2. Magyarország természetes fás élőhelyei

Átírás

1 2. Magyarország természetes fás élőhelyei Mátyás, Cs Magyarország természetes és természetközeli erdőtársulásai. In: Mátyás, Cs. (szerk.), Erdészeti Ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp Jakucs, P Magyarország legfontosabb növénytársulásai. Fás társulások. In: Hortobágyi, T. és Simon, T. (szerk.), Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest, pp

2

3

4

5 Erdős sztyepp vegetáció Összetett, átmeneti vegetáció típus, ami zárt száraz gyepek, száraz, fellazuló erdők és száraz cserjések mozaikából áll. A zárt lombos erdők (tölgyesek) és a zárt száraz gyepek (sztyepp) széles átmeneti zónájának tekinthető. A Kárpát-medence víz által nem befolyásolt sík vidékeinek és a hegylábi régiónak zonális (makroklíma által meghatározott) vegetáció típusa, amely főleg mélyebb termőrétegű talajon, löszös alapkőzeten fejlődött ki. Ennek szerkezete és faji összetétele jelentős mértékben módosul edafikus okokból, pl. hegyvidéken a sziklásabb talaj, változó kitettség módosítja, síkvidéken a talajviszonyok (homok, szik) és a talajvíztől (felszíni víztesttől) való távolság. A természetes erdősztyepp táj hazánkban sehol nem maradt fenn, régóta kiterjedt emberi használat jellemzi, összetevői (sztyepprétek, lejtősztyeppek, síkvidéki száraz tölgyesek, hegylábi tölgyesek, bokorerdők) maradvány állományokban, ember által erősen átalakítva figyelhetők meg. Hazánkban az erdőssztyepp táj legjobb állapotban a hegylábi régiókban figyelhető meg.

6 Erdős sztyepp vegetáció Lösz Síkvidékek Békés-Csanádi löszhát, Mezőföld; mély termőrétegű csernozjom, csernozjom barna erdőtalaj Erdő komponens: tatárjuharos lösztölgyes Cserjések: pusztai cserjések Gyep: Alföldi sztyepprétek, löszgyepek Hegylábi régió Délies kitettség, makroklímánál melegebb, szárazabb, hegylábak lösz szoknyáján mélyebb, felső régiókban sekélyebb termőrétegű talajok, leghíresebb borvidékek Erdő komponens: mélyebb talajokon tatárjuharos lösztölgyes, sekélyebb sziklásabb talajon bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek cserjések: pusztai cserjések, sziklai cserjések gyep: lejtősztyeppek

7 Erdős sztyepp vegetáció - Hegylábi régió

8 Erdős sztyepp vegetáció - Hegylábi régió

9 Erdős sztyepp vegetáció - Hegylábi régió

10 Erdős sztyepp vegetáció - Hegylábi régió

11 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők A délies kitettség miatt a mikroklíma a makroklímánál melegebb, szárazabb, szélsőségesebb, a napsütéses órák száma több. viszonylag sekély talajon kialakuló erdők. Alacsony fellazuló, alacsony növekedésű faállomány, terebélyes koronájú, ferde növekedésű fák, fejlett cserjeszint, tisztásokon lejtősztyepp vegetáció, széles erdőszegély átmenet. Domináns fafajok: Quercus pubescens, Fraxinus ornus, Acer campestre, Acer tataricum, Cerasus mahaleb Cserjefajok (önálló cserjéseket is képezhetnek): Cotinus coggygria, Cornus mas, Viburnum lantana, Berberis vulgaris, Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Ligustrum vulgare, Colutea arborescens, Euonymus verrucosus Gyepszint fejlett, mozaikos, fa és cserjecsoportok körül száraz tölgyesek, és száraz erdőszegély fajok (erdőssztyepp fajok), nyílt részeken lejtősztyepp fajok. Jellegzetes elemek: Geranium sanguineum, Brachypodium pinnatum, Vincetoxicum hirundinaria, Centaurea sadleriana, Doronicum hungaricum, Teuchrium chamaedrys, Iris variegata, Polygonatum odoratum, Anemone sylvestris, Lithospermum purpureo-coeruleum, Dictamnus albus, Ranunculus illyricus, Jurinea mollis sok orchidea faj

12 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők

13 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők

14 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők

15 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők

16 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Pusztai cserjések

17 Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Pusztai cserjések

18 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz A síkvidéki löszhátakon lösz sztyepprétek, pusztai cserjések és lösztölgyesek mozaikja helyezkedhetett el. Mély termőrétegű csernozjom, csernozjom-barna erdőtalaj. Az eredeti vegetáció szinte teljesen megszűnt, leginkább a löszgyepeknek maradtak fenn maradvány állományaik. Lösztölgyesek: Főleg hegységperemen maradt fenn egy-két állomány, mély, lösz alapkőzeten kialakult csernozjom barna erdőtalajon. Többszintes, fellazuló erdő, felső lombkorona szintben Q. robur, Q. pubescens, Q. cerris és Q. petrea, alsó lombszintben Acer campestre, A. tataricum, Ulmus minor. Fejlett cserjeszint, lombszinttel összemosódik, uralkodnak benne az általános fényben gazdag tölgyes elemek, de a löszcserjések fajai is megjelennek. Gyepszintben tölgyes és bokorerdei fajok mellett a nyíltabb részeken a száraz gyepek fajai fordulnak elő. Lösz sztyepprétek Szerkezetük a lejtősztyeppekhez hasonló, talajuk csernozjom, vízben kiülepedett löszön alakul ki, állományaik mezsgyéken, meredek löszletöréseken maradtak fenn, korábbi állományaik ma szántók. Fajkészletük hasonló a lejtősztyeppekhez, hegyvidéki elemekben szegényebb, számos K-i elterjedésű löszgyep faj jelenik meg bennük: Crambe tataria, Phlomis tuberosa, Echium russicum, Inula hirta, Salvia aethiops, Nepeta parviflora, Ajuga laxmanii

