Előszó. Út a Tiszán való átkelés előestéjéig

Átírás

1 Előszó Mintegy 35 év telt el, azóta, hogy Miskolcról és környékéről megjelent a Hadtörténelmi Közleményekben az utolsó tanulmány, Tóth Sándor tollából óta, ha nem is túl sok, de jó pár forrás (pl.: Maruzs Roland: Vitéz és önfeláldozó magatartásért, Debrecen, 2009) megjelent amely, ha csak részben is, de érinti a témát, vagy olyan forrás került birtokomba, amely ugyan eddig is létezett, ám felhasználásra nem került a témával kapcsolatban (pl.: Bereczki Ferenc Honvéd voltam a II. világháborúban. Hadtörténeti események a m. kir. 27. k. ho. alegységein belül [HL, Tanulmány Gyűjtemény, 3405-ös számú tanulmány]). Helyi szinten, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltárban, az egykori fő- és alispáni iratok között nem maradt feljegyzés, sem katonai, sem más, esetleges károk helyreállításának pontos megjelöléséről. Más levéltári forrásaink is mondhatni minimálisak, ugyanis hadosztály szintű alakulatokról a Hadtörténeti Levéltárban sem maradtak fenn iratok, magyar nyelven. Annál több a német és szovjet jelentés, ezeket a jelentéseket eme tanulmány mellőzi, ám a kutatások továbbhaladásával, idővel ezek is feldolgozásra kerülnek. Út a Tiszán való átkelés előestéjéig A téma megértéséhez elengedhetetlen, hogy a legfontosabb előzményeket, áttekintsük, e tanulmány, ezekkel a dolgokkal, csak érintőlegesen foglalkozik. Alapvetően, a Magyarország hadszíntérré válásának megértéséhez, a kurszki páncéloscsatáig kell visszatekintenünk. Ugyanis eddig a csatáig, a Harmadik Birodalom elvesztette kezdeményező képességét az afrikai hadszíntéren és az angolszászok szicíliai partraszállásával Dél- Európában is. Ám az július augusztusában történt kurszki vereséggel, utolsó, keleten való hadászati kezdeményezésüket is elveszítették, ám túlzás lenne azt állítani, hogy ekkorra világosság vált, hogy a Harmadik Birodalom és szövetségesei nem nyerhetik meg ezt a háborút végén és 1944 elején, a Szovjetunió tovább folytatta nyugati irányú kezdeményezéseit, a téma szempontjából fontos dnyeper-kárpáti hadászati támadó 1 Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata (továbbiakban: Számvéber), Debrecen, 2007., 7. o.

2 hadműveletet, amelynek következtében áprilisáig, az 1., 2., 3., és 4., Ukrán Front, mintegy km-t nyomult előre nyugati irányban. 2 Hogy mennyire nem dőlt el, hogy ki is nyeri a háborút, jól látható, ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a hadműveletet, ugyanis mintegy 116 nap alatt, a szovjet erők csupán napi 2-4 km-t haladtak előre, valamint élőerejüknek, közel 50%-át 3 elvesztették, a német-román csapatok pedig szovjet adatok szerint is szovjet páncélost semmisítettek meg. 4 Ezekben az időkben zajlott le az északon elhelyezkedő frontok (Leningrádi, Volhovi, 2. Balti) támadása az Északi- Hadseregcsoport 5 ellen, valamint a közismert Bagratyion nevű hadművelet a Közép- HDSCS ellen. Utóbbit abból a szempontból érdemes vizsgálnunk, hogy a hadművelet, olyan sikeres volt, hogy a szovjet erők teljesen felmorzsolták a Közép- HDSCS-ot és szinte teljesen visszafoglalta a Szovjetunió területét. Ennek következtében, ugyan sikerült az Északi- és Déli- HDSCS között rést nyitni, ám a szovjetek, több, mint 750 ezer katonát vesztettek, így előrehaladásuk megtorpant, szeptembertől alakulataik feltöltésére várakoztak. Mindeközben az 4. és 1. Ukrán Front által indított támadások, melyek a Keleti- Kárpátokat célozták meg, közel sem értek el ekkora sikereket. 6 Magyarországra és szövetségeseire azonban, sokat nagyobb veszély leselkedett, ugyanis a szovjet 2. és 3. Ukrán Front, ekkor indította meg, jasi-kisinyovi (más helyeken iasikisinyovi) hadműveletet, amelynek célja a Dél- Ukrajna HDSCS (parancsnok 7 : Johannes Friessner vezérezredes) szétverése és Románia elfoglalásával, a háborúból kiléptetése, ezzel felügyeletük alá vonták volna, a Balkánra vezető utakat. Erre minden esélyük megvolt, hiszen a 2. Ukrán Front (pk.: R. J. Malinovszkij hadseregtábornok) és a 3. Ukrán Front (pk.: F. I. Tolbuhin hadseregtábornok) élőereje a Dél- Ukrajna HDSCS élőerejének másfélszerese, lövegeik száma kétszerese, míg páncélosaik 8 és repülőik egyaránt négyszerese. 9 A támadás augusztus 20-án indult, amely szovjet sikereket hozott. Közel ezzel egy időben, 23-án a román csapatok leteszik a fegyvert, majd rá két napra hadat üzennek egykori szövetségeseiknek. 10 A szovjet hadművelet jelentős sikereket ért el, ugyanis 10 nap 2 Számvéber u.o. 3 A négy Ukrán Front összereje: katona, veszteségük április közepéig: Számvéber 7.o. 5 A Hadseregcsoport, a továbbiakban: HDSCS 6 Számvébeg 7.o. 7 A parancsnok, a továbbiakban: pk. 8 Jelen esetben a páncélosok alatt értendők a németeknél használt rohamlövegek, és a szovjet önjáró lövegek. 9 Számvéber 8.o. 10 Ungváry Krisztián: A magyar királyi honvédség a második világháborúban (továbbiakban: Ungváry), Budapest, 2004., 307.o.

3 alatt, km-t haladtak előre, ezzel komoly veszteségeket okoztak a Dél- Ukrajna HDSCS-nak. 11 A Sztavka (Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása) a hadművelet befejeztével, láthatóan visszafogta a további előrenyomulást, inkább a maradék német alakulatok felszámolásával és a Ploesti környékén lévő kőolajmezők és Bukarest birtokbavételével foglalkoztak. A 2. Ukrán Front csapatainak meg kellett szállniuk a Keleti- Kárpátokat, majd szeptember 15-ére el kellett foglalniuk a Beszterce- Kolozsvár- Nagyenyed, Nagyszeben terepszakaszt, hogy innen nyugati irányba, segítsék a Kárpátokban, 1. magyar hadsereggel hadakozó 4. Ukrán Frontot. Ezen parancsok alapján, láthatóan nem tervezte a szovjet hadvezetés a Déli- Kárpátokon való áttörést és kijutást az Alföldre, ami segítette volna, többek közt a 6. harckocsihadsereg (pk.: A. G. Kravcsenko) gyors előrenyomulását. Ennek ellenére, a 2. Ukrán Frontnak, csupán néhány alakulata üldözte a Dél- Ukrajna HDSCS-ot a Keleti- Kárpátokban. Az 2. Ukrán Front alakulatai, augusztus végén, át is vonultak Bukaresten, majd folytatták nyugati irányú előrenyomulásukat Craiova körzetébe. Szeptemberre az keleti arcvonalon történő támadások lelassultak, majd teljesen megtorpantak, csak a romániai szakaszon maradtak mozgásban a szovjet csapatok, ahol szinte akadálytalanul fejlesztették tovább támadásukat Magyarország és a Balkán felé. 12 Ezzel szemben, a magyar vezérkar úgy tervezte, hogy a 2. magyar hadsereg (pk.: dálnoki Veress Lajos) a Déli- Kárpátokig nyomul majd előre, holott a német-magyar csapatok (8. német és 2. magyar hadsereg) még a 4. román hadsereggel szemben sem volt, túlzott túlerőben, leszámítva a harckocsikat, ugyanis mindössze 16 páncélossal rendelkezett ekkoron a román fél. Ám a magyar alakulatok sem voltak, ilyen szempontból jól ellátva, ezt próbálták a németek, mintegy 5 db V. Párduc és 20 db Panzer IV.-s harckocsival ellensúlyozni, amely a 2. magyar páncéloshadosztálynak rendeltek alá. 13 A 2. magyar hadsereg szeptember 5-én támadást indítottak Kolozsvár térségétől, amely olyan készületlenül érte a román csapatokat, hogy pár nap alatt, mintegy 65 km-nyi mélységű éket vágtak az arcvonalon és a Maros vonaláig nyomultak előre. 10-ére a 2. páncéloshadosztály a Déli- Kárpátokban elakadt, amikor is a Plijev- csoporttal 14 (pk.: I.A. Plijev altábornagy) került összetűzésbe, míg az arcvonal más helyein már az előző napokban összecsaptak a szovjet csapatokkal Számvéber 9.o. 12 Számvéber o. 13 Ungváry o. 14 Ekkoriban a Plijev- csoportba tartozott a 4. és 6. gárda- lovashadtest, valamint a 7. gépesített- hadtest. 15 Ungváry o.

4 A 2. Ukrán Front főerői, eközben a dél-erdélyi hágókon kívántak tovább haladni, hogy bekerítse a Keleti- Kárpátokban harcoló német-magyar egységeket. Fölényüket jól jelzi az állományuk, hiszen, mintegy 40 lövészhadosztállyal, 3 harckocsi-, 2 gépesített- és 3 lovashadtesttel rendelkeztek, valamint, több mint 900 páncélos harckocsival. A támadó szovjet és román alakulatok Torda előterében kívántak megütközni a német-magyar alakulatokkal. A tordai környéki harcok, az utolsó magyar vezetésű sikeres hadművelet volt, ám ennek komoly ára volt, hisz a 9. póthadosztályt, - veszteségük miatt már az első napokban kivonták az arcvonalból. Mindeközben a szovjet egységeknél jelentős előnyt jelentett az, hogy a nagyobb veszteséggel rendelkező alakulatokat, kivonták és más alakulatokat szerveztek a helyükre. Ezekben a napokban a 2. páncéloshadosztály, amelyre a támadások épültek, komoly veszteségeket szenvedett, csak a szeptember 18-ai napon, több mint 500 sebesültet vesztett. Ám a tordai ütközethez köthető a legtöbb Tiszti Arany Vitézségi Érem odaítélése is. Szeptember 22-én a szovjetek, eddigi leghevesebb támadásukat indították, amelynek következtében veszélybekerült a visszavonulási útvonal, de végül másnap a 23. német páncéloshadosztály sikeresen megoldotta a válságos helyzetet. Ezekben a napokban a Bihar-hegységben is jelentős harcok folytak, a 7. póthadosztály, hegyi- és póthegyi-dandárok arcvonalain több héten keresztül próbáltak meg áttörni a román erők, sikertelenül. Az áttörést sikertelensége, csak az erdős-hegyeknek köszönhető és a jól kiképzett hegyi alakulatoknak, akik megtudták állítani a jelentős túlerővel rendelkező támadókat. A 23-ai szovjet támadás után a térségben, viszonylagos hadműveleti szünet következett. Nem csak a 2. és 23. páncéloshadosztály kellett kivonni az arcvonalból, hanem a nagy veszteségekkel rendelkező szovjet-román erők is pihenőre szorultak, ám Malinovszkij Frontja, szeptember 26 és október eleje között újabb támadásokra készült. Haderejét átszervezte, elfoglalta Tordát, majd megközelítette Kolozsvárt, október 6-7-én pedig, már Szeged- Nagyvárad között indítottak támadásokat. 16 A 2. Ukrán Front erői szeptember közepén összecsaptak Temesvár- Arad, azonbelül is Lippa térségében a magyar erőkkel, ahol is a magyarok 1. páncéloshadosztálya komoly veszteségeket szenvedett, 23-án a vezérkar kiürítette Aradot. Szeptember között, Battonya és Békéscsaba között, kénytelenek voltak a magyarok a forgalmi utak mentén ellenőrző pontokat kialakítani, hogy felfogják és rendezzék a visszaözönlő haderőt. Ekkora a Bihari-hegységből is csak nagy veszteségek árán tudtak a határvadász alakulatok visszavonulni, valamint ekkora tehető az 1. magyar páncéloshadosztály parancsnokának 16 Ungváry o.

