt Potentillo- Quercetum petraeae-cerris asphodeletosum Poa angustifolia-íáciesével (17), ezért a nyirádi állományokat is ide soroljuk. Tallós a széki-erdei Poa angustifozia-típusú cseres-tölgyeseket kultúrhatásra vezeti vissza, nevezetesen a legeltetést jelöli meg, mint olyan hatást, amely révén az eredeti Festuca heterophylla típus a jelenlegi formáját nyerte Amíg azonban a Széki-erdőben a legeltetésre érzékeny fajok (Asphodelus albus stb.) eltűntek, addig ezek Nyirádon elég nagy számban képviseltek, ezért itt a legeltetés okozta kultúrhatást kisebb mértékűnek kell tartanunk. Az említett két szubasszociáció között számos differenciális faj segítségével tehetünk különbséget. A Potentillo-Quercetum deschampsietosum-ьап a karakterfajok térhódítása jóval gyengébb, mint a P. Q. asphodeletosum-ъап. Viszont igen jelentős a lápi, mocsári fajok térfoglalása, elsősorban a Deschampsia caespitosa, Juncus effusus, Poa palustris, Potentilla erecta, Sanguisorba officinalis számaránya. A két szubasszociáció közötti különbséget mutatja a karakterfajok megoszlását feltüntető 3. sz. táblázat is. (A táblázatban a csoportrészesedést számoltuk ki.) A két szubasszociáció ökológiai adottságainak öszszehasonlítása céljából erdei fajaink ökológiai csoportjait használtuk fel (2). A kiértékeléshez a csoport-tömeg kiszámítását vettük alapul. Az ökológiai csoportok összeállítása termőhelyük vízgazdálkodása alapján készül. A termőhely vízgazdálkodására nézve a Majer által megkülönböztetett 8 fokozat szélsőségesen száraz, igen száraz, 425

4 3. Erdei fenyő természetes újulat a nyírádi Potentillo-Quercetum deschampsietosumban. 3. Natürliche Verjüngung von Kiefer im Potentillo-Quercetum deschampsietosum. 3. Pin sylvestre, renovellement naturel dans le Potentillo Quercetum deschampsietosum de Nylrád. 3. Естественный подрост лесной сосны в фелшёньирадском Potentillo-Quercetum deschampsietosum. száraz, félszáraz, üde, félnedves, nedves, vizes szolgált alapul (4). Az adatokat a 4. sz. táblázat tartalmazza A döntő eltérés a két szubasszociáció között a változó vízgazdálkodáshoz kötött és időszakos vízpangást mutató Potentilla erecta csoportba tartozó fajok nagyarányú részesedése a P. Q. deschampsietosura-ban. Ezek a fajok a P. Q. asphodeletosum-ъап is képviseltek, de viszonylag kis mértékben. Igen jellemző viszont utóbbira a Dictamnus albus csoport fajainak nagy elterjedése. Ezek a fajok általában száraz termőhelyi adottságok között élnek és csak elvétve fordulnak elő az üde" vízgazdálkodási fokozatban. Nagy tömegük tehát a szóban forgó szubasszociáció szárazabb jellegét bizonyítja. asonló a helyzet a száraz-félszáraz termőhelyi igénnyel bíró Lathyrus niger csoport fajaival, valamint a száraz, félszáraz és már részben üde vízgazdálkodású fokot igénylő Vicia cassubica csoport fajai setén is. Ezek mindegyike jelen van a deschampsietosum-ъап is, azonban előfordulásuk aránya oly mértékű, hogy a növénytársulás életében komolyabb szerepet nem játszanak. Ugyancsak feltűnő az a tény, hogy ha kisebb mértékben is a szárazabb adottságokat jelző ökológiai csoportok sokkal nagyobb arányban vannak jelen az asphodeletosum-ъап, ugyanakkor a deschampsietosum-ъап a nedvesebb vízgazdálkodási fokhoz szokott növények pl. Aegopodium podagraria, Lythrum