Hangulatzene 1. A bukott Arkangyal

Átírás

1 Downloaded from: justpaste.it/lucifer_ Hangulatzene 1 A bukott Arkangyal A kezdet kezdetén Isten megteremtette a Földet és a Mennyországot. Nem sokkal később kénytelen volt megalkotni a Poklot, egy bukott angyalnak birtokát, aki ellene merészelt fordulni. Ez az angyal Lucifer volt, a Fényhozó, de hamarosan egy sokkal sötétebb néven vált ismerté, ő lett Sátán, a sötétség hercege.

2 Mindenki hallotta már Lucifer, a bukott arkangyal történetét, de a legtöbb elbeszélés nem elismert forrásból származik, sőt még a megbízhatóbbnak vélt írásokban, a főbb vallások irataiban is különbözik az Ördög meghatározása. A keresztény elképzelés talán a legnépszerűbb, miszerint Lucifer egy Istenhez közel álló angyal volt, egészen addig, amíg az Úr arra nem kérte, hogy az embereket szolgálja, ekkor az addig magát kedvencnek tartó isteni szolga fellázadt ellene, és egy véres háborút követően a Pokolba taszíttatott. Így lett belőle a legfőbb gonosz, Isten ellenzője. Az Iszlám is hasonlóan közelíti meg a történetet, de például a zsidó vallásban egyáltalán nem is létezik a Sátán, Lucifer azaz Samael továbbra is az Úrhoz hű angyal, csak éppen azt a feladatot kapta, hogy megpróbáltatások elé állítsa az embereket azáltal, hogy bűnbe akarja csalni őket. De mi történt valójában Tekintsünk el egy pillanatra a szentírásoktól, és vegyük egy más értelmezését a közismert történetnek. A teremtés előtt, Isten együtt létezett az örök sötétséggel. Amikor elhatározta, hogy megalkotja a világmindenséget, az eredendő Gonoszság ezt nem nézte jó szemmel. Jahve első teremtményének nevét nem ismerni, csak annyit tudunk róla, hogy hatalma közel megegyezett az Úréval, hiszen az ő valójának egy darabja volt. Azonban a lény tudatát sikeresen beszennyezte a nagy Gonosz. Elkezdte azt a hitet követni, miszerint Isten egy őrült megszállott, akit meg kell állítania. Az Úrnak ezért az alvilágba kellett száműznie a lényt, őt követte két további társa, őket az első három bukottnak szokás együttesen nevezni. Sajátos triumvirátust alkottak a Pokolban, a kárhozat földjének első urai lettek, és feltehetőleg az első démonok is az ő munkájuk eredményeiként születtek meg.

3 Az Úr megunta, hogy a Sötétség folyamatosan beleavatkozik a munkájába, ezért új segítőket teremtett, az Arkangyalokat, sorrendben Mikaelt (Mihály), Samaelt (Lucifer), Gabrielt, Rafaelt, Urielt, Orifielt, és Zakarielt. A segítségükkel Isten leszámolt a Sötétséggel és örök börtönbe záratta, valahol a Pokol legmélyén. Az arkangyalok segítették a Teremtőt a munkájában, tanácsokkal látták el, és védelmezték a teremtményeit. A jószolgálatukért cserébe Isten megalkotta a Mennyek országát, ahol Ő és hű segítői leltek otthonra. Ezután újabb szolgálókat teremtett, létrehozva a héber írásokból ismert különböző angyalosztályokat, a Serafimokat, a Cherubimokat, az őrangyalokat, és a hétköznapi angyalokat. Őket a mennybeli hierarchiában az arkangyalok alá helyezte. A Sötétség követői újabb és újabb háborúkat indítottak, a céljuk az volt, hogy megszerezzék a kulcsot, amellyel kiszabadíthatják urukat. Ezekben a harcokban Samael emelkedett ki, mint nagybecsű katonája Istennek. Végül az angyalok a Pokolba szorították a gonosz lényeket, a hős arkangyalból pedig hamar a Teremtő kedvence lett. Ezt nem is volt rest hangoztatni az Úr, nem sejtvén mekkora sebet okoz majd ezzel a későbbiekben az akkor még minden szavát követő arkangyalnak. Samael ugyanis elhitte, hogy ő a legtökéletesebb teremtmény, és hihetetlen büszkeség kezdett el kialakulni

