2. oldal Felsővárosi Harangszó június Elsőáldozás 2015

Átírás

1

2 2. oldal Felsővárosi Harangszó június Elsőáldozás 2015 Ebben az esztendőben 6 kisgyerek járult az első szentáldozáshoz. Az egész közösség várta ezt az eseményt, és együtt örült a gyerekekkel. Mint ahogy évek óta, az idén is elhangzott a szülői áldás, a kicsik pedig egy szál virágot helyeztek az oltár elé felajánláskor. Mikor eljött a mise legünnepélyesebb pillanata, meghatottan vonultak ki a szentáldozáshoz a gyerekek és szüleik is. Az idén újdonság volt és mindannyiunkat megérintett a két bátor és ügyes kislány, Panka és Kinga szentáldozás utáni imája: Nálam vagy már, édes Jézus, Megcsókollak, megölellek; Hogy jól érezd magad nálam, Megígérem, hogy jó leszek... Hála az Oltáregyletnek és a Kórusnak a sok fáradozásért, és Lukács Rózsikának külön a finom tortáért, mert mindezeknek köszönhetően igazán szép és örömteli volt az elsőáldozás egyházközségünkben. Lehet kedvesebb köszönet, mint egy elsőáldozó kislány vallomása? Az első áldozásom: Az előtte való gyónás után tiszta volt a lelkem. Nagyon különleges alkalom volt. Előtte nagyon izgultam. Jó érzés volt az áldozás. /Zupán Kinga/

3 3. oldal Felsővárosi Harangszó június Tavaszi kirándulás (2015. május) Május 2-án, szombaton reggel ¼ 7-kor közel ötven zarándok indult el az Egyházközség tavaszi buszos kirándulására Kalocsa felé. Esett az eső, de a hangulat derűs volt. Rövid megállás és kávézás után 9 órára értünk az első stációhoz, a szépen felújított kalocsai Zárdatemplomhoz (védőszentje Szent József), ahol József atya szép misét mutatott be a zarándokoknak. Szent Atanáz püspök, egyháztanító emléknapja volt, ezért a szentbeszéd az Ő gondolatára koncentrált:,,isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen''. A misét Pálinkás Gyöngyi operaénekesnő Ave Mariája is emlékezetessé tette. Ezután a Kalocsai Főszékesegyház Könyvtára következett. Az érseki palota épületében, pompás barokk környezetben, faragott polcokon, szekrényekben őrzik a kötetes könyvtárat, egységes díszített kötésben. A könyvtár hangulata többek között Liszt Ferencet is megihlette. Kellemes időtöltés volt a Kalocsai Érseki Kincstár meglátogatása is. A gazdag gyűjtemény alapját papi hagyatékok, a megsemmisülés veszélye elől ide menekített műtárgyak és nem utolsó sorban a kalocsai érsekek öröksége adta. Kalocsa neve összefonódik a piros paprikával. Nem maradhatott ki a Paprika-ház meglátogatása, ahol részletes előadást hallottunk a paprikatermelés technológiai változásairól az elmúlt évszázadokban, s megismerhettük a termeléssel és feldolgozással foglalkozó emberek nem túl könnyű életét. Következő állomásunk Hajós volt, ahol a Vidám sváb rendezvényházban fogyasztottuk el ebédünket. oklevél is bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló a tanulás. Hajós nevezetessége az a Pincefalu, amely 1200 présházával a világon egyedülálló nagyságú és gyönyörű látvány nyújt, 24 utcába tagolva. Ebben a közel lelket számláló kisvárosban, ahol szinte mindenkinek van legalább egy pincéje, minden ünnepnap és hétköznap a szőlőről és a borról szól. A falu védőszentje Szent Orbán, akinek szobrát jó termés esetén a legjobb borokkal öntözik meg, de ha gond van a terméssel, akkor megvesszőzik, azzal a vitatható reménnyel, hogy a jutalom és a büntetés hatást gyakorol az Égiekre. Időközben az eső elállt, gyönyörű napfényes időt kaptunk, így a pincesoron való sétálás élvezetes volt. Aki óhajtotta, beülhetett egy-két pohárkára a nyitott présházakba is. Következett a nemrég felújított Hajósi Barokk Kastély elegáns lépcsőházával, dísztermével és kiállítási termeivel, ahol bemutatták az Ulm környékéről ide telepített svábok életét, szőlőművelését, vallási hagyományait, búcsúit, népviseletét. Nagyon tetszett az ízlésessel kialakított barokk kert is. (A lila akác éppen virágzott.) A sok látnivaló hatására erőnk és időnk elfogyott, de azért még arra szántunk egy félórát, hogy megálljunk a méltán híres, az ország legjobb cukrászdájának tartott soltvadkerti Szent Korona cukrászdánál egy kis süteményre vagy fagylaltra. Délután a buszban még elmondtuk a Béke Királynője imacsoport imáit a hitetlenek megtéréséért, mert a Szűzanya 2-ára kérte ezt az imát. Reméljük, hogy ezzel gyarapítani fogjuk templomunkban a megtérésért imádkozók számát. Ebéd után néhány lépésnyire volt a Kovács Borház, ahol a tulajdonos fia tartott vezetést számunkra pincészetükben, ahol évente 1700 hektoliter bort termelnek saját szőlőből. A fiatal gazda Budafokon tanult, a Borászati Szakiskolában, mert hazánkban egyedül itt képeznek borászokat. A falakat borító sok Este 8-ra haza is értünk, hála sofőrünk, Karcsi megbízható vezetésének. Köszönjük sok és gondos munkáját az utat szervező Szabó Csillának és Túry Miklósnak, valamint a honismereti vezetést vállaló Hévey Áginak. Herczeg András & Marika A gyermeknap ürügyén 1920 óta május utolsó vasárnapján a gyermekek vannak a középpontban, minden róluk szól és értük van. A Nemzetközi gyermeknapról beszélünk, amely Törökországból indult el, és egy ismeretterjesztő írás szerint a volt kommunista országokban vált népszerűvé. Ez persze nem jelenti azt, hogy a keresztény hívő ember elhatárolódik ettől a naptól. Ellenkezőleg! Éppúgy gondolkodik és gondoskodik a gyermekjólétről, tevékenykedik azért, hogy a legkisebbek testi és lelki egészségben növekedjenek. Van azonban valami, ami többletfeladatot jelent a hívő ember számára: a lelki egészséghez ugyanis a mi meggyőződésünk szerint az istenkapcsolat is hozzátartozik.

