A délkelet-dunántúli hidrogenetikus uránérctelepek földtani környezete és összehasonlító értékelésük

Átírás

1 PhD-értekezés tézisei Földtudományok Doktori Iskola A délkelet-dunántúli hidrogenetikus uránérctelepek földtani környezete és összehasonlító értékelésük Készítette: Barabás András Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Pécs, 2010

2 1. Tudományos előzmények és célkitűzések A hidrogenetikus uránérctelepek az üledékes, homokkő-típusú uránérc-előfordulások egyik válfaját képviselik, melyek képződése a befogadó kőzetben lejátszódó, a geokémiai elsősorban a redox viszonyok által irányított, szingenetikus, diagenetikus és epigenetikus folyamatok eredménye. A teleptípus elkülönítése a másfajta üledékes uránércesedésektől elsősorban a kitermelési technológiával kapcsolatos: a laza, porózus kőzetből fúrólyukakon keresztül, ún. földalatti perkolációval hozható a felszínre az urán. Magyarországon az uránérckutatás több, mint fél évszázados múltra tekint vissza. A nyugat-mecseki, perm időszaki lelőhely felfedezését (1953) követően megindult annak részletes megkutatása, majd ezt a tevékenységet kiterjesztették az ország számos, perspektivikusnak ítélt területére. A hidrogenetikus előfordulások kutatása a nyolcvanas évek elején kezdődött, a dinnyeberki érclencse véletlen felfedezését (1981) követően. A munka a Mecsek-hegység körüli, neogén üledékes medence területére koncentrálódott. Ennek során több, kisebb radiológiai anomáliát, illetve egy érctelepet (Mórágyi-dombság délkeleti előtere, 1989) sikerült feltárni. A fenti előzmények ismeretében magától értetődően adódott a kutatási témámhoz tartozó célterület, a Délkelet-Dunántúl kiválasztása. A hidrogenetikus uránérctelepek képződésének több feltétele van: 1) permeábilis rétegek elsősorban homok jelenléte; 2) az átlagosnál magasabb urántartalmú forráskőzet a lepusztulási területen; 3) jelentős hidraulikai nyomáskülönbség a felszín alatti vizek beszivárgási területe és az uránfelhalmozódás területe között; 4) számottevő mennyiségű szerves anyag jelenléte a befogadó kőzetben; 5) arid vagy szemiarid klíma, mely a gyér növényzet miatt lehetővé teszi az erősen oxidatív csapadékvíz beszivárgását; és 6) az előbbi feltételek kellően hosszú ideig történő fennmaradása. Ezek mindegyikének teljesülnie kell ahhoz, hogy az érctelep kialakulhasson. Az előbbi feltételekből látható, hogy az üledékföldtani, fáciestani, tektonikai, ősföldrajzi és geokémiai viszonyok, a terület fejlődéstörténete összefoglalóan a földtani környezet alapvetően megszabják a hidrogenetikus telepek képződését. Ezek megfelelő ismerete nélkül nem lehet eredményes kutatást végezni egy adott területen. Ezért munkám első céljának a délkelet-dunántúli uránérctelepek földtani környezetének modellezését tekintettem. Ebben természetesen támaszkodtam a bőséges kutatási előzményekre (elsősorban CHIKÁN G., HÁMOR G., JÁMBOR Á., SZEDERKÉNYI T., VÁRHEGYI A. munkáira), viszont éppen a hidrogenetikus előfordulások kutatása során felhalmozódott, de még csak kevéssé feldolgozott infor- 1

