A Szatmári Egyházmegye Jubileumi Sematizmusa

Átírás

1

2

3 A Szatmári Egyházmegye Jubileumi Sematizmusa

4 A Sematizmus adatainak lezárása: november 1.

5 A Szatmári Egyházmegye Jubileumi Sematizmusa Kiadja a Szatmári Római Katolikus Püspökség Szatmárnémeti, 2006

6 Összeállította: Ilyés Csaba A plébániák történetét írták: Albu Ottó Dr. Bura László Ilyés Csaba Kinczel István A papok adatait összeállította: Melega Péter Nyelvi lektorok: Debreczeni Éva Oláh János Ede Fényképek: Fazekas József Tamás A fedőlapot tervezte: Xantusz Géza Műszaki szerkesztő: Póti István Nyomdai munkálatok: IDEA Studio Kft. A borítón a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye címere látható. ISBN xxx-yyyyyyyy Szatmári Római Katolikus Püspökség RO Satu Mare Str. 1 Decembrie 1918 nr. 2 Tel.: ; ; Fax: puspokseg@szatmariegyhazmegye.ro

7 Előszó Isten kegyelme, hogy egyházmegyénk 200 éves alapításának jubileumát ismét önálló egyházmegyeként ünnepelhettük. A második évszázadra úgy tekinthetünk vissza, mint a nagy megpró báltatások idejére. Nehéz meglátni Isten szeretetét az esemé nyek mögött, de hívő emberként valljuk, hogy valóban: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és az ő útjai nem a mi útjaink. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az ő útjai a mi útjainknál, az ő gondolatai, a mi gondolatainknál (v.ö. Iz ). Nevelő és jobbító szándéka bizonyos, mert a szeretetét sohasem vonta meg tőlünk, s mindez a javunkat szolgálta. A szerény kezdetet száz év után csodálatos fejlődés követte, mely ígéretes jövőt vetített előre. Ki gondolt volna akkor megtorpanásra? Az első világháború, és az ezt követő békeszerződés ezt az ígéretes jövőt derékba törte. Az egyházmegyét három részre osz tották a győztes hatalmak által meghúzott határok. Akik száz éven át együtt haladtak, most külön utakra kényszerültek. De a remény ott élt a szívekben, hogy ezek az utak találkoznak még, és akkor az ünnep, öröm lesz Volt öröm, és ünnep is, csakhogy tiszavirág-életű. Helyét hamarosan a még nagyobb fájdalom és szenvedés vette át. Következett a második világháború, a maga veszteségeivel és borzalmaival. A bombázások, a front, majd a felszabadulás és az egyházmegye újbóli feldarabolása csakhogy most négy részre!, a deportálás. Ezt követték az ateista-kommunista elnyomás évei, a terror és a megfélemlítés idő szaka. Az államosítással és az erőszakos kollektivizálással gazdaságilag és lelkileg is tönkretették híveinket. Az Egyház vidékünkön a sekrestyékbe kényszerült. Élt ugyan, de csak úgy, mint a fa, mely téli álmát alussza. Belül feszült, duzzadt, és várta a tavaszt 5

8 Ez is elérkezett. A kommunizmus bukásával, 40 év után ismét püspök vezeti a Szatmári Egyházmegyét. Igaz, ez az egyházmegye az eredeti területének csak egyharmada, de bizakodó és örömmel teli. Templomok épülnek, iskolák nyílnak, szerzetesházak létesülnek. Örömünket azonban beárnyékolja híveink, főleg a fiatalok, tömeges kivándorlása De mert bízunk Istenben, a jövőben is bízunk! Ahogy a megmaradást és az új lendületet volt hivatott szolgálni az 1938-as egyházmegyei zsinat, alig 70 év múlva újabb egyházmegyei zsinatot tartottunk. Ezzel koronáztuk meg az egyházmegye 200 éves fennállásának jubileumi esztendejét. A 2004-es egyházmegyei zsinatunk célja, a II. Vatikáni Zsinat és a pápai dokumentumok útmutatásait követve: megújulni gondol kodásmódunkban, hogy meg tudjunk felelni korunk kihívásainak. Most, amikor ezt a Jubileumi Sematizmust útjára bocsátom, kérem Isten megvilágosító kegyelmét mindazok számára, akik olvas ni fogják, hogy a múltunkból tanulni tudjanak. De hálát is adok Istennek az elmúlt 200 év minden kegyelméért, sőt a megpróbáltatásokért is. Hálával tartozom azoknak a paptestvéreimnek és híveimnek, akik e könyvet összeállították, lektorálták, a tördelést végezték, kö zöttük név szerint Ft. Sipos Ferenc apostoli kormányzónak, aki szor galmas munkával gyűjtötte össze az egyházmegye és a plébániák történetét amely más művekkel együtt forrásanyagul szolgált e könyvhöz, Ft. Dr. Tempfli Imrének, Ft. Kirner Ferencnek, Ft. Melega Péternek, Ft. Albu Ottónak, Ft. Kinczel Istvánnak és Ft. Ilyés Csabának, valamint Dr. Bura Lászlónak és Nagy Mihály-Zoltán nak. Szatmárnémeti, november 1-én, Mindenszentek ünnepén, Főpásztori áldásommal: Jenő püspök 6

