TÖRTÉNELEM ELŐTTI TŰZ ÉS A TÚZOKFÉLÉK TÖRTÉNETE

Átírás

1 TÖRTÉNELEM ELŐTTI TŰZ OK-LELET ÉS A TÚZOKFÉLÉK TÖRTÉNETE Kretzoi Miklós októberében egy nagyméretű madár felkarcsontjának töredékeit juttatta MIKUSKA JÓZSEF, a Palicsi tó keleti partján, Nosza, Gyöngyparton feltárt neolitkori telepről, az Intézet címére. A lelet egy erős nagytúzok-kakas (Otis t. tarda LINNÉ,) felkarcsontjának alsó és felső vége és közbenső részének kisebb töredékdarabjaiból állott. Egyetlen megállapítható méretadata a csont alsó végének szélessége volt, mely 37,6 mm-t tesz ki. Bár a lelet a túzok mai elterjedési területének nem is peremi pontjáról való, a faj mai elterjedésének történeti kialakulásához fontos adatot szolgáltat, nem is említve, hogy az első adat, mely e faj jégkorszak-utáni fellépésére vonatkozik a Kárpát-medencében. A nószai lelet említése kapcsán nem lesz érdektelen a túzok-félék történetén végigfutnunk. Első fellépésüket a németországi Geiseltal millió éves barnaszén-telepeiből ismerjük. Innen írta le L A M B R E C H T K Á L M Á N a Palaeotis weigelti L A M B R E C H T fajt 1928-ban. A következő lelet a franciaországi Langy millió év előtti édesvízi mészkőképződményeiből említett Otis agilis MILNE-EDWARDS, ezt követi időben a németországi, steinheimi Otis affinis L Y D E K K E R, melyet millió évesnek kell tartanunk. Időben jóval fiatalabb (ti. 1,5 2 millió éves) az odesszai Katakombák", barlangok és sziklahasadékok vörösagyagjából leírt Chlamydotis pliodeserti SEREBRENNIKOV és ennél is jelentékenyen fiatalabbkori lelet a betfiai ( püspökfürdői") ezer év előtt lerakódott vörösagyagból jelzett Otis lambrechti KRETZOI és Otis tetrax (LINNÉ). Időben ezt követi JÁNOSSY DÉNES Otis tarda L.-lelete a Lambrecht Kálmán-barlangból, a Bükk-hegységből, melynek kora csak valamivel haladja meg a évet. A jégkorszak felső részéből, év előttről valók az irodalomból ismert angliai, németországi, csehországi és olaszországi, valamint máltai Otis tarda leletek (összesen 9 lelőhely), illetve a Cseh-, Olasz- és Magyarországból, valamint Máltáról jelezett féltucat Otis tetrax (LiNNÉ)-lelet. Végül a jégkorszakot követő földtörténeti jelenkor régibb szakaszaiból, év előttről származik két nagytúzok adatunk, az egyik É-Ukrajna neolitikumából, a másik pedig a bevezetőben említett nószai neolit telepből. Történeti vonatkozásban jobban felkutatott emlős-állatvilágunk mai képének kialakulásában állandóan ismétlődő jelenség, hogy a Kárpátmedence mai füvespuszta-lakó alakjai, melyek a jégkorszak végső szakaszaiban, sőt a jelenkor első évezredeiben is még itt éltek, a bükk-korszak 189

2 zárt erdőségei elől visszahúzódva, csak a földművelés révén lassanként újra előrenyomuló nyílt térségek (kultúrsztyep) megszaporodásával szivárogtak vissza mai lakóterületeikre. Ez a keletről történő lassú beszivárgás máig sem szűnt meg. (Más okokra vezethető vissza a DK-ről történő bevándorlás.) A nószai adat nem dönti ugyan el két élő túzokfajunk magyarországi őshonosságának, vagy kései bevándorló mivoltának kérdését, de értékes adattal járul a kérdés és egyben egész sztyep-faunánk eredetének tisztázásához. Prähistorischer Grosstrappen-Fund und die Geschichte der Trappen M. Kretzoi Ein defekter Oberarmknochen eines Grosstrappen-Hahnes aus dem neolithischeix Gräberfeld Nosza -Gyöngypart bei Ludas (N-Jugoslavien), der durch frdl. Vermittlung des Herrn J. MIKUSKA der Anstalt zugesandt wurde, wirft das Problem der altholozänen Kontinuität oder späten Einwanderung der aus dem ungarischen Jungpleistozän bereits nachgewiesenen Art in Ungarn auf. Trappen sind fossil ziemlich selten. Aus dem Eozän kennen wir Palaeotis weigelti LAMBRECHT, oberoligozän ist Otis agilis MILNE EDWARDS, obermiozänes Alter führt Otis O//MIÍSLYDEKKER, ausgehendes Pliozän ist das Alter von Chlamydotis pliodeserti SEREBRENNIKOV, aus oberem Altpleistozän stammt Otis lambrechti KRETZOI, während Otis tetrax-'reste seit dem oberen Altpleistozän, Otis tarda-ixeste dagegen aus dem unteren Jungpleistozän gemeldet werden. Aus prähistorischer Zeit ist neben unserem Fund ein einziger ebenfalls neolithischer Grosstrappen-Fund (ausder Nordukraine) bekannt geworden. 190

