L 74. Hivatalos Lapja. Az Európai Unió. Jogszabályok. Nem jogalkotási aktusok. 57. évfolyam március 14. Magyar nyelvű kiadás.

Átírás

1 Az Európai Unió Hivatalos Lapja ISSN L 74 Magyar nyelvű kiadás Jogszabályok 57. évfolyam március 14. Tartalom II Nem jogalkotási aktusok RENDELETEK A Bizottság 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. január 7.) az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről A Bizottság 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. január 7.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézményekre vonatkozó tőkekövetelményekre alkalmazandó szabályozási technikai standardok tekintetében való kiegészítéséről ( 1 ) A Bizottság 242/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Lammefjordskartof ler [OFJ]) A Bizottság 243/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Bornheimer Spargel/Spargel aus dem Anbaugebiet Bornheim [OFJ]) A Bizottság 244/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 7.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Strachitunt [OEM]) A Bizottság 245/2014/EU rendelete (2014. március 13.) a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, november 3-i 1178/2011/EU bizottsági rendelet módosításáról ( 1 ) Ár: 4 EUR ( 1 ) EGT-vonatkozású szöveg (folytatás a túloldalon) HU Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.

2 Tartalom (folytatás) A Bizottság 246/2014/EU rendelete (2014. március 13.) az 1334/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének bizonyos aromaanyagok uniós listáról történő visszavonása tekintetében történő módosításáról ( 1 ) A Bizottság 247/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. március 13.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról 61 HATÁROZATOK 2014/134/EU: A Bizottság végrehajtási határozata (2014. március 12.) az afrikai sertéspestis lengyelországi előfordulásával összefüggő egyes védekezési intézkedésekről (az értesítés a C(2014) számú dokumentummal történt) ( 1 ) AJÁNLÁSOK 2014/135/EU: A Bizottság ajánlása (2014. március 12.) az üzleti kudarc és a fizetésképtelenség új megközelítéséről ( 1 ) HU ( 1 ) EGT-vonatkozású szöveg

3 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 74/1 II (Nem jogalkotási aktusok) RENDELETEK A BIZOTTSÁG 240/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2014. január 7.) az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, kiválasztási folyamat átláthatóságát és azt, hogy az figyelembe vegye a tagállamok eltérő intézményi és jogi kereteit, valamint nemzeti és regionális hatásköreit. tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére, mivel: (1) E rendelet célja a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex létrehozása az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap által támogatott partnerségi megállapodások és programok céljából kialakítandó partnerség megszervezésére irányuló tagállami erőfeszítések támogatása és megkönnyítése érdekében. Ezek az alapok, összefoglaló nevükön európai strukturális és beruházási alapok (a továbbiakban: ESB-alapok), jelenleg közös keretszabályok alapján működnek. (2) A partnerség az ESB-alapok működtetésének hagyományos elve. A partnerség a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek nemzeti, regionális és helyi szinten folytatott szoros együttműködését feltételezi a programok elkészítését, végrehajtását, monitoringját és értékelését felölelő teljes programcikluson keresztül. (3) A partnereket úgy kell kiválasztani, hogy azok a legreprezentatívabb érdekelt felek legyenek. Biztosítani kell a ( 1 ) HL L 347., , 320. o. (4) A partnerek olyan hatóságok, gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek köztük környezetvédelmi partnerek, közösségi alapú és önkéntes szervezetek lehetnek, amelyek képesek jelentős befolyást gyakorolni a partnerségi megállapodásra és a programokra, vagy amelyekre jelentős hatással lehet a partnerségi megállapodás és a programok végrehajtása. Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a csoportokra, amelyek, noha hatással lehetnek rájuk a programok, nehezen képesek befolyásolni azokat; közéjük tartoznak mindenekelőtt a leginkább veszélyeztetett és legmarginalizáltabb közösségek így a fogyatékkal élők, a migránsok és a romák, amelyek esetében a legnagyobb a diszkrimináció vagy a társadalmi kirekesztés kockázata. (5) A partnerek kiválasztása tekintetében fontos figyelembe venni a partnerségi megállapodások és a programok közötti különbségeket. A partnerségi megállapodások a tagállamoknak támogatást nyújtó minden ESB-alapra kiterjednek, míg a programok csak az adott programhoz hozzájáruló ESB-alapra hivatkoznak. A partnerségi megállapodásokhoz olyan partnereket kell kiválasztani, amelyek valamennyi ESB-alap tervezett felhasználása tekintetében relevánsak, míg a programok esetében elegendő, ha a partnerek az adott programhoz hozzájáruló ESB-alap tervezett felhasználása tekintetében relevánsak. (6) A partnereket be kell vonni a partnerségi megállapodások és a programok előkészítésébe és végrehajtásába. E célból alapelveket és jó gyakorlatokat kell megállapítani a megoldandó kihívások és kielégítendő igények elemzéséről, a célok és az azok teljesítését szolgáló prioritások kiválasztásáról, valamint az eredményes végrehajtáshoz szükséges koordinációs struktúrákról és többszintű kormányzásról a partnerekkel folytatott, kellő időben történő, érdemi és átlátható konzultációk tekintetében.