salicaria, Thelypteris palustris csoportok előfordulása nagyobb, mint a másik szubasszociációban. Ezek a tények a florisztikai különbségeken kívül ugyancsak jól mutatják a szubasszociációk közötti termőhelyi különbséget. Érdemes még a nyirádi P. Q deschampsietosum állományokat egybevetni a Pócs által készített szőcei felvételekkel, (10) ugyancsak az ökocsoportok alapján. A szőcei felvételekben a félnedves, nedves fokozatra jellemző fajok vannak legnagyobb tömegben, ugyanakkor igen jelentős a nyirádi felvételekben csak szórványosan előforduló Antennaria dioica csoport fajainak részaránya. Utóbbiak acidofil fajok, jelenlétük könnyein érthető, ha megfontoljuk, hogy az őrségi talajok erősebben kilúgozottak, savanyúbbak, szemben a nyirádiak mérsékelt savanyúságával. A változó vízgazdálkodásra jellemző fajok aránya az őrségi felvételekben meglehetősen csekély, ezzel szemben a vizes, nedves körülményekre utaló Lythrum salicaria csoport fajai is elég jelentős mennyiségben lépnek fel. Fentieken kívül Nyirádon igen magas a lápréti-, réti, tehát nedves vagy vizes területeken előforduló fajok aránya, amelyek mivel nem erdei fájók az ökocsoportba nem nyertek besorolást. Kérdés már most, mi hozza létre a nyirádi cserestölgyesek fent vázolt sajátságait, melyek azok az ökológiai tényezők, amelyek a két szubasszociáció elkülönülését eredményezik? A választ a talaj adottságokban találjuk meg. A mélyebb fekvésű részek talaja ugyanis mindig pseudoglejes barna erdőtalaj. A vízzáró réteg általában a felszín alatt om mélyen helyezkedik el, erősen tömődött. A tömődöttség a helyszínen jól észlelhető. A vízzáró réteg kékesszürke színe is a huzamos vízelöntés okozta levegőtlenség hatására alakult ki. A rétegben talált kavics és mészgöbecsek szorosan cementálták, emiatt is reked meg felette 426

5 M Eu a víz. Alatta pedig rendszerint tömött mésziszap réteg helyezkedik el, ennek fehér színe és iszapos jellege a talaj gödörnél, különösen kiszáradt állapotban, szembetűnő. A vízzáró réteg feletti talajszintek csak az esősebb időszak alatt telítődnek vízzel és képződik a felszínen is vízállás. Ez az állapot általában a télvégi hóolvadás után jelentkezik és tart a helyi megfigyelések szerint a tavasz derekáig. A későbbi időszakban csak nagy esőzések, hirtelen jött erős nyári záporok után észlelhetünk a felszínen vízállást. a a vízzáró réteg felett elhelyezkedő talajréteg vizét a növényzet felhasználta, szárazság keletkezik. Mivel a felső rétegek sekélyek, már az esőzések utáni 1 2 hét múlva is előállhat ez az állapot A tömődött réteget a fák nem szívesen keresik fel gyökereikkel, hanem inkább a levegősebb, felső szintekben helyezkednek el. Egyedül a kocsányos tölgy képes a tartósabb, levegőtlen állapottal, tömődöttséggel megbirkózni. Elegy fája a cser, amely viszont a száraz körülményekhez jobban alkalmazkodott, s ezért a vízzáró réteg feletti sekélyebb talajjal is beéri. Ugyanez vonatkozik az erdeifenyőre is, amely helyenként még nagyon szép természetes újulatfoltokkal is jelentkezik. A fent elmondottak szerint tehát ezek a termőhelyek nedvességtartalmukat tekintve hol egyik, hol másik szélsőségnek kitettek. Vannak időszakok, amikor a túlzott nedvességtartalom következtében még a felszínen is pangóvíz áll, máskor pedig