9 Főpásztorok Az Anyaszentegyház feje XVI. Benedek pápa Róma püspöke családi nevén Joseph Ratzinger Született Marktl am Inn-ben, április 16-án. Pappá szentelték Freising-ban, június 29-én. Érsekké nevezték ki március 25-én. Bíborossá kreálta VI. Pál pápa június 27-én. Pápává választották április 19-én. Jelmondata: COOPERATORES VERITATIS Az igazság munkatársai 7

10 Főpásztorok A 2004-es Jubileumi Év pápája II. János Pál pápa Róma püspöke családi nevén Karol Wojtyła Született Wadowicében, május 18-án. Pappá szentelték Krakkóban, november 1-jén. Püspökké szentelték szeptember 28-án. Bíborossá kréálta VI. Pál pápa június 26-án. Pápává választották október 16-án. Jelmondata: TOTUS TUUS Egészen a Tied 8

11 Főpásztorok A Szentszék Apostoli Nunciusa Dr. Jean-Claude Périsset c. érsek - apostoli nuncius Született Estavayer-le-Lacban, április 13-án. Pappá szentelték Fribourgban, június 28-án. Püspökké szentelték Rómában január 6-án. Romániai Nunciussá nevezték ki november 12-én. 9

12 Főpásztorok Az érseki tartomány metropolitája Dr. Ioan Robu Bukaresti érsek - metropolita Született Székelyudvarhelyen, november 6-án. Pappá szentelték augusztus 15-én. Püspökké szentelték Rómában december 8-án. Püspöki jelmondata: Az igazság szabaddá tesz benneteket 10

13 Főpásztorok A Szatmári Egyházmegye Főpásztora Schönberger Jenő püspök Született Túrterebesen, június 18-án. Pappá szentelték Gyulafehérváron, június 23-án. Szatmári püspökké nevezték ki április 30-án. Püspökké szentelték Szatmárnémetiben, június 21-én. Püspöki jelmondata: GRATIA ET PAX Kegyelem és béke 11

14 Főpásztorok Püspöki címer 12

15 Az egyházmegye alapítói A Szatmári Egyházmegye alapítói II. Ferenc császár VII. Piusz pápa 13

16 Az egyházmegye védőszentjei Az egyházmegye fővédőszentje: Szent István király A szatmárnémeti székesegyház oltárképe 14

17 Az egyházmegye védőszentjei Az egyházmegye társvédőszentje: Szent János apostol és evangélista A szatmárnémeti székesegyház oltárképe 15

18

19 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története I. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története A kereszténység kialakulása a térségben Szent István királyig A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye 2004-ben ünneplte fenn állásának 200. évfordulóját. Ebből nem követke zik az, hogy mindössze 200 éves lenne e tájakon a keresztény ség, a katoli cizmus. Az Egri Egyházmegyéből 1804-ben le választott új egyházmegye több évszázados keresztény ha gyományból meríthetett. A Szent István-i alapítású egri püspökség története összekapcsolódik a római fennhatóság alá tartozó Pannónia területén meghono sodott keresztény kultúrával. Ugyanakkor a magyar törzsek vándorlásuk során maguk is találkoztak Krisztus tanítását közvetítő hittérítőkkel. Mindez elégséges indokot szolgáltat ahhoz, hogy röviden ismertessük térségünk keresztény örökségét, keletkezé sének gyökereit, és a magyar nép vándorlásának időszakából származó keresztény emlékeket. A keresztények jelenléte vidékünkön Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kereszténység e vidéken Szent István személyéhez kötődik. Ez Magyarország államalakulatára nézve igaz, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a keresztény hit, közel-keleti bölcsőjéből indulva, már a római birodalom virágzása idején kezdett terjedni Európában. Róma keleti tartományaiból a Kr. u. I. században először Itáliába, majd más provinciákba, így Pannóniába is egyre több keresztény vándo rolt. A hitelt érdemlő egyházi források már a Kr. u. II. században virág- 17

