Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön és kaszálón

Átírás

1 Tájökológiai Lapok 7 (2): (2009) 319 Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön és kaszálón Szentes Szilárd 1, Wichmann Barnabás 2, Házi Judit 3, Tasi Julianna 1, Penksza Károly 3 1 Szent István Egyetem MKK NTTI Gyepgazdálkodási Osztály 2 Szent István Egyetem MKK Genetikai és Növénynemesítési Intézet 3 Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék szemarcius@gmail.com Kulcsszavak: legeltetés, legelő, kaszáló, fajösszetétel, természetvédelem Összefoglalás: A badacsonytördemici szürkemarha-legelőn (túllegeltetett térszín), kiegészítő legelőn (alullegeltetett térszín), kaszalón és a legelő területén belül található itató környékén folytattunk a 2008-as legeltetési idény során 5 alkalommal botanikai, gyepgazdálkodási és takarmányozási vizsgálatokat. Mintaterületenként 5 cönológia felvételt készítettünk 2 2 m-es kvadrátokat alkalmazva Br a u n-bl a n q u e t (1964) módszere szerint. A területen 118 szürkemarha legel. A mintaterületek közül a kiegészítő legelőn és a kontroll területen kis fajszám adódott (20 30). Az alullegeltetett területen az évi kb. 1 hónapnyi legeltetés nem volt elegendő ahhoz, hogy a fajszám szempontjából kedvezőbb helyzet alakuljon ki, amellett, hogy a takarmányhozama a területnek magas maradt. A túllegeltet terület a látványosan magas fajszám ellenére (38 39) sok gyom jellegű növényt tartalmaz, a gyep takarmányértéke pedig gyenge. Itt a legeltetési terhelést csökkenteni kell. A kaszáló, ha fajszámában (26 27) el is marad a túllegeltetett térszínhez képest, a fajösszetétel szerencsésebb és a takarmányszolgáltató képessége jó. A legelő produkciós értékei a folyamatos állattartás miatt csak augusztusban mutattak nagyobb értéket, amikor az állatokat a kiegészítő legelőre hajtották át. A legeltetési idény során változott meg leginkább a fajösszetétel is, nyár végére a pázsitfüvek arányának csökkenésével párhuzamosan a pillan-gósok mennyisége nőtt. A kiegészítő legelő állateltartóképessége mutatta a leg-kedvezőbb mennyiségeket. Bevezetés A pannon régióban a helyi klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodva tenyésztettek ki speciális állatfajtákat. A hazai gyepeken legelt az őshonos szürkemarha fajta, amely szinte eltűnt a Magyar pusztáról. A gyepterületek megőrzésének össztönzésével került e fajtánk előtérbe Magyarországon újra, és számos, első sorban természetvédelmi célú gyep fenntartójává vált. A fajtát extenzíven tartják, tartástechnológiája megegyezik a húsmarháéval. A hagyományos legeltetési gyakorlattól eltérően hosszabb ideig (április elejétől novemberig, nap) legeltethető. Tartása kevés élőmunka ráfordítással jár, legelőn tartásánál a szakaszos legeltetési mód a legcélszerűbb. A területegységre jutó hústermelést az egyes állatok termelésén túl a területegységre jutó állatlétszám, a legelőkihasználtság hatékonysága befolyásolja. A legelőkihasználtság hatékonysága és az egy állatra jutó termelés között negatív összefüggés (Holmes 1989) áll fenn. A takarmányfelvétel nagysága és a fűkínálat között pozitív összefüggés van. Ez esetben az állatnak sokkal nagyobb lehetősége van a válogatásra (Pe n n i n g et al. 1986). A táplálóanyagfelvételt befolyásolja a legelőfű minősége, kedveltsége, ízletessége, táplálóértéke, a legelt fű energiakoncentrációja, a felvett táplálóanyagok emészthetősége, összességében a legelő takarmányértéke. A legelők növényzetének vizsgálata során fontos, különösen gazdasági szempontból jelentős, a pázsitfüvek és a pillangós fajok mennyisége, mert az