19 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz

20 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz

21 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz

22 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok A vegetáció mozaik a Duna-Tisza köze, a Kisalföld, a Dráva sík és a Nyírség homokhátságain jelenik. Mind a gyepek, mind az erdők szerkezetét és fajösszetételét meghatározza a homok sajátos talajfizikai sajátságai (durva textura, jó vertikális vízvezetés). Talajvíztől távolabb elhelyezkedő buckatetőkön nyílt homokpusztagyepek, nyáras borókások, homoki tölgyesek alkotnak mozaikot, a talajvízhez közelebb eső térszíneken, üde talajú gyöngyvirágos tölgyesek, homoki sztyepprétek, buckaközi mocsarak jelennek meg.

23 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok

24 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok

25 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok

26 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok

27 Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik ürmös puszta, sziki tölgyes

28 Vizes élőhelyek Felszíni, vagy talajvíz által időszakosan vagy tartósan befolyásolt élőhelyek: ligeterdők, láperdők, lápok, mocsarak, rétek Lápi mocsári jelleg, fás és fátlan élőhelyeken egyaránt megjelenhet. Lápok lefolyástalan területeken (vízzáró réteg), pangó vizes körülmények között jönnek létre, ezekben a mineralizációs folyamatok lassúak, anaerob (oxigénhiányos) viszonyok jellemzőek, tápanyagszegény körülmények, savanyú kémhatás, szerves anyag felhalmozódik, tőzeg képződik, talajuk tőzeg, tőzeges láptalaj. Típusaik: égerlápok, kőrislápok, fűzlápok, nyírlápok, tőzegmohalápok, tőzegmohás átmeneti lápok, zsombékosok, nem zsombékoló magassásosok, mészkerülő láprétek, mészkedvelő láprétek, mészkerülő és mészkedvelő forráslápok. Mocsarak: Többnyire felszíni víz által tartósan, vagy időszakosan (áradás) elöntött területek, a talajban ill. a felszínen a víz időszakos mozgása, áramlása figyelhető meg, ami folyamatos tápanyag és oxigén ellátást biztosít. Talajuk mocsári talaj, réti öntéstalaj. Bokorfüzesek, fűz-nyár (puhafás) ligeterdők, tölgy-kőris-szil (keményfás) ligetrerdők, hegyvidéki égerligetek, tavi gyékényesek-nádasok, magassásos mocsarak, mocsarak (sok típus domináns fajok alapján), mocsárrétek. Sok állományban (égeres, füzes, rét, mocsár-láp) a mocsári lápi jelleg keveredik, a lápok-mocsarak inkább a lápi körülményekre jellemző differenciális fajokban, valamint a mineralizációs folyamatokban térnek el, a domináns fajok (pl. sások, gyékény) sokszor ugyanazok.

29

30 Vizes élőhelyek bokorfüzesek Sík és dombvidéki folyók partján, zátonyain jönnek létre, az év nagy részében víz borította területek. A talajképződés a rendszeres elöntés, lerakódás miatt gátolt, hordalék, kavics, homok, iszap. Alacsony termetű füzekből (Salix purpurea, S. triandra) ritkábban nyarakból (Populus nigra) létrejövő fellazult állományok. Gyepszintjüket a rendszeres elárasztás, hordalék lerakódás, a tápanyagok és szerves hordalék rendszeres utánpótlása, és a rendszeres bolygatás határozza meg. Állandó gyepszint nem alakul ki, a borítás változó, a fajösszetétel esetleges időben és térben változik. Jellemzőek az egyéves fajok, főleg nedves területek gyomjai (Bidens tripartia, Polygonum hydropiper, Atriplex spp., Rumex crispus), megjelenik az iszapnövényzet (Cyperus fuscus, Pycreus flavescens, Juncus buffonius), állandósultabb állományokban dominánssá válhatnak a mocsári növények (Phalaroides arundinacea, Agrostis alba, Poa palustris).

31 Vizes élőhelyek - bokorfüzesek

32 Vizes élőhelyek - bokorfüzesek

33 Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők Nagyobb folyók árterein évente rendszeresen (2-4 hónapra) elárasztott területeken alakulnak ki, talajuk öntéstalaj, szerves anyagban gazdag, a humifikáció a rendszeres elöntés miatt gátolt (nyershumusz), szerves anyagban, tápanyagokban gazdag, jellemzőek az áradásból adódó rendszeres bolygatások. Magas növekedésű, többszintes, jó záródású erdők, de a fényviszonyok a cserje és gyepszintben is kedvezőek, gyors növekedés, összetett koronaszerkezet, sok korhadó faanyag. A felső szintben uralkodó a Salix alba, Salix fragilis, Populus nigra, Fraxinus angustifolia ssp. pannonica. Alsó lombszintben gyakori az Ulmus laevis, Alnus glutinosa, Alnus incana, Acer campestre. Cserjeszint változatos, jellemző fajok: Cornus sanguinea, Rhamnus catharticus, Viburnum opulus, jelentős lehet a bolygatásjelző Sambucus nigra és a Rubus caesisus borítása, jelentős veszélyt jelentenek az adventív inváziós cserjék (Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica). A gyepszint fejlett, jellegzetes faja a Leucojum aestivum. Jellemzőek a mocsári növények (Agrostis alba, Carex acutiformis, C. riparia, Polygonum hydropiper), sok a bolygatás jelző faj (pl. Urtica dioica, Galium aparine). Uralkodóvá válhatnak idegenhonos, inváziós lágyszárúak pl. Solidago gigantea, Impatiens glandulifera. Jellemzőek a lián életmódot folytató növények: Clematis vitalba, Humulus lupulus, Solanum nigrum és az idegenhonos Echinocystis lobata.