20 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története zó keresztény egyházközségekről számolnak be, melyek behálózták a római birodalom minden egyes provinciáját. Ha hinni lehet a hagyo mánynak, Sirmium (ma Sremska Mitrovica, azaz Szávaszentdemeter, Szerbia-Montenegróban) városában már 100 körül püspök működött, a Szent Pál-tanítvány, Andronicus. Sirmiumból a kereszténység csakhamar fogékony talajra talált a szomszédos váro sok ban. Püspökségek voltak Mursában, (ma Osi jek/eszék Horvátországban), Cibalaeban (ma Vinkovci/Vinkovce Horvát országban) és Bassianaeban (ma Petrovce Szlová kiá ban). A sírfeliratok keresztény jellegét a legtöbb esetben Krisztus monogramja, az oly kifejezések, mint vivas in Deo, vivas in Christo, famulus vagy famula Christi, in pace requiescit, dormit in pace (azaz: éljen Istenben, éljen Krisztusban, Krisztus szolgá(ló)ja, nyugodjon békében, aludjon békében) stb., végül egyes szimbólumok, nevezetesen a hal, a horgony, a galamb az olajággal, a bárány tanusítják. Szent Jeromos, aki Stridonban (Dalmácia és Pannónia római tartományok határán) született, 400 körül azt állítja, hogy Pannóniában keresztények élnek. Az első pannóniai keresztény közösségek tagjai, sírfelirataik alapján, túlnyomórészt görög nyelvű keleti származásúak voltak. A III. század végén már nyolc pannóniai városban volt egyházközség, tehát hétről hétre, vasárnapra virradóan istentiszteleteket tartottak: Singidunum (Belgrád), Sirmium, Cibalae, Siscia (ma Sisak/Sziszek Horvátországban), Poetovio (Ptuj-Pettau), Aquincum (Óbuda), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron). Közülük öt városban (Sirmium, Cibalae, Siscia, Aquincum, Poetovio) már püspök állt a hívek élén. Úgyszintén a III. századból vannak írásos emlékek a keresztények jelenlétéről Sopianae-ban (Pécs). Az eleinte még üldözött vallást Nagy Konstantin császár elfogadta, és 313-ban rendeletileg a többivel egyenrangúvá nyilvánította. Ekkortól kezdtek a keresztény közösségek megerősödni. Immár szabad vallásgyakorlásuk első maradványai ebből az időből maradtak ránk: Óbudán keresztény gyülekezeti hely és sírkápolna. Pécs pedig ebben az időben már püspöki város volt, s még a honfoglalás előtt, sok templomára utalóan, a Quinque Ecclesiae nevet kapta. 18

21 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története Kr. u. 373-ban a hunok újabb területek elfoglalására indultak, és eljutottak a Tisza folyóig a mai Magyarország területén, és itt letelepedtek. 400-ban Attilát, Bendegúz fiát választották meg királynak. Attila főhadiszállása a mai Budapest Dunától nyugatra eső részén, Budán volt. Több alkalommal találkozik ő is a kereszténységgel: amikor Kölnben kegyetlenül legyilkolják a brit király leányát, Szent Orsolyát, tizenegy szűzzel egyetemben; ill. Nagy Szent Leó pápával Ravennában. A mai Erdély területén már a IV. században éltek keresztények, az arianizmust magukévá tevő gótok személyében. A második gepida hullám idején Erdély önálló tartomány lett, lakosai fejlesz tették a településrendszert, földműveléssel, állattartással foglal koztak, s ők is a kereszténységnek az ariánus formáját vették fel. Pannónia római hódoltsága véget ért az V. század elején. A katonai légiókat fokozatosan kivonták a területről. Az erős védelem megszűntével az akkor már nagyrészt keresztény Pannóniát elérte a népvándorlások hulláma. Bár a lakosság egy része elmenekült, a kereszténység nem szűnt meg Pannó niában a népvándorlások idején sem. A helyben maradók azonban igyekeztek megőrizni és gyakorolni hitüket, azonkívül a megszálló népek körében is ismert volt a kereszténység, és folyt közöttük a térítés, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a VIII. század végére már az itt élő avarok egy része is kereszténnyé lett. A IX. századtól szlávok telepedtek az avarok közé, akik között szintén sok volt a keresztény. A szlávok apostolai, Cirill és Metód, a IX. század második felében Pannóniában térített. Ezekben az évszázadokban is folytatódott a templomok építése Pannóniában, például Zalaváron, Zalabéren, Nyitrán, Veszprémben, Fenékpusztán, Pécsett. A kereszténység folyamatos meglétéről Pannóniában és a Kárpát-medence többi részein régészeti emlékek is tanúskodnak: pl. avar sírokban talált öveken, ékszereken keresztény jelképek láthatóak, kereszt, galamb, szőlő, hal, stb. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük: ha olykor ugyan eretnek formában is, de a térségben már a Kr. u. első századokban megtalálható a kereszténység, amely szervezett püspökségek formájában is megjelenik. 19