2 320 Sz e n t e s Sz. et al. itt fejlődött állatok legértékesebb takarmányát első sorban ezen fajok adják (Ko ta et al. 1993, Vi n c z e f f y 1993, 1998, Ba r c s á k és Ke rt é s z 1986, Na g y 1993, Sz e m á n 1994/95, 1997, 2003). A rétek és legelők (természetvédelmi és gyepgazdálkodási) értéke nagymértékben függ botanikai összetételüktől, melyet a hasznos, a káros és az egyéb fajok egymáshoz viszonyított aránya határoz meg (Ba j n o k et al. 2000, Ba r c s á k és Ke rt é s z 1986, Ba r c s á k 2004, Ba r c s á k et al. 1978, Ha r a s z t i 1973, Ko ta et al. 1993, Ta s i 2007, Ta s i és Sz e m á n 2006, Vi n c z e f f y 1993, 1998). Jelen dolgozatban elsődlegesen arra kerestük a választ, hogy melyik kezelési mód a legmegfelelőbb a vizsgált terület fajgazdagságának fenntartása, és a gyep természtvédelmi, gazdasági értéke szempontjából. Anyag és módszer A minaterületek Magyarország egyik természtvédelmi értékekben különösen gazdag régiójában, a Balaton-felvidéken találhatók. A bazalt tanuhegyekkel körülvett medence századokra visszanyúlva intenzív mezőgadálkodás színhelye volt, amit a rendszerváltás után kialakult támogatási rendszerek megváltoztattak. Így került be erre a tájra is a magyar szürkemarha. A minterület a Tapolcai-medencében Badacsonytördemic település határában találhó. A gyepen a követkző térszíneket különítettük el: 1: 32 ha-os alullegeltetett legelő, 2: 38 ha-os túllegeltetett legelő, 3: 34 ha-os kaszáló, 4: az állatok itatóhelye, 5: kontroll terület. A legelőn 118 állatot tartanak váltogató legeltetést alkalmazva. A hasznosított részeket Agrostio-Deschampsietum caespitosae Újvárosi 1947 társulás jellemezte, az utak melletti taposott részeket kivéve, ahol Lolio-Cynodonetum dactylidi Jarolímek et al volt jellemző. A terület korábbi hasznosítási formája is legelő, illetve kaszáló volt. A cönológiai felvételezéshez a legeltetési idény során 5 alkalommal minden mintaterületen 5 5 db 2 2 m-es kvadrátot készítettünk Br a u n-bl a n q u e t (1964) mód-szerével április, május, június, augusztus és szeptember hónapokban. A borítási érté-ket %-ban adtuk meg. A fajnevek Si m o n (2000) nómenklatúráját követik. A gyepben előforduló növényfajok takarmányozási értékének meghatározására Kl a p p et al. (1953) módszerét használtuk. A cönológiai felvételekkel párhuzamosan produkcióvizsgálatokat is végeztünk. A legelő és a kaszáló meghatározott pontjain, 7 cm-es tarlót hagyva, 1 1 m-es területen vágtuk le a növényzetet. Emellett a kontroll területen is elvégeztük a növényi biomassza eltávolítását és mérését a potenciális gyeptermés meghatározására. A levágott növényzeti anyagot szétválogattuk a következő csoportok szerint: pázsitfüvek, pillangósok, közömbös egyszikűek, közömbös kétszikűek, szúrós fajok, avar. A különválogatott nyiradékot szárítószekrényben szárítottuk és a száraztömegét grammban adtuk meg.