4 4. oldal Felsővárosi Harangszó június Nagy megbecsülés illeti a pszichológus szakembereket, akiknek sok gyerek mentális gyógyulása köszönhető, a közhely viszont igaz: a tudomány véges! A hívő szülő számára a megnyugtató megoldás a hitre nevelés, eljuttatni a gyereket arra a meggyőződésre, hogy élete teljes védettségben, elrejtettségben és elfogadottságban van Isten előtt. A feladat viszont nem könnyű! Eddig eljutni a hitben sok tanulással, imával és kegyelmi segítséggel lehet, amit pedig a hívő szülő és a hittanár hozzáadhat: a megértő szeretet. A gyereknap alkalmából szeretném a megértés fogalmát külön kiemelni, és csatlakozni a piarista Viktor atya számomra nagyon kedves félmondatához:...a mai gyerekek se rosszabbak... Bizony nem, csak egészen más körülmények között szocializálódtak, mint szüleik vagy nagyszüleik. Az új nemzedékeket úgy nevelték, hogy ne fogadjanak el semmit, amit kizárólag az életkor adta tekintély hitelesít. Így a hit tapasztalatát is érvekkel kell alátámasztani. Visszatérő és bizalmatlan kérdésük: Miért? Miért jó a hit? Miért jó a hívő élet? Miért szükségesek bizonyos vallásgyakorlatok? Szokatlan helyzet ez az idősebbek számára. Az érdeklődés azonban őszinte, és becsületes, hiteles választ kíván. Ehhez meg kell erősödnie a hívő felnőttnek, saját magának is fel kell tennie ezeket a kérdéseket, hogy a hit átadása sikeresebb lehessen. Már nem elegendő kinyilatkoztatni a hitigazságokat, megtanítani a parancsokat. Valódi párbeszédben kell tanúságot tenni reményről, hitről, és alaposan fel kell készülni, mert a gyerekek manapság egyre zsengébb korban fogják vallatóra szüleiket, hitoktatóikat. Van még egy fontos szempont, amelyet terézmissziós imánkban így fogalmazunk meg a papsággal kapcsolatban:...krisztus örömhírét hirdessék szüntelen. Nos, ez az én kedvenc mondatom, és azt hiszem, ez mindannyiunk vezérgondolata lehet. Mi szülők, hitoktatók felelősek vagyunk azért, hogy ne csupán egy etikai rendszert kínáljunk fel a fiataloknak. Bár a kicsik még érthető módon elsősorban a bűn vagy nem bűn? kérdésével foglalkoznak, szükségük van arra, hogy lassanként megértsék: a parancsok csak eszközök, amelyek utat nyitnak az Istennel való kapcsolatra. Sokan állítják manapság, hogy a fiataloknak nincs érzékük a szentre, a transzcendensre, ennek azonban ellentmond az a tény, hogy tömegek, köztük sok fiatal fordul a keleti vallások felé. Nyilvánvalóan keresnek, a transzcendens felé indulnának. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a vallásuk törvények és tiltások rendszere csupán, megtorpannak, csalódottan más irányba fordulnak. A mai gyerekek, fiatalok meggyőződésem szerint valóban nem rosszabbak, csak kíméletlenül, követelőzően kérdeznek, céltudatosak. A becsületes választ viszont értékelik, még azt is, ha őszintén azt mondjuk valamire: Nem tudom! A gyermeknap alkalmából, miközben ünnepeljük a kicsiket, azért imádkozom, hogy forduljunk feléjük megértő szeretettel, igaz érdeklődéssel, és képesek legyünk őket igazi, élő istenkapcsolatra segíteni. Kálmán Gabi Szentlélek hívása Nélküled csak könyv a Bibliánk: Talán szebb, különb, mint sok másik, De Igévé tüzedtől válik. Nélküled Jézus ember volt csak, És holtak maradnak a holtak, De ha tüzed betölthet minket, Megvilágítja értelmünket, Látjuk benne a Fiú Istent. Ki értünk odaadott mindent, S legyőzve halált, bűnt és átkot, Megváltotta a holt világot, Hogy aki megváltónak vallja, Vele éljen, Ő úgy akarja. S mi boldog tanúk, valljuk, éljük, Mert üzenetét már jól értjük Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk. Nagy Kornélia Koncert templomunkban, május 17. Elhangzott Kiss Melinda és Ferencz Angéla brácsadiploma-műsora, zongorán kísért Kontra Zoltán. A zeneszámokat Csima Zsolt kántor-tanár úr ismertette igen színvonalasan. Felkészítő tanáruk Nagy Enikő volt. Kiss Melinda repertoárja a következő művekből állt: 1. M. Reger, g-moll szólószonáta I.; 2. J. Brahms, g-moll szonáta I.; 3. Dávid Gyula, Brácsaverseny III. Ferencz Angéla műsora: 1. J.S. Bach, g-moll adagio és fúga; Dávid Gyula, Brácsaverseny I.; Rubinstein, f-moll szonáta IV. Szép volt ez a rendhagyó hangverseny, nagy zenei élményt jelentett. Zárásként Csima Zsolt kérte a zenészeket, hogy máskor is jöjjenek, és örvendeztessenek meg bennünket előadásukkal. Szeretettel: Hatásné Anikó GELLÉRI ANDOR ENDRE: VARÁZSLÓ, SEGÍTS A présházban gyertyák lobogtak; a hatalmas mellkasú Thier jött velem inni, de estefelé elszomorodott. Táncoló gyertyafényben már horkolt az egész szüreti társaság; meglobbanó világa Thier arcán szánalmas szomorúságot mutatott. Néha vádlón rámsandított: Ördög! Újra elcsaltál a haldokló feleségem mellől, s az éjszakán keresztül, a présház nehéz