22 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története A magyarság találkozása a kereszténységgel A honfoglaló magyarok a kereszténység fölvétele előtt megismerkedtek Krisztus tanításával, hiszen vándorlásuk időszaká ban olyan népekkel álltak kapcsolatban, amelyek a kereszténység kötelékében éltek. A kereszténységgel történő találkozást a keresztény hittel kapcsolatos szókincs is - mely honfoglalás előtti, és nem német, szláv vagy latin eredetű! - cáfolhatatlanul bizonyítja. A Kárpátmedence leigázott lakossága is zömében keresztény volt, csakúgy, mint a kalandozások során ejtett foglyok. A magyar törzsek vándorlásuk folyamán olyan népekkel találkoztak, amelyek már keresztények voltak. Az első ilyen nép a gótok. A nyugati gótok egy része már a IV. században megke resztelkedett, s a 383-ban meghalt Wulfilla a Bibliát is lefordította gót nyelvre. 300-tól kezdve vannak adataink arra vonatkozóan, hogy a gótok egy része a Krím-félszigeten maradt. Az ezen a vidéken tartózkodó magyar törzsek a gótokon keresztül kapcsolatba kerültek a kereszténységgel. 733 és 746 közötti időből rendel kezünk olyan bizánci püspökségjegyzékkel, amelyekben szerepel a gót metropolita is. A met ropolita alá rendelt püspökök között a jegyzék megemlíti az ono gurok és a hunok püspökeit is. Ezek nyilván térítő püspökök voltak. Cirill, a szlávok apostola, 850 körül látogatott a Krím-félszigetre. Útján találkozott a magyarokkal, de életleírásában szó esik a krími gótokról is. Mindezek alapján annyit mondhatunk, hogy a VIII. századtól a magyarok már biztosan beletartoztak a krími gót metropolita joghatóságába. A másik nép, amelyikkel a magyarok a honfoglalás előtt szorosabb kapcsolatban álltak, és szerepe lehetett a kereszténység ter jesztésében, az alánok voltak. Az alánok korán megkeresztelkedtek, és 932-ig keresztények voltak. A magyarok kapcsolata az alánokkal gyakran dinasztikus házassággal is megpecsételődött. Mind a keresztény alán királynő, mind a vásárban megismert alán kereskedők szerepet játszottak abban, hogy a magyarság találkozott a kereszténységgel. Érdekes bizonyítéka ennek az, hogy később, amikor Julianus barát és társai a keleti magyarok felkutatására indultak, 20

23 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története az alánokhoz mennek. Az alánoktól kaptak tájékoztatást, hogy hol kell keresniük a Volga-Káma vidéki magyarokat, hol van a keresett Magna Hungaria. Ez azt jelenti, hogy még 1235-ben is kapcsolat volt a Kárpát-medencei, valamint a Volga-vidéki magyarok és az alánok között. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a Kaukázus északi vidékei, a Volga és a Duna között, vagyis azon a területen, ahol a magyarok az V. századtól a honfoglalásig éltek, folyamatosan térítettek keresztény papok, s kisebb-nagyobb keresztény közösségek létét írott források is alátámasztják. Így a honfoglalás előtti magyarság vándorlásai során a VI. századtól a IX. század végéig folyamatosan kapcsolatban állt keresztény népekkel, csoportokkal, térítőkkel és kereskedőkkel. A Fekete-tenger északi partvidéke, különösen a Krím-félsziget népei között a mindennapokhoz tartozott a kereszténység tanainak ismerete. A Kárpát-medencében letelepedett magyar törzsek körében is megjelenik a kereszténység, amelyekre a régészeti kutatások eredményei is utalnak. A Nógrád megyei Pilinyben talált honfoglaláskori sírban, két egymás mellett fekvő női sír egyikében keresztény könyörgést tartalmazó, görög betűs imát hordozó csüngőt találtak a régészek. A Hajdú-Bihar megyei Sárrétudvari-Hízóföld területén 1983 és 1985 között feltárt gazdag honfoglalás-kori temetőben számos pogány síremlék mellett találtak egy bronz ereklyetartó bizánci keresztet, görög betűs felirattal, a kereszt elülső oldalán Krisztus ujjatlan tunikában, a jobbra billent szakállas fej felett dicsfény, kereszttel, rajta tábla, görög betűkkel, I. C. (értsd: Iesus Christus), fölötte a jobb sarokban Nap, a bal sarokban Hold. A hátoldalon imádkozó, dicsfénnyel övezett Mária, körülötte a négy evangélista medalionba helyezett mellképe. Ezek csaknem száz évvel István király születése előtt kerültek a földbe. A híres tiszabezdédi tarsolylemezen a tipikus, indás, életfát ábrázoló motívum egy bizánci keresztet fog közre. Kr. u. 950 körül két magyar vezér is megkeresztelkedett Konstantinápolyban: Bulcsú és Gyula. Bulcsú csak színleg tért meg, ha - zatérte után folytatta pogány életmódját. Gyula, Erdély fejedelme 21