4 benne. Isten megteremtette az embert a saját képmására, ők lettek az új kedvencei, és olyanra kérte az angyalait, amit Lucifer nem tudott teljesíteni, mégpedig, hogy hajtsanak fejet az új lények előtt. Az arkangyal ezt nem akarta elfogadni, ekkor kezdett el ármánykodni az Úr háta mögött. Lilith, az első embernő, Ádám első asszonya, ki hasonlóképpen nem volt hajlandó fejet hajtani az ura előtt, úgy, ahogyan Lucifer sem, önszántából elhagyta a Paradicsomot, és hamar szembekerült Samaellel. A szeretője lett, és csalóka szavaival bíztatni kezdte az angyalt, hogy forduljon szembe az isteni akarattal, vívja ki a szabadságát. Talán ennek, vagy csak a saját büszkeségének okán Lucifer kígyóbőrbe bújt, hogy bűnbe vigye a Teremtő új kis kedvenceit és folyamatosan nyomás alatt akarta tartani őket. Mennyei nagykövetként azt a feladatot kapta, hogy Ő legyen Isten büntetésének kiosztója, a halálhozó angyal. Félték hírét s nevét az emberek, de Samaelnek ez nem is volt ellenére. A szolgalelkűség azonban nem tartott örökké az arkangyal számára. Isten nem adott lejjebb akaratából, azt szerette volna, ha angyalai leborulnak az új teremtmények előtt. Az Úr akarata az volt, hogy Samael, aki addigi létét arra szentelte, hogy megbüntesse, fegyelmezze ezeket a tökéletlen lényeket, most eldobja a saját becsületét és meghajoljon előttük, legalábbis a jó lelkek előtt. Hiába volt minden ármánykodása, az Úr még így is többre tartotta az emberiséget. Márpedig ezt a parancsot a büszke arkangyal nem volt hajlandó követni, Nem fogok egy alsóbbrendű és fiatalabb lényt szolgálni. Előtte érkeztem a teremtésben. Az ő dolga lenne, hogy engem szolgáljon. Az angyalok számára mindig két választás állt fent. Vagy Istent szerették, vagy önmagukat. Lucifer és követői az önös érdekeiket választották, a szabadságukat Isten akaratától, és az Úr ellen fordultak. Latin neve jelentése, a fényhozó, az Úr a világra erőltetett tervével szembeni lázadásának jelképévé vált. Fel akarta világosítani az élőlényeket azáltal, hogy megismerteti mindenkivel a szabad akarat lehetőségét. A mennyei háborúban végül Mihály arkangyal vezetésével a jó erői győzedelmeskedtek, és Lucifert társaival az angyalok egyharmadával együtt száműzték a Mennyekből. A Pokol császára és a lázadás Lucifert hatalma szempontjából csakis Mihály és maga a Teremtő voltak képesek felülmúlni, ezért a Pokolba érkezve alaposan felborította az ottani egyensúlyt. Az első bukottak triumvirátusát letaszította a trónjukról, és hét herceg között osztotta fel a birtokukat. Lucifer, Mammon, Asmodeus, Amon (a korábbi Sátán, a hármasság feje, az első bukott), Leviatán (a második bukott), Belzebub (a

5 harmadik bukott), és Belphegor lettek az alvilág urai. Mindegyik egy eredendő bűnt testesített meg. Lucifer a büszkeség elfajulását, a kevélységet. Mivel arkangyal volt egykoron, így a hét herceg közül hamar ő lett a legfőbb befolyású, ő lett a Pokol új nem hivatalos feje, az új Sátán. Megesküdött, hogy az embereken keresztül legyőzi Istent és angyalait. Évezredeken át járta a Földet, csábítgatva az embereket, ám Isten megelégelve ezt leláncolta a Pokolba, így többé fizikai formában nem léphetett a felszíni világra. Elkeseredésében felkereste a Sötétség zárkáját, és arkangyali hatalmát kihasználva belépett oda. Bár ki nem tudta engedni a Gonoszságot, és nem is volt szándékában, de tanácsokat tudott kérni tőle. Ekkor egy új oldala kezdett el kibontakozni, egy az eddiginél sokkal kegyetlenebb és vadabb. Úgy tűnt a Pokolban ragadt, mindörökre, viszont ott egyre kevésbé látták szívesen. A démonok nem felejtették könnyen, hogy az ősi háborúban pont az ő keze által lettek örökre kárhozatra ítélve. Ezért és az Istennel szembeni folyamatos önös hadjáratai miatt alattvalói elkezdtek szervezkedni ellene, el akarták távolítani a trónjáról. A hercegek Amont, a harag démonát, az első bukottat akarták helyére ültetni, de balul sült el a tervük. A bukott arkangyalból előtört az addig elzárt, végtelenül pusztító sötétsége a lelkének, és a Bestia formájában legyőzte a lázadókat. Innentől az alvilágban egy új rend kezdődött. Mostantól nem voltak nagyjából egyenrangú hercegek, csak a Sátán volt és annak alattvalói. A visszatérés Idővel a Sötétség hercegének is akadtak követői az emberiségen belül. Ezen szekták tagjai önös érdekekből váltak az Ördög szolgálóivá. Egy ilyen csoportosulás kitervelte az uruk eljövetelét, Lucifer megidézését. Ehhez szükségük volt egy áldozatra, valakire, akiben a sötétség hercegének vére folyt. Annak idején Lucifer több embernőt is elcsábított, így akadtak leszármazottai a Földön. A szekta tagjai elfogtak hát egy férfit, akire megfelelt az ősi kitétel. Szörnyű kínzások, és rituális előkészületek után végül lezajlott az idézés, és az Ördög ismét a Földre lépett. A sátánisták ekkor elkezdték sorolni mocskos vágyaikat a hercegnek, aki megundorodva ezen, egytől-egyig végzett velük.