34 Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők

35 Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők

36 Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők

37 Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők Síkvidéki folyók magas árterein rendszeresen, de nem minden évben elöntésre kerülő erdők, talajuk hordalék és öntéstalaj. Átmenetet képeznek a ligeterdők és az üde lomberdők (pl. gyöngyvirágos-tölgyesek) között. A faállomány magas növekedésű, jó záródású, többszintes, vegyes korszerkezetű. A felső koronaszintben Q. robur, Fraxinus angustifolia ssp. pannonica, Ulmus laevis jellemző az alsó lombkorona szintben jelenik meg az Acer campestre, Ulmus minor, Alnus glutinosa, Carpinus betulus, Padus avium. Cserjeszintje fejlett, jellegzetes fajai a Viburnum opulus, Cornus sanguinea, Crataegus sp., Frangula alnus, Acer tataricum, Ligustrum vulgare, Prunus spinosa. A gyepszint borítása változatos, keverednek benne az üde lomberdei fajok (kora tavaszi geofitonok, sarjtelepképző lágyszárúak) és a mocsári-ligeterdei fajok. Jelentős lehet a bolygatás jelző fajok borítása. Jelentős a lián életformájú növények borítása, pl. Hedera helix, Vitis sylvestris.

38 Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők, Caltha palustris, Carex riparia

39 Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők

40 Vizes élőhelyek égerligetek Hegy- és dombvidékeken jelennek meg a patakok menti keskeny áradási zónában völgyekben, lapályokon, talajuk öntéstalaj. A patak rendszeres áradása miatt tápanyagban gazdag, ahol rendszeres a patak által kialakított bolygatások. Gyakran alakulnak ki körülöttük pangó vizes, lápi jellegű részek. Az állományok gyakran egyszintesek, amelyben a lombkoronát elsősorban az Alnus glutinosa hozza létre, amelybe elegyedik a Fraxinus excelsior, F. angustifolia ssp. pannonica. A ritkás alsó szintben jelenik meg a Carpinus betulus, Acer fajok, Padus avium, Ulmus fajok. Az aljnövényzetben kedvező fényviszonyok uralkodnak. A cserjeszint fejlett, jellemző a Cornus sanguinea, Clematis vitalba, Frangula alnus, valamint tápanyag felhalmozódásra reagáló elemek, mint a Sambucus nigra és a Rubus fruticosus. Az aljnövényzet többnyire jelentős borítású. Az égerligetek jellegzetes növényei a egyes sásfélék (Carex brizoides, Carex remota, Carex pendula, Scirpus sylvaticus), páfrányok (Athyrium filix-femina, Matteuccia struthiopteris, Dryopteris carthusiana, D. dilatata), magaskórós növények (Aegopodium podagraria, Angelica sylvestris, Equisetum telmateia, Petasites hybridus, Stachys sylvatica, Impatiens noli-tangere, Scrophularia nodosa, Caltha palustris). Egyéves ligeterdei elem a Polygonum hydropiper és a Galeopsis pubescens. Megjelennek az üde lomberdők növényei is, a geofiton aszpektus jelentős lehet.

41 Vizes élőhelyek égerligetek, Carex brizoides

42 Vizes élőhelyek - égerligetek

43 Vizes élőhelyek égerligetek, patakmenti magaskórós (Petasites hybridus)

44 Vizes élőhelyek láperdők Lefolyástalan, pangó vizes területeken láperdők figyelhetők meg, amelyekben a fák szinte az egész évben vízben állnak, talajuk tőzeges láptalaj, vizük barnás színű, oxigénben szegény, amelyben a belekerülő szerves törmelék eltőzegesedik (anaerob lebontó folyamatok). A domináns fafaj alapján megkülönböztetünk égerlápokat (Alnus glutinosa, Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), fűzlápokat (Salix cinerea, S. aurita) és nyírlápokat (Betula pendula, B. pubescens). Az égerlápok gyakran egyszintes, fellazuló koronájú, fényben gazdag szálerdők, cserjeszintjük gyér (Frangula alnus, Viburnum opulus), gyepszintjük jelentős borítású. Aljnövényzetükben lápi és mocsári növényeket találunk, más fajok jelennek meg a szárazabb, fák lábánál kialakuló zsombékokon (pl. Dryopteris carthusiana, Thelypteris palustris, Carex elongata, mohák), és a mélyebb részeken (pl. Carex riparia, C. elata, Hottonia palustris, Peucedanum palustre, Caltha palustris, Scirpus sylvaticus, Oenanthe aquatica). A fűzlápok gyakran zárt cserjésként jelennek meg, sok nagyobb lápok szélén gyűrűt képeznek, aljnövényzetük a fényhiány miatt gyér.