24 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története azonban lélekben is megtért. Konstantinápolyból magával vitte Hierotheosz hittérítőt, aki sok erdélyi pogányt nyert meg az igaz hit számára. Ő keresztelte meg Gyula leányát, Saroltot is. Gyula többet nem bocsátkozott harcba. A keresztény foglyokat szabadon engedte, és gondoskodott róluk. Az ő idejében több templomot is építettek a Maros mentén. A 955-ös Lech-mezei vereség után a honfoglaló Árpád vezér unokáját, Taksonyt választják meg a magyarok fejedelmének. Taksony a szomszédos országokkal való megbékélés híve volt, és a kereszténység elterjesztése mellett is elkötelezte magát. Az ő idejében görög származású hittérítők terjesztették az Evangéliumot a magyarok körében, de Taksony a római pápához is követséget küldött. 971-ben Wolfgang einsiedelni bencés apát, a későbbi regensburgi püspök téríteni indult a magyarokhoz. Nem sokáig munkálkodhatott, mert alig ért Nyitrába, Pilgrim (Piligrin) passaui püspök hazahívta. 972-ben Géza fejedelem (Kr. u ), Taksony fia került az or szág élére. Géza tovább erősítette a központi hatalmat és foly tat ta a pogány törzsi rend leépítését. Békét akart teremteni az országban, ezért tárgyalásokba kezdett a szomszédos tartományokkal. Bőkezűen bánt az idegenekkel, főleg a keresztényekkel, és ezt másoknak is rendelettel írta elő. Géza pogányként nőtt fel, és eleinte pogányként élt. Az erdélyi Gyula leányát, a keresztény Saroltot vette feleségül. I. (Nagy) Ottó német-római császár 972-ben missziós püspökké szenteltette Brúnó Sankt Gallen-i szerzetest a Mainz melletti Ingelheimben, aki azután német és szlovén hittérítők társaságában a magyarok közé indult Krisztus Evangéliumát hirdetni. Pilgrim leveleiből kiderül, hogy Brúnó és társai prédikálásának hatására ötezer magyar tért meg. Természetesen még más keresztények is voltak a magyarok lakta területeken, hiszen ott volt a meghódított területek keresztény lakossága és a magyarok keresztény hadifoglyai. Brúnó keresztelte meg Géza fejedelmet is egész udvarával együtt, valószínűleg az esztergomi fejedelmi palotában. 970 körül született fia, Vajk, az első keresztény vértanú, István nevét kapta a keresztségben. 22