4 L 74/2 Az Európai Unió Hivatalos Lapja (7) A partnereknek képviseltetniük kell magukat a programok monitoringbizottságaiban. A tagságra és a bizottsági eljárásokra vonatkozó szabályoknak elő kell mozdítaniuk a programozás és a végrehajtás folyamatosságát és az ezekkel kapcsolatos felelősségvállalást, az egyértelmű és átlátható munkarendet, valamint az időszerűséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. (8) A monitoring bizottságokban való tevékeny részvételükön keresztül a partnereket be kell vonni az egyes prioritásokkal kapcsolatos eredmények, a programokról szóló vonatkozó jelentések és ha szükséges a pályázati felhívások értékelésébe. (9) Az eredményes partnerség és a programok sikeres előkészítése és végrehajtása érdekében támogatni kell a partnerek intézményi kapacitásainak megerősítését. (10) A Bizottságnak létre kell hoznia a Parnerségi Gyakorlati Közösség elnevezésű, valamennyi ESB-alapot lefedő együttműködési mechanizmust a bevált gyakorlatok cseréjének, az intézményi kapacitások megerősítésének és a releváns eredmények tagállamok, irányító hatóságok és a partnerek képviselői közötti terjesztésének elősegítésére. felhatalmazott képviselőkként jelölnek ki, figyelembe véve hatáskörüket, a tevékeny részvételre való képességüket és az általuk biztosított képviselet megfelelő szintjét. 3. cikk A partnerségi megállapodások érintett partnereinek azonosítása (1) A partnerségi megállapodás céljából a tagállamok legalább a következők körében azonosítják az érintett partnereket: a) illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok, köztük: i. regionális hatóságok, helyi hatóságok nemzeti képviselői és a legnagyobb városokat és városi övezeteket képviselő helyi hatóságok, amelyek hatáskörei kapcsolódnak az ESB-alapok tervezett felhasználásához; ii. felsőoktatási intézmények, oktatás- és képzésszolgáltatók, kutatóközpontok nemzeti képviselői, az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva; (11) A tagállamoknak értékelniük kell a partnerek partnerségi megállapodások végrehajtásában játszott szerepét, valamint a partnerség programozási időszak során elért eredményességét és hatékonyságát. (12) A partnerség megszervezésére irányuló tagállami erőfeszítések támogatása és elősegítése érdekében a Bizottságnak közkinccsé kell tennie a bevált tagállami gyakorlatok egyes példáit, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Tárgy és hatály Ez a rendelet létrehozza az európai strukturális és beruházási alapok által támogatott partnerségi megállapodások és programok céljából kialakított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexet. II. FEJEZET AZ ÉRINTETT PARTNEREK AZONOSÍTÁSÁT CÉLZÓ ÁTLÁT HATÓ ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ ALAPELVEK 2. cikk A partnerek reprezentativitása A tagállamok biztosítják, hogy az 1303/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett partnerek a releváns érdekelt felek legreprezentatívabb képviselői, akiket megfelelően iii. az 1303/2013/EU rendelet 4 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásáért felelős egyéb nemzeti hatóságok, az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva; és különösen az egyenlő bánásmód előmozdításáért felelős, a 2000/43/EK tanácsi irányelvnek ( 1 ), a 2004/113/EK tanácsi irányelvnek ( 2 ) és a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 3 ) megfelelően létrehozott szervezetek; b) gazdasági és szociális partnerek, köztük: i. szociális partnerek nemzeti szinten elismert szervezetei, különösen általános iparági szervezetek és ágazati szervezetek, amelyek az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó ágazatokhoz tartoznak; ii. nemzeti kereskedelmi kamarák és az egyes iparágak vagy ágazatok általános érdekeit képviselő szakmai szövetségek, az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva és a nagy-, közép-, kis- és mikrovállalkozások kiegyensúlyozott képviseletét biztosítva, továbbá a szociális gazdaság képviselői; ( 1 ) A Tanács június 29-i 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., , 22. o.). ( 2 ) A Tanács december 13-i 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., , 37. o.). ( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács július 5-i 2006/54/EK irányelve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., , 23. o.).

5 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 74/3 c) a civil társadalmat képviselő szervezetek, mint például a környezetvédelmi partnerek, a nem kormányzati szervezetek, valamint a társadalmi befogadást, a nemek közötti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előmozdító szervezetek, köztük: i. az ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó területeken és az 1303/2013/EU rendelet 4 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásán dolgozó szervezetek, reprezentativitásuk alapján és figyelembe véve földrajzi és tematikus hatókörüket, irányítási kapacitásaikat, szakértelmüket és innovatív jellegüket; ii. az ESB-alapok felhasználása által jelentősen érintett vagy valószínűsíthetően jelentősen érintett egyéb szervezetek vagy csoportok, különösen a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportok. (2) Amennyiben a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek a partnerségben való részvételük megkönnyítése céljából érdekeiket összefogó szervezetet ( ernyőszervezet ) hoznak létre, az ernyőszervezet álláspontjának a partnerségben való képviselete céljából közös képviselőt jelölhetnek. b) gazdasági és szociális partnerek, köztük: i. szociális partnerek nemzeti vagy regionális szinten elismert szervezetei, különösen általános iparági szervezetek és ágazati szervezetek, amelyek a programhoz hozzájáruló esb-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó ágazatokhoz tartoznak; ii. nemzeti vagy regionális kereskedelmi kamarák és az egyes iparágak vagy ágazatok általános érdekeit képviselő szakmai szövetségek, a nagy-, közép-, kis- és mikrovállalkozások kiegyensúlyozott képviseletét biztosítva, továbbá a szociális gazdaság képviselői; iii. más hasonló nemzeti vagy regionális szervezetek; c) a civil társadalmat képviselő szervezetek, mint például a környezetvédelmi partnerek, a nem kormányzati szervezetek, valamint a társadalmi befogadást, a nemek közötti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előmozdító szervezetek, köztük: 4. cikk A programok érintett partnereinek azonosítása (1) A tagállamok az egyes programok céljából legalább a következők körében azonosítják az érintett partnereket: a) illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok, köztük: i. a programhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódó területeken és az 1303/2013/EU rendelet 4 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásán dolgozó szervezetek, reprezentativitásuk alapján és figyelembe véve földrajzi és tematikus hatókörüket, irányítási kapacitásaikat, szakértelmüket és innovatív jellegüket; i. regionális hatóságok, helyi hatóságok nemzeti képviselői és a legnagyobb városokat és városi övezeteket képviselő helyi hatóságok, amelyek hatáskörei kapcsolódnak a programokhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához; ii. felsőoktatási intézmények, oktatás- és képzésszolgáltatók, tanácsadó szolgáltatások, kutatóközpontok nemzeti képviselői, a programokhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva; iii. az 1303/2013/EU rendelet 4 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazásáért felelős más hatóságok, a programokhoz hozzájáruló ESB-alapok tervezett felhasználásához kapcsolódva, és különösen az egyenlő elbánás előmozdításáért felelős, a 2000/43/EK tanácsi irányelvnek, a 2004/113/EK tanácsi irányelvnek és a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően létrehozott szervezetek; ii. az 1303/2013/EU rendelet 34. cikkének (1) bekezdésében említett helyi akciócsoportokat képviselő szervezetek; iii. az ESB-alapok felhasználása által jelentősen érintett vagy valószínűsíthetően jelentősen érintett egyéb szervezetek vagy csoportok; különösen a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportok. (2) Az európai területi együttműködési programokkal kapcsolatos partnerségbe a következőket vonhatják be a tagállamok: i. a vonatkozó határon átnyúló vagy transznacionális programterületen működő európai területi együttműködési csoportosulások; iv. más nemzeti, regionális vagy helyi szintű szervezetek és olyan területeket képviselő hatóságok, amelyeken a program által finanszírozott integrált területi beruházásokat és helyi fejlesztési stratégiákat valósítanak meg; ii. a programterületen makroregionális stratégiák és a tengeri medencéket érintő stratégiák kidolgozásában vagy végrehajtásában részt vevő hatóságok vagy szervezetek, köztük a makroregionális stratégiák kiemelt területeinek koordinátorai.

6 L 74/4 Az Európai Unió Hivatalos Lapja (3) Amennyiben a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmat képviselő szervezetek ernyőszervezetet hoznak létre, az ernyőszervezet álláspontjának a partnerségben való képviselete céljából közös képviselőt jelölhetnek. III. FEJEZET AZ ÉRINTETT PARTNEREKNEK A PARTNERSÉGI MEGÁLLA PODÁS ÉS A PROGRAMOK ELKÉSZÍTÉSÉBE TÖRTÉNŐ BEVO NÁSÁRA VONATKOZÓ ALAPELVEK ÉS JÓ GYAKORLATOK 5. cikk Konzultáció az érintett partnerekkel a partnerségi megállapodás és a programok elkészítése során (1) Az érintett partnerek átlátható és eredményes bevonása érdekében a tagállamok és az irányító hatóságok egyeztetést folytatnak az érintett partnerekkel a partnerségi megállapodás és a programok elkészítésének folyamatáról és ütemezéséről. Ennek során teljes körű tájékoztatást nyújtanak a partnerségi megállapodás és a programok tartalmáról és annak esetleges változásairól. (2) Az érintett partnerekkel folytatott egyeztetés során a tagállamok: a) figyelembe veszik a releváns információk időben történő rendelkezésre bocsátásának és könnyű hozzáférhetőségének igényét; b) elegendő időt biztosítanak az érintett partnereknek arra, hogy elemezzék és észrevételezzék a legfontosabb előkészítő dokumentumokat, valamint a partnerségi megállapodás és a programok tervezeteit; c) olyan csatornákat működtetnek, amelyeken keresztül a partnerek kérdéseket tehetnek fel, hozzájárulásokat nyújthatnak be, és tájékoztatást kapnak arról, milyen módon vették figyelembe javaslataikat; d) gondoskodnak az egyeztetés eredményének közzétételéről. (3) A vidékfejlesztési programok vonatkozásában a tagállamok figyelembe veszik az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) 54. cikkének megfelelően létrehozott nemzeti vidékfejlesztési hálózatok szerepét az érintett partnerek bevonásában. (4) Amennyiben a kormányzat különböző, nemzetinél alacsonyabb szintjei között hivatalos megállapodások vannak hatályban, a tagállam intézményi és jogi kereteinek megfelelően figyelembe veszi e többszintű kormányzási megállapodásokat. 6. cikk A partnerségi megállapodás elkészítése A tagállamok intézményi és jogi kereteiknek megfelelően az érintett partnereket bevonják a partnerségi megállapodás elkészítésébe, különösen a következők tekintetében: ( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., , 487. o.). a) az egyenlőtlenségek, fejlesztési szükségletek és növekedési potenciálok elemzése a tematikus célkitűzések, ezen belül a releváns országspecifikus ajánlásokban említett tematikus célkitűzések tükrében; b) a programok előzetes feltételrendszerének összegzése és a partnerségi megállapodás esetleges előzetes, a tagállam kezdeményezésére végrehajtott értékelése során tett főbb megállapítások; c) a tematikus célkitűzések kiválasztása, az ESB-alapok indikatív elosztása és az alapok tekintetében várható főbb eredmények; d) azon programok és nemzeti és regionális mechanizmusok listája, amelyek biztosítják az ESB-alapok egymás közötti, illetve más uniós és nemzeti finanszírozási eszközökkel, valamint az Európai Beruházási Bankkal való koordinációját; e) az ESB-alapoknak a városi területek, a vidéki térségek, a tengerparti és halászati területek és a sajátos területi jegyekkel rendelkező területek fejlesztése érdekében történő felhasználására vonatkozó integrált megközelítést biztosító intézkedések; f) a szegénység által leginkább sújtott földrajzi területek, illetve a hátrányos megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés legnagyobb kockázatának kitett célcsoportok egyedi szükségleteinek kezelését célzó integrált megközelítést biztosító intézkedések, különös tekintettel a marginalizálódott közösségekre; g) az 1303/2013/EU rendelet 5., 7. és 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazása. 7. cikk Az érintett partnerek partnerségi megállapodásba való bevonásával kapcsolatos tájékoztatás A tagállamok a partnerségi megállapodással kapcsolatban legalább a következő információkat közlik: a) a partnerségi megállapodás elkészítésébe bevont partnerek listája; b) a partnerek tevékeny részvételét biztosító intézkedések, ideértve a hozzáférhetőség különösen a fogyatékkal élő személyek számára biztosított hozzáférhetőség érdekében tett intézkedéseket; c) a partnerségi megállapodás elkészítésébe bevont partnerek feladata; d) a partnerekkel folytatott egyeztetés eredménye és az egyeztetés hozzáadott értéke a partnerségi megállapodás elkészítése tekintetében.