45 Vizes élőhelyek - égerlápok

46 Vizes élőhelyek - égerlápok

47 Vizes élőhelyek égerlápok, Dryopteris carthusiana, Carex elongata, Rubus caesius

48 Vizes élőhelyek égerlápok, Carex elongata

49 Vizes élőhelyek - fűzlápok

50 Vizes élőhelyek - fűzlápok

51 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidékeken kb m tszf. magasságban zonális Termőhely: optimálisan viszonylag mély barna erdőtalaj (pl. Ramman féle BE) és barnaföld, de előfordulhat sekély termőrétegű talajokon is. Alapkőzetben nem válogat, bár meszes alapkőzetű területeken mészkedvelő tölgyesek helyettesíthetik. Fafaj összetétel Uralkodó fafajok: Quercus cerris, Q. petraea Elegyfafajok: Acer campestre, Pyrus pyraster, Sorbus torminalis, Tilia cordata, T. tomentosa A faállomány többnyire két szintű, de idősebb, természetközelibb állományokban vegyes korszerkezet (sok szint) is kialakulhat. A lombkorona jelentősebb záródás mellett is sok fényt enged át, fejlett cserje és gyepszint

52 Cseres - kocsánytalan tölgyesek

53 Cserjeszint borítása nagy, és fajgazdag Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint Jellemző fajok: koronaszintben megtalálható fafajok újulata (főleg Acer campestre és Quercus cerris), Acer tataricum, Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Ligustrum vulgare, Viburnum lantana, Euonymus europaeus, Euonymus verrucosus, Cornus mas, Cornus sanguinea, Rosa sp. Gyepszint A borítása jelentős és fajgazdag, elfüvesedés többnyire másodlagos (nagyvadállomány, gazdálkodás) Jellemző fajok Vékonyleveű füvek.sások: Melica uniflora, Festuca heterophylla, Poa nemoralis, Dactylis polygama, Brachypodium sylvaticum, Brachypodium pinnatum, Carex montana, C. michelii Pillangósok: Lathyrus niger, Astragalus glycyphyllus, Trifolium montanum, Vicia cassubica Nagy termetű lágyszárúak: Lychnis coronaria, Digitalis grandiflora, Chrysanthemum corymbosum, Campanula persicifolia, Veratrum nigrum, Pulmonaria mollisima

54 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Crataegus monogyna Prunus spinosa

55 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Ligustrum vulgare Viburnum lantana

56 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Euonymus europaeus Euonymus verrucosus

57 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Cornus mas Cornus sanguinea

58 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Lágyszárú fajok Carex montana Poa nemoralis

59 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Lágyszárú fajok Dactylis polygama Brachypodium sylvaticum

60 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Lathyrus niger Lágyszárú fajok Vicia cassubica

61 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Lágyszárú fajok Astragalus glycyphyllos Trifolium montanum

62 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Lágyszárú fajok Lychnis coronaria Digitalis grandiflora

63 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Chrysanthemum corymbosum Lágyszárú fajok Campanula persicifolia

64 Cseres - kocsánytalan tölgyesek Lágyszárú fajok Veratrum nigrum Pulmonaria mollisima

65 Mész és melegkedvelő tölgyesek Előfordulás: A cseres tölgyesek zónájában jelennek meg többnyire délies kitettségben, de egyes régiókban (pl. Balaton-felv., Bakony, Vértes) plakor helyzetben is megtalálhatók, helyettesítve a cseres tölgyeseket Termőhely: A makroklímánál a kitettség miatt többnyire szárazabb, melegebb viszonyok, nagyobb besugárzás jellemzi, sekély termőrétegű kőzethatású talajokon alakulnak ki, de megjelenhetnek barnaföldeken is. Faállomány Szerkezetükben nem térnek el lényegesen a cseres tölgyesektől Fafaj összetétel: Q. cerris, Q. pubescens, Q. petraea (kisebb dominancia, mint cseres tölgyesben) Cseres tölgyes elegyfafajai mellett nagyobb tömegességgel: Fraxinus ornus, Sorbus fajok

66 Mész és melegkedvelő tölgyesek

67 Mész és melegkedvelő tölgyesek Cserjeszint Cseres tölgyes fajok mellett nagyobb tömegeséggel: bokorerdőkkel közös elemek: Cotinus coggygria, Cornus mas, Euonymus verrucosus, Berberis vulgaris, Viburnum lantana Gyepszint Cseres tölgyes elemek mellett bokorerdőkkel ill. erdőssztyepp erdőkkel közös fajok: Piptatherum virescens, Festuca rupicola, Festuca valesiaca, Carex humilis, Brachypodium pinnatum, Teucrium chamaedrys, Vincetoxicum hirundinaria, Dictamnus albus, Lithospermum purpureo-coeruleum

68 Cseres kocsányos tölgyesek Előfordulás: A Dunántúl sík és dombvidéki régiójában, árvízmentes teraszain, 200 m alatti tszf.-i magasságnál Termőhely: Nem a klíma, hanem a víz és talajviszonyok határozzák meg előfordulásukat (edafikus jelleg). Többnyire kavicstakarón kifejlődött, magas agyagfrakciójú, kilúgzott, rossz vízgazdálkodású talajokon (pl. pseudoglejes BE) alakulnak ki. Jellemző a változó vízgazdálkodás, rossz lefolyás, tavasszal víztöbblet, nyáron vízstressz, valamint a savanyú viszonyok. Faállomány Szerkezetükben nem térnek el lényegesen a cseres tölgyesektől, szintezettsége kevésbé kifejezett Fafaj összetétel: Q. cerris, Q. robur Cseres tölgyes elegyfafajai mellett megjelenik a Pinus sylvestris, Populus tremula, Betula pendula

69 Cseres kocsányos tölgyesek Cserjeszint A hegyvidéki melegkedvelő cserjefajok egy része elmarad, változó vízgazdálkodást tűrő elemek megjelennek Ligustrum vulgare, Crataegus monogyna, Euonymus europaeus, Cornus sangiunea, Rhamnus catharticus, Frangula alnus, Coryllus avellana, Juniperus communis Gyepszint Cseres kocsánytalan tölgyes és erdőssztyepp fajokban elszegényedik, megjelennek változó vízgazdálkodáshoz, és tápanyagszegény, savanyú viszonyokhoz adaptálódott fajok: Agrostis tenuis, A. canina, A. alba, Juncus Potentilla erecta, Sieglingia decumbens effusus, Deschamsia caespitosa,

