srn ágas, bokros, sokfészk. Alsó levelei 1 2-szer szárnyasak, a felsbbek fokozatosan kevésbé hasadtak, a legfelsk épek; szeleteik átlag

Átírás

1 Biodiversity Heritage Library, Dr. Szádeczky, Vorstand des geologisclien Insiitutes dér hiesigen üniversitat) Tithonkalk (Juraformation) nach dér geologischeu Karte Prof. Dr. Koch s 1 speciell: «Achanticum». Dieser Standort w i r d nickt dér einzige blei- 1) e n i c h b i n fest ii b e r z e u g t, d a s s e s ra i r noch vergönntseinwird, in dér Zukunft noch méh r ere in d e n Siebenbtirgischen Kárpát hen festzustellen. Kolozsvár 26. III Új Kétéves? Szára kb. 50 cm. magas, szegletes, barázdált, érdes, srn ágas, bokros, sokfészk. Alsó levelei 1 2-szer szárnyasak, a felsbbek fokozatosan kevésbé hasadtak, a legfelsk épek szeleteik átlag 2 mm. szélesek. Valamennyi levél zöld, fels lapjuk mélyítve pontozott és kivált a szélük apró sertéktl érdes. Fészkei rövidebb vagy hosszabb ágacskákon magánosak: 8X13 mm. méretek pikkelyeik sárgászöldek, kiemelked erektl vonalozottak a pikkelyfüggelékek + merev tövisben végzdnek esúcsuk felé mindenik oldalon 5 6 átlag 2 5 mm. h. pillával, tövükön többnyire jókora hártyával. A pikkelyfüggelékek közepét elvétve egy-egy jókora fekete v. sötétbarna folt ékesíti. Virágai rózsaszínek, a szélsk sugárzók. Bóbitája 2 5 mm. hosszú. Centaureák. Neue Flockenblumen. í i*fü J Von í^ a = ner bíuos (Budapest). - Centaurea Feichtingeri Wagn. Biennis? Caule c. 50 Cm* alto, angulato, sulcato, scabro, valde ramoso, dumoso, polycephalo. Fólia inferiora 1 pinnatisecta, superiora sensim minus secta, summa integra foliorum segmenta c. 2 Mm. lata fólia omnia viridia, facie superiore impresse-punctata, margine setulis minutis scabra. Capitula solitaria, pedunculis, plus-minus longis suffulta, 13 Mm. longa, 8 Mm. lata, squamaeanthodii flavo-virides,nervis prominulis percursae, appendicibus spina plus minus rigida terminatis, versus apicem utrinque ciliis 5 6 longitudine 2'5 Mm. metientibus et basi in membrán am sat magnam album dilatatis ornatis. Appendiees hinc-inde macula nigra vei intense brunnea pictae. Flores rosei, marginales radiantes. Pappus 2-5 Mm. longus. 1 Magyarország erdélyi részének átnézetes földtani térképe. Összeállította Dr. Koch Antal

2 Biodiversity Heritage Library, Szerbia déli részében gyjtötte Pancic 1863-ban. Feichtinger herbáriumában, mely ma Szeged város tulajdona. A C. Feichtingeri els pillanatra a C. deusta és C. diffusa vegyülékének látszik. Legalább ily kombinácziónak teljesen megfelel, csak a bóbitától kell eltekintenünk. Minthogy azonban a termésével egyenl hosszú bóbitáját sem a diffusá- tói, sem a deusta eddig ismert bármely alakjától nem kaphatta, vagy fel kell tennünk, hogy Szerbiában fellelhet még egy hosszú bóbitájú deusta-iaj változat, pl. az euxina VEL.-nek egy nagyobb és barna foltokkal ékes parallelformája és az itt ismertetett növény ennek a diffusával való fajvegyüléke, vagy pedig magát a C. Feichtingerit kell egy a C. ólba L. alakkörébe tartozó, de a bóbitától eltekintve minden részében a C. diffusa felé hajló, önálló fajnak minsítenünk. WO'IíOiL In Serbia australi a légit cl. Dr. J. Pancic. Exemplarium vidi in herbario divi Dr.-s Alex. de Feichtixger. nunc in museo Szegedinensi asservato. C. Feichtingeri macht auf den ersten Blick den Eindruck eines Bastardes von C. deusta und C. diffusa bis auf den lángén Pappus würde sie aueh einer solchen Kombination vollkommen entsprechen. Da aber dér den Achenen gleichlange Pappus weder von C. diffusa, noch von einer bisher bekannten Varietat dér C. deusta her stammen kand, könnten wir die Bastardnatur dér vorliegenden Pflanze nur in dem Falle erldaren, wenn in Serbien eine deusta -Varietat mit langem Pappus, etwa eine Parallelform dér C. euxina Yel. mit grösseren Köpfen und dunkelbraun-fleckigem Schuppenanhang vorkommen würde so aber müssen wir C. Feichtingeri für eine in den Formenkreis dér C. alba L. gehörende selbststiindigeart haltén,welche sich dureh Ausbildung eines Enddornes an den Schuppenanhangseln und dureh die mehr - weniger kammförmige Fransung dér Anhangsel dér C. diffusa nahert. Centaurea Eversiana Wagn. (C. bracteata Scop. XC- rhenana Bor.) Ével. Szára kb 1 /2 m. magas, szegletes, fels részében + érdes, ágas és elágazásában a rhenana típus példáihoz hasonló. Alsó levelei szárnyasán hasadtak a szeletek jókora (5 10 mm.) szélesek, feljebb Perennis. Caule c. Va M- alto. angulato. in parte superiore plus minus scabro, ramoso : in dispositione ramorum C. rhenanae typicae simili. Fólia inferiora pinnatisecta, segmentis sat magnis, 5 10