7 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 74/5 8. cikk A programok elkészítése A tagállamok intézményi és jogi kereteiknek megfelelően az érintett partnereket bevonják a programok elkészítésébe, különösen a következők tekintetében: a) az igények elemzése és azonosítása; 11. cikk A monitoring bizottság eljárási szabályai Eljárási szabályaik kialakítása során a monitoring bizottságok figyelembe veszik a következőket: a) a tagok szavazati jogai; b) a prioritások és az azokkal összefüggő specifikus célkitűzések meghatározása vagy kiválasztása; c) a finanszírozás elosztása; d) a programspecifikus mutatók meghatározása; e) az 1303/2013/EU rendelet 7. és 8. cikkében említett horizontális elvek alkalmazása; f) a monitoringbizottság összetétele. 9. cikk Az érintett partnerek programokba való bevonásával kapcsolatos tájékoztatás A tagállamok a programokban legalább a következő információkat közlik: a) az érintett partnereknek a programok és a programmódosítások elkészítésébe történő bevonását célzó intézkedések; b) az ülésekről szóló előzetes értesítés és a dokumentumok átadása, amely általános szabályként nem lehet kevesebb 10 munkanapnál; c) a monitoring bizottságnak benyújtott előkészítő dokumentumok közzétételére és hozzáférhetőségére vonatkozó intézkedések; d) a jegyzőkönyv elfogadását, közzétételét és hozzáférhetőségét szabályozó eljárás; e) a monitoring bizottság keretén belül felállítandó munkacsoportok létrehozására és tevékenységére vonatkozó eljárások; f) a pályázatok ellenőrzésében, értékelésében és kiírásában részt vevő partnerekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok; g) a visszatérítési szabályokra, a kapacitásépítési lehetőségekre és a technikai segítségnyújtás felhasználására vonatkozó feltételek, elvek és eljárások. b) a partnerek programok végrehajtásában való részvételét biztosítani hivatott, tervezett intézkedések. IV. FEJEZET A MONITORING BIZOTTSÁGOK TAGSÁGI SZABÁLYAINAK ÉS BELSŐ ELJÁRÁSAINAK KIALAKÍTÁSÁRA VONATKOZÓ JÓ GYAKORLATOK 10. cikk A monitoring bizottság tagsági szabályai (1) A monitoring bizottság tagsági szabályainak kialakítása során a tagállamok figyelembe veszik a programok elkészítésébe bevont partnerek közreműködését, előmozdítják a nemek közötti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának ügyét. V. FEJEZET AZ ÉRINTETT PARTNEREKNEK A PÁLYÁZATI FELHÍVÁSOK ÉS ELŐREHALADÁSI JELENTÉSEK ELKÉSZÍTÉSÉBE, VALAMINT A PROGRAMOK NYOMON KÖVETÉSÉBE ÉS ÉRTÉKELÉSÉBE TÖRTÉNŐ BEVONÁSÁRA VONATKOZÓ ALAPELVEK ÉS JÓ GYAKORLATOK 12. cikk Az adatvédelemmel, a bizalmas kezeléssel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kötelezettségek A tagállamok biztosítják, hogy a pályázati felhívások és előrehaladási jelentések elkészítésében, valamint a programok monitoringjában és értékelésében részt vevő partnerek ismerjék az adatvédelemmel, a bizalmas kezeléssel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kötelezettségeiket. (2) Az európai területi együttműködési programok monitoring bizottságaiban a partnereket az interregionális és transznacionális együttműködési programok céljára létrehozott uniós vagy transznacionális szintű ernyőszervezetek is képviselhetik. A tagállamok bevonhatják a partnereket a monitoring bizottságok előkészítésébe, mindenekelőtt a részt vevő tagállamok által nemzeti szinten szervezett koordinációs bizottságok munkájába történő bevonásuk révén. 13. cikk Az érintett partnerek bevonása a pályázati felhívások elkészítésébe Az irányító hatóságok megteszik a megfelelő intézkedéseket az esetleges összeférhetetlenségek elkerülésére az érintett partnereknek a pályázati felhívások elkészítésébe vagy értékelésébe történő bevonása során.