5 Koszorús Ferenc ezredesnek, az idegösszeomlása is, amikor is látta hadosztályának szétverését és veszteségeit. 17 Szeptember 27-én a szovjet csapatok, többszöri visszaverés után, véglegesen átkeltek a Maroson és bekerítették Makót, amelyet még aznap birtokukba vettek. Heves harcok dúltak Nagyvárad környékén is, ahol a 12. hadosztály parancsnoka, Tömöry Jenő vezérőrnagy, a következőket állapította meg: a 12. hadosztály a teljes szétzüllés állapotában van. Harcolni senki sem hajlandó. Reggelre, azt hiszem nem lesz már arcvonal. 18 Emiatt a magyar vezérkar, minden lehetséges alakulatot ide irányított, így voltak csendőrök, ejtőernyős csoport, határvadász-zászlóaljak, valamint, itt került bevetésre a 10. rohamtüzérosztály is. Szeptember 28-án a szovjet csapatok, már a város határában álltak, amikor is sikerült bevetni, az eddig feltöltés alatt álló 23. páncéloshadosztályt, amely ellentámadása visszavetette a Vörös Hadsereg alakulatait. Október első napjaiba egymást érték a város elleni támadások, ám ezeket a német-magyar alakulatok rendre feltartóztatták. Ennek következtében Malinovszkij nem tudta végrehajtani a Sztavka utasításait, nem csak az Erdélyben kitűzött terepszakaszt nem sikerült a meghatározott időre elérnie, de a Tisza vonaláig induló hadművelet is hat nap késéssel indulhatott csak meg. Ez idő tájt folyamatosan érkeztek német erősítések Magyarországra. 1. táblázat: Erőviszonyok Magyarországon október elején 19 Harckocsik és Hadosztályok Élelmezési létszám rohamlövegek A Dél HDSCS erői (ebből magyar) A 2. Ukrán Front erői román A szovjet hadvezetés eredeti tervének megfelelően Debrecen- Nyíregyháza- Csap elfoglalásával északi irányba folytatja előretörését, hogy bekerítse a még Erdélyben és a Kárpátokban védekező 1. és 2. magyar, illetve a 8. német hadsereget. Ehhez a Sztavka, még szeptemberben biztosította Malinovszkij frontja számára a 46. hadsereget, három gyorshadtestet, egy tüzérhadosztályt, egy vadász-repülőhadosztályt, 500 harckocsit, valamint 75 ezer katonát a már meglévő alakulatainak feltöltéséhez. Eközben a német hadvezetés is erősítést szervezett a Kárpát-medencébe, így Magyarországra szállították a Feldherrnhallepáncélgránátos-, az 1. és 24. páncéloshadosztályt, feltöltötték a 13. páncéloshadosztályt, 17 Ungváry o. 18 Ungváry 329.o. 19 Ungváry 330.o.

6 valamint a 76. gyaloghadosztályt, illetve átcsoportosítás alatt volt Varsóból, az 1. magyar huszárhadosztály is. A német vezérkar a Cigánybáró (Zigeunerbaron) hadművelet alkalmazásához hozatta ezeket az alakulatokat ide, amelynek lényege az Alföldre kijutó szovjet páncélos egységek megsemmisítése lett volt. Ám a 2. Ukrán Front hamarabb indította meg támadásait, ezzel nem hagyva időt a hadművelete előkészítésére. 20 Erre a támadásra nem volt felkészülve a 3. magyar hadsereg, de nem is lehetett, hisz október 6-án 160 kilométeres arcvonalon két harckocsi- és két gépesített-hadtest 627 harckocsija és 22. lovas- illetve lövészhadosztály indult meg a 8 hadosztállyal és kb. 70 harckocsival rendelkező hadsereg ellen. A szovjet támadás elsöpörte a hadsereget, főleg úgy, hogy a hadsereg nem rendelkezett páncélelhárítással. A páncélos alakulatok, az első napon, mintegy 100 km szélességben és 40 km mélységben törték át a védelmet, majd másnap már hídfőket hozva létre a Kőrösön. 21 Október 6-án Heszlényi elrendelte alakulatai visszavonását Szegedre, Szolnokra és a szentesi hídfőbe. A veszteséglista a 20. gyaloghadosztálynál volt a legsúlyosabb, ugyanis ezen az arcvonalon támadt a Plijev- csoport, amely szinte legázolta az egész hadosztályt, visszaemlékezések szerint, a hadosztály felbomlott a támadás után, vagyis ebből következően itt, megszűnt az arcvonal. A következő napokban, a Vörös Hadsereg erői folytatták előrenyomulásukat a Tisza irányába, 8-án Szentestől északra és délre át is lépték a Tiszát. Így a szentesi hídfőbe visszavont csapatoknak ki kellett üríteniük másnapra a hídfőt, míg északon a szovjet erők 20 km-re megközelítették Debrecent és ebből következően veszélyeztették a Budapest Nyíregyháza vasútvonalat is, amelynek átvágásával lehetetlenné lehet tenni az Észak-Erdélyből történő visszavonulást. 22 A német hadvezetés nélkülözhető erőivel ellentámadást intézett Szolnok és Nagyvárad felül, hogy feltartóztassák a szovjet előrenyomulást, ezzel pedig kimentsék az Erdélyben harcoló alakulatokat az átkarolástól. A támadás sikeres volt, ugyanis Debrecentől délre bekerítették Plijev lovas-gépesített csoportját, így elvágták őket a 6. lovashadtesttől. Plijev kitört és Nagyvárad felé folytatta az előretörést. A lovashadtestet szintén sikerült bekeríteni és 6 napon keresztül utánpótlás nélkül harcolt, majd az utolsó pillanatban érkező lőszerutánpótlás következtében, mégsem bomlottak fel. Közben a Plijev csoport elérte Nagyváradot és október 12-én el is foglalta. A város védők tartottak a bekerítéstől, ugyanis a 20 Ungváry o. 21 Ungváry o. 22 Ungváry o.

7 Gorskov- csoport (pk.: Sz. I. Gorskov altábornagy) elvágta a Nagyvárad- Kolozsvár közötti útvonalat, így majdnem sikerült a város átkarolása. 23 Október 17-én a 6. lovas-hadtest, ha nagy veszteségek árán is, de egyesülni tudott a Plijev- csoport visszaforduló alakulataival és 19-én közös erőikkel elfoglalták Debrecent. Közben a Szolnokra beérkező 24. páncéloshadosztály páncélosai, lerohanták a 4. román gyaloghadosztályt és Mezőtúrig visszavetettették őket. Malinovszkij Debrecen elfoglalása után, azonnal utasította Plijevet, hogy a Gorskov- csoporttal együtt azonnal folytassák a támadást északi irányba, hogy elvágják a visszavonuló német-magyar csapatok útvonalait október 21-ig. A támadást kockázatos volt, ugyanis ekkora a 2. Ukrán Frontnak, semmiféle tartalék nem állt már rendelkezésére. Október 21-én éjjel végül Plijev elfoglalja Nyíregyházát, majd kiverték a magyar gyaloghadosztályt, ezzel megszakadt a Dél- Ukrajna HDSCS legfontosabb utánpótlás vasútvonala. Innen 60 km-re északkeleti irányba helyezkedett el Csap, amely az utolsó vasúti- és közúti csomópont volt, amelyen keresztül a Kárpátaljáról és Erdélyből még visszavonulhatnak a Dél- Ukrajna HDSCS erői. Amennyiben ez is elesik, úgy a 2. magyar és a 6., 8. német hadsereget teljesen bekerítik. 24 A nyugati és keleti irányból beérkező német és magyar egységek, ismét bekerítették Plijev csapatait, a német páncélosok pedig elvágták az utánpótlásvonalaikat, így tarthatatlanná vált Nyíregyháza, ezért október 25-én Malinovszkij parancsot adott, a másnapi kitörésre. Az akció sikeres volt, ám így, hogy Nyíregyháza, ha csak rövid ideig is, de újra német-magyar kézen volt, így lehetővé vált, hogy az Észak-Erdélybe tartózkodó katonák visszavonulása. 25 A szovjet erők, ugyan északi irányba törtek, továbbra is előre, ám a Tiszántúl középső és déli részén is, több helyen átkeltek, vagy hídfőt hoztak létre a Tiszán. A 18. harckocsihadtest, már október elején eljutott Kecskemétig, ám a német tüzérség és a magyar huszárok visszafordították őket. Szentes környékén, a magyar alakulatok, több szovjet átkelést is megakadályoztak, ezzel lassítva a támadást. A Csongrád és Mindszent térségében kialakított állásokat, már nem lehetett felszámolni, a 46. hadsereg tovább haladt nyugati irányba Bánát-Bácska felé. Szegedtől délre néhány határvadász és légvédelmi tüzéralakulaton, valamint a Matolcsy-csoporton kívül, semmilyen német-magyar erő nem tartózkodott az arcvonalon. E elhanyagolt hadszíntér a későbbiekben a Budapest elfoglalásáért indított hadművelet egyik kiindulópontja Ungváry 333.o. 24 Ungváry o. 25 Ungváry o. 26 Ungváry o.

8 A magyarországi hadszíntér harmadik 27 szakaszának előkészületei A Dél-Ukrajna HDSCS október végére, visszaszorultak a Csap- Vitka- Tiszafüred- Tószeg- Alpár- Baja- Zombor vonalra és nagy veszteségeket szenvedtek 28, ahogy azt a rendszerváltás előtt is, oly szívesem ki is emelik, a szovjet veszteségeket, pedig bátran elhallgatták. 29 Ennek oka az, hogy a Vörös Hadsereg, a német-magyar csapatok veszteségének többszörösét szenvedte el. 30 Ezért történhetett az, hogy a Sztavka II. Ukrán Frontnak az alföldi páncélosütközet (a magyarországi 2. hadműveleti szakasz) előtt 75 ezer katonát biztosított 31, de a 3. szakasz előtt, újabb 40 ezer főt 32 irányítottak a Malinovszkijhoz, Emellett német egységek, mindössze 4 hadosztályt kaptak, amelynek élőereje kb. 20 ezer fő lehetett, valamint az alföldi csata előtt sem érkeztek jelentős német erők Magyarországra. 33 A tanulmány céljából, a fentebb leírt Dél-Ukrajna HDSCS 34 arcvonalából, csak a Wöhler-seregcsoport 35 (pk.: Otto Wöhler gyalogsági tábornok) és azonbelül is csupán a 8. német hadseregről lesz szó, hisz e hadsereg a Csap- Tiszafüred szakaszon rendezkedett be. 36 Velük szemben a Tisza bal partján a 40. (pk.: Zsmacsenko, F. F. altábornagy) 37 és a 27. (pk.: Trofimenko, Sz. G. vezérezredes) hadsereg 38 foglalt állást a Vitka- Tiszafüred szakaszon. 27 A rendszerváltás előtti szovjet korszakolás eseményei és a rendszerváltás utáni megítélés közel hasonló, ám összességében Dr. Ravasz István (Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban , 2003, Debrecen o.) korszakolását követem, mely szerint a magyarországi hadműveletek 6 részre oszthatók, mégpedig: 1. a román átállástól, a Székelyföld kiürítéséig, 2. az észak-erdélyi harcoktól, a Tiszántúl elfoglalásáig, 3. Észak-Magyarország, Felvidék és Dél-Dunántúl elfoglalása, 4. Budapest ostroma, 5. a Dunántúl megszerzése, 6. a bécs-brüni irányú támadó hadművelet. 28 Magyarország felszabadítása (szerk.: Száva Péter), 1980, Budapest, 159.o. (továbbiakban: M.o. felszabadítása) 29 Nem kívánom a Dél-Ukrajna HDSCS pártját fogni, ám tény, hogy az közötti időszakban nem beszéltek túl sokat arról, hogy mekkora veszteségeket szenvedtek az Ukrán Frontok csapatai. 30 A veszteségi adatokat jól mutatja Számvéber Norbert, Alföldi páncéloscsata című művének 171. és 175. oldalán található táblázat is. A dolgozatban a 31. oldalon található. 31 Ungváry 331.o. 32 A Sztavka tartalékából a 2. gárda gépesített- és 23. lövészhadtestes, a 4. Ukrán Front erejéből, pedig a 2. gárda gépesített-hadtestet. M.o. felszabadítása 161.o. 33 M.o. felszabadítása 159.o. 34 A Dél-Ukrajna HDSCS alárendeltségébe tartozott a Wöhler-en kívül a Fretter-Pico seregcsoport (pk.: Maximillian, Fretter-Pico) 35 A Wöhler-seregcsoport alá az 1. magyar- és a 8. német hadsereg tartozott. (M.o. felszabadítása 159.o.) 36 M.o. felszabadítása 159.o. 37 Alárendeltségében: 4. román hadsereg és 11 hadosztály 38 Alárendeltségében: 14 hadosztály