6 Hangulatzene 2 A fénybe kilépve a démon elindult, hogy beteljesítse korábban meghiúsított sorsát és legyőzze Isten akaratát, ezzel, legalábbis szerinte, végre szabadságot hozva minden lényre a teremtésben az által, hogy Isten helyett magukat imádhatják. Marcus, az ördögi leszármazott A feláldozott férfi Marcus Prost volt. Soha nem hitt Istenben, de jólelkű embernek tartották. Nem bűnözött, nem bántalmazott senkit, egyedül középiskolában verekedett egyszer élete során, akkor is a barátai védelmének érdekében.

7 Élt, dolgozott, küzdött a napi nehézségekkel, de soha nem foglalkozott a világ nagy kérdéseivel. Neki minden megfelelt úgy, ahogy van. Egyedüli célja a másnap megélése volt. Lelki üressége visszavezethető egy gyerekkori traumához, amikor is először szembesült pokoli örökségével. Folyamatos rémálmok gyötörték. Démonokról, a Pokolról, és az császárról, Luciferről álmodott. Szülei hiába vitték pszichológushoz, hiába voltak a kezelések, a gyógyszerek, a rémképek nem szűntek. A folyamatos álmatlan éjszakák, és a rosszabbnál rosszabb álmok hatására a kisfiúban megtört valami. Már nem érdekelte a világ, nem érdekelte Isten, vagy a kozmosz. Csak a holnap, az előre, a céltalannak tűnő keserves gyötrelem, de az ő szemében ez nem volt ennyire negatív. Ő ezt így látja normálisnak, szerinte a túlbuzgóság csak rosszra vezet. Volt ennek az életmódnak egy nagy előnye is: elmúltak a rémképek. Egészen addig a napig, amíg egy napos szombat délutánon el nem rabolták a szektások, és a rémséges álmok valósággá nem váltak. Lucifer szerint tökéletes hordozónak számít, mert könnyen befolyásolható, gyenge lelkű embernek tartja, ám ezúttal lehet, hogy az Ördög téved

8 A Bestia Hatalma A Sátán ereje határtalan, akárcsak Istené, illetve pontosan az ellensúlyozása annak. Ami felett az Úr megkérdőjelezhetetlen hatalommal bír - a fény, az erények, a szentek, a próféták és jóslataik, az angyalok, a jóság - ott Lucifer nem rendelkezhet, de amint valaki a sötétség útjára lép, a démon kezei közé játssza a lelkét és akaratát. Nem véletlenül emelkedett pont Ő ki a Pokol fenevadjai közül. Nem lehet neki ártani sötétség által. Sátáni aurája mindent, mi átkozott, elnyel és saját maga hasznára fordít. Természetesen Lucifer sem legyőzhetetlen, két korlátja létezik az erejének, ahogy az egész valójának is: Isten és Önmaga. Mivel hatalmának alapjában minden tekintetben ellenpontja az Úr, ezért az áldott, isteni eredetű, vagy eredendően tiszta és jó képességek, fegyverviselők meg képesek sebezni. Saját magának is képes ártani, bár nem fordult még elő, azonban ennek a tulajdonságának van egy kellemetlen következménye: a leszármazottai is képesek ugyanerre. Ez még viszont koránt sem elég, az Ördög nem fél összeszedni egy-egy sérülést, ha a hatalmáról van szó, az utolsó utáni pillanatig küzd, míg vagy Ő vagy ellensége holtan a földön nem hever. A kevélység démonaként büszkesége jelent mindent számára. Ez olykor hasznára válik, olykor pedig gyengepontjává.

9 Miközben természetfeletti hatalma megkérdőjelezhetetlen, a szavak erejét sem rest használni, talán egy kicsit preferálja is. A hízelgés, a manipuláció, a megtévesztés mestere. Sok történet szól erről, a legismertebb talán Ádám és Éva találkozása a Kígyóval az Édenkertben. Az aggodalomkeltés és a hamis érvelés Lucifer két legsikeresebb eszköze. Elég elültetnie mindössze egyetlen negatív gondolatot, azután pedig hátradőlhet és végignézheti, ahogy saját magát pusztítja el az áldozata. Isten birodalmának bukása percről percre közeleg, a Fenevad köztünk jár. Emberi alakot ölt, beépül közénk, és belülről romlasztja meg e világot.

