A KÖRNYEZETÉRTÉKELÉS DILEMMÁJA: VELE VAGY NÉLKÜLE KRAJNYIK ZSOLT

Átírás

1 A KÖRNYEZETÉRTÉKELÉS DILEMMÁJA: VELE VAGY NÉLKÜLE KRAJNYIK ZSOLT Bevezetés A környezetértékelés 63 egyre fontosabb szerepet tölthet be a gazdasági folyamatok nyomon követésében. A környezetet, vagyis a természeti vagyont is érintő beavatkozások/beruházások értékelésénél általában csak a közvetlen költségeket/hasznokat becsülik, a környezetet ért változások értékét viszont nem. Így a döntéseket csak a hatások egy szűk területére vonatkozó tényleges adatok mérlegelése alapján hozzák meg, ezáltal a szélesebb értelemben vett társadalmi hatások figyelmen kívül maradnak. Cikkünk elején a környezeti javak pénzbeli értékelésének szerepét tárgyaljuk, majd rávilágítunk annak hiányosságaira, korlátozó tényezőire. Mindezek után azzal a dilemmával foglalkozunk, hogy a pénzbeli értékelés elmélete miért, és hogyan osztja meg a közgazdaságtan két irányzatának a környezet-gazdaságtan és az ökológiai közgazdaságtan képviselőit. Végül a környezetértékelés gyakorlati felhasználása nemzetközi tapasztalatainak néhány példáját tekintjük át. A környezetértékelés szerepe A környezeti javak döntő része az ún. közjavakhoz tartozik, és mivel nincs piacuk, ezért az azokban bekövetkező értékváltozások egyszerűen kimaradnak a piaci tranzakciókból, annak ellenére, hogy a környezeti javaknak, illetve az általuk nyújtott szolgáltatásoknak pozitív gazdasági értékük van. A pénzbeli értékelés szerepe éppen abban van, hogy a szélesebb társadalmi hatásokon belül megpróbálja a környezeti javaknak ezen pozitív gazdasági értékét is pénzbeli formában kifejezni. Segítségével sokszor könnyebben eldönthető, hogy egy beavatkozás következtében javult-e a társadalom jóléte, avagy sem. Az ember jóléte és életminősége ugyanis mind közvetlenül, mind közvetve is függ a környezeti javak, illetve azok szolgáltatásainak elérhetőségétől. Ezért jogos lehetne az az állítás, hogy bármilyen jószág vagy szolgáltatás társadalmi-gazdasági értékét az alapján kellene meghatározni, hogy az milyen mértékben járul hozzá az emberi jóléthez. Azon sokat lehetne vitatkozni, ki mit ért a jólét fogalma alatt 64, azzal azonban egyet kell értenünk, hogy az emberi jólét attól függ, hogy a kollektív és az egyéni emberi szükségletek mennyire fedik egymást. 63 A környezetértékelés fogalmát kétféleképpen is értelmezhetjük: az egyik szerint magát a környezeti javakat értékeljük, míg a másik szerint csak az annak állapotában (mennyiségében, minőségében) bekövetkező változást. 64 A közgazdaságtanban a jólét fogalmát általában a hasznosság, az elégedettség, és néha a boldogság szinonimájaként használják. Hasznosnak tekintünk közgazdasági értelemben minden olyan anyagi és nem anyagi jószágot, amely képes szükségletet kielégíteni, és amelyre a társadalom valamely tagjának hiányérzete van. A hasznosságok összegződése fejeződik ki az egyén és a társadalom jóléte formájában (Kopányi, 1993). 105

2 Az emberi szükségleteket a lehető legszélesebb értelemben kell definiálni és nem szabad csak a piaci javak és szolgáltatások körére korlátozni (Kerekes et al., 1999; In: Krajnyik, 2003). A környezeti javakban bekövetkező értékváltozás a következő csatornákon keresztül befolyásolhatja a társadalmi jólétet: a javak piaci árában történő változásán keresztül, a nem-piaci javak mennyiségében vagy minőségében történő változáson keresztül, a termelési inputok árának változásán keresztül, valamint a kockázat változásán keresztül (Freeman, 1994). Amennyiben elfogadjuk a fenti állításokat, nyilvánvaló az is, hogy a környezet minőségének javulása gazdasági értelemben javulást jelent, vagyis a környezeti javaknak pozitív gazdasági értékük van, miután a társadalom jóléte nő. A környezetértékelés korlátai A környezeti javak pénzbeli értékelésének, mint minden más