9 Malinovszkij marsall, türelmet kért Sztálintól, hogy beérkezzenek a hozzá irányított alakulatok, mert különben meggyengült balszárny, nem tudja menetből elfoglalni Budapestet. Sztálin ezzel nem foglalkozva, parancsba adta a 2. Ukrán Front parancsnokának, hogy másnap indítsa meg támadását. Malinovszkij marsall 29-én meg is indította támadását Budapest irányába, ám a támadás november 4-én elakadt. 39 A Sztavka november 1-én kor kelt sz. parancsában nagyarányú átcsoportosításokat rendelt el: a 40. hadsereg (50. hadtest, 2. és 6. román hadtest) november 2-án 8.00-ig a 27. hadseregtől vegye állományába az 51. lövészhadtestet. November 3-án reggelre Tiszaeszlár- Polgár szakaszon váltsa fel a 27. és 53. hadsereg csapatait. A jobbszárnyon és középen szilárdan védje a Tisza bal partját. A balszárnyon három hadosztállyal mérjen csapást Gesztely irányába; - a 27. hadsereg (104., 35., 33. lövészhadtest) november 4-én reggelre váltsa fel az 53. hadsereg csapatait Polgár- Tiszafüred szakaszon. November 7-én keljen át a Tiszán és foglalja el az Emőd- Mezőkövesd terepszakaszt. A továbbiakban Miskolc felé fejlessze ki a támadást. 40 A 27. hadsereg hadrendjébe, ekkor 8 lövészhadoszály tartozott. 41 Mivel a fentebb említett alakulatok ez időben folyamatos harcban álltak a jobb parton visszavonuló német-magyar csapatokkal, így komolyabb feltűnés elkerülése nélkül nem tudták végrehajtani átcsoportosításaikat. Ennek következtében a Dél- Ukrajna HDSCS, ha megakadályozni nem is tudta a szovjet csapatok átkelését, ám ők is átcsoportosították erőiket úgy, hogy azok gondot okozzanak az ellenségnek. Így november 4-ére a 2. Ukrán Front 40. hadserege a Csap- Polgár, a 27. hadsereg pedig a Polgár- Tiszafüred terepszakaszt foglalta el. A Sztavka november elejei parancsának megfelelően 7-én megkellett indítaniuk támadásaikat a meghatározott irányokba M.o. felszabadítása 161.o. 40 Tóth Sándor: A 2. Ukrán Front jobbszárnyának felszabadító harcai Észak-Magyarországon (1944. november 7 december 31.), In: Hadtörténelmi Közlemények, szám, o., 46.o. (Továbbiakban: Tóth) 41 Veress D. Csaba Magyarország hadikrónikája I-II., 2002, Budapest, 485. o. (Továbbiakban: Veress) 42 Tóth 47.o.

10 A Miskolc környéki harcok Trofimenko vezérezredes vezetésével, a 27. hadsereg megkezdte átkelését a Tiszán november 6-án éjszaka, a Tiszakeszi- Tiszanána szakaszon 43 (kb. 35 km). Itt a 27. székely könnyűhadosztály (Pk.: Horváth Győző vezérőrnagy) és a 9. határvadász dandár (pk.: Szász Ferenc vezérőrnagy, december 1-től Lóskay Ferenc vezérőrnagy) 44 védekezett, tőlük jobbra pedig a 3. német hegyihadosztály (pk.: Paul Klatt) 45, míg Tiszakeszinél az 57. magyar gyalogezred. Az ároktői átkelést a 3. szovjet gárda légideszant-hadosztály (pk.: N. V. Jeremin ezredes) csapatai vitték véghez. 46 Az ároktői átkelésre Bereczky Ferenc, szakaszvezető a következő képpen emlékszik vissza: November 1-6-ka között Tobákos zls. Parancsnoksága alatt Ároktőn voltunk. Ezekben a napokban, de főleg án állandó ellenséges tűz alatt volt a falu. 6-án még a falu Ny-i felében voltunk, az nap már a szovjet katonák betörtek a falu Ny-i részén elérték a református templomot. Időközben átköltöztük a falu K-i felébe. Nagy nyugtalanság közepette mind jobban hallottunk a géppuska géppisztoly sorozatokat. A Tisza baloldaláról aknavetővel is támadtak. 47 A 27. m. könnyűhadosztály által védett más terepszakaszokon a szintén 27. hadsereg alárendeltségébe tartozó 35. gárda-lövészhadtest (pk.: Sz. G. Gorjacsev altábornagy) csapatai átkeltek az előző nap átvetett osztagok által elfoglalt a Tiszabábolna és Tiszadorogma közötti szakaszon. 13:30-kor az 57. gyalogezred egyik zászlóalja több páncélossal megerősítve Tiszavalk közelébe ellenlökést hajtott végre, majd a 767. szovjet lövészezred hátába kerültek, ezért súlyos veszteségeket elszenvedő alakulat felmentésére kénytelenek volt az 57. lövészhadtest bevetni az 5. gárdatüzérhadosztály alakulatait: 67. tarackos tüzérdandár (két ezred, 59 db 122 mm-es löveggel), 71. könnyű tüzérdandár (17 db 76 mm-es löveg), 95. nehéz tarackos tüzérdandár (24 db 152 mm-es löveggel), valamint a 17. gárda aknavetőezredet (22 db M-13-as sorozatvetővel), így a 27. könnyű hadosztály 27., 57. és 70. gyalogezredét visszavetették a Négyes község kelet- Szentistván délkelet- Mezőkeresztes délkelet- Mezőcsát dél-délkelet vonalra. 48 November 7-43 Borus József tanulmánya (Felszabadító hadműveletek Borsod-Abaúj Zemplén megyében [1944. november december 24.], Történelmi Évkönyv, I. kötet, 1965, Miskolc, o.) szerint a támadás, kizárólag a Tiszabábolna- Tiszadorogma közötti 20 km-es szakaszon indult meg, fő átkelési helye pedig Ároktő volt. Mindezt Adonyi Ferenc A magyar katona a második világháborúban című kötetben való visszaemlékezésre való hivatkozással teszi. 44 Ungváry 491.o. 45 Harcálláspontjuk ekkor Girincs községében volt. Borus 187.o. 46 Veress 436.o. 47 HL, Tanulmány Gyűjtemény, 3405.: Bereczki Ferenc: Honvéd voltam a II. világháborúban. Hadtörténeti események a m. kir. 27. székely könnyűhadosztály alegységein belül , 52. o. 48 Veress 495.o.

11 én estére a szovjet 35. gárda lövész hadtest csapatai 49, mintegy 80 km-es szélességű és 8-17 km mély területet foglaltak el 50, áttörve a 27. könnyűhadosztály 51 védelmét. Az ároktői átkelés azért is lehetett sikeres, hisz azon a szakaszon, csupán a 70. gyalogezred 52 védekezett, valamint a 27. tüzérezred és a 10. pótgyalogezred. A tüzérezred és a 10. pótgyalogezred ottlétét támasztja alá az is, hogy az ezred 5. ütegének két katonája, illetve a tábori pótgyalogezred katonája is posztumusz kitüntetést kapott 53. A 27. hadsereg, Mezőkövesd irányába fejlesztette ki tovább támadását, ez időközben a 40. hadsereg is átkelt a Tiszán, Tiszatardos és Tiszadada között. Hans Friessner, létfontosságúnak ítélte meg, hogy megtartsák a Budapest- Miskolc közötti út- és vasútszakaszt, ugyanis a harci eszközöket javító bázisok Budapesten, míg a hadiüzemek (legfőképpen lőszerutánpótlás szempontjából) Miskolcon voltak. 54 November 8-án a 2. román hegyi-hadosztály (pk.: Iordnescu dandártábornok) elfoglalta Mezőcsátot és megközelítették Mezőkeresztes déli szélét is. Magyar László a következőkre emlékezik Mezőcsáti tartózkodásukból: nem a legvidámabb körülmények közt indítottam el őket 15 órakor Mezőcsátra hogy hajnalban elfoglaljam a védőállásunkat. A falu szélét elérve előrementünk tájékozódni Kötelessel a feltételezett folyammegfigyelést végző magyar egységekhez. A főutca kihalt és mozgás mentes volt, míg a mellékutcákban élénk, de néma mozgolódást észleltünk. A folyammegfigyelő egység részeit is megtaláltuk a faluban s már majdnem intézkedtem a zászlóaljunk előremozgására, mikor Köteles a legényével benézett a mellékutcába és megdöbbenve ott orosz suttogást hallott. Visszahúzódva már azt is észrevettük, hogy a főutcai házak belső udvarában egyenként kifelé néző katonák körvonalai is láthatóak. A bizonytalan egymásra bambulást pillanatok alatt elkeseredett közeli tűzharc váltotta fel. Két páncéltörőnk és egy géppuskánk 30-40m távolságból állandóan forgó állásokból tüzelve lehetővé tették a gyors levállásunkat. Az utcákba beszorult embereink a kézigránátokat is sűrűn dobálták a 49 Borus 188.o. 50 M.o. felszabadítása 169.o. 51 Veress 493.o. A 27. könnyűhadoszály november 7-ei hadrendje: 27., 57. és 70. gyalogezred, 1 nehéz páncéltörő üteg, 27. tábori tüzérosztály alárendeltségében 7 db ágyús üteg. 52 A 27. sz. k. ho. 70. gy.e.-t felmorzsolódott határvadász alakulatokból állították fel, november elején, akkortól tartozott a hadosztály hadrendjébe.(ungváry 502.o.) Ennek következtében, parancsnokának kilétére utaló dolgot a dolgozat írója nem talált. 53 Maruzs Roland Vitéz és Önfeláldozó magatartásért, 2009, Debrecen (Továbbiakban: Maruzs) A két elesett tüzér: Koszta József honv., és Kutyik József honv., mindketten november 4-én vesztették életüket és Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érmet kaptak hősi helytállásukért. A 10. pótgyalogezred hősi halottja Kovács Imre, aki megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon, kardokkal. 54 M.o. felszabadítása 171.o.

12 hátuk mögé hasonló céllal. 55 Ekkor a 3. német hegyi-hadosztály északi irányba hátrált az Emőd- Hejőpapi- Hejőbába-, Sajószöged-, Tiszaszederkény terepszakaszra. Ekkor Emőd térségében a 15. német gyaloghadosztály egységei ( 81., 106. gránátos ezred és a 127/I. tüzérosztály) ellentámadásba mentek át, ami rövidesen megtorpant, ám így is sikerült egy időre feltartóztatniuk a szovjet-román csapatok előrenyomulását. 56 November 9-én a 27. könnyűhadosztály és a 3. német hegyi-hadosztály folytatta harcait Mezőkövesd- Mezőkeresztes- Bükkábrány- Emőd szakaszon a 35. lövészhadtesttel. A 27. hadsereg áttörése, annyira jól sikerült, hogy november 9-én, már a 3. hegyi-hadosztálynak rohamlövegeket kellett bevetnie, hogy elkerülje az esetleges szovjet bekerítést, majd visszavonulni az Emőd- Hejőszalonta- Sajószöged vonalig. 57 Ezzel együtt a 35. gárda lövészhadtest elfoglalta Mezőkeresztest. 58 November 10-én a Trofimenko csapatai (33., 35., 104. szovjet és IV. román hadtest) 59 a nem több, mint 2000 főt 60 számláló 3. német hegyi-hadosztállyal 61 álltak szemben valamint még itt vetették be a 15. német gyaloghadosztály 81. és 106. gránátos ezredét. Ezen a napon a legsúlyosabb harcok a Mezőkeresztes-Emőd szakaszon voltak, ahol a 33. szovjet és IV. román hadtest indított támadást és áttörte az arcvonalat, elérve Bükkábrányt, Vattát és Emődöt. Mind e mellett a 33. lövész hadtest, még Hejőszalonta déli térségében is támadást fejtett ki északi (miskolci) irányba. A nap végére a német erők kénytelenek voltak visszavonulni a Tiszapalkonya- Nemesbikk- Hejőbába- Hejőszalonta-dél- Emőd- Vatta- Tard- Mezőkövesd-dél szakaszra. 62 Hogy a 27. hadsereg előrenyomulása továbbra is ilyen gyorsan menjen bevetette még Malinovszkij marsall a Gorskov lovas-gépesített csoportot 63 is. 64 Hiába foglalt el a 27. hadsereg, mintegy km-t, a tervet nem sikerült teljesíteni, ugyanis november 15-én, még csak a 12-ei feladataikat teljesítették. Ennek ellenére Malinovszkij 55 HL, Tanulmány Gyűjtemény: Magyar László: Magyarországi harcok a 7. póz.zlj. köteléke, a 27. könnyűhadosztály alárendeltségében Észak-Magyarországon, o. (Továbbiakban: Magyar) 56 Veress 502.o. 57 Veress 506.o. 58 Borus o. 59 Veress 510.o. Harcolólétszámuk, ha csak 3-3 hadosztályt számolunk hadtestenként (összességében 12 hadosztály) és figyelembe vesszük azt, hogy esetleg nem jutott hozzájuk a 40 ezer élőerős november eleji feltöltéstől semmi, akkor is minimum 30 ezer főt számláltak, vagyis mintegy tíz-tizenötszörös, annak ellenére, hogy a 15. német gyaloghadosztály 2 ezredét is bevetették itt. 60 Veress 370.o. A 3. német hegyi-hadosztály élőerő állománya, október 28-án számlált 2 ezer főt, amikor Észak-Erdélyből visszavonultak. Azóta nem kaptak feltöltést, így reálisnak ekkora az 1800 fő tekinthető. 61 Ekkora a 3. német-hegyihadosztály alárendeltségébe a 112., 138. és 144. hegyivadászezred, a 112. hegyi tüzérezred, a 83. utászzászlóalj és a 95. páncélvadász osztály tartozott. (Veress 510.o.) 62 Veress 510.o. 63 Alárendeltségében: 5. lovas- és a 7. gépesített hadtest. 64 Tóth o.