teljes szárazság uralkodik. Az évi csapadékeloszlás olyan mérvű, hogy ez a szárazság nem éri el a lehetséges legnagyobb értéket, ezért még a szárazabb körülményekhez szokott cser növekedése is elég jó és az aljnövényzet sem a szélsőségesen száraz állapotnak megfelelő jeleket mutatja. Ezekkel szemben a szárazabb szubasszociációnál a tömődöttséget jelentő talajréteg mélyebben helyezkedik el (0,8 1,0 m) és a ráhordás kavicsos homokból áll, amely köztudomásúlag rossz víztartó, a vizet gyorsan átereszti, ezért a legfelső rétegek vígazdálkodása gyengébb. Az elsősorban a felső talajrétegeik vízgazdálkodását jelző gyepszinti növényzet ezért is mutat szárazabb jelleget. A fent mondottakkal a nyirádi cseres-tölgyesek rendszertani és ökológiai helyét igyekeztünk tisztázni. A Felsőnyirádi-erdő még számos érdekes növénytársulást rejt magában, ezek felvételezése és kiértékelése folyamatban van. Befejezésül szeretnénk hálás köszönetet mondani mindazoknak, akik tanácsaikkal, szakirodalommal láttak el bennünket mindenekelőtt Zólyomi Bálint akadémikus, valamint Fekete Gábor, Jakucs Pál és Pócs Tamás botanikus kutatók az ő meszszemenő támogatásuk nagy segítséget jelentett e tanulmány összeállításában. Köszönettel tartozunk még a Keszthelyi Erdőgazdaság szakembereinek elsősorban Gáspár antos Géza és Lippenszky György erdőmérnököknek a terepi munkák lebonyolításában nyújtott szíves támogatásukért. Potentillo (albae) Quercetum deschampsietosum, moliniosum litoralis A) Lombkoronaszint záródása % B) Cserjeszint borítása % C) Gyepszint borítása % Szodfridt István Tallós Pál 1. sz. táblázat К A-D io Kont N Keu G Smed Keu MM-M Smed MM Eu MM Eu M Eu MM-M Smed Eu Eu Quercion petraeae csoportfajok és lokális karakterfajok (x) С Potentilla alba III. С Cytisus supinus ssp. aggregatus С Asphodelus albus III. I. С Carex montana 1 I. 1 С Festuca heterpylla I. С Ranunculus polyanthemus 9 I. A Quercus cerris В Pyrus piraster С Satureja vulgaris A Pyrus piraster В Prunus spinosa В Quercus cerris С Betonica officianalis С Peucedanum oreoselinum С Serratula tinctoria era etea pubescenti-petraeae fajok / IV. 4 1 III. 1 III. -j- IL 3 2 " IL IL 1 1 IL 1 _ _ IL IL 427

6 Keu С Trifolium alpestre ] I. Eu С Campanula cervicaria ] G Keu С Anthericum ramosum Eu С Campanula cervicaria Keu С Chyrsanthemum corymbosum M Eu С Crataegus monogyna ] С Cynanchum vinecetoxicum ] N Keu С Cytisus nigricans ] Eu С Digitalis grandiflora ] -G Pont-Med С Euphorbia angulata ] С Inula salicina с A-D Eu С Lathyrus niger Th Eu С Melampytum cristatum 11 Kont. С Peucedanum cervaria. G С Polygonatum odoratum M Eu С Prunus spinosa MM-M Smed. С Quercus cerris 1 С Rhamnus catharticus 1 Th- Balk.-Pann. С Verbascum austriacum 428 Accidentalis fajok: Astragalus glycyphyllus, Galium mollugo, Teucrim chamaedrys, Valeriana officianils. Qucrco-Fagetea fajok M Eu В Frangula alnus 1 :l III. M Cp В Juniperus communis 1 III. M Eu В Ligustrum vulgare III. С Brachypodium silcaticum l III. M Eu С Frangula alnus III. G С Listera ovata 1 III. G С Piatanthera bifolia III. II С Rubus caesius I. G Cp С Circaea lutetiana Kozm С Dryopteris filix mas G С Epipactis helleborine С Fragaria vesca Cp С Geum urbanum Alp-B С Knautia drymeia 1 Eu С Mycelis muralis -1- Cp С Poa angustidolia 2 - Cp