3 mációk értelmezését és a kialakított földtani képbe illesztését magamnak kellett elvégezni. Jóllehet az ismert délkelet-dunántúli uránérc-előfordulások mindegyike üledékes telep, mégis a részletekben jelentős eltérések mutatkoznak a nyugat-mecseki permi, a dinnyeberki miocén és a Mórágyi-dombság délkeleti előterében pannóniai korú befogadó kőzetben kialakult ércesedések között. Célom volt a különbségek és hasonlóságok vizsgálata révén megtalálni azokat a közös bélyegeket, melyek ismerete segíthet a további kutatások során. Az uránérctelepek kutatásának, az alkalmazott módszereknek több évtizedre visszanyúló, igen bőséges irodalma van. A klasszikus módszerek (légi és földi gammasugárzás mérések, geokémiai mintázás és térképezés, fúrásos kutatás, stb.) mellett, hazai viszonyok között kifejlesztésre és alkalmazásra került az ún. komplex mélységi radiológiai kutatás (KMRK), mely nevének megfelelően összetett kutatási módszert jelentett, viszonylag gyorsan és egyszerűen lehetett vele különféle adatokat (kőzettani, hidrogeológiai, radiológiai) szerezni nagy területről az uránpotenciál megállapításához. Célom volt e módszer eredményeinek és alkalmazhatóságának értékelése, a szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján. 2. Kutatási módszerek Az alkalmazott kutatási módszerek két fő csoportba foglalhatók össze: 1. adatgyűjtés, 2. adatfeldolgozás az értekezés közvetlen céljainak megfelelően. Az elsődleges, terepi adatgyűjtés főleg a nyolcvanas évek uránkutatásai során zajlott (Mecseki Ércbányászati Vállalat), melyet kiegészítenek a évtől felújított érckutatási munkák (WildHorse Energy). Jómagam mindkét kutatási szakasz terepi munkáiban részt vettem. Az előkutatások és felderítő fázisú kutatások fő módszere a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál kifejlesztett komplex mélységi radiológiai kutatás volt, mely a kiválasztott terület hálózatos telepítésű, m mélységű, teljes szelvényű fúrásokkal történő feltárásából állt. A fúrásokról földtani dokumentáció készült, a lyukakban komplex karotázs-vizsgálat, alfa-nyomdetektoros vizsgálat és radiohidrogeológiai mérések elvégzésére került sor. Az így kapott eredmények alapján, az elméleti-prognosztikus megfontolá- 2

4 sok figyelembevételével kerültek kijelölésre a részletesebben megkutatandó területek. A komplex mélységi radiológiai kutatás hálózatos sekélyfúrási adatait egészítették ki az ún. pillérfúrások, melyek a Mecsek környéki neogén medencékben mélyített, a harmadidőszak előtti alaphegység felszínéig lehatoló fúrások voltak, végig magvétellel. Ezek elsődleges célja a terület földtani felépítésének és fejlődéstörténetének tisztázása volt, mely mint azt már kifejtettem nélkülözhetetlen az eredményes uránkutatáshoz. Úgy is fogalmazhatunk, hogy míg a sekélyfúrások főként a radiológiai anomáliák megtalálására összpontosítottak, addig a pillérfúrások az anomáliák értelmezéséhez szükséges földtani háttér megteremtésére. A hidrogenetikus uránérctelepek előzetes és részletes fázisú kutatása a fúrási háló besűrítéséből állt, egészen akár a 25 m-es fúrástávolságig. Ilyen részletes feltárásra csak a Mórágyi-dombság délkeleti előterében (bátaszéki érctelep) és a dinnyeberki érclencse területén került sor. Az értekezés közvetlen céljainak elérése érdekében alkalmazott adatfeldolgozás az alábbi elemekből állt: Üledékföldtani értékelés: fúrási maganyag mintáinak szemeloszlás-vizsgálata, az eredmények feldolgozása VISHER, G. S. (1969) módszere alapján; nehézásvány-vizsgálatok; makroszkópos litológiai megfigyelések szedimentológiai értelmezése. Sztratigráfiai felülvizsgálat és besorolás: jóllehet a kutatásokkal érintett neogén képződmények kora elég pontosan ismert volt már a munkámat megelőzően is, valamint litosztratigráfiai besorolásuk is elkészült, az új adatok több szükségessé tették ezek revízióját. Ehhez őslénytani vizsgálatok adatait, vulkáni tufák radiometrikus korát és ásvány-kőzettani vizsgálatuk eredményeit, valamint az egyes képződmények litológiai párhuzamosítását használtam fel. Szerkezetföldtani elemzés: szakirodalmi tanulmányok alapján határoztam meg a terület neogén szerkezetalakulásának fontosabb elemeit és eseményeit. Ősföldrajzi modellezés és a fejlődéstörténet meghatározása: a szedimentológiai, sztratigráfiai és tektonikai szempontból értékelt adatok birtokában felépítettem a vizsgált neogén üledékképződési területek ősföldrajzi modelljét, különböző földtani korokra lebontva. Az egymásra következő földtani korok ősföldrajzának modellezésével végső soron kialakul a vizsgált területek neogén fejlődéstörténete, ami a földtani elemzések összefoglalását jelenti. A hidrogenetikus uránércesedések ásványtani-geokémiai paramétereinek vizsgálata: fúrási maganyag mintáinak műszeres anyagvizsgálata, az 3