10 Pokoli hármasság A Pokolban töltött évezredek alatt lelkében egy erős hármasság kezdett el kibontakozni. Személyisége eltorzult, olyannyira, hogy végül szétszakadt. A három gondolat, mely az idők során szépen lassan az emberek értelmezésében egy-egy külön személlyé nőtte ki magát azon alapult, mi is az Ő igazi célja. Samael - Isten mérge, a halálhozó Első megközelítésnek ott volt a bukott arkangyal, aki bár szembeszegült Isten akaratával, valahol legbelül még azt érezte, ez mind az Úr terve, és hogy neki fontos szerep jutott ebben, mégpedig az, hogy Ő legyen Isten mérge. Folytatta hát a gaz és erkölcstelen emberek megbüntetését. Így vált a kárhozatra ítéltek kínzása a fő hobbijává. Ebből a gondolatból nőtte ki magát első személyisége, amely kemény volt, kegyetlen és érzelemmentes a lehető legmagasabb szinteken. Alakjában a sötét és negatív energiájú kisugárzásra törekszik. Lucifer - Isten ellenzője, a Fényhozó Aztán következett a kevélység igazi démona, Isten ellenzője, a Fényhozó, a szabad akarat nagykövete. Az Ő célja Isten korlátlan hatalmának megdöntése volt mindenáron. Kevésbé az erőszakra, inkább az eszére és a befolyására támaszkodott. Egy cinikus, de nyájas személyiség társult ehhez a gondolathoz. A megtévesztés lett a fő fegyvere, és kinézetében is erre törekszik. Jóképű férfiak, ártatlan kisgyerekek, vagy ártalmatlan állatok képében szeret díszelegni.

11 Sátán - a Bestia, a sötétség hercege Végezetül ott volt harmadiknak a teljesen elszabadult dühe, a eredendő Gonoszság által megrontott belső Bestia, a pusztító erő, melynek egyetlen célja az, hogy leromboljon mindent, ami szent és jó. Egy könyörtelen, vad, és erkölcstelen szörnyetegként rontana rá a világra, maga alá tiporva mindent és mindenkit. A Pokol lényei ezt a felfogást tisztelik a legjobban, és ezért is ilyenkor állnak mögé a legszívesebben. Ekkor a megfélemlítés és a hatalmának megcsillogtatása a fő szempont a megjelenésében. Fejlemények kedvenc bukott angyalunk történetében Lucifer mindig is úgy gondolta, hogy az egyetlen igazi ellenfele csak Önmaga lehet. Szóval az Ördögöt is meglepetésszerűen érte, amikor saját magával találta szembe magát a pokoli trónján ülve. A hasonlóság kísérteties volt. Persze, Lucifer első reakciója az volt, hogy megpróbálta hatalmas erejével porszemekké zúzni újdonsült riválisát, ám ekkor jött az újabb meglepetés: a másolat nem csak kinézetre, de erőben is felért vele. A hosszas önmagával való küzdelem eredménytelennek bizonyult. Egyszerűen nem volt képes legyőzni saját mását. Egymaga nem. Az igazi arcon köpés viszont csak ezután következett, a Pokol urai az imposztort kezdték el pártfogolni. Így, Önmagával és a Pokol hadaival szemben, már neki se volt esélye. Száműzték hát a Földre, nevétől és rangjától megfosztva, megkínozva, és meggyalázva. Dühében majdnem lebuktatta kilétét Isten őrszemei előtt, de tudta: Ha így tesz, csak az imposztornak lesz jobb. Elkövetkezett, amire soha nem gondolt volna: Segítségre kellett lelnie. Másokra kellett hagyatkoznia. Acedia (Belphegornak újabb, marketing szempontból könnyebben eladhatóbb verziója) segítségével, valamint Marcus nem túl saját szándékán alapuló közreműködésével felkutatta egykori földi kalandozásainak egy hátramaradt emléktárgyát, egy tollat. Egy hosszabb szertartást - aminek ára egy egész katedrális és néhány ártatlan helyi élete volt - követően hosszú idő után, végre saját, eredeti angyali testében léphetett a Földre. Kis kedvencétől viszont nem szabadult meg ezután sem, hiszen szüksége van rá. A véréből származik, tehát képes lehet megsebezni az egykori arkangyalt. Azaz pontosan arra képes, amire Lucifernek szüksége van. Legyőzni Önmagát. Már csak az a kérdés, a fiú hajlandó és képes lesz-e megtenni azt, amit az Ördög elvár...

12 Jelen pillanatban Samaelként, a halálhozó angyalként mutatkozik be, inkább régi mennybeli kilétét hirdetve, mint a sötétebbik oldalát. Persze, ettől még mélyen ott van az...