С Poa nemoralis n С Scrophularia nodosa.. -t- M С Viburnum opulus Keu С Viola silvestris MM-M A Fraxinus angustifolia MM-M A Populus tremula 2 2 MM-M Eu A Quercus petraea 1 1 MM-M Keu В Carpinus betulus M В Rosa canina A-D MM-M Eu В Ulmus campestris -Ch Keu С Ahuga reptans Kozm. С Athyrium filix femina. Eu С Campanula rapuncoloides II Eu С Carex divulsa С Carex renota G Eu С Cephalanthera longifolia M Eu С Euonymus europaeus С Festuca gigantea M Cp С Juniperus communis M Eu С Ligustrum vulgare G С Neottia nidug-avis atl-med С Primula vulgaris Kozm С Prunella vulgaris EUT С Ranunculus repens

7 С Stellaria graminea Smed Smed С Symphytum tuberosum G Kont С Veratrum nisrum С h Cp С Veronica officinalis С Viola mirabilis 1. sz. táblázat folyt. (3) - I.!.' MM -M Eu Eu Cp Kozm MM-M Eu Cp Eu MM-M MM-M MM-M M MM-M MM-M Cp Ch Keu Kozm Th 11 Cp Cp Th Eu - Kozm Cp Cp GÜ К Pino-Quercetalia (Quercetalia robori-petraeae) fajok A Quercus robur V. С Molinia litoralis V. С Deschampsia caespitosa IV. С Rumex acetosa III. С Quercus robur 'II. С ieracium umbellatum I. С Molinia litoralis V. A Pinus silvestris 1 1 I. В Betula pendula I. В Quercus robur I. В Salix aurita I. В Betula purbescens I. С Betula pubescens I. С Dryopteris spinulosa I. С Genista germanica 1. С Luzula campestris ssp.mult. I. С Melampyrum pratense ssp.vulgatum I К С Selium carvifolia I. Accidentális faj: Veronica chamaedrys Molinio-Arrhenatheretea fajok С olcus Lanatus 1 IV. С Juncus effusus 1 IV. С Poa palustris IV. С Potentiülla erecta 1 IV. С Lychnis flos-cuculi III. С Ryanunculus acer III. С Campanula patula 11. С Lythrum salicaria I. С Sanguisorba officianalis 1 1 I. С Alopecurus pratensis I. С Baldingera arundinacea I. С Brita media I. С Galium palustre I. С Leontodon hispidus I. С Peucedanum pulustre I. С Succisa pratensis 1 I. Accidentális faj: Anthoxanthum odoratum É 3-5 l 1 A-D x 1 Ch Cp Cp Eu Eu Kozm. Adv. Egyéb fajok С Carex pallescens IV. 1 С Dactylus glomerata I V. С Carex leporina II. С Filipendula vulgaris II. С Lysimachia nummularia 2 II. 2 С Agrimonia eupatoria I. С Ajuga genevensis I. С Carex elata I. x С ypericum perforatum 1. С Lycopus europaeus I. С Lysimachia vulgaris I. С Potentilla reptans I. С Scutellaria hastifolia I. С Solidago gigantes I. С Taraxacum officianale I. Accidentális fajok: Calamagrostis epigeios, Colchivum autumnale, Lysimachia punctata, Vicia angustifolia 429

8 430 Potentillo (albae) Quercetum asphodeletosum poosum angustifoliae к A-D A) Lombikoronaszint záródása % В) Cserjeszint borítása % С) Gyepszint borítása % Quercion petraeae-csoportfajok és lokális 1 karakterfajok (x) С Ranunculus polyanthemos v. Keu С Festuca heterophylla 1 IV. 1 G Smed X С Asphodelus albus 2 III. 2 Kont С Potentilla alba 1 2 III. 2 С Carex montana 3 II. 3 Keu-Kont С Primula veris II. Keu С Pulmonaria angustidolia -1- I. С Serratula tinctoria I. Quercetalia petraeae-pubescentis és Quercetea pubescenti-petraeae fajok M Eu В Crataegus monogyna V. 3 Eu С Betonica officianil f 1 1 IV. 1 Cp С Satureja vulgaris -!