tudományos területnek is, megvannak a maga korlátai, hiányosságai. Nagyon sok probléma merül fel ugyanis akkor, amikor a környezeti adatokat gazdasági adatokká alakítjuk át. Mégis, ez a transzformáció elengedhetetlen, ha az értékbecslést teljeskörűen kívánjuk elvégezni (de Groot, 1992). A következőkben tekintsük át azokat a hiányosságokat, amelyek a legnagyobb fejtörést okozzák a kutatóknak, és egyidejűleg a leggyakrabban felhozott érvek a pénzbeli értékeléssel szemben. Problémát jelent, hogy a piaci értékelésnél nincs semmilyen garancia arra, hogy az egyének nem csak a saját preferenciáikat, hanem a jövő generációk érdekeit is figyelembe veszik a döntéseikben. Ez a hagyjunk nyitva lehetőségeket a jövő generációknak is logikának felel meg (OECD, 2003). Azonban, még ha a jelen generáció preferenciáit tökéletesen is tudnánk értékelni, nincs olyan előrejelzés, mely szerint biztosan ismerhetnénk a jővő generációk preferenciáit (CDE, 1995). Ezért a fenntarthatóság pontos definiálása gyakorlati értelemben is nagyon fontos, mivel ez határozza meg, hogy a jövő generációra ható döntésekben milyen típusú információ lesz releváns (Norton, 1995). A környezet értékelésével szemben gyakran hangoztatott ellenvetés, hogy a komplex rendszerekben, mint amilyen például az ökoszisztéma, a részek összege nem adja ki az egészet, ami pedig éppen a közgazdasági értékelés során szükséges feltételezés. A környezeti javak helyes értékelése feltételezi, hogy a jószágok minden tulajdonságáról teljes információval bírunk. Ezt gyakran említik érvként a közgazdasági értékelés ellen olyan javak esetében, amikor az információ hiányos 65. A fizetési hajlandóságon alapuló módszereknél általában az alacsonyabb jövedelmű csoportok szavazatai kisebb súllyal esnek latba 66. Ez felveti azon kérdést, 65 Például komplex ökoszisztémák értékelése esetében, amikor az ökológiai összefüggések nem ismertek. 106

3 nem lehetne-e a pénz helyett esetleg más alternatív mutatóval összesíteni az érintettek szavazatainak súlyát (Marjainé Szerényi et al., 2003). Meg kell említenünk, hogy a környezeti javak pénzbeli értékelésére alkalmazott technikák különböző mértékben ugyan, de önmagukban is módszertani problémákkal terheltek és korlátozottak (O Connor, 2000). A környezet-gazdaságtan és az ökológiai közgazdaságtan nézőpontja A környezet pénzbeli értékelése széleskörűen megosztja az egyes tudományterületek képviselőit. Vannak, akik mindenhatónak tartják, vannak, akik racionális lehetőséget látnak benne, és akadnak, akik egyszerűen a természet elárulásának minősítik. Mi a következőkben a környezet-gazdaságtan és az ökológiai közgaz-daságtan nézőpontját próbáljuk részletesebben megvilágítani. Nem véletlen, hogy ezen két irányzatra öszpontosítunk, hisz ez a két közelítés az, amelyek a maguk módján megpróbálják megoldani, vagy legalább enyhíteni a természeti környezet emberi tevékenység miatt bekövetkező problémáit. A környezetgazdaságtan és az ökológiai közgazdaságtan különböző nézőpontja részben az előző fejezetben megemlített problémák, részben pedig a két irányzat közötti módszertani és egyéb strukturális eltérések következménye. A könnyebb megértés érdekében nézzük meg Sahu és Nayak (1994) munkájából a környezetgazdaságtan és az ökológia közgazdaságtan strukturájának összehasonlítására vonatkozó 1. táblázatot. A környezetgazdaságtan a neoklasszikus paradigmát úgy próbálja módosítani, hogy a környezeti problémákat a piaci mechanizmus segítségével igyekszik megoldani, s bízik a technológiai fejlődéssel lehetővé váló helyettesíthetőségi lehetőségekben. Értelmezése szerint a természet-gazdaság kapcsolatában a gazdaság képezi a fő rendszert, ezzel kijelentve, hogy az ember által létrehozott tőke és a természeti tőke többnyire helyettesíthetők egymással (Kocsis, 1999). Ezzel szemben az