70 Cseres kocsányos tölgyesek Deschamsia caespitosa

71 Bükkösök Előfordulás Zonálisan az ország belsejében kb. 600 m, Ny-Dunántúlon kb. kb. 400 m fölött, az Alpokban-Kárpátokban kb m-ig, ezt kitettség, domborzat módosítja Termőhely Kiegyenlített, párás, humid makroklíma, viszonylag enyhe tér, viszonylag hűvös nyár, sok csapadék Sokféle alapkőzeten megjelenik, sokféle talajtípuson, bükk szempontjából legoptimálisabb a mély, agyagbemosódásos bana erdőtalaj

72 Bükkösök Fagus sylvatica Uralkodó fafajok Jegenyefenyves-bükkösök Abies alba

73 Carpinus betulus Bükkösök Elegyfafajok Fraxinus excelsior

74 Acer pseudo-platanus Bükkösök Elegyfafajok Acer platanoides

75 Tilia platyphyllos Bükkösök Elegyfafajok Ulmus glabra

76 Bükkösök Nagyobb területű bolygatásokhoz kötődő Populus tremula elegyfafajok Salix caprea

77 Bükkösök Cserjeszintben elsősorban a fafajok újulata jelenik meg Daphne mezereum Zártabb állomány alatti cserjefajok Daphne laureola

78 Sambucus nigra Bükkösök Cserjefajok Lékekben Sambucus racemosa

79 Rubus idaeus Bükkösök Cserjefajok Nagyobb lékekben, vágásterületen Rubus fruticosus s.l.

80 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok Galanthus nivalis Isopyrum thalictroides.

81 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok Corydalis cava Gagea lutea

82 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok Anemone ranunculoides Anemone nemorosa

83 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok Helleborus purpurascens Helleborus odorus

84 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok Dentaria bulbifera Dentaria glandulosa

85 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt sarjtelepet képző fajok Galium odoratum Carex pilosa

86 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt sarjtelepet képző fajok Melica uniflora Mercurialis perennis

87 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt sarjtelepet képző fajok Oxalis acetosella Aegopodium podagraria

88 Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt sarjtelepet képző fajok Glechoma hederacea Polygonatum multiflorum

89 Urtica dioica Bükkösök Lágyszárú fajok Lékekben Atropa bella-donna

90 Bükkösök Dinamika Szerkezet Természetes referencia

91 Bükkösök Dinamika Szerkezet Természetes referencia

92 Bükkösök Dinamika Szerkezet Kezelt állományok

93 Bükkösök Dinamika Szerkezet Kezelt állományok

94 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidékeken kb m tszf. magasságban zonális, alacsonyabb térszineken is előfordul zárt völgyaljakban, északi lejtőkön Termőhely: Hűvös, párás mikroklíma, üde talajok, optimálisan viszonylag mély agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Ramman féle BE, lejtőhordalék talaj) Összetételében és szerkezetében a fényben gazdag (száraz) tölgyesek és a bükkösök sajátságai keverednek A tölgy és bükk dominanciájú zónák átmeneti típusának tekinthető Természetes referencia nincs, bolygatási rezsim (dinamika) a bükkösökéhez lehet hasonló A típus jellemzése gazdálkodás alatt levő állományok alapján történik

95 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Fafaj összetétel Uralkodó fafaj: Quercus petraea (felső szint), Fagus sylvatica (gazdálkodás miatt kiszorult), Carpinus betulus (alsó szint) Elegyfafajok: Cerasus avium, Tilia platyphyllos, T. cordata, T. argentea, Acer platanoides, A. campestre, Quercus cerris, Fraxinus excelsior Összetételt a gazdálkodás jelentősen a Quercus petrea, rosszabb esetben a Q. cerris felé tolja. Feltehetőleg a zónára a bükk, kocsánytalan tölgy és gyertyán kodominanciája lehetett jellemző. Faállomány szerkezet Többnyire kétszintes állományok (feltehetőleg elsősorban a gazdálkodás következtében), jó záródás jellemzi őket.

96 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek

97 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek

98 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint összetétel Fényben gazdag tölgyesek és bükkösök cserjéi egyaránt előfordulnak, a fafajok újulata mellett, néhány jellemzőbb faj: Staphylea pinnata Corylus avellana

99 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint összetétel Cornus sanguinea Crataegus laevigata

100 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint összetétel Euonymus europaeus Lonicera xylosteum

101 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint szerkezet Nagyon változatos, jó záródású, többszintes állományokban szegényes, főleg tölgy uralta állományokban fejlettebb, mindig jelentős benne a fafajok, elsősorban a gyertyán aránya Gyepszint összetétel és szerkezet Általában a bükkösök ill. az általános üde lomberdei fajok uralják, geofiton aszpektus fejlett (helyenként fejlettebb, mint a bükkösöké), kis tömegességgel megjelennek a fényben gazdag tölgyesek lágyszárúi is. A nyári aszpektus a bükkösökhöz hasonló, borítása gyakran alacsony, borítását és mintázatát a fényviszonyok határozzák meg. Néhány jellemzőbb faj:

102 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Gyepszint összetétel Vinca minor Stellaria holostea

103 Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Gyepszint összetétel Galium schultesii Symphytum tuberosum

104 Gyertyános - kocsányos tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidéki szélesebb folyóvölgyek teraszain, illetve síkvidéki területek közvetlen elárasztástól mentes, de mélyebb lapájain. Termőhely: A folyó, illetve a magasan lévő talajvíz hatása miatt mikroklímája hűvösebb, párásabb, talaja üde, időnként nedves, vízgazdálkodása jó, felszíni vízhatástól mentes, mély barna erdőtalaj, ill. lejtőhordalék talaj. Fajösszetételében és szerkezetében hasonlítanak hozzá: a síkvidéki homokterületeken megjelenő gyöngyvirágos tölgyesek, de ezekből a gyertyán hiányzik, a homok sajátságai miatt összetételében szárazabb erdőtípus. a keményfás ligeterdők, de ezekben a felszíni vízhatás miatt több a nedves erdei elem Átmeneti típusnak tekinthető a hegyvidéki gyertyános tölgyesek és a fenti 2 típus között, állományai alig maradtak fenn, jellemzésük nehéz.