3 Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön 321 Eredmények A legelőn (túllegeltetett rész) a vizsgált 5 időszakban az összesített fajszám 38 39, az összborítás 66 87% volt. A kiegészítő legelőhöz viszonyítva itt a nagyobb terhelés miatt a szálfüvek borítása kisebb. Az elsőrendű pázsitfüvek közül a Festuca arundinacea borítása a legnagyobb (1. táblázat). Az elsőrendű pillangósok közül a Trifolium pratense a legjellemzőbb. A gyepalkotók aránya a két részen eltérő. A kiegészítő legelőn a pázsitfüvek borítása szinte duplája a legelőn tapasztaltaknak, és a közömbös egyszikűek borítása is nagyobb. A legelőn a kétszikűek és a pillangósok jutottak nagyobb szerephez, mivel az állatok a nagy terhelés miatt a füveket kilegelték. Így több fény jutott a talajközeli réte-gekbe, aminek következtében az év második felében megnőtt a pillangósvirágúak borítása. A gyep Klapp-féle takarmányértéke 2,0 2,9 között adódott a vizsgált időszakban (1. táblázat). A gyep becsült termőképessége 24 t/ha, ami 1,9 állatot tud eltartani 1 ha-on. Ennek ellenére jelenleg 3,1 szürkemarha/ha terhelés mellett legeltetik. 1. táblázat: A mintaterület gyepalkotóinak alakulása a legeltetési idény során Table 1: Data of grassland management categories and feeding value by Klapp in every grazing season of the year Kiegészítő legelő Legelő Kaszáló Itató környéke Hónapok IV. V. VI. VIII. IX. IV. V. VI. VIII. IX. IV. V. VI. VIII. IX. IV. V. VI. VIII. IX. első rendű pázsitfüvek (%) pillangósok (%) feltételes gyomok (%) savanyú füvek (%) összborítás (%) Klapp-féle tak. érték 3,5 6,4 6,4 2,8 4,1 2,0 2,7 2,6 2,9 2,4 1,9 3,3 3,4 6,3 3,0 1,1 1,8 7,8 6,0 7,0 A kiegészítő legelőn (alullegeltett terület) készült kvadrátokban a fajszám a vizsgált időszak során között változott. Az átlagos összborítás egész éveben megközelítőleg 100% volt. A gyep fajösszetétele takarmányozási szempontból értékes. Klapp-féle takarmányértéke május-júniusban volt a legnagyobb: 6,4, augusztusban pedig a legkisebb 2,8. A maximum értékek természetközeli gyepek esetében kifejezetten jók. Az elsőrendű pázsitfüvek összborítása egyész évben meghaladta az 50%-ot, köztük olyan értékes fajokkal, mint a Poa angustifolia vagy a Dactylis glomerata, illetve az év során folyamatos növekedést mutató Festuca arundinacea, amely a vizsgált gyep vezérnövénye. A terület éves becsült terméshozama 32,8 t/ha, állateltartó képessége 2,5 állat/ha. A kaszálón a vizsgált 5 időszakban az összesített fajszám kisebb volt, mint a helyi legelők esetében: faj. Az összborítás % között változott. A gyepalkotók aránya inkább hasonlít a kiegészítő legelőhöz, de még annál is jelentősebb benne a savanyúfüvek aránya, melyeket az állatok kevésbé kedvelnek (1. táblázat). A gyep vezérnövénye az Agrostis stolonifera, melynek borítása szeptemberben hirtelen lecsök-

4 322 Sz e n t e s Sz. et al. kent, és helyét a Carex hirta vette át. A terület Klapp-féle takarmányértéke: 1,9 6,3 között változik (1. táblázat). A terület éves terméshozama 26,9 t/ha, állateltartó képessége 2,1 állat/ha. A terület mély fekvése miatt, melyet a savanyúfüvek nagy borítása is mutat, a jól megválasztott hasznosítási mód a kaszálóként történő hasznosítás. Az itató környékén a gyep meglepően nagy fajszámú és több szintű volt. A felvételek során az egyes hónapokban taxon fordult elő a kvadrátokban, a borítás % között alakult. A gyep alsó szintjének vázát a Trifolium repens adta, melybe a pázsitfüvek közül a Poa humilis, a kétszikűek közül a Capsella bursa-pastoris társult a legnagyobb borítással. A felső szintet a Sambucus ebulus és egyéb dudvás szárú fajok pl.: az Arctium lappa alkották. A gyepalkotók aránya teljesen eltér a többi mintaterületen tapasztaltaktól (1. táblázat). A legnagyobb borítást a pillangósok adják. Különösen a legeltetési idény második felében szaporodtak fel (közel 60%-ra). Ilyen mértékű előfordulásuk a gyepben már káros. A Klapp-féle takarmányértékek nagy szórást mutatnak a vizsgált időszakban. Az 1,2 7,8-as értékek közötti nagy különbség oka a Trifolium repens robbanásszerű növekedése. A talaj jelentős víz- és tápanyagtartalma, illetve a füvek kitaposása miatt felszaporodtak a ruderális fajok. A kontroll területen kis fajszám adódott (20 30). Domináns fajok között volt itt is a Festuca arundinacea. A kaszálóhoz hasonlóan jelentős volt itt is a savanyúfüvek, Carex fajok mennyisége. A kvadrátokban a leromlás jeleként tömegessé vált a zavarástűrő Calamagrostis epigeios. A mintaterületek produkcióértékei A badacsonytördemici gyepeken az állatok által meghagyott növényi biomassza mennyiséget is mértük, kivéve az áprilisi adatokat (1. ábra), amikor a legeltetés előtti produkció jelenik meg. Az áprilisi értékek közel azonosak a legelőkön és a kaszálón. Legnagyobb érték a túllegeltetett területen adódott, ahol az előző évi trágyázás hatása is érvényesül. A kontroll területen 5 10%-kal volt kisebb. A májusi növedék minden mintaterületen jelentősebb volt, mint az áprilisi (2. ábra). A kaszálón és a kontroll területeken közel 100 gramm keletkezett. A legelőn 300 gramm fölött volt a produkció, ami a gyep összetételéből is adódik, mert a gyep jelentős tömegét a Festuca arundinacea adja. A pázsitfüvek mennyiségének (200 gramm) nagy részét ez a faj képezte, amely ekkor intenzíven bokrosodik. A legelőn (túllegeltetett terület) 65 grammnyi száraz gyeptömeget hagytak mindössze az állatok.