8 L 74/6 Az Európai Unió Hivatalos Lapja cikk Az érintett partnerek bevonása az előrehaladási jelentések elkészítésébe A tagállamok az érintett partnereket bevonják az 1303/2013/EU rendelet 52. cikkében említett, a partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló előrehaladási jelentések elkészítésébe, és ennek keretében mindenekelőtt értékelik a partnereknek a partnerségi megállapodás végrehajtásában játszott szerepét, áttekintést adnak a partnerek egyeztetés során kifejtett véleményéről, valamint megfelelő esetben ismertetik a partnerek által kifejtett vélemények figyelembevételének módját. (2) Az (1) bekezdésben említett támogatás egyebek mellett célzott műhelytalálkozók, képzések, koordinációs és hálózatépítési struktúrák vagy a programok elkészítésével, végrehajtásával, monitoringjával és értékelésével foglalkozó találkozókon való részvétel költségeihez való hozzájárulás formáját öltheti. (3) A vidékfejlesztési programok esetében az (1) bekezdésben említett támogatás az 1305/2013/EU rendelet 54. cikke szerinti nemzeti vidékfejlesztési hálózatokon keresztül is biztosítható. 15. cikk Az érintett partnerek bevonása a programok monitoringjába Az irányító hatóságok a monitoring bizottságok és azok munkacsoportjai keretében bevonják az érintett partnereket a programok teljesítményének értékelésébe, ideértve az eredményességi felülvizsgálat következtetéseinek megfogalmazását, valamint a programok éves végrehajtási jelentéseinek elkészítésébe. 16. cikk A partnerek bevonása a programok értékelésébe (1) Az irányító hatóságok a monitoring bizottságok és megfelelő esetben a monitoring bizottságok által kifejezetten erre a célra létrehozott munkacsoportok keretében bevonják az érintett partnereket a programok értékelésébe. (2) Az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap programjainak irányító hatóságai konzultálnak a partnerekkel a programidőszak alatt végzett értékelések megállapításait összefoglaló, az 1303/2013/EU rendelet 114. cikkének (2) bekezdése szerinti jelentésekről. (4) Az Európai Szociális Alap programjai esetében a kevésbé fejlett régiókban, az átmeneti régiókban vagy a Kohéziós Alap által nyújtott támogatásokra jogosult tagállamokban működő irányító hatóságok biztosítják, hogy szükség esetén megfelelő ESZA-forrásokat fordítanak a programokban részt vevő szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek kapacitásainak erősítésére. (5) Az európai területi együttműködés esetében az (1) és (2) bekezdésben említett támogatás a partnerek nemzetközi együttműködési tevékenységekben való részvételét célzó intézményi kapacitásépítését is szolgálhatja. 18. cikk A Bizottság szerepe a jó gyakorlatok terjesztésében (1) A Bizottság Európai Partnerségi Gyakorlati Közösség néven valamennyi ESB-alapot lefedő, közös együttműködési mechanizmust alakít ki, amelyhez bármely érdekelt tagállam, irányító hatóság és a partnereket uniós szinten képviselő szervezet csatlakozhat. Az Európai Partnerségi Gyakorlati Közösség előmozdítja a tapasztalatcserét, a kapacitásépítést és a releváns eredmények terjesztését. VI. FEJEZET AZ ESB-ALAPOKNAK AZ ÉRINTETT PARTNEREK INTÉZMÉNYI KAPACITÁSÁNAK ERŐSÍTÉSE ÉRDEKÉBEN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSÁRA VONATKOZÓ INDIKATÍV TERÜLETEK, TÉMÁK ÉS JÓ GYAKORLATOK, VALAMINT A BIZOTTSÁG SZEREPE A JÓ GYAKORLATOK TERJESZTÉSÉBEN 17. cikk Az érintett partnerek intézményi kapacitásának erősítése (1) Az irányító hatóság különösen a kisebb helyi hatóságok, gazdasági és szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek esetében megvizsgálja, hogy szükséges-e technikai segítségnyújtás formájában támogatást biztosítani a partnerek intézményi kapacitásának erősítésére annak érdekében, hogy a partnerek eredményesen részt vehessenek a programok elkészítésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében. (2) A Bizottság hozzáférhetővé teszi a partnerség szervezésével kapcsolatos jó gyakorlatok példáit. (3) Az interregionális együttműködési programok és intézkedések végrehajtásával kapcsolatos jó gyakorlatok és innovatív megközelítések azonosítására, átadására és terjesztésére irányuló, az 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) 2. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti tapasztalatcsere magában foglalja az együttműködési programok keretében folytatott partnerségre vonatkozó tapasztalatokat. ( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács december 17-i 1299/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről (HL L 347., , 259. o.).