13 továbbra sem mondott le, azon tervéről, hogy birtokába vegye a Mátra, Bükk, Zemplénihegység vonalát, ezzel megakadályozva azt, hogy a Dél- Ukrajna HDSCS összefüggő védelmi vonalat hozzon létre. 65 November 11-én a 27. hadsereg 35. lövészhadteste folytatta harcait a 27. könnyű- és a 8. német vadászhadosztály (Pk.: Christian Philip altábornagy) főerőivel és a 15. német gyaloghadosztály (Pk.: Hans Längenfelder altábornagy) 106. gránátos-ezredével. A 35. lövészhadtest alá tartozó 3. gárda-légideszant-hadoszály betört Mezőkövesd keleti részébe. Délutánra súlyos harcok folytak Mezőkövesd északkelet- Tard- Bükkábrány szakaszon. Még ugyanezen a napon 33. és 104. lövészhadtest, valamint a IV. román hadtest tovább folytatta előretörését az Emőd és Miskolc közötti út megszerzéséért, ahol a 38/II. vadászzászlóaljnak egyedül kellett védekeznie a Vatta- Harsány- Emőd vonalon, míg a 3. német hegyi-hadosztály az Emőd- Hejőszalonta- Szakáld- Girincs vonalon próbálta feltartóztatni a szovjet és román egységeket. A súlyos szovjet nyomás miatt Otto Wöhler gyalogsági tábornok, kénytelen volt bevetni a Schultz-csoportot. 66 Miután sikerült a német-magyar csapatoknak megállítani az előretörést, a 104. lövészhadtest 18:30-kor Sajószögednél átkelt a Sajón, majd északi irányba támadtak tovább, hogy elérjék Miskolc keleti részét. 67 A következő napon a 35. lövészhadtest 68 átvágta a Budapest- Miskolc közötti vasútvonalat. 69 Mivel az utóbbi 20 évbe nem készült monográfia a térségről, így kénytelenek vagyunk jelen esetben a szovjet korszakolást követni, amely ekkora teszi az Észak-Magyarországi támadó hadművelet 1. szakaszának végét (november 11.). Ekkora ugyanis jelentős szovjet erők keltek át a Tiszán és több hídfőt is létrehoztak. 70 Másnap súlyos harcok következtek a Mezőkeresztes- Sajó szakaszon, a 35. lövészhadtest 71, 7. gépesített hadtest és az 5. gárda lovas hadtest 72 át törte a német-magyar állásokat a Mezőkövesd- Mezőnyárád szakaszon. Eközben a 33. és 104. lövész- és IV. román hadtest a Vatta- Emőd- Hejőszalonta- Szakáld- Nagycsécs arcvonalon támadta a 3. német 65 M.o. felszabadítása 173.o. 66 Alárendeltségében: a 106. gránátos-ezred két zászlóalja, a 15. tábori kiképző-zászlóaljból, a 3. és 4. hegyihadosztályból 1-1 zászlóalj, valamint még három magyar zászlóalj. Megalakulásakor rendelkezett 4 db nehéz páncéltörő ágyúval, 9 db magyar nehéz páncéltörő ágyúval, 5 db Hetzer páncélvadásszal, valamint 10 db könnyű- és 3 db nehéz üteggel. (Veress 522.o.) 67 Veress o. 68 Alárendeltségében: a 93. gárda-lövész-, a 3. gárda-légideszant- és a 3. román hegyi-hadosztály. 69 Tóth 51.o. Mindeközben Hatvan és Miskolc közötti vasútvonalon vagonokban és pályaudvarokon kirakodva létfontosságú anyagi tartalékok voltak, amelyeket a Dél- Ukrajna HDSCS-nak, mindenképpen át kellett csoportosítani. Ezt erősíti meg, Zaharov vezérezredes is könyvében (218.o.) 70 Borus 189.o. 71 Veress 525.o. 72 Borus 189.o.

14 hegyi-hadosztály állásait. A német jelentések szerint teljesen átláthatatlan volt a helyzet a Sajó és a Takta között (ekkor a 138. hegyivadászezred sávja), valamint érezhető volt, hogy az elakadás miatt, a szovjet csapatok északi irányba haladnak tovább 73, hogy elérjék Miskolc déli területeit. 74 November 13-án Schulz-harccsoporttal megerősített 3. német hegyi-hadosztály súlyos harcokat vívott a 27. hadsereg alakulataival a Tard- Bükkábrány- Vatta- Emőd- Szakáld- Muhi szakaszon 75, majd 104. lövészhadtest 76 elfoglalta Vattát és Borsodgeszt-Harsány irányába haladtak tovább. Itt a 8. vadászhadosztály egyik alakulatának 77 hadnagya és öt embere két szovjet páncélost lőtt ki, valamint 7 db nehéz páncéltörő ágyút zsákmányolt. E napon az Emőd- Vatta szakaszon, mindkét fél nagy erővel vetette be csata- és vadászrepülőit, ezzel is nehezítve a támadást és a védekezést egyaránt. 78 Ezekben a napokban futhatott be Magyar László újabb parancsért: Köröm községében lejelentkeztem Glatt 79 tábornoknál, aki közölte parancsát: Visszavétel a Sajó-Hernád völgyében Felsőzsolcára! Időleges késleltető védelem Sajóhídvég- Bőcs- Hernádnémeti- Hernádkak községek peremén! Megerősítem egy különleges német rohamszakasszal! Parancsnoka G. százados 80 /Sajnos nevét elfelejtettem. Egy hatalmas grázi sportember, aki debreceni felesége révén tökéletesen megtanult magyarul káromkodni/ Beosztva 14 fő + 5 könnyűgéppuska+1 oldalkocsis BMV motorkerékpár. 4. drb. könnyű rohamlöveg biztosítja esetenként leválásukat! Sieg Heil! S ezzel kész voltam. 81 Másnap az arcvonal legsúlyosabb harcai, ismét csak a 27. hadsereg sávjában zajlottak le, ugyanis itt a 35. gárda-lövészhadtest a harcolva hátráló 8. német vadász- és 27. könnyűhadosztályt egészen a Szomolya- Bogács- Tibolddaróc- Sály- Harsány vonalaiig vetette vissza. Eközben a másik három hadtest Vatta és Emőd között páncélosokkal támogatott gyalogsági támadást indított 82, amely következtében a 3. német hegyi-hadosztály és a Schulz-harccsoport a Harsány- Bükkaranyos- Nyékládháza- Muhi vonaláig vonták vissza 73 Veress o. 74 Borus 189.o. 75 Veress 530.o. 76 Alárendeltségében: a 202., a 206. lövész- és a 4. gárda-légideszant hadosztály /I. német vadászzászlóalj 78 Veress 530.o. 79 A Glatt nevű tábornok, valójában Paul Klatt, a 3. hegyi-hadosztály parancsnoka. A tiszai átkelések előtt a Köröm melletti faluban, Girincsen volt harcálláspontjuk, így biztosra vehető, hogy róla van szó. 80 Az ismeretlen kilétű százados, pedig nagy valószínűség szerint Walter Giehrl, aki az ongai harcok alatt esett el, ugyanis Walter Giehrl századosi rangban volt ekkor, ezenkívül a 144/II. zászlóaljnak volt parancsnoka, amelyet Grazban állítottak fel. 81 Magyar 103.o. 82 A német jelentések szerint, mintegy páncélost vetette ezen a szakaszon be a szovjet- román erők. (Veress 535.o.)

15 állásaikat. Súlyos harcok folytak Emődön is, ahová a 43. szovjet lovasezred tört be 83, amelyet a német csapatok nagy erőkkel védtek és végül az alakulat, parancsnokukkal (P.G. Kuznyecov, gárdaőrmester) együtt elesett. Ezen a napon a 4. Ukrán Front parancsnoksága, a 30. lövészhadtestet 84 és a 18. gárda lövészhadtestet 85 átadta a 2. Ukrán Front 27. és 40. hadseregének, hogy segítség Miskolc elfoglalását. 86 November 15-én a jelentések szerint a 8. német vadászhadosztály leadott 3 zászlóaljat a Schulz-harccsoportnak, ám azt nem tudni, hogy mely ezredekről lehet szó. 87 E napon a 27. hadsereg négy hadtestével a Wöhler-csoport alábbi alakulatai álltak szembe: német gyaloghadosztály: 81., 88. német gránátos ezred, 15. lövészzászlóalj, 15. tábori kiképző-zászlóalj és a 15. utázzászlóalj (összesen 13 db nehéz páncéltörő ágyú), a 15. páncélvadász-osztály (Kötelékében 3 db rohamlöveg), 15. tüzérezred két könnyű ágyús ütege, amely a Bükk-hegységbe hátrált. Ezenkívül alárendeltségébe tartozott még a 8. német vadászhadosztály 8. tábori kiképzőzászlóalja, német biztonsági-zászlóalj (818/II. hadseregközvetlen tüzérosztály) három könnyű ágyús ütege, egy könnyű- és öt nehéz ágyús üteg. Ebben a sávban vonult vissza a 9. magyar határvadász- és a 27. könnyűhadosztály 88 is, ám ezek ereje ismeretlen német hegyi-hadosztály: 112., 138., 144. hegyivadászezredek, 112. tábori kiképzőzászlóalj, 83. utászzászlóalj (összesen: 8 db nehéz páncéltörő ágyú), a 95. páncélvadász-osztály négy rohamlöveggel, a 112. hegyi tüzérezred nyolc könnyű, és három nehéz ágyús üteggel. - Schulz-harccsoport (pk.: Schulz vezérőrnagy): három vadászzászlóalj a 8. német vadászhadosztálytól, egy zászlóalj a 15. német gyaloghadosztálytól, a 217/I. hadseregközvetlen tüzérosztály egy könnyű- és két nehéz ágyús ütege. November 15-én a reggel a 33. és 35. lövészhadtest nagy erejű támadást indított meg Harsány és Bükkaranyos körzetéből. Bükkaranyostól észak-nyugatra áttörték a 3. német hegyi-hadosztály védelmivonalát és megközelítették Kisgyőrt és Mályit. Ezért délelőtt 10:30 körül bevetették Kisgyőr közelébe a 9. magyar határvadász-hadosztály 28., 29., 30. határvadászezredeinek részeit, a 15. német gyaloghadosztály 106. gránátos ezredét valamint a 3. hegyi-hadosztály 112. tábori kiképző-zászlóalját. A harcok az estig elhúzódtak, amikor is 19 óra 50 perc körül a szovjet egységek Mályitól nyugatra áttörték a védelmet és elfoglalták a 83 Szovjet források szerint, az ezrednek csak az I. százada. (Veress 535.o.) 84 Alárendeltségében: a 144., 151., 155. lövészhadosztály (Veres 536.o.) 85 Alárendeltségében: 66. gárdalövész- és 317. lövészhadosztály (Veress 536.o.) 86 Veres o. 87 Veress 540.o. 88 A 27. magyar könnyűhadosztályról, ebből az időszakból nem maradt fenn nagyobb mértékű irat.