- IV. С Viola hirta -I- IV. MM-M Ksmed A Quercus cerris I. 1 4 С Astragalus III. Keu С Coronilla varia -1- III. -1- С Cynanchum vinectoxicum III. MM-M Eu В Pyrus pyraster -I- III. Ch Smed С Teucrium chamaedrys -; III. Keu С Trifolium alpestre -l- III. X Th- Balk-pann. С Verbascum austriacum -1- III. X M Eu В Prunus spinosa С Galium mollugo II. -N Eu С Genista elata II. Kont С Peucedanum h II. Eu С Peucedanum oreoselinum II. -r G С Polygonatum odoratum II. M Eu С Prunus spinosa II к A-D M Eu С Rhamnus cathartica II. A-D С Vicia sepium II. Ű M Eu С Crataegus monogyna I. Ksmed С Carex michelii MM-M Eu A Pyrus pyraster 1. MM-M Ksmed В Quercus cerris 1. M В Rhamnus cathartica 1 I. 1 Keu С Clematis recta I. Keu-Smed С Chrysanthemum corymb osum I. -G Pont-Smed С Euphorbia angulata 1 I. M Smed В Fraxinus ornus I. Keu-Smed С Geranium sanguineum I. С ypochoeris maculata I. G Pont-Pann С Iris variegata J. Eu С Lathyrus niger 1 I. 1 С Thalictrum aquilegifolium I. Accidentalis fajok: Sedum maximum, Silène cucubalus, Valeria na officianilis. Querco-Fagetea fajok M Cp В Juniperus communis V. 3 M Eu В Ligustrum vulgare V. 3 Cp С Veronica chamaedrys IV. M Eu В Frangula alnus 1 l 2 1 III. 2 С Fragaria vesca 1 III. 1 С Brachypodium silcaticum 11. Kozm С Dryopteris filix-mas II. Cp. С Geum urbanum II.

9 G С Neottia nidus-avis I.I MM-M С Populus tremula I. Smed-Keu С Symphytum tuberosum I. M С Viburnum opulus II. MM-M A Populus tremula I. -j- -Ch Keu С Ajuga reptans I. G Eu С Cephalanthera longifolia I. G Cp С Convallaria majális I. Eu С Carex divulsa I К A-D G С Epipactis helleborine I. M Eu С Frangula alnus I. Alp-Balk С Knautia drymeia 1 l I. G С Listera ovata I. Eu С Mycelis muralis II. Cp С Poa nemoralis I. MM-M С Scrophularia nodosa I. Cp С Solidago virga-aurea I. С Viola mirabilis I. Keu-Smed С Viola silvestris I. Accidentális fajok: Carpinus betulus, Campar tula ] persicifolia, Ec [uistum moore: i, Euonymus europaeus, umulus lupulus, Platanthera bifolia, Prunella " vulgaris, Ranunculu: s auricomus, Stellaria graminea, Ulmus campestris. Pino-Quercetalia (Quercctalia robori-petraeae) fajok MM-M Eu A Quercus robur V. 2-5 Atl-Keu С olcus mollis -i- IV. Ch Cp С Veronica officianlis III. MM-M Ëur A Betula pendula 1 1 II. 1 MM-M A Pinus silvestris i II. 1 G Kozm С Pteridium aquilinum II. Kozm С Rumex acetosa II. MM-M В Betula pendula I. Kozm С Deschampsia caespitosa 1 I. 1 С Galium vernum 1 I. 1 Cp С ieracium umbellatum I. Eu С Molinia litoralis 1 I. Kont С Viscaria vulgaris I. Molinio-Arrhenatheretea fajok С Potentilla erecta Ш. T С Campanula patula II. С Lychnis flos-cuculi II. Cp С Juncus effusus L Cp С Luzala campestris ssp. multiflora I. Accidentális faj: olcus lanatus, Sanguisorba officinalis Egyéb fajok К A-D С Agrimonia eupatoria V. Cp С Poa angustifolia V. 4 G Eu С Carex hirta IV. Cp С Carex pallescens -}- IV. -G -Kont С Euphorbia cyparissias IV. С Leontodon hispidus 1 -j- IV. 1 -Kont С Ajuga genevensis III. 1 С Anthoxanthum odoratum III. 1 С Dactylis glomerata III. -Kont С Galium verum III. С Achillea millefolium II. С Filipendula vulgaris 1 II. 1 С ypericum perforatum II. Ch С Lysimachia nummularia II. С Pimpinella saxifraga II. 431