9 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 74/7 VII. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 19. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, január 7-én. a Bizottság részéről az elnök José Manuel BARROSO

10 L 74/8 Az Európai Unió Hivatalos Lapja A BIZOTTSÁG 241/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2014. január 7.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézményekre vonatkozó tőkekövetelményekre alkalmazandó szabályozási technikai standardok tekintetében való kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 26. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére; 27. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 28. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére; 29. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére; 32. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 36. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 41. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 52. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 76. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére; 78. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére; 79. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 83. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 481. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére; 487. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésére, mivel: (1) E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel az intézmények tőkekövetelményeinek elemeire, valamint az ugyanazon szavatolótőke-elemekből történő levonásokra vonatkoznak az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában. Az egyszerre hatályba léptetendő rendelkezések koherenciája, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az említett kötelezettségek hatálya alá tartozó személyek átfogó rálátással rendelkezzenek a szóban forgó rendelkezésekre és könnyen hozzáférhessenek azokhoz, az 575/2013/EU rendelet által a szavatolótőke vonatkozásában előírt szabályozási technikai standardokat célszerű egyetlen rendeletbe foglalni. (2) Annak érdekében, hogy erősödjön az Európai Unióban az előrelátható osztalékok évközi vagy év végi nyereségekből történő levonásának módjára vonatkozó konvergencia, be kell vezetni a levonás értékelési módjainak hierarchiáját, elsőként az illetékes testület által a kifizetésekről hozott döntés által, majd az osztalékpolitika, harmadsorban pedig a múltbeli kifizetési arányszám által. (3) Ez a szavatolótőkére vonatkozó általános követelményeken túl az ilyen típusú intézmények szavatolótőkéje tekintetében lefektetett egyedi követelmények általi kiegészítés vagy módosítás formájában szükségessé teszi ( 1 ) HL L 176., , 1. o. azon feltételek meghatározását, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozás a szavatolótőke vonatkozásában kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül-e. Ennek célja, hogy csökkenjen annak kockázata, hogy egy intézmény a kölcsönös biztosítókra, szövetkezeti társaságokra, takarékpénztárakra vagy hasonló intézményekre vonatkozó egyedi jogállás alapján működjön, amelyekre egyedi tőkekövetelmények lehetnek érvényesek, amennyiben az intézmény nem rendelkezik az uniós szövetkezei banki ágazat közös jellemzőivel. (4) Az alkalmazandó nemzeti jog alapján kölcsönös biztosítóként, szövetkezeti társaságként, takarékpénztárként vagy hasonló intézményként elismert intézmény tekintetében egyes esetekben indokolt megkülönböztetni az intézmény elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak birtokosait az intézmény tagjaitól, mivel a tagoknak általában tőkeinstrumentumokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy osztalékra, illetve a nyereség és a tartalékok egy részére jogosultak legyenek. (5) Általánosságban a szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak, kölcsönös biztosítók vagy hasonló intézmények közös jellemzője az, hogy az intézmény ügyfeleinek és tagjainak javára, illetve a köz számára nyújtott szolgáltatásként folytatnak üzleti tevékenységet. Elsődleges céljuk nem az, hogy pénzügyi megtérülést termeljenek és fizessenek a tőkét biztosító külső felek, mint például részvénytársaságok részvényesei számára. Éppen ezért az ilyen intézmények által használt tőkeinstrumentumok eltérnek a részvénytársaságok által kibocsátott tőkeinstrumentumoktól, amelyek általában a birtokosaik számára a folyamatos működés mellett és felszámolás esetén teljes körű hozzáférést biztosítanak a tartalékokhoz és a nyereséghez, és amelyek harmadik félre átruházhatók. (6) A szövetkezeti intézményeknek általában közös jellemzője, hogy a tagjaik lemondhatnak és ekkor kérhetik az általuk birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltását. Ez nem akadálya annak, hogy a szövetkezeti társaság befolyásoló elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki, amelyek birtokosai nem rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy az instrumentumokat visszaadják az intézménynek, amennyiben ezek az instrumentumok megfelelnek az 575/2013/EU rendelet 29. cikke rendelkezéseinek. Amennyiben egy intézmény az említett rendelet 29. cikke szerint különféle típusú instrumentumokat bocsát ki, akkor elsőbbségi jogok nem rendelhetők hozzá az instrumentumoknak csak bizonyos típusaihoz, kivéve azokat, amelyeket az említett rendelet 29. cikkének (4) bekezdése előirányoz.

11 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 74/9 (7) A takarékpénztárak általában az alapítványokhoz hasonlóan épülnek fel, ahol a tőkének nincs tulajdonosa abban az értelemben, hogy nincs olyan személy, aki részesedéssel rendelkezik a tőkében és juttatást kap az intézmény nyereségéből. A kölcsönös biztosítók egyik fő jellemzője az, hogy a tagok általában nem járulnak hozzá az intézmény tőkéjéhez és a szokásos üzletmenetben nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből. Ez azonban nem akadályozhatja meg az intézményeket abban, hogy az üzleti tevékenységük fejlesztése érdekében elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsássanak ki befektetők vagy tagok számára, akik részesedhetnek a tőkéből és bizonyos mértékig a tartalékokból, folyamatos működés mellett és felszámolás esetén is. (8) Valamennyi már létrehozott és fennálló intézmény, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog szerint december 31. előtt kölcsönös biztosítóként, szövetkezeti társaságként, takarékpénztárként vagy hasonló intézményként ismertek el az 575/2013/EU rendelet második részének alkalmazásában, a jogi formájára való tekintet nélkül továbbra is ilyennek minősül, amennyiben ezek továbbra is ugyanúgy megfelelnek az elismerési feltételeknek, mint az alkalmazandó nemzeti jog hatálya alá eső bármely ilyen szervezet. (12) A szabályozási arbitrázs elkerülése és a tőkekövetelményre vonatkozó szabályok az Unióban történő összehangolt alkalmazásának biztosítása érdekében fontos biztosítani azt, hogy egységes megközelítést alkalmazzanak egyes tételeknek, így a folyó üzleti év veszteségeinek, a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adóköveteléseknek és a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközöknek a szavatolótőkéből való levonására. (13) Annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban összehangolt módon váltsák vissza és értékeljék az ösztönzőket, olyan esetek leírását kell biztosítani, amelyekben elvárás születik arra nézve, hogy az instrumentumot valószínűleg vissza fogják váltani. Szükség van továbbá a veszteségviselési mechanizmusok időben történő aktivizálásához vezető szabályok kialakítására a hibrid instrumentumok esetében, hogy ennek következtében növekedjen ezen instrumentumok jövőbeli veszteségviselése. Figyelemmel