105 Gyertyános - kocsányos tölgyesek Fafaj összetétel Uralkodó: Quercus robur (felső lombszint), Carpinus betulus (alsó lombszint) Elegyfák: Cerasus avium, Fraxinus excelsior, F. angustifolia (D-Dt), Fagus sylvatica (ÉA), Tilia cordata, Acer campestre, A. platanoides. Cserjeszint összetétele és szerkezete hasonlít a hegyvidéki gyertyános kocsánytalan tölgyesekéhez: Corylus avellana, Crataegus laevigata, Cornus sanguinea, Lonicera xylosteum, L. caprifolium, Acer tataricum, Ligustrum vulgare, Sambucus nigra, Viburnum opulus. Gyepszint összetétele: fejlett kora tavaszi geofiton aszpektus sarjtelepképző hegyvidéki üde erdei fajok: Galium odoratum, Asarum europaeum, Mercurialis perennis, Carex sylvatica, Sanicula europaea, Stachys sylvatica ligeterdei elemek: Aegopodium podagraria, Carex brizoides, C. remota, Impatiens nolitangere, Urtica dioica, Circea lutetiana

106 Gyertyános - kocsányos tölgyesek

107 Gyertyános - kocsányos tölgyesek

108 Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Előfordulás: Bükkösök és gyertyános tölgyesek zónájában fordulnak elő hegy és dombvidéken Termőhely: Mély, keskeny völgyek aljában és alsó lejtőjén jelennek meg, mikroklímájuk hűvös, párás, kiegyenlített. Szinte bármilyen szilárd alapkőzeten előfordul. A talaj sziklás köves váztalaj, vagy kőzethatású talaj, jelentős sziklaborítás, termőréteg sekély, szerves anyag tartalom nagy, szerves anyag felhalmozás jellemző. Üde vízviszonyok, helyenként szivárgó vizes vízviszonyok. Fafaj összetétel Sok fafaj alkotja a lombszintet, elsősorban bükkös zóna elegyfái jelennek meg nagyobb elegyaránnyal, arányuk változatos, gyakran kiegyenlített: Acer pseudoplatanus, A. platanoides, Fraxinus excelsior, Ulmus glabra, Tilia platyphyllos, Cerasus avium, Fagus sylvatica, Quercus petraea, Carpinus betulus, Sorbus aucuparia A faállomány sokszintű, változatos korszerkezetű, felújulás finom léptékű lékdinamika során. A holt faanyag mennyisége jelentős, lejtős területekről felhalmozódik.

109 Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők

110 Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők

111 Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők Cserjeszint Borítása változatos, gyakran gyér a folyamatosan mozgó talajfelszín miatt. Összetétel: Fafajok újulata, Ribes uva-crispa, Sambucus nigra, Sambucus racemosa, liánok (Hedera helix, Clematis vitalba) Gyepszint Borítása változatos, többnyire térben kisfoltosan aggregált mintázatú, avarfelhalmozás és gyakori feltalajmozgás korlátozza; sziklakibúvások, gyökérfők, holt fák segítik kialakulását. Általános üde lomberdei elemek, de a sarjtelepképzés korlátozottabb: Oxalis acetosella, Galium odoratum, Carex sylvatica, Glechoma hederacea, Mercurialis perennis Nagyméretű páfrányok: Athyrium filix-femina, Polystichum aculeatum, Dryopteris carthusiana Patakmenti magaskórós és hegyvidéki égerligetek elemei: Aegopodium podagraria, Lunaria rediviva, Aruncus sylvestris, Scirpus sylvaticus, Carex pendula, Chrysoplenium alternifolium, Paris quadrifolia Sziklabevonat növényzet, mohák és páfrányok: Phyllitis scolopendrium, Cystopteris fragilis, Polypodium vulgare, Asplenium trichomanes Szerves anyag felhalmozódásra jellemző fajok: Urtica dioica, Parietaria officinalis, Geranium robertianum

112 Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Előfordulás: Bükkösök és gyertyános tölgyesek zónájában fordulnak elő hegy és dombvidéken Termőhely: Völgyek meredek lejtőin, jelennek meg a lejtő középső lehordási részén, gyakran sziklafalak alatt. Szilárd alapkőzetű területek lazán mozgó görgeteges részein alakulnak ki. Mikroklímájuk hűvös, párás, de a szurdokokhoz képest szárazabb, kevésbé kiegyenlített. Szinte bármilyen szilárd alapkőzeten előfordul. A talaj sziklás köves váztalaj, vagy kőzethatású talaj, jelentős sziklaborítás, termőréteg sekély, szerves anyag tartalom nagy, szerves anyag felhalmozás jellemző. Fafaj összetétel A szurdokerdőkéhez hasonló, de nagyobb jelentősége van a hársaknak és a magas kőrisnek. A faállomány a szurdokerdőkhöz képest alacsonyabb növekedésű, kevesebb szintből áll, fák növekedése lassú.

