Természetföldrajzi kutatások Magyarországon a XXI. század elején Tiszteletkötet Gábris Gyula Professzor Úr 70. születésnapjára Szerkeszt: Horváth Erzsébet Mari László 2012
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajz- és Földtudományi Intézet Természetföldrajzi Tanszék TERMÉSZETFÖLDRAJZI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON A XXI. SZÁZAD ELEJÉN TISZTELETKÖTET GÁBRIS GYULA PROFESSZOR ÚR 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA SZERKESZTETTE HORVÁTH ERZSÉBET MARI LÁSZLÓ Budapest, 2012
ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, 2012 HORVÁTH ERZSÉBET, MARI LÁSZLÓ ISBN 978-963-284-257-8
Talajok szervesanyag-tartalmának mennyiségi meghatározása (analitikai eljárások összehasonlító elemzése) ZBORAY NÓRA *1 SZALAI ZOLTÁN 1,2 1 ELTE TTK FFI, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, 2 MTA FKI CsFK FTI 1112 Budapest Budaörsi út 45. *nora.zboray@gmail.com Absztrakt Talajok szervesanyag-tartalmának mérése sokféle módszerrel lehetséges, ezek mind magát az eljárást, mind a kapott eredményt tekintve eltérhetnek. A Magyarországon legelterjedtebb négy kvantitatív szervesanyag-mérési módszert hasonlítottuk össze hat talajmintán. Az összehasonlítás során célunk volt a különböz eljárásokat befolyásoló környezeti tényezk zavaró hatásainak azonosítása. 1. Bevezet A talaj szervesanyag-tartalom mérésére többféle módszer létezik. Ezek egymástól jelentsen különbözhetnek, földrajzi régiónként esetleg tudományos iskolánként más-más eljárásokat preferálnak. Egy kultúrkörön belül is több eljárás lehet használatban, aminek egyik lehetséges oka az, hogy egyik módszer sem tökéletes, eredményességük nagyban függ a talaj fizikai (agyag frakció aránya) és kémiai tulajdonságaitól (karbonát-, klorid-tartalom, kétérték vegyértékváltó fémek jelenléte stb ) [PANSU és GAUTHEYROU 2006]. Hazánkban a legelterjedtebb kvantitatív meghatározási módszerek a magas hmérséklet izzításon, ill. a krómsavas oldatokkal illetve bikromáttal történ oxidáción alapulnak, de az utóbbi években a nondiszperzív infravörös spektroszkópia is terjedben van. Az izzításon alapuló eljárások elssorban a magasabb szerves anyag tartalmú anyagok vizsgálatánál terjedtek el, de azokat a vizsgálandó anyag magas karbonát- és agyagtartalma zavarhatja. A legtöbb ásványi talaj esetében a mezgazdasági talajvizsgálatoknál is (MSZ-08-0206-2:1978) használatos krómsavas módszereket használják. Ezeknél a talaj klorid-tartalma és a kétérték vegyértékváltó fémek jelenléte okozhat problémát. A zavaró hatások következtében általában a valóságosnál nagyobb szervesanyag-tartalmat mérünk (HARGITAI, 1988, PANSU és GAUTHEYROU 2006). Az összehasonlítás során a különböz eljárásokat befolyásoló környezeti tényezk zavaró hatásainak azonosítása volt a célunk. 2. Anyag és módszer A vizsgálatokhoz jellemz magyarországi talajok A-szintjeit, egy útburkolattól 10 cm-es távolságban gyjtött talajszer anyagot (0-2 cm) és egy podzolos barna erdtalaj szelvényét használtam. Talajminták Bonyhádot Bátaszékkel összeköt fút úttestétl 10 cm távolságra gyjtött, talajszer anyag 0-2 cm vörösagyagos rendzina az Aggteleki Karszt területérl A-szint, 0-20 cm (Aggtelek Sárga Út) karbonátos humuszos homok A-szint 0-20 cm (Ceglédbercel) agyagbemosódásos barna erdtalaj A-szint (Csóványos, Börzsöny) mészlepedékes csernozjom A-szint (Martonvásár) podzolos barna erdtalaj A 1, A 2, B, BC szintjei kontroll minták: Ramann-féle barna erdtalaj C-szintje (lösz) és podzolos barna erdtalaj C- szintje (Sopron, Lvérek) 163