továbbá arra, hogy a különleges célú gazdasági egységek által kibocsátott instrumentumok prudenciális szempontból nagyobb bizonytalanságot hordoznak, mint a közvetlenül kibocsátott instrumentumok, korlátozni kell és szigorú keretek közé kell szorítani a különleges célú gazdasági egységek szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására történő alkalmazását. (9) A közvetett finanszírozásnak minősülő helyzetek meghatározása során valamennyi típusú tőkeinstrumentum esetében célszerűbb és átfogóbb ezt az ellentétes fogalom, a közvetlen finanszírozás jellemzőinek meghatározásával megtenni. (14) Egyensúlyt kell teremteni az indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedésekkel szembeni intézményi kitettségek prudenciális szempontból megfelelő kiszámítása biztosításának szükségessége és azon elvárás között, hogy mindez ne váljon túlzottan terhessé az intézmények számára. (10) A szavatolótőkére vonatkozó szabályoknak a kölcsönös biztosítókra, szövetkezeti társaságokra, takarékpénztárakra és a hasonló intézményekre történő alkalmazása érdekében megfelelő módon figyelembe kell venni az ilyen intézmények egyedi jellemzőit. Szabályokat kell hozni többek között annak biztosítására, hogy az ilyen intézmények képesek legyenek adott esetben korlátozni tőkeinstrumentumaik visszaváltását. Ennélfogva, ha az ilyen típusú intézmények számára az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, elengedhetetlen, hogy az instrumentumokra irányadó rendelkezések lehetőséget biztosítsanak az intézmény számára a visszaváltásuk elhalasztására és a visszaváltási összeg korlátozására. Tekintettel a visszaváltás korlátozása vagy elhalasztása képességének fontosságára, az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy korlátozzák a szövetkezeti részjegyek visszaváltását, és az intézményeknek dokumentálniuk kell a visszaváltást korlátozó bármely döntést. (15) Az illetékes hatóságok részéről egy részletes és átfogó eljárásra van szükség a szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése terén. A szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását, csökkentését és visszavásárlását csak azt követően lehet bejelenteni a részesedéssel rendelkezők számára, hogy az intézmény beszerezte az illetékes hatóság előzetes engedélyét. Az intézmények kötelesek az illetékes hatóság részére átadni az ahhoz szükséges elemek részletes listáját, hogy a hatóság az összes vonatkozó információ birtokában hozza meg az engedély megadására vonatkozó döntését. (16) A szavatolótőke-elemekből történő levonásokra adott esetben átmeneti mentességeket lehet nyújtani pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó programok alkalmazásának biztosítása érdekében. Emiatt az ilyen mentességek időtartama nem haladhatja meg a pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó programok időtartamát. (11) Szükség van arra, hogy az értékpapírosítás kontextusában meghatározzuk a jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódó, értékesítésből származó nyereség koncepciójának kezelését, és azt összhangba hozzuk a nemzetközi, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által meghatározott gyakorlatokkal, továbbá szükséges annak biztosítása, hogy egy intézmény szavatolótőkéjébe ne foglaljanak bele értékesítésből származó visszavonható nyereséget, tekintettel állandó jellegének hiányára. (17) Különleges célú gazdasági egységek akkor minősülhetnek a kiegészítő alapvető tőke és a járulékos tőke körébe tartozó szavatolótőke-elemeknek, ha a különleges célú gazdasági egységeknek az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokba be nem fektetett eszközei minimális és jelentéktelen szinten maradnak. Ennek elérése érdekében az ilyen eszközérték felső határát a különleges célú gazdasági egység összes átlagos eszközeinek arányában kifejezett korláthoz kell kötni.

12 L 74/10 Az Európai Unió Hivatalos Lapja (18) Az átmeneti rendelkezések az új szabályozási keretre való zökkenőmentes áttérést hivatottak biztosítani, ezért fontos, hogy a szűrőkre és levonásokra vonatkozó átmeneti rendelkezések alkalmazása során tanúsított, az 575/2013/EU rendeletben meghatározott átmeneti bánásmódot következetesen, ugyanakkor olyan módon alkalmazzák, amely figyelembe veszi a 2006/48/EK irányelvben ( 1 ) és a 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 2 ) megjelenő korábbi uniós szabályozási rendszert átültető nemzeti szabályok által létrehozott, eredeti kiindulási pontot. (19) Az elsődleges alapvető tőkét meghaladó vagy a kiegészítő alapvető tőke körébe tartozó olyan instrumentumok, amelyek az 575/2013/EU rendelet átmeneti rendelkezései szerinti szerzett jogok tárgyát képezik, e rendelkezések alapján bevonhatók az alacsonyabb szintű tőke körébe tartozó és szerzett jogok tárgyát képező instrumentumok körébe. Ez azonban nem módosíthatja az alacsonyabb tőkeszinthez tartozó és szerzett jogok tárgyát képező instrumentumok korlátait, ezért az alacsonyabb tőkeszinthez tartozó szerzett jogok körébe való bevonás csak akkor lehetséges, ha erre az adott alacsonyabb tőkeszint megfelelő keretet biztosít. Végül pedig, mivel az említettek a magasabb tőkeszint többletinstrumentumai, lehetővé kell tenni ezen instrumentumok egy magasabb tőkeszintre való későbbi átsorolását. (20) Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikai standardok tervezetein alapul. (21) Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációkat bonyolított le az e rendelet alapját képező szabáyozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét, tőkeinstrumentumai visszaváltásának engedélyezésére vonatkozó eljárást, és szükség esetén módosításokat kell javasolnia. (23) Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság konzultációt folytatott az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíjfelügyeleti Hatósággal a harmadik országok biztosítói és viszontbiztosítói tőkeinstrumentumainak kezeléséről és a 575/2013/EU rendelet 36. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak kezeléséről, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK 1. cikk Tárgy E rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak terén: a) az előre látható kifejezés jelentése annak meghatározása során, hogy előre látható terhek vagy osztalékok kerülteke levonásra a szavatolótőkéből az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (4) bekezdésének megfelelően; b) azon feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet 27. cikkének (2) bekezdése szerint egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül; c) a tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (5) bekezdésének megfelelően; (22) Az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak felül kell vizsgálnia ennek a rendeletnek és különösen azoknak a szabályoknak az alkalmazását, amelyek megállapítják a kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények elsődleges alapvető ( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács június 14-i 2006/48/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (HL L 177., , 1. o.). ( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács június 14-i 2006/49/EK irányelve a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (HL L 177., , 201. o.). ( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., , 12. o.). d) a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellege, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (6) bekezdésének megfelelően; e) az értékesítésből származó nyereség koncepciójának további meghatározása, az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (2) bekezdésének megfelelően; ( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (HL L 335., , 1. o.).