ökológiai közgazdaságtan a természet-gazdaság kapcsolatot inkább ökológiai mérlegekkel kívánja megragadni, s nem elégszik meg a piaccal elvileg elérhető optimális allokációs helyzet megvalósulásával, hanem a jólét elosztását és a gazdaság kiterjedtségét is elemzés tárgyává teszi. Az ökológiai közgazdaságtan szerint az ember által létrehozott tőke és a természeti tőke inkább kiegészítő viszonyban állnak, s csak nagyon korlátozott mértékben helyettesíthetők egymással (Kocsis, 1999). Bryan G. Norton véleménye szerint is a jövő generáció természeti tőkéjét nem lehet kompenzálni technológiai, kultúrális vagy egyéb tőketípussal. Az ökológiai közgazdaságtan képviselői szerint ugyanis strukturált örökséget kell hagynunk a jövő számára, amelynek a természeti tőke az egyik alapját képezi (Norton, 1995). A környezetgazdaságtan a környezetre tett hatást pénzben próbálja kifejezni, ezzel is utalva arra, hogy a természetet a gazdaság részének tekinti. Itt kerül előtérbe a környezeti javak pénzbeli értékelésének szerepe. 66 Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy elszánt környezetvédő esetleg nem tud annyit fizetni egy adott környezeti jószág megóvásáért, amennyire azt fontosnak tartja, mert jövedelme ezt nem teszi lehetővé. 107

4 A pénzben történő értékelés ugyanis lehetővé teszi, hogy az eddig nulla értékkel szereplő környezeti javak valamilyen pozitív súllyal szerepeljenek a döntéshozatalban, ezáltal kerülve el néhány környezeti szempontból hibás lépést (Kocsis, 1999). Az értékelés legfőbb módszerei közé a költség-haszon elemzés tartozik, ezen belül pedig a fizetési hajlandóságon alapuló technikák 67. Az értékelés az emberi preferenciákból indul ki a pénzbeli érték meghatározásakor, és a környezeti javaknak ily módon igyekszik minél több aspektusát megragadni. Fontos szempont tehát a pénzbeli érték megjelenítése, hiszen ezáltal könnyen kezelhetővé és jól összehasonlíthatóvá válik a természeti tőke (Marjainé Szerényi, 1999). dimenzió, összetevő, szempont fő elmélet / elv karakter Környezetgazdaságtan piaci mechanizmus, technológiai váltás és helyettesítés monodiszciplinaritás; a neoklasszikus közgazdaságtan kibővítése a környezeti rendszerrel Ökológiai közgazdaságtan ökológiai mérleg, a gazdasági aktivitás entrópikus természete multidiszciplinaritás; tevékenysége a biofizika, a közgazdaságtan és más társadalomtudományok csomópontjában helyezkedik el viszonyok értékelési eljárások gazdaság-környezet; az emberek és a természet egymásrautaltsága; a tőke és az erőforrások közel tökéletes helyettesíthetősége fizetési hajlandóság (WTP), elfogadási hajlandóság (WTA), költség-haszon elemzés, teljes gazdasági érték számítása (közvetlen és közvetett használati érték+választási lehetőség érték+létezési érték); etikai szempontból zárt megközelítés ökoszisztéma-gazdaság; az emberek szimbiózisban a természettel; a tőke és az erőforrások alapvetően kiegészítők, nagyon korlátozott határ-helyettesíthetőséggel környezeti hatás kimutatások, hatás profilok, zavarhatások a fajok közötti kapcsolatokban, ökológiaigazdasági modellek, pozícióelemzés, rendszerelemzés, társadalmi csapda elemzés, csereértékelemzés és eltartóképességbecslés; etikai szempontból nyitott megközelítés 1. táblázat: A környezet-gazdaságtan és az ökológiai közgazdaságtan struktúrájának összehasonlítása (Sahu-Nayak, 1994, In: Kocsis, 1999, szűkített változat). A következőkben csak megemlítjük, melyek azok a területek, amelyek igényt tartanak a környezeti javak pénzbeli értékelésére 68. projekt értékelés 67 Részletesen lásd: Marjainé Szerényi (2000). 68 A felsorolásnál nem célunk egy minden lehetséges esetet felölelő részletes listát adni, inkább csak néhány példát említünk. 108