5 Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön ábra A badacsonytördemici mintaterületek szárazanyag mennyisége és vegetációprofilja (április) (1: dudva szárú kétszikűek, 2: tőlevélrózsás kétszikűek, 3: Agrostis spp., 4: Festuca arundinacea, Deschamsia caaespitosa, 5: Alopecurus pratensis, 6: Carex spp., 7: pillangósok) Figure 1. A 2. ábra A badacsonytördemici mintaterületek szárazanyag mennyisége és vegetációprofilja (május) Figure2. A A kora nyári esőzéseknek köszönhetően a legnagyobb produkciót a júniusi növedék jelentette. A kaszálón és a kontroll területeken, 155 és 125 gramm száraz tömeg keletkezett. Az alullegeltetett gyepben szintén 300 gramm fölött volt a produkció, de a májusi mennyiséghez képest jelentős növekedés nem mutatkozott. A produkció összetétele valamennyi mintaterületen eltolódott: a sások mennyisége megnőtt a pázsitfüvek rovására.

6 324 Sz e n t e s Sz. et al. 3. ábra A badacsonytördemici mintaterületek szárazanyag mennyisége és vegetációprofilja (június) Az augusztusi produkcióértékek a korábbiaktól jelentősen eltérnek. A szürkemarhákat áthajtották a kiegészítő legelőre (alullegeltetett rész), így ott a produkció látványosan visszaesett. A túllegeltetett területen a produkció kiemelkedően magas. A nyári szárazság miatt a legeltetett mintaterületeket kivéve (mivel az állatok itt szinte mindent elfogyasztottak a vegetációs periódus eddigi szakaszáig) megnőtt az avar, illetve az elszáradt növényi részek mennyisége. A szeptemberi produkciós értékek esetében, a csapadékosabb időszaknak is köszönhetően, a mintaterületek produkciója jelentősen nőtt. A szürkemarhák újra a legelőn tartózkodtak és szinte az összes fogyasztható növényzetet lelegelték. A másik három mintaterületen a produkciós értékek jelentősek lettek. Az ősz eredményeként a legelőt kiéve minden mintaterületen megnőtt az avar mennyisége, különösen az alullegeltetett részen.

7 Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön ábra A badacsonytördemici mintaterületek szárazanyag mennyisége és vegetációprofilja (augusztus) Figure 4. A 5. ábra A badacsonytördemici mintaterületek szárazanyag mennyisége és vegetációprofilja (szeptember) Figure 5.