3 KULLANCSGAZDA MADARAK KÜLÖNFÉLE BETEGSÉGEK KÖZVETÍTŐI Janisch Miklós Nincs ember, aki a madarak élénk, mozgalmas életét, alak- és színgazdagságát látva ne az elragadtatás hangján szólna. Legtöbbször dicsérőleg írunk és beszélünk a madarak szorgos munkájáról": az ember hasznos napszámosainak tartjuk őket. Mégis ne essék zokszó, ha most röviden káros voltukat taglalom azzal, hogy a madarak szerepét egy kevéssé ismert oldalról mutatom be. Régóta ismeretes ugyanis, hogy a madarak közül főként azok a fajok, amelyek földön, földi lyukakban, faodukban, s általában alacsonyabb szinten fészkelnek, gyakran fertőzöttek kullancsokkal, és így, bár akaratlanul s ez javukra írható fontos szerepet töltenek be bizonyos betegségek kullancsvektorainak akár távoli vidékekre való széthurcolásával. Éppen a madarak nagy vagihtásáyal magyarázható egyébként az az állatföldrajzi tény is, hogy az egyes kullancsfajok elterjedési areáljának a határa sem húzható meg élesen; sőt egynémely kullancsfaj szigetszerű inzuláris elterjedését, és bizonyos gócbetegségek" endémikus fellobbanását sokszor éppen a madarak mozgásával, illetőleg a vektoroknak ilyeténképpen való behurcolásával magyarázhatjuk. A kullancsok vektorszerepe vagyis, hogy bizonyos parazitás és járványos betegségeket, mint például a háziállataink piroplasmosisait, vagy az ember vírusos encephalitisét; rickettsiosisokat etc. visznek át emberre, állatra a köz- és állategészségügyi vonalon jól ismert. A Magyar Tudományos Akadémia tervtémái közé éppen e nyomós okok miatt vette fel A hazai kullancsfauna feltérképezése" c. témát. E kutató munka során mely elsősorban a kullancsgazdák gyűjtésével kezdődött érthető, hogy miért terjedt ki figyelmem a madarak osztályára, különösképpen a tavaszi és őszi vonulások időszakában. Ilyenkor kerültek elő madarainkról természetesen csak szórványosan olyan kullancsfajok is, amelyek mediterrán, sőt trópusi vidékek időszakos vérszívó parazitái. Egyik ilyen érdekes eset Nagykanizsán történt március 24-én: Néhai B R E U E R GYÖRGY, mindnyájunk szeretett Gyurka bácsija, aki közismerten a madarak tollatkáival foglalkozott, az ablaka alatti fájára egy vörösbegyet lát leszállani. A kis tavaszi vándor a következő pillanatban a földre bukik, s mire kiment, hogy fölvegye, a madár már élettelen volt. A szemle során kitűnt, hogy a madárka bal fültájéka mögött egy borsónyi kullancsnympha csimpaszkodik. Sajnos, mire napok múlva hozzám került a kis madártetem, már oszladozni kezdett. így alkalmatlanná vált finomabb kórtani elváltozások megállapítására. Eldönteni természetesen így nehéz, de nem is valószínű, hogy egyetlen 4 mm hosszúra szívott Hyalomma nymphakullancs szívása okozta volna a kis jövevény pusztulását. De hiszen a mi nézőpontunkból nem is ez a lényeges, hanem az az elvitathatatlan tény, hogy a vonulásban levő madarakkal hazánk terüle- 191

4 12. táblázat Sorszám A madárfaj neve Fertőzöttség foka (gyakoriság) A kullancsfaj neve 1. Corvus cornix L. Can Haemaphysalis punctata Can. et Fanz. 2. Pica pica L. I. ricinus L. Haem. punctata Can. et Fanz. 3. Garrulus glandarius L. I. ricinus L. Haem. punctata Can. et Fanz. 4. Sturnus vulgaris L. 5. Coccothraustes coccothraustes L. 6. Carduelis cannabina L. 7. Fringilla coelebs L. 8. Passer domesticus L. 9. Passer montanús L. 10. Emberiza citrinella L. 11. Anthus triviahs L. 12. Sitta europaea caesia Wolf. 13. Parus major L. 14. Lanius couurio L. Dermacentor marginatus Sulz. Ixodes arboricola Kirsch. 15. Sylvia atricapilla L. 16. Turdus pilaris L. 17. Turdus viscivorus L. 18. Turdus ericetorum Brhm. 19. Turdus torquatus Brhm. Haemaphysalis punctata Can. et Fanz. 20. Turdus merula L. I. ric, Haem. punct. Haem. concinna Koch 21. Luscinia megarchyncha Brhm. 22. Erithacus rubecula L. 23. Strix aluco L. 24. Buteo buteo L. Hyalomma sp. nympha 25. Milvus migrans Bodd. Haem. concinna Koch 26. Crex crex L. 27. Tetrastes bonasia Brhm. 28. Perdix perdix L. 29. Phasianus colchicus L. 192