Módszerek A szerves anyagok mennyiségi mérését a Tyurin-féle módszerrel, kolorimetriás módszerrel, izzítási veszteség módszerével (HARGITAI, 1988) és non-diszperzív infravörös spektroszkópiával végeztük. A szerves anyag kvalitatív elemzéséhez (fulvo- és huminsavak aránya) a Hargitai-féle módszert alkalmaztam (HARGITAI, 1988). A szervesanyag-mér módszerek eredményét jelentsen befolyásolhatják a talaj fizikai (szemcseösszetétel) és kémiai tulajdonságai (karbonát-, klorid-tartalom, kétérték vegyértékváltó fémek jelenléte stb) [PANSU és GAUTHEYROU 2006]. A mért szervesanyag-tartalom és a talajtulajdonságok kapcsolatának feltérképezésére a minták szemcseösszetételét, ph-ját, karbonát-tartalmát és higroszkóposságát vizsgáltuk. A szemcseösszetételt lézerdiffrakciós elv alapján Fritsch Analysette Microtech 22 készülékkel határoztuk meg. A talajok kémhatását elektrometriás elven, a karbonát-tartalmat Scheibler-féle kalciméterrel határoztuk meg (BUZÁS et al., 1988). A talaj egyensúlyi nedvességállapotát (BELLÉR és HAJDÚ 1988) alapján határoztuk meg. Minden mérést háromszoros ismétléssel, párhuzamosan végeztünk. Az adatfeldolgozás MS Excel segítségével történt. 3. Eredmények A párhuzamos mérések átlagait az 1. táblázat és az 2. ábra mutatja. A két vizsgált C szintre kapott eredményeket az 1. ábra szemlélteti. 1. ábra: A podzolos barna erdtalaj (POBET) C-szintjének (leukofillit) és a Ramann-féle barna erdtalaj C- szintjének (lösz) eredményei 164
2. ábra: A mérések eredményei az összes talajmintára. POBET = Podzolos barna erdtalaj, ABET = agyagbemosódásos barna erdtalaj, SOM = talaj szerves anyagai Minta Tyurin SOM Kolorimetriás SOM Izzításos SOM NDIR SOM Hargitai-féle humuszminség Agyag Karbonát hy ph dv ph KCl POBET A 1 9,18 7,00 12,75 8,30 0,4704 7,93 0,00 1,16 3,91 2,98 vörösagyagos rendzina 6,96 7,45 13,53 14,86 0,3248 15,60 0,43 3,18 7,13 6,11 csernozjom 4,28 4,30 5,68 2,87 4,2617 12,80 5,59 2,01 8,23 7,14 talajszer anyag 4,06 5,41 3,09 8,72 0,3665 7,00 8,89 1,05 8,34 7,51 humuszos homok 3,88 4,49 3,25 2,61 1,8568 6,70 5,12 1,33 8,23 7,58 POBET A 2 2,09 2,25 4,61 1,54 0,7739 6,40 0,00 3,84 4,23 3,55 ABET 1,54 1,55 4,04 4,11 0,1313 19,40 0,43 1,43 6,67 4,52 POBET B szint 0,57 0,25 3,18 0,23 0,0801 5,66 0,00 2,70 4,70 3,65 C szint (lösz) 0,45 0,00 0,05 0,00 0,5662 12,60 12,33 1,18 9,07 7,53 POBET BC szint 0,29 0,25 2,23 0,12 0,7027 2,55 0,00 2,00 4,79 3,50 C szint (leukofillit) 0,13 0,00 1,42 0,08 0,8603 1,07 0,00 1,33 3,51 3,52 1. táblázat: Mérési eredmények (három párhuzamos mérés átlagai) 165
4. Következtetések A négy vizsgált kvantitatív szervesanyag-mér módszer eredményei az összehasonlítások során ersen szórtak (2. ábra). A talajtulajdonságok függvényében kell tehát megválasztanunk a vizsgálati eljárást is. Az izzítási veszteség és NDIR módszer nagyobb bizonytalanságot hordoz magában, mint a Tyurin-féle és kolorimetriás módszer, és magas anyagásvány-tartalmú talajoknál a termikus módszerek konzekvensen magasabb eredményeket adnak. A löszre kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a Tyurin-féle módszer és az izzítási veszteség módszere adja a legnagyobb hibát (1. ábra). A Tyurin-módszer esetében az agyagásványokból feltáródó kétérték, vegyértékváltó fémek okozzák a szervesanyag-többletet (MADARÁSZ et al. 2003, NEMECZ 