8 326 Sz e n t e s Sz. et al. A kiegészítő legelőn (alullegeltetett gyep) az évi 5 vágásminta összesített tömege 1228 g, a kaszálón 1035 g, a legelőn (túllegeltetett gyep) 843 g, a kontroll nem legeltetett területen 879 g száraz tömeg négyzetméterenként. Ez 1,228 t 1,035 t 0,843 t és 0,879 t szénát jelent hektáronként. Megvitatás A mintaterületen a növényzetben mutatkozó változások eltérőek, és nem minden esetben szolgálják teljesen a természetvédelmi értékek megőrzését és a gazdasági hasznot sem. A legelőkön a növényzetben bekövetkező változásokat a legeltetés nagymértékben meghatározza és az élőhelyek fejlődésében szoros kapcsolat áll fenn (Mi l c h u n a s et al. 1988). Modelljük a legeltetés és a növényzet koeveolúciós kifejlődésével foglakozik, illetve a környezeti hatások fontosságát támasztja alá (Mi l c h u n a s és La u e n r o t h 1993). A nedves területek vegetációjára jellemző a száraz élőhelyekkel szemben, hogy könnyebben és gyorsabban változik, könnyen átalakulhat. Több szerző megállapította, hogy a legeltetés során az egyéves fajok mennyisége is jelentősen nő (Sa l a 1988, Sa l a et al. 1996). Ez jól látható a vizsgált legelőn. Az alullegeltett mintaterületünkön, a kontroll területhez hasonlóan a legkisebb fajszám adódott (20 30 faj). Az évi kb. 1 hónapnyi legeltetés viszomt nem volt elegendő ahhoz, hogy a fajszám szempontjából kedvezőbb helyzet alakuljon ki, amellett, hogy a terület takarmányhozama magas maradt. Ezzel az adattal nem tudjuk megerősíteni azon irodalmi eredményeket, miszerint az alullegeltetett területek voltak a legfajgazdagabbak (Sa l a 1988, Sa l a et al. 1996). Azonban, ha ezt a kezelési módot összevetjük a felhagyott területeken végbement változásokkal, akkor fajcsökkenés és a vegetáció jellegtelenebbé válása várható (Lu o t o et al. 2003, Sa l a 1988, Sa l a et al. 1996, Mi t c h l e y és Xo f i s 2005, Pe c o et al. 2006). Az alullegeltetett területen a további fajszámcsökkenés és ezzel a változatosabb takarmány megjelenése érdekében is rendszeresen évi egy tisztító kaszálást kellene beiktatni, és legalább két alkalommal (legalább 40 napos rotációs idővel) kellene az állatokat a területre hajtani. Na g y (1993) kihangsúlyozza, hogy a legeltetés és kaszálás váltogatásával egyensúlyt lehet teremteni a legelő és a kaszáló típusú fajok között, melynek a gyomszabályozásban is szerepe van. A tavaszi és az őszi csapadékok megjelenésével a vegetatív szervek jelentős növekedésnek indulnak. A nagy biomassza tömeget nem képes így a legelő állat megfelelő módon hasznosítani. A túllegeltetett terület a látványosan magas fajszám ellenére (38 39) sok gyom jellegű növényt tartalmaz, a gyep takarmányértéke pedig gyenge. Itt a gyep terhelését csökkenteni kell. A kaszáló fajszámában (26 87), ha el is marad a túllegeltetett térszínhez képest, a fajösszetétel szerencsésebb és a takarmányszolgáltató képessége jó. A terület ezen részét helyesen kezelik. Köszönetnyilvánítás A kutatást a Pro Renovanda Hungariae alapítvány Diákok a tudományért pályázata támogatta.