5 eredmények értelmezése (U-, Ra-tartalom, radioaktív egyensúly; ásványos összetétel; nyomelem-összetétel); redox viszonyok meghatározása. Az ércesedési folyamatok modellezése: az urán mobilizációjának, migrációjának és felhalmozódásának elemzése a vizsgált területek földtani felépítése és fejlődéstörténete által megszabott keretbe illesztve. Összehasonlító értékelés: az érctelepek hasonlóságainak és különbségeinek vizsgálata, ezek okainak feltárása. 3. Az eredmények összefoglalása 1. Megállapítottam, hogy a nyugat-mecseki, harmadidőszaki rétegsor szárazföldi törmelékes képződményei túlnyomórészt miocén, nem pedig paleogén vagy oligo-miocén korúak, amint azt egyes palynológiai vizsgálatok állították. Ezt elsősorban a rétegsorba települő, savanyú vulkáni tufák MÁTHÉ Z. vezetésével végzett ásvány-kőzettani-, valamint korvizsgálatának eredményeire, az abból kapott adatok értelmezésére alapoztam. Magyarázatát adtam a miocénnél idősebb korra utaló ősmaradványok megjelenésére a rétegsorban, áthalmozódás révén. Miocénnél idősebb képződmények csak a Mecsekalja szerkezeti zóna területén fordulnak elő. 2. A hidrogenetikus uránérctelepek kutatása céljából mélyített ún. pillérfúrások (a harmadidőszak előtti alaphegységig lehatoló, végig magvétellel mélyített fúrások) feldolgozásával kimutattam, hogy a Nyugat-Mecsek területén a miocén időszaki, szárazföldi üledékképződés tovább tartott, mint korábban vélték. Ebben is főként a tufavizsgálatok eredményeinek értelmezésére, továbbá a fúrási rétegsorok összehasonlító elemzésére alapoztam. A korábbi álláspont szerint a szárazföldi üledékképződés csak az eggenburgi-ottnangi, illetve egy szűkebb területen belül a kárpáti korszakokban zajlott a Nyugat-Mecsek területén, megállapításom szerint azonban egyes részeken a bádeni korszak közepéig is eltartott, másrészt pedig helyenként a kezdete is csak a kárpáti korszakra tehető. 3. Megállapítottam, hogy a Budafai Formáció Komlói Tagozata az úgynevezett halpikkelyes agyagmárga képződése minden valószínűség szerint már az ottnangi korszak elején megindult, szemben a korábban elfogadott véleménnyel, mely szerint csak a kárpáti korszak idejére korlátozódik. Ezt arra alapoztam, hogy a Komlói Tagozat fúrásokban megismert vastagsága és elterjedése jelentősen meghaladja a korábban 4