16 községet. Azonban a 106. gránátos ezred ellenlökése sikeres volt és visszavetették a szovjet csapatokat, visszafoglalva Mályit késő estére. Egyidejűleg sikerült feltartóztatni a Mályi- Miskolc közötti úton gyülekező páncélos alakulatokat. A 40. hadsereg arcvonalán sem volt nyugalom, ugyanis a II. román hadtest is folytatta támadását a 2. magyar póthadosztály (pk.: Dobák Dénes vk. ezredes) 3., 16., 22. pótezrede és 23. határvadász-zászlóalja ellen. 89 Rákövetkező nap sem pihenhettek meg a felek, hiszen a 35. lövészhadosztály ezen a napon a Szomolya-Bogács szakasz körzetében indított támadást. A gyenge védelem miatt, a miskolci arcvonalból kivonták a 9. határvadász-hadosztály három ezredét 90, megalakították belőle a Ferenczy-csoportot, majd gépkocsikkal Bogácsra szállították őket, ahol 112. kiképzőzászlóalj és a 106. gránátos-ezred vonalában folytattak védekező tevékenységet. Eközben a 33., 104. szovjet- és IV. román hadtest Répáshuta, Bükkszentkereszt és Miskolc irányában támadott tovább. A 3. német hegyi-hadosztály és a Schulz-csoport továbbra is tartották magukat az eddig elfoglalt Bogács- Tibolddaróc- Sály- Kisgyőr- Bükkaranyos- Mályi- Kistokaj- Sajópetri- Bőcs- Tiszalúc szakaszon. Este 18 óra 45 perckor a német jelentések szovjet gyalogság előretörését jelentik a Kisgyőr környéki erdőkben. Ez az alakulat a 104. lövészhadtest, 202. lövészhadosztályának, 101. lövészezredének egyik zászóalja, mintegy 140 emberrel és 2 db páncéltörő ágyúval, élén Usztyinov kapitány. Az egység a Cseh-völgy kocsiútján felkapaszkodott a Nagykőmázsa alá, majd a Poklos-tetőn át leereszkedtek a Mexikó-völgybe, így érték el a Diósgyőr szélén húzódó magaslatokat (útjuk közben találkoztak lövészezredüknek egy másik zászlóaljával 91, amely később Görömböly- Tapolcáig előre is tört). A 140 katonából álló csoport végül benyomult a Diósgyőr déli részén levő Széchenyi utcába, valamint elfoglalta a Tatár-dombot és környékét. Ekkor vették csak észre őket a német egységek, amelyek rögtön tűz alá is vették a szovjeteket és több oldalról átkarolták azokat. A Kisgyőr-Diósgyőr közti áttöréssel, súlyos helyzet alakult ki, ugyanis a 33. lövészhadtest, legalább 40 páncélossal Nyékládháza és Ónod körzetében gyülekezett. Ezen az arcvonal szakaszon védekezett a 3. német hegyi-hadosztály is, amelyet megerősítettek a 9. magyar határvadász-osztály egyik zászlóaljával, a 8. német vadászhadosztály 28/I. zászlóaljával, valamint ide irányították a hadseregközvetlen 561. nehéz páncélvadász-osztályt 92, amellyel ideiglenesen sikerült feltartóztatni a szovjet csapatokat Veress 542.o. 90 A kivont ezredek: 28., 29., 30. határvadász ezredek, valójában csak maradványok voltak. (Veress 547.o.) 91 Harcerejük, mintegy 60 katonából és 12 aknavetőből állt. 92 E alakulat harcértékéről nem rendelkezünk adatokkal. 93 Veress o.

17 November 17-én a Dél-Ukrajna HDSCS parancsnoksága rendezte a 6. és 8. német hadsereg közötti Bélapátfalva- Cserépváralja- 371-es magassági pont- Tard- Mezőnyárád- 132-es magassági pont szakaszt. Ám a 27. szovjet hadsereg továbbra is hatalmas erőkkel támadta a Miskolctól délnyugat-dél-délkeletre kiépített védelmi vonalakat. A 35. gárdalövészhadtest erői a Bükk déli lábainál fekvő Szomolya- Cserépfalu- Kács település előtti vonalakat támadták, ahol a 8. német vadászhadosztály és a 9. magyar határvadász-hadosztály próbálták feltartóztatni őket. Ez nagyrészt sikerült is, ám a Kács-Kisgyőr környékén elterülő erdős-hegyes terepen előretört a 202. lövész- és a 3. román hegyi-hadosztály egységei visszavetették a 15. gyaloghadosztály alakulatait 94 északi irányba. Ezek mellett meg kell említenünk azt, hogy a 202. lövészhadosztály keleti szárnyán elhelyezkedő csoportok, már két napja Diósgyőr határát és külső részein voltak. Ezért a 17-én hajnalban Diósgyőrnél a 3. német hegyi-hadosztály 112. tábori kiképző-zászlóalja, Görömböly-Tapolca felül pedig a 28/I. vadász-zászlóalj (8. német vadászhadosztály) indított ellentámadást, a 202. lövészhadosztály és a 3. román hegyi-hadosztály alakulatai ellen, ám ezeket a támadásokat a szovjet-román erők rendre visszaverték. A 27. hadsereg egyre inkább rátolta Miskolcra a védelmi vonalakat, amikor is a 33. lövészhadtest csapatai 40 páncélos segítségével elfoglalták Mályi községét, amely Miskolc déli bejárata volt. Ennek következtében a Miskolcot déli irányból védő 3. német hegyi-hadosztály alakulatai és az 561. nehéz páncélvadász-osztály estére visszavonult a Görömböly és Tapolca térségében fekvő magaslatokra. 95 Így a nap végére a 3. német hegyi-hadosztály a Görömböly- Hejőcsaba- Alsózsolca Sajólád- Berzék- Tiszalúc vonalon igyekezte megszilárdítani a védelmi állásokat. Egyre nagyobb veszélyt jelentett a Mályitól keletre gyülekező, mintegy 40 páncélosból álló, szovjet kiindulásipont, amelynek elhárítására a 3. német hegyi-hadosztály Kistokajnál 96 összevonta a riadóalakulatokat és az 561. nehéz páncélvadász-osztályt. A 2. Ukrán Front ahhoz, hogy Miskolcot gyorsabban sikerüljön elfoglalni felvonultatták a 33. lövész és IV. román hadtest szakaszán a Gorskov-lovas-gépesített csoportot, amelynek alárendeltségében állt az 5. gárda-lovashadtest 97 és a 7. gépesített-hadtest 98. Emellett a 40. szovjet hadsereg 50. lövészhadteste áttörte a 8. német hadsereg XXIX. Hadtestének és az Alárendeltségében: 81., 86., 106. gránátos ezred, 15. lövész-, 15. utász-, 15. tábori kiképzőzászlóaljak, 15. páncélvadász-osztály és a 15. tüzérezred ütegei 95 Hátrálva harcoló német egységek, ennek ellenére jelentéseik szerint 5 db szovjet páncélost kilőttek. 96 A környéken tomboló súlyos harcokról ad tanúbizonyságot az is, hogy ezen a napon kapott posztumusz kitüntetést Lengyel Jenő, mégpedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal. (Maruzs) 97 Alárendeltségében: 11., 12., 63. gárda-lovashadosztályok (Veress 554.o.) 98 Alárendeltségében: a 16., 63., 64. gépesített-lövész- és a 41. harckocsi-dandár (Veress 554.o.)

18 magyar hadsereg XVII. német hadtestének csatlakozását és még ezen a napon elérték a 3. német hegyi-hadosztály Hernádnémetinél elhelyezkedő állásait. Ugyan innen több támadást nem intéztek Miskolc-felé, ám komoly veszélyt jelentett a 3. német hegyi-hadosztálynak egy újabb hadtest megjelenése a frontjukon. 99 Az egyre súlyosbodó helyzet következtében Miskolcra irányították a 4. német hegyi-hadosztály 94. utászzászlóalját valamint 100, Friessner, ekkor az OKH beleegyezését kérte, hogy visszavonhassa a Dél- Ukrajna HDSCS-ot a Karolaállásba, ám ezt elutasították, így kénytelen volt áthelyezni az 1. német páncéloshadseregtől a 239. rohamlövegdandárt Miskolcra, hogy ezzel erősítse a német-magyar védelmet. 101 Kb. 17- én érhették el Hernádnémetit Magyar László alakulatai, ugyanis a 3. német hegyi-hadosztály előttük vonult és erre a napra a hadosztálynak már saját állásai voltak, vagyis már egy-két napja itt lehettek. Itt szeretnék kitérni arra a bizonyos német rohamszakaszra. Már többször említettem, hogy pökhendi és magasabbrendűségüket állandóan éreztető magatartásukért nem imádtam őket. De amit tudtak azt precízen, óramű pontossággal és alapossággal végre is hajtották. Ezt viszont kénytelen voltam megcsodálni több ízben is. Érzésem szerint a rohamszakaszunknak kettős feladata volt. Részben támogattak, de részben ellenőriztek is minket. Minden elkövetkező védőállásunk körzetébe már reggel eltávoztak s ott egész napos pihenővel készültek fogadásunkra azaz a mögöttünk elnyomuló oroszok visszevetésére s így védőállásunkat közreműködésükkel bizton elfoglalhassuk. Sportnyelven jellemezve: ők voltak a profik! Itt Hernádnémetiben a kialakult furcsa helyzet reggel virradatkor tisztázódott. Egy faluban felébredő német-magyar-orosz csoportok. A németek /rohamszakasz/ mögöttünk, az oroszok féljobbra előttünk s mi középen. Mint egy tömegszálláson! Egy nagy hurrá kiáltás utána a rohamszakasz hat géppuskával kb. derékmagasságban felettünk elkezdte a tüzet ontani, amihez természetesen G. százados géppisztolya is csatlakozott. Majd rajtunk keresztül megrohamozva az oroszokat, sikeresen kiszorították őket a faluból. 102 A védelem megerősítése miatt, még november 15-én elkezdték kivonni a 24. német páncéloshadosztály harcjárműveit (7 db Pz-IV. harckocsi és két rohamlöveg), hogy átcsoportosíthassák őket Miskolcra és a 3. német hegyi-hadosztálynak alárendeljék őket. A 35. lövészhadtest változatlanul, nagy erőkkel támadta az arcvonalat, az alárendeltségében levő alakulatok (93. gárda-lövészhadosztály és a 2. román hegyi-hadosztály) Bükkzsérc- Kács- 642-es magassági pont- Répáshuta- Bükkszentkereszt vonalát támadták, melyet a 15. német 99 Veress o. 100 Veress 554.o. 101 M.o. felszabadítása o. 102 Magyar 104.o.

19 gyaloghadosztály 103 védett. Még 18-án hajnalba, a 2. román hegyi-hadosztállyal szemben védekező Ferenczy-csoport egyik zászlóalja védekezés nélkül feladta harcálláspontját, (Kács dél) amelynek következtében a román hegyivadászok elfoglalták a Miskolc és Eger között húzódó műút Felsőtárkány és Répáshuta közötti szakaszát. Az ezen a környéken védekező 106. gránátos-ezred és a 112/I. német hegyitüzér-osztály, valamint a Diósgyőrnél harcoló Bazant-harccsoport 104 (megerősítve a 112/4. hegyiágyús üteggel) feltartóztatta a román hegyicsapatok további előretörését. Eközben a 3. német hegyi-hadosztály nyugati szárnyán elhelyezkedő 112. tábori kiképző-zászlóalj és a 28/I. zászlóalj harckocsikkal megerősítve ellenlökéseket hajtanak végre a szovjetek ellen. A szovjet csoport két páncéltörő ágyúja, ekkor a Tókertnél és a Szinva-hídnál helyezkedett el, ám a páncélosok mindkettőt kilőtték. Viszont a 101. lövészezred egységei ezen a napon 8 páncélost, négy páncélozott szállító járművet, tizenhárom különböző löveget és három vasúti szerelvényt semmisítettek meg. A Miskolctól délre húzódó műúton is eseménydúsan telt el a nap, ugyanis a 33. lövészhadtest 73., 163. és 337. lövészhadosztályai, valamint a IV. román hadtest 3. hegyi-hadosztálya, mintegy negyven páncélos kíséretében benyomult Görömböly-Tapolcára. Miközben a 104. lövész- és a IV. román hadtest délről támadott, eközben az 50. szovjet lövészhadtest, újabb támadást indított keletről, amelynek következtében elfoglalták Hernádnémetit és átkeltek a Hernádon, majd tovább folytatták az előrenyomulást, így a szovjet páncélosokkal megerősített gyalogság még ezen a napon elérte Szirmabesenyő déli szélét, ezzel átkarolva keleti irányból Miskolcot. A teljes bekerítést a 3. német hegyi-hadosztály 138/I. hegyivadász-zászlóalja (pk.: Denk őrnagy 105 ) akadályozta meg. Eközben még a 3. román hegyi-hadosztály elérte Újcsanálost 106 és megközelítették a Hernádot. November éjszakára újabb erősítéseket kapott Miskolc védelme, mégpedig a 27. magyar zászlóaljat, a 27/I. magyar tüzérosztály két ütegét, a 4. német hegyi-hadosztály 13/II. hegyivadász-zászlóalját, a 94. kiképző-zászlóalját és a 74. utászzászlóalját, valamint a 24. német páncéloshadosztály harckocsi egységének 14 páncélosát Kiegészülve a 15. gránátvető-osztállyal. Az alakulat eredetileg is a hadosztályhoz tartozott, csak nem került bevetésre, valószínűsíthetően feltöltés alatt volt. 104 A Bazant-harccsoport pontos harcerejéről semmilyen adatunk nincs. Feltételezésem szerint vezetőjük Alois Bazant őrnagy, aki november 25-én megkapta a Ehrenblatt des Deutschen Heeres kitüntetést. Forrás: Teljes neve Franz, Denk és november 14-én kapta meg a Német Kereszt arany fokozatát. Forrás: Veress D. Csaba könyvében helytelenül Újcsalános néven szerepel a település. 107 Veress o.