25 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története Géza keresztény nevelést biztosított fia számára, és megfogadta, hogy alattvalóit is a keresztény hit szolgálatába állítja. A korabeli krónikákból egyértelműen kiderül, hogy Géza nem politikai okból és számításból vette fel a kereszténységet. Népe megtérítését is célul tűzte ki, ezért romboltatta le a pogány bálványimádás helyeit. Ke resz - tény hittérítőket hívott Magyarországra, főleg német és cseh papokat. A nyugati kereszténységet akarta meghonosítani, de a görög hittérítőket is vendégül látta az udvarában. Szent Adalbert (Kr. u ) prágai püspök többször is járt Magyarországon. Térített, keresztelt, templomokat szentelt. Géza fejedelem esztergomi udvarában is megfordult, ahol komoly hatást gyakorolt Istvánra. 994/995-ben Adalberttel cseh földről menekülő szerzetesek is jöttek az országba, akik a Szent Márton hegyén, ma Pannonhalmán, telepedtek le. A magyarság szervezett térítése Géza idején kezdődött el. Ő építtette Esztergomban a székesegyházat, és ő kezdte meg a pannonhalmi bencés apátság építését 996-ban, ahol papokat és hittérítőket szándékozott kiképeztetni a magyar keresztény gyülekezetek számára. Géza keresztény feleséget szerzett fiának: Henrik bajor herceg Gizella nevű leányát. 997-ben meghalt Géza, és István került hatalomra. Mi akkor a szent király érdeme, ha nem ő térítette meg a magyarokat? Ő lett a keresztény király mintaképe Európában. Nemcsak intelmeiben megfogalmazott eszméivel, törvényeivel, hanem élete példájával is. Ezt kortárs ellenfelei is elismerték. Törvényei több könyörületet, keresztény szeretetet tükröznek, mint bármely más országéi. Intelmeiben kiáll minden ember alapvető egyenlősége, minden közösség nyelvi, kulturális önkormányzata és szokásainak tisztelete mellett, lényegében elutasítja a boszorkányság vádját, és meghagyja utódainak, hogy sohase vezessenek hódító háborút. Ellenfeleivel is könyörületes volt. Miután foglyul ejtette az ellene támadó német hadsereg katonáit, lefegyverzésük után megetette az éhezőket, és hazaengedte őket. István megbocsátott annak is, aki orgyilkosként az életére tört. 23

26 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története A katolikus egyház megszervezése Szent István királytól a reformációig Szent István király a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége: az első keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezője. 997-ben, Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek. Istvánt az ezredfordulón, 1000 karácsonyán vagy 1001 Újév ünnepén koronázták királlyá Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság. István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot. Ennek területén félszáz királyi vármegyét és 10 püspökséget szervezett, templomokat építtetett. A 10 egyházmegye a következő: az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, a váci, a csanádi, a bihari és az erdélyi. István a pogány szokásokat igazságos törvényekkel kiszorította, a kereszténységet pedig megerősítette. Ugyanakkor megparancsolta, hogy országában minden tizedik falu templomot építsen. Valószínű, hogy azok közt a falvak között kell keresnünk a 10 falut, melyek szerepelnek a háromszáz évvel későbbi pápai tizedjegyzékben. A feltételezések szerint ezen templommal és plébániával rendelkező helységek közül egyik-másik már a magyarok bejövetele előtt is kis keresztény közösséget alkothatott. A későbbi szatmári egyházmegye területe a középkorban az egri és az erdélyi püspökséghez tartozott. Ezt két eset is bizonyítja ban hosszas vita után eldől, hogy az ugocsai (sárvári) főesperesség az erdélyi, és nem az egri egyházmegyéhez tartozik. Ennek a köz- 24

27 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története 25

28 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története pontja Németi, és a város mindenkori plébánosa az erdélyi egyházmegye meszesen túli püspöki helynöke ban Németinek egy plébánosa van. Ezt a plébániát IX. Bonifác pápa 1404-ben kivette az erdélyi püspök joghatósága alól, és az esztergomi érsekség főhatósága alá rendelte, amely rendelkezést 1464-ben II. Pius pápa is megerősítette. A két egyházmegye közötti vita a máramarosi főesperesség esetében is megjelenik, hiszen a lakatlan területek eredetileg az erdélyi egyházmegyéhez tartoztak, de a telepesek származási helyükre vonatkozóan az egri egyházmegyéhez tartoztak ban pont kerül a vita végére, és Máramaros az egri egyházmegyéhez kerül. A XIII. század elejéről tudomásunk van az erdődi főesperességről is, amelynek a papja Ábel főesperes (1215). Neve szerepel a Váradi regestrum -ban egy tüzesvaspróba esetében. Az esperesség a XIV. század elejére egyesül a szatmári főesperességgel, amelyről 1213 óta vannak írásos adataink ben XXII. János pápa elrendelte, hogy a Szentföld felszabadításáért folytatott háború költségeinek fedezésére minden plébános, főesperes, prépost és apát hatévenként jövedelmének egytizedét a kiküldött pápai tizedszedőknek köteles volt beszol gáltatni. Ennek alapján megállapítható, hogy a későbbi szatmári egyházmegye területén az évi pápai tized jegyzék alap ján már több mint száz plébánia volt. E tizedjegyzék ben a követ kező plébániák szerepelnek (zárójelben a helység mai elnevezése, amennyiben az akkori megnevezés a maival már nem egyezik): A szatmári főesperességben 38 plébánia szerepel: Batur (Nyírbátor), Bemey/Bermey (Börvely), Bere, Bezuge/Rezuge (Re szege), Bogus (Csengerbagos), Bozuka (Bocsonka), Chahal/Chahi (Nyír csaholy), Chegan/Chegen (Cégény), Damanhida/Doman hida (Doma - hida), Dengled/Denkuleg (Dengeleg), Dub (Szamosdob), Endrid/ Dendred/Sydred (Érendréd), Erdud/Ordend (Erdőd), de Ers (Derzs), Gebe, Imanusi (Kántorjánosi), Karasov/Crassov (Krassó), Karul (Nagykároly), Kuchurd/Kuthurd (Kocsord), Mada, Mathe/Mathee (Mátészalka), Mezenpetri (Mezőpetri), Moch tin/ Mochin (Nagymajtény), Nomen/Nouem (Vásárosnamény), Omoch (Amac), Pechun- 26