113 Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők

114 Szikladomborzatú erdők Törmeléklejtő erdők Cserjeszint Szurdokerdőkhöz hasonló, bolygatást, tápanyag felhalmozódást preferáló cserjék (Sambucus nigra), szárazabb részeken tölgyes elemek (Cornus mas, C. sanguinea). Gyepszint Szurdokerdei és általános üde lomberdei fajokon (kora tavaszi geofitonok, sarjtelepképző fajok) kívül jellegzetesek a szerves anyag felhalmozódásra és bolygatásra jellemző fajok: Urtica dioica, Parietaria officinalis, Geranium robertianum, Geranium lucidum, Mercurialis perennis, Chelidonium majus, Smirnium perfoliatum Védelem, hasznosítás Mind a szurdokerdők, mind a törmelék lejtő erdők fatermesztési szempontból értéktelenek, területi részesedésük kicsi, természetvédelmi értékük viszont óriási, elsődleges funkció természetvédelem.

115 Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Előfordulás - Termőhely: Élesebb gerincek peremén, meredek lejtők felső, szilárd alapkőzetű régiójában jelennek meg (nem a görgetegen), változatos alapkőzeten, gyakran északias kitettségben (délies kitettségben sokszor bokorerdők helyettesítik). Klímájuk a makroklímánál többnyire hűvösebb és szárazabb, szélsőségesebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, savanyú alapkőzeten (riolit, homokkő) mészkerülő erdők helyettesíthetik. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj. Faállomány Nagyon változatos, sok fafaj alakítja ki, függ a mikroklímától, kitettségtől, meredekségtől, alapkőzettől. Jelentős a hársak, kőrisek, berkenyék, aránya, előfordul bennük a kocsánytalan tölgy és a bükk. A faállomány rossz záródású, a fák növekedése lassú, viszonylag alacsony növekedésű állományok, nagy a terebélyes koronájú, görbe törzsű egyedek aránya. Többszintes állományok.

116 Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők

117 Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők

118 Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők

119 Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Cserjeszint Változatos, kialakulását nem a fényviszonyok, hanem a sekély talaj limitálja. Többnyire alacsony borítású. Előfordulnak a szurdokerők cserjéi (pl. Ribes uva-crispa), de a szárazabb bokorerdők fajai is megjelenek (Cornus mas, Euonymus verrucosus). Jellemzőek a sziklai cserjések fajai (Cotoneaster sp., Spirea media, Rosa sp.) fajok. Gyepszint A borítása többnyire jelentős, fajgazdag, különböző élőhely típusok fajai keverednek benne, számos jelenleg ritka faj csak ezeken az élőhelyeken maradt fenn. A mozaikos domborzat, szélsőséges mikroklíma olyan fajok túlélését biztosította, amelyek korábbi vegetációs időszakokban sokkal elterjedtebbek voltak (pl. posztglaciális reliktumok): Primula auricula, Valeriana tripteris, Cirsium erisithales. Jellegzetes fajai : Sesleria spp., Calamagrostis varia, Carex brevicollis, Waldsteinia geoides. Keverednek szurdok ill. törmeléklejtő elemek, valamint a száraz nyílt és zárt sziklagyepek fajai (Carex humilis, Sesleria sp., Festuca ametystina, F. valesiaca). Az üde erdők tavaszi geofitonjai ill. polikormonképző fajai szinte hiányoznak. Védelem, hasznosítás Fatermesztési értékük nincs, gazdálkodás nem javasolt talajvédelmi, és természetvédelmi okokból (véderdők). Vadállomány degradáló hatása jelentős (muflon).

120 Sziklai cserjések Előfordulás - Termőhely: Hegyvidékek éles gerincein, csúcsain, meredek felső lejtőin jelennek meg, szilárd, sziklás alapkőzeten. Állományaik kicsik, mozaikot alkotnak a sziklaerdőkkel, esetleg bokorerdőkkel, és a sziklagyepekkel. Termőhelyükön összefüggő faállomány kialakulására már nincs lehetőség a sekély, sziklás talaj miatt. Klímájuk a makroklímánál többnyire szárazabb és szélsőségesebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, ez faji összetételüket jelentősen befolyásolja. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj. Faállomány-Cserjeszint Néhány fafaj (lásd sziklaerdők) letörpült egyede jelenik csak kis egyedszámmal, közöttük egy viszonylag összefüggő, sziklán-sziklarepedésekben megmaradó cserjeszint alakul ki, amely sziklagyepekkel alkot mozaikot. Jellegzetes cserjefajai a Cotoneaster fajok, Spirea media, Amelanchier ovalis, ezen kívül a bokorerdők cserjéi (Cotinus coggygria, Ligustrum vulgare, Cornus mas, Euonymus verrucosus, Rosa sp.) jellemzik. Gyepszint Gyepszintjüket részben a sziklaerdők, részben a sziklagyepek fajai alkotják, amelyek faji összetételét nagymértékben befolyásolja az alapkőzet.

121 Sziklai cserjések

122 Sziklai cserjések

123 Spirea media Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők Gyepszint Cotoneaster integerrimus

124 Mészkerülő erdők Főleg hegy és dombvidéken alakulnak ki, edafikus élőhelyek, bármely klímaövben kialakulhatnak, alapvetően a kőzet és talajviszonyok határozzák meg megjelenésüket. Többnyire savanyú kémhatású kőzettípusokon fejlődnek ki (riolit, andezit, homokkő, savanyú jellegű folyóhordalék: kavics, homok). Talajuk legtöbbször savanyú barna erdőtalaj, vagy kőzethatású talaj. A humuszos szint többnyire vékony, gyakran az ásványi talaj jelenik meg a felszínen, a talaj kémhatása savanyú, a biológiai aktivitás lassú (a mikroba közösséget főleg gombák alkotják), humuszforma legtöbbször nyershumusz, felvehető ásványi tápanyagok mennyisége kevés, többnyire jelentős a kilúgozás és az erózió. Gyakran jelenik meg nehézfém stressz (Al, Fe, Cd) a talajban. A talajban száraz ill. változó vízviszonyok uralkodnak. A faállomány többnyire alacsony, lassú növekedésű, egy (kevés) szintes, alacsony záródású, fényben gazdag erdőbelső jellemzi. Domináns fafajok lehetnek Quercus petraea, Fagus sylvatica, helyenként Pinus sylvestris, Betula pendula, típusokat elsősorban a faállomány és a termőhely alapján különítünk el. Cserjeszint többnyire gyér, újulat mennyisége is gyakran kevés, kifejlődését nem a fény, hanem a talajviszonyok limitálják, jellemzőek az alacsony növekedésű cserjék és a félcserjék.