10 С Taraxacum officina -'fh Kozm С Cerastium vulgatun i С Chrysanthemum lei icanthemum G Eu С Colchicum autumn : T h С Galium aparine Eu С Gieracium pilosella С Lotus corniculaus Eu С Sieglingia decumbe ns - Kont С Verbascum phoenic eum - Th С Vicia angustifolia i J Accidentális fajok: Ave ;nastrum pubescens, Briza media, Carex leporina, Cerastium a лса pratensis Kna utia arvensis, Lysimachia-punctata, Ornithogalum umbellatu rvense, Fest im lucidum, A mohaszínt a mind a Potentillo (albea) Quercetum deschampsietosumban m, Thalictn izat), mind a Potentillo (albae) Quercetum poetosum angustifoliae-ban 1. sz. table zat) teljesen ]'<;lentéktelen volt. (2. sz. table A növénycönológiai felvételek adatai a köv< itkezők (felvétel sorszáma, községhatár, dátum): Potentillo-Quercetum áeschampsietosum molii rails 1 6.: Nyirád, VI : Nyirád, VII le _. MIMIIM! üosum lito- Potentillo-Quercetum poetosum ar 1 10.: Nyirád, VI gustifoliae X: Potentillo Quercetum Karakterfajok de champ ie- a pehodeleto urn to um ökocsoportok % % Quercion netraeae 4 8 Quercetalia petraeae-pubescentis és Quercetea pubescentipetraeae 19 Nyirádi Potentillo Quercetum % deschamp- SÍetorum asphodeletosum % Potentillo Quercetum deschampsie- 10. Lathyrus niger o,3 4,8 12,6 12. Viscaria vulgaris o,5 Querco-Fagetea Vicia cassubica 0,4 15,6 0,7 Pino-Quercetalia Poa nemoralis 1,5 1,9 8,8 Mi ilinio-arrhenatheretea Luzula albida 0,3 Egyéb Ik Melica uniflora 0,1 21. Convallaria majális 0,1 0,1 0,1 23. Asperula odorata 0,3 0,2 0,3 26. ieracum silvaticum 0,1 0,2 5Д 28. Aegopodium podagraria 2,4 0,6 19,3, 29. Potentilla erecta 89,4 4,9 2,2 tum Szőcei 34. Brachypodium silvaticum 1,3 2,6 4,3 Ökocsoportok % deschampsietorum asphodeletosum % torum % dschampx 36. Impatiens noli-tangere 0,1 38. Lythrum salicaria 0,4 1,4 1. Jasione montana 0,1 0,1 39. Rubus caesius 0,1 4. Geranium sunguineum 0,1 42. Thelypteris palustris 0,1 5. Antennaria dioica од 18,9 47. Geum urbanum 0,3 0,6 0,1 9- Dictamnus albus 1,7 64,4 Be nem sorolt fajok 1,0 3,3 26,2 432

11 FELASZNÁLT IRODALOM 1. Borhidi A. Járai Komlődi, M.: Die Vegetation des Naturschutzgebiets des Baláta-See. Acta Bot. Tom V. Fase p. 2. Csapody, I. oränszky, A. Poes, T. Simon, T. Szodfridt, I. Tallós, P.: Lágyszárú növényeink öskológiai viszonyai. In Majer: Erdő- és termőhelytipológiai útmutató. Budapest, p. 3. Járó, Z.: Talajtípusok. Budapest, Majer, A.: Erdő- és termőhelytipológiai útmutató. Budapest, Matuszkiewicz W. i. Polakowsko M.: Materialy do fitosocjokogieznej systematyki borow mie szanych w Polsce. Acta Societatis Botanicorum Poloniae. Vol. XXÍV. Nr p. 6. Matuszkiewicz W.: Stanowisko systematyezne i tendency e rozwojowe dabrów bialowiesnich. Acta Societatis Botanicorum Poloniae. Vol. XXIV. Nr Mráz, К.: Beitrag zur Kenntnis der Stellung des Potentillo-Quercetum, Archiv für Forstwesen p. 8. Piotrowska,. : Materialy do znajomsei szaty lesnej wielkopolskiego parku narodowege. Prace monograficzne nad przyroda wielkopolskiego parku narodowego pod poznanien. Tom. II. Zszyt p. 9. Poes, T.: Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. Acta Botanica Acad. Scient. ung. Tomus: VI. Fase p. 10. Poes, T. Domokos Nagy, É. Pöcs Gelencsér, I. Vida, G.: Vegetationsstudien im őrség. Budapest, Sennyikov: A növények ökológiája. Budapest, Soó, R. : Provisorische Einteilung der pannonischen Waldgesellschaften. Litogr. Budapest, p. 13. Soó, R. Systematische Übersicht der Pannonischen Pflanzengesellschaften VI. Acta Bot. Tom. IX. Fase p. 14. Soó, R. Zólyomi, В.: Nö vény földrajzi térképezési