29 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története haza/petun haza/potunhaza (Petneháza), Perechum (Patóháza), Pyskaros/Pystarkus (Piskárkos), Sadan/Gadan (Zsadány), Toch (Tagy), Tykuch/Tyukus (Tyukod), Usuari (Batizvasvári), Vsuan/Vosnar (Nyírvasvári), Vasyan (Varsány), Vetes/Vetus (Vetés), Voda (Vada), Vwuar (Óvári), Zathmár/Zotmár (Szatmár). Az ugocsai főesperességben 21 plébánia szerepel: Beech/Bech/ Bechech (Szamosbecs), Byrend (Berend), Chegeld/Cheud (Csegöld), Chiztakerek/Chyzaeberuk/Chyzeaberug (Tisza berek), Gachal (Gacsály), Garmath (Fehérgyarmat), Geech (Nagygécz), Holmi/Holmy (Halmi), Kulchey (Nagykolcs), Lazar (Lázári), Nemtii/Nempty (Németi) Nomen (Kisnamény), Ordo/Ordov/Ordow (Feketeardó), Palad (Nagypalád), Pilike/Penge (Penyige), Rosal/Basal (Rozsály), Saar/Zar (Sár), Sasi/Zazi (Szászújfalu), Uylak/Ujlak (Szamosújlak), Vosnam/Vasyan/Vyasi (Batizvasvári), Zekeres (Nagyszekeres). Az ungi főesperességben 21 plébánia szerepel: Batwa/Patova/ Patwa (Bátfa), Bes/Bees/Vetsch (Bécs), Kostolch (Budaháza), Zeaczlocz (Császlóc), Checher (Csicser), Rozka/Ruska (Dobóruszka), Gehren (Gerény), Keriz (Kérész), Mathoz (Matyóc), Copus/Kakus/ Bakus (Nagykapocs), Eor/Hour/Hewr (Őrdarma), Paland/Palag (Palágy), Palouch/Polock (Pálóc), Rat/Brat (Ráth), Scurta/Strute (Szürte), Zelemench (Szelmenc), Zeretua/Zirztwa (Szeretva), Tornocz/Tornotha/Tornoucha (Tarnóc), Tuba/Tyba /Thiba (Tiba), Hungvar/Hungruar (Ungvár), Zinna (Szenna) A beregi főesperességben 25 plébánia szerepel: Bodulo/ Bodolon/Bodulov (Badaló), Barlabas/Barasbach (Barabás), Berek (Bereg), Doroth/Dorouch (Beregdaróc), Luprechthaza/Lomporthaza (Beregszász), Borsoa (Borsova), Bulchu/Bolthu (Búcsú), Charuda/Charuvoda (Csaroda), Derczen (Derczény), Fornos, Golyanus (Gelényes), Kikes (Kigyós), Maroky (Márokpapi), Kazun (Mezőkaszony), Munkas (Munkács), Musay/Muse (Muzsaly), Bygan (Nagybégány), Bresztov (Nagybresztó), Dobrun/Dobron (Nagydobrony), S. Nicolae (Szent Miklós), Zernye/Zirnye (Szernye), Torpa (Tarpa), Dyodor/Thihelo (Tivadar), Athia (Vámosatya), Wari (Vári). 27