9 Vegetáció és gyep produkció havi változása badacsonytördemici szürkemarha legelőkön 327 Irodalomjegyzék Ba j n o k M., Ro s t á s M., Ta s i J. 2000: Néhány legelő és rét növényzetének értékelése a takarmányozás szempontjából. Állattenyésztés és takarmányozás, Herceghalom 49/3: Ba r c s á k Z. 2004: Biogyep-gazdálkodás Mezőgazdasági Kiadó, Bupapest. Ba r c s á k Z., Ke rt é s z I. 1986: Gazdaságos gyeptermesztés és hasznosítás. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. Ba r c s á k Z., Ba s k ay T. B., Pr i e g e r K. 1978: Gyeptermesztés és hasznosítás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Br a u n-bl a n q u e t J. 1964: Pflanzensoziologie 3. Aufl. Wien, A: Springer-Verlag. Ha r a s z t i E. 1973: Az állat és a legelő. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Ho l m e s 1989: Grazing management. In: Grass: Its Production and Utilisation, Second Edition, Blackwell Scientific Publications, Oxford. Kl a p p E., Bo e k e r P., Kö n i g F., St ä h l i n A. 1953: Wertzahlen der Grünlandpflanzen. Grünland 2: Kota M., Zsuposné Oláh A., Vinczeffy I. 1993: A gyep néhány gyógynövényének takarmányértéke és mikrobiológiai jelentősége. Legeltetéses állattartás. Tudományos közlemények Debrecen, pp Lu o t o M., Py k ä l ä J., Ku u s s a a r i M. 2003: Decline of landscape-scale habitat and species diversity after the end of cattle grazing. Journal of Natural Conservation 11: Mi l c h u n a s D. G., La u e n r o t h W. K. 1993: Quantitative effects of grazing on vegetation and soils over a global range of environments. Ecol. Monogr. 6: Mi l c h u n a s D. G., Sa l a O. E., La u r e n r o t h W. K. 1988: A generalized model of grazing by large herbivores on grassland community structure. The American Naturalist 132: Mi t c h l e y J., Xo f i s P. 2005: Landscape structure and management regime as indicators of calcareous grassland habitat condition and species diversity. Journal of Natural Conservation 13: Na g y G. 1993: Gyepesítési módok alapjai. Legelő és gyepgazdálkodás. Budapest, Mezőgazda Kiadó. Pe c o B., Sá n c h e z A. M., Az c á r at e F. M. 2006: Abandonment in grazing systems: Consequences for vegetation and soil. Agriculture, Ecosystems and Environment 113: Pe n n i n g P. D., Ho o p e r G. E., Tr e a c h e r T. T. 1986: The effect of herbage allowances on intake and perfomance of ewes suckling twin lambs. Grass and Forage Science 41: Sa l a O. E. 1988: The effect of herbivory on vegetation structure. In: We r g e r M. J. A., va n d e r Aa rt P. J. M., Du r i n g H. J., Ve r h o e v e n J. T. A. (eds.): Plant form and vegetation structure, SPB, The Hague, NL, pp Sa l a O. E., La u e n r o t h W. K., McNa u g h t o n S. J., Ru s c h G., Xi n s h i Zh a n g A. 1996: Biodiversity and ecosystem functioning in grasslands. In: Mo o n e y H. A., Cu s h m a n J. H., Me d i n a E., Sa l a O. E., Sc h u l z e E. D. (eds.): Functional roles of biodiversity: A global perspective, Wiley, Chichester, UK, pp Si m o n T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Budapest, HU: Tankönyvkiadó. Sz e m á n L. 1994/95: Grassland yield and seedbed preparation. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Sz e m á n L. 1997: Possibilities of Renovation on Hungary Grasslands. XVIII. International Grassland Congress Proceeding. Volume 2. Canada, Saskatoon, pp Sz e m á n L. 2003: Parlag gyepek javítása.. Gyepgazdálkodási Közlemények 1: Ta s i J. 2007: Diverse impacts of nature conservation grassland management. Cereal Research Communications 35: Ta s i J., Sz e m á n L. 2006: Landbewirtschaftung in Ungarn. Multifunktionale Landnutzung und Perspektiven für extensive Weidesysteme. Fachverlag Köhler, Giessen, Germany, pp Vi n c z e f f y I. 1993: Természetes gyepeink védelme. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok 11: Vi n c z e f f y I. 1998: Lehetőségeink a legeltetéses állattartásban. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok 16: 1 40.

10 328 Sz e n t e s Sz. et al. botanical AND FORAGE MANAGED INVESTIGATION ON THE hungarian GREY CATTLE PASTuRe NEAR BAdacsonyTÖRDEMIC Sz. Szentes 1, B. Wichmann 2, J. Házi 3, j. tasi 1, K. Penksza 3 1 Szent István University, Faculty of Agricultural and Environmental Sciences, Department of Lawnfarming 2 Szent István University, Institute of Genetics and Plant Breeding 3 Szent István University, Institute of Environmental and Landscape Management, Department of Nature Conservation and Landscape Ecology szemarcius@gmail.com Keywords: grazing, pasture, hayfield, species composition, nature conservation Sample areas can be found in the Tapolcai Basin. Phytosociological samples were collected: 32 ha grassland stand with low intensity grazing (under-grazed pasture), 38 ha overgrazed pasture, 34 ha meadow (hayfield) and the stand where animals drinking. The areas were suitable for following up the changes of vegetation and production in every grazing season of a year. 5 pieces of 2 2 m phytosociological samples were examined on each sample area, prepared according to the Braun-Blanquet method (1964) in April, May, June, August and September of the year There are 118 Hungarian Grey Cattles on the pastures. In case of the Taplocai Basin, low number of species (20 to 30) was detected in the undergrazed pasture and the control area. About one month per year grazing time in the undergrazed area was not enough to achieve a better state for species diversity, and the amount of forage remained high. The overgrazed pasture carries a low forage value and contains a high number of weed species, despite the spectacularly high total number of plant species (38 to 39). Consequently, grazing pressure has to be decreased. Although the number of species is lower in the hayfield (26 to 27), species composition and ability for forage supply is much better, showing that the proper management of the area is taken here.