20 Másnap a Felsőtárkány és Miskolc közötti védelmi vonal megszilárdult, köszönhetően az erdős-hegyes és az időjárás miatt nehezen járható terepnek. 108 November 19-ére már harcba is állították a 13/III. német hegyivadász-zászlóaljat, befutott még a 24. páncélos hadosztály páncélos csoportja, valamint a 286. rohamlövegdandár 109, a többi egység még úton volt. Diósgyőr körzetében a Bazant-harccsoport a 112/I. hegyi tüzérosztály ütegeivel megerősítve a 202. lövészhadosztállyal folytatott elkeseredett harcot, de heves harcok dúltak a 33. lövész- és IV. román hadtest sávjában is: Görömböly-Tapolca- Kistokaj szakaszon. Itt védekezett a 3. hegyi-hadosztály 112., 138., 144. hegyivadászezrede, a 83. hegyivadász utászzászlóalj, megerősítve a Ferenczy-csoporttal és a 112. tüzérezred ütegeivel, ám ellenállásuk nem volt elég erős, így délutánra a szovjet hadtest elérte Hejőcsaba déli szélét. Itt a 74. német utászzászlóalj állította meg előrenyomulásukat, miután kilőttek 3 szovjet páncélost. 110 Minek utána az előző nap a 33. lövész- és a IV. román hadtest elérte Szirmabesenyőt, keleti irányból átkarolták a várost, míg a 3. román gyaloghadosztály Újcsanálos-Sóstófalva között mély betörést hajtott végre, megközelítve a Hernádot. 111 Ezenkívül keleti oldalról sikerült átkarolniuk Gesztelyt. 112 November 20-án a 40. hadsereg balszárnyán elhelyezkedő egységek Sóstófalva- Berzék szakaszon felzárkóztak a Hernádra 113, amely szakaszt a 3. német hegyihadosztály védte. A 2. román hegyi-hadosztály főként a Bükkzsérc- 642-es magassági pont- Répáshuta- Bükkszentkereszt terepszakaszon támadott. A Répáshuta- Diósgyőr sávba rendelték még a 15. német gyaloghadosztály egységeit (81., 106. gránátos-ezred, 15. lövész-, 15. tábori kiképzőés 15. utászzászlóalj) megerősítve a 15. tüzérezreddel és a 15. páncélvadász-osztállyal, valamint a 24. német páncéloshadosztály 24/I. és 24/II. harckocsi-osztályait, összesen 15 db páncélossal, így sikerült stabilizálni a frontvonalat. Kisgyőrtől északra megállították a 104. lövészhadtest 202. lövészhadosztályának két zászlóaljnyi erejű támadását, visszaszorították Diósgyőrből a 101. lövészezredet és feltartóztatták a Görömböly-Tapolca és Hejőcsaba vonalon támadó szovjet egységeket. Innentől kezdve a Görömböly és Miskolc közötti úttól jobbra eső részeken a 15. gyaloghadosztály, míg a balra eső szakaszokat a 3. német hegyi- 108 Paul Klatt, Hans Friessner és a szovjet erők is több helyen megemlékeznek arról, hogy sokszor járhatatlanok az utak 109 Pontos harcértékéről nincsenek adataink. 110 A november 19-én kiadott jelentés szerint, a német egységek november 11. és 18. között Miskolc körzetében 36 db ellenséges páncélost lőttek ki, tízet páncélököllel míg kettőt páncélrémmel. Ezenkívül három páncélost zsákmányoltak. (Veress 565.o.) 111 Veress o. 112 Szabó Nándor Adalékok a Zsolca környéki harcok lefolyásáról, In.: Örökség, 4. évf., 3. szám 6-9.o. (Továbbiakban: Szabó) 113 Ezt Szabó Nándor forrásközlése is megerősíti: Szabó 6.o.

21 hadosztály vonja ellenőrzése alá. Így a 33. lövész- és IV. román hadtestet sikerült a 3. hegyihadosztálynak továbbra is feltartóztatnia. Ezen a napon a II. román hadtest megindította keleti irányból a Miskolc elleni támadását, így áttörte a 3. román gyaloghadosztály (pk.: Popescu dandártábornok) az Újcsanálos-Sóstófalva közötti szakaszt, amelyet a Schulz-csoport védett. Ezek után, tovább folytatta előrenyomulását 114, a rossz látási viszonyoknak köszönhetően (sűrű köd) átkelt a Hernádon 115 és átvágta a Miskolc-Szikszó közötti műutat, amelynek következtében megközelítették Miskolc keleti szélét. A Schulz-csoport egyik része (3. és 4. hegyi-hadosztály egy-egy zászlóalja a Miskolc és Szikszó mögötti műúton kívánt új védőállást kialakítani, hogy északkeleti irányból fedezzék a várost. A főerők továbbra is védték az Alsódobsza- Megyaszó- Legyesbénye vonalat. A nap végére beérkeztek a 286. rohamlövegdandár erői is Miskolcra. 116 A november 21-ei Miskolctól délnyugat-dél-délkeletre eső frontszakasz eseményei ismeretlenek, a jelentések szerint a 15. német gyaloghadosztály folytatja a védelmi harcot a Kács- Kisgyőr, Óhuta- Diósgyőr terepszakaszon a 35., 104. lövész- és IV. román hadtesttel szemben. Arról viszont van tudomásunk, hogy nagy harcok folytak a Miskolc és Mályi közötti szakaszon, ahol a 3. német hegyi-hadosztály védekezett és még három szovjet páncélost is kilőttek. A Schulz-harccsoport és a 16. magyar gyalogezred ellenlökést hajtott végre Újcsanálos térségében a 3. román gyaloghadosztály ellen. E napon halt hősi halált a 138/I. német hegyivadász-zászlóaljának parancsnoka: Giehrl 117 százados. 118 November 22-én a 27. szovjet hadsereg továbbra is nagy erőkkel támadta a Miskolcot védelmező 3. német hegyi-hadosztályt és az annak alárendeltségébe tartozó alakulatokat. A napi jelentés szerint a védekezés sikeres volt, ugyanis, mintegy 22 páncélost lőttek ki. 119 Ekkor a 33. lövészhadtest a sűrű köd miatt, előretudott nyomulni, egészen Onga keleti részéig, amelynek következtében bekerítették a 3. hegyi-hadosztály Gesztelyben harcoló századerősségű alakulatát, valamint hátba támadták a hadosztály, szintén századerősségű hegyivadász-zászlóalját, amely Onga és a Hernád között harcolt. 120 Magyar Lászlóék ekkora már beérkeztek Felsőzsolcára. A mi arcvonalunk Felsőzsolca délkelet volt, de már itt 114 Veress o. 115 Szabó 6.o. 116 Veress o. 117 Walter Giehrl az ongai harcokban veszti életét ( ), ezt megerősíti a Német Háborús Sírokat Gondozó Szövetség ongai veszteséglistája. A dokumentumért köszönet Nyárádi Tibornak. 118 Veress 575.o. 119 Veress 581.o. 120 Szabó 6.o.

22 szorosan csatlakozva Onga felé egy német század körletéhez. A három rohamlöveg most már effektive minket támogatott. 121 November én több forrás szerint is eseménytelenül telt a nap Miskolc délnyugat-dél-délkelet-keleti arcvonalszakaszán. 122 Egyedül a Schulz-harccsoport sávjában van komolyabb harctevékenység, ott ugyanis Sóstófalvától délkeletre betörtek a román egységek a német-magyar állásokba. 123 Szintén a Schulz-csoport sávjában Ongától északkeletre a 3. német hegyi-hadosztály visszafoglal egy települést valószínűsíthetően Ócsanálost. 124 November 25-én mindössze az 50. lövészhadtest folytatta Miskolc keleti irányú átkarolását, majd Sajószentpéter irányába folytatta támadását, valamint a Schulz-csoport még mindig komoly harcokat vívott Sóstófalva környékén. Malinovszkij november 25-én a következő feladatokat határozta meg: - a 40. hadsereg az 50. lövészhadtesttel és a négy román hadosztállyal november 29-én törje át az ellenség védelmét Majos Hernádkak terepszakaszon, és a főcsapást Aszaló- Monajkelet irányban mérve, november 30-án estig jusson ki Csekeháza, Csobád, Hangács, Borsodszirák terepszakaszra; - a 27. hadsereg az 51. lövészhadtesttel együtt, legalább öt lövészhadosztály erővel, november 29-én reggel törje át az ellenség védelmét Onga- Miskolc terepszakaszon. A főcsapást Boldva felé mérje, Miskolcot keletről karolja át, és november 29-én estig vegye birtokba. 126 November 26-án a 40. hadsereg balszárnyán harcoló hadosztályok elérték a Sóstófalva- Berzék szakaszt és felzárkóztak a Hernád bal partjára, míg a többi alakulat a Legyesbénye- Mezőzombor- Tarcal- Tokaj vonalon fejtett ki nagy erejű támadást. Eközben a 27. hadsereg tovább folytatta támadását a megadott miskolci irányban. A 33. és 104. lövészhadtest, a Gorskov-csoport közreműködésével támadta a Sajószentpéter, Kistokaj, Mályi, Kisgyőr, Borsodgeszt szakaszon védekező 3. német hegyihadosztályt a Bükk felől, Miskolctól délre és délkeletre igyekeztek áttörni 127, valamint az időközben átcsoportosított 4. német hegyi-hadosztály csapataival folyamatosan ellenlökéseket hajtottak végre. 128 A 121 Magyar 105.o. 122 Veress 585.o. 123 Veress 590.o. 124 Szabó 6.o. 125 Majos, megegyezik a Legyesbényétől nyugatra található Majos-heggyel. A meglátás Nyárádi Tibortól származik. 126 M.o. felszabadítása 186.o. 127 Tóth 56.o. 128 M.o. felszabadítása 174.o.