6 ismerteket, és a képződményen belül a vulkáni tufák pozíciója is valószínűsíti az ottnangi korszakbeli üledékfelhalmozódást. 4. Az előző két megállapítással összhangban javaslom, hogy a Nyugat- Mecsek területén eddig a Komlói Tagozatba sorolt, szárazföldi-folyóvízi képződmények kerüljenek át a Szászvári Formációba, a Komlói Tagozat maradjon meg az eredeti definíciója szerinti, lagúnáris környezetben lerakódott agyagmárga-, aleurit- és homokösszletnek. 5. Kimutattam, hogy a nyugat-mecseki miocén rétegsorban a deltafáciesű üledékek sokkal nagyobb jelentőségűek, mint azt korábban gondolták. Ez az üledékképződési környezet a terület északi részén, Ibafa-Horváthertelend környékén, elsősorban a rétegsor felsőbb részén uralkodó jellegű. Ennek bizonyítékát a csökkentsósvízi, molluscás betelepülések, valamint az üledékanyag szedimentológiai vizsgálata adta. 6. Földtani szelvények és vastagságtérképek szerkesztése révén megállapítottam, hogy az egyes miocén fáciesövek a szárazföldi-folyóvízi környezettől kezdve a delta területen keresztül kezdetben az euxin lagúnafáciesig, majd később a normál tengeri környezetig egymással jól kimutathatóan összefogazódnak. Jóllehet a mecseki miocén képződmények heterópiáját már korábban is többször említették, de a gyakorlatban kevésbé vették figyelembe, az összefogazódás helyére és módjára vonatkozóan pedig nem voltak pontos megállapítások. 7. Az előző megállapításokat is figyelembe véve kidolgoztam a miocén üledékképződés ősföldrajzi modelljét és fejlődéstörténetét a Nyugat- Mecsek területén, mely számos módosítást és pontosítást tartalmaz a korábbi modellekhez képest. Tisztáztam a miocén fácieszónák helyzetét és időbeli változásait, valamint a lepusztulási terület anyagának és morfológiájának alakulását. Megállapítottam, hogy a terület legfontosabb ősföldrajzi jellegzetességei a miocén kor alatt a déli, hegyvidéki lepusztulási terület, a Szentlőrinc-Bükkösd-Horváthertelend vonalban húzódó fő törmelékszállítási csatorna, az északon található tengerbe nyomuló delta, valamint az általa a tengertől leválasztott, kiédesedő vizű és euxin jellegű öböl volt. Ez a helyzet az ottnangi-kárpáti korszakok idején hosszú ideig fennállt, mígnem a bádeni korszakra a törmelékszállítás csökkent, a delta kisebb lett és az öböl kinyílt. 8. Értékeltem és kiegészítettem a dinnyeberki uránérctelep kialakulására vonatkozó elméleteket, valószínűsítve a komplex, több fázisú, fizikai és kémiai uránáthalmozást, valamint az ércesedés remobilizációs átrendeződését. A legújabb, ellenőrző kutatófúrás feldolgozásával kimutattam az 1988-as kísérleti perkoláció hatásainak máig tartó következményeit, melyek lassú, vertikális uránmigrációban nyilvánulnak meg. 5