125 Mészkerülő erdők Gyepszint borítása változó, gyakran alacsony, kifejlődését a talajviszonyok limitálják. Szintén a talajban uralkodó erős stressz miatt kevés faj alkotja, jellegzetesek az acidofrekvens elemek. A geofiton aszpektus szinte hiányzik, az üde lomberdei polikormonképző fajok szintén kis tömegességgel jelennek meg. Sok faj életciklusa során gomba szimbiózissal rendelkezik (könnyíti a tápanyag felvételt). Jellemzőek a cserjék, félcserjék a gyepszintben: Calluna vulgaris, Vaccinium myrtillus, V. vitis-idae, Genista tinctoria, G. pilosa, Cytisus supinus, C. hirsutus Harasztok: Lycopodium clavatum, L. complanatum, páfrányok nagy száma Fűfélék sásfélék: Luzula luzuloides, L. campestris, L. pilosa, Calamagrostis arundinacea, Deschamsia flexuosa, Festuca tenuifolia, F. valesiaca, Agrostis tenuis, Sieglingia decumbens, Holcus mollis, Anthoxanthum odoratum, Molinia arundinacea Pyrolaceae család: Pyrola rotundifolia, P. minor, Moneses uniflora, Chimaphila umbellata, Moneses uniflora egyéb lágyszárúak: Hieracium nemzetség, Veronica officinalis, Melampyrum pratense, Galium rotundifolium, Viscaria vulgaris, Rumex acetosella, Prenanthes purpuea, Potentilla erecta, Solidago virgaurea, Antennaria dioica,

126 Mészkerülő erdők Mohaszint boítása jelentős, nem csak a fákon és a sziklakibúvásokon, hanem sokszor a talajon is szinte összefüggő mohabevonat jelenik meg. A moháknak kedvez a sok nyers talajfelszín, a kis avarprodukció, nyershumusz, jelentős erózió. Jellemző (nagy borítású) fajok: Dicranum scoparium, D. polysetum, Dicranella heteromalla, Polytrichum formosum, P. piliferum, P. juniperinum, Pleurozium schreberi, Pseudoscleropodium purum, Hypnum cupressiforme, Leucobryum glaucum, Rhytidiadelphus triquetrus.

127 Mészkerülő erdők

128 Mészkerülő tölgyesek Főleg hegyvidéken jelennek meg, savanyú alapkőzetű területeken, meredek lejtőkön. Kialakulhatnak másodlagosan is, helytelen gazdálkodást követő talajerózió miatt. Legtöbbjük véderdő. Talajuk sekély termőrétegű kőzethatású talaj, vagy savanyú barna erdőtalaj, többnyire fényben gazdag, száraz erdők. Alacsony növekedésű, és alacsony záródású erdők, gyakran egyszintesek, uralkodó a Q. petrea, elegyfaként megjelenhet nyír, rezgő nyár, bükk, gyetyán, madárberkenye.

129 Mészkerülő erdők

130 Mészkerülő tölgyesek

131 Mészkerülő tölgyesek

132 Mészkerülő bükkösök Hegy és dombvidéken jelennek meg a bükkös zónában, meredek lejtők felső régiójában, tetőkön, savanyú alapkőzeten, a talaj sekély termőrétegű, savanyú barna erdőtalaj, vagy kőzethatású talaj, az erózió többnyire jelentős. Uralkodó fafaj a bükk, elegyfafajok aránya kicsi (nyír, rezgő nyár, madárberkenye, kocsánytalan tölgy), a fák magassága alacsony, gyakran egyszintesek, a fák gyakran terebélyes koronájúak, a záródás jelentős. Zártabbak, fényben szegényebbek, mint a savanyú tölgyesek, ezért azokhoz képest mind a cserjeszint, mind a gyepszint borítása alacsonyabb.

133 Mészkerülő bükkösök

134 Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők Nyugat-Dunántúl kavicshátain alakultak ki, dombtetőkön és a lejtők felső régiójában. Talajuk sekély termőrétegű pseudoglejes barna erdőtalaj, jellemző rá a változó vízgazdálkodás, magas agyagfrakció, vízzáró réteg jelenléte. Többszintes, elegyes erdők, melyekben változó elegyaránnyal jelenik meg az erdeifenyő, bükk, kocsányos és kocsánytalan tölgy, gyertyán, luc, szelíd gesztenye, nyír, rezgő nyár. A cserjeszint borítása változó, ebben meghatározó a záródás és a fényviszonyok, ami szintén változatos. Jellemző cserjék a boróka és a kutyabenge a fafajok újulatán kívül. Fényben gazdagabb állományokban zárt gyep és mohaszint figyelhető meg, a zárt állományok nudumak is lehetnek. Sok állomány másodlagosan jött létre a savanyodást, tápanyag-kimosódást és eróziót elősegítő erdőkiélések során (rendszeres tarvágás, erdei legeltetés, alomszedés).

135 Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők

136 Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők

137 Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők

138 Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők

139 Savanyú fenyérek