1973), míg az izzítási veszteségnél a szmektitek, kaolinit, illit, klorit és goethit termikus bomlásával kell számolnunk az alkalmazott hmérsékleten (700 C) (NÉMETH és SIPOS 2006). A podzolos barna erdtalaj alapkzete leukofillit volt, aminek csillám és klorit tartalma szervesanyag-tartalomként jelentkezett a mérésekben. A Ramann-féle barna erdtalaj esetében a magas agyagtartalom (12,6%) lehet felels a valósnál magasabb szervesanyag-tartalomért. A kolorimetriás módszer alacsony hatékonyságának következtében (a nehezen oxidálható humuszformák feltárására nem alkalmas) egyik C szintbl vett mintában sem mutatott ki szervesanyag-tartalmat (1. ábra). 3. ábra: A vizsgált minták egyes módszerekkel mért szervesanyag-tartalmának összefüggése az agyagtartalommal. Egyértelm trendek nem rajzolhatók ki, a mintaszám növelése szükséges. 166
4. ábra: A vizsgált minták egyes módszerekkel mért szervesanyag-tartalmának összefüggése a higroszkópossággal (hy). Egyértelm trendek itt sem rajzolhatók ki, a mintaszám emelése szükséges. Talajminta Humuszstabilitási szám Agyagbemosódásos barna erdtalaj 0,13 Vörösagyagos rendzina 0,32 Talajszer anyag 0,37 Podzolos barna erdtalaj 0,47 Humuszos homok 1,86 Csernozjom 4,26 2. táblázat: A minták Hargitai-féle humuszminség vizsgálattal megállapított humuszstabilitási számai. Az egyes szervesanyag-mér módszereket összehasonlítva csak a Tyurin-féle és kolorimetriás mérés között mutatkozott összefüggés (r 2 =0,8). A többi esetben a kapott eredmények nem korreláltak. Ennek oka az egyes módszereket befolyásoló tényezk különbözségében keresend. A szervesanyag-tartalom és agyagtartalom közötti a szakirodalom szerint van összefüggés, de méréseink ezt egyelre nem igazolták (3. ábra). A szervesanyag-tartalom higroszkóposságtól való függése sem egyértelm (4. ábra). A humuszanyagok minsége sem mutatott összefüggést a kvantitatív vizsgálatokkal ilyen elemszám mellett. A konkrét összefüggések feltárásához tehát további vizsgálatok szükségesek. Köszönetnyilvánítás A munka a TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003 és az OTKA 100180 projektek támogatásával valósult meg. 167
Irodalomjegyzék Pansu M., Gautheyrou J. 2006. Handbook of Soil Analysis. Springer; pp. 327-370. Hargitai L. 1988. A talaj szerves anyagának meghatározása és jellemzése. in Buzás István (szerk.): Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv II. kötet, Mezgazdasági Kiadó, Budapest; pp. 151-172. Buzás I., Murányi A., Rédly L.-né 1988. A talaj kémhatásának vizsgálata, in Buzás István (szerk.): Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv II. kötet, Mezgazdasági Kiadó, Budapest; pp. 87-101. Bellér P., Varjú P. 1986. Termhelyismerettan gyakorlat 1. - Talajvizsgálati módszerek. Sopron: Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdmérnöki Kar pp. 55-62. Madarász B., Kertész Á., Jakab G., Tóth A. 2003. Movement of solutes and their relationship with erosion in a small watershed. In: Nestroy O., Jambor P. (szerk.) Aspects of the Erosion by Water in Austria, Hungary and Slovakia. Bratislava: Soil Science and Conservation Research Institute, pp. 99-110. Nemecz E. 1973. Agyagásványok, Akadémiai Kiadó, Budapest; pp. 454-464. Németh T., Sipos P. 2006. Characterization of clay minerals in brown forest soil profiles (Luvisols) of the Cserhát Mountains (North Hungary). Agrokémia és Talajtan (Agrochemistry and Soil Science); 55 (1), pp.39-48. 168