23 védekező erő szétzúzásához, Malinovszkij marsall, még november 20-án alárendelte a 4. román hadtestet, majd 26-án az 51. lövészhadtestet a 27. hadseregnek. 129 November 27-én a miskolci szakaszon a kölcsönös erős tüzérségi harcokon kívül más, jelentősebb esemény nem történt. 130 November 28-án a 35. gárda-lövészhadtest 3. gárda légideszant-hadosztályának támadásának következtében Szomolya és a tőle észak-nyugatra húzódó magaslatok a szovjetek kezére kerültek, ám a Cserépváralja irányú támadást a 15. német gyaloghadosztály egységei visszaverték. Ezenkívül a Borsodgeszt elleni szovjet attakot is sikeresen visszaverte a 15. német gyaloghadosztály. A 104. és a 33 lövészhadtestek a 25-ei frontparancs ellenére, nem indítottak támadást a Miskolc térségében védekező 15. német gyalog- és a 3. német hegyi-hadosztály ellen. 131 Emellett jelentős átcsoportosítások figyelhetők meg az arcvonalon. A Miskolcon és környékén lévő alakulatoké a következő képen néz ki: gyaloghadosztály (pk.: Längenfedler ezredes): 81., 88., 106. gránátos-ezred, 15. lövész-, 15. utász-, 15. tábori kiképzőzászlóalj, 15. gránátvető-, 15. páncélvadász-osztály, 15. tüzérezred (hét páncéltörő ágyúval). Ezenkívül a hadosztálynál volt alárendeltségben a 8. vadászhadosztálytól három zászlóalj, a 4. német hegyi-hadosztálytól három nehéz páncéltörő ágyú, a 3. német hegyi-hadosztálytól pedig a 112. tábori kiképző-zászlóalj. Ugyanakkor átadott négy zászlóaljat a Schulz-harccsoportnak (88. gránátos-ezred) és négy JgdPz. 38.(t) típusú páncélvadászt német hegyi-hadosztály (pk.: Klatt vezérőrnagy): 112., 138., 144. hegyivadászezred, 83. utászzászlóalj, 112. hegyi tüzérezred, 96. páncélvadász-osztály (8 db nehéz páncéltörő ágyúval), 4 db könnyű- és 3 db nehéz ágyús üteg; összesen: 900 katonával. Ezenkívül a hadosztálynak volt alárendelve a 4. német hegyi-hadosztálytól egy zászlóalj (2 db nehéz páncéltörő ágyúval), 5 db rohamlöveg a 8. német vadászhadosztálytól. Emellett a hadosztály leadott egy-egy zászlóaljat a 15. német gyaloghadosztálynak, valamint a Schulzcsoportnak. 133 A 28-ai nap észak-magyarországi támadó hadművelet második szakaszának utolsó napja a szovjet korszakolás szerint. 134 November 29-én a 27. hadsereg erői frontális támadást Miskolc ellen nem indítottak, hanem továbbra is a keletről való átkarolást igyekezték erőltetni. A német jelentések szerint, 129 M.o. felszabadítása 186.o. 130 Veress 604.o. 131 Veress 612.o. 132 Veress o. 133 Veress 612.o. 134 Borus 191.o.

24 délelőtt 9 óra előtt a szovjet egységek áttörték a Felsőzsolca és Onga közötti védelmi vonalat, előre vetett osztagaik Arnót és Szikszó széléig törtek előre. A harcok során a 138. német hegyivadász-ezred adjutánsa von Walzel százados 135 súlyosan megsebesült, a 144. német hegyivadászezrednél pedig Kloss őrnagy 136 és Witthalm százados hősi halált halt. A XXIX. hadtest parancsnoksága utasította a 15. német gyalog-, 3. német hegyi-, 9. magyar határvadász- és a 27. könnyűhadosztály egységeit, hogy építsenek ki új főellenállási vonalat a Miskolc délkelet 3 km, Felsőzsolca nyugati széle, Arnót, Onga észak 3 km épületcsoport közti vonalon és itt vessék be, minden tartalékukat. Újabb támadásokat indított a 2. Ukrán Front, 40. hadsereg balszárnyán elhelyezkedő 50. lövészhadtest 137 elfoglalta Ongát 138, majd a 2. és 6. román hadtesttel együtt Megyaszó- Alsódobsza- Aszaló- Szikszó vonaláig törtek előre. 139 Klatt visszaemlékezéseiben leírja, hogy: a 3. hegyi-hadosztály ütegei egész nap a tüzelőállásokban vívtak közelharcot. Állást csak éjjel tudtak változtatni rohamlövegek segítségével. 140 Még ezen a napon Hejőcsabánál a szovjet csapatok felmorzsolják a 38. tüzérezredet. 141 November 30-án a Vörös Hadsereg elfoglalja Megyaszót és Szikszót, majd a köztes arcvonalon, mintegy 6 kilométernyire nyomulnak előre. 142 Miskolc térségében az 53. és a 27. szovjet hadsereg részei támadásba lendültek a város dél-délnyugati részén, ahol is tüzérségi tűzzel támogatott zászlóalj méretű támadásokat indítottak Óhuta irányába, a 15. német gyaloghadosztály védelme ellen. Ezeket visszaverte a 15. gyaloghadosztály, valamint Klatt csapatai is azokat, amelyek a várostól déli és keleti irányból érkeztek. A szovjet egységek még mindig át akarták karolni a várost, ezt mutatják a német jelentések is, amely szerint a szovjetek erős gyalogságot indítottak a várostól és Arnóttól északra. Ezen a napon komoly harcok folytak Arnót előterében, estére sikerült is elfoglalni a szovjet alakulatoknak a 135 Itt arról a von Walzelről van szó, akit december 7-én a Német Kereszt arany fokozatával tűntetnek ki. Ugyanis a kitüntetésnél megjelölt név Walzel, Max., százados és a 138. hegyivadász-ezredben szolgál, akárcsak von Walzel. Forrás: Sepp Allenberger visszaemlékezése szerint, december 2-án hal meg Kloß őrnagy, Miskolcon. A személy vélhetően ugyanaz, hiszen mindketten őrnagyi rangban szolgáltak és ugyanabba a 144. hegyivadász alakulatban. Érdekesség, hogy halála előtt pár nappal, konkrétan november 26-án kapta meg a vaskereszt lovagkeresztjét. Forrás: Alárendeltségében: 38., 42. gárdalövész- és 240. lövészhadosztály 138 A visszaemlékezések szerint, a legsúlyosabb harcok a Homokbánya környékén folytak, ahol is egy géppuskaállás volt, melyről kitűnően feltudták tartóztatni a támadó szovjet-román egységeket (Forrás: Takács László: Onga története, 1998., Miskolc, 222.o. 139 M.o. felszabadítása 186.o. 140 Borus 191.o. 141 Borus 191.o. 142 Borus 191.o.

25 községet, majd továbbnyomultak egészen Sajópálfalváig, ahol is a német rohamlövegek állították meg őket. Ezen a napon esett el Szikszó is. 143 December 1-én a 27. hadsereg tovább folytatta támadásait, annak érdekében, hogy minél előbb elfoglalják Miskolcot. A 104. lövészhadtestnek alárendelt 3. önálló gépesített páncélelhárító lángszórós zászlóaljának 16 fős különítményét előrevetették P.E. Scserbakov őrnagy parancsnoksága alatt. A csoport feladata, hogy megsemmisítse a város déli részén levő német támpontot. A csoportban négy robbanó- és négy háti-lángszóró volt. A szovjet egységet 21:00 körül megközelítették a német egységet, majd 21:30 együttes csapást mértek a védőkre, akik megpróbálták hátrálni, ám a szovjet egységek géppisztolytűz alá vették őket, így mindannyian ott estek el. December 2-án a jelentések szerint, eseménytelenül telt a nap. 144 December 3-án a 15. német gyaloghadosztály csapatai továbbra is szilárdan tartották a Felsőtárkány- Répáshuta- Bükkszentlászló- Diósgyőr terepszakaszt, a 104. lövészhadtesttel 145 és a 35. lövészhadtesttel 146 szemben. Ezen a napon a 27. hadsereg, ha bár késve, de végrehajtotta a kitűzött célt és elfoglalta Miskolc városát. A 33. lövészhadtest (pk.: A. I. Szemjonov vezérőrnagy) 78. lövészhadosztályának gárda lövészezrede, a 681., 764. és lövészezredek, valamint a 987. légvédelmi tüzérezred délkeleti irányból, több ponton keresztül bevonultak a városba. Ekkor a 3. és 4. német hegyi-hadosztályok csapatai, valamint a 27. könnyűhadosztály alá tartozó 70/I-II. zászlóaljak, a 27/I. és 27/III. tüzérosztály négy ütege feladta a Hejőcsaba és Sajó között kiépített védőállásait. Az egységek egy része Lillafüred felé vonult vissza, a 15. német gyaloghadosztály vonalai mögé, míg mások északi irányba hagyták el Miskolcot és elfoglalták új álláspontjukat a Róza-vonalba, amely a Felsőtárkány- Szarvaskő- Bélkő- Istállós-kő (959-es magassági pont)- Bálvány (956-os magassági pont)- Garadna- Harica-völgy- Sajószentpéter vonalon épült ki. Az ide visszavonuló fentebb közölt egységek, valamint a 24. német páncélhadosztály páncélos egységei kilenc napon át tartották állásaikat, a szovjet egységeknek, csak december 12. és 15. között sikerült ellenállásukat megtörni. 148 Eközben még a 27. önálló robbanó lángszórós- 143 Veress 625.o. 144 Veress 636.o. 145 Alárendeltségében 206. lövész- és 4. gárda-lövészhadosztály (Veress 642.o.) 146 Alárendeltségében: 2. román hegyi-, 93. gárda-lövész- és 3. gárda-légideszant hadosztály (Veress 642.o.) 147 Mind a Magyarország felszabadítása című mű idevonatkozó részét, mind A 2. Ukrán Front jobbszárnyának felszabadító harcai Észak-Magyarországon című tanulmány Tóth Sándor tollából való, ám míg az előbbibe 78. lövészhadosztály van, addig az utóbbiba 73. Ugyan az utóbbiba egy napi jelentésre hivatkozik, ám valószínűsíthetően csak egy elírás történt, ugyanis Zaharov, művében (Zaharov M.V.[szerk.]: A 2. és 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletei Délkelet- és Közép-Európában , Budapest, 1973) szintén a 78. lövészhadosztályt említi. 148 Veress 642.o.

26 zászlóaljból a háti lángszórós századból újabb csoportot hoztak létre a szovjetek, majd előrevetették őket Miskolc északi részére, hogy támogassák a gyalogság és a páncélosok további előrenyomulást, valamint védekezzenek az esetleges német ellenlökésekkel szemben. 149 A december 4-5-ei jelentésekben nincs szó, a Bükk-hegységben húzódó frontvonalról, csupán a hadrendekről. A 3. német hegyi-hadosztály 28-ai jelentése óta még mindig megtartotta 5 db rohamlövegét, 4 db könnyű- és 3 db nehéz ágyús ütegét. 150 December 6-án a 27. és 40. szovjet hadsereg arcvonalszakaszán nem történetek események. 151 December 7-én Malinovszkij parancsára a 27. hadseregnek észak- északnyugati irányba kellett támadást kifejtenie Putnok, Felsőnyárád, Rudabánya térségében. Egyidejűleg Miskolc északi térségében gyülekeztek a védelmi vonal megerősítésére a 228. és a 286. német rohamlövegdandárok, valamint egy ismeretlen hadrendi számmal rendelkező páncélvadászosztály. 152 December 8. és 10. között nincs feljegyzés az esetleges harcokról a Bükk-hegységben. 153 December 10-én a 33. lövészhadtest támadást indított Miskolctól észak-északnyugati irányba a Karola-vonalban védekező 3. német hegyi-hadosztály ellen, amelynek következtében elfoglalták több Sajó menti települést 154 és megközelítették Sajószentpétert. 155 Eseménytelenül telt el a december 11-e a 27. szovjet hadsereg sávjában. 156 December 12-én a német egységek a következő pótlásokat kapták a Német Birodalomtól: gyaloghadosztály: 3 db JgdPz. 38. páncélvadász és 870 ember, valamint a 27. könnyűhadosztálytól a 70/II. zászlóaljat, - 3. hegyi-hadosztály: 5 db JgdPz. 38. páncélvadász és 600 ember, valamint a 27. könnyűhadosztály 70/I. és 70/III. zászlóalját és a 27/I. magyar tüzérosztály törzsét és két ágyús üteget. A Bélapátfalva- Tardona- Kazincbarcika szakaszon hadműveleti események nem történtek Veress 642.o. 150 Veress 662.o. 151 Veress 670.o. 152 Veress 678.o. 153 Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nem voltak jelentős támadások egyik fél részéről sem. 154 Sajólászlófalva, Sajóbábony, Sajóecseg 155 Veress 701.o. 156 Veress 707.o. 157 Veress 714.o.