13 Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 74/11 f) az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások, valamint az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből és a járulékos tőkeelemekből való egyéb levonások alkalmazása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (2) bekezdésének megfelelően; g) azon kritériumok meghatározása, amelyek szerint az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell az intézményeknek a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (2) bekezdésének megfelelően; h) a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum felértékelésének természete a tőkeösszeg ideiglenes alapú leírását követően, valamint a kiváltó eseményekre vonatkozó eljárások és ütemezés, azon instrumentumok jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést és a különleges célú gazdasági egységek használatát az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megfelelően; i) az indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedésekkel szembeni kitettségek kiszámításának alternatívájaként alkalmazott becslések konzervatív jellegének mértéke az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (4) bekezdésének megfelelően; j) a szavatolótőke csökkentésére vonatkozó felügyeleti engedély megadását megelőzően teljesítendő részletes feltételek és az erre vonatkozó eljárás az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (5) bekezdésének megfelelően; II. FEJEZET SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK 1. SZAKASZ Elsődleges alapvető tőkeelemek és -instrumentumok 1. a l s z a k a s z V á r h a t ó o s z t a l é k o k é s d í j a k 2. cikk Az előre látható kifejezés jelentése az előre látható osztalékok kifejezés vonatkozásában az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában (1) Az intézmények által az évközi vagy év végi nyereségből az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint levonandó előre látható terhek vagy osztalékok összegét a (2) (4) bekezdésekkel összhangban kell meghatározni. (2) Amennyiben egy intézmény vezetőtestülete formális döntést hozott vagy döntési javaslattal élt az intézmény illetékes testülete felé a kifizetendő osztalékok összegéről, akkor ezt az összeget le kell vonni a megfelelő évközi vagy év végi nyereségből. (3) Ha évközi osztalék kifizetésére kerül sor, a (2) bekezdésben meghatározott számításból eredő évközi nyereség maradványösszegét, amelyet hozzá kell adni az elsődleges alapvető tőkeelemekhez, csökkenteni kell figyelemmel a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott szabályokra az előre látható olyan osztalék összegével, amelyet várhatóan kifizetnek az adott évközi profitmaradványból az egész üzleti évre vonatkozó végleges osztalékokkal. k) a szavatolótőkéből történő levonásra vonatkozó ideiglenes mentesség nyújtásának feltételei az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (2) bekezdésének megfelelően; l) egy különleges célú gazdasági egység működéséhez köthető eszközök típusai, valamint a minimális és jelentéktelen kifejezések fogalma egy különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe való beszámítás meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 83. cikke (2) bekezdésének megfelelően; (4) Mielőtt a vezető testület formális döntést hoz vagy döntési javaslattal él az illetékes testület felé a kifizetendő osztalékok összegéről, az előre látható és az intézmény által az évközi vagy év végi nyereségből levonandó osztalékok összegének meg kell egyeznie az évközi vagy év végi nyereség összege és az osztalékfizetési arány szorzatával. (5) Az osztalékfizetési arány meghatározása a vezető testület vagy más illetékes testület által a vonatkozó időszak tekintetében jóváhagyott osztalékpolitika alapján történik. m) az átmeneti rendelkezések szerinti szavatolótőke-kiigazítások részletes feltételei az 575/2013/EU rendelet 481. cikke (6) bekezdésének megfelelően; (6) Ha az osztalékpolitika fix érték helyett egy kifizetési tartományt tartalmaz, a tartomány felső határértékét kell használni a (2) bekezdés alkalmazásában. n) szerzett jogok alapján az elsődleges alapvető tőkébe és a kiegészítő alapvető tőkébe való beszámításra nem jogosult, de egyéb szavatolótőke-elemekként figyelembe vehető tételek feltételei az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (3) bekezdésének megfelelően. (7) Jóváhagyott osztalékpolitika hiányában, illetve ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az intézmény valószínűleg nem alkalmazná az osztalékpolitikáját, valamint ha ez a politika nem olyan prudens bázis, amely alapján meghatározható lenne a levonás összege, az osztalékfizetési arány az alábbiak közül a legmagasabb szám: