XXXI. ANNALES MUSE! NATIONALIS HUNGARICI. PARS 1937 38. B O T A N I C A. ADATOK BULGÁRIA NÖVÉNYVILÁGÁHOZ. Irta: D R. PÉNZES ANTAL. (A I I. táblával és 8 szövegképpel). A D D I T AMENTA AD FLORAM BULGÁRIÁÉ. Scripsit: D R. A. PÉNZES. (Cum tabula I I. et figuris 8.) Az alábbi sorokban VITÉZ BARTHA ANDOR vegyészmérnök, bo tanikus társaságában az utolsó két év alatt tett bulgáriai gyűjtő utunk ú j eredményeiről számolok be. 1935. júliusában a V i t o s a h e g y e n, a P i r i n - h e g y s é g B a n d e r i e a-völgyében, E l - T.epe, K u t e l o (Kazán) nevű részén gyűjtöttünk növényeket. 1936. jú lius havában pedig a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támo gatásával a F e k e t e - t e n g e r mellett fekvő S í r a n d z s a h e g y s é g M a l k o - T i r n o v o és C a r e v o (Vasiliko) városai környékén kutattunk. Ennek a vidéknek Fagus orientális, Rhodo dendron ponticum, eleagrifolia, Mespilus Smilax excelsa, germanica Epimedium pubigerum, Pirus stb. növénytársulásai a közeli ázsiai eredetre vallanak. Ezek a fajok a Strandzsa-hegységet a Krim-félszigettel, Kis-Ázsiával, Kaukázussal együtt egy az európai flóra birodalomtól elkülöníthető előázsiai flóra-birodalomhoz csatolják. Az itt gyűjtött növényekkel a Magyar Nemzeti Múzeum ázsiai vonatkozású a n y a g á t óhajtottuk kibővíteni, mert nézetünk szerint a Flora Hungarica és DEGEN ÁRPÁD hatalmas balkáni gyűjteménye birtokában, ma már nekünk sem szabad a távolabbi vidékek ter mészeti ismeretanyagának beszerzéséről lemondanunk. A strandzsai-gyüjtés után ismét a P i r i n - h e g y s é g déli ré szén, N e v r o k o p város közelében és a B a n d e r i c a - K u t e l o ( K a z á n ) környékén jártunk, hogy az előző évi gyűjtésünket k i egészíthessük. Fagus orientális LIPSKY var. Lengyelii PÉNZES n. var. Folia obovata, lamina apice subito-acuta, basi acuta, cupula appendicibus lineari-oblongis, inferioribus quam superiores longiori-
1. kép. a, b, c = Fagus orientális Lipsky var. typica Pénzes n. par. (Vasiliko, Strandzsa-hegys.) d, e. f = Fagus orientális Lipsky var. Lengyelii Pénzes n. var. (Malko-Tirnovo, Strandzsa-kegys.) g = Acer campestre L. var. retroarcuatum Pénzes n. var
bus obsita. Pedunculi 25 mm. longi. (Fig. 1. d, e, f). Habitat propc oppid. Malko Tirnovo in montibus Strandzsa, cca. 400 600 m. s. m. Fagus orientális LIPSKY var. typica PÉNZES n. var. Folia elliptica, lamina basi et apice acuta. Cupula et pedunculi aequabiles sunt cum v. Lengyelii (Fig.: 1. a, b, c). Habitat in montibus Strandzsa prope oppidum C a r e v o (Vasiliko) versus pag. I z g r e f, alt. cca. 50 m. s. m., in solo andesitico. A Fagus orientális LIPSKY átmeneti alakjairól többen megemlékeznek, így STEFANOFF és MARKGRAF is, de hogy miben áll ez az átmenet, nem közlik, úgyhogy szükségesnek láttuk a két alak szétválasztását és tekintve azt, hogy a termés nélkül a Fagus orientális és silvatica nehezen választható széjjel, a további vizsgálatok megkönnyítésére a termés nagyított képét is közöljük. Az új alakot DR. LENGYEL GÉZA kísérleti igazgató úr, botanikus tiszteletére neveztem el. Draba korabensis KÜMM. et DEGEN. Ezt az Albániából leírt fajt megtaláltuk a Pirin- hegységbelí El-Tepe - hegy lejtőin, északkeleti kristályos-palás sziklákon, kb. 2000 m. magasságban, terméses állapotban 1935. július 24-én. Acer campestre L. var. retroarcuatum PÉNZES n. var. Folia sublobata segmentis triangularibus, subacutis dentatis. Samaráé (29 46 mm. longae) loculi pubescentes, alae leviter (2 3 mm. alte.) retroarcuatae. (Fig.: 1 g.) Habitat in Bulgaria, in montibus Strandzsa prope oppid. Malko-Tirnovo versus pagum Stojilovo, altitudo cca. 400 m. s. m. Epilobium nutans Schm. Yitosa-hegy. Selimica felé nedves helyen, kristályos kőzet, 2000 m. 1935. július. Balkán-félszigetre új adat. Monotropa hypopithys L. Vitosa-hegy. A Kumat a-házhoz vezető út mentén Picea excelsa erdőben. 1935. július. STOJANOFF prof. szerint új adat erre a hegységre.
Primula intricata GREN. et GODR. f. pirinensis PÉNZES n. f. A typo differt: foliis longioribus latioribusque (18 cm. longis et 5 cm. latis). Habitat in montibus P i r i n in valle Banderica, in decliv. boreal.-orient, solo schistoso, cca. 1700 m. s. m., 1935 6. júl Anagallis Dörfleri RONN. (A. arvensis X femina). HAYEK (Frodromus Fl. penins. Balcan. 1931.) említi Bulgáriából. STOJANOFF-STEFANOFF (Flora na Bulgaria 1933) nem említi. Mi a Strandzsa hegységben Malko-Tirnovo város melletti irtásos, száraz hegyoldalakon keskenylevelű, hatalmas, nagy meddő példányokban találtuk, a szülő fajok közt, 1936. júliusában. Asperula Barthae PÉNZES n. sp. Sectio: Cynanchica DC., subsec.r Rosaceae Boiss. Planta caespitosa perennis. 15 20 cm. alta, ramis 4 5 cm. longis, sterilibus. Caulis erectus teres, tenuiter sulcatus, infra 0.8 mm. crassus, a medio patule cymosus, internodiis 2 5 cm. longis, superne glaber vel subglaber, infra dense breviter pilosus (pilis 0.1 mm. lon- 4. kép. Asperula Barthae Pénzes n. sp. a levél (folium), b = levél km. (folium sect, traiisv.), c szár d = virág (flos), c termés (fructus), se = sclerenchyma. (caulis), gis). Folia viridia uninervia, 4-na verticillata, leviter curvata, capillaria, 7 9 mm. longa, 0.3 mm. lata, breviter rigide pilosa (pilis 0.1 2 mm. longis), apice in setam 0.8 mm. longam curvatam abiens. Flores in capitulum triflorum cymam laxam formantes dispositi. Corolla 2 Annales Musci Naiionalis Hungarici XXXI. I')
mm. longa, pallide lilacina, scabra, tubuloso-infundibuliformis, laci niis acutis tubo brevioribus. Ovarium 0.8 mm. longum. Fructus subglobosus, 1.5 mm. longus scaber. Bracteae ovatae, mucronatae, 1.5 mm. longae. (Fig.: 2. c; 4. a, b, c, d, e). Habitat in B u l g a r i a, mon tibus S t r a n d z s a apud oppid. M a l k o - T i r n o v o versus K u k a, in declivibus mont, meridionalibus rupium et in glareosis calcareis cca. 400 500 m. s. i n. In societate: Agropyron Brandzae, Velezia rigida. Legit v. BARTHA et PÉNZES, 1936. V I L 19. Typus in herb. Mus. Nat. Hungarici, B u d a p e s t. Affinis A. tenellae Heuff. et A. litorali S. S., a prioré differt co rolla breviore, a posteriore ramis elongatis, fructibus tenuiter granuiatis, nec setulosis. Ennek az ú j müge-fajnak szervezete a száraz, napos termőhe lyének megfelelően erősen szárazságtűrő (xerophyta) jellegű. í g y különösen a levél fonákát a bőrszövettől egészen a levél közepén húzódó edénynyalábig teljesen egy rostköteg tölti k i, úgyhogy a 0.8 mm. átmérőjű levél áthasonító szövetei mindössze kétszer na gyobb tömegűek, mint a nem áthasonító rostszövetek. A kissé fel felé álló és befelé görbülő leveleknél a vastag rostköteg kifelé néz és valószínűleg a Nap túlságos felmelegítő és bontó hatásától védi a kényesebb, vékonyabb falú áthasonító szöveteket. Az új müge-fajt gyűjtő-társam, VITÉZ BARTHA ANDOR vegyész mérnök, botanikus úrról neveztem el, aki elsőnek vette észre ezt a vékonyszárú, a tűző napsugárban szinte á r n y é k t a l a n kis növényt. C e p h a l a r i a transsilvanica (L.) SCHRAD. ssp. breviciliata PÉNZES n. ssp. Habitus et achenium immaturum uti apud Ceph. transsilvanica. A typo differt phyllis involucri breviciliatis (pilis 0.1 0.7 mm. lon gis), Corolla est coeruleo-violacea. (Fig.: 6. b). Habitat in montibus S t r a n d z s a prope oppid. C a r e v o (V a s i 1 i k o) in apricis, alt. mariiima. 1937. cca. 30 50 m. s. m. in soc. Scabiosa júl. C e p h a l a r i a transsilvanica (L.) SCHRAD. ssp. typica PÉNZES n. ssp. Phylla involucri longe-ciliata (pilis 0.1 1.5 mm. long.) Corolla pallide-violacea. Communis est in H u n g á r i a, B u l g a r i a etc. (Fig. 6. a).
6. kép. a = Cephalaria transsiloanica (L.) Schrad. ssp. typica Pénzes n. ssp., phyllum involucri (Hungária). b Cephalaria transsüdanica (L.) Schrad. ssp. breoiciliaía Pénzes n. ssp. (Vasiliko, Strandzsa-hegys.) Asier alpinus L. ssp. Cylleneus (Boiss. et ORPH.) HAL. P i r i n-h e g y s é g, E l-t e p e-h e g y é n általánosan el terjedt, a Pirin-hegység déli, görögországi kapcsolatait mutatja. Senecio transsilvanicus BOISS. ssp. Sziládyi PÉNZES n. ssp. Folia in petiolum sensim attenuata, attenuato-elliptica, denticulata, saepe integerrima. (Fig.: 5. b). Habitat in montibus Pirin, in valle Banderica, in solo schistoso, alt. cca. 1700 2000 m. s. m. 1935 6. júl. Senecio transsilvanicus BOISS. ssp. typicus n. ssp. Syn. Senecio doronicum b. glaberrimus Rochel. Folia in petiolum cito attenuata, oblongo-rhomboidea, valde denticulata. (Fig.: 5. a). Habitat in Transsilvania. A Senecio transsilvanicus Boiss, fajnak egy keskenyebb és egy szélesebb alfajra való különválasztását indokolja az a körülmény, hogy a látott erdélyi herbáriumi példányok rendesen szélesebb
rliombos kerületűek, míg a bulgáriai, í g y a R i 1 a- és P i r i n-liegységbeliek keskenyebbek, alig fogas levelűek, A balkáni alfajt D R. SZILÁDY ZOLTÁN ny. múzeumi igazgató, zoológusról, a Bulgaria c. munka kiváló szerzőjéről neveztem el. 5. kép. a = Senecio transsilvanicus Boiss ssp. typicus Pénzes n. sp. (Fig. Rocheiii origin.: Senecio doronicum glaberrimus Rochel). b Senecio transsilvanicus Boiss. ssp. Sziládyi Pénzes n. ssp. (Banderica, Pirin.) Crepis Fodorii PÉNZES n. sp. Planta perennis, Rliizonia breviter repens, praemorsum. Caulis furcato 2 3 eephalus, usque ad 13 17 cm. altus, aphyllus vel unifoliatus, semper 1 2 squamis linearibus obsitus. Folia caulina lyratoruncinaía. Folia basalia 5 S cm. longa, viridia, utrinque sparse glandulosa, obovata lyrato-runcinata, segmentis (8 9) lateralibus triangularibus, termina Ii magno suborbiculari.
Pedunculi non incrassati. Pliylla involucri 7 S mm. longe, 1 1.5 mm. lata. Flores lutei, involucro duplo longoribus. Pappus niveus 4 5 mm. longus; aclienia erostrata, 5 mm. Imga, 10-subcostata. (Fig.: 3. a, 7. a, fe, c, d). Habitat in rupibus calcareis alpinis montium Pirin, ia valle Banderica versus Kutelo (Kazá n), altitudo 1900 2^00 m. s. m. 1935. jul. Typus in herb. Mus. Nat. Hungarici. Budapest. 7. kép. Crepis Fodorii Pénzes n. sp. a = fészekpikkely (phyllum involucri), b == szár (caulis), c = termés, d = levél csúcsa (apex folii). Aîfinis Crepidi bithynicae Boiss. (Fig.: 3. b) ab illa differt caulibus longioribus, 2 3 cephalis. foliis paulum glandulosis. Az új növényfajt DR. FODOR JENŐ sebészorvos, entomológus tiszteletére neveztem el, aki a magyar kutatók közül legtöbbet járt a Balkán-félsziget nehezen hozzáférhető havasain és valószínűleg a legelső magyar, aki a Pirin-hegység 2920 m. magas El-Tepe csúcsát megjárta. Carex ferruginea SCOP. Pirin-hegység. Az El-Tepe-hegy keleti oldalán, kristályos palás kőzeten, 1800 2000 m., 1935. júl. Bulgáriából még nem közölték.
Gaudiiiia fragilis (L.) BEAUV. S t r a n d z s a - h e g y s é g, C a r e v o ( V a s i l i c o ) közelében erdei ú j út mentén 30 40 m. magasságban, 1935. j ú l. Bulgáriából nem közölték. Agropyron Brandzae PANTU et SOLACOLU. (Fig.: 2 a, b; 8.) Ezt a dobrudzsai növényt megtaláltuk az Asperula Barthae n. sp. társaságában a S t r a n d z s a - b e g y s é g b e n, M a l k o - T i r n o v o várostól északra, K u k a - h e g y felé, napos, legelt, sziklás, mészköves déli lejtőkön. Külsőleg az Agropyron cristatum (SCHREB.) BESS.-re emlékeztet, de levelének belső szerkezete, a bőrszövet alatt húzódó széles összefüggő rostkötegek (sclerenchyma), (Fig.: 8. sc), továbbá gumós töve jól megkülönböztetik tőle. Ennél a növénynél is, mint az Asperula Barthae-nai, a rostkötegek a levél szöveteinek egyharmadát alkotják és itt is szárazságtűrő, fényfelfogó-tompító szerepük van. A hasonló termőhelynek megfelelően a két teljesen különböző csoportba tartozó növény szerkezete is hasonló szerveződésű. 8. kép. Agropyron Brandzae Pant. Solac. levél k m. (folium sect, transv.), sc = sclerenchyma. Lepturus incurvatus (L.) TRLN. Ezt a Földközi-tenger mellékén közönséges kis fűfélét a b u l g á r 1 korából még nem közölték, mi a S t r a n d z s a - h e g y s é g C a r e v o ( V a s i l i k o) városka melletti útján találtuk, 1936. júliusában. Valószínűleg a hozzá hasonló, de nem görbült kalászú Pholiurus pannonicus (HOST.) TRiN.-nel tévesztették össze. * Der Verfasser behandelt die in bulgarischen V i t o s c h a, P i r i n und S t r a n d s c h a - G e b i r g e n gesammelten neueren PflanzenBefunde, und teilt das S t r a n d s c h a - G e b i r g e zusammen mit
der Krim-Halbinsel, dem Klein-Asien und dem Kaukasus zu einer vorderasiatischen Florengebiet zu. In oekologischen Beobachtungen weist der Verfasser darauf hin, daß zwei Pflanzen Asperula Barthae und Agropyron Brandzae, die in selben trockenen sonnigen Standort-Verhältnissen leben, auch in ihren Blättern gleichmäßige anatomische Struktur-Proportion aufweisen. Das Verhältnis der Assimilations-Gewebe zur sclerenchymatischen Stränge ist 2:1, die letzteren wirken als Lichtstrahlen dämpfende Einrichtungen.
A N N. MUS. H U N G. X X X I. (1937-38.) 2. kép. a = Agropyron Brandzae Paul. Solac. (Strandzsahegys.) b = Agropyron Brandzae (Dobrudzsa, planta orig.) c = Asperula Barthae Pénzes n. sp. PÉNZES: Adatok Bulgária Pars Bot Tab. U. 5. kép. a = Crepis Fodorii Pénzes n. sp. (Pirin, EI-Tepe) b = Crepis bithynica Boiss. (Planta orig. in herb. Mus. Nat. Hungar.) nöoényoilágához.
t