5 környezetvédelmi szabályozók hatáselemzése a természeti erőforrásokban bekövetkező károk becslése az externáliák értékelésével a megfelelő árképzés zöld elszámolás környezeti tudat növelése (Navrud-Pruckner, 1997; In: Marjainé Szerényi, 2003). Az előzőekben felsorolt értékelésre igényt tartó területek ugyanakkor nem kívánnak hasonló mértékű pontosságot. Ez figyelhető meg a 2. ábrán. Továbbá a pénzbeli értékelés egy jószág teljes gazdasági értékének meghatározásakor megpróbálja figyelembe venni, több-kevesebb sikerrel, a jövő generációk preferenciáit is. Nehézséget okoz az, hogy a jövő generációk lehetőségei a jelen fogyasztók fizetési hajlandóságától függnek, illetve attól, melyek azok az értékek, amelyek a jelen generáció szerint fontosak lehetnek a jövő számára. Vagyis az egész emberiség értékrendje egyetlen időintervallumra korlátozódik, amit a jelen képvisel (Norton, 1995). Ezzel szemben az ökológiai közgazdaságtan képviselői általában elutasítják a környezeti javak pénzbeli értékelését. E. Schumacher az ökológiai közgazdaságtan egyik legismertebb szószólója például közelébe sem engedné a piacot a természet értékeinek, mondván: ha árat adunk a természeti javaknak, eláruljuk a természetet (Kerekes-Szlávik, 2001). Egyértelmű tehát, hogy az ökológiai közgazdaságtan elsősorban nem pénzbeli formában törekszik a természet-gazdaság kapcsolatának megragadására, sokkal inkább természetes mértékegységben igyekszik leírni a változásokat. Az értékelés során nem a társadalom preferenciái, hanem a környezetre gyakorolt tényleges hatások, a fajok közötti kapcsolatokban bekövetkező zavarok számítanak. Fontos szerepe van a rendszerelemzésnek, a különféle társadalmi csapdák feltárásának, s az adott terület eltartóképességére vonatkozó számítások elvégzésének. Mindezek etikai szempontból nyitott módszereknek tekinthetők, hiszen az emberi szempontokon túl számos egyéb összefüggést is figyelembe kívánnak venni (Kocsis, 1999). A környezeti tudatosság növelése A környezetértékelés eredményeinek felhasználási területei Projekt értékeléségek Externális költ- becslése Szabályozók Zöld elszámolás vizsgálata A környezeti javakban bekövetkezett kár becslése A pontosság iránti igény növekszik 2. ábra: A környezetértékelés eredményeinek felhasználási területei (Navrud- Pruckner, 1997; In: Marjainé Szerényi, 2003) Látnunk kell azt is, hogy az ökológiai közgazdaságtant, szemben a környezetgazdaságtannal, multidiszciplinaritás jellemzi, ami meghatározó lehet a jövőt illetően. Ugyanis a környezeti problémákra az egyik ideális megoldás azok multidiszciplináris információinak integrálása lehet, amely a hosszútávú célokat figye- 109

6 lembe vevő környezeti menedzsment keretein belül nyilvánulna meg (Norton, 1995). Amint látjuk, elég jelentős a szakadék a két irányzat nézőpontja között. Az utóbbi időben azonban a tudományos szükségszerűség mégis nyitottabbá tette az egyes irányzatok képviselőit. Ez a folyamat még 1997-ben vette kezdetét, amikor Robert Costanza (aki mellesleg az ökológiai közgazdaságtan egyik legmarkánsabb képviselője) és munkatársai elkészítettek egy, a Föld ökoszisztémáinak és természeti erőforrásainak pénzbeli értékeléséről szóló tanulmányt (Costanza et al., 1997). A tanulmányról támogató és kritikai megjegyzések sora látott napvilágot, öszszességében azonban az derül ki, hogy a pénzbeli értékelés komoly módszertani problémái ellenére is hiba volna elvetni a környezeti javak pénzbeli értékelését (Marjainé Szerényi, 1999). Az etika álláspontja Mivel az előző részben említettük az ökológiai közgazdaságtan módszereinek etikai nyitottságát, így néhány gondolat erejéig kitérnénk annak álláspontjára a környezeti javak pénzbeli értékelésével kapcsolatban. Bírálata az összes tudományterület közül talán a legélesebb. Az etika egyfajta törvény, amely egy egyén vagy akár több ember meggyőződése, morális értéke alapján formálódik, és aztán ezt minél szélesebb réteggel próbálja elfogadtatni. Akár sikerül, akár nem, semmit nem változtat azon, hogy ezek az értékek valóban léteznek és ezekkel foglalkozni kell. Sőt, tovább menve, az érdekeket ütköztetni kell, hogy az egyének kialakíthassák saját meggyőződésüket. Nyilvánvaló, hogy ezek, amint társadalmi normává válnak, már nem külön, elszigetelt individumok magánügyei, hanem közösen elfogadott társadalmi értékké válnak. Az etika képviselői mint mindenütt a világon nálunk is elutasítják a környezeti javak, mint például a természeti táj vagy a biodiverzitás pénzben kifejezett értékelését (Kerekes-Kiss, 2001). Az etikának a környezeti javak pénzbeli értékelésével kapcsolatos álláspontja a következőkben fogalmazható meg: A természet ököszisztémáinak joguk van az önmagukban való létezéshez, tekintet nélkül arra, hogy az a társadalom használattal összefüggő érték részét képezi-e vagy sem (Rosenberger et al., 2003). Morálisan nem elfogadott, hogy a természet értékeit pénzre konvertáljuk át. Ez egyben lehetetlenség is, hiszen nem ismerhetjük kielégítően az ökoszisztémák működésének bonyolult szerkezetét. Az egyes környezeti javak értéke behatárolt az emberek korlátozott fizetési képessége miatt. Így fordulhat elő, hogy egyes egyének fizetési hajlandósága kirívóan magas, míg másoké alig mérhető 69. Léteznek olyan egyének, akik számára nincs az a pénzösszeg, ami kárpótolná őket a környezeti javakban bekövetkező károkért (CDE, 1995). 69 Ismert összefüggés, mely szerint a társadalom gazdagabb rétegéhez tartozó egyének általában magasabb fizetési hajlandóságot tanusítanak, ellenben a szegényebbek alacsonyabbat. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szegényebb réteg kevésbé tartja értékesnek a környezeti javakat. 110

7 A biodiverzitás értékelésénél a társadalmi normák nem tartják elfogadhatónak a pénzbeli értékelést, hisz a pénz nem helyettesíthet egy adott fajt (Turner et al., 2003). El kell ismernünk, hogy az előbbiekben felsorolt érvek túlnyomórészt jogosak, azonban meg kell értenünk, hogy a társadalmi-gazdasági szerveződés mai szintjén a környezeti javak kizárólag etikai alapon nem védhetők meg. Ezt jól alátámasztja az a tény is, mely szerint a környezetvédelmi törvénykezés kezdetén nagyrészt etikai megfontolásokból olyan elvi álláspontra próbáltak helyezkedni a törvényhozók, miszerint a környezeti javak rombolását, korlátlan szennyezését mint az emberi egészséget kockáztató tevékenységet nem szabad folytatni. Később a realitások ráébresztették a döntéshozókat, hogy ezek teljes kiküszöbölése lehetetlen, és ennek következtében kompromisszumokra kényszerültek (Kerekes-Kiss, 2001). A környezetértékelés gyakorlati felhasználásának nemzetközi tapasztalatai Az utóbbi három évtizedben a környezeti javak értékelése az egyik leggyorsabb és legszignifikánsabb kutatási területté vált mind a környezet-gazdaságtan, mind pedig az ökológiai közgazdaságtan területén. A folyamat egyik fő motivációja az, hogy ezáltal a környezeti ügyekben felelős döntéshozók minél szélesebbkörű információval rendelkezzenek a döntéshozatalnál, a környezeti javakat érintő esetleges értékváltozásról (Turner et al., 2003). A környezeti ügyekben illetékes szakemberek véleménye a környezeti javak pénzbeli értékeléséről ennek ellenére is igen színes képet mutat, és alapjában véve két különböző táborra osztható. Az egyik meghatározó felfogás szerint a környezeti javakban bekövetkező változások megfoghatatlannak minősülnek, emiatt azok számszerűsítését lehetetlennek tartják. A másik felfogás igen nagy jelentőséget tulajdonít a hatások pénzbeli értékelésének, mivel véleményük szerint csak ebben az esetben van mód a környezeti javakban bekövetkező értékváltozások figyelembevételére (Kerekes et al., 1999). A pénzbeli értékelés alkalmazásában nagy szerepet töltött be a Világbank, amely elsősorban a fejlődő országokban történő beruházások értékelésénél a környezeti javakban bekövetkező értékváltozások pénzbeli becsléseire is alapozta döntéseit (Munashinge, 1993). Az Európai Unión belül a pénzbeli értékelési eljárások eredményeinek döntéshozói folyamatokba történő illesztése elsősorban Nagy-Britanniában a legelterjedtebb (Bonnieux-Rainelli, 1999; In: Marjainé Szerényi, 2000). A helyzet odáig fejlődött, hogy jelenleg már kutatói kapacitások korlátozzák az összes, elsősorban a projektekkel kapcsolatos környezetértékelési esetek elkészítését 70. A projektek szintjén történő környezetértékelési eseteknél (mind a döntésre gyakorolt hatásnál, mind az alternatívák közötti választások esetére) Hollandiát, Olaszországot és Franciaországot is meg kell említenünk. Németországban ugyan jóval kevesebb kutatás valósult meg, mint az előbbiekben említett országokban, 70 Személyes közlés (2004): Prof. Nick Hanley, Department of Economics, University of Glasgow, Scotland, UK. 111

8 azok azonban kifejezetten döntések támogatása érdekében készülnek (Garrod-Willis, 1999; In: Marjainé Szerényi, 2000). A pénzbeli környezetértékelési eljárások alkalmazásának terjedése alól hazánk sem kivétel, ahol a természeti erőforrások illetve környezeti javak változásának pénzbeli értékelése 1994-ben kezdődött el, és azóta több esetben hajtottak végre ilyen jellegű kutatást (Marjainé Szerényi, 2000). Konklúzió Összegzésként kijelenthetjük, hogy a környezeti javakban bekövetkező értékváltozás létezése nehezen vitatható. Nyilvánvaló az is, hogy ez a változás hatással van a társadalom jólétének egészére, ezért annak mellőzése a környezetértékelés hiányosságai ellenére is súlyos gazdasági következményekkel járhat. Láthattuk, hogy a környezet-gazdaságtan illetve az ökológiai közgazdaságtan környezetértékeléssel kapcsolatos álláspontja eltérő, valamint az is kiderült, hogy képviselői hajlandóak az együttműködésre. Tudatosították, hogy a probléma összetett struktúrájából adódóan a tudományok multidiszciplináris megközelítése nem csak szükségszerű, de egyben elengedhetetlen is. Ezt a véleményt osztják Turner és munkatársai is, akik szerint a jövő szempontjából nagyon fontos a kutatások további bővítése, aminek következtében azok eredményei kombinálhatók lehetnek a társadalmi-politikai, illetve a társadalmi-kulturális ismereteinkkel, ezáltal egy szélesebb körű információt szolgáltatva a fenntartható fejlődést képviselő politikának (Turner et al., 2003). Kiderült, hogy egyes országokban a környezetértékelés gyakorlata már a döntéshozatali szinten is elfogadott, ezáltal a jövőben egyre jobban a környezetpolitika szerves részévé válhat. Az átalakuló gazdaságok politikusai, a környezeti ügyekben illetékes döntéshozók, illetve az egyes tudományterületek képvisélői még bizonyos félelemmel tekintenek a környezeti javak pénzbeli értékelésének gyakorlati megvalósítására, illetve eredményeinek alkalmazására. Remélhetőleg sikerül időben tudatosítanunk szélesebb körben is a téma szükségességét, egy közös, környezetbarátabb jövő megteremtésének érdekében. 112

9 Felhasznált irodalom Bonnieux, Francois, Pierre Rainelli (1999): Contingent valuation methodology and the EU institutional framework, in: Bateman, Willis (eds.) (1999): Valuing Environmental Preferences. Theory and Practice of the Contingent Valuation Method in the US, EU, and Developing Countries. Oxford University Press, New York. CDE (1995): Techniques to Value Environmental Resources: an Introductory Handbook, Department of the Environment and the Resource Assessment Commission, Australian Government Publishing Service. Costanza, R., d'arge, R., Groot, R. de, Farber, S., Grasso, M.,Hannon, B., Limburg, K., Naeem, S., O'Neill, R. V., Paruelo, J., Raskin, R. G., Sutton, P., Belt, M. van den (1997): The value of the World's ecosystem services and natural capital; Nature, Vol Freeman, A. Myrick (1994): The Measurement of Environmental and Resource Values: Theory and Methods. Resources for the Future, Washington, D. C., USA. Garrod, Guy, Kenneth G. Willis (1999): Economic Valuation of the Environment. Methods and Case Studies. Edward Elgar, Cheltenham, UK. Groot, Rudolf de (1992): Functions of Nature, Wolters-Noordhoff, Groningen, Netherlands. Kerekes Sándor, Kindler József, Bisztriczky József, Csutora Mária, Kovács Eszter, Kulifai József, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Nemcsicsné Zsóka Ágnes (1999): A természeti tőke várható értékváltozása a Szigetközben. BKÁE, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék, Budapest. Kerekes Sándor, Kiss Károly (2001): Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában. Agroinform Kiadóház, Budapest. Kerekes Sándor, Szlávik János (2003): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK, Budapest, 3. kiadás. Kocsis Tamás (1999): A jövő közgazdaságtana? Az ökológiai közgazdaságtan múltja, jelene és jövője az uralkodó neoklasszikus nézetek tükrében. Kovász, III. Évfolyam, 3. szám. Kopányi Mihály (1993): Mikroökonómia. Műszaki Könyvkiadó-AULA, Budapest. Krajnyik Zsolt (2003): A természeti erőforrások monetáris értékelésének lehetőségei. Konferencia előadás in: Kempelen Farkas Társaság: Szlovákiai doktoranduszok és fiatal kutatók III. országos találkozója, Komárno. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (1999): Megfizethető-e a megfizethetetlen? A természet pénzbeli értékeléséről az ökológia közgazdaságtan és egy hazai felmérés tükrében. Kovász, III. Évfolyam, 3. szám. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2000): A természeti erőforrások monetáris értékelésének lehetőségei Magyar-országon, különös tekintettel a feltételes értékelés módszerére. Ph.D. értekezés, BKÁE, Budapest. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2003): A nem piaci javak közgazdasági értékelése. Segédanyag a Környezetértékelés című tárgy előadásaihoz. Egyetemi jegyzet, BKÁE, Budapest. 113

10 Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Csutora Mária, Harangozó Gábor, Kontár Ronald, Krajnyik Zsolt, Nagypál Noémi (2003): Természeti értékek közgazdasági értékelése. A magyarországi helyzethez igazított útmutató és példatár. Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék, BKÁE, Budapest. Munashinge, Mohan (1993): Environmental Economics and Sustainable Development. The World Bank, Washington, D.C.,USA. Navrud, Stale, Gerald J. Pruckner (1997): Environmental Valuation - To Use or Not to Use? A Comparative Study of the United States and Europe. Environmental and Resource Economics 10. Norton, Bryan G. (1995): Evaluating ecosystem states: Two competing paradigms. Ecological Economics 14. O Connor, Martin (2000): Pathways for environmental evaluation: a walk in the (Hanging) Gardens of Babylon. Ecological Economics 34. OECD (2003): A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelése (Útmutató döntéshozók számára). Környzetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest. Rosenberger, Randall S., George L. Peterson, Andrea Clarke, Thomas C. Brown (2003): Measuring dispositions for lexographic preferences of environmental goods: integrating economics, psychology and ethics. Ecological Economics 44. Sahu Nirmal Chandra, Nayak Bibhudatta (1994): Niche diversifi-cation in environmental/ecological economics. Ecological Economics 11. Személyes közlés (2004): Prof. Nick Hanley, Department of Economics, University of Glasgow, Scotland, UK. Turner, R. Kerry, Jouni Paavola, Philip Cooper, Stephen Farber, Valma Jessamy, Stavros Georgiu (2003): Valuing nature: lessons learned and future research directions. Ecological Economics