tanfolyam jegyzete. Vácrátót Budapest, Soó, R.: Növényföldrajz. Budapest, Szodfridt, I. Tallós, P.: Carex hartmani Cajander Magyarországon és újabb florisztikai adatok a Bakonyaljáról. Bot. Közi. 17. Tallós, P.: Erdő- és réttípus tanulmányok a Székierdőben. Erdészeti Kutatások, VI. évf sz p. 18. Zólyomi, В. Jakucs, P.: Neue Einteilung der Assotiationen der Quercetalla pubescentis-petraeae Ordnung im pannonischen Eichenwaldgebiet. Ann. ist. Nat. Mus. ung Zólyomi, В.: Budapest és környékének természetes növénytakarója, in Budapest természeti képe". Budapest, p. 433

12 Eichenwälder im Felsőnyiráder Wald Verfasser bereiten die planzenzölologische Bearbeitung der Umgebung der vow Bakonygebirge westlich liegenden Gemeinde Nyirád vor. Als Teilresultat dieser Arbeit wird in dieser Studie die Bearbeitung der Eichenwälder vorgelegt. Es wird vor allem festgestellt, daß die in Rede stehenden Eichenwälder ins Potentillo-Quercetum einzureihen sind. Sie unterscheiden sich von dem durch Soó unter Benennung Quercetum petraeaecerris beschriebenen Ensemble dadurch, daß in ihrer Laubzone die Eiche mit Blütenstiel vorherrscht und das Ensemble zahlreiche Gattungen der Pino-Quercetalia, u. a. Pinus süvestris, Betula pendula, Betla pubescens, Salix aurita, Selinum carvifolia, Dryphoteris spinulosa, Genista germanica usw. enthält. Gleichzeitig fehlen aber aus den von Soó für das Quercetum petreaecerris als charakteristisch gehaltenen elf Gattungen acht. Ein entscheidender Unterschied ist noch, daß in dem durch Soó beschriebenen Ensemble die Eiche ohne Blütensteil herrscht und im Nyiráder Bestand diese Gattung ein völlig unterordnete Rolle spielt. In das ungarische Potentillo-Quercetum müssen die durch Pécs aus der Umgebung von Szőce und die von Tallós aus der Forstung von Szék beschriebenen Eichenwälder eingereiht werden. Wir haben zwei Subassoziationen des Potentillo- Quercetum gefunden: die eine ist die Fazies von P.-Q. deschampsietosum Molina litoralis, die andere ist P.-Q. asphodeletosum Poa angustifolia. Die bieden Subassoziationen sondern sich auch ökologisch recht gut voneinander ab. Namentlich ist der Boden des P.-Q. deschamsietosum die braune Walderde mit wäohselnder Wasserwirtschaft; bei dem P.-Q. asphodeletosum liegt die wassersperrende Schicht tiefer; der darauf getragene Sand und Schotter macht seine Oberfläche trocken, deshalb enthält auch seine Vegetation trockenere Gegebenheiten. Dasselbe wird auch durch die Verwendung der ökogruppen unserer Gattungen bewiesen. István Szodfridt Pál Tallós Les chênaies de la forêt de Felsőnyirád Dans la présente étude, les auteurs qui procèdent à l'élaboration de la botanique coelologique de la contrée de Nyirád, située à l'ouest des montagnes du Bakony, communiquent entre autres celle des forêts de chênes chevelus de la région. Ils constatent que les arbres des forêts en question peuvent être classés dans les Potentilo-Quercetum. Ils diffèrent de l'association des Quercetum petraeaecerris décrite par Soó en ce que, dans le niveau de leur branchage, en plus du chêne chevelu, le chêne pédoncule domine et que l'association contient de nombreuses espèces de Pino-Quercetalia entre autres: la Pinus silvestris, Betula pendula, Betula pubescens, Salix aurita, Selinum