3 Biodiversity Heritage Library, fokozatosan keskenyedk és kevésbé szárnyasak a végs szelet rendszerint jóval nagyobb és a karéjok széle többnyire ritkásan fogazott : a felsk csak 2 3 mm. szélesek és épek. Az egész növénjr + szürkén molyhos. A fészek átlag 13 mm. hosszú és 10 mm. vastag, bögrealakú pikkelyei zöldek, a kiemelked erektl vonalozottak a pikkelyfüggelékek barnák, fels részük + szabályosan pillás, alsó részük kisebb-nagyobb, a széle felé áttetsz hártyába olvad össze. Virága rózsaszín, széls virágai sugárzók. A termés bóbitája rövid vagy esökevényes. Friaulban gyjtötte Evers 1904-ben. A cs. és kir. bécsi udvari múzeum tulajdona. Centaurea Vatevii Ével? Tbl rendszerint több szárat hajt. Szára kb. 25 cm. magas, egyenes, kevés ágú, kissé szegletes és barázdált és levelestül ersen molyhos. T- levelei egyszer szárnyasak, egyik-másik szeleten 1 2 foggal hamar leszáradók. Szárlevelei egyszer szárnyasak, feljebb fokozatosan fogyó szeletekkel : az ágakéi már többnyire teljesen épek a szeletek átlagos szélessége 1 mm. Fészkei az ágak végén magánosak megnyúlt tojásalakúak. szinte hengeresek, 12 mm. hosszúak, 6 7 mm. vastagok. Fószekpikkelyei füstösek pikkelyfüggelékei sötétbarnák, szabályosan pillásak a pillák barnák, kb. 17 a mm. hosszúak középs pikkelyein a számok mindkét Mm. latis superiora sensim angustiora et minus secta seyvienta foliorum margine plerumque remote dentata, terminali pro more sensim majoré, superiora tantum 2 3 Mm. lata, integra. Tota planta + einereo-floccosa. Capitula cire. 13 Mm. longa, 10 Mm. lata, ollaeformia, számáé anthodii virides. nervis prominulis lineatae, appendicibus brunneis, in parte superiore plus minus regulariter ciliatis, ciliis basi in membranam plus minus magnam et marginem versus transparentem confluentibus. Flores rosei, marginales radiantes. Fappus achenii brevis vei evanidus. In Friaulia a légit Evers. (Herb. musei i. r. palat. V indobon.). Deg. Urum. et Wagn. Perennis? Multicaulis caulibus c. 25 cm. altis. rectis, pauciramosis, paulo angulatis sulcatisque, cum foliis valde 12 Mm. longa, 6 7 Mm. fioccosis. Fólia infima pinnatisecta, segmento unó alterove margine 1 2 denlato, cito emarcida caulina pinnatisecta. superiora gradatim minus secta segmentisque sensim diminutis, ramea plerumque omnino integra. Segmenta c. 1 Mm. lata. Capitula terminalia, solitaria, elongato-ovoidea, quasi cylindrica, diám. anthodii squamae fuscae, appendicibus intense brunneis, regulariter fimbriatis, fimbriis brunneis, c. IV 2 Mm. longis in squamis intermediis utrinque 6 7-nis, aurieulis membranaceis nullis. Flóré*

