Az OKKR kapcsolódása az Európai Képesítési keretrendszerhez

Átírás

1 TÁMOP / A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése Az OKKR kapcsolódása az Európai Képesítési keretrendszerhez Készítette: Gönczi Éva Pillérvezető: Elemiprojekt-vezető: Alprojekt: Elemi projekt: Feladat sorszáma: Dátum: április 22. Temesi József Falus Iván Országos Képesítési Keretrendszer 3. Az OKKR felsőoktatási szintjei leírására vonatkozó javaslat elkészítése

2 Tartalomjegyzék I. Az illeszkedés alapelvei és az ezekkel kapcsolatos útmutatók II. Nemzeti keretrendszerek Átfogó keretrendszerek III. Az EKKR és az Európai Felsőoktatási Térség Képesítési Keretrendszere IV. Az illeszkedés módszertana (néhány alapvető szempont) V. Az illeszkedésről elkészítendő jelentés VI. Néhány következtetés a nemzeti keretrendszer számára Irodalom függelék Criteria and procedures for referencing national qualifications levels to the EQF függelék Qualifications framework for the European Higher Education Area Criteria and procedures for self-certification

3 I. Az illeszkedés alapelvei és az ezekkel kapcsolatos útmutatók A nemzeti képesítési keretrendszerek (rendszerek) EKKR-hez történő illesztése igen fontos eleme az Európai Parlament és a Tanács ajánlásaiban (2008) meghatározott céloknak és az EKKR működtetésére vonatkozó javaslatoknak. Ezek többségét az 1. sz. alprojekt több tanulmánya részletesen tárgyalja, ebben az elemzésben elsősorban az illeszkedés lehetséges módszertanára, illetve a szükséges eljárások meghatározó tartalmi elemeire térünk ki. Az EKKR-ajánlás kimondja, hogy a tagállamok az Európai Képesítési Keretrendszert referenciaeszközként használják a különböző képesítési rendszerek képesítési szintjeinek összehasonlításához ( ) és 2010-ig kapcsolják össze nemzeti képesítési rendszereiket az Európai Képesítési Keretrendszerrel, különösen azáltal, hogy képesítési szintjeiket átlátható módon az ajánlás II. mellékletében meghatározott szintekhez viszonyítják, és szükség szerint nemzeti képesítési keretrendszereket fejlesztenek ki a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban. Így tehát az ajánlás a tagállamokra bízza, hogyan illesztik hozzá saját képesítési szintjeiket az EKKR-hez. Azonban tekintettel arra, hogy az egyik fő cél a nemzeti rendszerek közötti összehasonlítás, ezt a nemzeti illesztési folyamatot úgy kell megtervezni, hogy az más országok számára is világos legyen és bizalmat keltsen. Ehhez olyan elfogadott szempontrendszerre van szükség, amely útmutatást ad a nemzeti eljárások számára, és megkönnyíti a képesítések összehasonlítását. A szempontoknak biztosítaniuk kell, hogy az információ és dokumentáció»» releváns;»» transzparens;»» összehasonlítható;»» bizalmat ébreszt. Az Európai Bizottság már 2008-ban kiadott egy rövid útmutatót, amelyben lefekteti az illeszkedési folyamat alapelveit (lásd függelékek). Ezek világosak, és sok tekintetben igen hasonlóak az Európai Felsőoktatási Térség keretrendszeréhez történő kapcsolás elveihez. Ugyanakkor nyilván nem adnak konkrét kapaszkodót és főként megfelelő módszertant az illesztési eljárásra, különösen nem a nemzeti képesítési keretrendszer szintjei és az EKKR szintjellemzői közötti összehasonlításra. Ahogyan a tagállamokban a nemzeti keretrendszerek megvalósítása előrehalad, nyilvánvalóan egyre gyarapszik a tudás és a tapasztalat az ilyen rendszerekről és a vonatkozó módszertani megközelítésekről. Az illeszkedési kritériumok általános irányt adnak az illesztési eljárásnak. E kritériumokat azonban a gyakorlatnak kell igazolnia és továbbfejlesztenie. Ez azt jelenti, hogy az illeszkedési kritériumokban történő megegyezés csak az első lépést jelenti, ezek alkalmazását további útmutatásnak, rendszeres tapasztalatcserének, a jó gyakorlatok megosztásának kell követnie. A Nemzeti Koordinációs Pontok és a kísérleti projektek ebben fontos szerepet töltenek be. 1 Az Európai Bizottságnak az EKKR-t magyarázó 2008-as dokumentuma már az első illeszkedési projektek megkezdésekor ad néhány konkrét választ. Jelzi pl., azt a gyakori problémát, amikor egy nemzeti képesítési keretrendszer bizonyos része a három EKKR oszlop egyikének szempontjából tökéletesen illeszkedik egy adott EKKR-szinthez, ugyanakkor egy másik dimenziója alapján jobban illene egy másik szinthez. A legfontosabb tanács ilyenkor az, hogy az EKKR táblázatot nem az egyes oszlopok szerint kell olvasnunk. Ha egy adott szintről akarunk tájékozódni, az egész sort (tehát mindhárom osz- 1 Criteria and procedures for referencing national qualifications levels to the EQF, Annex to the note of 6 November