5 5. oldal Felsővárosi Harangszó június gőzén keresztül is hallom szörnyű köhögését: kh... khe... Thier szeméből részegen szivárogtak a könnyek. Valami ködös, rég elmaradt Május jutott eszébe, amikor először fogta át felesége derekát, s a gyertyák úgy lobogtak előtte, mint a lánynak ijedt, védekező szemei. Tántorogva fölállt, s a lángok felé fújt: Emlékszel a gyenge lombsuhogásra, Thier? és hirtelen fölzokogott. Szótlanul mentünk ki a présházból. Őszi tájon haladtunk át hallgatagon, balról a sötét temető hevert, néma magvakat rejtve. Lomha mezők amott, végüknél ég felé suhanó lankákkal, amik heggyé varázsolódtak át a felhők táján. Hogy lerázzam Thier sírós, önmagát vádló hangulatát, dalba kezdtem, énekeltem, gyujtogattam a jókedv máglyáit. Hol a föld kérge alá bujt a gondolatom, hol becsúsztam a fák törzsébe és végigkerengtem az évgyűrűkön. S a lombok között csüggeszkedett a lelkem, mozdulatlan levélként. Majd álmélkodva megmásztam az ürt és csillag lettem és tisztán láttam Thiert és jómagamat is, amint egymás mellett, szótlanul baktatunk... aztán a magasságokból egyszerre csak beszédbe pottyantam vissza: Te, Thier... hát mivel lehetne megvigasztalni azt az asszonyt?... Én azt hiszem, hogy csak azzal, ha friss szívet adnál néki, új tüdőt, új anyát, aki ma szülné világra, hogy elkerülhesse ezt a robotos sorsot, ami idejuttatta a haldokláshoz... Megráztam a vén cimborát: Te, azt mondta az Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra... és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon... érted-e, Thier, minő jogok ezek? Próbáltál már uralkodni, Thier, mint az Isten? Hogy a kezedben vihesd az új életet, az új szívet, a tüdőt, ajándékul a betegnek? Könnyes pilláival rámbámult, majd rövid hallgatás után lassan kimozdult a biblia szavai közül, eltávolodott tőlem, lehajtott fővel ment, mint aki mindent megfontolt immár. Belecsapott a sötét mezőbe, kutatva lehajolt és egy virágszállal jött vissza. Én erre szótlanul megfogtam a kezét, nem kérdeztem semmit, hanem visszamentem vele a mezőre. És a fülébe súgtam valamit az Istenről... Aztán lehajoltunk a sötétbe, inkább a lelkünkkel kerestük meg a virágokat a nagy árnyak alatt, álmukban oltva ki életüket. És mikor már csokraink voltak és lombjaink egy halomban, én még egy maroknyi földet téptem ki füvestül és Thiernek adtam. Megálltunk a régi zsidó temető mellett és Thier már megértőn mosolygott: A virágokat... Khe, khe, feleltem felesége köhögését utánozva és ő csak bólintott és alázatos szeretettel megölelt. Ekkor lágy lettem, alig volt hangom. Csak forró lehellet szállt belőlem, szerelmesen az emberiség, a betegek iránt. Most hazavisszük, jó Thierem, beteg feleségednek a mezőt... a te egy szál virágod tanácsolta ezt nekem, Thier. Elvisszük a mezőt illatozni és én föléföstöm az eget szép szavakkal... majd nagyot lélekzik tőle az asszony. Thier csak könnyezett és fogta a kezem... most elfutotta nagy testét a boldog nevetés: Ezért, brümmögte, ezért járok veled mindig! S nevetve állt elém, hogy nedves füvet és gyönge virágokat rakjak az arcára, a homlokára koszorút adjak, a vállait zöld lombokkal takarjam és iszalaggal fonjam át vastag lábait. Egy csomó illatos szénát szorítottam még a hóna alá s magam is virágdíszbe bujtam. Thier hangos örömmel táncolt előttem az úton és hirtelen kedve támadt lekapkodni az ég minden csillagát és a felhők fátylait. Lefogtam: Ne szórd el magadról a földi dolgokat mondtam feddőn, s az égieket csak bízd rám. És ne szólj egy szót se, míg haza nem érünk. Csak zavarnál vele. Így bandukoltunk hazafelé a szüretről... Én forrón imádkoztam az éghez, hogy segítsen ez egyszer varázslónak lennem, akinek az ajkáról cirkuszi láng helyett nyugodt felhő és boldog táj röppen elő. S az ősz, a méla szín, a távoli szüretek vidámságának alig hallható tánca... maga a természet lobogjon a számból... és a beteg, akit szobájába zárt a hűs idő, hadd lélegezze be tág szemmel mindezt. S némán sietésre nógattam Thiert. Reszkettem, hogy erőm elmúlik és a mező elhervad rajtunk. És akkor nincs vigaszunk a betegnek! S csakugyan ó, átok! mikor erre gondoltam... izzó, feszült lelkem szárazabb lett és én könyörögve összekulcsoltam a kezem: Csak most az egyszer engedd, hogy a jó teljesüljön, te Isten! Ne vedd vissza a cél előtt ajándékodat! A szememben könny reszketett. S egyszer csak, amint érzem, hogy minden Szép, páraként, észrevétlenül szökik el zárt ajkamon át a semmibe, görcsösen megfogtam Thier kezét, rántottam rajta s futni kezdtem. Thier lelkendezve rohant mögöttem, de a lombok és a virágok akadályozták. El-elmaradt a sötétben, de nem törődtem vele, s magamhoz szorítva a mező virágait, átcsaptam a rajtunk nevetők csoportjain. S már láttam a tüdőbajos asszony házikóját. Ott állt sötéten, de a nyitott ablakon nem hallatszott ki a szörnyű khe, khe és mégis meg kellett állnom, hogy bevárjam Thiert. Thier rohant, hősies harcban állva a botlasztó lombokkal és mikor lihegve hozzám ért, átnyujtotta a földet és a füvet: Ezt te vidd be, mondta. És mi, kissé kifulladtan, de jóreményekkel beléptünk...

6 6. oldal Felsővárosi Harangszó június