carvifolia, Dryopteris spinulosa, Genista germanica, etc. Mais, des 11 espèces considérées par Soó comme caractéristiques du Quercetum petraeae-cerris, huit manquent. La différence décisive, c'est encore que dans l'association décrite par Soó, le chêne sans pédoncule domine, et que, dans les forêts de Nyirád, cette espèce d'arbre ne joue qu'un rôle tout à fait subordonné. Il faut englober dans le Potentillo Quercetum de ongrie les forêts de chênes chevelus de la forêt de Széki décrites par Tallós, ainsi que celles de la région de Szőce décrites par Pécs. Nous avons trouvé deux sous-associations de Potentillo-Quercetum de Nyirád. La première est la P.-Q. deschampsietosum Molina litoralis faciese, l'autre la P. Q. asphodeletosum Poa angustifolia faciese. Les deux sous-associations diffèrent bien aussi au point de vue oecologique. Notamment, le terrain de la P.-Q. deschampsietosum est un terrain forestier brun psendoglejes à économie hydraulique alternante, tandis que pour la P.-Q. asphodeletosum la couche à l'eau est placée plus profondément, le sable et les cailloux qui la recouvrent assèchent la la surface, c'est pourquoi sa végétation à tige molle dénote des nonnées plus sèches. Tout ceci peut être gen, Totenfeier, Prozessionen oder aus sonstigem démontré par l'utilisation des groupes oecologiques de nos espèces forestières. István Szodfridt Pál Tallós 434

13 ЛЕСА ЧЕРНИЛЬНЫХ И ЛЕТНИХ ДУБОВ ОКОЛО С. ФЕЛЬШЁНЬИРАД Авторами подготовляется фитоценологическая разработка окрестности с. Ньирад к западу от Баконьских гор, и из числа результатов последней в рамках данного очерка публикуется разработка тамошних лесов чернильных и летних дубов. Ими установлено, что данные леса чернильных и летних дубов можно относить к Potentillo-Quercetum. Они отличаются от описанного Шоо под названием Quercetum petraeae-cerris ценоза в том, что у них в уровне лиственной кроны рядом с чернильным дубом господствует стебельчатый (летний) дуб, и что ценоз содержает многочисленные виды Pino-Quercetalia, в частности Pinus silvestris, Betula pendula, Betula pubesceus, Salix aurita, Selinum Carifolium, Dryopteris spinulosa, Genita germanica и т.д. В тоже время из И пород, сочтенных Шоо характерными для Quercetum petraeae-cerris, восьмеро отсутствует. Дальше решающей разницей является и то, что в описанном Шоо ценозе господствует зимний дуб, но в ньирадском лесу эта порода играет полностью подчиненную роль. Необходимо отнести к венгерским Potentillo- Quercetum и леса чернильных и летних дубов, описанные Почем в окрестности с. Сёце, как и Таллошем в секских лесах. Найдено двое субассоциаций ньирадских Potentillo -Quercetum. Одной из них является фация Molinia litoralis P.-Q.deschampsietosum, а вторая это фация Роа angustifolia Р. Q.asphodeletotum. Обе субассоциации хорошо изолированы и с экологической точки зрения. Таким образом почвой P.-Q deschampsietosum является псевдоглеистая коричневая лесная почва, с переменным водным хозяйством а в P.-Q.asphodeletosum водонепроницаемый слой находится глубже, и нанесенный песок и гравийный слой сделает поверхность сухой, и вследствие этого и мягкостебельчатая флора указывает на сухие условия. Все это можно доказывать и при помощи экогрупп наших лесных пород. ПАЛ СОДФРИДТ, ПАЛ ТАЛЛОШ 28^ 435

14