27 A 27. hadsereg december 13-án sem indított támadást a Bátor- Szarvaskő- Répáshuta- Mályinka- Dédestapolcsány terepszakaszon, ám a 33. lövészhadtest kiszorította Kazincbarcikáról a 3. német hegyi-hadosztály alakulatait, ezzel közelebb jutott a Sajón való átkeléshez. 158 Másnap a 27. hadsereg folytatta támadását a Sajópálfalva, Sajókeresztúr, Diósgyőr, Bekény, Cserépfalu arcvonalszakaszon 159, ahol a 15. gyalog-, 3. hegyi- és a 8. vadászhadosztály csapatai tartóztatták fel az előrenyomulást, sokszor ellenlökéseket végrehajtva. 160 A Szarvaskő- Répáshuta- Bálvány vonalon továbbra sem tudták azonban kimozdítani a 8. vadász- és 15. gyaloghadosztályt. Ám az északabbra védekező 3. és 4. hegyihadosztály csapatait megint visszább vetették a 33. lövészhadtestnek, amely így Mályinka- Dédestapolcsány- Uppony- Sajóvelezd vonalon állt fel újra teljes arcvonalként. 161 December 15-én a Szarvaskőtől északkeletre, a Bükk-hegységben az utak járhatatlansága miatt, Mónosbél és Bélapátfalva térségében, valamint Istállós-kő és Tar-kő között a 8. vadász- és 15. gyaloghadosztály még védelmet sem alakított ki. Ezzel együtt 27. hadsereg 104. lövész- és IV. román hadteste még csak támadást sem kísérelt meg a hegyekben. 162 Ezek után a Bükk hegyei közt, már nem folytak tovább harcok. A német egységek tovább hátráltak Ózd térségében, így ezzel Miskolcon és közvetlen környékén végetértek a háborús események. Befejezés E téma összegzésénél, nincs könnyű helyzetben az ember. Hiszen csak saját magára hagyatkozva tudja vizsgálni az eseményeket, lévén, hogy a évvel ezelőtti tanulmányok, semmilyen számadatokat nem közölnek velünk. A történések értékeléséhez a Számvéber Norbert által is használt három szempontot fogom alkalmazni, amelyek a következők: Ugyan a jelentésekben nem találunk arra való utalást, így valószínűsíthetően az előző napok harcaiban nyújtott kiváló eredményéért, Max Kloß mellett, még egy német katona kapta meg a környéken vívott harcokért a német vaskereszt lovagkeresztjét, mégpedig: Karl Selinger. Forrás: Veress 720.o. 159 Korábban, Tóth Sándor, ezen az arcvonalszakaszon való támadást december 10-re datálta. Míg 14-én szerinte, már Felsőnyárád- Sajógalgóc- Sajóvelezd- Dédestapolcsány- Mályinka- Répáshuta- Szarvaskő szakaszon folytak a harcok, a 27. hadsereg jobbszárnya és a 15. német gyaloghadosztály, illetve a 3. német hegyihadosztály között. 160 M.o. felszabadítása 188.o. 161 Veress 723.o. 162 Veress 727.o.

28 - Ki uralta a harcteret az események végén? - Sikerült-e a kitűzött célokat megvalósítani? - Mekkora a felek vesztesége a történések alatt? 163 Az első kérdés, értelemszerűen túl sok magyarázatot nem is követel, ugyan a német csapatoknak voltak pillanatnyi ellentámadásaik, ám döntően nem befolyásolták az eseményeket, a 2. Ukrán Front, pedig elfoglalta a német-magyar csapatok által védett területeket. A második kérdés már kicsit összetettebb, hiszen a kitűzött időpontokat, hogy mikorra és mit foglaljanak el, alapvetően már az elején elrontották a szovjet-román csapatok. Hiszen Sztálin nagyravágyása miatt Malinovszkij marsallnak, még a leharcolt csapatokkal elkellett indítania a támadást Budapest elfoglalására, ám amire a 2. Ukrán Front tábornoka előre figyelmeztette Sztálint, az bekövetkezett. A 2. Ukrán Front déli szárnya teljesen elakadt. Az északi részen sem mentek számukra felhőtlenül a dolgok, hiszen az egyetlen cél, amit eltudtak érni, hogy a meghatározott napon indították el a támadást, de ezt természetesen nem vehetjük elért célnak, hiszen napok óta ott vesztegelt a 27. és 40. hadsereg is a Tisza partján. Az északi részen harcoló egységeknek, a legnagyobb célkitűzés Miskolc november 29-ei bevétele volt. Ez mondhatni katasztrofálisra sikeredett, ugyanis nem tudni mi miatt, de ig nem is indítottak támadást a szovjet-román egységek. November 30. volt az első nap, amikor megindultak a páncélosokkal megerősített gyalogos erők Miskolc határa felé. Hans Friessner egységei számára néhány ellentámadást leszámítva, nem lehetett más célja, csak az, hogy lassítsák az szovjet-román előretörést. Az ellentámadások egyet-kettőt leszámítva sikeresek voltak, mint pl. az, hogy sikerült az I. budapesti offenzívát feltartóztatni. Viszont nem értékelhetjük úgy, hogy a II. Ukrán Front által nem teljesített időpontok, mind a német-magyar egységeknek köszönhető. Ugyanis, ahogy Miskolcnál is, úgy nem látjuk jelét annak, hogy 3 napig, miért nem támadtak a szovjet egységek, hiszen a németek csak védelmi vonalaikban várakoztak. Ennek ellenére úgy gondolom, elvitathatatlan, hogy e szempont alapján a német-magyar egységek jobban teljesítettek, ugyanis az Ároktő- Miskolc kmes szakaszt, közel 1 hónap alatt tette meg a szovjet fél, ami naponta nem egész két kilométert jelent. Ez semmiképpen sem nevezhető jó támadó hadműveletnek, ellenben a Jasi-Kisinyovi támadó hadművelettel, hiszen ott naponta 30 km-t tett meg a szovjet hadsereg. Ezért úgy gondolom a német-magyar elhárítás sikeres volt. 163 Számvéber 171.o.

29 A harmadik kérdés rettenetesen összetett és kutatásaim jelen állása szerint a végén még választ sem kaphatunk. Az erőviszonyok összemérésére orosz-német jelentések nélkül, mondhatni lehetetlen. Ennek ellenére megpróbálom százalékos elosztásban felmérni a Miskolcnál szembe álló erőket. Kiindulási pont, mindenképpen az alföldi páncéloscsata előtti erők, hiszen ekkorról rendelkezünk számokkal. A Dél-Ukrajna HDSCS 400 ezer főből áll, ebből 80 ezer német. 164 A páncéloscsata után veszteségük kb. 15 ezer fő. 165 A Dél-Ukrajna HDSCS-ban október elején 16 német hadosztály volt, a Wöhler seregcsoportban 8. Ennél több hadosztály, november végén sem volt a környéken. Vagyis november elejére maradt 65 ezer német katona 16 hadosztályba, amelynek ha fele tartozott a Wöhler-harccsoportba, 32 ezer német katona. Elosztva ez mintegy 3 ezer főt jelent hadosztályonként, vagyis 6 ezer német Miskolcon, valamint még a 1-2 ezer magyar. Hogy mennyire bizonytalan és félrevezető ez a számítás, azt legjobb a 3. német hegyi-hadosztály 28-ai jelentése bizonyítja, ugyanis a jelentés szerint, a hadosztály, csupán 900 fővel rendelkezik, de már a Tiszán való átkelés előtt sem rendelkezett 2 ezer főnél többel. Ezenkívül nem vettük figyelembe az Ároktőtől Miskolcig tartó harcokat sem, ahol a 3. hegyi-hadosztály esetében az állományuknak, több mint 50 %-át elvesztették (vagy leadták, ahogy a Schulz-csoport esetében történt). A 15. gyaloghadosztály 12-ei feltöltése alatt, mintegy 870 embert kapott, míg a 3. hegyi-hadosztály csak 600-at. Ebből következően, valószínűleg a 15. gyaloghadosztályban lévők kevesebben voltak, mint az előbbiben. Ha a 15. gyaloghadosztály létszámát 800 főre tesszük, a 3. hegyi-hadosztályé 900, akkor az elvileg 6 ezer főből, mindössze fő maradt. Ezenkívül még voltak hadseregközvetlen alakulatok is (rohamlövegdandárok), a 4. hegyi-, a 24. páncélos- és a 8. vadász hadosztályból is alakulatok. Ennek ellenére 3 ezer főnél többen nem valószínű, hogy voltak a német csapatok, de még a 2 ezer magyar is sok, hiszen a németekhez képest, csak elszórva lettek is bevetve, vagyis inkább ezer felé, vagy az alá tendálhatott ez a szám a valóságban. Így a legjobb esetben is Miskolcot és környékét 4 ezer katona védhette. A szovjet-román egységek szempontjából sem tudunk az igazsághoz közel kerülni, ám itt még a napi jelentések hiánya is tetézi a közelítő megállapításokat. A páncéloscsata előtti erői a II. Ukrán Frontnak, mintegy 850 ezer fő körül mozoghatott. Veszteségük 84 ezer fő volt, ami közel 10%-a a teljes haderőnek. Ezután a Sztavka feltöltötte őket 40 ezer fővel. Vagyis így még mindig közel 800 ezer fővel vághattak neki a Budapestért folytatott küzdelembe. Természetesen ez a haderő nem vett részt tevékenyen egy időben a fronton. Amennyiben úgy tekintjük, hogy a fronttartalékokkal együtt 12 hadseregük volt, úgy közel táblázat 165 Számvéber 175.o.

30 ezer fő jön ki hadseregenként, amelyeknek ¾-ét bevetették, akkor volt egyszerre 55 ezer katonájuk. Ám ezek az egységek, konkrétan a 27. hadsereg 4 hadtesttel rendelkezett, amelyből csak kettőt vetettek be Miskolcon. A miskolci arcvonalon így, ha még beleszámoljuk azt, hogy a szovjet erők általában kétszer akkora veszteséget szenvedtek, mint a német-magyar egységek, úgyis legalább 15 ezer katona állomásozhatott a frontvonalon. Vagyis ezekkel a számításokkal, kiderül, hogy mintegy négyszeres túlerőben volt a szovjetromán fél, a német-magyar csapatokkal szemben. Ha a számok nem is egyeznek, minden esetre az arányok valóságosak lehetnek. Ezen a példán keresztül kívántam érzékeltetni az erőviszonyokat, valamint egy az életben amúgy nem ilyen egyszerű lehetséges veszteséglistát. Érdekesség így tehát, hogy hiába voltak többen a szovjet-román csapatok, mégis több embert veszítettek és, ugyan Tóth Sándor tanulmányába azt írja, hogy a magasasan kiképzett képzett katonáknak köszönhető Magyarország elfoglalása, ám láthatóan ez nem igaz. Amennyiben betekintünk a Hermann Ottó Múzeum Fotótárába, úgy a szovjet katonákról készült képeken láthatjuk, hogy legtöbbjük talán még éves sincs. Ezek a fiatal katonák nem valószínűsíthető, hogy magasfokú kiképzést kaptak volna. Ez inkább a német-magyar csapatokra jellemező, azon belül is a német hegyi-hadosztályokba harcoló katonákra, hisz a hegyi alakulatok, minden országban jóval magasabb szintű kiképzést kaptak. A német-magyar csapatok kitűnően védekeztek, ám a szovjet-román csapatok túlerejét még magas képzettségükkel sem tartóztathatták volna fel. A területszerzések ellenére a szovjetek összességében kudarcot vallottak, és a magyarországi hadszíntér a Vörös Hadsereg számára még hosszú hónapokig jelentős akadálynak bizonyult a végső győzelem felé vezető úton Számvéber 176.o.

31 Függelék: 2. táblázat: 167 Németek Szovjetek Kb. 15 ezer fő Kb. 84 ezer fő Élőerőveszteség Veszteségi arány Páncélosve szteség Veszteségi arány Repülőgépveszteség Veszteségi arány 5,8 % Kb % % 12 % Kb % Kb % Képek: Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka Számvéber 175.o. 168 Számvéber 177.o.

32 Trofimenko, a 27. hadsereg parancsnoka 169 Sz.I. Gorskov altábornagy, a Gorskov- csoport parancsnoka 170 A 27. könnyűhadosztály harcálláspontja (Berekméri Róbert Árpád magángyűjteménye) 169 Számvéber 192.o. 170 Forrás:

33 A 3. német hegyi-hadosztály Sajóbábonyban 171 Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc kitüntetéseket ad át, a 27. könnyű-hadosztály katonáinak (Berekméri Árpád Róbert magángyűjteménye) 171 Forrás:

34 A 27. könnyűhadosztály gyakorlatozik (Berekméri Róbert Árpád magángyűjteménye) Selinger Karl 172 (balra) és Kloß Max 173 a 3. német hegyi-hadosztály két lovagkeresztese 172 Forrás: Forrás:

35 Hans Längenfelder, a 15. gyaloghadosztály parancsnoka 174 Paul Klatt, a 3. német hegyi-hadosztály parancsnoka Forrás: Forrás:

36 1. térkép 176 Térképek 176 Tóth 60.o.