7 9. Az ben mélyített kutatófúrások adatainak feldolgozásával tisztáztam a Mórágyi-dombság délkeleti előterében, a gránitrög és a Máriakéménd-bári Vonulat között található neogén medence rétegsorát, az alaphegység felszínének felépítését. A területen mecseki típusú, mezozoos képződmények alkotják az alaphegységet, majd a felső-kárpáti korszaktól folyt először szárazföldi, jobbára durvatörmelékes üledékképződés. Erre a bádeniben csökentsósvízi márga, agyagmárga és lignittelepek következnek. A felső-bádeniben megjelennek a lajtaösszlet normálsósvízi, tengeri karbonátos-törmelékes üledékei. A szarmata emelet kőzetei igen változatosak, homok, márga, mészkő, oolit a leggyakoribbak. Az alsó-pannóniait lagúnáris agyagmárga, a felső-pannóniait partszegélyi homok és nyíltvízi finomhomok, agyag, aleurit jellemzi. A rétegsort alsó-pleisztocén vörösagyag, felső-pleisztocén lösz, illetve holocén folyóvízi üledékek zárják. 10. Elkészítettem a Mórágyi-dombság délkeleti előterének a neogén különböző szakaszaira vonatkozó ősföldrajzi modelljét és megállapítottam fejlődéstörténetét. A délnyugat felé nyitott, északról gránitos, délről karbonátos lepusztulási területtel övezett medencében folyóvízi törmelékkúpok lerakódását követően paralikus mocsári környezet alakult ki, lignitképződéssel és vulkáni tufaszórás nyomaival. A bádeni korszak közepén, regressziót követően ismét folyóvízi, majd utána transzgresszió révén normálsósvízi, sekélytengeri üledékképződés következett. A szarmata korszakban a terület északkeleti részén az ún. Bátaszéki-medence lefűződött a fő medencéről, és lepusztulási terület volt az alsó-pannóniai (s.l.) végéig. A medence többi részén a szarmatára csökkentsósvízi, majd rövid ideig tartó túlsósvízi szedimentációs környezet volt jellemző. Az alsó-pannóniai s.l. során nagyrészt lagúnafácies uralkodott, amit a felső-pannóniai s.l. idején összefogazódó partszegélyi, illetve nyíltvízi környezet váltott fel. Ekkor a Bátaszéki-medence ismét víz alá került, előbb öbölként, majd csatornaként délen egy kis szigettel, végül teljesen a nagy medencéhez kapcsolódott. 11. Részletesebben feldolgoztam a neogén medence északkeleti nyúlványának, az ún. Bátaszéki-medencének a felső-pannóniai (s.l.) rétegsorát. Szedimentológiai vizsgálatokkal tisztáztam az egykori üledékképződési környezet változásait a folyóvízi fáciestől a deltakörnyezeten át a partszegélyi, sekélyvízi, végül a nyíltvízi fáciesekig. 12. Értékeltem a felső-pannóniai s.l. rétegsorban mutatkozó rétegoxidációs jelenségeket és a hozzájuk kapcsolódóan tapasztalható uránmobilizációt. A kutatófúrások természetes gamma karotázs, valamint laboratóriumi mintaelemzési adataiból megállapítottam, hogy az uránfelhalmozódás egyrészt a rétegoxidációs zóna végén, roll-front típusú ércese- 6

8 désként, másrészt a redox front mögött, az oxidált zóna alján, magas szervesanyag-tartalmú üledékek határán alakult ki. Egyértelmű korreláció mutatható ki a felső-pannóniai (s.l.) képződmények feküszintje, illetve a fekü morfológiája és az ércesedés mélysége, valamint intenzitása között. Az ércesedés igen fiatal, radioaktív egyensúlyi helyzet még nem alakult ki benne, jelenleg is folyik képződése és átrendeződése. Határozottan, de nem kizárólagosan kötődik a felső-pannon folyóvízi fácieshez. 13. Fentiek alapján kidolgoztam a bátaszéki uránércesedés kialakulásának modelljét. A Mórágyi-dombság morfológiai szempontból kiemelt, magasabb helyzetű területén beszivárgó, oxigént és szén-dioxidot tartalmazó csapadékvizek a mélyben átlépnek a neogén üledékes medencébe, ahol az eredetileg redukált állapotú kőzeteket oxidálják. Az oxidatív vizek mobilizálják az uránt, elsősorban a gránit fellazult mállási zónájából és szerkezeti zónáiból, másodsorban a gránittörmelékes anyagú, felsőpannóniai üledékekből. Azon a szakaszon, ahol a felszín alatti víz oxidációs képessége megszűnik, az urán is redukálódik és kicsapódik. A szerves anyagban gazdag, lignites rétegek a felső-pannon alján elősegítik a redukálódást. 14. A délkelet-dunántúli hidrogenetikus uránérctelepek, valamint a nyugatmecseki permi uránérc-lelőhely összehasonlító értékelése során megállapítottam, hogy az üledékes teleptípus erősen kötődik a folyóvízi eredetű befogadó képződményekhez. Ennek oka egyrészt az alluviális összletek durvább törmelékes kőzeteinek jó vízáteresztő képességében keresendő, mely megkönnyíti az oldott urán migrációját, másrészt pedig a folyóvízi fácieshez mindig hozzátartozó, ártéri-mocsári üledékek magas szervesanyag-tartalmában, mely az urán megkötésében játszik szerepet. A terület valamennyi uránércesedésében szerepet játszott a granitoid kőzetek közelsége, mint uránforrás, beleértve a nyugat-mecseki lelőhelyet is. Mindezek alapján további uránérctelepek kutatásában döntő szerepe van a szedimentológiai vizsgálatoknak, faciológiai elemzéseknek és a megfelelő ősföldrajzi modell kialakításának, beleértve az egykori üledékképződési környezetek lepusztulási területeit is. 15. A hidrogenetikus uránérctelepek kutatására a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál kidolgozott, ún. komplex mélységi radiológiai kutatás (KMRK) módszerének értékelése során megállapítottam, hogy eredeti, jól kidolgozott és a gyakorlati tesztelés során használhatóságát bizonyító kutatási módszer volt. Adatainak korszerű, számítógépes feldolgozása további eredményekhez vezethet. 7