4 lopot) együtt kell kezelnünk, ráadásul minden szintjellemző magában foglalja az alatta lévő szint eredményeit. Egy adott szint teljes megértése csak az alatta lévő szinttel való összehasonlításban érhető el. Tehát tekintettel az európai képesítési rendszerek sokszínűségére, gyakran előfordulhat, hogy a nemzeti rendszer bizonyos részei (vagy bizonyos képesítései) az EKKR egy adott oszlopa szerint egy bizonyos szintbe sorolhatók, de ugyanakkor egy másik oszlop szerint egy másik szintbe illenének. Nagyon különböző képesítések lehetségesek a tudás összetettsége vagy éppen a szükséges készségek skálája szerint, de mindkettőt egyformán nehéz lehet megszerezni. Ilyen esetekben a javaslat az, hogy az egész EKKR sort kell alapul venni (tudás, készségek, kompetencia), és az egészet tekintve kell megítélni, hogy mely szinthez illeszkedik legjobban (best fit) az adott képesítéscsoport. A jellemzők ilyen értelmezése megtalálhatja a vizsgált képesítés gravitációs középpontját, és megkönnyítheti annak eldöntését, hová helyezzük az adott képesítést az EKKR-hez képest. Így az is nyilvánvaló, hogy soha nem érhető el a tökéletes vagy abszolút illeszkedés az EKKR szintjeihez ehelyett kell alkalmaznunk a legjobb megfelelés (best fit) elvét. A Bizottsági Útmutató alapelvei közül jelen tanulmány a következő szempontra helyezi a hangsúlyt:»» A megfeleltetési eljárásban bizonyítani kell, hogy a nemzeti keretrendszer és a hozzá kapcsolt képesítések tanulási eredményeken alapszanak (illetve a felsőoktatás esetében ECTSkrediteken is), továbbá az EKKR esetében a nem formális és informális tanulás elismerésére vonatkozó mechanizmusok társulnak hozzájuk illetve ahol ezek nemcsak a felsőoktatásban léteznek, kreditrendszerek is.»» Nyilvánvaló és világos kapcsolat áll fenn a nemzeti képesítési keretrendszer képesítései és az EFT-keretrendszer ciklusjellemzői között; illetve a nemzeti képesítési keretrendszer (rendszer) szintjei és az EKKR-szint jellemzői között (itt már különbség van!).»» A minőségbiztosítási rendszerek hivatkoznak a nemzeti képesítési keretrendszerre és megfelelnek a vonatkozó európai elveknek.»» Az eljárást az érdekelt minőségbiztosításért felelős testületek egyetértésükkel látják el. II. Nemzeti keretrendszerek Átfogó keretrendszerek A nemzeti képesítési keretrendszerek általában az adott oktatási-képzési rendszer szisztematikus leírását adják, azáltal, hogy kifejezik egy adott képesítési szint és a benne foglalt képesítések elvárt tanulási eredményeit, vagyis hogy az adott képesítést megszerző egyén mit tud, ért és milyen cselekvésre képes a tanulási folyamat sikeres befejezésével. A keretrendszer általában egy adott alrendszer vagy az egész képzési rendszer valamennyi képesítését felöleli, továbbá bemutatja a képesítések egymáshoz való viszonyát és azt, hogy a tanulók hogyan mozoghatnak az egyes képesítések között. A keretrendszerek a hangsúlyt a tanulási eredményekre és a képesítésekhez vezető lehetséges tanulási utakra helyezik az egész életen át tartó tanulás szellemében. Ezért játszanak olyan fontos szerepet a bolognai folyamatban is; a szerkezeti reformok alappillérei (az új képzési szerkezet és a képzési programok létrehozásában a képesítések elismerésében, valamint a minőségbiztosítási rendszerek kialakításában). Valójában a minőségbiztosítási rendszereknek világos és mérhető célokat és sztenderdeket kell tartalmazniuk, ezért nem nélkülözhetik a jövőben a képesítési keretrendszereket. A társadalom sem nélkülözheti a megfelelő tájékoztatást a képesítésekkel rendelkezők kompetenciáiról, erre szükség van a belső és külső értékeléshez és az elismeréshez is. A nemzeti keretrendszerek számos funkciót tölthetnek be, de mindig az adott nemzeti célokhoz igazodnak és a nemzeti szabályozó rendszer részei. 4

5 Európai szinten jelenleg két átfogó keretrendszer létezik: (i) Az Európai Felsőoktatási Térség Képesítési Keretrendszere (2005), amelyet a bolognai folyamat 46 aláíró állama hagyott jóvá. Az EFT keretrendszer a felsőoktatásra koncentrál és a már jól ismert dublini kimeneti jellemzőkön alapszik, amelyek meghatározzák a felsőoktatás négy ciklusát (három ciklus és az első ciklushoz kapcsolódó rövid ciklus). (ii) Az egész életen át tartó tanulás támogatására létrehozott Európai Képesítési Keretrendszer (2008), amelyet az Európai Parlament 2008 áprilisában fogadott el. Fő célja az egész oktatási-képzési rendszer leírása nyolc képesítési szint segítségével, amelyben minden szintet a jellemzők három csoportja határoz meg. Mindkét metakeret erős bázist kíván teremteni a nemzetközi kooperációra, a kölcsönös bizalom erősítésére és az összehasonlíthatóságra, az elismerés és a csatlakozó államok közötti mobilitás elősegítésére. A nemzeti és egyéb, a nemzeti rendszerekre ható rendszerekről szerezhető ismeretek fejlesztése megkívánja, hogy pontosabb képet szerezzünk a képesítési keretrendszerekről. A nemzeti képesítési keretrendszerek a kulcsot jelenthetik ahhoz, hogy megértsük, milyen típusú tanulás ismerhető el egy adott országban, mennyire értékeljük ezeket, és hogy a képesítési rendszer hogyan ismeri el őket. Ezáltal a nemzeti keretrendszer egy ország képzési rendszerének jobb megismeréséhez is vezethet. A rendkívül összetett és egyedi nemzeti képesítési rendszerek között fordítóeszközként szolgáló EKKR ezt a megértést segíti elő a tanulási eredményekre alapozott nyolc szint segítségével. Ezért nagyon fontos tehát, hogy a nemzeti keretrendszereknek az EKKR-hez történő, viszonyítása, kapcsolása egy átlátható, jól követhető folyamat, eredménye pedig egy könnyen áttekinthető, meggyőző jelentés legyen. Az illeszkedési eljáráshoz viszont elengedhetetlen, hogy a nemzeti képesítési rendszerek megalapozott és elfogadott képesítési szintekkel rendelkezzenek, azért hogy a fordítás szilárd alapjául szolgáljanak. A kormányzatok szintén tudni kívánják, hogy az adott országban a képesítések által elért kompetenciák szintjei hogyan viszonyulnak más országokéhoz, a gazdaság versenyképessége nagyban függ a viszonyítástól. Ez a viszonyrendszer, a nemzeti és metakeretek céljai és működése közti különbségek felismerése határozza meg az illesztési folyamat módját és módszereit. III. Az EKKR és az Európai Felsőoktatási Térség Képesítési Keretrendszere Az EKKR ajánlások szerint az illesztési eljárás összes kritériumát úgy állapították meg, hogy az figyelembe vegye az EKKR és az Európai Felsőoktatási Térség Keretrendszere közti kapcsolatot. Bár a két keretrendszert más-más politikai kezdeményezés hívta életre, mégis átfedés van a kettő között célokban és időzítésben egyaránt. Tekintettel arra, hogy az EKKR 5 8. szintjei teljesen kompatibilisek az EFT első, második és harmadik ciklusával és e ciklusokon belül a köztes képesítések befogadásának lehetőségével, ilyen értelemben az EFT keretrendszere a teljes EKKR részének tekinthető. Ezt a nemzeti szinteknek is tükrözniük kell, és természetesen az EKKR-hez illeszkedés kritériumainak és a bolognai folyamatban meghatározott megfeleltetési szempontoknak is kompatibiliseknek kell lenniük. Ugyanakkor a bolognai folyamatban (ez viszont nem igaz az EKKR-re!), a nemzeti keretrendszer megfeleltetését az EFT keretrendszerének a nemzeti képesítési keretrendszer fejlesztése utolsó lépésének tekintik. Egy végső hitelesítési eljárás keretében azt értékelik, mennyire jutottak az aláíró államok felsőoktatási rendszerük átalakításában. Így a megfeleltetési eljárás legfőbb célja, hogy bizonyítsa a kialakított új szerkezet kompatibilitását. Az eljárás amelyben, akárcsak az EKKR esetében követelmény a külföldi szakértő részvétele és az annak eredményét közreadó jelentés alapfeltétele a nemzeti képesítési keretrendszer nemzetközi hitelének. A bolognai folyamat keretében eddig hét ország (Anglia, Észak-Írország és Wales; Skócia; Hollandia; Írország; Németország; Dánia és Belgium Flamand Közösség) adta ki a megfelelés igazolásául 5

6 szolgáló jelentést. 2 Azok az országok, amelyek már az EKKR ajánlás megjelentése előtt is fejlett képesítési keretrendszerekkel rendelkeztek (elsősorban az Egyesült Királyság és Írország) vállalták, hogy először az EFT képesítési Keretrendszerével hasonlítják össze nemzeti rendszerüket, majd később pedig az EKKR-rel. Ez a folyamat persze demonstrációként, példaként szolgált a többi tagállam számára. A bolognai folyamat keretében megtartott szemináriumok (lásd Bologna Munkaprogram: a megfeleltetési folyamathoz kapcsolódva különösen az alábbi, mindkét keretrendszert érintő kihívásokra hívták fel a figyelmet:»» A felsőoktatás határai országonként nagyon különbözőek»» A kreditrendszer (ECTS) megvalósítása nagyon sokféle értelmezés, megközelítés alapján történik, de ez egy létező rendszer, viszont az ECVET megvalósításával kapcsolatban még nagyon kevés tapasztalat van»» A két keretrendszer koordinációja igen különböző nemzeti és európai szinten egyaránt»» A képesítési rendszerek igen erős minőségbiztosítási rendszereken nyugszanak ám ezek országonként különböző ütemben fejlődtek a két szektorban (felsőoktatás, szakképzés). Ez viszont beszűkítheti a kölcsönös bizalom zónáit a felsőoktatási és szakképzési szektor között. Az eddigi tapasztaltok arra is figyelmeztetnek, hogy a képesítési keretrendszerek nem statikusak, sokkal inkább egy dinamikusan fejlődő oktatási rendszer és oktatáspolitika részei. Ha elfogadták azokat, és átmentek a hitelesítés szűrőjén, nem lenne szerencsés, ha a fiókban végeznék vagy figyelmen kívül hagynák őket. Folyamatos fejlesztésre, reflexióra van szükségük. Ezt a folyamatot be kell építeni az oktatási rendszerek és intézmények minden napjaiba, anélkül hogy bonyolult adminisztratív eljárásokat hoznánk létre. A nemzeti keretrendszer megfeleltetését, a metakeretekhez történő illesztését csak akkor kell megismételni, ha az jelentős változásokon ment keresztül, amelyek alapvetően megváltoztatnák a már korábban benyújtott jelentést is (ilyen lehet például a szintek számának változása vagy a szintleírások számottevő átalakítása). Tehát nincs szükség a jelentés rendszeres megismétlésére. Az új képesítések szintekbe sorolása önmagában nem igényli a megfeleltetési vagy illeszkedési eljárás megismétlését. IV. Az illeszkedés módszertana (néhány alapvető szempont) Összehasonlítás más keretrendszerekkel A képesítési rendszer leírható, mint a képesítés odaítéléséhez vezető struktúrák és folyamatok összessége, és ennek a rendszernek a részeként a szintek implicite már megfogalmazódnak. Ez azt jelenti, hogy gyakran sejtjük, hogy egy képesítés milyen szintű, de előfordul, hogy ezt többféleképpen értelmezzük. A képesítési keretrendszer explicitté teszi ezeket a szinteket azáltal, hogy tanulási eredményekben leírt szintjellemzőket rendel hozzájuk. Ez a legfontosabb ahhoz, hogy az egyik rendszerben lévő képesítéseket össze tudjuk hasonlítani egy másik rendszer képesítéseivel, tehát ez teszi lehetővé az egyik keretrendszer szintjeinek és szintjellemzőinek összehasonlítását a másikéval. Annak ellenére, hogy a szintjellemzők elemei országonként igen változatosak lehetnek, ez nem teszi lehetetlenné a két keretrendszer összehasonlítását. A nemzetközi összehasonlíthatóság kétségkívül legfontosabb fejleménye Európában az EKKR megszületése volt. Mint fordítóeszköz, az EKKR lehetővé teszi a nemzeti keretrendszerek átlátható, szisztematikus összehasonlítását. Ehhez azonban a tagállamoknak 2012-ig hozzá kell illeszteniük saját képesítési rendszerüket (keretrendszerüket) az EKKR-hez. Ezt eddig a tagállamok közül csak az Egye- 2 Ezek megtalálhatók a bolognai folyamat honlapján ( és az ENICNARIC honlapon ( 6

7 sült Királyság, Írország és Málta tette meg. Már az Európán kívüli világ pl. Új-Zéland, Ausztrália, India és Kanada is érdeklődik az EKKR iránt. Átláthatóság Az átlátható keretrendszert könnyű értelmezni és használni, következetes terminológiát alkalmaz és eligazítja a tanulókat. További vonása, hogy feltünteti az előrehaladási útvonalakat. Ugyanakkor, bár maga a keretrendszer lehet átlátható, a felszín alatt akadhatnak képesítések és egységek, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem átláthatóak. A keretrendszerhez tartozó képesítések megalkotásának folyamata (illetve a meglévő képesítések jellemzőinek elkészítése) nem egyszerű feladat. Ebben az estben az átláthatóság azt jelenti, hogy az egész folyamatot, az akkreditációt megfelelő minőségű evidencia támasztja alá. A nemzetközi dimenzióban az átláthatóság főként az összehasonlítás megkönnyítésének, a képesítések elismerésének, a tanulás és munkavállalás mobilitásának kontextusában jelenik meg. Az átláthatóság teszi lehetővé a képesítésekről a hatékony információcserét, annak érdekében, hogy azokat az adott országon kívül is értsék, azonosítsák és összehasonlítsák a munkaerőpiacon, az oktatásban és a szélesebb társdalomban. Az EKKR szándéka szerint elősegíti a nemzeti képesítési rendszerek átláthatóságát, azáltal, hogy lehetővé teszi a nemzeti keretrendszerek egymással való összehasonlítását. A tanulási eredmények és illeszkedés A tanulási eredmények nélkülözhetetlen építőkövei az EKKR-nek, a 3. 3 kritérium kimondja, hogy a nemzeti keretrendszernek vagy képesítési rendszernek és a benne foglalt képesítéseknek bizonyíthatóan tanulási eredményeken kell alapulniuk. Nyilvánvaló, hogy számos országban a tanulási eredmények szemlélet csak fokozatosan honosodik meg, és irreális lenne elvárni, hogy a tanulási eredményekre történő áttérés befejeződjön mielőtt az illesztési folyamatot megkezdik. Ezért a harmadik feltételt gyakran úgy értelmezik, mint erős késztetést a tanulási eredmények alkalmazására, nem pedig mint visszatartó erőt a folyamatos áttérés megkezdésére. A tanulási eredmények megfogalmazását és alkalmazását úgy is értelmezhetjük, mint kapcsolódási pontot a képesítések átvihetőségét segítő rendszerekkel és mechanizmusokkal (kreditátviteli rendszerek és a nem formális és informális tanulás eredményeinek elismerése.) Tehát azoknak az országoknak, amelyek saját képesítési szintjeiket az EKKR szintjeire kívánják vonatkoztatni, explicitté kell tenniük ezeket a szinteket és tanulási eredményekben kell azokat meghatározniuk. Míg a formális nemzeti képesítési keretrendszer nem előírás az illeszkedéshez, a tanulási eredmények irányába történő elmozdulás és a képesítési szintek világos felsorolása elengedhetetlen. Az egész építmény alapkövei és a híd az oktatás és képzés eredményeinek összehasonlítására a nemzeti képesítési keretrendszerek. 4 Kompetencia A képesítések meghatározásában a kompetencia fogalma országonként változó. Az utóbbi években a kompetenciák különböző típusainak kombinációja irányába történő elmozdulás bizonyult hasznosnak a munkaerőpiac és az oktatási szektor mobilitásának elősegítésében. Ez azonban értékelési problémákat vet fel. Az újonnan megjelenő kompetenciák új értékelési módszereket kívánnak. Egyes értékelési formákat az oktatási szektor részesít előnyben, másokat a gazdaság. Az értékelési formák hatással lehetnek 3 Criteria and procedures for referencing national qualifications levels to the EQF, Annex to the note of 6 November Criterion 3: The national qualifications framework or system and its qualifications are based on the principle and objective of learning outcomes and linked to arrangements for validation of non-formal and informal learning and, where these exist, to credit systems. 4 The Bologna Process Independent Assessment The first decade of working on the European Higher Education Area Executive summary, overview and conclusions, CHEPS, ICHER, ECOTEC. 7

8 arra is, hogy a munkáltatók vagy az oktatási szektor mennyire bíznak a képesítésekben, ez viszont viszszahat a képesítésekbe és az azokat magukban foglaló rendszerekbe vetett bizalomra. Szintek A képesítési rendszerben lehetséges előrehaladást a képesítési szintek határozzák meg. A szintek száma országonként változó, és az egyes szintjellemzők meghatározása lehet szűkebb vagy előíróbb. Ahol a szintek előíró jellegűek lettek, ott a keretrendszerek nehezebben tudtak befogadni bizonyos oktatási szektorokat (főként a felsőoktatást). Ugyanakkor, ahol a szintek kevésbé előíró jellegűek és képesek minden tanulási kontextus befogadására, ott a képesítések és a rendszerek kevésbé összehasonlíthatóak. Ezek a tényezők kihatnak a más képesítési keretrendszerekkel történő összehasonlításra, és a különböző tanulási formák elismerésére. Továbbá a legtöbb új európai keretrendszer a már létező képesítési rendszert veszi figyelembe. Ez a pragmatikus kiindulópont viszont megnehezíti a szintek bármilyen koncepció által alátámasztott illesztését. Best fit Az indikátorok (jellemzők) használata a különböző keretrendszerekben más és más. Pl. lehet, hogy egy képesítésnek az adott szint minden indikátorának meg kell felelnie, vagy elegendő, ha a képesítés vagy egység csak egytípusú indikátornak felel meg, illetve az indikátort a best fit elve alapján alkalmazzuk, és a képesítést vagy komponenst arra a szintre helyezzük, ahova leginkább illeszkedik. Ez a típusú döntés, vagyis, hogy e szabályokat hogyan alkalmazzuk, fontos tényező annak eldöntésében, hogyan írjuk meg az indikátorokat. Pl. a laza, best fit megközelítés lehetővé teszi, hogy az indikátorok példaként szolgáljanak, míg ha precízebb azonossághoz ragaszkodunk, akkor az elvontabb indikátorokat kell alkalmaznunk, ha nem akarjuk, hogy azok nagyon szigorúan megkössék, mely képesítések vagy komponensek kerülhetnek a keretrendszerbe. Az illeszkedés technikai (metodikai) kérdései A jelenlegi rendszerek és a már lefolytatott illeszkedési eljárások tapasztalata szerint a folyamat nagymértékben függ a szintjellemzők értelmezésén, és további indikátorokra, benchmark -okra van szükség, ha tartalmat kívánunk adni az illesztési eljárásnak. Az a munka, amelynek eredményeként világosan lefektetjük, hogy melyek a megfelelés elégséges feltételei, még hátra van. Az eddigi tapasztalatok szerint:»» A megfelelés a szintjellemzők összehasonlításán alapszik, de ez soha nem jelent nyilvánvaló azonosságot, a döntés gyakran értelmezés kérdése.»» Többféle megközelítés létezik az összehasonlításra, valamennyinek van erőssége és gyengéje.»» Más külső referenciák is szükségesek a döntéshez, amelyek megmagyarázzák, igazolják és alátámasztják a bizonyítási eljárást. Ha eleget akarunk tenni annak a feltételnek, hogy nyilvánvaló és világos kapcsolat áll fenn a nemzeti képesítési keretrendszer (rendszer) szintjei és az EKKR-szint jellemzői között, bizonyítható kapcsolatot kell találnunk a nemzeti keretrendszer és az EKKR referencia szintjei között, de hogyan is tudjuk ezt hitelt érdemlően bizonyítani? A szintjellemzők a tanulás tipikus eredményeit fejezik ki a rendszer minden szintjén. Általában a tanulási eredmények bizonyos kategóriáit, területeit tükrözik mint a tudás, a megértés, az intellektuális készségek, gyakorlati készségek, munkával kapcsolatos szerepek és gyakorlatok, felelősség, önállóság és a kreativitás formái. 8

9 Maguk a jellemzők vagy egyszerű felsorolások, vagy rövid kijelentések, bár léteznek keretrendszerek, amelyek minden szintre egész bekezdéseket használnak egységesített formában. A keretrendszerben a tanulási eredmények területi felosztása és maguk a területek országonként változnak. Példaként nézzük meg, hogyan működik ez a folyamat az EKKR és a Skót Kredit és Képesítési Keretrendszer (SCQF) összehasonlításában. Az EKKR szintjellemzői a következők:»» tudás elméleti és ténybeli»» készségek kognitív (logikai, intuitív és kreatív gondolkodás); gyakorlati (kézügyesség, és a módszerek, anyagok, szerszámok, eszközök használata)»» kompetencia felelősség és autonómia (A fenti elemek részletes értelmezése megtalálható az EKKR dokumentumokban, illetve minden ország a saját keretrendszerének szempontjából maga is elemzi ezeket.) Ugyanakkor a 2001-ben elindított SCQF a jellemzők 5 kategóriáját használja. A kétféle jellemzőcsoport összehasonlítása EKKR Tudás Kognitív és gyakorlati készségek Kompetencia felelősség és autonómia SCQF Tudás és megértés Általános kognitív készségek Gyakorlat: alkalmazott tudás és megértés Kommunikációs IT és számolási készségek Autonómia, elszámoltathatóság együtt munkálkodás másokkal Tudás, megértés, felfogás stb.:»» EKKR: a tudás explicit leírása minden szinten megtalálható, de a megértés/felfogás a legtöbb szinten nem jelenik meg.»» SCQF: a tudás mint tartalom minden szintet jellemez megkülönböztetik típusonként, kiterjedés, mélység szerint; a kritikus megértés, gyakran a tudás a tudásról a felsőbb szinteken fontos. Készségek:»» EKKR: a készségek tartalomként, de nem folyamatként jelennek meg; világosan minden szintet jellemeznek, de a legtöbb szinten részben a probléma megoldáshoz kapcsolódóan.»» SCQF: a készségek három területen találhatók meg és nagyon különbözőek az egyszerű szerszámok használatától a kommunikációs, matematikai és IT-készségeken keresztül a komplex kutatási készségekig. Felelősség, elszámoltathatóság és autonómia:»» EKKR: nagyon sokféle ötlet és terminológia jelenik meg, de a legtöbb csak egy-két szinten.»» SCQF: ezek az elemek egyetlen területen jelennek meg, amely a folyamatokkal foglalkozik; de a részleteket illetően ennek a területnek a tanulási eredményei sokkal részletezettebbek, mint az EKKR-é. 9

10 A szintjellemzők keresztillesztése (Cross referencing) Ahol a szintjellemzők felsorolásszerűen jelennek meg, ezek vagy a tartalomra helyezik a hangsúlyt (főnevek), vagy a folyamatokra (inkább igék), és sok keretrendszer, így az EKKR is, mindkét megközelítést használja. Ha két keretrendszer nagyon különbözik abban, hogy a tanulási eredmények hasonló típusait hogyan közelíti meg, ez megnehezíti az összehasonlítást. Például egyes keretrendszerek megkülönböztetik a tudás fajtáit és összetettségét a különböző szinteken (ilyenek az EKKR és az SCQF jellemzői), míg mások inkább annak a folyamatnak a területeire és komplexitására koncentrálnak, amelyben a tudást használják (pl. az angol jellemzők). Továbbá mindkét keretrendszer szintjellemzői többé- kevésbé aszerint is megkülönböztetik a szinteket, hogy az egyes típusokban hogyan jellemzik a feladatokat, tevékenységeket, kontextust, de ebben az esetben is nagyon különböző részletességgel. A keretrendszerek összehasonlításával kapcsolatban igen gyakori kérdés a legjobb megfelelés (best fit) fogalma. Ezt gyakran idézzük, de kevéssé tudjuk meghatározni. Az SCQF illesztési folyamatban a best fit a következőt jelenti: (i) Az Egyesült Királyság keretrendszereinek minden szintjét csak az EKKR egy szintjének kell megfeleltetni. (ii) Elfogadható, ha indirekt bizonyíték van a megfelelésre például az Egyesült Királyság keretrendszereiben létezik olyan szint, amely többet vár el, mint az EKKR 3. szint és kevesebbet, mint az EKKR 5. szint, ez közvetett bizonyítéknak tekinthető arra, hogy ez a szint az EKKR 4. szintjéhez illeszkedik, még akkor is, ha erre nincs közvetlen bizonyíték Így tehát a legjobb megfelelés elve hasznos lehet. Ugyankor a hitelesség azt kívánja, hogy az illeszkedési eljárásokat megalapozott elemzésekre építsük, és ehhez szükség van megfelelő alapra a szintjellemzők értelmezéséhez. Az összehasonlítás fő elemei Tekintettel a fenti különbségekre, az illlesztési folyamatot egy általános összehasonlítással kezdték annak érdekében, hogy közös elemeket találjanak a két keretrendszer között (ez egyben az EKKR-jellemzők alapos elemzését is jelenti, hogy képet alkothassunk az EKKR szintek jelentéséről). Először tizenegy közös kulcselemet találtak, majd ezt lecsökkentették ötre:»» Tudás beleértve a megértés tartalmát is,»» Készségek főként intellektuális, mint például az információkezelés, és a magasabb szinteken a kutatási készségek,»» Problémák beleértve az ítéletalkotást a szükséges cselekvések, módszerek, anyagok stb. megválasztásában,»» Összetettség (munkáé vagy tanulásé) főként a feladatok, cselekvések és kontextusok leírására,»» Felelősség ide tartozik az elszámoltathatóság, az autonómia, az ellenőrzés és a menedzsment. A fenti elemek mindegyikénél az illeszkedést nem csak egy terület bizonyította. Kivétel volt a felelősség, amely csak egyetlen területről jött minden jellemzőcsoportnál. Ez megerősítette azt a nézetet, hogy a területek puszta összehasonlítása nem a legjobb megközelítés és ellentmond a területek belső integritásának is. 10

11 Az összehasonlítás tanulságai Az összehasonlítás számos kérdést vetett fel, amelyek a két keretrendszer szintjeinek közvetlen összehasonlítását megnehezítették:»» A nemzeti keretrendszer szintjellemzőinek egyes területei formailag és koncepcionálisan egyaránt jelentősen különbözhetnek az EKKR területeitől.»» Az egyes elemek illeszkedésének bizonyítékai tartalmat és folyamatot egyaránt magukban foglalnak, értelmezni kell őket.»» Az előrehaladás a szintjellemzők egyes területein nem mindig folyamatos és világos, vannak hiányosságok. Például egy kulcselem megjelenik a 2. és 4. szinten, de a 3. szinten nem, vagy vannak átfedések (a kulcselemet pontosan ugyanúgy írják le a két vagy több szinten), vagy egy kulcselem leírása szomszédos szinteken nagyon kifinomult például a készség kimenetek az EKKR-ben a 2. szinten rutinproblémák megoldása, a 3. szinten problémamegoldás, a 4. szinten konkrét problémák megoldása.»» Bizonyos kulcselemek, amelyek közösek a két keretrendszer jellemzői között (pl. ellenőrző felelősségek vagy kutatási készségek), más-más szinteken jelennek meg és tűnnek el.»» A nemzeti keretrendszer szintjellemzői ugyanazokat a kifejezéseket használják, de más-más szinteken alkalmazzák őket, a kulcselemek különböző aspektusaira, vagy más-más kulcselemekre. Tehát ha ezek az összehasonlítások önmagukban nem elegendőek, az illesztési folyamatnak más külső referenciákat is kell találnia, amelyek megmagyarázzák a szintek jelentését és szándékait, és alapul szolgálhatnak a jellemzők értelmezésére. A külső referenciák szerepe A szintjellemzők elemzésén kívül minden eddigi illesztési eljárás megvizsgálta, hogy milyen módon tudná összehasonlítani a szintek jelentését és céljait. Ezeket a jelentéseket minden nemzeti keretrendszerben a képesítésekben és a bennük foglalt utakban lehet megtalálni. Ezek mint külső referenciapontok adnak értelmet a jellemzőknek szakértők és laikusok számára egyaránt. Az egyik jól megalapozott külső referencia az EKKR felső szintjei és az EFT keretrendszer között megteremtett kapcsolat, nevezetesen az ún. dublini jellemzők. Ez a kapcsolat megmutatja, hogy a különböző bolognai ciklusokhoz kapcsolódó képesítések hol helyezkednek el az EKKR-ben, és így ezek a jellemzők külső referenciaként használhatók. Azonban azt látnunk kell, hogy ez az egyetlen világos kapcsolat az EKKR-rel összefüggő konkrét képesítésekkel vagy képesítéstípusokkal, kivéve egy alapképesítésekre történő utalást, például az iskolát lezáró bizonyítványok, amelyek feltehetően az általános iskolára utalnak az 1. szinttel összefüggésben. Tehát a keretrendszereket többféleképpen lehet összehasonlítani a szintjellemzők segítségével. Bármilyen módszert alkalmazunk is, az összehasonlítás folyamata értelmezést igényel, és a kapott eredmények gyakran további kihívást jelentenek. A külső referencia pontok hiánya az EKKR szintjellemzőinek számos értelmezését teszi lehetővé. A folyamat megbízhatóságának javítására szükség van tehát külső referencia pontok alkalmazására, ilyenek például a már jól ismert képesítés típusok. Gyakran alkalmaznak kiegészítő teszteket is: (a) néhány képesítést (képesítéscsoportot) hozzákapcsolnak mindkét keretrendszerhez, (b) a hazai keretrendszer és az EKKR szintjeit egy harmadik keretrendszerhez hasonlítják. 11

12 Az illesztési folyamatban gyakran felmerülő kérdések»» Az NKK megvalósításához megfelelő stratégia, tervezés stb. szükséges, de lehet, hogy fokozatosan kellene megvalósítani.»» Tanulási eredmények mi lesz, ha a keretrendszer csak kirakat, de a rendszer nem tanulási eredményeken alapszik?»» Szereplők bevonásának hiánya ez nyilván nagyon különböző fentről, illetve alulról vezérelt rendszerek esetében.»» Az illeszkedés időzítése, európai elvárások.»» Milyen problémákat jelent, hogy a keretrendszerek elkészítésével párhuzamosan zajlik az EKKR-hez történő illesztés (egyes országokban a hangsúly már az illeszkedési folyamaton van)?»» Az európai országokban az EKKR-hez történő illesztés folyamata szorosan összekapcsolódik a képesítéseknek a nemzeti keretrendszer szintjeibe történő besorolásával, és ez a folyamat viszont segítséget is nyújthat az illesztésnél.»» Az első illeszkedési eljárásoknál evidencia volt, hogy a nemzeti keretrendszer szintjeit hasonlítják az EKKR szintjeihez, és nem fordítva. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez nem egyértelműen teljesíthető azokban az országokban, amelyekben csak a közelmúltban kezdték meg a nemzeti keretrendszer megalkotását.»» Hogyan valósul meg az átláthatóság, ha a nemzeti keretrendszer is (legalábbis részben) az EKKR jellemzőit használja? Az EKKR-hez történő illesztésre eddig igen kevés példa van, kizárólag azok az országok fejezték be a folyamatot, amelyek már az EKKR előtt is rendelkeztek nemzeti keretrendszerrel. Ebből következően az eddig alkalmazott módszertanok is erősen tükrözik az angolszász országok kész keretrendszereit, illetve azok fejlődésének folyamatát. Ezek elemzésére a skót példán kívül az ír is érdekes lehet. Írországban»» Az illeszkedési eljárás fő irányelveit 2008 szeptemberében elfogadták»» Modellként az EFT-keretrendszernek történő megfeleltetést használták (2006. szeptember)»» Nemzeti Koordinációs Bizottságot állítottak fel az eljárás lebonyolítására»» Alapvető útmutatóként használták az EKKR Tanácsadó Csoport által kiadott 10 szempontot A módszertani megközelítés a következő elemeket használja: 1. A két keretrendszer és azok céljainak általános összehasonlítása, beleértve a keretrendszerek felépítésének összehasonlítását, az alapjukat képező tanulási eredmények koncepcióját és a szintek meghatározásnak módját. 2. Módszer meghatározása a két keretrendszer szintjeinek összehasonlítására a tanulási eredmények alapján. 3. A nemzeti keretrendszer és az EKKR szintjellemzőinek összehasonlító elemzése, amely korábbi, a nemzeti keretrendszert és más keretrendszereket összehasonlító munkán alapszik, különösen a nemzeti keretrendszert a bolognai keretrendszernek megfeleltető jelentésen. 12

13 A vizsgálat eredményei:»» Az ír képesítési keretrendszerben és az EKKR-ben vannak alapvetően közös alkotóelemek, amelyek bizonyítják, hogy a két keretrendszer szintjeinek közvetlen összehasonlítása lehetséges és hogy a két keretrendszer hasonlóan értelmezi az alapjukat képező tanulási eredményeket.»» Ez azt jelenti, hogy a két keretrendszer szintjeinek érdemi összehasonlítása a tudás, készség és kompetencia elemekre, mint elsődleges összehasonlító tényezőkre, építhető.»» Az ír képesítési keretrendszer megfeleltetése a bolognai keretrendszernek világosan jelzi, hogy az ír szintek egyértelműen kapcsolhatók a négy bolognai ciklushoz.»» Mivel az EKKR-ajánlás kijelöli a bolognai ciklusok és az EKKR-szintek közötti megfelelést, a formális vizsgálat eredménye szerint az ír szintek az EKKR 5 8. szintjéhez illeszthetők.»» Az ír keretrendszer és az EKKR kimeneti meghatározásainak alapos elemzése megerősíti, hogy az ír szintek jól kapcsolhatók az EKKR 5 8. szintjeihez. És további illeszkedés bizonyítható az ír 5. és az EKKR 4. szint; az ír 4. és az EKKR 3. szint; az ír 3. és az EKKR 2. szint; az ír 1. és 2., illetve az EKKR 1. szint között. A fentiekből látható, hogy az Egyesült Királyságban valamennyi ország először elvégezte az EFTkeretrendszerrel történő megfeleltetést. Ez igen nagy hatással volt az EKKR-folyamatra. Számos koordinációs eszköznek, de főként módszertani megközelítésnek ez volt az előzménye. Külföldi szakértők bevonása Az európai ajánlások mindkét keretrendszer illesztési folyamataihoz nélkülözhetetlennek tartják nemzetközi szakértők bevonását. Szigorúan véve, ez a követelmény kizárólag az európai metakerettel történő összehasonlításra vonatkozik, elsősorban a kölcsönös bizalom erősítésére és nem a nemzeti reformokban való részvételre, amely változatlanul a nemzeti döntéshozók hatásköre marad. Az illeszkedési eljárásba bevonandó szakértők kiválasztása a nemzeti hatóságok kompetenciája. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes a külső szakértőket időben megismertetni a helyi oktatási-képzési szerkezettel, a képesítési keretrendszer kialakításának legfontosabb lépéseivel, ütemezésével, annak érdekében, hogy jelenlétüket a lehető legjobban kihasználhassuk. Számításba kell venni a nyelvi és kulturális különbségeket, csakúgy, mint az időkorlátokat. Ugyankkor a külső szemlélő nyilván abban is segíthet, hogy a folyamatban részt vevő helybéli csapat is képes legyen kívülről nézni saját oktatási-képzési rendszerét és a keretrendszer fejlesztésének folyamatát. V. Az illeszkedésről elkészítendő jelentés Az eddig jelentések szerkezete viszonylag egységes, különös tekintettel az Egyesült Királyság közösen benyújtott összegző jelentésére, amely azért is igen érdekes, mert tükrözi az alkotó államok összehangolási törekvéseit is. A jelentések általában a következő fejezeteket tartalmazzák: 1. Bevezető: a jelentés, illetve az összehasonlítás fő céljai és üzenetei, az EKKR rövid bemutatása, a nemzeti keretrendszer céljainak, működésének rövid áttekintése (esetleg rövid történeti áttekintés); 2. Az eljárás eredményének rövid összefoglalása (többnyire táblázatos formában, az egyes szintek illeszkedésének bemutatásával); 3. Az illesztési eljárásban részt vevő szervezetek, partnerek, felelősök megnevezése; 4. Az összehasonlítási folyamat lépéseinek rövid bemutatása előkészítés, első tervezet elkészítése és országos konzultációra bocsátása, a beérkezett reflexiók összefoglalása stb.; 5. Az alkalmazott kommunikációs stratégia bemutatása; 13

14 6. A képesítési keretrendszerhez kapcsolódó minőségbiztosítási rendszer szintjeinek, funkcióinak és szereplőinek bemutatása; 7. Az illesztésre vonatkozó 10 kritérium és az azoknak való megfelelés rövid bemutatása (a 2. pont keretében az összehasonlításhoz alkalmazott módszertan és a levont következtetések rövid leírása); 8. Az EKKR közös elveinek való megfelelés bemutatása a minőségbiztosítási politika és gyakorlat részletes bemutatás a 9 alapelv mentén; 9. Glosszárium; 10. Következtetések; 11. Mellékletek (a keretrendszer, szintjellemzők, előkészítő bizottság névsora stb.). A jelentésekből levonható tanulságok:»» A korai jelentések kiválóan tükrözik azt a folyamatot, amely mögött egy világosan átfogó oktatási-képzési reform részeként elképzelt, valódi, dinamikus, az illesztési folyamat kapcsán, illetve annak eredményeként is változó keretrendszer áll;»» Az illesztési folyamatnak jelenleg nincs általánosan elfogadott módszertana. Ezért a legjobb gyakorlat terjesztése elengedhetetlen, továbbá a külföldi szakértők bevonása és az átlátható folyamat segthetnek az érvényességre és megbízhatóságra vonatkozó aggodalmak eloszlatásában, egész Európában;»» A tanulás leírására és az országon belüli, illetve országok közötti összehasonlításra szolgáló európai szintű módszertan számos előnnyel jár. Ugyankor szükség van arra, hogy a tanulók, munkáltatók és minden más érdekelt tisztában legyen azzal, hogy az EKKR nagyon is általános építmény és hogy milyen következtetéseket vonhatnak le az összehasonlításból és mikor kell mélyebbre ásniuk a nemzeti keretrendszerben, ha konkrét képesítésekről kívánnak tájékozódni;»» Keresztillesztés: Ha a keretrendszer több mint 8 szintű (és nem csak lenyomata az EKKRnek ), ez nem feltétlenül nehezíti meg az illesztési folyamatot és módszertanilag jól megoldható;»» Konzultációs folyamat: valamennyi érdekelt bevonása, megkérdezése, a vélemények figyelembe vétele a végső jelentés elkészítésénél elengedhetetlen részei a folyamatnak,»» Nemzetközi szakértők: érdemes előre mérlegelni mit várunk el a külföldi szakértőktől, például tanácsadók legyenek vagy inkább külső referenciát, kontrolt jelentsenek a folyamatban. Az Európai Bizottság számos projektet indított a keretrendszerek közötti összehasonlítás megkönnyítésére, a jó gyakorlat terjesztésére. Egyik ilyen kezdeményezés az EQF-Ref projekt, 5 amely elősegíti a partner országok (Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Finnország, Németország és Hollandia) közötti együttműködést, részben a közös tanulás, részben a kölcsönös bizalom előmozdítására saját képesítési szintjeiknek az EKKR-hez kapcsolásában. A közös munka igyekszik jó eljárásokat kidolgozni a szintek összehasonlítására, és a végső jelentés szerkezetére. A projekt keretében eset tanulmányok készültek a partnerországok egyes lépéseiről és eljárásairól

15 VI. Néhány következtetés a nemzeti keretrendszer számára A nemzeti keretek közelítéseket tükröznek és ez az erősségük. A keretek absztrakt konstrukciók. A képesítési szintek (gyakran implicit) normáira épülnek és az a céljuk, hogy a képesítési rendszer realitásait tükrözzék, azáltal, hogy ezeket a képesítési szinteket explicitté teszik. Ugyanakkor a nemzeti keretrendszerek mindig egy összetett képesítési rendszer kodifikációi, leegyszerűsítései maradnak, és ezért nem meglepő, hogy soha nem képesek az általuk képviselt rendszer tökéletes tükrözésére. Ugyanakkor ez az absztrakció és az ezzel járó óhatatlan leegyszerűsítés nélkülözhetetlen, ha a nagyon sokféle képesítést egymáshoz való viszonyukban akarjuk megérteni és összehasonlítani. A képesítési szintek megalkotása feltételezi, hogy az adott ország lehetséges képesítési szintjeinek teljes spektrumát átfogjuk - a munkaerőpiac szempontjából csakúgy, mint elméleti, tudományos perspektívából. Ahhoz, hogy a képesítések sokféle tanulási forma elismerésére legyenek alkalmasak, egy egyszerű, átlátható struktúrában kell őket elhelyeznünk. Ezért a nemzeti keretek megalkotóinak és használóinak türelmesnek kell lenniük bizonyos közelítésekkel szemben, amelyekre szükség van a képesítéseknek a nemzeti keretrendszerben történő elhelyezésére. Azonban ez a türelem csak azon a megegyezésen alapulhat, hogy minden rendelkezésre álló evidencia alapján ez a legjobb megfelelés (best fit). Így a legjobb megfelelés abban is segíthet konszenzust teremteni, hogy melyek a képesítési szintek legfontosabb jellemzői. Ezért ez a megegyezés lehet az EKKR-hez történő illesztés alapja. Irodalom Added Value of National Qualifications Frameworks IN IMPLEMENTING THE EQF, European Qualifications Framework Note 2., European Union, The Added Value of National Qualifications Frameworks in Implementing the EQF. Jens Bjornavold and Mike Coles, CEDEFOP Criteria and procedures for referencing national qualifications levels to the EQF, Annex to the note of 6 November 2008, European Commission. Cross-Referencing Qualifications Frameworks, John Hart No. 49, June The development of national Qualifications frameworks in the European Union; main tendencies and challenges, CEDEFOP, September European Commission Explaining the European Qualifications Framework for Lifelong Learning European Communities, European reference levels for education and training: promoting credit transfer and mutual trust; Study commissioned to the Qualifications and Curriculum Authority, England. Mike Coles, Tim Oates, NQF developments and the EQF referencing process, presentation by Mike Coles, Dublin. 20th April Qualifications Introduction to a Concept, Sjur Bergan; Council of Europe Publishing, Referencing the Qualifications Frameworks of the United Kingdom to the European Qualifications Framework, UK Overview Report on Qualifications Frameworks, Submitted to the BFUG for its meeting on February 12 13, 2009, Bologna Process, Coordination Group for Qualifications Frameworks. Report on referencing the Qualifications and Credit Framework to the European Qualifications Framework for Lifelong Learning; England and Northern Ireland National Coordination Point Group, augusztus. 15

16 1. függelék Criteria and procedures for referencing national qualifications levels to the EQF The responsibilities and/or legal competence of all relevant national bodies involved in the referencing process, including the National Coordination Point, are clearly determined and published by the competent public authorities. There is a clear and demonstrable link between the qualifications levels in the national qualifications framework or system and the level descriptors of the European Qualifications Framework. The national qualifications framework or system and its qualifications are based on the principle and objective of learning outcomes and linked to arrangements for validation of non-formal and informal learning and, where these exist, to credit systems. The procedures for inclusion of qualifications in the national qualifications framework or for describing the place of qualifications in the national qualification system are transparent. The national quality assurance system(s) for education and training refer (s) to the national qualifications framework or system and are consistent with the relevant European principles and guidelines (as indicated in annex 3 of the Recommendation). The referencing process shall include the stated agreement of the relevant quality assurance bodies. The referencing process shall involve international experts. The competent national body or bodies shall certify the referencing of the national qualifications framework or system with the EQF. One comprehensive report, setting out the referencing and the evidence supporting it shall be published by the competent national bodies, including the National Coordination Point, and shall address separately each of the criteria. The official EQF platform shall maintain a public listing of member states that have confirmed that they have completed the referencing process, including links to completed referencing reports. Following the referencing process, and in line with the timelines set in the Recommendation, all new qualification certificates, diplomas and Europass documents issued by the competent authorities contain a clear reference, by way of national qualifications systems, to the appropriate European Qualifications Framework level. 6 Annex to the note of 6 November

17 2. függelék Qualifications framework for the European Higher Education Area: Criteria and procedures for self-certification A. Criteria for the compatibility of national frameworks to the EHEA Framework»» The national framework for higher education qualifications and the body or bodies responsible for its development are designated by the national ministry with responsibility for higher education.»» There is a clear and demonstrable link between the qualifications in the national framework and the cycle qualification descriptors of the European framework.»» The national framework and its qualifications are demonstrably based on learning outcomes and the qualifications are linked to ECTS or ECTS compatible credits.»» The procedures for inclusion of qualifications in the national framework are transparent.»» The national quality assurance system for higher education refer to the national framework of qualifications and are consistent with the Berlin Communiqué and any subsequent communiqué agreed by ministers in the Bologna Process.»» The national framework, and any alignment with the European framework, is referenced in all Diploma Supplements.»» The responsibilities of the domestic parties to the national framework are clearly determined and published. B. Procedures for verifying that national frameworks are compatible with the EHEA framework were set out in the report to Ministers in Bergen as follows:»» The competent national body/bodies shall certify the compatibility of the national framework with the European framework.»» The self-certification process shall include the stated agreement of the quality assurance bodies in the country in question recognised through the Bologna Process.»» The self-certification process shall involve international experts The self-certification and the evidence supporting it shall be published and shall address separately each of the criteria set out.»» The ENIC and NARIC networks shall maintain a public listing of States that have confirmed that they have completed the self-certification process»» The completion of the self-certification process shall be noted on Diploma Supplements issued subsequently by showing the link between the national framework and the European framework. 17