30 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története A máramarosi főesperességben 20 plébánia szerepel: Syguet/ Ziget (Máramarossziget), Huzt/Hust (Huszt), Longo Pratum (Hosszúmező), Tocho/Teucev (Técső), Visk, Hugatha (Sugatag falva), Batas/ Bathas (Batár), Rakaz, Ordow (Szőlősvégardó), Hihel (Tiszaújhely), Apa, Wyduary (Udvari), Megyes/Medies (Aranyos meggyes), Sarkuz (Sárköz), Syner (Szinérváralja), Nova Plantatio (Avasújváros), Eremita (Kőszegremete), Lapus (Láposbánya), Rivulus Dominarum (Nagybánya), Medius Montis (Felsőbánya) A szerzetesrendek is korán megtelepedtek ezen a vidéken. A következő szerzetesrendek ismertek (zárójelben a feltételezett letelepedési évük): Bencés szerzetesrend: Sárvár (1040), Kaplony (1080), Cégény (1181), Császló (1342 előtt), Gerény, Ákos ebben az időszakban nem tartozott ugyan a szatmári főesperességhez, de ma területileg az egyházmegye része. Premontrei rend: Okrai (Olcsva-Apáthi) prépostság (1241 előtt). A Domonkos rend képviselve volt mind a férfi, mind a női ággal. A férfi szerzeteseknek rendházaik voltak: Nagy peleske (1234), Beregszász (1327), Németi (1340 előtt). A domonkos nővérek két helyen működtek: Németi (1339 előtt) és Beregszász. A ferences szerzetesek kolostorai a középkorban: Németi (1316 előtt), Beregszász (1380 után), Nagybánya (1438), Aranyosmeggyes (1500 táján), Nagyszőlős (1516). Pálos szerzetesek: Jánk, Szamos veresmart (1302), Beregújfalu ha tárában (1329), Beregszász, Alsóremete (1329), Munkács (1329), a Túr folyó mentén (1339), Remetemező, Cheren (ma ismeretlen máramarosi helység), Huszt, Kökényes, Máramarossziget, Técső, Eszeny (1358), Tarpa, Pálosremete (1363), Szerednye (1380 előtt), Ungvár (1384), Tiszaberek (1486 táján). Templomos lovagok: Nagybánya, Vezend (1262 előtt), Ököritó (1265), Szerednye (1314-ben megszűnt). Johannita lovagok: Beregszász, Arad (Ung vármegye), Vezend (1327 táján). Az egyre növekvő középkori hitéletre utalnak az egyház által fenntartott iskolák és kórházak. 28

31 A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye története Minden plébánián kötelező volt, hogy a plébánosok iskolát tart - sanak fenn. A plébános sokszor a saját lakásán tanította a gyer mekeket; a tanítás ingyenes volt. A szerzetesi rendházak mellett is gyakran működött iskola. A domonkosok iskolájáról tudunk Németiben és Beregszászon. A ferenceseknek iskolájuk volt Németiben, Nagybányán, Aranyosmeggyesen és Nagyszőlősön, míg a pálosoknak Jánkon, Remetemezőn és Beregben. A szegény- és a betegápolás a középkorban az egyház feladatkörébe tartozott. Az egyházi vagyon negyedrésze szolgált erre a célra. A szerzetesek is felkarolták ezt a feladatot, és adataink vannak, hogy Németiben a domonkosoknak, Szatmáron és Aranyosmeggyesen a ferenceseknek volt kórházuk. Az e területekre letelepedett templomos és johannita lovagok egyik célkitűzése a betegápolás volt, így feltételezzük, hogy az ő rendházaikban is működhetett szervezett betegápolás. Mind a plébániák száma, mind a szép számban jelen lévő szerzetesi és más egyházi intézmények azt tanúsítják, hogy a szatmári egyházmegyét felölelő területen a reformációt megelőzően virágzó hitélet volt. A reformációtól az egyházmegye alapításáig A XVI. század elején különböző mozgalmak indulnak el, amelyek célja, hogy a katolikus egyházat megreformálják. Martin Luther ágoston-rendi szerzetes október 31-én a búcsúk körül kialakult teológiai vita kapcsán 95 tételében fogalmazza meg mindazt, amit a katolikus egyházban változtatni szeretne. Ezzel elindult egy hosszú folyamat, amely a nyugati kereszténység szakadásához vezetett. Luther mellett Jean Calvin, valamint Ulrich Zwingli is új tanítást hirdetettek. A reformáció tanainak terjedése a magyar nyelvterületen a mohácsi vészt megelőzően csekély mértékű volt. Mivel a mohácsi csatában (1526) szinte az összes katolikus püspök meghalt, újakat pedig VII. Kelemen pápa nem nevezett ki, a pásztor nélkül maradt 29