9 4. Az eredmények hasznosításának lehetőségei Az értekezés témája a közvetlen, gyakorlati célú geológiában, az ipari célú kutatásban gyökerezik, ami azonnal meghatározza az eredmények első hasznosítási lehetőségét. Részint egyes délkelet-dunántúli, neogén medenceterületek földtani modellezésével, részint pedig a hidrogenetikus telepképződés lokális jellemzőinek meghatározásával könnyebbé válnak a további, ilyen jellegű kutatások. Az uránérc, mint energiahordozó ásványi nyersanyag iránti érdeklődés világszerte jelentősen megnőtt az utóbbi években, miután az atomenergia alkalmazása lehet az egyik válasz a globális felmelegedés problémájára. Ha további uránérc-kutatásra és -termelésre nem is kerül sor a térségben, az eredmények akkor is felhasználhatók az érctelepekkel kapcsolatos esetleges környezetvédelmi feladatokhoz. A földtani felépítés jobb ismerete segítséget nyújthat más ásványi nyersanyagok kutatásához. Végül, de nem utolsósorban, munkám eredményei hozzájárulhatnak a délkeletdunántúli neogénnel kapcsolatos, további tudományos jellegű kutatásokhoz. 5. A témakörben megjelent publikációk jegyzéke Publikációk: [1] BARABÁS A. 1992: Results of the prospection for ISL uranium ore deposits in the Southeastern foreland of the Mórágy Hills (SW-Hungary). Acta Geol. Hun. vol. 35/1, pp [2] BARABÁS A. LENNERT J. HUM L. SZÓNOKY M. 1992: A Mórágyi-rög délkeleti előtere felső-pannóniai képződményeinek fejlődéstörténete és Mollusca faunája. Ősl. Viták 38, pp [3] BARABÁS A. 2001: A Kovácsszénájai-Füstös-lik földtani környezete (Baranya megye). Folia Comloensis, Tom. 10, pp [4] BARABÁS A. KONRÁD GY. 2001: A magyarországi uránérckutatásról és a nyugat-mecseki uránércbányászatról szóló zárójelentés. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat. 134/4., pp

10 [5] BARABÁS A. KONRÁD GY. 2008: A mecseki kőszén és uránérc bányászatának múltja és lehetséges jövője. Földrajzi Közlemények 132. I. pp [6] BARABÁS A. BALOGH Z. MÁZIK J. 2008: Uránérctelepek kutatása a Mórágyi-hegység délkeleti előterében. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 141/6., pp [7] BARABÁS A. 2009: Historia górnictwa węgla kamiennego i uranu terenie gór Mecsek (Południowe Węgry). A Dziedztwo i historia górnictwa oraz wykorzystanie pozostałości dawnych robót górniczych c. konferencia kiadványa, Tom 2, pp [8] BARABÁS A. 2009: Dinnyeberki uranium ore deposit new exploration results and current status. Modern Geográfia, szám. [9] JÓZSA S. SZAKMÁNY GY. MÁTHÉ Z. BARABÁS A. 2009: A Mecsek és környéke miocén konglomerátum összletek felszíni elterjedése és a kavicsanyag összetétele. In: Magmás és metamorf képződmények a Tiszai Egységben, pp GeoLitera, Szeged Előadások: [1] BARABÁS A.: Újabb adatok a Mórágyi-hegység DK-i előterének földtani felépítéséhez. Elhangzott: február 20-án, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének előadóülésén, Pécsett. [2] BARABÁS A.: Hidrogenetikus uránércesedés a Bátaszék környéki pannóniai képződményekben. Elhangzott: május 28-án, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének előadóülésén, Pécsett. [3] BARABÁS A.: Az ISL-uránérctelepek kutatásának eredményei a Mórágyihegység délkeleti előterében. Elhangzott: szeptember 22-én, a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Vándorgyűlésén, Pécsett. [4] BARABÁS A. CSICSÁK J. MÁTHÉ Z.: Újabb adatok a Ny-mecseki miocén ismeretéhez. Elhangzott: szeptember 22-én, a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Vándorgyűlésén, Pécsett. Előadta: Barabás A. [5] BARABÁS A. MAGYAR I. SZÓNOKY M.: A mórágyi rög DK-i előtere Balaton emeletbeli képződményeinek üledékföldtani és biosztratigráfiai vizsgálata. Elhangzott: november 13-án, a Magyarhoni Földtani Tár- 9