5 tere fel-, illetve bekerülhetnek olyan távoli mediterrán, vagy akár trópusi elterjedésű kullancsfajok, amelyek a balkáni, dél-olaszországi vagy, afrikai szarvasmarhákra, öszvérekre avagy tevékre viszik át pl. a piriplasmosis kórokozóit. Az pedig elképzelhető, hogy az alföldi meleg nyár megfelelő lehet az ilyen adventiv, vendég kullancsfajok generációinak a kifejlődésére. Gyűjtőmunkám során eddig 121 madárfajt vizsgáltam meg erre nézve. A 12. táblázatban foglalom össze, hogy a megvizsgált fajok közül melyeket találtam egyáltalán és melyeket gyakrabban valamely kullancsfajjal fertőzötteknek. A 12. táblázatból kitűnik, hogy a megvizsgált fajok egy negyede volt fertőzött. A ragadozó madarak bár kis faj számmai de mégis előfordulnak a kullancs-köztigazdák között. Leginkább szembetűnő tény azonban, hogy hiányzanak a felsorolásból a tocsogós, vizes biotópok lakói a limikolák és a kimondottan vízi életmódot folytató madaraink; jóllehet közülük is számos faj több példányát vizsgáltam meg. Ez részben érthető is, mert a kullancsok ökológiája ezt kellőn magyarázza. Bár az egyik kullancsunk, az Ixodes apronophorus P. Sch. éppen az ilyen sasos, mocsaras életterek apróemlőseiről, mint amilyen az Arvicola terrestris scherman, a Microtus oeconomus ratticeps, a Sorex araneus araneus etc. került elő nemcsak a hazai tájakról, hanem a külföldi ixodologusok gyűjtései során is. Ezek alapján e kullancsfaj fejlődési stádiumait a turjános, vizes réteinken fészkelő madarainkról is megszerezhetem. Gyűjtési metodikám a következő: a frissen szerzett, lőtt madarat vattacsomókkaí ellátom, vagyis tamponálom a sebhelyeket, valamint a csőr- és végbélnyílást elzárom. A szépen lőtt példányok ugyanis a későbbi szakszerű nyúzás után az Allattár leégett és újjáépítendő Madár Osztályára kerülnek. A predilekciós helyeken, mint a csőrzugok, az áll alatti táj, a torok- és fültájak, valamint a cloaca környékén észrevett és szívásban levő kullancsokat nem távolítom el erőművi úton finom csipesszel, hanem külön-külön minden egyes madarat celofán-zacskóba csomagolom be leragasztva, hogy így a kullancsok épségét biztosítsam. Ezek ugyanis a tetem kihűlése után maguktól elhagyják, elengedik a bőrt, és így alkohollal nedvesített ecsettel 70%-os alkoholos üvegcsövekbe könnyen legyűjthetők. Az esetleg még szívni látszó példányok ilyenkor már finom csipesz (Leonhard) segítségével károsodás nélkül beszedhetők. A szakszerű nyúzás után a belső élősöködőket is kigyújtom. így egyegy madarat a tudomány számára a lehető legmesszebbmenőén felhasználunk, mert ha a bőr csúnyán sérült is, az ilyen példányokat az Őslénytár még csonttanilag hasznosíthatja. A madarainkról való kullancsgyűjtésnek mindezek mellett, hogy megismerjük, hogy milyen kullancs-vektorokkal számolhatunk a közés állategészségügy terén, még az is haszna, hogy az épülő Faunaművünk számára az elhanyagolt Ixodoidea-parsnak vállalt megírásához ismert, kerek anyagot biztosíthatunk. 13 Aquila

6 Zeckenträger-Vögel sind die Vermittler von verschiedenen Krankheiten Miklós Janisch Der Verfasser des Artikels berichtet, dass man im Parasitologischen Institut, wo unter anderem auch Forschungen über von Zecken verbreiteten Krankheiten wie z. B. die Piroplasmosen usw. durchgeführt werden, auch Vögel untersucht, die besonders im Frühling und im Herbst während der Vogelwanderung, Zecken mit sich bringen und verbreiten. Es ist allgemein bekannt, dass die auf der Erde oder auf niedrigeren Schichten nistenden und sich bewegenden Vögel sehr oft mit Zecken im Entwicklungsstadium oder gerade mit Imagos infiziert sind. Der Verfasser führt einen Konkreten Fall vor, demnach im Jahre 1955 am 24. März in Nagykanizsa ein Erithacus rubecula vorgefunden wurde, welcher einen auf den mediteranischen Gebieten, bezw. in den Tropen verbreitete Zeckenart (Hyalomma impressum Koch) auf dem Gebiet des Landes mitbrachte. Auf demselben Wege können auch solche Vektor-Zecken unser Land erreichen, welche in fernen Gebieten verschiedene Krankheiten auf Menschen und Haustieren, z. B. auf Kamele übertragen. Lnter hunderteinundzwanzig Vogelarten fand der Verfasser neunundzwanzig Alten, die von verschiedenen Zeckengattungen infiziert waren.