4 : Biodiversity Heritage Library, oldalon 6 7: hártyás fülük nincs. Virágai rózsaszínek, a szélsk sugárzók kaszaija 3 mm. hosszú, sávozott, bóbitája 1-5 mm. h. vagy rövidebb, rókaveres szín, vagy füstös. Bulgáriában Sufandere mellett gyjtötte Urumov I. K. A C. Yatevii a C. macedonica Grsb. rokonságából való els pillanatra legjobban emlékeztet a C. chalcid icaea ÜAY.-ra különösen a fehéres mezével, kevés fészkével, a pikkelyfüggelékek barna színével stb., gondosabb vizsgálatra azonban nagyon eltávolodik tle, fleg abban, hogy pikkelyfüggelékének nincsen hártyás része, termésének bóbitája pedig csak félakkora x és vörhenyes, füstös ) szín. A C. macedonica Grsb.-íóI a kisebb és eltér kevés fészk termete, fehéres molyhos ága. karcsúbb fészke, rövidebb és vörhenyes v. füstös bóbitája stb. bélyege alapján könnyen megkülönböztethet. A C. micranthos Gm. f. rliodopea Hay. et WAGN.-tól eltér M Hayek nem látta a C. rhalcidicuea érett termését, ezért le sem írhatta az Oest. Bot. Z lapján közzétett diagnózisában. Dr. Degen Á. tulajdonában van azonban egy érett termésekkel bíró példány Dimonie gyjtésébl (Hayion uros coenob. Prodrom, m. Atlios alt in VI.), melynek alapján a következképon egészíthetem ki Hayek idézett leírását rosei, marginales radiantes. Achenia 3 Mm. longa, striata. pappo 1-5 Mm. longo vei breviore fulvo vei fusco coronata. Habitat in Bulgária. Ad Sufandere detexit cl. ív. K. Urumov. C. Yatevii gehört zr Verwandtschaft dér C. macedonica Grsb. sie sieht aber besonders wegen ihrer weissgrauen Filzbekleidung. ihrer spárlich verztveigten u. wenigköpfigen Infloreszenz. etc. eher dér C. chalcidicaca Hay. ahnlich. Ein genauer Vergleich ergab aber ziemlich scharfe Unterscheidungsmerkmale, so hauptsachlicli das Fehlen eines Hautchens an den Schuppenanhángseln, und den halb so lángén x ) fuchsrothen bis rauchgrauen Pappus. Von C. macedonica ist C. Yatevii durch den zarteren Wuchs, das filzige Indument, Armköpfigkeit, d urch die schlankeren Köpfe, den kürzeren, fuchsroten oder rütlich-rauchgrauen Pappus leicht zu unterscheiden. Von C. micranthos Gm. f. rhodopea Hay. et Wagn. unter- ) Hayek sah keine reifen Früchte seiner C. chalcidicaea, darum fehlt in seiner Originaldiagnose (Oest. Bot. Z p. 359) auch ihre Beschreibung. Da im Herbar des Hrn. Dr. Á. v. Degen, ein Bxemplar von Dimonii (gesammelt am Berge Athos beim Kloster Prodrom 1600 M. ti. M. 1910, VI.) mit vollstándigausgereiftpn Acbenien vorliegt, kann ieh die Diagnose Hayek's folgendermasien ergánzen: «Achenia cyliudrica paulo compressa. dilute brunnea, hasi calcarata, pilosa. 3 mm. longa, pappo albo, 3 Mm. longo coronau, pappi satis exterioribus sensiin brevioribus».

5 Biodiversity Heritage Library, fleg habitusában, leveleiben (ezek hosszabbak, kevésbé szárnyasak, az ágokon termk többmre mind épek), karcsúbb fészkében nagyobb és sötétbarna pikkelyfüggelékében, melynek pillái barnák és számúk 1-2-vel több végül eltér bóbitájának füstös, illetve vörhenyes színében. sebeidet sich unsere neue Art vorzugsweise durch den abweiehenden Habitus, durcb die lángeren.kaum geteilten Blátter, welche besonders an den Zweigen gewöhnlich ganz ungeteilt öleiben, durcb die schlankeren Bliitenköpfe, die grösseren. dunkleren Schuppenanbangseb dérén Fransen dunkelbraun sind, und dérén Zabl beiderseits um 1 2 vermehrt ist, endlich aber durcb die rötliche, oder rötlich-raucbgraue Farbe des Pappus. Cytisus Vadasii. (C. austriacus L. var. Noeanus Rb. X C. ratisbonensis Scháff. f. virgatus Heuff. J. Wagn. in «Die Vegetation dér íirarischen Sandpuszta Deliblát». Selmeczbánya S. 52.) 'Wa&nfcr János (Budapest). Von - Egy-két arasznál alig magasabb törpe bokor, egyenes, + vesszs ágakkal hajtásai igen rövid odastmuló szröktl szürkék vagy selymesek levélkéi kicsinyek virágzó hajtásokon átlag csak 7X3 mm.-esek, és a legnagyobbak a virító ágakon csak 11X4 mm. méretek visszájuk selymes- szürke, fels lapjuk többnyire kopasz vagy ritkábban kivált fiatalkorban apró és gyér szröktl fedett. Virágzata fürtös virágai átlag 2 cm. hosszúak a csésze sápadtzöld vagy haloványsárgás, gyér és odasímuló szrrel fedett sziromlevelei élénksárgák vitorlája a csúcsán többnyire kissé kicsipett, közepén elvétve barna folttal vitorlájának és evezinek külseje pelyhes, a csónak töve. valamint elüls Frutex humilis, vix spithamis duabus altior, caulibus rectis, plus-minus virgatis, bornotinis pilis brevibus adpressis canis vei sericeis foliis parvis in ramis florentibus c. 7 Mm. longis, 3 Mm. latis (maximis 11 X 4 Mm.), subtus sericeo-cinereis, superne glabris vei rarius, praecipue junioribus pilis brevibus paucis obsitis. Iuflorescentia racemosa, floribus c. 2 Cm. longis, calycibvs pallide viridibus vei pallide fiavescentibus, pilis adpressis tectis petalis intense flavis vexillo apice plerumque paullo eniarginato, in média parte hinc-inde brunneo-maculato, extus cum alis puberulo carina basi et margine ciliata leguminibus dense sericeis.