11 sulat Alföldi Területi Szervezetének előadóülésén, Szegeden. Előadta: mindhárom szerző. [6] BARABÁS A. CSICSÁK J.: A Ny-mecseki miocén kutatásának eredményei. Elhangzott: szeptember 22-én, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének előadóülésén, Pécsett. Előadta: Barabás A. [7] BARABÁS A. MÁTHÉ Z.: A Horváthertelend-1. fúrás neogén alatti képződményei. Elhangzott: november 17-én, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének előadóülésén, Pécsett. Előadta: mindkét szerző. [8] BARABÁS A. VÁRHEGYI A.: A Délkelet-Dunántúl hálózatos földtani kutatásának eredményei. Elhangzott: november 17-én, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének előadóülésén, Pécsett. Előadta: Barabás A. [9] BARABÁS A. MÁTHÉ Z. ÁRVÁNÉ SOÓS E.: A nyugat-mecseki neogén rétegösszlet kutatásának újabb eredményei, különös tekintettel a vulkáni tufák vizsgálatára. Elhangzott: április 2-án, a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezetének előadóülésén, Debrecenben. Előadta: mindhárom szerző. [10] ÁRVÁNÉ SOÓS E. BARABÁS A. MÁTHÉ Z.: A Nyugat-Mecsek neogén vulkanizmusa. Elhangzott: november 23-án, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének előadóülésén, Pécsett. Előadta: Máthé Z. [11] BARABÁS A.: Kirándulásvezető előadások a Magyarhoni Földtani Társulat mecseki neogén terepbejárásán, március 19-én. [12] BARABÁS A.: A WildHorse Energy uránérc-kutatási projektjei Magyarországon. Elhangzott: szeptember 3-án, az Uránérc-kutatás és - bányászat nemzetközi és hazai folyamatok c. konferencián, Pécsett. [13] BARABÁS A.: A bátaszéki terület kutatása. Elhangzott: szeptember 3-án, az Uránérc-kutatás és -bányászat nemzetközi és hazai folyamatok c. konferencián, Pécsett. [14] PALLÓSI J. MÁTHÉ Z. BARABÁS A.: Röntgenfluoreszcenciás elemzés az uránkutatásban. Elhangzott: június 30-án, az 51. Magyar 10

12 Spektrokémiai Vándorgyűlés c. konferencián, Nyíregyházán. Előadta: Pallósi J. [15] BARABÁS A.: A WildHorse Energy uránérc-kutatási projektjei Magyarországon. Elhangzott: február 5-én, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület előadóülésén, Tapolcán. [16] BARABÁS A.: Coal and uranium ore mining in the Mecsek Mts. Elhangzott: április 22-én, a Dziedztwo i historia górnictwa oraz wykorzystanie pozostałości dawnych robót górniczych c. konferencián, Lądek Zdrój-ban (Lengyelország), angol nyelven. [17] BARABÁS A.: Uránérc-bányászati lehetőségek Magyarországon. Elhangzott: május 14-én, a III. Magyar Műszaki Értelmiség Napja c. konferencián, Budapesten. 11